Előre, 1962. február (16. évfolyam, 4434-4457. szám)

1962-02-01 / 4434. szám

2 Olvasás közben Dános Miklós: Nyugtalan part Dános Miklósnak, több kötet ri­portja előzte meg első regényét. Most napvilágot látott a második is: a Nyugtalan part. S bár szereplői köl­tött alakok, és szorosan vett cselek­ménye nem vezethető vissza egyik vagy másik dunaparti hajógyár éle­tének konkrét eseményeire, mégis, a könyv hatását, frisseségét alapvető­en határozza meg a szerző riporteri kapcsolata a valósággal. Az épülő, fejlődő ország, a kiteljesedő szocia­lizmus összk­épét akarja megragadni az író s ehhez a változatos, gazdag tereptapasztalat, az építés gyakorla­tával való mindennapos kapcsolat vált döntő ihletforrásává. Az új vi­lág megteremtőit, a nehézipar mun­kásait, technikusait munkájuk köz­ben, munkájuk által lehet leginkább megismerni s erre senkinek sem nyílik olyan gazdag lehetősége, mint a riporternek. . Dános Miklós új regénye mögött az oltenicai hajógyárról szóló riport­­sorozat, a dunai útirajzok élménye, sűrűsödik s ez határozottan javára válik a könyvnek, mert ez az él­ményanyag korunk levegőjét, a szo­cialista építés kérdéseit, az építők új körülmények között új módon fejlő­dő hétköznapjait, gondolatvilágát, emberi problémáit hozza. Viszont kevésbé válik javára a könyvnek az, hogy az író a riporter módszerét, az élmények túlzottan gyors vissza­­vetítését, az ábrázolás pillantófelvé­tel-jellegét is átmentette a regénybe. A Nyugtalan párt egy, a szocialis­ta iparosítás évei során felvirágzott hajógyárban mutatja be az igazi, párthű munkás-magatartás és a kar­rierizmus összecsapását , az elvtár­­sias szellemnek, a munkások párt iránti bizalmának szükségszerű győ­zelmét ebben az összecsapásban. Ér­dekes hősöket állít elénk az író. Ner­­ta Mihály, az öreg kommunista mes­ter, az országos pályázatot nyert hajóterv alkotója, Olga, a fiatal mér­nöknő, aki hivatásának érzi ezt a férfit is próbára tevő, nehéz mester­séget, a hajóépítést. Olteanu, a gyár­igazgató, vagy a kórházhajó kapitá­nya, valóban életből ellesett figu­rák. Abban is, hogy nem tökélete­sek, nem emberfelettien hibátlanok, hanem az alkotómunka hevében, a jövőért küzdve vívnak meg saját jellemük fogyatékosságaival, régi szokásaik visszahúzó hatásával. Az érdekfeszítő cselekmény folya­mán közelről megismerjük az üzem életét; a könyv legjobb részletei azok, amikor a szerző a riporter szemével tárja elénk a termelő­­munka, a hajógyártás sajátos szép­ségét, izgalmasságát, a munkások al­kotói örömét. Nagyon sikerült pél­dául az a részlet, amely ugyan nem kapcsolódik egészen szorosan a cse­lekményhez, de alapvetően meghatá­rozza az üzem mai légkörét is: az államosítás. Sok érdekes dolgot tud meg az olvasó a könyvből a hazai Duna-szakasz életéről, hiszen az író a hajógyár köré tömöríti a Duna egész világát, a szigeti és deltai ha­lászok, a folyami hajósok életét, sőt egy egészen új színfoltot is belesző: a Deltától Orsováig közlekedő kór­házhajó tevékenységét. Ezek a rész­letek a legfontosabb tényezői a re­gény korszerűségének, mai atmosz­férájának, hitelének. A cselekmény­­nyel kapcsolatban azonban vannak fenntartásaink: kevéssé valószínű, már-már a rémtörténet határát sú­rolja az a reménytelen kalandor vál­lalkozás, amibe belefog a főmérnök. A regénynek értékes vonása a már említett munkaábrázoló részle­tek frissesége, jó értelemben vett ri­porteri