Előre, 1957. február (11. évfolyam, 2885-2909. szám)

1957-02-01 / 2885. szám

Honpolgároki Így szól a választási kiáltvány megszólítása. Honpolgá­­roki... A megszólítás szíven üt, mert hozzám szól, aki tudatosan, szív­vel, lélekkel s értelemmel polgára vagyok e honnak, tehát megszólítottnak ér­zem magam és felelnem kell e megszólításra. Emlékezem nem éppen boldog ifjúságomra, ami­kor ilyen meghatározás­sal illettek engem és a többieket, akik fütyültünk a kortes felhívásokra: Vá­lasztók! Választó az ör­dög — mondta akkoriban az állampolgár az utcán és összegyűrte a válasz­tási kiáltványt és eldobta a sárba, vagy egy pené­szes kapu alá. Mert se választónak, se honpol­gárnak nem érezte ma­gát. Félelmet, szorongást, undort, gyűlöletet, meg­vetést érzett azok iránt, akik háza alatt a saját zsebüket és a személyes érdekeiket értették. Ma, amikor hozzám szól a választási kiált­vány és Honpolgárnak nevez engem, azt érzem, amit a francia forradalom fiai és hívei éreztek, mikor Polgártársnak szólították egymást. A megszólítás forradalmi állampolgári tudatomhoz szól. A forradalmi fejlő­désben született állam szólít meg, a nép állama, az én államom, amellyel azonosítom magam, ame­­lyet megvédek minden körülmények között és amely megvéd engem. Eszméimről, életemről és személyes békémről van szó, amikor az állam választani szólít és én vele eszméimre, életemre, a nép uralmára, a hala­dásra és a békére szava­zok, mindenekfölött, e­­gyetlen felsorolt tényező­től sem függetlenül a bé­kére, mert ez az állam, az én államom legelső a­­lapelvei között a béke fö­lötti őrködésben vállal fe­lelősségteljes kommunis­ta feladatot a béke fölött őrködő többi állammal egyetemben. Nem sorrendben, hanem kezdet és vég kérdése a béke ügye, a lét kérdése. Olvasom a választási ki­áltványt, az író érzékeny­ségével kutatom sorait a hon belső állapotáról, fej­lődésének perspektíváiról. De azokat a sorokat, amelyek államunk kül­­vonatkozásairól beszélnek kétszer is átolvasom. A kiáltványnak ez a ré­sze arról szól — hozzám, hozzád, hozzánk, minden­kihez, akinek kedvesek ö­­véi, eszméi, álmai és sor­sa —, hogy ez a mi álla­munk biztonságos tudat­tal, szilárdan, határozot­tan, egyszerűen és félre­érthetetlenül híve és szol­gája a békének. Nincs itt semmi kacskaringó, sem­mi hátsó gondolat, sem­milyen levanti számítás, kereskedői hátsó gondolat, választási fogás, az ál­lam azt akarja, amit én a honpolgár: békét a föl­dön. A honpolgárok állama tudatosan és tisztán, a szocialista államok nagy családjának közös emberi és államerkölcsi elvei sze­rint, tiszteletben tartja minden állam szuvereni­­tását, a mi államunk a tudatos honpolgárok álla­ma nem tűr beavatkozást belügyeibe és nem avat­kozik más állam bel­ügyeibe ... Régen, nem túl boldog ifjúságomban, az azóta megdöntött államban csak arról tudtam, hogy a béke fölött egy ország őrködik csupán, a Szovjetunió. S ezért a béke melletti ál­lásfoglalás egyben hitval­lás is volt és ez nagyon enyhén szólva, nem járt előnyökkel. Hiszen közöt­tem, fölöttem és alattam, amerre léptem, ahová néztem ezek között a ha­tárok között, az állam nem a békét akarta, s e­­zért megsemmisítésemre törekedett, rendőrállam volt, terrorista, burzsoá diktatúrás, majd fasiszta elnyomó állam. Egy marok­nyi tőkés és feudális