Előre, 1960. augusztus (14. évfolyam, 3968-3992. szám)

1960-08-02 / 3968. szám

KÖZLEMÉNY A Román Munkáspárt Központi Bizottsága 1960 augusztus elsején plenáris ülést tartott. Az első napirendi pont keretében a plenáris ülés meghallgatta Mogyorós Sándor elvtárs tájékoztatóját a mezőgazdasági munkák menetéről és intézkedéseket jelölt ki az őszi mezőgazda­­sági kampány előkészítésére. A plenáris ülés második napirendi pontja keretében Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs beszámolót tartott a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek az RMP III. kon­gresszusa idején Bukarestben megtartott Tanácskozásáról. A plenáris ülés egyöntetűen határozatot fogadott el, amellyel jóváhagyja az RMP küldött­ségének tevékenységét és a Tanácskozáson elfogadott közleményt. HATÁROZAT A Román Munkáspárt Központi Bizottságának ple­náris ülése, meghallgatva Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs beszámolóját a szocialista országok kommu­nista és­ munkáspártjai képviselőinek bukaresti Ta­nácskozásáról, egyöntetűen jóváhagyja a Román Mun­káspárt küldöttségének tevékenységét, valamint a Tanácskozás Közleményét, amely újabb megnyilvánu­lása a kommunista és munkáspártok egységének, a szocialista tábor összeforrottságának. A plenáris ülés mindenben osztja a közleménynek azt az értékelését, hogy a nemzetközi események me­nete teljes mértékben igazolta az 1957 novemberi moszkvai Tanácskozáson elfogadott Nyilatkozatban és Békekiáltványban foglalt, korunk alapvető társadalmi­politikai kérdéseire vonatkozó elemzés helyességét. Ezek a dokumentumok teljes egészében megőrzik ak­tualitásukat és a jelenkori kommunista és munkás­­mozgalom alapokmányát képezik a békéért, demokrá­ciáért és szocializmusért folyó harcban. A plenáris ülés kiemeli az SZKP XX. és XXI. kon­gresszusa, továbbá a moszkvai Nyilatkozat és a Békekiáltvány téziseinek nagy elméleti és gyakorlati jelentőségét a háborúk elkerülésének reális lehetősé­gére, a békés egymás mellett élés lenini politikája következetes érvényre juttatásának szükségességére, valamint a kapitalizmusról a szocializmusra való áttérés formáira és útjaira vonatkozólag-A jelenkori nemzetközi élet lényeges vonása a szo­cializmus és a béke erőinek szüntelen növekedése és erősödése. Amint a moszkvai Nyilatkozat rámutat, korunk legfőbb tartalma a kapitalizmusról a szocia­lizmusra való áttérés , amely a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalommal vette kezdetét. A jelenkori világ fejlődését a két ellentétes társadalmi rendszer közötti verseny menete és eredményei döntik el. Annak folytán, hogy a nemzetközi küzdőtéren a szocializmus és a béke javára mélyreható változások következtek be az erőviszonyokban, korunkban lehe­tővé vált, hogy meghiúsítsák az agresszív imperia­lista körök azon próbálkozásait, hogy háborúba ta­szítsák az emberiséget. A Szovjetuniónak és a szocialista tábor többi or­szágának a béke megvédésére és az összes államok közötti békés egymás mellett élésre irányuló politikája hatalmas visszhangra talált világszerte, megerősítette a szocialista világrendszernek és a szocializmus esz­méinek tekintélyét az egész világon; elősegíti az agresszív imperialista körök politikájának leleplezését, amely a nemzetközi enyhülés megakadályozására, a népek közötti béke aláaknázására