Előre, 1956. október (10. évfolyam, 2782-2807. szám)

1956-10-06 / 2786. szám

Hárman az ősi Szeben legifjabb lakói közül... (Friedmann Miklós felvétele) A bukaresti magyar nyelvű középiskolában Már három hete, hogy az elemi és középiskolákban „becsengették" az idei iskolai évet Tanárok és diákok egyaránt nagy elhatározásokkal vág­tak neki az új tanévnek. Új és nehéz feladatokat kell megoldani ebben az évben is. Az IMSZ-nek is részt kell vállalnia e feladatok elvégzéséből. Azzal a céllal látogattunk el a bu­karesti magyar tannyelvű vegyes kö­zépiskolába, hogy megnézzük: most az új tanév kezdetén miben merül ki tevékenysége, milyen tervei vannak az alapszervezetnek. A tanári szobában az IMSZ titkár iránt érdeklődünk Vagy hatan ülnek az asztalok körül, de senki sem tud róla. A folyosón megszólítunk két ta­nulót, ők sem ismerik a titkárt- Pe­dig az egyik IAASZ-tag, Teodoriu Ste­fánia számtantanárnő, a X. osztály főnöke felvilágosít, hogy egyelőre nincs IMSZ titkár az iskolában De úgy tudja, hogy a tizedikes Szász Irén benne van a vezetőségben. Előkerül Szász Irén és egy másik vezetőségi tag, a kilencedikes Oberst Éva. Két copfos kislány. Egyik 15, a másik 16 éves. Egy éve tagjai az is­kolai alapszervezet IMSZ bizottságá­nak. Nem kerülgetik a tárgyat. Nyíl­tan megmondják, hogy az idén még semmit sem csinált az IMSZ, lénye­gében nem is létezik. A tavalyi titkár, Bakó Sándor elvégezte az iskolát, helyébe még nem választottak mást. Nem tudják, mihez kezdjenek. — Választani kellene, ez lenne az első teendő — mondja kissé bizonyta­lanul Oberst Éva. — De nem szólt eddig senki, nem tudjuk mit is csináljunk — szól közbe gondokba merülten Szász Irén. Tanácstalanok, tapasztalatlanok. Nincs senki, aki irányítaná őket. Ed­dig legalább is nem akadt. A párt­­alapszervezet részéről az ifjúsági munkával megbízott Marosi Sándor irodalomszakos tanár még nem tár­gyalt a bizottság tagjaival Az igaz, hogy a fiatalok sem mentek hozzá. A két bizottsági tag még azt sem tudja pontosan, hogy hány tagja van az alapszervezetnek. Körülbelül 10- 12, de lehet, hogy több is. Az iskolában rég nem volt tagfel­vétel. A nyolcadikosok között még egyetlen IMSZ tag sincs. Hihetetlen, hogy az iskola harmadik ciklusán ta­nuló több mint 50 ifjú közül csak 10— 12 lenne érdemes az IMSZ tagságra. Az IMSZ kongresszus dokumentu­mait még a két bizottsági tag sem is­meri. Szász Irén „belenézegetett", Oberst őszintén bevallja, hogy nem is látta. A múlt évben is vérszegény volt az alapszervezet munkája. Egész tevé­kenysége csak a béke hóba megtartott gyűléseken merült ki Bakó Sándor, a volt titkár, de inkább Marosi Sándor tanár elkészítette a munkatervet, Szász és Oberst csak bólogattak hoz­zá. Más iskolákban rendszerint évzá­rás előtt megtartják a választásokat. A végzős diákok helyébe újakat vá­lasztanak s igy az uj tanév kezdetén az IMSZ-alapszervezet is mindjárt megkezdheti a tevékenységét. Nem tudni, hogy a bukaresti magyar közép­iskolában miért nem csinálták így ? Pedig szükség lenne az IMSZ munkára. Több tanárnak is ez a véle­ménye Segíteni tudnának a tanári karnak, hozzájárulhatnának a tanulók fegyelmének megjavításához, a jó közösségi élet