Előre, 1956. december (10. évfolyam, 2834-2859. szám)

1956-12-01 / 2834. szám

fiE L 6 fi E Új köztök köszöntét• Alulírott böngésző Örömmel vág most is makacsul hallgató hivatásos ítészeink elé, amikor keitős csapatunk gyarapodásáról Szántol be. Az immár beérő Páskándi Géza, a férfiasodó Jánkl Béla, a mind gyakrabban meg­szólaló Horvát Gizella mellé újak je­­lentkeznek, tehetséges, változatos arc­­élű lírikusok. A pasztell sajátos érzé­kenységű művészeként Csákossy György, a gondolati líra Szép magyar hagyomán­yain nevelkedett Jancsik Pál és Lászlóffy Aladár, s az immár indulásakor is sok Sziria, friss hangu. Elmondt! A sila les­­sivárt régi és örökköri uj Elmondja János­ában (de jó hogy újra megjelent), oly egyszerű szépséggel sírja el a szolgalegény sorsát a régi Romániá­ban, hogy az embernek slt-Vá-nél­etvre szorul ökölbe a keze olvasás közben. Jaj, hova gyalázlak téged emberi mél­tóság, mibe hempergettek bele nem­zeti érzés, Osztályos egy kivétartozás, mivé igáztak ember ? ! Es­te szere­lem, belédgázoltak, szülői érzés: meg­hurcoltak, akarat: kettétörtek, munka: besároztak! Mégis megmaradtál em­berség, szolgasors ellenére pislákoltál spontán eréjű Vere­s Zoltán. Megannyi szárnypróbálgatás után, tisztaszándé­­kú, de Szándékba hamvadó nekilendü­lés Uránt az elmúló esztendőben uj poéták teremtek a hazai magyar Urá­ban. Kányádi Sándor mellé felnő az Uj hazai magyar l­ra egész nemze­déke. Reméljük, örömünkben a kiadók is osztoznak. S hogy ez az öröm a fia­talok köteteinek kiadásában, a fiatal költők antológiájának megjelenésében ny­er bizonyítékot. s rossz Vitgilóban, bajban, börtönben, ínségben, mindenütt. Jó tíz évvel ezelőtt ez volt az­­első Asztalos regény, amit olvastam. Most, a második kiadás előtt kéziratban is ráolvastam. S hogy újra ihegje önt, megintcsak kézbevettem. Csak úgy belekukkantottam s nem tudtam le­tenni, vitt, sodort magával a nyelv keresetlen szépsége, természetes tisz­tasága, a rikató háttsor és az a fény, az igazság féstje, amely árad a könyvből és megbabonázza az olva­sót. SZÁSZ JÁNOS Má­s hel­y héja Volna fiát kérem szépen, akkor sokminden másképp volna. De mivel ugyebár a kettő nem azonos, azért kénytelen v­a­­gyok belekontárkodni a madarászat és a könyvillusztrálás általam is nagyrabecsült tudományába-Történt ugyanis, Hogy a kislányom az egyik könyvkereskedésben megma­kacsolta magát. S Móricz Zsigmond „Állatmesék" című illusztrált füze­­térsifje nélkül nem akart hazajönni. Mit volt mit tenni, megvettem neki a versbe szedett kis állatmeséket, me­lyeket a bukaresti Ifjúsági Kiadó a­­dott ki. A füzetet A Alexe illusztrál­ta, s szokás szerint az utolsó oldalon ott áll a könyv szerkesztőjének (Rozin Ibolya), technikai szerkesztőjének (Grigoriu Monica) és korrektorának (Hlavathy Lajos) neve Odahaza aztán olvasgatni kezdtem a kis analfabétának az illusztrált ver­seket , mivel a kis fruskának nagyon fejtett a vizuális érdeklődése, minden rajzot külön-külön meg kellett magya­ráznom, hogy mi micsoda. Miért is simán a dolog, mignézd a 10 oldalhoz érve az odarajzolt állathibridre azt találtam mondani, hogy róka. A vers szövegében pedig farkasról van szó. Hol a farkas az illuszt­rációkban? De­ hát nem maradhattam hazugságban s helyreigazításként azt mondtam, hogy az a jós­zág-köre sítúra — farkas, így voltam kénytelen a 16—24. olda­lak illusztrációin azt a bizonyos hör­­csögfélét... kisegérnek nevezni. (Úgy látszik, uj kerekfül­ü egérnemze­dék van kialakulóban). De a legkedvesebb meglepetést „A héja’’ című mesében elhelyezett rajzok szolgáltatták■ A 25. oldalon, hé­jainik ugyanis egy holló-varjú-dögkeseráű­szerű szárnyast fabrikáltak. Hogy ennyire analfabéta legyen