Előre, 1954. július (8. évfolyam, 2086-2112. szám)
1954-07-01 / 2086. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! Békeharcos értekezletek ■Két igen jelentős értekezlet fejeződött be a napokban. Az egyiket Stockholmban, Svédország fővárosában hívták össze a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdéseivel kapcsolatosan, a másikat pedig Berlinben tartották meg Európa számos országa szakszervezeteinek küldöttei. Mindkét értekezletet nagyjelentőségűvé avatja az a tény, hogy az emberiség sorsa, jövője szempontjából döntő fontosságú kérdést vitattak meg, a béke megóvásának kérdését. Soha a történelem folyamán annyit nem foglalkoztatta az emberiséget ez a kérdés, mintma, s éppen ez növeli minden, a békével, a nemzetközi biztonsággal foglalkozó kongresszus, értekezlet jelentőségét. Mi az, ami egyaránt jellemző mindkét értekezletre? Mit tükröz osztatlanul, mind a berlini, mind a stockholmimegbeszélés? Mindkét értekezlet nagyszerűen tanúsítja: a béke eszméinek térhódítását a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból származó, legkülönbözőbb politikai és világnézetű emberek soraiban nem lehet megtiltani. Véglegesen lejárta magát az az imperialisták által táplált rágalom, hogy a nemzetközi békemozgalom csupán „kommunista manőver” a tőkés rendszer hátországának aláaknázására. Mindinkább világossá válik, hogy a békemozgalomban nemcsak a kommunisták vesznek részt, hanem olyanok is, akik távolról sem értenek egyet a kommunizmussal; ennek az alapja egyszerűen az emberi becsületesség, a felelősségérzet az emberiség sorsa iránt. Ez a becsületesség és felelősségérzet késztetett jónéhány francia közéleti személyiséget arra, hogy összehívja a stockholmi értekezletet. Ez a becsületesség és felelősségérzet vezette Stockholmba az indiai kormánypárt több tagját, a legkülönbözőbb pártállású japán parlamenti képviselőket, az olaszországi és franciaországi parlament több tagját, az angol laburistapárt képviselőit, Argentína és Brazília burzsoá pártjainak képviselőit, a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének tagjait, a hatalmas Kína és a népi demokráciák megbízottait. A béke mindent eggyé forrasztó erejű eszméje diadalát tükrözi az is, hogy a berlini szakszervezeti értekezleten nemcsak a Szakszervezeti Világszövetség megbízottai szálltak síkra a békéért és az európai biztonságért, hanem velük együtt hallatták hangjukat számos olyan szakszervezet megbízottai is, amelyek nem tagjai a Világszövetségnek. Jellemző, hogy a berlini értekezleten a küldöttek négyötöde, körülbelül négyszáz megbízott a különböző tőkés országokat képviselte. Mindkét értekezlet szervesen belekapcsolódik abba a hosszú esztendők óta folyó sikeres küzdelembe, amelyet a békét akaró százmilliók folytatnak. Az eddigi sikerek azonban nem tévesztik meg a béke harcosait. Kétségtelen, hogy a békeharcosok küzdelme pozitív eredményre vezetett: megerősödött az emberiség meggyőződése abban, hogy az egyes államok között felmerült vitás kérdések tárgyalások útján is megoldhatók. Az olyan események, mint a koreai fegyverszünet megkötése, a berlini és genfi értekezlet összehívása, a Nyugat és Kelet közötti kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztése hozzájárultak a nemzetközi feszültség csökkentéséhez. Azonban az is bizonyos, hogy ezek a pozitív elemek nem téveszthetik meg a békeharcosokat, nem altathatják el éberségüket. Ez a felismerés vörös fonalként húzódott végig mindkét értekezlet munkálatain. Amíg a vitás kérdések békés tárgyalások útján való megoldását az Egyesült Államok és más országok vezetői körei akadályozzák, amíg vannak