Előre, 1963. január (17. évfolyam, 4720-4744. szám)
1963-01-03 / 4720. szám
3 KOLOZSVÁR: MUNKÁVAL ÜNNEPELTEK Kevesen utaznak, a várótermek kissé kihaltnak tűnnek. Alig egy két ember áll a pénztárak előtt. — Ebben az évben már mindenki elutazott — mondja Tirnoveanu Ioan a szolgálatos állomásfőnök helyettes. Az elmúlt három nap alatt rengeteg utasunk volt. Három különvonatot, egy gyorsat és két személyt is indítottunk a forgalom lebonyolítására. De menjünk ki a pályaudvarra, néhány perc múlva indul az év utolsó vonata. 23 óra 30 perc. Még egy félóra van tehát az 1962-es esztendőből. A második vágányon ott áll a Máramarossziget felé induló személyvonat. A vizsgáló lakatosok hosszúnyelű kalapácsaikkal ütögetik a kerekeket. — Nincs semmi bajunk — csilingelik a vasabroncsok. Szatmári István és Szabó Elek lakatosok tüzetesen átvizsgálják a kocsikat, mert legtöbb baj az összekötő tömlőkkel van. A gőznyomástól meglazul a tömítés, ha nem javítják ki, hidegben maradnak az utasok. A két lakatos percek alatt végzi el a munkát. A csapágyakat is ellenőrzik. Semmi sem kerüli el figyelmüket, jól tudják, az ő munkájuktól függ elsősorban a szerelvény épsége. Ha csak egy csapszeg eltörik, vagy hiányzik, amely nem sokkal nagyobb egy hajcsatnál, máris megvan a baj. Majdnem tíz éve végzik ezt a felelősségteljes munkát. Megszokták, szeretik szakmájukat, több éve élmunkások. Gábor Ioán mozdonyvezető és segítője Moldovan Simion sütő már készen áll az útra. Jól felszerelve, a szerkocsin hegynyi szénnel, jól kitisztított kazánnal indulnak az új évbe. A vezér az óráját nézi. Két perc van hátra az indulásig. Az elmúlt évben egyetlen percet sem késtek, jutalmul megkapta a 13. fizetést. Fűtője segítségével pedig 150 tonna szenet takarított meg. Felvillan a szemafor zöld fénye. Iugan Ioan és Jankó József kalauzok már a lépcsőn állanak. Lámpáikkal jelzik az indulást, a csomagrakók is elvégezték munkájukat. Iancu Marin csoportvezető véleménye szerint az elmúlt héten kétszer anynyi csomagot raktak fel a vonatra, mint egész hónapban. Egyre sebesebben gördülnek a váltókon a kerekek. Teljes gőzzel száguld az új év felé az acélparipa. De nincs megállás. Nemsokára érkezik a pályaudvarra az új év első tehervonata, a 4532-es szerelvény. Indicas Simion, a vizsgáló lakatosok főnöke, Muresan, A Vasile és Naica Alexandru lakatosok az állomás nagy villanyórájának percmutatóit figyelik. Élesen vág bele az éjszakába a tolatómozdony füttye. A fűtőházból újabb és újabb mozdonyok kapcsolódnak bele a „koncertbe“. 12 óra. Boldog újévet, elvtársak, lép előre Incicas a fiúk felé. Percnyi pontossággal futott be a hosszú tehervonat. A vizsgáló lakatosok a sínek mellett guggolva figyelik a sebesen gördülő kerekeket. A legkisebb rendellenességet is azonnal észreveszik. •— Három féktuskót kell kicserélni, az 5-ös, 7-es és 9-es vagonoknál, láttátok — fordul Incicas a két vizsgáló lakatos felé. Szótlanul látnak munkához. Megszokták, hogy a főnök menetközben is észreveszi a legkisebb hibát. — Ezek aztán szakemberek — mondja elégedetten Lukács János kocsirendező, így már mi is késés nélkül kezdhetjük meg a tolatást. Valóban a két lakatos rekordidő alatt frissítette fel a csapágyak fáradt olaját és cserélte ki a hibás féktuskókat. Kurtán, élesen szólnak a rendezők sípjai, egymásután kapcsolják a szerelvényhez az új vagonokat. — Majdnem tíz perccel hamarabb végeztünk — mondja Lukács János. Ezt a jó kezdést egész évben meg kell hogy tartsuk. — Az elmúlt esztendőben (alig 5 perce hogy az új évbe