irányul; előmozdítja a békéért, a társadalmi haladásért, a népek nemzeti függetlenségéért, a dolgozók létérdekeiért küzdő erők növekedését és aktivizálódását. Az imperializmus ellen, a békéért és szocializmusért folyó küzdelem sikerének biztosítéka a marxizm­us­­leninizmus iránti megingathatatlan hűség, valamint az a képesség, hogy a jelenkori társadalmi fejlődés körülményei között alkotó módon alkalmazzák ezt a nagyszerű tanítást; e siker biztosítéka, hogy követke­zetesen visszaverjék a revizionizmust, valamint a szektarizmust és a baloldali dogmatizmust, amely a béke és a szocializmus erőinek lebecsüléséhez, ezeknek az erőknek az elbátortalanodásához és dezorientációjá­­hoz, a kommunista és munkáspártok előtt álló felada­tok helytelen értékeléséhez vezet; biztosítéka ennek a világ­kommunista és munkásmozgalom megingathatat­lan egységének és összeforrottságának, a szocialista tábor országai közötti testvéri egységnek szüntelen erősödése. A Román Munkáspárt a szocialista építés kitelje­sedése érdekében a III. Kongresszuson kijelölt fela­datok teljesítéséért folyó küzdelemre mozgósítva az egész dolgozó népet, a nagy Szovjetunióval, a többi szocialista országgal és az egész világ testvéri párt­jaival szoros egységben, minden erejével továbbra is küzdeni fog, hogy ne engedje lankadni a népek éber­ségét az agresszív imperialista körök ármánykodásai­val szemben, hogy előmozdítsa a békés egymás mellett élés elveit és diadalra vigye a béke és a szocializmus nemes ügyét. VILÁGHÍR A kolozsvári Herbák János mű­vek fél esztendő alatt 281 új mo­dellt hoztak forgalomba. És az ízléses kivitelezésű lábbelik osz­tatlan sikernek örvendtek számos külföldi kiállításon. A milánói dóm közelében épp úgy, mint a müncheni sörcsarn­okok tőszom­szédságában, az északi Stockholm­ban és a kisázsiai Izmirben, Poz­nanban, Budapesten valamint a távoli indonéz szigetvilágban is. Méltán lehetnek büszkék a Herbák munkásai, hiszen tekin­télyes iparral rendelkező orszá­gok álltak a sorompóba, világ­márkákkal kellett megmérkőz­niük. És ahogy azt már mondani szokás, állták a sarat a gyártmá­nyaik. Cipőkről lévén szó, ez az­tán igazán megbecsülendő erény. Igaz, hogy sok talpat elszagat­­tunk, amíg idáig eljutottunk. Mi­ben is indultunk el ? A háború­ból maradt töredező talpú cipő karikatúrákban, később pedig az ,,ekonomátok" ormótlan típus­ci­pőiben. Persze azokról sem illik most rosszat mondanunk, mert ugyebár sokszor milyen jók vol­tak ! De félre a tréfával, és írjuk le még egyszer büszkén és gyönyör­ködve ezt a háromjegyű számot: 281. Talán csak tíz jól megtermett kirakatban fér el ekkora válasz­ték. Az pedig egy egész kis utca És a selyempapírba csomagolt dobozokat már nem a kiválasz­tottak villáiba viszi el a kifutó. Azok viselik, akik termelték , cserzők és cipészek, géptervezők és kőművesek bontják fel izga­tottan. És hogy a nyersanyag ős­forrásáról szóljunk: jut már a legtetszetősebb vonalú modellből a vasárnapi bálba siető pásztor­fiúnak is. És az is szép dolog, hogy a fél­év alatt elkészült modelleknek jóval több, mint egyharmada a jövőnek készül, gyermekeinknek- Hogy takarosabbak legyenek, csi­­nosabbak. Persze azért a legtar­tósabb fajtát sem kell a focinál szétszaggatni... őszintén gratulálunk a Herbák­­beli elvtársaknak azért a szorgal­mas igyekezetért, amelynek