four nem elégedett meg any­­nyival, amennyit a nép verejtékéből összehará­csolt, hanem habzó száj­jal sandított jobbra-balra, honnan, melyik szom­szédtól rabolhatna el még egy darab kizsákmányol­ható földet s a földdara­­bon kizsákmányolható munkásokat és paraszto­kat, hogy mohóságát csil­lapítsa, bár egy időre, mert hiszen ez ugyanúgy csillapíthatatlan, mint az idült alkoholista tehetet­len és véget nem érő szomja... Az állam sorsa vég­eredményben sose abból a szempontból érdekelte a népet, amelyből akár a szomszéd, akár a hazai burzsoáziát. Mert a bur­zsoáziát korántsem az állam s a nép sorsa ér­dekelte, hanem egyedül és kizárólag telhetetlen zse­be, feneketlen étvágya és a háború szálait úgy szövögette, ahogy éppen személyes érdekei kíván­ták. Bár ezek az érdekek se voltak túlontúl, hogy úgy mondjuk hazaian személyesek, hiszen kivé­tel nélkül a külföldi tőkék köldökzsinórján lógtak. Amerikai, francia, belga, német, angol, svájci tőke — és velük együtt a ha­zai —, ezek voltak az igazi urak az állam fö­lött, amelyben nem volt szabad ember, nem volt szabad gondolat, szabad cselekedet, rab és vak eszköz volt a kezükben a nép. Választóki így szólítot­tak meg bennünket az urak. Választóki így szó­lítottak meg romániai tő­kések és földesurak, ro­mánokat, magyarokat és más nemzetiségűeket. így szólított meg a brüsszeli bank, a new-yorki börze, francia vagy a német tő­késcsoport, Horthy bará­tai: Weisz Manfréd fegy­vergyáros és Chorin Fe­renc a bankár és Eszter­­házy herceg a négyszáz, ezer hold ura ... Válasz­tók i­s duruzsolták fü­lünkbe, szavazzatok ránk, a háborúra, a halálotok­ra, a pusztulásra és bol­dogok lesztek a túlvilá­gon ... Nos, megismertük a háborújukat is. Most a békére szava­zunk, önmagunk felszó­­lítására, önmagunk meg­bízásából, önmagunkra, honpolgárok honpolgárok­ra. És a pokolba minden­kivel, aki nem a békét akarja ... hanem a hábo­rút, s a múltat... MÉLIUSZ JÓZSEF HONPOLGÁR!... Vilda proletárjai egye­sült ét­elei XI. évf. 2885 sz. * 6 oldal ára 20 báni ★ 1957 február 1. péntek KIPRÓBÁLT A PÍRT VEZETŐNK X­i­ lóta ember néz az égre, vö­­rös csillag volt a reménye, — így hirdette ezt Ady is a maga ide­­jében. Amióta pedig az emberek hozzáfogtak, hogy reményeiket va­­lóra váltsák — harcban és munká­ban itt lent a földön —a remény­ség jelképe, a vörös csillag földjük testet öltött. A mi vörös csillagunk reménységünk hordozója és telje­sítője a párt, a dolgozók pártja. Mióta hazánk dolgozó népe saját kezébe vette az ország vezetését, sorsának irányítását biztos kezű­ kormányosra, pártjára bízta. Bár­milyen kérdés merüljön fel, minden elválaszthatatlanul a párthoz fű­ződik. A mi életünk elszakíthatatlan része a párt, hozzátartozik, egysé­get alkot vele. Az ország haladó erőinek legszélesebb összefogását jelentő Népi Demokrácia Frontja kiáltvánnyal fordult az elmúlt na­pokban az ország népéhez. A kiált­vány — nem egyszerű választási kinyilatkozás, hanem komoly mun­kaprogram, amelynek teljesítése mindannyiunk közös dolga, mind­annyiunk jólétének forrása. A va­lóság talajából fakadt ez a felemelő program, melynek megvalósulá­sát, mutat rá a kiáltvány, két té­nyező biztosítja: mindannyiunk kö­zös erőfeszítése és a párt vezetése. Lényegében egyet jelentenek ezek, hisz erőfeszítéseink hathatósságát