léptünk) — mondja Lukács János — minden vonatot az előírt időben indítottunk útnak. Ugyanakkor sikerült csökkentenünk a veszteglési időt. Ebben az évben vállaltuk, hogy teljesen kiküszöböljük a vagonok veszteglését. A kolozsvári vasútállomásról kiinduló első tehervonat 1963 első órájában többezer tonna árut vontat terven felül. Havas eső verdesi a tovainduló piros kocsik oldalát. A kerekek alatt suhan a föld. Mind jobban benépesedik az állomás, az üres sínpárokra újabb és újabb tehervonatok gördülnek. Pontosan érkeznek és indulnak ki az új év első szállítmányai. Lakatosok, forgalmisták, szorgalmasan dolgoznak. A hivatás szeretetében, a szorgalomban rejlik eredményes munkájuk titka. SZÉKELY PÁL ZSÍLVÖLGYE: Bányász mulatság Az elmúlt év utolsó óráiban kerestük fel az aninószai bányászokat. Este hét órakor a bányaüzem lámpaházából már csak hat benzinlámpa hiányzott, azaz még hat bányász felérkezését várták. A többiek már mindannyian az ünnepre készülődtek. A bányászklub előtti kis parkban ezerszínben fénylett egy óriásfenyő. Mellette gyerekek százai zsibongtak. Az aninószai bányászok örömét fokozta az év folyamán szerzett hírnév. Hiszen 1962-ben ők bizonyultak Zsilvölgye legjobbjainak. Év végéig terven felül 34 700 tonna fóminőségű szenet küldtek felszínre. Kitűnő eredményeket értek el az új tervévre való előkészületek terén is. Mind a tervmutatók, mind pedig a tartalékok biztosítása terén elérték az 1963-ra tervezett szintet. Nem csoda tehát, hogy december utolsó napján virágos kedvében van mindenki. A klubhelyiségben, a vendéglőben és fent, a bányaüzem gyülekező nagytermében fehér terítővel borított asztalok, rajta kitűnő ételek és italok várták a bányászokat. A vendéglőhelyiségbe két kislányával jött el Cristea Aurel élbányász, a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, aki koccint a múltévi sikerekre és az újévi tervekről beszél. Bíró Mihály élbányász a 13. szilvesztert tölti a bányászklubban. Ugyanis 13 éve annak, hogy az aninószai bányában dolgozik, 10 éve egyike a legjobb brigádvezetőknek. Az üzem ifjúsága külön szilveszterezett, fent a bányaüzem gyülekező nagytermében. Még a kezdet kezdetén az üzem kultúragitációs brigádjának színvonalas műsora méltatta a fiatal élenjáró bányászok kiváló eredményeit. Még csak néhány perc volt hátra éjfélig. A mulató helyiségekben és az utcák mentén felszerelt hangszórók Gheorghe Gheorghiu- Dej elvtársnak a rádióban mondott ünnepi beszédét közvetítették, íme megjött az új esztendő is. Borral teli poharak koccannak össze, Jókívánságok hangzanak el a bányászok ajkáról. Brindus Aurel mérnök az élenjáró bányarészleg vezetője üdvözölte a részleg bányászait. Pop Ioan főmester, Kibédi Ferenc, Péntek Sándor, Asmarander Augustin, Petrie Nicolae és más élenjáró bányászok kívántak egymásnak sok sikert az új esztendőben. BARA MIHÁLY Vajon Götz Lurtz költövényi kollektivista mire koccint vendégeivel ? Egyetlen mondatban nem is lehetne felelni reá, mert lám, a koccintás is gyakran ismétlődött. Poharat ürítettek a kollektív gazdaságra, amely elhozta számukra a bőséget, az idei termésre és az ebből eredendő részesedésre. S utána következett a jókívánság, hogy a jövő szilveszter éjszakáját is ilyen terített asztal mellett, éppen ilyen jókedvvel ülhessék meg NAGYVÁRAD: A második búcsú 1962-től A fényárban úszó virágokkal, színes girlandokkal díszített teremben önfeledt felkiáltások, nevetés, poharak koccanása keveredik az agitációs brigád ízes tréfáival. Képek elevenednek meg a színpadon a