Előre, 1962. május (16. évfolyam, 4511-4536. szám)
1962-05-01 / 4511. szám
Én is, akár csak önök örömteli szívvel hallgattam végig ezt a csodálatos, eszmegazdag és ragyogó jelentést a kollektivizálás befejezéséről és a mezőgazdasági vezetés átszervezéséről, amelyet Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs terjesztett itt elő. Hasonlóképpen meghallgattam a jelentést követő összes többi felszólalásokat. Be kell vallanom, hogy miközben a jelentést hallgattam, s aztán amikor láttam a szónoki emelvényen egymást követő elvtársakat, akiknek szava messze hangzott az óriási terem boltozata alatt, míg önökkel együtt, az önök oldalán éltem itt át a nagy eseményt, felmerültek bennem a hajdani idők emlékei, kínzó emlékek hosszú sora, egyik megrázóbb emlék a másiknál, de valamennyi szorosan kapcsolódik munkásosztályunk és parasztságunk harcaihoz és szenvedéseihez. Ma, amikor pártvezette népünk fokról fokra ragyogó csúcsok felé tart, minden szép és minden nagyszerű. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az ipar és a mezőgazdaság, az építkezések, a művészet és a kultúra óriási vívmányai a tudomány terén és az új ember, a szocialista építés kiteljesítője, a holnap, a kommunizmus építője nevelésében elért hatalmas eredmények állhatatos és rettenthetetlen harc, kitartó és körültekintő munka eredménye, annak az eredménye, hogy hozzáértéssel és bölcsen alkalmaztuk a munkásosztály pártjának marxista-leninista politikai irányvonalát. Egy elvtársnő így kezdte felszólalását: „Néha szinte hihetetlennek tűnik, hogy én, az egyszerű parasztasszony, aki úgy húsz évvel ezelőtt alig emeltem fel tekintetemet a fejkendőm alól, ma olyan kollektív gazdaság elnöke vagyok, amely milliókban számlálja közös vagyonát." Egy másik elvtárs, szintén egy élenjáró kollektív gazdaság elnöke, amikor köszönetet mondott a magas kitüntetésért, a Szocialista Munka Hőse címért, amelyet itt kapott meg, bevallotta ,hogy fiatal korában egyszerű zsellér volt. Minden felszólalás tetszett nekem, de kettőt igazán különös megindultsággal hallgattam végig. Sokunk édesanyja úgy élt és halt meg, ahogyan a világrajött: mezítláb. Édesanyáink egész életükben alig emelték fel tekintetüket a fejkendőjük alól, térden csúszva aratták, takarították be a bojári birtokokon az aranyló kalászt, a más kenyerét, hogy bőségesen tobzódjanak azok, akik még nem is olyan régen kegyetlen és gyűlöletes uraink voltak. A régi Romániában millió és millió nő jutott erre a szomorú sorsra. Sokunknak a szülei zsellérkedtek, vagy még nehezebben dolgozták meg azokat a földeket, amelyek ma a kollektív gazdaságok és az állami gazdaságok földjei. A burzsoá földesúri rendszernek nemcsak az volt a bűne, hogy az utolsó csepp erejét is kiszipolyozta munkásságunknak és parasztságunknak, hanem az is, hogy nem évtizedek, hanem évszázadok hosszú során át a legnagyobb sötétségben, a tudatlanság sötétjében tartották népünket. A kommunisták új életre ébresztették népünket, s ez egyik legnagyobb vívmányuk. A kommunisták hozta fény ragyogja be büszke és emberhez méltó sorsot élő népünk igazi arcát, tehetségét, intelligenciáját, hozzáértését, szorgalmát. Itt van ebben a teremben ma az egész ország, az egész igazi Románia. Engedjék meg, hadd mondjam el az ifjaknak, legalább dióhéjban, milyen volt a régi burzsoá földesúri parlament egy ülése. Az ellenzéki pártok vezérei torkuk szakadtából ordították a hatalmon levő párt vezérei felé : „Rablók, kiraboltátok és kifosztottátok az országot“. A miniszteri páholyban ülők pedig még hevesebben vissza : „Ti vagytok rablók. Ti raboltátok ki és fosztottátok ki az országot“. A karzaton levő közönség pedig nevetett, mert egyiknek is másiknak is igaza volt. Újságíró voltam abban az időben és részt vettem az ilyen parlamenti vitákon. Egyszer, 1937 őszén történt, a következő jelenetnek voltam a tanúja : egy ellenzéki pártvezért beszéde közben többször félbeszakított egy másik szintén ellenzéki párt képviselője. A pártvezér kikelt magából, szeme kivörösödött, s odaordított az egyik képviselőjének : „Fogd és fald fel!