Előre, 1955. február (9. évfolyam, 2267-2290. szám)
1955-02-01 / 2267. szám
1955. február 1., kedd A „JAVÍTHATATLAN99 Egy novemberi ködös délutánon tartotta a resicai fémipari kombinát villamosgépgyárának IMSZ alapszervezete azt a gyűlést, amelynek csak egyetlen napirendi pontja volt. Nevezetesen egy új tag felvétele. A tagjelölt, Motoiu Nicolae, a második padsor közepe tájáról emelkedett fel. Bukarestkörnyéki, barnabőrű,karcsúnövésű fiú, akinek gyermekes arcát most rózsásra festi az izgalom. Mint gyermek jött ide az acél városába, hogy esztergályos legyen. El is végezte a resicai fémipari szakiskolát s most az egyik esztergályos IMSZ-brigád tagja. Az önéetrajz elmondása után leül. Mellette brigádvezetője, Ferentiu Sabin, rokonszenves arcú, huszonötéves, erős, barna fiú kíséri feszült figyelemmel a hozzászólásokat. Mert az van bőven. S nem fukarkodnak a nagyon kemény, de igazán segíteni akaró bírálatokkal sem. Ezelőtt néhány hónappal még a legderűlátóbb IMSZ-tagok sem gondolták volna, hogy Motoiu már ilyen rövid idő múlva tagjelöltként fog állni előttük. Mert ezzel a fiúval — ahogy a gyár dolgozói mondták — nem lehetett sehogysem zöldágra vergődni, ,,javíthatatlan“ volt. Valahogy rossz uton indult el, amiről hiába próbálták szép szóval, vagy büntetéssel letéríteni Semmi sem használt. Igazolatlanul hiányzott, fegyelmezetlen és kötekedő volt feletteseivel és mindenkivel szemben s gyakran látták ittasan. Már nem is próbálkoztak vele, ő meghaladt a maga utján lefelé. Mindaddig, amíg olyan segítő kezek nyúltak feléje, amelyek meg is tudtak birkózni ezzel a feladattal. A zsúfolásig megtelt vendéglő borgőzös és cigarettafüstös levegőjében, fizetési napon, hangos beszélgetés, kacagás és énekfoszlányok zűrzavaros hangjai röpködtek. Ezt a zajt is túlkiabálta két fiú, aki már nagyon sokat ihatott, mert erősen „virtuskodó“ hangulatban volt. Az egyik közülük még csak alig 17—18 éves lehetett, hamvas, gyermekes arca furcsán hatott a korcsma süni levegőjében. Az ember úgy érezte, hogy azonnal meg kell kérdeznie: hogy kerül ide ez a fiu? S ezt meg is kérdezte valaki. Ferentin Sabin, a villamosgépgyár egyik legjobb esztergályos IMSZ-brigádjának a vezetője, aki az egyik sarokasztalnál sörözött barátjával. A kérdezett felvonta vállát: — Hogy kerül ide? Inkább ő kérdezhetné ezt tőled, mert ő itt a törzsvendég. Biztosan te is ismered, Motoiu Nicolae, nálunk dolgozik. Tavaly végezte a szakiskolát, esztergályos. Igaz, most a marósoknál dolgozik... — Láttam már az üzemiben, de a nevét nem tudtam. Nem IMSZ-tag, ugye? — Nem, de nem is hinném, hogy valaha az legyen, ha így folytatja. Amióta az iskolából kikerült, egyre züllik. — S az iskolában milyen magaviseletű volt? — Először a legjobbak közé tartozott, de aztán összekerült ezzel a barátjával — már nem is tudom hogy hívják — ez egy évvel feljebb járt, mint ő s már akkor ki volt zárva az IMSZ-ből. Ettől kezdve aztán rántotta magával Motorút is, aki fiatal kölyök, nincsenek itt a szülei és igy könnyen tudta be-'folyásolni. . — S aztán ti ezt csak úgy néztétek? — emelte fel a hangját Ferentiu. — Azt hiszed nem próbáltunk meg vele mindent? Ferentin dühös lett a barátjára és magára is, amiért behunyt szemmel járt. Ez a gyermek nem brigádban dolgozik, nem IMSZ- tag s valahogy elkallódik... Másnap Motoiu Nicolae rosszkedvűen állt a gépe mellett, a teje fájt, azt hitte, mindjárt szétreped. Ivászat után különben mindig undorral gondolt vissza a duhajkodásokra. Amikor Ferentin megállt mellette, annyira elcsodálkozott, hogy még a rossz kedvéről és fejfájásáról is megfeledkezett. Várjon mit akarhat? Hiszen eddig észre sem vette. Pedig ő mindig bámulta a brigádvezetőt erősségéért, ügyességéért, bátorságáért. Amikor a barátjának egyszer azt mondta, hogy olyan szeretne lenni, mint Ferentin, Sabin, az legyintett: „Hát mi van abban Befutott s kész “ — Rég nem láttalak, Motoiu — szólalt meg a brigádvezető. — Úgy tudom, te esztergályos vagy. Szeretsz itt lenni a marósoknál ? — Nekem mindegy — felelte gyanakvóan, de aztán mégis hozzátette: — Igaz, mindig esztergályos akartam lenni. — Na látod. Nekünk éppen kellene még valaki a brigádba. Nem jönnél át? — Én? A te brigádodba? Nem értette, mit akarnak vele, hiszen ő csak rontaná az eredményeiket. Gyanakvás támadt fel benne, aztán hirtelen minden világos lett. Ez is meg akar „javítani“. --Szokásaként már-már kiabálni akart, hogy semmi köze hozzá, de aztán elfogta valami csendes dac. Majd megmutatja ő ezeknek a „felvágós jófiaiknak“, hogy ő nem akárki, hogy őt nem lehet csak úgy „nevetni“ — Elmehetek — válaszolta lesüott szemmel. — De már holnap reggeltől jöhetsz. Másnap mégsem ment el... Harmadnap azonban már korán reggel a Ferentin-brigád munkahelyén volt. Még csak a brigádvezetőt találta ott. „Na, ez most biztosan szájalni fog, hogy miért nem jöttem tegnap“ — gondolta. — „A fiúk mondták az este, hogy keresett a régi munkahelyemen és persze így megtudta, hogy egész nap aludtam.