nyomdászok életéből. Gyorsan pereg a filmszerű előadás, észrevétlenül telnek a percek. Elérkezik a várva-várt pillanat, az óra mutatója maga mögött hagyja az 1962-es év utolsó percét is. Boldog újévet — röppen százak ajkáról szerte a teremben s vidáman cseng a koccintásra emelt pohár. Örömtől ragyogó arcok köszöntik az 1963-as évet. A hosszú asztalsoroknál ott látni Vigh Sándor könyvkötőt, Varga Lajos karbantartót, Nagy Sándor gépmestert és végig a teremben a többi nyomdászt, családtagjaikkal együtt. Ott van Baka László minőségi ellenőr, az örökifjú Laci bácsi. Ugyanúgy mint tavaly, tavalyelőtt és mindig a vállalat közös szilveszterén. Vidáman, kifogyhatatlan jókedvvel. Hogy hányadik neki a mostani, azt nehéz lenne megszámolni. Nehéz, hisz 1962- ben is kettő volt a nagyváradi Nyomdavállalatnál. Az első december 11-én, az üzemben, mikor elkészült az utolsó tervbe vett könyv, kikerült a gépből az utolsó nyomtatvány, az utolsó színes ív is. Útrakészen álltak az 1962-es évre tervezett füzetek, utolsót csattant a cipősdobozokat szabó vágógép. A nagyváradi nyomdászok együtt töltik a második szilvesztert is. Együtt az év utolsó napját, mint bármelyikét az elmúlt évben a hajtogató gépnél, nyomógépeknél, a betűvel teli szekrények között a szedőteremben. Ezeknek a szorgos hétköznapoknak sikerét ünnepük százan és százan a fényárban úszó klubhelyiségben, emelik koccintásra poharukat az újév köszöntésére, az új feladatok sikeres teljesítésére. KOVÁCS LAJOS EŐRE BUKAREST Javában áll a szilveszteri mulatság a fővárosi 23 August üzemek kultúrtermében. Sok kiváló munkasiker született 1962 folyamán ebben az üzemben. Erre koccintottak a kollektíva tagjai, ezt ünnepelték dallal, tánccal , MAROSVÁSÁRHELY: Karnevál a Kultúrpalotában Még néhány perc és az utolsó lap is lehull a régi naptárról. — Mit vár az új esztendőtől ? Talán 1962 utolsó interjúja hangzik el. A jelmezes lány meghökken a nemvárt kérdésen, aztán megvillan fehér fogsora. — Békét, boldogságot. Ezt is akarom jelképezni — mutat végig jelmezén. — Elárulja a nevét ? . Kacag. — Szívesen, de csak éjfél után.. A marosvásárhelyi ■ IMSZ bizottság az idén is megrendezte ahagyományossá vált nagy szilveszteri jelmezes estét. Amit a fiatalok dús képzelete ötletes jelmezekben elővarázsolhatott, az mind itt van ezen az éjszakán a Kultúrpalota termeiben. A tömegben álarcos, jelmezes párok. Egyik másik körül valóságos csoportosulás támad. A város üzemeinek, intézményeinek legjobban dolgozó fiataljai vannak itt. — Szász János udvarfalvi kollektivista, mutatkozik be az egyik ifjú. Háromszázhatvannégy munkaegységet hagyott maga mögött az óesztendőben. — Lőrincz Márton, az Electro- Mures lakatosa, nyújtja a kezét egy másik. A zenekar hirtelen elhallgat, elalszik a villany- Harsány éljen remegteti a tükörterem ólomkeretbe foglalt színes üvegtábláit. Megérkezett az új esztendő ... A fiatalok köszöntik egymást, kemény kézszorítások erősítik meg a sok jókívánságot : — Boldog új esztendőt, erőt egészséget, jó munkát ! Kihirdetik a jelmezverseny eredményét. Most már megmondja nevét Tóti Margit a Maros konfekciógyár fiatal élmunkásnője. Jelmezével az első díjat nyerte. Egy órakor megjön Télapó is, tele tarsollyal. Megdicséri az élenjárókat, de bizony odamondogat a kullogóknak Aztán újra szól a zene, táncolnak a párok, Keleten halvány fény pattan. Reggel van, 1963 január első napjának reggele. Az utca megtelik boldog fiatalok kacagásával: — Boldog újévet ! — SÁNDOR ATTILA ONESTI: Az új város új esztendeje Kimagasló