Előre, 1955. augusztus (9. évfolyam, 2422-2445. szám)
1955-08-02 / 2422. szám
2 A GABONAFÉLÉK JÓ TÁROLÁSA IDŐSZERŰ FELADAT • A gabonafélék tárolása, a tároláshoz szükséges helyiség, szállítóeszközök és egyéb felszerelés, valamint a tárolásra kerülő gabonamagvak előkészítésével kezdődik. A gabonamagvak tárolására szánt épületeket, helyiségeket — függetlenül attól, hogy azokban a terményt hosszabb vagy rövidebb ideig fogjuk-e tárolni, kellőképpen, idejében elő kell készíteni az új termés befogadására. Ott, ahol valamilyen oknál fogva még nem fejezték be a raktárak javítását és tisztogatását, haladéktalanul be kell azt fejezni. E munkák során figyelmünk terjedjen ki a legapróbb részletekre is. Javítsuk ki a raktárhoz vezető hidakat, utakat, a raktárépületet. Különösen vigyázzunk arra, hogy a magtárhelyiségbe nedvesség, kártevő állatok vagy rovarok, valamint avatatlan egyének ne hatolhassanak be. Az épület kijavításával egyidejűleg gondoskodjunk az előírt tűzvédelmi berendezés, valamint a termény raktározásához és további kezeléséhez szükséges felszerelés rendbentartásáról. A hiányzó eszközöket pótoljuk, a meglévőket javítsuk ki, helyezzük üzemképes állapotba. Amennyiben lehetséges, nagyobb magtárakban gondoskodjunk a levegő hőmérsékletét, nedvességét mérő és szabályozó felszerelésről. Ha különleges felszerelés nem áll rendelkezésünkre, úgy erre a célra jól megfelelnek egyszerű hőmérők, jól elhelyezett szellőztető kürtők, ablakok, ajtók. A kijavított, üzemképes állapotba hozott magtárhelyiséget, felszerelést, használat előtt fertőtleníteni kell. Fertőtlenítés előtt tisztítsuk jól ki a magtárhelyiséget.. Ha nem áll rendelkezésünkre különleges fertőtlenítő vegyszer, úgy alapos takarítással és súrolással is elérhetjük célunkat. Fertőtlenítés után közvetlen ne hordjuk be a terményt, mert az átveszi a fertőtlenítőszer illatát. A tároláshoz szükséges szállítóeszközök előkészítése szintén nagy körültekintést igénylő feladat. Idejében gondoskodjunk kellő mennyiségű autó, szekér vagy egyéb szállítóeszközről. A szállítóeszközöket javítsuk ki, tisztítsuk alaposan meg és fertőtlenítsük A tárolás előtt készítsünk tárolási tervet, figyelembe véve a tároláshoz rendelkezésre álló helyiségek nagyságát ,a szállító eszközök mennyiségét és a tárolásra kerülő termény mennyiségét, összetételét, minőségét. A raktározási terv összeállításánál úgy kell megállapítani az egyes részekbe kerülő gabonamennyiséget, hogy maradjon kezelési hely is a gabona forgatására, zsákolására, stb. A tárolás során külön helyezzünk el minden terményfajtát. Különösen a vetőmagvaknál vigyázzunk, nehogy faj- és fajtakeveredés álljon be. Külön tároljuk a különböző tisztaságú, minőségű magvakat Nagyon vigyázzunk arra, hogy a túlságosan nedves vagy szennyes magvakat teljesen külön kezeljük a szállítás és tárolás folyamán. Úgyszintén külön tároljuk a vetésre, külön a fogyasztásra és külön a takarmányozásra kerülő terményt. A legjobb helyiségeket a vetőgabonának tartsuk fenn. A tárolás folyamán nem szabad az idei termést a tavalyival vagy más évi terméssel összekeverni. Vigyázni kell, hogy ezek véletlenül se keveredjenek össze. A tárolásra kerülő gabonamagvak nedvessége nem szabad felülmúlja a 15 százalékot. A termény tárolásra való előkészítése tisztításból és szárításból áll. Még a legtökéletesebb cséplőgépből is eléggé szennyezetten kerül ki a gabona s ezért ajánlatos tárolás előtt megtisztítani az idegen magvaktól, idegen szennyeződéstől, kártevő rovaroktól és egyéb élő és élettelen idegen anyagoktól. Az államnak szállított magvakat is megtisztítva vigyük be, mert így kevesebbet kell beadnunk és megmarad sok idegen mag, limit takarmányozásra sokszor igen jól értékesíthetünk. A kézzel és aratógéppel aratott gabona szárítása külön szárító szérűt nem igényel, ebben az esetben a cséplés után megtisztított