kialakításához. Szer­vezhetne az IMSZ közös színház- és filmlátogatásokat, koncertekre, sport­­találkozókra is el­vihetné a tagságot, és a szervezeten kívülieket is. A ta­nárokkal karöltve az utolsó évesekkel pályaválasztási vitákat rendezhetné­nek. Érdekessé lehetne tenni a szerve­zeti életet. Jó lenne, ha az IMSZ tagok a jö­vőben több önállóságról nagyobb kezdeményezőkészségről tennének­, ta­núbizonyságot. Ahhoz azonban, hogy az iskolában a szervezeti élet fellen­düljön az is elengedhetetlenül szük­séges, hogy Marosi Sándor, a tanárok pártalapszervezete és a Sztálin rajoni IMSZ bizottság az elkövetkező időben sokkal inkább szívén viselje az alap­szervezet ügyét, mint eddig. Ha az alapszervezet vezetői és tagjai kellő irányítást, útbaigazítást kapnak, ak­kor nem kétséges, hogy egy-két hónap múlva már eredményekről számolha­tunk be. LAZÁR LÁSZLÓ OLIMPIAI JÁTÉKOK AZ ÓKORBAN Az ókori olimpiai játékok keletke­zéséhez több monda fűződik Ezek nagy része az Eosz tartományba tör­tént bevándorlások és megtelepedések idejéből való Az egyik monda szerint az olimpiai játékok alapítója Herak­les, a duzzadó férfierő megtestesítője volt. Egy másik monda viszont Zeust emlegeti az olimpiai játékok alapító­jaként, míg egy harmadik monda ar­ról emlékezik meg, hogy Pelops volt az, aki első ízben írta ki az ünnepi já­tékokat Mindez azonban csak a mondák vi­lágába tartozik A tény ezzel szemben az, hogy a versenyzés a görögöknél igen régi szokás volt. A görög törzsek abban az időben állandóan harcban voltak A gyakori háborúk erős, ügyes embereket követeltek, és éppen ezért az állandó harci állapot fokozta az erő és az ügyesség összemérését szol­gáló versenyzéseket. Ugyanakkor az ókori görögök vallásos nézetei is ked­veztek a versenyeknek A különböző vallási szertartásokon a férfiak szme­­java összemérte erejét és ügyességét. Ezen keresztül is hódoltak isteneik­, nők különböző mutatványokat, ver­senyeket rendeztek, ami a görögök szemében a vallásos szertartás pom­pájának legmagasabb foka volt, így érthető, hogy a régi görögök életében nagy jelentősége volt a nyil­vános játékoknak Ezek többféle ver­senyből állottak és Görögország kü­lönböző helyein, ünnepségek idején ke­rültek lebonyolításra: Olimpiában, Delphiben és a Korinthosi-földszoro­­son Mindezen játékok közül kétség­telenül az olimpiaiak voltak a legne­vezetesebbek és a legjelentősebbek, amelyeket az olimpiai Zeus ünnepsé­gekkel kapcsolatban rendeztek meg. Nézzük meg kissé közelebbről, m­i is volt tulajdonképpen Olimpia, és hogyan zajlottak le a halhatatlan olimpiai játékok Az ókori görög birodalom déli fél­szigetének Peloponnézosz volt a neve. Peloponnézosz északnyugati részén feküdtek Alfiosz (ma Rusia) és a Kla­­deosz (ma Strevokefali) hegyi patakok völgyei. Ezt a két völgyet északról és keletről hegyek-dombok lánca zárta be és ebből a láncolatból, azon a he­lyen, ahol a két völgy találkozott, egy hegy emelkedett ki, a Kronosz-domb A Kronosz-dombon — a mondák sze­rint — állott egy oltár, Kronosz isten tiszteletére és emellett egy jóshely. Ide öt testvér vándorolt be Kréta szige­téről, akik itt megtelepedtek. Hálaadá­sul áldozatot mutattak be az istenek­nek, utána