Előre, 1956. október (10. évfolyam, 2782-2807. szám)
1956-10-06 / 2786. szám
Hárman az ősi Szeben legifjabb lakói közül... (Friedmann Miklós felvétele) A bukaresti magyar nyelvű középiskolában Már három hete, hogy az elemi és középiskolákban „becsengették" az idei iskolai évet Tanárok és diákok egyaránt nagy elhatározásokkal vágtak neki az új tanévnek. Új és nehéz feladatokat kell megoldani ebben az évben is. Az IMSZ-nek is részt kell vállalnia e feladatok elvégzéséből. Azzal a céllal látogattunk el a bukaresti magyar tannyelvű vegyes középiskolába, hogy megnézzük: most az új tanév kezdetén miben merül ki tevékenysége, milyen tervei vannak az alapszervezetnek. A tanári szobában az IMSZ titkár iránt érdeklődünk Vagy hatan ülnek az asztalok körül, de senki sem tud róla. A folyosón megszólítunk két tanulót, ők sem ismerik a titkárt- Pedig az egyik IAASZ-tag, Teodoriu Stefánia számtantanárnő, a X. osztály főnöke felvilágosít, hogy egyelőre nincs IMSZ titkár az iskolában De úgy tudja, hogy a tizedikes Szász Irén benne van a vezetőségben. Előkerül Szász Irén és egy másik vezetőségi tag, a kilencedikes Oberst Éva. Két copfos kislány. Egyik 15, a másik 16 éves. Egy éve tagjai az iskolai alapszervezet IMSZ bizottságának. Nem kerülgetik a tárgyat. Nyíltan megmondják, hogy az idén még semmit sem csinált az IMSZ, lényegében nem is létezik. A tavalyi titkár, Bakó Sándor elvégezte az iskolát, helyébe még nem választottak mást. Nem tudják, mihez kezdjenek. — Választani kellene, ez lenne az első teendő — mondja kissé bizonytalanul Oberst Éva. — De nem szólt eddig senki, nem tudjuk mit is csináljunk — szól közbe gondokba merülten Szász Irén. Tanácstalanok, tapasztalatlanok. Nincs senki, aki irányítaná őket. Eddig legalább is nem akadt. A pártalapszervezet részéről az ifjúsági munkával megbízott Marosi Sándor irodalomszakos tanár még nem tárgyalt a bizottság tagjaival Az igaz, hogy a fiatalok sem mentek hozzá. A két bizottsági tag még azt sem tudja pontosan, hogy hány tagja van az alapszervezetnek. Körülbelül 10- 12, de lehet, hogy több is. Az iskolában rég nem volt tagfelvétel. A nyolcadikosok között még egyetlen IMSZ tag sincs. Hihetetlen, hogy az iskola harmadik ciklusán tanuló több mint 50 ifjú közül csak 10— 12 lenne érdemes az IMSZ tagságra. Az IMSZ kongresszus dokumentumait még a két bizottsági tag sem ismeri. Szász Irén „belenézegetett", Oberst őszintén bevallja, hogy nem is látta. A múlt évben is vérszegény volt az alapszervezet munkája. Egész tevékenysége csak a béke hóba megtartott gyűléseken merült ki Bakó Sándor, a volt titkár, de inkább Marosi Sándor tanár elkészítette a munkatervet, Szász és Oberst csak bólogattak hozzá. Más iskolákban rendszerint évzárás előtt megtartják a választásokat. A végzős diákok helyébe újakat választanak s igy az uj tanév kezdetén az IMSZ-alapszervezet is mindjárt megkezdheti a tevékenységét. Nem tudni, hogy a bukaresti magyar középiskolában miért nem csinálták így ? Pedig szükség lenne az IMSZ munkára. Több tanárnak is ez a véleménye Segíteni tudnának a tanári karnak, hozzájárulhatnának a tanulók fegyelmének megjavításához, a jó közösségi