Előre, 1962. november (16. évfolyam, 4667-4692. szám)

1962-11-01 / 4667. szám

1962. november 1.– csütörtök „SZAVATOLJÁK KUBA BIZTONSÁGÁT!“­ ­ A PRAVDA CIKKE — MOSZKVA (Agerpres). — „Szava­tolják Kuba biztonságát!“ címmel a Pravda az alábbi cikket közli V. Borovszkij tollából: „Ezekben a vészterhes napokban az emberek először lélegzettek fel szabadon. Nagy örömmel értesültek arról, hogy létrejöttek a feltételei a ve­szélyes tűzfészek felszámolásának. Ez a tűzfészek azzal fenyegetett, hogy atomháború lángtengerévé vál­tozik. Az emberiség mély megelégedés­sel és hálával fogadta a szovjet kormány bölcs és ésszerű intézkedé­seit; a Szovjet kormány kezdemé­nyezte annak a válságnak a felszá­molását, amelyet az USA agresszív köreinek akciói váltottak ki a Ka­ribi-tenger térségében. A szovjet kormány lépéseit kizáró­lag az általános béke iránti gondos­kodás diktálja. Egyes nyugati rövid­látó politikusok veszélyes hibát kö­vetnének el, ha a békeszeretetet gyengeségnek, az egyezmény meg­kötését célzó elhatározást pedig a saját erőbe vetett bizalom hiányá­nak tekintenék. Az Egyesült Álla­mokban akadnak olyan felelőtlen személyek, akiknek nem volt ínyére az a békés megegyezés, amely a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke és az USA elnöke között jött létre. Ezek a személyek jelenleg is a Kuba elleni invázióra uszítanak, újabb provokációhoz folyamodnak és semmiképpen sem akarnak bele­törődni az általuk kiváltott feszült­ség enyhülésébe. A világ közvéleményét óvatosság­ra inti az USA hivatalos körei által terjesztett durva koholmány, amely szerint Kuba terrorakciókat szervez a latin-amerikai országokban. E koholmány terjesztésének időpontja nem hagy kétséget afelől, hogy az értelmi szerzők minden eszközzel alá akarják ásni a létrejött meg­egyezést és újabb ürügyet keresnek Kuba megtámadására. Az amerikai militaristák ugyanazon célból to­vábbi inváziós erőket vonnak össze, repülőket küldenek a Kubai Köz­társaság légiterébe, ami­­ veszélyes következményekkel járhat. Ilyen körülmények között rendkí­vüli jelentőségű, hogy az Egyesült Államok következetesen teljesítse a kubai terület integritásának tiszte­letben tartására vállalt kötelezett­ségeit. Ezért a világközvélemény homlokterében áll a Kubai Köztár­saság belügyeibe való be nem avat­kozás szavatolásának problémája, s a garanciák problémája az újabb fegyveres támadás ellen, amelyet a legagresszívebb erők nem szűntek meg előkészíteni. Fidel Castro, a Kubai Köztársa­ság miniszterelnöke nyilatkozatot tett, felsorolva a következő intéz­kedéseket, amelyek másokkal együtt biztosítanák ezeket a garanciákat. Először — meg kell szüntetni a gazdasági blokádot, valamint az összes gazdasági és kereskedelmi nyomás céljait szolgáló mindazon intézkedéseket, amelyeket az Egye­sült Államok világszerte alkalmaz Kuba ellen. Másodszor — be kell szüntetni minden aláaknázó tevékenységet, fegyverek és robbanó­anyagok légi és tengeri uton történő küldését és partra szállítását, zsoldosinvázió megszervezését, kémek és szabotőrök behatolását, vagyis mindazokat az akciókat, amelyek az Egyesült Álla­mok és a vele bűnrészességet válla­ló más országok területéről indul­nak ki. Harmadszor — véget kell vetni az Egyesült Államokban és Porto Ricoban levő támaszpontokról ki­induló kalóztámadásoknak. Negyedszer — az észak-amerikai katonai repülőgépek és hadihajók nem sérthetik meg Kuba légiterét és felségvizeit, ötödször — ki kell üríteni a guan­­tanamoi haditengerészeti támasz­pontot és vissza kell adni az Egye­sült Államok által megszállt kubai területet. Ezek a követelmények, amelyek­nek hivatásuk biztosítani Kuba szu­­verenitását és biztonságát, széles­körű támogatásnak örvendenek a békeszerető erők részéről. Kubának, amely kénytelen az agresszió állan­dó