Előre, 1959. május (13. évfolyam, 3580-3604. szám)

1959-05-07 / 3583. szám

2 Elmaradt javaslatok Évek óta folyik már a hasznos és eredményes harc a műkedvelő színjátszás műsorrendjének eszmeiművészi színvonaláért. A múlt áldatlanul rossz öröksége e téren is éreztette hatását a silány, semmitmondó, vagy éppenséggel ellenséges eszmei tartalmú operettek, a népéletet meghamisító, eltorzító rossz népszínművek, a fülledt polgári ízléstelenséget árasztó egyfelvonásosok helyett merőben új repertoárt kellett teremtenünk. Az elmúlt évtizedben sok jó egyfelvonásos íródott. Vannak közöttük művészileg érett darabok, vannak olyanok is, amelyek, művészi megmunkálása gyengébb. De a közepes és a jó műveket egyaránt eszmei tisztaság jellemzi, a valóság hiteles ábrázolása, a dolgozó nép legégetőbb kérdéseire talált választ ezekben a művekben. Tudott dolog, hogy osztályidegen, vagy eszmeileg ellenséges egyének előszeretettel pártolják „a régi szép idők“ révületében a dohos-poros fércműveket. Nem is oly rég még sikerült nekik Itt-ott Mágnás Miskát, meg egyéb szemetet előadatni. Közvéleményünk leparancsolta ezeket a kontárkézzel tákolt műveket a műkedvelő színpadról, íróink viszont megértették, hogy kevés, amit eddig tettek: több jó, harcos, hatásos, új életünket tükröző színdarabra van szükség a népi műkedvelés számára. Ismeretesek az Igaz Szó pályázatának eredményei. Irodalmi lapjaink, a napilapok a darabok érdeme szerint igenlően értékelték a díjnyertes műveket, melyek azután sikert arattak a „nagy színpadon" is (Kolozsvárott és Marosvásárhelyen is bemutatták őket). Határozott fellendülés tapasztalható, melynek jelentősége egész drámairodalmunk szempontjából mérhető fel igazán. Mindezek után furcsállnunk kell azt, hogy a Központi Népi Alkotási Ház nem javasolja ezeket a színdarabokat a műkedvelők számára. Érthetetlennek tűnik számunkra, mi kivetni valót talál a Népi Alkotási Ház Méliusz József Nem olyan egyszerű című kis komédiáján, mely egy hétköznapi családi bökkenő ürügyén az új erkölcs szépségeit mutatja fel s bírálja mindazt, ami még polgári csökevény? Méhes György Széna vagy szalma című egyfelvonásosa sem szerepel a Népi Alkotási Ház javasolt darabjai között. Pedig ez a szellemesen, ötletesen megszerkesztett egyfelvonásos az új élet, megszilárdult erkölcsi-eszmei magaslatáról veri el a port a kollektív gazdaság lustáin, borisszáin, pénzéhesein, perlekedő csúfszájú fehérnépein s mellesleg, míg egy színpadi konvenció leleményes felhasználásával, a babonás hiedelmeket is kicsúfolja. Kerestük a javaslatok lajstromán Dimény Istvánnak a Művelődésben megjelent Kupok című háromfelvonásosát és nem találtuk. Kár pedig, hiszen ez a jó népszínművek és a népi komédia hagyományaira épülő tréfás játék a szocialista tulajdon, a kollektivizmus, a kollektív gazdálkodás s az új tulajdonforma által kialakuló új tudat nevében tör pálcát a magántulajdonosi lelkületben gyökerező kapzsiság, önösség és kupolság fölött. Íróink hathatósan hozzá akarnak járulni a szocialista tudat kialakulásához, amikor a népi színjátszóknak szánt írásaikat kiküldenék a harc első vonalába. Ám a Népi Alkotások Háza nem javasolja műveiket. Igen rosszul teszi: SZÁSZ JÁNOS A régeni erdőkitermelő vállalat dolgozói is traktorokkal szállítják szálfában és hosszú rönkökben a rakodóhoz a bükkfát, hogy itt szakszerűen osztályozzák s minél több műfát nyerjenek. Fényképünk Todoran Nicolae komplex brigádjának néhány tagját mutatja be a Rachitasul-Mare-i kitermelés rakodójánál (Bosco Triaian felvétele) Fernezelyi pillanatfelvétel Útban Fernezely felé megpróbáltam elképzelni az üzemet úgy, ahogy hallásból, a megjelent írásokból ismertem. A száguldó autóbusz ablakán kémleltem az erdőborította hegyormokat. A hegyláncok mögül egyszeresak elénk tárult a híres fernezelyi völgy. Az autóbusz megállt, megérkeztünk. A hegy lábánál, a zöldelő erdők tövében emeletes pörkölőkemencék sorakoznak. Drótkötélpályákon, érccel teli csillék surrannak