gabonát szállíthatjuk a magtárba és ott a magtári kezeléssel fogjuk, tovább, csökkenteti a nedvességet A kombájnnal aratott gabonát, mielőtt a magtárba szállítanánk, feltétlenül szárítani kell. E célra már az aratás előtt kombájnonként 350 négyzetméter nagyságú területet jelölünk ki és készítünk elő szárító szerűnek. Ennek alapja beton, tégla, döngölt talaj kell legyen. A szárítószérűt a lehető legjobban kell gépesíteni, mivel elég sok munkaerőt igényel a szárítás. A gépesített szárítást igen jól elvégezhetjük szelektorokkal, röpítőlapátokkal, szállítószalagokkal. Ha a szárítást nem gépesíthetjük, úgy e munkát kézi lapátokkal végezzük olyan módon dobálva a gabonát, hogy a helyét minél többször változtassa és a levegőben lehetőleg minél nagyobb utat tegyen meg. Gondoskodjunk a szárítószerükön szükséges tűz- és balesetvédelmi felszerelésről, valamint ponyvákról, melyekkel eső esetén a gabonát betakarhassuk. Miután a gabona nedvessége annyira csökkent, hogy nem haladja meg a 15 százalékot és elvégeztük a tisztítását, beszállíthatjuk a magtárba, vigyázva, hogy szállítás közben megőrizzük a gabona jó minőségét, ne nedvesedjen át, ne szennyeződjön és szem se vesszen el belőle. KÁSZONI GÁSPÁR agrármérnök. A gyalogoló ember keveset beszél. Úgy többet lát. Kaptatón, völgyön, havasi rétek között, patak partján, ösvényen, országúton mentünk. Ketten, egy idős bucsumi paraszttal, aki hazafelé tartott és én társává szegődtem — Be szép az alkony-Aztán óra múlva szólott. — Be szép az este. Jó sokára ismét hátranézett. — Ma szép csillagos éjszaka van... Hajnalban továbbfolytattuk utunkat. És most is gyalog. Zalatnáról Abrudbányára, onnan tovább Topánfalvára, az Erdélyi Érchegység nyugati oldalán kanyarog az az országút, amelynek most utasai vagyunk. Zalatna hátunk mögött, északi irányba megyünk végeláthatatlan fenyvesek között. Az út pora fehér. Benne a bakancs nyoma nem marad meg soká, szél befújja, hátul jövő szekér keresztülszántja- Mire a szemközti hegycsúcs mögül a hajnali ködfoszlány szétoszlik, eltűnik ez a nyom is. Ahogy nyoma veszett sok mindennek itt. A tavalyi fűre ki emlékezik? Amott a vízimalom mellett terebélyes bükk állott őrt, villám sújtotta, most fekete csonk, évtizedekig árnyékában pihent minden erre járó — s most feledik, moha lepi helyét. Hogy tegnap s azelőtt kik jártak erre, tán a hegyek tudnák megmondani, de emberemlékezet óta nem volt példa a tanúskodásra. Vajon ki tud az ő ittjártáról? Lóháton ment, kis mokánylovon. Emlékszel-e arra az időre Mócföld, Abrudbánya, Detonáta-hegy, Verespatak, Rézbánya? Emlékszel-e te fehérkékvirágos völgy arra a régmúlt őszre? 1558 őszére-Akkor járt erre Jókai Mór. Kilencvenhét évvel ezelőtt... És amíg Abrudbánya felé megyünk, hadd mondjunk el néhány emléket Jókai erdélyi utazásairól. A nagy írót fantáziája már régebb is vonzotta Erdély regényes földjére, amelyről ittjárta előtt is már nem egyszer ír (még regényt is). Végre 1853 májusában feleségével végig utazta Erdély egy részét, Nagyvárad, Kolozsvár, Torda, Gyulafehérvár, Marosvásárhely, Székelyföld vonalon, érintve közben számos helységet, vidéket. Ekkor írta híres útileveleit (a Szent Anna-tó leírását azóta minden iskoláskönyvbe belevették). S ezen az uton is, ahogy azt később is tette, jegyzetfüzeteiben sok helyütt rajzokat készített, amelyek leveleinek, utinaplójának hitelét növelték. Első erdélyi útja igen mély nyomot, emlékezetet hagyott lelkében s barátai a rákövetkező években gyakran feljegyzik, hogy Jókai ismét Királyhágón túlra készül. 