Előre, 1954. december (8. évfolyam, 2216-2242. szám)
1954-12-01 / 2216. szám
(/ ' jjff Jp7*^ Világ proletárjai egyesüljetek ! Erősítsük meg a minőségi ellenőrzést Hazai gyártmányú közszükségleti cikkeink az utóbbi évek során komoly elismerést vívtak ki állami és szövetkezeti kereskedelmi vállalataink vásárlói körében. Minden évnegyed, minden versenyszakasz hozott valami újat üzleteink áruválasztékába. S ha van is még nehézség a szállítás és elosztáskörül, üzleteinkre mindinkább az jellemző, hogy hónapról hónapra több ruhaneműben vagy élelmiszeripari cikkben válogathat a vásárlói közönség. Hiba volna azonban, ha a sikerek láttán az önelégültség szelleme uralkodna el rajtunk. Mert bizony előfordul, hogy egy-egy árucikk, dacára az országszerte fokozódó keresletnek, hónapokig is ott hever eladatlanul az üzlet polcain. Elvonják kereskedelmi vállalataink forgóalapját más, hasznosabb árucikkek beszerzésétől, fölösleges bosszúságot okoznak az eladószemélyzetnek és a vásárlóközönségnek egyaránt. Az ízléstelen tervezés, a felelőtlen minőségi ellenőrzés szomorú következményei ezek. Gyárainkban rendszerint ott látni minden üzemosztályon a jelszót: „Fokozzuk a közszükségleti cikkek termelését!“ Egyes helyeken azonban ezt hibásan, kizárólag a menynyiség növelésére értik. Nem mintha hiányoznának a jó minőségű munka feltételei, hiszen vállalatainkat évről-évre jobb nyersanyaggal látjuk el, a legtöbb üzemosztályon már korszerűsítették a gépi berendezéseket, s ma már alig akad üzem az országban, amelyik mellett ne szerveztek volna különféle iskolákat és tanfolyamokat a munkások szakképzettségének fejlesztésére. A munka iránti helytelen, régimódi magatartás azonban holott, holott még felüti a fejét mind a munkások, mind pedig a vezető technikusok sorában. A látszólagos mennyiségi sikerekre való törtetés aztán az egész gyár becsületén foltot ejt. Nemrégen megvizsgálták néhány kereskedelmi vállalat raktárában az „eladhatatlan árukat“._ Az eredmény jónéhány könnyűipari és élelmiszeripari üzemünk munkaközösségének adhat okot a szégyenkezésre. Itt vannak például nadrágok a szebeni „Steaua Rosie“ üzemből, vagy zakók a buzáui „7. Noembrie“ szövetkezetből, amelyeket felemás szinű szövetből varrtak. A medgyesi „Május 8.“ és a bukaresti „Flacara Rosie“ cipőgyáraknak nemrégen 450 pár mikroporosztalpú cipőt küldtek vissza, mert még használat előtt leválott róluk a talp. A bukaresti Gh. Gheorghiu Dej ruhagyárat sokat dicsérték az utóbbi időben. És joggal. November 7-re 145 új fehérneműmodellt készítettek és 5,58 százalékkal csökkentették gyártmányaik önköltségét. Ezt a sikert azonban erősen elhalványítja az, hogy a férfiingekre gyakran más, rossz minőségű anyagból varrják a gallért, nem egyszer pedig éppen gallér nélkül küldik el kereskedelmi szerveinknek. Ennek az üzemnek a rovásán vannak az eladatlanul heverő 1303. számú női lódenek és az 50318 számú férfi vaglánkabátok is. A marosvásárhelyi „Simó Géza“ bútorgyárból is büszkén jelentették, hogy már október 20-ig 872 garnitúra bútort gyártottak terven felül, de arról már megfeledkeztek, hogy egyes típusbútorokra, még mindig sok panasz hangzik el. Lehetne még folytatni a felsorolást s akadna még meggondolkoztató példa a szatmári „Mondiala,“ a váradi „Solidaritatea", a kolozsvári „Herbák János“, a marosvásárhelyi „Petőfi Sándor“ és még egy pár könnyűipari vállalat munkaközössége számára is. Természetesen nem csupán az egyes árufajták tervezésében és kivitelezésében van a hiba. Kárt okoznak állami és szövetkezeti kereskedelmünknek az áruelosztásban előforduló rendszertelenségek is. Hiszen a viselet, a szokás, az ízlés vidékenként változik. A Bánátban pantallót viselnek, Csíkban meg székely