Előre, 1955. február (9. évfolyam, 2267-2290. szám)

1955-02-01 / 2267. szám

1955. február 1., kedd A „JAVÍTHATATLAN99 Egy novemberi ködös délutánon tartotta a resicai fémipari kombinát villamosgép­­gyárának IMSZ alapszervezete azt a gyű­lést, amelynek csak egyetlen napirendi pont­ja volt. Nevezetesen egy új tag felvétele. A tagjelölt, Motoiu Nicolae, a második pad­sor közepe tájáról emelkedett fel. Bukarest­kör­nyéki, barnabőrű,­­karcsúnövésű fiú, aki­nek gyermekes arcát most rózsásra festi az izgalom. Mint gyermek jött ide az acél városába, hogy esztergályos legyen. El is végezte a resicai fémipari szakiskolát s most az egyik esztergályos IMSZ-brigád tagja. Az önéet­­rajz elmondása után leül. Mellette brigád­­vezetője, Ferentiu Sabin, rokonszenves arcú, huszonötéves, erős, barna fiú kíséri feszült figyelemmel a hozzászólásokat. Mert az van bőven. S nem fukarkodnak a nagyon ke­mény, de igazán segíteni akaró bírálatokkal sem. Ezelőtt néhány hónappal még a legderűlátóbb IMSZ-tagok sem gondolták volna, hogy Motoiu már ilyen rövid idő múlva tagjelöltként fog állni előttük. Mert ezzel a fiúval — ahogy a gyár dolgozói mondták — nem lehetett sehogysem zöldágra vergődni, ,,javíthatatlan“ volt. Valahogy rossz uton indult el, amiről hiába próbálták szép szóval, vagy büntetéssel letéríteni Sem­mi sem használt. Igazolatlanul hiányzott, fe­gyelmezetlen és kötekedő volt feletteseivel és mindenkivel szemben s gyakran látták it­tasan. M­ár nem is próbálkoztak vele, ő meg­haladt a maga utján­­ lefelé. Mindaddig, amíg olyan segítő kezek nyúltak feléje, a­­melyek meg is tudtak birkózni ezzel a fela­dattal. A zsúfolásig megtelt vendéglő borgőzös és cigarettafüstös levegőjében, fi­zetési napon, hangos beszélgetés, kacagás és énekfoszlányok zűrzavaros hangjai röpköd­tek. Ezt a zajt is túlkiabálta két fiú, aki már nagyon sokat ihatott, mert erősen „virtus­­kodó“ hangulatban volt. Az egyik közülük még csak alig 17—18 éves lehetett, hamvas, gyermekes arca furcsán hatott a korcsma sü­ni levegőjében. Az ember úgy érezte, hogy azonnal meg kell kérdeznie: hogy kerül ide ez a fiu? S ezt meg is kérdezte valaki. Fe­rentin Sabin, a villamosgépgyár egyik leg­jobb esztergályos IMSZ-brigádjána­k a veze­tője, aki az egyik sarokasztalnál sörözött ba­rátjával. A kérdezett felvonta vállát: — Hogy kerül ide? Inkább ő kérdezhetné ezt tőled, mert ő itt a törzsvendég. Biztosan te is ismered, Motoiu Nicolae, nálunk dolgo­zik. Tavaly végezte a szakiskolát, eszter­gályos. Igaz, most a marósoknál dolgozik... — Láttam már az üzemiben, de a nevét nem tudtam. Nem IMSZ-tag, ugye? — Nem, de nem is hinném, hogy valaha az legyen, ha így folytatja. Amióta az isko­lából kikerült, egyre züllik. — S az iskolában milyen magaviseletű volt? — Először a legjobbak közé tartozott, de aztán összekerült ezzel a barátjával — már nem is tudom hogy hívják — ez egy évvel feljebb járt, mint ő s már akkor ki volt zár­va az IMSZ-ből. Ettől kezdve aztán rántotta magával Motorút is, aki fiatal kölyök, nin­csenek itt­ a szülei és igy könnyen tudta be-'­folyásolni. . — S aztán ti ezt csak úgy néztétek? — emelte fel a hangját Ferentiu. — Azt hiszed nem próbáltunk meg vele mindent? Ferentin dühös lett a barátjára és magára is, amiért behunyt szemmel járt. Ez a gyer­mek nem brigádban dolgozik, nem IMSZ- tag s valahogy elkallódik... Másnap Motoiu Nicolae rosszkedvűen állt a gépe mellett, a teje fájt, azt hitte, mindjárt szétreped. Ivászat után különben mindig undorral gondolt vissza a duhajko­dásokra. Amikor Ferentin megállt mellette, annyira elcsodálkozott, hogy még a rossz kedvéről és fejfájásáról is megfeledkezett. Várjon mit akarhat? Hiszen eddig észre sem vette. Pe­dig ő mindig bámulta a brigádvezetőt erős­ségéért, ügyességéért, bátorságáért. Amikor a barátjának egyszer azt mondta, hogy olyan szeretne lenni, mint Ferentin, Sabin, az le­gyintett: „Hát mi van abban Befutott s kész “ — Rég nem láttalak, Motoiu — szólalt meg a brigádvezető. — Úgy tudom, te esz­tergályos vagy. Szeretsz itt lenni a marósok­nál ? — Nekem mindegy — felelte gyanakvóan, de aztán mégis hozzátette: — Igaz, mindig esztergályos akartam lenni. — Na látod. Nekünk éppen kellene még valaki a brigádba. Nem jönnél át? — Én? A te brigádodba? Nem értette, mit akarnak vele, hiszen ő csak rontaná az eredményeiket. Gyanakvás támadt fel benne, aztán hirtelen mind­en vi­lágos lett. Ez is meg akar „javítani“. --Szo­kásaként már-már kiabálni akart, hogy sem­mi köze hozzá, de aztán elfogta valami csendes dac. Majd megmutatja ő ezeknek a „felvágós jófiaiknak“, hogy ő nem akárki, hogy őt nem lehet csak úgy „nevetni“ — Elmehetek — válaszolta lesü­ott szem­mel. — De már holnap reggeltől jöhetsz. Másnap mégsem ment el... Harmadnap azonban már korán reg­gel a Ferentin-brigád munkahelyén volt. Még csak a brigádvezetőt találta ott. „Na, ez most biztosan szájalni fog, hogy miért nem jöttem tegnap“ — gondolta. — „A fiúk mondták az este, hogy keresett a régi munkahelyemen és persze így megtudta, hogy egész nap aludtam.