olyan körök, amelyek fokozott erőfeszítéseket tesznek az olyan háborús jellegű csoportosulások összetákolására, mint a hirhedt csendes óceáni tömb; amíg előfordulhatnak olyan esetek, mint a guatemalai agresszió; amiig az Egyesült Államok vezető körei azon fáradoznak, hogy újabb és újabb helyeken borítsák lángba a világot, újabb és újabb háborús tűzfészkeket létesítsenek a szabadságért és jogaikért harcoló népek ellen, addig a békeharcosok nem pihenhetnek meg és nem is pihennek meg ez elért sikerek babérjain. Nincs olyan becsületes ember, aki ne látná, hogy az agresszív körök hárcmerővé szeretnék átalakítani Európát. Ezt bizonyítják a háború kirobbantására irányuló bűnös tervek, köztük az európai békét leginkább veszélyeztető „európai védelmi közösség“ terve. Éppen ezért érthető, ha a munkásosztály megbízottai a berlini szakszervezeti értekezleten különleges jelentőséget tulajdonítattak ,az európai védelmi közösség kérdésének. Ezer és ezer bizonyítáka van annak, hogy az álszent módon megfogalmazott cím mögött nem a védekezés vágya lapul, hanem valójában új háborút készítenek elő a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen és Nyugat-Németország felfegyverzésével veszélybe akarják sodorni az összes európai népeket. Háborús céljaik megvalósításához az Egyesült Államok stratégáinak szükségük van a nyugateurópai dolgozók vérére. Ezeket a dolgozókat Nyugat-Európa amerikai „jóakarói“ be akarják vonni az úgynevezett „európai hadseregébe, amelyben az óceánom túli monopóliumok kegyeiből újjáélesztett Wehrmacht játssza majd e primhegedüs szerepét. Az újjáélesztendő Wehrmachtnak még az is feladatai közé tartozik majd, hogy elfojtsa az „EVK“-ba tartozó hat ország munkásosztályának jogaiért folytatott harcát. Nyilvánvaló, hogy az európai szakszervezeti értekezleten egyöntetűen hangzott fel a figyelmeztető szó: fokozni kell a harcot Európa két ellenséges táborra szakítása ellen. A népek nem felejtenek. Nem felejtették el, hogy a második világháborút ugyancsak egy katonai tömörülés robbantotta ki, az az agresszív csoportosulás, amelynek az élén a hitleri Németország állt. S a második világháború kirobbantását még az is elősegítette, hogy a különböző országok dolgozói el voltak egymástól szakítva, harcuk nem volt eléggé egységes, összeforrott. A berlini szakszervezeti értekezletet éppen ezek a szempontok vezérelték amikor felhívást intézett Európa dolgozóihoz, hogy támogassák a Szovjetunió javaslatait az összeurópai kollektív biztonságirendszer megteremtésére. Az európai biztonság megszilárdításának egyetlen eszköze az, ha megszervezik valamennyi európai állam együttműködését a béke érdekében, az agresszió elhárítására. Ezt azonban csak úgy lehet kivívni, ha a legkülönbözőbb árnyalatú szakszervezetekhez tartozó dolgozók egységesen lépnek fel a háborús uszítókkal szembenés a közöttük fennálló esetleges ellentétek eltűnnek mindannyiszor, amikor a béke megvédéséről van szó. Az értekezlet felhívásai minden bizonnyal méginkább tömörítik majd Európa munkásosztályát a békéért folyó harcban. A stockholmi értekezlet érdeme legfőképpen ugyancsak abban áll, hogy különböző világnézetű és gondolkodású emberek az emberiség szempontjából igen jelentős kérdésekben jutottak megegyezésre. Ez a megegyezés az értekezlet eredményeként napvilágot látott úgynevezett „általános határozatban“ konkretizálódott, amelynek alapvető eleme az a meggyőződés, hogy „A társadalmi és politikai rendszerek közötti különbségeknek nem kell feltétlenül háborúkhoz vezetniük. A békés együttélés teljes mértékben lehetséges, ha a kis és nagy népek jogait mind ténylegesen, mind