harisnyát. Elosztószerveink azonban nem mindig hajlandók az ilyesmit figyelembe venni. Elegendő volna erre megemlíteni azokat a „Gutinus” gyártmányú szűk szoknyákat, amelyeket nemrégen a nagykárolykörnyéki üzletek kaptak. .Ugyan melyik falusi asszony fogja ezeket megvásárolni ? De idetartoznak még e temesvári kalapgyárban túl nagy mennyiségben gyártott óriáskalapok (57—58 szám.) amelyekhez akár lámpással lehet keresni a belevaló óriásfejeket. A nagyváradi könnyűipari elosztóközpont és a tartományi szövetkezeti központ csak most, a negyedik negyedévre 5000 darab lódenkabátot küldött a szilágysomlyórajoni szövetkezetek számára noha tudták, hogy azok raktáraiban még tavalyról ott hever eladatlanul 4000 darab. Érdemes megjegyezni, hogy míg a tartomány más vidékein keresve keresik az átmeneti kabátokat, a somlyói szövetkezetek két esztendő alatt sem lesznek képesek eladni a rájuk sózott mennyiséget. Helyre lehetne hozni könnyűszerrel ezeket a hibákat. Csak arra volna szükség, hogy az elosztóközpontok ne a saját „eredeti” ötleteik alapján, hanem a rajonok szükségletei arányában határozzák meg az eladásra kerülő közszükségleti cikkek fajtáját és mennyiségét. Erre tett kísérletet a sztálinvárosi kereskedelmi vállalatok vezetősége is, amikor sikeres találkozókat szervezett az üzletek vásárlóközönségével, hogy ezutáni munkájában hasznosíthassa a vevők észrevételeit. Még nagyobb sikerrel kecsegtet az az állandó, országos minta-kiállítás, amelynek rendezését ezekben a napokban kezdte meg az RNK kereskedelmi kamarája. A siker biztosításának azonban fontos feltétele az, hogy maguk a vásárlók se várjanak külön felszólításra, hanem azonnal közöljék a különböző árukra vonatkozó észrevételeiket, kifogásaikat, javaslataikat az illetékes néptanácsok kereskedelmi osztályával, hogy a jövőben még menetközben helyrehozhassuk az áruellátás ferdeségeit. Termelő üzemeinknek pedig nemcsak a mennyiség növelésére, hanem egyben a minőség állandó javítására, ízléses tervezésre és gondos kivitelezésre is kell törekedniök.. Termeljünk többet, jobbat és szebbet.! Ez legyen vállalatainkban a verseny jelszava. Ennek a szigorú betartására és ne a statisztikák parádéjára törekedjünk. Szigorú és lelkiismeretes ellenőrzésre van szükség minden munkafolyamatnál, amíg a ruha, cipő, vagy egyéb árucikk a műhelyekből kikerül. Állandóan ébren kell tartani a munkások és technikusok együttes, társadalmi ellenőrzését, hogy már a hiba elkövetésének pillanatában figyelmeztethessék és felelősségre vonhassák a fuserálókat, a selejtgyártókat. Nagy segítséget nyújthatnak ebben az üzemeinkben létesített IMSZ őrhelyek Munkásifjainknak második otthona a gyár, becsületbeli kötelességük tehát ügyelni arra, hogy ne kerüljön ki kapujukon olyan munkadarab, amely a gyár nevére szégyent hoz. De az ellenőrzés egymagában még nem elegendő. Vállalataink vezetőségének, az üzemi bizottságoknak, IMSZ szervezeteknek fontos feladatuk, hogy gondoskodjanak a munkások állandó szakmai oktatásáról. Ne elégedjenek meg a különféle szaktanfolyamok számszerű megszervezésével, hanem hassanak oda, hogy a munkások — és különösen az ifjúmunkások — rendszeresen látogassák is azokat A lakosság áruellátását, bármennyit javult is, még magasabb színvonalra kell emelni. Vásárlóközönségünk számos esetben meggyőződhetett már arról, hogy tudunk olyan közszükségleti cikkeket gyártani, amelyek a legjobb külföldi árukkal is fölveszik a versenyt. A könnyűipari minisztérium és a kereskedelmi kamara feladata arról gondoskodni, hogyilyen áru kerüljön üzleteinkbe s hogy a kiváló sorozatokat ne rontsa meg a gondatlanságból vagy hozzánemértésből származó selejt. Erre kell ügyelniük — az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben a kereskedelmi alkalmazottaknak és néptanácsaink kereskedelmi osztályainak is. Ne fogadják el a hibás, selejtes, vagy ízléstelen árut, hanem azonnal hívják fel reá a termelő vállalatok figyelmét A gazda szemével tekintsünk mindenre, amit a magunk erejéből, hazai vállalatainkban gyártottunk. Ne tűrjük meg közte a selejtet. Dolgozzunk úgy, hogy évi tervünk lezártával ezt írhassuk számadásunkba : jó minőségű árut adtunk a dolgozóknak. KÖZLEMÉNY a Román Népköztársaság és India közötti diplomáciai képviseletek létesítéséről A Romám Népköztársaság kormánya és Indítása érdekében elhatározta, hogy követségi fia kormánya a két ország között fennálló ranggal diplomáciai képviseletet létesít a baráti kapcsolatok fenntartása és megszilár két országban. (Agerpres) Hazaérkezett a román küldöttség a Béke-Világtanács stockholmi ülésszakáról Hétfőn éjjel visszaérkeztek Bukarestbe a Béke-Világtanács november 18—23. között Stockholmban tartott ülésszakáról a román küldöttség tagjai: Lotar Radaceanu egyetemi tanár, a Román Népköztársaság Állandó Békevédelmi Bizottságának alelnöke, Sorin Toma egyetemi tanár, Florica Mezinicescu egyetemi tanár, a Béke-Világtanács tagjai, St. Mihcu akadémikus és Alexandru Ionescu lelkész, a Román Népköztársaság Állandó Békevédelmi Bizottságának tagjai. A küldöttség tagjainak fogadására megjelentek az Északi-pályaudvaron a Román Népköztársaság Állandó Békevédelmi Bizottságának képviselői, tudósok és kulturaktivisták. (Agerpres) Német munkások köszönőtáviratai Népköztársaságunk kormányához A Német Demokratikus Köztársaság több iparvállalatának munkásai és tisztviselői táviratilag mondottak köszönetet a Román Népköztársaság kormányának a november 29-i moszkvai értekezleten való részvételéért. Egyben azzal a kéréssel fordultak az RNK kormányához, hogy támogassa minden erejével a Szovjetuniónak az európai kollektív biztonság megóvására irányuló törekvéseit. " A riedelbachtali munkások távirata így szól: ,,A Szovjetunió legutóbbi jegyzéke e német nép szívéből beszél. A Szovjetunió 1945 után, de fennállásának első pillanatától kezdve is bebizonyította, hogy minden cselekedetében a béke ügyét helyezi előtérbe. Ezzel megnyerte a világ minden békeszerető népének nagyrabecsülését. Ezért azzal a kéréssel fordulunk önökhöz, támogassák minden erejükkel a Szovjetuniónak az európai kollektív biztonsággal kapcsolatos törekvéseit és azt a szándékát, hogy még nagyobb mértékben elősegítse hazánk egységének megvalósítását és ezáltal biztosítsa Európa és az egész világ békéjét“. (Agerpres) " Vil évf., 2216 sz. 4 oldal, ára 20 báni A MOSZKVAI ÉRTEKEZLET MUNKÁLATAI, 1954., december 1., szerda AZ EURÓPAI NÉPEK BÉKÉJÉNEK ÉS BIZTONSÁGÁNAK ÉRDEKÉBEN — V. M. MOLOTOV BESZÉDE — (3. oldal) A RÉSZVEVŐ KÜLDÖTTSÉGEK VEZETŐINEK FELSZÓLALÁSAI (4. oldal) Az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: November 29-én megkezdődött Moszkvában az európai béke és a biztonság kérdésével foglalkozó értekezlet. Az értekezlet első ülését V. M. Molotov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője nyitotta meg. A Szovjetunió kormányának nevében üdvözölte azoknak az országoknak a küldöttségeit, amelyek elfogadták a november 29-re Moszkvába vagy Párizsba összehívott értekezletre való meghívást. Mint ismeretes, a szovjetkormány a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kormányaival közös egyetértésben fordult ezzel a javaslattal az egyes államokhoz. V. M. Molotov sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem minden meghívott állam vélte lehetségesnek részvételét e fontos kérdés megvitatásában, jóllehet ez a kérdés az összes európai népeket foglalkoztatja. „A jelenlegi helyzetben — mondotta Molotov — a békeszerető országok nem szorítkozhatnak azokra az intézkedésekre, amelyeket békéjük és biztonságuk biztosítása érdekében eddig foganatosítottak. A szovjet küldöttség véleménye szerint az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó európai értekezletet meg kell tartani azoknak az államoknak a részvételével, amelyek az értekezletre szóló meghívást elfogadták". V. M. Molotov felkérte az értekezlet részvevőit, hogy fejezzék ki véleményüket ezzel kapcsolatban. J. Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság küldöttségének vezetője támogatta Molotov javaslatát, és szintén állást foglalt amellett, hogy tartsák meg az értekezletet azoknak az államoknak a részvételével, amelyeknek küldöttei Moszkvába érkeztek. Cyrankiewicz annak a reményének adott kifejezést, hogy az értekezlet meg fogja oldani az előtte álló feladatokat. A csehszlovák küldöttség nevében V. Siroky kijelentette, hogy a mai helyzetben nagyon is szükséges egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésével foglalkozó értekezlet megtartása, minthogy a nyugati hatalmak nyomást gyakorolnak a párizsi egyezmények ratifikálásának siettetésére. Ezért a csehszlovák küldöttség teljesen indokoltnak tartja a szovjet küldöttségnek azt a javaslatát, hogy tartsák meg az értekezletet a jelenlevő küldöttségek részvételével. A Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, az Albán Népköztársaság, a Román Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság küldöttségeinek képviselői ugyancsak támogatták a szovjet küldöttség javaslatát. Ezután V. M. Molotov beszélt V. M. Molotov beszéde után J. Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság küldöttségének vezetője lemelkedett szólásra. Felszólalásával az értekezlet első ülése végetért. V. M. Molotov megnyitó beszéde MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ közli V. M. Molotovnak a november 29-i ülésén elmondott megnyitó beszédét. Elvtársak! A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya nevében a szovjet küldöttség üdvözli a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság itt megjelent küldöttségeit. Ugyancsak üdvözlöm a Kínai Népköztársaság képviselőjét is, aki a Kínai Népköztársaság kormányának megbízásából megfigyelői minőségben vesz részt értekezletünkön. A szovjet kormány, a Németországgal határos Lengyel Népköztársaság és Csehszlovák Köztársaság kormányaival egyetértésben november 23-án azt a javaslatot intézte az összes európai államok kormányaihoz és az Egyesült Államok kormányához, hogy haladéktalanul hívjanak össze egy összeurópai értekezletet Moszkvába, vagy Párizsba. A javaslat úgy szólt, hogy az értekezleten vizsgálják meg az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének kérdését.Az itt képviselt államok kormányai elfogadták ezt a javaslatot. Engedjék meg, hogy a szovjet kormány nevében köszönetemet fejezzem ki ezért. Beleegyezésük azt bizonyítja, hogy államaik kormányai mélységes felelősségérzetet tanúsítanak a béke ügye iránt, s ugyanakkor teljesen átérzik azt is, hogy milyen veszélyt rejt magában az Európában bekövetkezett helyzet. Sajnos, nem minden meghívott állam tartotta szükségesnek hogy részt vegyen az említett fontos kérdés megvitatásában, amely pedig az összes európai népeket foglalkoztatja. Amint tudjuk, ezt többféle magyarázattal okolták meg. Egyes államok bizonyos fenntartásokkal ugyan, de mégis pozitív magatartást tanúsítottak az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének eszméje iránt. Remélni szeretnénk, hogy ezek az államok és az itt képviselt államok között a jövőben nagyobb megértés jön létre az európai országok érdekközösségét illetően, a béke és az