Előre, 1961. augusztus (15. évfolyam, 4278-4303. szám)

1961-08-01 / 4278. szám

2 SZÍM­EKÉJT DOBBAN... FURCSA kevet­ adtak a kör­nyék­ lakói a kacskaringos völgy­nek, amelyben" Désakna fekszik: „Zárkózott völgy“. Találó rá ez a név. Erre már akkor rájön az utazó, mikor az autóbusz a lej­tőn lefelé kezd robogni. Hiába várja egyik, kanyar után a másikat, egyszer sem nyílik al­kalma arra, hogy áttekintse a völgyet és benne a híres kis bá­nyászközséget. A község központjában már nem kell kérdezősködni. Jól lát­szik innen merre van a bánya. A feldolgozó malom tetején, — mint vékony kőréteg — csillog a fehér só. S bent a bánya udvarán és tt malom közelében mindenre rá­rakódik a levegőben úszó fehér por. A pártirodában a titkár asz­talom is jutott belőle. Éppen ezt takarítja, mikor bekopogtatunk. ALACSONY, meleg tekintetű ember Szabó Miklós,­­a párttit­kár. Nagyon szereti a mestersé­gét és a leányát. Ismeri is ala­posan mindkettőt. Szívesen be­szél a bányáról, de néhány mon­dat után váratlanul kijelenti: — Előbb látni kell mindezt. ,, Jöjjön mutassam be a bányát. És igaza volt. Aki még nem járt a désaktiai’ sóbányában, 'az' el sem képzeli‘ mennyi''szépet, megkapót tartogat számára egy ilyen látogatás. A bánya bejáratánál, s a be­vezető folyosón még kevés az út. Nem sokban különbözik a lignit vagy akár a bitumen bányáké­tól. A falak szinte feketék. A meglepetés­kent'A tárnákban kezdődik. ' ' ■*• A felvonóból kilépve mintha óriási fehér palota nagy termé­ben járnánk. Lenyűgözőek a mé­retek. A csillogó falak, boltívek önkéntelenül is megejtik az em­bert. A több mint 60 méter ma­gasan lévő mennyezet óriási só oszlopsorokon nyugszik. Szabó Miklós a falba vésett feljegyzéseket mutatja. A bolto­zatnál kezdődik a bejegyzés s két-három méterenként a számok újab és újabb évet jeleznek. — 1941... — hangosan olvassa az évszámokat s már 1943-nál tart, amikor mély, tengermoraj­­láshoz hasonló zugás kíséreté­ben többszörösen megismétlődve visszhangként verődik vissza a másodpercekkel azelőtt kiejtett első évszám. .A lépés is ugyan­ilyen furcsa, sehol máshol s­em tapasztalható visszhangot kelt. Amint beljebb haladunk mesz­­szíről motorzugás, munkazaj hal­­­­latszik. Rus­lean csoportja fejti a sótömböket. — JÓ SZERENCSÉT! - hang­zik a szokásos bányászköszöntés. S ez valahogy idegennek tűnik most. Egész mások itt a munka­­feltételek, mint ott, ahol akkor s annak idején ez a köszöntés ke­letkezett. Ott omlottak a falak, rossz volt a szellőzés, egészség­telen a munka- Itt viszont tisz­ta, világos a bánya, s a gépek minden nehéz munkafolyamatot elvégeznek az ember helyett. Gyorsan telnek a csillék. A csoport pontos beosztással dol­gozik. Egyik oldalon a kirobban­tott sót lapátolják, a másikon már dolgozik a réselőgép. — Kiváló munkát végez Rus­lean csoportja. Mindig az elsők között vannak a versenyben — mondja róluk a párttitkár. — Ál­talában minden hónapban 28— 29 százalékkal túlteljesítik a tervet. — Kommunisták — teszi hoz­zá, s ezzel mintha megmagya­rázná munkasikereik titkát. Az új tárnába nemrég vágott sima lejtő vezet. A nagyszemcsés sókristályok ropognak a cipőtalp alatt. S ha fent a feldolgozó ma­lom fehér teteje a havas háztető benyomását keltette — a hőmér­séklettől feltekintve — itt egyene­sen a tél kellős közepében érzi magát az ember. Mintha