tova. Elevátorok viszik az anyagot a bunkerekbe, aztán az anyag szalagokon folytatja útját a kemencékig. Hatalmas csarnokok, üzemrészek betonépületei interesként vonzzák a tekintetet. . Fejünk felett borús az ég, szürkés, szakadozott esőfelhőket kerget a szél, mégis tiszta a levegő. Az épületek közül magasan emelkedik ki az új tisztítóberendezés, amely az elszálló gázokat, gőzöket fogja fel, hogy aztán újra kiolvasszák belőle a szabadszemmel láthatatlan fémet. Jókai egyik írása jutott eszembe. A nagy regényíró, amikor annak idején errefelé járt, így írt a fernezelyi völgyről: „A völgy felett ,folytonosan egy ködszékem ül... az éreizzasztók füstje. S e rettenetes légkörben tölti egyik ivadék a másik után életét s virágaik virágoznak benne. Szomorú volt az élet régebben ebben a szépséges völgyben. Az erdők lombjai mögül az apró olvasztókemencék mérgesgázokat leheltek. Akkorában Fernezélti fölött sosem volt tiszta a levegő. Az emberek meggörmedve talicskázták az ércet, a tömbökbe öntött fémet. Az üzem árnyékában ott, ahol a mérgesgázok gomolyogtak, tenyérnyi ablakú munkáskunyhók húzódtak meg. Nem volt könnyű a fernezelyi kohómunkás élete... Sok minden megváltozott Fernezelyen tizenöt év alatt. Nincs itt már jóformán semmi, ami a múltra emlékeztetne. De menjünk be az üzembe, amelyet vasúti sínek, csővezetékek keresztül-kasul szőttek. Az olvasztóban éppen csapoltak. Az olvasztárok a kobaltszemüvegen keresztül figyelik a tűz és a fém küzdelmét. Hozzáértéssel dolgoznak és ügyelnek arra, hogy a drágafémből szikrányi se vesszen kárba. Az első kemencénél jólmegtermett, izmos ember szorgoskodik. Haller János, a részles mestere, a kokillákat és a csapolást ellenőrzi. Úgy látszik minden rendben van, mert a mester elégedetten hümmög és elbeszélget velünk egy kicsit. Haller János mester, az üzem többszöri újítója nem szűkszavú ember. Szeret mesélni a fernezelyi változásokról. Az ablak felé tekint, mintha onnan olvasná, amit elmond. Két évtizeddel ezelőtt került Fernezdyre. Napszámos volt ő is mint társai. A felszabadulás után tanulni kezdett. Ma iskolázott, megbecsült ember. — Bizony nehéz volt Fernezelyen a munka — emlékszik vissza. — Amikor ide kerültem, a gépesítésnek nyoma sem volt. Még a kemencéknél is 12 órát dolgoztunk. Fürdő , otthon a mosóteknő vagy a kispatak. Volt itt orvosi rendelő is. Az irodaépület egyik kis szobácskájába rendezték be. De jobb arról nem is beszélni. Tudja mit, elvtárs? — lép közelebb hozzánk. Nézzük meg az üzemet... ...A fernezelyi Május 1 üzemben mo. 'V rv 'V’ *V»V» ^ /V ^ ^ ^ 'N' tv tv t\ torok zúgnak, daruk csörömpölik, szorgalmas munka folyik mindenütt. A részlegeket járva rengeteg gépet láttunk. Az ember itt csak irányít és ellenőriz. Ma már mindössze hat órát dolgoznak a kohómunkások. Védőberendezések óvják az egészségüket. Ventillátorok tisztítják a levegőt. A dolgozók állama milliókat költött a munkakörülmények megjavítására. Fernezelyen épült fel az ország egyik legszebb üzemi étkezdéje. A kohászok, olvasztárok és a többi nehezebb munkát végző dolgozók műszak előtt háromfogásos ebédet kapnak díjtalanul. Új munkásklub, fürdő, pihenőszobák várják a dolgozókat. Az üzem orvosi rendelőjében huszonöt orvos, segédorvos és ápolónő őrködik a ritorikusok egészsége fölött. Van gyógyszertára Fernezelynek, mozija is és üzletei. Az új munkásnegyed is felépült s a fernezelyi munkásokat külön autóbuszjárat viszi és hozza az üzembe. Nagyot fordult a világ, nagyot változott a fernezelyi munkások élete. Az ifjak csak az idősebbek elbeszéléseiből ismerik az egykori Fernezelyt, ahol valamikor nagyon rövid volt az ifjúság és olcsó a munkásember élete. RAFFAI GYÖRGY Virágkertészet a pálfalvi kollektív gazdaságban A pálfalvi kollektív gazdaságban nagy lehetőség kínálkozik a kertészet különböző ágainak kifejlesztésére. Az elmúlt évben is nagy jövedelmet értek el a zöldséges területek szakszerű megmunkálásával. Különösen jól jövedelmezett a nyári káposzta, amelyből