európai kollektív biztonság védelmének ügyében. Más államok azért nem tartották lehetségesnek, hogy elfogadják a meghívást, mivel az értekezlet feladatai eltérnek jelenlegi európai külpolitikájuk vonalától. Ezek közé tartozik elsősorban az Egyesült Államok, továbbá Anglia és Franciaország. Ez államok hivatalos körei ugyanakkor mindent elkövettek, hogy az értekezleten minél kevesebb állam vegyen részt. A jelenlevő küldöttségek körében jogosan vetődik fel a kérdés: milyen határozatot hozzanak azzal kapcsolatban, hogy nem minden meghívott állam fogadta el az értekezletre szóló meghívást. A szovjet kormány fenntartja azt a véleményét, hogy minden békeszerető államnak a legnagyobb figyelmet kell szentelnie az Európában előállt helyzetnek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy egyes hatalmak agresszív körei, melyeket mindenki ismer, minden eszközt felhasználtak arra, hogy nyomást fejtsenek ki más országokra s ezzel siettessék terveik megvalósítását. Nyugat-Németország militarizálását és imperialista katonai csoportosulásokba való bevonását. A jelenlegi helyzetben a békeszerető országok nem szorítkozhatnak azokra az intézkedésekre, amelyeket békéjük és biztonságuk biztosítása érdekében eddig foganatosítottak. A szovjet küldöttség véleménye szerint az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó európai értekezletet meg kell tartani azoknak az államoknak a részvételével, amelyek az értekezletre szóló meghívást elfogadták. Ezt igényli mind népeink biztonságának megóvása, mind az európai békének teljes egészében való megőrzése és megszilárdítása Azok az államok, amelyek hozzá akarnak járulni ehhez, ezt még ezentúl is megtehetik. A szovjet küldöttség felkéri önöket, tisztelt küldöttek, fejtsék ki ezzel kapcsolatos véleményüket. A szovjet küldöttség annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy az értekezlet sikerrel fogja megoldani a reá háruló fontos feladatokat. Ezt a bizalmat arra alapozzuk, hogy Európa és az egész világ népei mind nagyobb mértékben támogatják a béke megszilárdítására irányuló erőfeszítéseket. Ahogy telnek a napok, üzemeink dolgozói egyre többször számolgatják, hány ház van még hátra az évből, s hány százalék a tervből. Mert e két dolog szorosan összefügg egymással. Ahogy halad az idő, szüntelenül, folyamatosan, ugyanígy, vele párhuzamosan kell haladnia a termelésnek is, pontról pontra kell valóra válni a tervnek is, ütemesen, megállás nélkül. S amelyik üzemben az év elejétől kezdve ezt nem tartották állandóan szem előtt — ott most természetesen nehéz helyzetben vannak. De könnyebb azoknak, akik megfontolt előrelátással ütemesen termeltek minden hónapban. Nézzük, mi a helyzet a nagyváradi Infratirea szerszámgépgyárban ? Ez az üzem nem tartozik sem azok közé, akik az év végére igen nehéz helyzetbe kerültek, sem azok közé, akiknek könnyű dolguk lesz a még hátralévő hetekben. Évi globális tervét az Infratirea üzem november közepéig 87,9 százalékra teljesítette. Tehát, amikor az évből még másfél hónap, vagyis — átszámítva — 12,5 százalék volt hátra, akkor az évi tervből még 12,1 százalékkal voltak adósok. Ez a meglepő arányosság dicséretes dolog, s ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy már több üzemosztály a jövő évre termel — arra az eredményre jutunk, hogy a szocialista verseny lendületében az üzem dolgozói eredményesen küzdöttek az évi tervért. Azért mégis tévedés lenne e két számadatból — mely egymást annyira megközelíti — azt a következtetést levonni, hogy az üzem az egész év folyamán elég ütemesen dolgozott s még kevésbbé azt, hogy jelenleg is minden a legnagyobb rendben van a terv körül. Ha ugyanis nemcsak globálisan nézzük a tervet, hanem