Előre, 1958. június (12. évfolyam, 3297-3321. szám)

1958-06-01 / 3297. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! A­ ROMAN NEPKÖZTARSASAG NEPTANÁCSAINAK LAPJA A világ valamennyi gyermekének boldogságáért írta: GROZA MIR az RNK Országos Nőtanácsának titkára A nyár­ kezdetekor, a természet ki­­virágzásának idején ünnepeljük minden évben a Nemzetközi Gyermek­napot, gyermekeinknek, az emberiség jövőjének és reménységének napját. Csupán kilenc éve, hogy a Nemzet­közi Demokrata Nőszövetség kezde­ményezésére június elsejét világszer­te gyermeknapnak nyilvánították s ezt a szép ünnepet nekik szentelik —a gyermeknek, akikről Makszim Gor­kij mint „az élet virágairól“ emlékezik meg. A Nemzetközi Gyermeknap meg­ünneplése aránylag rövid idő alatt mélyen gyökerező szép hagyománnyá vált. Ez azt bizonyítja, hogy minden becsületes ember féltő gonddal törődik az emberiség legdrágább kincsét je­lentő gyermekek nevelésével és oltal­mazásával. Minden szülőnek, az egész társada­lomnak legforróbb óhaja hogy erős, életvidám, testileg és erkölcsileg egya­ránt egészséges gyermeket neveljen, hogy az élet e fiatal hajtásai a jövő öntudatos és művelt embereivé válja­nak. Minden szülőnek, minden ember­nek szent kötelessége magasztos er­kölcsi tulajdonságokat elültetni a gyermek lelkében: a munkaszeretetet, embertársaink szeretetét és megbecsü­lését, tiszteletét a család, a tanárok és nevelők iránt, emberséget az öre­gek és betegek irányában, a becsüle­tességet és szerénységet, baráti érzé­seket valamennyi nép és a világ ösz­­szes gyermekei iránt. Az új nemzedék felnevelésének alap­vető feltétele a béke. És éppen ezért szívvel-lélekkel küzdenünk kell az új háború veszélyének elhárításáért — hiszen a háború a legborzalmasabb szerencsétlenséget zúdítani az emberi­ségre. II.AI­TI A világon azonban manapság olyan események zajlanak, amelyek aggo­dalommal és nyugtalansággal töltik el az emberek szívét. Olyan erők ütöt­ték fel fejüket, amelyek nem békét, hanem háborút akarnak s nem az élet, hanem a halál, a pusztítás hívei. Korszakunk a legragyogóbb tudo­mányos felfedezések korszaka: a mes­terséges holdak felröpítésével meg­­nyílt az ÉH a világe­gyetem meghódí­tása felé. Az emberi lángelme korszak­alkotó felfedezései az egész emberiség felvirágzásához és jólétéhez kell hogy vezessen. Az atomenergia békés fel­­használása hatalmas arányú társadal­mi haladás távlatait nyitja meg. Az agresszív körök azonban a pusztítás, a háború céljaira igyekeznek felhasz­nálni az emberi géniusz e nagy felfe­dezéseit. Ilyen körülmények között nincs olyan anya, nincs olyan nő vagy olyan becsületes ember, aki­re lenne kész minden erejével harcolni a béke megvédéséért, a háborús uszítók sö­tét erői ellen. E­z a magyarázata annak, hogy a gyermekek életének megvédéséért küz­dő haladó erők harca egyben céltuda­tos harc a militarista veszély, az atomháború veszélye ellen is, harc a békéért, a fegyverkezés csökkentéséért, az atom- és hidrogénfegyverekkel fo­lyó kísérletek beszüntetéséért. Mi mindent lehetne tenni az embe­riség, a gyermekek érdekében a fegy­verkezési hajsza beszüntetésével meg­takarítható anyagi eszközökkel ! Hány iskolát és kórházat, lakást, gyermek­otthont és bölcsödét lehetne építeni, mennyivel