Előre, 1961. július (15. évfolyam, 4252-4277. szám)

1961-07-01 / 4252. szám

Alkalmazzuk a gépi betakarítás fejlett módszereit SZAKASZOS ARATÁSSAL ALACSONY A SZEMVESZTESÉG Országszerte igen meggyorsult a gabonafélék érése. A veszteségmen­tes betakarítás megköveteli, hogy a legnagyobb körültekintéssel vágjuk az idei kenyérnekvalót. A szempergés el­kerülése érdekében alkalmaznunk kell a gépi aratás legjobb módszereit. Az elmúlt esztendő tapasztalatai sok gazdaságban bebizonyították, hogy szakaszos aratással szinte veszteség nélkül takaríthatjuk be a gabonát. A szakaszos aratás lényege az, hogy a búzát előbb rendrakó gépekkel levág­juk. A termést azután szárazabb vidé­keken 4—5 napig, csapadékosabb he­lyeken 6—7 napig a rendekben érleljük tovább, majd kombájnokkal csépel­jük ki. A szakaszos aratásnak igen sok elő­nye van. A rendrakó gépekkel a gabo­nát a legmegfelelőbb időpontban viasz­érésben arathatjuk, tehát jónéhány nappal korábban, mint kombájnokkal. Ilyenformán a gabona nincs kitéve a zivatarok, viharok okozta károknak, jelentősen csökkenthető a szempergés. Számítások szerint a magveszteség ez esetben, a szokásos aratással szemben 25 százalékkal csökken. Minthogy a kombájnokat felhasználjuk szakaszos aratásnál is, megnyúlik e gépek üze­meltetésének ideje. Szakaszos aratás­kor 1000 hektár búza betakarításához húsz helyett csupán 13 kombájn szük­séges. Ez pedig azt jelenti, hogy 1000 hektáronként mintegy 375 ezer lejes beruházási költséget takaríthatunk meg. Ugyanakkor pedig jelentősen csökken az aratás-cséplés önköltsége. A kétszakaszos aratás másik előnye az, hogy ez esetben nem szükséges utólagosan szárítani a termést. A rendekben beért gabonának kisebb a nedvességtartalma, rendszerint köny­­nyebben csépelhető. Ott, ahol a gépkezelők kétszakaszo­san arattak, igencsak meggyorsult a betakarítás üteme. Tavaly például a nagykárolyi, a prázsmári, az újpécsi és máslaki állami gazdaság gabona­földjein a rendrakó aratógépekkel na­pokon át zavartalanul dolgoztak olyan körülmények között, amelyek különben a kombájn munkáját lehetetlenné tet­ték. Sok helyen ezen a nyáron is ala­posan kihasználják a rendrakó arató­gépek teljesítőképességét. A gyarmatai állami gazdaság például naponta 70— 75 hektár búzát arat rendrakó gépek­kel, amelyek 12 kombájn munkáját he­lyettesítik. Ilyenformán a gazdaság minden kombájnja más, korábban be­érett gabonát vághat. Ennek köszönhe­­tően az aratás napi üteme 200—220 hektárra növekedett. Meg kell mondanunk azonban, hogy egyes állami gazdaságok, mint például a liblingi, óbébai, vojtényi stb. nem használják ki a birtokukban lévő rend­rakó gépeket, természetesen emiatt késedelmesen haladnak az aratással. Az idő sürget, elengedhetetlenül szük­séges munkába fogni a­z összes gépi erőket. A betakarítás sikere megköveteli, hogy szakaszos aratás esetén is betart­suk az összes műszaki előírásokat. Rendrakó aratógépekkel elsősorban hosszúszálú gabonát vágjunk. Ajánla­tos továbbá sűrűvetésű búzát aratni ezekkel a gépekkel. A négyzetméteren­kénti növényállomány lehetőleg há­romszáznál is nagyobb legyen. Hepe­hupás, gödrös területen ne arassunk