munkasikerekkel köszöntötte 1963-at vegyiparunk fellegvárának, Onestinek munkakollektívája. Az Onesti—Borzesti építőtelepkomplexum 700 lakosztályt s egy 350 személyt befogadó kantinvendéglőt adott át rendeltetésének ezekben a napokban. Csaknem egészen elkészült az új posta és telefonközpont, valamint több más társadalmikulturális célokat szolgáló épület is. A borzesti vegyikombinát munkásai, mérnökei, technikusai Népköztársaságunk 15. évfordulójának tiszteletére határidő előtt teljesítették az 1962-es terv mutatószámait s terven felül 26.000.000 lej értékű terméket állítottak elő. Ugyanezeket lehetne elmondani a finomító, a hőerőmű és a szintetikus műgumi komplexum munkakollektívájáról is. Nos, a vegyipari város dolgozói a kimagasló sikerek felett érzett öröm jegyében ünnepelték meg az idei szilvesztert. Száz és száz ember gyűlt össze a borzesti vegyikombinát, a kőolajvegyészeti iskolakomplexum, a finomító kultúrtermeiben és az új kantinvendéglőben, hogy pohárral a kézben jókedvűen és elégedetten búcsúzzon 1962-től és köszöntse az új esztendőt. Csak a finomító szépen feldíszített termében több, mint 350 fiatal munkás és élmunkás jött össze szilveszterezni. A szintetikus műgumikombinát Bll részlegének agitációs művészbrigádja gazdag műsorral szórakoztatta a fiatalokat. Aztán következtek a meglepetések, amelyek közül nem hiányzott Télapó sem. Éjjel 12 óra előtt pár perccel Ion Croicu, a városi NTSZ bizottság első titkára mondott pohárköszöntőt, sok sikert kívánva a fiataloknak 1963-ban. Sok szeretettel és meleg barátsággal vették körül a fiatalok -a velük szilveszterező Roberto Ruffin kubai fiatal munkást, aki a borzesti vegyikombinátban specializálja magát. gheorghe gorun BRASSÓ-POJÁNA 1963. Az itt szilveszterezők 1963-ra ürítik poharukat. Hogyan érezték magukat az ország minden részéből idesereglett dolgozók ? Nos, a kép önmaga helyett beszél Szilveszter estéje a Cenk alatt. Ezer meg ezer kivilágított ablakával úgy tündöklik, sziporkázik Brassó, mint egy hatalmas gyémántékszer a hegyek havas foglalatában. Köd és sötétség hiába próbálkozik, nem tudja elhomályosítani ezt a fényáradatot, amit az ünnepi kedv és az öröm gyújtott az új lakónegyedek otthonaiban, az üzemi klubokban, a belváros ódon házaiban, az éttermekben és báltermekben szerte a városban A diákmenzák felé ifjak és lányok serege igyekszik. A Műegyetem hallgatóinak hóna alatt most nincsenek könyvekkel megpakolt aktatáskák, mint máskor. A diáklányok magassarkú báli cipőben kerülgetik a hóolvadásból keletkezett tócsákat és a hógolyót, amivel a fiúk dobálják meg őket vidám üdvözletül. Az erdészeti kar hallgatóit a Pavlov utcai diákmenza kapuja nyeli el. Az időtől bámult épület földszinti termei csodálatos változáson mentek át erre az alkalomra. Mintha nem is a prózai rendeltetésű étkezdében, hanem egy földre varázsolt mesekastélyban hullámzana az ünneplőbe öltözött diákság. A boltíves mennyezetet sokszínű papírszalagok lengik át. Fenyőág és virág díszíti a komoly falakat. Habfehér abroszon bortól gyöngyöző poharakban csillog a fény. Ügyesen végezték dolgukat a rendezők. Ismerkedjünk meg egyikükkel. Alacsony szőkén fiatalember, Vrábeta Mihainak hívják. Az erdészeti kar Diákszövetségének titkára, másodéves hallgató. Munkás volt egy olténiai fakitermelő telepen, onnan küldték az egyetem padjaiba. Élete a mai fiatalok sorsát példázza, akiknek tehetségét a szocialista társadalom segíti szárnybontáshoz. A máskor komoly éltanuló, aki szurkolás nélkül készül a legnehezebb