m­­itiét' az állattanban, az mégiscsak sok! Göndölt Etni már arra is, hogy a , .héját" „corb"-nak, vagy „cioará”-nak fordí­tották le a rajzolónak Dehát a szer­kesztő csak tud magyarul. Igaz, van összefüggés a héja és a holló között, mert példának okáért mind a kettő repül Az ilyen összefüg­­gés alapján aztán most már türelmet­lenül várom, hogy a „Babszem Jan­kó” című Grimm-mesében füstölt kol­básznak rajzolják a főhőst... – az így illusztrált mesében neve­lődött gyerekek, ha meglátnak egy lo­vat, nyugodtan mondhatják : No, egy villamost (összefüggés: mindkettőt személyszállításra lehet használni) MAG PÉTIeR MÓRICZ ZSIGMOND BENEDEK ELEK BEECHER STOWE GAGYI LÁSZLÓ EISIKOVITS MIHAI­­ GELLU NÁJIM FÖLDI JANKA: BIHARI SANDRa UJ KÖNYVEK Az úr a tornácon — elbeszélések, riportok. (Ifjúsági Könyvkiadó) A jégpáncélos vitéz — Székely nép­­mondák. (Ifjúsági Könyvkiadó) Sándor Mátyás — regény (Ifjúsági Könyvkiadó) Válogatott versek (Állami Irodalmi és Művészeti Könyvkiadó) Lajos a Tarajos (Ifjúsági Könyv­kiadó) Remény (Állami Irodalmi és Művé­szeti Könyvkiadó) A nagy út. Körösi Csom­a Sándor életregénye (Ifjúsági Könyvkiadó) Mentség a színmű 3 felvonásban, 4 képben (Állami Irodalmi és Művé­szeti Könyvkiadó) Tamás bátya kunyhója — regény (Ifjúsági Könyvkiadó) Emlékezetes káz — elbeszélések — Kincses könyvtár (Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó) Darok (Állami Irodalmi és Művészeti Könyvkiadó) Kicsi Sári Volt egyszer hol nem volt... — mesék. (Ifjúsági Könyvkiadó) Kádár Kata — Daljáték, három fel­vonásban, hat képben. (Allásfii Iro­dalmi és Művészeti Kiadó) JULES VERNE MARIA BANUS CICERONE TEODORESCU PARP FERENC KORDA ISTVÁN SZABÓ LAJOS fiama Caragiale óta a realista román drá­­maírás leggyakrabban a régi válasz­tások témájához nyúl, ha a tőkés-föl­desúri rendszer vezető köreinek er­­kölcsi romlottságát akarja kipellen­gérezni. Ilyenkor, a koncert foiyő marakodásban mutatja meg igazi ma­ga magát a polgári világ minden po­litikusa : meddig tart benne ti látszat­ra, kifelé oly névvel védelmezed be­csület és puritánság s hol kezdődik a hatalomra, pénzre, közéleti méltó­ságra törő, minden gátlástól éléntes önzés. Victor Eftimiu Sztálinvárosban és más román színházakban felújított vigjátékának társadalmi mondaniva­lója nem új tehát. Mégis érdekessé, frissé teszik a darabot a történet em­beri vonatkozásai, a cselekmény. Uj, más oldaláról mutatja be a régi té­­mát s azt vizsgálja, — izgalmas, for­dulatos cselekménybe sűrítve — hogy a hatalomvágy mennyire meg tud­ja rontani az embereket, hogy tudja megmérgezni egy egész család, lég­körét, megrontani a szerelmi kapcso­latokat, eltorzítani a legnemesebb emberi érzések egyikét, a szerelmet is. Vidéki kisvárosban polgármestervá­lasztásra készülnek. Két e­m­ber a leg­­esélyesebb jelölt: FUiMöh, a Megtol­­lasodott parvedü úlpolgár, az­ üzleti élettől visszavonult borkereskedő, aki horgászással és a polgármesteri mél­­lóságról való álmodozással tölti most minden idejét, és Leolt, a hely­beli gyógyszerész, aki már hétszer vált városi tanácsot s aki tülek­ed­­ve harcol a polgármesteri székért. A két vetélytárs, egyben löveredő apa­társ is, Filiztión b­ál­va is Léon fia kézfogó elött állnak-A közéleti harc beköltözik a családi otthon falai közé is és megmérgezi a ház levegőjét. Leon azzal fenyege­tőzik, ho­gy megakadályozza a ké­­szülő eljegyzést, kitagadja fiát, ha fe­leségül veszi Alicet, Filimon leányát.A házasságba való beleegyezésének egyetlen feltétele: Filimon mondjon le jelöléséről és elégedjen meg a vá­­rosatyai tisztséggel, a Leon kormány­zása alatt álló városházán. A két ember között szin­te pillana­tonként változó eséllyel dúl a harc