pedig, ősi görög szokás szerint versenyfutást tartottak A versenyfutás helyét — azt a helyet, ahol a Kladeosz az Alfioszba beleöm­­lött, a közelben lévő Olimposz nevű domb után Olimpiának nevezték el Olimpia tehát nem város, hanem egy ősrégi szent terület volt, ahol eleinte csak egy oltár állott, az idők folyamán azonban templomok, szobrok és kü­lönböző tárgyak elhelyezésére szolgá­ló épületek papi házak és természete­sen versenyterek épültek Olimpia két részre oszlott a tulajdonképpeni szent helyre, az Altiszra és az Alti­­szon kívüli területre Az Altisz volt a szent liget, amely a Kronosz domb lábánál feküdt. Az Altiszon kívüli területen volt a stadion. A stadiont északról és kelet­ről a Kronosz domb lejtője határolta, míg déli és nyugati oldalát töltések szegélyezték A nézők a stadiont kö­rülvevő lejtőkön és töltéseken foglal­tak helyet. ♦ Az ókori olimpiai játékokra vonat­kozó első történelmi adatok az i. sz. e. 776. esztendőből valók. Ekkor jegyez­ték fel az első győztesnek, az episzi Koroibosznak a nevét. Az első olimpiai játékokon csak a peloponnézoszi fél­sziget dór népei vettek részt, de ké­sőbb bekapcsolódtak a négyévenként rendezett és a görög időszám­ítás alap­jául szolgáló ünnepi játékokba a többi görög törzsek is. Eljöttek a híres szi­getek : Kréta, Rhodosz Szicília népei, Alsó-Itália görögjei, a kisázsiai iónok, és a messze fekvő Egyiptom és Kyrene görög törzsei is, hogy részt vegyenek a görögség törzsei között szent kap­csolatot jelentő olimpiai játékokon Eleinte csak egy számból állottak az olimpiai versenyek, mégpedig a stadionfutásból. Egész i.sz.e. 728-ig, vagyis az első tizenhárom olimpián csak stadionfutást rendeztek 724-től, vagyis a 14 olimpiától kezdve kiegé­szült a műsor a diaulos­­szal. a 15. olimpián beiktatták a dolibhoszt, majd a további játékok folyamán a műsor tovább bővült a pentatlonnal, a bir­kózással, az ökölvívással majd a ko­csiversenyekkel Hosszú ideig mindössze egy napig tartottak az olimpiai versenyek. Ké­sőbb azonban, a versenyszámok zsú­­folódására­ több időre volt szükség és a 468-ban megrendezett 78 olimpiától kezdve a versenynapok számát há­romra emelték és így az olimpiai ün­nepségek — beleértve az ünnepélyes megnyitót és befejezőt — öt napig tartottak.Az ókori olimpiák leghíresebb futói a 12 olimpiai győzelmet elért rhodoszi Leonidasz, valamint a 8 olimpiai győ­zelemmel büszkélkedő krotoni Aszti­­losz voltak. A hosszútávfutók között legendás hírűvé vált a spártai Ládász, Ő a 85 olimpián megnyerte a doli­­b­osz-futást, de nem sokkal a verseny befejezése után a megerőltetéstől hol­tan esett össze Híres ökölvívó és pankrátor volt Theagenész és Polyda­­masz. A legkiválóbb pentatlonista a spártai Philombrotosz volt, aki egy­másután három olimpián lett pentat­­lon-győztes. A győztesek egyébként díjként mindössze egy olajágból font koszorút , kaptak. Az olajfakoszorú, ez az egyszerű díj, egész életére dicsősé­get szerzett a győztesnek. Az olimpiai játékok idején egyéb­ként az összes törzsek között szüne­telt a háborúskodás. Olimpiát szent helynek nyilvánították és istentelennek tekintették azt, aki fegyverrel csak át is lépte Olimpia határait. Az egymás­sal állandó