Előre, 1954. december (8. évfolyam, 2216-2242. szám)

1954-12-01 / 2216. szám

(/ ' jjff Jp7*^ Világ proletárjai egyesüljetek ! Erősítsük meg a minőségi ellenőrzést Hazai gyártmányú közszükségleti cikkeink az utóbbi évek során komoly elismerést vívtak ki állami és szövetkezeti kereskedelmi vál­lalataink vásárlói körében. Minden évne­gyed, minden versenyszakasz hozott valami újat üzleteink áruválasztékába. S ha van is még nehézség a szállítás és elosztás­­körül, üzleteinkre mindinkább az jellemző, hogy hó­­napról hónapra több ruhaneműben vagy élel­miszeripari cikkben válogathat a vásárló­i közönség. Hiba volna azonban, ha a sikerek láttán az önelégültség szelleme uralkodna el rajtunk. Mert bizony előfordul, hogy egy-egy árucikk, dacára az országszerte fokozódó kereslet­nek, hónapokig is ott hever eladatlanul az üzlet polcain. Elvonják kereskedelmi válla­lataink forgóalapját más, hasznosabb árucik­kek beszerzésétől, fölösleges bosszúságot okoznak az eladószemélyzetnek és a vásár­lóközönségnek egyaránt. Az ízléstelen terve­zés, a felelőtlen minőségi ellenőrzés szomorú következményei ezek. Gyárainkban rendszerint ott látni minden üzemosztályon a jelszót: „Fokozzuk a köz­szükségleti cikkek termelését!“ Egyes helye­ken azonban ezt hibásan, kizárólag a meny­­nyiség növelésére értik. Nem mintha hiá­nyoznának a jó minőségű munka feltételei, hiszen vállalatainkat évről-évre jobb nyers­anyaggal látjuk el, a legtöbb üzemosztályon már korszerűsítették a gépi berendezéseket, s ma már alig akad üzem az országban, amelyik mellett ne szerveztek volna külön­féle iskolákat és tanfolyamokat a munká­sok szakképzettségének fejlesztésére. A munka iránti helytelen, régimódi maga­tartás azonban hol­ott, hol­ott még felüti a fejét mind a munkások, mind pedig a vezető technikusok sorában. A látszólagos mennyi­­ségi sikerekre való törtetés aztán az egész gyár becsületén foltot ejt. Nemrégen megvizsgálták néhány kereske­delmi vállalat raktárában az „eladhatatlan árukat“._ Az eredmény jónéhány könnyűipari és élelmiszeripari üzemünk munkaközössé­gének adhat okot a szégyenkezésre. Itt van­nak például nadrágok a szebeni „Steaua Rosie“­­ üzemből, vagy zakók a buzáui „7. Noembrie“ szövetkezetből, amelyeket felemás szinű szövetből varrtak. A medgyesi „Május 8.“ és a bukaresti „Flacara Rosie“ ci­­pőgyáraknak nemrégen 450 pár mikroporosz­­talpú cipőt küldtek vissza, mert még haszná­lat előtt leválott róluk a talp. A bukaresti Gh. Gheorghiu­ Dej ruhagyárat sokat dicsér­ték az utóbbi időben. És joggal. Novem­ber 7-re 145 új fehérneműmodellt készítettek és 5,58 százalékkal csökkentették gyártmá­nyaik önköltségét. Ezt a sikert azonban erő­­sen elhalványítja az, hogy a férfiingekre gyakran más, rossz minőségű anyagból varr­ják a gallért, nem egyszer pedig éppen gallér nélkül küldik el kereskedelmi szerveinknek. Ennek az üzemnek a rovásán vannak az ela­datlanul heverő 1303. számú női lódenek és az 50318 számú férfi vaglánkabátok is. A ma­rosvásárhelyi „Simó Géza“ bútorgyárból is büszkén jelentették, hogy már október 20-ig 872 garnitúra bútort gyártottak terven felül, de arról már megfeledkeztek, hogy egyes típusbútorokra, még mindig sok panasz hang­zik el. Lehetne még folytatni a felsorolást s akadna még meggondolkoztató példa a szatmári „Mondiala,“ a váradi „Solidarita­­tea", a kolozsvári „Herbák János“, a marosvá­sárhelyi „Petőfi Sándor“ és még egy pár könnyűipari vállalat munkaközössége szá­mára is. Természetesen nem csupán az egyes áru­fajták tervezésében és kivitelezésében van a hiba. Kárt okoznak állami és szövetkezeti ke­reskedelmünknek az áruelosztásban előforduló rendszertelenségek is. Hiszen a viselet, a szo­kás, az ízlés vidékenként változik. A Bánát­ban pantallót viselnek, Csíkban meg székely