“ De Ferentin nem „szájait“, inkább úgy nézett rá, mintha valami kedves vendégnek örülne. Közben megérkeztek a brigád többi tagjai. Nem is csodálkoztak, hogy ott van, fürgén láttak a munkához. „Na aztán én talán nem tudok dolgozni, ha akarok?“ — ébredt fel a becsvágy a fiúban. A nyolc óra úgy elrepült, hogy észre sem vette. Jó érzéssel tért haza. Ma először ment ki emelt fejjel az üzem kapuján. Jókedvű volt, minden ismerősének előre köszönt. A barátja, mikor elmesélte neki a dolgot, nevetett rajta. — Hát minek mentél te közéjük. Azoik olyan IMSZ-tagok, akik nevelni akarnak téged. Azt akarják, hogy szót fogadj nekik, hogy úgy táncolj, ahogy ők fütyülnek. S aztán ha nem csinálod , kirúgnak. Engem is ezért tettek ki az IMSZ-ből, Motoiu hallgatott. Érezte, hogy nincs minden úgy, ahogy a barátja mondja. De talán abban igaza lehet, hogy ha ő ott is hiányozni kezdene a munkahelyről — „kirúgnák“. — S aztán — folytatta a másiik —, nem is találsz te közéjük. Mikor mulatnak azok a vendéglőben, mint mi? Tudnak is az ,ők olyan igazi murit csapni? — Pedig nekik több pénzük van — mondta Motolu —, kétszer-háromszor annyit keresnek, mint te meg én. Minden hónapban 170 százalék körül teljesítik a tervet. — Már látom, hogy bevetted a maszlagot. Na menj csak közéjük, úgyis kirúgnak... De minek vitatkozunk — igyunk meg egy fröccsöt. Borús idő volt másnap, szakadatlanul zuhogott az eső s ő semmi kedvet nem érzett a felkeléshez. Úgy nyolc óra után kopogtatnak, s az ajtónyitásban Ferentin csuromvizes alakja jelent meg. „Aha, eljött utánam — de innen ki nem mozdulok“ — határozta el gyorsan s , befelé dördült. Még a takarót is fejére, húzta. „Na ,most kiabálhatsz“ — gondila. D. Ferentin nem kiabált, hanem az ágyhoz lépett és felemelte a fiú fejéről a takarót. — Beteg vagy? — kérdezte szelíden s hangja részvét teljesen csengett. S hogy a fiú nem felelt, így folytatta: . — Aggódtunk, hogy valami bajod történt. Eljöttem, hogy lássalak. Motolu még mindig hallgatott De jó Lnne azt mondani, hogy beteg. De restéll hazudni. Eh. meg fogja mondani, hogy nem megy többet a brigádba... — Neem. Nincs semmi bajom, csak... — elhallgatott. Nem tudta kimondani, hogy nem megy többé közéjük, hiszen nem is érzi magát rosszul ott! Ezek nem úgy beszélnek vele, mint megszokta, ellenségesen, megvetéssel... amire ő is durvasággal és visszavágással védekezett. Nem... Feendy felvette a brigádjába. Lehet, hogy még akarta javítani, de végre is nem saját magáért tette —az ő érdeke volt az is, hogy bőrig áztassa magát? Nem. Ezt mind csak őérette csinálta. — Hát akkor lösz dolgozni? — törte meg a hosszúra nyúlt csöndet a brigádvezető. Motoiu már ugrott is ki az ágyból és a szekrényhez sietett. Kivette egyik kabátját s odanyujtotta Ferentiának. — Vedd fel. Egészen átáztál. Percek alatt felöltözött. Gyors, ruganyos léptekkel indultak szakadék esőben a munkahely felé... Teltek a hónapok... Motoiu többet nem hiányzott, nem ivott s a brigád legjobb tagjává küzdötte,R magát. A fiúk eleinte még vigyáztak arra, hogy megtartsa fogadalmát, de nemigen volt szükség rá. Valami azonban még hiányzott Motoiu Nicolaenak. A brigádban a többiek mind IMSZ tagok voltak, csak ő nem. Mintha ez egy kis válaszfal lenne közöttük. Aztán elhatározta: minél hamarabb megszerzi a piros IMSZ-tagsági könyvecskét. S most, ezen a gyűlésen a társai kemény bírálata mögött érzi a tiszteletet is, ami már az új IMSZ-tagnak s nem a régi „javíthatatlan“-nak szól. NAGY ERZSÉBET eredményeképpen növekszik ennek az alosztálynak a fajsúlya a népgazdaságban, végeredményben elkerülhetetlenül a termelés és a fogyasztás közötti összhang hiányához, a szocializmus alapvető gazdasági törvényei követelményeinek megsértéséhez vezet.