Előre, 1962. január (16. évfolyam, 4409-4433. szám)

1962-01-03 / 4409. szám

G Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs újévi rádió- és televíziós beszéde Kedves elvtársak és barátaink! A Román Népköztársaság honpolgárai! Néhány perc választ el még bennünket az új esz­tendőtől. Szeretteink, családjaink, barátaink és munkatársaink körében összegyűlve, a rádió vagy televíziós készülékek előtt, vidám és örömteli ünnepi hangulatban várjuk ezen az éjszakán az újév érkezését, örömünk teljes mértékben jogos. A most lezáruló esztendő a nagy eredmények éve volt, népünk munká­ja rendkívül gazdag gyümölcsöket hozott. Ismerik a Nagy Nemzetgyűlés legutóbbi ülésszakán vázolt képet a szociális-gazdasági tevékenység vala­mennyi területén elért lenyűgöző eredményekről. Az 1961. évi ipari termelés tervét 12 nappal határidő előtt teljesítettük. A munkások, mérnökök és technikusok megelége­déssel szemlélhetik odaadó munkájuk eredményeit. A népgazdaság valamennyi ágában új termelési kapaci­tásokat helyeztünk üzembe. A népgazdaság több fémet, több gépet, több kőolajat, szenet, ércet, villa­mosenergiát, vegyipari terméket, közszükségleti cik­ket kapott. Hozzáértő építőink az ország minden tartományá­ban és városában új ipari épületeket, lakónegyedeket, oktatási, egészségügyi, kulturális intézményeket emeltek. A kollektív gazdaságokba tömörült parasztok mil­liói gazdag termést takarítottak be; megváltozik a falu egész arculata, a parasztság életmódja. A dolgo­zó parasztok, az állami gazdaságok és GTÁ-k dolgozói eredményesen munkálkodnak, hogy bőségesen ellássák hazánkat a lakosság jólétéhez szükséges termékekkel. A különböző fokú oktatási formákban működő ká­dereink, a tudományos kutatóintézetek, a kultúra s a művészi alkotás dolgozói odaadó munkát végeztek ifjúságunk — holnapi váltásunk — nevelése, szak­emberek kiképzése, szocialista tudományunk és kultú­ránk fejlesztése érdekében. Melegen üdvözlünk mindenkit, újabb sikereket és eredményes munkát kívánunk mindenkinek, aki lel­kes munkájával előmozdítja a haza­­ felvirágzását, a gazdaság és kultúra fellendülését, a nép jólétének meg­teremtését. Rendíthetetlen meggyőződésünk, hogy a társadalom vezető ostályakénti küldetését becsülettel teljesítő hős munkásosztályunk, a szocialista mezőgazdaság útjára határozottan rátért parasztságunk, valamint a tudásu­kat és alkotó erőiket a nép szolgálatába állító kultu­rális dolgozóink a jövő esztendőben is újabb és újabb sikerekkel tetézik eddigi győzelmeiket. Alkotó képességeiben, napfényes jövőjében bizakod­va, elért sikereire büszkén, népünk a párt vezetésé­vel, lendülettel lát hozzá az 1962. évi állami terv cél­kitűzéseinek valóraváltásához, a sorsa és munkájának gyümölcsei fölött rendelkező, szabad népként, lelkese­déssel dolgozik minden tevékenységi ágban. Kedves elvtársak! Az 1961-es esztendőt korszakalkotó esemény tette emlékezetessé — a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXII. kongresszusa. Ez a kongresszus elfogadta a párt új Programját, megmutatva a népeknek az utat egy olyan társadalom felé, amelyben minden anyagi erőforrást, az emberi elme minden vívmányát az ember és jóléte szolgálatába állítják, megmutatva az utat a háborúk nélküli világ felé, a szocializmus és a kommunizmus diadala felé az egész földkerekségen. A szovjet népnek a kommunizmus építésében elért nagyszerű győzelmei, a szocialista tábor többi orszá­gának kimagasló eredményei erőteljesen bizonyítják a szocializmus felsőbbrendűségét a kapitalizmus fölött, új erővel töltik el a kapitalista országok dolgozóinak létérdekeikért, a demokráciáért