Előre, 1963. június (17. évfolyam, 4846-4871. szám)

1963-06-01 / 4846. szám

A Gyermekek Nem. Felnőnek a gyermekek. Alig kezdenek járni, vagy éppen most nyiladozik az értelmük, komolykodó is­kolások már, esetleg éppen az érettségi küszöbén állnak - csak erre gondolunk : felnőnek... Nem mindegy az, hogyan is nőnek fel. Első­sorban nem mindegy a mi társadalmunkban, ahol minden egyes gyermek a jövő ígérete. Születő gyer­mekeinknek egészséges, erős, sokoldalú, emberekké kell felnőniük. Szocialista társadalmunk új életmód­ját tükrözi az is, ahogy - pártunk politikáját kö­vetve - erről gondoskodunk. Az 1962 évi statiszti­ka azt mutatja, hogy az országban 1279 gyermek­­orvos vigyáz a gyermekek egészségére . 1938-ban mindössze 280 volt a számuk - a gyermekvédő és gondozó középkáderek száma az 1938-as zéróról 1962-ben 1038-ra nőtt. Tavaly nyáron és ősszel 127 306 gyermek tért haza a tengerparti nyaralás, hegyvidéki táborozás élményével, barnára sült bő­rükön, életvidám egészségükben felhalmozódott a napsugarak jótékony ereje. Ősszel, az iskolapadban ott várják a könyvek az ország minden iskolásgyer­mekét — anélkül, hogy ez a szülőknek bármiféle gondot, vagy kiadást jelentene. Ifjúsági előadások, mozi, színház, pionírházak sok-sok szakköre, tanul­mányi kirándulások élménye gazdagítja gyerme­keink lelkivilágát, készíti fel őket a későbbi alkotó­munkára, alakítja ki legszebb jellemvonásaikat. Mindebben pártunk és kormányunk szüntelen figyel­me nyilvánul meg a gyermekek egészsége, sokol­dalú nevelése iránt. Gyermekeink úgy kell felnőjenek, hogy mindezt értékelni tudják. Szülők, nevelők,­­ minden állam­polgár felelőssége, hogy a szocialista hazafiság magasztos érzését, a haza, a párt és a munkásosztály iránti szeretetet és hálát a gyermeklélekbe oltsa. Nem így nőnek fel azonban a gyermekek a vi­lágnak még sok részén. A holnap örökös bizonytalan­sága, nyomor és éhezés a sorsa a félgyarmati füg­gőségben lévő országokban, a kapitalista országok nagyvárosainak nyomornegyedeiben sok millió gyer­meknek. Latin-Amerikában mintegy 15 millió gyer­mek nem jár iskolába. Hogyan nőnek fel a gyermekek az egész világon ? Erre is gondolunk most, a Gyermekek Nemzetközi Napján és ezen a napon erősebben, szilárdabban kell tudatosodjék bennünk : ahhoz, hogy a mi gyer­mekeink gondtalanul, boldogan nőjenek fel és ah­hoz, hogy a világ minden részén megteremthessék a dolgozók a feltételeket arra, hogy a gyermekek ne éhezve nőjenek fel, egyaránt békére van szük­ség. A mi kötelességünk őrködni gyerme­keink jövője, a béke felett. " B­arátságos, tágas nappali szobában ülünk Módi Sán­dor szalontai kollektivista házá­ban. A nyitott előszobaajtón át kilátni a kertre, a lombos szőlő­lugasra, a nyíló rózsafákra. A konyhából behallszik Miska, a nagyfiú fütyörészése (borotválko­zik, zeneórára készül — mondja az anyja), Ica, a középső Módi­lány ebédet készít, Marika pedig, a legkisebb, leckézik a szomszéd szobában. De azért — minden pedagógiai rendszabály ellenére — fél füllel odahallgat a beszélge­tésre, no meg a rádióból halkan kiszűrődő tánczenére. Módiné — szürkülő hajú, rend­kívül élénk szemű, csupa derű ötvenkét éves asszony — egy be­­rámázott fényképet akaszt le a szoba faláról. Családi kép: kö­zépen a szülők, komolyan, szer­tartásosan, egyenest a fényképe­zőgép lencséjébe néznek, körülöt­tük pedig a gyerekek, szám sze­­rint heten. Négy fiú és három leány. Kicsit megilletődve, kerek­re tágult szemmel néznek a