“ A Robu névre hallgató képviselő hatalmas fejű, haragos tekintetű ember volt. Az ellenfélre vetette magát. De megenni persze nem tudta. Megelégedett annyival, hogy betörje oldalbordáit és leharapja a fülét. Aznap este megírtam, másnap pedig megjelent az újságban, ahol dolgoztam A képviselő füle című cikk. Botrányok, verekedések, bevert fejek, betört oldalbordák, vérben forgó szemek és leharapott fülek, ez volt az egykori parlamenti élet, azoknak a parlamenteknek a mindennapja, amelyekben az összes úgynevezett politikai pártok demokráciájukkal dicsekedtek, nemes érzelmeikkel, képviselőikkel, akik közül egyesek még világhírű idegen egyetemeket is megjártak. És ezek csinálták a törvényeket. Ezek kormányoztak. Ezek nyomták el, ezek zsákmányolták ki népünket, ezek fosztogatták az államkincstárt. Talán el sem mondtam volna mindezt, ha nem lennének még ma is hazaárulók, akik különböző nyugati kapitalista országokban ütötték fel sátorfájukat és az imperialista rádióállomásokon siratják a múltat, beszélnek róla, szeretnék feltámasztani, viszszahozni, megfeledkezve bölcs közmondásunkról, hogy „a halottakat nem lehet feltámasztani“. A szónok a továbbiakban leleplezte egyes imperialista rádióállomások rágalmait, majd hangsúlyozta, hogy a román népnek világszerte száz és százmillió barátja van. Egy milliárd barátunk és elvtársunk van ma szocialista táborunk országaiban — mondotta. Ezenkívül millió, tíz és tíz millió elvtársunk és barátunk van az öszszes kapitalista országokban, mert nincs bolygónkon egyetlen olyan ország, ahol ne lennének nemcsak igazságszerető, haladó emberek, hanem kommunista- és munkáspártok is, olyan elvtársak, akiket ugyanaz a halhatatlan marxista-leninista tanítás, ugyanazok az eszmék lelkesítenek, mint bennünket. Elvtársaink és barátaink az egész világon most is örvendenek a párt sikereinek, kormányunk sikereinek, egész népünk sikereinek. Népünk e nagyszerű győzelme, amely közelebb hozza nagy célkitűzéseink megvalósulását, örömmel tölti el minden elvtársunk, valamennyi becsületes ember szívét világszerte. Mert a mi nagyszerű diadalunk jórészt az ő diadaluk is. Mi a béke mellett széltünk síkra, a nukképviselő és meghívott »Marsok ! A párt bölcs politikájának köszönhetjük, hogy népünk nagyszerű győzelmet aratott: a párt III. kongresszusa által meghatározott időpont előtt közel négy évvel befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálásának folyamata. Amint a Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs által előterjesztett jelentés hangsúlyozza, a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése és ezzel a szocialista termelési viszonyok létrehozási folyamatának befejezése az egész gazdaságban, biztosítja hazánkban a termelőerők gyorsabb fejlődését, még magasabb fokra emeli a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti szövetséget, egész népünk erkölcsi-politikai egységét. Kedves elvtársak, engedjék meg, hogy a vajdahunyadi kohászok nevében a legmelegebben üdvözöljem hazánk kollektivista parasztságát és újabb sikereket kívánjak nekik a mezőgazdasági termelés növelésében, a kollektív gazdaságok gazdasági és szervezési megerősítésében. Mint a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, teljes