Előre, 1961. november (15. évfolyam, 4356-4381. szám)
1961-11-01 / 4356. szám
Mciöm • Ebben az évben számos máj egységgel bővült Marosvásárhelyen a vendéglátó ipari egységek hálózata — írja Ries Albert levelezőnk. Számos egységet korszerűsítettek és átalakítottak. Az irányítás és ellenőrzés ,jobb megszervezésére négy közélelmezési vállalat alakult, melyekhez összesem 140 egység tartozik. • A Kolhozt tartományi Vasútigazgatóság pályafenntartóinak hazafias munkájáról Kist látván mérnök adott hírt .Városunkban az evezősport fejlesztése érdekében egy tavat létesítenek. — írja levelezőnk. Mi pályafenntartók 1230 óta hazafias munka teljesítését vállaltuk. Vállalásunk teljesítésében mindanynyian részt vettünk Sebessy Károly pártalapszervezeti titkárral, Reitronger György szakszervezeti elnökkel és Codila Gavril mérnök hivatalfőnökkel az élen, és a hónap közepéig 1331 önkéntes munkaórát teljesítettünk. • A baráti lakásépítők munkájáról is hírt kaptunk. Petres Dénes tanító írja : 22 szakmunkás nagy igyekezettel dolgozik, hogy mielőbb fedél alá kerüljön a két tömlőház, melyben 163 dolgozó család kap helyett Egy hét alatt húzták fel a 2. számú tömbház első emeletét. Nemsokára falvakon is megkezdődnek a szakmai továbbképző tanfolyamok . Az agrozootechnikai körök előadásain, a nők irányító tanfolyamain sok új ismeretre tesznek szert a falusi dolgozók. Sokan vesznek részt politikai oktatásban is. A nagykárolyi Május 1 kollektív gazdaságban 4-5-en vesznek részt politikai oktatáson — írja Biró Ferenc, a pártalapszervezet titkára. • Falusi levelezőink érdeklődésének középpontjában az őszi mezőgazdasági kampány, a vetés, a mezőgazdaság szocialista átalakítása terén elért eredmények állanak. Erről írtak Trinfa István felsőrákosi, Kupás József zselyki, Péter Ilona székelykereszturri, Koncz János fehéregyházi és több más levelező. ELŐRE Küszöbön a rossz idő, szobába szorulnak már a gyermekek. Szórakoztatásukról gondoskodik a fővárosi „Bucuria Copiilor" vállalat. Az üzem nagy gondot fordít a minőségre. Burtan Eugenia minőség-ellenőr lelkiismeretesen megvizsgál minden újonnan elkészült sorozatot (Agerpres felvétel) Számos középület, helyi erőforrásból Az 1961-es esztendő Nagysomkúton is — akárcsak az országban ms mindenütt — az építkezések esztendeje. Az idén számos olyan középítkezés befejeződött, amihez a tavaszon kezdtek hozzá , még van olyan építkezés, amit az el következő hetekben fejeznek be. A községi néptanács legutóbbi ülésszakán megvitatták, milyen eredmények mutatkoznak ilyen vonatkozásban a választások óta, melyek a további tennivalók, s megfelelő határozatokat hoztak, hogy tovább fokozódjék a köz-ségfejlesztés üteme De talán vázoljuk fel röviden azokat a megvalósításokat, melyekről az ülésszakon részletesen s elemző módon tárgyaltak. Íme : az elmúlt hetekben elkészült és használatba is adták a gyermekkórház épületét; a választásoktól az ülésszakig befejezték 3 és fél kilométeren a járdaépítést; épül a község modern piaca: a községhez tartozó Runc-telepen az iskolai év megkezdéséig befejezték az iskolaépületet. Nagyfentős faluban is felépült a kétosztályos iskola új épülete. Somkútpatikán pedig 2 tanteremmel bővült az iskola. Már ennyi minden is igen szép megvalósítás egyetlen év tavaszától őszéig. De korántsem minden. A községhez tartozó Törökfaluban például ugyancsak a fenti időközben alakítottak át és rendeztek be egy épületet óvodának, Somkútpatakán felépítettek egy igen szép kultúrházat, Nagysomkúton pedig épül az