1858 őszén indul második útjára, melyet aztán 71-ben, 76-ban, 81-ben, 84-ben, 85-ben. 89-ben és 1902 októberében újabb erdélyi utazások követnek. Utazásai közül legszebb éppen a második, a kilencvenhét évvel ezelőtti volt. Ezen az után írta útinaplóját is, „More patria, regényes kalandozások Jókai Mórral” címmel, mely könyvalakban sosem jelent meg, csak 1858 két utolsó hónapjában a budapesti Vasárnapi Újságban, folytatásokban. Az 58-as út előtt súlyos mellfájás emésztette, barátaitól, kiadójától elbúcsúzott, készült a halálra, mikor valaki havasi utazást ajánlott gyógymódul. Őt sem kellett kétszer kérni erre, kapott az alkalmon s a déznai Török Gáborral, jó barátjával, útrakelt az Erdélyi Érchegységet bejárni. A halálos kór eltűnt az után, mellvérzése megszűnt és soha nem tért vissza, a hegyvidék, a fenyveserdők, a gyorsvizű patakok lehelete legyőzte azt. (Jókainak ez a betegsége és kúrája belekerült az orvosi világirodalomba- A legnagyobb német belgyógyászati munkát, a Nothnagel-féle Spezielle Pathologie und Therapie XIV. kötetét föllapozva, a Langenblutungen fejezetben megtaláljuk annak leírását) Második erdélyi látogatásának útvonala a következő: Budapestről szekéren utazott Aradig, onnan Világosvárig. Október volt, késett a tél és ahogy írja „ha még Erdélybe akarunk bejutni s a havasokon jönni keresztül, ugyancsak sietnünk kell”, mert azokat a lehulló hó egy-kettőre járhatatlanná teszi, ha egyszer Erdély fölött neki szabadul a téli világ. Világosról a gyorsfogat Kőrösbányára vitte, a Fehér Kőrös partján. Hátaslovakon folytatták útjukat Vályabrád, Vulkán, Abrudbánya, innen feltértek Búcsúmnak, ellátogatott a Detonátához, majd Verespatakra. Aztán Topánfalva következett, Vidra, Rézbánya (Itt már a Bihar-hegységben volt) s a hegyeken keresztül Déznára értek (Török Gábor otthonába). Arad—Budapest között ismét szekéren utazott Jegyezzünk meg valamit utazásának céljáról. Eredetileg Hátszeget is meg akarta látogatni, hogy mi térítette el céljától, nem tudjuk. Pesten hallott a Hátszeg vidékén és az Érchegységben garázdálkodó Fatia Negráról — azt a vidéket akarta látni! 1860-ban jelenik meg a „Szegény gazdagok” regénye, amelyet éppen ennek az útnak alapján irt meg. A Fatia Negra (a regényben Hátszegi Lénárd báró) működésének fénypontja a Bach-korszak elejére esik, szervezett aranycsempész és pénzhamisító banda élén állott. Hátszeg környékén, ahol kastélya volt és lakott inkább rabolt, az Érchegységben űzte a pénzverést. A környék lakosságát és a császári kincstárat is egyaránt fosztogatta Nem sikerült elfogni. 1853-ban (éppen tásus első erdélyi útjának idejében) egyszerre és hirtelen eltűnt. De nem lett öngyilkos, ahogy azt Jókai regényében megírja, hanem tovább élt. Déván 90 éves korában halt meg Eltűnésének oka: a rabló-báró testvérbátyja igen magas magyar közjogi méltóságot kapott, a bécsi udvar befolyásos embere volt, persona grata — azonban a Déva megyei hatóságoktól érkező sűrű, súlyosan terhelő információk személyének előhaladását is veszélyeztették. Így aztán a két testvér megegyezése megmagyarázza a Fatia Negra eltűnését. (A család persze ma is él.) A Fatia Negra romantikus világa vonzotta éppen ide, az Érchegységbe, s a többi ok mellett, ez is hozzájárult a második erdélyi látogatás útvonalának felvázolásához... Utinaplóját a „More patria, regényes kalandozások”, olvasva, elhatároztam, végig utazom azt az utat és ezért gyalogolok most Zalatnáról Abrudbánya felé, az Érchegységben More patrio. Ősi szokás szerint... „Akár merre járnak is a vasúti gőzparipák, a more patrio utazás mindig megmarad gyönyörűségnek, kivált ha az embernek olyan útitársa van, ki még azt is megmondja, mi volt itt, mi történt ott, ahol most semmi sincsen, csak néma fűszálak?... Vendéglő, meleg ágy, útmutató, hotel, spajzczedli, semélybiztonság, a üst huta fuvar, mind megvan a more patrio utazásnál. Csakhogy nagyon kis helyen elfér. Hotel: a kocsisátor; — állomás: ahol esteledünk; — puha ágy: a bunda; — étlap: a vászontarisznya, benne szalonna, pogácsa és kulacsbor; — útmutató: a távoli torony hegye; — oltalom: a jó fokosbalta; — kényelmes alkalom: a nyerges paripa, a