egészében egyetértek azokkal a jelentésben körvonalazott intézkedésekkel, amelyek a mezőgazdaság vezetésének újjászervezését célozzák, az új fejlődési szakasz szükségletei szerint. Elvtársak ! A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszaka hazánk gazdasági és kulturális fejlődésének ragyogó körülményei között folyik. Pártunk lenini politikája nyomán, a népi demokratikus rendszer éveiben a Vajdahunyadi Kohászati Kombinátban számos magas műszaki színvonalú berendezést építettek és helyeztek működésbe.Ezekre egész népünk büszke. Ma Vajdahunyadon mindössze két hónap alatt legyártjuk azt a nyersvas és acélmennyiséget, amelyet a burzsoá földesúri Románia az egész 1938-as év folyamán termelt. Pártunk III. kongresszusa nagy jelentőteáris fegyverkísérletek beszüntetése, a teljes és ellenőrzött leszerelés mellett, a német békeszerződés megkötése mellett, a háborúk nélküli világért harcolunk. Népünk azt tartja, hogy a tudomány és a technika nagy felfedezéseit emberéletek kioltására és javak megsemmisítésére felhasználni — bűn. A tudomány és a technika valamennyi felfedezését az emberiség szolgálatába kell állítani. Mi nemet mondunk a halálnak. Életet akarunk, minél jobb, hosszabb és boldogabb életet, írói és honpolgári mivoltunkkal, egész népünkkel együttesen küzdünk a szocializmus építésének kiteljesítéséért és a kommunista építésre való fokozatos áttérésért drága hazánkban, azért, hogy tartós béke honosodjon meg az egész világon. Mi, írók, a párt és a nép hű katonái, dolgozni akarunk, egyre újabb értékes művekkel akarjuk gazdagítani irodalmunkat. S van mit megénekelnünk, van mit dicsőítenünk, mert népünk sok nagyszerű eredményt ért el ,mert napjaink sok hőse méltó arra, hogy kiváló művészeti alkotásban szerepeljen. Ezek a hősök jelen vannak itt, e teremben, ott dolgoznak gyárainkban és üzemeinkben, a tudomány laboratóriumaiban, a kollektív gazdaságokban. Önök, kollektivista elvtársak, a nagyobb termésért, a jó minőségért harcolnak. Ezért harcolunk mi is, s arra törekszünk, hogy minél jobban helyt álljunk a küzdelemben és végül győzelmet arassunk. Fellelkesülten, szárnyaló lélekkel távozunk innen, s elhatározásunk, hogy az önök példáját követve késedelem nélkül betakarítjuk irodalmi termésünket. Megfogadjuk ezt, s biztosítjuk önöket, hogy fogadalmunkat be is tartjuk, Írásainkkal drága népünket és szeretett pártunkat akarjuk megörvendeztetni, a pártot, amely fáradhatatlanul irányított bennünket s óvott a hibáktól. Egész népünkhöz hasonlóan, mi is a pártnak ajándékoztuk szívünket, tehetségünket, értelmünket, teljes munkabírásunkat. Mert ha a forradalom becsületes katonája akarsz lenni, akkor nem elég, hogy csak negyedrészben, vagy félig állj melléje. A forradalmat csak akkor szolgálhatod igazán, ha szeretettel, szívvel-lélekkel, egész valóddal szolgálod. Elvtársak, mint képviselő, megszavazom a mezőgazdaság vezetésének újjászervezésére vonatkozó törvénytervezetet. Engedjék meg, hogy mielőtt elhagynám ezt a szónoki emelvényt, hangot adjak a népünk, parasztságunk ajkán ősidők óta élő jókívánságának. Azt mondom tehát, elvtársak , éljen az ifjúság, mit nem ront az aggság, éljen végtelen hosszú életet, szorgalmas és tehetséges népünk, éljen szeretett pártunk és Központi Bizottsága, élen Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárssal. légű feladatokat állított a kohászok elé a fémtermelés növelése terén. A feladatokat sikerrel teljesítjük. Kombinátunk munkaközössége — munkások, mérnökök, technikusok — lelkes munkával a hatéves terv első két évében terven felül 85.000 tonna nyersvasat, 91.000 tonna acélt és 113.000 tonna hengerelt