egyszerűsége. De ez nem jellemzi egészében Dános stílusát és ábrázolásmódját. Hőseiről inkább elmond bizonyos dolgokat, mint hogy művészi képben állítaná őket elénk. A szerző nem támasztja önmagával szemben következetesen és folytono­san a művészi ábrázolás igényét. Megelégszik érdekes élményanya­­gával, témájával s nem igyekszik azt teljes mélységében a jellemek, lel­kek összecsapásán keresztül meg­formálni. Sokszor csak kijelent, ahe­lyett, hogy a maga élményét az ol­vasó élményévé is forrósítaná. Dános Miklós valóságismerete, él­ményanyaga jóval gazdagabb az át­lagosnál, ami amellett szól, hogy a pillanatfelvétel, a tények felfede­zése és közlése helyett át kell tér­nie a mélyebb emberábrázolásra. HALASZ ANNA A vörösacéli iskolacsoport sokezer kötetes könyvtárában a tanulók kel­lemesen és hasznosan töltik szabadidejük egy részét (Agerpres felvétel) Üzenjük P. KISS LÁSZLÓ Detta : január 19-én kézhez ka­pott levele alapján, iletékes szervtől felvilágosítást kértünk a malmok működéséről. A rajoni néptanács­tól kapott válaszban ez áll: „Az áramfejlesztő elég­telen vízellátása miatt nem működhet állandóan a malom, másrészt a villanytelepnek a községi világí­tást is biztosítania kell. Intézkedés történt viszont a magán őröltetés megoldására. A község lakói fél 7 és fél 9, illetve 16 és 23 óra között őrölhetnek". ROZSA JÁNOS Tasnád : A házbér megállapítása nem a háztulajdonosok igénye szerint történik. A Máramaros tartományi néptanács válaszlevelében kö­zölte, hogy a községi néptanács utasítást kapott arra: ellenőrizze a házbérek megállapítására vonatkozó mi­nisztertanácsi határozat betartását és alkalmazását a háztulajdonosok részéről. Hogy a víz ne vigyen termőföldet Az erózió megfékezésének kérdései Udvarhely rajonban A rajoni néptanács mezőgazdasági osztályán mondották: a vidék 55 ezer hektárnyi szántóterületének több mint felét erózió károsítja. Eb­ből 10—12 ezer hektár olyan terület, ahol a talajlemosás igen nagyméretű. Mit is jelent ez? Mindenekelőtt je­lentős termésveszteséget. A rajon árutermelésének színvonala döntő módon függ tehát attól, hogy az el­következő években a termelés ho­gyan kapcsolódik össze a termőföld védelmével. LASSÚ VÍZ — FÖLDET MOS Nem beszélhetünk az erózió kár­tételéről anélkül, hogy ne említe­nénk a múltat. Az a sok elkopároso­­dott hegyoldal, amely akarva nem akarva beletartozik a rajon mező­­gazdaságának jelenlegi „leltárába“: a múlt öröksége. A talaj pusztulását előidéző okok közt a természeti vi­szonyok mellett a társadalmi gazda­sági tényezők is nagy szerepet ját­szottak. Elsősorban a féktelen erdő­irtások, amelyek szabad utat nyitot­tak a lefolyó víznek, vagy a sokezer nadrágszíj parcella amelyeknek hegy­völgy irányú művelése nem akadá­lyozta, sőt elősegítette a víz talaj­­romboló munkáját. A mezőgazdaság szocialista átala­kításának előrehaladásával párhu­zamosan e tényezőkkel egyre rit­kábban vagy egyáltalán nem kell számolni. A természeti viszonyok azonban a talajvédelmi feladatok elmulasztása esetén komoly káro­kat okozhatnak. Igaz az elmúlt években már sok minden történt, ami közvetve vagy közvetlenül hoz­zájárult az erózió méretének csök­kentéséhez. A burzsoá­ földesúri rendszerben, ha szóba került a termőföld lemosó­­dásának megakadályozása, az esetek többségében csak a beruházás szük­ségességének megállapításáig jutot­tak el. Pénz persze kisárutermelői