“ De Ferentin nem „szájait“, inkább úgy né­­zett rá, mintha valami kedves vendégnek örülne. Közben megérkeztek a brigád többi tagjai. Nem is csodálkoztak, hogy ott van, fürgén láttak a munkához. „Na aztán én talán nem tudok dolgozni, ha akarok?“ — ébredt fel a becsvágy a fiú­ban. A nyolc óra úgy elrepült, hogy észre sem vette. Jó érzéssel tért haza. Ma először ment ki emelt fejjel az üzem kapuján. Jó­kedvű volt, minden ismerősének előre kö­szönt. A barátja, mikor elmesélte neki a dolgot, nevetett rajta. — Hát minek mentél te közéjük. Azoik olyan IMSZ-tagok, akik nevelni akarnak té­ged. Azt akarják, hogy szót fogadj nekik, hogy úgy táncolj, ahogy ők fütyülnek. S az­tán ha nem csinálod , kirúgnak. Engem is ezért tettek ki az IMSZ-ből, Motoiu hallgatott. Érezte, hogy nincs minden úgy, ahogy a barátja mondja. De talán abban igaza lehet, hogy ha ő ott is hiányozni kezdene a munkahelyről — „ki­rúgnák“. — S aztán — folytatta a másiik —, nem is találsz te közéjük. Mikor mulatnak azok a vendéglőben, mint mi? Tudnak is az ,ők olyan igazi murit csapni? — Pedig nekik több pénzük van — mond­­ta Motolu —, kétszer-háromszor annyit ke­resnek, mint te meg én. Minden hónapban 170 százalék körül teljesítik a tervet. — Már látom, hogy bevetted a maszla­got. Na menj csak közéjük, úgyis kirúg­nak... De minek vitatkozunk — igyunk meg egy fröccsöt. Borús idő volt másnap, szakadatla­nul zuhogott az eső s ő semmi kedvet nem érzett a felkeléshez. Úgy nyolc óra után kopogtatnak, s az ajtónyitásban Ferentin csuromvizes alakja jelent meg. „Aha, eljött utánam — de innen ki nem mozdulok“ — határozta el gyorsan s , be­felé dördült. Még a takarót is fejére, húz­ta. „Na ,most kiabálhatsz“ — gondil­a. D. Ferentin nem kiabált, hanem az ágy­hoz lépett és felemelte a fiú fejéről a taka­rót. — Beteg vagy? — kérdezte szelíden s hangja részvét teljesen csengett. S hogy a fiú nem felelt, így folytatta: . — Aggódtunk, h­ogy valami bajod történt. Eljöttem, hogy lássalak. Motolu még mindig hallgatott De jó Ln­ne azt mondani, hogy beteg. De restéll ha­zudni. Eh. meg fogja mondani, hogy nem megy többet a brigádba... — Neem. Nincs semmi bajom, csak... — elhallgatott. Nem tudta kimondani, hogy nem megy többé közéjük, hiszen nem is érzi magát rosszul ott! Ezek nem úgy be­szélnek vele, mint megszokta, ellenségesen, megvetéssel... amire ő is durvasággal és visszavágással védekezett. Nem... Fe­endy felvette a brigádjába. Lehet, hogy még akarta javítani, de végre is nem saját ma­­gáért tette —az ő érdeke volt az i­s, hogy bőrig áztassa magát? Nem. Ezt mind csak őérette csinálta. — Hát a­kkor lösz dolgozni? — törte meg a hosszúra nyúlt csöndet a brigádve­zető. Motoiu már ugrott is ki az ágyból és­ a szekrényhez sietett. Kivette egyik kabátját s odanyujtotta Ferentiának. — Vedd fel. Egészen átáztál. Percek alatt felöltözött. Gyors, ruganyos léptekkel indultak szakadék esőben a mun­kahely felé... Teltek a hónapok... Motoiu többet nem hiányzott, nem ivott s a brigád leg­jobb tagjává küzdötte,R­ magát. A fiúk eleinte még vigyáztak arra, hogy megtartsa fogadalmát, de nemigen volt szükség rá. Valami azonban még hiányzott Motoiu Ni­­colaenak. A brigádban a többiek mind IMSZ tagok voltak, csak ő nem. Mintha ez egy kis válaszfal lenne közöttük. Aztán elhatározta: minél hamarabb megszerzi a piros IMSZ-tag­­sági könyvecskét. S most, ezen a gyűlésen a társai kemény bírálata mögött érzi a tiszte­letet is, ami már az új IMSZ-tagnak s nem a régi „javíthatatlan“-nak szól. NAGY ERZSÉBET eredményeképpen növekszik ennek az al­osztálynak a fajsúlya a népgazdaságban, végeredményben elkerülhetetlenül a termelés és a fogyasztás közötti összhang hiányához, a szocializmus alapvető gazdasági törvényei követelményeinek megsértéséhez vezet.