ráncoscsizma, amely nem ijed meg sem hegytől, sem homoktól. Aki ezzel beéri, annak boldogság a more patrio utazás. Akinek több kell, váltson a vasútra jegyet”. Tehát így kell világot nézni ősi szokás szerint. ...S ahogy rójuk az utat, nézzük a vidéket, eszünkbe jut ismét az Útinapló. Mit látott erre jártakor Jókai? „Ezentúl mindig mélyebb, komorabb völgyekbe szorul az út, nemsokára a hold lement, egyedül lovagoltam ismeretlen sziklák, erdők között, sötét és közepén (t. i. társai előre vágtattak átkelőhelyet keresni a patakon). Néhol hallgatag házak maradoztak el az út mellett, amik közül egyik sem birt olyan külsővel, hogy valakinek kedve lehessen fekete éjszaka oda bezörgetni... Másutt elkésett emberek tüzeltek az út közepén, mint óriási gnómok árnyékai tűnve elő az éjjeli lángnál. Ki tudja, mi dolguk lehetett ott?... Majd ismét egészen puszta, kopár hegyhátak közé emelkedett az út, ahol csak elszórva állt meg egy-egy bokor, még kalyibának sincs hire-hamva, csak bekerített szérűket látni, mikbe szénájukat takarították be, póznát dugva a boglya közepébe, hogy el ne vigye a szél, vagy fölrakva azokat egy-egy élőfa tetejébe, mint valami madárfészket... Aztán ismét tomboló hegyipatak szelte át az utat, melyen keresztül kellett gázolni, távolabb a patak mély mederbe vágott, a túlsó hegyoldalból vérvörös tűzszemek világítottak át, valami távoli hámor fénye, s egyhangú kongása verte fel sokáig a csendet, mely később ismét a rohanó patak mélyen hangzó zúgásába vegyült...” Vajon, csak az Érchegység csodálatos tájait, vidékét vette észre útközben. Oh, nem, többet lát annál. Látja a Mócföld népének földhözragadt nyomorúságos életét, durva darócot viselő embereket, akik kevéske étellel élik életüket hegyek hátán, látja a betegségeket, amelyek tizedelik a lakosságot. „Hát még a szellem kívánalmai? Hol alusznak? Ki ébreszti fel őket?" Megdöbbenve kiált fel, „a szegénység nem megénekelni való tárgy!” És öt napmúlva már adatokkal bizonyít. „Még a hat iskola közül is csak egy a román és amellett van ennek a megyének 54.000 román ajkú lakosa. Ennyi népre jut az összeírás szerint 17 iskolamester, ennek csak fele román, hanem van azután 105 kocsmáros. Tanult a téli félévben 6 tanoda padjain öszszesen 305 fiú és lány s találtatott az öszszeíráskor imni, olvasni tudó ember 1540 magyar és német ajkú lakosság között 559, és 51.323 román ajkú között 503. Aki ebből sem érti, hogy mi a baj, annak nem tudom, hol kezdjem a magyarázást". Vajon a magyar uralkodó osztály hogyan értékelhette Jókai erdélyi benyomásait? ...Mikor elindultam az Érchegységbe, Jókai útjára, keveset tudtam e vidék mai életéről. Jobban ismertem azt a régit, amit ő írt le, a száz év előttit. S ezekben a falvakban, ezek között az emberek között keresni kezdtem, hogy évszázad alatt mit változott a világ errefelé, s kerestem annak a réginek is az emlékeit, amelyek a legnagyobb magyar mesemondó felejthetetlen műveit ihlették Juan Taré és a szépséges Mariára földjén jártam. Kora reggel volt, amikor Abrud hanyatol egy órányira megálltunk. — Na, itt tér el az út, elágazik, ez itt egyenesen megy. Tovább a városba, mi jobbra tartünk a keskenyebb útért, a Búcsúm patak mentén föl Búcsúm községbe neki a Detonátának. Innen az még van vagy tiz kilométernyire, amig maga megteszi azt eltelik az óra is. Nehéz itt. A község az hoszszu. Imitt-amott egy-egy ház... Elnyúlik a völgyben húsz kilométernyire is A bucsumi öreg utitársam, névszerint Simon Dávid, azzal vállára emelte az általvetőt s indultunk tovább Baloldalt a sebes vizű patak, jobbra vizzel tert mely árok, azon felül sziklafal, léptem-nyomon vadviz csordul hasadékaiból. Aztán bokrok, majd két oldalt égnek kapaszkodnak a meredek hegyoldalak, rajtuk smaragdzöld faszőnyeg terült el. A mezőben mehek. Hangjukról ítélve itt lehet a világ valamennyi méhe, a távoli