Előre, 1955. augusztus (9. évfolyam, 2422-2445. szám)
1955-08-02 / 2422. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! Iparfejlesztésünk forrása: a szocialista felhalmozás Az egész népgazdaság felvirágzásának alapja az ipar, s különösen a nehézipar elsődleges fejlesztése. A szocialista ipar fellendítése s a mezőgazdaság új technikai alapokra való helyezése és szocialista átalakítása azonban hatalmas beruházásokat igényel. Ezenkívül minden évben népjóléti célokra, például lakásépítésre is igen nagy összegeket kell befektetni. A szocialista építés feladatainak teljesítése tehát nagy beruházásokat követel. Honnan teremtjük elő ezeket a milliókat? Az iparosítás szocialista útjáról szóló lenini-sztálini tanítások szellemében a magunk erejéből, belső tartalékainkból. Ezért van olyan nagy jelentősége annak a hazafias mozgalomnak amelyet a sztálintartományi iparvállalatok indítottak el felszabadulásunk tizenegyedik évfordulójának köszöntésére. Ez a nagyszerű mozgalom „Minél több terven felüli szocialista felhalmozást a hazának?" jelszó alatt született meg s azóta már magával ragadta az egész munkásosztályt. A mi felhalmozási forrásaink óriásiak. Hazánk felmérhetetlen gazdagsága, népünk alkotó munkalendülete és tehetsége, az ipari nyitómozgalomban felszínre kerülő kezdeményezőkészsége és leleményessége, a szocialista közvagyon állandó gyarapodása — ezek azok a kiapadhatatlan források, melyekből bőven buzognak az új termelési győzelmek, az ötéves terv teljesítése és túlszárnyalása, a munka termelékenységének növelése, az önköltség csökkentése, az újítások és ésszerűsítések ezrei és a milliós megtakarítások. A termelékenység állandó növelése és az önköltség csökkentése, szigorú takarékosság meghonosítása, a legfontosabb tényezői a szocialista felhalmozásnak, mely az ipar fejlesztésének megingathatatlan alapja. Az elmúlt hetekben — a sztálintartományiak példájára — szerte az országban lelkes munkavállalások hangzottak el. Százezer lejeket s nagyobb üzemeinkben még többmillió lej szocialista felhalmozást is vállaltak augusztus 23 tiszteletére. Ha összegeznék mindezeket a számokat — melyek a felszabadulási verseny zászlajára vannak írva — —az eredmény százmilliókra rúgna, hiszen csak a fővárosi Augusztus 23 üzem munkaközössége több mint 8.320.000 lej szocialista felhalmozást ajánlott fel az év végéig. De nemcsak a vállalások nagyok, hanem már az eredmények is. Ahogy fogynak az augusztus 23-ig még hátralévő napok, úgy növekszik minden ütemben a szocialista felhalmozás, úgy válik valóra a munkavállalás. A resicai kohászok és acélolvasztárok például — megtakarítások útján — már 1.623.180 lejt leróttak vállalásukból. Az egész kombinát dolgozói az év végéig összesen 20.000.000 lej szocialista felhalmozást fognak adni a hazának terven felül. Ebből az összegből 150 párhuzamos esztergapadot, 250 kévekötő-aratógépet, 252.000 méter kelmét lehet gyártani és fel lehet építeni egy 80 lakosztályos munkásblokkot és 8 bölcsődét. Az arad tartományi vállalatok szintén szép eredményeket értek el. Húsz üzem eddig 24.057.959 lej terven felüli szocialista felhalmozást valósított meg s augusztus 23-át újabb több mint tízmilliós eredménnyel akarja köszönteni. A marosvásárhelyi Petőfi Sándor kesztyűgyár timárosztályán már több mint 5800 lej megtakarítással járultak hozzá a szocialista felhalmozáshoz s ugyanakkor 10 százalékkal javították a kesztyűk minőségét. A gyár bőrkabát-osztályának dolgozói még ennél is szebb eredményt