jobbá lehetne tenni a világ összes gyermekeinek életkörülményeit és nevelését ! Büszkék vagyunk arra, hogy népünk az új, szocialista élet építésének útjá­ra lépett népek nagy családjának tag­ja. Büszkék vagyunk arra, hogy a béke, a szocializmus, a jövő hatalmas táborához tartozunk, amelyet a Szov­jetunió nagyszerű példája lelkesít. Országunk, akárcsak a szocialista tábor többi országa boldog gyermek­kort biztosít gyermekeinknek. Rendszerünk gondoskodását a gyer­mekekről csupán az alábbi találomra kiragadott néhány számadat is szem­léltetően bizonyítja: Az országban 6.638 bölcsődében és napközi otthonban 324.347 gyermeket gondoznak, az elemi és középfokú is­kolákat 1.870.000 gyermek látogatja, tavaly 126.300 gyermek töltötte nyári vakációját hegyi és tengeri táborok­ban, kolóniákban és 49.000.300 pél­dányban adtak ki gyermek és ifjúsági irodalmat. A népi demokratikus országok­ban június elseje — a Nemzet­közi Gyermeknap — újabb alka­lom arra, hogy számbavegyük az anya- és gyermekvédelem terén elért sikereinket, amelyeket joggal jelentős lépéseknek tekinthetünk a jobb jövő felé. Megnyílnak előttünk az elkövet­kező évek távlatai. Ezekben az évek­ben még jelentősebb megvalósításokat érünk majd el. Gyermekeink érzik ezen a napon, hogy őket ünnepeljük, mi pedig tegyük gyermekeink életének vé­delmét egész tevékenységünk jelké­pévé. A Nemzetközi Gyermeknapnak eb­ben az évben különleges jelentősége van, mert egybeesik a Nemzetközi De­mokrata Nőszövetség IV. bécsi kon­gresszusának megnyitásával. A kon­gresszus olyan pillanatban ül össze, amikor az egész világot mélységes aggodalommal tölti el az a nagy ve­szély, amely gyermekeinket, az egész emberiséget fenyegeti. Éppen ezért a bécsi kongresszus nagyjelentőségű ese­mény a nemzetközi nőmozgalomban. Ezt tükrözi különben a megvitatásra kerülő fő kérdés is. ..A nők szerepe és felelőssége napjainkban“. A kongresz­­szuson beszámolnak a Nemzetközi De­mokrata Nőszövetség megvalósításai­­ror­­ a férkport. A világ a nőinek jogaiért és a gyermekek életének meg­védéséért vívott harcban. A kongresszuson előadásokat tarta­nak az emberiség életének megvédésé­ről, a nőnek mint anyának, dolgozó­nak és honpolgárnak szerepéről a tár­sadalomban és e szerep betöltésének feltételeiről, a gyermekeknek és az if­jaknak, a tanuláshoz való jogáról. Az egész világ nőit képviselő kongresz­­szusi küldöttek ezeken az előadásokon nemcsak tájékozódást nyerhetnek a nemzetközi nőmozgalom fejlődéséről, hanem kifejezésre is juttathatják szi­lárd elhatározásukat, hogy megvédik a világ békéjét, küzdenek a világ ösz­­szes nőit megillető méltó életfeltéte­lekért és megvédik gyermekeik életét. Minél szorosabb lesz a földgömb asszonyai között a kapcsolat, m­inél mélyrehatóbb lesz az együttműködé­sük és minél egységesebb és átfogóbb a harcuk, annál több a lehetőség a nők és családjaik életfeltételeinek meg­javítására. A nők, ha összefognak, óriási erőt képviselnek. Ezen a június elsején — a Nem­zetközi Gyermeknapon — emeljük fel erőteljesen szavunkat az élet megvé­déséért, az új nemzedék boldog hol­napjáért. XII. évfolyam 3297. sz. 4 oldal ára 20 irán, 1958 június 1., vasárnap Országos termelési zászlót nyert a szinajai 1. C. Frim­a fémipari üzem