Előre, 1962. május (16. évfolyam, 4511-4536. szám)

1962-05-01 / 4511. szám

Mátéi S­te­fán képviselő (Argeș tartomány) felszólalása Azok a feladatok, amelyeket az RMP III. kongresszusa a mezőgazdaság kollek­tivizálására vonatkozóan megállapított, közel négy évvel a határidő előtt teljesül­tek, s ez ismételten bizonyítja, hogy meny­nyire helyes pártunknak a szocializmus falun való felépítésére irányuló poli­tikája, hogy milyen bölcsen és következe­tesen alkalmazza pártunk vezetősége az életben, hazánk konkrét körülményei kö­zött a szocializmus felépítéséről szóló le­nini tanokat; bizonyítja ez azt a bizal­mat, szeretetet és határozottságot, amely­­lyel egész népünk követi a párt által mu­­tatott napfényes utat. Az RMP Központi Bizottságának 1949 március 3­0-i törté­nelmi plenáris ülésén meghatározott vilá­gos politikai vonal döntő jelentőségű volt azoknak a sikereknek a szempontjából, amelyeket népünk a mezőgazdaság szocia­lista termelési viszonyainak létrehozásá­ban elért. Ma, amikor a mezőgazdaság kollektivizálásáért folytatott munka mér­legét megvonjuk, megelégedéssel állapít­ ELŐRE A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakának munkálatai Mogyorós Sándor elvtárs felszólalása Elvtársak! A Nagy Nemzetgyűlésnek ez a mostani ülésszaka valóban rendkívüli ülésszak. Amikor körül pillantasz ebben a csodá­latos teremben, szocialista demokráciánk eleven képét látod. A képviselők mellett itt vannak az egész ország kollektív gazdaságainak elnökei, állami gazdasági és gépállomási igazgatók, agronómusok, ipar­­vállalati munkások, mezőgazdasági inté­zetek kutatói és akadémikusok, írók, mű­vészek, párt- és állami aktivisták. Ez az igazi demokrácia, amelyben a kétkezi és értelmiségi dolgozók közvetlenül részt vesznek az állam ügyeinek vezetésében, hozzáértéssel és felelősségérzettel megvi­tatják hazánk szocialista építése kiteljesí­tésének átfogó problémáit. Az a történelmi esemény, amelyért itt összegyűltünk — amint erre Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésében rámu­tatott — országunk egész parasztságának a kollektív gazdaság napfényes útjára való térése, a szocializmus győzelme falun. Ez a fontos győzelem annak köszönhető, hogy a párt szilárdan követte a falu szo­cialista építésére vonatkozó lenini politi­kát, alkotó módon alkalmazta ezt orszá­gunk konkrét viszonyaira, minden egyes szakaszban megtalálta azoknak a nehéz problémáknak a helyes megoldását, ame­lyeket a mezőgazdasági kistermelők mil­lióinak az új, szocialista élet útjára való áttérése felvetett. A mezőgazdaságunk szocialista átalakí­tásáért végzett egész munka alapja az a politikai irányvonal volt, amelyet a Köz­ponti Bizottság 1949. március 3-5-i törté­nelmi plenáris ülése dolgozott ki. E politika egyik legfőbb érdeme az, hogy helyesen értékelte a parasztság szocializ­mus útjára való áttérése egyszerű formái­nak szerepét. A plenáris ülés különöskép­pen hangsúlyozta, hogy ennek az áttérés­nek úgy kell végbemennie, ahogyan arra Lenin rámutatott: „Minél egyszerűbb, mi­nél könnyebb és a parasztság számára mi­nél hozzáférhetőbb úton“. A falusi szövetkezés egyszerű formái­nak fejlődését úgy tekintettük mint fontos eszközt a parasztok millióinak a közös gazdálkodás szellemében való nevelésében. „Ezen az úton haladni — mondotta Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs a KB 1949-es plenáris ülésén előterjesztett je­lentésében — annyit jelent, mint a dol­gozó parasztságot a kollektív gazdaság felé vezetni olyan úton, amelyet megért és elfogad, mert összeegyezteti egyéni érde­keit a népgazdaság általános érdekeivel“. Ennek a helyes vonalnak az alkalmazása aztán abban konkretizálódott, hogy létre­jöttek a mezőgazdasági társulások mint országunk paraszttömegei számára hozzá­férhető egyszerű szövetkezeti forma, amely megfelelt a parasztság akkori fej­lődési fokának. Ma, amikor mérleget készítünk az eltelt időszakról, emlékeznünk kell arra, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásáért vívott harc nem volt mentes a nehézségektől, az akadályoktól, az olyan próbálkozásoktól, hogy eltérítsék a pártot lenini politiká­jától. Mint ismeretes, a pártellenes frakciózó csoport tagadta a szövetkezetek egyszerű formáinak, különösen pedig a társulások­nak a fontosságát, s azt ajánlotta, hogy a parasztság tömegei közvetlenül kollektív gazdaságokba egyesüljenek, jóllehet abban az időben ehhez még nem voltak meg sem az anyagi, sem a szubjektív feltételek. Másrészt ez a csoport erőszakos, megszo­rító módszereket alkalmazott a kollektívi­­zálási akcióban, lábbal tiporta a szabad elhatározás elvét. Mindez fékezte a