a gazdaságnak 55 ezer lej jövedelme származott hektáronként. .Az elmúlt évben elért siikerek alapjain a gazdaság tagjai elhatározták, hogy ebben az évben tovább bővítik a kertészetet a most létesítendő virágkertészettel. Harsányi László vezetésével 10 ezer vadrózsát ültetnek el, valamint 1000 drb tövesrózsát, amelyet majd beoltanak.. A tervben szerepel az is, hogy közel 10 ezer kardvirágot és több mint 29 ezer szegfűt fognak termeszteni ebben az évben. Minden bizonynyal a virágkertészet is hozzá fog majd jdaruini a gazdaság jövedelmezőségének a fokozásához. BOTE GÉZA levelező Sgt/ mulas id&szenségz (Jegyzetek a tragédiáról) Egyszeribe előtérbe került a tragédia kérdése. Az elmúlt hetekben két ízben is találkozhattunk azzal az igénnyel, hogy íróink ábrázolják ebben a műfajban is a jelenkort. Szögezzük le nyomban, nem jogtalan kívánság ez, ámbár akadna elég más sürgetőbb feladat is, amelyet szorgalmaznunk kellene irodalmunkban. Ám legyen ezúttal ,,gondunk a tragédia“, s ha már így van, nézzünk szembe a szocialista realista tragédia néhány kérdésével. Kormos Gyula azt veti e sorok írójának szemére, hogy fölöslegesnek minősíti a tragédiát, őszintén szólva ez... tragikus félreértés, hiszen cikkemben nent általában a tragédia korszerűtlenségéről írtam hanem konkréten a Huszár Sándor elbeszélésében ábrázolt tragédia időszerűtlenségéről. Nem is volna érdemes szót emelni ezért a félreértésért, ha mögötte azut a tragikum téves értelmezését látnám. Ezzel pedig foglalkoznunk kell éppen azért, mert a tragédia művelése szükséges és hasznos a mi napjainkban is. A további félreértések elkerülése végett kezdjük a legelején. Ha sajnálkozunk valakin, akit szerencsétlenség sújtott gyakran használjuk a tragédia kifejezést. Amikor azonban a tragikumról mint esztétikai kategóriáról és a tragédiáról mint irodalmi műfajról beszélünk, kétségtelen. hogy a kérdést másként kell megítélnünk. Az anyagias embert is szoktuk „materialistának“ nevezni, de mi köze ennek a filozófiai materializmushoz? A különböző életjelenségek eszt*tikai megítélése az ember politikai és etikai nézeteitől függ. S miután a*. etík»i c« politikai nézeteknek osztályileguk van, ez rányomja bélyegét a tragikum megítélésére és értelmezőjére is A realista művészt általában és különben a szocialista realista alkotót a tragikus történetek csupán annyiban érdeklik, amennyiben ezekben az emberi viszonyok lényeges vonásai, az élet tipikus konfliktusai nyilatkoznak meg. Éppen ezért bármennyire is fájdalmas és megrázó ha mondjuk egy tehetséges fiatalember véletlen szerencsétlenség áldozatává vált, az még nem tragédia téma. Az irodalmi ábrázolást kívánó tragédiát társadalmi összeütközések váltják ki, a tragikum alapját olyan egyéni tragédia képezi amelynek közvetlenül vagy közvetve feltétlenül társadalmi vonatkozásai vannak. A tragikum megítélése elválaszthatatlan az osztályszemponttól és éppen ezért a tragédia kérdése sem időfeletti kérdés. Az a konfliktus, amely mondjuk a hűbériség végén tragikumot szült, nem bizonyos, hogy más társadalmi alakulatban ugyancsakmint tragédia ölt irodalmi formát. Éppenezért, amikor a szocialista-realista tragédiát vizsgáljuk elsősorban azt kell tisztáznunk, mi a tragikum fő forrása a szocializmus korában. Az irodalmi alkotómunka központi témája ma a korszakunk alapvető feladatát jelentő szocialista építés. Ennek drámai mozzanatai egyes esetekben tragikus jelleget öltenek. Irodalmunkban ez képviseli a korszerű tragikumot és ezért cikkemben ennek kérdéseivel foglalkozunk. Természetesen a mi korunkban az esztétikai tragikumnak vannak más forrásai is. Mielőtt azonban erre rátérnénk, nem árt felidézni, hogyan vélekedtek a tragikumról és a tragédiáról a marxizmus tanítómesterei. Értékes utalást találunk erre vonatkozólag Marxnál és Engelsnél, akik irodalmi munkáikban tudományosan megalapozták a tragikum materialista elméletét. Lasallehoz intézett híres levelében. Engels kifejti, hogy a tragikum egyik