állatkórház, amelyet az idei őszön szintén átadnak rendeltetésének , sok és szép közhasznú létesítmény elkészítése mellett jutott idő és anyag alap arra is, hogy Nagyszentmiklós és Nagyfentős között zúzott kővel megjavítsák az utat. Amint az ülésszakon ki is hangsúlyozták: a községi néptanács képviselőinek és a választókerületekben megalakult honpolgári bizottságoknak döntő szerepük volt a munkálatok elvégzésében. A képviselők és a honpolgári bizottságok tagjai ugyanis nemcsak a lakosságot mozgósították társadalmi munkára, de mindenekelőtt maguk mutattak jó példát ilyen vonatkozásban is. A község lakossága pedig — mondhatni egyöntetűen — követte őket. S így a sok építkezést helyi erőforrásból, helyi erőkkel és hamar le tudták bonyolítani. Ez volt különben az ülésszak legfőbb következtetése. Ami az ülésszak határozatának azt a részét illeti, hogy milyen községfejlesztési munkálatokhoz kezdenek a jövő esztendőben, a részletes felsorolástól — helyszűke miatt — kénytelenek vagyunk eltekinteni. Említsük csupán a tervezett modern szövetkezeti áruházat, amely a nagyközség szocialista fejlődésébe beleillő középület kell hogy legyen. Nem lesz ez sem kis feladat, de ha a néptanács végrehajtó bizottsága, a képviselők valamennyien s úgyszintén a választókerületekben működő honpolgári bizottságok éppoly lelkesen hozzáállnak a községfejlesztéshez, mint az idén — nem tart el sokáig ez a munka sem. Amire különben biztosíték lehet az a tény is, hogy a leendő nagyáruház épületéhez máris kezdik szállítani az anyagot. LAZAR GHEORGHE, a Nagysomfont rajoni néptanács aktivistája E lőrelát®« Lassú a kiszolgálás a lupényi Minerul vendéglőben. PINCÉR ! — ... és a gyereknek egy szörpöt? VENDÉG: — Inkább rumot! Amíg idehozza,addigra Ő is felnő. (Nie. Niculaescu rajza) Szenvedély (Folytatás az 1. oldalból) Laboratórium, laboratórium, mindenütt üvegcsövek, retorták, szűrők, erős, nehéz szagok, fehér köpenyes emberek, mindenütt vegyi csodák, és a riporter valahogy fél is az emberekhez közeledni, akiknek keze alatt oly engedelmesen mennek végbe ezek a csodák. Nem én választom ki a fehérköpenyes emberek közül a hősöm, hanem ő választ ki engem. —» Újságíró ? Majd megint összetéveszti a képleteket. Csúföndáros, de nagyon meleg női hang. — Nem írok fel egyetlen képletet ien. — Elég rosszul teszi! Írjon fel mindent pontosan, és akkor nem lesz semmi baj. —»■ Kérem •— veszem elő a noteszemet és a ceruzámat — ide leülhetek ?... Diktáljon, én írok. Mit diktáljak? — Hogy hívják? —» Mintha képletekről lett volna szó... «— A név majdnem vegyi képlet: tulajdonképpen a szerves és szervetlen anyagok sajátos elegye búvik meg mögötte. •— Ez nagyon szépen hangzik, de tudományosan pontatlan — cseng most kissé Szigorúan az előbb még Csipkelődő hang. Igyekszem sértődött arcot vágni és szárazon, szinte hivatalosan mégegyszer megkérdem: — Megmondja végülis a nevét...? ■— Szívesen — derűs ez a hang! •— Georgeta Moldovait. Most leírom: középmagas, sötét, feketébe játszó gesztenyeszínű a haja, tiszta szép homloka, vidám tekintetű, kissé rebbenő pillantású a szeme. Nem szép, vagyis nincsenek feltűnő szimmetriái amivel tulajdonképpen azt akarom mondani, hogy nem szépség. Igaz is: hiányzanak róla a divatos szépészeti többletek; a műszínű haj, a színezett köröm s fehér köpenye miatt nem tudhatom kedveli-e a divatszíneket e sárgát vegyítve a feketével, a pasztellszínű kombinációkat,egyszóval minden korszerű és köznapi esztétikai küllem nélkül ül itt előttem. De hát ez a fényeket kedvelő