“ A marxisták-leninisták előtt eddig vitat­hatatlan volt az a tétel, hogy csakis a sok­oldalúan fejlett és tovább fejlődő nehézipar alapján biztosíthatjuk a könnyű- és az élel­miszeripar, valamint a mezőgazdaság min­den ágának szakadatlan fejlődését, a népi fogyasztás állandó növekedését. Úgy látszik, Kuznyecov és Kaszimovszkij szerint a ne­hézipar növekedése fékezi­ a népi fogyasztás növekedését „aránytalansághoz vezet a ter­melés és a fogyasztás között“, „ellentétben áll a szocializmus gazdasági törvényei­vel“. Ugyanezt állítja J. Vekua, a gazdasági tu­dományok kandidátusa is ,A szocializmus gazdasági törvényei és a szovjet állam gaz­daságpolitikája“ című cikkében. „A nehézipar fejlődési ütemének erőltetésére irányuló po­litika — írja Vekua —, amely megfelelt a szocializmus alapvető törvénye és a tervsze­rű fejlődés törvénye követelményeinek — most ellentmondásba került e törvényeik kö­vetelményeivel.“ (Voproszi Ekonomiki, 1951. 9. szám, 10. old.) A Voproszi Eikonomiki folyóirat szerkesz­tőségében lezajlott vita során A. Palcev, a marxizmus egyik legádázabb vulgarizálója azt állította, hogy az újratermelés marxi el­méletének sarkkövét alkotó tételek, éspedig az, hogy a termelési eszközöket előállító terme­lési ágak növekedésének meg kell előznie a fogyasztási cikkeket termelő ágak növekedé­sét, valamint ennek az elméletnek többi té­tele „teljesen nyilvánvaló összeütközésbe, ellentmondásba került pártunknak a je­lenlegi szakaszban folytatott politikájának alapvető elveivel.“ A közismert történelmi tények teljes egé­szükben leleplezik ezen állítások hamis vol­tát. Hazánk csakis a nehézipar erőteljes fejlődése alapján küzdötte le évszázados gaz­dasági elmaradottságát és vált nagy és fej­­­lett ipari hatalommá. Csakis a nehézipar alapján számolhattuk fel teljesen az összes kizsákmányoló osztályokat, valósíthattuk meg a mezőgazdaság mélyreható szocialista át­alakítását, számoltuk fel örökre a városokon a munkanélküliséget, a falvakon az agrár túlnépesedést, a szegénységet és a nyomorú­ságot. Csakis a nehézipar rohamos fejlődése alapján biztosíthattuk a népi fogyasztás és a dolgozók anyagi jólétének állandó eme­le­dését. 1953-ban a Szovjetunió nemzeti jövedel­me (összehasonlítható árakban) ti­zenháromszorosa volt az 1913. évi színvonal­nak. 1926-tól 1953-ig a népi fogyasztási cik­kek termelése mintegy tizenkétszeresére nö­vekedett, az áruforgalom pedig (összeha­sonlítható árakban) mintegy nyolc­szorosára. Évről évre növekszik a munkások és tisztviselők reálbére, gyarapszik a kol­hozparasztok jövedelme, javul a népi fo­gyasztás összetétele. Mindezek együttvéve olyan vívmányt je­lentenek az egyszerű ember, a társadalom egész dolgozó tömege helyzetének gyökeres javulásában, amelyet eddig még nem ismer­és nem is ismerhetett a világtörténelem. A párt politikájának legfőbb elve a nép ja­váról való gondoskodás. Ez az elv vezérelte a pártot a szovjet társadalom fejlődésének minden szakaszában. A dolgozók állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleté­nek maximális kielégítése — íme, ez a felfelé íve­lő szocialista rendszer törvényszerűsége, íme ez határozza meg a pártprogramja ok feladatait, amelyek a szocializmus alap­vető gazdasági törvényének követelmé­nyeiből fakadnak. És a párt mar­xista módon oldja meg ezeket a feladato­kat — a termelőerők, a termelési eszközöket gyártó ipar és a korszerű ipari technika eől­­tetett ütemű fejlesztése alapján, a társadalmi munka termelékenységének szakadatlan növe­lése alapján. Ez a párt általános irányvonala. IV. Az álközgazdászok revízió alá vették a párt általános irányvonalát és azt javasol­ják, hogy cseréljük fel ezt az általános vo­nalat a gazdaság fejlesztésének egy más irányvonalával. És vájjon miben áll ez a másik vonal az említett közgazdászok szerint? Cikkében P Msztiszlavszkij azt javasolja, hogy „változ­tassuk meg gyökeresen azt a kölcsönös vi­szonyt­, amely a termelési eszközök terme­lésének és a fogyasztási cikkek termel­sének fejlesztési ütemében fennáll, és állapítsunk meg új arányokat a népgazdaságban. Azt ál­lítja, hogy­ a bővített szocialista termelésnek legjobb típusa az, amelyben a társidalm­ termelés­­i a­osztály­a (vagyis a fogyasztási cikkek termelése) gyorsabb etemben növek­szik, mint a termelési eszközök termelése. Szerinte az újratermelésnek ezz a típusa felel­ne meg a legjobban a szocializmus