alapvető forrása ,,a történelmisét, szükséges követelmény és annak gyakorlatilag lehetetlen keresztülvitele" közötti összeütközés. Fontos kiindulópontja ez a marxista esztétika tragikumelméletének, mert ennek alapján meghatározhatjuk a tragédia főbb ismérveit- Engels meghatározásából nyilvánvalóan kiviláglik a tragédia társadalmi jellege és az is, hogy az ilyen tragédia hőse történelmileg szükségszerű követelmény teljesítéséért küzd tehát a társadalmi haladás élenjáró harcosa. A tragikus hős halálát vagy szerencsétlenségét az okozza, hogy győzelméhez nincsenek meg a szükséges feltételek. Ebből két igen lényeges tanulságot vonhatunk le : az első az, hogy a tragikus hős cselekvő, harcos ember, aki rajta kívül álló okokból marad alul a küzdelemben, a másik pedig az, hogy az ügy, amelyért harcol, feltétlenül és szükségszerűen győzedelmeskedni fog, amikor megteremtődnek az ehhez szükséges feltételek. A tragikus hős halála nem csupán megrázó, hanem egyben felemelő is. A tragédia éppen abban különbözik a rémtörténettől, hogy nem borzadást rémületet, hanem felemelő, harcra buzdító érzéseket vált ki. S ha a különbség okait keressük, nem állhatunk meg formai kérdéseknél, a megírás mikéntjénél, hanem mélyebb, tartalmi okokat kell keresnünk.Ezeket pedig abban lelhetjük fel, hogy a hős nem akármilyen dologért, hanem igaz ügyért áldozta fel magát és ez valóban harci áldozat, nem pedig véletlen baleset vagy pedig saját hibájának gyászos következménye. Mi felemelőt is lennénk abban, hogy a hős saját balgasága miatt szerencsétlenül jár vagy életét veszti? Kétségtelen,, hogy az ilyen hőst is sajnáljuk, bukását vagy pusztulását veszteségnek érezzük, azonban mégsem alkalmas arra, hogy tragédia hőse legyen. Az 1830-as lengyel szabadságharccal kapcsolatban írja Engels, hogy az idealista felfogás az „igazi tragédiát“ az elnyomás elszenvedésében látja, mert az ellene irányuló harc eleve kudarcra van ítélve. Ezzel szemben az idézőjel nélküli igazi tragédia az, amikor a szabadságért és függetlenségéért harcoló népet leverik. Tehát a tragikum nem a szerencsétlenség elszenvedéséből hanem a harc elvesztéséből fakad. A mi korunkban elképzelhetetlen realista alkotás, amely például egy gyarmati ,nép elnyomását ábrázolná csupán anélkül hogy érzékeltetné a szabadságharcos erőket is. Mindezek után forduljunk napjaink kérdései felé. A szocializmus építése társadalmi összeütközések közepette folyik, amikor is a szocialista társadalom élenjáró osztálya, a munkásosztály és a köréje tömörülő dolgozó nép nemcsak a kizsákmányoló osztályokat számolja fel, hanem ezek ideológiáját, erkölcsét és szokásait is. Ennek a harcnak a győzelméhez immár teljes mértékben megteremtődtek a társadalmi-gazdasági feltételek. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ez a harc tragédiamentessé vált. Egyes harcosoknak, akár a fegyveres összeütközésekben, akár az építőmunka frontján a helyzet sajátos alakulása következtében életüket is fel kell áldozniuk az ügy győzelméért és haláluk valóban korszerű téma tragédia számára. Gondoljunk csak a szovjet irodalom immár klasszikus alkotásaira, az optimista tragédiára,, a Vereségre, vagy akár a mi irodalmunk egyik kiemelkedő művére a Ruszkafalvi Lázárra. A forradalmár harcos halálát — Visnyevszkij igen kifejező elnevezésével — optimista tragédiának hívjuk, mert a szocialista-realista irodalom azzal az új vonással gazdagította a tragikumot, hogy az nemcsak átvitt értelemben, hanem közvetlenül is, a hős elestével is, hirdeti a szocializmus legyőzhetetlenségét. Hogyan, a halál mint a győzelem hirdetője, lehetséges-e ez? Ebben az esetben feltétlenül lehetséges, mert a szocialista realista tragédiában osztályerők csapnak össze és a cselekmény kibontakozása a forradalmi osztály győzelmét hozza közelebb és a hős is éppen ennek érdekében áldozza fel életét. Az ilyen tragédia létjogosultságát igazolja az a nagy nevelő hatás, amilyet a szocialista realista tragédia a nézőben kiváltott