Előre, 1962. május (16. évfolyam, 4511-4536. szám)

1962-05-01 / 4511. szám

­ Én is, akár csak önök örömteli szívvel hallgattam végig ezt a csodálatos, eszme­gazdag és ragyogó jelentést a kollektivi­zálás befejezéséről és a mezőgazdasági vezetés átszervezéséről, amelyet Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs terjesztett itt elő. Hasonlóképpen meghallgattam a jelentést követő összes többi felszólalásokat. Be kell vallanom, hogy miközben a jelentést hall­gattam, s aztán amikor láttam a szónoki emelvényen egymást követő elvtársakat, akiknek szava messze hangzott az óriási terem boltozata alatt, míg önökkel együtt, az önök oldalán éltem itt át a nagy ese­ményt, felmerültek bennem a hajdani idők emlékei, kínzó emlékek hosszú sora, egyik megrázóbb emlék a másiknál, de valamennyi szorosan kapcsolódik munkás­­osztályunk és parasztságunk harcaihoz és szenvedéseihez. Ma, amikor pártvezette népünk fokról fokra ragyogó csúcsok felé tart, minden szép és minden nagyszerű. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az ipar és a mező­­gazdaság, az építkezések, a művészet és a kultúra óriási vívmányai a tudomány terén és az új ember, a szocialista építés kiteljesítője, a holnap, a kommunizmus építője nevelésében elért hatalmas ered­mények állhatatos és rettenthetetlen harc, kitartó és körültekintő munka eredménye, annak az eredménye, hogy hozzáértéssel és bölcsen alkalmaztuk a munkásosztály pártjának marxista-leninista politikai irányvonalát. Egy elvtársnő így kezdte felszólalását: „Néha szinte hihetetlennek tűnik, hogy én, az egyszerű parasztasszony, aki úgy húsz évvel ezelőtt alig emeltem fel tekintetemet a fejkendőm alól, ma olyan kollektív gazdaság elnöke vagyok, amely milliók­ban számlálja közös vagyonát." Egy másik elvtárs, szintén egy élenjáró kollektív gazdaság elnöke, amikor köszönetet mon­dott a magas kitüntetésért, a Szocialista Munka Hőse címért, amelyet itt kapott meg, bevallotta ,hogy fiatal korában egyszerű zsellér volt. Minden felszólalás tetszett nekem, de kettőt igazán különös meg­­indultsággal hallgattam végig. Sokunk édesanyja úgy élt és halt meg, ahogyan a világrajött: mezítláb. Édesanyáink egész életükben alig emelték fel tekintetüket a fejkendőjük alól, térden csúszva aratták, takarították be a bojári birtokokon az aranyló kalászt, a más kenyerét, hogy bőségesen tobzódjanak azok, akik még nem is olyan régen kegyetlen és gyűlöle­tes uraink voltak. A régi Romániában millió és millió nő jutott erre a szomorú sorsra. Sokunknak a szülei zsellérkedtek, vagy még nehezebben dolgozták meg azo­kat a földeket, amelyek ma a kollektív gazdaságok és az állami gazdaságok föld­jei. A burzsoá földesúri rendszernek nem­csak az volt a bűne, hogy az utolsó csepp erejét is kiszipolyozta munkásságunknak és parasztságunknak, hanem az is, hogy nem évtizedek, hanem évszázadok hosszú során át a legnagyobb sötétségben, a tu­datlanság sötétjében tartották népünket. A kommunisták új életre ébresztették népünket, s ez egyik legnagyobb vívmá­nyuk. A kommunisták hozta fény ragyogja be büszke és emberhez méltó sorsot élő népünk igazi arcát, tehetségét, intelligen­ciáját, hozzáértését, szorgalmát. Itt van ebben a teremben ma az egész ország, az egész igazi Románia. Engedjék meg, hadd mondjam el az ifjaknak, leg­alább dióhéjban, milyen volt a régi bur­­zsoá­ földesúri parlament egy ülése. Az ellenzéki pártok vezérei torkuk szakadtá­ból ordították a hatalmon levő párt vezérei felé : „Rablók, kiraboltátok és kifosztot­tátok az országot“. A miniszteri páholyban ülők pedig még hevesebben vissza : „Ti vagytok rablók. Ti raboltátok ki és fosz­tottátok ki az országot“. A karzaton levő közönség pedig nevetett, mert egyiknek is másiknak is igaza volt. Újságíró voltam abban az időben és részt vettem az ilyen parlamenti vitákon. Egyszer, 1937 őszén történt, a következő jelenetnek voltam a tanúja : egy ellenzéki pártvezért beszéde közben többször félbeszakított egy másik szintén ellenzéki párt képviselője. A párt­vezér kikelt magából, szeme kivörösödött, s odaordított az egyik képviselőjének : „Fogd és fald fel!