me­zőgazdaság szocialista átalakításának fo­lyamatát, és kárt okozott a munkás-pa­raszt szövetségnek. Ana Pauker hosszú időn át szabotálta a társulások alapszabályzatának kidolgo­zását. A párt vezetőségének és első­sorban Gheorghiu-Dej elvtársnak az érdeme, hogy ezt az alapszabályzatot mégis kidol­gozták és hogy az elhajlók akarata elle­nére hozzáfogtak a mezőgazdasági társu­lások szervezéséhez. Míg 1952-ig egyetlen társulás sem alakult, számuk 1958-ban már 12 748 volt. Miután a párt Központi Bizottsága szét­zúzta a pártellenes csoportot és ennek tag­jait eltávolította a párt és az állam veze­tésből, szélesre tárult az út az előtt a tü­relmes munka előtt, amelynek célja a szo­­­­cialista mezőgazdaság felé irányítani a pa­rasztságot. A dolgozó parasztok milliói számára a mezőgazdasági társulások igen jó elemi­­ iskolát jelentettek, ahol megtanulták a szocialista mezőgazdaság ábécéjét és miu­tán 10-es osztályzattal elvégezték ezt az­­ iskolát, tömegesen átmentek a kollektív­­ gazdaság magasabb fokú iskolájába. Pártunk szüntelenül erősítette a mun­­­­kás-paraszt szövetséget. Sikerrel legyőzte az akadályokat és a nehézségeket. Ma az egész nép lelkesen ünnepli a nagyszerű győzelmet — azt, hogy befejeződött a szocialista termelési viszonyoknak a meg­teremtése a népgazdaság minden ágában, Elvtársak ! Ezen az ülésszakon számos képviselő és meghívott beszélt részletesen a kollektív gazdaságokról, a mezőgazdasági egységek nagyszerű eredményeiről és tapasztalatai­ról, az előttük megnyíló ragyogó távlatok­ról. Hangsúlyozni szeretném, hogy a mező­­gazdaság kollektivizálásának feltételei kö­zött milyen jelentősége és új jellege van a város és a falu közötti árucserének , a munkás-paraszt szövetség egyik alapjá­nak. Ma a város és a falu közötti árucsere helyesen tükrözi a két baráti osztály kö­zötti új viszonyokat; mindkét osztálynak közös érdeke fejleszteni az ipart és a me­zőgazdaságot, az egész népgazdaságot és biztosítani ezen az alapon a nép jólétének további emelkedését. Évekkel ezelőtt nem ez volt a helyzet. 1948-tól kezdve az állam mezőgazdasági termékalapját főleg a kötelező beszolgál­­tatási rendszer révén hozták létre. Ez a rendszer azonban nem ösztönözte a ter­melést és a parasztokat sem tette érde­keltté. A pártellenes frakciózó csoport, amely kulcspozíciókat kaparintott meg a népgaz­daság vezetésében, olyan árpolitikát erő­szakolt ki, amely a parasztgazdaságok alá­­aknázásához vezetett. A parasztok által beadott termékekért az önköltségnél sokkal alacsonyabb árakat állapítottak meg. A hírhedt termelési ter­vek mellett, a parasztok ezekkel ellent­mondó szállítási terveket is kaptak. Mi volt az eredmény ? A parasztok nem tar­tották tiszteletben ezeket a terveket, mivel az nem állt érdekükben. Sokan közülük nem vezették be a földeket és következés­képpen a megművelt területek és a terme­lés csökkenésével kellett számolni. A frakciózók bűnös, népellenes vonalu­kat követve, megtorló intézkedéseket fo­ganatosítottak, tömeges pereket rendeztek a dolgozó parasztok ellen, akik nem tud­ták teljesíteni az állam iránti kötelezettsé­geiket. Ehhez még hozzá kell adni, hogy az ál­lami terven keresztül ők előre megfon­toltan kikényszerítették a kukoricával be­vetett földterületek csökkentését. 1948-tól 1952-ig több mint 800.000 hektárral csök­kentek a kukorica földek. Ezek és más ha­sonló intézkedések hatalmas gazdasági és politikai károkat okoztak. Hazánk, amelyet gabonatermelő és ex­portáló országnak ismertek, odajutott, hogy néhány éven keresztül kénytelen volt búzát és más mezőgazdasági termé­keket importálni és hosszú ideig jegyrend­szer alapján fenntartani a lakosság ellá­tását. Az elhajlás szétzúzása után, még 1953- ban, a párt vezetősége több intézkedést foganatosított az anyagi érdekeltség lenini elvének alkalmazására. 1956-ban a Központi Bizottság elhatá­rozta­ a mezőgazdasági termékek kötelező beadásának megszüntetését és a szerződé­ses felvásárlási rendszer általánosításét. Ily módon új csereviszonyokat vezettek be, amelyek alapján a parasztok szabad megegyezéssel adják el az államnak áru­termékeiket. Ez gyökeres fordulatot jelen­tett a város és a falu gazdasági kapcsola­taiban. Hat évi alkalmazás után, a szerződések a csereviszonyok uralkodó módszerévé vál­tak és­ teljes egészében beigazolták életké­pességüket. Ez a rendszer biztosítja az ál­lam általános érdekeinek összefonódását a kollektivista parasztság érdekeivel, ugyanakkor jelentős gazdasági tényezője a termelés irányításának, a népgazdaság szükségletei és a kollektív gazdaságok ér­dekei szerint. Erről az emelvényről több elvtárs be­szélt