Előre, 1957. május (11. évfolyam, 2963-2987. szám)

1957-05-03 / 2963. szám

1957. május 3., péntek Külföldi vendégeink , rólunk Az évek óta immár hagyományossá vált szokás szerint az idén is számos külföldi vendég érkezett országunkba, hogy velünk együtt ünnepelje meg a dolgozók nemzetközi szolidaritásának nagy napjáit. "A szocialista és tőkés­­országok dolgozói egyaránt elküldték megbízottaikat, hogy széjjelnézzenek ebben a szocializmust építő ország­ban, s képviseljék őket az ünnepsé­gen. A felvonulás után a díszemelvényen elbeszélgettünk néhány külföldi ven­dégünkkel. Viktor Ivanov, a szovjetunió kőolajipari munkásai szakszervezete központi bizottságának elnöke egye­bek között kijelentette, hogy párt­vezette dolgozóink már eddig is szép eredményeket értek el az ország gaz­dasági és kulturális fejlesztése terén, s azt a meggyőződését fejezte ki, hogy Románia népe bizonyára újabb és újabb győzelmekkel gyarapítja ed­digi eredményeit. Hozzátette, hogy a szocialista országok népei, s a tőkés országok munkássága ezen a napon még jobban átérzi a munkásegység szükségességét és ezzel tovább szilár­dítja a dolgozók nemzetközi szolidari­tását. Vu Huszan-seng-et, az össz­kínai szakszervezeti szövetség szerve­zési osztályának vezetőjét, aki messzi­ről, csaknem a földgömbünk másik oldaláról érkezett ide, a legjobban a május elsejei felvonulás lelkes hangu­lata ragadta meg. — Egy ügyért harcolunk, egy ügyért dolgozunk — mondotta — a kínai nép, kommunista pártja veze­tésével szintén boldogabb életéért és a világbékéért küzd. ÁCS Sándort, a Magyar Nép­köztársaság építőmunkásainak szövet­sége küldötte el hozzánk. Elöljáróban tolmácsolta a szakszervezetekbe tömö­rült magyar munkásság elvtársi üd­vözletét, sok sikert kívánt nevükben népünknek a szocializmus építéséhez. Ács elvtárs a sajtó útján is tolmá­csolni kívánta Románia népének a magyar munkások köszönetét az el­lenforradalom leverésében és sebeik begyógyításában nyújtott támoga­tásért. — Minderről soha, egy pillanatra sem feledkezünk meg és biztosítjuk a román népet, hogy a jövőben is féltő gonddal ápoljuk népeink megbontha­tatlan egységét — búcsúzott Ács elv­társ. Mihamed Medvally és Ca­ra Ilaici, az egyiptomi mezőgazda­­sági munkások szakszervezeti szövet­ségének elnöke hosszasan elnézett az ünneplő tarka tömeg felett, s csak ez­után válaszolt kérdésünkre: — Most, hogy részt vettem a buka­resti dolgozók gyönyörű felvonulásán, valahogy erősebbnek, hatalmasabbnak érzem magam. A román és az egyip­tomi népek jó barátok. Márpedig ha barátaink erősek, mi is erősebbeknek érezhetjük magunkat. Claude Guillot, a franciaor­szági villamosipari munkások orszá­gos szövetségének titkára most első ízben vesz részt egy népi demokrati­kus ország május elsejei ünnepségein. — Soha el nem halványuló emlék­ként őrzöm meg a munkásösszetartás, a testvériség, az erő és a világ szo­cialista jövőjébe vetett megrendíthe­­tetlen hit e nagyszerű megnyilvánulá­sát, amelynek tanúja lehettem önök­nél. Kérem tolmácsolják a romániai munkásságnak a francia munkások üdvözletét — mondotta. Wieslaw KOS, a Lengyel Nép­köztársaság Szakszervezetei, Központi Tanácsa elnökségének tagja tömören fogalmazta meg mondanivalóját: „Mo­soly, öröm, barátság és nemzetközi­ség. Ezt éreztem a mai felvonuláson. Ilyen hangulatban csak olyan szabad emberek ünnepelhetnek, akik a szocia­lizmusért, a békéért dolgoznak, szo­cializmust építő országban.“ Kusto Popivoda, a jugoszlá­viai Szakszervezetek Központi Taná­csa küldöttségének vezetője, a Jugo­szláviai Kommunisták Szövetsége Központi­­Bizottságának tagja, így összegezte véleményét: „Küldöttsé­günk látogatása önöknél és részvétele ezen a nagyszerű ünnepségen a szo­cializmusra és a békére irányuló kö­zös erőfeszítéseinket fejezi ki“. Tallat Taglibi, a damaszkuszi haladó szakszervezetek szövetségének elnöke kellemes emlékeket őriz meg május elsejei ünnepségünkről. — Lelkesedés és vidámság jellemzi a román dolgozókat. A román nép és az arab népek között kölcsönösen me­leg baráti, érzés fejlődött ki, hiszen népeinknek a múltban azonos sorsuk