rendrakókkal, mivel a kombájnok ilyen földeken nehezen szedik fel a rende­ket. Gyomos gabonát mindenképpen rendrakó gépekkel arassunk, minthogy ez esetben sokkal könnyebben csépel­hetünk. Milyen magas legyen a tarló? Fon­tos kérdés ez is. Ha alacsonyan vág­juk a rendet, a megdőlt gabonát is géppel arathatjuk. Ugyanakkor pedig nagyobb szalmaterméshez jutunk. Ala­csony tartón azonban nehezebben szá­rad a termés, nehezebben szedhetjük fel kombájnnal a rendeket s mindenütt tartsuk szem­ előtt a helyi sajátossá­gokat. Ajánlatos az, hogy a magas és vastagszalmájú gabona után 20—25 centiméteres tarlót hagyjunk. Magas legyen a tarló ott is, ahol nedvesebb az időjárás, így aztán jobban szárad­nak a búzarendek, könnyebb lesz a kombájn munkája, nagyobb termelé­kenységgel dolgozhatunk. A rendrakó-arató gépek munkáját a harmatos gabona nem akadályozza. Ezért éjszaka is dolgozhatunk. Kínál­va kínálkozik tehát a lehetőség, hogy a munkaidőt alaposabban kihasználjuk. Állítsunk be két műszakot mind ara­tásnál, mind pedig a cséplésnél. A legtöbb helyen ezekben a napok­ban jut a gabona a viaszérés szaka­szába. Szervezzük meg a betakarítást úgy, hogy gépállomásaink, állami gazdaságaink rendrakó gépei minde­nütt dolgozzanak. Minden áron bizto­sítsuk azt, hogy az idei termés ala­csony veszteséggel, jó minőségben ke­rüljön tető alá. I. BIANU, tudományos kutató Távirat A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának A Kínai Kommunista Párt megalakulásának 40. évfordulója alkalmából, testvéri üdvözletünket és meleg jókívánságainkat küldjük pártjuknak és az egész kínai népnek. A Kínai Kommunista Párt megalakulása óta dicsőségesen harcolt a nép létérdekeiért, az ország szabadságáért és nemzeti függetlenségéért. A nagy kínai népet a népi forradalom győzelméhez vezette, amely megnyitotta Kína dolgozói számára a szocialista társadalom építéséhez vezető utat. A szorgalmas kínai nép a Kínai Kommunista Párt kipróbált vezetésével, élén Mao Ce-tung elvtárssal, a társadalmi élet minden terén mélyreható for­radalmi átalakulásokat valósított meg. Népünk őszintén örül a testvéri kínai nép nagy megvalósításainak. A ro­mán és a kínai nép szüntelenül fejlődő, szoros baráti és együttműködési kapcsolatai jelentősen hozzájárulnak a hatalmas szocialista tábor erejének és egységének megszilárdításához, a béke és a szocializmus eszméjének diada­láért vívott harchoz. A Román Munkáspárt és országunk valamennyi dolgozója nevében újabb nagy sikereket kívánunk a Kínai Kommunista Pártnak és az egész kínai népnek a szocializmus építésében. Éljen a Kínai Kommunista Párt 40. évfordulója ! Éljen a román és a kínai nép megbonthatatlan barátsága ! Éljen a hatalmas szocialista tábor és a kommunista világmozgalom mar­xista-leninista egysége ! A Román Munkáspárt Központi Bizottsága Világ proletárjai egyesüljetek A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG N­ÉPTANÁCSAIN­AK LAPJA XV évfolyam, 4252 szám 4 oldal ára 20 báni 1961 július 1., szombat L^ooocooooooooooooococooscoooooeaoocoooooooocoej á 2 roooooocsooccxjrvxvicsonoooíxxxorotsoooofoooocxpocrsoo A brassói Nivea gyár jó minőségű