“ A marxisták-leninisták előtt eddig vitathatatlan volt az a tétel, hogy csakis a sokoldalúan fejlett és tovább fejlődő nehézipar alapján biztosíthatjuk a könnyű- és az élelmiszeripar, valamint a mezőgazdaság minden ágának szakadatlan fejlődését, a népi fogyasztás állandó növekedését. Úgy látszik, Kuznyecov és Kaszimovszkij szerint a nehézipar növekedése fékezi a népi fogyasztás növekedését „aránytalansághoz vezet a termelés és a fogyasztás között“, „ellentétben áll a szocializmus gazdasági törvényeivel“. Ugyanezt állítja J. Vekua, a gazdasági tudományok kandidátusa is ,A szocializmus gazdasági törvényei és a szovjet állam gazdaságpolitikája“ című cikkében. „A nehézipar fejlődési ütemének erőltetésére irányuló politika — írja Vekua —, amely megfelelt a szocializmus alapvető törvénye és a tervszerű fejlődés törvénye követelményeinek — most ellentmondásba került e törvényeik követelményeivel.“ (Voproszi Ekonomiki, 1951. 9. szám, 10. old.) A Voproszi Eikonomiki folyóirat szerkesztőségében lezajlott vita során A. Palcev, a marxizmus egyik legádázabb vulgarizálója azt állította, hogy az újratermelés marxi elméletének sarkkövét alkotó tételek, éspedig az, hogy a termelési eszközöket előállító termelési ágak növekedésének meg kell előznie a fogyasztási cikkeket termelő ágak növekedését, valamint ennek az elméletnek többi tétele „teljesen nyilvánvaló összeütközésbe, ellentmondásba került pártunknak a jelenlegi szakaszban folytatott politikájának alapvető elveivel.“ A közismert történelmi tények teljes egészükben leleplezik ezen állítások hamis voltát. Hazánk csakis a nehézipar erőteljes fejlődése alapján küzdötte le évszázados gazdasági elmaradottságát és vált nagy és fejlett ipari hatalommá. Csakis a nehézipar alapján számolhattuk fel teljesen az összes kizsákmányoló osztályokat, valósíthattuk meg a mezőgazdaság mélyreható szocialista átalakítását, számoltuk fel örökre a városokon a munkanélküliséget, a falvakon az agrár túlnépesedést, a szegénységet és a nyomorúságot. Csakis a nehézipar rohamos fejlődése alapján biztosíthattuk a népi fogyasztás és a dolgozók anyagi jólétének állandó emeledését. 1953-ban a Szovjetunió nemzeti jövedelme (összehasonlítható árakban) tizenháromszorosa volt az 1913. évi színvonalnak. 1926-tól 1953-ig a népi fogyasztási cikkek termelése mintegy tizenkétszeresére növekedett, az áruforgalom pedig (összehasonlítható árakban) mintegy nyolcszorosára. Évről évre növekszik a munkások és tisztviselők reálbére, gyarapszik a kolhozparasztok jövedelme, javul a népi fogyasztás összetétele. Mindezek együttvéve olyan vívmányt jelentenek az egyszerű ember, a társadalom egész dolgozó tömege helyzetének gyökeres javulásában, amelyet eddig még nem ismerés nem is ismerhetett a világtörténelem. A párt politikájának legfőbb elve a nép javáról való gondoskodás. Ez az elv vezérelte a pártot a szovjet társadalom fejlődésének minden szakaszában. A dolgozók állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletének maximális kielégítése — íme, ez a felfelé ívelő szocialista rendszer törvényszerűsége, íme ez határozza meg a pártprogramja ok feladatait, amelyek a szocializmus alapvető gazdasági törvényének követelményeiből fakadnak. És a párt marxista módon oldja meg ezeket a feladatokat — a termelőerők, a termelési eszközöket gyártó ipar és a korszerű ipari technika eőltetett ütemű fejlesztése alapján, a társadalmi munka termelékenységének szakadatlan növelése alapján. Ez a párt általános irányvonala. IV. Az álközgazdászok revízió alá vették a párt általános irányvonalát és azt javasolják, hogy cseréljük fel ezt az általános vonalat a gazdaság fejlesztésének egy más irányvonalával. És vájjon miben áll ez a másik vonal az említett közgazdászok szerint? Cikkében P Msztiszlavszkij azt javasolja, hogy „változtassuk meg gyökeresen azt a kölcsönös viszonyt, amely a termelési eszközök termelésének és a fogyasztási cikkek termelsének fejlesztési ütemében fennáll, és állapítsunk meg új arányokat a népgazdaságban. Azt állítja, hogy a bővített szocialista termelésnek legjobb típusa az, amelyben a társidalm termelési aosztálya (vagyis a fogyasztási cikkek termelése) gyorsabb etemben növekszik, mint a termelési eszközök termelése. Szerinte az újratermelésnek ezz a típusa felelne meg a legjobban a