jég és hó borítana mindent, úgy csillog a törmelék. — ÉRDEMES SZÓT VÁLTANI Páter Péterrel, a főgépésszel — mutat egy állványzat tetején dol­gozó munkásra Szabó Miklós. J­ó a mi többszörös újítónk. Csak a legutóbbi két újításának az al­kalmazásával közel 400.000 lejt takarítunk meg. Közvetlen beszélgetés alakul ki a bemutatkozás után. A főgépész arról beszél, hogyan oldotta miéig a résetd gépek alkalmhazását az oldalfalak és a mennyezet vágá­sához is. Megmutatja a különb­séget a régi vájatok — ott még kézics­ákánnyal simították a fala­kat és mennyezetet — és az újab­bak között, ahol már újmódon gyalulták a felületeket. Mintha felnagyított mértani idomok ol­dalfalai lennének olyan szabályo­­san pontosak a folyosók s a tár­nák. A nemrég befejezett felvonó kutat­ is már új eljárással vágták ki. A 74 méter mély kút elkészí­téséhez a régi eljárással több mint egy év kellett volna, s a Páter elvtárs újítását alkalmazva három hónap alatt elvégezték ezt a munkát. Tavaly dicsérő oklevelet kapott a bánya munkaközössége és min­den valószínűség szerint ebben az évben sem lesz kisebb a telje­sítményük. Ezt az is bizonyítja, hogy első félévi össztermelési ter­vüket 119,3 százalékban teljesí­tették, s már május 29-én július 1-re dolgoztak. I A VÉGE AZ ELSŐ MŰSZAK­NAK. Mosolyogva, vidáman tár­salogva csoportokban jönnek a bányászok. Ahogy feltűnnek, mintha a táj, a délaknai völgy sem lenne annyira ,,zárkózott." Az emberek, a dolgozó bányászok nem vették át a völgy tulajdon­ságát. Szivük együtt dobban az ország valamennyi dolgozójának szívével. ILLÉS FERENC A nagykomlósi kollektív gazdaságban mindennap gondosan mérik a tej zsi­radéktartalmát. Képünkön: Babáy Ion állattenyésztési brigádos a tej minő­ségét vizsgálja. (Kiss Piroska felvétele) Kétezer kilométer hazai utakon (Folytatás az 1. oldalról — Az a fehér, cserebogárhoz hasonló óriási hűtőkocsi . — Az, az. — Nevet Ion Nicoa­­ra. — Slobozia vajon naponta hét vagon tejet küld Bukarestnek. Emeletes autóbusz döcög előt­tünk. Amarára, a most kiépülő bárágani iszapfürdőre viszi a ven­dégeket. Kiskocsi jön szembe, a sofőr mellett bajuszos, idősebb paraszt­­ember ül. A kocsi lassít, a bácsi­ka előre mosolyog, integet. Az alelnököt köszönti. — A cazánesti elnök — néz utána Ioan Nicoara. Mintha ez a kiskocsi juttatná eszébe : — Mikor először idekerültem, a Gheorghe Lazár községi elnök azzal fogadott, hogy vissza is me­hetek, ha éppen kedvem tartja. Minek nekik mérnök ? Egy esz­tendeig nem engedte azt sem, hogy a homokfutót használjam. Gyalog jártam a mezőt, még sze­rencse, hogy sportoló voltam fia­talabb koromban. Most, hogy jó­száz mérnök és technikus dolgo­zik , vajonban az elnökök kisko­csikkal hordozzák őket. Mert nemcsak Cazanestin van kiskocsi már, hanem Ciochinon, Muntenii Buzáuban is, teherautó p pedig mind az 56 gazdaságban. — Ki volt az az elnök ? — for­dult vissza a gondolatom. — Minek mondjam meg ? Nem , érdemli meg, hogy felhábytorgas­­­­suk, a rajon egyik legjobb elnöke, vált belőle. Kis idő múlva hozzáteszi: — Látja, a tudomány, az élet­­színvonal meg a tudatbeli válto­zások úgy össze vannak kevered­­ve, nehezen lehetne kibogozni, melyik erősebb a másiknál. In­kább így, együtt igazán erősek. Slobozia határában járunk már, balról széles mező nyílik. Isme­rős hely, hát persze, hogy