jogilag elismerik." Ez az az elméleti alap, amelyből kiindulva az értekezlet részvevői határozottan elítélték az erőszak alkalmazását a nemzetközi ellentétek „megoldásában“ és követelték, hogy a vitás kérdéseket minden esetben tárgyalásokkal győzzék le, még akkor is, ha azok eleinte legyőzhetetleneknek tűnnek. Ebben az értelemben a küldöttek hangsúlyozták, hogy a genfi értekezlet részvevőinek tevékenységét is a béke eszméje és az erőszak kiküszöbölésére irányuló erőfeszítések kell, hogy kormányozzák. Ezért a stockholmi értekezlet részvevői egységesen állást foglaltak a koreai kérdésben folyó tárgyalások újrafelvétele mellett és az európai szakszervezeti értekezlet határozataihoz hasonlóan, követelik a tárgyalások újrafelvételét a német kérdésben. A stockholmi értekezlet egy másik alapvető vonása a küldötteknek az az erőteljes követelése, hogy az ENSZ tükrözze végre a nemzetközi helyzetben fennálló reális erőviszonyokat és váljék hatalmas erejű, egyetemes nemzetközi szervvé. Nyilvánvaló, hogy amíg az ENSZ munkálataiban számos ország —köztük a 600 milliós Kínai Népköztársaság — képviselői nem vehetnek részt, ez a szervezet nem felelhet meg a vele szemben támasztott követelményeknek. Ezért, éppen az ENSZ munkájának fellendítése érdekében különösen fontos, hogy a tagok sorában haladéktalanul elfoglalja az őt megillető helyet a Kínai Népköztársaság képviselője, hasonlóképpen mindazoknak az országoknak a képviselői, amelyek kérték, vagy a jövőben kérik felvételüket. A stockholmi értekezlet „általános határozata“, csak úgy mint a berlini szakszervezeti értekezlet felhívása, egyaránt nagy jelentőséget tulajdonít az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek betiltása kérdésének is. Ismét két nemzetközi jelentőségű értekezleten, millió és millió ember képviselőinek ajkáról hangzott el az a követelés, hogy be kell tiltani az atom- és a többi tömegpusztító fegyvert, meg kell szüntetni az atom- és hidrogénfegyverrel folytatott kísérleteket. Azok az államok pedig, amelyek tömegpusztító fegyverek birtokában vannak, kötelezzék magukat arra, hogy sohasem fogják felhasználni őket háborús célokra. Természetesen mindennek a tiszteletben tartását megfelelő és hatékony nemzetközi ellenőrzéssel kell biztosítani. Csak ilyenformán lehet elérni az atom- és hidrogénfegyver törvényen kívül helyezését, a nemzetközi együttműködés megvalósítását az atomenergia békés célokra való felhasználása érdekében. A két értekezlet megtartása, az értekezleteken kibocsátott határozatok és felhívások azt bizonyítják, hogy egyre újabb és újabb rétegek kapcsolódnak be a békemozgalomba. De bizonyítják azt is, hogy a becsületes és békeszerető emberek újabb és újabb lehetőségek után kutatnak a béke fenntartására és megszilárdítására mindaddig, amíg nem látják teljes mértékben biztosítva a világ békéjét.Érthető ez, hiszen a legdrágábbat, az életet kell megmenteni. Üzembehelyezték a Szovjetunióban az első, atomenergián alapuló áramfejlesztő központot MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió minisztertanácsa közleményt adott ki az első, atomenergián alapuló ipari áramfejlesztő központ üzembehelyezéséről. Eszerint a szovjet tudósok és mérnökök erőfeszítéseinek eredményeképpen sikeresen befejezték az első, atomenergián alapuló 5000 kw. teljesítőképességű ipari áramfejlesztő központ felépítését és június 27-éit át is adták rendeltetésének. Ettől a naptól kezdve ez az áramfejlesztő központ látja el villamosárammal a környék iparát és mezőgazdaságát. Ez az első ipari áramfejlesztő turbina, amelynek meghajtására nem szenet vagy más üzemanyagot, hanem