élet kialakításához. Szervezhetne az IMSZ közös színház- és filmlátogatásokat, koncertekre, sporttalálkozókra is elvihetné a tagságot, és a szervezeten kívülieket is. A tanárokkal karöltve az utolsó évesekkel pályaválasztási vitákat rendezhetnének. Érdekessé lehetne tenni a szervezeti életet. Jó lenne, ha az IMSZ tagok a jövőben több önállóságról nagyobb kezdeményezőkészségről tennének, tanúbizonyságot. Ahhoz azonban, hogy az iskolában a szervezeti élet fellendüljön az is elengedhetetlenül szükséges, hogy Marosi Sándor, a tanárok pártalapszervezete és a Sztálin rajoni IMSZ bizottság az elkövetkező időben sokkal inkább szívén viselje az alapszervezet ügyét, mint eddig. Ha az alapszervezet vezetői és tagjai kellő irányítást, útbaigazítást kapnak, akkor nem kétséges, hogy egy-két hónap múlva már eredményekről számolhatunk be. LAZÁR LÁSZLÓ OLIMPIAI JÁTÉKOK AZ ÓKORBAN Az ókori olimpiai játékok keletkezéséhez több monda fűződik Ezek nagy része az Eosz tartományba történt bevándorlások és megtelepedések idejéből való Az egyik monda szerint az olimpiai játékok alapítója Herakles, a duzzadó férfierő megtestesítője volt. Egy másik monda viszont Zeust emlegeti az olimpiai játékok alapítójaként, míg egy harmadik monda arról emlékezik meg, hogy Pelops volt az, aki első ízben írta ki az ünnepi játékokat Mindez azonban csak a mondák világába tartozik A tény ezzel szemben az, hogy a versenyzés a görögöknél igen régi szokás volt. A görög törzsek abban az időben állandóan harcban voltak A gyakori háborúk erős, ügyes embereket követeltek, és éppen ezért az állandó harci állapot fokozta az erő és az ügyesség összemérését szolgáló versenyzéseket. Ugyanakkor az ókori görögök vallásos nézetei is kedveztek a versenyeknek A különböző vallási szertartásokon a férfiak szmejava összemérte erejét és ügyességét. Ezen keresztül is hódoltak isteneik, nők különböző mutatványokat, versenyeket rendeztek, ami a görögök szemében a vallásos szertartás pompájának legmagasabb foka volt, így érthető, hogy a régi görögök életében nagy jelentősége volt a nyilvános játékoknak Ezek többféle versenyből állottak és Görögország különböző helyein, ünnepségek idején kerültek lebonyolításra: Olimpiában, Delphiben és a Korinthosi-földszoroson Mindezen játékok közül kétségtelenül az olimpiaiak voltak a legnevezetesebbek és a legjelentősebbek, amelyeket az olimpiai Zeus ünnepségekkel kapcsolatban rendeztek meg. Nézzük meg kissé közelebbről, mi is volt tulajdonképpen Olimpia, és hogyan zajlottak le a halhatatlan olimpiai játékok Az ókori görög birodalom déli félszigetének Peloponnézosz volt a neve. Peloponnézosz északnyugati részén feküdtek Alfiosz (ma Rusia) és a Kladeosz (ma Strevokefali) hegyi patakok völgyei. Ezt a két völgyet északról és keletről hegyek-dombok lánca zárta be és ebből a láncolatból, azon a helyen, ahol a két völgy találkozott, egy hegy emelkedett ki, a Kronosz-domb A Kronosz-dombon — a mondák szerint — állott egy oltár, Kronosz isten tiszteletére és emellett egy jóshely. Ide öt testvér vándorolt be Kréta szigetéről, akik itt megtelepedtek. Hálaadásul áldozatot mutattak be az isteneknek, utána