az, né­hány esztendeje itt forgatták a Baragan bogáncsai című filmet. Emlékek idéződnek fel bennem: — Sehol sem láttam még bogán­csot. — Ne is keresse — felel a mérő­nek. — A bogáncs a szegénység világa. Ez volt az első közmon­dás, amit itt a Baraganon megta­nultam én, a fővárosi ember. Ak­kor még volt bogáncs, én meg­­mindenképpen elkívánkoztam is in­nen. Azóta megszerettem ezt a tájat, a bogáncs pedig eltűnt. Úgy látszik nem szeretjük egy­mást. ... (Slobozia, 1961. július 31.) E­­­Ő­R­E Az árleszállítás után Hétfőn reggel a fővárosban 8 óra 25 perc Még öt perc és nyílik a Victoria nagyáruház kapuja. Ma a szokott­nál sokkal többen várakoznak itt. Az egyik kirakatot szinte meg sem lehet közelíteni, olyan sokan állnak előtte. A könnyű nyári lenvászonkosztümök és férfizakók, egyszínű és mintás nyá­ri anyagok, a férfi és női szandálok, a legváltozatosabb villamoscikkek soka­sága, mind-mind­­két árjelző karton­­cédulát visel most: az egyik szám — a régi, pirossal át van húzva, a másik — az új, leszállított ár. A kirakat előtt, ahonnan senki sem akar elmozdulni, ismeretlen emberek beszélgetnek, de akik nem szólnak bele a vitába, azok­nak az arcáról is leolvasható, hogy ma­gukban számolnak, számítgatnak. ... 127 lej helyett 113 lej lett az a piros díszí­tésű, fehér lenvászonkosztüm ..83 lej helyett 66 az a csinos éjjeliszek­rénylámpa ... 9 óra 15 perc A Lipscani utca egyik szövetüzleté­ben Popescu Ion elárusító egymás után veszi le a polcokról a szebbnél szebb szöveteket. A pult előtt kipirult arcú fiatalasszony áll, mellett férje Cheres­­tesiu Victor, a Rahova sörgyár dolgo­zója. Már nagy halom barna, sötétkék, drapp és sötétzöld szövet tornyosul előttük, de még mindig nem határozták el, melyikből is vegyenek. Igen nagy a leszállított áru szövetek választéka. — Ezt a barna 280 lejes szövetet venném meg —, azaz ezt a 195 leje­­­et.„, javítja ki gyorsan a fiatalasz­­szony. Férje azonban határozatlanul vizs­­gálgatja, nem tetszik a színe. Popescu Ion elárusító, aki jól ért a férfidivat­hoz, csak rápillant a feketehajú vásár­lóra és már nyúl is a polc felé egy újabb vég galambszürke szövetért. — Ezt ajánlanám ... — mondja — A színe is jól áll, a szövet pedig gyűr­­hetetlen műanyag. 150 lej métere, 90 lejjel lett olcsóbb. A fiatalasszony felemeli a véget és legöngyölítve belőle, férje vállára bo­rítja. Valóban jól áll. Már kérik is a bont. — Hétszáz lejt szántunk a szövetre — mondja Cherestesiu Victor —, és csak 450 lejbe került. Most vehetünk a feleségemnek is valamit. Lássuk csak... Talán ebből a 70 lejes banánszínű szö­vetből, egy kosztümre valót... Cherestesiu Valéria nem szabadko­zik. Boldog, hogy nemcsak férjének lesz szép új öltönye, hanem neki is kosztümje. A két csomagot hónuk alatt szorongatva, ragyogó arccal hagyják el az üzletet. 10 óra 40 perc A Coltea kórházzal szemben, az Electrocasnica üzletben nyitás óta so­kan megfordultak, sokan nézegették a különböző varrógép-típusokat, de ko­moly vevő eddig nem akadt. Ekkor lépett be Gabu­dean Maria és az édesanyja. Egyenesen a legnagyobb, legszebb varrógéphez léptek. Gabudean Maria szövőnő a fővárosi „Rascoala 1907“ tex­tilgyárban és három gyermeke van. El­kel otthon a varrógép. Már rég gyűjti rá a pénzt és úgy határozott, augusz­tus végén megveszi. Olcsóbbat vehetett volna már eddig is, de Gabudean Mária azt a hímzőfejjel is ellátott asztalvarró­gépet akarta... Ez pedig 3370 lej. Most, hogy 505 lejjel leszállították az árát, már ma, az árleszállítás első nap­ján, megveszi. Teherszállító taxi áll meg az üzlet előtt. A sofőr, az elárusító, sőt még a többi vásárló is segít Gabudean Máriá­nak az új varrógépet feltenni... 