a párt bölcs útmutatása adja meg és a párt irányt adó szavai a mi karja­inkkal válnak tetté. „Az új, virágzó élet megterem­téséért, a szocializmusért folyó harc irányító és mozgósító ereje a Román Munkáspárt". A kiáltvány­nak ebben az egyetlen mondatában évtizedek tapasztalatainak tanulsá­ga sűrűsödik, nyer ismételt meg­fogalmazást. S ez az ismétlés ko­rántsem fölösleges, mert olyan igazságot fejez ki, melyet az élet újból meg újból igazol: csak a párttal, a párt vezetésével tudjuk megtalálni a helyes utat. Szüksé­ges, magának az életnek a követel­ménye, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép legjobb fiai összefog­janak a legfejlettebb eszmék, a marxizmus a leninizmus zászlaja alatt, a legmagasztosabb cél, a kommunizmus megvalósításáért. Ez az élcsapat a dolgozó nép legkivá­lóbb tulajdonságait hordozza, a nép bölcsességét képviseli. Évtizedek ta­pasztalatai tanítottak meg bennün­ket, hogy egyetlen párt létezik csu­­pán, amely sohasem hagyta cser­ben a dolgozókat, amely a legnehe­zebb körülmények között is biztos kiutat mutatott a pusztulással fe­nyegető veszélyből. Csak a párttal, a párt vezetésével győzedelmesked­­hetünk a nép ellenségei fölött, te­remthetjük meg a szocialista épí­téshez szükséges erőt és egységet. A párt mutatta meg a gyakorlati módját annak, hogyan szabadulhat­­nak meg a dolgozók a kizsákmá­nyolástól.A kommunisták pártja vo­t az egyetlen erő az országban amely ténylegesen felvette a harcot és harcba vitte a tömegeket is, a vég­pusztulást hozó fasiszta uralom el­len, a párt vezette ki az országot a bűnös szovjetellenes háborúból. Fe­lejthetetlen minden romániai ma­­gyar dolgozó számára, hogy a párt létrejöttének pillanatától kezdve kö­vetkezetes harcosa az együttélő nemzetiségek jogegyenlőségének és, hogy a Román Kommunista Párt volt az egyetlen párt, amely hat­hatósan felemelte szavát 1944 őszén a Maniu gárda északerdélyi garázdálkodása ellen. Éppen olyan feledhetetlen tanulságok ezek, mmnt az építőmunka éveiben szerzett ta­pasztalatok. A párt országos kon­ferenciája 1945 őszén, megmutatja az egyedüli járható utat, amely a háborús romokkal borított országot elvezeti a virágzáshoz és jóléthez. A párt akkori útmutatását az or­szág iparosításának és ennek alap­ján a mezőgazdaság gépesítésének, az ország termelőerői szüntelen fejlesztésének politikáját a nép jó­létének emelése érdekében híven követtük és követjük ma is. S az eredmények nem maradtak el. Ez­előtt négy évvel a Népi Demokrá­cia Frontjának akkori kiáltványa teljes joggal állapította meg, hogy Románia gyorsan iparosodó ország, mely fokozatosan gépesíti mező­­gazdaságát. S ime, ma, négy év után, a mostani kiáltvány már újabb helyzetjelentést nyújt: „A népi demokratikus rendszernek rö­­vid idő alatt sikerült ipari-agrár országgá változtatni Romániát". Bármerre járunk az országban ennek a változásnak a jeleivel, új erőművel, gyárral, bányával, gép­állomással vagy szocialista nagy­üzemi mezőgazdasággal találko­zunk. Mindezek azonos dologról vallanak: a párt szavai valóra vál­nak, mert a párt nem ígér, hanem harcba vezeti a dolgozókat a kitű­zött célok elérésére. A párt nem ígért a múltban sem és ma sem igér, hanem a dolgozók elé tárja a tennivalókat. S amink van azt mi teremtettük a párt hívó szavára. Ezekben