pedig, ősi görög szokás szerint versenyfutást tartottak A versenyfutás helyét — azt a helyet, ahol a Kladeosz az Alfioszba beleömlött, a közelben lévő Olimposz nevű domb után Olimpiának nevezték el Olimpia tehát nem város, hanem egy ősrégi szent terület volt, ahol eleinte csak egy oltár állott, az idők folyamán azonban templomok, szobrok és különböző tárgyak elhelyezésére szolgáló épületek papi házak és természetesen versenyterek épültek Olimpia két részre oszlott a tulajdonképpeni szent helyre, az Altiszra és az Altiszon kívüli területre Az Altisz volt a szent liget, amely a Kronosz domb lábánál feküdt. Az Altiszon kívüli területen volt a stadion. A stadiont északról és keletről a Kronosz domb lejtője határolta, míg déli és nyugati oldalát töltések szegélyezték A nézők a stadiont körülvevő lejtőkön és töltéseken foglaltak helyet. ♦ Az ókori olimpiai játékokra vonatkozó első történelmi adatok az i. sz. e. 776. esztendőből valók. Ekkor jegyezték fel az első győztesnek, az episzi Koroibosznak a nevét. Az első olimpiai játékokon csak a peloponnézoszi félsziget dór népei vettek részt, de később bekapcsolódtak a négyévenként rendezett és a görög időszámítás alapjául szolgáló ünnepi játékokba a többi görög törzsek is. Eljöttek a híres szigetek : Kréta, Rhodosz Szicília népei, Alsó-Itália görögjei, a kisázsiai iónok, és a messze fekvő Egyiptom és Kyrene görög törzsei is, hogy részt vegyenek a görögség törzsei között szent kapcsolatot jelentő olimpiai játékokon Eleinte csak egy számból állottak az olimpiai versenyek, mégpedig a stadionfutásból. Egész i.sz.e. 728-ig, vagyis az első tizenhárom olimpián csak stadionfutást rendeztek 724-től, vagyis a 14 olimpiától kezdve kiegészült a műsor a diaulosszal. a 15. olimpián beiktatták a dolibhoszt, majd a további játékok folyamán a műsor tovább bővült a pentatlonnal, a birkózással, az ökölvívással majd a kocsiversenyekkel Hosszú ideig mindössze egy napig tartottak az olimpiai versenyek. Később azonban, a versenyszámok zsúfolódására több időre volt szükség és a 468-ban megrendezett 78 olimpiától kezdve a versenynapok számát háromra emelték és így az olimpiai ünnepségek — beleértve az ünnepélyes megnyitót és befejezőt — öt napig tartottak.Az ókori olimpiák leghíresebb futói a 12 olimpiai győzelmet elért rhodoszi Leonidasz, valamint a 8 olimpiai győzelemmel büszkélkedő krotoni Asztilosz voltak. A hosszútávfutók között legendás hírűvé vált a spártai Ládász, Ő a 85 olimpián megnyerte a dolibosz-futást, de nem sokkal a verseny befejezése után a megerőltetéstől holtan esett össze Híres ökölvívó és pankrátor volt Theagenész és Polydamasz. A legkiválóbb pentatlonista a spártai Philombrotosz volt, aki egymásután három olimpián lett pentatlon-győztes. A győztesek egyébként díjként mindössze egy olajágból font koszorút , kaptak. Az olajfakoszorú, ez az egyszerű díj, egész életére dicsőséget szerzett a győztesnek. Az olimpiai játékok idején egyébként az összes törzsek között szünetelt a háborúskodás. Olimpiát szent helynek nyilvánították és istentelennek tekintették azt, aki fegyverrel csak át is lépte Olimpia határait. Az egymással