fenyegetésének körülményei kö­zött élni, törvényes joga gondos­kodni biztonságáról. Latin-Amerika népei, az egész haladó emberiség, kifejezve szolidaritását a hős kubai néppel, határozottan felemeli intő szavát e szent jog megsértésére irá­nyuló próbálkozások ellen. A Szovjetunió, amikor lépéseket tesz a világháború kirobbantásának veszélyével fenyegető legakutabb konfliktusok egyikének felszámolá­sára, akárcsak eddig, továbbra is a kubai nép mellett áll és nem von­ja ki magát a felelősség alól, hogy ezután is segítse. A szovjet emberek remélik, hogy az USA kormánya tartózkodni fog rövidlátó intézkedésektől és képes lesz féken tartani a felelőtlen uszí­­tókat. Ezzel megszilárdul a béke és a biztonság és létre jönnek a fel­tételek a többi sürgős nemzetközi kérdés megoldásához. „N. Sz. Hruscsov üzenete ragyogó diplomáciai dokumentum BRÜSSZEL (Agerpres). — N Sz. Hruscsov J. Kennedy elnökhöz in­tézett üzenete ragyogó diplomáciai dokumentum — jelentette ki Char­les Moreau, belga parlamenti képvi­selő egy nagygyűlésen, amely a Ku­bával való szolidaritás jegyében zajlott le. Számos olasz politikus kiemeli, hogy a szovjet kormány döntő mó­don járult hozzá a háború elhárítá­sához. Oronzo Reale, a Republikánus Párt főtitkára kijelentette : „N. Sz. Hruscsov reális politikájával meg­mentette a világbékét, s az összes országok érdekében lehetőséget te­remtett annak megszilárdítására . Bellol keresztény­demokrata kép­­viselő, a képviselőház külügyi bi­zottságának elnöke hangsúlyozta: „El kell ismernünk, hogy Hruscsov olyan ember, aki mélységesen át­­érzi nagy politikai felelősségét". •­ BUENOS AIRES (Agerpres). — TASZSZ: Az argentin békevédelmi bi­zottság táviratot intézett N. Sz. Hrus­­csovhoz, s ebben egyebek között hang­súlyozza: „Melegen támogatjuk az Ön nyilatkozatát, a Szovjetunió intézkedé­seit és javaslatait, amelyek nagy hoz­zájárulást jelentenek a béke és a nem­zetközi biztonság ügyéhez, Kuba önren­­delkezési jogának megvédéséhez és a vitás kérdések tárgyalások útján törté­nő megoldásához.“ Maria Rosa Oliver, a Nemzetközi Lenin-békedíj kitüntetettje a karibi medencei helyzet normalizálását célzó szovjet javaslatokra utalva kijelentette: „Véleményem szerint ezek a javasla­tok a lehető legbölcsebbek és a meg­értés szelleme hatja át őket... Hruscsov igen határozott ember, aki szilárdan bízik ügyének igazában“. Rosello Garcia Lupo közíró kijelen­tette: „Most már senki sem állíthatja, hogy nincs tudomása a Szovjetunió békeóhajáról“. ti Kétféle állásfoglalás... New York-i tudósítás Mint ismeretes, U Thaut, az ENSZ ideiglenes főtitkára Kubába utazott, s ezzel az USA által kirob­bantott a karibi-tengeri válság megoldásával kapcsolatos viták színtere is az ENSZ-székházából átkerült Havannába. Egyes amerikai lapok keddi szá­mai józanul ítélik meg a Szovjet­uniónak a kubai válság rendezését célzó konstruktív álláspontját. „Az események visszavonhatatlannak tű­nő alakulása az utolsó pillanatban irányt változtatott“ — írja egyebek között ezzel kapcsolatban a Was­hington Post, 1962 államférfiai be­bizonyították — teszi hozzá a lap — teljes mértékben tudatában vannak annak, hogy a romboló potenciál jelenleg mindent elpusztíthat a föl­dön. A józan gondolkodású emberek ellenőrzésük alatt tartották az ese­ményeket.