árut állított elő. A Vajdahunyadi Kohászati Kombinát munkaközösségének idei feladatai sokkal nagyobbak, mint a tavalyiak. Ennek ellenére mi vállaltuk, hogy terven felül 15.000 tonna nyersvasat, 20.000 tonna acélt és 26.000 tonna hengerelt árut állítunk elő. Elszánt szándékunk, hogy a felszerelés észszerű felhasználásával, az új technika és technológia bevezetésével és a termékek minőségének szüntelen javításával e vállalásokat is becsülettel teljesítsük. Elvtársak ! E teremben itt vannak az ország összes kollektív gazdaságainak elnökei — szorgalmas kollektivistáink képviselői. A vajdahunyadi kohászok nevében arra kérlek benneteket, elvtársak, tolmácsoljátok gazdaságaitok tagságának, hogy mi, kohászok, akárcsak egész munkásosztályunk, minden erőfeszítést megteszünk a fámtermelés növeléséért, hogy az általunk előállított nyersvasból és acélból a gépgyártó ipar több traktort, kombájnt, vetőgépet és a mezőgazdaság számára szükséges egyéb gépeket bocsásson rendelkezésetekre. Meggyőződésünk, hogy ti is, felhasználva a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezésével megteremtett lehetőségeket, egyre több mezőgazdasági terméket adtak az országnak. Szorosan tömörülve a párt köré, munkások, parasztok és értelmiségiek — tegyük egyre virágzóbbá hazánkat. Mint képviselő, bizalommal szavazok a mezőgazdaság vezetésének átszervezését előirányzó törvényjavaslatra, amelyet jóváhagyás céljából a Nagy Nemzetgyűlés elé terjesztettek. Tisztelt képviselő és meghívott elvtársak ! Nekünk adatott meg az, hogy az ország nagy tanácsának, a Nagy Nemzetgyűlésnek e történelmi ülésszakán megvitassuk azt az eseményt, amely mindörökre beíródott népünk aranykönyvébe. Ez az esemény — a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése, a szocializmus végleges győzelme városon és falun. Az út, amely e győzelemhez vezetett, nem volt könnyű, sima, nem volt mentes a nehézségektől, akadályoktól. De megfeszített és kitartó, türelmes munkával, a párt irányvonalának maradéktalan helyességébe vetett bizalommal lépésről-lépésre, szakaszról-szakaszra haladtunk előre, s ez a célkitűzés — amely a szocialista társadalom építésében felvetődő problémák legbonyolultabbika — megvalósult. Amint arra Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésében rámutatott, a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezésével aratott győzelem magasabb szintre emeli a munkás-paraszt szövetséget és az egész nép erkölcsi-politikai egységét, méginkább megszilárdítja szocialista rendszerünk megingathatatlan erejét. A munkásosztály vezette munkás-paraszt szövetség megszilárdítása és szüntelen erősítése a párt egész politikájának egyik alapvető és állandó célkitűzése volt. Pártunk tántoríthatatlanul követte a nagy Lenin tanítását, aki azt mondotta, hogy : „A szocialista forradalom győzelmének elengedhetetlen feltétele... a dolgozó parasztság, és a munkásosztály teljes szövetsége... Egyedül ez a szövetség biztosítja a szocializmus győzelmét az egész világon“. Pártunk szemefényeként őrizte a városi és falusi dolgozók e felbecsülhetetlen értékű kincsét — szövetségüket a szocialista forradalom megvalósításáért és az új rendszer építéséért vívott harcukban. Ez világosan megmutatkozik, ha áttekintjük, akárcsak futólag is, hogy milyen főbb irányokat követett a párt politikája a parasztság vonatkozásában, ha megnézzük, hogyan bontakozott ki országunk mezőgazdasága szocialista átalakításának egyik vagy másik szakasza. Amint már utaltak rá, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megszilárdítása tekintetében őnnégi jelentősége volt annak, hogy a párt igyekezett megkönnyíteni a