felemelő és magasztos érzelmekkel gyakorol. Hogyan állunk azonban életünk egyéb vonatkozású tragikus jelenségeivel? Hiszen napjainkban is nemcsak a közvetlen forradalmi harc idéz elő tragédiákat, a közvetlen forradalmi harc nem egyetlen forrása ma sem a tragikumnak. A szocializmus embere aktív ember, lételeme a cselekvés. Amikor kénytelen a cselekvésről, a harcos életről lemondani, az valóban tragédia. Idézzünk csupán egyetlen közismert példát: Nikoláj Osztrovszkijnak és hősének Pavel Korcsaginnak az élete a legnemesebb értelemben vett tragédia. A munka, a cselekvés vágya és a tétlenségre kényszerüség közötti összeütközés napjainkban is tragikus jellegű amennyiben a hős nem adja fel a harcot a testi tehetetlenség ellen. Térjünk most át a tragédia-vita konkrét anyagára. Kormos Gyula úgy véli, hogy Saptemár, Huszár Sándor elbeszélésében tragikus hős és hogy az író által leírt tragikus történet nem anakronisztikus, hanem igenis teljesen korszerű. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni a történet újbóli elmesélésével, így csupán a vita lényegét érintő kérdéseket vetem fel. Mennyiben társadalmi vonatkozású Saptemár egyéni tragédiája? Felesége azért lesz öngyilkos, mert ő hitelt adott egy semmirekellő ember rágalmának. Az igaz, hogy Saptemár párttitkár, tehát korunk élenjáró embere, az új, szocialista öntudat és erkölcs képviselője, Costel a rágalmazó pedig a társadalom söpredéke, a kapitalizmus fertőzött és fertőző erkölcsének egyik tipikus képviselője. A kettőjük közötti összeütközésnek tehát bizonyos értelemben társadalmi jellege van mindaddig amíg Sapte már megnyeri a harcot azzal, hogy a lányt kiragadja Costel karjaiból. Képtelenség volna azonban azt állítani, hogy Sapte már mikor hitelt ad a rágalmazásnak és ezzel hozzájárul felesége tragédiájához, a szocialista erkölcs szerint cselekszik és a burzsoá erkölcs ellen harcol. Felesége és saját tragédiája éppen azért következik be, mert ő maga sem szabadult még fel teljesen a régi erkölcs hatása alól. Arról már nem is beszélünk, hogy mennyire naiv, sőt hihetetlen az a trükk, amellyel Costel lépre csalja a párttitkárt. Az egyik lefizetett éjjeli őrrel elküldi Saptemarnek azt a rózsaszínű kombinét, amelyet a párttitkárok száradó fehérneműi közül lopott el, azzal, hogy ezt az őr az ő (mármint a Costel) ágyában találta a közös szállóban! Az ilyen tragédiák esetleg alkalmasak arra, hogy működésbe hozzák a kispolgári könnyzacskókat, de arra semmiesetre sem, hogy felemelő, magasztos érzésekkel töltsék el az olvasót. Nézzünk meg még egy hasonló „tragédiát“. Hajdú Győző Nagy Istvánnal vitázva felemlíti a magyarói esetet. Magyarón két fiatal öngyilkos lett, mert szüleik ellenezték házasságukat. Azt hiszem, nyomban leszögezhetjük, hogy ennek a történetnek vajmi kevés köze van a veronai Rómeó és Júlia tragédiájához. Hiszen Shakespeare reneszánsz korabeli hősei, amikor a szülői tilalom ellen harcolnak koruk társadalmi előítéleteivel és erkölcseivel szállnak szembe s még halálukkal is azt bizonyítják, hogy a hűbéri rendszer kötelékeiből kiszabaduló ember érzelmei erősebbek az elavult előítéleteknél. Mi a helyzet a két sajnálatra méltó fiatallal ? Kétségtelen, hogy a mi korunkban is eltilthatnak egymástól szerelmeseket családi viszályok, de vajon ki állíthatná, hogy a két magyaros fiatal szerelme a mi társadalmunk ellenzésével is találkozott ? A veronaiaknak az uralkodó erkölcs és a szülői tilalom ellen segített az akkor lehetséges módon a humanista Lőrinc barát, a magyaróiaknak ne segítettek volna mai módon a mi népi demokratikus rendszerünk, a mi társadalmunk emberei ? Nyilvánvaló a különbség: a veronai szerelmesek koruk élenjárói voltak, szerelmük a reneszánsz ember érzelme, a magyaróiak pedig koruk elmaradottjai. Rómeó és Júlia esetében a halál a szerelem győzelmét jelképezi, a magyaróiak esetében pedig haláluk kishitűségüket, maradiságukat és voltaképpen szerelmük erőtlenségét bizonyítja. Hiszen ma minden, az