Előre, 1955. április (9. évfolyam, 2318-2343. szám)
1955-04-01 / 2318. szám
A Amiről az amerikai burzsoá sajtó nem számol be PHILADELPHIA (Agerpres). A philadelphiai üzletemberek egyik szervezete a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó tanács körkérdést intézett az üzletemberekhez. A válaszok azt bizonyítják, hogy az üzletemberek többsége ellenzi a kormánykörök agresszív politikáját. Az egyik kérdés így hangzott: „Az ön véleménye szerint nyújtson-e katonai segítséget az USA Csang Kaj-seknek ahhoz, hogy meghódítsa a szárazföldi Kínát” ? Erre a kérdésre 65 ember igennel, 107 pedig nemmel válaszolt, egy ember pedig nem nyilvánított véleményt. A másik kérdés így hangzott: „Az ön véleménye szerint szükséges-e hogy az USA blokálja a kommunista Kínát ?” A megkérdezettek közül 10 igennel, 99 pedig nemmel válaszolt, 4 ember meg kitért a válasz elől? Hiszi-e Ön, hogy lehetséges a békés egymás mellett élés a Szovjetunióval ? Erre a kérdésre 78 megkérdezett igennel, 12 nemmel válaszolt,23 személy pedig tartózkodott a választól. Jellemző, hogy egyetlen amerikai burzsoá lap sem számolt be a körkérdés eredményéről. Az Egyesült Államok gazdasági intézkedései érzékenyen sújtják Kanadát NEW YORK (Agerpres). A montreali rádió közlése szerint Kanada kormánya nemrégiben tiltakozó jegyzéket küldött az amerikai kormánynak amiatt, hogy az USA korlátozni szándékozik a kőolajipari termékek behozatalát Kanadából. A jegyzék hangsúlyozza, hogy ennek az intézkedésnek kedvezőtlen kihatása volna Kanada kőolajiparára. Howe, kanadai kesedgreelmi miniszter az ■lsóházban kijelentette hogy a kanadai kormány megkapta az USA válaszát az említett jegyzékre, de a válasz tartalmát titokban tartják, mivel az amerikai kormány még nem járult hozzá annak közzétételéhez. A montreali rádió jelentése szerint Heeny, Kanada washingtoni nagykövete egy texasi értekezleten mondott beszédében kijelentette, hogy Kanadát rendkívül aggasztja a kőolajimport korlátozására vonatkozó amerikai intézkedés. A japán nép normalizálni akarja kapcsolatait a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal TOKIO (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal való diplomáciai kapcsolatok rendelésére alakult japán Országos Tanács március 30-án Tokióban nagygyűlést szervezett. A gyűlésen többezer személy vett részt, köztük különböző pártállású parlamenti képviselők, az Országos Tanács március 25—30-i bővített értekezletének részvevői, közéleti személyiségek, japán tudományos szervezetek, szakszervezetek és üzleti körök képviselői. A nagygyűlésen felolvasták az Országos Tanács bővített értekezletének határozatát. A határozat követeli a japán kormánytól és parlamenttől, hogy a legsürgősebben rendezze Japán diplomáciai, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatait a Szovjetuniónál és a Kínai Népköztársasággal. Kemény harc Dél-Vietnamban a hadsereg és a vallásos szekták csapatai között PÁRIZS (Agerpres). Mint a párizsi lapok jelentik, a délvietnámi hadsereg tankegységei és ejtőernyősei is részt vettek azokban a harcokban, amelyek kedd éjszaka kezdődtek Szajgonban a vallásos szekták fegyveres különítményei és a kormánycsapatok között. A kormányzósági palotát valóságos erődítménnyé alakították át. A l’ HUMANITis jelenti, hogy Szajgonban általános pánik tört ki. A város számos lakosa kénytelen volt elmenekülni rommá lőtt otthonából. A kormánycsapatok sok katonája átpártolt a vallásos szekták fegyveres különítményeihez, amelyek bekerítették a kormánycsapatok vezérkarát. A bandungi értekezlet küszöbén, amikor az ázsiai és afrikai országok küldöttei