értek el: 69.000 lejt takarítottak meg. P.pesti tartomány 138 vállalata több mint 143 millió lej terven felüli szocialista felhalmozást vállalt. Az üzemek dolgozói most arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy a technika teljes kihasználásával és a fajlagos fogyasztás állandó csökkentésével minél nagyobb eredményeket érjenek el. Néhány részleteredmény az eddigi sikerek közül: a cimpinai kőolajkutaknál dolgozó munkások — új fúrási módszer bevezetésével — már több mint 17.000 lejt takarítottak meg, a boldesti szondáknál pedig mindössze 12 nap alatt közel 80.000 lej a megtakarítás. Az aranyosgyéresi Sodronyipar-üzem dolgozói sem maradnak le a többi vállalat mögött. Az üzem acélöntödéjében, hengerművében és kábelosztályán már több mint 523.000 lej terven felüli szocialista felhalmozást valósítottak meg. A termelékenység s ezen keresztül a szocialista felhalmozás növelésének egyik legfontosabb tényezője az élenjáró munkamódszerek alkalmazása és széleskörű elterjesztése. A fémfeldolgozó iparban különösen a gyorsforgácsolási módszerek terjedtek el. Ma fémipari és gépgyártó üzemeinkben több mint 1470 szerszámgépen alkalmazzák — több műszakban — a Bikov—Bortkevics gyorsfémvágást és a Koleszov intenzív fémvágási módszert. Ennek következtében a fémfeldolgozó iparban az átlagos forgácsolási sebesség 60—70 méter forgácsról (percenként) 120 méterre emelkedett, a gépek termelékenysége pedig megkétszereződött. A gyorsforgácsolási módszerek alkalmazásában különösen az olyan üzemek értek el kiemelkedő eredményeket, mint például a sztálinvárosi Ernst Thälmann traktorgyár, a Vörös Zászlóművek, az aradi Iosif Ranghet, a nagyszebeni Independenta, stb. A traktorgyárban 60 szerszámgépen alkalmazzák Bikov, Bortkevics és Koleszov módszereit. Hazánk bányászai nemcsak augusztus 23- át, hanem ugyanakkor a közeledő Bányászok Napját is új győzelmekkel akarják köszönteni. Ezért fokozott erőfeszítéseket tesznek évi tervük és versenyvállalásaik teljesítéséért. Az aninai Gheorghe Gheorghiu-Dej bánya munkásai új eljárás bevezetésével napról-napra növelik az előhajtást, így vált lehetővé, hogy július 22-ig teljesítsék egész havi tervüket. Az aninai bányászok célkitűzése az, hogy ebben a hónapban legalább 40 százalékkal túlszárnyalják előirányzatukat. Szépen haladnak a vállalások teljesítésében a lupáki (Resica rajon) bányászok is. Augusztus 23-ig 100.000 lej terven felüli szocialista felhalmozást ajánlottak fel s ebből mostanáig 60.000 lejt már valóra is váltottak. Mindezek a szép eredmények s mások, amelyek országszerte születtek, munkásosztályunk hatalmas alkotóerejét mutatják és a gyorsütemű iparfejlesztés forrásainak kiapadhatatlanságát bizonyítják. A szocialista felhalmozás — gazdasági fejlődésünk szempontjából — elsőrendű jelentőségű dolog, de nemcsak halmozni kell tudni a milliókat, hanem felhasználni is. Értenünk kell ahhoz, hogy a felhalmozott tartalékokat okosan, takarékosan használjuk fel, hogy a nép vagyonából egyetlen bánt se vesszen kárba, hogy a felhalmozást elsősorban az iparosítás legfontosabb szükségleteire fordítsuk. Ha, mondjuk, egy építőtelepen 10 százalékkal növelik a termelékenységet, de ugyanakkor 10 százalékkal több anyagot pazarolnak el — akkor a felhalmozás egy más csatornán már el is folyt. Ésszerűen, takarékosan kell felhasználni meglévő anyagi eszközeinket. Üzemeink vezetőinek nagy gondot kell fordítaniuk arra, hogy a fölöslegesen nagy improduktív kiadásokon és más csatornákon ne szivárogjon