s háttérbe szorít mindent, a két fiatal rajongó szerelmét is. Ebbe a házba cseppen be egy csa­vargó, egy em­ber, aki látta a halált. Egy életunt színész veti bele magát a tóba, ahol Filimón horgászik. A nyugalmazott borkereskedő kimenti s ezzel egycsapásra maga mellé állítja a városka közhangulatát. Az uj pót­­gármestert ünnepüik az életmentőben. S miközben a város hangulata ilyen fordulatot vési, fordul a cselekmény­ben a csavargó szerepe is. Filimon mellé Szegedik tanácsadónak s ötle­tes, furfangos cselekkel egyengeti útját a polgármesteri szék felé. Nem riad vissza semmilyen eszköztől, a csalástól, hazugságtól sem, pedig alapjában véve jót akar: meg a­­karja könnyíteni a szerelmesek kéz­­fogóját, Filimon vágyainak betelje­­sülését. Bűnös eszközökkel dolgozik, de az egész társaságban viszonylag mégis ő a legbecsületesebb. Vágyál­mokat kerget mindenki körülötte s közben ő tisztán látja, ki-ki milyen indulatok rabja s hogyan mételyezi meg életüket a vagyon és a rang utáni hajsza. Igen, látja mindezt, de lényegében ő sem tud más lenni: az akkori vi­lág levegője a lelkek legmélyéig fertőzött és rombolt s a darab sze­replői közül Senkinek sincs elég ere­je ellendülni e rontásnak. Az író így mond Ítéletet az egész önmagát fülört polgári világ és an­nak egész erkölcse fölött. A vígjá­ték formanyelvén mondja ki ezt az Ítéletet s a darab vérbő humora, szi­porkázó párbeszédei végig lekötik a nézők érdeklődését. Társadalmi igazmondása és kiváló vígjátéki erényei­­ biztosították a darab sikerét egykori bemutatóin a vidéki színházakban és a fővárosi Comté­­diában, Tony Bulandra színházában. Ezzel magyarázható egykori sikere a jugoszláv, magyar, csehszlovák és finn színpadokon s ezzel vág utat a darab a mai nézőközönséghez is. Veséző igazmondás ennek a darab­nak az igazmondása. Szivén talál­ja azt, akire céloz. Hogy mennyire így van az, magától a szerzőtől, Es­­ti mintói tudjuk- ő­­rtti meg, hogy amikor darabját — még a háború előtt — bemutatták Belgrádban (a bemutató éppen a jugoszláviai pol­gármesterek országos értekezletének ideje alatt volt), előadás közben a polgármesterek testületileg tiltakoz­tak a hivatalos színpadról jövő „sér­tés” ellen s hogy csak azután tudták folytatni az előadást, miután a Szín­ház igazgatóságának képviselője nyilvánosan kijelentette, hogy a da­rab nem a jugoszláviai polgármeste­rekről szól. •­ A sztálinvárosi Állami Színház együtteséről sok jót írt már a kri­tika. őszinte elismeréstől kísérve, ki­tűnően szerepeltek -e vidéki színhá­zak bukaresti versenyén is. Az Ef­timiu-víg­játék felújítása újra bebi­zonyította, hogy az élenjáró vidéki színházak közé tartozik az együttes. Az „Egy ember, aki látta a halált” szereplőgárdájából első helyen kell említenünk Andrei Armancu nagy művészi gonddal kidolgozott Fi­limon-figuráját. Finoman árnyalt játékával sokszínű jellemkarika­­turát állított elénk, Caragiale-szerű figurái, nevetési fakasztott, de tudott mértéktartó is tenni s egy-két szóval, mozdulattal érzékeltetni, hogy Filimon lelki élete mennyire üres, sivár, perspektívája mennyire a meggazdagodott borkereskedő béka­­távlata. Beteges nagyratörés az id­dpubhákd heon patikusnak is. El­törpül emellett csalfád, szerelem, egyé­ni boldogság — minden. Ezt dom­borította ki Leon alakjának megfor­­málója, Teofil Caliman. Boris Gav­­litch jellemszínészi tulajdonságai ki­válóan érvényesültek a csavargó ala­kításában. Szinte egyszerre tudott rokonszenves és visszataszító lenni, egyszerre volt tiszta célokért, a sze­relmesek egymáshoz vezető útjának egyengetéséért ravaszkodó ember és alattomos bajkeverő. Igazságtalanok lennénk, ha nem állítanánk alakítá­suk mellé Mihai Popescu