11 óra Csúcsforgalom a Bucuresti nagyáru­házban. A cipőosztályon minden szék foglalt. — Kérek egy 112 lejes szandált ! — A 96 lejest tetszett gondolni ugyebár 7 — Nekem is kérek ugyanabból, él­est, csak azürkében. A készruhaosztály, a méteráru osz­tály, a villamosárucikkek osztálya ma a legforgalmasabb. Az üzletvezető kénytelen pótszemélyzetet beállítani, hogy a nagy forgalom zavartalanul bo­nyolódjon le. Kattognak a pénztárak automatái, a csomagolóban boszorká­nyos gyorsasággal mozognak a kezek. A hatalmas áruház egyik ajtaján egyre jönnek befelé a vásárlók, a másik ajtón pedig csomagokkal megrakodva, boldogan és vidáman távoznak azok, akik már bevásároltak. Ma mindenki többet vett, mint amennyit tervezett, anélkül, hogy többet költött volna ... Pártunk és kormányunk gondoskodá­sáról, a dolgozók életszínvonalának ál­landó emelkedéséről, vásárlóképességük növekedéséről tanúskodnak ezek a cso­magokkal megrakott emberek, akik már az árleszállítás első napján felkeresték az üzleteket. BAKTAI ETELKA Az első vásárlók a főváros legnagyobb áruházának szövetosztályán. (Agerpres felvétel) Csíracsielésig a konzervgyáraikban Konzervgyárainkban nemrég befejeződött a zöldborsó és a kajszibarack eltevé­­se. Zöldborsóból­­ a múlt évhez képest több mint 2000 ton­nával többet kon­zerváltak, kajsziba­­rack-kompótból és dzsemből pedig jú­lius 25-ig ezer ton­nát főztek be az előirányzott mennyi­ségen felül. A kampány idő­szakában a bukaresti „Tecuci" és „Flora“, a Brăila rajoni „Zag­­na Vodeni" konzerv­gyárak érték el a legjobb eredményt. Jelenleg gyors ü­­tem­ben folyik a zöldbab, tök és más főzelékfélék eltevé­­se. Konzervgyáraink az idén mintegy 6000 tonnával több zöld­babot, paradicsom­pasztát, gyümölcsízt, dzsemet, kompótot dolgoznak fel, mint például tavaly. .Nemes vetélkedés Jegyzetek a VI. országos kultúrverseny nagyváradi tartományközi döntőjéről Négy tartomány — Máramaros, Bánát, Kolozs, Krisána — leg­jobb énekkarai, tánccsoportjai, művészi agitációs brigádjai, népi zenekarai és szólistái adtak találkozót Nagyváradon, hogy nemes vetélkedésükben, dalban és muzsikában dicsőítsék szeretett hazánkat, pártunkat, am­elynek harci zászlaja alatt a boldogság dala fakadt milliók és milliók ajkán. Több mint kétezer műkedvelő művészt — munkást, kollektivistát és tár­sult parasztot, értelmiségit — látott vendégül ezekben a szép júliusi napokban az egyre épülő, megifjadó körösparti város. A gazdag műsor — a nyári forróság ellenére — ezer és ezer nagyváradi dolgozót vonzott a színház és a nyári színpad nézőterére. És zengett a dal két napon át megújult, egyre gazdagodó életünkről, jövőnkbe vetett szilárd hitünkről, a békéről, a harcról, amelyet a párt biztoskezű vezetésével vívunk vá­roson ás falun egyaránt szocialista építésünk kiteljesítéséért. CÉLTUDATOSSÁG örömmel állapíthatjuk meg, hogy a verseny­szakaszon résztvevő dalosok, művészi agitációs­ brigádok repertoárjá­ban ez alkalommal már nem találkoz­tunk az