A szinajai kultúrházban szombaton délután ünnepélyesen átnyújtották az ország élüzemét megillető termelési vö­rös zászlót az „1. C. Frima“ fémipari üzem munkaközösségének. A Szakszerv­ezetek Központi Tanácsa ezt a kitün­tetést az üzem 1957. évi sikereinek elismeréséül adományozta. A termelési vörös zászló átnyújtásával egyidejűleg az üzem 500.000 lej jutalmat kapott. Kovács Márton elvtárs, a fémipari és villamosipari dolgozók szakszerve­zete központi bizottságának elnöke, az SZKT nevében melegen üdvözölte az „I. C. Frimu“ üzemek munkaközösség­ét 1957. évi eredményeiért. Ezután Aurel Bozgan, nehézipari miniszterhelyettes és Constantin Dasca­­lescu, az RMP Ploesti tartományi biz­ottságának titkára üdvözölte a gyár dolgozóit. Aurel Boghici elvtárs, az üzem igazgatója, méltatta az 1957. évi műszaki­­gazdasági eredmények jelentőségét. Az ünnepség az üzem ének- és táncegyüttesének művészi műsorával ért véget. év 1.500 tonna acél terven felül Resicán A resicai fémipari kombinát acél­öntői az olvasztókemencék termelőka­pacitásának jobb kihasználásával és az olvasztási idő csökkentésével az év kezdete óta közel 1.500 tonna Mar­tinacélt és speciális acélt termeltek terven felül. Csupán a martinászok ál­tal terven felül előállított acélmennyi­ségből tizenöt 150.000-es típusú nehéz vasúti mozdonyt, két 45 köbméteres és négy 30 köbméteres kompresszort lehet előállítani. A resicai acélolvasz­tárok ugyanakkor több mint 4 millió lej értékű megtakarítást értek el. Nehézgépiparunk újabb vívmánya: Rövidesen megkezdjük a Diesel-elektromos mozdonyok gyártását Manapság gyakran hangoztatják: a gőzmozdony ideje lejárt, az elkövetkező 1—2 évtizedben fokozatosan kiszorul a korszerű nagyvasutak járműállományá­ból s átadja helyét a Diesel-mozdony­nak. Milyen érvek szólnak Stephenson me­rész találmánya, a gőzmozdony elavu­lása mellett ? Köztudomású, hogy a hőerőgépek közül a gőzmozdony a leg­rosszabb hatásfokú, a legkevésbé gaz­daságos. A tüzelőanyag tökéletlen el­égése, a kazán hősugárzása, valamint a gőzhengerekben és az egyes gépal­katrészek között fellépő súrlódás követ­keztében a befektetett hőenergiának mindössze 5 százaléka alakul át hasznos met­­­mikai munkává. Vagyis, minden 100 kiló eltüzelt színből 95 kilónyi ve­szendőbe megy. Ráadásul a gőzmoz­dony fűtését már néhány órával üzem­­behelyezése előtt meg kell kezdeni, ak­kor is fogyaszt tüzelőanyagot, amikor nem vontat, ami megint csak növeli a szénpocsékolást. Figyelembe kell ven­nünk továbbá, hogy a gőzmozdonyok az esetek túlnyomó többségében sok­kal nehezebbek, mint amire vontatási teljesítményük szerint szükségük len­ne, s teljesítményhatáruk nem képes lépést tartani a teher- és utasforgalom fokozódó követelményeivel. Mindez arra késztette a tudósokat, mérnököket, hogy gazdaságosabb meg­oldást keressenek, így került előtérbe a vasutak dicselesítésének kérdése, vagyis a százéves örökség, a gőzmozdony fo­kozatos kicserélése a korszerű Diesel­mozdonnyal. Ebbe az irányba hazánkban is meg­történtek az első lépések, rövidesen megkezdjük a Diesel-villanymozdonyok gyártását. Az új mozdony a Diesel-gé­pek egyik legkorszerűbb típusa: két, egyenként 2100 lóerős egységből áll, óránkénti sebessége meghaladja a 100 kilométert. Mindkét egység vezérlőfül­kével rendelkezik, s így külön is hasz­nálható. A mozdony Diesel-motorja villamos generátort hajt és ennek egyen­áramával táplálják a vontatómotorokat. A Diesel-mozdony előnyeiről fogal­mat alkothatunk néhány összehasonlí­tás alapján. A gőzmozdonynál a tüzet rendszeresen, 200—250 kilométeren­ként tisztítani kell. A Diesel-mozdony esetében ez a művelet feleslegessé vá­lik. A gőzmozdonyt általában 100—150 kilométer után .