a bizonytalanságról, a rettegésről, amelyben a burzsoá­ földesúri rendszer alatt a dolgozó parasztság élt. Azokra a nyomasztó időkre az is jellemző volt, hogy a parasztok sohasem tudták , el tud­ják-e adni termékeiket, s ha igen, milyen áron ? De a parasztoknak nemcsak azért volt pénzre szükségük, hogy megvásárol­ják a szükséges ipari termékeket, hanem azért is, hogy kifizethessék a súlyos állami adókat és a gazdaságaikat tönkretevő ka­matokat a földesuraknak és uzsorásoknak. A parasztok kénytelenek voltak termékei­ket nevetségesen alacsony árakon eladni a kereskedőknek. Ma, a megkötött szerződések révén a kollektív gazdaságok részére biztosítva van egész árutermelésük értékesítése elő­nyös és szilárd árakon. A kollektív gazdaságok többsége több évre köt szerződéseket. Ily módon hosszú időre biztosítják termékeik eladását és tudják mit és mennyit termeljenek. A leszerződött termékmennyiségekért az állam előlegeket ad a kollektív gazdasá­goknak, előlegeket, amelyek voltaképpen kamat nélküli hitelek. Ezeket az előlege­ket a termelés szükségleteire fordítják és általuk lehetőség nyílik a kollektív gazda­ságok számára arra, hogy az év folyamán rendszeres pénzelőlegeket folyósítsanak a kollektivistáknak, így 1961 folyamán az állam a beruházási és termelési hiteleken kívül, összesen 1.100.000.000 lej értékű elő­leget folyósított. Mindezek az intézkedések odahatottak, hogy szüntelenül növekedjék az államnak szerződési alapon eladott termékek meny­­nyisége. 1961-ben több mint kétszer, több búzára és kukoricára, több mint 1,5-ször több húsra kötöttek szerződést a kollektív gazdaságok mint­ 1957-ben. Szeretném a Nagy Nemzetgyűlés tudo­mására hozni, hogy 1962-ben első ízben hajtották végre, még a tavaszi vetés befe­jezése előtt, a tervben előirányzott szerző­dések megkötését a fő mezőgazdasági ter­mékekre, így válaszolt kollektivista parasztságunk a munkásosztálytól kapott állandó támo­gatásra. Szilárd meggyőződésünk, hogy a kollektív gazdaságok évről évre fokozzák majd a mezőgazdasági termékek értékesí­tését, a kölcsönösen előnyös szerződések alapján, amelyek közvetlenül elősegítik gazdasági megerősödésüket és biztosítják a városi dolgozók mezőgazdasági élelmi­szertermékekkel és az ipar ellátását mező­­gazdasági nyersanyagokkal. Elvtársak ! A párt rendkívüli jelentőséget tulajdo­nított az állami gazdaságoknak, szocialista mezőgazdaságunk legélenjáróbb szektorá­nak. Mint ismeretes, a párt azt a feladatot tűzte az állami gazdaságok elé, hogy nagy mennyiségű gabonát, húst, tejet és más terméket termeljenek, s ily módon az ál­lam központi alapja megteremtésének je­lentős és biztos forrásává váljanak. Az ál­lami gazdaságok szüntelen támogatást kell, hogy adjanak a kollektív gazdaságoknak, ezek gazdasági megerősödéséhez és fejlő­déséhez, nemesített vetőmagot szőlő és gyümölcsoltványokat és fajállatokat szál­lítva nekik, a szocialista gazdálkodás ele­ven példáját kell nyújtsák egész mező­­gazdaságunknak. A pártnak az állami gazdaságok tevé­kenysége tekintetében is harcolnia kellett az elhajlók szabotáló magatartása ellen. Az elhajlók nemcsak hogy megakadályoz­ták az állami gazdaságok műszaki-anyagi alapjának fejlődését, de még azt is meg­kísérelték, hogy felszámolják őket. Ez a kísérlet azonban nem sikerült Gheorghiu- Dej elvtárs személyesen foglalkozott a mezőgazdaság állami részlegének technikai ellátásával. Ezeknek az egységeknek 1956— 1961 között több mint 8 milliárd lejt fo­lyósítottak s az összeg legnagyobb részét technikai eszközök beszerzésére fordítot­ták. A termelési folyamat ésszerűbb meg­szervezésével és az élenjáró agro-zootech­­nikai módszerek széleskörű alkalmazásá­val, az állami gazdaságok jelentős sikere­ket értek el. Az említett időszakban az ál­lami gazdaságok globális és árutermelése közel megnégyszereződött, a globális ter­melés értéke 1961-ben elérte a mintegy 7 milliárd lejt. Az állami gazdaságok évről-évre mind jobban hozzájárultak a központi alap kia­lakításához, s hozzájárulásuk 1961-ben búzában 36 százalék ,kukoricában 23 szá­zalék, sertéshúsban 48 százalék, tejben 33 százalék, szőlőben pedig 40 százalék volt. Ugyanezen idő alatt csupán az utóbbi öt évben több mint 450 ezer tonna búzavető­magot és közel 60.000 tonna nagy hoza­mú kukoricavetőmagot, mintegy­­tíz millió gyümölcsfaoltványt és tizenhat millió sző­­lőoltványt, a legértékesebb fajtákból, vala­mint több mint ötezer szarvasmarhát. Öt­venezer sertést és hetvenezer elsőrendű fajtájú juhot szállítottak a kollektív gaz­daságoknak. Ezek az eredmények igazolják a párt értékelésének helyességét, amely szerint az állami gazdaságok — mint a szocialis­ta mezőgazdaság felsőbbrendű formája — lényeges szerepet tölthetnek be és kell is betölteniük az össz­termelés és áruterme­lés növelésében, a központi alap ellátásá­ban gabonával, tejjel és más termékkel és a kollektív gazdaságok ellátásában ne­mesített vetőmagvakkal és fajállatokkal. A III. Pártkongresszus által kijelölt fel­adatok teljesítése érdekében az állami gazdaságok termelési folyamatát nagy ki­terjedésű gabonaföldeken, szőlőkben­ és gyümölcsösökben, kertészeti melegházak­ban, továbbá fejőstehenek, szarvasmarhák és sertések hizlalására, valamint nagy to­jás- és húshozamú baromfik nevelésére létesített, szakosított egységekben kell megszervezni. Amint arra Gheorghe Ghe­orghiu-Dej elvtárs a Központi Bizott­ság nemrég megtartott plenáris ülésén rá­mutatott, az állami gazdaságokban a ter­melésnek mindinkább az ipari termelés jellegét kell öltenie. A munkások, mérnökök és technikusok szorgalmas munkájukkal hozzájárulhat­nak és hozzá is kell hogy járuljanak gaz­daságuk jövedelmezőségének szakadatlan növeléséhez, vigyázniuk kell a termékek minőségének javítására, azon kell fára­dozniuk, hogy az összes állami gazdasá­gok tevékenységét szocialista mezőgazda­ságunk új fejlődési szakaszának színvo­nalára emeljék. Elvtársak ! A kollektivizálás befejeződésével fel­merült az a követelmény, hogy az elavult, az élet követelményei mögött elmaradt mezőgazdasági vezetés rendszerét egy új, gyökeresen más vezetési rendszerrel, olyan szervezési formával helyettesítsük, amely lehetővé teszi a szocialista mezőgazdaság hatalmas lehetőségeinek és előnyeinek felhasználását. A régi mezőgazdasági vezetési rendszer szülte bürokratikus munkastílus és mun­kamódszerek akadályozták a termelés jobb megszervezését, a szakemberek ne­velését és ésszerűbb felhasználását, mil­lió és millió paraszt szorgalmának és hoz­záértésének teljesebb hasznosítását. Pártunk és a párt Központi Bizottsá­gának érdeme, hogy újabb szervezési formát talált, amely lehetővé teszi a me­zőgazdasági vezetés összekapcsolását kü­lönböző fokokon a mezőgazdaság alapjá­val , a termelőegységgel. A Mezőgazda­­sági Főtanács és a tartományi és rajoni mezőgazdasági tanácsok a szakszerű ve­zetést egybehangolják a tudományos ku­tatással, a kollektív gazdaságok, állami gazdaságok, gép- és traktorállomások munkájával és egyben széles teret nyitnak mindazok kezdeményező szellemének ki­bontakoztatására, akik gyakorlatilag és ténylegesen a termelő munkát végzik a mezőgazdaságban. Rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a legképzettebb szakemberek közvet­lenül részt vesznek a mezőgazdasági vezetésben. Ez megteremti a feltételeket olyan bonyolult feladatok sikeres megol­dásához , mint a kollektív gazdaságok gazdasági-szervezeti erősítését célzó mun­ka irányítása ; az állami gazdaságok és gép- és traktorállomások termelési és gazdasági tevékenységének irányítása ; a tudományos kutatómunka irányítása ; a tudományos vívmányok és a fejlett mező­­gazdasági tapasztalat bevezetésének és általánosításának megszervezése a terme­lésben ; a mezőgazdasági káderek felké­szítésének biztosítása és helyes beosztá­suk a termelésben stb. Most az a feladatunk, hogy az életben valóra váltsuk a párthatározatokat, hogy fentről lentig bevezessük a mezőgazdaság új szervezési és vezetési rendszerét, és meg­felelő munkastílust és módszert alkal­mazzunk. Úgy kell dolgozzunk, hogy még ebben az esztendőben bőséges hozamokat érjünk el a gabonatermesztésben, valamint az állati termékek terén. A kollektivista parasztság, az állami gazdaságok, gép- és traktorállomások munkásai, iparunk, s elsősorban szaka­datlanul fejlődő gépgyártó- és vegyipa­runk segítségével, a munkásosztály önzet­len támogatásával becsülettel teljesíteni fogják ezt a feladatot. Erről a magas szónoki emelvényről ro­mán, magyar, német és más nemzetiségű kollektív gazdasági elnökök beszéltek lel­kesen arról, milyen nagy megelégedésük­re szolgál a mezőgazdaság kollektivizálá­sának befejezése, milyen határtalanul há­lásak pártunknak, amelynek vezetésével kivívtuk ezt a győzelmet. A munkások, a kollektív gazdaságok földjein együtt dolgozó parasztok, a mező­­gazdaságban munkálkodó tudósok, mér­nökök és más szakemberek, akiket lelke­sítenek azok a nagyszerű távlatok, ame­lyeket a mezőgazdaság kollektivizálásá­nak befejezése nyitott meg egész népünk előtt, még szorosabban összefognak a Köz­ponti Bizottság körül, élén kipróbált ve­zetőnkkel, Gheorghe Gheorghiu-Dej elv­társsal. Dolgozzunk még lendületesebben a mezőgazdaság felvirágoztatásán, az egész népgazdaság fejlesztésén, a szocia­lista építés