volt — mondotta. Akárkivel beszélgettünk, szocialista, vagy tőkésország munkásküldöttével, valamennyien őszinte örömüket fejez­ték ki, mert látták, hogy népünk szív­­vel-lélekkel munkálkodik jobb jövője felépítésén, egy emberként áll ki a vi­lág dolgozóinak ügyéért, a népek sza­badságáért, a világ munkásságának egységéért, a békéért. Csehszlovák ipari kiállítás nyílik a fővárosban Május 8-a és 30-a között a Cseh­­szlovák Köztársaság nagyméretű ipari kiállítást rendez a főváros Kistelcs­­úti kiállítási csarnokában. A kiállított tárgyakat — amelyeket 87 vagonban szállítottak hazánkba — 4000 négyzetméter területen helyezik el. 87 csehszlovák szakember dolgozik a kiállítás rendezésén s 38 technikus kezeli majd a gépeket, amelyeknek nagy része működni fog a helyszínen. A kiállítás méreteiben az eddigi legnagyobb csehszlovák kiállítás ha­zánkban. Láthatunk majd több tonnás nehézipari gépeket, szivattyúkat, u­­gyanakkor a világ egyik legkisebb röntgengépét, amely csupán két és fél kiló súlyú. A látogatók megcso­dálhatják munka közben a teljesen zajtalanul dolgozó csévenélküli szö­­vőgépet, amelyen a csévét légsugár, széles szövésnél pedig vízcsepp helyet­tesíti. Láthatunk malomfelszereléseket ü­­vegből, kerámiai tárgyakat és ipar­cikkeket, a női táska nagyságú „Tes­la“ hordozható rádiót, ruhaneműt, a csehszlovák autóipar termékeit, motor­­kerékpárokat, kerékpárokat. A kiállításon filmelőadásokat ren­deznek, hogy a látogatók megismer­jék a csehszlovák dolgozók mindenna­pi életét is. A látogatók eredeti csehszlovák éte­leket s jó pilzeni sört fogyaszthatnak, a kiállításon. A bemutatott közszük­ségleti cikkekből vásárolhatnak is majd a látogatók. A kiállítás egyik tárgya: automatikus nyomószivattyú tömbházak részére Kormány- és pártküldöttségünk most tért vissza a Német Demokra­tikus Köztársaságból, ahol létrejött a munkások és parasztok szocializ­must építő állama. Először Né­metország történetében, — mint ahogy Románia népe is küzdelmes történetében először, csak a felsza­­badulás nyomán teremtette meg régóta áhított népi hatalmát. Ter­mészetesen így új típusú kapcsola­tok, két szocialista ország kapcso­lata fűzik egymáshoz a két népet. Most vállvetve, közös úton jár a két ország, egymáshoz való viszo­nyuk a kölcsönös internacionalista támogatás elveire épül. Mindkét ország a Szovjetunió vezette nagy szocialista tábor hű­ tagja. Mind­ebből természetszerűleg fakad, hogy a német,román megbeszéléseken teljes nézetazonosság mutatkozott az országainkat érintő, — s egy­ben Európa s az egész világ sorsát érintő — nagy nemzetközi kérdé­sekben, a világpolitikai problémák­ban éppúgy, mint a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiben. A Német Demokratikus Köztár­saság létezése, helytállása a szocia­­lista világtáborban, a szocializmus építése a sok vihart látott német földön, nemcsak a német nép tör­ténetében páratlan jelentőségű, ha­nem igen fontos egész Európa bé­kéje s a világbéke számára is. A Német Demokratikus Köztársaság­ban életet éltenek most a nagy né­­met munkásvezér, Ernst Thälmann szavai, amelyeket Gh Gheorghiu- Dej elvtárs idézett a küldöttségünk tiszteletére adott egyik fogadáson: „A felszabadított munkásosztály kezébe veszi a nemzet zászlaját és elvezeti a népek szocialista tava­szához“. S Németország egy része már ilyen szerepet tölt be, a szo­cializmus s ezzel egyben a béke útját járja. Németország más része azonban, az „atlantizált“ Nyugat-Németor­­szág egészen más útra tévelyedett. Része az imperialista tábornak, amely fokozza a fegyverkezési haj­szát, szaporítja a katonai támasz­pontokat a szocialista országok körül, beavatkozik más államok belügyeibe, s végeredményben a nemzetközi feszültséget igyekszik fokozni, a békét iparkodik aláak­­názni. Az imperialista körök igen­­igen szeretnék, ha széthúzást tud­nának kelteni az egyes szocialis­ta országok között s nem kimélnek ebből a célból semmiféle mester­kedést, nem átallanak bármilyen eszközhöz nyúlni. Nyilvánvaló a számítás: a háború útjában a fő akadály az óriási kiterjedésű szo­cialista tábor ereje és