­itatnia kell, 1009 kilo­méteren közel 150 köbméter vizet fo­gyaszt. Ugyanerre a távolságra a Die­sel-mozdony körülbelül 2 vödör hűtő­vizet igényel. A gőzmozdony mintegy 200—250 kilométer útra elegendő tüze­lőanyagot vihet magával. A nagyobb Diesel-mozdonyokon ezzel szemben el­fér 1000 kilométer megtételére szüksé­ges nyersolaj. Ha azonos énekű tüzelő­anyagra számítjuk át mindkét moz­donyt, akkor 200—250 kilométeren a gőzmozdony mintegy 7—8 tonna tüze­lőanyagot fogyaszt, a Diesel-mozdony pedig 2 tonnával is megelégszik. A Diesel-mozdonynak jobb a gyorsulóké­pessége, kisebb a fékútja, egyszerűb­ben kezelhető s így a tolatószolgálat­ban is sokkal mozgékonyabb. A Diesel­mozdonyok javára szól az alábbi ösz­­szehasonlítás is: a tonnakilométe­renkénti üzemköltsége alig 65 százalé­kát teszi ki a gőzmozdonyénak. A die­­selesítéssel járó jelentékeny beruházás tehát néhány év alatt megtérül. A Diesel-elektromos mozdonyokat hazánkban két üzem, a fejlett techni­kájú és gazdag tapasztalatokkal rendel­kező resicai Fémipari Kombinát és a craiovai „Electroputere“ fogja gyártani. Resica készíti el a hő- és mechanikai berendezéseket, az „Electroputere“ pe­dig a villamos generátort, s végzi az egész mozdony összeszerelését. Termé­szetesen ezenkívül egész sor üzem já­rul hozzá különféle alkatrészek szállí­tásával a Diesel-mozdony gyártásához. Az említett két üzemben már javában folynak az előkészületek. Tapasztalt szakemberekből álló munkaközösség foglalko­zttt, a gyártás nolt c­o.­.'U'/ cavvel, a kijelölt műhelycsarnokok megfelelő átalakításával, berendezésével. Nem fe­ledkeznek meg a munkások és mesterek szakoktatásáról, magas színvonalú képe­sítéséről sem. Mindent elkövetnek an­nak érdekében, hogy e megtisztelő fel­adatot, amely beszédesen igazolja ne­hézgépiparunk fejlettségét, érettségét, becsülettel teljesítsék és a hazánkban gyártott első Diesel-mozdonyok megfe­leljenek a követelményeknek. K. G. A textilváros gyermekei NAGYDISZNÓDOT A TEXTIL­­VÁROSNAK szokták nevezni. Har­mincnál is több üzemében — ame­lyek az utóbbi években „Nagydisz­nódi Textilművek“ néven egyesültek — posztók, szövetek, selymek és szőnyegek millió métereit gyártják. .4 szövödékben és fonodákban főként nők dolgoznak. Ha a reggeli órák­ban sétára indul az ember a han­gulatos városkában az ódon, ma­­gastetejű házakkal szegett utcákon asszonyok ezreit látja végtelennek tűnő menetben a gyárak felé igye­kezni. Az asszonyok, akikkel az üze­mekben megismerkedtem elmondot­ták, hogy a múltban milyen keser­ves körülmények között kellett dol­gozniuk, ám a tőkések bűnlajstro­­mán valamennyien a legfőbb bűn­ként említették a napközi ottho­nok és bölcsődék hiányát. Igen, a városban, ahol az asszonyok leg­többjének egész napját a gyár kö­tötte le, nem volt egyetlen olyan