el a megtakarított pénz. Fokozzuk tehát a szocialista felhalmozás ütemét és takarékoskodjunk még szigorúbban, hogy minél kimagaslóbb sikerekkel köszönthessük felszabadulásunk nagy ünnepét , minél hamarabb teljesíthessük első ötéves tervünket. A Román Népköztársaság és Franciaország kölcsönös kapcsolatairól A Román Népköztársaság külügyminisztériuma a román kormány és a francia kormány következő közös nyilatkozatát bocsátotta a sajtó rendelkezésére: „A Román Népköztársaság kormánya és a francia kormány kielégítő megegyezésre jutott a mindkét országot érdeklő több kérdésben. Attól az óhajtól vezérelve, hogy megerősítsék a két ország közötti kapcsolatokat, a két kormány megegyezett abban, hogy fejleszteni fogják a kultúrcserét a Román Népköztársaság és Franciaország között. A francia kormány elhatározta, hogy 1955 augusztus elsejei kezdettel hatálytalanítja 1955 június 18-i törvényerejű rendeletét, amelynek értelmében ideiglenesen betiltották a Román Népköztársaságnak szánt francia áruk kivitelét". Szénipari értekezlet Petrozsényben A szénipari minisztérium kollégiuma július 30-án és 31-én bővített ülést tartott Petrozsényben a szénipari vállalatok aktíváival. Az ülésen megvitatták a szénipari vállalatok műszaki fejlődésével kapcsolatos problémákat. Az ülésen részt vett több mint 350 bányász, technikus és mérnök, vállalati vezető, a szénipari vállalatokban működő pártos tömegszervezetek képviselői. A beszámolókból kitűnt, mennyit növekedett az utóbbi időben a szénkitermelés gépesítése. Az ötéves terv éveiben csupán a zsilvölgyi szénbányákat több mint 400.000.000 lej értékű új berendezéssel látták el. A nagyméretű gépesítés folytán a legtöbb szénbányában növekedett a munka termelékenysége. A viták során a bányászok soik konkrét javaslatot tettek a meglévő felszerelés jobb kihasználására. Az értekezlet eredményeit Ion Mincu elvtárs, szénipari miniszter foglalta össze. Mincu elvtárs hangsúlyozta az új technika bevezetésének fontosságát a termelésben, majd rámutatott azokra az intézkedésekre, amelyek hivatottak arra, hogy teljes mértékben érvényre juttassák az új technikát, megjavítsák a technológiai folyamatokat és magasabb színvonalra emeljék a szénipar fejlesztését célzó kutatómunkát. IX. évf., 2422. szán 4 oldal Sára 20 báni 1655 augusztus 2., kedd LAPUNK TARTALMÁBÓL. MAROSI BARNA: Kalandozások Jókai Mórral Erdélyben I. (2. oldal) KÁSZONI GÁSPÁR: A gabonafélék jó tárolása Időszerű feladat (2. oldal) VIDOR ALIZ: Ami nem a versenyzők dolga (2. oldal) SZABÓ DÉNES: Tapasztalataim a tanulók helyesírásának megjavításában (2. oldal). A Moldvai Szocialista Szovjet Köztársaság 15. évfordulója (3. oldal) Amerikai — szovjet mezőgazdasági küldöttségcsere (3. oldal) Sporthírek (3. oldal) Csu En-laj beszéde a nemzetközi helyzetről és Kína külpolitikájáról az összkínai Népképviseleti Gyűlés ülésszakán (4. oldal) Táviratok az osztrák államszerződés érvénybelépése alkalmából (4. oldal) A Szovjetunió honvédelmi miniszterének parancsa (4. oldal) A Komszomol Központi Bizottságának plenáris ülése (4. oldal) Ünnepség Moszkvában a vasutasok össz-* szövetségi napja alkalmából (4. oldal) Megkezdődött a béke és barátság nagy ünnepe — az V. Világifjúsági Találkozó — Munkatársunk telefonjelentése — Varsó tegnap úgy ünnepelt, ahogy csak ez a város tud. Ha van város a világon, amelyik tudja, mit jelent a háború, az Varsó. Ha van város a földön, amelyik ismeri a béke értékét, az Varsó. Varsó „az én otthonom, a te otthonod’’, hirdeti