“ A Robu névre hall­gató képviselő hatalmas fejű, haragos te­kintetű ember volt. Az ellenfélre vetette magát. De megenni persze nem tudta. Megelégedett annyival, hogy betörje oldal­bordáit és leharapja a fülét. Aznap este megírtam, másnap pedig megjelent az új­ságban, ahol dolgoztam A képviselő füle című cikk. Botrányok, verekedések, be­vert fejek, betört oldalbordák, vérben for­gó szemek és leharapott fülek, ez volt az egykori parlamenti élet, azoknak a parla­menteknek a mindennapja, amelyekben az összes úgynevezett politikai pártok demo­kráciájukkal dicsekedtek, nemes érzel­meikkel, képviselőikkel, akik közül egye­sek még világhírű idegen egyetemeket is megjártak. És ezek csinálták a törvénye­ket. Ezek kormányoztak. Ezek nyomták el, ezek zsákmányolták ki népünket, ezek fosztogatták az államkincstárt. Talán el sem mondtam volna mindezt, ha nem len­nének még ma is hazaárulók, akik külön­böző nyugati kapitalista országokban ütötték fel sátorfájukat és az imperialista rádióállomásokon siratják a múltat, be­szélnek róla, szeretnék feltámasztani, visz­­szahozni, megfeledkezve bölcs közmon­dásunkról, hogy „a halottakat nem lehet feltámasztani“. A szónok a továbbiakban leleplezte egyes imperialista rádióállomások rágal­mait, majd hangsúlyozta, hogy a román népnek világszerte száz és százmillió ba­rátja van. Egy milliárd barátunk és elvtársunk van ma szocialista táborunk országaiban — mondotta. Ezenkívül millió, tíz és tíz millió elvtársunk és barátunk van az ösz­­szes kapitalista országokban, mert nincs bolygónkon egyetlen olyan ország, ahol ne lennének nemcsak igazságszerető, haladó emberek, hanem kommunista- és munkás­pártok is, olyan elvtársak, akiket ugyanaz a halhatatlan marxista-leninista tanítás, ugyanazok az eszmék lelkesítenek, mint bennünket. Elvtársaink és barátaink az egész világon most is örvendenek a párt sikereinek, kormányunk sikereinek, egész népünk sikereinek. Népünk e nagyszerű győzelme, amely közelebb hozza nagy célkitűzéseink meg­valósulását, örömmel tölti el minden elv­társunk, valamennyi becsületes ember szívét világszerte. Mert a mi nagyszerű diadalunk jórészt az ő diadaluk is. Mi a béke mellett széltünk síkra, a nuk­képviselő és meghívott »Marsok ! A párt bölcs politikájának köszönhetjük, hogy népünk nagyszerű győzelmet aratott: a párt III. kongresszusa által meghatározott időpont előtt közel négy évvel befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálásának folya­mata. Amint a Gheorghe Gheorghiu-Dej elv­társ által előterjesztett jelentés hangsú­lyozza, a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése és ezzel a szocialista termelési viszonyok létrehozási folyamatának befe­jezése az egész gazdaságban, biztosítja ha­zánkban a termelőerők gyorsabb fejlődését, még magasabb fokra emeli a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság közötti szö­vetséget, egész népünk erkölcsi-politikai egységét. Kedves elvtársak, engedjék meg, hogy a vajdahunyadi kohászok nevében a legme­legebben üdvözöljem hazánk kollektivista parasztságát és újabb sikereket kívánjak nekik a mezőgazdasági termelés növelésé­ben, a kollektív gazdaságok gazdasági és szervezési megerősítésében. Mint a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, teljes