a népi Kína részvételével fogják rövidesen megbeszélni az ázsiai népeket érintő legfőbb kérdéseket, a nemzetközi sajtó sokat foglalkozik a Kínai Népköztársaság nagyhatalmi pozíciójának kérdésével. Helyes-e a Kína elleni megkülönböztető, agresszív amerikai politika, vagy pedig észszerű lenne elismerni a 600 milliós ország törvényes jogait ? Az imperialista diplomácia ma már akarva, nem akarva kénytelen számotvetni azzal, hogy nem lehet egyetlen Ázsiát érintő kérdést sem megvitatni a legnagyobb ázsiai ország képviselőinek részvétele nélkül. És ez a felismerés, — a bandungi értekezlet előestéjén, amikor a népi Kína képviselői az USA kétségbeesett erőfeszítése ellenére másodszor ülnek majd le a tárgyalóasztalhoz tőkés országok képviselőivel, egyre józanabb hangoknak enged utat az imperialisták dzsungelében. A kapitalista országok közvéleményének nyomására egyre több hivatalos állásfoglalás hangzik el a népi Kína törvényes jogai elismerésének szükségességére vonatkozóan. A jelek azt mutatják, hogy a világ nagy részével diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatot tartó Kínai Népköztársaság nagyhatalmi pozíciójának tagadása mind nehezebb feladat elé állítja az amerikai „erőpolitika” bajnokait. Az új Kína úgy lépett a nemzetközi élet porondjára, mint igazi nagyhatalom. Már létezésének első évében diplomáciai kapcsolatokat teremtett a Szovjetunióval, a népi demokratikus országokkal, Indiával, Burmával és más államokkal. 1950 februárjában aláírták a szovjet-kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Létezésének második évében a népi Kína már visszavágott az amerikai intervenciósoknak, akik Koreán keresztül, mint „hátsó kapun” akartak betörni területére. A kinai önkéntesek megtanították a gőgös senkiket arra, hogy 1950 nem 1900 és e** akarva-nem akarva tudomásul kell venniük. Évmilliárd lakossal rendelkező huszonöt állam diplomáciai kapcsolatot létesített a 600 milliós Kínai Népköztársasággal, de ezt figyelmen kívül hagyva, ViIlmos császár (és Hitler) lázálmainak örökösei csak addig ismerték el Kínát nagyhatalomnak, amíg nem az, hanem engedelmes báb volt, s következetesen szemet hunynak a valóságnak most, amikor Kina ténylegesen nagyhatalommá vált. „Kina nem létezik, Kinát be kell csukni!” — szajkózza Scsedrin amerikanizált bürokratája. Genfben — a Kinai Népköztársaság tevékeny közreműködésével — megoldották az indokínai béke helyreállításának kérdését. Meg lehetett volna tenni ezt Kína nélkül? „Lehet-e előadni a Hamletet a dán királyfi nélkül?” — kérdezte (a józanság első felcsillanásával) a New York Times, már a kérdés feltevésével meg is adva a választ. A Genf óta eltelt közel egy év alatt kiderült, hogy ilyen dőreség tarthatatlan. A valóságérzékkel rendelkező emberek nem tarthatnak ki ilyen állásponton. Selwyn Lloyd angol államminiszter a Newsweek amerikai folyóirat hasábjain megállapította: „Biztos vagyok abban, hogy tévedés lenne nem szembenézni azzal a ténynyel, hogy a központi népi kormány Kína tényleges kormánya. Ennek elismerése nem jelenti azt, hoy mi helyeseljük a kínai kommunistákat.” Senki sem gyanúsítja ezzel Lloyd urat. Mint ahogy Bevant, a faburista párt baloldali szárnyának vezérét sem lehet azzal vádolni, hogy ott akarja hagyni „őfelsége ellenzékét” és a kínai kommunisták iránti barátságból tör lándzsát a Kínai Népköztársaság jogainak elismerése mellett. Bevan azonban realista s Kínában tett tavalyi látogatása után — a látottak nyújtotta kellő tényismeret alapján — jelentette ki: „Különösen érthetetlen: miért indokolná Kína kizárását az ENSZ-ből az a tény, hogy saját határain