viszonyok között ritkán, vagy so­sem jutott erre a célra, az egyéni érdekek pedig megakadályozták, sőt lehetetlenné tették a korszerű talajvédelmet jelentő komplex mun­kák végrehajtását. Miért is tartottuk fontosnak ezt elmondani? Mindenekelőtt azért mert a talajvédelem fontosságával kapcsolatosan nemcsak a kollektív gazdasági vezetők, de a szakemberek egy részétől ma is hallani olyan ki­jelentéseket, hogy az erózió meggá­tolásához úgymond sok, nagyon sok pénz kell. Mintha a termőföld káros lemosódását ma is csak kizárólag beruházás révén lehetne megvalósí­tani. E szemlélet indítéka minden bi­zonnyal abban keresendő, hogy ami­kor az erózióról szó esik a község vagy a rajon legmeredekebb hegy­oldalára gondolnak, vagy olyan domboldalra, amelynek egy része húsz, harminc méterrel csúszott fen­­nebb az utóbbi évtizedekben. E föl­dek védelme is fontos, nem kevésbé jelentős azonban azoknak a terüle­teknek a sorsa, ahol az erózió jelei mindeddig a termőföld elszürkülé­­sében, vagy csak éppen a ter­mésátlagok csökkenésében jelent­keztek. Megtekintettük például az abásfalvi, keményfalvi, gyepesi kollektív gazdaságok szántóföld­jeit, illetve őszi mélyszántásait, ahol az olvadó hó és a szemerkélő eső vize lassan csörgedezve nagy­­mennyiségű termőföldet sodort ma­gával. Ezért amikor a néptanácsok vagy a szocialista mezőgazdasági egységek a lemosódás csökkentését tűzik ki célul, gondolni kell a lassú víz talajromboló hatására is, hiszen a felületi elfolyás már a kezdeti stá­diumban is veszélyes. Persze sok­mindent tettek a rajonban ennek megelőzéséért. A rétegvonalas mű­velés elterjesztése sok termőföldet mentett meg. Gyepesen például a kisparaszti szemlélet sosem enged­te meg a vízszintes művelés elter­jesztését, bármennyire is szerették volna. Mióta megalakult a kollektív gazdaság s a rétegvonalak mentén haladnak az ekékkel, a terméshozam hektáronként legalább két mázsá­val emelkedett. És Gyepes nem az egyedüli ilyen hely. Van azonban olyan gazdaság is ahol még mindig hegy-völgy irány­ban szántanak az ekékkel.­­A keresz­túri kollektív gazdaságban is ez a helyzet. Pedig csupán a rétegvonalas műveléssel minden beruházás nélkül nagyon sok termőföldet menthet­nének meg. A BALTACÍM TERMESZTÉSE ÉS A TALAJVÉDELEM Egy másik fontos probléma ezen a vidéken a megfelelő talajszerke­zet biztosítása. S itt újból a gyepesi kollektív gazdaság gyakorlatából kell példát említenünk. Néhány évvel ezelőtt a lemosódásnak kitett terület egy részén zabot termesztettek. Ám mivel az erózió nyomán a tápanyag­ban legértékesebb, leggazdagabb rész lekopott, a zab csak arasznyira nőtt meg. Ekkor vetődött föl a baltacim termesztés bevezetésének gondolata. Első évben csak néhány árnyi területen kísérleteztek. Az eredmény meglepő volt. Az idén pedig a baltacím vetésterületének hektárátlaga harminc mázsa körül mozgott s ami a leglényegesebb: megfékezték az eróziót. A vetett ta­karmánynövények viszonylagos sű­rűsége ugyanis egyrészt felfogta a lehulló csapadék úgynevezett csepp­­energiáját, másrészt viszont a ked­vező talaj­szerkezet kialakításával gátolta a felületi lefolyás nagyságát. Biztató jelenség tehát az hogy eze­ken a területeken teret hódít a bal­tacím. Rajoni viszonylatban 1961-ben ezer hektáron felül vetettek balta­címet. A mezőgazdasági osztály munkaközösségének azonban alapo­sabban tanulmányoznia kell a vető­magszükséglet biztosításának