egysége. Ép­pen ezért van olyan nagy súlya minden baráti találkozónak és meg­állapodásnak a szocialista orszá­gok között. Ezek a találkozások nemcsak az illető országok közti gazdasági vagy kulturális együtt­működést szilárdítják meg, hanem egyben még erősebbre kovácsolják a szocialista világtábor egyes tagjai közti s az egész tábort ösz­­szefűző egységet. Ez áll a mos­­tanii német-román baráti találko­zóra is, ez a szellem sugárzik, a találkozóval kapcsolatosan közölt okmányokból, a két kormány és párt vezetőinek felszólalásaiból, ez a gondolat késztette szívből jövő forró hangulatú fogadtatásra a német dolgozókat, akikkel vezetőink útjük során találkoztak. A két kormány közös nyilatkozata kitér a közelkeleti helyzetre, ahol az „Eisenhower-doktrina“ cégére alatt az amerikai gyarmatosító po­litika igyekszik előtérbe nyomulni. A két kormány nyilatkozata kieme­li, hogy a béke és biztonság érdekei megkövetelik az arab né­pek szuverenitásának és független­ségének tiszteletben tartását. Teljes nézetazonosságot állapít meg a közlemény a magyarországi ellen­­forradalmi kísérlet kérdésében is. A magyar nép a Szovjetunió és a proletár nemzetköziséghez hű népi demokratikus országok segítségével, sikeresen megvédte demokratikus és szocialista vívmá­nyait. A közlemény levonja a ta­nulságot hogy a szocialista tábor országainak legfőbb kötelességük­­megerősíteni testvéri egységüket. A közlemény leleplezi a nyugat­európai „közös piac” és atom­­egyezmény igazi, agresszív értel­mét, az európai szocialista orszá­gok ellen irányuló élét. A két kor­mány megállapítja, hogy az euró­pai népek érdekei az összes eu­rópai országok közti gazdasági együttműködést követelnek, tekin­tet nélkül az országok társadalmi rendszere. A két kormány állást foglal a gazdasági együttműködés­re és az atomenergia békés fel­­használására vonatkozó szovjet ja­vaslatok mellett. Állást foglal továbbá a két kor­mány a német kérdés békés és demokratikus megoldása mellett. Németország békés egyesítése ma­gának a német népnek az ügye s ezért van szükség megegyezésre a két német kormány között. Mind a román, mind a Né­met Demokratikus Köztársaság kormánya híve a varsói szer­ződés fenntartásának és meg­erősítésének, a szocialista orszá­gok védelmi ereje megszilárdításá­nak, mert ez a béke legfőbb zálo­ga A közlemény szerint megvitat­ták a két ország sokoldalú együtt­működésének kérdéseit is. Ki fog­ják terjeszteni a kapcsolatokat gazdasági, kulturális, tudományos és minden más téren. Különös fon­tossága lesz a gazdasági-műszaki­­tudományos együttműködésnek vegyipari téren. A két párt nyilatkozata felöleli a nemzetközi munkásmozgalom mai alapvető kérdéseit. Mindkét párt­nak szilárd elhatározása, hogy előmozdítsa a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységének to­vábbi megerősítését, a marxista­­leninista nemzetközi munkásmoz­galom egységét, mert ez a nemzet­közi munkásosztály legfőbb kin­cse. A két párt különleges fontos­ságúnak tekinti hogy megvédje a marxi-leniai tanok tisztaságát s tagjait a proletárnemzetköziség szellemében nevelje. A különböző kommunista- és munkáspártok, más-más formákat és módszereket használnak a szocialista építésben, az egyes országok konkrét gazda­sági, történelmi és nemzeti adott­ságainak megfelelően, a szocialis­ta forradalom alapvető törvényei és vonásai azonban általában va­lamennyi országra egyaránt érvé­nyesek. A szocializmus felépítése bárhol is csak a proletárdiktatú­ráról, a marxi­ leniai párt nemzet­közi szerepéről és a proletárnem­zetköziségről szóló marxi tanítás maradéktalan elfogadása alapján lehetséges. Mindkét párt saját tapasztala­tait, amelyet a szocialista építés során szerzett, kiegészíti a többi testvérpártnak s főleg a Szovjet­unió Kommunista Pártjának gaz­dag tapasztalataival, mivel a Szovjetunió közel négy évtizede elvitathatatlan központja a nem­zetközi forradalmi munkásmozga­lomnak, mert a Szovjetunióban már felépítették a szocializmust és rátértek a kommunizmus építésére. A két nyilatkozat tehát fontos okmánya a két ország, a két nép, a két párt közti együttműködésnek, fontos