az években azt is megta­nultuk, hogy az út amelyet a párt­mutat nekünk nem mindig sima, a harcok vihara gyakran hullámo­kat korbácsol és hajónknak meg kell küzdenie azért hogy parthoz jusson. Mit is csiná­lánk kormá­nyos nélkül, milyen zátonyos vi­zekre sodorná kormányos nélküli hajónkat az ár ? A párt bölcsessége és a nép munkája együtt, egymásban nyer­nek értelmet. A párt bölcsessége azáltal, hogy a népet szolgálja, a nép harca és munkája pedig a párt előrelátásával párosulva tapogató­zásból hozzáértéssé növekszik. „A pártot sok ezer szál fűzi a dolgozó tömegekhez s ezek a kapcsolatok egyre erősödnek". Érezzük ezeknek a szálaknak életet hordozó erejét minden nap, minden tettünkben, melyet a párt szava indit el, érez­zük a párt és a kormány intézkedé­­seiben, melyek a tömegek kivánsá­­gát és érdekeit szolgálják. A sok ezer szál, amire a kiáltvány is utal nem csak a pártot fűzi a néphez, hanem a népet is a párthoz. Mily nagyszerűen nyilvánul meg ennek a kapcsolatnak a hatása a pártvezetésnek azokban a módsze­reiben, melyeket a Központi Veze­tőség legutóbbi ülése dolgozott ki. Az új fizetési rendszer, a pártnak ez a nagyjelentőségű kezdeménye­zése százezrek közreműködésével ölt végleges formát. Az alapelvek helyességét fokozza az alkalmazás részleteinek sokoldalú megtárgya­lása, a tömegek tapasztalatának felhasználása. A pártot és népet egy­befűző kap­­csolatok c.szakíthatatlanok, noha ellenségeink nem mondanak le ar­ról hogy minduntalan megpróbál­kozzanak a lehetetlennel. Ezeknek a szálaknak az erejét az adja, hogy a pártnak nincs külön érdeke ame­lyet el lehetne különíteni a nép­­érdekétől, az adja, hogy a párt vezetése nem a népen való uralko­dást, hanem a nép szolgálatát je­lenti. A párt legfőbb célkitűzése jólétet és bőséget teremteni a dol­gozók számára. Ennek a célkitű­zésnek reális programját nyújtja a decemberi plenáris ülés határoza­ta, amely újabb bizonysága a párt szava komolyságának. A nyíltság jellemzi a párt és a nép kapcsolatait. Akiknek azonosak az érdeke­k őszintén beszélhetnek egymással. Akad-e a világon párt, a kommunista és munkáspártokon kívül, amely nyíltan beszélne saját hibáiról ? Nyilvánvalóan nem. A dolgozók pártja lényegénél fogva nem takarhatja el a nehézségeket és hiányosságokat, az elkövetett hi­bákat, mert ha ezt tenné, hogyan szá­llhatná harcba a tömegeket ezek kiküszöbölésére ? Ha nem be­széde, miként azt a decemberi ple­náris ülés is tette, arról is ami még nincs rendjén, arról is amit hibá­san csináltunk, akkor a párt szava nem válhatna tetté. A párt nyílt és őszinte szava nem gyengíti hanem erősíti kapcsolatait a tömegekkel. Joggal állapítja meg az NDF kiált­­ványa: „Amit a Román Munkás­párt mond, az helyes és a párt sza­­vát követő sokmillió dolgozó mun­kája és harca nyomán tetté érlelő­dik.