mód­ját, mivel jelenleg e kultúra ter­mesztésének kiszélesítését éppen a vetőmaghiány hátráltatja. A baltacím termesztése a talajerózió fékezése mellett a takarmányozási gondokon is sokat, segítene. S ha már említést tettünk azokról a növényekről, amelyek termeszté­se elősegíti a kedvező talaj­szerke­zet kialakítását illetve gátolja a fe­lületi elfolyást, szólnunk kell néhány olyan más kultúráról is, amelyek el­lenkezőleg elősegítik ezt. A legna­gyobb veszélyt ezen a téren egyik­másik kapásnövény jelenti. A kol­lektív gazdaságokban a megalakulás utáni kezdeti nehézségek indokolták, hogy kapásokat meredek hegyolda­lakon is termesszenek. Erre bizo­nyos mértékig szükség lesz a jövő­ben is. Annál is inkább mivel a ku­korica mind helyi mind népgazdasá­gi szempontból fontos növény, rend­kívül jelentős tehát a megfelelő nagyságú tenyészterület megterem­tése. Sok helyen azonban a lassú ütemű területrendezés következté­ben évről-évre a meredek hegyolda­lakra szorulnak a kapások, ami nem szolgálja a talajvédelmet s a hektár­átlag növekedését sem. Óvakodni kell tehát attól, hogy a meredek hegyoldalakra indokolatla­nul nem odavaló növény kerüljön, mivel a fenti károsodás mellett a kapálás okozta talajmozgatás is az eróziónak kedvez... TERASZOS MŰVELÉSSEL Az enyhe lejtésű területek védel­me tehát már a tudatos talajvédő agrotechnika alkalmazása révén megoldható. Komolyabb problémát jelent az erózió kártételének na­gyobb mértékben kitett harminc sőt ötven lejtésfokú meredek dombolda­lak eróziómentesítése. Annál is in­kább mivel ezek művelése ma már szinte teljesen megszűnt s a termő­réteg vastagsága is mindössze né­hány centiméter. Szántóföldi műve­lés tehát nem honosítható meg ezeken a területeken. A kedvező fekvés az éghajlati adottságok ezzel szemben kitűnő lehetőségeket biztosítanak a gyümölcs illetve a szőlő telepítések­re. A célkitűzés megvalósítását elő­segíti az a körülmény, hogy a rajon távlati tervében 1975-ig 8230 hektá­ron kell gyümölcsöst, 120 hektáron pedig szőlőt telepíteni. E számada­tokat olvasva akaratlanul is arra gondol az ember, hogy — a párt út­mutatásának szellemében — bizo­nyára ezeket az eróziós területeket kívánják a telépítések révén hasz­­nosítani. Sajnos ez csak részben van így. Derzsen például kereken 100 (!) hek­tár szántóterületet kívánnak begyü­­mölcsösíteni, s hasonló a helyzet né­hány szomszédos faluban mint Dá­­lyán, Muzsnán stb. Az összesítő alapján, rajoni viszonylatban közel 1800 hektár szántóterületet jelöltek ki gyümölcsös számára, ami ko­rántsem helyénvaló. Az utóbbi idő­ben sok szó esett a szántóterületek sokoldalú hasznosításának fontossá­gáról. Számoltak-e vajon ezekkel a tényezőkkel a rajoni és tartományi tervezők ? S egyáltalán alapos ta­nulmány előzte-e meg ezeket a tele­pítési terveket. Mind olyan kérdések ezek amelyeket mielőbb meg kell oldani. A tartományi néptanács me­zőgazdasági osztálya ugyanis a mi­nisztériumra bízta a döntést. Addig pedig szünetelnek a gyümölcstelepí­tések. Pedig a kollektivista parasz­tok országos tanácskozásának doku­mentumai is felhívták a figyelmet arra, hogy gyümölcstelepítésekre az erodált területeket kell felhasznál­ni. Tagadhatatlan, hogy az erodált domboldalak telepítési munkálatai jóval bonyolultabbak de a fáradság bőségesen visszatérül. A legkevesebb, amit ezek az új te­lepítések igényelnek az a teraszozás. Ilyen irányban példaadó