“ „A kubai válság békés megoldá­sa világosan megmutatja — írja a The Worker —, hogy diplomáciai úton, az államférfiak véleménycse­réje útján, tárgyalások útján el le­het hárítani a tartós világbelső út­jában álló összes akadályokat“. Bizonyos amerikai sajtószervek beszámolóiból azonban kitűnik, hogy az USA-ban még mindig vannak olyan erők, amelyek ellenzik a ku­bai kérdés békés rendezését. Ultra­­reakciós lapok, közöttük a Daily News és a New York Mirror, saj­nálkoznak amiatt, hogy a Szovjet­unió kezdeményezése nyomán a dol­gok békés fordulatot vettek, s nyíl­tan kuba ellenes agresszióra uszíta­­nak. Az utóbbi napokban háborúra uszító nyilatkozatokat tettek Gold­­water, Miller szenátorok és mások. A tárgyalásokkal egyidejűleg a nemzetközi közvélemény most fi­gyelemmel kíséri a hivatalos ame­rikai állásfoglalás alakulását. A nemzetközi közvélemény azt várja, hogy a kubai kérdés rendezé­sével kapcsolatos tárgyalások során az amerikai fél gyakorlatilag bebi­zonyítsa : nem a háborús körök hisztériája, hanem a békét óhajtó emberiség parancsoló követelményei vezérlik. CORNEL RADUCANU Megkezdődtek a megbeszélések Havannában U Thant Fidel Castnval tárgyalt HAVANNA (Agerpres).­­ Az elnö­ki kancellária hivatalos közlen­énye hangsúlyozza, hogy U Thant, az ENSZ ideiglenes főtitkára és a kí­séretében levő személyek október 26-án megbeszélést folytattak a ku­bai kormány vezetőivel. Kubai részről a megbeszélésen jelen volt Fidel Castro miniszterel­nök, Osvaldo Dorticos köztársasági elnök, Raul Roa külügyminiszter és más hivatalos személyiségek. Amint a közlemény kiemeli, a 2 óra 15 perces megbeszélésen a ku­bai fél világosan kifejtette állás­pontját, amelyet a megegyezés ér­dekében feltétlenül figyelembe kell venni. Sajtóvélemények JORNAL DE BRASIL befolyásos brazíliai lap : A szovjet kormány in­tézkedései „Hruscsov nagy politikai győzelme“. NOVOS RAMOS: „Az összes né­pek elismerik, hogy a Szovjetunió megszabadította a világot egy sú­lyos veszélytől.“ VOICE OF ETHIOPIA: Az összes békeszerető népek az egész embe­riség békéjének és biztonságának megerősítéséhez nyújtott nagy hozzá­járulásként üdvözölték N. Sz. Hrus­csov üzenetét J. Kennedyhez. Ez az üzenet határkő a vitás kérdések bé­kés megoldásáért folytatott harc tör­ténetében. Az etiópiai sajtó nagy megelégedéssel üdvözli N. Sz. Hrus­csov üzenetét J. Kennedyhez. A lapok remélik, hogy a válság megoldása után tárgyalások következnek a leg­fontosabb vitás nemzetközi kérdé­sekben, amelyeknek rendezése erősí­teni fogja a világbékét. NEUE ÖSTERREICHISCHE RUND­SCHAU CIMŰ OSZTRÁK BURZSOA LAP : A szovjet kormány nemes kez­deményezése növeli a Szovjetunió ország népe szem­e­tekintélyét sok­ben. IL GIORNO című olasz lap: „Hrus­csov államférfihoz méltó valóságér­zetről tett tanúságot. A kubai válság rendezése nagy lépést jelenthet a világon annyira szükséges kölcsönös bizalom létrehozásához“. AVANTI, az olasz szocialista párt lapja: „Győzött a felelősségérzet. Ez mentette meg Kuba függetlensé­gét, forradalmának szabad kibonta­kozását. Ez tette lehetővé egy olyan katonai invázió elhárítását, amely halálos csapást mért volna a nem­zeti függetlenségnek és­ minden nép azon jogának elvére, hogy saját tapasztalatai és az önrendelkezés alapján szabadon irányítsa sorsát“. GUS HALL: A „z USA-nak ismét normális kapcsolatokat kell létesítenie Kubával“ NEW YORK (Agerpres). TASZSZ: Gas Hall, az USA Kommunista Párt­jának főtitkára, közzététel végett nyilatkozatot adott át a sajtónak, amely egyebek között így hangzik : „Kennedy elnök és Hruscsov mi­niszterelnök megegyezése eltávolí­totta az emberiséget egy nukleáris világégés küszöbéről. Igen bátorító a Szovjetunió elhatározása a raké­ták kivonásáról Kubából, valamint az Egyesült Álamoknak az a köte­lezettségvállalása, hogy nem indít inváziót a Kubai Köztársaság ellen. Kormányunk egyoldali akciói és blokádja — hangsúlyozta Gus Hall — sem a nemzetközi jog, sem az ENSZ-alapokmány, sem pedig orszá­gunk érdekei szempontjából nem igazolhatók. A béke és a haladás erőinek fő feladata ebben az időszakban az, hogy ne engedjék meg a nukleáris háború kirobbanását és megelőzzék az inváziót. Ez már megtörtént. Az emberiség ennél nagyobb győzelmét nehezen lehetne elképzelni. Az amerikai nép örvend, hogy kellő visszavágásban részesültek azok az ultrareakciós elemek, ame­lyek öngyilkossággal egyenlő hábo­rúba akarták belekényszeríteni or­szágunkat. Népünknek ébernek kell lennie, vigyáznia kell, nehogy meg­­ismétlődjék ez a vészes politika. A blokád gyors beszüntetését kö­vetően országunknak ismét normális kereskedelmi és diplomáciai kapcso­latokat kell létesítenie Kubával­. A mexikói kormány nyilatkozata MEXIKO CITY (Agerpres).