szocializmus alapvető gazdasági törvénye által támasztott követelményeknek. A kommunista párt annak idején erélyesen leleplezte a „hanyatló görbe“ elméletet. Ezt, a szocializmus ügye szempontjából oly gyászos elméletet a jobboldali restaurátorok azzal a céllal akarták rákényszeríteni a pártra, hogy lassítsák a nehézipar fejlődésének ütemét. Sztálin több ízben kifejtette, hogy a kapitalista környezet feltételei közepette mi nem lassíthatjuk aszocialista gazdaság alapját alkotó nehézipar előrehaladásának ütemét. „Nem lehet lassítani az ütemet! Ellenkezőleg, gyorsítani kell, amennyire erőnktől telik és lehetőségeink engedik. Ezt követelik tőlünk a Szovjetunió munkásai és parasztjai irányában vállalt kötelezettségeink. Ezt követelik tőlünk a® egész világ munkásosztálya irányában vállalt kötelezettségeink. Az ütemet fékezni annyi, mint elmaradni. Aki pedig elmarad, azt verik.“ (Művei 13 kötet, 40. Oldal, Szikra kiadás, 1951.) A szocialista gazdaságnak az a törvénye, hogy a termelési eszközök termelési ütemét kell elsődlegesen növelni, egyáltalán nem zárja ki azt, hogy bizonyos években gakorlatilag hasznossá és szükségessé válhat, hogy felzárkóztassuk a könnyű- és élelmiszeripart, a mezőgazdaságot a népi fogyasztási cikkek termelése terén fomutatkozó elmaradás felszámolása érdekében. A párt feltárva a népgazdaságban mutatkozó aránytalanságokat, minden esetben, megteszi a szükséges intézkedéseket. De a közgazdászok idézett állításaiban nincs szó a könnyűipar és a nehézipar közti ilyen vagy amolyan aránynak konkrét gyakorlati kiigazításáról. Korántsem ! Azt az álláspontot hangottatják a párt előtt, hogy a szocialista termelőmódnak törvénye az, hogy a fogyasztási cikkek termelésének növekedése gyorsabb, mint a termelőeszközök termelésének növekedése. Azt javasolják, hogy a marxi-lenini elmélet által felfedett törvényt, amely szerint a szocializmusban a termelési eszközök termelését kell elsődlegesen fejleszteni, cseréljük fel a fogyasztási cikkek termelése elsődleges fejlesztéséről szóló antimarxista tételtet. Azt javasolják, hogy a nehézipar gyorsított fejlesztésére vonatkozó pártvonalat cseréljük fel a gazdaságfejlesztés más irányvonalával, noha a nehézipar az egyedüli tartós alap a szocialista gazdaság valamennyi ágának felvirágoztatására, s hatalmas forrása a népjólét emelkedésének és az ország katonai legyőzhetetlenségének. D. Kuznyecov például a következő receptet ajánlja cikkében: „Teljességgel lehetséges, hogy nem egy rövid időszakra, hanem — mondjuk — a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet egész előttünk álló időszakára, a legfejlettebb technika alapján olyan legyen a bővített szocialista újratermelés, hogy ennek feltételei közt az I. és a II. alosztály azonos ütemben növekedjen“. Fentebb már emítettük, hogy Msztiszlávszkij — megtoldva Kuznyecov állításait — „az előttünk álló egész időszakra“ a bővített újratermelésnek egy olyan elvét javasolja, amelynek körülményei közt a fogyasztási cikkek termelése túlszárnyalná a termelési eszközök termelését. Mindenki számára érthetően ez azt jelenti hogy engedjük át az imperialista világnak a nehézipar, a gépgyártás, az energetika, a vegyészet, az elektronkutatás, a reaktív technika, a távirányítás, stb. erőltetett ütemű fejlesztésének privilégiumát. A kapitalista világban — eszerint — a termelés magáért a termelésért folyik és elszakadt a fogyasztástól; mi azonban elértük az iparosítás csúcsait és a kommunizmusig „előttünk álló időszakban“ figyelmünket a könnyűiparra összpontosíthatjuk, minthogy mi a fogyasztás céljára termelünk. Nehéz kiagyalni ennél tudománytalanabb, rothadtabb és népünk számára lefegyverzőbb „elméletet“. Teljességgel világos, hogy iparunknak olyan arányai és fejlődési üteme mellet, amelyet az álközgazdászok ajánlanak, szó sem lehet semmiféle bővített szocialista újratermelésről. Közismert Sztálin 1952. évi Útmutatása, amely szerint a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet érdekében a legfontosabb intézkedések egyike, hogy biztosítani kell „az egész társadalmi termelés szabadatlan növekedését a termelőeszközök termelése növekedésének előtérbe helyezésével. A termelőeszközök termelésének elsősorban való növelése nemcsak azért szükséges, mert ennek kell biztosítania mind a saját vállalatok, mind a népgazdaság összes többi ágához tartozó vállalatok felzerelését, hanem azért is, mert nélküle eleve lehetetlen a bővített újratermelés megvalósítása.