atomenergiát használnak. Ennek az atom-áramfejlesztő központnak üzembehelyezésével megtörtént az első reális lépés az atomenergia békés felhasználása felé vezető úton. A szovjet tudósok és mérnökök most újabb, 50 — 100.000 kw teljesítőképességű, atomenergián alapuló ipari áramfejlesztő központok létesítésén dolgoznak. MII. évf., 2086. p. 4 oldal, ára 20 irány 1954 július 1., csütörtök |__________________ A több és jobb áruért A kolozsvári Varga Katalin gyár munkásai nagy gondot fordítanak a szocialista versenyben a minőség magja vitásaira Felszabadulásunk tizedik évfordulója tiszteletére a gyár munkásaiközül igen sokan 5-10 százalékkal több elsőosztályú minőségű árut termeltek. Rácz Erzsébet brigádja jár az élen, amely Miliók Vera kezdeményezését alkalmazza ,s minden nap 20—25 százalékkal túlhaladja normáját. A kötött szövöttáru osztályon Friedmann Móricz és Madár Margit járnak a verseny élén, 110 illetve 111 százalékos teljesítményüikkel. Minerva Gócán 8 százalékkal javította meg a termékek minőségét. Ugyancsak Kolozsváron a „Libertatea” bútorgyár dolgozói vállalták, hogy augusztus 23-ig 50 százalékkal fokozzák a munka termelékenységét. Gheorghe Cocea elvtárs javaslatára olyan sablont készítettek, amelynek segítségével az eddigi 5 darab helyett naponta 200 darab pohárszékhez való hajlított alkatrészt készíthetnek el. Orbán Gyula mester egy másik sablont készített s ennek a segítségével a hajlított bútorok bizonyos alkatrészeit kézierő helyett gépierővel készítheti fel. Az újítással a munkadarab elkészítési idejét az eddigi 3 és fél óráról 45 percre csökkentették. (Agerpres). Levelezőink írják a növényápolásról Dicsőszentmárton rajon kollektivistái és egyénileg dolgozó parasztjai az esős idő ellenére is nagy odaadással végzik a kapásnövények első és második kapálását, a gabonafélék gyomlálását. Június közepéig több mint 15 ezer hektáron gyomlálták meg a gabonaféléket és több mint 38 ezer hektár burgonyát, kukoricát, zöldségféléket kapáltak meg egyszer, majd nekifogtak a második kapálásnak. A vámosgálfalvi „December 21“ állami gazdaságban és a buzásbocsárdi „Sztálin Útja“ kollektív gazdaságban elvégezték a kalászosok gyomlálását és az első kapálást. Élen járnak a növényápolásban a leppendi „Szikra“ és a nagylászlói, „Vörös Lobogó“ társulás tagjai. Szép eredményeket értek el az alsókarácsonyfalvi, leppendi és dicsőszentimártoni egyénileg dolgozó parasztok is. A növényápolással egyidőben a kollektivisták és dolgozó parasztok nagy gondot fordítanak a szőlészetre. A rajonban 1600 hektárnyi területen végezték el a szőlő második permetezését. E munkákban élenjárók a barkácsi „Dózsa György“, a küküllődombói „Petőfi Sándor“ kollektív gazdaság tagjai, valamint a nagyszőlősi állami gazdaság munkásai. TÓTH HARSÁNYI SÁNDOR ★ A bonchidai „Augusztus 23” kollektív gazdaság (Szamosújvár rajon) hat hektáron termel zöldséget A nyári káposztát, sárgarépát, korai paszulyt, paprikát, hagymát, uborkát, paradicsomot és a kertbe ültetett nyári burgonyát teljes egészében megkapálták. A munkában Mattié Dezső, Mircean Maria és Losonci Mária kollektivisták tűntek ki. SZÉKELY GYÖRGY A manastireai „Alexandru Sahia” állami gazdaságban megkezdték az árpa és a repce aratását. Képünkön Ghioc Alexandru traktorista kévekötő-aratógéppel takarítja be az árpát. Szén terven felül A zsilvölgyi bányászok felszabadulásunk tizedik évfordulója tiszteletére nagymennyiségű szenet termelnek terven felül. Aurel Gristea bányászbrigádja az annószai bánya 1. számú részlegén június 23-ig 90 százalékkal több szenet termelt ki, mint amennyit a terv előírt. Constantin Hotea, Ilie