egészében egyetértek azokkal a je­lentésben körvonalazott intézkedésekkel, amelyek a mezőgazdaság vezetésének újjá­szervezését célozzák, az új fejlődési sza­kasz szükségletei szerint. Elvtársak ! A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülés­szaka hazánk gazdasági és kulturális fejlő­désének ragyogó körülményei között folyik. Pártunk lenini politikája nyomán, a népi demokratikus rendszer éveiben a Vajda­hunyadi Kohászati Kombinátban számos magas műszaki színvonalú berendezést épí­tettek és helyeztek működésbe.Ezekre egész népünk büszke. Ma Vajdahunyadon mind­össze két hónap alatt legyártjuk azt a nyersvas­ és acélmennyiséget, amelyet a burzsoá­ földesúri Románia az egész 1938-as év folyamán termelt. Pártunk III. kongresszusa nagy jelentő­teáris fegyverkísérletek beszüntetése, a teljes és ellenőrzött leszerelés mellett, a német békeszerződés megkötése mellett, a háborúk nélküli világért harcolunk. Né­pünk azt tartja, hogy a tudomány és a technika nagy felfedezéseit emberéletek kioltására és javak megsemmisítésére fel­használni — bűn. A tudomány és a tech­nika valamennyi felfedezését az emberi­ség szolgálatába kell állítani. Mi nemet mondunk a halálnak. Életet akarunk, mi­nél jobb, hosszabb és boldogabb életet, írói és honpolgári mivoltunkkal, egész né­pünkkel együttesen küzdünk a szocializ­mus építésének kiteljesítéséért és a kom­munista építésre való fokozatos áttérésért drága hazánkban, azért, hogy tartós béke honosodjon meg az egész világon. Mi, írók, a párt és a nép hű katonái, dolgozni akarunk, egyre újabb értékes művekkel akarjuk gazdagítani irodal­munkat. S van mit megénekelnünk, van mit dicsőítenünk, mert népünk sok nagy­szerű eredményt ért el ,mert napjaink sok hőse méltó arra, hogy kiváló művé­szeti alkotásban szerepeljen. Ezek a hő­sök jelen vannak itt, e teremben, ott dolgoznak gyárainkban és üzemeinkben, a tudomány laboratóriumaiban, a kollek­tív gazdaságokban. Önök, kollektivista elvtársak, a nagyobb termésért, a jó mi­nőségért harcolnak. Ezért harcolunk mi is, s arra törekszünk, hogy minél jobban helyt álljunk a küzdelemben és végül­­ győzelmet arassunk. Fellelkesülten, szár­nyaló lélekkel távozunk innen, s elhatá­rozásunk, hogy az önök példáját követve késedelem nélkül betakarítjuk irodalmi ter­­mésünket. Megfogadjuk ezt, s biztosítjuk önöket, hogy fogadalmunkat be is tart­juk, Írásainkkal drága népünket és szere­tett pártunkat akarjuk megörvendeztetni, a pártot, amely fáradhatatlanul irányított bennünket s óvott a hibáktól. Egész né­pünkhöz hasonlóan, mi is a pártnak aján­dékoztuk szívünket, tehetségünket, értel­münket, teljes munkabírásunkat. Mert ha a forradalom becsületes katonája akarsz lenni, akkor nem elég, hogy csak negyed­részben, vagy félig állj melléje. A forra­dalmat csak akkor szolgálhatod igazán, ha szeretettel, szívvel-lélekkel, egész va­lóddal szolgálod. Elvtársak, mint képviselő, megszava­zom a mezőgazdaság vezetésének újjá­szervezésére vonatkozó törvénytervezetet. Engedjék meg, hogy mielőtt elhagynám ezt a szónoki emelvényt, hangot adjak a népünk, parasztságunk ajkán ősidők óta élő jókívánságának. Azt mondom tehát, elvtársak , éljen az ifjúság, mit nem ront az aggság, éljen végtelen hosszú életet, szorgalmas és te­hetséges népünk, éljen szeretett pártunk és Központi Bizottsága, élen Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárssal. légű feladatokat állított a kohászok elé a fémtermelés növelése terén. A feladatokat sikerrel teljesítjük. Kombinátunk munka­­közössége — munkások, mérnökök, tech­nikusok — lelkes munkával a hatéves terv első két évében terven felül 85.000 tonna nyersvasat, 91.000 tonna acélt és 