piperecikkei országszerte ismer­tek. A gyár dolgozói az utóbbi hónapokban nagy gondot fordí­tottak a minőség szüntelen javí­tására, a választék bővítésére, az ízléses csomagolásra. Képünkön: Gábor Szilvia és munkásnő a lu­­busbatöltés előtt próbát vesz a Chlorodont fogpasztából. (Botco Traian felvétele) 8 8 «Terjed a lánc-ellenőrzés«­ ­ Az utóbbi időben az ország­ » legtöbb cipőgyárában bevezették a 8 g temesvári ,,Stefan Právát“ gyár 1­8 dolgozói által kezdeményezett­­ 8 lánc-ellenőrzés módszerét. Ez a 8 g nagyon hasznos módszer a Köny-­­ö­nyűipari Minisztérium megítélé­ g­e­se szerint jelentősen hozzájárult­a­k a cipők minőségének megjavítás 8 8 sához : sok gyárban a minőség 8 g műszaki ellenőrzése révén jóval­­­­ több elsőrendű minőségű cipőt 8 8 állítottak elő, így például a fér- 8 8 ficipőknél 3 százalékkal, a női ci­­g­i­pőknél 4 százalékkal, míg a 8 8 gyermekcipőknél 2 százalékkal 8 g emelkedett terven felül a minő- 1 g­ségi mutatószám. Ezzel az eljárás­­jj­­­sal a temesvári „Stefan Plává” 8 8 gyár munkásai kiküszöbölték a g y 8 g selejt legnagyobb részét, az aradi jj .Libertatea gyárban pedig a „ki- 8 8 tűnő“ minősítésű cipők mennyi- 8 g sége 85—90 százalékról 95—100 — 8 százalékra növekedett. 8 Csík rajonban a burgonya (Tudósítónktól.) — A kedvező időjá­rás eredményeként Csík rajonban is meggyorsult az időszerű mezőgazdasági munkák üteme. Ennek ellenére még igen sok a tennivaló, főként a tavaszi növények ápolása tekintetében. Különö­sen a vetésterület nagysága szempont­jából első helyen álló burgonya gondo­zásánál tapasztalható lemaradás. Rajoni viszonylatban csupán 40 százalékban végezték el a második kapálást, ami a lehetőségeket figyelembe véve, gyenge teljesítménynek számít. Nagyon fontos, hogy haladéktalanul végezzenek a burgonya töltögetésével is. Az utóbbi évek megfigyelése szerint ----------­ igyekezni kell kapálásával ugyanis a burgonya elöregedését — amely a hektárhozam csökkenésével jár — elsősorban a június végén, július ele­jén beköszöntő forróság okozza. A kol­lektív gazdasági és társas gazdasági ve­zetőknek tehát egyaránt érdeke, hogy a kapálással párhuzamosan elegendő mennyiségű földdel töltögessék fel a burgonyatöveket. Gazdag termés (Tudósítónktól).­­ A bihari „Szocializ­mus útja" kollektív gazdaság tagjai mintegy 70 hektárról betakarították az árpatermést s hozzáfogtak a cséplés­­hez. Gondos munkájukért szép termés­­set fizetett a föld : az 1-es és a 2-es számú brigád 2500-2600 kilós termést, a 3-as számú brigád pedig közel 2800 kilós termést ért el hektáronként. * Beérett a nagyhozamú búza fajta is és a hét elején hozzáláttak a betaka­rításához. * * * Már az idei tapaszta­latok is bizonyítják számos gazdaságban a szakaszos aratás előnyeit. A marculesti mezőgazdasági kísér­leti állomáson gyors ütemben folyik a ga­bonafélék betakarítá­sa rendrakó arató­gépekkel, hogy a ter­més száradása után kombájnok szedjék fel a rendeket s csépeljék ki a gabonát * * * A szatmári Unióban bányaipari felszereléseken kívül vegyipari tartályokat is gyártanak. — Képünkön: Horn István lakatosmester irányításával szerelik és ellenőrzik a tartályokat. (Takács