“ Tetté érlelődnek a párt szavai, mert hívására eszünk és szívünk egyaránt megmozdul és egyaránt megérti a bennük lobogó nagy esz­­méket és igazságokat. Megérti és magáévá teszi őket hazánk minden dolgozója, mert hozzá szólnak róla szólnak. A párt nevelő és buzdító szava egységbe forrasztotta hazánk különböző nemzetiségű dolgozóit, mindannyiunkat, akik bár más-más nyelven beszélünk de egy akarattal küzdünk közös célunkért. Mindany­­nyiunkhoz fordul a kiáltvány : „A párt és a köréje tömörült haladó erők harcra és munkára szólítják az egész népet az életszínvonal emeléséért, ami a párt és a kor­mány politikájának legfőbb célja. E feladatok megvalósításához, a nehézségek és a hiányosságok kikü­­szöböléséhez az összes dolgozók e­­gyesült erőfeszítésére van szükség. Szilárdan hisszük, hogy népünk, — amely oly számos és nagy nehézsé­get legyőzött az utóbbi 12 év alatt­­— a párt bölcs vezetésével olyan bőséges és szép életet teremt ma­gának, mint amilyen gazdag és szép maga hazánk is, a Román Népköztársaság.“ Hisszük ezt és bízunk erőnkben, hogy megvalósítjuk céljainkat. Hi­hetünk és bízhatunk, mert erőinket megsokszorozza a párt vezetésének bölcsessége. Amikor két nap múlva az urnák elé járulunk, arra szavazunk, hogy a párt szava mun­­kánkban tetté érlelődjék. SZAVAZZUNK A FEBRUÁR­I Népi Demokrácia Frontja JELÖLTJEIRE! vasárnap A NÉPGYŰLÉSEK választási rendszerünk MÉLY DEM Politikánk megfelel a nép alapvető érdekeinek Csütörtök délután nagyszabású vá­lasztási népgyűlés zajlott le a buka­resti Recolta sportcsarnokban. A „23 August“ választókerület sokezer vá­lasztója találkozott itt az NDF kép­viselőjelöltjével, Chivu Stoica elvtárs­sal, a Minisztertanács elnökével, az RMP KV politbürójának tagjával. A nagygyűlésen résztvettek az „23 Au­gust“ fémipari üzemek, a „Republics“ csőgyár, a „Bucuresti“ cementgyár, a „Filatura Romíneasca de Bum­bac“ és több más nagyvállalat munkásküldöt­tei, valamint sok katona, háziasszony, tisztviselő. A gyűlés elnökségében Chivu Stoi­ca, Constantin Pirvulescu, Stefan Voi­­tec, Vladimir Gheorghiu, Fl. Dan Vla­­che, A. Vladoiu elvtársak és a város­rajon főbb vállalatainak és intézmé­nyeinek küldöttei foglaltak helyet. A gyűlést N. Mátés elvtárs, az NDF városi tanácsának tagja, az RMP „23 August“ rajoni bizottságának első tit­kára nyitotta meg.A választók közül elsőnek Ion Bur­­dusan, a „Republica“ üzemek élmun­kása szólalt fel és elmondotta, hogy üzemében a januári termelési tervet 6,7 százalékkal túlteljesítették. Ion Popescu, az „23 August“ rajoni 67. számú vegyes iskola tanítója népi demokratikus rendszerünk kulturális vívmányairól és a tantestület további feladatairól beszélt. Maria Partenie, a „Filatura Romi­­neasca de Bumbac“ munkásnője mél­tatta a február 3-i választás jelentő­ségét s kiemelte, hogy országunk if­júságának alkalma lesz bebizonyítani a párt és a kormány iránti forró sze­­retetét. Ezután kidomborította azt a figyel­met és szeretetteljes gondoskodást, a­­melyben pártunk és kormányunk az ifjakat részesíti. Szabad életünk — mondotta befeje­zésül a felszólaló — szemet szúr az imperialista köröknek. Meg akarják zavarni nyugalmunkat, békés alkotó munkánkat. De mi nem ijedünk meg tőlük és bátran szemükbe vágjuk. Erős a mi pártunk, a munkásosztály pártja s ennek vezetésével — ha kell életünk árán is — megvédjük forra­dalmi vívmányainkat. Ion Costea, a „23 August" üzemek mérnöke a többi között ezeket mon­dotta: Ránk, technikusokra meg­tisztelő feladatok várnak. Jobban meg kell szerveznünk a gyártást, bátran alkalmaznunk kell a korszerű módsze­reket, tapasztalatainkkal elő kell segí­tenünk a túlzott centralizmus korláto­zását, harcolnunk kell a bürokrácia el­len. Ezután hangsúlyozta, hogy bizonyos reakciós körök újabban egyre