homlok és ez a szomjasan s okosan kutató szem, a rebellis hajzat, amit nem a fodrásznő tartós hulláma, hanem csupán egy-két csat szelídít, sajátos színben ragyogtatja arcát s a felszínen túli szépségekből ad ízelítőt. — Mióta dolgozik itt ? — Elég régen. — Ugyan már — vonom meg a vállam — maga még nagyon fiatal. Megfenyeget. — Erről nem vagyok hajlandó nyilatkozni. — Rendben van, akkor felírom, hogy 27 éves — Honnan tudja? — kérdi gyorsan és nevet hozzá. — Mesterség dolga*— mondom fölényesen. — utóvégre haa szerves vegyészeihez nem is értek... — Az egyetemről egyenesen idejöttem. .. — Mi a beosztása ? — Tudományos kutató vagyok. Ez a legkisebb beosztás. — Számít ez? — Egyáltalán... Csak azért mondom, nehogy azt higgye, hogy valami vezetővel beszél. — Szereti azt amit csinál ? Merőn a szemembe néz. — Gondolja, hogy van aki erre a kérdésre azt feleli: nem. Nálunk a munka erkölcsi mérce lett, senki se fog a sajtónak úgy nyilatkozni, hogy lusta vagyok. . . — Én azt kérdezem, szereti-e ? — ismétlem nyomatékkal a kérdést — és nem azt, szeret-e dolgozni ? Tudja, a szorgalmat eleve feltételező szerelem érdekel. A munka szerelme. Egyszóval, hogyan adta vegyészeire a fejét ? Gondolt-e erre már a középiskolában ? S azután az egyetemen ? Tudja, mindenki dédelget gyerekkorában valami titkos álmot. Nos, ez volt a maga titkos álma ? Gyorsan, szárazon, de újból kissé csúfondárosan szól a válasz. — Nem. Nyelek egyet. — Hát akkor ? — Filológus akartam lenni. Nyelveket szerettem volna tanulni, tulajdonképpen a vegyészet után a legérdekesebb dolog a földön a nyelvészet. Nem igaz? Azután nagyfénykoromban valahogy meggondoltam magam. Valahogy megdőlt az önbizalmam. Vagy a bizalmam a filológiában Nyelveket amúgy is lehet tanulni még ezután is. A vegyészet az mis — vetem közbe. — Más, igen más ? Egy élet is kevés hozzá. A nyelveket készen kaptam, kiforrtak, és atig-alig fejlődnek. De a vegyészet szinte még mindig születőben van. A kőolajvegyészet nálunk például teljesen új. De világviszonylatban is. .. Képzelje el, ha maga egy olyan szakmában dolgozna, ahol szinte naponta valami újat fedeznék fel ? — Én is.— mondanám, de elhallgatok, mert látom az izgalmat arcán és a félig nyitott ajkak a mondatok folytatását ígérik. — Nagyon szép munkát fejeztünk be. Kidolgoztuk önesti számára a műgumi receptjét. Másfél év munkája. Ismerjük most már a gyártási folyamatot, a katalizátor összetételét, jellemét, működését ... — Összetétel, jellem, működés — szólok közbe — nem túl költői kifejezések ezek? — Úgy gondolja ? Nem ismeri a vegyi anyagok sajátosságait Vagy maga azt hiszi, hogy a tudománynak nincs köze a költészethez ! — Dehogy hiszem! Dehogy hiszem ! Maga javított ki, az előbb, csak azért kérdeztem. ., igen... Megengedi, hogy visszatérjek a régi évekre ? Meglepetésszerűen csattan a válasz. — Nem. Sajnálom, de nem érdekelt szenvedélyesen a vegyészet, amikor beiratkoztam. Vonzott, mert érdekes tudomány, ennyi az egész. De amióta megismertem, azóta.. . Egyébiránt is, minden Szenvedély a tapasztalatból születik. Az ismeretből. Vagy úgy gondolja, hogy az ember tényleg az első iskolai lakmusz papír kísérlet után megálmodja azt, hogy vegyész lesz ? — Értem — mondom halkan. — Megismerni, az más ; a vegyészet, amúgyis a megismerés mámora, bepillantás az anyag titkaiba, nem igaz ? — Egyszóval szeret itt lenni. .. Huncut mosollyal, szinte ugratva mondja: — Megint csalódni fog. Nem, nem szeretek. Nincs lakásom, otthonban lakom. Az akit,, Egyszóval messze vagyok a