harangszót is elnyomják zenéjükkel. Ilyen réteket se láttam soha sehol. Akár onnan felülről, a hegytetőről, vagy a gerincről tekint alá az embe,rajtul innen az útról fölfelé végignéz a zöld faszőnyegen, annak teteje úgy tűnik mintha bársonyból, selyemből készitődött volna aztan arra rá lehelet finom virágszirmokból fokotot kötöttek s a féloldalra dűlt meredek reteken amennyi szint csak ez a termeszet összekevert nagy palettájára, azt most mind ideöntötték. Volt itt pirostól sötétkékig mindenféle, de legtöbb a fehér. Oly sűrűn sorakoztak a virágok, hogy beléjük botlott a napsugár is, s beléjük a szél is azér, fodrozta, hullámoztatta a rétet a reggeli szellő. S ez a virágtenger kövér famezőben úszott, mert hát volt itt abból is olyan gazdagság, hogy csak azon csodálkoztam, hogy bírja ez a roppant hegység ebben a nyári melegben az ilyen vastag ruhát hordani. Ennél szebb rétet föld nem viseli hátán. MAROSI BARNA (Folytatása következik). Mócföldi táj.. ELŐRE Ami nem a versenyzők dolga Rohamosan közeledik a Bányászok Napja, amelyet az idén augusztus 7-én ünnepelünk. Zsilvölgye bányáiban nagy lendülettel folyik a szocialista verseny s minden nap, amely közelebb hozza az ünnepet, új munkasikereket is jelent. Immár egy hónapja indult a Bányászok Napja és augusztus 23 tiszteletére az a verseny, amely eddig a legnagyobb érdeklődést váltotta ki s a legszebb eredményeket hozta magával : Hajdú Gyula, a Szocialista Munka Hőse petrillai brigádja és a vulkáni Vizi András, lánca Octavian és Vass Márton brigádjainak versenye. Hajdú Gyula brigádja két munkahelyen dolgozik, előhajtásban. Az egyik munkahelyen villamos rakodógép működik. Vizi András ugyanilyen feltételek mellett ugyancsak két munkahelyet vezet, míg lánca Octavian és Vass Márton brigádjai egyegy munkahellyel, együttesen felelnek meg a feltételeknek : Vass Mártonék ugyanis rakodógéppel dolgoznak, láncú Octavian munkahelye pedig nincs gépesítve. A verseny célkitűzései : minden hónapban az általánosan megállapított norma kétszeresét haladni az előhajtásban, lehető legkevesebbre csökkenteni a hiányzások számát, mindenben megfelelni a minőségi követelményeknek, minél teljesebben kihasználni a rakodógépek teljesítőképességét s augusztus 2,3-ig minden munkahelyen 2 segédvájárt és 2 vájárt szakképesíteni. A versenyben álló brigádok lelkesen dolgoznak. Júniusban Hajdúék kerültek az élre. 90 métert haladtak, míg Vizi Andrásék 67, lánca és Vass brigádjai pedig együttvéve 83,9 métert értek el. Július 23-ig Hajdú brigádja 67,5 métert haladt, Vizi 53,2 métert, lánca és Vass pedig 68,1 folyómétert. Az átadott munka jó minőségű, a jövendő bányászok szakképesítése pedig folyamatban van. A versenyben részvevők tehát mindent megtesznek a verseny sikeréért. De bármilyen eredményeket mutatnának is fel, ez a verseny mindeddig mégsem érte el igazi célját. S ez nem a versenyzők hibájából van így Ugyanis a verseny nyilvántartása és nyilvánossága alaposan elmaradt a versenyzők lendülete mögött. Sem a vulkáni, sem a petrillai bánya vezetői, üzemi bizottsága, sem pedig a petrozsényi szénipari vezérigazgatóság termelési osztálya nem törődött azzal, hogy a versenyzőkkel bizonyos időközökben ismertesse a többiek által elért eredményeket. Kétségtelen, hogy mindeddig Hajdú Gyula perrulai brigádja jár az élen a versenyben Hajduék azonban csak a múlt hónap végén az újságokból tudták ezt meg hivatalosan most pedig, bár júlus hónap már eltelt e havi eredményeiket csak akkor hasonlíthatják össze a vulkániak eredményeivel, ha véletlenül egy-egy vulkáni bányász szál találkoznak s azt alaposan kikérdezik Ez a helyzet határozottan helytelen, de még helytelenebb, sőt káros az, ami Vulkánban történt a nyilvántartás és a versenynyilvánosság hiányosságai miatt. A három vulkáni brigád tagjai között ugyanis az a hiedelem terjedt el, hogy Hajduék