alapvető gazdasági törvénye által támasztott követel­ményeknek. A kommunista párt annak idején erélyesen leleplezte a „hanyatló görbe“ elméletet. Ezt, a szocializmus ügye szempontjából oly gyá­szos elméletet a jobboldali restaurátorok azzal a céllal akarták rákényszeríteni a párt­ra, hogy lassítsák a nehézipar fejlődésének ütemét. Sztálin több ízben kifejtette, hogy a kapitalista környezet feltételei közepette mi nem lassíthatj­uk a­­szocialista gazdaság alapját alkotó nehézipar előrehaladásának üte­mét. „Nem lehet lassítani az ütemet! El­lenkezőleg, gyorsítani kell, amennyire erőnk­től telik és lehetőségeink engedik. Ezt kö­vetelik tőlünk a Szovjetunió munkásai és parasztjai irányában vállalt kötelezettsé­­geink. Ezt követelik tőlünk a® egész világ munkásosztálya irányában vállalt kötelezett­ségeink. Az ütemet fékezni annyi, mint elmaradni. Aki pedig elmarad, azt verik.“ (Művei 13 kötet, 40. Oldal, Szikra kiadás, 1951.) A szocialista gazdaságnak az a­­ törvénye, hogy a­­ termelési eszközök termelési ütemét kell elsődlegesen növelni, egyáltalán nem zárja ki azt, hogy bizonyos években gakor­latilag hasznossá és szükségessé válhat, hogy felzárkóztassuk a könnyű- és élelmiszeripart, a mezőgazdaságot a népi fogyasztási cikkek termelése terén fomutatkozó elmaradás felszá­molása érdekében. A párt feltárva a népgaz­daságban mutatkozó aránytalanságokat, min­den esetben, megteszi a szükséges intézkedé­seket. De a közgazdászok idézett állításaiban nincs szó a könnyűipar és a nehézipar közti ilyen vagy amolyan aránynak konkrét gya­korlati kiigazításáról. Korántsem ! Azt az ál­láspontot hangot­tatják a párt előtt, hogy a szocialista termelőmódnak törvénye az, hogy a fogyasztási cikkek termelésének növekedé­se gyorsabb, mint a termelőeszközök t­erme­­lésének növekedése. Azt javasolják, h­ogy a marxi-lenini­ elmélet által felfedett törvényt, amely szerint a szocializmusban a termelési eszközök termelését kell elsődlegesen fejlesz­teni, cseréljük fel a fogyasztási cikkek ter­melése elsődleges fejlesztéséről szóló anti­­marxista tételtet. Azt javasolják, hogy a ne­hézipar gyorsított fejlesztésére vonatkozó pártvonalat cseréljük fel a gazdaságfejlesztés más irányvonalával, noha a nehézipar az egyedüli tartós alap a szocialista gazdaság valamennyi ágának fel­virágozta­tására, s ha­talmas forrása a népjólét emelkedésének és az ország katonai legyőzhetetlenségének. D. Kuznyecov például a következő receptet ajánlja cikkében: „Teljességgel lehetséges, hogy nem­ egy rövid időszakra, hanem — mondjuk — a szocializmusból a kommuniz­musba való fokozatos átmenet egész előttünk álló időszakára, a legfejlettebb technika alap­ján olyan legyen a bővített szocialista újrater­melés, hogy ennek feltételei közt az I. és a II. alosztály azonos ütemben növekedjen“. Fentebb már emítettük, hogy Msztiszláv­­sz­kij — megtoldva Kuznyecov állításait — „az előttünk álló egész időszakra“ a bőví­tett újratermelésnek egy olyan elvét java­solja, amelynek körülményei közt a fogyasz­tási cikkek termelése túlszárnyalná a terme­lési eszközök termelését. Mindenki számára érthetően ez azt jelenti hogy engedjük át az imperialista világnak a nehézipar, a gépgyártás, az energetika, a vegyészet, az elektronkutatás, a reaktív tech­nika, a távirányítás, stb. erőltetett üte­mű fejlesztésének privilégiumát. A kapita­lista világban — eszerint — a termelés magáért a termelésért folyik és elszakadt a fogyasztástól; mi azonban elértük az iparo­sítás csúcsait és a kommunizmusig „előttünk álló időszakban“ figyelmünket a könnyűipar­ra összpontosíthatjuk, minthogy mi a fo­gyasztás céljára termelünk. Nehéz kiagyalni ennél tudománytalanabb, rothadtabb és né­pünk számára lefegyverzőbb „elméletet“. Teljességgel világos, hogy iparunknak olyan arányai és fejlődési üteme mellet, a­­melyet az álközgazdászok ajánlanak, szó sem lehet semmiféle bővített szocialista új­ratermelésről. Közismert Sztálin 1952. évi Útmutatása, a­­mely szerint a szocializmusból a kommuniz­musba való átmenet érdekében a legfont­o­sabb intézkedések egyike, hogy biztosítani kell „az egész társadalmi termelés szab­adat­­lan növekedését a termelőeszközök termelé­se növekedésének előtérbe helyezésével. A ter­melőeszközök termelésének elsősorban való növelése nemcsak azért szükséges, mert en­nek kell biztosítania mind a saját vállala­tok, mind a népgazdaság összes többi ágá­hoz tartozó vállalatok felzerelését, hanem azért is, mert nélküle eleve lehetetlen a bő­vített újratermelés megvalósítása.