állami és közösségi szervek, az emberek rokonszenve, minden-minden a szerelmesek pártján áll, ilyen esetben az öngyilkosság nem egyéb dőreségnél. Igaza van Hajdú Győzőnek amikor azt írja, hogy Rómeó és Júlia tragikus életének nagysága abban rejlik, hogy nem tehettek mást és vállalták a halált is. A magyarós Sándor és Juliska tragikus életének törpesége pedig abból fakad, hogy mást is tehettek volna, mégis a halált választották. Lényegében hasonló következtetésre jutottam én is cikkemben, amikor azt írtam: „Rómeó és Júlia története megismétlődhet a szocializmusban is, ám nem lesz belőle tragédia... Ha az író mégis tragikus véget szán az olyan történetnek, amelyet az élet ma már lényegében tragédia mentesen old meg, akkor írása elkerülhetetlenül anakronisztikussá válik“. Ha valaki tragédiát írna a magyarosakról, ez a lelki törpeség ábrázolása volna, márpedig az ilyesmiről aligha lehet magasztos tónusban írni... A mi életünkben is akadnak anakronisztikus jelenségek, amelyek az érintett személyek számára kétségtelenül tragikusak, ám ezek mégsem alkalmasak arra, hogy korszerű tragédia témájává váljanak. Harcos-munkás életünk nyújt megfelelő témát korszerű tragédia írásához is, hiszen az újért harcoló kommunista ember pátosszal teli küzdelme olykor nem nélkülözi a tragikumot sem. Az írót pedig semmi sem korlátozza abban, hogy a szocialista eszmeiség mind teljesebb kifejezése érdekében a témához legjobban illő műfajt válassza művéhez. KOVÁCS JÁNOS ELŐRE A termőföldek kiszélesítésére, visszahódítására beindított munkák tömegméretű akciókká bontakoznak ki Kézil- rajonban. A dolgozó parasztok magukévá tették pártunk útmutatását s lelkesen harcolnak azért, hogy ott is termést hozzon a föld, ahol eddig víz terült el s értéig télen növényzet tenyészett. — Látja ? Ott még a tavaly'!ilyenkor viz alatt állott a rét s az állatot is csak nyár közepén lehetett a „pázsitra“ kihajtani — mutatott a határ felé Debreczi József, a márkosfalvi kollektív gazdaság elnöke. Amióta a csatornát megásták a vadvizek lehúzódtak s 5 kilométeres sávban eltűnt a láp. * • Jó óra beletelt, amíg végigjártuk a csatornát. A mélysége átlagban másfél méter, de néhol a három,5 métert is meghaladja. A mélyebb részeken kétpartosan, duplatrapéz szelvénnyel készítették el, hogy a partomlásnak elejét vegyék. Csillogó pikkelyű halak úszkálnak az alacsony tiszta vizárban. Odébb nehézkesen kúszik a rák s lépteink zajára gyorsan hátrál a part felé. A pangó vizek helyén a csatorna két oldalán most szántóföld és feljavított rétek terülnek el. Kereken ezer hektárt hódítottak vissza a termelésnek. A lehúzótót vizek után hasábos szerkezetű, jól átszellőzött talaj maradt vissza. Humuszban gazdag, fekete pihent földdel szélesedett a munkában résztvevő községek határa. Mert a márkosfalviakon kívül a martonfalviak, csörcseiek, albisiak és dálnokiak is részt vettek a csatorna ásásában. A munkában mindvégig a kollektivisták jártak elől. Mántó Gyula elsőnek fogott neki s pár nap alatt negyven köbméter földet hányt ki. Az ifjak sem maradtak hátra a részükre kijelölt szakaszon. Dombi Zoltán, Mántó Dezső és más IMSZ tagok hat-hat köbmétert dobtak ki mindennap, pedig gyökeres és bokros helyen ástak. A tavaly a csatornaásással a község felső széléig jutottak el. Tervbe vették, hogy az idén a munkát tovább folytatják s egészen Csernáton községig zabolázzák meg a patakot s ezen a szakaszon is termővé teszik a zsombékot és a lápot. Hozzávetőlegesen 50 ezer köbméter földet mozgatnak meg s egyszerre több szakaszon kezdik meg a munkát. A tervet népgyűlésen ismertették s a dolgozók lelkesen vállalták a nekik jutó árokrész kiásását. Még az asszonyok is részt kértek a munkából. A szentkatolnai állami gazdaság minden évben nagymennyiségű gabonát, ipari növényt, húst és tejet ad a népgazdaságnak. Érdemes megtekinteni tehenészetüket, hiszen a fejési átlag meghaladja a 3100 litert. A jó gondozás és tartás nyomai látszanak az állatokon. De meg kell