szeretteimtől. Egyedül vagyok, otthon mindenem megvolt *, minden gond rámszakadt a gombtól a vacsorakészítésig. Imádtam Sportolni, abbahagytam a kosárlabdázást, itt nincs időm, vagy nincs kedvem, mindegy. Ma csak akőolajvegyészet érdekel, emiatt nem kértem a kolozsvári beosztást — ott élnek szüleim — nem kértem máravé te... — Hová és kihez ? Nem gondolja, hogy egy kicsit sokat akar tudni? —• Kérem... Egyszóval csakis Mötálvegyészet... — Most azt hiszi, hogy szakbarbár vagyok. Téved. Vasárnaponként beszaladok Bukarestbe a koncertekre, minden nyáron külföldre utazom. Voltam társasutazáson a szovjetunióban, kétszer, azután Csehszlovákiában, Bulgáriában, Magyarországon... És büszkén, nagyon büszkén néz rám. Ez valamiként a nyelvészetet pótolja? Talán. Megismerni. Én így nőttem fel Utóvégre ez a marxizmus lényege. — És az, hogy megváltoztassa a világot. —• Nézzen ide — mondja éselkel az asztaltól ahol beszélgettünk. Egy lombikhoz vezet. — Ez itt a változtatás egyik bölcsője. Ami benzen volt, abból magami lesz. És gondolja meg a történelem során hogyan jutott az emberiség a kaucsuk birtokába. Amint nézem a szép, szenvedélyes arcot, amint a lombik felé hajol, valóban a történelem szólal meg és a vér jut eszembe, dél-amerikai indiánok, kongói négerek vére, amelynek véghetetlen folyamán áradt a tőkés metropolisok felé a műszaki fejlődés során nélkülözhetetlenné vált kaucsuk. Most mindez zümmögő üveggömbben, hajlékony csövekben, szűrőslefolyókon zajlik és egy szép szenvedélyes arc hajlik a lombik fölé. Ott benn felismert törvények, a dialektika törvényei működnek a sűrű anyagban. — Nézem a lombik fölé hágó arcot. Mosolyog. Orom , a tudomány fejlődése társdalmi rendünk igazságait és eszményeinket is kifejezi. Ezzel a mosollyal indulok tovább. Malom- és sütőipari szakmai iskolák A fejlettebb malom- és sütőiparral rendelkező tartományok — közöttük Bukarest, Olténia, Hunyad, Bakó, Bánát, Galic, Ploiesti tartományok — tíz iskola központjában esti szakmai iskolák nyíltak meg szakképzett molnárok és sütőipari dolgozók kiképzésére. Ezekbe az iskolákba 355 munkás iratkozott be. A tanulmányiidő két év. A hallgatók délelőtt csökkentett minkaidővel gyárban dolgoznak, este pedig az előadásokat hallgatják, ahol általános műveltségi ismeretek mellett elsajátítják a malomipar és a sütőipar technológiájának fogalmait, a lisztféleségek és gabonafélék fizikai és kémiai tulajdonságait, valamint mikrobiológiai fogalmakat. Az MI tantervének és tankönyveinek összeállításához nagyban hozzájárultak olyan munkások, mesterek és technikusok, akik hosszabb tapasztalattal rendelkeznek a kenyér- és péksütemények gyártásában. (Agerpres) Vidám dojna Évszázados elnyomatás alakította ki a domnák szomorú hangját. „Egy nép felsajgó lelke zokogta, énekelte“ - írja versében Kiss Jenő . Valóban, nehéz elválasztani egy. : mástól a bús hangot és a dojnát. • Ha pedig így van, a mi korunk- ban, amikor keserűségre és bánat- ra mind ritkábban adódik alko- lom, akkor a népköltészet már * nem szülhet ilyen remekeket ? A nép akkor is alkot, ha őrül, sőt akkor alkot igazán. A szocia- lizmusban több ideje, nagyobb kedve van erre a2 egyszerű embe- • rek millióinak, akikben egyre erő- södik a vágy, hogy ne csak élve- •zői, hanem alkotói is legyenek a művészeteknek. A megszámlálha- • latlan ilyen megnyilatkozás közül említsünk meg csupán egyet, a szakszervezetek napilapjának, a Munca-nak heti mellékletét: „A dolgozók a haza új életét éneklik" címmel. Vegyük például a legutóbbi