Jorj­át, Elena Stescu feleségét és Ioana Flo­­rescu Alicejét. Hat szereplőt mozgat mindössze az egész darab. A színésznek itt az emberi érzések mélységei felé kell hatolnia, mert csak az emberi jelle­mek sokoldalú megrajzolásával dom­boríthatja ki az író mondania aló fát A sztálinvárosiak, Ion Simion­escu rendezésében erre törekedtek s ez biz­­tosította előadásuk erejét, magas mű­vészi színvonalát. Ezt az előadást s ezt az együttest a főváros mércéjével lehet is kell is merni. BEKE GYÖRGY EGY EMBER, AKI LÁTTA A HALÁLT Victor Eftimiu vígjátéka a sztalinivárosi Állami Színházban A Nagy Nemzetgyűlés munkálatai A külügyi bizottság társjelen­tése előadó: Teodor Iordach­escu képviselő Teodor Iordachescu képviselő, a Nagy Nemzetgyűlés külügyi bizott­ságának elnöke előterjesztette a bi­­zottság társjelentését az RNK kor­mányának nyilatkozatáról a leszere­lés kérdésében és a nemzetközi fe­szültség enyhítése érdekében tett szovjet javaslatokkal kapcsolatban. Az emberiség most igen felelősség­teljes pillanatokat el — mondotta. Két út áll előtte: a békés együttléte­­zés útja, amely a „hidegháború" megszüntetésével és a fegyverkezési hajsza végetvetésével valósítható meg, vagy a fegyverkezési haj­sza és a „hidegháború­’ folytatá­sának útja, amely újabb, hallatlanul súlyos és romboló világháborúhoz ve­zet. A tények azt m­utatják, hogy a nyugati agressziós körök a háború útjára akarják taszítani az emberi­­séget. Az Egyiptom elleni alaptalan fegyveres támadásukkal és az arab országok elleni agresszív maga­tartásukkal ezek a körök a nem­zetközi feszültség hirtelen súlyosbo­dását idézték elő. Ugyancsak ezek a körök sugalmazták és támogatták a magyarországi ellenforradalmi erők fasiszta összeesküvését a magyar nép társadalmi vívmányai és Ma­­gyar­ország nemzeti függetlensége ellen, megkísér­elv­e, hogy ezt a szom­szédos baráti országot egy európai háború támaszpontjává változtassák. A szovjet kormány nyilatkozata a leszerelés , és a nemzetközi feszült­ség enyhítése kérdésékert, elősegíti az összes békeerők egyesítését és mozgósítását egy pontos és építő jel­legű program alapjánn, amely egy­úttal választ ad a legégetőbb nem­zetközi kérdésekre. Üdvösnek tekintjük a Boritán Népi­­köztársaság kormánynyilatkozatát, üdvösnek tekintjük, hogy kormányunk felemeli szavát a béke ügyének vé­delmében. Az a tény, hogy a román­ kormány helyesli és ha­tározottan támogatja a szovjet kormány javaslatait a­­­ leszerelés és a nemzetközi feszültség enyhí­tése kérdésében, teljesen meg­­felel népünk érdekeinek, a szu­verén és békeszerető Román­ Népköztársa­ság érdekeinek. A többi szocialista országgal, s élükön a Szovjetunió­val és a Kínai Népköztársasággal fennálló rendíthetetlen testvéri kap­csolatunk biztos záloga államunk függetlenségének és szuverenitásá­nak. A béke megőrzése és­­további megszilárdítása mindannyiunk lét­érdeke. A nyilatkozat méltán kiemeli a varsói szerződés­­ nagy jelentőségét, mert ez a szerződés szavatolja né­pünk békés munkáját államunk biztonságát, terülét épségét és szu­verenitását. Mint ismeretes, a többi szocialista állammal együtt, a mi körh­ártyánk is intézkedéseket hozott a fegyverke­zés és a­­katonái, kiadások csökken­tésére. De, am­ik­it az RNK kormá­­nyának nyilatkozata kifejti, vala­mennyi állára kötelessége, hogy rá­térjen a leszerelés és a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében ja­vasolt intézkedések megvitatására és gyakorlati megoldására. A béke és a n nemzetközi biztonság megóvása és megszilárdítása cél­jából erélyesen véget kell vetni min­dért agressziónak, véget kell vetíti az „erőpolitikának", a más államok belügyeibe való beavatkozásba!) és szorgalmazni kell a