egy óriási jelszó a város központjában. Itt ma valóban otthon érezheti magát a világ fiatalsága. Száz- és százezrek ajkán zengett az ének, a béke és barátság jelszava. Nehéz leírni a színek pompáját, a fiatalok áradó örömét. Nehéz szavakba foglalni azt, amit tegnap Varsóban láttunk. A Sztálin-téren összegyűlt küldöttek tömege a Pontaton.gy hídon keresztül vonult a stadionba. Diadalutl volt ez Varsón keresztül, a békét jelképező csodás erejű fiatalig diadalmenete. A több, mint hetvenezer néző zsúfolásig megtöltötte a stadion lelátóit. Festői látványt nyújtott maga a közönség is: minden belépőjegy mellé egy kis színes kendőt is adtak. Amikor négy órakor felharsantak a megnyitó ünnepség kezdetét jelző kürtök, a stadon minden részlegén más-más színű kendők libbentek a magasba. A televízió működésbe lépett, húsz állam rádió-bemondói kezdtek közvetíteni. A főtribünön megjelent Boleslaw Bierut, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Alexander Zawadski, az államtanács elnöke, Jozef Cyrarykiewicz a minisztertanács elnöke, K. Rokossowski, Lengyelország marsallja és a Lengyel Népköztársaság más politikai személyiségei. Ugyancsak itt foglaltak helyet a diplomáciai képviseletek vezetői és a diplomáciai testület más tagjai. A harsonaszó után zászlóvivők tömege vonult be a stadionba. Az V. Világifjúsági Találkozó jelvényét fehér és kék lobogók erdeje vette körül. Ezután a Demokrata Ifjak Világszövetségének és a Nemzetközi Diákszövetségnek a vezetői haladtak, élükön Bruno Berninivel, a DÍVSZ elnökével és Jacques Denisszel, a DÍVSZ főtitkárával. Utánuk következnek a Lengyel Ifjúsági Szövetség vezetői, a találkozó nemzetközi előkészítő bizottságának tagjai és a különböző országok ifjúsági szervezeteinek vezetői. Megkezdődött a küldöttségek felvonulása a lengyel ábécé szerint. A szépség parádéja volt ez a felvonulás. A világ ifjúsága ezúttal is bebizonyította, hogy kiapadhatatlan ötletekben. Minden küldöttség hozott magával valami eredetit, valami kincset, amivel már a kezdet kezdetén kifejezhette szeretetét a világ ifjúsága iránt és a vendéglátó gazdák iránt. Az albánok népviseletükért, táncukért kaptak egetverő tapsot, aztán az argentinoknak szólt az éljenzés, akik gyönyörű dallal ajándékozták meg a megnyitót. Ausztrália küldöttei páratlan jókedvükért nyerték meg a közönség tetszését. Az osztrákok sok ezren vonultak fel. A brazilok egzotikus táncot jártak a főtribün előtt. A bolgár küldöttség is sok meleg tapsot kapott. Sportolóik tíz méter magas ezüst virágvázát hoztak a vállukon, ötven nagy stilizált rózsával. Legnagyobb meglepetésre, a rózsáknak illatuk volt. Áradt a rózsaolaj kellemes illata, egy pillanat alatt az egész stadion megtelt vele. Később tudtuk meg, hogy üvegszerkezettel permetezték a legfinomabb bolgár rózsaolajat. A kínaik sárkánytáncukkal értek el nagy sikert. A fergeteges taps annak a fiatalságnak szólt, amelyik szabad új világot épít Ázsia szívében. A csehszlovák küldöttség festői látványt nyújtott, különösen a szlovákok tetszettek. A dánoknak is nagy sikerük volt. A franciák csodás népviseletben vonultak fel, a Marseillaise-t énekelve. Következett a spanyol ifjak csoportja. Első ízben vannak közöttük olyan ifjak, akik egyenesen Spanyolországból jöttek el egy ifjúsági találkozóra. Az afrikai gyarmati államok küldötteinek felvonulása is nagy tapsot kapott. Az indiai küldöttség élén az a kerékpáros békeharcos haladt, aki bejárta a világot és most itt Varsóban mint meghívott vett