harisnyát. Elosztószerveink azonban nem mindig hajlandók az ilyesmit figye­lembe venni. Elegendő volna erre megemlíteni azokat a „Gutinus” gyártmányú szűk szoknyákat, amelyeket nemrégen a nagykárolykörnyéki üzletek kaptak. .Ugyan melyik falusi asszony fogja ezeket megvásárolni ? De idetartoznak még e temesvári kalapgyárban túl nagy mennyiségben gyártott óriáskalapok (57—58 szám.) amelyekhez akár lámpással lehet ke­resni a belevaló óriásfejeket. A nagyváradi könnyűipari elosztóközpont és a tartományi szövetkezeti központ csa­k most, a negyedik negyedévre 5000 darab lódenkabátot küldött a szilágysomlyórajoni szövetkezetek számára noha tudták, hogy azok raktáraiban még ta­valyról ott hever eladatlanul 4000 darab. Érdemes megjegyezni, hogy míg a tartomány más vidékein keresve keresik az átmeneti kabátokat, a somlyói szövetkezetek két esz­tendő alatt sem lesznek képesek eladni a rá­juk sózott mennyiséget. Helyre lehetne hozni könnyűszerrel ezeket a hibákat. Csak arra volna szükség, hogy az elosztóközpontok ne a saját „eredeti” ötleteik alapján, hanem a rajonok szükségletei ará­nyában határozzák meg az eladásra kerülő közszükségleti cikkek fajtáját és mennyisé­gét. Erre tett kísérletet a sztálinvárosi keres­kedelmi vállalatok vezetősége is, amikor si­keres találkozókat szervezett az üzletek vá­sárlóközönségével, hogy ezutáni munkájában hasznosíthassa a vevők észrevételeit. Még nagyobb sikerrel kecsegtet az az állandó, or­szágos minta-kiállítás, amelynek rendezését ezekben a napokban­ kezdte meg az RNK ke­reskedelmi kamarája. A siker biztosításának azonban fontos feltétele az, hogy maguk a vásárlók se várjanak külön felszólításra, ha­nem azonnal közöljék a különböző árukra vonatkozó észrevételeiket, kifogásaikat, ja­vaslataikat az illetékes néptanácsok kereske­delmi osztályával, hogy a jövőben még me­netközben helyrehozhassuk az áruellátás fer­­deségeit. Termelő üzemeinknek pedig nemcsak a mennyiség növelésére, hanem egyben a mi­nőség állandó javítására, ízléses tervezésre és gondos kivitelezésre is kell törekedniök.. Termeljünk többet, jobbat és szebbet.! Ez legyen vállalatainkban a verseny jelszava. Ennek a szigorú betartására és ne a statisz­tikák parádéjára törekedjünk. Szigorú és lelkiismeretes ellenőrzésre van szükség minden munkafolyamatnál, amíg a ruha, cipő, vagy egyéb árucikk a műhelyek­ből kikerül. Állandóan ébren kell tartani a munkások és technikusok együttes, társa­dalmi ellenőrzését, hogy már a hiba elköve­tésének pillanatában figyelmeztethessék és felelősségre vonhassák a fuserálókat, a sel­ejt­­gyártókat. Nagy segítséget nyújthatnak eb­ben az üzemeinkben létesített IMSZ őrhelyek Munkásifjainknak második otthona a gyár, becsületbeli kötelességük tehát ügyelni arra, hogy ne kerüljön ki kapujukon olyan munka­darab, amely a gyár nevére szégyent hoz. De az­ ellenőrzés egymagában még nem elegendő. Vállalataink vezetőségének, az üzemi bizottságoknak, IMSZ szervezeteknek fontos feladatuk, hogy gondoskodjanak a munkások állandó szakmai oktatásáról. Ne elégedjenek meg a különféle szaktanfolya­mok számszerű megszervezésével, hanem hassanak oda, hogy a munkások — és kü­lönösen az ifjúmunkások — rendszeresen lá­togassák is azokat A lakosság áruellátását, bármennyit javult is, még magasabb színvonalra kell emelni. Vásárlóközönségünk számos esetben meg­győződhetett már arról, hogy tudunk olyan közszükségleti cikkeket gyártani, amelyek a legjobb külföldi árukkal is fölveszik a ver­senyt. A könnyűipari minisztérium és a ke­reskedelmi kamara feladata arról gondoskod­ni, hogy­­ilyen áru kerüljön üzleteinkbe s hogy a kiváló sorozatokat ne rontsa meg a gondatlanságból vagy hozzánemértésből származó selejt. Erre kell ügyelniük — az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben a kereskedelmi alkal­mazottaknak és néptanácsaink kereskedelmi osztályainak is. Ne fogadják el a hibás, se­lejtes, vagy ízléstelen árut, hanem azonnal hívják fel reá a termelő vállalatok figyel­mét A gazda szemével tekintsünk mindenre, amit a magunk erejéből, hazai vállalataink­ban gyártottunk. Ne tűrjük meg közte a se­­lejtet. Dolgozzunk úgy, hogy évi tervünk le­zártával ezt írhassuk számadásunkba : jó mi­nőségű árut adtunk a dolgozóknak. KÖZLEMÉNY a Román Népköztársaság és India közötti diplomáciai képviseletek létesítéséről A Romám Népköztársaság kormánya és In­­dítása érdekében elhatározta, hogy követségi fia kormánya a két ország között fennálló ranggal diplomáciai képviseletet létesít a baráti kapcsolatok fenntartása és megszilár­ két országban. (Agerpres) ­ Hazaérkezett a román küldöttség a Béke-Világtanács stockholmi ülésszakáról Hétfőn éjjel visszaérkeztek Bukarestbe a Béke-Világtanács november 18—23. között Stockholmban tartott ülésszakáról a román küldöttség tagjai: Lotar Radaceanu egyete­mi tanár, a Román Népköztársaság Állandó Békevédelmi Bizottságának alelnöke, Sorin Tom­a egyetemi tanár, Florica Mezinicescu egyetemi tanár, a Béke-Világtanács tagjai, St. Mihcu akadémikus és Alexandru Ionescu lelkész, a Román Népköztársaság Állandó Békevédelmi Bizottságának tagjai. A küldöttség tagjainak fogadására megje­lentek az Északi-pályaudvaron a Román Népköztársaság Állandó Békevédelmi Bi­zottságának képviselői, tudósok és kultur­­aktivisták. (Agerpres) Német munkások köszönőtáviratai Népköztársaságunk kormányához A Német Demokratikus Köztársaság több iparvállalatának munkásai és tisztviselői tá­viratilag mondottak köszönetet a Román Nép­­köztársaság kormányának a november 29-i moszkvai értekezleten való részvételé­ért. Egyben azzal a kéréssel fordultak az RNK kormányához, hogy támogassa minden erejével a Szovjetuniónak az európai kollek­tív biztonság megóvására irányuló törekvé­seit. " A riedelbachtal­i munkások távirata így szól: ,,A Szovjetunió legutóbbi jegyzéke e né­met nép szívéből beszél. A Szovjetunió 1945 után, de fennállásának első pillanatától kezdve is bebizonyította, hogy minden csele­kedetében a béke ügyét helyezi előtérbe. Ezzel megnyerte a világ minden békeszerető népének nagyrabecsülését. Ezért azzal a kéréssel fordulunk önökhöz, támogassák minden erejükkel a Szovjetuniónak az eu­rópai kollektív biztonsággal kapcsolatos tö­rekvéseit és azt a szándékát, hogy még na­gyobb mértékben elősegítse hazánk egysé­gének megvalósítását és ezáltal bizto­sítsa Európa és az egész világ békéjét“. (Agerpres) " Vil­ évf., 2216 sz. 4 oldal, ára 20 báni A MOSZKVAI ÉRTEKEZLET MUNKÁLATAI, 1954., december 1., szerda AZ EURÓPAI NÉPEK BÉKÉJÉNEK ÉS BIZTONSÁGÁNAK ÉRDEKÉBEN — V. M. MOLOTOV BESZÉDE — (3. oldal) A RÉSZVEVŐ KÜLDÖTTSÉGEK VEZETŐINEK FELSZÓLALÁSAI (4. oldal) Az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: November 29-én megkezdődött Moszkvában az európai béke és a biztonság kérdésével foglalkozó értekezlet. Az értekezlet első ülését V. M. Molotov, a Szovjetunió kül­döttségének vezetője nyitotta meg. A Szovjetunió kormányá­nak nevében üdvözölte azoknak az országoknak a küldöttségeit, amelyek elfogadták a november 29-re Moszkvába vagy Párizsba összehívott értekezletre való meghívást. Mint ismeretes, a szovjet­kormány a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársa­ság kormányaival közös egyetértésben fordult ezzel a javaslattal az egyes államokhoz. V. M. Molotov sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem min­den meghívott állam vélte lehetségesnek részvételét e fontos kérdés megvitatásában, jóllehet ez a kérdés az összes európai népeket foglalkoztatja. „A jelenlegi helyzetben — mondotta Molo­tov — a békeszerető országok nem szorítkozhatnak azokra az intézkedésekre, amelyeket békéjük és biztonságuk biztosítása ér­dekében eddig foganatosítottak. A szovjet küldöttség véleménye szerint az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó euró­­pai értekezletet meg kell tartani azoknak az államoknak a rész­vételével, amelyek az értekezletre szóló meghívást elfogadták". V. M. Molotov felkérte az értekezlet részvevőit, hogy fejez­zék ki véleményüket ezzel kapcsolatban. J. Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság küldöttségének vezetője támogatta Molotov javaslatát, és szintén állást foglalt amellett, hogy tartsák meg az értekezletet azoknak az államok­nak a részvételével, amelyeknek küldöttei Moszkvába érkeztek. Cyrankiewicz annak a reményének adott kifejezést, hogy az ér­tekezlet meg fogja oldani az előtte álló feladatokat. A csehszlovák küldöttség nevében V. Siroky kijelentette, hogy a mai helyzetben nagyon is szükséges egy európai kollek­tív biztonsági rendszer megteremtésével foglalkozó értekezlet megtartása, minthogy a nyugati hatalmak nyomást gyakorolnak a párizsi egyezmények ratifikálásának siettetésére. Ezért a csehszlovák küldöttség teljesen indokoltnak tartja a szovjet kül­döttségnek azt a javaslatát, hogy tartsák meg az értekezletet a jelenlevő küldöttségek részvételével. A Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársa­ság, a Bolgár Népköztársaság, az Albán Népköztársaság, a Román Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság küldöttsé­­geinek képviselői ugyancsak támogatták a szovjet küldöttség ja­vaslatát. Ezután V. M. Molotov beszélt V. M. Molotov beszéde után J. Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság küldöttségének vezetője lemelkedett szólásra. Fel­szólalásával az értekezlet első ülése végetért. V. M. Molotov megnyitó beszéde MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ közli V. M. Molotovnak a november 29-i ülésén elmondott megnyitó beszédét. Elvtársak! A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségének kormánya nevében a szovjet kül­döttség üdvözli a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Magyar Népköztársa­ság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság itt megjelent küldöttségeit. Ugyancsak üd­vözlöm a Kínai Népköztársaság képviselőjét is, aki a Kínai Népköztársaság kormányának megbízásából megfigyelői minőségben vesz részt értekezletünkön. A szovjet kormány, a Németországgal ha­táros Lengyel Népköztársaság és Csehszlo­vák Köztársaság kormányaival egyetértésben november 23-án azt a javaslatot intézte az összes európai államok kormányaihoz és az Egyesült Államok kormányához, hogy hala­déktalanul hívjanak össze egy összeurópai értekezletet Moszkvába, vagy Párizsba. A javaslat úgy szólt, hogy az értekezleten vizs­gálják meg az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének kérdését.Az itt képviselt államok kormányai elfo­gadták ezt a javaslatot. Engedjék meg, hogy a szovjet kormány nevében köszönetemet fe­jezzem ki ezért. Beleegyezésük azt bizonyít­ja, hogy államaik kormányai mélységes fe­lelősségérzetet tanúsítanak a béke ügye iránt, s ugyanakkor teljesen átérzik azt is, hogy milyen veszélyt rejt magában az Európában bekövetkezett helyzet. Sajnos, nem minden meghívott állam tar­totta szükségesnek hogy részt vegyen az em­lített fontos kérdés megvitatásában, amely pedig az összes európai népeket foglalkoz­tatja. Amint tudjuk, ezt többféle magyarázattal okolták meg. Egyes államok bizonyos fenntartásokkal ugyan, de mégis pozitív magatartást tanúsí­tottak az európai kollektív biztonsági rend­szer megteremtésének eszméje iránt. Remélni szeretnénk, hogy ezek az államok és az itt képviselt államok között a jövőben nagyobb megértés jön létre az európai országok