parasztság előrehaladását a szocialista mezőgazdaság magasabbrendű formája, a kollektív gazdaság felé s gondot fordított arra, hogy a parasztokat az egyszerű társulási és szövetkezési formák felhasználásával — amelyek révén hozzászokott a közös gazdálkodáshoz — fokozatosan és szüntelenül szocialista szellemben nevelje. Pártunk szem előtt tartotta falvaink valóságát s éppen ezért karolta fel a termelésben való szövetkezés egyszerű formáit, főként pedig a társulást, lehetőséget nyújtva egész parasztságunknak ahhoz, hogy kijárja a közös munkának ezt az iskoláját. Amint más felszólalók is hangsúlyozták, ebben az időszakban fejtette ki ellenséges tevékenységét a Pauker-Luca féle elhajlók csoportja, s ezek hívei. Pauker és Luca, teljesen érdemtelenül, a munkásmozgalom régi harcosainak szerepében tetszelegtek, s vezető tisztséghez jutottak a pártban. A valóságtól elszakadva képtelenek voltak megérteni a falu problémáit és a parasztságot foglalkoztató kérdéseket, az országunkban végbemenő forradalom konkrét szakaszát, szembeszegültek a párt politikájával, amelyet a parasztság szövetkezését illetően az 1949 március 3—5-i plenáris ülés szögezett le, s ezzel bizonyos ideig meghiúsították a mezőgazdasági társulások létesítését. Míg Ana Paukera pártvezetőség megkerülésével olyan utasításokat adott, amelyek durván lábbal tiporták a parasztság önkéntességét, s arra kényszerítette a pártszerveket, hogy indítsanak „versenyeket" minél több kollektív gazdaság létesítése érdekében, addig Vasile Luca azt hirdette, hogy „be kell vonni” a kollektív gazdaságokba az úgynevezett „jó gazdákat“ , ami alatt a kulákokat értette, akiknek érdekük volt belülről aláásni a kollektív gazdaságot, megingatni a dolgozó parasztok bizalmát a párt politikájában. Egész bűnös tevékenységével, a dolgozó parasztok ellen különböző ürügyekkel megrendezett perekkel az elhajlók csoportja mindent elkövetett, hogy kompromittálja a mezőgazdaság szocialista átalakítását célzó pártpolitikát, aláásva ezzel a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének alapjait. Meg kell mondanunk, hogy az elhajlók csoportjának több éven keresztül kifejtett ártalmas tevékenysége sokáig éreztette hatását és megnehezítette a pártmunkát a falvakon. Én is csatlakozom az ülésszakunkon kifejezett véleményekhez, hogy az elhajlók által okozott károk nélkül mai ünnepünket már régen megülhettük volna. Fel kell elevenítenünk mindezeket a dolgokat, elvtársak, hogy tiszta képünk legyen az egész történelmi igazságról, és megértsük a mezőgazdaság szocialista átalakulása folyamatának egész bonyolultságát. Pártunknak, lenini vezetőségének nagy érdeme, hogy leleplezte, politikai szempontból megsemmisítette és a párt vezetőségéből eltávolította az elhajlók pártellenes csoportját, szilárdan megvédelmezte a munkás-paraszt szövetséget, és következetesen alkalmazta az 1949 márciusi plenáris ülésen kijelölt helyes politikai vonalat. E nehéz és felelősségteljes feladat teljesítésében döntő szerepet töltött be pártunk Központi Bizottságának első titkára, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs. Ma valamennyien még teljesebb mértékben tisztában vagyunk azzal, milyen nagy mértékben járult hozzá mezőgazdaságunk kollektivizálásának sikeréhez az egyszerű szövetkezési formák politikájának valóraváltása. Az utóbbi években az új kollektivisták túlnyomó része, mint Önök is tudják, a társultak közül került ki, s a kollektív gazdaságok nagy többsége a mezőgazdasági társulások alapján létesült, maguknak a parasztoknak a kívánságára, hogy a szocialista termelés fejlettebb formájába léphessenek. Képviselő elvtársak ! A parasztsággal