László felvétele) Csak jó szakember gyárthat kiváló minőségű terméket SOKOLDALÚ­AN KÉPZET! ÉPÍTŐKET A Marosvásárhelyi Építészeti Iskolaközpont nagyablakos, világos termei­ben s műhelyeiben jól felkészült tanárok és oktatók foglalkoznak a mintegy 400 szakiskolás és 160 építészeti technikus nevelésével. Látogatásunk alkalmával az iskolában és az építőtelepeken azokra a kérdésekre kerestünk választ: hogyan szervezték meg a Marosvásárhelyi Építészeti Iskolaközpontban a szakemberképzést; lépést tart-e az oktatás színvonala a megnövekedett minőségi követelményekkel ? A HÍRNÉV KÖTELEZ A tartomány, s az ország nagy épí­tőtelepein — Resicán, Vajdahunyadon, Onestin — megtalálhatók az iskola végzettjei. Bizonyítványuk egyben­ ajánlásnak is számít, hiszen mindenütt­ ismerik a tizenkét évvel ezelőtt alakult iskolaközpont jó hírnevét. Tudják, hogy az innen kikerült fiatalok­­ az elméleti ismeretek mellett a mesterség gyakor­lati ágában is eléggé jártasak. Ez annak köszönhető, hogy már első évtől kezdve a helybeli építőtelepekre oszt­ják be a gyakorlati ismeretek elsajátí­tása végett őket. Az egyetemi negyed építőtelepén ta­láltuk a tanulókat. Falaztak, va­koltak, fajansz-, kőműves- és különféle más szerelési munkát végeztek. Az egyik népes tanulócsoport Orosz Géza oktatómester irányításával nemrég kez­dett hozzá egy újabb tömbház építésé­hez. Ezen az épületen — mint sok más eddiigin — az alapozástól a tetőig csak­nem minden munkát a szakiskolások végeznek. Megnéztük a régebben vagy a kö­zelmúltban átadott épületeket is. Az Augusztus 23 bútorgyár mennyezetének vakolásáról nyugodtan állíthatjuk: tö­kéletes vizsgamunka. Nem mondható el azonban ugyanez, az egyetemi tömb­házak műkő burkolatának és a fürdő­szobák fajanszozásának kivitelezéséről. Ezzel a teljesítménnyel csak közepesen képzett szakmunkásokkal kelhetnének versenyre. Igaz, a fiúk csak második éve tanulják ezt a szakmát, de az okta­tóknak — többek között Mihály Gyulá­nak — vigyázniuk kell arra, hogy első perctől igényes, kifogástalan munkára neveljék a fiatalokat.­­ Az iskola­ vezetősége és a tartomá­nyi építkezési tröszt gondot fordít arra is, hogy a szakiskolások megismerked­jenek a korszerű munkaszervezéssel, a láncszerű építés módszerével. Ez fel­tétlenül helyes, hiszen az építkezésben is —­ mint minden iparágban — a fej­lett eljárásoké, a korszerű munkamód­szereké a jövő. Ez az igyekezet azon­ban nem terjed ki minden területre. Az iskolában még mindig nem ta­nítják a gépesített, előregyártott ele­mjei­ felhasználásával történő építke­zést. Összefügg ez azzal a helyzettel,­ hogy Marosvásárhelyen a tömbházakat egyelőre téglából építik, csupán a födé­mek előregyártott elemek. Ez azonban semmiképpen aet ii leh­et vezérlő szem­pont, hiszen a gépesített, korszerű építkezések mindenütt egyre nagyobb teret hódítanak, kiszorítják a régi mód­szereket. S a fiatalok nemcsak Maros­­vásárhelyen dolgoznak majd, nem egy­két évre képezik őket, s ezért olyan is­meretekkel kell felvértezni a jövő épí­tészeti szakkádereit, hogy mindenütt, minden munkahelyen jól megállhassák helyüket. Erre meg is lett volna a