­­ „A mexikói kormány megelégedéssel fogadta John Kennedy amerikai el­nök és N. Sz. Hruscsov miniszterel­nök megegyezését“ — hangsúlyozza a mexikói külügyminisztérium nyi­latkozata, amelyet Mexiko Cityben tettek közzé. A megegyezés — emeli ki a nyilatkozat — megszüntette „egy fegyveres összetűzés lehetősé­gét." A mexikói kormány „azt szeret­né, hogy ez a lépés a nemzetközi feszültség enyhüléséhez és a béke megszilárdításához vezessen minden ember javára“. A kubai ellenforradalmárok továbbra is inváziós terveket szőnek NEW YORK (Agerpres). TASZSZ Hírügynökségek jelentéseiről kitű­nik, hogy a kubai ellenforradalmá­rok, akik az USA-ba és a nyugati félteke más országaiba fészkelték be magukat, továbbra is terveket szőnek Kuba elözönlésére. Amint a UPI jelenti, José Mire­ Cardona, a kubai emigránsok főko­lomposa október 30-én kijelentette a sajtó képviselőinek: a vezetése alatt álló „forradalmi tanács fenntarti magának a jogot ahhoz, hogy füg­getlenül a jelenlegi válság rende­zési módjától, erőszakkal megbuk­tassa Fidel Castro kubai miniszter­­elnököt“. A France Presse hírügynökség miami (Florida) tudósítójának köz­lése szerint az elmúlt héten, az­ Egyesült Államok kubaellenes bio- , kádja folytán kirobbant éles nemz­­­zetközi válság időszakában a kubai emigránsok Alfa-66 nevű rohamosz­tagának néhány hajója Kuba part­jai felé tartott, hogy „megtámadja a sziget katonai objektumait“. Az expedíció kudarcot vallott. Amint a New York Times beismeri, a kubai emigránsok azt remélték, hogy az Egyesült Államok blokádja „Kuba elözönléséhez fog vezetni" Az emigránsok még a Hruscsov- Kennedy üzenetváltás után is „es­küdtek arra, hogy folytatni fogják a harcot a Castro-rendszer ellen", a sziget megszállásáért — írja a lap. ELŐRE ENSZ" Negyven afro-ázsiai ország határozati ............* javaslata a dél-rhodésiai kérdésben NEW YORK. — Az Agerpres kü­­löntudósítója közli: A 4. számú bi­zottság folytatta a dél-rhodesiai helyzet vitáját. Mint ismeretes, még jóval az általános vita befejezése előtt a bizottság és a közgyűlés ha­tározatot fogadott el, s ebben köve­telte, hogy sürgősen vessenek véget a színesbőrű lakosság és politikai pártjai üldöztetésének. A helyzet azonban mit sem válto­zott, a fajüldöző vezető körök no­vember 1-én életbe léptetik a faji megkülönböztetésen alapuló ok­mányt, amelynek értelmében egye­bek között 220 000 fehérbőrű lakos 50 parlamenti mandátumot, 3 600 000 színesbőrű pedig mindössze 15 man­dátumot fog kapni. A dél-rhodesiai fajüldözők érzik, hogy kicsúszik a talaj a lábuk alól, s éppen ezért sürgették a választásokat. A válasz­tásokat decemberre tűzték ki, nem pedig a jövő év tavaszára, ahogyan azelőtt megállapították. Most 40 afrikai és ázsiai ország küldöttei határozati javaslatot ter­jesztettek elő és abban szorgalmaz­zák, hogy a közgyűlés foganatosít­son határozott intézkedéseket a del­­ihodesiai rasszista kormány ellen. Nyomban e határozati javaslat előterjesztése után E. Whitehead, dél-rhodésiai miniszterelnök — az angol küldöttség tagja — olyan ar­cátlan és rágalmazó beszédet tar­tott, amely az összes ázsiai és af­rikai országok küldöttségeinek ve­hemens tiltakozását váltotta"­ ki. A szociális, humanitárius és kul­turális kérdésekkel foglalkozó 3. számú bizottságban megkezdték az alábbi kérdés megvizsgálását: „A faji előítéletek, a nemzeti és­­ állási