békés együttmű­ködés politikáját, az összes vitás kérdések tárgyalások híján való ren­dezését. A Nagy Nemzetgyűlés külügyi bi­zottsága — mo­­dotta Végül Iordi­­chescu képviselő — mindebben egyetért a Román Népköztársaság kormányának nyilatkozatával és jó­váhagyásra ajánlja a Nagy Nemzet­­gyűlésnek. StEVAN MURARU képviselő felszólalása, Brstila város északi választókerülete Most, amikor az imperialista hatal­mak összeesküvése ési agresszív ak­ciói a tirágbék£t­­veszelyeztetik — i­dítdozta a felszólaló­t, a Szovjet­unió programtervezete a létfontossá­váhagyásra ajánlja a Nagy Nemze­ttlmi gy leszerelési kérdés megoldására le­hetővé teszi a háborús veszély kikü­szöbölését, a béke biztosítását és meg­szilárdítását. Országunkban örökre letűntek azok az idők, amikor a nyugati imperialis­ta körök érdekeik szerint diktálhatták a burzsoá­ földesúri kormányoknak, milyen legyen Románia kül- és bel­politikája. Ma, a népi demokratikus állam ösz­­szes ügyeiben a dolgozó parasztság­gal szövetséges munkásosztályé a döntő szó, pártunk és kormányunk kül- és belpolitikája pedig csak e­­gyetlen érdeket ismer: a városi és fa­lusi dolgozók, a nép érdekeit. A dolgozó tömegek nagy megelé­gedéssel fogadták a dolgozók számos kategóriájára vonatkozó bérezési és nyugdíjrendszer megjavításával kap­csolatos határozatot. Igaz, hogy még nem tudtuk kikü­­szöbölni az utunkban álló összes hiá­nyosságokat és nehézségeket, amelyek jórészt a népi hatalom előtti gazda­sági elmaradottság következményei. De a munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság és a néphez hű értelmiség közös erőfeszítéseivel legyőzzük eze­ket a nehézségeket. Népünk békében és egyetértésben akar élni a világ összes népeivel. A kormánynyilatkozatban javasolt in­tézkedésekben mindannyian új lehető­ségeket látunk arra, hogy fejlesszük együttműködésünket minden ország­gal — társadalmi és politikai rend­szerükre való tekintet nélkül — a vi­lágbéke biztosítására. MIHAIL SADOVEANU akadémikusnak, a Nagy Nemzet­gyűlés Elnöksége alelnökének felszólalása Mihail Sadoveanu akadémikus be­szédében örömmel fogadta az RNK kormánynyilatkozatának megszavazá­sát. Az RNK és a Magyar NK kormány­küldöttségei között Budapesten foly­tatott megbeszélésekről szólva. M. Sa­­doveanu kifejtette, hogy ezek a meg­beszélések a romáit és a magyar nép jó barátságát tanúsítják. A szónok annak a meggyőződésének adott ki­fejezést, hogy a nehéz megpróbáltatá­­sok után a magyar demokrácia ereje növekedni fog és ez hasznára válik a magyar nép hatalmának, munkájá­nak és a népünkkel, valamint a többi baráti szomszéd néppel való kapcso­latának. Legutóbb elbeszélgettem a fegyve­­res­etek mi­lisáterével — mondotta a továbbiakban — s ez megérlelte ben­nem azt a meggyőződést, hogy siker koronázta a népi demokratikus rend­szer és vezetői törekvését, hogy kie­meljük a dolgozó nevet s főképp a dolgozó parasztságot a tudatlanság­ból és a sötétségből, megnyitva előtte a tudás és a tudomány napfényes út­jai. Az idei korosztályban már nek­i akadt az újoncok között egyetlen írás­­tudatlan serc. (Hosszas taps.) De nem szabad elfelejtenünk, hogy fejlődésünk közben szükségképpen fel­merülnek nehézségek, mindig akad­hatnak elégedetlenkedők vagy elége­detlenek. De mirtdig gondoljunk arra és mirtdig mérlegeljük milyen nagy jótétemény történt a­­dolgozó néppel, milyen magasra emelkedett dolgozó népünk mostani helyzetében, rövid időn­ belül képes lesz arra, hogy újabb és lilább tehetségekkel és tudósokkal bizonyítsa be az egész emberiség előtt, hogy helye a civilizáció élén ha­ladó népek között van. Bízunk benne, hogy lépésről lépésre eljutunk arra a magaslatra, amely né­pünket nagyszerű