állandó civakodásban lévő törzsek az olimpiai versenyek idejére abbahagyták a háborúskodást és az ellenségeskedést. Az összes versenyzők, kísérők és nézők még ellenséges területen is bántatlanul utaztak Olimpiába. Ezt a békés időszakot istenbékének, ekedeiriának nevezték. Az istenbéke három hónapig tartott. Jóllehet a versenyek csak néhány napig folytak, szükség volt ennyi időre, mert a versenyzőknek az olimpia előtt 30 napig a gimnazionban kellett gyakorolniok magukat és egyes atléták 10—20 napig is utaztak Olimpiáig Négyévenként kerültek sorra az olimpiai játékok. Megtartották az olimpiai játékokat még akkor is, ha ellenség volt a görögség földjén. Megrendezték azokat még akkor is, amikor már lehanyatlott a görög dicsőség, amikor a római birodalom lett úrrá a görögségen. A római uralom azonban igyekezett elnyomni mindent, ami nem volt római és ennek a hatását megérezte az olimpiai eszme is. Időszámításunk szerint 396-ban Theodoziusz római császár beszüntette az olimpiai ünnepeket — mint pogány ünnepségeket — és ezzel a múltnak adta át azokat Kialudt az olimpiai láng, nem gyűltek össze többet a görögök Olimpiában ünnepelni, örvendezni, gyönyörködni a derék ifjak nemes vetélkedésében, csend borult az Altiszra, kihalt a stadion, a hippodromosz és az olimposzi domb környéke A KÖZÉPKOR NEM ÉLESZTETTE FEL AZ OLIMPIÁT csak a reneszánsz kora figyelt fel rá. Az ó görög írók műveit tanulmányozták Olimpiára vonatkozólag s elkezdték felkeresését Pindarosz és Pauzaniasz útleírásai nyomán Háromszáz évig tartó tanulmányok, kutatások után végre egy német kutató, Curtius Ernst buzgólkodására és munkája nyomán 1875 és 1881 között feltárták a romokat. Curtius felfedte Olimpia másfélezeréves sírját és ásatásainak eredményeivel új fejezettel gazdagította a tudományt, jelentős adatokat hozott felszínre és a romjaiban is felbecsülhetetlen művelődéstörténeti kincseket az egész világ közkincsévé tette Curtius munkáját tovább folytatta az olimpiai eszme egyik régi hódolója a francia Pierre Coubertin Az ő érdemének tulajdonítható, hogy a XIX század végén új életre kelt az olimpiai gondolat és ezúttal nem csak egy nép, hanem az egész világ közös ünnepévé vált Coubertin nevéhez fűződik az ókori olimpiai játékok felújítása (Folytatjuk) LÁSZLÓ FERENC Nemsokára messze tőlünk, a déli féltekén megkezdődik a minden idők legnagyobb sporteseményének ígérkező melbournei olimpia. Megkezdődik a kéthetes versenysorozat, a világ 75 országából érkező atléták, úszók, birkózók, tornászok és más sportágbeliek lépnek a pályára, állanak a rajtkőre, hogy eldöntsék , kik érdemesek arra, hogy versenyszámuk végén fellépjenek a győzelem dobogóra és átvegyék az olimpiai bajnoknak kijáró aranyérmet. Melbourne... Olimpia... Egyre többet hangzik fel ez a két szó mostanában világszerte és amint közeledünk az ünnepélyes megnyitó napja felé a világ sportközvéleménye egyre többet foglalkozik az olimpiával. Esélyesek, titkos favoritok nevei állanak egyre több beszélgetés középpontjában. De nem csak az előttünk álló olimpia esélyei foglalkoztatják a szurkolók, a sportkedvelők népes táborát. Felelevenítik ilyenkor a