nyo­mán a legmodernebb igényeket kielégítő cipőgyártásunk is rég kinőtt már a gyermekcipőből. MAJTÉNYI ERIK Világ proletárját egyesül­jelek! A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XIV. évfolyami 3968. szám 4 oldal­ára 20 báni 1960 augusztus 2., kedd Kitüntették a nagykárolyi állami gazdaságot A nagykárolyi ál­lami gazdaságban va­sárnap ünnepélyes keretek között át­nyújtották a Szak­­szervezetek Központi Tanácsának „Harma­dik kitüntetettje“ ok­levelet, amellyel a gazdaság munkakö­zösségét a múlt év­ben elért sikereiért tüntették ki. Ez alkalomból And­rei Rogozan mérnök, a gazdaság igazga­tója összegezte az ál­lami gazdaság mun­kásainak, mérnökei­nek és technikusai­nak legkiemelkedőbb teljesítményeit. A nö­vényi és állati ter­mékek hozamának növekedése folytán, a gazdaság terven fe­lül 1028 tonna gabo­nát és más terméke­ket szállított az ál­lamnak. Ezzel a gaz­daság 2.137.000 lej értékű terven felüli jövedelemre tett szert. Constantin Tudor elvtárs, a Szakszer­vezetek Központi Ta­nácsa Elnökségének tagja kifejezte jókí­vánságait az állami gazdaság dolgozói­nak, majd átnyújtot­ta a kitüntetést. Nyaralók az etoriai tengerparton (Kovács Péter felvétele) Az IMSZ III kongresszusának köszöntésére | ' | Az ország minden részéből újabb * § hírek számolnak be arról, hogy haji­s­zánk ifjúsága milyen lelkesedéssel? g készül az IJWSZ III. kongresszusára.^ g »Az IMSZ 111. kongresszusé­* - nak köszöntésére gazdag munka-' 8 programot dolgozott ki a fekete-í g­halmi Magura Codlei bútorgyár 8 IMSZ bizottsága. Az üzem ifjú-,­­ munkásai a többi között vállal- 8 g fák, megtakarítanak 10.000 lejt, 1­8 átadják a fémbegyűjtő vállalat-g g nak a 25. tonna ócskavasat és 8 g 2000 óra önkéntes munkát végez-1 8 nek. Ugyancsak a kongresszus g g tiszteletére, a fiatalok műkedvelőd g csoportja egy nagyszabású műsor ij 8 bemutatására készül. A műsor- g g ban hazafias és forradalmi da- 8 g lók, versek és más számok szere- jj 8 pelnek. 8 MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ, g géplakatos 8 8 fa A marosvásárhelyi Augusz- 8 g tus 23 bútorgyárban is lelkesen 8 g készülnek a fiatalok a közeledő jj s IMSZ kongresszus köszöntésére. 8 g A versenypontok között az első 8 8 helyet a ploiesti Május 1 üzem jj tifjai által indított kezdeménye- 8 g rés foglalja el. „Egy lejt se pa- 8 8 zároljunk el — gyümölcsöztes- jj jjsünfe minden bánit”. Az üzem 8 g ifjúmunkásai derekasan állják g 8 adott szavukat. Amikor ugyanis r­­ válaszoltak a ploiesti kezdemé­­y­­­nyezésre megfogadták, hogy az 8 8 év végéig 60.000 lejt írnak be a g 8 takarékossági rovatba. Vállalá- 8 g sukat az első félév folyamán 8 % duplájára teljesítették, vagyis g g 123.000 lejt takarítottak meg. Ez? 8 egyrészt annak tulajdonítható, 8 g hogy a gyár ifjai közül egyre * 8 több az újító. 24 ifjúmunkás g ij nyújtott be már eddig újítási ja- 8­a­vaslatot, melyből kilencet elfo­ g g gadtak és alkalmaznak a terme-­jt 8 lésben. Az ifjak derekasan ki- g g vették részüket a hazafias ak- jj 8 dókból. 