kitelj­esítésén drága hazánk­ban, a Román Népköztársaságban. (A beszédet hosszasan megtapsolták), hatjuk meg, hogy a 13 évvel ezelőtt lefektetett politikai vonal, amely biztos úton vezette sikerre a pártszervek és szer­vezetek tevékenységét, a jelenlegi időszak­ban is megőrzi teljes érvényességét. A mezőgazdaság kollektivizálása Arges tartományban tág lehetőségeket teremtett ahhoz, hogy minden tartalékot felhasz­náljunk a mezőgazdasági növényi és állati termelés növelése, a gyümölcs és szőlő­­termesztés kiterjesztése érdekében, hogy növelhessük hozzájárulásunkat a mező­­gazdasági élelmiszer-termékek bőségének megteremtéséhez. Az egyik legfontosabb kérdés, amellyel nagy felelősségtudattal kell foglalkozzunk: a gabona­termelés nö­velése a Román Munkáspárt III. Kong­resszusának irányelveiben megjelölt szín­vonalon. E feladat teljesítése nagymérték­ben függ a földalap helyes felhasználásá­tól és a podzolos talaj összetételének meg­javításától, amely tartományunk szántó­földjeinek összességéből több mint 200.000 hektárt foglal el. Most, hogy tartományunk mezőgazdaságát teljes egészében kollek­­tivizáltuk, megvan a lehetőségünk, ahhoz, hogy széleskörű akciók keretében mesz­e­­zéssel négy-öt éven belül az egész podzo­los talajt feljavítsuk. E célból felhasznál­juk majd a govorai szódaüzemek egyik melléktermékét, a kalcium karbonátot és a Cimpulung Muscel-i zúzott mészkövet. Ezt a munkát már meg is kezdtük, az idén több mint 40.000 tonna meszes anya­got szórtunk ki a földekre. A dombos, lankás vidékeken, ahol a gyümölcsösökben takarmányt is termesz­tünk, főleg zöld és szerves trágyát használunk a savanyú talajok vegyhatá­­sának közömbösítésére és a talaj termő­­képességének növelésére. A mésztartalmú talajjavító anyagok, zöld, szerves és a műtrágyafélék egyidejű használatával 1965-ben hektáronként mintegy 1700 kiló búza és 2500 kiló kuko­rica átlagtermést érünk majd el. Tarto­mányunk kollektív gazdaságai előtt nagy lehetőségek állnak az állattenyésztés fej­lesztésére, főként fejőstehén, sertés és juh tenyésztésére. Az állattenyésztés fej­lődése a teljes és kielégítő takarmányalap biztosításától függ. Éppen ezért a fő fi­gyelmet a kukorica termesztésére, a zöld futószalag megszervezésére, egyes gyen­ge termelékenységű földek nagyhozamú takarmánynövényekkel való bevetésére, a kettős és a köztes vetés kiterjesztésére kell irányítanunk. A dús és olcsó takarmány­alap biztosításának egyik legjelentősebb forrását a természetes legelők és kaszá­lók jelentik. Tartományunkban több mint 200.000 hektár hegyi legelő és kaszáló van, ami nagyszámú állat takarmányozását biztosíthatja. A margineai, Bahna Rusu­­lui-i (Curtea de Arges rajon) a portarea­­sai és a Dealul Sasului-i (Muscel rajon) feljavított legelőkön elért eredmények, ahol nagy területekről 12.000—14.000 kilo­grammos zöldtömeget takarítottak be egy hektárról, azt bizonyítják, hogy nagy le­hetőségeink vannak a legelők és a kaszá­lók hozamának növelésére. Hasonló lehe­tőségeink vannak a síkságokon is. Itt több mint 14.000 hektár gyengéntermő legelőt vettek művelés alá, és a zöldtömeg-ter­mést hektáronként 3000—4000 kilóról 25.000—35.000 kilóra növelték. Jó eredményeket értünk el a síkvidéki fiatal ültetvényekben is takarmánynövé­nyek, zöldség, burgonya és répa termesz­tésével. A Leresti-i cimpulungi, boteni-i Malu cu Flori-i kollektív gazdaságok gyü­mölcsöskertjeiben hektáronként több mint 25.000 kiló zöldtömegtermést értek el (bükköny, silókukorica), a Valea Mare Pravát-i kollektív gazdaság gyümölcsösé­ben pedig 70 hektárról átlag 15.000 kiló burgonyát takarítottak be. Az idén intéz­kedések történtek 27.000 hektár lejtős te­rület beültetésére, s ebből több mint 10.000 hektárt takarmánynövényekkel vetnek be. A kollektivisták és tartományunk szán­tóföldjeinek összes dolgozói nagy öröm­mel fogadták a párt és a kormány intéz­kedését, amelynek értelmében az összes kollektív gazdaságokba szakkódereket kell küldeni, akik a legkorszerűbb munkaesz­közök felhasználásával és fejlett mező­­gazdasági tapasztalatok birtokában köz­vetlenül hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés növeléséhez. Tartományunkban több mint 300 mér­nök, agronómus, kertész, zootechnikus lelkesedéssel felelt a párt hívására és a kollektivistákkal vállvetve szorgalmasan dolgozik a mezőgazdasági kampány sike­réért, hogy már a mezőgazdaság teljes kollektivizálásának első évétől kezdve, megteremtsük a gazdag termések biztos, tartós alapját. A kollektivizálás teremtette új körül­mények között a mezőgazdaság vezetésé­nek átszervezése biztosítja majd a tudo­mány vívmányainak még szélesebb