civakodásban lévő törzsek az olimpiai versenyek idejére abba­hagyták a háborúskodást és az ellen­ségeskedést. Az összes versenyzők, kí­sérők és nézők még ellenséges terü­leten is bántatlanul utaztak Olimpiá­ba. Ezt a békés időszakot istenbéké­nek, eked­eiriának nevezték. Az isten­béke három hónapig tartott. Jóllehet a versenyek csak néhány napig folytak, szükség volt ennyi időre, mert a ver­senyzőknek az olimpia előtt 30 napig a gimnazionban kellett gyakorolniok magukat és egyes atléták 10—20 napig is utaztak Olimpiáig Négyévenként kerültek sorra az olimpiai játékok. Megtartották az olimpiai játékokat még akkor is, ha el­lenség volt a görögség földjén. Meg­rendezték azokat még akkor is, ami­kor már lehanyatlott a görög dicsőség, amikor a római birodalom lett úrrá a görögségen. A római uralo­m azonban igyekezett elnyomni mindent, ami nem volt ró­mai és ennek a hatását megérezte az olimpiai eszme is. Időszámításunk szerint 396-ban Theodoziusz római császár beszüntette az olimpiai ünnepeket — mint pogány ünnepségeket — és ezzel a múltnak adta át azokat Kialudt az olimpiai láng, nem gyűltek össze többet a gö­rögök Olimpiában ünnepelni, örvendez­ni, gyönyörködni a derék ifjak nemes vetélkedésében, csend borult az Al­tiszra, kihalt a stadion, a hippodro­­mosz és az olimposzi domb környéke­ A KÖZÉPKOR NEM ÉLESZTETTE FEL AZ OLIMPIÁT csak a reneszánsz kora figyelt fel rá. Az ó­ görög írók műveit tanulmányoz­ták Olimpiára vonatkozólag s elkezd­ték felkeresését Pindarosz és Pauza­niasz útleírásai nyomán Háromszáz évig tartó tanulmányok, kutatások után végre egy német ku­tató, Curtius Ernst buzgólkodására és munkája nyomán 1875 és 1881 között feltárták a romokat. Curtius felfedte Olimpia másfélezeréves sírját és ása­tásainak eredményeivel új fejezettel gazdagította a tudományt, jelentős adatokat hozott felszínre és a romjai­ban is felbecsülhetetlen művelődéstör­téneti kincseket az egész világ köz­kincsévé tette Curtius munkáját tovább folytatta az olimpiai eszme egyik régi hódolója a francia Pierre Coubertin Az ő ér­demének tulajdonítható, hogy a XIX század végén új életre kelt az olim­piai gondolat és ezúttal nem csak egy nép,­ hanem az egész világ közös ün­nepévé vált Coubertin nevéhez fűző­dik az ókori olimpiai játékok felújí­tás­a (Folytatjuk) LÁSZLÓ FERENC Nemsokára messze tőlünk, a déli féltekén meg­kezdődik a minden idők legnagyobb sporteseményé­nek ígérkező melbournei olimpia. Megkezdődik a kéthetes versenysorozat, a világ 75 országából ér­kező atléták, úszók, birkózók, tornászok és más sportágbeliek lépnek a pályára, állanak a rajtkőre, hogy eldöntsék , kik érdemesek arra, hogy verseny­számuk végén fellépjenek a győzelem dobogóra és átvegyék az olimpiai bajnoknak kijáró aranyér­met. Melbourne... Olimpia... Egyre többet hangzik fel ez a két szó mostanában világszerte és amint kö­zeledünk az ünnepélyes megnyitó napja felé a vi­lág sportközvéleménye egyre többet foglalkozik az olimpiával. Esélyesek, titkos favoritok nevei álla­nak egyre több beszélgetés középpontjában. De nem csak az előttünk álló olimpia esélyei foglalkoztatják a szurkolók, a sportkedvelők népes táborát. Felelevenítik ilyenkor a