többször hangoztatják „óhajukat“, hogy „fel­szabadítsanak“ bennünket. Munkás­­osztályunk, dolgozó parasztságunk is­meri már ezt a „szabadságot“ és nem kér belőle. Ion Costea mérnök a továbbiakban kifejtette, hogy milyen veszélyt jelent a béke szempontjából az úgynevezett „Eisenhower-elv“ s hangsúlyozta, hogy a békeszerető népek éberen őrködnek a béke felett. Ion Marinescu nyugdíjas a burzsoá­földesúri rendszer korrupt választási módszereiről beszélt. Radu Dragan, a rajoni néptanács elnöke felsorolta, hogy milyen építke­zési munkálatokat hajtottak végre az utóbbi négy év alatt a lakosság támo­gatásával. Elmondotta, hogy a most megtartott találkozókon a választók számos javaslatot tettek a dolgozók javát szolgáló további építkezésekre. A gyűlés hatalmas lelkesedés kö­zepette folyt le. Chivu Stoica elvtárs beszédét la­­punk 3. oldalán közöljük. A román-magyar testvériség jegyében (Tudósítónktól) Szerdán, január 30-án délután az ország egyik leg­érdekesebb, legváltozatosabb összetételű választó­kerületének, a kolozs­vári 31. választókerületnek a szavazó­polgárai találkoztak jelöltjükkel. Két egyet­em, két színház, klinikák egész sora van e választókerületben, ugyan­itt van a mezőgazdasági főiskola, a mezőgazdasági kísérleti telep, és ipar­telepekben sincs hiány. Kulcsár Ferenc, az NDF tartományi vezetőségi tagja, Kolozsvár tarto­mány néptanácsi elnöke, megnyitó­­szavaival megkezdődnek a felszólalások. Raluca Ripan, az Akadémia kolozsvári fiókjának elnöke örömmel jelenti be, hogy az akadémiai fiók tudományos intézetei számára januártól 54 új állást hagytak jóvá, laboránsok, technikusok számára. Ez új lendületet ad a tudományos kutató munkának.­­ Sokszor elmondottuk már, de soha sem feleslegesen, hogy a Bolyai Tudományegyetem a népi demokratikus rendszer eredménye — jelenti ki Demeter János, a Bolyai-egyetem professzora. ■— Egyetemünk különösen az utóbbi időben mindenre kiterjedő támogatásban részesül. Az elmúlt hónapban például laboratóriumainkat jelentékeny modern felszereléssel egé­­szítették ki. A kolozsvári Magyar Állami Színház részéről Csóka József színművész beszél. — Népi demokratikus államunk gondoskodása folytán a kolozsvári Állami Magyar Színház ma olyan kedvező feltételek között fejti ki munkáját, mint még soha, 160 éves fennállása óta — jelenti ki Csóka József. A nemzetiségi egyetértést hangsú­lyozza ki Rosea Alexandru is, a Babes egyetem prorektora. Nem hiányoznak a bírálatok sem. Timoftei Gheorghe, régi­ munkás-har­cos, a Grigorescu városrész iskolájának helyzetét teszi szóvá. Megkezdte működését a kiskapusi kénsavgyár A marosvásárhelyi 5. számú építkezési tröszt munkásai és a nagyszebeni „Independenta” mű­vek technikusai nagyjelentőségű teljesítménnyel köszöntik a nagy nemzetgyűlési választáso­kat. Január 31-én befejezték a kiskapusi kénsavgyár építkezését és ugyanaznap hozzáláttak a gépek bejáratásához. A gyár 6. számú kemencéje már meg is kezdte a termelést. Az új kénsavgyár nemsokára teljes kapacitással fog dolgozni. Csak a népi demokratikus rendszerben bízunk Több mint ötezer munkás, techni­kus, tanár és egyetemi hallgató, társa­dalmi és kulturális aktivista, katona, háziasszony s dolgozó paraszt gyűlt össze szerdán délután a lasi tartomá­nyi szállítási vállalat nagy csarnoká­ban, hogy