részt. Izrael 180 tagú küldöttsége karonfogva vonult fel az arabokkal. „Soha többé Hirosimát", hirdeti a japánok jelszavas táblája, amelyet két hirosimai fiú vitt. Utána a japán táncosok lejtettek úgynevezett napernyő-táncot. A koreai ifjak száz békezászlót lobogtattak. A németek végeláthatatlan sorokban mentek, több mint 2500-an vannak. A két német küldöttség megegyezett, hogy egy zászló alatt vonul fel. A varsóiak erősen megtapsolták őket. Érezték, hogy ezek a fiatalok soha soha nem fognak fegyvert más népek lerázására. Portugália után lépett a pályára a román küldöttség. Vörös virággal volt kirakva az országunk neve. Azután a zászlóvivők jöttek, majd a küldöttség vezetői világosszürke ruhában. Hazánk címerét sportolók vitték vállukon, majd a küldöttség tömött sorait éljenezte a közönség. A fő(Folytatása a 3. oldalon). HORDANI, CSÉPELNI KELL! A Magyar Autonóm Tartományban Arad tartományban (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése). Két nap óta sűrű eső verdesi a Magyar Autonóm Tartomány falvainak földjeit. A rossz idő késlelteti a betakarítást, de azért az utóbbi napokban sok helyen jó eredményt értek el az aratásban. A hűvös éghajlatú Gyergyó és Csik rajonok kivételével mindenütt aratnak már. Marosvásárhely rajonban — a legutóbbi jelentések szerint — már kalangyákba rakták a kalászosok 50 százalékát. Erdőszentgyörgy és Régen rajonokban is beérett a gabona nagy része. Szórványosan megkezdődött a cséplés is. Nagyon jól ereszt a gabona. A Május 1 állami gazdaság 40 mázsa árpát csépelt hektáronként s az egyéni parasztgazdaságok terméseredményei is kiválóak: az eddig kicsépelt gabonából hektáronként 20 mázsa árpa és ugyanennyi búza ömlött zsákokba. Előzetes számítások szerint búzából 16—17 mázsára, árpából és zabból 15—16 mázsára becsülik a tartományi átlagtermést. A Magyar Autonóm Tartomány-i viszonylatban jónak mondható termés betakarításával azonban sokkal jobban kell igyekezni. Jelenleg nagy lemaradás van a tarlóhántásban, szérvrehordásban és cséplésben. Tartományi viszonylatban július 25-én 1,7 százalékot mutatott a tarlóhántás grafikonja és az aratásban élenjáró marosvásárhelyi rajonban is alig 7 százalékra állnak a tarlóhántással. Még vontatottabban halad a szérvrehordás és a cséplés. Mindenfelé halogatják ezt a munkát, pedig a gyakran változó időjárás is azt kívánja, hogy ne tartsák sokáig a szántóföldeken a learatott gabonát. Különösen „ Marosvásárhely rajoni néptanácsok követtek el nagy mulasztásokat ezen a téren Nagyernyén, Gernyeszegen, Marosszentgyörgyön és más községekben már július 16— 17-én megkezdték az aratást, azóta két hét telt el és még mindig nem csépelnek. Cséeletlen még az ákosfalvi kollektív gazdaságárom hete learatott árpája is. A lemaradás fő oka az, hogy a községi néptanácsok nem mozgósítottak minden erőt a hordás és cséplés megkezdésére. Sokáig késlekedtek a szérűk berendezésével és a cséplőgépek kivontatásával. A szervező és mozgósító munkára rányomta bélyegét az, hogy a községi néptanácsok betakarítási parancsnokságai a legtöbb helyen nem működnek. Márpedig ezeket a parancsnokságokat azért hozták létre, hogy necsak az elnökök és titkárok vállára nehezedjék a munka irányítása és szervezése. Mindeddig a néptanácsi képviselők sem kapcsolódtak be a betakarításba ahogy kellene Nem segítik eléggé a végrehajtó bizottságokat a dolgozó parasztok mozgósításában. Minden lehetőség megvan rá, hogy a Magyar Autonóm Tartományban halogatás nélkül, gyors ütemben végezzék