elmaradtak mögöttük, sőt, volt néhány vulkáni bányász, aki még a júniusban közzétett eredmények való voltában is kételkedni kezdett. A zűrzavart még fokozta, hogy egyes felelős munkát végző elvtársak úgy vélték, bátorítást jelent, ha Viziéknek, Iancuéknak, Vasséknak, külön-külön azt mondják: ők azok, akik lepipálták a többieket. A petrozsényi szénipari vezérigazgatóság termelési osztályának egyik dolgozója, Ivanovsehi elvtárs, a verseny indulásakor vállalta, hogy mind a négy brigád eredményeit naponként számontartja és gyakorta közli majd a versenyben részvevőkkel. A nyilvántartás a vezérigazgatóság fiókjaiban valóban megvan, azonban a versenyzőkkel való kapcsolatról mindenki megfeledkezett. A vezérigazgatóság illetékes osztályának hibája az is, hogy Vass Márton neve rendszeresen kimarad a kimutatásokból s a Vass és lánca brigádjai által közösen elért eredmények csak lánca neve alatt szerepelnek, amikor nyilvánosságra kerülnek. Ez joggal kedvetlenig el Vass Mártont és társait. Mindezt Sürgősen orvosolni kell. Nem szabad tovább elnézni, hogy egy értékes, eredményes verseny, amely még így, a nyilvánosság súlyos hiányai ellenére is nagy érdeklődést keltett és a példa erejével hatott, veszítsen lendületéből. VIDOR ALIZ Hasznosítsuk az elmúlt iskolai év tapasztalatait Tapasztalataim a tanulók helyesírásának megjavításában Iskolánk munkaközössége sokat töprengett azon, hogy milyen módon tehetné könnyebbé tanulóink részére a helyesírás elsajátítását. Többféle módszerrel kísérleteztünk. A számtan, fizika, földrajz vagy történelem szakos tanár éppen úgy megkövetelte a helyesírást, mint a magyar szakos. Ezzel azonban még nem értük el a kellő eredményt. Sok fejtörés után, amikor láttam, hogy a dolgozatok és házi feladatok rendszeres javítása, a hibák közös megbeszélése sem hozza meg a kívánt eredményt, elhatároztam, hogy új módszerrel próbálkozom. Az V. osztályban tanítom a magyar nyelvet. Mindennap van órám. Bár a tananyag elég nagy, arra gondoltam, hogy megéri a fáradságot, hogy minden órából, akár nyelvtan, akár irodalmi órákból öt percet a helyesírás tökéletesítésére használjak fel. A második negyedév közepétől minden órán, a napi lecke megkezdése előtt öt percnyi időt írásra használtunk fel. Hogyan folyik le ez az öt percnyi munka? A tanulók számbavétele után a táblához hívok egy tanulót s diktálok egy mondatot, amelyet a többiek füzetükbe írnak. A mondat leírása s gondos átnézése után a táblánál levő tanuló leteszi a fehér krétát, kezébe veszi a színeset s az osztály felé fordul. — Ki nem irta úgy, ahogy én? — hangzik a kérdés. Azok a tanulók, akik hibát találnak az írásban, nyújtják az ujjukat. Én szólítom őket s megmondják, hogy mi a hiba. A felszólított tanulónak azt is meg kell mondania, hogy a hiba miben áll. Először a gyengébb tanulókat hivom fel a hibák javítására s csak végső esetben a legjobbakat. A színes krétával történt javítás mutatja az eredeti hibákat. Erről a munkáról külön végleges nyilvántartást vezetek. Az írandó mondatok kiválasztására, vagy megszerkesztésére igen nagy gondot fordítok és sokszor egy-egy megfelelő mondat megszerkesztése több gondot okoz, mint a lecketervem elkészítése. Többféle szempontot kell ennél szem előtt tartanom. Nyilvántartásom mutatja, hogy melyik tanítványom van soron. Számbaveszem a képességét s ha gyengébb, könnyebben felfogható s kevesebb írási nehézséget okozó mondatot iratok. Tekintettel kell lennem arra is, hogy valamelyik mondatrésznek a napi anyaggal kapcsolata legyen. Sok nyelvtanórán az íratott mondatot használom fel a tanítás példamutatásául. Ezzel a gyakorlattal eddig többféle eredményt értünk el. A fegyelem szempontjából igen fontos eredmény az, hogy a tanulók nagy érdeklődéssel várják, hogy kit szólítok, mit diktálok s igy már az óra elején a legtökéletesebb csend uralkodik az osztályban. Másik