“ (J. V. Sztálin: „A szocializmus gazdasági pr­olé­­mái a Szovjetunióban“, Politikai Könyvkiadó 1952. 76. old.) A bővített újratermelés biztosításához meg­felelő szocialista felhalmozásra van szük­ségünk ahhoz pedig, hogy felhalmozhassunk, biztosítanunk kell a munka termelékenységé­ne­k szüntelen növekedését. A társadalmi munka termelékenységének növekedése a szo­cializmusban azt jelenti, hogy a termelési eszközökben megtestesült, tárgyiasult mun­ka fajsúlyának állandóan növekednie kell az eleven munkához viszonyítva. Az állandóan fejlődő, legmagasabb techni­ka alapján szakadatlanul emelkedhet és emelkedik is a munka termelékenysége. A legmagasabb technika további fejlődése pe­dig megköveteli, hogy biztosítsuk a terme­lési eszközök, a nehézipar és ennek magja, a gépipar erőltetett ütemű fejlődését. Ha nem tartjuk be ezt az előfeltételt, akkor nem va­lósíthatjuk meg a bővített szocialista újra­termelés fokozott ütemét, a mezőgazdaság, a könnyűipar és az élelmiszeripar szüntelen fejlesztését. A gazdasági tudományok fent említett fi­­liszteusai által javasolt „prograeum“ meg­valósítása a szocialista gazdaságnak olyan „fejlődését“ jelentette volna, amelyben a nehézipar és a könnyűipar egyaránt elkerül­hetetlenül elsorvad, gazdasági fej édésünk görbéje hanyatlásnak indulna és gazdasági szempontból lefegyverezve tehetetlenekké vál­nánk. V. A párt és a kormány az utóbbi időben egész sor fontos határozatot hozott a szocialista mezőgazdaság szüntelen fellendítése és a né­pi fogyasztási cikkek termelésének növe­lése érdekében. E határozatok óriási jelentő­ségű­ek a népgazdaság szempontjából. Ugyanakkor a legfontosabb pártdokum­etu­­mok állandóan hangsúlyozták, hogy csakis a nehézipar hatalmas méretű, szüntelen fejlesz­tése alapján lehet elérni a mezőgaz­dság valamennyi ágának gyors fellendítését, csak­is ezzel lehet jelentős mértékben fokozni or­szágunk egész lakosságának élelmiszercik­kekkel való ellátását.A kommunista párt e határozatok sikeres valóraváltására mozgó­sítja a nép nagy energiáját. A marxi-lenini elmélet alapvető tételei, a­­melyeket pártunk szüntelenül fejlesztett és gazdagított voltak és maradnak gyakorlati munkánk egyedüli biztos irányítói.. A kommunista párt gazdaságpolitikájának alapelvei a marxi-lenini gazdasági elmélet tudományos alapzatán, a szocializmus gaz­dasági törvényeinek ismeretén és helyes al­kalmazásán nyugszanak. Ezek az elvek és feladatok, amelyeket a párt minden sza­kasz­­ban kijelöl, hatalmas szervező és mozgó­sító erővel bírnak, minthogy a szocialista társadalom szüntelenül felfelé ívelő fejlődé­sének égető anyagi szükségletei határozzák meg őket Az építő szovjet nép, hősies kommunista pártja vezetésével sikerrel valósítja meg a kommunista társadalom felépítésének nagy­szerű feladatait. Ennek az építő programm­­nak szerves része a kommunizmus szilárd és sokoldalúan fejlett anyagi termelési alap­jának a megteremtése. Ez megköveteli az or­szág termelő kapacitásainak gigászi méretű fokozását, a kommunista társadalom egész épületének gránitalapzatát alkotó nehézipar szakadatlan és gyorsított ütemű fejlesztését,­­ az ország széleskörű villamosítását, az új technika következetes bevezetését a nép­gazdaság valamennyi ágába és a társadal­mi munka termelékenységének szüntelen nö­velését. A szovjet nép egész nagyszerű alkotó tevékenysége olyan körülmények között fo­lyik, amikor a nemzetközi helyzet a leg­nagyobb éberséget követeli meg a szov­jet emberektől. Az állig felfegyverzett és továbbra is állandóan fegyverkező im­perialista reakció erői új világháború terveit szövögetik. , Ebben a helyzetben a szovjet nép legfőbb, szent, hazafias és in­ternacionalista kötelessége, hogy következe­tesen elszánt harcot folytasson a világbéké­ért, hogy minden eszközzel szilárdítsa a szovjet ország erejét és védelmi képességét. E feladatok sikeres megoldásának legfon­tosabb feltétele: harc a marxi-lenini elmélet tisztaságáért, minthogy bármilyen ingadozás az elméleti kérdésekben, s annyival is in­kább a marxi-lenini gazdaságtudomány alap­vető tételeinek revízió alá vétele ártalmas lehet gyakorlati munkánkra. A marxi-lenini elmélet hatalmas fáklya, amely bevilágítja előttünk az új társadalom építésének útjait, világos tájékozódást nyújt munkánkban és