Negoi, Farkas Mihály és Takács Gyula brigádjai 50—75 százalékkal haladják túl napi tervfeladataikat. Augustin Guran, Ioan Moldovan, Ilie Rostora brigádjai augusztus 23-át átlag 130—142 százalékos tervteljesítéssel köszöntik. A vulkányi bányában főleg a szocialista versenyben élenjáró Vízi András, Andronic lován, Böjte Pál és Traian Pacuraru brigádjai tűntek ki kiváló teljestonényeikkel. A szovjet munkamódszerrel dolgozó brigádok minden nap 36—48 százalékos normatúlteljesítést érnek el s legtöbbjük már szeptemberre, sőt októberre fejti a szenet. (Agnpres) Sikerek a versenyben Országunk agyagipari, valamint üveges szigetelőanyagipari üzemeinek munkája, technikusai és mérnökei június első 20 napján számottevő sikereket értek el a felszabadulásunk 10. évfordulójának köszöntésére megindított szocialista versenyben. Az „Arad” téglagyár munkaközössége 107,4 százalékra teljesítette tervfeladatát. Több szigetelőanyaggyárban szép eredményeket értek el a termelés belső erőforrásainak kihasználásával. A brailai „Solomit”-gyár 153 százalékra, a nagyváradi „Asbociment”-gyár 101 százalékra, a tulceai „Stufit‘’-üzem pedig 100,6 százalékra teljesítette a tervet. Valamennyi gyár munkaközössége azon igyekszik, hogy minél több terméket szállítson hazánk építőtelepeire. (Agerpres) LAPUNK TARTALMÁBÓL BALOGH ÖDÖN - FEHÉR OSZKÁR: A kolozsvári Agrártudományi Intézet munkájáról (2—3. oldal) A genfi értekezlet június 29-i zárt ülése (4 oldal) A guatemalai államcsíny háttere (4. oldal) A Kínai Népköztársaság és Burma miniszterelnökeinek közös nyilatkozata (4. oldal) Finn kormányküldöttség látogatása Moszkvában (4. oldal) A magyar labdarúgó válogatott ragyogó győzelme: Magyarország — Uruguay 4:2 (1:0, 2:2) (3. oldal) A Szovjetunió fogyasztási szövetkezeteimeghatalmazottainak IV. kongresszusa (4. oldal) India Kommunista Pártja üdvözli Csu Ezilaj és Nehru közös nyilatkozatát (4. oldal) A francia minisztertanács ülése (4. oldal) Csépelik a repcét Szatmár rajonban Erdődön már csépelik a repcét. Az elsők között csépelte ki repcetermését Wittinger István egyénileg dolgozó paraszt. Erdődön eddig 50 hektáron aratták le a repcét, s 40 hektár termését már ki is csépelték. 600 villamosított szérű Pártunk és kormányunk intézkedései a termésnek kellő időben és szemveszteség nélküli betakarítása érdekében előírják a villamosított szérűk számának növelését is. Az idén már 600 villamosított szérv fog működni országunk falvaiban és községeiben. A villamosenergia felhasználása a cséplésnél jelentős mennyiségű üzemanyag megtakarítását teszi lehetővé. Ugyanakkor felszabadul számos traktor a tarlóhántáshoz. Nagy előny az is, hogy két váltásban, tehát éjjel is lehet csépelni, ami jelentősen fokozza a cséplés ütemét. A szérűk villamosításának tetemes részét a villamossági és elektrotechnikai ipari munkások végzik, de,részük van benne a néptanácsok és a különböző üzemek, bányák, kőolajelopeik, stb. fi munkásainak is. A villamosipari munkások elhatározták, hogy termelési tervükön felül nagyszámú villanymotort, transzformátort, szigetelőt, villanyvezetéket, stb. készítenek. A bukaresti Electroaparataj és Electrocablu, a craiovai Electropotece, a temesvári Electromotor és a tordai Electroceramica üzemek dolgozói június folyamán lendületes szocialista versenyben, jelentős mennyiségű felszerelést gyártottak a szérűk villamosításához. Ennek és a szerelőmunkások sikereinek eredményeként a villamossági és elektrotechnikai ipar minisztériuma az idén 12 százalékkal több szérűt villamosított, mint tavaly. A szérűk villanyfelszerelésének karbantartására számos elektrotechnikai üzem