lencsébe, a legkisebb, a karon­­ülő mintha az elszálló madárka röptét lesné. Egészen szokásos családi kép lenne, ha nem vol­na egy „szépséghibája": az apró gyereklábak meztelenül feszeng­nek a fényképészműhely padló­ján. — Éppen új ruhát vettünk a gyerekeknek — magyarázza Mó­diné — mind a hétnek egyszerre, s így a fiúknak már nem ju­tott cipőre. Az uram tiltakozott: „Ugyan már asszony, hogy állít­juk őket mezítláb a fényképező­gép elé?", de én kitartottam az elhatározásom mellett! Annyi baj legyen — mondtam — nem lehet mindent egyszerre, majd lesz cipő is, egyéb is, akkor majd csinálunk egy újabb családi ké­pet... — Kacag s a szívből jövő ne­vetés megfiatalítja az arcát, az emlékezés lefújja róla az ötven­két esztendőt. — Persze azóta se csináltattunk másik családi képet, mostanában gyakran megörökít bennünket a Lajcsi fiam, aki szenvedélyes fo­tográfus lett, amióta megvan a fényképezőgépe... Nagyon a szí­vemhez nőtt ez a tizenhárom év­vel ezelőtti fénykép, talán azért, mert attól kezdve változott meg gyermekeink s a mi sorsunk, ak­kor léptünk be a kollektív gazda­ságba... K­­r­ódiné nézi a képet és egy ki- ki­csit megfényesedik a szeme, de azért mosolyog. — Ahogy nézem ezt a képet, eszembe jut az egész életem. Az az idő, amikor aprók voltak még mind a gyerekek, mikor még mind a kilencen egy szobában laktunk, aztán a­ házépítés... — Büszke örömmel mutat körül. — Mi voltunk az első beköltözők itt a Vásártéren... Csendes szavaiból — mint apró darabkákból a mozaik — kike­rekedik a család története. Év­ről évre gyarapodtak a javak. A többszörös milliomos kollektív gazdaság eredményei kézzelfog­hatóan, szemmel láthatóan jelent­keztek a Módi család életében, életszínvonalában is. Felcsepe­redtek a gyerekek — mindből derék, szorgalmas, munkaszerető ember lett, — s közben felépült a háromszobás, szép családi ház, berendezték a szobákat, rádiót, kerékpárokat vettek. — Gyakran gondolok arra, hogy mivé is lett volna az én hét gyermekem, ha nem a mai világban, a mi világunkban, ha­nem a régi rendszerben élnénk?... Széthullott, tönkrement volna a család a nincstelenség, a nyo­mor súlyos pörölycsapásai alatt, mint annyi munkás- és paraszt­család a felszabadulás előtt. A ház asszonya elkomolyodva törölgeti az ölében tartott családi képet, nincs pedig azon egyetlen porszem sem. — Jók az én gyermekeim — mondja meleg hangon, de köz­ben észreveszi a képnézésre oda­bújt Marika és Miska pajkosan összevillanó tekintetét és tettetett szigorral hozzáteszi: — Egyelő­re­­ hadd mutatom be őket egyenként: ez a 12 éves for­ma itt a képen, a legnagyobb, Sándor. Már akkor többet muta­tott a koránál, nagynövésű, su­dár gyerek volt, ő volt az első „segítség“ a családban, az elemi iskola után már dolgozott. Most Szentjánoson kollektivista, oda nősült. Nemrégen vettek új há­zat, elégedetten, jól élnek. Ez a két leány itt középen Ju­liska és Ica. Mindkettőt férjhez­­adtuk. Mielőtt férjhezmentett, ők is a kollektívben dolgoztak. Az utóbbi másfél év alatt „stafíroz­­tunk ki" három gyereket. Nem dicsekvésként mondom, de jutott mindegyiknek. Volt miből rende­sen felszerelni őket, elindítani a maguk életének útján. Mind a két lányunk bútort, ágyneműt, elég ruhaneműt kapott, igaz ma­guk is dolgoztak érte. A kollektív gazdaság nagyon szép szocialista esküvőt rendezett nekik... Ez a kis komoly, Jancsi, a 20 éves katonafiam. Utolsó levelé­ben egy szájmuzsikát kért... na­gyon szeretnek dalolni, zenélni az én