vizsgákra is, most meglehetősen izgatott: — Először bíztak meg ilyen feladattal és azt szeretném, hogy jól sikerüljön a mai éjszaka, hogy felejthetetlen legyen a diákok számára. Úgy látjuk, fölösleges aggódnia. Magasra csap a jókedv már az első pohár után és amikor a konyha felől, pecsenyével megrakott tálakkal kezükben bevonulnak a szakácsoknak öltözött diákok, hangos taps üdvözli őket és egy kicsit a rendezői ötletet is. Szól a zene, körbe járnak a sülttel, majd a hagyományos töltöttkáposztával megrakott, tálak, nevetést fakasztó, tréfás pohárköszöntők búcsúztatják az óesztendőt. Tiszteletteljes és mégis baráti szavak üdvözlik a tanári kart, élén Costea Constantin dékánnal, aki ezen az estén cseppet, se öreges, cseppet se professzoros, hanem épp oly jókedvű, mint a 20— 21 évesek. A vacsora még be sem fejeződik, amikor hirtelen elhallgat a zene. Marcu Marin, az egyetemi pártszervezet titkára kér szót az ünneplőktől Az est meglepetése következik: az erdészeti kar 20 legjobb tanulóját könyvekkel■ jutalmazzák Ivanescu Alexandru... Prica Florica... Tuzson Tibor... — hangzanak ki sorban a nevek és akiket szólítanak, felragyogó arccal veszik át a selyemszalaggal átkötött tekintélyes könyvcsomagot. Ez az éjszaka a szórakozásé, de a megajándékozottak nem tudják megállni, hogy ki ne csomagolják az ajándékot Micsoda öröm! A legújabb tudományos művekbe lapozgathatnak bele. A műegyetem faipari karának épületében 300-nál több hallgató szilveszterezik. Egy részük a faipari kar hallgatója, más részük, a sok kedves ifjú lány, a Pedagógiai Főiskola növendéke. A tekintélyes aulát, ahol a tudomány új vívmányait szokták ünnepelni nagygyűléseken, ahol nemrégiben a kozmoszt meghódító űrhajókat és a szovjet űrpilótákat ünnepelték, most bálozó fiatalok vidám zsivajássa tölti be, sőt néhány nagy előadóteremből is kiszorította a tudományt a vidám szilveszter. De olyan elragadóak a selyembe, habkönnyű nylonba, arannyal átszőtt borandzsikba öltözött lányok, a vállas, nevető szemű fiúk, hogy senkinek nem jut eszébe ezt a térhódítást a tudomány elleni merényletnek tekinteni. Ha a nagy tudósok arcképei a falon megszólalhatnának, bizonyára örömüket fejeznék ki a sok boldog fiatal láttán. Axente Zamfir és Mitisor Alexandru mérnökjelöltekkel váltunk néhány szót két táncközti szünetben, egy híres botanikus arcképe előtt. — Kár, hogy ez az utolsó évünk az egyetemen — mondják érzelmektől fátyolos hangon. — Talán félnek attól, ami utána következik, az élettől ? A két mérnökjelölt mosolyogva cáfolja a kérdést: — Dehogyis félünk, hiszen az élet is a mienk, csak sajnáljuk itthagyni az Alma Matert, amelynek falai között öt igazán gondtalan, boldog esztendőt töltöttünk. A gépészmérnöki kar hallgatói, a diákklubban várják az új esztendőt Itt is 300-nál több csordultig telt szívű, túláradó kedvű fiú és lány ropja a táncot az első évesek zenekarának muzsikájára. Köztük látjuk a tantestület fiatalabb tagjait Popescu Ion és Popescu Simion tanársegédeket és másokat. A nrof°sszorok a TV körül ülnek, de ők is fel-fo álnak olykor gyönyörködni a fiatalság szirpomvás kavargásában. — Látom, jól mulattok - mondja az egyik tanár a másodéves Gaál Istvánnak, aki zsebkendőjével legyezgeti tánctól telhetítilt arcát. — Kitűnően érezzük magunkat, professzor elvtárs — mondja kacagva a máskor szerény, bátortalan diák. Tizenkettőhöz közeledik az óra mutatója A villany kialszik és valaki ablakot tár az éjszakának. A brassói üzemek szirénái zúgnak, zengenek n’akint érces és harsány hangon