munkát végeztek az udvarhelyi Mezőgazda­­sági Iskolaközpont tangazdaságá­ban. Hasznos lenne, ha a rajon kol­lektív gazdaságaiban is nagyobb lendülettel látnának hozzá e mód­szer széleskörű alkalmazásához. Az iskola kertjében az előzőleg kitűzött rétegvonalak mentén 18—20 cm mélyen lófogattal felszántották a talaj felszínét. Utána a tereplép­cső felső feléről a termőföldet a te­rasz alsó részére helyezték át s ezt megismételték mindaddig amig lét­re nem jött a terasz kezdeti formá­ja. Ezután már lehetővé vált a traktorok segítségének igénybevé­tele amelyek a talaj átforgatása ré­vén kialakították a terasz végleges formáját. A lépcsőfok teljes területe jól gépesíthető. Kereken egy éve hogy az udvar­helyi iskola tangazdasága bevezette ezt a módszert. Sokan megcsodálták a teraszokat. A példát viszont nem igen követték. Egyes szakemberek véleménye szerint azért nem, mert ez a módszer „túl drága“. A Mező­­gazdasági Iskolaközpont tanárai vi­szont másképpen vélekednek. Költ­ségvetésük ugyanis hektáronként nyolcezer lejes kiadást mutat a gé­pi fogat és kézi munkaerő beszámí­tásával együtt. Az úgynevezett rész­leges teraszozással pedig csak két­­ezernyolcszáz lejre emelkednek a költségek. Persze lehetséges, hogy egyik másik most alakult gazdaság­ban problémát jelentene a kiadá­soknak a fedezése (bár a készpénz­­szükséglet elenyészően kevés) ám a milliomos gazdaságokban ez nem okozna nehézséget. Nagygalambfal­­ván például 1861-ben tervben szere­pelt a teraszos telepítés bevezetése. Kivitelezése azonban elmaradt mert, amint a gazdaság elnöke mondta, a tervkészítés után nem nagyon ösz­tönözték őket erre. S ha már a ter­vekről beszélünk véleményünk sze­rint, az 1962-es előirányzatok több évőt kellene összpontosítsanak az erózió kártételének csökkentésére. Néhány héttel ezelőtt a csibaká­­posztásszentmiklósi kollektív gazda­ságban szervezett tapasztalatcserén a GTA-k főmérnökei igen alaposan megvitatták, milyen lehetőség van a teraszos művelés gépesítésére. Re­mény van tehát arra, hogy a közel­jövőben a gépállomás az eddiginél is nagyobb segítséget ad ezen a té­ren. Addig is a munkát el kell kez­deni. A gyümölcstelepítések nem egy két évig maradnak a telepítési helyen, hanem évtizedekig. Nem le­het tehát sem a kollektivisták sem a szakemberek számára közömbös, hogy miként telepítik a gyümölcsö­söket. Minthogy a termőtalaj lemo­sódását, az erózió nyilvánvaló kár­tételét sem szabad tétlenül figyelni egyetlen faluban, egyetlen gazda­ságban sem. FLÓRA GÁBOR ELŐRE A bukaresti vegyipari és kőolajipa­ri berendezéseket gyártó üzem kaz­ánkovács részlegén a Ion Mihaila kommunista vezette brigád hatalm­as tartályok hegesztését készíti elő NÉHÁNY SORBAN TORDA: Különválasz­tották a Republicii úti vas- és elektrotechnikai üzletet. Az utóbbit, a Li­­bertofis utca 2 szám alá költöztették s így mind­két helyiségben megja­vult az árubemutatási, il­letve a kiszolgálási le­­lehetőség. (Gyöngyössy László). FELSŐRÁKOS: Az ala­pos felkészülés eredmé­nyeként, első helyezést értek el a falu színjátszói a baróti körzeti kultúr­­versenyen. (Trinfa Ist­ván) FOGARAS : Korsze­rűen berendezett bélyeg- és újságárusító üzlet nyílt a helyi postahivatal kez­deményezésére és irányí­tása alatt. (Erdei József) DICSŐSZENTMÁRTON: A „Hercules“ cserép, és téglagyár harminc mun­kása tette le sikerrel pár nappal ezelőtt a szakmai továbbképző tan­folyam