belül teljesen szuverén hatalmat gyakorol?” Ez is olyan kérdés, amelyre adva van a válasz. S a magyarázat is Kína távoltartására az ENSZ-től: „Az úgynevezett nagy államférfiak nem ismerik el a tényeket, mert az nem szolgálja jól céljaikat. Miután képtelenek céljaikat elérni, tagadják a nyílt és világos tényeket és egy feltételezett Kínát alkotnak az ENSZ-beli képviselet céljaira. Valószínűleg tisztában vannak azzal, hogy ezt a rendellenességet nem lehet vég nélkül bírni, mégis továbbra is Formozát teszik Kína helyébe azzal a reménnyel, hogy Kelet lenyeli majd ezt a gyalázatos helyettesítést”. Az Amrita Bazar Patrika című indiai lap írta ezeket egy évvel ezelőtt. S azóta az u. n. nagy államférfiak (célzás a Dulles-féle társascég beltagjaira) jottányit sem változtattak álláspontjukon, kitartóan tagadják a tényeket, sőt Tajvannal és az ENSZ-képviselet kérdésével kapcsolatban azzal az újsütetű „elmélettel” léptek fel, hogy „minden elrendezésnek a realitásra kell támaszkodnia, és nem a szuverenitás vagy a jog bizonyos kérdéseire”, így ezek az öntelt, képmutató és elbizakodott bankárok azt képzelik, hogy fittyet hányhatnak a jogra, a szuverenitásra, hogy pálcát törhetnek nemzetek fölött, hogy megállíthatják a napot is az égen. Velük szemben azonban napról-napra sokasodnak a józan hangok még az Egyesült Államokban is. A Washington Post egyik cikkírója vetette papírra ezeket: „Mi tudjuk, hogy az olyan politika, amely tartósan elutasítja az emberiség csaknem egynegyed részének elismerését, a tények beteges kikerülésére vezet. Bármennyire irtózunk a kmai kommunista rendszertől, az az elmélet, hogy ha nem vagyunk hajlandók elismerni, akkor ez a rendszer nem létezik, nem politika, hanem ennek pontosan az ellenkezője. A józan hangok mind gyakrabban jelentkeznek és mind erőteljesebben hallatszanak, amint közeledik a bandungi értekezlet időpontja, amely elé érthető riadalommal tekintenek a Wall Streeten. Ma már olyan személyiségek mint William Douglas, az Egyesült Államok legfelső bíróságának tagja is szavát hallatta. „Amerikának el kell ismernie a Kínai Népköztársaságot és arra kell törekednie, hogy az ázsiai problémákat tárgyalások útján, politikai eszközökkel oldják meg.” S ugyancsak az idők jele az is, hogy a lapok a Kínai Népköztársaság elismerésével kapcsolatos kormánypolitikát óvatos, kerülgető célzásokkal bírálják, sőt helyet adnak hasábjaikon olvasóik ilyen értelmű leveleinek is. A Saturday Evening Post például nemrégiben egész csokorra való szemelvényt közölt erről szóló levelekből. Nem egyszerű olvasókról van szó, hanem olyanokról, mint Derek Boddy, a pennsylvaniai egyetem tanára, John Gange, a charlottesvillei (Virginia állam) Wilsonról elnevezett külkapcsolati iskola igazgatója, stb. Egy Bronson Chanler nevű bostoni olvasó például ezt kérdi: „Nem volna ideje elismerni, hogy a kínai kommunisták megnyerték a polgárháborút és kormányuk szilárdan megvetette lábát a szárazföldön?” Bandung — ez teszi nyugtalanná a washingtoni „bürokraták’’ álmát. „Az értekezlet — jegyzi meg nyugtalanul a Newsweek — bizonyos fajta elismerését jelenti majd a vörös kínaiaknak olyan nemzetek által, mint Irak és Egyiptom, amelyek jelenleg Csang Kaj-sek nacionalistáival tartanak fenn kapcsolatot.” Ezekkel a washingtoni aggodalmakkal foglalkozva a France Observateur c. párizsi burzsoá lap tömören így jellemezte a helyzetet: „A bandungi értekezlet nagy diplomáciai győzelem a pekingi kormányszámára, amely a genfi konferencia után most másodszor fogja szavát hallatni egy nemzetközi gyűlésen, akkor, amikor az ENSZ... még mindig nem hajlandó