intézmény, amely gyermekeiket gondozásba vette volna. Szültünk, temettünk, ez volt a 'sorsunk'' — mondatta egy őszülő hajú szövőnő, aki­ három gyer­ma­­koporsót kísért ki a temetőbe. „Ne­kem egész fiatalasszony koromat megmérgezte a gyermekeim miatti aggodalom — emlékezett egy má­sik szövőnő — A gép mellett foly­ton arra kellett gondolnom, hogy nem történik-e valami szerencsét­lenség a bezárt lakásban magukra­­h­agyott kicsinyeimmel. Egyszer vagy tizen összeálltunk és elmen­tünk a tulajdonost megkérni: léte­sítsen valami bölcsődefélét, a költ­ségeket pedig vonja le a fizetések­ből. Trágár, és könyörtelen ,,nem“ volt a válasz... Az öreg doktor, aki a harminc évig teljesített itt szolgálatot megmondhatja, hogy mennyi gondozatlan, rosszul táp­lált és angolkóros gyermek volt Nagydisznódon. Minden diagnózist azzal kezdett­ ,szövőgyári gyer­mek.“ E MEGIRATLAN, de az asz­­szonyok emlékezetéből ki nem tö­rölhető statisztika után egy cseppet sem csodálkoztam azon, hogy mai életükről szólva nem a korszerűsí­tett­­ egészséges műhelyeket, a munkásklubokat, v­agy az egyéb szociális létesítményeket dicsérték első helyen, hanem — mintha csak összebeszéltek volna — a gyári gyermekotthonokat. Akár valami kis meseországról, úgy áradoztak ezekről az intézményekről s való­sággal kiváncsivá tettek, hogy megnézzek egyet közülük. A posztó és perzsaszőnyeg szövő Victoria gyár otthona régi ház az üzem mögött, természetesen meg­­fiatalítva és sok toldással, belülről azonban valóban olyan szép és­­ kedvesen meghitt amilyent nem mindennap lakni. Kashnly, halksza­­vú­ asszony, Böjte Imréné fogadott, az otthon vezetője, akiről azt mondják ,az anyák.. Hogy csúfja szeretettel és kötelességtudásból szólt tényt Egyenesen arra terem­tődött,­­ hogy apró emberek testi és lelki jólétéről gondoskodjék. A vizitet a hálószobáknál kezd­tük. A zárt ablakokon patyolat füg­gönyöket lebegtetett a szellényi szél a kicsi rácsos ágyak mindmegany­­nyi hófehér puha fészek, még fe­hér köpenybe beöltözve is lábujjhe­­gyen jár a látogató, nehogy egy porszemmel is elhomályosítsa a makulátlan osztaságot. Az ebédlő termekben, ahol éppen b­éltük vol­tak a különb­öző méretekhez sza­­tott­­szing, asztalkák, szi­asz, vár­ , tam, hogy belépjen a mesebeli hét törpe és nekiüljön a jószagú tejbe­­kásának, amit a mosolygós arcú szakácsáé kavargatott a konyha tűzhelyén. A legszebb mégis a nagy ját­szóterem volt. A po­lló beborítva színpompás és süppedő perzsákkal, akár egy virágos rét, a tipegő lá­bak alá. A gyár vezetősége nem sajnálta a gyermekotthontól a hí­res nagydisznódi szőnyegeket és más költségeket sem, mert a temér­dek játék mellett van ott bábszín­ház, gramofon, egy halom hozzá­való meselemezzel és egy keskeny filmes vetítőgép, amely a gyermek­napon perget majd először mese­filmeket az apró nézőközönségnek. Egy kulcsra zárt szekrény a gyer­meknapi ajándékoknak szánt játé­kokat rejti, egy másik szekrény viszont azt a meglepetést, amivel a gyermekek kedveskednek szüleik­nek a nagy napon: egy kiállítást kitevő anyag kézimunkákból, raj­zokból, játékokból, amit a kicsi kezek ügyeskedtek össze. A GYERMEKBI­ROD­ALOM nö­vendékei a kertben voltak.