le­hetőség. Marosvásárhelyen és a tarto­mány más részein az ipari építkezések­nél közelebbről megismerkedhettek vol­na a korszerű módszerekkel. Nem is beszélve arról, hogy a helyi építkezési trösztnek is lehetősége lett volna arra, hogy kísérleti tömbház építésén mutas­sa be a szakiskolásoknak az új építési eljárásokat. A TECHNIKUM JELENE ÉS JÖVŐJE Három évvel ezelőtt létesült az is­kolaközpont keretében az Építészeti Technikum első szaka, amely város­­rendészeti és építészeti technikusokat képez. A következő évben út- és híd­építő szak létesül. A jövő iskolai év­ben előreláthatólag megkezdik az épít­kezések kivitelezésére szakosított tech­nikusok képzését is. Ezenkívül­­ ugyan­csak érettségizett fiatalokat ,igényes szerelési munkákra is szakképesítenek. Az Építészeti Technikum tehát rövide­sen a tartomány egyik jelentős taninté­zetévé fejlődik. Az idén végző építésztechnikusok már elkészítették diplomaterveiket. S ezek arról tanúskodnak, hogy az intézet ígé­retes eredményeket ér­t el a szakmai képzés tekintetében. Koszta Árpád pél­dául művészi érzékkel tervezett egy nagyáruházat a szükséges részletraj­zokkal. Tehetségre, alapos képzettségre vall Lázár János terve is, egy nagyobb szálloda és vendéglő-komplexum terv­rajza. Kulturotthonok és tömbházak, is­kolák épülnek majd a tartomány vá­rosaiban a fiatal technikusok tervei szerint. Türelmetlenül várják az épí­tészeti technikusokat a rajoni köz­pontok városrendészeti és építészeti osztályain és az építőtelepeken. Úgy tervezik, hogy az Építészeti Is­kola-komplexumnak , szakiskolának és technikumnak együttvéve — mintegy kétszázzal több hallgatója lesz a kö­vetkező tanévben. Az iskola befogadó­­képessége azonban kicsi, hiszen jelen­leg is túlzsúfolt, különösen az otthon. A tanulók bővítették már iskolájukat. Nemrég emeletet húztak a főépületre s szívesen építenének új otthont és to­vábbi tantermeket. De ehhez a helyi állami szerveknek biztosítaniuk kel­lene a pénzügyi alapot és az anyagot. Helyes lenne tehát, ha a tartományi néptanács tanügyi osztálya megadná az iskola kibővítéséhez a kellő segítsé­get, hogy az Építészeti Iskolaközpont még jobban felkészült szakembereket, képezhessen az elkövetkező években. SÁNDOR ÁGNES Victor Bârladeanu K­ss művészek A televízió mellett ültem vala­melyik este, a műsor különöseb­ben nem kötött le, s ezért csak félszemmel is figyeltem. Ám egy­szerre csak felriadtam, s nem tudtam többé elszakadni ar kép­ernyőtől. Pedig nem következett semmilyen érdekfeszítő film, egyetlen nagy művészünk sem állt a felvevő előtt, még csak kü­lönösen érdekes előadásról sem volt szó. Az ernyőn, akárcsak egy album lapjain, képek következ­tek egymás után. Képeket vetí­tettek egy kiállításról. Igaz, hogy nem akármilyenről. A gyermek­­rajzkiállításról adtak ízelítőt. Képek, egyre újabb képek . .. Építőtelep egy nagyvárosból. He­­gyivasút, a vonat telis tele pioní­rokkal. Tengerpart, pionírtábor, a déli verőn napozó gyermekek. . . Tagfelvétel a pionírszervezetbe.. S aztán képzeletszülte vidékek, a Marson kikötő asztronauták, startoló rakéta, s minden egyéb, ami csak a gyermekek fantáziá­ját foglalkoztatja. Egész