sportrajongók a legutóbbi, 1952-es helsinki olimpia emlékeit, sőt képzeletben visszamennek még régebbi olimpiákra is. Emlékszel Zátopek hármas helsinki győzelmére ? No, és Jesse Owens négy aranyérme Berlinben ? De azért bármi sem volt mindennapi eset! — Ilyen és ehhez hasonló kijelentések, kérdések hangzanak el és ezek nyomán önkéntelenül is megelevenedik az olimpiák története. Most, a melbournei XVI. Nyári Olimpiai Játékok kezdete előtt hadd idézzünk fel mi is néhány momentumot az olimpiák történetéből... Melbourneben a XVI. Nyári Olimpiai Játékok címén kerülnek megrendezésre az olimpiai versenyek, azonban tulajdonképpen csak tizenharmadszor gyűlnek össze olimpiai versengésre a világ sportolói. Ez, a sorszám és az eredetileg lebonyolított olimpiák száma közötti különbség onnan ered, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) figyelembe veszi és sorszámmal látja el azokat az olimpiákat is, amelyeket eredetileg kiírtak, de a közbejött első illetve második világháború miatt elmaradtak. így szerepel az olimpiák sorában az 1916-os berlini, az 1940-es helsinki és az 1944-es lausannei olimpia is, jóllehet ezek közül egyre sem került sor. Az újkori első olimpiát 1896-ban rendezték, de az olimpiai játékok története sokkal régibb eredetű. Eredetük a régi görög világba, több, mint két és félezer évvel ezelőtti időkre vezethető vissza. Nincs minden rendjén... A szilágysomlyói vajgyár IMSZ alapszervezetében — kevesen vannak, de nagyszerűen dolgoznak — körülbelül ezekkel a szavakkal mutatta be a szilágysomlyói vajgyár fiataljait Brindea Ion, a városi IMSZ-bizottság titkára. Véletlenül úgy adódott, hogy még aznap együtt látogattunk el a vasgyárba. A titkár pozitív vélekedése után érthető, ha legelsősorban az érdekelt, hogy mivel és hogyan szereztek jó hírnevet ezek a fiatalok. Vida Gyulák az alapszervezet titkárát nem találtuk ott, tanulmányi szabadságra utazott pár nappal azelőtt. Helyettese, Pádureanu Cornelia tisztviselő, a vezetőség tagja, vállalkozott rá, hogy dióhéjban beszámol a szervezet életéről, munkájáról, sikereiről. Megvallom, nagyon hivatalos, elég rideg hangnemben indult az ismerkedés. Ennek oka azonban hamarosan kiderült. Pádureanu elvtársnő, miután elém rakott egy aktacsomót — az alapszervezet három havi munkatervét —, nekifogott a beszámolónak. Szinte egy szuszra darálta le, hogy mi mindent csináltak a nyári hónapokban. — ... Strandot építettünk (a Kraszna partján van a vasgyár) abból az anyagból, ami megmaradt a gyárépületből (újabb szárnyat építettek az idén a gyárhoz).. Délutánjainkat ott töltöttük önkéntes munkával, el is készültünk vele két hét alatt. A gyár villanymotorjának hűtővizét vezetjük a medencébe. — Aratáskor tizenhárman kimentünk segíteni a somlyóújlaki kollektivistáknak, összesen közel 230 órát arattunk. — Újraalakítottuk a műkedvelőegyüttest: agitációs brigádot, tánccsoportot s magyar szín-, játszócsoportot hoztunk létre. — Mit is hagytam ki ? — mondotta Padureanu elvtársnő. — Igen. Tanultunk hangszereken játszani. A gyár vezetőségétől kaptunk gitárt, hegedűt. Nemrégen új sakkjátékokat és volleylabdát is szereztünk az ifjúság