okmánya a szocialista tá­bor és a nemzetközi munkásmoz­galom egységének s ezen egység megerősítésének. Vállvetve egy emberként,­­ ez a szocializmus csillaga alatt élő né­pek nagy jelszava, a fő erőt jelentő hatalmas szovjet népé és hű fegy­vertársaié. Ez az erő képes szét­zúzni a nemzetközi imperialista re­akció minden békebontó próbálkozá­sát a szocialista országok ellen. Ez az erő az, amely meghátrálásra kényszerítette már nem egyszer és kényszeríteni fogja a jövőben is a nemzetközi imperialista reakció sötét, bajkeverő kardcsörtetőit. Mindkét nép, amelynek küldöttei a napokban őszinte baráti megbe­­szélésekre ültek össze, növekedni érzi biztonságát, a jövőbe vetett hitét a találkozó nyomán. Még több nyugalommal és magabiztos­sággal folytathatja országépítő munkáját. S amikor május el­sején vörös és nemzeti zászlók erdeje alatt, dobbanó léptekkel, be­­láthatatlan tömeget alkotva felvo­nult, még jobban érezte a nemzet­közi proletárszolidaritás mérhetet­len erejét A marxizmus—leniniz­­mus, a kommunista- és munkáspár­tok ügye, a munkásosztály ügye legyőzhetetlen, a történelem szele diadalmasan lobogtatja és a végső győzelem felé repíti a világ dolgo­­zóinak lobogóit. VÁLLVETVE ELŐRE Bemutatjuk egyik legjobb levelezőnket legrégibb, legszorgalmasabb leve­lezői közé tartozik. Siposné, mint a kollektív gazda­ság vezető tanácsának tagja, va­lamint községi képviselő és a nő­bizottság egyik vezetője, hűsége­sen küldi leveleit, beszámolóit a gazdaság eredményes munkájáról, a falu életéről, minden fontosabb mozzanatáról. Ott van mindenütt. Észreveszi az eredményeket, ösz­tönzi a lelkes, odaadó munkát, de meglátja azt is, ha valaki kivonja magát a feladatok alól. És ami­lyen lelkesen osztja dicsérő jel­zőit, éppen olyan szigorúan bírál­ja a henyélőket, lemaradókat. Igazi vérbeli sajtólevelező, aki bátorhangú, lelkes leveleivel nagy mértékben hozzájárul mind a gaz­daság, mind a község ügyeinek e­­lőbbreviteléhez. SIPOS JÁNOSNÉ, a torjai kol­lektív gazdaság tagja, az Előre Fazekas György levelezőnk jelenti a nagybányai üzemekből A GH. GHEORGHIU DEJ VEGYI­­ÜZEMBEN a Lós György által veze­tett csoport a vállalt 110 százalék he­lyet 130 százalékban teljesítette túl ter­melési tervét. A Rus György és Uzura Ilie brigád ugyancsak 30 százalékkal haladta túl előirányzatát. A PETRE GHEORGHE VÁLLALAT Brajka Aurél, Zilahi Mihály és Lupsa Gábor nevű bányászai 80—136 száza­lékkal teljesítették túl tervüket. Morca László, a műhelyrészleg kovácsa 120 százalékban, Deák László és Antal Zoltán esztergályosok 150, illetve 118 százalékban túlszárnyalták normáju­kat. A HUTIRA DEZSŐ KÖZPONTI MŰ­HELYEK öntödéjében Várvédő István komplexbrigádja 150, a szerelőműhely­ben Székely István lakatosbrigádja 196, Gönczi Miklós élmunkás lakatos­­csoportja 225 százalékkal teljesítette túl terv feladatait. A szerszámgéposz­tályon Kosztin János ifjúmunkás a szovjet Bikov módszer alkalmazásával 400 százalékos normateljesítést ért el. Száztíz százalékban teljesítette az ünnepi műszak napján globális tervét az Augusztus 23 szállítási vállalat. Haranghi Ferenc 121, Percsovics Mik­lós 173 száz­alékban teljesítették elő­irányzott termelési tervüket. A Simó Géza bútorgyár az ünnepet 105 százalékos tervtel­­jesítéssel köszöntötte. A gyár dolgozói 500 Szováta tipusu népi bútor be­­rendezés készítését vállalták május 1-je s vállalásukat 50 garnitúrával ha­ladták túl, ugyanígy 54 darab „Mure­­sul" tipusu rekamiéval gyártottak többet. A vállalt önköltségi ár 3,5 szá­zalékos csökkentése helyett 8,46 szá­zalékot értek el. Az első évnegyedre vállalt 500.000 lej szocialista felhal­mozás összegét 668.000 lejre emeltük. Azon anyagoknál, amelyeknél takaré­kossági prémiumot fizetnek, 65.000 lej helyett 72.590 lej megtakarítást értek el. Rácz János levelező A Jugoszláv SZNK Szkupscsinájának küldöttsége ellátogat hazánkba A Román Népköztársasá­g Nagy Nemzetgyűlése azzal a meghívással fordult a Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársaság Szkupscsinájához, hogy látogassa meg küldöttségileg