ér­dekközösségét illetően, a béke és az európai kollektív biztonság védelmének ügyében. Más államok azért nem tartották lehetsé­gesnek, hogy elfogadják a meghívást, mivel az értekezlet feladatai eltérnek jelenlegi eu­rópai külpolitikájuk vonalától. Ezek közé tartozik elsősorban az Egyesült Államok, to­vábbá Anglia és Franciaország. Ez államok hivatalos körei ugyanakkor mindent elkövet­tek, hogy az értekezleten minél kevesebb ál­lam vegyen részt. A jelenlevő küldöttségek körében jogosan vetődik fel a kérdés: milyen határozatot hoz­zanak azzal kapcsolatban, hogy nem minden meghívott állam fogadta el az értekezletre szóló meghívást. A szovjet kormány fenntartja azt a véle­ményét, hogy minden békeszerető államnak a legnagyobb figyelmet kell szentelnie az Európában előállt helyzetnek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy egyes ha­talmak agresszív körei, melyeket mindenki ismer, minden eszközt felhasználtak arra, hogy nyomást fejtsenek ki más­ országokra s ezzel siettessék terveik megvalósítását. Nyu­­gat-Németország militarizálását és imperia­lista katonai csoportosulásokba való bevoná­sát. A jelenlegi helyzetben a békeszerető or­szágok nem szorítkozhatnak azokra az intéz­kedésekre, amelyeket békéjük és biztonságuk biztosítása érdekében eddig foganatosítottak. A szovjet küldöttség véleménye szerint az európai béke és biztonság kérdésével foglal­kozó európai értekezletet meg kell tartani azoknak az államoknak a részvételével, ame­lyek az értekezletre szóló meghívást elfogad­ták. Ezt igényli mind népeink biztonságának megóvása, mind az európai békének teljes egészében való megőrzése és megszilárdítása Azok az államok, amelyek hozzá akarnak já­rulni ehhez, ezt még ezentúl is megtehetik. A szovjet küldöttség felkéri önöket, tisz­­telt küldöttek, fejtsék ki ezzel kapcsolatos vé­leményüket. A szovjet küldöttség annak a meggyőződé­sének ad kifejezést, hogy az értekezlet siker­rel fogja megoldani a reá háruló fontos fe­ladatokat. Ezt a bizalmat arra alapozzuk, hogy Európa és az egész világ népei mind nagyobb mértékben támogatják a béke meg­szilárdítására irányuló erőfeszítéseket. Ahogy telnek a na­pok, üzemeink dol­gozói egyre többször számolgatják, hány ház van még hátra az évből, s hány szá­zalék a tervből. Mert e két dolog szorosan összefügg egymással. Ahogy halad az idő, szüntelenül, folyamatosan, ugyanígy, vele párhuzamosan kell haladnia a terme­lésnek is, pontról pontra kell valóra váln­i a tervnek is, ütemesen, megállás nélkül. S amelyik üzemben az év elejétől kezdve ezt nem tartották állandóan szem előtt — ott most természetesen nehéz helyzetben vannak. De könnyebb azoknak, akik meg­fontolt előrelátással ütemesen termeltek minden hónapban. Nézzük, mi a helyzet a nagyváradi Infratirea szerszámgépgyárban ? Ez az üzem nem tartozik sem azok kö­zé, akik az év végére igen nehéz hely­zetbe kerültek, sem azok közé, akiknek könnyű dolguk lesz a még hátralévő he­tekben. Évi globális tervét az Infratirea üzem november közepéig 87,9 százalékra telje­sítette. Tehát, amikor az évből még más­fél hónap, vagyis — átszámítva — 12,5 százalék volt hátra, akkor az évi tervből még 12,1 százalékkal voltak adósok. Ez a meglepő arányosság dicséretes dolog, s ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy már több üzemosztály a jövő évre termel — arra az eredményre jutunk, hogy a szo­cialista verseny lendületében az üzem dolgozói eredményesen küzdöttek az évi tervért. Azért mégis tévedés lenne e két számadatból — mely egymást annyira megközelíti — azt a következtetést le­vonni, hogy az üzem az egész év folya­mán elég ütemesen dolgozott s még ke­­vésbbé azt, hogy jelenleg is minden a leg­nagyobb rendben van a terv körül. Ha ugyanis nemcsak globálisan nézzük a tervet, hanem