tulajdonságainál fogva megilleti. TRAIAN SAVULESCu­ akadémikus, a Bukarest városi Ana Ipatescu választókerület képviselőjének felszólalása A felszólaló megállapította, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése nem volt ínyükre a béke ellenségeinek, az Egyiptom ellbnni agresszió kirobban­tóinak, majd így folytatta: A fasizmusnak, akárhol ütötte is fel a fejét, bűntettek és fosztogatások, emberhez méltatlan cselekedetek, ipusz­­tító háborúk voltak a kisérő jelensé­gei. A nyu­gati Hatalmak el akarják terelni az emberiség figyelmét az E­­g­yiptom­ elleni agresszióról és el a­karják kendelni gyászos kalandjuk ku­darcát. Ezért most dühödt rágalom­hadjáratot indítottak a sajtóban és a rádióban, egyrészt a Szovjetunió el­len, azzal vádolva a szovjetek orszá­gát, hogy agresszióra készül a Közel- Keleten, másrészt a népi demokrati­kus országok ellen, mivel nyíltan ki­mutatták, hogy rokonszenveznek a szabadságát védelmező egyiptomi néppel és a magyar néppel, amely a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével megsemmisíti a reakció maradványait és szoros együttműkö­désben a Szovjetunióval és az összes békeszerető és haladásra vágyó népi demokratikus országokkal, helyre fogja állítani és meg fogja erősíteni Magyarország gazdasági alapját, fel­lendíti majd a tudományt s a művé­szetet Magyarországon. A szovjet kormány november 17-i nyilatkozata a leszerelésről és a nem­zetközi feszültség enyhítéséről kijelö­li az utat ezeknek az emberiség szá­mára létfontosságú kérdéseknek a megoldására és újabb hozzájárulás a népek békéjének és biztonságának ügyéhez. A Szovjetunióval való barátság, testvériség és együttműködés létfon­tosságú előfeltétele népünk felemelke­désének, boldog jövőnk biztosításá­nak. Mindenben egyetértek a szovjet kormány november 17-i nyilatkozatá­ban foglalt bölcs javaslatokkal, ame­lyek széles távlatokat nyitnak meg a leszerelés, a világbéke és a biztonság előtt. A Román Népköztársaság kormá­nya szívén viselve a népek életét és alkotó munkájuk gyümölcsét, nyilat­kozatával bebizonyítja, hogy kész el­tökélten támogatni azokat az intéz­kedéseket, amelyek megszilárdíthatják a nemzetközi békét és biztonságot. Ezért, Hazánk és népünk javára tel­jes szívből megszavazom a kormány nyilatkozatát. CONSTANTIN PIRVULESCU elvtárs záróbeszéde Képviselő elvtársak és elvtársnők! A Nagy Nemzetgyűlés IX. üléssza­ka befejezi munkálatait. A Nagy Nemzetgyűlés, elemezve ezen az ülésszakon országunk fejlő­dését az utóbbi években, elhatározta, hogy módosítja a választási törvényt. Népi demokratikus államunk megerő­södésének következményeképpen, a megszavazott módosítások kiszélesí­tették a szavazati jogot és biztosítot­ták ezt azok számára is, akik a régi törvény értelmében erre méltatlanok voltak. Az ülésszak munkálatai során rész­letesen megvitattuk az RNK kormá­nyának nyilatkozatát a szovjet kor­mánynak a leszerelésre és a nemzet­közi feszültség enyhítésére vonatkozó javaslataival kapcsolatban. Egyönte­tűen kifejezésre juttattuk itt a román nép akaratát, hogy támogatja ezeket a javaslatokat s ezzel hazánk ismét hoz­zájárul a béke és a világ összes né­pei közötti barátság megvédéséhez. A IX. ülésszak munkálatainak befe­jezésével végéhez közeledik a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésé­nek 1952 november 30-án megkezdő­dött II. törvényhozási szakasza. E törvényhozási szakasz munkáját a Román Munkáspárt politikája ve­zérelte. Ez a politika nyilvánult meg a megszavazott törvényekben, a kia­dott törvényerejű rendeletekben. Képviselő elvtársak és elvtársnők! A Nagy Nemzetgyűlés tevékenysé­gének egész tartama alatt kifejezésre juttatta a párt, a kormány és a nép egységét. A