megnyitni kapuit Kína előtt”. Csak a tények beteges kikerülése, csak a józan ész követelményeinek elutasítása, csak a vágyálmok valóságnak feltüntetése lehet az alapja a Kínai Népköztársaság megnövekedett és állandóan növekvő nemzetközi tekintélye tagadásának. Ezt a tekintélyt, a tényleges nagyhatalom tekintélyét, vitathatatlan gazdasági és katonai erejét előbb-utóbb el kell ismerni a hidegháború bajnokainak is. Akár tetszik ez nekik, akár nem. ERŐS LÁSZLÓ Józan hangok az imperialista dzsungelben Faure francia miniszterelnök a nagyhatalmi értekezletről PÁRIZS (Agerpres). — Edgar Faure francia miniszterelnök szerdán megtartott sajtóértekezletén Franciaország több bel- és külpolitikai kérdésével foglalkozott. Bejelentette, hogy a francia, angol és amerikai kormány között most tanácskozások folynak a nagyhatalmi értekezlet ügyében. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az értekezletet mielőbb össze kellene hívni. Úgy véli azonban, hogy „az elhamarkodás esetleg károsan befolyásolná egy ilyen kísérlet hatékonyságát”. Az újságírók felkérték a miniszterelnököt, magyarázza meg a köztársasági tanácsban a Kínai Népköztársaság elismerésével kapcsolatban tett kijelentését. Faure azt válaszolta, hogy nem az azonnali elismerésre gondolt, hanem arra, hogy „az atlanti hatalmak tanácskozzanak” ebben a kérdésben. Faure a továbbiakban kijelentette, hogy az osztrák kérdés szőnyegre kerülhet a nagyhatalmi tárgyalásokon. Az Adenauer kormány Saar-vidéki tervei BERLIN (Agerpres). A TRIBUNE DES NATIONS leleplező cikket közöl arról, hogy a bonni külügyminisztérium utasításképpen belső használatra egy okmányt küldött a minisztérium főtisztviselőinek. Ez az okmány lényegében leszögezi a szövetségi kormány Saar-vidéki politikáját a párizsi egyezmények érvénybelépése után. Az okmányt Blankenborn, a bonni külügyminisztérium politikai osztályának főnöke Adenauer kancellár személyes útmutatása alapján szerkesztette. Az okmány a fő hangsúlyt Nyugat-Németország saarvidéki politikai és gazdasági befolyásának megerősítésére helyezi.A bonni kormányt — az okmány szerint — Saar-vidéki politikájában ezentúl a francianémet egyezmény vezérli. Ez az egyezmény — úgymond — az Adenauer kormány „nagy diplomáciai sikere”. Az okmány kiemeli: a Saar-vidékre vonatkozó francia-német egyezmény semmi kétséget sem hagy az iránt, hogy ez a terület Németországhoz tartozik és hogy csupán átmenetileg, a katonai vereség következtében van francia kézben. A francia-német egyezmény tehát átmeneti jellegű és csak azért volt rá szükség, hogy Franciaország beleegyezzen Nyugat-Németország újrafelfegyverzésébe. Németország fenntartja magának azt a jogot, hogy bármikor, ha elérkezik a megfelelő pillanat, követelhesse a Saarvidék visszacsatolását. Gazdasági síkon az okmány kidomborítja azokat a mérhetetlen beruházási lehetőségeket,, amelyek a nyugatnémet ipari köröknek a Saar-vidéken kínálkoznak és nemsokára a nyugatnémet iparvállalatokkal való fuzionáláshoz vezetnek. Az okmány nem hagyja figyelmen kívül a Saar-vidéki szénipart sem, amelyet ismét visszacsatolnak majd a német gazdasághoz. — A kormánynak minden eszközzel támogatnia kell a Saar-vidéki németeket abban, hogy valamennyi kínálkozó lehetőséget kihasználva vegyenek részt a Saarvidéki bányák vezetésében — mondja az okmány. ELŐRE A szíriai kormány külügyi bizottságának határozata BEIRUT (Agerpres). A szíriai kormány külügyi bizottsága március 29-én ülést tartott, amelyen Haled Azen külügyminiszter jelentést terjesztett elő a kormány külpolitikájáról s főként a szíriai-török kapcsolatokról. A jelentés megvitatása