körű gyakorlati alkalmazását, a mezőgazdasági termelés összes erőinek egybehangolását, még szorosabb kapcsolat létrehozását a mezőgazdaság vezetése és a közvetlen ter­melés között, a szakkáderek hatékony részvételét a mezőgazdasági termelés nö­velésében, a növénytermesztésben és ál­lattenyésztésben egyaránt. A mezőgazdasági tanácsok hatékony és közvetlen támogatást nyújtanak majd az állami gazdaságoknak, a gép- és traktor­állomásoknak, a kollektív gazdaságoknak az előttük álló sokoldalú feladatok megol­dásában. A közvetlenül a termelésben dolgozó káderek részvétele a mezőgazda­ság vezetésében lehetővé teszi az értékes tapasztalatok általánosítását annak érde­kében, hogy valamennyi gazdaság az élen­járók színvonalára emelkedhessék. Mint nagy nemzetgyűlési képviselő, tel­jesen meg vagyok győződve a javasolt in­tézkedések helyességéről és kijelentem, hogy teljes bizalommal szavazom meg ezeket. Arges tartomány kollektivista paraszt­jai, mérnökei és technikusai büszkék az elért eredményekre, bíznak napfényes, boldog jövőjükben. A Román Munkáspárt és az élén álló Központi Bizottság bölcs vezetésével minden erőfeszítést megtesz­nek a kollektív gazdaságok gazdasági­szervezeti megerősödéséért, a Román Mun­káspárt III. Kongresszusa által a szocia­lista mezőgazdaság fejlődése érdekében kijelölt feladatok valóraváltásáért. kálisz falura, amelyet a külföldre szö­kött rongyemberek visszasírnak; a pa­rasztot nyúzta a bérlő, orránál fogva ve­zette az ispán, kifosztotta az adószedő le­tiporta a csendőr; a paraszt egész életére adósa volt a bojárnak, a kuláknak vagy a banknak, testét rongyok fedték és mezít­láb járt, gyermekei rongyokban, éhesen A parasztot az akkori idők politikusai folyton csak hitegették. Ezen a tavaszon 26 éve, hogy a román származású amerikai újságíró, Petre Nea­­goe Romániába látogatva kijelentette, sze­retne otthonaikban elbeszélgetni az Ekés­fronthoz tartozó parasztokkal. Húsvét egyik napján megérkezett a mi falunkba, a Maros­völgyi Lesnyekre is. Megér­deklődte, miért van szüksége a földmű­veseknek a szervezkedésre. Akkor én megmutattam neki a falu utcáján a me­zítlábas, rongyos embereket, lábukon a foszladozó bocskort, az idő előtt megöre­gedett asszonyokat, az éhségtől legyengült gyermekeket, tüdőbajban szenvedő öre­geket és fiatalokat. Az amerikai újságíró mindezeket egy „patriárkális“ faluban és egy „patriárkális“ ünnep alkalmából lát­hatta. „Hogy minden ilyen „jótétemény­től“ megszabaduljon, azért kell a paraszt­ságnak szervezettnek lennie, Neagoe úr“ — mondottam az újságírónak Teltek az évek... Népünknek felkelt ragyogó napja. A kommunisták pártjának fényében paraszt­ságunk történelme során először szervez­kedhetett úgy, ahogyan kell­­ szövetség­ben a munkásosztállyal, annak vezetésé­vel. Ennek a szervezkedésnek köszönhető, hogy az egykor elnyomott, leigázott falu Új életre ébredt, új valósággá változott. Ha most látogatna el szülei hazájába, Neagoe úr és magával hozna más ameri­kai újságírókat is, sokat írhatnának erről az új valóságról. A mécses világa he­lyett villanyfényt találnának. Az írni-ol­­vasni nem tudók helyett olyan parasztsá­got, amely egyre többet tanul, amely ol­vas, könyvtárai vannak, művelődési házai, rádiója, mozija, orvosi rendelője, szülő­otthona, szövetkezete, orvosai, tanárai. És mindannyian írhatnának a mindinkább gé­pesített, teljes fellendülésben levő mező­gazdaságról, az új, jól öltözött, jól táplált parasztokról. Láthatnák a parasztok fő­iskolákon tanuló gyermekeit. S ha nem kellene tartaniuk az amerikai „demokr­­­rácia“ törvényeitől, ezekben a napokban írhatnának a Nagy Nemzetgyűlésnek erről a rendkívüli ülésszakáról, Gheorghe Ghe­orghiu-Dej elvtárs jelentéséről, amely lel­kesedéssel töltötte el egész népünk szí­vét ; parasztságunk és egész népünk ala­posan kiismerte a tőkések és a földesurak üresfejűségét, rothadtságét. Ezért gyű­löljük őket szívből, ezért sepertük ki őket végérvényesen házunk tájáról. Erről is al­kalmuk lenne meggyőződni az uraknak. És még azt is láthatnák, hogy a háborút követő években a Román Munkáspárt bölcs vezetésével eddig példátlan lendü­lettel, a jelenbe és a jövőbe vetett határ­talan bizalommal építjük az országot. Amit a párt mond az megvalósul és min­denkor meg fog valósulni. És a parasztok jól tudják ezt. Szocialista mezőgazdasá­gunk felvirágzásának és fejlődésének ez a programja is be fog teljesedni ! És azt is tudjuk biztosan, hogy ma jó, de holnap még jobb lesz, mert az ország ura maga a nép. A holnaptól való rette­gés mindörökre megszűnt. Egykor azt mondotta a parasztember : „szeretnék meghalni, hogy végre