öncélúsággal, hogy az együt­tesek tagjai tudatos cselekvéssel vál­lalnak részt szocialista építésünk har­cából. Az énekkarok műsorában — igen helyesen — túlsúlyban voltak az épí­tésre­­ mozgósító hazaszeretetből, a párthoz való maradéktalan ragasz­kodásból fakadó új tömegdalok. Termé­szetesen nem maradtak el a többszó­­lamra feldolgozott helyi népdalok sem. Egyetlen falusi énekkar műsorából sem hiányoztak azok a kórusművek, ame­lyek a kollektivisták új, egyre gondta­lanabb életét dicsőítik. A bíráló bizott­ságban és a nézőtéren ülő zeneszerzők újra meggyőződhettek arról, hogy a dolgozók széles tömegei mennyire igénylik és szeretik a tömegdalt,, s hogy az e tekintetben fennálló adóssá­gaikat rendszeres, magas művészi igé­nyű alkotó munkával minél előbb le kell róniuk. Az a tény is erre kell ösz­tönözze őket, hogy egy-egy sikeresebb kórusmű szinte valamennyi énekkar műsorában szerepelt. Ez azért tör­ténhetett meg, mert az új életünkről szóló tömegdalok választéka még min­dig nincs az egyre növekvő igények­­ színvonalán. S ha már a zeneszerzők­éről szóltunk, meg kell mondanunk azt­­ is, hogy alkotó munkájukban a fúvóso­s zenekarokra is sokkal többet kell gon­dolniok, amelyek ugyancsak komoly re­pertoár gonddal küzdenek. A nagyváradi, tartományközi ver­senyszakaszon nyolc művészi agitációs brigád vett részt. Mind a nyolc brigád műsora egy-egy konkrét témára épült, a románasi (Kolozs tartomány) kollektív gazdaság művészi agitációs­­brigádja ,,A milliók titka" címet adta műsorának. Természetesen azzal a cél­lal, hogy ellátogassanak a környező falvakba, ahol még nem alakították meg a kollektív gazdaságot, vagy ahol még nem gazdálkodnak eléggé éssze­rűen, hogy a művészet fegyverével részt vállaljanak a mezőgazdaság szo­cialista átalakításáért folytatott harc­ból, hogy ezt az eszközt is felhasz­nálva, átadják tapasztalataikat a szomszédos kollektív gazdaságoknak. A szentannai kollektív gazdaság mű­vészi agitációs­ brigádja a kollektivis­ták új életéről írt krónikát s meg­győző erővel, ötlettel mutatták be kollektív gazdaságuk fejlődését, egyre gyarapodó, gazdagodó életüket. IGÉNYESSÉG A versenyen elsősorban az énekkarok tömörhangzású csiszolt előadásmódja lepte meg mind a szakembereket, mind pedig a nézőközönséget. A művészi agitációs­ brigádok otthonosan mozog­tak a színpadon, ami természetes hite­lességet, meggyőzőerőt kölcsönzött já­tékuknak. Ez minden vitát kizáróan — a brigádtagok tehetsége mellett — an­nak az eredménye, hogy mindennapi életük egy-egy mozzanatát játszották újra. E tekintetben külön ki kell emel­­nünk a simándi (Krisana tartomány) „Február 23“ kollektív gazdaság mű­vészi agitációs­ brigádját — amely mind a műsor megszerkesztésében, mind az előadásmódban — sikerrel teremtett közvetlen kapcsolatot a né­zőközönséggel. A művészi agitációs­ brigádok műso­rával kapcsolatban, ha röviden is, de szólnunk kell azok jellegéről. A brigád a műkedvelő művésztevé­­kenységnek egyik operatívabb műfaja, amely a lehető legrövidebb idő alatt le­reagálja és színpadra viszi a falu, a kollektív gazdaság — egyszóval a munkahely — mindennapi életének po­zitív és negatív jelenségeit. Az agitá­­ciós­ brigád tevékenysége akkor gyü­mölcsöző, ha állandó jellegű, vagyis, ha legalább kéthetenként új műsorral jelentkezik. Azok a műsorok viszont, amelyekkel