részleteiben, összes mutató­számai szerint­­ látni fogjuk, hogy hi­ányosságok is vannak. A választék A IV. negyedév első hónapjának ered­ményei is szépek. Az októberi tervet glo­bálisan 121,8 százalékra teljesítették. A választéktervet azonban csupán 88,5 szá­zalékra. Ebben a lemaradásban természe­tesen objektív okok is közrejátszottak, de azért többet is lehetett volna és kellett volna tenni a választék­terv teljesítéséért. Mert nem mindegy, hogy mit termelünk: azt-e, amire a legnagyobb szükség van, amire a terv szerint már számítanak va­lahol, vagy azt, amiből globálisan köny­­nyebb teljesíteni a tervet. Az üzem veze­tőségének az elkövetkező időszakban na­gyobb gondot kell fordítania arra, hogy a tervet a választék tekintetében is való­­ra váltsa. Októberben az önköltségcsökkentési tervet is túlszárnyalták. Az előirányzott 5 százalék helyett 6,44 százalékkal szállí­tották lejjebb az önköltséget. A munka­termelékenység növelése terén szintén elég jó eredményt értek el. Előirányzatukat 113,5 százalékban teljesítették. A selejtet ugyanakkor 3,5 százalékkal csökkentet­ték. Az előző hónapi eredményekhez ké­pest ezek a számok jelentős javulást mu­tatnak, ami mindenképpen dicséretet ér­demel. A szép számadatok mögött azon­ban még mindig bújhatnak meg hiányos­ságok, mint ahogy ez a III. negyedévi terv teljesítésénél történt. Akkor is túltelje­sítették a termelékenység tervét, de nem tartották be a kötelező összhangot a terv egyes mutatószámai között A III. ne­gyedévben a globális termelési tervet 13,3 százalékkal túlteljesítették, ami önmagá­ban véve igen szép, de a béralaphoz vi­szonyítva —ami ugyanebben az időszak­ban 25,3 százalékkal emelkedett — már egyáltalán nem jó eredmény. Hiszen ép­pen fordítva kellett volna hogy legyen: a helyes arány az, hogy a termelés na­gyobb mértékben emelkedjék, mint a bér­alap. Hasonló volt a helyzet a termelé­kenység és a középfizetés emelkedésénél is. A termelékenység, a tervhez képest 5,1 százalékkal növekedett s a középfize­tés ugyanakkor 17,7 százalékkal. Ez a helytelen arány a terv ilyen fontos mu­tatószámai között­­ gátolja az üzem gazdaságos működését, csökkenti a jöve­delmezőséget és a szocialista felhalmo­zás rovására megy. Az üzem vezetőségének vigyáznia kell arra, hogy a IV. negyedévben ne ismét­lődjenek meg ezek a hibák. A terv globá­lis teljesítése rendkívül fontos, de nem elég. Az hogy mondjuk tíz százalékkal a terv fölé emelkedtünk, még nem feltétle­nül jelent jó munkát. Az összes mutató számokat kell teljesíteni. S erre meg is van a lehetőség. A kisgépesítéssel s a különböző üzemosztályok (öntöde, meg­munkáló műhelyek) közötti szállítás meg­javításával jelentősen növelni lehet a ter­melékenységet. Az újítások bevezetésével szintén. Csupán októberben több mint 12 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgo­zók, csak hasznosítani kell a tömegek al­kotó kezdeményezését. Ez annál is fon­tosabb, mert a termelékenység és a kö­­zépfizetés közötti aránytalanság helyre­igazításának legjobb útja­­ a termelé­kenység növelése. A technika kihasználása A terv másik igen fontos mutatószáma a gépek s általában a technikai berende­zések maximális kihasználására vonatko­zik. Az októberi tervben az üzem egész gépi berendezésének kihasználási mutatószáma 0,58 volt, de csak 0,55-öt értek el, vagyis csak 95 százalékban teljesítették a tervet. Egyes gépeknél természetesen sokkal jobb, másoknál pedig sokkal rosszabb eredményt értek el. A horizontális eszter­gapadoknál például 106, a köszörűknél ■ meg 155 százalékban váltották valóra az előirányzatot. Egyes gépek — mint pél­dául az, univerzális maró — kihasználási mutatószámát viszont csupán 60 száza­lékban teljesítették. Ha e hibák okait keressük , több gyengeség is felszínre kerül: anyaghiány, munkaerőhiány, szervezési gyengeségek, áramszolgáltatási zavarok, egyes munká­sok helytelen magatartása a munka iránt, igazolatlan hiányzások, stb. Ezek általá­ban mind olyan hiányosságok, amelyek ellen sikeresen lehet küzdeni. Hiány leginkább segédmunkásokban van. S ezt csak súlyosbítják az elég nagy számban előforduló igazolatlan hiányzá­sok. Különösen az ifjak közül maradnak ki többen a munkából (aminek főleg az az oka, hogy az üzemi IMSZ alapszerve­zet gyengén működik, nem fejt ki ala­pos politikai meggyőző és nevelő mun­kát.) A villanyáramszolgáltatás zavarai szintén károsan hatottak a gépek kihasz­nálására. Nemcsak azért, mert az áram­szünet alatt a gépek álltak, hanem azért is, mert az ilyen zavarok alkalmával ron­gálódnak a villanymotorok, sőt egy-egy ki is ég közülük. A javítás pedig sok időt vesz igénybe. A városi közüzemek vezetőségének ép­pen ezért sokkal nagyobb gondot kell for­dítania a zavartalan áramszolgáltatás biz­tosítására. A gépkihasználási mutatószám megja­vításának feltételei azonban elsősorban mégis az Infratirea üzemen belül vannak. Megfelelő műszaki-szervezési intézkedé­sekkel, politikai nevelőmunkával, helyes irányítással, s a munkások, főleg az ifjak szakmai színvonalának szüntelen emelé­sével lehet és kell a kérdést megoldani. Műszaki-szervezési intézkedések A III. negyedévi terv tanulságaiból okulva, az üzem vezető kollektívája mű­szaki-szervezési intézkedéseket tett, hogy a IV. negyedévben a termelés ütemeseb­ben, gyorsabban és zavarta­lanabbul foly­jék. Dobozy György főmérnök így­ nyi­latkozik ezekről az intézkedésekről­­és előzményeikről. — A IV. negyedévi tervünk teljesítését — az anyagbeszerzési nehézségeken kívül — a megmunkálási osztály ■ lemaradása, a segédmunkások hiánya, s a hiányzások nagy száma gátolta az elmúlt hetekben, s bizonyos mértékben még most is. Az öntöde az elmúlt hónapokban min­dig teljesítette előirányzatát, de nem tar­totta be a tervben előírt határidőt, s emiatt a különböző műveletek és termelé­si fázisok összetorlódtak, nem volt meg a szükséges időhézag , az öntés és a megmunkálás között. Ez zavarta a mun­ka menetét, nem volt elég folyamatos a termelés egyes osztályokon. A IV. ne­gyedév kezdetén a megmunkálási osztá­lyon például mintegy 35.000 munkaóra le­maradás volt a tervhez képest. Ez azt jelentette, hogy a termelés nem folyt elég ütemesen. A különböző termelési fázisok közötti torlódás ezenkívül a minőség ro­vására ment s a gépek jobb kihasználását is gátolta. Az üzem vezetősége behatóan foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és a IV. negyedévi terv teljesítése érdeké­ben — októberben — a többi között a következő műszaki-szer­vezési intézkedéseket irányozta elő: 1. a nyersianyag-feldaraboló osztály há­rom műszakban való dolgoztatása, 2. a munkairányító (diszpécser) szolgá­lat megerősítése és átszervezése, 3. a kiégett villanymotorok áttekercse­­zésének meggyorsn­ása, 4. az anyagbeszerző osztály munkájá­nak megjavítása, 5. a munkahelyek folyamatos anyag­­ellátása (azáltal, hogy biztosítják a kel­lő segédmunkás-létszámot a gépműhely­ben), 6. az igazolatlan hiányzások felszámo­lása politikai felvilágosító munkával és adminisztratív intézkedésekkel. Ezek közül már több intézkedésnek mu­tatkoznak az eredményei a termelésben. Az öntöde példá­ul már október 30 óta 1955-re dolgozik. Az üzem vezetősége s az öntők nagy erőfeszítéseket tettek, hogy ezt elérjék, a termelési fázisok ösz­­szetorlódását megszüntessék. Az öntők már most elkészítik azokat a munkadara­bokat, mezőgazdasági pótalkatrészeket, amelyeknek terv szerint csak a jövő év elején kellene kikerülniök a gyárból. Így biztosítják, hogy az esztergályosok idejé­ben kézbevehessék s kapkodás nélkül megmunkálhassák ezeket az