megsza­baduljak a gondoktól“. Ma ezt mondja : „szeretnék minél tovább élni, hogy minél többet lássak abból, ami megvalósul és hozzájáruljak én is, amivel csak tudok“. És ez biztos jele annak, hogy a régi idő­ket egyszer s mindenkorra eltemettük. Tudjuk, hogy a szocialista világrend­­szerben élő testvéreinkkel együtt több mint egy milliárdan vagyunk. Tehát nem vagyunk még egy kicsiny, elhagyatott or­­szágocska. Országunk élén bölcs és biztos­kezű kormányos áll: a Román Munkás­párt. És a párt élén áll Gheorghe Gheor­ghiu-Dej elvtárs, felvilágosult vezetőnk, a nép hűséges fia, akinek gondoskodását, szeretetét az egész ország érzi. A hunyadi földművesek csoportja, az Ekésfront megalapítói nevében, akik je­len vannak a Nagy Nemzetgyűlés történel­mi jelentőségű ülésszakán, még egyszer köszönetet mondunk a bennünket ért meg­tiszteltetésért. Miron Belea elvtárs (Hunyad tartomány) felszólalása Az a megtiszteltetés ért bennünket a hunyadi földművesek egy csoportját, az Ekésfront megalapítóit, hogy részt vehe­tünk az országnak e nagyszerű tanács­kozásán, amilyenre még nem volt példa népünk történelmében. Elnézésüket ké­rem, hogy hangom a megindultságtól re­meg, amikor e magas szónoki emelvény­ről beszélek. Huszonkilenc esztendeje, hogy azokon a tájakon, ahol Horia, Closca és Crisan jobbágyai születtek, a párt felhívása nyo­mán leraktuk az Ekésfront alapjait. Azóta mindig a kommunisták pártja mellett áll­tunk, amely megvilágította utunkat. Doktor Petru Groza, az Ekésfront elnö­ke, akiről Ön, tisztelt Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésében mint „kiváló ál­lamférfiről és lángoló hazafiról“ emlé­kezett meg, már nincs közöttünk. Mi, akik harcos társai voltunk még a fasiszta diktatúra börtöneiben is, hálás köszönetü­nket fejezzük ki a Román Mun­káspártnak azért, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése alkalmából, — amely az egész parasztság előtt széles­re tárja az életöröm útját —, az Ekésfront tevékenysége a párt mellett és dr. Petru Groza emléke megtisztelő helyet kaptak a történelemben. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelen­tését népünk minden egyes fia lelkesedés­sel hallgatta. Sohasem lesznek megfelelő szavaink, amelyek visszaadják a pa­rasztság jóléte e kiáltványának minden sorában megnyilvánuló világosságot, mély­séget, valóságot, a jövőbe vezető oly vilá­gosan körvonalazott utakat. Földművesek különböző nemzedékei vannak jelen ebben a teremben. Az én nemzedékem két világháborút élt meg és jól emlékszik a falusi tömegek sorsára. Nem akadt olyan sanyargatott paraszt­­ember, akiről az adószedő tél küszöbén nem vette volna le a subáját vagy a ron­gyos takarót, amellyel beteg, éhező gyer­mekét takarta. Mi, idős parasztok, akik a nehéz munkában elnyűtve dolgoztunk azo­kon a földeken, amelyeknek gyümölcse a bojároké volt, még emlékszünk a „patriár­ Leontin Salajan elvtárs felszólalása Képviselő és meghívott elvtársak ! Engedjék meg, hogy erről az emelvény­ről kifejezésre juttassam azt a ha­tártalan lelkesedést és örömet, amellyel fegyveres erőink katonái az egész néppel egyetemben köszöntötték a mezőgazda­ság kollektivizálásának befejezését, ezt a történelmi jelentőségű eseményt szocia­lista építésünk kiteljesítésének útján. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelen­tésében, amellyel mindenben egyetértek, mélyrehatóan és sokoldalúan elemezte a szocializmus falun való győzelmé­nek jelentőségét, a mezőgazdaság terme­lési viszonyaiban, a parasztság munka­körülményeiben, gondolkozás­módjában és életformájában megvalósított forradalmi átalakulást, a napsugaras perspektívákat és a konkrét feladatokat, amelyek az új szakaszban szocialista mezőgazdaságunk előtt állanak. A mezőgazdaság kollektivizálásának be­fejezése ragyogó megnyilvánulása an­nak a bizalomnak és eltökéltségnek amellyel a parasztság a párt mutatta utat követi. Ugyanakkor ismételten igazolja pártunk politikájának reális és mélyen tudományos voltát. A párt 13 évvel ezelőtt, a Központi Bi­zottság 1949 márciusi történelmi jelentő­ségű plenáris ülésén kijelölte a mező­­gazdaság szocialista átalakításának vilá­gos, lenini vonalát. A párt már akkor rá­mutatott, hogy a mezőgazdaság szocialista alapon való átszervezése szükségessé teszi a nehézipar fejlesztését, hogy az a mező­­gazdaság rendelkezésére bocsáthassa a szükséges traktorokat és gépeket, szüksé­gessé teszi agronómus-káderek kiképzé­sét, akik a legtökéletesebb tudományos módszerek alapján irányítsák a mező­­gazdaságot, szükségessé teszi a rendszeres, türelmes politikai munkát, hogy felvilá­gosítsa és meggyőzze a szegény- és