és a társadalmi hala­dásért vívott küzdelmét, harcra lelkesítik a népeket a szégyenletes gyarmati rendszer végérvényes fel­számolásáért, minden egyes nép azon jogáért, hogy szabadon rendelkezzék sorsa fölött. Az egész emberiség hő­vágya a tartós világbéke biz­tosítása. Az a tény, hogy 1961-ben megőriztük a békét, újabb bizonyítéka annak, miszerint a béke erői ma hatalmasabbak mint bármikor, az agresszív imperia­lista erők mind jobban elszigetelődnek, politikájuk mind inkább hitelét veszti a népek színe előtt. A nagy Szovjetunió és vele együtt a szocialista tábor többi országa magasra tartja a békeharc zászlaját, amely valamennyi kontinensen hatalmas tömegeket sorakoz­tat fel maga köré. Meggyőződésünk, hogy a népek egy­séges és eltökélt harcának eredményeként a béke dia­dalmaskodni fog és az emberiség megmenekül egy újabb világháború pusztító rombolásaitól. Románia a jövőben is minden erejével hozzájárul a béke megszilárdításához, az összes államok békés egymás mellett élése politikájának diadalához — te­kintet nélkül társadalmi rendszerükre. Ugyanakkor kötelességünk éberen őrködni, erősíteni hazánk védelmi képességét, szeretettel övezve a Román Népköztársaság Fegyveres Erőinek tisztjeit és kato­náit,­­ akik rendületlenül őrzik hazánk függetlenségét és a nép forradalmi vívmányait. Az­­új év küszöbén, a Román­­Munkáspárt Központi Bizottsága, a Román Népköztársaság Államtanácsa és kormánya nevében, melegen üdvözlöm hazánk dolgo­zóit; jó egészséget, boldogságot kívánok nekik, s újabb sikereket gyümölcsöző munkájukhoz. Az új esztendő beköszöntésének pillanatában emel­jük poharunkat drága hazánkra, szocializmust építő szorgos népünk jólétére! Boldog újévet, szeretett elvtársak és barátaink ! T­ávirat Őexcellenciája Dr. Osvaldo Dorticos Torrado úrnak, a Kubai Köztársaság elnökének, őexcellenciája Dr. Fidel Castro Ruz parancsnoknak, a Kubai Köztársaság forradalmi kormánya elnökének HAVANNA A Román Népköztársaság Államtanácsa és kormánya, az egész ro­mán nép és a magunk nevében legmelegebb jókívánságainkat küldjük a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepé­n a kubai nép felkelése győzelmé­nek harmadik évfordulója alkalmából. .......... A román nép szívből örvend a hős kubai nép kiváló eredményei­nek, amely forradalmi kormányának vezetése alatt építi új, boldog éle­tét. A Román NK és Kuba közt kialakult őszinte barátság és sokoldalú együttműködés kapcsolatai élénk megnyilatkozása népeink kölcsönös meleg rokonszenvének és tiszteletének. A román nép a kubai nép mellett áll abban a hősi harcában, amelyet szabadságának, függetlenségének és azon szent jogának a megvédéséért folytat, hogy szabadon rendelkez­hessék sorsa fölött. ,, , , „ , Az évforduló alkalmából mind nagyobb sikereket kívánunk önöknek a Kuba felvirágoztatásáért, a baráti kubai nép jólétéért kifejtett fárad­hatatlan tevékenységükben.­­ GHEORGHE GHEORGHIU-DEJ, ION GHEORGHE MAURER, a Román NK Államtanácsának a Román NK Minisztertanácsának elnöke elnöke Világ proletárjai, egyesüljetek ! ARC MAN NEPKOZTARS­ASAG NEPT­AN­ACSAINAK LAPJA XVI évfolyam, 4409. szám 4 oldal ára 20 báni 1962 január 3. szerda (Agerpres felvétel) Csendül a pohár, gyöngyözik a jó bor, vidáman, boldogan üdvözlik az új esztendőt a fővárosi 23 Au­gust üzem dolgozói. Egész évben együtt, vállvetve dolgoznak a az ünnepet is együtt ülik meg az üzem dísztermében, együtt ürítik poharukat az óesztendőnél is szebb munkaeredményeket, si­kereket hozó újra. A kollektivista parasztok országos tanácskozásának FELHÍVÁSA Kollektivista és társult parasztok, parasz­tok, akik még