abszolváló vizsgá­ját. A vizsgakérdések technológiai-, matemati­kai- és munkaszervezési ismeretekre vonatkoztak (Csiszár Dezső) SZATMÁR: Elméleti és gyakorlati oktatással egy­bekötött fotókör alakult az Unió-gyárban. Az ed­dig beiratkozott 50 mun­kás, jól felszerelt műte­remben gyarapítja fény­képészeti ismereteit. (Nagy András) UDVARHELY : Nagy érdeklődésnek örvendő kisállatkiállítást rendez­tek a környék kisállatte­nyésztői. A többi között több mint 50 fajta ba­romfit és 45 fajta galam­bot mutattak be a nagy­számú látogatónak. (Győ­ri Matild) Munkások a munkásokról • Nem szereti ha di­csérik, de én mégis meg­teszem, mert mindenkép­pen megérdemli. TÓTH ILONA nemcsak a ter­melésben, hanem a tár­sadalmi tevékenységben is követendő példaként áll előttünk. Jelentős ré­sze van mind a zajzoni ásványvíztöltő vállalat eredményeiben, mind a községi megvalósítások­ban, amelyek a zajzoni dolgozók önkéntes hozzá­járulásával és Tóth Hana zajoni néptanácsi képvi­selői segítségével szület­tek. Ide sorolható a többi között a kultúrotthon be­fejezése és berendezése, a borvízpumpa megjaví­tása, hídépítés, stb. Legutóbb, amikor elbe­szélgettem vele, megkér­­deztem mi az, ami ennyi erőt és tettrekészséget ad neki a szakmai és társa­dalmi munkához. Jelle­méhez méltóan szerényen és mégis sokatmondóan válaszolt : „Párttag va­gyok, ehhez illően igyek­szem élni és dolgozni“. Sipos Ilona Szóvá tesszük TÖBBSZÖRI PANASZ ELLENÉRE Révész József, a szatmári postahivatal saj­tóterjesztője kölcsönadja ismerőseinek egyes előfizetők képes folyóiratait s csak azután kézbesíti azokat. (Györke Péter öntő-főmester) — Végre megkaptam... a környék étlapját! (Nic. Nicolaescu rajza) 1962. február 1., csütörtök Hogyan nem kell leltározni Nagyvásár van Déván. Jól láth­ató helyen kifüggesztett falraga­szok hirdetik ezt öklömnyi betűkkel. S ugyanakkor arra is felhívják a dolgozó parasztok figyelmét, hogy az ipari cikkek gazdag választéka áll rendelkezésükre a város üzleteiben. Vásárolják azokat bizalommal... A város főterén pompázó nagyáruház ajtaja félpercenként nyílik és csukódik. Özönlenek a vásárlók és közöttük valóban sok a környező községekből a vásárra érkezett dolgozó paraszt. De mit tapasztalnak odabenn? A fehérneműt, harisnyát, valamint a bardhent és egyéb meleg­ruhának való méterárut árusító osztályokat nem lehet megközelíteni. Dobozokból rögtönzött barikád, selyemhuzal állítja meg az érdeklődő­ket. Az elárusító pedig csak úgy, félvállról kiáltja oda a tanácstalanul álló vásárlónak: „Leltározunk, az árusítás szünetel!" Mit tehet a vá­sárló ? Csalódottan hagyja el az üzletet. A vásár időközben valószínűleg lezajlott Déván és ezzel egyidejűleg a leltározás is befejeződött. A dévai kereskedelem „tapasztalata" szol­gáljon tanulságul más városoknak abban, mikor és hogyan — nem kell leltározni! BAKTAI ETELKA * * it A CARAGEA-DERMEN vízmű­vektől most vezetik Konstancába a város negyedik fővezetékét, amely­­lyel megkétszerezik a város vízellá­tását. A MAROSVÁSÁRHELYI zeneked­velő közönségnek szerdán este a Kultúrpalotában megtartott szimfo­nikus hangverseny keretében alkal­muk volt meghallgatni Alekszej Szkavronszkij szovjet zongoramű­vészt, a moszkvai Csajkovszkij és a prágai Smetana nemzetközi verse­nyek kitüntetettjét. DYMPHNA CUSACK és Norman Freehill ausztráliai írók, akik a Külföldi Kultúrkapcsolatok Intéze­tének meghívására látogatást