gyerekeim... Várjuk őt vissza mi is, várják, számítanak rá a kollektívában is. Ez meg az itthon levő legna­gyobb fiam, Miska. Gyere csak fiam, lássuk, hasonlítasz-e erre a barnabőrű, mezítlábas gyerek­re? —■ Miska anyja elé áll, tré­fás büszkeséggel kihúzza magát, széles vállán feszül a jólszabott ruha, önkéntelenül lenéz tükör­fényes cipőjére s kacag, mert a mama egyszerre olyan kicsi lett mellette. — Ez is a fejemre nőtt — legyint Módiné, de a szeme nem tudja eltitkolni, milyen büsz­ke 19 éves nagyfiára. De van is miért: Miska kerekesmester a kollektívben, az V. brigád műhe­lyének a vezetője, nem vall vele szégyent a család, de a gazdaság sem. A rajoni kultúrház egyik leglelkesebb műkedvelője, a gazdaság zenekarának oszlopos tagja. Lajcsi 17 éves s a foglalkozás, a munkahely megválasztásában ő az egyedüli, aki elütött a csa­ládtól, a vasútnál dolgozik s mi­helyt betölti a 18. évét, iskolába küldik, pályafelügyelő lesz. Ő a fotográfus, aki rövidesen, ha majd egy ünnep alkalmával hazajön­nek az összes gyerekek, elkészíti az új családi képet... Lajcsi a leg­­anyásabb valamennyi közül... Mit csinált a napokban is a gézen­gúz... Azzal állított haza, hogy „édesanyám, hunyja csak le ki­csit a szemét". Be is húnytam s mikor kinyitom, egy üveg pezs­gőt tart elém. Pár nappal azelőtt MAG MARIA (Folytatás a 4. oldalon) CSALÁDTÖRTÉNET, 1963 Világ proletárjai, egyesüljetek ! || A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XVII. évfolyam 4846 sz. 4 oldal ára 20 báni 1963 június 1., szombat IRÁNYTŰ: igénye­ s vevőközönség elismerését fe­­jezi ki a készruhaipar termé­kei iránt megnyilvánuló mind na­gyobb kereslet s ugyanakkor arról tanúskodik, hogy konfekciógyáraink modellezői általában jól tájékozód­nak. Külön tervező osztálya, vagy leg­alábbis tervező irodája van már minden nagyobb készruhagyárnak. A tervezők nagy része hozzáértéssel végzi munkáját. Áll ez a megállapí­tás kiváltképpen a bukaresti nagy konfekció- és kötöttárugyár, a szat­mári Mondiala, a temesvári Bega készruhagyár, nem kevésbé a fővá­rosi Arta Medei, az aradi konfekció­­gyár és még néhány nagyobb válla­lat tervezőire. A tervezett modellek követik a divat vonalát, kényelme­sek, ízlésesek.De nem mondhatjuk el ugyanezt a Csíkszeredai Textila- Ciuc és még néhány gyárnak az utóbbi időben bemutatott modelljei­ről. Ezek közül nagyon kevés, vagy egyetlen egy sem került be a főigaz­gatóság egységes, országos mintakol­lekciójába, amelyet szerződéskötéskor a kereskedelemnek bemutatunk, így tehát nem kerülnek sorozatgyártás­ra. Viszont az említett gyárak, más üzemek elfogadott modelljeit állít­ják elő. Az ilyen esetek azonban nem válhatnak általánossá, mivel csökkentik a készruhagyártásban annyira igényelt változatosságot. Va­lamennyi gyár tervezőkollektívája arányosan vegye ki részét az új mo­dellek tervezéséből. "N n­em elég azonban bemutatni a szép és változatos modelleket. A gyáraknak arra kell törekedniük, hogy az elfogadott és megrendelt ruhaféleségek minél hamarább el­jussanak az üzletekbe. Vonatkozik ez különösképpen az idénycikkekre. Több gyárban valóban tapasztalható ez az igyekezet, helyenként azonban az új modellek sorozatgyártásának beindítása elhúzódik. Előfordul az is, hogy egyes textilgyárak megkés­nek az új modellekhez szükséges kelmék leszállításával. Ezért még az egyébként igen jól dolgozó gyárak­ban is, mint a szatmári vagy az aradi megtörténik, hogy nem megfelelő színű vagy mintájú anyagból ké­szülnek az egyes