köszöntik az újesztendőt. Mint egy óriási orcán a vér száll ez a köszöntő a város fölött. Boldog Újévet! La multi ani ! Erőt, egészséget elvtársak ’ Sok sikert a tudományos munkában és nektek tanulóknak a tanulásban ! SIPOS ANDRÁS BRASSO: DIÁKOK ÉS TANÁROK TASZ: A nicolinai vasutasok szilvesztere A nicolinai vasúti műhelyek szépen feldíszített ebédlőjében a műhelyek jó néhány száz munkása gyűlt össze, hogy megünnepelje az újévet. Köztük volt Ion Buzac maros, Elena Gheorghiu munkásnő, Mihai Ignat kazánkovács, Leon Gheorghiu kovács, Constantin Iordache villanyszerelő és sokan mások, akik 1962- ben magasra emelték a termelési terv túlteljesítéséért, az önköltség csökkentéséért, a munka minőségéért vívott küzdelem zászlaját. Itt voltak a gépészeti, a kazánkovács, a mozdonyszerelő, a kovács, a vagonosztályok munkaközösségei, a főgépészek, akik újabb kimagasló munkasikerekkel köszöntötték az új évet, 5, sőt 7 nappal határidő előtt teljesítették az évi tervet. 23 óra 30 perc az idő. A terembe egy csoport ifjúmunkás jött be, kinn hagyva a négy ökör vontatta, hagyományosan feldíszítettekét. A jelenlevők viharos tapsa közepette Petra Romanescu fiatal öntőmunkás mondta el köszöntőjét. Munkatársaihoz intézett szavakkal, melegen üdvözölte őket és újabb sikereket kívánt az eljövendő szerencsés és boldog újesztendőben. Az óra percmutatója éjfélt mutat, mindenki megáll és tele pohárral kezében köszönti az újesztendőt. — Elvtársak, ürítsük poharunkat az újesztendőre, jövendő sikereinkre — kiáltott Cornel Girdea. — Idei munkánk eredménye az elmúlt évinél is jobb legyen — kívánta Ion Buzac marós. Ezután a fiatalok vidám táncra perdültek. Gondolataik — mint ebben a pillanatban hazánk valamenynyi dolgozójának gondolatai — szeretett pártunk felé szálltak, mintegy elismerő hálaként azért az új, boldog életért, amelyben az egykor nyomorúságban élő dolgozók és holnapi váltásuk, a fiatalság él ma ebben a szép hazában. — Éljen szeretett vezetőnk, a párt! — hangzik mindenütt a teremből az éljenzés a lakatosok és öntők, kovácsok és esztergályosok ajkáról. Már 2 óra telt el az új évből, forró szilveszteri hangulat uralja a termet. Bő lakoma után koccannak a poharak, majd kört alkotva megkezdődik a hagyományos perinla. PETRU AGACHI 1963.január 3., csütörtök TEMESVÁR: Eddigi hírnevükhöz méltón Mint ékszerdoboz csillog az óriási terem. Lampionfüzér lobogózza be a menynyezetet. Pirosbetűs felíráson akad meg a tekintet: Boldog újesztendőt ! Mert már az ó-nak az utolsó percei is egyre jobban fogynak. Elcsitul a zaj, s több mint 200-an hallgatják figyelmesen Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs újévi rádióüzenetét : az Electromotor avár munkásai, újítói és műszaki gárdája örömmel nyugtázza újévi híradáskor, hogy eredményekben, termelési sikerekben gazdag volt náluk is az 1962-es esztendő. Hiszen a vállalt 400 helyett 900 darab villanymotor került ki terven felül e temesvári gyárból. Határidő előtt teljesítették a tervet és 800 000 lei nyereségre tettek szert. Tizenkét óra. Tust húz a gyári zenekar, összecsendülnek a pezsgőspoharak. Boldog újévet! S a jó munka, sikerekben gazdag esztendő örömére ürülnek a poharak. No meg arra, hogy az új esztendő további előrehaladást, a gyári védjegynek újabb elismerést, megbecsülést hoz majd. Mert 1963-ban 21 százalékkal nagyobb tervfeladatokkal kell megbirkóznia az üzem kollektívájának. S Popovics Alexandru igazgató újév köszöntő beszédében ennek maradéktalan teljesítését kívánja a szilveszterezőknek. DEME JANOS