találkozzék NDF jelöltjével Iosif Chisinevschi elvtárssal, az RMP KV Politbürójának tagjával, az RMP KV titkárával. A választók lelkes éljenzéssel fogad­ták jelöltjüket és hosszasan éltették a Román Munkáspártot, élén Központi Vezetőségével. Dumitru Gheorghiu elvtárs, a lasz tartományi pártbizottság első titkára az NDF tartományi Tanácsának elnö­ke megnyitó beszédében kidomborítot­ta, hogy a választási kampány során tartott sokszáz népgyűlésen a válasz­tók büszkén sorolták fel a népi demo­kratikus rendszer vívmányait és az ország igazi gazdáiként mérlegelték, miképpen kell megoldani az általános és helyi jellegű kérdéseket. A felszó­laló hangsúlyozta, hogy a népgyűlése­ken elhangzott javaslatok jórésze már meg is valósult s a többi is hamaro­­san valóra válik a tömegek közremű­ködésével. Costache Craciun, a iasi vasúti sű­­tőház munkása Maria Pot­iniche, a Textila Rosie gyár munkásnője, és Octav Baghiu, a lasi tartományi au­­tójavító műhelyek igazgatója, dolgo­zóink új életéről beszélt és arról, hogy a párt és a kormány hogyan gondoskodik a dolgozók életszínvona­lának szüntelen emeléséről. Constan­tin Turcan, az Ilie Pintilie vasúti mű­helyek ifjúmunkása kifejtette, hogy népi demokratikus rendszerünk min­­den fejlődési lehetőséget megad ifjú­ságunknak. A iasi főiskolai oktatás fejlődéséről beszélt Gheorghe Ciobanu egyetemi tanár, a iasi Műegyetem prorektora. Dumitru Juverdeanu katonatiszt rá­mutatott arra, hogy néphadseregünk katonái, tisztesei és tisztjei, a dolgozó nép fiai, aktív részt vesznek az or­szág politikai életében. „Mi, dolgozó parasztok — mondotta Teodor Pamfil, a Holboca községi me­zőgazdasági társulás tagja­i, akik most gazdái vagyunk a földnek, a­­melyet megművelünk, sohasem fogjuk elfelejteni a párttól és a kormánytól, testvéreinktől, a városi munkásoktól kapott támogatást. A jelen voltak hosszas tapsa közepet­te emelkedett szólásra Iosif Chisi­­nevschi elvtárs. Széles távlatok (Tudósítónktól.) — Amióta a tordai színház nézőterét renoválják, nincs a városnak eléggé befogadóképes terme. Különösen kitűnt ez január 30-án, ami­kor a város lakossága, munkások, dol­gozó parasztok, értelmiségiek megbízot­tai nagygyűlésen találkoztak Leonte Routu elvtárssal, az RMP KV Polit­bürójának póttagjával, a tordai 27. választókerület nagy nemzetgyűlési kép­viselőjelöltjével. A rajoni néptanács gyüléstermében egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, zsúfolásig meg­telt a karzat, a gyülésterem melletti kü­lön helyiség is, az egybegyűltek egy része a folyosóról hallgatta végig az elhangzottakat. A párt, a kormány és a dolgozó nép szilárd egységének újabb kifejezője volt ez a nagygyűlés. Számos tordai és környékbeli lakos szólalt fel. Mun­kások, kollektivisták, értelmiségiek ne­vében taglalták, hogy mit adott és milyen távlatokat nyit a népi demokra­tikus rendszer, felidéztek a rosszemlékű múltból egy-egy jellemző mozzanatot és hitet tettek a szocializmus mellett. Sofronie Joan, az Electroceramica gyár idős munkása elmondotta egyebek között, hogy a 30-as évek elején any­­nyi szakmájabeli munkást tartóztattak le és dolgoztattak ingyenesen a börtö­nökben, hogy az egyenesen versenyt je­lentett a vállalkozóknak. Hasonlóképpen emlékeztek meg üze­mükről más felszólalók is. Elmondot­ták egyebek