az agitációs­ brigádok ezen a versenyszakaszon jelentkeztek túlsá­gosan ünnepi jellegűek voltak. Szinte kivétel nélkül számbavették az illető falu múltját, a felszabadulás után el­ért eredményeket, a jövőbeni terveket. A váradi versenyszakaszon művészi élményt nyújtottak a népi és fúvósze­nekarok, de különösen a furulyaegyüt­tesek. S itt elsősorban az ilvalesi fu­­rulyaegyüttesről kell dicsérőleg beszél­nünk. Egyrészt azért, mert a közel negyven tagú együttesben a legifjabb nemzedéktől a legöregebb nemzedékig képviselve van a falu, másrészt azért, mert Tudor Jarda kolozsvári zeneszer­ző és karmester irányításával bebizo­nyították, hogy ezzel az ősi népi hang­szerrel modern hangzású, a folklór alapelemeit mégis tiszteletben tartó számokat lehet előadni. A népizenekarok előadásának mű­vészi értékét csökkentette az a tény, hogy — nem tudni milyen elgondo­lásból — a vonós hangszerek rovására túlsúlyba kerültek a fa és réz fúvós hangszerek (szakszofon, klarinét stb.) , ami még jobban elrontotta a vonós­­hangszerek hangzásának harmóniáját: szinte kivétel nélkül minden népizene­karban 5—6 és még ennél több tangó­harmonika is volt. Az énekszólisták ezen a versenysza­kaszon is szép számmal képviseltették magukat. A szóbanforgó négy tarto­mány falusi művelődési otthonainak és rajoni művelődési házainak énekszólis­tái mintha összebeszéltek volna, abban keltek versenyre, ki hozott tarsolyában több és szebb frisseségében és dallamá­ban elbűvölő új népdalt. Nagyon hasznos lenne, ha a Népi Alkotások Központi Háza utasítaná a tartományok Népi Alkotási Házait, hogy a közeljövőben szervezzenek ak­ciót az új folklór összegyűjtése érdeké­ben, amelyet aztán egy kötetben kiad­nának, hogy minél előbb közkinccsé váljon. S igen célszerű lenne az is, ha zeneszerzőink ezeket a tartalmukban és zenei hangvételükben új népdalokat — melyek persze erre­ alkalmasak — kórusművekké dolgoznak át. ISMERŐSÖK A két napig tartó versenyen igen sok régi ismerőst láttunk viszont. Olyan énekkarokat, tánccsoportokat, művészi agitációs­ brigádokat, akikkel az elmúlt versenyek során a tartomá­nyi sőt a fővárosi döntőkben is talál­koztunk. Ez azt bizonyítja, hogy a régi, ismert műkedvelő művészegyüttesek nemcsak, hogy tartják a már elért színvonalat, de szüntelenül fejlődnek. Ennek a jelenségnek azonban van egy negatív vetülete is. Éspedig az, hogy egyes irányító szervek a könnyebb megoldást választják és ahelyett hogy egyenlő mértékben foglalkoznának a különböző műkedvelő csoportok nagy tömegével, nagyobb számú újabb mű­kedvelő csoport élretörését segítenék elő, megelégszenek azzal, hogy csak a jobbakkal, a verseny legesélyesebbjei­vel foglalkozzanak. Ezt bizonyítja az is, hogy egyes irányító szervek a cso­portoknak nyújtandó művészi segítség­adást csak a versenyek rajoni szaka­szának befejezése után kezdik el ko­molyabban. Ez a nézet, illetve gyakor­lat, mondanunk sem kell ,hogy fölötte káros, mert akadályozza hogy a mű­kedvelő mozgalom, mint tömegmozga­lom (különösen a versenyek községi és községek közötti szakaszában) évről évre magasabb eszmei és művészi szin­tet érjen el. TEMANELKÜL1 TgMASTANCOK Három Kolozs tartományi — az inaktelki, a besztercei rajoni művelő­dési ház és a kolozsvári K­isztelepi „Augusztus 23“ városi művelődési ott­hon — tánccsoport jelentkezett témás