számára. Csoportos kirándulásokat rendezhetünk a Zsibó környéki hegyekbe. — Mondani akart még valamit, de Brindea elvtárs diszkrét figyelmeztetésére idejében lenyelte a mondanivalóját. — Szóval nincs minden a legnagyobb rendben Itt sem? Padureanu Cornelia nem is várakoztatott sokáig. Kipakolt mindennel, ami a szívén feküdt. — Apró hiba van elég nálunk —, mondja —, például az, hogy az IMSZ tagok nem szívesen írnak, sőt egyáltalán nem imák faliújságcikkeket. Van egy-két fiatalunk, akik felváltva gyártják a cikkeket — de mindig csak ők. Nem fizetik rendesen a tagdíjakat. Tóth Ilona például, szinte minden hónapban ezer lejen felül keres, mégis Heteikig kell a nyakára járni, amíg kifizeti az egy-két havi hátralékot. Mert mindig hátralékban van. Pedig az új szervezeti szabályzat óta igazán csekély tagdíjat kell fizetni. Azonban mindennél nagyobb hiba az, hogy az új vezetőség, — melynek jómagam is tagja vagyok —, sokszor elhanyagolja a munkáját. A választás után közvetlenül még ment valahogy, de azóta, mintha meghalt volna minden érdeklődés. A későbbi beszélgetés során szó esett az alapszervezet összetételéről is. Kiderült, hogy a több mint 500 munkást foglalkoztató vajgyárnak (köztük szép számmal dolgoznak fiatalok!) mindössze 19 tagú IMSZ alapszervezete van. De ami ennél is meggondolkoztatóbb az, hogy ennek a rendkívül csekély létszámú alapszervezetnek is a döntő többsége tisztviselő. Csupán három munkásifjú van köztük! Ez azt mutatja, hogy az alapszervezet vezetősége nem törődik újabb, főként munkás IMSZ-tagok toborzásával. A meglévő munkás IMSZ-tagokkal is vajmi keveset foglalkoznak. Az ő IMSZ tagságuk nagyrészt csak arra szorítkozik, hogy néhanapján tagdíjat fizetnek és olykor-olykor megjelennek egy-egy gyűlésen. Véletlenül jelen voltam, amikor Padureanu elvtársnő és a városi IMSZ bizottság titkára felelősségre vonták Tóth Ilonát, mert már három hónapja nem fizetett tagdíjat , mert nem vesz részt egyetlen gyűlésen sem. Faggató kérdéseikre a leány csak a vállát vonogatta, szavaiból azt lehetett kihámozni, hogy amióta itt dolgozik, nem kap semmiféle IMSZ-feladatot. — Középiskolás koromban mindig tudtam, hogy IMSZ-tag vagyok, mert volt mindig valami megbízatásom a szervezet részéről — mondja. Nincs szándékomban felmenteni Tóth Ilonát. Magatartása: valóban vállvonogató közömbösség, hanyagság. De azért sok megszívlelendő igazság van abban, amit mondott, s ami elsősorban az alapszervezet vezetőségének szól. De komoly mulasztásai vannak a városi IMSZ bizottságnak, a gyár alapszervezetének is nem vették még észre az IMSZ alapszervezet leglényegesebb hibáit, fogyatékosságait. Ha Brindea elvtársra, a városi IMSZ bizottság titkárára hallgattam volna s csupán az ő véleménye alapján mutattam volna be a Szilágysomlyói vasgyár IMSZ alapszervezetét, bizony túlságosan csillogó (hamis csillogás!) képet kaphatunk volna róla. Ami azt jelenti, hogy a városi IMSZ bizottság vagy nem tud az alapszervezet gyenge oldalairól, vagy pedig egyszerűen csak takargatni akarja. Akár az előbbi, akár az utóbbi áll fenn, elég komoly hiba, melyet jó lenne minél előbb megszüntetni. HORVÁTH JULIA PUSKÁS