sportrajongók a legutóbbi, 1952-es helsinki olimpia emlékeit, sőt képzeletben visszamennek még régebbi olimpiákra is. Emlékszel Zátopek hármas helsinki győzelmére ? No, és Jesse Owens négy aranyérme Berlinben ? De azért bármi sem volt mindennapi eset! — Ilyen és ehhez hasonló kijelentések, kérdések hangzanak el és ezek nyomán önkéntelenül is megelevenedik az olimpiák története. Most, a melbournei XVI. Nyári Olimpiai Játé­kok kezdete előtt hadd idézzünk fel mi is néhány momentumot az olimpiák történetéből... Melbourneben a XVI. Nyári Olimpiai Játékok címén kerülnek megrendezésre az olimpiai versenyek, azonban tulajdonképpen csak tizenharmadszor gyűl­nek össze olimpiai versengésre a világ sportolói. Ez, a sorszám és az eredetileg lebonyolított olimpiák szá­ma közötti különbség onnan ered, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) figyelembe veszi és sorszámmal látja el azokat az olimpiákat is, ame­lyeket eredetileg kiírtak, de a közbejött első illetve második világháború miatt elmaradtak. így szerepel az olimpiák sorában az 1916-os berlini, az 1940-es hel­sinki és az 1944-es lausannei olimpia is, jóllehet ezek közül egyre sem került sor. Az újkori első olimpiát 1896-ban rendezték, de az olimpiai játékok története sokkal régibb eredetű. Eredetük a régi görög világba, több, mint két és félezer évvel ezelőtti időkre vezethető vissza. Nincs minden rendjén... A szilágysomlyói vajgyár IMSZ alapszervezetében — kevesen vannak, de nagysze­rűen dolgoznak — körülbelül ezek­kel a szavakkal mutatta be a szi­­lágysomlyói vajgyár fiataljait Brin­­dea Ion, a városi IMSZ-bizottság titkára. Véletlenül úgy adódott, hogy még aznap együtt látogattunk el a vasgyárba. A titkár pozitív vélekedése után érthető, ha legelsősorban az érde­kelt, hogy mivel és hogyan szerez­tek jó hírnevet ezek a fiatalok. Vi­da Gyulák az alapszervezet titká­rát nem találtuk ott, tanulmányi szabadságra utazott pár nappal azelőtt. Helyettese, Pádureanu Cor­nelia tisztviselő, a vezetőség tag­ja, vállalkozott rá, hogy dióhéjban beszámol a szervezet életéről, mun­kájáról, sikereiről. Megvallom, na­gyon hivatalos, elég rideg hang­nemben indult az ismerkedés. En­nek oka azonban hamarosan kide­rült. Pádureanu elvtársnő, miután e­­lém rakott egy aktacsomót — az alapszervezet három havi munka­­tervét —, nekifogott a beszámoló­nak. Szinte egy szuszra darálta le, hogy mi mindent csináltak a nyári hónapokban. — ... Strandot építettünk (a Kraszna partján van a vasgyár) ab­ból az anyagból, ami megmaradt a gyárépületből (újabb szárnyat épí­tettek az idén a gyárhoz).. Délután­jainkat ott töltöttük önkéntes mun­kával, el is készültünk vele két hét alatt. A gyár villanymotorjának hű­tővizét vezetjük a medencébe. — Aratáskor tizenhárman kimen­tünk segíteni a somlyóújlaki kol­lektivistáknak, összesen közel 230 órát arattunk. — Újraalakítottuk a műkedvelőegyüttest: agitációs bri­gádot, tánccsoportot s magyar szín-, játszócsoportot hoztunk létre. — Mit is hagytam ki ? — mondotta Padureanu elvtársnő. — Igen. Tanultunk hangszereken ját­szani. A gyár vezetőségétől kap­tunk gitárt, hegedűt. Nemrégen új sakkjátékokat és volleylabdát is szereztünk az ifjúság számára. Csoportos