“ (J. V. Sztálin: „A szocializmus gazdasági prolémái a Szovjetunióban“, Politikai Könyvkiadó 1952. 76. old.) A bővített újratermelés biztosításához megfelelő szocialista felhalmozásra van szükségünk ahhoz pedig, hogy felhalmozhassunk, biztosítanunk kell a munka termelékenységének szüntelen növekedését. A társadalmi munka termelékenységének növekedése a szocializmusban azt jelenti, hogy a termelési eszközökben megtestesült, tárgyiasult munka fajsúlyának állandóan növekednie kell az eleven munkához viszonyítva. Az állandóan fejlődő, legmagasabb technika alapján szakadatlanul emelkedhet és emelkedik is a munka termelékenysége. A legmagasabb technika további fejlődése pedig megköveteli, hogy biztosítsuk a termelési eszközök, a nehézipar és ennek magja, a gépipar erőltetett ütemű fejlődését. Ha nem tartjuk be ezt az előfeltételt, akkor nem valósíthatjuk meg a bővített szocialista újratermelés fokozott ütemét, a mezőgazdaság, a könnyűipar és az élelmiszeripar szüntelen fejlesztését. A gazdasági tudományok fent említett filiszteusai által javasolt „prograeum“ megvalósítása a szocialista gazdaságnak olyan „fejlődését“ jelentette volna, amelyben a nehézipar és a könnyűipar egyaránt elkerülhetetlenül elsorvad, gazdasági fej édésünk görbéje hanyatlásnak indulna és gazdasági szempontból lefegyverezve tehetetlenekké válnánk. V. A párt és a kormány az utóbbi időben egész sor fontos határozatot hozott a szocialista mezőgazdaság szüntelen fellendítése és a népi fogyasztási cikkek termelésének növelése érdekében. E határozatok óriási jelentőségűek a népgazdaság szempontjából. Ugyanakkor a legfontosabb pártdokumetumok állandóan hangsúlyozták, hogy csakis a nehézipar hatalmas méretű, szüntelen fejlesztése alapján lehet elérni a mezőgazdság valamennyi ágának gyors fellendítését, csakis ezzel lehet jelentős mértékben fokozni országunk egész lakosságának élelmiszercikkekkel való ellátását.A kommunista párt e határozatok sikeres valóraváltására mozgósítja a nép nagy energiáját. A marxi-lenini elmélet alapvető tételei, amelyeket pártunk szüntelenül fejlesztett és gazdagított voltak és maradnak gyakorlati munkánk egyedüli biztos irányítói.. A kommunista párt gazdaságpolitikájának alapelvei a marxi-lenini gazdasági elmélet tudományos alapzatán, a szocializmus gazdasági törvényeinek ismeretén és helyes alkalmazásán nyugszanak. Ezek az elvek és feladatok, amelyeket a párt minden szakaszban kijelöl, hatalmas szervező és mozgósító erővel bírnak, minthogy a szocialista társadalom szüntelenül felfelé ívelő fejlődésének égető anyagi szükségletei határozzák meg őket Az építő szovjet nép, hősies kommunista pártja vezetésével sikerrel valósítja meg a kommunista társadalom felépítésének nagyszerű feladatait. Ennek az építő programmnak szerves része a kommunizmus szilárd és sokoldalúan fejlett anyagi termelési alapjának a megteremtése. Ez megköveteli az ország termelő kapacitásainak gigászi méretű fokozását, a kommunista társadalom egész épületének gránitalapzatát alkotó nehézipar szakadatlan és gyorsított ütemű fejlesztését, az ország széleskörű villamosítását, az új technika következetes bevezetését a népgazdaság valamennyi ágába és a társadalmi munka termelékenységének szüntelen növelését. A szovjet nép egész nagyszerű alkotó tevékenysége olyan körülmények között folyik, amikor a nemzetközi helyzet a legnagyobb éberséget követeli meg a szovjet emberektől. Az állig felfegyverzett és továbbra is állandóan fegyverkező imperialista reakció erői új világháború terveit szövögetik. , Ebben a helyzetben a szovjet nép legfőbb, szent, hazafias és internacionalista kötelessége, hogy következetesen elszánt harcot folytasson a világbékéért, hogy minden eszközzel szilárdítsa a szovjet ország erejét és védelmi képességét. E feladatok sikeres megoldásának legfontosabb feltétele: harc a marxi-lenini elmélet tisztaságáért, minthogy bármilyen ingadozás az elméleti kérdésekben, s annyival is inkább a marxi-lenini gazdaságtudomány alapvető tételeinek revízió alá vétele ártalmas lehet gyakorlati munkánkra. A marxi-lenini elmélet hatalmas fáklya, amely bevilágítja előttünk az új társadalom építésének útjait, világos tájékozódást nyújt munkánkban és