14300 önkéntes munka- g­y órát teljesítettek már eddig, ősz- jj 8 szesen közel 43.000 lej értékben. g 8 TÖRÖK FERENC, asztalos g 8 8 t·onocx›ooaoooocex'oonc›nonooDCK­.aorx)Oocx›nc'oc›oi.ao›x›tJ' Épül a gépkocsiabroncs gyár A főváros közelében fekvő Popesti- Leordeni községben épül vegyiparunk egyik nagyüzeme, a gépkocsiabroncs gyár, amely évente 1 millió készlet gépkocsiabroncsot fog termelni. Az üzem 3,5 hektárra kiterjedő köz­ponti csarnokának építkezése pontosan a grafikon szerint halad. Az építők a keverő részleg első emeletének zsalu­zásán és a betonvasak elhelyezésén dolgoznak. Élenjár a minőségi munkában az aradi „Georgi Dimitrov" vagongyár 2-es számú IMSZ brigádja: Stana loan, Rosea loan, Lutai loan, Popi Manólé, Arkony Demeter, Kuklász Siegfried, Ponta Nicolae és Jója Stefan (Botco Traian felvétele) _______________________________________________________ Meggyorsult a nyári mélyszántás üteme az állami gazdaságokban Állami gazdaságainkban az idén kö­rülbelül 520.000 hektárral nagyobb te­rületen végeznek nyári szántást, mint tavaly. A tapasztalatok kétségkívül be­bizonyították, hogy a 28—30 centimé­teres nyári mélyszántás jelentősen hoz­zájárult a terméshozam növeléséhez. A Bukarest, Galac, Ploesti tartományi állami gazdaságok és elsősorban a baragani egységek dolgozói, akik a most nyáron a bevetésre szánt terüle­teken elvégezték a megfelelő mélyszán­tást és minden szükséges munkát, az idén átlag 100—400 kiló búzával töb­bet arattak hektáronként, mint ameny­­nyi előirányzatuk volt. A mélyszántás minél gyorsabb befe­jezése érdekében, az állami gazdasá­gokban újabb műszaki-szervezési in­tézkedéseket hoztak. Az aratás befeje­zésével egyidejűleg a tarlót gyorsan megtisztítják a szalmától. Bukarest és Temesvár tartományokban szalmage­reblyéző készülékeket szereltek össze a munka meggyorsítására ; sok helyen két váltásban, traktorokkal végzik el a munkát. Az utóbbi három nap alatt jelentő­sen meggyorsult a mélyszántás üteme: az állami gazdaságokban a kijelölt te­rületek egynegyedét befejezték, több tartományban pedig 40—50 százalékát végezték el ennek a fontos munkának. A mostani időjárás rendkívül ked­vező a mélyszántáshoz. Minthogy min­den egyes nap kihasználása fontos a jövő évi jó termés szempontjából, szük­séges, hogy az összes elmaradt egy­ségek behozzák a lemaradást és folya­matosan végezzék el a mélyszántást. (Agerpres) Buja párát lehel a föld. A ka­lászokon még a tegnapi zápor nyoma. Hegyes szálkájukon nedv­­gömböcskék szikráznak, akár ba­juszon a le nem törölt friss kút­­víz cseppjei. A szemeket ölelő pelyvaburok azonban — mint, amikor fésű fogain húzod végig ujjad — percegve, kattogva szik­kad. Ha esős is volt az idő, gyor­san érik a mag. A búzamező dús­szőke hajába kivánva­ kivánkozik a kombájn nyírókése. Viski Lajos, az arató-cséplő királyláncán babrálgat. Húzza, feszítgeti a nyolcas ívben tekerő­­dő láncot, s minthogy fekete gép­kenőccsel van az megkenve, vasta­gon bezsírozódik a tenyere. Ezért is nem nyúl a zsebébe, hanem Iloncai Ferenccel kotortatja elő a dózsiját, amelyből szívélyesen megkínálja fiatal munkatársát is. — Gyújtsunk rá, Feri. — Gyújtsunk, Lajos bátyám. De aztán... Aztán, hát indulni kéne, nem gondolja ? Erősen perceg a kalász. Az inkább öreg, mint fiatal traktorista látszólag nem ügyel a fiú szavára. Nyugodtan tologatja nyelve hegyével a cigerattát szá­ja egyik szögletéből a másikba. Ismét a királylánc fölé hajol s átszellemült ábrázoltat mor­­zsolgatja ujjai közt. Tekintete a láncon, de figyelme . .. Mégis mintha a körülötte kattogó, per­­cegő búzatenger felé összponto­sulna. A fogasmenetbe illeszti a láncot, majd ... Úgy látszik, csak nem szaladt el a füle mellett Ilon­cai szava: a búza közelébe lép, lehajol. Hallgatózik. — Nem elég érces még a per­­cegése, Feri. Lágyhangú. Akár hegedűn a bélhúr pengése. Majd, amikor olyan lesz, mint a fémhúré .. . Néhány óra hossza múlva. Visszalép a kombájnhoz, s most már a dobkosár verőléceit vizsgálgatva folytatja: — Meg aztán, tudod, Feri, a föld... A föld se beton, hogy ak­kor hajtsunk rajta, amikor ked­vünk szottyan. Süppedékes még. Hagyjuk száradni. — A föld? Jól tudom én, La­jos bátyám, mi a föld. Paraszt­­fiú vagyok, meg aztán a mérnök elvtárstól is sokat hallottam: sej­­tecskékből áll az össze, akár az élő test, — morzsákból. Ha ösz­szetöröd ezeket, lelkét veszed a földnek, akár az eltavosott béká­nak. — Na látod, Feri — mosolyog az öreg traktoros. Várjunk hát. És várnak. Viski Lajos befeje­zi a kombájn rajt előtti vizsgála­tát, s ő is a búzatáblát szegélye­ző bársonyos fűbe keveredik Iloncai mellé. Sapkájukat sze­mükre húzzák, és . . . Alusznak? Nem, nem alszanak. A búza per­­cegését, suttogását figyelik, a föld ,,lélegzését“ hallgatják. Vagy két óra hossza telik így el. A nap éget, hevít, csakúgy szivattyúzza melegével a földből a felesleges nyirkot. A két trak­toros felül a fűben. — Hallja, Lajos bátyám?! — szól Iloncai. — Hallom. Feri, hallom. Most már valóban olyan a kalász per­cepése, mint a fémhúré. Széjjel hajtogatja a búzaszála­kat s jó mélyen a földbe markol. Ökölbe szorítja a kezét, s a gyúrt földgombócot magasról lepoty­­tyantja. A galacsin széthull, mint a tarhonya. — íme a jel. Feri. Szedelőz­­ködj, indulunk, öt perc se telik el és öt arató­cséplő zúgása veri fel a határ méla csendjét. Viski Lajos és Iloncai Ferenc mögött három kombájn vág még bele a sárga búzamező dús­szőke hajába. ... Az életből ellesett, jelenték­telennek tűnő kis epizód. Laikus számára: semmiség. De lássuk csak, az-e vajon Bartha Lajos mérnök, a Szatmár rajoni daróci állami gazdaság sándorhomoki részlege felelősének szemében is? Éppen akkor érkezik nagy ló­halálában homokfutóján, amikor a traktorbrigád öt kombájnja pontokká zsugorodva tűnik el a végtelen búzatengerben. — Régóta vágják? — kérdezi lihegve. Zavartsággal vegyes ag­godalom ül szemében. — Nem. Ez az első fordulás — feleljük. Bartha Lajos megkönnyebbül. Mint a­mikor a szél elsepri a fel­hőket a nap elől, széles mosolyra derül az arca. — Megijedtem. Nagyon megijed­tem. Tudják, mit jelentett volna, ha mondjuk két órával hamarabb indulnak? Évek munkája ment volna tönkre, mázsákat vesztet­tünk volna a jövő évi termésből. Hosszú szakmai fejtegetésbe kezd. A talaj szerkezetének fon­tosságáról beszél, hogy Dokucsa­­jev, Vuljamsz, Koszticsev és ki tudja még milyen nevű tudósok földművelési rendszere szinte erre alapul, hogy az egész mezőgazdál­kodás végeredményben a tartós talajmorzsák kialakítá­sáért küzd, amelyek a nagy termések valósá­gos aranyfedezetei, hogy ezek a morzsák évek hosszú során át képződnek, s hogy ezeket, hát igen, ezeket a termést varázsló morzsákat egy csapásra tönkre tehették volna Viskiék, ha két órával hamarabb indulnak. Ha lelketlenül rámennek a lágy föld­re — S mit jelentett volna ez a termés szempontjából, számok­ban? — szakítjuk meg a mérnö­köt. — Szerkezet nélküli talajban — kalászosok esetében — leg­alább két-három mázsával ke­­ve­sebbet