113.000 tonna hengerelt árut állított elő. A Va­jdahunyadi Kohászati Kombinát munkaközösségének idei feladatai sokkal nagyobbak, mint a tavalyiak. Ennek elle­nére mi vállaltuk, hogy terven felül 15.000 tonna nyersvasat, 20.000 tonna acélt és 26.000 tonna hengerelt árut állítunk elő. Elszánt szándékunk, hogy a felszerelés ész­szerű felhasználásával, az új technika és technológia bevezetésével és a termékek minőségének szüntelen javításával e válla­lásokat is becsülettel teljesítsük. Elvtársak ! E teremben itt vannak az ország összes kollektív gazdaságainak elnökei — szorgal­­mas kollektivistáink képviselői. A vajda­hunyadi kohászok nevében arra kérlek benneteket, elvtársak, tolmácsoljátok gazdaságaitok tagságának, hogy mi, kohá­szok, akárcsak egész munkásosztályunk, minden erőfeszítést megteszünk a fámter­­melés növeléséért, hogy az általunk elő­állított nyersvasból és acélból a gépgyártó ipar több traktort, kombájnt, vetőgépet és a mezőgazdaság számára szükséges egyéb gépeket bocsásson rendelkezésetekre. Meggyőződésünk, hogy ti is, felhasznál­va a mezőgazdaság kollektivizálásának be­fejezésével megteremtett lehetőségeket, egyre több mezőgazdasági terméket adtak az országnak. Szorosan tömörülve a párt köré, munkások, parasztok és értelmisé­giek — tegyük egyre virágzóbbá hazánkat. Mint képviselő, bizalommal szavazok a mezőgazdaság vezetésének átszervezését előirányzó törvényjavaslatra, amelyet jó­váhagyás céljából a Nagy Nemzetgyűlés elé terjesztettek. Tisztelt képviselő és meghívott elvtársak ! Nekünk adatott meg az, hogy az ország nagy tanácsának, a Nagy Nemzetgyűlés­nek e történelmi ülésszakán megvitas­suk azt az eseményt, amely mindörökre beíródott népünk aranykönyvébe. Ez az esemény — a mezőgazdaság kollektivi­zálásának befejezése, a szocializmus vég­leges győzelme városon és falun. Az út, amely e győzelemhez vezetett, nem volt könnyű, sima, nem volt­ mentes a nehézségektől, akadályoktól. De megfe­szített és kitartó, türelmes munkával, a párt irányvonalának maradéktalan he­lyességébe vetett bizalommal lépésről-lé­­pésre, szakaszról-szakaszra haladtunk elő­re, s ez a célkitűzés — amely a szocia­lista társadalom építésében felvetődő problémák legbonyolultabbika — megva­lósult. Amint arra Gheorghiu-Dej elvtárs je­lentésében rámutatott, a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezésével aratott győzelem magasabb szintre emeli a mun­kás-paraszt szövetséget és az egész nép erkölcsi-politikai egységét, méginkább megszilárdítja szocialista rendszerünk megingathatatlan erejét. A munkásosztály vezette munkás-pa­raszt szövetség megszilárdítása és szün­telen erősítése a párt egész politikájának egyik alapvető és állandó célkitűzése volt. Pártunk tántoríthatatlanul követte a nagy Lenin tanítását, aki azt mondot­ta, hogy : „A szocialista forradalom győ­zelmének elengedhetetlen feltétele... a dol­gozó parasztság­, és a munkásosztály tel­jes szövetsége... Egyedül ez a szövetség biztosítja a szocializmus győzelmét az egész világon“. Pártunk szemefényeként őrizte a városi és falusi dolgozók e felbecsülhetetlen ér­tékű kincsét — szövetségüket a szocialista forradalom megvalósításáért és az új rendszer építéséért vívott harcukban. Ez világosan megmutatkozik, ha áttekintjük, akárcsak futólag is, hogy milyen főbb irányokat követett a párt politikája a pa­rasztság vonatkozásában, ha megnézzük, hogyan bontakozott ki országunk mezőgaz­dasága szocialista átalakításának egyik vagy másik szakasza. Amint már utaltak rá, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megszilárdítása tekintetében őnnégi jelen­tősége volt annak, hogy a párt igyekezett megkönnyíteni a parasztság előrehaladá­sát