egymagatokban dolgozzátok meg darab földeteket, állami gazdaságok és gép- és traktorállomások gépészei, mezőgaz­daságban dolgozó technikusok, mérnökök és tudósok, a kollektivisták országos Tanácsko­zásának nevében hozzátok intézzük ezt a fel­hívást. Mi a rajoni gyűléseken megválasztott kol­lektivisták, országunk szocialista mezőgazda­ságának képviselői közül, összejöttünk va­lamennyi tartományból, hogy részt vegyünk ezen a Tanácskozáson. Bizonyára tudjátok, hogy öt napon át a párt- és állam vezetőivel, tudományos dolgo­zókkal, agrármérnökökkel, zootechnikusokkal, gépkezelőkkel és gépgyártókkal, párt- és ál­lami aktivistákkal együtt megvitattuk mit kell tennünk a mezőgazdaság kollektivizálá­sának befejezéséért, azért, hogy minél jobban megszervezzük a kollektív gazdaságokat, egyre inkább erősítsük és növeljük vagyo­nukat, gyarapítsunk mindenféle termést, mi­nél jobban szaporítsuk az állatállományt és növeljük hozamát. A Tanácskozáson sok küldöött elmondta, mit tett a legnagyobb terméshozamok eléréséért. Felszólalt Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs is, s értékes tanácsokat adott, hogy minél jobban teljesíthessük a mezőgazdaságunk előtt álló feladatokat. Mint mondottuk, mi kollektivisták voltunk a Tanácskozáson a kollektivisták küldöttei. Azok, akik felszólaltak jól ismerik tehát a kollektív gazdaságok életét, így hát tények alapján, annak alapján, ami községeikben, rajonjaikban valóban történik, mutatták be parasztságunk mai valóságát. Meglátszott, hogy a szocializmus az ország minden részében győzedelmeskedett, hogy a mai parasztok legnagyobb része kollektivista, hogy Dobrudzsa és Bukarest, két tartomány, az ország legnagyobb mezőgazdasági tarto­mányai közül teljesen kollektivizált, Bánát és Galac tartományban pedig csaknem befe­jezték a kollektivizálást. Ha ma végigjárod az országot, mindenütt ameddig a szem el­lát, nagy tábla­vetéseket látsz. A falvakon a kollektív gazdaságok istállói, karámjai, fe­hérfalu raktárai emelkednek, városba is be­illő új házak épülnek. Mi, kollektivisták ma nagy erőt képvise­lünk. Együtt több mint 2 millió család va­gyunk s 5 millió hektárnál több föld van a kezünkben, így hát a parasztság többségét tesszük ki, mezőgazdaságunk legnagyobb re­ménységét, a jólét biztosítékát. Az egybeszántott táblákon több növényt termeszthetünk, sokoldalúbban hasznosíthat­juk, körültekintőbben gyümölcsöztethetjük a földet, legnagyobb részt és a legnehezebb munkákat géppel végezhetjük az agrotech­nikai szabályoknak teljesen megfelelően, úgy­hogy évről évre növekedjen a termés, és mi­nél több állatot tenyésszünk. A Tanácskozás sok felszólalója, elnökök, brigádosok, kollektivista parasztok jogos büszkeséggel mondották el, hogy kollektív gazdaságainkban hektáronként két és három­ezer­ kiló búzát, három és négyezer sőt egyes helyeken nyolcezer kiló szemeskukoricát ta­karítottak be. A dobrudzsai elvtársak rámu­tattak arra, hogy most a kollektivizálás be­fejezése után három évvel kétszer annyi ga­bonát termelnek, mint azelőtt. Mi valameny­­nyien jól tudjuk, hogy így van mindenütt, ahol a parasztok kollektív gazdaságokat ala­kítottak. S valamennyien tudjuk azt is, ti is meg mi is, hogy a bőség nyomán a kollektivisták sokkal jobban élnek mint azelőtt, téglaháza­kat építettek, cseréppel fedték, akár a város­ban, már senki sem jár mezítláb, mindenki jobban öltözködik, a kollektivisták nagy része olyan helyzetben van, hogy rádiót, televíziót, takaréktűzhelyt, kerékpárt, sőt egyesek mo­torkerékpárt vásároltak. A kollektivista pa­raszt ma civilizált életet él, olvas és tanul, hogy a tudomány