világ tárult ki előttem ezeken a rajzokon, gyermekeink felmérhetetlenül gazdag képzelet­­e■nlága. Méghozzá nagyon is való­ságos, a szó szoros értelmében ,plasztikus­, formában, természe­tesen a korra jellemző naivitás­sal. Ez viszont távolról sem ha­tott zavarólag. Sőt. Még úgy is mondhatnám, hogy éppen naivi­tásuk adta meg e rajzok különös varázsát. A gyermekes tisztaság varázsát. Nem tudhatom, hogy a kis mű­vészek közül, akiknek rajzai ak­kor sorra megjelentek a televíziós készülék ernyőjén, valamennyien megmaradnak-e később a mű­vészet útján. De bizonyos va­gyok benne, hogy egyikük-mási­­kuk nevével találkozunk még a nagy tárlatokon, s festményeik a múzeumok dicsőségére várnak. Ám most nem is ez a legfonto­sabb. Másra gondoltam, miköz­ben a képeket néztem. Arra a nagy-nagy szeretetre, amivel ál­lamunk, társadalmi rendszerünk minden egyes ifjú tehetséget kö­rülvesz. Azokra a nagyszerű kö­rülményekre, amelyeket a népi demokrácia a különböző tehetsé­gek és hajlamok kifejlesztésére, már a legifjabb kortól kezdve biztosít. Még nem mosódott el bennem a gyermekrajzkiállítás anyagá­nak élménye, amikor újból alkal­mam nyílt megismerkedni, más oldalról, a gyermekművészettel. Mélységes megrendülésem ez alka­­lommal — magánjellegű okokból — még nagyobb volt. A fővárosi Zaja Koszmogyem­­janszkaja líceum növendékei meghívtak, hogy vegyek részt da­rabom, a „Jó utat, drága kozmo­nautánk !“előadásán.Amikor e da­rabot írtam, természetesen a hi­vatásos színházak lehetőségeit tartottam szem előtt. Noha hősei kamaszok, sohasem hittem volna, hogy maguk a hősök, azaz hő­seim korosztálya adhassa elő. Be kell vallanom, szívszorong­va ültem be a nézőtérre. Féltem, mit csinálnak majd e gyerek­emberek technikailag elég nehe­zen megoldható darabomból. At­tól tartottam, nagyon is gyerme­kes, primitív lesz az előadás, s a nagy igyekezetben éppen az eszmei mondanivaló sikkad majd el. De — nem szégyellem beval­lani — felesleges volt minden ag­godalmam. „Valódi" színházelő­adásban volt részem, az első öt perc után nyilvánvaló volt, hogy a szereplő fiúk és lányok a gya­korlatlanságukból adódó félszeg­­ségekkel együtt nem csak színhá­zasan játszottak, hanem min­dennel, amit a színpadon mond­tak, vagy tettek komolyan meg­próbáltak választ adni a korosz­tályukat foglalkoztató kérdések­re. Annyi őszinte átélés volt min­den egyes gesztusukban, hogy olykor már-már úgy éreztem, hi­vatásos színészek sem tolmácsol­hatták volna hitelesebben a da­rab hőseinek harcait és győzel­meit. És míg ott ültem a nézőtéren, megint csak arra kellett gondol­nom, mi mindent tesznek orszá­gunkban, hogy egyetlen tehetség se kallódjék el. Természetesen mindig akadtak különös képességekkel megáldott gyermekek, akiknek tehetsége utat tört magának, míg végül is kivívták az elismerést. A jelent azonban az különbözteti meg gyökeresen a múlttól, hogy ma nem csupán elszigetelt esetekben találkozunk a tehetségek érvénye­sülésével. Ma hazánkban min­denfokú művészeti iskolák át­fogó hálózata szolgálja az ügyet, hivatásukért élő tanárok és neve­lők egész hadserege vigyáz rá, hogy a tehetségek ne kallódjanak el. A