a hordást és cséplést. A tartományi mezőgazdasági igazgatóság és a rajoni mezőgazdasági osztályok vezetői és szakemberei hatékonyabban és nagyobb eréllyel ellenőrizzék a betakarítás menetét. A néptanácsok végrehajtó bizottságai pedig összpontosítsanak minden erőt a soron lévő munkákra, hogy minél hamarabb behozhassák a lemaradást. (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése). Arad tartományban az utóbbi öt napban gyors ütemben folyt a betakarítás. Július 27- ig 95 községben, 78 kollektív gazdaságban és 76 társulásban befejezték az aratást. Tartományi viszonylatban 91 százalékra állnak De a kiegészítő 9 százalék többnyire zab és borsó, melyek beérésük folytán most kerülnek kasza alá. A rajonok közül Kőrös rajon tartja továbbra is az elsőséget 97,2 százalékkal. Majd Borosjenő következik 93,5, majd pedig Arad rajon 90,3 százalékkal Lippa rajon 71 százalékával most is sereghajtónak maradt. Jóllehet az elmúlt héten nagy igyekezet mutatkozott meg az aratásban, az eredményt mégsem lehet megelégedéssel venni. A tartományi néptanács és más szervek értékelése alapján megállapítást nyert, hogy szervezetlenség folytán a gépi erők nem voltak kellő mértékben kihasználva. Ezért maradt a tartományban — zabon és borsón kivitt — még néhány ezer hektár kalászos learatatlanul. Kombájnok egész sora maradt kihasználatlanul még olyan napokon is, amikor különösebb nehézség nélkül lehetett volna velük aratni. A fenlaki GTA egyik kombájnja például a máslaki kollektív gazdaságban naponta csak 5 hektár búzát aratott le. Még ennyit sem ért el a nagyszentmiklósi GTA Csanád község néptanácsa földjén dolgozó kombájnja, mert a néptanács nem gondoskodott emberről, szállítóeszközökről, hogy a kombájn magtárában felgyülemlett gabonát idejében kiüríthessék. A gépi erő jó kihasználásának elmulasztásával magyarázható az is, hogy a nagyszentmiklósi állami gazdaságban még 120® hektár búza vár aratásra. Tartományszerte vontatottan halad a szérvrehordás és a cséplés. A cséplésben az állami gazdaságok mutathatnak fel nagyobb eredményt, mivel gabonájuk nagy részét kombájnokkal aratták. A kollektív gazdaságok 9,8 százalékát végezték el a cséplésnek, míg az egyénieknél 3 százalékot sem ér el a kicsépelt gabona mennyisége. E nagy le,maradásnak részben az az oka, hogy későre vitték ki a gépeket a szérükre. A lehetőségek szerint csaknem mindenütt megkezdhették volna már a cséplést. A hetekkel ezelőtt learatott gabona és az időjárás is ellentmond annak, hogy a cséplőgépek 36 százaléka van még csak üzembe helyezve. Kivétel nélkül a tartomány minden rajonjában a néptanácsoknak mozgósítaniok kell ,a dolgozó parasztságot, hogy ne halogassák tovább a szérvrehordást, mert több helyen már feketednek a keresztek. Nagy kár a termelőknek, nagy kár az egész országnak. Hordani minden fogattal, csépelni minden cséplőgéppel. Arad tartományban ez most a legsürgősebb feladat. Az aratásból felszabadult traktorok pedig végezzék el a tarlóhántást mindenütt. Serény munka folyik az oprisenesti (Filimon Sírbu rajon) kollektív gazdaság szerűjén. A tagság mielőbb ki akarja csépelni a dús termést. Ezért a cséplésnél kollektivista asszonyok is segítkeznek. A kisiratosi kollektív gazdaságban A kürtösi állomástól balra eperfákkal 40 szegélyezett uton haladunk egy jókora lombsátor irányába. Ott van a szomszéd község, Kisiratos. Nem nagy a távolság, de még egyetlen házát sem lehet látni. Az idén magasra nőtt a kukorica. Lovon ülve mehetne benne az ember, úgy