nézni a baromfitelepet is. Fehér madársereg lepi el a piroscserepes tyúkházak előtti kifutókat. A számuk több ezerrefüg s valóságos tojáshalmot termelnek naponta. Az állami gazdaságban előrelátó tervezéssel s gondos irányítással folyik a termelőmunka. A földterületet állandóan növelik. — Tudatában vagyunk annak, hogy a termőföld bővítése egyik alapvető feltétele a nagyobb termelésnek — mondotta Veress László, a gazdaság főmérnöke. A konstancai értekezlet és a párt Központi Vezetőségének novemberi plenárisa óta sokat foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Mi, hogy úgy mondjam : mélyítjük s szélesítjük a földeket , valóban. A mélyítő műveléssel ha nem is a föld területe növekszik, annál inkább a hozama. Ebben a gazdaságban például hektáronként 3200 kiló búzatermést értek el a tavaly. Ezt a képimunka tette lehetővé. Míg régen a földet csak hárították, ma a szocialista nagy gazdaság korszerű traktorokkal' dolgozza' meg a földet s'olyan mélységben szántja fel a talajt, amilyenre a tudományos gazdálkodás megszabja.. A gazdaságnak a Feketeügy mentén 25 hektáros hasznavehetetlen területe van, az egyik dűlőben. Tervbe vették, hogy ezt a területet mint öntözéses rétet hasznosítják. Fejlett állattenyésztés miatt ugyanis sok takarmányra van szüksége a gazdaságnak. Az öntöző vizet a Feketeügyből nyerik s csőrendszerrel vezetik a területen elhelyezett permetezőszárnyakba. Így Csőhöz hasonlóan jut a víz az elvetett fakeverékre. Hasonló munkát bizony más gazdaságokban is el lehetne végezni. Az eredmény bizonyosan nem marad el. Az öntözéses rétgazdálkodással a háromszori kaszálás könnyen biztosítható, de négyet is el lehet érni vele. Nyílegyenes betonút vezet az ojtozi szoros felé. Lemhény közelében, az út két szélén elterülő ipari növényekkel és gabonával bevetett földek arról tanúskodnak, hogy jól gazdálkodnak az itteni kollektivisták. A tavaly búzából és rozsból 1874, árpából 1681, burgonyából 22.600 ki- Tó volt a hektárhozamuk. Szép terveik vannak a gazdaság továbbfejlesztésére is. — Két olyan határrészünk van, amely semmi hasznot nem hajt a gazdaságnak. Ott van a Nyavalyka oldal s a község szélén a Feketeügy mellett a Sülyedő. A kettő majdnem 20 hektárt tesz ki — magyarázza Bálint elvtárs, a gazdaság alapszervezetének titkára. A Nyavalyka veresagyagján ,ízetlen gyér fű, és leveles növényzet sarjad. Ezt a területet gyümölcsfacsemetével szándékoznak beültetni. Minden csemete részére tányéros lépcsőt készítenek, hogy a talaj lemosásnak elejét vegyék. A Sülyedőt körülárkolták, de a meglévő árokrendszer a pangó vizeket nem bírja magába szívni. Ezért bő csapadékos években a területét viz lepi el. Belvizek keletkeznek s az értéktelen sáté, csivogó és más savanyú füveket még alomnak sem tudják lekaszálni. Baj az is, hogy a falu alatt lévő malomgát a vizet felnyomja s áradások idején, a felesleges víz lehúzódását akadályozza. A fscsapolási munkálatoknak nemsokára nekifognak a lemhényiek. A közép részen áthaladó s mélyebb nyíltárokkal akarják a lecsapolást elvégezni. Ez az árok a megrekedt vizeket bizonyosan „lehúzza a Feketeügyben . A Körös pataka több mint négyezer hektár hirtelen lejtésű hegyoldalról gyűjti magába" az elfolyó vizeket. Tavaszi olvadások és nyári záporok idején ,megduzzadt, szilaj kedvvel törtet le az erdőkből. A hegyekből lemosott hordalék a medrét feltöltötte s a fölösleges víz már a faluban bajt okoz : ólakat ragad " el," hidakat rongál meg. Gyakori kiöntései tönkreteszik a termést, iszappal és kavícsréteggel borítják be a partmenti területeket. Baloldalt a csomakörösiek 'szántóját ihassa el több kilométer’hosszúságban. Jobb oldalán a kovászka kollektivisták 20 hektárnál nagyobb területén pusztítja el a termést.. Innen a pákai rétre húzódik s 90’ hektáron terpeszkedik el, egész nyáron lehetetlenné téve a rétek megközelítését. Majd jő néhány kanyar után az újpápokivizátokba ömlik. Ilyen esztendőkben kaszálnak jégről a paksiak. Meg kell várják a