munkása vállalkozott. Ezek a kampány idején a szérűkön fognak dolgozni. A termésbe takarítás sikere érdekében, a villamossági és elektrotechnikai ipar minisztériuma tehergépkocsikat küld a gabona elszállítására. Segesvár rajonban jól Segesvár rajonban a növényápolással egyidőben végzik a termésbetakarítás előkészületeit. A gépjavító központok már csaknem befejezték a betakarítási kampányhoz szükséges mezőgazdasági gépek és szerszámok javítását Készen áll 19 marokrakó- és kévekötő aratógép, 7 kaszálógép, 26 traktoreke, 35 traktor és 14 villanymotor. A segesvári GTA gépészei most a mozgóműhelyt készítik elő ,amellyel a betakarítás és a cséplés ideje alatt szükség esetén kimennek az állomás által kiszolgált szérűikre. felkészültek a cséplésre A naptanácsok eddig 97 szérűt jelöltek ki és intézkedtek, hogy a szérűkön felépítsék a raktárakat, az elsősegély-helyeket és ellássák a szérűket tűzbiztonsági felszereléssel. A segesvári GTA és a rajoni néptanács technikusai a helyszínen magyarázták meg a traktorosoknak és a cséplőgépkezelőknek, hogyan alkalmazzák a cséplésnél az óragrafikont. Öt állami gazdaságban és tíz kollektív gazdaságban óragrafikon szerint fognak csépelni. (Agerpres) Jól halad a kapálás Bodokon A bodoki határban (Sepsiszentgyörgy rajon) általában jó termés mutatkozik. A dolgozó parasztok nem késlekednek a kapálással, gyomirtással. Nem várják ölbetett kézzel a bőségesebb termést, hanem keményen megdolgoznak érte. A községben ilyenkor alig lehet embert látni — szinte mindenki a mezőn van. Hogy kik a legszorgalmasabbak a növényápolásban, erre a néptanács előtti piros tábla ad felvilágosítást. Györgyjakab Jenő, Barabás Ferenc és Barabás József dolgozó parasztok neveit olvashatjuk róla. A faluban ők a termelés élenjárói. A néptanácsnál mondották el: Györgyjakab Jenő nemcsak szorgalmával tűnik ki, hanem azzal is, hogy állandóan azon fáradozik, hogy a legújabb agrotechnikai módszerek segítségével minél több termést takarítson be földjéről. A bodoki dolgozó parasztok példamutató munkát végeznek a rajonban. Teljes egészében elvégezték az első kapálást, sok dolgozó paraszt pedig a második és harmadik kapálást végzi. ISMERKEDÉS EGY NŐKÜLDÖTTEL Mire Sztálinváros bolonyai munkásnegyedében hosszú kérdezősködés után megtalálom a Maros-utcát és benne Gaál Józsefék házát, már egy egész sor érdekes dolgot tudok Gaál Józsefnéről, a nőküldöttről. Egy termetes asszony, aki mosott ruhát tereget az udvaron kifeszített szárítókötélre, amikor meghallja, hogy Gaálnét keresem, kijön a kapuba, pettyes konyhakötényébe megtörli nedves kezét és készségesen mondja: — Vagy három utcával arrébb lakik, de azért mi is ismerjük. Tavasszal ő hívta az utcánkból az asszonyokat, hogy menjenek önkéntes munkára, csináljanak parkot az Oxigéngyár előtti kopár térségen. Azt is megmagyarázta, hogy miért: legyen szép füves, virágos hely a mi környékünkön is, ne kelljen a gyermekeknek a poros utcán játszaniok. Vagy két hétig dolgoztunk vele minden délután. Fűmagot vetettünk, virágot palántáltunk.. Olyan lett az a mi parkunk, kérem, mint egy oázis a sivatagban. A hasonlat találó. A kicsi parkocska nekem is feltűnt az imént, amint elhaladtam mellette. Bársonyos pázsitjával, tarka virágaival üdén, harmatosan csillog a gyárak és házak kőfalai között. Gondozott utam aprócska gyermekek játszottak labdával és karikával. Szóval a parképítő asszonyokat Gaálné toborozta? Nagyon egyformák ezek a külvárosi utcák szerény munkásházaikkal. Egyforma léckerítések, a kerítések mögött egyegy bokor orgona, néhány jó virág. Megint csak meg kell kérdeznem a járókelőktől, merre van a