alkatrésze­ket, egyszóval, hogy ütemesen dolgozhas­sanak. A dolgozók alkotó munkalendü­lete s az öntöde előrehaladása lehetősé­get adott arra, hogy már a gépterem egyes osztályai is a jövő évre termelje­nek. Ezek az eredmények arra mutatnak, hogy az Infratirea üzemben minden le­hetőség megvan a még fennálló hiányos­ságok kiküszöbölésére, s újabb termelési győzelmek kivívására. Ahol olyan emberek vannak, mint Szi­lágyi István elöntő, aki nemcsak hogy messze túlszárnyalja tervét, de ugyanak­kor az if­jakkal is szeretettel foglalkozik, beavatja őket a mesterség titkaiba. Buj­dosó Sándor, aki már a jövő évekre ter­mel, Vekerdi Ferenc és Molnár István esztergályosok, a szocialista verseny élenjárói. Kocsándi István, aki a „leg­jobb esztergályos“ címet kapta és sokan mások — ahol ilyen nagyszerű emberek vannak, ott minden bizonnyal a tervvel sem lesz baj. A még hátralevő hetekben úgy fognak dolgozni, hogy az év utolsó napján büszkén jelenthessék: „becsülttel teljesítettük minden feladatunkat, teljesí­tettük évi tervünk összes mutatószáma­it“. Ez pedig azt jelenti, hogy a szerszám­gépek (gyalugépek, fúrógépek, stb.) újabb sorozata, a jó minőségű mezőgazdasági cserealkatrészek és gépek újabb tétele, újabb közszükségleti cikkek kerülnek ki ez üzemből, hogy kielégítsék a népgazda­ság s a dolgozók szükségleteit. T. 0 TELJESÍTSÉK a terv összes mutatószámait A NAGYVÁRADI INFRATEREA ÜZEMBEN Építkezések a margittarajoni kollektív gazdaságokban Margitta­rajon 13 kollektív gazdaságában az utóbbi időben számos új istálló, karám és ól épült. Az érábrányi, bályoki, érbogyoszlói, mar­­gittai, csekenyei és más kollektív gazdasá­gokban számos kisebb-nagyobb istállót, kará­mot, sertésfiadztatót, baromf­ólat és más egyebet építettek. Egyúttal kitatarozták a régi istállókat is. Csupán az érábrányi kol­lektív gazdaságban 75 szarvasmarha befo­­gadására alkalmas istállót, 500 birka szá­mára karámot és 300 sertés számára ólat építettek. Jól dolgozó szövetkezet (Tudósítónktól) A nagyürögdi szövetkezet dolgozói az idén még egy hónapban sem tel­jesítették felvásárlási tervüket. A szövetkezet munkaközössége kereste a lemaradás okát. Többször közös megbeszélést tartottak. Meg­állapították, hogy nem végeztek kellő felvilá­­gosító munkát a falusi dolgozók között, akik­nek nagy része nem is tudta, hogy a szövetke­zetben is értékesítheti termékfeleslegét A hiba felismerése után azonnal hozzálát­tak a mulasztás pótlásához. A boltbizottság tagjaiból agitátor csoportot alakítottak. Ezu­tán felkeresték a szövetkezeti központhoz tar­tozó hat falu szövetkezetét. Itt kezdték el a felvilágosítást. Csak ezután indultak el a különböző falvakba, ahol házról házra jártak és megismertették a dolgozó parasz­tokkal azokat az előnyöket, amelyekben ré­szük van ha a szövetkezet útján értékesítik gazdaságuk terményeit. Ebbe az akcióba bekapcsolódtak a he­lyi néptanács képviselői, a nőbizottsági ta­gok és az ifjúság is. A szövetkezeti dolgozók és a tömegszerve­zetek tagjainak lelkes munkája meg is hozta a kívánt eredményt. A nagyürögdi szövet­kezet — annak ellenére, hogy a negyedik ne­gyedévben 50 százalékkal magasabb a fel­­vásárlási terve mint az év előző negyedei­ben — októberben 100,1 százalékra telj­es­ít­tette felvásárlási tervét. Október utolsó fiz napjában közel 15.000 kiló terményeset és különféle állatokat vásároltak fel, amelyből csak a szárnyasfélék 3872 kilót tettek ki. Az eredmények eléréséhez, jó munkával já­rult hozzá Durghen Iosif, a nagyürögdi szö­­vetkezet alelnöke, Betuker Anna a lesi, — Maghiar Florica mácsai — és Ungur Ioan a pósai szövetkezet dolgozója. Október hónap folyamán Nagyvárad rajon összes szövetkezetei közül a nagyürögdi szö­vetkezeti központ teljesítette elsőnek felvá­sárlási tervét.

Next