sem látszana ki. A határból nagy területet foglal el a kukorica s el is takarja az ember szeme elöl az egész községet. Igaz a széleken már gyengébb, alig érte el a másfél méter magasságot s csövezni is csak most készülődik. Node, kevés van ilyen és arról hogy keskeny parcellák, azt is meg lehet tudni, se nem a társulás tagjaié, sem a kollektivistáké. A község határának több mint a fele a kollektivisták része, majd a társulás következik s úgy 10 százalékát bírják az egyéniek. A mező mutatja is ezt a ranglétrát. Nem kell szóval bizonygatni, hogyan előnyösebb gazdálkodni. Felhőtlen az ég s a levegő szinte mozdulatlan. A hordás és a cséplés ideje. Mégis szokatlan, hogy ilyenkor nem látni a learatott gabonaföldeken rakodó szekereket. (Pedig a keresztek csak arra várnak, lábonálló gabona nincs sehol). Csupán két cséplőgépnek a zúgása töri meg a mező nagy csendjét. A Szabó Árpád kollektív gazdaság tagjai csépelnek. Ebédidő előtt érünk be a gazdaság udvarára, ahol egy szekér körül 4—5 kollektivista forgolódik. Zsákokat raknak le. Jókor jöttünk, Lévai Jánost, az elnököt épp benn találjuk az irodában. Öt perce sincs, hogy bejött az egyes számú cséplőgéptől. Arcáról nem lehet leolvasni, hogy örvend-e vagy komor. Mintha mind a kettőre oka lenne. Mikor megtudja, mi járatban vagyunk, valamivel derültebbé válik, mintha valamit leplezne vele, mosolyog. — Jó, hogy jöttek s ha akarnak, van most miről írni. Örömünk még nagyobb lesz, ha az országban másfelé is megtudják: rég nem volt nálunk ilyen termés. Pedig ha az időjárás hordozná magával a jó terméseket, többször lehetett volna ennél sokkal jobb. De addig nem lemondok többet, míg nem látják a mezőt. Még félreértés lesz belőle s azt írják, hogy dicsekvő vagyok. Tavaly az egyik újságban azt írták rólam, ellensége vagyok a kombájnnak... Később azt is elmondom... Előállt a kocsi, induljunk. A kollektív gazdaság udvara a termőföl■** dekkel határos. Nem lett volna szükséges tehát kocsira ülni. De az elnök azt akarja, lássuk az egészet. Nehogy feltételezzük, csak itt a közelben szép. Katonás rendben 10 és 30, meg 50 hektáros táblánként következnek a különböző növényfajták. Minden tábla az öt brigád valamelyike. A kukoricáról már volt szó, csak annyit kell még megjegyeznünk, hogy többnyire három cső van minden száron s a legkisebb cső is majd félméteres. Érdemes volt négyszer kapálni. Gönczi Pál, a gazdaság agronómusa azt mondja: 7-8 ezer kiló úgy lesz hektáronként, mint egy kiló. Háromszáztizenöt hektárról lehet várni ezt a termést. Az első 25 hektáros kukoricatábla után 10 hektár cukorrépa következik. Trágyázott földbe volt vetve és négyszer kapálták. Egyik szélétől a másikig, egyforma növésű. A répatövek közt előírásos a távolság, de az őszig nehezen férnek meg egymás mellett. Találó az elnök megjegyzése: máris nyomják ki egymást a földből. Ismét kukorica, s azon túl nagy darab buzatartón keresztek sorakoznak. A keresztek között KD—35-ös traktor húzza maga után a tárcsát. Pelle Ferenc a kürtösi gépállomás traktorosa még pirkadáskor a kormánykerék mellé ült. Jól halad a tarlóbuktatással. Tíz óra óta már a normáján felül dolgozik. Késő estig vajon mennyire halad, hiszen most még csak délre áll az idő. A másik dűlőben ifjú Daróc Antal vezeti a traktort. Ekével bántja a tarlót. Szorgalomban nem marad el kollegájától. Neki még inkább érdeke is, hogy addig végezzenek a munkával, míg a földnek a nedve tart. Hiszen ő a kollektív gazdaság tagja. Sokáig tart az út, amíg mindent