részleteiben, összes mutatószámai szerint látni fogjuk, hogy hiányosságok is vannak. A választék A IV. negyedév első hónapjának eredményei is szépek. Az októberi tervet globálisan 121,8 százalékra teljesítették. A választéktervet azonban csupán 88,5 százalékra. Ebben a lemaradásban természetesen objektív okok is közrejátszottak, de azért többet is lehetett volna és kellett volna tenni a választékterv teljesítéséért. Mert nem mindegy, hogy mit termelünk: azt-e, amire a legnagyobb szükség van, amire a terv szerint már számítanak valahol, vagy azt, amiből globálisan könynyebb teljesíteni a tervet. Az üzem vezetőségének az elkövetkező időszakban nagyobb gondot kell fordítania arra, hogy a tervet a választék tekintetében is valóra váltsa. Októberben az önköltségcsökkentési tervet is túlszárnyalták. Az előirányzott 5 százalék helyett 6,44 százalékkal szállították lejjebb az önköltséget. A munkatermelékenység növelése terén szintén elég jó eredményt értek el. Előirányzatukat 113,5 százalékban teljesítették. A selejtet ugyanakkor 3,5 százalékkal csökkentették. Az előző hónapi eredményekhez képest ezek a számok jelentős javulást mutatnak, ami mindenképpen dicséretet érdemel. A szép számadatok mögött azonban még mindig bújhatnak meg hiányosságok, mint ahogy ez a III. negyedévi terv teljesítésénél történt. Akkor is túlteljesítették a termelékenység tervét, de nem tartották be a kötelező összhangot a terv egyes mutatószámai között A III. negyedévben a globális termelési tervet 13,3 százalékkal túlteljesítették, ami önmagában véve igen szép, de a béralaphoz viszonyítva —ami ugyanebben az időszakban 25,3 százalékkal emelkedett — már egyáltalán nem jó eredmény. Hiszen éppen fordítva kellett volna hogy legyen: a helyes arány az, hogy a termelés nagyobb mértékben emelkedjék, mint a béralap. Hasonló volt a helyzet a termelékenység és a középfizetés emelkedésénél is. A termelékenység, a tervhez képest 5,1 százalékkal növekedett s a középfizetés ugyanakkor 17,7 százalékkal. Ez a helytelen arány a terv ilyen fontos mutatószámai között gátolja az üzem gazdaságos működését, csökkenti a jövedelmezőséget és a szocialista felhalmozás rovására megy. Az üzem vezetőségének vigyáznia kell arra, hogy a IV. negyedévben ne ismétlődjenek meg ezek a hibák. A terv globális teljesítése rendkívül fontos, de nem elég. Az hogy mondjuk tíz százalékkal a terv fölé emelkedtünk, még nem feltétlenül jelent jó munkát. Az összes mutató számokat kell teljesíteni. S erre meg is van a lehetőség. A kisgépesítéssel s a különböző üzemosztályok (öntöde, megmunkáló műhelyek) közötti szállítás megjavításával jelentősen növelni lehet a termelékenységet. Az újítások bevezetésével szintén. Csupán októberben több mint 12 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, csak hasznosítani kell a tömegek alkotó kezdeményezését. Ez annál is fontosabb, mert a termelékenység és a középfizetés közötti aránytalanság helyreigazításának legjobb útja a termelékenység növelése. A technika kihasználása A terv másik igen fontos mutatószáma a gépek s általában a technikai berendezések maximális kihasználására vonatkozik. Az októberi tervben az üzem egész gépi berendezésének kihasználási mutatószáma 0,58 volt, de csak 0,55-öt értek el, vagyis csak 95 százalékban teljesítették a tervet. Egyes gépeknél természetesen sokkal jobb, másoknál pedig sokkal rosszabb eredményt értek el. A horizontális esztergapadoknál például 106, a köszörűknél ■ meg 155 százalékban váltották valóra az előirányzatot. Egyes gépek — mint például az, univerzális maró — kihasználási mutatószámát viszont csupán 60 százalékban teljesítették. Ha e hibák okait keressük , több gyengeség is felszínre kerül: anyaghiány, munkaerőhiány, szervezési gyengeségek, áramszolgáltatási zavarok, egyes munkások helytelen magatartása a munka iránt, igazolatlan hiányzások, stb. Ezek általában mind olyan hiányosságok, amelyek ellen sikeresen lehet küzdeni. Hiány leginkább segédmunkásokban van. S ezt csak súlyosbítják az elég nagy számban előforduló igazolatlan hiányzások. Különösen az ifjak közül maradnak ki többen a munkából (aminek főleg az az oka, hogy az üzemi IMSZ alapszervezet gyengén működik, nem fejt ki alapos politikai meggyőző és nevelő munkát.) A villanyáramszolgáltatás zavarai szintén károsan hatottak a gépek kihasználására. Nemcsak azért, mert az áramszünet alatt a gépek álltak, hanem azért is, mert az ilyen zavarok alkalmával rongálódnak a villanymotorok, sőt egy-egy ki is ég közülük. A javítás pedig sok időt vesz igénybe. A városi közüzemek vezetőségének éppen ezért sokkal nagyobb gondot kell fordítania a zavartalan áramszolgáltatás biztosítására. A gépkihasználási mutatószám megjavításának feltételei azonban elsősorban mégis az Infratirea üzemen belül vannak. Megfelelő műszaki-szervezési intézkedésekkel, politikai nevelőmunkával, helyes irányítással, s a munkások, főleg az ifjak szakmai színvonalának szüntelen emelésével lehet és kell a kérdést megoldani. Műszaki-szervezési intézkedések A III. negyedévi terv tanulságaiból okulva, az üzem vezető kollektívája műszaki-szervezési intézkedéseket tett, hogy a IV. negyedévben a termelés ütemesebben, gyorsabban és zavartalanabbul folyjék. Dobozy György főmérnök így nyilatkozik ezekről az intézkedésekrőlés előzményeikről. — A IV. negyedévi tervünk teljesítését — az anyagbeszerzési nehézségeken kívül — a megmunkálási osztály ■ lemaradása, a segédmunkások hiánya, s a hiányzások nagy száma gátolta az elmúlt hetekben, s bizonyos mértékben még most is. Az öntöde az elmúlt hónapokban mindig teljesítette előirányzatát, de nem tartotta be a tervben előírt határidőt, s emiatt a különböző műveletek és termelési fázisok összetorlódtak, nem volt meg a szükséges időhézag , az öntés és a megmunkálás között. Ez zavarta a munka menetét, nem volt elég folyamatos a termelés egyes osztályokon. A IV. negyedév kezdetén a megmunkálási osztályon például mintegy 35.000 munkaóra lemaradás volt a tervhez képest. Ez azt jelentette, hogy a termelés nem folyt elég ütemesen. A különböző termelési fázisok közötti torlódás ezenkívül a minőség rovására ment s a gépek jobb kihasználását is gátolta. Az üzem vezetősége behatóan foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és a IV. negyedévi terv teljesítése érdekében — októberben — a többi között a következő műszaki-szervezési intézkedéseket irányozta elő: 1. a nyersianyag-feldaraboló osztály három műszakban való dolgoztatása, 2. a munkairányító (diszpécser) szolgálat megerősítése és átszervezése, 3. a kiégett villanymotorok áttekercsezésének meggyorsnása, 4. az anyagbeszerző osztály munkájának megjavítása, 5. a munkahelyek folyamatos anyagellátása (azáltal, hogy biztosítják a kellő segédmunkás-létszámot a gépműhelyben), 6. az igazolatlan hiányzások felszámolása politikai felvilágosító munkával és adminisztratív intézkedésekkel. Ezek közül már több intézkedésnek mutatkoznak az eredményei a termelésben. Az öntöde például már október 30 óta 1955-re dolgozik. Az üzem vezetősége s az öntők nagy erőfeszítéseket tettek, hogy ezt elérjék, a termelési fázisok öszszetorlódását megszüntessék. Az öntők már most elkészítik azokat a munkadarabokat, mezőgazdasági pótalkatrészeket, amelyeknek terv szerint csak a jövő év elején kellene kikerülniök a gyárból. Így biztosítják, hogy az esztergályosok idejében kézbevehessék s kapkodás nélkül megmunkálhassák ezeket az