­A leg­kisebbek békésen szunnyadtak ágyacskáikban napvédő vászoner­­nyő alatt a nagyobbak a hinták és a homokládák körül hancúroz­­tak. A kora nyári délután meglel­ önfeledt kacagással, boldog sikon­­gással. Néztem az egészségtől ki­csattanó arcú izmos, napbarnított testű gyermekhadat és mondtam Böjte Imrénének, hiszen ezek va­lóságos vasgyűrűk. — Igazi szövőgyári gyermekek ! válaszolta hangjában tengernyi büszkeséggel és örömmel. — Igazi szövőgyári gyermekek ! SÍPOS BELLA . ­ A nap külpolitikai eseményeiből A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének üzenete — A csehszlovák kormány emlékirata a csúcsértekezlet előkészületeinek meggyorsításával kapcsolatban — A. A. Gromiko fogadta az USA és Csehszlovákia moszkvai nagyköveteit — Az SZKP KB távirata az Olasz Kommunista Párt KB-hoz — Dr. Johannes Dieckmann nyilatkozata a moszkvai értekezlet jelentőségéről MOSZKVA (Agerpres). —TASZSZ: Lobanov, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Szövetségi Szovjetjének elnö­ke és Pejve, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Nemzetiségi Szovjetjének el­nöke a Szovjetunió Legfelső Szovjetje nevében és megbízásából üzeneteket in­téztek a hitlerellenes koalícióban részt vett államok és a hitlerista agresszió nyomán súlyos szenvedéseket átélt ösz­­szes országok parlamentjeihez a nyu­gat-német Bundestag arra vonatkozó határozatával kapcsolatban, hogy a nyugat-német hadsereget atom- és ra­kétafegyverekkel szerelik fel. A Szov­jetunió Legfelső Szovjetje felhív min­den békeszerető népet, hogy közös ak­ciókkal hiúsítsák meg a Bundeswehr atom- és rakétafegyverrel való felsze­relését, akadályozzák meg egy újabb háború kitörését. Az üzeneteket eljuttatták az USA, Anglia, Franciaország, a Jugoszláv SZNK, Ausztria, Albánia, Belgium, Bulgária, Kanada, Csehszlovákia, Dá­nia, a Német DK, Izland, Olaszország, Luxemburg, Norvégia, Hollandia, Len­gyelország, Románia és Magyarország parlamentjeihez. — PRAGA (Agerpres). — Vaclav Da­vid, a Csehszlovák Köztársaság kül­ügyminisztere, május 31-én fogadta a Szovjetunió, az USA, Anglia, Fran­ciaország, a Lengyel NK és a Román NK nagykövetségeinek képviselőit, akiknek átnyújtotta a csehszlovák kormány emlékiratát a csúcsértekezlet előkészületeinek meggyorsításával kap­csolatban. A csehszlovák külügyminiszter az emlékirat tartalmáról tájékoztatta Al­bánia, Bulgária, a Kínai NK, India, Jugoszlávia, Korea, Magyarország, Mongólia, a Német DK, Svédország és Vietnam diplomáciai képviseletei­nek vezetőit is. MOSZKVA (Agerpres). TASZSZ: A. A. Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, május 31-én fogadta L. Thompsont, az USA moszkvai nagykövetét. A szovjet külügyminiszter és az amerikai nagykövet a csúcsértekezlet összehívásával kapcsolatos kérdések­ről tárgyaltak. MOSZKVA (Agerpres): A TASZSZ közli: " 1 . Az SZKP KB a következő táviratot intézte az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságához : A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága szívélyes test­véri üdvözletét küldi pártjuk Központi Bizottságának és a párt összes tagjai­nak a parlamenti választásokon elért jelentős politikai és erkölcsi győzelmé­ért. . . A dicsőséges Olasz Kommunista Párt, miután súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül és szétzúzta a reakció és revíziosizmus