megerősíti ügyünk győzelmébe vetett hitün­ket. A szovjet emberek Marx-Engels-Lenin- Sztálin dicsőséges zászlaja alatt felépítették a szocialista társadalmat. E legyőzhetetlen zászló alatt népünk, a kommunisták párt­jának vezetésével , biztosan halad a ki­­tűzött cél­­ a kommunizmus felé. ELŐRE Állami gazdaságaink a szarvasmarhafajták nemesítéséért Azok az állami gazdaságok, amelyek az utóbbi négy év során gondot fordítottak az apaállatok nevelésére, nagy tehenészeteket létesítettek. Ehhez elsőrendű szimentáli, borzderes, pintzgaui, vörös, és szürke sztyep­pés fajbikákat és nagyhozamú teheneket te­nyésztettek ki. Ennek folytán a szaporulat jelentősen növekedett. Ebben az évben az állami gazdaságok állattenyésztő telepeinek bikaállománya már 187 százalékkal nagyobb volt, mint 1952-ben. Az elmúlt évben a Szovjetunió nagy állat­­tenyésztő telepeinek mintájára számos álla­mi gazdaságban apaállat nemesítő központo­kat létesítettek, ahol zootechnikusok és mér­nökök tudományos módszerekkel segítik elő a tenyészállatok termelőképességének foko­zását. Állami gazdaságainkban jelenleg 25 ilyen központ működik éspedig: 10­ központ 644 szimentáli, 2 központ 83 pintzgaui, 4 központ 236 borzderes, 7 központ 270 vörös sztyeppéi és 2 központ 58 szürke sztyeppés fajtájú szarvasmarhával. Ezek a központok tudományos módszerek­kel 100 tehénnél évente 86 borjút értek el. A roseti (Bukarest tartomány) állami gazda­ságban például 220 vörös sztyeppés fajta te­héntől tavaly 190 borjút nyertek, a nagy­­disznódi állami gazdaságban 82 pintzgaui fajtájú tehéntől 76 borjút, az érmihályfalvi állami gazdaságban pedig 165 szimentáli te­héntől 160 borjút nyertek. Hasonló eredmé­nyekkel dicsekedhetik sole más állami gazda­ságunk is. Az állami gazdaságok fajtane­­mesítő központjai jelentős mértékben hozzá­járulnak a hazai szarvasmarhák, nemesítésé­hez, kiváló apaállatok tenyésztéséhez. Ezek a központok az idén sok mezőgazdasági egysé­get látnak­ majd el szimentáli, borzderes, pintzgaui, vörös- és szürke sztyeppes fajtájú növendékállatokkal. (Agerpres) KÖZLEMÉNYEK A Román Munkáspárt Központi Vezetősé­ge felmentette Dalea Mihai elvtársat, a Ro­mán Munkáspárt Központi Vezetőségéb­en be­töltött titkári tisztsége alól és állami vona­lon levő felelős munkakör betöltésére java­solta. ★ A Román Népköztársaság Nagy Nemzet­gyűlése Elnöksége törvényerejű rendelettel felmentette Olteanu Ion elvtársat az Állami Mezőgazdasági Ter­mékbegyűjtő Bizottság el­nöki tisztsége alól, minthogy más meg­bízatást kap. A Román Népköztársaság Nagy Nemzet­­gyűlése Elnöksége törvényerejű rendelettel Dalea Mihai elvtársat az Állami Mezőgazda­­sági Termékbegyűjtő bizottság elnökévé ne­vezte ki. (Agerpres) --------­ Hazautazott a szófiai állami filharmonikus zenekar A szófiai állami filharmonikus zenekar, amely a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének meghívására három hétig ven­dégszerepelt hazánkban, vasárnap reggel el­utazott a fővárosból. A szófiai állami filharmonikus zenekar, Szasa Popov, a Bolgár Népköztársaság nép­művésze, Dimitrov-díjas művész vezényleté­vel a fővárosban és az ország több más vá­rosában tartott sikeres hangversenyeket. A bolgár művészeket elutazásukkor a ba­­neasai állomáson a Külföldi Kulturkapcso­­latok Román Intézete, az RNK zeneszerzői­nek szövetsége, az állami filharmónia szim­fonikus zenekara, valamint más fővárosi szimfonikus zenekarok képviselői üdvözölték. Oliver Sabau elvtárs, a Külföldi Kultur­­kapcsolatok Román Intézetének alelnöke me­leghangú búcsúbeszédben köszöntötte a­­bolgár művészeket. Beszédére Szasa Popov, a szófiai állami filharmonikus zenekar karnagya válaszolt. ★ A szófiai állami filharmonikus zenekar — az országból való távozása előtt Szasa Po­pov vezényletével — Giurgiuban hangver­senyt tartott. (Agerpres). --------­ Jól halad a gépek javítása (Tudósítónktól).