dolgozók saját politiká­juknak tekintik pártunk politikáját. Befejezésül köszönetet mondok a Nagy Nemzetgyűlés valamennyi kép­viselőjének e törvényhozási szakasz során kifejtett munkásságukért s a­­zért e törekvésükért, hogy a dolgozó nép szolgálatába állított tevékenysé­­günk minél termékenyebb legyen, hazánk népi demokratikus rendszeré­n­ek további megszilárdulásához, a béke, demokrácia és szocializmus tá­borának megerősödéséhez vezessen. Berekesztem a Nagy Nemzetgyűlés IX. ülésszakát. A következő három napra érezhető lehűlés várható. Az első két napért bo­rús idő, havas eső és havazás az or­szág minden részén, azután változó felhőzet. Élénkülő északkeleti szél. Az ország délkeleti részén helyenként hó­fúvás. Csökkenő hőmérséklet, nappal 0 és plusz 6 fok, éjjel mínusz 8 és plusz két fok között. Elismert, híres hegedűkészítő M­ouse Alexandra. Az idős mester 83 éve ellenére sem hagyta még abba a hegedűkészítés sok figyelmet, tü­­relmet és ügyességet igénylő munkáját. A közelmúltban a „George Enescu” Filharmónia rendelésére készített hegedűt. A napokban fejezte be négyszázadik hegedűjét. KÉPÜNKÖN: a mester egyik legújabb művének hangját hall­gatja. SZTÁLIN TARTOMÁNYBAN is minden nap újabb iparvállalatok fe­jezik be ez évi tervfeladataikat. A tartományban jelenleg több mint 60 iparvállalat dolgozik a jövő esztendő­re ,,BETOGEN D-55" a neve annak a tűzálló impregnáló anyagnak, ame­lyet a csehszlovákiai Grabna vállalat gyárt. Az említett anyaggal — kipró­bálásakor — egy deszkabódét­ festet­tek be, utána leöntötték petróleum, benzin és olajkeverékével, majd meg­­gyújtották A tűz semmilyen kárt nem okozott a deszkabódénak. NÉPI SZABADEGYETEM NYÍLIK NAGYBÁNYÁN. A Tudomány és Kul­túra Terjesztő Társaság nagybányai fiókja rendezésében Nagybányán új­ból megindítják a népi szabadegyetem tanfolyamait. Ebben az évadban 26,tu­dományos, kulturális és nemzetközi politikai előadást tartanak. (Fazekas György levelezőnk.) ÚJ NE­VESSÉGSZIGETELŐ A­­NYAGOT találtak fel az építőipari tu­dományos anyagkutató intézetben. A bitumen, szénhamu és salakvatta ke­verékéből készült új nedvességszigetelő anyaggal tökéletesen lehet pótolni az eddig használt kátránypapírt. Az új szigetelő anyag egyúttal sokkal ol­csóbb is. ÓRIÁSI TŰZVÉSZ PUSZTÍTOTT a burmai Midia Muleimein városában, ahol több, mint 1500 épület vált a tűz martalékává és több ezer ember ma­radt hajléktalanul. A tűz okozta anyagi károkat még nem becsülték fel. AZ ORSZÁGBAN TÖBB mint 180 féle gyógynövény terem. Az idén az 1950 évinél hatszor nagyobb területen termesztettünk gyógynövényeket. Szá­­­mos gyógynövény vadon él. Ezeket 3000 falusi szövetkezet gyűjti össze. A MAGYAR AUTONÓM TARTO­MÁNY 125 kollektív gazdasága a ta­valyihoz viszonyítva kétszeresére gya­rapította a fejőstehenek, sertések és juhok számát. A Központi Lottó húzása A Központi Lottó november 30-i hú­zásán a következő nyerőszámokat húz­ták ki: 25, 40, 50, 42, 80, 58, 8, 74, 87 Ezúttal 1.989.342 lej kerül kiosz­tásra. A SPORTUL POPULAR és az ÚJ SPORT a rendes hétfői m­egjele­­néstől eltérően ezúttal vasárnap, december másodikán reggel jelenik meg a legújabb olimpiai eredmé­nyekkel. 