mellékletet, vers, karcolat, rajz, festmény sorakozik egymás mel lett, mind a mi életünkről szól és! olyan emberek alkotása, akik nap- : hosszat vasat munkálnak meg,! vásznat szőnek, földműveléssel * foglalkoznak vagy betegeket gyógyítanak. E felsorolás nem jelké- pes, hanem a szerzők foglalkozá-sát jelzi. . . ! Szocialista életünk egyik jelleg-zetes vonása mutatkozik meg ab- n ban, hogy széles tömegekben támad fel a művészi alkotás vágya, s egyre többen érzik szükségét an- nak, hogy ily módon is felszínre hozzák a bennük rejlő értékeket. ■ Szerves velejárója ez a mi új éle- tünknek, melynek örömét így szó-laltatja meg egy Arges tartomá- nyi kollektivista nótája, Gheorghe ■ Marin főnie donnája:« Donna, szív dala, édes furulya, • kedves hangodat hallja meg a nap s úgy nézzen le ránk s induljon tovább : * sugározza szét hazám énekét. Nem felsorgó lélek zokog az újdomában, hanem az élet örömei. ■ be belekóstolt szabad ember ének- li boldogságát, olyan munkás-mű- • vész, aki előhírnöke annak a kar- nak - melytől már emberöltő sem ; választ el bennünket - melyben g nyako létszükséglet, és a művészi alkotás nem ritka kivételek, hanem a milliók tehetségének mindennapos megnyilatkozása lesz. ÁCS TIBOR ! Tudományos fantasztikus regény? Nem, hiszen nincs benne semmi fantasztikum, semmi olyan, amire ne lett volna példa az óriási szovjetország történetében, a szovjet tudományos kutatás történetében. Az olvasó hiteles riportnak érzi a könyvet, bár nem megtörtént, csak lehetséges, valószínű tudományos feltevéseken alapszik. Nagy műveltségű, alapos tanulmányokra támaszkodó író tudományos kalandregénye ez amelyben a legnagyobb, legizgalmasabb „kaland“ , a tudás s annak bátor, alkotó hasznosítása a forradalom, az emberek boldogsága érdekében. A cári Oroszország, sötétségében sok mindenkinek nyoma veszett : olyan politikai MEGJELENT Platov: Hét szál fű országa száműzötteknek is, mint Vetlugin tanár, aki, hogy szökés közben el ne fogják, kimenekült az északi óceán jegére s egy úszó jégtábla elsodorta; de egész néptörzseknek is nyomuk veszett, amelyeket lassú pusztulásra, nyomorra, éhhalálra ítélt a tőkés-földesúri, gyarmati kizsákmányolás, s amelyek igyekeztek elmenekülni a cári hatóságok elől, a térkép „fehér foltjaira“, a felnem kutatott ősrengetegbe, vagy éppen az áthatolhatatlan hó és jég birodalmába. Ez tudományos tényt a Távol-Észak népeinek, nomád pásztor- és vadásztörzseinek nagy része délebbről, mérsékeltebb égöv alól húzódott mind feljebb, a Jeges tengerig a cári elnyomás elől menekülve. Ezek a néptörzsek évszázadokat, sőt, évezredeket léptek át egy nemzedék élete folyamán. S ebben óriási szerepe volt a szovjet tudománynak, a kommunista tudósok nemzedékeinek. Platov regényének hősei — a hidrológus, aki eltűnt tanárját keresi, a geológusnő, az egyetlen, aki „biztosra megy“ közülük, a föld mélyén rejtőző kőszén-réteg keresésére és az etnográfus, aki egy eltűnt törzs után kutat , erőfeszítéseik és megpróbáltatásaik árán nagy emberi értékeket mentenek meg nemcsak az utókor, de elsősorban a jelenkor számára. BOGÁR ANDRÁS Fehér árnyak — vagy a fehérek árnyéka? Az ember előbb azt hinné, hogy rossz szándék-Ot ioszán nem lehet feltételezni erről az olasz-angol-frailla koprodukcióban készült eszkimó-filmről, hiszen alkotói minduntalan azt bizonyítják—önmaguknak elsősorban, — hogy az eszkimó is ember, sőt jó ember, míg ha kukacot eszik is, nem fojtja fel ősszel a keresztény istent, és kölcsön szokta adni vendégeinek a feleségét. De van valami, ami