­­ A sepsiszentgyörgyi G­­­Á dolgozói tavaly új, műhelyeket, gép­színeket építettek, így az idén jobb munka­­körülmények között végzik a gépek javítását mint az előző években. A gépállomás" dolgozói, január első nap­jaiban kezdték meg a mezőgazdasági gépek és szerszámok javítását. Bugacsev módsze­rével január 16-ig 17 traktort, 40 traktorekét, 22 koronát, 11 tárcsát és más mezőgazda­­sági felszerelést javítottak ki. A javítási munkákban kitűnt Márkos Jó­zsef és Ferenc Sándor, akik három hét alatt 7 traktorekét és 3 tárcsát javítottak ki. Jó munkát végeztek Bencze Antal, Borsai Sán­dor, Kobrizsa György kovácsok és még so­kan mások. ---------­ Bíráló cikkeink nyomán „PAZARLÁS“ Lapunk 1954 november 26-i számában meg­jelent „Pazarlás“ című cikkünkben megbírál­tuk a nagyváradi városi néptanács helyi gazdálkodási osztályát, amiért nagymennyi­ségű hőenergiát enged kárba veszni a Victo­ria szeszgyárban. Cikkünkben felsoroltuk azokat a lehetőségeket, amr­elyek a gyártási folyamatból kikerülő melegvíz észszerű fel­­használására kínálkoznak. A felsorolt három­ javaslat közül „az elsőt jónak és elfogad­hatónak találjuk — írja válaszában a nagy­váradi városi néptanács végrehajtó bizottsá­ga. — Ennek értelmében már meg is tettük a szükséges lépéseket egy fedett és egy nyi­tott uszoda építésére, ahol majd célszerűen felhasználhatjuk a Victoria szeszgyár mellék­termékét, a melegvizet“. „MEDDIG TART MÉG A MOLNÁROK KIS KIRÁLYSÁGA?“ December 8-i lapszámunkban közöltük Bodó József levelezőnk „Meddig tart még a molnárok kiskirálysága“ című levelét, mely­ben megírta, hogy hanyagul dolgoznak a molnárok a kászonalu­zi malomiban. Délután négy órától csak azoknak, őrölték meg a ga­bonáját, akik hajlandók voltak három­ lejt fi­zetni minden zsák gabona után. A kézdivá­­sárhelyrajoni néptanács kivizsgálta levele­zőnk írását és megállapította, hogy megfe­lelt a valóságnak. Ezért azonnal leváltották a kászonalu­zi malom főmolnárát. A MAGYAR SAJTÓ NAPJA Február 1-én ünne­peljük a Magyar Saj­tó Napját, az illegá­lis Szabad Nép meg­jelenésének 13. évfor­dulóját. A Magyar Népköztársaság kormánya ezt a napot tette meg a magyar sajtó ünnepévé — jelképezve ezzel, hogy az a zászló, ame­lyet a­z illegális Szabad Nép emelt ma­gasra a második világháború legször­­nyűbb pillanataiban, az egész magyar nép zászlaja lett. A magyar sajtó ünne­pének ebben az évben különös jelentősé­get ad, hogy hazánk teljes felszabadulása 10. évfordulójának előestéjén megy végbe. Most, amikor az ország dolgozó népe bensőséges ünnepségekkel napról-napra emlékezetébe idézi azokat az eseménye­ket, amelyek tíz évvel ezelőtt játszódtak le és mély hálával adózik a Szovjetunió hős fiainak, akik tíz évvel ezelőtt vérüket ontva, kemény harcokban községről-köz­­ségre, városról városra és Budapesten ut­­cáról-utcára harcolva szabadították fel Ha­zánkat a fasiszta elnyomás alá , a Ma­gyar Sajtó Napja egyben a visszapillan­tás napja szabad sajtónk immár tízéves fejlődésére. E fejlődés mindenekelőtt azt mutatja, hogy országunkban alapvetően megválto­zott a sajtó arculata, tartalma, megváltoz­tak munkamódszerei és gyökeresen meg­változott az olvasók viszonya is a sajtó­hoz. Míg tíz évvel ezelőtt Magyarorszá­gon voltaképpen csak budapesti sajtó volt és kevés kivételtől eltekintve a budapesti sajtó és a budapesti olvasótábor jelentet­te a magyar sajtót és a magyar olvasótá­bort, addig ma a sajtó a szó szoros ér­telmében országos és országos annak ol­vasótábora. Míig tíz évvel ezelőtt a leg­elterjedtebb bulvárlapok is, amelyek szen­­zációhajhászó cikkeikkel és legagyafúrtabb rémhíreikkel napról-napra valósággal az újságvásárlásba szédítették az olvasót, csak legfeljebb százezres példányszámot tudtak elérni, addig ma pártunk központi lapja a SZABAD NÉP hétszázezres pél­dányszámban jelenik meg, mellette egy sor budapesti napilap, így például a Hazafias Népfront lapja, a MAGYAR NEMZET és az ifjúság lapja, a SZABAD IFJÚSÁG több mint hetvenezer példányban jelenik meg és igen elterjedt a szakszervezetek központi lapja, a NÉPSZAVA is. Ezek mellett az országos jelentőségű nagy na­pilapok mellett van 17 megyei napilap, további négy megyei, illetve városi lap hetenként háromszor jelenik meg. Heten­ként ötször jelenik meg nagy példány­­számban a NÉPSPORT. Hatvan hetilapunk van, közöttük első helyen kell említeni a SZABAD FÖLD­et, a dolgozó parasztok hetilapját, amely közel félmillió példány­ban jelenik meg, a TARTÓS BÉKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! című lapot, mely közel 120.000 példányban fogy el. Igen nagy az elterjedtsége a Magyar-Szov­jet Társaság képes hetilapjának, az UJ VILÁG-nak, amely 116.000 példányban je­lenik meg. Nagy köz­kedveltségnek örvend szatirikus hetilapunk, a LUDAS MATYI, amelynek példányszá­ma több mint négy­­százezer. Széles körben el van terjedve népszerű tudományos hetilapunk, az ÉLET ÉS TUDOMÁNY, amelynek pél­dányszáma 