alkatrészeket, egyszóval, hogy ütemesen dolgozhassanak. A dolgozók alkotó munkalendülete s az öntöde előrehaladása lehetőséget adott arra, hogy már a gépterem egyes osztályai is a jövő évre termeljenek. Ezek az eredmények arra mutatnak, hogy az Infratirea üzemben minden lehetőség megvan a még fennálló hiányosságok kiküszöbölésére, s újabb termelési győzelmek kivívására. Ahol olyan emberek vannak, mint Szilágyi István elöntő, aki nemcsak hogy messze túlszárnyalja tervét, de ugyanakkor az ifjakkal is szeretettel foglalkozik, beavatja őket a mesterség titkaiba. Bujdosó Sándor, aki már a jövő évekre termel, Vekerdi Ferenc és Molnár István esztergályosok, a szocialista verseny élenjárói. Kocsándi István, aki a „legjobb esztergályos“ címet kapta és sokan mások — ahol ilyen nagyszerű emberek vannak, ott minden bizonnyal a tervvel sem lesz baj. A még hátralevő hetekben úgy fognak dolgozni, hogy az év utolsó napján büszkén jelenthessék: „becsülttel teljesítettük minden feladatunkat, teljesítettük évi tervünk összes mutatószámait“. Ez pedig azt jelenti, hogy a szerszámgépek (gyalugépek, fúrógépek, stb.) újabb sorozata, a jó minőségű mezőgazdasági cserealkatrészek és gépek újabb tétele, újabb közszükségleti cikkek kerülnek ki ez üzemből, hogy kielégítsék a népgazdaság s a dolgozók szükségleteit. T. 0 TELJESÍTSÉK a terv összes mutatószámait A NAGYVÁRADI INFRATEREA ÜZEMBEN Építkezések a margittarajoni kollektív gazdaságokban Margittarajon 13 kollektív gazdaságában az utóbbi időben számos új istálló, karám és ól épült. Az érábrányi, bályoki, érbogyoszlói, margittai, csekenyei és más kollektív gazdaságokban számos kisebb-nagyobb istállót, karámot, sertésfiadztatót, baromfólat és más egyebet építettek. Egyúttal kitatarozták a régi istállókat is. Csupán az érábrányi kollektív gazdaságban 75 szarvasmarha befogadására alkalmas istállót, 500 birka számára karámot és 300 sertés számára ólat építettek. Jól dolgozó szövetkezet (Tudósítónktól) A nagyürögdi szövetkezet dolgozói az idén még egy hónapban sem teljesítették felvásárlási tervüket. A szövetkezet munkaközössége kereste a lemaradás okát. Többször közös megbeszélést tartottak. Megállapították, hogy nem végeztek kellő felvilágosító munkát a falusi dolgozók között, akiknek nagy része nem is tudta, hogy a szövetkezetben is értékesítheti termékfeleslegét A hiba felismerése után azonnal hozzáláttak a mulasztás pótlásához. A boltbizottság tagjaiból agitátor csoportot alakítottak. Ezután felkeresték a szövetkezeti központhoz tartozó hat falu szövetkezetét. Itt kezdték el a felvilágosítást. Csak ezután indultak el a különböző falvakba, ahol házról házra jártak és megismertették a dolgozó parasztokkal azokat az előnyöket, amelyekben részük van ha a szövetkezet útján értékesítik gazdaságuk terményeit. Ebbe az akcióba bekapcsolódtak a helyi néptanács képviselői, a nőbizottsági tagok és az ifjúság is. A szövetkezeti dolgozók és a tömegszervezetek tagjainak lelkes munkája meg is hozta a kívánt eredményt. A nagyürögdi szövetkezet — annak ellenére, hogy a negyedik negyedévben 50 százalékkal magasabb a felvásárlási terve mint az év előző negyedeiben — októberben 100,1 százalékra teljesíttette felvásárlási tervét. Október utolsó fiz napjában közel 15.000 kiló terményeset és különféle állatokat vásároltak fel, amelyből csak a szárnyasfélék 3872 kilót tettek ki. Az eredmények eléréséhez, jó munkával járult hozzá Durghen Iosif, a nagyürögdi szövetkezet alelnöke, Betuker Anna a lesi, — Maghiar Florica mácsai — és Ungur Ioan a pósai szövetkezet dolgozója. Október hónap folyamán Nagyvárad rajon összes szövetkezetei közül a nagyürögdi szövetkezeti központ teljesítette elsőnek felvásárlási tervét.