támadásait, még egyszer meggyőzően bebizonyította, hogy mély gyökerei vannak a népben , a mun­kásosztályban, a paraszttömegekben és a lakosság középrétegeiben. Ez a nagy­­szerű választási siker ismét meggyőzően bizonyítja, hogy a nemzetközi reakció szemenszedett hazugságokat állít a kommunizmus úgynevezett „válságáról“. Pártjuk választási győzelme, valamint a szocialista elvtársak jelentős sikerei fontos szakaszt képviselnek az olasz nép demokratikus erőinek fejlődésében és megszilárdulásában, a béke és a tár­­sadalmi haladás ügyéért folytatott har­­­cában. _ Újabb sikereket kívánunk a testvéri Olasz Kommunista Pártnak hősi har­­cában és abban a fáradhatatlan munká­jában, amelyet az olasz munkásosztályt és az összes dolgozik javára kifejt. Az SZKP Központi Bizottságának­ megbízásából N. SZ. HRUSCSOV a KB első titkára lapsokra, 1958. május 31. • * . - í BERLIN (Agerpres). — A Pravda berlini munkatársa azzal a kéréssel fordult dr. Johannes Dieckmannhoz, a Német DK Népi Kamarája Elnökségé­nek elnökéhez, a németországi liberá­lis-demokrata párt alelnökéhez, fejtse ki véleményét,,, milyen jelentősége van Németország szempontjából a legutób­­­bi moszkvai értekezletnek. -Dr. Johannes Dieckmann egyebek között ezeket mondotta: A moszkvai értekezlet határozatai­val kapcsolatban-­ hangsúlyozni kívá­nom, hogy a Német DK egész, lakossá­­ga nagyra értékeli azt, hogy a Szovjet­unió, a szocialista tábor vezető ereje, most is kezdeményező szerepet játszott a nemzetközi feszültség enyhítéséért folyó akcióban. Meggyőződésünk, hogy a béke fenntartása céljából a szocialis­ta országok által megfogalmazott és a moszkvai értekezlet okmányaiban kif­fejtett konkrét harci programot minél többen magukévá teszik és így erősítik a világ békéjét. Nagykapacitású kőolajipari berendezés készül a ploesti „Május 1“ válla­­­lat I .számú mechanikai részlegén A tallini „Esztonia“ színház Vegyszeres növény­védelem repülőgépről Az állami és kollektív gazdaságok nagy­ kiterjedésű földterületein lehe­tőség nyílt arra, hogy a legmoder­nebb eszközöket is felhasználják nö­vényvédelemre. Hazánk számos vi­dékén repülőgépről irtják a gyomot. Konstanca tartományban vegyszerrel permeteznek be mintegy 2000 hektár területet. Nagykároly rajonban a lenbolha elleni porzást végeztek ily­­módon. A gabonaféléket megtámadó vetésfehérítő bogár irtására Galac, Konstanca és Bukarest tartomány ál­lami gazdaságaiban 5000 hektárt poroztak be repülőgépről. A kultúra és a barátság ünnepe írta: Ion Moraru, az ARLUS főtanácsának helyettes titkára Június 1—10 között tartják meg or­szágunkban a balti szovjet köztársa­ságok kultúrájának tíznapos ünne­pét. A kultúrdekád újabb nagyszerű alkalom arra, hogy az Észt SZSZK, a Lett SZSZK és a Litván SZSZK gaz­dag kulturális megvalósításai és szell­­emi kincsei még szélesebb körben is­mertté váljanak hazánkban, újabb nagyszerű alkalom arra, hogy orszá­gunk népe és a balti szovjet népek még jobban megismerjék egymást. A kultúrdekád során ugyanakkor szám­­bavehetjük, milyen eredményeket ér­tünk el eddig a balti szovjet köztár­saságok kultúrájának népszerűsítése terén hazánkban, valamint országunk kultúrájának népszerűsítésében a balti szovjet köztársaságokban. A kultúrde­kád során