tánccal. Azt, hogy a táncoknak jól kö­rülhatárolt témájuk van, csak a műsor­füzetből, de nem magából a táncból tudtuk meg. Kis csalódást éreztünk például akkor, amikor a műsorbemon­dó bejelentette, hogy az inaktelki tánc­­csoport „Szép az élet a kollektív gaz­daságban“ című témás táncot mu­­­atja be, de a csoport instrukt­­orai, Görög Erzsébet és Nagy Jó­zsef a témát valószínűleg kimondot­tan a csujjogtatásokkal akarták pótol­ni. A produkció, mint helyi táncszvit sikerült volt s mind ritmusával, dina­­mikájával, mind a színpadi alakzat ésszerű kihasználásával­­ kiváltotta a nézőközönség tetszését. A baj csak az, hogy éppen témája nem volt a tánc­nak. Hasonló volt a helyzet a másik két csoport esetében is. ADÓSSÁG Az előbbiek során már említettük, hogy az ilvalesi furulyaegyüttes milyen maradéktalan sikert aratott. Az együt­tessel Tudor Jarda kolozsvári zene­szerző foglalkozik rendszeresen — a versenyen is ő vezényelte őket. Ismert tény az is, hogy a III. országos kul­túrverseny döntőjében ugyancsak a Tudor Jarda vezette ilvalesi énekkar első díjat nyert. Az ilvalesiek példája ékesen bizonyítja, hogy milyen nagy­­szerű eredmények születhetnek a szak­emberek és a művészi műkedvelő együttesek huzamosabb ideig tartó rendszeres együttműködéséből, önkén­telenül felvetődik a kérdés: a többi kolozsvári, temesvári, nagyváradi, nagybányai szakember, miért nem kö­veti Tudor Jarda példáját ? Miért nem kötnek szoros, évekre szóló barátságot egy-egy énekkarral, tánccsoporttal né­­pizenekarral vagy művészi agitációs­­brigáddal. Miért nem tekintik vala­mennyien éppen olyan szívügyüknek a műkedvelő mozgalom szüntelen fejlő­dését mint Tudor Jarda és még néhá­­nyan. Igen hasznos lenne, ha a zeneszer­zők, karmesterek, koreográfusok már most kiválasztanának maguknak egy­­egy énekkart, illetve tánccsoportot és munkához látnának velük, hogy mire meghirdetik a VII. országos versenyt kézzel fogható terveik és eredményeik legyenek. ★ Négy tartomány legjobb kórusainak, tánccsoportjainak, népi és fúvószene­­karainak, művészi agitációs­ brigád­­jainak szereplése a nagyszerű eredmé­nyek mellett néhány megoldásra váró problémát is felvetett. Ezeknek a meg­oldása a néptanácsok oktatás és­ mű­velődésügyi osztályának, a szakembe­reknek, a közművelődési munkásoknak elsőrendű feladatai közé tartozik . KUKTA GYÖRGY KINEVEZTÉK A ROMAN NEPKÖZTARSASAG BRAZÍLIAI KÖVETÉT A Román Népköztársaság Államta­nácsa törvényerejű rendeletének értel­mében, Gheorghe Ploesteanu elvtársat a Román Népköztársaság rendkívüli követévé és meghatalmazott miniszte­révé nevezték ki Brazíliában. KINEVEZTEK A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÚJ NAGYKÖVETÉT A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN A Román Népköztársaság Államta­nácsa törvényerejű rendeletének értel­mében, Vasile Poguceanu elvtársat a Román Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé nevezték ki a Vietnami Demokratikus Köztársa­­ságban. MOZIT AVATTAK az elmúlt vasár­nap a Medgyes rajoni Bolya község­ben. Az új mozival együtt 188 falusi filmszínház működik Brassó tarto­mányban. VIKTÓRIA-FORDON az idén eddig tízezer beteget gyógykezeltek és 180.000 látogatót láttak vendégül a szomszédos tartományokból. LECITINT KEVERNEK a kenőolaj­ba a marosvásárhelyi 2. számú autója­vító műhelyben és