után egyöntetűen elfogadták a következő határozatot: „Valamennyi párt és szervezet, függetlenül politikai irányvonalától közösséget vállal a kormánynyal s egyetért abban, hogy egységesen állást kell foglalni a Szíriára gyakorolt külföldi nyomás s minden külföldi beavatkozás ellen, amely megcsorbítaná Szíria szuverenitását és azt a jogát, hogy szabad nemzeti politikát folytathasson. Határozottan kijelentjük, hogy Szíriára nem lehet semmiféle külföldi nyomással befolyást gyakorolni” Az AL SARK című napilap jelentése szerint szíriai hivatalos körök ismét megerősítették azt a hírt, hogy török csapatösszevonások vannak folyamatban a török-szíriai határvonal egész hosszában. Damaszkuszban hangsúlyozzák, hogy a török kormány provokáló célokat követ, e csapatösszevonással akarja rákényszeríteni Szíriát, hogy mondjon le az Egyiptommal és Szaúdi-Arábiával való egyezmény megkötéséről. Szíriai hivatalos körök hangsúlyozzák azt is, hogy a szíriai hadsereg kellőképpen felkészül arra, hogy szükség esetén vissza tudjon vágni minden támadásnak. Ankarai hírek szerint, a török kormány nehéztüzérséget és tankokat is küldött a szíriai határvidékre. A bonni militaristák türelmetlenül várják a jeladást a fegyverkezési hajsza megkezdésére BERLIN (Agerpres). A nyugatnémet militaristák, az amerikai és angol imperialisták aktív támogatásával lázas előkészületeket tesznek Nyugat-Németország felfegyverzési tervének megvalósítására, s főként az agresszív hadsereg megalakítására. Mint a NEUES DEUTSCHLAND hangsúlyozta, Adenauer bonni kancellár nemrégiben kijelentette egy amerikai rádiótársaság megbízottjának ,hogy még ez év őszéig meg akarja alakítani hadseregük első egységeit. A FRANCE PRESSE hírügynökség híradása szerint Nyugat-Németország katonai raktáraiban máris annyi fegyver, lőszer és hadianyag van felhalmozva, ami elegendő a tervezett hadsereg felének felszerelésére. A nyugatnémet militaristák nagy vonalakban már előkészítették a hadianyagtermelésre való áttérést és türelmetlenül várják a jeladást a fegyverkezési hajsza megkezdésére. A demokratikus német lapok közlései szerint 12 nyugatnémet repülőgépgyártó nagyüzem, annak idején a hitlerista Wehrmacht fő szállítói, hamarosan meg akarja kezdeni a katonai repülőgépek gyártását Ezenkívül 200 vállalat készen áll arra, hogy mindenféle repülőgépfelszerelést gyártson. A háborús bűnös Krupp, az „ágyúkirály”, tervbe vette Diesel motorok gyártását tengeralattjárók részére. Tervbe vették rádió útján irányított lövedékek és sok más fegyverfajta gyártását. Az amerikai katonai körök már meg is kezdték az európai tervek „felülvizsgálását” Ezeknek a terveknek a legfőbb tartópillére most, miután Franciaország ratifikálta a párizsi egyezményeket, a jövendő revansista nyugatnémet hadsereg lesz. Ezzel kapcsolatban — mint a FRANCE PRESSE jelenti — Gruenther amerikai tábornok, az északatlanti katonai erők parancsnoka sorozatos tárgyalásokat folytatott amerikai kormánykörökkel Nyugat-Németország felfegyverzésének kérdésében. „A tárgyalások folyamán — jelenti a FRANCE PRESSE — Gruenther újabb adatokat kapott főleg a Nyugat-Németországnak nyújtandó amerikai katonai segítségről, amely lehetővé teszi az atlanti vezérkarnak, hogy haladéktalanul hozzálásson egyik legsürgősebb feladatához — a párizsi egyezményekben előírt katonai intézkedések alkalmazásához*. A FRANCE PRESSE hírügynökség hangsúlyozta, hogy már most „sok tank, lökhajtásos vadászrepülő és jelentős mennyiségű atomfegyver áll készen Amerikában arra, hogy a bonni kormánynak szállítsák* és a jövendő nyugatnémet hadsereget felszereljék vele. A nyugatnémet