ATTILA: AZ ALBARAT SZOL önzőn véd a két kezem engem, terád a vigasz füstje borul. BÖLCS VAGY?... Mondják a bölcsesség pipafüstben elfér... Ezért pipázol hát, ha szólni kell, nyomban? A JAMPEC Hóditó Vilmosként tetszeleg Tóbiás. Tükör a barátja, kölni és a hauer. (Koponyájában az ész múló pattanás ...) ... Kétcolos cipőtalp, csőnadrág és zakó, mely bő, s e zsákban fakó egyéniség büszkélkedik nyeglén. ... Tanulságos bohóc századunk közepén... A TÖRTETŐ Hírlik, meg sem látja a földszinten lakókat, de buzgón süvegli az emelet nagyjait, fennhéjázó tarja azonnal lekókad. Ha alantas jön, hagyja itt, — mordu', s az iratra legyint. .. .Régóta ismerjük ezt a régi Urat, Motiére is verte, egy-egy mégis maradt... EPIGRAMMÁK 1957 nyarán , Moszkvában Amint az előkészületek is mutatják, a moszkvai Fesztivál az eddigieknél is nagyobb szabású lesz. Újabb és újabb ázsiai, afrikai és délamerikai országok ifjúsági szervezetei jelentik be részvételüket. A hatodik Fesztivál rendezői az eddigi találkozókon nem látott, kellemes meglepetéseket készít elő a részvevők számára. Ilyen lesz például a „hajózás napja“ és a „repülés napja“. A „hajózás napján“ csónakversenyeket, hajókirándulásokat rendeznek, kiállítást nyitnak a hajózás fejlődéséről, s emellett a VIT részvevőinek alkalmuk lesz megismerkedni különböző országok fiatal tengerészeivel. Ejtőernyős ugrásokat és repülős játékokat rendeznek a „repülés napján". S az érdeklődők megszemlélhetik majd a legmodernebb típusú rakéta lökhajtásos repülőgépeket. Bizonyára mindenkit érdekel majd a legújabb találmányokat bemutaó kiállítás, amelyen ismertetik az atomerő békés felhasználásában elért sikereket. Terv szerint a moszkvai ViT- en megtartják a különböző országok fiatal parlamenti képviselőinek első találkozóját. A moszkvai találkozót követő hetedik Fesztivált 1960-ban rendezik meg az Egyesült Nemzetek Szervezete fennállásának 15. évfordulója alkalmából — természetesen az ENSZ támogatásával — mondotta Bruno Bernini, a DÍVSZ elnöke, egy nemrégen adott sajtótájékoztatójában. A politikai tanév küszöbén Az Ifjúmunkás Szövetség szervezeteiben megnyílik az új politikai tanév■ Fiataljaink ezrei lelkesen készülnek arra, hogy újabb és újabb ismeretekkel vértezzék fel magukat, s az új esztendő politikai érésük folyamatának jelentős állomása legyen . Lássuk, hogyan készült hazánk ifjúsága, hogyan készültek az IMSZ szervezetek a politikai tanév megnyitására. • A propagandisták kiválasztásának nagy szerepe van a tanév előkészítésében. Sztálin tartományban, a Kézdivásárhelyi-rajonban például idejében és körültekintően választották ki az erre legalkalmasabb, legképzettebb embereket, hogy ezzel biztosítsák a tanítás minőségét. A margittai rajonban nagy gondot fektettek arra, hogy minél több fiatalt kapcsoljanak be a politikai körök munkájába így sikerült elérniök hogy 1800 IMSZ-tag mellett 700 szervezeten kívüli ifjú is beiratkozott az IMSZ politikai tanfolyamaira. • A Magyar Autonóm Tartomány több rajonjában azonban már nem választották ki idejében a propagandistákat, s így, amikor az utolsó pillanatban összeállítottáka névsort, több olyan személy került bele, akik nem alkalmasak propagandista munkára- Ismerjük meg hazánkat VÍZSZINTESEN ■ 1. (A nyíl irányával folytatva) Nagybánya és Kolozsvár tartományok négy városa (zárt betűk is, z, g, 1.) 