türelmetlenség megnyilvánulásai“. A bizottság elé két határozati javasla­tot terjesztettek. Az elsőt az Egye­sült Nemzetek Gazdasági és Szociá­lis Tanácsa terjesztette be, s ebben felkéri a kormányokat, továbbra is tegyenek meg minden erőfeszítést a faji előítéletek, a nemzeti vagy faji türelmetlenség megszüntetése érde­kében. A második határozati javas­latot 11 küldöttség nevében , Mauri­tánia terjesztette­­elő, s ez nemzet­közi megegyezés előkészítését irá­nyozza elő a faji megkülönböztetés összes formáinak megszüntetésére. Dina Cocea-Brediceanu román küldött a hétfő esti ülésen kijelen­tette, hogy hazánk küldöttsége mind­két határozati javaslatot támogatja, de megjegyezte, ezeket úgy kellene megfogalmazni, hogy elítéljék mind­azokat a megnyilatkozásokat, ame­lyek ellenkeznek az emberek egyen­lőségének elvével. A román küldött hangsúlyozta, hogy az ifjúságot a béke és a népek közötti megértés eszméinek szellemében kell nevelni. Országunk e kezdeményezését az ülésszakon későbben fogják megvi­tatni. Dina Cocea-Brediceanu a to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy tör­vénykezési intézkedésekkel kell meg­akadályozni egyes országok faji megkülönböztetési gyakorlatát, majd kiemelte: a Román Népköztársaság törvényhozói, valamint oktatási rendszere egyaránt a fajok és nem­zetiségek békéjének, jogegyenlőségé­nek, barátságának és egyetértésé­nek elvein alapszik. Hazánk képvi­selője befejezésül kidomborította, tekintettel arra, hogy több kormány megszegi az ENSZ-alapokmány és az Emberi Jogok Nyilatkozata elveit, az Egyesült Nemzetek Szervezetének sürgősen közbe kell lépnie olyan for­mában is ,hogy nemzetközi meg­egyezést dolgoz ki a nemzetek és fajok jogegyenlőségéről. MIRCEA MALIJA ELŐADÁSA NEW YORKBAN Mircea Malita, a Román Népköz­­társaság helyettes külügyminisztere október 29-én a nemzetközi kérdé­sekkel foglalkozó kanadai intézet New York-i fiókjának meghívására előadást tartott a tagság előtt az ál­talános és teljes leszerelés kérdésé­ről. Mircea Malija az előadás után válaszolt a hallgatóság kérdéseire. Két határozattervezet a politikai bizottság előtt a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésének kérdésében A Politikai Bizottság október 30- án befejezte az általános vitát a nukleáris fegyverkísérletek meg­szüntetésének kérdésében. A bizott­ság most megkezdi a két határozat­­tervezet megvizsgálását. ‘ Az első tervezetet 33 ország kül­döttségei terjesztették elő. A terve­zet felhívja az ENSZ-közgyűlést, ítéljen el minden nukleáris fegyver­­kísérletet, követelje e kísérletek megszüntetését, legkésőbb 1963 ja­nuár 1-ig, támogassa a nyolc állam 1962 április 16-i közös emlékiratát. A másik határozattervezetet az USA és Anglia küldöttségei terjesz­tették elő. A nyugati hatalmak régi javaslatait ajánlják tárgyalási ala­kul, beleértve a részleges egyez­ményre, vagyis a légköri, víz alatti és kozmoszbeli kísérletek megszün­tetésére vonatkozó ismert követe­lésüket is. A tervezet egyetlen szó­val sem említi a föld alatti nukleá­ris kísérletek megszüntetésének szükségességét. P. D. Morozov, a Szovjetunió kép­viselője a Politikai Bizottságban mondott beszédében utalt az előter­jesztett határozattervezetekre. A Szovjetunió küldöttsége koráb­ban is hangsúlyozta — mondta Morozov —, hogy a szovjet kor­mány pozitív álláspontra helyezke­dik Mexikó javaslata tekintetében, amelyet ma több mint 30 küldöttség támogat, s amely 1963 január 1-re irányozza elő az összes nukleáris kí­sérletek megszüntetését. A Szovjetunió képviselője kidom­borította, hogy az USA és Anglia határozattervezete nem kielégítő. Ez a tervezet többek között csak futásig tesz említést a semleges ál­lamok memorandumáról, amelyet — amint a vita során kitűnt — az ENSZ tagok többsége jó alapnak te­kint