közép­parasztok tömegeit a kollektív gazdálko­dás felsőbbrendűségéről. A párt ugyanak­kor hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság szocialista újjászervezése szükségessé teszi a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének további erősítését, az eltö­kélt harcot a kulákság korlátozására és mint osztálynak a felszámolására. Éppen e helyes, tisztánlátó irányvonal alkalmazá­sának eredményeképpen sikerült elérni a mezőgazdaság kollektivizálása befejezésé­nek ragyogó győzelmét. A vita során egyes felszólalók joggal mutattak rá, hogy pártunknak és népünk­nek ezen elvek alkalmazásakor — azon kí­vül, hogy le kellett küzdenie az olyan mélyreható forradalmi átalakulással járó nehézségeket, mint a falu arculatának, a mezőgazdasági termelőviszonyoknak az alapvető megváltoztatása, le kellett küz­denie azokat a nehézségeket is, amelyeket a Pauker-Luca frakciózó csoport pártelle­nes tevékenysége okozott. A frakciózók ellenséges tevékenységük­kel, a mezőgazdasági társulások jelentősé­gének lebecsülésétől kezdve egészen a provokációs akciókig — parasztok tízez­reinek letartóztatásáig, akiknek nyilvános pert rendeztek a falvakon — igyekeztek megingatni a parasztságnak a párt mutatta útba vetett bizalmát és csapást mérni a munkás-paraszt szövetségre, népi demok­ratikus rendszerünk megingathatatlan po­litikai alapjára. Elvtársak ! A párt óriási politikai szervezőmunkát fejtett ki, hogy meggyőzze a dolgozó pa­­­­rasztságot, miszerint a boldogsághoz és bőséghez vezető egyetlen út­­ a szocia­lista mezőgazdaság útja. Érdemes kiemelni azt a tényt, hogy ebben az időszakban or­szágunkban jelentékenyen növekedett a növénytermesztés és az állatállomány. Ez szemléltetően tanúskodik a párt, a pártve­zetőség szervező képességéről, országunk viszonyainak és a társadalmi fejlődés ob­jektív törvényei követelményeinek alapos ismeretéről. Amint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs hangsúlyozta, a mezőgazdaság szocialista átalakításának folyamatát a fokozatos, ál­landó előrehaladás jellemezte, ami annak arányában történt, ahogyan a parasztság meggyőződött arról, hogy a szocialista me­zőgazdaság útjára lépjen és ahogyan létre­hoztuk a szükséges műszaki-anyagi alapot A legmeggyőzőbb érv, ami arra késztette az egyéni parasztot hogy bizalommal lép­jen a szocializmus útjára, a kollektív gazdaságok által elért nagy termés­­eredmény volt. A mezőgazdaság évről évre újabb és újabb gépi eszközökkel, vegyszerekkel va­ló felszerelése, a közös munka felsőbbren­dűsége, kollektivista parasztságunk lelke­sedése és szorgalma azt eredményezte, hogy a mezsgyék nélküli földek egyre bő­ségesebb termést hoztak. Sokatmondó tény, hogy 1901-ben a kollektív gazdasá­gok hektáronként átlag csaknem 550 kiló búzával és csaknem 850 kiló szemeskuko­ricával többet értek el, mint az egyéni gazdaságok. Meg­vannak a feltételek ahhoz, hogy a jövőben még inkább fokozzuk a mező­gazdasági termények hektárhozamát. Ez hazánk gazdaságának nagy tartaléka, a jólét és a bőség valóságos forrása. Mint ismeretes, országunk szántóterülete hozzá­vetőleg 10 millió hektár. Ez azt jelenti, hogy ha minden hektáron egy kilóval na­gyobb termést érünk el, ez 1000 vagon ter­ménytöbbletet jelent. Hogy képet alkot­hassunk magunknak a szocialista gazdál­kodás hatalmas fölényéről, elegendő, ha kiszámítjuk az idén bevetett terület gabo­natöbbletét. Ha számítási alapul az 1961- ben hektáronként elért többletet vesszük, ez a búzával bevetett 3.200.000 hektárra és a kukoricával bevetett 3.900.000 hek­tárra átszámítva — az egyéni parcellákra szétaprózott mezőgazdaság terméséhez vi­szonyítva — 1.760.000 tonna búzatöbbletet (többet, mint a városi lakosság egész fo­gyasztása) és 3.315.000 tonna szemes kuko­ricatöbbletet jelent. Ezek a számok önma­guk helyett beszélnek, meggyőző erővel mutatják milyen hatalmas fejlődési lehe­tőségeket rejt magában a szocialista ala­pon újjászervezett mezőgazdaság. Ez a kollektivisták nagyobb jövedelmét, a vá­rosi lakosság jobb ellátását, az ipar és az export számára több nyersanyagot jelent. Egy szóval, ez a parasztság, az egész nép jóllétének növekedését jelenti. A román falu mai képe mindenki szá­mára megmutatja, mennyire siralmasak a kapitalizmus védelmezőinek jósolgatásai a szocialista mezőgazdaság „csődjéről*. Jöj­jenek el ezek a hazug próféták­­■ ha kedvük szottyan rá — és nézzék meg hogyan virágoznak fel hazánk falvai a szocializmus éltető napja alatt. Elvtársak ! A Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs által előterjesztett jelentés tömören és világosan 1962. május 1., kedd (Folytatás a 3. oldalon)

Next