ruházati cikkek. Szatmáron például mosott, sötétszí­nű nagymintás anyagból varrtak egyes gyermekruha modelleket, mi­vel a gyár nem kapta meg idejében a rendelt kelmét. Hogy ez ne for­dulhasson elő a konfekció gyárak­nak még szorosabb kapcsolatot kell kiépíteniük a textilüzemekkel. Az egyes választékok — szín és minta megválasztásánál — hozzák a tex­tilgyártó tudomására azt is, hogy milyen célra szánják a rendelt anya­got. A főigazgatóság pedig gondos­kodik arról, hogy késedelmes szállí­tás ne akadályozza a készruhagyá­rak választéktervének pontos telje­sítését. Helyesnek tartjuk és támogatjuk egyes készruhagyárak szakemberei­nek javaslatát, hogy a textilipar az öltönyökhöz, kabátokhoz, kosztümök­höz többféle hozzávalót — bélésanya­got, keményvásznat, vatelint stb. — gyártson. Legyen nagyobb a szín- és minőségválaszték. Vonatkozik ez a gombokra is. Nemrég újabb gépeket kapott a zsombolyai gombgyár és a nagyszebeni Flamura Rosie, ami elő­segíti a kereslet jobb kielégítését. A vevők igényeinek tanulmányo­zása késztette a készruhagyárakat arra is, hogy módosítsanak egyes régebbi méreteket és többféle nagy­ságú ruhákat gyártsanak. A buka­resti készruha- és kötöttárugyárban létesült bizottság, amelynek orvosok, konfekcióipari mérnökök, techniku­sok és tervezők a tagjai, 70 000-nél több antropometrikus mérést eszkö­zölt az utóbbi két évben az ország különböző vidékein. Ennek alapján határozzák meg a ruhanagyságok pontos méreteit, az alakok közötti eltéréseket,­­­­ogy a készruhagyártás még job­ban igazodhasson a változó, fejlődő igényekhez, szükséges, hogy szorosabb kapcsolatot tartson a vá­sárlókkal. Ajánlottuk ezért különö­sen a nagyobb gyáraknak, hogy gyakrabban szervezzenek eladással egybekötött kiállításokat, divatbemu­tatókat. A gyárak vezetői és a mo­­delltervezők látogassanak el rend­szeresen a termékeiket árusító üzle­tekbe, hallgassák meg az eladók és a vásárlók javaslatait, igényeit. A modelltervezők eredményesen hasz­nálhatják azokat a szakkönyveket, katalógusokat, divatlapokat, amelye­ket a minisztérium bocsát rendelke­zésükre. Sokféle eszközt és módszert ve­szünk tehát igénybe, hogy tovább fejlesszük a modelltervezést: tartós, divatos, szép, az igényeket kielégítő áru kerüljön az üzletekbe. Ebben a törekvésben fontos szerepe van min­degyik tervezőnek. Számítunk arra, hogy a kisebb vállalatok is haszno­sítják az élenjáró, nagy konfekció­­gyárak tapasztalatait és példájukat követve, a növekvő igények színvo­nalán szervezik meg mindenütt a modelltervezést és a sorozatgyártást. CRISTIAN STANCA mérnök, a kötöttáru és készruhaipari főigazgatóság műszaki osztá­lyának vezetője. A legszebb parcellán ígérete (Munkatársunktól).­­ A szárba szök­kent búzatáblák haragoszöld színe még egybeolvasztja a határt, ám a szakem­berek gondos keze már pontosan körül, határolta a vetőmagtermesztésre szánt parcellákat. A legszebb, a legtisztább, a leggondozottabb búzatáblákat jelölték ki mindenütt a Maros-Magyar Autonóm tartományban a jövő évi vetőmagalap megteremtésére. S ha az agrotechnikai szabályok betartásánál elsődleges figyel­met szenteltek eddig is a kifogástalan növényápolás megvalósítására, a betaka­rításig hátralévő időszakban ez az igény csak fokozódik. A vetőmag termesztéssel kapcsolatos teendőkről tanácskoztak egyébként má­jus 31-én a Maros-Magyar Autonóm tar­­tomány felelős mezőgazdasági szakem­berei. A minőségi vetőmagalap megte­remtése céljából kidolgozott intézkedési