a kérdés megoldására A Közös Piac következménye Nyugatnémet lapok az ország fokozódó gazdasági nehézségeiről . A S N­yugat-Németország gazdasági - A­­ életében egyre sűrűbben tűn­nek fel a hanyatlás jelei. Az ipari termelés növekedésének üteme las­súbb, mint a megelőző években, az árak növekednek, a pénz értéke csök­ken. A nyugatnémet sajtó fokozódó aggodalommal foglalkozik ezekkel a jelenségekkel. Október elején a Süddeutsche Zei­tung az alábbiakat írta A hanyatlás már meg is kezdődött című cikké­ben. „Szeptember folyamán a nyugat­német tőzsdéken tovább csökkentek az árfolyamok, a hónap végén átlag­ban 7 százalékkal voltak alacsonyab­bak, mint a hónap elején. Ez egy állandó és fokozatos csökkenés, amely még 1960 őszén kezdődött... Az értékpiacon megnyilvánuló általános csökkenő irányzatnak gazdasági okai vannak. Az Egyesült Államok gazdasági helyzete kedvezőtlen és számos jel arra utal, hogy az elkövetkező évben az amerikai konjunktúra tovább gyengül. A Közös Piac államainak gazdasági fejlődése félreérthetetlenül lanyhulóban van. Anglia továbbra sem tudja felpezsdíteni gazdasági éle­tét, mégpedig úgy, hogy ugyanakkor fizetési mérlegét is megjavítsa. A be­ruházások csökkenése világosan utal a konjunkturális helyzet rosszabbodá­sára Angliában. A nyersanyagok vi­lágpiaci ára csökkenésének következ­tében a nyersanyagokat termelő ál­lamok deviza­nehézségekkel küzde­nek, s emiatt kénytelenek csökken­teni külföldi behozatalokat és az ipa­rosítás ütemét. A Nemzetközi Pénzügyi Alap nem­régiben megtartott washingtoni kon­ferenciáján, amely— egyes felek ér­dekeinek megfelelően — túlzottan optimista légkörben zajlott le, az an­gol küldötteknek az volt a véleme­. KAMPALA (Agerpres) Az ugandai Entebbeben, a nyugatnémet külügy­minisztérium több mint 60 képviselője gyűlt össze, közöttük az Afri­kában akkreditált nagykövetek és a diplomáciai képviseletek más ve­zetői. A diplomáciai tanácskozás elnöke Gerhard Schröder nyugat­német külügyminiszter. A Reuter hírügynökség szerint a nyugatnémet diplomaták közös álláspontot akarnak kidolgozni a nyugatnémet kül­politika stratégiai és taktikai irányvonalát illetően az afrikai orszá­gokkal kapcsolatban. Az értekezlet munkálatairól valószínűleg csak a közvetlen feletteseket tájékoztatják — a nyugatnémet monopóliumok képviselőit, akik sikeresen kiszorítják Afrikából, angol, francia és belga vetélytársaikat. Í­gyük, hogy közeledik a világkeres­­­­kedelem (tőkés világkereskedelem —­­ szerk. megj.) konjunktúrájának ha­­­­nyatlása. Amennyiben tényleg egy­­­ időben romlana le a konjunktúra a­­ tőkés Európában és az Egyesült Ál­­­­lamokban, úgy ez kétségtelenül ki­­­­hatna a tőkés világ nemzetközi ke­reskedelmére is. A nemzetközi tőkés piacon megnyilvánuló kedvezőtlen konjunktúra súlyosan érintené a nyu­gatnémet gazdaságot is, mert, amint tudjuk, ez nagymértékben az export­tól függ. Az utóbbi tíz évben ugyan­is a nyugatnémet gazdasági konjunk­túra az export gyors növekedésén alapult. Az ipari termelőkapacitások ki­használása az idén kisebb méretű, mint az elmúlt években, egyes becs­lések szerint az ipari felszerelés ka­pacitásának csak mintegy 88 száza­lékát használják ki. Ennek oka: a megrendelések hiánya. A megrende­lések száma állandóan csökken és a csökkenés mértéke ez év augusztu­sában nagyobb volt, mint tavaly. Mindebből az következik — szögezi le a Süddeutsche Zeitung —, hogy nem állunk távol a pangástól... A felszín mögött amely még pillanat­nyilag magán viseli a konjunktúra nyomait, már most megkezdődött a gazdasági élet hanyatlása.“ Hasonló borúlátó hangon ír a ham­burgi Die Welt is. Az egyik nem­rég megjelent cikke főként az ár­emelkedés kérdésével foglalkozik. A cikkíró gúnyosan állapítja meg, hogy míg a kormány széleskörű takarékos­ságot hirdetett, addig „a megélhetés egy év leforgása alatt 4,6 százalékkal drágult.