kapcsolatos pártpolitikánk sikerének forrása az, hogy a hazai konkrét körülményeknek megfelelően, csorbítatlanul alkalmaztuk a hármas és oszthatatlan lenini tételt : a szegényparasztságra támaszkodtunk, szorosra fűztük szövetségünket a középparasztsággal és szakadatlan harcot folytattunk a kulákság ellen. A munkás-paraszt szövetségnek ez az alapelve tükröződött a párt és a kormány intézkedéseinek egész sorában, amelyek egyrészt arra irányultak, hogy sokoldalúan támogassák a dolgozó parasztokat és a termelésben anyagilag érdekeltté tegyék őket, másrészt pedig a falusi kizsákmányoló elemekkel szemben folytatott politikát mozdították elő. A mezőgazdaság színvonalának emelése, a mezőgazdasági termelés növelése terén fontos tényezőként szerepeltek a dolgozó parasztoknak nyújtott állami hitelek, a mezőgazdasági munkálatok gépesítésének kiterjesztésére irányuló intézkedések, jelentős számú mezőgazdasági szakkáder kiképzése és más intézkedések. Nagy jelentősége volt továbbá annak, hogy pártunk alkotó módon, helyesen alkalmazta az anyagi érdekeltség egyetemes érvényű lenini elvét. Az élet azt mutatja, hogy ennek az elvnek szem elől tévesztése a szocialista építés időszakában csak árt a gazdaság érdekeinek és fékezi a szocializmus felé való haladást. Ez a lenini elv országunkban a város és falu közötti csere legkülönbözőbb formáiban testesült meg, amelyek között jelentős helyet foglalt el a szerződéskötések és felvásárlások rendszere. E kapcsolatok fejlődésében teljesen új szakaszt nyitott az RMP KB 1956 december 27—29-i plenáris ülése, amely a központi alap ellátása tekintetében a kvótarendszert a termelőktől megállapodás szerinti áron történő felvásárlással helyettesítette. Az állam és a parasztság gazdasági kapcsolatainak kereskedelmi alapokra helyezésével pártunk új és alkotó módon oldotta meg a mezőgazdaság gazdasági kérdéseit, jelentősen kiszélesítette a parasztgazdaságok anyagi érdekeltségét, növelte kezdeményező készségüket és érdekeltségüket a termelésben. A mezőgazdaság helyzetének alapos elemzése alapján pártunk arra a meggyőződésre jutott, hogy a kötelező kvóták rendszerének további alkalmazása veszélyeztette volna mind az állam, mind a parasztság gazdasági érdekeit. Ez a rendszer akadállyá vált a termelés növelésének útjában, gátolta az ipar nyersanyagszükségletének és a lakosság egyre növekvő élelmiszerszükségletének biztosítását. Az 1956 decemberi plenáris ülés határozatainak valóra váltása hatalmas lendületet adott mezőgazdaságunknak, gyors ütemű növekedésre késztette mind a gabona-árutermelést, mind pedig az állatállományt. Következésképpen megjavult az ipar és a piac mezőgazdasági termékellátása és emelkedett a parasztság életszínvonala. A párt hasonlóképpen visszaverte a tervszerűsítő szervek részéről egy adott pillanatban megnyilvánuló káros irányzatokat és szigorú intézkedéseket léptetett életbe. Miron Constantinescu — aki maga is tagja volt az elhajlók csoportjának és akinek ez a csoport nagy „tervszerűsítő szakember“ hírét keltette — utasításokat adott, amelyek alapján figyelmen kívül hagyták a kis árutermelés objektív törvényeit, a kistermelő gazdasági érdekeit, az ország különböző mezőgazdasági övezeteinek konkrét adottságait, és „tervszerűsítették“ minden darabka föld termelését. A párt azáltal, hogy szigorúan betartotta az anyagi érdekeltség elvét, biztosította a munkás-paraszt szövetség megerősödését. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a parasztság közeledjék a kollektív gazdaság felé, és arra ösztönözte, hogy az anyagi érdekeltség és az önkéntesség alapján a szocialista mezőgazdaság útjára lépjen. A dolgozó parasztság támogatását és a termelésben való anyagi érdekeltségét, a kizsákmányolás korlátozását és felszámolását célzó intézkedések összességének érvényre juttatása rendkívül pozitív eredményekkel járt mezőgazdaságunk fejlődésére nézve. A növényi és állati termelés szakadatlan növelése — amint erre Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs is utalt jelentésében — egyik legfontosabb vonása a szocialista építés hazánk falvaiban végbemenő folyamatának, amely legjobb gyakorlati igazolása a párt egész falusi politikája helyességének. Ragyogó eredmény ez, amely méginkább kiemeli a kollektivizálás befejezésének jelentőségét, a leghatározottabban szétfoszlatja a kapitalizmus magasztalóinak minden gyalázkodó koholmányát, akik a nyugati rádióállomások hullámain már régóta azt jósolják, hogy a szocializmus falvakon történő építésének szakaszában a mezőgazdasági termelés csökkenése elkerülhetetlen. Képviselő elvtársak! A mezőgazdaság kollektivizálása többek között azért fejeződhetett be sikeresen, mert pártunk a legszigorúbban tiszteletben tartotta az önkéntesség lenini elvét. Szüntelenül figyelmeztetve arra, hogy ennek az elvnek a megszegése a munkásparaszt szövetségre mér csapást, aláaknázza a mezőgazdaság szocialista átalakításának művét, a párt vezetősége intézkedett arról, hogy a dolgozó parasztok bármilyen formában történő kény szentesének mindenfajta megnyilvánulásai megelőzzék és felszámolják. Ez odahatott, hogy növekedett a parasztság nagyrabecsülése és szeretete a párt iránt, a parasztság bizalma a párt politikájában, és újabb és újabb paraszttömegeke vonzott a szocialista mezőgazdaság útjára. A párt által a parasztság soraiban végzett mindennapos, hatalmas szervezői és politikai munka tette lehetővé a sokmillió egyéni mezőgazdasági termelő egyesülését a kollektív gazdaságokba. E munka középpontjába a párt az élet, a kollektivizálás folyamata által nyújtott tényeket, konkrét példákat helyezte. A mezőgazdaság kollektivizálásában fontos szerepet játszottak az élenjáró kollektív gazdaságok is, amelyek termelési eredményeikkel gyakorlatilag bebizonyították a szocializmus felsőbbrendűségét. Az egyéni és társult parasztok százezreinek látogatásai az élenjáró kollektív gazdaságokban, a nagy számú tartományi és rajoni mezőgazdasági tanácskozás, a mezőgazdasági kiállítások, a könyvek, a brosúrák, a filmek és a politikai munka más változatos formái a dolgozó parasztok tömegeiben széleskörűen népszerűsítették a kollektivisták életének és munkájának példáját, nap mint nap bevéste tudatukba azt a szilárd meggyőződést, hogy a kollektív gazdaság a legbiztosabb út a jólét és a boldog élet felé. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs beszédei a kollektivistákkal folytatott tanácskozásokon és főként a kollektivista parasztok 1961 decemberi országos Tanácskozásán elhangzott beszéd rendkívül fontos szerepet játszott abban, hogy a parasztság tisztán lássa a kollektív gazdaság nyújtotta előnyöket. Nagy értéket képvisel s a jövőben is igen hasznos lesz a pártszervezetek tevékenységében, a mezőgazdaság új vezetőszerveiben, a kollektív gazdaságok megszilárdításában, az élenjáró gyakorlat elterjesztésében és általánosításában az a gazdag és termékeny tapasztalat, amely az évek során végzett munkában halmozódott fel s amelynek ezen túl is fontos szerepe lesz a szocialista mezőgazdaság folytonos fejlődésében. A politikai tömegmunka, a parasztság műveltté tételéért végzett munka, az élenjáró agro-zootechnikai tudomány elterjesztése a mezőgazdaságban, a mezőgazdasági munkák gépesítése, a műszaki és vezetőkáderek új és új nemzedékeinek felnevelése a kollektív gazdasági