és az igazság szerint maga ítélhesse meg a világot, az életet. A települések — a községek és a falvak — szebbek és tisztábbak. Mintha mindig ünnep­lőben lennének. A kollektivista falvak utcáin esténként gyakran találkozhatsz könyvtárból jövő emberekkel, könyvvel a kezükben, — ifjakkal és öregekkel, lányokkal és asszo­nyokkal — mert nincs olyan falu ahol ne lenne könyvtár és nincs olyan könyvtár, amelynek ne lenne száz és száz olvasója. Sok faluban esténként a villanykörték nap­pali fényt árasztanak a lakásokban, az udva­rokra, a hangszóró zenét közvetít és valahol a kultúrházban nagy tömeg gyűl össze filmet nézni. Messziről megismerni a kollektivista falut, a szép gazdasági épületekről, a fa­iállat csor­dákról, a színük­ig telt kukoricakasokról, szal­makazlakról, a szembejövő emberek öltöz­ködéséről, beszédükről. Nagyon jól tudjátok mindezt, paraszt test­véreink, hiszen valamennyien látjuk. Ez mind a kollektivizálás eredménye, hiszen a kollek­tivizálás hozta el a falvakba a bőséget, na­gyon megkönnyítette az életet. Kedves elvtársak ! Mi, parasztok, még azt is tudjuk, hogyha életünk ilyen sokat változott, azt pártunk­nak köszönhetjük, bölcs irányításának, mert a párt óráról órára vigyázza az egész nép jólétét és boldogságát. Erős és biztos szövetségesünk a hős mun­kásosztályunk, a vezető osztály, a gyárak, üzemek, bányák és építőtelepek munkásai. Az állam amelyet pártja révén vezet a mun­kásosztály, állandóan segítségünkre van, gé­pekkel, hitelekkel, mindazzal, ami szocialista mezőgazdaságunk erősítéséhez szükséges. Ipa­runk egyre több és egyre jobb traktort és gépet gyárt. Az ország üzemeiben készülnek ezek a gépek, nagy és megbízható kisegítőink. Bármilyen munkát is végezzünk a kollektív gazdaságok földjein, érezzük, hogy a trakto­rok, a gépek, amelyeket a munkások készí­tettek, magukra veszik a munka nehezét. Itt, a Tanácskozáson az egész parasztság nevében szívből köszönetet mondottunk szor­galmas munkásosztályunknak az irántunk ta­núsított gondoskodásért és szeretésért. Az az 52.000 traktor, 48.000 vetőgép, több mint 23.000 kombájn, az összes többi mezőgazdasági gép kezük munkájával készült, fáradságosan, de jó kedvvel. S ugyancsak gyárakban, az ő mun­kájuk és hozzáértésük teremti meg azt a hó­tiszta műtrágyát, ami hozzájárul a gazdag terméshez. Gyáraink és üzemeink munkásai, mérnökei és technikusai elhatározzák, hogy a jövő­ben még erőteljesebben támogatnak minket, újabb tíz- és tízezer mind jobb és jobb trak­torral­ és mezőgazdasági géppel segítenek bennünket, mind több műtrágyát és a mező­­gazdaságban szükséges más vegyipari cikket küldenek nekünk. Köszönetet mondunk még egyszer nekik, a Román Munkáspártnak és a kormánynak, ezért a nagy segítségért. A rendelkezésünkre álló gépeken kívül mi kollektivisták segítséget kapunk a mezőgaz­daságban dolgozó mérnököktől, technikusok­tól és szakemberektől is, akik naponta irá­nyítanak bennünket, hogy a legjobb körülmé­nyek között és a tudomány összes szabályai szerint végezhessünk el valamennyi munkát. Pártunk III. kongresszusa feladatul tűzte ki, hogy még inkább növeljük a gabonater­melést és különösképpen a búza és kukorica termelést, minél több állatot tenyésszünk, hogy egyre több húst, tejet, tojást, gyapjút és más terméket állíthassunk elő. Kollektivista parasztok, álla­mi gazdaságok gépkezelői, dol­gozói ! Vessük latba minden igyekezetünket és hozzáértésünket e fontos követelmények va­­lóraváltására. Használjuk ki minél jobban a földet, alt­ aknázzuk a maga idejében mind­azt, amire a facsőgazdasági tudomány ta­.it. Végezzünk mélyszántást, mert ma