megerősíti ügyünk győzelmébe vetett hitünket. A szovjet emberek Marx-Engels-Lenin- Sztálin dicsőséges zászlaja alatt felépítették a szocialista társadalmat. E legyőzhetetlen zászló alatt népünk, a kommunisták pártjának vezetésével , biztosan halad a kitűzött cél a kommunizmus felé. ELŐRE Állami gazdaságaink a szarvasmarhafajták nemesítéséért Azok az állami gazdaságok, amelyek az utóbbi négy év során gondot fordítottak az apaállatok nevelésére, nagy tehenészeteket létesítettek. Ehhez elsőrendű szimentáli, borzderes, pintzgaui, vörös, és szürke sztyeppés fajbikákat és nagyhozamú teheneket tenyésztettek ki. Ennek folytán a szaporulat jelentősen növekedett. Ebben az évben az állami gazdaságok állattenyésztő telepeinek bikaállománya már 187 százalékkal nagyobb volt, mint 1952-ben. Az elmúlt évben a Szovjetunió nagy állattenyésztő telepeinek mintájára számos állami gazdaságban apaállat nemesítő központokat létesítettek, ahol zootechnikusok és mérnökök tudományos módszerekkel segítik elő a tenyészállatok termelőképességének fokozását. Állami gazdaságainkban jelenleg 25 ilyen központ működik éspedig: 10 központ 644 szimentáli, 2 központ 83 pintzgaui, 4 központ 236 borzderes, 7 központ 270 vörös sztyeppéi és 2 központ 58 szürke sztyeppés fajtájú szarvasmarhával. Ezek a központok tudományos módszerekkel 100 tehénnél évente 86 borjút értek el. A roseti (Bukarest tartomány) állami gazdaságban például 220 vörös sztyeppés fajta tehéntől tavaly 190 borjút nyertek, a nagydisznódi állami gazdaságban 82 pintzgaui fajtájú tehéntől 76 borjút, az érmihályfalvi állami gazdaságban pedig 165 szimentáli tehéntől 160 borjút nyertek. Hasonló eredményekkel dicsekedhetik sole más állami gazdaságunk is. Az állami gazdaságok fajtanemesítő központjai jelentős mértékben hozzájárulnak a hazai szarvasmarhák, nemesítéséhez, kiváló apaállatok tenyésztéséhez. Ezek a központok az idén sok mezőgazdasági egységet látnak majd el szimentáli, borzderes, pintzgaui, vörös- és szürke sztyeppes fajtájú növendékállatokkal. (Agerpres) KÖZLEMÉNYEK A Román Munkáspárt Központi Vezetősége felmentette Dalea Mihai elvtársat, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségében betöltött titkári tisztsége alól és állami vonalon levő felelős munkakör betöltésére javasolta. ★ A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége törvényerejű rendelettel felmentette Olteanu Ion elvtársat az Állami Mezőgazdasági Termékbegyűjtő Bizottság elnöki tisztsége alól, minthogy más megbízatást kap. A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége törvényerejű rendelettel Dalea Mihai elvtársat az Állami Mezőgazdasági Termékbegyűjtő bizottság elnökévé nevezte ki. (Agerpres) -------- Hazautazott a szófiai állami filharmonikus zenekar A szófiai állami filharmonikus zenekar, amely a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének meghívására három hétig vendégszerepelt hazánkban, vasárnap reggel elutazott a fővárosból. A szófiai állami filharmonikus zenekar, Szasa Popov, a Bolgár Népköztársaság népművésze, Dimitrov-díjas művész vezényletével a fővárosban és az ország több más városában tartott sikeres hangversenyeket. A bolgár művészeket elutazásukkor a baneasai állomáson a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézete, az RNK zeneszerzőinek szövetsége, az állami filharmónia szimfonikus zenekara, valamint más fővárosi szimfonikus zenekarok képviselői üdvözölték. Oliver Sabau elvtárs, a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének alelnöke meleghangú búcsúbeszédben köszöntötte abolgár művészeket. Beszédére Szasa Popov, a szófiai állami filharmonikus zenekar karnagya válaszolt. ★ A szófiai állami filharmonikus zenekar — az országból való távozása előtt Szasa Popov vezényletével — Giurgiuban hangversenyt tartott. (Agerpres). -------- Jól halad a gépek javítása (Tudósítónktól). A sepsiszentgyörgyi GÁ dolgozói tavaly új, műhelyeket, gépszíneket építettek, így az idén jobb munkakörülmények között végzik a gépek javítását mint az előző években. A gépállomás" dolgozói, január első napjaiban kezdték meg a mezőgazdasági gépek és szerszámok javítását. Bugacsev módszerével január 16-ig 17 traktort, 40 traktorekét, 22 koronát, 11 tárcsát és más mezőgazdasági felszerelést javítottak ki. A javítási munkákban kitűnt Márkos József és Ferenc Sándor, akik