a szocialista mezőgazdaság magasabb­­rendű formája, a kollektív gazdaság felé s gondot fordított arra, hogy a paraszto­kat az egyszerű társulási és szövetkezési formák felhasználásával — amelyek ré­vén hozzászokott a közös gazdálkodáshoz — fokozatosan és szüntelenül szocialista szellemben nevelje. Pártunk szem előtt tartotta falvaink va­lóságát s éppen ezért karolta fel a terme­lésben való szövetkezés egyszerű formáit, főként pedig a társulást, lehetőséget nyújtva egész parasztságunknak ahhoz, hogy kijárja a közös munkának ezt az iskoláját. Amint más felszólalók is hangsúlyoz­ták, ebben az időszakban fejtette ki el­lenséges tevékenységét a Pauker-Luca féle elhajlók csoportja, s ezek hívei. Pau­ker és Luca, teljesen érdemtelenül, a mun­kásmozgalom régi harcosainak szerepé­ben tetszelegtek, s vezető tisztséghez jutottak a pártban. A valóságtól el­szakadva képtelenek voltak megérteni a falu problémáit és a parasztságot foglal­koztató kérdéseket, az országunkban vég­bemenő forradalom konkrét szakaszát, szembeszegültek a párt politikájával, ame­lyet a parasztság szövetkezését illetően az 1949 március 3—5-i plenáris ülés szö­gezett le, s ezzel bizonyos ideig meghiúsí­tották a mezőgazdasági társulások létesí­tését. Míg Ana Pauker­­a pártvezetőség meg­kerülésével olyan utasításokat adott, ame­lyek durván lábbal tiporták a parasztság önkéntességét, s arra kényszerítette a pártszerveket, hogy indítsanak „versenye­ket" minél több kollektív gazdaság léte­sítése érdekében, addig Vasile Luca azt hirdette, hogy „be kell vonni” a kollektív gazdaságokba az úgynevezett „jó gazdá­kat“ , ami alatt a kulákokat értette, akik­nek érdekük volt belülről aláásni a kol­lektív gazdaságot, megingatni a dolgozó parasztok bizalmát a párt politikájában. Egész bűnös tevékenységével, a dolgozó parasztok ellen különböző ürügyekkel megrendezett perekkel az elhajlók cso­portja mindent elkövetett, hogy kompro­mittálja a mezőgazdaság szocialista átala­kítását célzó pártpolitikát, aláásva ezzel a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének alapjait. Meg kell monda­nunk, hogy az elhajlók csoportjának több éven keresztül kifejtett ártalmas tevé­kenysége sokáig éreztette hatását és meg­nehezítette a pártmunkát a falvakon. Én is csatlakozom az ülésszakunkon kifeje­zett véleményekhez, hogy az elhajlók ál­tal okozott károk nélkül mai ünnepünket már régen megülhettük volna. Fel kell elevenítenünk mindezeket a dolgokat, elvtársak, hogy tiszta képünk legyen az egész történelmi igazságról, és megértsük a mezőgazdaság szocialista át­alakulása folyamatának egész bonyolult­ságát. Pártunknak, lenini vezetőségének nagy érdeme, hogy leleplezte, politikai szem­pontból megsemmisítette és a párt veze­tőségéből eltávolította az elhajlók pártel­lenes csoportját, szilárdan megvédelmezte a munkás-paraszt szövetséget, és követ­kezetesen alkalmazta az 1949 márciusi plenáris ülésen kijelölt helyes politikai vonalat. E nehéz és felelősségteljes feladat teljesítésében döntő szerepet töltött be pártunk Központi Bizottságának első tit­kára, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs. Ma valamennyien még teljesebb mér­tékben tisztában vagyunk azzal, milyen nagy mértékben járult hozzá mezőgazda­ságunk kollektivizálásának sikeréhez az egyszerű szövetkezési formák politikájá­nak valóraváltása. Az utóbbi években az új kollektivisták túlnyomó része, mint Önök is tudják, a társultak közül került ki, s a kollektív gazdaságok nagy több­sége a mezőgazdasági társulások alapján létesült, maguknak a parasztoknak a kí­vánságára, hogy a szocialista termelés fejlettebb formájába léphessenek. Képviselő elvtársak ! A parasztsággal