kirándulásokat rendezhe­­tünk a Zsibó környéki hegyekbe. — Mondani akart még valamit, de Brindea elvtárs diszkrét figyelmez­tetésére idejében lenyelte a mon­danivalóját. — Szóval nincs minden a legna­gyobb rendben Itt sem? Padureanu Cornelia nem is vára­koztatott sokáig. Kipakolt minden­nel, ami a szívén feküdt. — Apró hiba van elég nálunk —, mondja —, például az, hogy az IMSZ tagok nem szívesen írnak, sőt egyáltalán nem imák faliújság­­cikkeket. Van egy-két fiatalunk, a­­kik felváltva gyártják a cikkeket — de mindig csak ők. Nem fizetik rendesen a tagdíjakat. Tóth Ilona például, szinte minden hónapban ezer lejen felül keres, mégis Hete­i­kig kell a nyakára járni, amíg ki­fizeti az egy-két havi hátralékot. Mert mindig hátralékban van. Pe­dig az új szervezeti szabályzat óta igazán csekély tagdíjat kell fizetni. Azonban mindennél nagyobb hi­ba az, hogy az új vezetőség, — melynek jómagam is tagja vagyok —, sokszor elhanyagolja a munká­ját. A választás után közvetlenül még ment valahogy, de azóta, mint­ha meghalt volna minden érdeklő­dés. A későbbi beszélgetés során szó esett az alapszervezet összetéte­léről is. Kiderült, hogy a több mint 500 munkást foglalkoztató vajgyár­­nak (köztük szép számmal dolgoz­nak fiatalok!) mindössze 19 tagú IMSZ alapszervezete van. De ami ennél is meggondolkoztatóbb az, hogy ennek a rendkívül csekély lét­­számú alapszervezetnek is a döntő többsége tisztviselő. Csupán három munkásifjú van köztük! Ez azt mutatja, hogy az alapszervezet ve­zetősége nem törődik újabb, főként munkás IMSZ-tagok toborzásával. A meglévő munkás IMSZ-tagokkal is vajmi keveset foglalkoznak. Az ő IMSZ tagságuk nagyrészt csak arra szorítkozik, hogy néhanapján tagdíjat fizetnek és olykor-olykor megjelennek egy-egy gyűlésen. Vé­letlenül jelen voltam, amikor Pa­­dureanu elvtársnő és a városi IMSZ bizottság titkára felelősségre von­ták Tóth Ilonát, mert már három hónapja nem fizetett tagdíjat , mert nem vesz részt egyetlen gyűlésen sem. Faggató kérdéseikre a leány csak a vállát vonogatta, szavaiból azt lehetett kihámozni, hogy amió­ta itt dolgozik, nem kap semmiféle IMSZ-feladatot. — Középiskolás koromban min­dig tudtam, hogy IMSZ-tag va­gyok, mert volt mindig valami meg­bízatásom a szervezet részéről — mondja. Nincs szándékomban felmenteni Tóth Ilonát. Magatartása: valóban vállvonogató közömbösség, hanyag­ság. De azért sok megszívlelendő igazság van abban, amit mondott, s ami elsősorban az alapszervezet vezetőségének szól. De komoly mu­lasztásai vannak a városi IMSZ bi­zottságnak, a gyár alapszervezeté­nek is nem vették még észre az IMSZ alapszervezet leglényegesebb hibáit, fogyatékosságait. Ha Brindea elvtársra, a városi IMSZ bizottság titkárára hallgat­tam volna s csupán az ő véleménye alapján mutattam volna be a Szi­­lágysomlyói vasgyár IMSZ alap­szervezetét, bizony túlságosan csil­logó (hamis csillogás!) képet kaph­a­tunk volna róla. Ami azt jelenti,­­ hogy a városi IMSZ bizottság vagy nem tud az alapszervezet gyenge oldalairól, vagy pedig egyszerűen csak takargatni akarja. Akár az előbbi, akár az utóbbi áll fenn, elég komoly hiba, melyet jó lenne minél előbb megszüntetni. HORVÁTH JULIA PUSKÁS