“ Ezzel kapcsolatban a cikk a következőket írja: „Nyugtalanságot kelt az a tény, hogy 1962-ben hirte­len közel 5 százalékkal drágult az élet. A rohamos drágulás teljesen meghiúsította a Szövetségi Banknak és a kormánynak azt a kísérletét, hogy stabilizálja az árakat és a va­­­­lutát. Az áralakulás elemzése azt mu­tatja, hogy különösképpen az élelmi­szercikkek ára növekedett. Az euró­pai piacra (vagyis a Közös Piacra —szerk. megj.) vonatkozó új szabály­zatok életbeléptetésének következté­ben ezen termékek ára az elkövetke­zendő időszakban is növekedni fog. De az áremelkedések nemcsak a me­zőgazdasági termékeknél jelentkez­­­­nek, hanem a létminimumot megha­­­­tározó más elemeknél is. Így például­­ a házbérek az utóbbi három-négy­­ évben 21 százalékkal növekedtek, a közszállítási díjak 20 százalékkal. Ezenkívül drágultak a pihenési és szórakozási költségek, az oktatás... a ruházati cikkek 6,5 százalékkal, a háztartási cikkek 3 százalékkal.“ Az árdrágulás kérdésével foglalko­zik a Die Andere Zeitung is. A fo­gyasztó szemszögéből nézve című cikkében a következőket olvashatjuk: „Az áremelkedés terén nem volt nyári szünidő. Az áremelkedés ta­vasszal és a nyár elején volt a leg­nagyobb, azóta semmilyen csökkenés sem mutatkozott, sőt egyes cikkek árai növekedtek is. A szakemberek úgy vélik, hogy ez az irányzat a jövő hetekben még határozottabban je­lentkezik. Az ok: életbe léptek a Kö­zös Piac új előirányzatai. A drágulás nemcsak az élelmiszer­­cikkeknél nyilvánul meg. Amint a Frankfurt am Main-i őszi vásár bizo­nyította, a textilcikkek, a háztartási cikkek és a bútorok ára is növekszik. A különböző közszolgáltatási díjak növekedése is drágítja a megélhe­tést Ez év októberében növelni akar­ják a vasúti személy- és áruszállítási díjakat és valószínűleg, hogy a posta­díjak is emelkedni fognak. Az árak növekedése mindenekelőtt a szerény jövedelmű családok pénztárcájának rovására megy. Ma már nem titok, hogy a jövő évben a költségvetési kiadások összege legalább öt milliárd márkával lesz nagyobb, mint az idén. Az emberek nem tudják elképzelni, hogyan lehet majd a hatalmas kiadá­sokat a rendes költségvetési jöve­delmekből fedezni. A kormány pénz-,­ügyi szakértői hosszantartó vita után eddig csak egyetlen kérdésben egyez­tek meg: a költségvetést csak adó­növelés útján lehet egyensúlyban tartani. Elképzelhetjük, hogy ez az intézkedés ugyanazokat a rétegeket sújtja, amelyek az árnövekedés miatt is szenvednek.“ És hogy a nyugatnémet lapnak ag­godalmai helytállóak és hogy a költ­ségvetés csupán a­ bonni militarista körök érdekeit szolgálja azt bizonyít­ják a legutóbbi időben közzétett ada­tok is. A jövő évi költségvetési kia­dásoknak több mint 25 százalékát, vagyis 17 milliárd márkát, a Bun­deswehr felfegyverzésére fordítják. Ezenkívül 600 millió márkát költe­nek a nyugati hatalmak megszálló csapatainak fenntartására, a revans­­propaganda pedig 244 millió nyugat­német márkába kerül. Természetesen e költségtételeket az általános érdekű közszolgáltatási kiadások terhére nö­velik. Ezt bizonyítja a lakásépítési költségelőirányzatok csökkenése. Mindezek a tények a nyugatnémet gazdaság növekvő nehézségeire utal­nak L. G. :Gyakorlati tevékenység" a srínai külügyminisztérium afrikai diplo­­máciájában ... (Nie, Nicolaescu rajza) ­ Ma ünnepet ül Al­géria népe, a nejm­zeli függetlenségi harc lrán­ját ünnepli. A hazafiak egy csoportja nyolc évvel ezelőtt, 1954 no­vember elsején adta ki felhívását az általános népi felkelésre. Né­­hány nap múlva már 4000 főnyi szervezett partizán-haderő állt harcra készen, s foglal­­ta el hadállásait a con­stantini hegyekben. Eb­ből nőtt ki a százezret felszabadító néphadse­reg, amely több mint hét éven