1956. december 1. szombat Versenyvizsga (Tudósítónktól) — Nem mindenna­pi vizsga folyik a Népi Alkotások Házában, Marosvásárhelyen. Az első kérdés rendszerint: énekeljen egy népdalt. A második: tapsolja el a kö­vetkező ritmust. Csak azután kerül sor a vizsgázó maga választotta tán­cára, majd a színpadi mozgásnak és a zene átérzésének kipróbálására. Most éppen egy húsz év körüli da­liás ifjú táncolja a „kalotaszegi le­gényest“. Szilajság és jókedv, erő és hetykeség árad minden mozdulatából. Dacos, fejtartása, Válkránditádá, dob­­bantásai arra vallanak, hogy Szé­kely Dénesnek vérében van a tánc, háromszérfi őseitől örökölte a virtust. Oláh Margit köröndi táncot mutat be. Később azt a feladatot kapja, hogy egy képzeletbeli pillangót kergessen. Úgy libben ide-oda maga is, mint egy pillangó. Olyart kifejező a játéka, hogy nemcsak az ő arcán jelenik meg diadalmas mosoly, mikor a játé­kos lepkét „elfogja“. Vele örülnek a szemlélők is. , És még hány tehetséges fiatal jött el ide, hogy a versenyvizsgán részt vegyen. Olyanok, mint Orbán Jenő, a 17 éves székelyudvarhelyi marós, vagy Székely Olga szentivánlaborfal­­vi tanítónő, aki bármerre lát egy előtte ismeretlen táncot, „leírja“ és megtanulja. Messze földre jutott el a hír: meg­alakul a Magyar­­Autonóm Tartomány Népi Együttese. Sok fiatal leánynak és legénynek dobogtatta meg szívét a remény, hogy bekerülhet azok közé, akik a hazánkban élő magyarság oly csodálatos népi kincseinek hűséges ápolói, hivatásos művészi tolmácsolói lesznek. Javarészük eddig kulturott­­honok műkedvelő együttesében vagy Szakszervezeti kulturcsoportokban elé­gítette ki th­üvészi vágyait, keltette új életre a nép lelkéből fakadt ,régi és új dalokat, táncokat, ősi viseletet. Bi­zonyára nem egynek jutott közülük eszébe: erre vágytunk, ezt vártuk, hogy még többet tehessünk a népi kultúráért. Szakértők által irányított népi együttest, amelytől tanulhatnak a kultúrcsoportok. S mikor a párt és a kormány valóra váltotta sokezer fiatalnak — talán meg sem fogalma­zott, ki sem mondott — óhaját, elin­dultak Marosvásárhelyre „szerencsét próbálni“. Mintegy kétszáz énekes, táncos és zenész gyűlt össze a versenyvizsgára. Közülük választják ki a legjobbikat, a közel 120 tagú népi együttes ré­szére Egy falusi iskolában Apa község (Szatm­ár tálón) mint­egy 300 iskolaköteles gyermekének fejlődését a tanítók, a falu dolgozói, a néptanács, gépállomás traktoristái, a „Május 1“ kollektív gazdaság tag­­jai egyformán szívügyüknek tekintik. Igyekeznek az iskolát minél jobban ellátni, felszerelni. A szülök például megteszik, hogy m­ikor a rztalohiba mennek, magukkal viszik a rönköket és a malom fűrészén felvágva, készen beviszik a tűzifát az iskolába. A szü­lők szántották fel az iskola kísérleti kertjét is. Bevezették a villanyt mind a hat terembe, a folyosóra és az iro­dába is. A tantermekben még konnek­tor is van, hogy legyen villanyáram a laboratórium­i, fizikai kísérletekhez s az iskola vetítőgépéhez. Mindez eladóból, s a falu dolgozóinak ál­dozatkész munkája nyomán készült. A gépállomás szolgáltatja az ára­mot és támogatja az iskola most be­indított,­­ külön tanteremben beren­dezett traktorista­ körét is. Traktoral­katrészeket adott az iskolának. Bo­­zintan­a, a gépállomás mérnöke, és több más technikusa heti két órán át foglalkozik majd a jövő traktoristái­­val. A tanulók körében nagy az ér­­deklődés. Anton Gheorghe például,­­ aki egyébként gyengén tanul, és sokat hiányzik, erős fogadalmat tett a javulásra, csak éppen ki ne hagy­ják a traktorista körből. Az iskolás gyerekek a jó tanuláson kívül is igyekeznek viszonozni a ka­pott segítséget. A nemrégen alakult „Május 1“ kollektív gazdaságnak öt tanító vezetésével az egész iskola dolgozott a csukoricatörésnél. De ugyanígy ott vannak mindenütt, ahol apró kezük segítségére szükség van. Apa községben a négy osztályos magyar tagozatban Szabó Zsuzsánna, Gu­ja Ida — a román tagozatban pe­dig Maries Elizabeta, Valenhu Joan, Pop Maria, Moroz Paulina, s a többi tanerők a falu vezetőségével és dol­gozóival együtt fejlesztik iskolájukat. S. D. Jelenet „A cár és az ács" című DEFA-filmből, amely a német film­­napokban kerül bemutatásra a fő­városban

Next