megnézünk. Pedig jó trapja van a két bogárfekete kancának. Csak hellyel-kézzel állunk meg, ahol az általános szép között is rendkívülit látunk. Útközben sok mindenről szó esik. A munka kezdetétől mostanig nem ment minden olyan könnyen, mint a karikacsapás.Tavasszal nem kis gondot okozott a víz, amikor olyan sárgák lettek a vetések, mint a viasz. De a levezetéssel tudtak ellene védekezni. Több hektár cukorrépát kellett kiszántani. Másodszorra kellett vetni. (De a póttrágyázás miatt már észre sem vevődik, hogy későbbi vetés). Kapálás idején is túl gyakori volt az eső. Mégsem késtek meg. Naponta 670 tagból 630 munkába állt mindig. 630 kapa együtt — el lehet képzelni mekkora nyomot hagy. — Nálunk az emberek szeretnek dolgozni — mondja az elnök s az elnökkel együtt a mező is. A második számú cséplőgép felé hala■** dunk már, amikor arról érdeklődünk, hogyan zajlott le az aratás. Négyszáz s egy néhány hektár aratnivalónk volt, — mondja az elnök. 130 kaszásnak öt napig sem tartott. 30 emberünk még a kürtösieknek is segített, mert ők nem állnak valami jól munkaerővel. Ezek az emberek a cséplésre is ottmaradtak, mert mi így is győzzük, ami munkánk van. Még többel sem lenne fennakadás. Különösen mikor nincs nagy munkaidő, jól meg kell gondoljuk, milyen munkát biztosítunk a tagoknak, mert téln-nyáron 630 ember minden nap bejön a gazdaságba. Nem vagyok én ellensége a kombájnnak, mikor több földünk lesz, majd jöjjön. Addig van mit csináljanak más gazdaságokban. A cséplőgéphez érve megtudjuk, mi okozta az elnök délelőtti örömét. Arról a részről csépelik a búzát, ahol a leggyengébb volt s mégis 2000 kilót ereszt hektárja. A tagok is erre voltak a legkiváncsiabbak. A többi részek termésátlagait már tudták. A tavaszi árpa 2100, az őszi árpa 2502 és az őszi búza 2728 kilót fizet hektáronként. Amikor még csak elsárgult vetések voltak, senki sem gondolta, hogy ilyen termést aratnak. S minek köszönhetik ezt ? A jó őszi munkán kívül többek között a boronálásnak és a kétszeri acatolásnak. Tavaly a Szabó Árpád kollektív gazdaságban 50 lej volt egy munkaegység összértéke. Az idén jóval több lesz. Dicsekedhetnek vele bárki előtt. ★ De mi történt az 1-es számú cséplőgépnél? Talán csak nem lépett fel üzemzavar, mert a dél már jóval elmúlt, s ott még most is csend van. — Rosszabb az üzemzavarnál — feleli az elnök. Az emberek ünnepelnek. Furcsán hangzik. Hétköznap ilyen sürgető munkaalkalommal tétlenséggel ünnepelni valamit... — Szomorú múltra emlékeztet ez a tétlen délután. Évtizedekkel ezelőtt nagy jégeső szakadt a határra. Utána csak a csupasz föld maradt. Nehéz elmondani, hogyan tengődött az újabb termésig a község szolgasorsú népe ötven, 2—300 holdas földbirtokos karmai közt. Annyi bizonyos, azóta rettegve gondoltak vissza arra a napra. Hiedelmükkel a tudatlanság fellegvárába, a babonába zárkóztak. Azt gondolták, ha nem dolgoznak ezen a napon, nem lesz többé jégverés. De hol van már az az idő! Sajátjukká lett az a föld, hol régen mint csak szolgák dolgoztak. S milyen jól tudják uralni. Mi az oka tehát, hogy mégis ilyen könnyelműen bánnak a földből önerejükkel és szorgalmukkal kicsikart javakkal. Miért nem csépelnek? Mert még az osztagban nincs biztos helyen, a gabona ! Azt mondja az elnök: — Szegénységünktől megszabadultunk, csak a tudatlanságtól nem egészen... Pedig minden tagnak megvan már a gazdasági alapja arra, hogy megszabaduljon a tudatlanságtól is. Csak fel kell ébreszteni bennük a kultúra szomját. KOVÁSZNAI ZOLTÁN