nem művészeti jellegű is­kolákban is tiszteletre méltó he­lyet foglal el az esztétikai neve­lés kérdése, a gyermekeket szer­vezett módon a szép élvezetére nevelik, s akiknél hajlam mu­tatkozik rá, ott egyengetni­­ igyekeznek az utat az alkotás szenvedélye előtt. A gyermek-tehetségek e való­ságos áradata a kezesség rá, hogy az élvonalba végül is a legjobbak kerülnek. Biztos utánpótlásuk van az összes művészeteknek, s az új nemzedék tovább fogja vinni, to­vább fogja fejleszteni az elődök nemes hagyományát. Kis művészek... a holnap valóságát már ma megálmodó, gyermek­rajzolók... Kamasz színészek, akiknek őszinte átélé­sénél meggyőzőbb semmi sem le­het ... kis muzsikusok, akiknek vonósa alól felcsendülnek a sza­badság himnuszai... már csak önmagában a számuk is életünk egyik legnagyszerűbb vonása. Ha rajzolnak, ha festenek, ha költe­nek, ha dalolnak, minden alkotá­sukból életünk szépsége árad. Táviratok Kwame Nkrumah úr őexcellenciájának a Ghánai Köztársaság elnökének ACCRA A Ghánai Köztársaság kikiáltásának és Excellenciád államelnökké választásá­­­­nak első évfordulója alkalmából, őszinte­­ üdvözletemet és jókívánságaimat tolmá­csolom a baráti ghánai népnek és Excel­­lenciádnak személyesen. Meggyőződésem, hogy országaink között továbbfejlődnek az együttműkö­dési kapcsolatok, népeink és a béke ügyének javára. GHEORGHE GHEORGHIU-DEJ a Román Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke Abdi Rasid Ali Sermark úr Őexcellenciájának, a Szomáliai Köztársaság miniszter­­elnökének MOGADISCIO A Szomáliai Köztársaság független­sége kikiáltásának első évfordulója al­kalmából, kérem Excellenciádat, fogadja őszinte üdvözletemet, a szomáli nép jólétére és az ön személyes boldogsá­gára irányuló legjobb kívánságaimat. Meggyőződésem, hogy az országaink közti baráti kapcsolatok tovább fejlőd­nek a szomáli és a román nép javára, a béke és a nemzetközi együttműködés ja­vára. ION GHEORGHE MAURER, a Román Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke ----------­ Román párt­os kormányküldöttség utazott Ulan-Batorba Pénteken délelőtt a fővárosból Ulan-Batorba utazott a Román Mun­káspárt Központi Bizottságának és a Román Népköztársaság kormányá­nak küldöttsége, élen Alexandru Draghici elvtárssal, az RMP KB Politbürójának tagjával, a Miniszter­­tanács alelnökével. A küldöttséget meghívták, hogy vegyen részt a M­ongol Forradalmi Néppárt 14. kon­gresszusának munkálatain és a mongol népi forradalom 40. évfor­dulóján. A küldöttség tagjait Petre Born­é- Leontin Salajan elvtársak, az RMP KB több tagja, pártaktivisták kísér­ték ki a baneasai repülőtérre. Jelen volt J. K. Zsegalin, a Szov­jetunió bukaresti nagykövete. ★ Moszkván átutazva, a Seremetyje­­vo repülőtéren a következők üdvö­zölték a küldöttség tagjait: Pjotr Poszpelov, az SZKP KB Elnökségé­nek póttagja, az SZKP KB vezető beosztású aktivistái, valamint Szo­­nomin Luvszan, a Mongol NK , moszkvai nagykövete és Ghieckgne Stoian, a Román NK moszkvai ideiglenes ügyvivője és a nagykö­vetség tagjai- Vidáman telnek a nyaralás napjai hazánk egyik gyönyörű fekvésű üdülő­helyén, Borszéken. (Em. Sírzea felvétele)

Next