ezzel 15 óráról 8 órára csökkentik a motorok bejáratási idejét. Az így bejáratott motorral a ko­csinak az eddigi 200 kilométer helyett csupán 50 kilométert kell megtennie a hajtómű bejáratásáért. ÖNKISZOLGÁLÓ ÜZLETEKET nyi­tottak a napokban Abrudbányán és Bánfihunyadon, a közeljövőben a Bras­só tartományi Ágotán, Szecseleváros­­ban, Baróton és Kézdivásárhelyen nyí­lik ilyen korszerű üzlet. A MAROS-MAGYAR Autonóm tar­tomány, négy üdülőhelyén az üdülő dolgozók közül 700-an vettek részt a múlt héten különböző kirándulásokon. (Paul b­an levelező) HAVONTA OSZTANAK előleget a csíkszentimrei kollektív gazdaságban, ahol már évek óta nagy gondot fordí­tanak az állattenyésztésre, s így egész éven át bőséges pénzforrással rendel­keznek. Az idén eddig összesen 156.905 lej előleget osztottak szét. MOZGÓ KÖNYVESBOLT járja Bá­nát tartomány községeit és falvait, mely lehetővé teszi, hogy a legeldu­gottabb falvak dolgozóihoz is eljussa­nak a legfrissebb könyvek. A TURDEANA helyiipari vállalat részlegei jelentős mennyiségű ipari és közszükségleti cikket , többek között 160 ezer lej értékű fémipari terméket, 35 ezer lej­­értékű alabástrom tárgyat, 2300 tonna meszet, 150 garnitúra kony­habútort termeltek az idén előirányza­ton felül. A munka termelékenységének 7 százalékos emelése, a nyersanyagfo­gyasztás csökkentése s a különféle költségek leszorítása 600 ezer lejnél nagyobb megtakarítást eredményezett az első félévben. AUTÓBA SZERELHETŐ villamos hűtőszekrényt próbáltak ki a Szovjet­unióban. A gépkocsi akkumulátora táplálja a hűtőszekrényt, melyben több kiló élelmiszer és tio liter folyadék tárolható. SZERZŐDÉSBELI kötelezettségük­nek megfelelően 60.000 liter tejet és 10.000 kiló húst adtak át ezideig­­ az államnak a madarasz (Szatmár rajon) kollektivisták. (Stefan G. Belu levele­ző) SZOVJET TUDÓSOK meghatároz­ták az Antarktisz sziklaágyának ko­­rát. A geológiai és radiológiai vizsgá­latok szerint a földrész keleti részén a sziklaágy kora 1300 és 1900 millió év között van, egyes helyeken pedig 2 milliárd évnél is több. RESICAN a közelmúltban 212 csa­lád költözött új lakásba és a napok­ban újabb két blokkot adtak át a fém­ipari kombinát dolgozóinak. Egyéb­ként a nagyarányú építkezések folytán a következő hónapokban még 319 csa­lád kap új lakást az acélvárosban. BÁNYÁINKBAN elfoglalta munka­helyét az a 108 fiatal mérnök, aki az idén végezte el a petrozsényi bányász­főiskolát. Az intézet eddig 800 bánya­mérnököt képezett ki. A NÉPSŰRŰSÉGKUTATÓ INTÉZET megállapítása szerint földünk lakossá­ga megközelítőleg 3 milliárd és na­ponta körülbelül 135 ezer emberrel szaporodik Ú­JABB HÁROM ÜZLET: illatszer-, óra- és ékszer, valamint rövidáru üzlet nyílt az elmúlt napokban Nagybányán. Mindhárom üzlet bőséges áruválaszték­kal várja a vásárlókat, s már a meg­nyitás napján nagy forgalmat bonyolí­tott le. Az ADAS személy­biztosítási ve­gyes kötvények 1961 július 31-i hú­zásán a következő nyolc betűcso­portot húzták ki: 1. X.R.F. 5. V. W. I 2. T.L.A. 6. Y.K.J. 3. X.E.N. 7. T.D.G. 4. K.N.A. 8. B.D.P. 1961. augusztus 8. kedd.­ ­\ MEGJELENT M új élet 14. száma Magdos András a kolozsvári Her­­bák János cipőgyár egyik ismert élmunkása. Nemcsak szakmai mun­kájában ér el kiváló eredményeket, hanem lelkesen vesz részt a társa­dalmi munkában is (Em. Sírzea felvétele)

Next