még jobban megismerhetjük a nagy szovjet kultúra egy számotte­vő részét, ismételten meggyőződhetünk arról, hogy a Szovjetunióban minde­nütt, a Balti-tenger partjaitól a Csen­des-óceánig teljes egészében a dolgo­zó népnek, a békének és a szocializ­musnak a szolgálatába állított válto­zatos és sokoldalú kultúrtevékeny­ség folyik. A balti szovjet köztársaságok kultúrdekádja ilyenformán a román­­szovjet barátság, az országunk és a Szovjetunió közötti eredményes együtt­működés újabb megnyilvánulása lesz. Az élet nem egyszer bebizonyította, hogy országunk és a Szovjetunió kap­csolatai a nemzeti szuverenitás és a nemzeti függetlenség és egyenjogúság igazi tiszteletben tartásának elvein, a proletár internacionalizmus elvein ala­pulnak s mindkét fél számára előnyö­sek. A szocialista országok kapcsola­tainak szakadatlan erősítése egyaránt szükséges minden egyes szocialista ors­zág és az egész szocialista tábor számára, amelynek élén a nagy Szov­jetunió áll. Nyilvánvaló, hogy minden szocialista állam létének és fejlődésé­nek előfeltétele az egész szocialista tábor állandó erősödése, a szocialista országok összeforrottságának megszi­lárdítása. Mindaz, ami ennek az ösz­­szeforrottságnak az erősödését, a szo­cialista országok barátságának elmé­lyítését szolgálja, egyben hozzájárul új, jobb, boldogabb életünk építésére irányuló erőfeszítéseinkhez is. Népünk ebben a szellemben ünnepli meg a balti szovjet köztársaságok kul­túrájának tíznapos ünnepét, ebben a szellemben üdvözli a balti köztársasá­gok kulturális küldöttségét, a Litván SZSZK­ állami ének- és táncegyüttesét, az összes országunkba érkező kiváló művészeket és énekeseket, akik elhoz­zák hozzánk a balti szovjet köztársa­ságok forró baráti üdvözletét. Az utóbbi években egyre jobban megismertük a balti szovjet köztársa­ságok életét. Elérkeztek hozzánk a balti ipar termékei, megismertük e köz­társaságok gazdasági sikereit, a ro­mániai olvasók számára közismertté váltak az olyan írók nevei, mint Vitisz Lacisz, Auguszt Jakobsohn, Andrei Upit, P. Tvirka és mások. Számos bu­karesti, kolozsvári, marosvásárhelyi, aradi és más színház játssza Jakob­sohn, Grigulisz és más baltikumi szovjet drámaíró darabjait. Jogos büszkeséggel és örömmel seme­reztünk tudomást arról is, hogy gaz­­dasági és kulturális sikereink nem is­­meretlenek a balti szovjet köztársaság­­ok közvéleménye előtt. Rigában és más városokban nagy érdeklődéssel tekintették meg a Román Népköztár­saság megvalósításait tükröző doku­­mentációs kiállítást. Tallin, Vilniusz, Riga, Dangavpilsz és más városok színházai számos klasszikus és jelent­kori román darabot játszanak, több romániai író műveit lefordították a balti szovjet köztársaságok népeinek nyelvére. A balti szovjet köztársaságok kul­túrdekádja ismételten bebizonyítja országunk népének azt az óhaját, hogy minél jobban megismerje a szovjet népek életét és azokat a hatalmas si­kereket, amelyeket a szovjet népek a dicsőséges SZKP vezetésével érnek el a kommunizmus építésében. A balti szovjet köztársaságok kultúrdekádját a Román Népköztársaság és a Szov­jetunió barátságának és a társadalmi rendszer, az érdekek és célkitűzések azonosságán alapuló megbonthatatlan együttműködésének jegyében ünnepel­jük meg.

Next