ezekkel az e. .is traktorokkal olyan mély barázdákat húzhatunk, amilyent az igásállatokkal soha­sem lehetett: adjuk meg a földnek a trágyát, amire szüksége van, használjunk jófajta ve­tőmagot és nagyhozamú hibrideket, vessünk a legmegfelelőbb időben és olyan sűrűn ahogyan kell, végezzük el idejében és a le­hető legjobban az összes növényápolási mun­kákat, a termést pedig szintén idejében és veszteség nélkül takarítsuk be. Szolgáljon tanulságul számunkra azoknak a gazdaságoknak a tapasztalata és munkája, amelyek a leg­­azeris­abb terméseket takarí­tották be. Mert az ő példájuk a legjobb ta­nácsadó. Azt mutatja, hogy 1962-ben az ös­­­­szes kollektív gazdaságok elérhetnek ilyen, sőt még gazdagabb terméseket is. Miért va­lósíthatnák meg ezt csak egyesek és mások nem ? Csak ez emberek szorgalmán és a munka megszervezésén múlik. A Tanácskozás számos felszólalója ezekből az eredményekből kiindulva hangsúlyozta, hogy tovább is mehetünk, gazdaságainkban minden szükséges meg van ahhoz, hogy ön­tözés nélkül hektáronként 5000 kilós szemes­kukorica termést érjünk el. Erre a célra minden gazdaságban válasz­­szuk ki a legjobb földeket s azokat dolgozzuk úgy meg, ahogyan a tudomány és az élen­járók gyakorlatilag igazolt módszerei mu­tatják. Az ilyen eredmények, amelyek egyre bő­ségesebb életet teremtenek a kollektivisták­nak, nagymértékben ösztönzik azokat a­ pa­rasztokat, akik még az egyéni gazdaság mel­lett maradtak, ahol távolról sem lehet ilyen terméseket betakarítani. Faluról-falura élő­szóval terjed a víz, a mezei utakról pedig mindenki saját szemével látja, hogy milyen különbség van az egyénileg dolgozó parasz­tok szétszórt földsávjain, s a kollektív gaz­daságok hatalmas földtábláin elért termés között. Éppen ezért évről évre ezer és ezer paraszt­család fog össze, alapít kollektív gazdaságot és elmondhatjuk, ma már világos, hogy 1965 előtt valóra válik a teljes kollektivizálás. Társult és egyéni gazdaság­gal rendelkező parasztok! Gyertek teljes bizalommal velünk, a pa­rasztság nagy tömegével, a kollektivista pa­rasztsággal. Együtt, kollektív gazdaságokban dolgozva, az egész országban, mindenki saját magunk és családunk számára is meg­ (Folytatás a 2. oldalon) A dolgozó nép palotájában A népköztársaság palotájának kapu­ja zárva, árad befelé a nép. Hazulról jönnek, — haza mennek az emberek. A márványos falakon mókás, csúfon­­dáros farsangi rajzok, — még egy rok­­kokó-ruhás arisztokrata pár is látha­tó közöttük, amint finnyásan elfordul­nak, hogy ne lássák a zsongó tarka tö­meget, é­s a fiatalok rájuk néznek és kacagnak: mennyire nem illenek ezek ide ! Mintha nem is lettek volna itt soha ... A köztársasági palotában, egy esztendei jól végzett munka után ismét ünnepel a dolgozó nép. A bejáratnál, a lépcső­fordulón a szocialista országok népviseletébe s kü­lönféle történelmi kosztümökbe öltö­zött fiatalok várják a vendégeket: a Színművészeti Főiskola meg a Zenemű­vészeti Főiskola hallgatói. Mennyezetig érő télifák ékeskednek a két régi márványteremben meg az új nagyterem előcsarnokának minden emeletén, dísznek meg rózsafa-támasz­­tó karókhoz való hatalmas, tarka üveg­­gömbök vannak rájuk aggatva. Mint­ha a mesebeli óriásnak kerekedett vol­na játékhoz kedve. Milyen jó vendéglátók, milyen ked­ves barátok a mi ifjaink ! Hiszen há­nyan vannak itt, közöttük, akik ha­zájuktól távol töltik az új évet, afri­kai, ázsiai, latin-amerikai diákok, s a mieink testvéri gyöngédséggel veszik őket körül. Szőke lányok viszik tánc­ba a sötétbőrű, sötétszemű afrikai fiú­kat, ismeretlenek mennek oda hozzá­juk boldog új évet köszönteni,­­ szív­vel pótolván nekik a távoli, délszaki haza melegét. A jelmezes karneváli díszmenet hangos énekszóval járja be az emeleteket, kezükben, a magasba emelt DIVSZ-jelvényeken mintha a va­csorázó társaságok, vagy a táncospárok arcképe lenne: fehér, fekete, sárga bő­rű lányok, fiúk egymás mellett. És er­ről beszél a dal is: „Bárhol is van ha­zája, bármely ég néz le rája, küzdő ko­runknak új nemzedéke mind itt halad velünk !