orszá­gunkat. A Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság Szkupscsinája elfogadta a Nagy Nemzetgyűlés meghívását és kijelölte a küldöttség tagjait. A 13 képviselő­ből álló küldöttség május 11-én érke­zik az országba, Drazo Jovanovics, a Montenegrói Népi Szkupscsina elnö­kének vezetésével. Külföldi vendégeink Gheorghe Apostol elvtársnál Gheorghe Apostol elvtárs, a Szak­­szervezetek Központi Tanácsának el­nöke kedden délután fogadta a május elsejei ünnepségek alkalmából hazánk­ban tartózkodó szakszervezeti küldött­ségek tagjait, valamint a Szakszerve­zeti Világszövetség képviselőit- Elvtársi vacsora vendégeink tiszteletére A Szakszervezetek Központi Taná­csa május elsején este, a Pescarus ét­teremben elvtársi vacsorát adott a május elsejei ünnepségekre meghívott külföldi küldöttségek és hazai élmun­kásaink tiszteletére. A vacsorán részt vettek a következő elvtársak: Chivu Stoica, a Miniszterta­nács elnöke; Gheorghe Apostol, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke; Petre Born­a és Mogyorós Sán­dor, a Minisztertanács alelnökei; az SZKT Elnökségének tagjai, a mun­kásmozgalom több veteránja és szak­szervezeti aktivisták. Az elvtársi vacsora meleg, baráti hangulatban zajlott le. (Agerpres) 3 A Jordánia elleni imperialista cselszövés súlyosan veszélyezteti a békét MOSZKVA (Agerpres).­­ A TASZSZ közli a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának következő nyilat­kozatát: Nem sok idő telt el azóta, hogy a világbékét súlyos veszélybe sodorta az Egyiptom elleni imperialista agresszió. A békeszerető országok erőfeszítései és az ENSZ egységes, határozott állásfog­lalása nyomán helyreállott a Közel- és Közép-Kelet békéje. Ezáltal­­ lehetőség nyílt■ arra, hogy rendeződjék a helyzet ebben az övezetben. JORDÁNIA — AZ IMPERIA­LISTA CSELSZÖVÉSEK CÉL­PONTJA A Közép- és Közel-Keleten két-há­rom hete újra rosszabbodott a helyzet. Az imperialista erők súlyos nyomást gyakorolnak Jordániára és a jordá­niai kormányra. Hol az ország területi épségét fenyegetik, hol pénzügyi és más természetű segélyeket ígérgetnek arra az esetre,, ha Jordániában el­nyomják azokat a hazafias erőket, a­­melyek szembeszállnak azzal, hogy az országot idegen diktátumoknak rendeljék alá. Ezzel párhuzamosan nem titkolják, hogy Jordánia után Szíriára és Egyiptomra is kiterjeszt­hetik ezeket a kolonialista akciókat, noha — mint ismeretes, — Szíria és Egyiptom erélyesen visszautasítják a hírhedt „Dulles-Eisenhower-doktrinát" és minden olyan kísérletet, amellyel be akarják vonni ezeket az országokat az agresszív katonai tömbökbe, alá akarják ásni nemzeti függetlenségüket és a gyarmati hatalmak céljainak a­­karják alárendelni külpolitikájukat. A Jordánia vidékén előállt helyzet aggodalommal tölti el a békeszerető országokat, köztük a Szovjetuniót is, minthogy saját biztonságuk szem­pontjából is szükségesnek tartják a béke és a nyugalom fenntartását a Közel- és Közép-Keleten. A Szovjet­unió nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy A JORDÁNIÁBAN ELŐÁLLT HELY­ZET, CSAKÚGY MINT A JORDÁ­NIAI ESEMÉNYEK KÖVETKEZMÉ­NYEKÉNT AZ UTÓBBI IDŐBEN AZ EGÉSZ KÖZEL- ÉS KÖZÉP-KELE­TEN BEÁLLOTT HELYZET DURVA KÜLSŐ BEAVATKOZÁS EREDMÉ­NYEKÉNT JÖTT LÉTRE, EGY ÚJABB IMPERIALISTA ÖSSZEES­KÜVÉS EREDMÉNYEKÉNT, AMELY SÚLYOSAN VESZÉLYEZTETI A BÉ­KÉT. Ennek az összeesküvésnek az a célja, hogy megbontsák a gyarmato­sítás ellen küzdő arab országok egy­ségét, egymás ellen uszítsák ezeket az országokat, nyilvánvalóan arra számítva, hogy így könnyebb lesz a gyarmatosítók járma alá hajtani az­­ A Szovjetunió Külügyminisztériumának nyilatkozata arab népeket és megfosztani őket or­szágaik kincseitől. EGY ÚJABB VIHARSAROK Éppen a fenti célokat szolgálja en­nek az újabb viharsaroknak a létreho­zása is. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy semi az Egyesült Álla­mok,-: sem a más nyugati hatalmat kor­mánya nem tiltakozott Izraelnek és a Bagdadi-paktum egyes iaifállamainak , köztük Iraknak provokáló katonai készülődései ellen, noha az idegen imperialista hatalmak eszközeinek sze­repét betöltő szélsőséges beállítottsá­gú izraeli és iraki kormánykörök nem rejtik véka alá azt, hogy ha a jordá­niai helyzet nem­ a gyarmattartó ha­talmak és a B­agdadi-paktum tagálla­mai által óhajtott irányban bontako­zik ki, támadást indítanak Jordánia ellen. Köztudomású, hogy Jordánia határán tüntető módon­ katonai készü­lődéseket hajtanak­­Végre, és hogy e-­­zekben a készülődésekben Izrael ismét igen csúnya szerepet tölt be. A Szovjetunió úgy tekinti, hogy kö­telességmulasztás volna részéről, ha nem hívná fel a figyelmet ezekre az újabb mesterkedésekre a Közel- és Közép-Kelet országai ellen. A KÖZEL- ÉS KÖZÉP-KELETI HELYZET RENDEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGE A Szovjetunió, szükségesnek tartja, hogy oltalmazza a közel- és közép-ke­leti államokat minden idegen beavat­kozással szemben, hogy ezáltal előmoz­dítsa nemzeti függetlenségük megszi­lárdulását és a béke megvédését ebben az övezetben, azért azt javasolta a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Francia­­ország — nyilvánítsa ki, hogy megen­gedhetetlennek minősítenek minden idegen beavatkozást a Közel- és Kö­zép-Kelet országainak belügyeibe. A Szovjetunió ezenkívül még számos más javaslatot is tett az említett övezet helyzetének rendezésére. AZ USA CSELSZÖVÉSEINEK CÉLJA: AZ AMERIKAI MILLIÁR­DOSOK URALMA ALÁ HAJTANI A KÖZEL- ÉS KÖZÉP-KELETET Az Egyesült Államok kormánya nemcsak hogy nem ítélte el az erő­szak alkalmazását, nemcsak hogy nem akarta fékezni a fegyvercsörtetők ve­szélyes tevékenységét, hanem a Föld­közi-tenger keleti partvidékére vezé­nyelte hatodik hajóhadát. Nem egyéb ez, mint katonai demonstráció az Arab- Kelet ellen, ami tovább súlyosbítja a helyzetet. A mostani események fényt vetnek arra is, hogy mi volt az USA igazi szerepe az egyiptomi eseményekben: az USA be akar hatolni a Közel- és Közép-Keletre, ki akarja szorítani eb­ből az övezetből Angliét és Francia­­országot s az eddiginél is súlyosabb gyarmati elnyomás alá akarja hajtani az ottani népeket. Az a szívósság, a­­m­ivel az amerikai körök terveik megvalósításán munkálkodnak, azt mutatja, hogy, itt nem elszigetelt je­lenségről van szó, hanem arról, hogy véglegesen olyan helyzetet akarnak teremteni, amely biztosítja az­­amerikai milliárdosok ur­almát ebben az öve­zetben. Az amerikai imperialisták semmitől sem félnek úgy, mint az arab országok egységének további megszi­lárdulásától, azért igyekeznek tízát­húzást előidézni közöttük, igyekeznek­­ mesterségesen kiélezni a köztük levő ellentéteket: az „oszd meg és ural­kodj!“ elvet, e kipróbált gyarmatosí­­tási elvet követik. Ámde, ha a Közel- és Középsemene­­ten most lejátszódó eseményekért­­ fe­lelős Egyesült Államoknak az az­­ ér­deke, hogy széthúzást­­idézzen elő: az arab országok között, az arab „népek létérdeke viszont azt követeli,­­h­ogy még jobban összefogjanak­­ füg­getlenségük és szuverenitásuk megvé­désére irányuló harcukban. Az arab országok elsősorban egységükkel, ösz­­szetartásukkal védhetik meg igazsá­gos nemzeti célkitűzéseiket. Ebben a törekvésükben számíthatnak a béke­­szerető népek támogatására, ame­lyek kiálltak Egyiptom mellett is. Nincs mit kételkednünk benne, hogy épp úgy, amint az Egyiptom elleni agresszió kudarcot vallott, kudarcot vallanak az arab országok függet­lensége ellen irányuló cselszövések is. A nemzeti fejlődés útjára lépett kö­zel-keleti népek mozgalmának nem le­het gátat vetni. MŰKÖDÉSBEN AZ EISENHO­WER-DOKTRINA A jordániai események rávilágíta­­nak arra, mit jelent a valóságban az oly sokat hangoztatott Eisenhower­­doktrina. Noha csak nemrég jelent meg a nemzetközi események színpa­dán, imperialista lényege máris nyil­vánvaló. Tegnap Egyiptom, ma Jor­dánia , holnap talán egy más arab ország válik az imperialisták célpont­jává. A jordániai események nyomán sú­lyossá vált helyzet nagy veszélyeket rejt magában s igen súlyos következ­ményekkel járhat. Nem vitás, hogy az előállott helyzet esetleges következ­ményeiért a nyugati hatalmakra hárul a felelősség, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokra. (Rövidített szö­veg.) A szovjet kormány nyilatkozat-tervezete a béke