gyilkosabb a rossz szándéknál is. Hogyne, Inuk, az érzelmes, de bárdolatlan vadász és határozott hollywoodi kecsességgel felruházott japán aztár felesége jobbak a fehér embernél — de jóságuk alapja a film szerint a nyomorult, civilizálatlan életmód, amelyben ezek szerint meg is kell őrizni őket, hogy valamiképpen el ne romoljanak emberibb életkörülmények között. Inuk jó, Inuk nagy lélek, aki valókrisztusi gesztussal menti meg az őt üldöző fehér rendőr életét, csak éppen hihetetlenül együgyű. Nemcsak mert írástudatlan, mert még nem ért el hozzá a civilizáció, hanem mert a saját eszkimó életkörülményeihez sem ért. Ha olvasott már a néző akár a sarkvidékről, akár a népek fejlődéstörténetétől, vagy általában a társadalmi rendszerek, köztük egyes sarkvidéki és egyenlítői népeknél éppen felbomlóban lévő ősközösség materiális alapjaitól, akkor okvetlenül felmerül benne a gyanú, hogy nem is Inuk fejében van a hiba, hanem a rendezőében. Mert aki két nővér közül nem tud választani és háromszor is meggondolja, melyiket vegye el, aki egész évben dolgozik, hogy vadászpuskát vegyen, s aztán egyszerűen ott felejti a boltban, s főként aki felnőtt ember létér, nem tudja, hogy a gyermekek fogatlanul születnek, azt az eszkimók is falubolondjának tartanák... Az ismereteket nem estek könyvből lehet szerezni, az emberi elme akkor is emberi elme, ha a tudás modern forrásaitól elzárták. Az ember szellemi képességei is a mindennapi munka körülményei között fejlődnek: ez az, ami emberré tette az embert. A sarkvidéki vadásznak pedig nagyon keményen meg kell küzdenie a természettel a megélhetésért, tehát nemcsak fizikai szüksége, s mindez nem is hiányzik belőle. A sarkvidéki vadász nagyon sokat tud a természetről, éppen tapasztalatai alapján, kiváló szakember is a maga területén s ha tudásának elméleti kiegészítésére, vagy munkájának modern technikai eszközökkel való megkönnyítésére módja nyílik, akkor kiválóan el tudja az új ismereteket sajátítani. A szép, színes sarkvidéki külső felvételekben bővelkedő film első mondata így hangzik: „Ezek az emberek olyan primitívek, hogy mindenük közös és még a hazugságot sem ismerik.“ A „minden közös" pedig a film cselekménye szerint csak a feleségek közös használatára vonatkozik. A romantikus eszkimó-eszmény egyébként teljesen magányosan él, évszámra nem lát a feleségén kívül más embert, egyedül vadászik, birkózik a természettel, más eszkimóval csak a fehérember kocsmájában kerül össze, rock-and-roll táncolás közben. A fehér emberrel való nagy, végzetes konfliktusa pedig, at őt akaratlanul is gyilkosságba kergeti, az, hogy a misszionárius megsértette, mert nem evett legjobb csemegéjéből a kukacos húsból és visszautasította feleségét. Arról, hogy a fehér eme égbekiáltó sértésen kívül ki is zsákmányolja az eszkimót, s hogy általában ezért szoktak kezet emelni a fehér kereskedőkre, arról nincs szó. A tőkés kizsákmányolásra Iztukék egyetlen Válasza az, hogy ott hagyják a száz rókabőrrel megfizetett vadászpuskát a kereskedőnek s visszatérnek a szent, a tiszta, a romlatlan kőkéshez és csontdárdához. Jó volna, nemde ? Modern fegyver az elnyomott gyarmati népek kezében kockázatos dolog. Volt már példa rá... HALASI ANNA 1961. november 1., szerda ■«m janatawsgjid i at MBK.