Maros-utca? Az útbaigazító ezúttal egy tornainges kisfiú. Nagyos fontoskodással magyarázza, hogy forduljak be a következő utcába. — Hát Gaál Józsefnét ismered-e? kérdezem. — A Gaál nénit? Hogyne ismerném — mondja büszkén a kékszemű tornainges. — Tetszik tudni, nálunk az iskolában mindenki ismeri. Az úgy volt, hogy a mi iskolánkban, a huszonkettesben nem volt bevezetve a gáz. Hiába tömtük fával a kályhákat, csak fáztunk egész télen. Egyszer azt mondja nekünk a tanítónő elvtársnő: h na gyermekek, vége a fagyoskodásnak, gázzal fogunk fűteni. A csöveket a néptanács adja, a nagy munkát meg a szülők. Gaál néni biztatására elhatározták, hogy önkéntes munkával csinálják meg a vezetéket. Azt is mondta a tanítónő elvtársnő, legyünk büszkék arra, hogy a mi kerületünkben ilyen kiváló anyák vannak, mint a Gaál néni meg a többiek, akik fárasztják magukat az iskoláért. Bevallom, hogy a tornainges Útmutatása nyomán most már behunyt szemmel is odatalálnék Gaálék házához, mégis tovább kérdezősködöm, mert élek a gyanúval, hogy a maros utcai nők küldötte nem lesz túlságosan bőbeszédű, amikor érdemes felől érdeklődöm. S ha valakit igazán, meg akarunksmerni, nem tőle kell megkérdeznünk, hogy voltaképpen milyen ember is, hanem azoktól, akik ismerik a munkáját. így aztán megtudom, hogy mikor a Maros utcában szóba került a nőküldött választás, az asszonyok egy percig sem tanakodtak, egyenesen Gaálnéra esett a választásuk, így volt ez másnap is, amikor a körzet hőküldöttei felelőst választottak. Gaálné már előbb is nőküldött volt s derekasan megállta a helyét. Egyetlen lépést sem lehet tenni a körzetben, hogy ne találkoznánk gondos asszonyi kezének munkájával. Köztisztasági akció, kórházi bizottság, gyermeknap megünneplése — mindenben ő az első, a lelke a munkának. Csendes, kevésbeszédű asszony, inkább tettekkel mutatja meg érzéseit. És talán éppen ebben van az ereje. Ezért szeretik, ezért dolgoznak szívesen vele együtt a közérdekű munkákban. Egy munkásasszony életéről A maros utcai ház udvarán duslomba diófa árasztja a hűvösséget. Levelei szürkék ugyan a közeli cementgyár porától, de ilyenkor, nyári nagymelegben kitűnő szolgálatot tesz. A fa alatt két pionirnyakkendős gyermek olvas. — Vendég jött édesanyám — kiáltanak be a lakásba, amikor megtudják, hogy az anyjukat keresem. Gaálné már kint is áll a küszöbön. Erőteljes, derék barna asszony, szép okos szeme van, nagy és meleg tekintélű. Szives szavai tessékel befelé a szobába. Az első, amit a csinosan berendezett szobában megpillantok , három bekeretezett diploma a falon. Az egyik diploma Gaál Józsefé, a Vörös Zászló művek élenjáró asztalosáé, a másik kettő a két gyermek, a tizenegyéves Pityu és a kilencéves Bandi kiváló iskolai előmeneteléről tanúskodik. Nehézkesen, döcögve indul köztünk a beszélgetés, Gaálné sohasem szokott magáról beszélni. Amikor a park és az iskolai gázbevezetés dolgát szóváteszem, fülig pirosodik, mint egy kislány és elhárítja magától az elismerést. Lassacskán azonban felenged, megered ajkán a szó, csendes, halk hangján mesélni kezd az életéről. — Ha visszagondolok a régi életemre— mondja — nem is tudom megérteni, hogy lehetett úgy élni, ahogy én éltem. Még az újságokat sem olvasta el. Az a világ, amelyben a felszabadulás előtt élt, nagyon kevéssé érdekelte, nem tudott és nem értett belőle semmit. Szürke, gondokba süllyedt évek voltak a kis szobakonyhás lakás falai között. Törte a fejét, hogy ossza be az ura szűkös keresetét, mosott, főzött, stoppolta az ura szakadt harisnyáit. Amikor beköszöntött a felszabadulás és meglátta az utcán menetelő szovjet katonákat, nem érzett semmi