150.000 és a BÉKE ÉS SZA­BADSÁG című közel 100.000 példányban megjelenő képes hetilap. A magyar sajtó­ban azelőtt ismeretlen példányszámokat értek el az olyan lapok, mint a NŐK LAP­JA (240.000), az úttörők lapja, a PAJ­TÁS (200.000 példány) és más lapok. A hetilapok között igen sok a különféle iparágak dolgozóinak és a különféle tö­­megszervezeteknek a lapja. A népi demokrácia tíz éve alatt tehát új, hatalmas erővé nőtt a demokratikus sajtó, a nép sajtója, amely a néphez szól, a nép ügyéért harcol és zászlaján a szo­cialista Magyarországért folyó harc, a béke megvédésének követelése áll. Népi demokratikus sajtónk központi kérdései a szocialista építőmunka soron lé­­vő feladatai, az azok megvalósításáért folyó harc központi alakjai, az új világot építő munkások, par­as­ztok és értelmis­giek. A szocialista építőmunka kérdős­vel foglalkozva, sajtónk bátran­­ ad a tömegek bírálatának az épít­hiányosságaival kapcsolatosan , arra törekszik, hogy egyre nag­yepet biztosítson a szocialista ú­tos emelőjének, a bírálatnak ér­nük. Népi demokratikus sajtónk azt tetet fejezi ki, amelyet népünk , unió iránt táplál és hogy kielégi nagy növekvő érdeklődést, ame. magyar dolgozók a kommunizmus Szovjetunió élete felé fordulnak, m életről még alaposabb, sokoldalúan érdekesebb tájékoztatást követelve, demokratikus sajtónk a baráti népi ,­­ratikus országokkal való viszon megerősítésének eszköze, mert ha mi az összes baráti országok életéről nők meg hírek és cikkek, amelyek növekvő érdeklődést váltanak ki ö­­zönségünkben. Sajtónk egyik fő jellemvonásá­ért folytatott következetes harc. A magyar sajtó egységesen­­ a Béke Világtanács felhívásáhó­lág összes békeszerető emberei küzd az atomháború kirobba megakadályozásáért. Bízunk abban, hogy népi demokra sajtója az elkövetkezendő esztendőkbe egyre sikeresebben fogja megoldani fela­datait és tovább növelve olvasóina­k érdek­lődését igyekszik még inkább kiérdemelni az egész magyar nép szeretettel és igy még eredményesebben fogja szolgálni a szocializmus építésének ügyét ország­aink­ban. KOMOR IMRE a SZABAD NÉP szerkesztő­bizottságának tagja 3 Ion Drinceanu, a Román Népköztársaság párizsi követe, január 31-én a következő tartalmú jegyzéket adta át Franciaország külügyminisztériumának:­­Mint­­ ismeretes, a Román Népköz­­társaság egyik­ének­ és táncegyüttese a párizsi irodalmi és pinvészeti ügynökség, meghívására január 11 óta több előadást tar­tott Párizsban, hogy bemutassa a francia közönségnek a román nép művészi alkotá­sait. A francia közvélemény legszélesebb kö­rei meleg fogadtatásban rész­esí­te­tt­ék eze­ket az előadásokat s jelentős hozzájárulás­nak tekintettél; a román és a francia nép baráti kapcsolatainak megszilárdításához. Az együttes vendégszereplésének normális kifolyását azonban már kezdettől akadá­lyozta néhány hírhedt fasiszta elem, a volt „vasgárda“, e náci­ szervezet tagjainak, pro­vokációja. Ezek a provokációk annyira elfa­jultak, hogy­ veszélyeztettük az együttes tagjainak életét és szabadságát. Noha a francia hatóságok áldtak ezekről az akciókról és jól ismerik meg szervezőiket, a­­mint ezt a hatóságok képviselői a követség tagjaival folytatott beszélgetésük során be­ismerték, a francia rendőrség szemet hunyt a provokáló akciók fölött és nem tett semi­lyen intézkedést megszüntetésükre. A követség több ízben is lépéseket tett a külügyminisztériumnál, amelynek jóváha­gyásával az együttes Franciaországba érke­zett s felhívta figyelmét a helyzet súlyossá­gára; a francia hatóságok azonban mit sem tö­rődve a nemzetközi kapcsolatom elemi sza­bályaival és azzal, hogy mit írnak elő a ven­déglátás szabályai egy kulturális célból itt tartózkodó külföldi művészcsoport iránt, to­vábbra is jóindulatú, sőt pártfogó magatar­tást tanúsítottak a fasiszta elamek újabb provokáló akciói iránt. A fentiekre való tekintettel a köve­ség tudomására hozza a francia külügyminiszté­riumnak, hogy a román kormány, tiltakozása jeléül, elrendelte a román ének- és­­­nc­­együtt­esnek, függessze fel ír anyaországi körútját. A követség, kormánya utasításainak értel­mében, egyúttal arra is felhívja a francia külügyminisztérium figyelmét, hogy arra az időre, ameddig az együttes tagjai francia ő­­rületen tartózkodnak, személyi biztonságu­­kért a francia hatóságok felelnek. A Román Népköztársaság párizsi követségének tiltakozó jegyzéke a francia külügyminisztériumhoz

Next