terv előirányzata szerint az elkövetkező napokban a tartomány valamennyi kol­lektív gazdaságában megkezdődik a vetőmagparcellák azonosítása, és fajta­elismerése. Az elmúlt év őszén a kollek­tív gazdaságok többsége magas termelé­­kenységű minőségi búzavetőmagot hin­tett a földbe, amelyek elszaporítása le­hetőséget biztosít arra, hogy az egész vetésterületet azonosított magvakkal vessék be. Értékesített javaslatok Szakmai értekezlet A resicai kohászati kombinát hengerészei év eleje óta több mint 10 000 tonna hengerelt készárut termeltek előirányzaton felül. A többlettermelés annak az eredmé­nye, hogy az üzemben alkalmaz­ták a munkások, technikusok és mérnökök javaslatait a gépcso­portok kihasználási mutatójának növelésére. Az irányváltós hengersornál például az acéltömbök befogásá­nak megjavításával 10 százalék­kal nőtt a termelékenység. Javult a hőkezelési rendszer és növeke­dett a kemencék teljesítőképessé­ge azzal, hogy az acéltömbö­ket ésszerűbben helyezték el a mélykemencékben. A gépcso­portok kihasználási mutatószámá­nak emelkedéséhez hozzájárultak a karbantartó villanyszerelők és lakatosok is, akik a grafikon sze­rint végezték el a javítási munká­kat és a géprevíziót s így bizto­sították a berendezések munkaidő­kieséseinek csökkentését, vala­­mint a hengerjáratok működési idejének meghosszabbítását. Az említett intézkedések eredménye­ként az egész részleg viszonyla­tában 2,4 százalékkal növekedett a tervezett munkatermeléke­sség. (Munkatársunktól) — Kétnapos értekezlet zá­rult csütörtökön délu­tán a temesvári Brenner Béla bőrdíszműgyárban. Ezen az értekezleten a temesváriakon k­ívül négy testvérvállalat (a fővárosi a nagyváradi, a Sebes-Alba­i és a szebeni) küldöttei vet­tek részt. Ezek a szak­­emberek a bőr és a mű­­bőr feldolgozásának leg­újabb módszereit tár­­gyalták meg, Virágóra Marosvásárhelyen (Munkatársunktól). Alig pár hete csak hogy ötletes újítással lepték meg a marosvá­sárhelyi kertészek a vá­ros lakosságát. A jár­­dák szélére elhelyezett nagyméretű virágvázák szebbé ékesebbé vará­zsolták a város központ­ját. A főtér új dísze, a virágára Újjávarázsolt fürdőhelyek (Munkatársunktól) Különös gonddal ké­szültek fel a nyári idényre Sziget rajon két fürdőhelyén : Ak­nasugatagon és Tisza­­karácsfalván. Az aknasugatagi nép­tanács szinte újjávará­zsolta a helybeli sós­ fürdőt , megjavították a kabinokat, korszerű­sítették az uszodát, a kádfürdőket s kabino­kat építettek az uszo­dától nem messze ta­lálható kristálytiszta vizű Sós-tó körül is. A munkálatok javarészét önkéntes munkával vé­gezték el a lakosok. Hasonló korszerűsí­tési munkákat eszkö­zöltek a tiszakarács­­falvi kénes-fürdőben *Újítók bemutatója A teleki bánya mű­szaki kabinetje nem­rég kiállítást rende­zett a bányászok újí­tásaiból. A kiállítá­son bemutatják a Bá­nya- és Villamosener­giaipari Minisztérium tavalyi versenye al­kalmával megvalósí­tott legjobb újítások egy részét. Fényképek és gra­fikonok szemléltetik a vasérckitermelés fo­lyamatában az utób­bi időben alkalma­zott legfontosabb újí­tásokat, valamint az újítómozgalom szaka­datlan fejlődését. A teleki bányában az elmúlt esztendőbe­n 49 újítást és ésszerű­sítést alkalmaztak, a­­melyek több mint másfél millió lej meg­takarítást eredmé­nyeztek. Pályaválasztási kiállítás A bukaresti 13. számú középiskola könyv­tára az általános középiskolák végzett növen­dékeinek tájékoztatására pályaválasztási ki­állítást rendezett. A kiállításon látható fény­képek