megrendülést. Nem is álmodta, hogy a munkásosztály sorsának és az ő sorsának fordulását hozták ezek a vöröscsillagos katonák. Aztán maga sem tudja, hogyan történt, de észrevette, hogy az emberek kezdenek megváltozni körülötte. Észrevette az urán is. Látta, hogy már nemcsak a bérért dolgozik s a gyárban folyó munkáról úgy kezd beszélni, mintha az élete függne tőle. Egy elvtársnő hívta, hogy vegyen részt a női munkában. Elment a gyűlésre, de csak úgy kötelességből. Nem is hetek, hanem hónapok kellettek ahhoz,hogy Gaálnét is elragadja az a közös és nagyszerű becsvágy, amely az öntudatra ébredt munkásasszonyok szívét hevíti. Megértette az összefüggést családja életének alakulása és a dolgozó nép életének alakulása között, kitágult elötte a láthatár, tekintete túljutott a marosutcai kis ház falán. Látta az épülő Sztálinvárost, az egész épülő országot és ellenállhatatlan erővel tört rá a tettvágy. Van, aki nehezen találja a kapcsolatot, amikor agitálni megy, bátortalannak és ügyetlennek érzi magát, amikor érvekkel kell meggyőzni valakit, rábírni erre vagy arra, Gaálné maga is meglepődött azon, hogy milyen gyorsan beletanult az agitációs munkába. Különösen az asszonyokkal szemben egy-kettőre megtalálta a kellő hangot. Igaz, hogy a külvárosi asszonyokkal nem volt nehéz szót érteni. Az életük hasonló volt az övéhez,ha nem még nehezebb, egyik se kívánta vissza a múltat és mindegyik várt egy csomó jót a jövőtől. Ezekkel az asszonyokkal nem nehéz megértetni, hogy ne várják tétlenül a sült galambot, lássanak munkához, vegyék ki részüket az új élet építéséből. A nemzetközi gyermeknap előtt így érvelt a marosutcai asszonyoknak: — „Kedveseim, a gyermekek a mi életünk virágai, igyekezzünk boldoggá tenni őket“ — Műsoros délutánt rendeztek. A 350 lej tiszta jövedelemből gyermekjátékokat vettek a Bukaresti-úton lévő román és magyar óvodák részére. A 22-es magyar általános iskola tanítói egy szülőiértekezlet alkalmával, panaszkodtak, hogy a növendékek tanulmányi előmenetele hanyatlott, mert egyes szülők nem törődnek azzal, hogy tanul-e otthon a gyermekük vagy sem. A szülői értekezletre sem járnak. Gaálné azt javasolta a tanítóknak, hogy ne várják meg, amíg a szülők elmennek az iskolába érdeklődni, hanem keressék fel előbb ők maguk a szülőket Közben persze a szülőket is felkereste és a lelkükre beszélt: — „Okos, tehetséges gyermeketek van, lelketekre vennétek, hogy ilyen tanulási lehetőség mellett, mint amilyet a kormány nyújt ma nekünk, semmi se legyen belőle? — Ilyenformán szövögette a kapcsolatot az iskola és a szülők között. Év végére megjavult az iskola növendékeinek tanulmányi haladása. Az új könyvespolc Már esteledik s mi még mindig beszélgetünk. Napokig el lehetne hallgatni a marosutcai nőküldött lelkes, meleg szavát. Minden asszony ismeri a környéken, de ő is ismer mindenkit. Ismeri értékeiket, jó tulajdonságaikat tudja miként lehet munkába állítani őket a közösség javára. A nagy diófa lombjain át aranyos alapnyi fény permetez a szobába, megcsillan a könyvespolc színeskötésű könyveinek során. — Mennyi könyv! Egy egész kis könyvtárra való! Gaálné kedves büszkeséggel mondja: — A sarki könyvesboltnak mi vagyunk a legjobb vásárlói Minden felesleges pénzünket könyvekre költjük. Meg a nem feleslegest is — teszi hozzá nevetve. — Ezt a könyvespolcot az uram készítette szabad idejében, mert már nem tudtuk hová rakni az évek óta összegyűlt könyveket. Keze végigsimit a könyvek hátán. Elkomolyodva szól: « Kellenek a könyvek, úgy mint a mindennapi kenyér. Olvasó köröket vezetek. Hogyan taníthatnék másokat, ha magam is nem tanulnék szüntelenül. sípos bella