tesz­nek országunkban, kedden megbe­szélést folytattak M. Ralea akadé­mikussal, a KKI elnökével. A vendégek országunkba érkezé­sük után ellátogattak több kulturá­lis intézménybe, részt vettek mű­vészi rendezvényeken. TIZENNÉGYMILLIÓ TONNA új­ságpapírt gyártottak tavaly a vilá­gon. Az ENSZ jelentése szerint az egy év alatti növekedés Európában és Ázsiában 11, Észak-Amerikában pedig hat százalék volt. 1800 MÉTER HOSSZÚ vízleveze­tő árok ásását fejezték be a múlt héten Máramaros tartományban, az erdőszádai kollektivisták s ezzel 14,5 hektár területet tettek termővé. ÚJFAJTA, jó minőségű és olcsó bútorszövet gyártását kezdték meg a napokban a marosvásárhelyi Lá­zár Ödön üzem­szövődéjének dolgo­zói. Az új termék nemsokára for­galomba kerül. MINTEGY SZÁZHÚSZ munkás és tisztviselő látogatja a galócási fa­kitermelő vállalat népi egyetemén a számtan, fizika és ipari vonatko­zású előadásokat. MOST KEZDTÉK MEG Vaslui és Negresti között egy 15 kilovoltos, csaknem 32 kilométer hosszúságú áramvezeték építését. TIZENÖT TUDOMÁNYOS brigád járta az elmúlt vasárnap Brassó tartomány falvait. „Nagy termés­ű nagy jövedelem“ címmel tartottak előadásokat Dacia, Apáca, Ágoston­­falva, Alsórákos, Kucsuláta és több más község kollektivistáinak. BEÉRETT AZ ÜVEGHÁZI para­dicsom Bánát tartomány több kol­lektív gazdaságában. A jól jövedel­mező primőrök termesztésének ki­­terjesztésére most Arad környékén a kollektív gazdaságok mintegy 50.000 négyzetméternyi üvegházat építenek és csaknem 160.000 négy­zetméterrel bővítik a melegágyakat A BÚTORGYÁRAKBAN nem nagy mennyiségben gyártott bútor­darabokat tervez és gyárt a fővá­rosi „Mobila si tapiteria" kisipari termelőszövetkezet, amely a vásár­lók által legjobban keresett egysze­rű és kombinált könyvszekrényeket, dolgozószobákat, televíziós asztalo­kat és kombinálható bútordarabokat hoz forgalomba. VEGYIPARUNK jelenleg több mint 800 féle gyógyszert és mintegy százféle állatgyógyszert gyárt. KÉTHETI VENDÉGSZEREPLÉS­­RE a Bolgár Népköztársaságba uta­zott a temesvári bábszínház együt­tese, amely Szófiában és több vidé­ki városban húsz előadást tart. KIÁLLÍTÁSSAL EGYBEKÖTÖTT bútorüzlet nyílt Brassóban, ahol a tartományban gyártott bútorokat mutatják be. Ez a tizenötödik kor­szerű üzlet, amely az idén Brassó tartományban nyílt. MEGJELENT AZ ÚJ ÉLET­ RAKÓ TARTOMÁNY falusi film­színházainak műsorán már mintegy négy hónapja szerepel a „Cronica de la Tibucani“ című film, amely egy kollektív gazdaság életét, mun­káját ismerteti. Eddig több mint százezren tekintették meg a filmet a tartományban. A LEVELEK GYORSABB osztá­lyozása és elküldése érdekében Bu­karestben kicserélik a postaládákat és számukat a megnövekedett szük­ségletnek megfelelően szaporítják. Ezt a hasznos intézkedést néhány nagyobb vidéki városban is végre­hajtják. RYSZARD BAKST lengyel zon­goraművész ma, február 1-én önálló zongoraestet ad Bukarestben, az RNK Atheneumában. Műsorán fő­leg Brahms és Chopin művek sze­repelnek. Új STÚDIÓT kapott a ploiesti vezetékes rádióállomás. A stúdiót a technika legújabb vívmányaival szerelték fel 2. száma Az ADAS­ kötvények húzása Az ADAS személybiztosítási ve­gyes kötvények 1962 január 31-i hú­zásán az alábbi nyolc betűcsoportot húzták ki: J.W.H. P.I.K. E.Y.F. U.T.J. U.R.X. H.S.B. E.Y.J. N.M.V. Naponta sokan keresik fel a pécskai (Arad rajon) új önki­­szolgáló boltot (Kelen Ferenc felvétele)

Next