között, hogy a tordai ce­mentgyárban a külföldi és belföldi tő­kés vállalkozók idejében mindössze 500 munkás dolgozott, a balesetek szá­ma évente mégis 300-ra emelkedett a kezdetleges berendezések és az ember- 910 munkaformák miatt. A cement­gyárak megbízottja büszkén emléke­zett meg a nagygyűlésen arról, hogy háromszor egymásután nyerték el a termelés vörös zászlaját s mintegy 2500 tonna cementet adtak az épít­kezésekhez terven felül. Négy új blok­kal, számos családi házzal, saját mo­zival gazdagodott a gyár csak az utób­bi időben. A munkások körében minde­nütt nagy megelégedést és örömet váltott ki a december 27-29-i plená­ris ülés határozata; ez újabb munkavál­lalásokban is kifejezésre jutott. Felszólalt a nagygyűlésen Kereki Pál a tordaszentmihályi kollektiv gazdaság elnöke is. Ismertette gazdaságuk si­kereit s megemlítette, hogy kollektiv gazdaságukban tavaly is 40 lejt ért egy munkaegység. Nagy taps közepette biz­tosította a városi dolgozókat a kol­lektivisták eltökéltségéről, hogy to­vábbra is gondoskodnak a munkásság kenyeréről és az állam központi alap­járól. Értelmiségiek és más tordai lakosok szólaltak fel sorra, majd Leonte Rautu elvtárs mondott beszédet. Az almaszegi hőerőmű A derna-tatarosi szénmedencében (Nagyvárad tartomány, Margitta rajon), Almaszeg községben, hatalmas hőerőmű épült. Egész sor bánya­üzem Innen kapja a szükséges elektromos energiát. A hőerőmű már a közeljövőben a sarmasági medencét is el fogja látni villamos árammal. Képünkön a hőerőmű főépülete látható. Mindenben támogatjuk a párt politikáját A craiovai 15. sz. választókerület­hez tartozó honpolgárok szerdán dél­után nagygyűlés keretében találkoz­tak jelöltjükkel, Constantin Pârvules­­cu elvtárssal, az RMP KV Politbüró­jának tagjával. A gyűlésen az „Elec­­troputere“ gyár, a „7. Noembrie“ mezőgazdasági szerszám, és gépgyár és a „Partizánus“ üzemek sok dol­gozója, a környékbeli falvakból föld­művesek, továbbá tanárok, tanítók és háziasszonyok igen nagy számban vettek részt.­­ Cornel Fulger elvtárs, az NDF tar­tományi tanácsának elnöke megnyitó beszédében méltatta a népi demokra­tikus rendszer nagy eredményeit. Ezután számos felszólalás hang­zott el. Az „Electroputere" gyár dol­gozói — mondotta Anton Puscasu mérnök — teljes erejükkel támogat­ák a párt politikáját Viorel Buzarnescu, a „7 Noembrie“ üzemek ifjúmunkása arról beszélt, hogy a párt és a kor­mány milyen messzemenően gondos­kodik az ifjúságról. Gheorghe Prida, Podari községbeli társult paraszt szó­lalt fel ezután. Elmondotta, hogy az eszmék, ame­lyekért 1907-ben az ország annyi dol­gozó parasztja — köztük számos föl­dije is — életét áldozta, csak a népi demokratikus rendszer éveiben váltak valóra. Támogatjuk a párt politikáját igyekezni fogunk többet termelni s 15 vagon búzát és kukoricát adunk el a szövetkezetnek — mondotta. Stefánia Torna az ,Independenta" munkásnői­­je a nők hajdani jogfosztett Ságóról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a nők helyzete gyökeresen megváltozott, teljes jogegyenlőségnek örvendenek. A tanügyi káderek nevében Nicolae Popa tanár szólalt fel. Kiemelte, hogy az NDF választási felhívása és az RMP KV legutóbbi plenáris ülésének határozatai igen értékes útmutatáso­kat tartalmaznak az ifjúság nevelését illetően.

Next