15 Útra kel. 16. Sportküzdelem 17. Zöld drágakő 18. Végtelen abonament (I). 20. Vízszintes felület. 21. Zongora eleje. 22 Állóvíz. 23. Homok közepe. 25 A betegnek szokott lenni. . (vegyítve) 26. Ügy. 29 Hires pihenő és gyógyfürdőhelyünk (zárt betűk: s. é.) 30. A sajtólevelező teszi. 31. Hazánk egyik legmagasabb hegye (2305 m). 34. Ablak (oroszul) 36. S. B. E 38. Cipész szerszám 39. Magyarnyelvű újságjaink egyike (zárt betű: ő). 40 Ékezettel : fedd 41. Jelenleg. 43. Kopasz (zárt betű: t) 45. Ékezettel- fény ellentéte 47. Hires bortermelő vidékeink egyike. 50 Van rá mód (zárt betű- e) 52. Névelő. 53. Katonák fizetsége. 54. A múltból való (zárt betű : g) 55 Becézett leánynév. 56. Román népitánc. 57 Szarvasfaj (vegyítve). 58. Régi magyar aprópénz él. Kettős mássalhangzó fordítottja. 62. Rostához hasonló konyhaeszköz. 64. Tagadás. 65. Vegyítve : bal (zárt betű : I). 66. Helység a Magyar Autonóm Tartományban, melynek nevét havasok is viselik. 68 Ez sok van hegyes vidékeinken. 71. Á. H. 72. A — képen. 74 Részesít. 75. Lesz — régiesen (zárt betű :e) 76. Tagadás. 73 Vulkanikus hegyvonulat a Keleti Kárpátokban 81 Szócsata 83. Nyék belseje (!) 84. Lángos 85. Erdély nyugati határán lévő 582 m magas hegyhát (zárt betük: I. h) 86 Méhlakás. FÜGGŐLEGESEN : I. (A nyit irányával folytatva), összefüggő két hegylánc hazánk északi részén, kötőszóval (zárt betűk, s, e, y) 2. Nem aludta ki magát. 3. Végtelenül riad (!) 4. Miner mássalhangzói. 5. Születési év, családi állapot, foglalkozás, stb. összessége. 6. A futballista tette a labdával (zárt betű : t) 7. Kibogoz. 8. Erdélyi folyó (zárt betű : z). 9. Ilyen víz is sok van. 10 Fél füge (!). II. Hatóképesség, izmosság (zárt betű: ő). 12. Tarkó Sándor. 13. Alig hallható zaj. 14 Festék. 19. Földalatti üregekben élő szürkebundájú ragadozó emlős. 23. Régi bor. 24. Erős levegőmozgás (zárt betűk: a, é). 25. Konok. 27. Belső vála-dék. 28. Többesszámú személyes névmás. 32. Kibogoz (zárt betű: I). 33. Szóbahozni. 35 Ékezettel: szépszóval követel. 37. Főzeléknek jó (ékezethiány). 39. Fél eredet (!). 41. Ékezettel: . . . bus 42 Sál eleje és vége. 44. Csak éppen hogy 46 Arany és ezüstjéről híres városunk 48 Fájdalomcsillapító gyógyszer (zárt betű: f). 49 Követelte. 51. Világszerte ismert (zárt betű: i). 57. Buta ember hiányolja. 59. Az egyik nem (névelővel) 60. Érdemes (névelő van előtte). 62 Ügyes — tájszólással (visszafelé) 63 Hazánk északi bányáinak egyik kincse. 67. A mangán vegyjele. 69. Azonos mássalhangzók (római számok.) 70 G. E A. 73. Cérna (románul). 77. A 10 függőleges fordítottja. 79. Fúró közepe (!) 80. Liliomban Váti (!) 81. Képző, vé párja. 82. Határrag. Lóugrás A csillaggal jelzett kockából kiindulva és lóugrás szerint haladva megkapjuk Petőfi egyik 1849-ben irt versének utolsó vers*szakát Szt és ha ha lel füst u én nam laj a 'oh lek ke szag rok ha c te ti meg ma toh se u vér gya ben tűz mér nam ron nem ár to le tze dés a nák re mint folg ha e