eredmény az, hogy sokkal könnyebben és jobban megismerem tanítványaim felfogó képességét s igy tudom, hogy melyikkel kell alaposabban foglalkoznom, ugyanis tollbamondáskor némelyiknek csak egyszer, másoknak kétszer-háromszor kell elmondanom a mondatot. Legnagyobb eredmény azonban az hogy tanítványaim az állandó gyakorlással megtanulták a helyesírási szabályok nagy részét s azokat alkalmazni is tudják. A munka kezdeti időszakában a fősúlyt a rövid és hosszú magánhangzók megkülönböztetésére fordítottam s állandó hangoztatással igyekeztem világossá tenni tanítványaim előtt az ékezetek helyes használatának fontosságát. Minden alkalommal figyeltettem a száj, illetőleg az ajak állását, különösen az o, ó, ö, ő kiejtésénél. Bár a névszóragokkal csak az utóbbi időben foglalkoztunk, előbb megtanulták a -val, -vel, -vá, -vé, ragok helyes írását. A szótagolásra is nagy gondot fordítottunk s ma már igen ritka eset, hogy hibásan válasszanak el szavakat. A tulajdonnevek írásával nem volt sok baj, de sok gyakorlatot igényelt a múlt idő jelének és a tárgy ragjának az írása. Evégett nagy szemléltető táblát készítettem a következő formában: Multidejű ige.... Tárgyragos névszó: Adott.... mit adott?... tollat. Vett.... mit vett?... füzetet. Tanult... mit tanult?... számtant. Huszonöt ilyen példát írtam a szemléltető táblára, amely állandóan a szemük előtt van s ha valamelyik hibásan ír, rögtön rámutatok a táblázatra. Az öt perces írásgyakorlat jó alkalom arra is, hogy a hibák javítása kapcsán a szófajok meghatározásával is tisztába jöjjenek. Tudom, hogy ez a módszer sem tökéletes, de ha a felső tagozat mindhárom osztályában következetesen végrehajtjuk, jó eredményt tudunk elérni. A fenti módszert a román nyelvet tanító kortársnőm is alkalmazza. Szintén eredményesen. SZABÓ DÉNES tanár Megjelent: MIKSZÁTH KRIMÁV PRAKOVSZKY A SIKET KOVÁCS 4Uam «OOJUtfi I» MuftiitTaiaM MUit 1955. augusztus 2„ kedd Ady Endre emlékmúzeuma Augusztus 23-án megnyitik Nagyváradon az ..Ady Endre Emlékmúzeum * A megnyitás most már a „Bihorul" építkezési vállalattól függ. Ő végzi ugyanis a volt Megyeház és Törvényszék közt elterülő kistér úgynevezett kioszk épületének tatarozási munkálatait. 1900 és 1903 közt, Ady nagyváradi újságírói korszakában, majd később, amikor a költő oly sűrűn téregetett vissza Nagyváradra, különösen a HOLNAP-TÁRSASÁG működésének idején, ez az épület, az akkori Müller cukrászda, egyike volt Ady kedvelt pihenőhelyeinek. Most a kioszk három helyiségében fog megnyílni a nagy forradalmi költő emlékmúzeuma. Az emlékmúzeum felavatásával sok vajúdás után valósággá válik Nagyváradnak az a régi vágya, hogy ebben a városban, amelytől a költő forradalmi indíttatását kapta, méltó emlék örökítse a már világirodalomba bevonult magyar költő emlékezetét. Az Ady-múzeum alapját Rozsnyai Kálmán Ady-gyűjteménye képezi. Közel négyszáz kötetes könyvtárból, képekből, kéziratokból, emléktárgyakból állt akkor ez a páratlan Ady-gyűjtemény, melyneka második világháborúban megtépázott részét Galamb László, a Tartományi Múzeum lelkes asszisztense mentette meg az elkallódástól. A gyűjtemény megmaradt része ideiglenesen a Tartományi Múzeumban nyert elhelyezést. Vlad Spoiala múzeumigazgató odaadó szorgalmazása folytán az idén fel lehet avatni az első reprezentatív Ady-múzeumot. A múzeum létesítéséhez felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a Művelődésügyi Minisztérium megértő anyagi támogatása és az az intézkedése, mellyel az egykori zilahi kollégium, — ma ,,Ady Endre középiskola" — majd a zilahi pajon múzeum őrizetében lévő igen gazdag Ady-gyűjteménynek szintén Nagyváradra való átengedését rendelte el. A Nagyváradon megnyíló Ady-múzeum anyaga a Rozsnyai-féle és a zilahi gyűjtemény egyesítésével jelenleg mintegy másfélszáz kötet könyvből, közel négyszáz Ady-vonatkozású régi