“ Éjfél előtt megszólalnak a hangszó­rók: gyerünk a palota udvarára, kez­dődik a tűzijáték ! Kitódul kacagva a sokezer fiatal a szitáló ködbe, amely­nek fehérségén keresztül sejtelmesen csillannak meg a tarka, piros, kék, zöld, sárga rakéták, sustorgó tűzvirá­­gok. Zeng a taps, az éljenzés, a neve­tés s egyszeriben megszólal a katona­­zenekar, kezdődik a körtánc, a hóra, a szirha, a perinkca ! Tanulják megint öt világrész ifjai az ördöngős ritmusú, fergeteges kedvű román táncokat, amelyek most a szó szoros értelmében elolvasztják a havat. Aranyfényű bo­­randzsik-kendők szállnak a levegőben s az arab fiúk hímzett humuszai, a maszkosok sok bolondos, nagykarimájú tarka kalapja. Olténiai sújtásos haris­nyában táncol az egyik kör közepén a HALÁSZ ANNA (Folytatás a 2. oldalon) T­ávirat Chile Kommunista Pártja Központi Bizottságának Kedves elvtársak ! Chile Kommunista Pártja megalakulásának 40. évfordulója alkalmá­ból a legőszintébb és legmelegebb jókívánságainkat küldjük önöknek és önök útján az összes chilei kommunistáknak. Chile Kommunista Pártja megalakulása óta tántoríthatatlanul har­colt a munkásosztály és a chilei néptömegek leghőbb törekvéseinek va­­lóraváltásáért. Chile Kommunista Pártja, amely mélyen a tömegekben gyökerezik széleskörű népi mozgalmat fejt ki az ország teljes politikai és gazdasági függetlenségéért, a chilei dolgozók jólétéért folyó­­harcban. Újabb sikereket kívánunk önöknek, kedves elvtársak, az imperialis­ta monopóliumok uralma elleni harcukban, a chilei haladó erők egysé­gének szüntelen erősítéséért, a pártnak a marsizmus-leninizmus legyőz­hetetlen zászlaja alatt való szakadatlan erősítéséért, a demokráciáért, a békéért és a szocializmusért folytatott küzdelemben.­­ A ROMÁN MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Második találkozás (Tudósítónktól) A sziréna hossza­san búg. Érces hangja betakarja Vajdahunyadot a kohászok városát, s elvész a távoli hómezőkön. Éjfél van. De ennek ellenére a városban lüktet az élet. A kohók vagy az acél­­öntödék munkahelyeinél, a házakban vagy az ünnepi díszben csillogó ter­mekben, az új Vajdahunyad kohá­szai és építői éberen várják az új­évet. Sokan közülük immár másod­szor találkoznak vele. Az első talál­kozás a munkahelyükön történt tíz, sőt tizenöt, vagy még több nappal ezelőtt, amikor teljesítették évi kötelezettségeiket. ...A kohászok klubja tündén fényárban úszik. Az első teremben a kombinát műkedvelő művészegyüt­teseinek tagjai szilvesztereznek. De nem hiányoznak a meghívottak sem. S nem hiányzik a jókedv, a tánc, a dal. A meghívottak között van Ena­­che Constantin acélolvasztár, Stan­­ciu Aurel acélöntő mester, Muntea­­nu Ion hengerész, Toma Constantin kohómérnök és mások A másik te­remben az ifjúság ünnepel Árad a fiatalos jókedv. A klub földszinti termében a kombinát ifjú kohászai együtt ünnepüik az újévet a gyalári és a teleki bányák, a vajdahunyadi építőtelepek ifjúmunkásaival. A te­rem közepén felállított hatalmas fe­nyőfa körül ifjú párok keringenek. A táncolók között ott van Kirster Márton betonöntő, Draganescu Ioan szerelő, Cristea Gheorghe bányász is. A kohászok és családjuk a szak­mai iskola nagytermében