könyvek, nyomtatványok szemléltetően tükrözik a legkülönbözőbb ipari, mezőgazda­­sági, tudományos és más foglalkozásokat. . (Agerpres) Új hanglemezek Az Electrecord hanglemezgyár a napokban néhány új lemezt hozott forgalomba. Az egyik lemezen Nicolae Herlea, a nép művésze olasz dalokat éneke­l. Egy másik lemezre Mendelssohn- Bartholdy „Szentivánéji álom“ című szvitjét vették fel a varsói filharmó­nia szimfonikus zenekarának előadá­sában, Witold Rowicki vezényletével. Az SZKP aktivista­küldöttségének látogatásai Az SZKP aktivistáinak küldöttsé­ge, élen N. V. Podgornij elvtárssal péntek délelőtt Nicolae Ceausescu elvtárs társaságában ellátogatott a Bukarest tartományi pártbizottság­hoz. A vendégeket Gheorghe Necula elvtárs, az RMP KB tagja, a Buka­rest tartományi pártbizottság első titkára. Vasile Mateescu elvtárs, az RMP KB póttagja, a Bukarest tar­­tományi néptanács elnöke és a tar­tományi pártbizottság bürójának több más tagja köszöntötte. Gheorghe Necula elvtárs ismer­tette a vendégekkel a tartomány fejlődését a szocialista építés évei­ben és beszélt a tartományi párt­­szervezetek tapasztalatáról. Ezután a küldöttség tagjai elláto­gattak a Grindu községi (Urziceni rajon) Stefan Gheorghiu kollektív gazdaságba. Itt megismerkedtek a kollektivis­ták eredményeivel és a helybeli pártszervezet munkájával. A ven­dégek megtekintették a gazdaság különböző részlegeit. A kollektivisták lelkes hangulatú gyűlést tartottak a község művelő­dési otthona­i előtt. Megnyitó beszé­det mondott Constantin Trimbirasu elvtárs, a kollektív gazdaság párt­­bizottságának titkára. Utána felszó­lalt Mircea Anghel elvtárs, a gazdaság elnöke, aki elmondotta, milyen volt a grindui parasztok éle­te egykor és milyen ma. Hangsú­lyozta, hogy a kollektív gazdaság nagyszerű megújhodást hozott a község életébe. Ezután Gheorghe Necula elvtárs beszélt a Bukarest tartományi kol­lektivista parasztok eredményeiről, anyagi és kulturális színvonaluk állandó emelkedéséről. A kollektivista falu mai eredmé­nyei a Román Munkáspárt politiká­jának, a marxista-leninista tanítás alkotó alkalmazásának gyümölcse — mondotta. Élénk taps közepette felszólalt N. V. Podgornij elvtárs. A szónok, miután köszönetet mondott a meleg fogadtatásért, hangsúlyozta, hogy a küldöttség látogatása során számos dolgozóval, pártaktivistával találkozott, eredmé­nyes tapasztalatcserét folytatott. Mindenütt láttuk, milyen lelkesedés­sel, milyen bizakodással dolgozik a román nép — mondotta. Minden lépésnél éreztük, hogy az RMP III. kongresszusának eszméi, határoza­tai mélyen behatoltak a tömegek tudatába. Az RMP Központi Bizott­sága, a KB Politbürója és személye­sen Gheorghe Gheorghiu-Dej elv­társ nagy művészi tökéllyel vezetik a román népet a szocialista építés helyes útján. N. V. Podgornij elvtárs kiemelte, hogy a Szovjetunióban az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra és a tudo­mány terén egyaránt sikerrel valóra váltják az SZKP XXII. kongresszu­sának határozatait, majd így foly­tatta: még jobban kell dolgoznunk, meg kell sokszoroznunk sikereinket, meg kell erősítenünk népeink szilárd és nagyszerű barátságát. A szónok befejezésül újabb sikereket kívánt a grindai kollektivistáknak a gazda­ság fejlesztésében, hogy még haté­konyabban hozzájárulhassanak a me­zőgazdaság haladásához, szocialista hazájuk további felvirágoztatásához. A jelenlevők viharos tapsa köze­pette beszédet mondott Nicolae Ceausescu elvtárs. Amint a szónok