terem a föld, ötven hek­táron ez már 10—15 tonna búza, árpa, vagy zab. A termés­csökkenés azonban nemcsak egy évben érezteti hatását, hanem évekig. Amíg ismét kialakul a ta­laj szerkezete. Tehát nem ton­nákról, hanem vagonokról van szó, ha úgy tetszik szerelvények­ről. Nos? Ugyebár másként fest az epizód a szakma, meg a matema­tika tükrében! S csakis örömmel adhatunk számot arról, hogy bár­merre megyünk, többnyire ilyen traktorosokra találunk már. Mint amilyen Viski Lajos és Iloncai Ferenc. Olyanokra, akik a gép­­imádaton túlmenőleg megtalálták a kapcsolatot a földdel, akik nem várnak külön utasításokra, ha tenni kell valamit, akik a növé­nyek ..suttogásából­ 4, a föld „le­heletéből 44 is értenek. SIMONKA LÁSZLÓ ........................................................................................................................ Talajmorzsák „Egyesítsük az élenjáró technikát a gyakorlati tapasztalattal“ JÓ ÚTON JÁRUNK... A párunk történetében páratlan mére­­tű és jelentőségű mozgalom bon­togatja szárnyait. Pártunk III. kongresszusának útmu­tatásait magukévá téve, az üzemek dolgozói harcba indulnak gyárt­mányuk korszerűsítéséért, az új tech­nika bevezetéséért, a technológia fejlesztéséért. A gyártmányok töké­letesítésének, a gyártási eljárások hatékonyságának és a műszaki szín­vonal emelésének problémái ma a köz­­érdeklődés homlokterében állanak e vá­­rainkban. Mint minden mozgalomnak, ennek a mostaninak is megszülettek a maga sa­­játos jelszavai. Az egyik ilyen moz­gósító erejű jelszót „Egyesítsük az élenjáró technikát a gyakorlati tapasz­talattal!“ a fővárosi Semanatoarea mezőgazdasági gépgyár pártbizottsága fogalmazta meg. Kár lenne, ha ez a jelmondat nem szállna túl a Semana­toarea üzem falán. Nagyon jól tette az Előre munkatársa, hogy július 27-én megjelent cikkében felhívta rá a köz­figyelmet. A mi munkásaink ma már alkotói és urai a termelőeszközöknek. Nálunk már évek óta fejlődik, egyre jobban ki­alakul a művelt, kulturált munkásosz­tály, amely képes magasra emelni a technikai kultúrát és mind közelebb kerül a műszakiak színvonalához- A munkások rendkívül érdeklőd­nek a technika fejlesztése iránt. Alig akad olyan munkás, aki ne törné a fejét kisebb nagyobb ésszerűsítésen, újításon. Ezek a mondatok talán is­métlésként hatnak, de nem árt elis­mételni őket, mert számos olyan üzem van még, ahol a műszaki fejlesztés ügye viszonylag szűk körre kor­látozódik, vagy főként a mérnökök és technikusok dolgának tartják. Nem elég egy új gyártmányt megszemlél­tetni, hanem le is kell gyártani. A szerkesztésnek, a gyártmány konstruk­ciójának és technológiájának kialakí­tásában és továbbfejlesztésében sokat segíthet a technikailag művelt mun­kás találékonysága és tapasztalata. Ezt az elemi igazságot nem min­denütt becsülik eléggé. Azért kell most, a műszaki fellesztés országos mozgalmának kibontakozása kezdetén hangoztatni, szálró­­-szálra adni a Se­manatoarea gyár pártbizottságának tömör jelmondatát. S­zeretném néhány szóban elmon­dani, hogy mi a helyzet ezen a téren a sztálinvárosi Vasesztergamű­­vekben. Az év elején, amikor üzemünk mun­kaközössége megtárgyalta a petró­leum-ipari berendezések gyártásában reánk váró komoly feladatokat, párt­­bizottságunk szintén felvetette a mun­kások és műszaki értelmiségiek szer­vezett együttműködésének