újságcikkből, majdnem kétszázötven darab Ady-levélből, kéziratból, fényképből és albumból áll, s ez az anyag hihetőleg még bővülni fog. Az anyagnak az emlékmúzeumban kiállításra kerülő részét gazdagítani fogják művészeink most készülő festményei és szobrai. A tartományi néptanácsok tanügyi osztályvezetőinek országos értekezlete TOLSZTOJ „FELTÁMADÁS" CÍMŰ REGÉNYÉBŐL Charles Spaak ismert filmíró forgatókönyvet ír. UJ KÉTEMELETES TÖMBHÁZ ÉPÜL VASÁRNAP HAZATÉRT Hágából az RNK Régenben. A készülő épületben 25 család jut építészküldöttsége, amely részt vett az épikényelmes lakáshoz. teszek nemzetközi kongresszusán. ÚJCSOMAGOLÁSBAN KERÜL FORGALOMBA a hazai tejpor. Az eddigi kartondobozok helyett ízléses fémdobozokban árulják majd ezt a közkedvelt árucikket. BARTÓK BÉLA TÁRSASÁG alakult az ausztráliai Sydneyben. ÁLLANDÓAN Nő a filmszínházak száma a Csehszlovák Köztársaságban. 1945-ben Csehországban 1418 filmszínház volt, a múlt évben ez a szám felemelkedett 2543-ra. Szlovákiában a filmszínházak száma elérte a 832-t. TIZENÖTEZER férfi, női és gyermekruhát készít naponta a fővárosi Gheorghe Gheorghiu-Dej készruhagyár. FÖLDRENGÉS VOLT Chilében a Nilahua vulkán környékén. A földrengést egy vulkanikus hamueső követte, közli a FRANCE PRESSE hírügynökség. BEFEJEZTÉK A BÚZA ÉS ÁRPA ARATÁSAT Bukarest tartományban. Most a cséplés gyors befejezésére fektetik a legnagyobb súlyt. BEFEJEZŐDÖTT A POZNANI nemzetközi vásár. A vásár 24 országának pavilonjait közel másfél millió érdeklődő, közöttük 3.500 külföldi látogató tekintette meg. A vásáron számos kereskedelmi szerződés jött létre. A lengyel külkereskedelmi vállalatok 460 millió rubel értékű ügyleteket kötöttek. ÚJ VILLAMOSVONAL létesült a fővárosban. A Ferentari negyed és a Március 28 tér között közlekednek a „vonalas” 8-as villamosok. A 8-as vonalra váltott bérletek érvényesek az új vonalra is. SZTRÁJKBA LÉPTEK a Bermuda szigeti autóbusz sofőrök. A sztrájkolók fzetásuk emelését kérik. Érdekes tudni, hogy Bermuda szigetén az autóbusz az egyetlen szállítási eszköz. EZ ÉV ELSŐ FELÉBEN 29 újítási javaslatot nyújtottak be a ploiesti gépjavító üzemek munkásai. A javaslatok közül 11-et alkalmaznak. Ennek eredményeként 143.398 lej megtakarítást értek el. Az újítókat 6.776 lejjel jutalmazták. ÉGHETETLEN CIPŐTALPAT készítettek műanyagból a magyarországi Munkavédelmi Tudományos Intézet dolgozói. Hétfőn reggel a közoktatási minisztériumban megkezdődött a tartományi néptanácsok tanügyi osztályvezetőinek értekezlete. Az értekezleten megvizsgálják az elemi és középiskolák múlt évi tevékenységét és megállapítják az új tanév megnyitásához szükséges intézkedéseket. Az értekezlet első napján a Iasi és Temesvár tartományi néptanácsok tanügyi osztályának jelentését terjesztették elő. A beszámolókat vita követte. Az értekezlet augusztus 2. és 3-án folytatja munkáját. Felekezetközi békeértekezlet Nagyváradon A Nagyvárad rajoni néptanács dísztermében a napokban felekezetek közötti gyűlést tartottak a Nagyvárad tartományi vallásfelekezetek képviselőinek részvételével. A gyűlésen Paul Madincea ortodox lelkész és Zitzmannn Ferenc katolikus pap a helsinki Béke-Világtalálkozó jelentőségét méltatták. Felszólaltak még Rácz Miklós, Lupsa Gheorghe, Pop Ion, Muresan Ion, Szeles Mihály, Szabó Ferenc lelkészek, és mások. Valamennyien kijelentették, hogy továbbra is a béke és a népek közötti megértés eszméit hirdetik. (Agerpress. .....----------A Meteorológiai Intézet közli: Az ország nyugati részén általában szép, derült, keleten bizonytalan idő, változó ethőzet várható. Moldvában, Dobrudzsában és a hegyes vidékeken záporok és zivatarok. Mérsékelt északnyugati szél. A következő három nap folyamán az idő az egész országban megjavul. Az ország délkeleti részén kezdetben elvétve futó esők, azután szép, száraz idő. Enyhe északkeleti szél, emelkedő hőmérséklet.