és a népek biztonsága megszilárdítására Az ENSZ leszerelési albizottságának április 30-i esti ülésén V. A. Zorin, szovjet küldött nyilatkozat-tervezetet terjesztett az albizottság elé a béke és a népek biztonságá­nak megszilárdítására. A tervezet szövege a következő: Azoknak az államoknak a kormányai, amelyeknek képviselői aláírták a jelen nyilatkozatot, figyelembe véve a nukleáris fegyverek hatalmas romboló erejét és azt, hogy e fegyverek katonai célokra történő fel­­használása szörnyű csapásokat és mérhetetlen károkat okoz­na az emberiségnek, a békés lakosság tömeges halálát okozná, egész városok pusztulását idézné elő s a népek munkája által megteremtett más anyagi és kulturális java­kat semmisítené meg, ünnepélyes kötelezettségeket vállalnak arra, hogy — a nukleáris fegyver teljes eltiltásához vezető út első lé­péseként nem használnak fel katonai célokra semmilyen típusú atom- és hidrogénfegyvert, beleértve a repülőgépek­ről ledobott atom- és hidrogénbombákat, bármilyen ható­sugarú atom- és hidrogéntöltésű rakétalövedékeket, atom­tüzérséget, stb.; további erőfeszítéseket tesznek arra, hogy mielőbb egyezmény jöjjön létre, az atom- és hidrogénfegyverek tel­jes eltiltására és az államok fegyverzetéből való kivonására, e fegyverek gyártásának beszüntetésére, a meglevő készle­tek megsemmisítésére és hogy átadják a hasadó anyagokat kizárólag békés célokra történő felhasználásra. A jelen nyilatkozatot aláíró államok, figyelembe véve azt, hogy bár a közgyűlés még 1947- ben, egyhangúlag megszavazott határozata alapján elítélt minden olyan propagandát, amelynek „az a célja, vagy al­kalmas arra, hogy veszélyeztesse a békét, vagy fokozza a békét fenyegető veszélyt, megszegje a békét, vagy agresz­­sziót idézzen elő“ — számos országban továbbra is háborús propaganda folyik és hogy ezekben az országokban a há­borús uszítás nem szűnt meg, sőt ellenkezőleg, egyre foko­zódik a sajtóban, rádióban közzétett nyilatkozatokban — fi­gyelembe véve továbbá azt is, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban hangzanak el atomháborúra vonatkozó felhí­vások és mivel a világon különböző társadalmi, gazdasági és politikai rendszerű államok vannak, amelyekben kü­lönböző ideológiai felfogások uralkodnak; elismerve azt, hogy a különböző társadalmi rendszerű és különböző ideológiai felfogású államok között nemcsak gazdasági, tudományos és kulturális téren, hanem politikai téren is megvan a lehetőség a szoros együttműködésre, ami különleges erővel nyilvánult meg a második világháború éveiben, elismerve azt is, hogy az államok közötti békés együtt­működés kiterjesztése minden vonatkozásban megfelel az ENSZ alapelveinek és az összes népek létérdekeinek; úgy vélik, hogy az ideológiai ellentéteket nem szabad az államok közötti kapcsolatokra is kiterjeszteni, ezért kötelezik magukat, hogy minden szükséges intéz­kedést megtesznek abból a célból, hogy véget vessenek a háborús uszításnak és mindenféle háborús propagandának, amely alkalmas arra, hogy veszélyeztesse a békét, vagy fo­kozza a békét fenyegető veszélyt, vagy a béke megbontá­sát, vagy agressziós cselekedeteket idézhet elő; kötelezik magukat arra, hogy a világ összes országai­val az államok békés egymás mellett létezésének elvére alapozzák kapcsolataikat, függetlenül az országok társadal­mi rendszerétől, és ennek az elvnek a szellemében megte­szik a szükséges intézkedéseket, hogy az ideológiai téren folyó harc ne terjedjen át az államok közötti kapcsolatok területére is. Az aláíró államok felhívják a világ összes országait, hogy csatlakozzanak ehhez a nyilatkozathoz. Konkrét javaslatok a leszereléssel kapcsolatban Zorin e javaslatot előterjesztve, em­lékeztet arra, hogy ez év március 18- án átfogó programot terjesztett az al­bizottság elé a leszerelés alapvető kérdéseiben hozandó intézkedésekről. E javaslatok között az atom- és hid­­rogénfegyverek teljes eltiltása és az államok fegyverzetéből való kivonása is szerepel. A nyugati hatalmak kép­viselői azonban nem fogadták el e ja­vaslatokat, azt állítván, hogy az al­bizottság munkája eredményesebb