három hét alatt 7 traktorekét és 3 tárcsát javítottak ki. Jó munkát végeztek Bencze Antal, Borsai Sándor, Kobrizsa György kovácsok és még sokan mások. --------- Bíráló cikkeink nyomán „PAZARLÁS“ Lapunk 1954 november 26-i számában megjelent „Pazarlás“ című cikkünkben megbíráltuk a nagyváradi városi néptanács helyi gazdálkodási osztályát, amiért nagymennyiségű hőenergiát enged kárba veszni a Victoria szeszgyárban. Cikkünkben felsoroltuk azokat a lehetőségeket, amrelyek a gyártási folyamatból kikerülő melegvíz észszerű felhasználására kínálkoznak. A felsorolt három javaslat közül „az elsőt jónak és elfogadhatónak találjuk — írja válaszában a nagyváradi városi néptanács végrehajtó bizottsága. — Ennek értelmében már meg is tettük a szükséges lépéseket egy fedett és egy nyitott uszoda építésére, ahol majd célszerűen felhasználhatjuk a Victoria szeszgyár melléktermékét, a melegvizet“. „MEDDIG TART MÉG A MOLNÁROK KIS KIRÁLYSÁGA?“ December 8-i lapszámunkban közöltük Bodó József levelezőnk „Meddig tart még a molnárok kiskirálysága“ című levelét, melyben megírta, hogy hanyagul dolgoznak a molnárok a kászonaluzi malomiban. Délután négy órától csak azoknak, őrölték meg a gabonáját, akik hajlandók voltak három lejt fizetni minden zsák gabona után. A kézdivásárhelyrajoni néptanács kivizsgálta levelezőnk írását és megállapította, hogy megfelelt a valóságnak. Ezért azonnal leváltották a kászonaluzi malom főmolnárát. A MAGYAR SAJTÓ NAPJA Február 1-én ünnepeljük a Magyar Sajtó Napját, az illegális Szabad Nép megjelenésének 13. évfordulóját. A Magyar Népköztársaság kormánya ezt a napot tette meg a magyar sajtó ünnepévé — jelképezve ezzel, hogy az a zászló, amelyet az illegális Szabad Nép emelt magasra a második világháború legszörnyűbb pillanataiban, az egész magyar nép zászlaja lett. A magyar sajtó ünnepének ebben az évben különös jelentőséget ad, hogy hazánk teljes felszabadulása 10. évfordulójának előestéjén megy végbe. Most, amikor az ország dolgozó népe bensőséges ünnepségekkel napról-napra emlékezetébe idézi azokat az eseményeket, amelyek tíz évvel ezelőtt játszódtak le és mély hálával adózik a Szovjetunió hős fiainak, akik tíz évvel ezelőtt vérüket ontva, kemény harcokban községről-községre, városról városra és Budapesten utcáról-utcára harcolva szabadították fel Hazánkat a fasiszta elnyomás alá , a Magyar Sajtó Napja egyben a visszapillantás napja szabad sajtónk immár tízéves fejlődésére. E fejlődés mindenekelőtt azt mutatja, hogy országunkban alapvetően megváltozott a sajtó arculata, tartalma, megváltoztak munkamódszerei és gyökeresen megváltozott az olvasók viszonya is a sajtóhoz. Míg tíz évvel ezelőtt Magyarországon voltaképpen csak budapesti sajtó volt és kevés kivételtől eltekintve a budapesti sajtó és a budapesti olvasótábor jelentette a magyar sajtót és a magyar olvasótábort, addig ma a sajtó a szó szoros értelmében országos és országos annak olvasótábora. Míig tíz évvel ezelőtt a legelterjedtebb bulvárlapok is, amelyek szenzációhajhászó cikkeikkel és legagyafúrtabb rémhíreikkel napról-napra valósággal az újságvásárlásba szédítették az olvasót, csak legfeljebb százezres példányszámot tudtak elérni, addig ma pártunk központi lapja a SZABAD NÉP hétszázezres példányszámban jelenik meg, mellette egy sor budapesti napilap, így például a Hazafias Népfront lapja, a MAGYAR NEMZET és az ifjúság lapja, a SZABAD IFJÚSÁG több mint hetvenezer példányban jelenik meg és igen elterjedt a szakszervezetek központi lapja, a NÉPSZAVA is. Ezek mellett az országos jelentőségű nagy napilapok mellett van 17 megyei napilap, további négy megyei, illetve városi lap hetenként háromszor jelenik meg. Hetenként ötször jelenik meg nagy példányszámban a NÉPSPORT. Hatvan hetilapunk van, közöttük első helyen kell említeni a SZABAD FÖLDet, a dolgozó parasztok hetilapját, amely közel félmillió példányban jelenik meg, a TARTÓS BÉKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! című lapot, mely közel 120.000 példányban fogy el. Igen nagy az elterjedtsége a Magyar-Szovjet Társaság képes hetilapjának, az UJ VILÁG-nak, amely 116.000 példányban jelenik meg. Nagy közkedveltségnek örvend szatirikus hetilapunk, a LUDAS MATYI, amelynek példányszáma több mint négyszázezer. Széles körben el van terjedve népszerű tudományos hetilapunk, az ÉLET ÉS