kérdését. Nem ok nélkül: sok olyan probléma merült fel a megnövekedett feladatok­kal kapcsolatban, amit a technikusi kar saját erejéből képtelen lett volna megoldani. Mi formailag más, de lé­nyegében azonos módszereket találtunk a munkások és technikusok szervezett együttműködésére mint a Semanatoa­rea gyár. Kilenc újító brigádot alakí­tottunk összesen 70 taggal­ A legki­­válóbb szakmunkásokat többszörös újítókat és ésszerű­sítőket tömörítet­tük a brigádba, s minden brigádhoz beosztottunk egy vagy két mérnököt meg technikust. Az újítóiroda, a mű­szaki osztály és az MTTE köz­felada­tul kapta, hogy kísérje figyelemmel az újító brigádok javaslatait és segítsen azok gyakorlati alkalmazásában. A brigádokban együvé került munkások és mérnökök, csakhamar összemel­­gedtek, megszokták, hogy közösen ta­­nulmányozzák a műszaki színvonal emelésének kérdéseit, egymást segítve, egymástól tanulva oldották meg közös gondjaikat. "■p­ucatjával sorolhatnám a szerve­-*•­zett együttműködés gyümölcseit. De talán néhány példa is elég lesz bi­zonyságként. Vanyorek Constantin mérnök, az üzem főkohásza, Kántor Pál mérnök­kel, az öntöde vezetőjével egy új öntö­dei eljárást dolgozott ki a jelöntési tüskék csökkentésére. Az eljárás 15— 20 százalékos megtakarítást eredmé­­nyez a folyékony acélnál. Technológiai leírását minden olyan fémipari üzem­nek megküldtük, amelynek saját ön­­tödéje van és több helyt már alkal­mazzák is az eljárásokat. Vén a két mérnök saját fejéből eszelte ki a sok­­száz tonna megtakarított acélt jelentő eljárást? Szó sincs róla. A legjobb ön­zők tapasztalataiból indultak ki. Azok véleményét, tanácsát leszűrve és ösz­­szegezve jutottak eredményre. Cucu Nicolae lakatos a szereldében, javasolta egy olyan készülék beállítá­sát, amellyel termelékenyebben végez­hető el a hidraulikus kapcsolóberende­zés pumpa­testének köszörülési műve­lete. Elgondolása alapján Ionescu Vic­tor tervező technikus elkészítette a TOGANEL GEORGE a sztálinvárosi Vasesztergaművek első osztályú állami díjjal kitüntetett főmérnöke (Folytatás a 2. oldalon) Rekordteljesítmények tíz napja A cséplés meggyorsítása céljából, Bukarest tartományban megszervezték a rekordteljesítmények tíz napját. En­nek eredményeként, a községek és a mezőgazdaság szövetkezeti egységei között folyó verseny egyre lendülete­sebb lesz : a legtöbb helyen két vál­tásban csépelnek. Ennek köszönhető például az, hogy eddig mintegy 400 kollektív gazdaságban és mezőgazda­­sági társulásban befejezték, Urziceni, Snagov és Cälarasi rajonokban pedig a napokban fejezik be a cséplést. Noha általában meggyorsult a csép­lés üteme, Olteni, Draganesti-Vlasca, Giurgiu és Racari rajonokban aka­dozva haladnak a munkával. Itt sok­kal nagyobb ügyeimet kell fordítani a szérűkön folyó munka megszervezé­sére, a gépek folyamatos üzemelteté­sére. A Román Népköztársaság kormánya elismerte Dah­omey Köztársaságot Dahomey Köztársaság függetlensé­gének kikiáltása alkalmából Chivu Stoica elvtárs, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, üd­vözlő táviratot küldött Hubert Maga dahomeyi miniszterelnöknek. A távirat közli, hogy a román kormány elismeri Dahomey Köztársasá­got, mint független államot és azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a két ország között baráti kapcsolatok jön­nek létre és fejlődnek ki.

Next