adtak ta­lálkozót az új esztendőnek. Csaknem minden szakma képviselve van a kombinátból. Vegyünk példának egy asztaltársaságot.. . Meglehetősen nagy az asztal, megrakva mindenfé­le finom falattal. Az asztal körül Iorga Nicolae hengerész, Tom­a Alexandra kohász, Dézsi Ferenc, la­katos, Lázár Gheorghe és Sul­jan Solomon kokszoló munkások család­jukkal. Újabb felköszöntők hangza­nak el, vidámság, jókedv mindenütt. Az ifjúsági tábor klubjában, amely csak úgy visszhangzik a jókedvtől, fiatal építők köszöntik az új eszten­dőt. * A kombinát új acélöntődéjében egészen más a légkör: az izzó acéltö­meg bugyborékolása,, a szerteröppe­nő szikrák szolgáltatják a „zenét“, a fényeket. A 4-számú, nagy kapaci­tású kemence teljes üzemben dolgo­zik. Éppen csapolásra készülnek. Marian Axente főolvasztár és mun­katársai a kemence körül állnak, ar­cukon feszült figyelem. Csillogó szikrákat szórva folyik a kádakba a megszelidített acélfolyam. Az új­­esztendő első csapolása végetért. ■ . S most egy örvendetes hír : a vaj­dahunyadi hengerészek az újév első napján terven felül 300 tonna hen­gereltárut, a kohászok pedig 20 ton­na nyersvasat gyártottak. 60OO OO OO0000«j00000000000000c>00000OO OCOOOOOOOOCVJ 1 Üzenet GauMiból f 8 „ a 8 Messziről jött a szilveszteri üze-­jj­e­net. Az éter útján érkezett el g g hozzánk, a rádió közvetítette szá- 8 8 munkra az óév utolsó napján. § H Mondom, messziről jött az üdvöz■ g g lő szó, mégis a legszorosabban 3 8 hozzátartozik a mi szilveszte­­g g rünkhöz, az óévet búcsúztató és 8 g újévet köszöntő bensőséges csald- 8 8 di ünnephez. i nem is Európából, g g nem is a hideg télből hanem egy 8 g messzi kontinens melegéből, a tá- 1­8 volt Indiából indultak útnak a g g forró jókívánságok, hogy hazata- 8 8 lárjanak a Prahova völgyi kőolaj- 3 3 mezőkre, s letelepedjenek a fe­­g­y­vér asztal mellé a család körébe. 8 8 Az indiai Gauhatiban, a forró g g nap és a trópusi esők városa- 8 8 ban ugyanis ezekben az év­e­k végi napokban üzembe helyez­­g­e­ték az első állami kőolajfinomí- 8 3 tót, amit minálunk a ploiesti kő- | | olajfelszerelések intézetében tér- 8 g vettek, s amelynek minden gé- | 8 pét, felszerelését, minden egyes | | darabját minálunk, román földön g g készítették. Ötven román munkás g 8 és mérnök dolgozott Gauhatiban 8 |a finomító szerelésén s ötven | g indiai technikus is, akik itt Ro- g 8 mániában sajátították el a nehéz 8 | mesterséget g g Az óév utolsó napjaiban kezd- 8 * ték el bejáratni a gépeket s a fel- | g szerelést. Szilveszter este pedig g g már benzinné finomították a ké- ~ 8 kes-fekete indiai kőolajat■ g g Nos, ők a messzire szakadt ro- 8 8 mán munkások és technikusok, a 8 3 Gauhatiban dolgozó szakértők g g küldték el ezen az éjszakán a jól 8 8 elvégzett feladat hírét, győzelmi § 8 jelentésüket, s vele együtt szil- g g veszt­ik­ jókívánságaikat. És a 8 8 Prahova völgyi házakban, ahon­ 1­­j­nan elindultak hosszú útjukra g g örömmel és büszkeséggel gondol­| 8 tak rájuk és akármilyen messze | | voltak, velük együtt töltötték az g g új esztendőt köszöntő órákat. 8 | Van valami szívet, melegítő, g 8 büszkeségre ösztönző ebben a 8 8 tényben, az országot átfogó újévi g | ünnepnek ebben az érdekes da- 8 8 rabkájában. Felemelkedésünkről, 8 8 ipari erőnkről beszél, de ugyanú­g g ilyen mértékkel emberi rendünk 8 8 szívet melegítő erejéről.­­ Ezért tűnt ízesnek és otthoni­ 8 8 nak a messzi Gauhatiban csilla-f­o­nó bor, amit ezen az éjszakán g g mindnyájunk egészségére ürített 3 8 tek a Prahova-völgyi munkások. § 8 5 L DÁNOS MIKLÓS g 9 fj 8 joooococooooococooooooceoooocooooooooooooooooooc

Next