légi haderő jövendő pl felhalmozva. Ennek a hadianyagnak az őrlótáit az USA-ban képzik ki. teke a FRANCE PRESSE becslése szerint A létesítendő nyugatnémet hadseregnek eléri a 750 millió dollárt, vagyis a Nyugatszánt amerikai fegyverzet nagy része az Németországnak nyújtandó amerikai katonai USA-ban és Nyugat-Németországban van segély értékének egyharmadát. Szombaton a Luxemburg palota előtt EDOAR FAURES — Visszal A köztársasági tanácsot nem befolyásolhatja holmi magánemberek véleménye. . . (NELL COBAR rajza) 1956. április In péntek A Slava, az Atka és a Déli-sark A Soviet Literature múlt évi tizedik száma rendkívül érdekes írást közöl. Szerzője, A. Solyanik, tulajdonképpen nem is hivatásos író, hanem a Slava bálnavadász flotta kapitánya, maga az Írás pedig nem egyéb, mint hűséges beszámoló a bálnavadász flotilla hetedik délsarki útjáról, a szovjet halászok önfeláldozó bátorságáról, az elemekkel és a bálnákkal vívott küzdelemben felülkerekedő hősiességükről és rekorddöntő halfogásukról, amelylyel felülmúlták a többi tizenöt ország halászflottilláinak teljesítményét. A Slavahajóraj 1946 óta évről évre megjelenik a Déli-sark vizein, anélkül, hogy ezzel riadalmat keltene bárhol is — kivéve a sarkvidék bálnáit és általában az állatvilágát. Minden egyes útjára magával viszi a szovjet tudósok kis csoportját, amely a délsarki tengert, az időjárást, a bálnák és más délsarki állatok élettanát tanulmányozza és oceánográfiai megfigyeléseket gyűjt. Ez sem hozza háborgásba a kedélyeket a sarki zónához legközelebbeső dél amerikai országokban, valamint Ausztráliában és Új Zélandon. A délsarki kontinens, amelynek felfedezése egyébként Krusenstern, Bellinghausen és Lazarev orosz tudósok nevéhez fűződik, mágnesként vonzza az Egyesült Államok hivatalos köreit. A második világháború befejezése után az Egyesült Államok kormánya fokozott érdeklődéssel fordult a Déli-sark felé. Mit kerestek a kormányküldetésben kifutó úgynevezett tudományos expedíciók a Déli-sarkon ? A militarizált tudományt irányító amerikai trösztöket természetesen érdekelték az új földrész hatalmas olaj, réz, mangán, molybdenum és uránium készletei. De Amerika „szövetségeseinek” elsősorban pedig a brit birodalom urainak nem tetszett, hogy az Egyesült Államok imperialistái a legnagyobb részt akarják kihasítani maguknak az új földrész ásványi kincséből. Attól sem voltak éppen elragadtatva, hogy az amerikai Byrd expedíció már 1946—47-ben úgy vonult a Déli-sarkra, mintha legalább is ütközetbe indulna. Az expedíció tizenhárom hajója között ugyanis egy tengeralattjáró, két torpedóromboló, egy repülőgépanyahajó, s számos katonai repülőgép volt. Már ennek a „tudományos expedíciónak” is inkább sarkhódító jellege volt, mint sarkkutatóé. Még nagyobb hullámverést indított el az Egyesült Államok „szövetségeseinek" közvéleményében az ATKA jégtörő kifutása Boston kikötőjéből. Ennek az úgynevezett tudományos expedíciónak az igazi céljáról már az a körülmény is elárult egyetmást, hogy utasai között képviselve volt az amerikai haditengerészet, sőt a Central Intelligence Agency, azaz az Egyesült Államok kémszolgálatának vezető szerve, végül pedig az atomerő bizottság szakértőinek részvétele is jelezte, hogy az ATKA különleges feladatokkal megterhelve futott ki a Déli-sark felé. Ha most mindehhez még hozzáveszszük, hogy a „tudományos expedíció” hajójának parancsnokául Jacobsent szemelték ki, a török tengeralattjáró flotilla amerikai tanácsadóját, akkor nem nehéz felfedeznünk az ATKA felfedező útjának tulajdonképpeni célját. Ebben különben segítségünkre van az USA „szövetségeseinek” sajtója. Az