késő őszt, amikor befagy a megrekedt felületi víz s rámehetnek a kietlen jégfelületre. Ilyenkor a kasza énekelve siklik a jégen svékony rendet kanyarit azizegő, rá. beflszáradt gyékényes sátéból. Nem is takarmánynakhaszkálják azt a lakosok, hanem Csakhalomnak, mert az állat meg sem kóstolja,akárhogyan kínálják is vele. A falvak dolgozói'' régen gondoltak ,már a szennyes ár megfékezésére. De tervük nem valósulhatott meg. Ennek gátat vetett a földbirtokosok önző egyéni érdeke, a matt rendszer büdös hanyagsága. Az idén a rajoni pártbizottság és néptanács irányításával döntő harcot indítanak a kiöntéses vizek ellen s közös erővel szelídítik meg a fékevesztett patakot. 37 ezernyi köbméter földet mozgatnak meg, amelyből a körösiekre hétezer, a pakéiákra nyolc, a kovásznaiakra hat,s a papoliakra 16 ezer köbméter jut. A természetátalakító munkákban a párt, a kommunisták mutatják az utat s lelkesítikaz érdekelt falvak dolgozóit. Így válik valóra az, ami a múltban elérhetetlen vágy volt. A közös munka''mindent legyőző ereje érvényesül e’ merész’tervek megvalósításában’ is. KERESZTES LÁSZLÓ ‹■ ‹ i *•‹›• V (■‹. . . ' 1959. május 7., csütörtök Teljesítjük a terv valamennyi mutatószámát (Folytatás az első oldalról) fogyasztás megszigorítása érdekében, a raktárakból és most már csak a technológiai lapokon előírt fajlagos fogyasztás alapján szabad kiadni nyersanyagokat valamint segédanyagokat is. Ezzel megakadályozzuk a pazarlást és kötelezővé tesszük a technológiai előírások betartását. Egyes műszaki-szervezési intézkedéseink hozzájárulnak a nyersanyagok gazdaságosabb felhasználásához. A pneumatikus anyagszállító szívóberendezés például lehetővé teszi, hogy a cellrost elkerülje a felesleges ütőpontokat és ezáltal kevesebb hulladék adódik a gyártás folyamán. A tisztítógépek (vetves kártológépek) pontos beállítása a feldolgozott nyersanyag minőségének megfelelően szintén meggátolja azt, hogy jó, felhasználható nyersanyag kerüljön a hulladékok közé. Az elmúlt év folyamán pamutfonalaink és szőtteseink minősége lényegesen javult. A javulást elsősorban a technológiai előírások szigorú betartásával, a gépekműszaki karbantartására vonatkozó előírások alkalmazásával értük el, másrészt azzal, hogy megszigorítottuk a minőségi ellenőrzést. A minőségi ellenőrzők legfontosabb feladata a hibák okainak feltárása és a felelősség megállapítása. A múltban például általában beszéltünk a selejt csökkentéséről, anélkül, hogy megállapítottuk volna, kinek a hibájából és hol keletkeztek ezek. Ez a helytelen módszer lehetővé tette a selejtgyártók számára, hogy elhárítsák magukról a felelősséget. Ma ezt a kérdést több felelősséggel ezeljük. A minőségi ellenőrök kimutatást vezetnek arról, hogy kinek a hibájából keletkezett a selejt. Pontosan megállapítjuk, hogy a fonodák hibájából milyen és mennyi selejt keletkezett, mennyi selejtet okozott.a szövődő munkaközösségének hanyagsága és milyen hibák fordultak elő a kikészítő osztályom Az egyéni felelősség azóta megszilárdult. Az osztályvezetők, akiket mulasztásukért felelősségre vonunk, szigorúan ellenőrzik a mesterek, almesterek munkáját stb. Termékeink minőségének javítása szempontjából különösen az olandina ágynemű vászon festése foglalkoztatott bennünket. A kereskedelem képviselői közölték velünk, hogy a vásárlók élénkebb színeket kérnek. Festőosztályunk dolgozói meghosszabbították a festési folyamatot és most anélkül, hogy több festéket használnának, mélyebb, élénkebb pasztellszíneket érnek el. A fentiek röviden szemléltetik azokat a kérdéseket, amelyek jelenleg vállalatunk munkaközösségét foglalkoztatják, amelyek megoldása lehetővé teszi, hogy ebben az évben is túlteljesítsük a tervet. A dolgozók korai zöldségfélékkel és gyümölccsel történő ellátásában fontos szerep hárul az állami gazdaságokra és a vállalatokra. A feketehalsai kertészet ezen a téren elért eredményei országszerte ismertek. Képünkön Cotrlea Aurelia szedi az uborkát a kertészet melegházában