át dacolt a félmilliónál nagyobb gyarmati hadsereggel... S így lett aztán no­vember­­ a nemzeti függetlenségi harc nap­ja és ünnepe Algériá­ban. Milyen volt akkor az ország és a nép hely­­zete? Idézzük egy fenti kérdésre válaszoló ak­kori újságcikkből: Az Algériában mű­ködő 37 legnagyobb francia érdekeltségű vállalat 1953-ban nyolc milliárd frank profi­tot mutatott ki (mel­­lesleg: tízszer annyit, mint 1947-ben). Ezzel szemben hivatalos ki­mutatások szerint a tízmilliós lélekszámú országban egy millióra rúg a munkanélküliek száma. A lakosság zö­mét kitevő parasztság helyzete siralmas. A jó földek szinte kivétel nélkül francia ültetvé­nyesek kezében van­nak. Az algériai pa­rasztok legtöbbje kö­ves, homokos földecs­­kéjéből képtelen eltar­tani családját. Százez­rek élnek földkuny­hókban, bádogviskók­ban. Minden évben százezrek pusztulnak éhen azon a földön, a­­mely egykor az egész tájegység éléskamrája volt. Száz muzulmán gyermek közül csak nyolcnak jut iskola. Az országban egyetlen szü­lészet van, s mindösz­­sze harminc orvos jut egy millió lakosra... Algéria népe győzte­sen került ki az egyen­lőtlen küzdelemből. S amit a múltból fen­tebb idéztünk, csak halványan illusztrálja, milyen súlyos öröksé­get vett át az egykori gyarmat romjain meg­született független köz­társaság. S a szokvá­nyos gyarmati öröksé­get itt még súlyosbít­ják a hét és fél éves háború rombolásai, s az OAS garázdálkodásá­nak átkos következmé­nyei. Algír,a főváros most ünnepi díszt öltött, a háztetőkön, erkélyeken az Algériai Demokra­tikus és Népi Köztár­saság nemzeti lobogóját lengeti az őszi szél , de a tudományegyetem épületének ablakai még üveg nélkül, vakon te­kintenek le az ünnep­lőkre, a prefektúra épülete romokban he­ver, s nem épült még újjá a posta és a táv­irda központi épülete sem, amelyet annak idején az QAS-bandi­­ták felgyújtottak és a tűz martaléka lett.Szer­­te az országban a fal­vak százait perzselte fel a háború, Algéria híres szőlőit lövészár­kok tették csúffá, a földeket még most is sok helyen darabokra szabdalja a drótsövény. Óriási feladatok álla­nak tehát Algéria népe és kormánya előtt. De a mai ünnepen már bizonyos eredmények­ről is számolhatnak be országépítő munkájuk­ban. Mindenekelőtt megszervezték az őszi mezőgazdasági munká­latokat, h­ogy biztosít­sák a jövő évi termést. A kormány felhívásá­ra a mezőgazdasági munkások és szegény­parasztok sok vidéken „kölcsönös segítség­nyújtó“ „bizottságokat alakítottak a megszö­kött törösurak föld­jeinek közös megmun­kálására. Az ország gazdasági és politikai független­ségének megszilárdít.­ Köszöntjük az ünneplő Algériát! Mára a kormány nagy*,­szabású iparosítási programot dolgozott ki. A nagy iparvállala­tokat államosítani fog­ják. Közben erőfeszíté­seket tesznek a megle­vő gyárak, üzemek iparvállalatok folyama­tos termelőmunkájának biztosítására. Algéria népe ma ün­nepli először szabadon, a béke és a nemzeti függetlenség körülmé­nyei között november elsejét. Éveken át, ezen a napon, a végső győ­­zelembe vetett hit fű­tötte át a fegyveresen vagy fegyvertelenül, de mindenképpen harcban álló népet. Ma, a győ­zelem után, a nemzeti függetlenség áldásos napja alatt, a gyarmati rendszer átkos öröksé­ge ellenére bizakodás­sal tekint a jövőbe Al­géria népe. Bízik önnön erejében és a baráti országok támogatásá­ban. Bízik benne, hogy ugyanazok az erők, melyek­ győzelemre vit­ték, vagy segítették függetlenségi harcát, diadalra viszik, diadal­ra segítik országépítő munkáját is. Hazánk dolgozó né­pe szolidaritásáról és támogatásáról biztosít­ja­ Algéria országépítő népét, nemzeti ünnepe alkalmából forrón üd­vözli és sok sikert kí­ván neki függetlensége megszilárdításában, ha­zája fejlesztésében. B. T. A független Algéria zászlaja leng Algír fölött. i*

Next