kapcsolatos pártpoliti­kánk sikerének forrása az, hogy a hazai konkrét körülményeknek megfelelően, csorbítatlanul alkalmaztuk a hármas és oszthatatlan lenini tételt : a szegénypa­rasztságra támaszkodtunk, szorosra fűz­tük szövetségünket a középparasztsággal és szakadatlan harcot folytattunk a ku­­lákság ellen. A munkás-paraszt szövetség­nek ez az alapelve tükröződött a párt és a kormány intézkedéseinek egész sorá­ban, amelyek egyrészt arra irányultak, hogy sokoldalúan támogassák a dolgozó parasztokat és a termelésben anyagilag érdekeltté tegyék őket, másrészt pedig a falusi kizsákmányoló elemekkel szemben folytatott politikát mozdították elő. A mezőgazdaság színvonalának emelése, a mezőgazdasági termelés növelése terén fontos tényezőként szerepeltek a dolgozó parasztoknak nyújtott állami hitelek, a mezőgazdasági munkálatok gépesítésének kiterjesztésére irányuló intézkedések, je­lentős számú mezőgazdasági szakkáder kiképzése és más intézkedések. Nagy jelentősége volt továbbá annak, hogy pártunk alkotó módon, helyesen al­kalmazta az anyagi érdekeltség egyetemes érvényű lenini elvét. Az élet azt mutatja, hogy ennek az elvnek szem elől tévesztése a szocialista építés időszakában csak árt a gazdaság érdekeinek és fékezi a szo­cializmus felé való haladást. Ez a lenini elv országunkban a város­ és falu közötti csere legkülönbözőbb formáiban teste­sült meg, amelyek között jelentős helyet foglalt el a szerződéskötések és felvásár­lások rendszere. E kapcsolatok fejlődésé­ben teljesen új szakaszt nyitott az RMP KB 1956 december 27—29-i plenáris ülése, amely a központi alap ellátása tekinteté­ben a kvótarendszert a termelőktől meg­állapodás szerinti áron történő felvásár­lással helyettesítette. Az állam és a pa­rasztság gazdasági kapcsolatainak keres­kedelmi alapokra helyezésével pártunk új és alkotó módon oldotta meg a mező­­gazdaság gazdasági kérdéseit, jelentősen kiszélesítette a parasztgazdaságok anya­gi érdekeltségét, növelte kezdeménye­ző készségüket és érdekeltségüket a termelésben. A mezőgazdaság helyze­tének alapos elemzése alapján pár­tunk arra a meggyőződésre jutott, hogy a kötelező kvóták rendszerének további al­kalmazása veszélyeztette volna mind az állam, mind a parasztság gazdasági érde­keit. Ez a rendszer akadállyá vált a ter­melés növelésének útjában, gátolta az ipar nyersanyagszükségletének és a la­kosság egyre növekvő élelmiszerszükség­letének biztosítását. Az 1956 decemberi plenáris ülés hatá­rozatainak valóra váltása hatalmas len­dületet adott mezőgazdaságunknak, gyors ütemű növekedésre késztette mind a ga­bona-árutermelést, mind pedig az állatál­lományt. Következésképpen megjavult az ipar és a piac mezőgazdasági termékellá­tása és emelkedett a parasztság életszín­vonala. A párt hasonlóképpen visszaverte a terv­­szerűsítő szervek részéről egy adott pillanat­ban megnyilvánuló káros irányzatokat és szigorú intézkedéseket léptetett életbe. Mi­ron Constantinescu — aki maga is tagja volt az elhajlók csoportjának és akinek ez a csoport nagy „tervszerűsítő szakem­ber“ hírét keltette — utasításokat adott, amelyek alapján figyelmen kívül hagyták a kis árutermelés objektív törvényeit, a kistermelő gazdasági érdekeit, az ország különböző mezőgazdasági övezeteinek konkrét adottságait, és „tervszerűsítették“ minden darabka föld termelését. A párt azáltal, hogy szigorúan betar­totta az anyagi érdekeltség elvét, bizto­sította a munkás-paraszt szövetség meg­erősödését. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a parasztság közeledjék a kollektív gaz­daság felé, és arra ösztönözte, hogy az anyagi érdekeltség és az önkéntesség alap­ján a szocialista mezőgazdaság útjára lépjen. A dolgozó parasztság támogatását és a termelésben való anyagi érdekeltségét, a kizsákmányolás korlátozását és felszámo­lását célzó intézkedések összességének érvényre juttatása rendkívül pozitív ered­ményekkel járt mezőgazdaságunk fejlődé­sére nézve. A növényi és állati termelés szakadatlan növelése — amint erre Ghe­­orghe Gheorghiu-Dej elvtárs is utalt je­lentésében — egyik legfontosabb vonása a szocialista építés hazánk falvaiban vég­bemenő folyamatának, amely legjobb gyakorlati igazolása a párt egész falusi politikája helyességének. Ragyogó ered­mény ez, amely méginkább kiemeli a kol­lektivizálás befejezésének jelentőségét, a leghatározottabban szétfoszlatja a kapita­lizmus magasztalóinak minden gyalázko­dó koholmányát, akik a nyugati rádióál­lomások hullámain már régóta azt jósol­ják, hogy a szocializmus falvakon törté­nő építésének szakaszában a mezőgazda­sági termelés csökkenése elkerülhetetlen. Képviselő elvtársak! A mezőgazdaság kollektivizálása többek között azért fejeződhetett be sikeresen, mert pártunk a legszigorúbban tisztelet­­ben tartotta az önkéntesség lenini elvét. Szüntelenül figyelmeztetve arra, hogy ennek az elvnek a megszegése a munkás­­paraszt szövetségre mér csapást, aláak­názza a mezőgazdaság szocialista átala­kításának művét, a párt vezetősége intéz­kedett arról, hogy a dolgozó parasztok bármilyen formában történő kény szente­sének mindenfajta megnyilvánulásai meg­előzzék és felszámolják. Ez odahatott, hogy növekedett a parasztság nagyrabe­csülése és szeretete a párt iránt, a paraszt­ság bizalma a párt politikájában, és újabb és újabb paraszttömegeke­ vonzott a szocialista mezőgazdaság útjára. A párt által a parasztság soraiban vég­zett mindennapos, hatalmas szervezői és politikai munka tette lehetővé a sokmil­lió egyéni mezőgazdasági termelő egyesü­lését a kollektív gazdaságokba. E munka középpontjába a párt az élet, a kollekti­vizálás folyamata által nyújtott tényeket, konkrét példákat helyezte. A mezőgazda­ság kollektivizálásában fontos szerepet játszottak az élenjáró kollektív gazdasá­gok is, amelyek termelési eredményeik­kel gyakorlatilag bebizonyították a szo­cializmus felsőbbrendűségét. Az egyéni és társult parasztok százezreinek látoga­tásai az élenjáró kollektív gazdaságok­ban, a nagy számú tartományi és rajoni mezőgazdasági tanácskozás, a mezőgazda­­sági kiállítások, a könyvek, a brosúrák, a filmek és a politikai munka más vál­tozatos formái a dolgozó parasztok töme­geiben széleskörűen népszerűsítették a kollektivisták életének és munkájának példáját, nap mint nap bevéste tudatukba azt a szilárd meggyőződést, hogy a kol­lektív gazdaság a legbiztosabb út a jólét és a boldog élet felé. Gheorghe Gheor­ghiu-Dej elvtárs beszédei a kollektivisták­kal folytatott tanácskozásokon és főként a kollektivista parasztok 1961 decemberi országos Tanácskozásán elhangzott beszéd rendkívül fontos szerepet játszott abban, hogy a parasztság tisztán lássa a kollek­tív gazdaság nyújtotta előnyöket. Nagy értéket képvisel s a jövőben is igen hasznos lesz a pártszervezetek tevé­kenységében, a mezőgazdaság új vezető­szerveiben, a kollektív gazdaságok meg­szilárdításában, az élenjáró gyakorlat el­terjesztésében és általánosításában az a gazdag és termékeny tapasztalat, amely az évek során végzett munkában halmo­zódott fel s amelynek ezen túl is fontos szerepe lesz a szocialista mezőgazdaság folytonos fejlődésében. A politikai tömegmunka, a parasztság műveltté tételéért végzett munka, az élenjáró agro-zootechnikai tudomány el­terjesztése a mezőgazdaságban, a mező­gazdasági munkák gépesítése, a műszaki és vezetőkáderek új és új nemzedékeinek felnevelése a kollektív