lesz, ha egy átfogó leszerelési egyez­mény helyett korlátozottabb, szű­­kebb körű és csupán részleges intéz­kedésekre vonatkozó program megvizs­gálásával foglalkozna. Noha a szovjet kormány — mon­dotta Zorin — továbbra is a leszere­lési kérdések radikális megoldása mel­lett foglal állást, kénytelen figyelem­be venni a nyugati hatalmak állás­pontját. Zorin rámutatott, hogy a szovjet kormány új javaslatai csupán a lesze­reléssel kapcsolatban teendő minimá­lis intézkedéseket irányozza elő, ezek az intézkedések azonban — a szovjet kormány véleménye szerint — feltét­lenül szükségesek, lehetségesek és igen sürgősek. A szovjet küldött hangsúlyozta, hogy véleménye szerint ezeknek az intézkedéseknek elsősorban az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérle­tezések beszüntetését vagy ideiglenes felfüggesztését kell előirányozniuk. A Szovjetunió a továbbiakban ja­vasolja, hogy az államok kötelezzék magukat arra, hogy nem folyamod­nak semmilyen fajta atom- vagy hid­rogénfegyver használatához. Zorin kiemelte, hogy a fenti két in­tézkedés az atomfegyverek kérdésében olyan minimum, amely nélkül — a Szovjetunió véleménye szerint — még részleges egyezmény sem jöhet létre.­­A Szovjetunió javasolta azt is, hogy a haderők létszámának csökkentésé­vel párhuzamosan a részleges egyez­ményt aláíró hatalmak csökkentsék fegyverzetüket és katonai kiadásaikat is. A Szovjetunió — mondotta Zo­rin — lehetségesnek tartja, hogy el­ső lépésként, a hagyományos fegyve­reket és a katonai költségeket ne 10 százalékkal csökkentsék, amint ezt az Egyesült Államok javasolta, ha­nem 15 százalékkal és ugyanakkor elő kell irá­nyozni azt is, hogy ezt követőleg milyen mértékben csökkent­sék tovább ezeket a költségeket. Jelentős helyet foglal el a szovjet javaslatok között az idegen területe­ken létesített katonai támaszpontok és atomegységek megszüntetésének kér­dése is, továbbá az a javaslat, hogy a négy hatalom csökkentse Németország területén állomásozó haderőit, a Szovjetunió csökkentse a varsói szer­ződés tagállamainak területein állomá­sozó haderőit, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország pedig az at­lanti tömb tagállamainak területén ál­lomásozó haderőiket. A szovjet javaslatok előirányozzák megfelelő nemzetközi ellenőrzés be­vezetését is. A Szovjetunió szükségesnek tartja, hogy egyezményt kössenek a Bizton­sági Tanács keretében létrehozandó ellenőrző szerv kérdésében is és hogy létesítsenek olyan ellenőrző pontokat, amelyek alkalmasak minden megle­­petésszerű támadás megakadályozá­sára. Azt javasolja, hogy az ellenőrző pontokat a Szovjetunió nyugati határ­vidékén és az Egyesült Államok ke­leti övezetében helyezzék el, továbbá a NATO-tagállamok és a varsói szer­ződés tagállamainak területén, valam., mint a repülőgépből való fényképezés részére kijelölt területeken. Zorin ezután hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió új, jelentős javaslatokat­ tesz a repülőgépből történő fényképér­zés kérdésében. Ebből is világosan látható, hogy a Szovjetunió köze­ledni igyekszik a nyugati hatalmak­­ álláspontjához. Minthogy az Egye- .. sült Államok kormánya és Eisenho­wer elnök személyesen is nagy fon­tosságot tulajdonít ennek a kérdése­­­nek és mivel egy erre vonatkozó egyezmény hiánya nehézségeket gördít még egy részletegyezmény megkötésének útjába is, a Szovjet­unió elhatározta, hogy újabb lépést tesz a nyugati hatalmak irányában: beleegyezik abba, hogy a repülőgép­ből történő fényképezést egy nagy ki­terjedésű övezetben hajtsák végre, nemcsak Európában, hanem a Távol- Keleten is beleértve Kelet-Szibéria egy részét is. A Szovjetunió küldöttsége meg van győződve arról — hangoztatta Zorin —, hogy a szovjet kormány fenti ja­vaslatai meg fogják könnyíteni egy részleges­ intézkedésekre vonatkozó e­­gyezmény megkötését a leszerelés kér­désében. Zorin kijelentette, hogy a Szovjet­unió a fényképfelvételekre kijelölt te­rületek kérdésében tett javaslatával­ figyelembe vette az Egyesült Állla­moknak azt a kívánságát, hogy mi­nél nagyobb területen lehessen légi ellenőrzést végezni.

Next