ATTILA: AZ ALBARAT SZOL önzőn véd a két kezem engem, terád a vigasz füstje borul. BÖLCS VAGY?... Mondják a bölcsesség pipafüstben elfér... Ezért pipázol hát, ha szólni kell, nyomban? A JAMPEC Hóditó Vilmosként tetszeleg Tóbiás. Tükör a barátja, kölni és a hauer. (Koponyájában az ész múló patta­nás ...) ... Kétcolos cipőtalp, csőnadrág és zakó, mely bő, s e zsákban fakó egyéniség büszkélkedik nyeglén. ... Tanulságos bohóc századunk közepén... A TÖRTETŐ Hírlik, meg sem látja a földszinten lakókat, de buzgón süvegli az emelet nagyjait, fennhéjázó tarja azonnal lekókad. Ha alantas jön, hagyja itt, — mordu', s az iratra legyint. .. .Régóta ismerjük ezt a régi Urat, Motiére is verte, egy-egy mégis maradt... EPIGRAMMÁK 1957 nyarán , Moszkvában Amint az előkészületek is mutatják, a moszkvai Fesztivál az eddigieknél is nagyobb szabású lesz. Újabb és újabb ázsiai, afrikai és délamerikai orszá­gok ifjúsági szervezetei jelentik be részvételüket. A hatodik Fesztivál rendezői az ed­digi találkozókon nem látott, kellemes meglepetéseket készít elő a részvevők számára. Ilyen lesz például a „hajó­zás napja“ és a „repülés napja“. A „hajózás napján“ csónakversenyeket, hajókirándulásokat rendeznek, kiállí­tást nyitnak a hajózás fejlődéséről, s emellett a VIT részvevőinek alkalmuk lesz megismerkedni különböző orszá­gok fiatal tengerészeivel. Ejtőernyős ugrásokat és repülős já­tékokat rendeznek a „repülés napján". S az érdeklődők megszemlélhetik majd a legmodernebb típusú rakéta lökhaj­­tásos repülőgépeket. Bizonyára mindenkit érdekel majd a legújabb találmányokat bemuta­ó kiállítás, amelyen ismertetik az atom­erő békés felhasználásában elért si­kereket. Terv szerint a moszkvai ViT- en megtartják a különböző országok fiatal parlamenti képviselőinek első találkozóját. A moszkvai találkozót követő he­tedik Fesztivált 1960-ban rendezik meg az Egyesült Nemzetek Szervezete fennállásának 15. évfordulója alkal­mából — természetesen az ENSZ tá­mogatásával — mondotta Bruno Ber­nini, a DÍVSZ elnöke, egy nemrégen adott sajtótájékoztatójában. A politikai tanév küszöbén Az Ifjúmunkás Szövetség szer­vezeteiben megnyílik az új politi­kai tanév■ Fiataljaink ezrei lelke­sen készülnek arra, hogy újabb és újabb ismeretekkel vértezzék fel magukat, s az új esztendő politi­kai érésük folyamatának jelentős állomása legyen . Lássuk, hogyan készült hazánk ifjúsága, hogyan készültek az IMSZ szervezetek a politikai tanév megnyitására. • A propagandisták kiválasztá­sának nagy szerepe van a tanév előkészítésében. Sztáli­n­ tartomány­­ban, a Kézdivásárhelyi-rajonban például idejében és körültekintően választották ki az erre legalkalma­sabb, legképzettebb embereket, hogy ezzel biztosítsák a tanítás minő­ségét­. A margittai rajonban nagy gondot fektettek arra, hogy minél több fiatalt kapcsoljanak be a po­litikai körök munkájába így sike­rült elérniök hogy 1800 IMSZ-tag mellett 700 szervezeten kívüli ifjú is beiratkozott az IMSZ politikai tanfolyamaira. • A Magyar Autonóm Tarto­mány több rajonjában azonban már nem választották ki idejében a propagandistákat, s így, amikor az utolsó pillanatban összeállították­­a névsort, több olyan személy ke­rült bele, akik nem alkalmasak propagandista munkára- Ismerjük meg hazánkat VÍZSZINTESEN ■ 1. (A nyíl irányá­val folytatva) Nagybánya­ és Kolozs­vár tartományok négy városa (zárt be­tűk i­s, z, g, 1.) 