angol SCOTSMAN például, amely nyíltan megírja, hogy az ATKA mindenekelőtt alkalmas terepet keres kísérleti hidrogénbomba robbantásokra. A Bikini szigetcsoport és általában a Csendes-óceán nem vált be, mert a japánok „túl nagy lármát csináltak”. Hol folytassák tehát a termonukleáris hadgyakorlatokat és kísérleteket? A FORTUNE amerikai trösztlap egyenesen eszményinek véli a délsarki kontinenst atomanyaggal töltött irányított rakéták és hasonló fegyverek kikísérletezésére. A NEW YORK TIMES pedig ennél is tovább megy egy lépéssel. Szerinte, a Déli-sark nem csupán az atom- és hidrogénfegyverek kipróbálására alkalmas terep, hanem a vegyi- és élettani fegyverek hatóerejének kikísérletezésére is. Ha csak a washingtoni halálgyárosoktól függ, akkor az új földrész felől hamarosan rádióaktív felhők húznak Ausztrália és Új Zéland felé, hogy megmérgezzék a tenger vizét, az éghajlatot, a bálnákat és a bálnahalászokat. Ez tetszene a „tudományos expedíció” washingtoni szervezőinek. De nem tetszik, sőt viharos tiltakozást vált ki mindenütt, ahol a népeket kísérleti nyúlnak akarják felhasználni az amerikai „erőpolitika” céljaira. A SLAVA és az ATKA délsarki útja világosan szemlélteti, mire szolgál a tudomány a Szovjetunióban és mire használják azt az Egyesült Államok uralkodó körei. Különösen tanulságos ez az összehasonlítás akkor, amikor a Békevilágtanács felhívására a világ népei az atom- és termonukleáris fegyverek haladéktalan és feltétlen eltiltását követelik. Sz. L A Szovjetunió visszaadja a Német Demokratikus Köztársaságnak a drezdai képtár világhírű műkincseit MOSZKVA (Agerpres).* — TASZSZ. A Nagy Honvédő Háború idején, a Németország területén lezajlott harcok közben a szovjet csapatoknak sikerült megmenteniük a drezdai képtár világhírű műkincseit, s ezeket aztán a Szovjetunióban biztonságba helyezték. A Szovjetunió minisztertanácsa, a szovjet és a német nép baráti kapcsolatainak további megerősítésére és fejlesztésére törekedve, valamint figyelembe véve azt, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya következetes békepolitikát folytat, ápolja és fejleszti a német nép kultúráját és művészetét és harcol Németország békés és demokratikus alapon való újraegyesítéséért, elhatározta, hogy a drezdai képtár műkincseit, amelyek jelenleg a Szovjetunióban vannak, átadja a Német Demokratikus Köztársaság kormányának. Ez a határozat a szovjet kormány és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya között folytatott megbeszélések eredménye. A drezdai képtárnak mintegy 750 festményét őrzik a Szovjetunióban. A legtöbb kép a klasszikus festészet legnagyobb kincsei közé tartozik. A renaissance nagy olasz festői közül Raffael, Tizian, Veronese, Giorgione, Tinteretto, De Mantegna, Pinturicchio, Antonella da Messina, Boticelli és Correggio számos művét, a klasszikus spanyol festők közül Velasquez, Zurbaran, Ribera és Murillo, az hollandok közül Rembrandt, Vermeer van Delft, Aert de Gelder, Van der Velde, Mrtstk Gabriel, Adriaen van Ostade, Jacob van Ruysdael és a nagy flamandok közül Rubens, Van Dyck, Snyders, Jan Steen és Jordaens több művét őrzik a Szovjetunióban. A német iskolát Dürer, Hans Holbein jun., Luscas Cranach, Elsheimer és Adolf Menzel, a franciát Poussin, Claude Lorrain, Watteau, Quentin de la Tour és Liotard képviselik. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának kezdeményezésére elhatározták, hogy a festményeket 1955 május és augusztus között kiállítják a moszkvai „A. S. Puskin“ képzőművészeti múzeumban és csak azután küldik el őket a Német Demokratikus Köztársaságba. Szovjet küldöttség megy az ázsiai országok értekezletére MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: Az ázsiai országok küszöbön álló értekezletével kapcsolatban a Szovjetunióban megalakult előkészítő bizottság elhatározta, hogy Nyikolaj Tyihonov író vezetésével küldöttséget meneszt az értekezletre. A küldöttségben részt vesznek : Alekszandr Kornejcsuk, Vanda Vasziljevszka és Hja Erenburg írók, Mihail Nyesztyerov, az össz-szövetségi kereskedelmi kamara elnökségének elnöke, Jevgenyij Zsukov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, Anatolij Szofronov, az OGONYOK folyóirat főszerkesztője, Najlja Bazanova professzor (Kazahsztán), Mirzo Turszun Zade költő (Tadszsikisztán), Veli Mhatov zeneszerző (Türkménia), Isza Ahunbajev, Kirgizia Tudomásnyos Akadémiájának elnöke és más közéleti személyiségek. A szovjet küldöttség március 31-én elutazott Delhibe. Ki lesz Nyugat-Németország képviselője az Északatlanti Tanácsban? PÁRIZS. (Agerpres). — A L’INFORMA- NATO állandó washingtoni csoportjába. Mini TION című lap szerint Adenauer kancellár ismeretes, von Scholtitz tábornok a hitleri von Scholtitz tábornokot szándékszik kine- megszállás idején Párizs katonai kormánys vezni Nyugat-Németország képviselőjévé azója volt. ■ Az utrechi (Hollandia) nemzetközi ipari vásáron tíz meg tízezres tömegek tekintették meg a szovjet kiállítási csarnokot. Naponta 60—80 kereskedelmi képviselő keresi fel a csarnokot, hogy üzletkötés végett tárgyaljon a szovjet kereskedelmi megbízottakkal. Számos szerződés jött létre élelmiszer-, szőrme-, textil-, játékáru- és szőnyegek eladására. • A trencini „Huawej” óragyár „Uszin” védjegyű karórák szériagyártását kezdte meg. ■ A Faure-kormány hosszas vita után március 30-án különleges felhatalmazást kapott a nemzetgyűléstől a pénzügyek és a gazdasági ügyek intézésére. A vitában részvevő kommunista képviselők kifejtették: a kormány e különleges felhatalmazást arra fogja felhasználni, hogytovábbra is folytassa a túlzott közvetett adókon alapuló adópolitikát. • A napokban Pekingbe érkezett 17 angol nagyiparos és üzletember, különböző angol import- és exportcégek képviselői, hogy kereskedelmi szerződéseket kössenek a kínai országos import-export társasággal és más kínai cégekkel. ■ India külügyminisztériuma bejelentette, hogy Nehru miniszterelnök április 15-én Bandungba utazik, hogy részt vegyen az afrikai és ázsiai országok értekezletén. Kisésrétében lesznek az egyiptomi és az afganisztáni küldöttségek vezetői is. Nasser ezrredes, Egyiptom miniszterelnöke és Sardar, Mohammed Naii, Afganisztán külügyminisztere április 12-én Delhibe érkezik, hogy Bandungba való utazása előtt tárgyaljon Nehru miniszterelnökkel. • Nemrég egy burmai kereskedelmi küldöttség látogatta meg a Kínai Népköztársaságot. A küldöttség vezetője Burmába való hazatérése után kijelentette, hogy megbízatása sikerrel járt: Burma hatmillió font sterling értékű árut vásárolt a Kínai Népköztársaságtól. ■ A NEWS WEEK című amerikai folyóirat szerint Nagy-Britannia „óriási atomtámaszpontot” akar kiépíteni Aden területén. A folyóirat hozzáteszi, hogy az angolok máris kibővítették az adeni repülőteret és nemsokára „földalatti óvóhelyeket építenek az atombombák tárolására.” • Az USA szenátusának külügyi bizottsága március 31-én 13 szavazattal 1 ellen jóváhagyta a párizsi egyezményeket. _____ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest. Piata Sclntei Nr. L — Telelő« 7.4*. **. Előfizetések a postahivataloknál, a levélbáraknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. Nyomda« Combinatul Polgrafie Casa Sclnteii „I. V. Stalin“.