| Picasso nyolcvan éves Alkotóereje teljében érte meg a nyolcvanadik esztendőt Pablo Picasso, századunk egyik legjelentősebb festőművésze, a nagytekintélyű békeharcos, haladó művész. Mint a századeleji művész nemzedék útján általában, Picasso művészi pályáján is „a forma lázadása“ jelentette az első támadást a polgári konformizmus ellen. De a felszín után egyre mélyebben kezdte látni a polgári társadalom feloldhatatlan ellentmondásait, és mind következetesebben elkötelezte magát a társadalmi haladásért vívott harcban. A spanyol polgárháború idején Párizsból hazatért szülőföldjére, egy ideig a Prado múzeum élén állott, és mindvégig híven kitartott a köztársaságiak ügye mellett, következetesen küzdött a Franco-fasizmus ellen. A második világháború alatt a hitler-ellenes francia ellenállási mozgalom jeles harcosa volt, korunkban pedig a békeharc kiemelkedő alakja Tagja a Francia Kommunista Pártnak, művészetét, tekintélyét, munkáját és alkotó erejét a haladás szolgálatába állította. Közismert rajza, a Békegalamb,a nemzetközi békemozgalom jelképe lett. 1910-ben a Béke Vágtanács díjával tüntették ki érte. Guernica című hatalmas festménye — amely a Franco szövetségesei, a hitlerfasiszták által tönkrebombázott spanyol városnak állít emléket, — a haladó, harcos művészet kiemelkedő műve, a reakció, az embertelenség erői ellen mozgósító, megrendítő alkotás. Gagarin Űrrepülését is azóta világszerte ismertté vált rajzzal üdvözölte Picasso. Születésnapja alkalmából a béke, a kultúra, a haladás hívei köztük hazánk dolgozói is szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntik a nyolcvanéves mestert, M. R. ÉRDEKES TAPASZTALATCSERE Brassóban október 25 és 29 körüli Brassó tartomány színházi együtteseinek tagjai megvitatták a színpadi munka időszere kérdéseit a Művelődésügyi Minisztérium küldötteinek részvételével.* Az ötnapos színházi értekezleten a szerbeni, a brassói és a sepsiszentgyörgyi színház terjesztett elő beszálólót, amelyet minden alkalommal színházi előadás, majd vita követett A Művelődésügyi Minisztérium által kezdeményezett érdekes színházi tapasztalatcserén más hazai színházak képviselői és fővárosi színházi szakemberek, valamint kritikusok is résztvettek. EREDMÉNYES MUNKA A nagyszebeni állami színház német tagozata az ősz folyamán egy hónapot körutat tett Bánát tartományban. Az együttes mintegy tízeser néző előtt mutatta be falvakban ét kollektív gazdaségokban Szefrenovt Egy millió* egy mosolyért él, Stefanestit; Akik e rendkívülit keresik elme vigjdiekát, A térrület legközelebbi bemutatója a Faust, Margot Göttlinger rendezésében, A nagyszebeni német színház az idei évad folyamán még Mirodan, A hírhedt n32-es, Florina- Ivinese« Remfeedelt fellegvár és Constanta Iratu Az elcserélt kötények tűnő darabját, előreláthatólog Sele András Szerelem, ne siess, SztrenoV A szakácsnő című vígjátékát és Ibsen drámáját, a Kísérletekét hozta színre. ÚJ NÉPI EGYETEM Az 1951 1962.es iskolai évben a Márint-M.ugyar Autonóm tartorrrim Wi U népi egyetem folt működés. A marosváróhelyi Örömöken kivüli néni egyetem urilik a dr. csöszentmártoni „Karl Marx" vegyipari kombinát dolgozói számára is. A fővárosi VígsZínház felmutatja Itady Cesasit, a lehetséges fiatal riporter első színdarabjét, amelynek «inte Azt hiszem, ez romaniikus. A vígjáték Házai munkásról szól, aki egyetemi felvételire készül, de egy gyenge pillantatban megmeg, nem bzik a tudásában és **» protekciót kér. Természetesen nem kapta meg, mert az elvtársai bíznak benne, nemcsak a tudásában, hanem a becsületében is. A vizsga pedig protekció nélkül is sikerül. Képinkön: a darab hőse, filtva Aurél cimanu), tanárnőjével és szerelmesével, Síminával, Ilívana Tícán), a sikeres vizsga után. Az előadást D. Esrig rendezte-