TUDOMÁNY, amelynek példányszáma 150.000 és a BÉKE ÉS SZABADSÁG című közel 100.000 példányban megjelenő képes hetilap. A magyar sajtóban azelőtt ismeretlen példányszámokat értek el az olyan lapok, mint a NŐK LAPJA (240.000), az úttörők lapja, a PAJTÁS (200.000 példány) és más lapok. A hetilapok között igen sok a különféle iparágak dolgozóinak és a különféle tömegszervezeteknek a lapja. A népi demokrácia tíz éve alatt tehát új, hatalmas erővé nőtt a demokratikus sajtó, a nép sajtója, amely a néphez szól, a nép ügyéért harcol és zászlaján a szocialista Magyarországért folyó harc, a béke megvédésének követelése áll. Népi demokratikus sajtónk központi kérdései a szocialista építőmunka soron lévő feladatai, az azok megvalósításáért folyó harc központi alakjai, az új világot építő munkások, parasztok és értelmisgiek. A szocialista építőmunka kérdősvel foglalkozva, sajtónk bátran ad a tömegek bírálatának az építhiányosságaival kapcsolatosan , arra törekszik, hogy egyre nagyepet biztosítson a szocialista útos emelőjének, a bírálatnak érnük. Népi demokratikus sajtónk azt tetet fejezi ki, amelyet népünk , unió iránt táplál és hogy kielégi nagy növekvő érdeklődést, ame. magyar dolgozók a kommunizmus Szovjetunió élete felé fordulnak, m életről még alaposabb, sokoldalúan érdekesebb tájékoztatást követelve, demokratikus sajtónk a baráti népi ,ratikus országokkal való viszon megerősítésének eszköze, mert ha mi az összes baráti országok életéről nők meg hírek és cikkek, amelyek növekvő érdeklődést váltanak ki özönségünkben. Sajtónk egyik fő jellemvonásáért folytatott következetes harc. A magyar sajtó egységesen a Béke Világtanács felhívásáhólág összes békeszerető emberei küzd az atomháború kirobba megakadályozásáért. Bízunk abban, hogy népi demokra sajtója az elkövetkezendő esztendőkbe egyre sikeresebben fogja megoldani feladatait és tovább növelve olvasóinak érdeklődését igyekszik még inkább kiérdemelni az egész magyar nép szeretettel és igy még eredményesebben fogja szolgálni a szocializmus építésének ügyét országainkban. KOMOR IMRE a SZABAD NÉP szerkesztőbizottságának tagja 3 Ion Drinceanu, a Román Népköztársaság párizsi követe, január 31-én a következő tartalmú jegyzéket adta át Franciaország külügyminisztériumának:Mint ismeretes, a Román Népköztársaság egyikének és táncegyüttese a párizsi irodalmi és pinvészeti ügynökség, meghívására január 11 óta több előadást tartott Párizsban, hogy bemutassa a francia közönségnek a román nép művészi alkotásait. A francia közvélemény legszélesebb körei meleg fogadtatásban részesítették ezeket az előadásokat s jelentős hozzájárulásnak tekintettél; a román és a francia nép baráti kapcsolatainak megszilárdításához. Az együttes vendégszereplésének normális kifolyását azonban már kezdettől akadályozta néhány hírhedt fasiszta elem, a volt „vasgárda“, e náci szervezet tagjainak, provokációja. Ezek a provokációk annyira elfajultak, hogy veszélyeztettük az együttes tagjainak életét és szabadságát. Noha a francia hatóságok áldtak ezekről az akciókról és jól ismerik meg szervezőiket, amint ezt a hatóságok képviselői a követség tagjaival folytatott beszélgetésük során beismerték, a francia rendőrség szemet hunyt a provokáló akciók fölött és nem tett semilyen intézkedést megszüntetésükre. A követség több ízben is lépéseket tett a külügyminisztériumnál, amelynek jóváhagyásával az együttes Franciaországba érkezett s felhívta figyelmét a helyzet súlyosságára; a francia hatóságok azonban mit sem törődve a nemzetközi kapcsolatom elemi szabályaival és azzal, hogy mit írnak elő a vendéglátás szabályai egy kulturális célból itt tartózkodó külföldi művészcsoport iránt, továbbra is jóindulatú, sőt pártfogó magatartást tanúsítottak a fasiszta elamek újabb provokáló akciói iránt. A fentiekre való tekintettel a köveség tudomására hozza a francia külügyminisztériumnak, hogy a román kormány, tiltakozása jeléül, elrendelte a román ének- ésncegyüttesnek, függessze fel ír anyaországi körútját. A követség, kormánya utasításainak értelmében, egyúttal arra is felhívja a francia külügyminisztérium figyelmét, hogy arra az időre, ameddig az együttes tagjai francia őrületen tartózkodnak, személyi biztonságukért a francia hatóságok felelnek. A Román Népköztársaság párizsi követségének tiltakozó jegyzéke a francia külügyminisztériumhoz