15 Útra kel. 16. Sport­küzdelem 17. Zöld drágakő 18. Vég­telen abonament (I). 20. Vízszintes felület. 21. Zongora eleje. 22 Állóvíz. 23. Homok közepe. 25 A betegnek szo­kott lenni. . (vegyítve) 26. Ügy. 29 Hires pihenő és gyógyfürdőhelyünk (zárt betűk: s. é.) 30. A sajtólevelező teszi. 31. Hazánk egyik legmagasabb hegye (2305 m). 34. Ablak (oroszul) 36. S. B. E 38. Cipész szerszám 39. Magyarnyelvű újságjaink egyike (zárt betű: ő). 40 Ékezettel : fedd 41. Jelen­leg. 43. Kopasz (zárt betű: t) 45. Éke­zettel- fény ellentéte 47. Hires bor­termelő vidékeink egyike. 50 Van rá mód (zárt betű- e) 52. Névelő. 53. Ka­tonák fizetsége. 54. A múltból való (zárt betű : g) 55 Becézett leánynév. 56. Román népitánc. 57 Szarvasfaj (ve­gyítve). 58. Régi magyar aprópénz él. Kettős mássalhangzó fordítottja. 62. Rostához hasonló konyhaeszköz. 64. Tagadás. 65. Vegyítve : bal (zárt betű : I). 66. Helység a Magyar Au­tonóm Tartományban, melynek ne­vét havasok is viselik. 68 Ez sok van hegyes vidékeinken. 71. Á. H. 72. A — képen. 74 Részesít. 75. Lesz — régie­sen (zárt betű :e) 76. Tagadás. 73 Vulkanikus hegyvonulat a Keleti Kár­pátokban 81 Szócsata 83. Nyék belse­je (!) 84. Lángos 85. Erdély nyugati határán lévő 582 m magas hegyhát (zárt betük: I. h) 86 Méhlakás. FÜGGŐLEGESEN : I. (A nyit irányá­val folytatva), összefüggő két hegy­lánc hazánk északi részén, kötőszóval (zárt betűk, s, e, y) 2. Nem aludta ki magát. 3. Végtelenül riad (!) 4. Miner mássalhangzói. 5. Születési év, csalá­di állapot, foglalkozás, stb. összes­sége. 6. A futballista tette a labdával (zárt betű : t) 7. Kibogoz. 8. Erdélyi folyó (zárt betű : z). 9. Ilyen víz is sok van. 10 Fél füge (!). II. Hatóképes­ség, izmosság (zárt betű: ő). 12. Tarkó Sándor. 13. Alig hallható zaj. 14 Fes­ték. 19. Földalatti üregekben élő szü­r­­kebundájú ragadozó emlős. 23. Régi bor. 24. Erős levegőmozgás (zárt be­tűk: a, é). 25. Konok. 27. Belső vála-­­dék. 28. Többesszámú személyes név­más. 32. Kibogoz (zárt betű: I). 33. Szóbahozni. 35 Ékezettel: szépszóval követel. 37. Főzeléknek jó (ékezethi­ány). 39. Fél eredet (!). 41. Ékezettel: . . . bus 42 Sál eleje és vége. 44. Csak éppen hogy 46 Arany és ezüstjéről hí­res városunk 48 Fájdalomcsillapító gyógyszer (zárt betű: f). 49 Követelte. 51. Világszerte ismert (zárt betű: i). 57. Buta ember hiányolja. 59. Az egyik nem (névelővel) 60. Érdemes (névelő van előtte). 62 Ügyes — tájszólással (visszafelé) 63 Hazánk északi bányái­nak egyik kincse. 67. A mangán vegy­­jele. 69. Azonos mássalhangzók (római számok.) 70 G. E A. 73. Cérna (romá­nul). 77. A 10 függőleges fordítottja. 79. Fúró közepe (!) 80. Liliomban Váti (!) 81. Képző, vé párja. 82. Határrag. Lóugrás A csillaggal jelzett kockából kiindulva és lóugrás szerint ha­ladva megkapjuk Petőfi egyik 1849-ben irt versének utolsó vers*­szakát Szt és ha ha lel füst u én nam laj a '­­oh lek ke szag rok ha c te ti meg ma toh se u vér gya ben tűz mér nam ron nem ár to le tze dés a nák re mint folg ha e

Next