elnöki iskolákban, brigádos-, könyvelő- és traktoristaiskolákban stb., a párt egész szervezői és politikai munkája a falvakon az elmúlt években parasztságunk öntudatát fejlesztette. A szocialista mezőgazdaság, a falvak új élete felszabadította a parasztság tehetségét és alkotóerejét, érvényesítette szervezőképességét, széleskörű tapasztalathoz segítette hozzá a parasztságot. Ez hatalmasan tükröződött a Nagy Nemzetgyűlés mostani ülésszakán, — mint egyébként más alkalmakkor is — abból a hozzáértésből, illetékességből, amellyel a kollektivisták képviselői a mezőgazdasági termelés legbonyolultabb szervezeti kérdéseit megvitatják s azokból a meggondolt javaslatokból, amelyekkel a termelés emelkedését mozdítják elő. A mezőgazdaság vezetésének új szervezési rendszere, amelyet Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs terjesztett elő, kétségtelenül biztosítja a kollektivisták tapasztalatának, kezdeményezésének és hozzáértésének teljesebb hasznosítását a termelésben .Az agronómusok újrabeosztása és a mezőgazdasági tömegszakoktatás fejlesztése elősegíti azt, hogy magasabb szintre emelkedjenek a kollektivisták tudományos ismeretei s hamarosan megfeleljenek az eljövendő nagy feladatoknak. Helyesen kell értelmezze ezt a falusi szakemberek nagy, tizenegyezres serege, hogy sikeresen láthassa el fontos hatáskörét a kollektív gazdaságok gazdasági fejlődéséért vívott harcban. Ismereteiket akkor értékesíthetik a leghatékonyabban, ha teljes egészében felhasználják a kollektivista parasztság gazdag tapasztalatát, ha figyelembe veszik ezeket a szükséges gyakorlati megoldások megállapításánál, ha a termelés minden kérdésében állandóan közösen tanácskoznak és együttműködnek a kollektív gazdaságok vezető tanácsaival, a brigádosokkal, a kollektivistákkal. Képviselő és meghívott elvtársak ! A marxista-leninista párt vezette munkásosztály, felszabadítván önmagát, a falusi dolgozók millióit is felszabadította a rabság és kizsákmányolás alól, az elmaradottság és szegénység alól, hozzásegítve ahhoz, hogy új szocialista alapokon átszervezze munkáját és életét. Ez kifejezése a hatalmas osztálysegítségnek, amelyet a munkások nyújtottak dolgozó parasztságunknak, ez a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának fő tényezője. A kollektivista parasztság tudatában van annak, hogy kötelessége, felhasználva és megfontolva az összes biztosított feltételeket, harcolni a mezőgazdasági termelés állandó növekedéséért, hogy a maga részéről egyre nagyobb mértékben járulhasson hozzá a szocialista ipar fejlesztéséhez, az egész népgazdaság felvirágzásához, a dolgozók életszínvonalának állandó emelkedéséhez. Amint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs beszámolójában mondotta, mai társadalmunk jellemzője két baráti osztály, a munkásosztálynak, az összes dolgozók vezetőjének és a kollektivista parasztok osztályának létezése, amelyek az értelmiségi dolgozókkal együtt, szoros szövetségben, a párt és Központi Bizottsága kipróbált vezetése alatt haladnak a szocialista építés kiteljesítése felé. E legyőzhetetlen szövetség állandó erősítése kezessége azoknak a nagy sikereknek, amelyeket népünk szakadatlanul elér a párt zászlaja alatt. (A felszólalást hatalmas taps követte.) A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakának munkálatai Zaharia Stancu akadémikus, képviselő felszólalása Stefan Tripla képviselő (Hunyad tartomány) felszólalása Dumitru Coliu elvtárs felszólalása A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakának több 1100« részvevői» lelkesen és egyhangúlag jóváhagyja Gheorghe Gheorghhi-Dejelvnén Jelentését ELŐRE 1962. május 1., kedd