gazdasági elnöki iskolákban, brigádos-, könyvelő- és trak­­toristaiskolákban stb., a párt egész szerve­zői és politikai munkája a falvakon az el­múlt években parasztságunk öntudatát fejlesztette. A szocialista mezőgazdaság, a falvak új élete felszabadította a parasztság te­hetségét és alkotóerejét, érvényesítette szervezőképességét, széleskörű tapasztalat­hoz segítette hozzá a parasztságot. Ez hatalmasan tükröződött a Nagy Nemzet­­gyűlés mostani ülésszakán, — mint egyéb­ként más alkalmakkor is — abból a hoz­záértésből, illetékességből, amellyel a kollektivisták képviselői a mezőgazdasági termelés legbonyolultabb szervezeti kér­déseit megvitatják s azokból a meggondolt javaslatokból, amelyekkel a termelés emelkedését mozdítják elő. A mezőgazdaság vezetésének új szerve­zési rendszere, amelyet Gheorghe Gheor­ghiu-Dej elvtárs terjesztett elő, kétségte­lenül biztosítja a kollektivisták tapaszta­latának, kezdeményezésének és hozzáér­tésének teljesebb hasznosítását a terme­lésben .Az agronómusok újrabeosztása és a mezőgazdasági tömegszakoktatás fej­lesztése elősegíti azt, hogy magasabb szintre emelkedjenek a kollektivisták tu­dományos ismeretei s hamarosan megfe­leljenek az eljövendő nagy feladatoknak. Helyesen kell értelmezze ezt a falusi szakemberek nagy, tizenegyezres serege, hogy sikeresen láthassa el fontos hatás­körét a kollektív gazdaságok gazdasági fejlődéséért vívott harcban. Ismereteiket akkor értékesíthetik a leghatékonyabban, ha teljes egészében felhasználják a kollektivista parasztság gazdag tapasztalatát, ha figyelembe ve­szik ezeket a szükséges gyakorlati meg­oldások megállapításánál, ha a termelés minden kérdésében állandóan közösen tanácskoznak és együttműködnek a kol­lektív gazdaságok vezető tanácsaival, a brigádosokkal, a kollektivistákkal. Képviselő és meghívott elvtársak ! A marxista-leninista párt vezette mun­kásosztály, felszabadítván önmagát, a falu­si dolgozók millióit is felszabadította a rabság és kizsákmányolás alól, az elma­radottság és szegénység alól, hozzásegítve ahhoz, hogy új szocialista alapokon át­szervezze munkáját és életét. Ez kifejezé­se a hatalmas osztály­segítségnek, amelyet a munkások nyújtottak dolgozó paraszt­ságunknak, ez a munká­s-paraszt szövet­ség megszilárdításának fő tényezője. A kollektivista parasztság tudatában van annak, hogy kötelessége, felhasználva és megfontolva az összes biztosított felté­teleket, harcolni a mezőgazdasági termelés állandó növekedéséért, hogy a maga ré­széről egyre nagyobb mértékben járulhas­son hozzá a szocialista ipar fejlesztéséhez, az egész népgazdaság felvirágzásához, a dolgozók életszínvonalának állandó emelkedéséhez. Amint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs beszámolójában mondotta, mai társadal­munk jellemzője két baráti osztály, a munkásosztálynak, az összes dolgozók ve­zetőjének és a kollektivista parasztok osz­tályának létezése, amelyek az értelmiségi dolgozókkal együtt, szoros szövetségben, a párt és Központi Bizottsága kipróbált vezetése alatt haladnak a szocialista épí­tés kiteljesítése felé. E legyőzhetetlen szö­vetség állandó erősítése kezessége azoknak a nagy sikereknek, amelyeket népünk sza­kadatlanul elér a párt zászlaja alatt. (A felszólalást hatalmas taps követte.) A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakának munkálatai Zaharia Stancu akadémikus, képviselő felszólalása Stefan Tripla képviselő (Hunyad tartomány) felszólalása Dumitru Coliu elvtárs felszólalása A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ü­léssza­kának több 11­00« részvevői» lelkesen és egyhangúlag jóváhagyja Gheorghe Gheorghhi-Dej­elvnén Jelentését ELŐRE 1962. május 1., kedd

Next