hangsúlyozta, a szovjet vendégek romániai látogatá­suk során tapasztalhatták, hogyan munkálkodnak országunk dolgozói, mi foglalkoztatja őket, majd így folytatta: dolgozó népünk jól tudja, hogy a szovjet nép milyen sikereket ért el a kommunista párt vezetésé­vel a kommunista társadalom létre­hozásában. Tiszta szívből örülünk ezeknek a sikereknek, mivel a kom­munista társadalom építése a Szov­jetunióban, a szocializmus építése országunkban és a többi szocialista országban nem csupán országaink népeinek, de a világ összes többi haladó erőinek java. Nicolae Ceausescu elvtárs a to­vábbiakban kidomborította a mun­kásosztály vezető szerepét orszá­gunkban, segítségét a szocialista mezőgazdaságnak. Kedves elvtársak, az önök gazdasága szép gazdaság, jó eredményei vannak — folytatta. De vannak jobb kollektív gazdaságaink. Éppen ezért még jobban kell dol­gozniuk, még inkább kell fejleszte­niük gazdaságukat. Nagyszerű, szorgalmas kollektivis­ta parasztságunk munkájával bebi­zonyította, hogy bizakodással követi a kommunisták pártját, hogy szö­vetségben a munkásosztállyal nagy­ban hozzájárul a szocializmus diada­lához országunkban. Hazánkat és a Szovjetuniót test­véri kapcsolatok, a szocializmus és a kommunizmus közös célkitűzésein, a közös marxista-leninista ideológi­án alapuló szoros barátság fűzi ösz­­sze — mondotta befejezésül a szó­nok. A vendégek ezután felkeresték az urziceni állami gazdaságot. Ion Ver­­mesan igazgató beszélt a vendégek­nek a gazdaság munkájáról, ered­ményeiről és fejlődési távlatairól. A küldöttség tagjai elismeréssel szólottak a gazdaság termelési és munkaszervezési eredményeiről. A küldöttség este visszatért a fővárosba. (Agerpres) Diétás kenyér cukorbetegeknek (Munkatársunktól) Új péksütemény jelent meg a héten a kolozs­vári kereskedelemben. A tartományi sütőipari tröszt szakemberei,­­ a felsőfokú tanintéze­tek tudományos kuta­tói gyógykenyeret kí­sérleteztek ki és állít­tottak elő. A tudomány és a gyakorlat kapcso­lata révén előállított péksüteményt kezdet­ként egy péküzletben hozták forgalomba, a későbbiekben azonban már több egységet is ellátnak vele. Helyi­­ hetilap Számtalanszor megfigyeltem, milyen nagy érdeklődéssel ve­szik kézbe kollektivistáink a friss újságot. Azok a szántó-vető emberek, akik egykor cigaretta papírnak és stelázsit fedni vásá­rolták a hetilapot, most belete­­metkeznek az újság hasábjaiba és szomjazva falják a betűket. Reggelenként, amint a határba indulnak újság kandikál ki zse­bükből. Megszokott jelenség ez már. Épp annyira, mint ahogy From Jóska bácsi — egy avasi kollekti­­vista — megszokta, hogy felesége naponta az újságot is oda teszi a tarisznyába. Mert Jóska bácsi csak akkor tud ám jót pihenni a munka szünetében, ha olvas. Az sem tűnik tehát különösnek, hogy Nagykároly vajon több köz­ségében a postás kikarikázik a határba, friss lapot visz a szoká­sos déli felolvasásra. Kissé elkanyarodtam a témá­tól, de amiről szólni akarok az szintén aláhúzza, hogy az írott szó ereje milyen nagy munkát végez falvainkon. Nemrég Szatmár rajonban ol­vastam olyan „hetilapot", mely sem nyomdafestéket nem látott, sem pedig postás kezében nem járt. Mégis a kollektivisták az újságnak kijáró tisztelettel szól­tak róla. A párttitkár mondta, hogy a „friss szám“ megjelenési napján az emberek negyedórával korábban kelnek, munkába me­net így még elolvassák a „lapot“. Népszerűségének titka abban rejlik, hogy minden sor a község kollektivistáihoz íródott. S a szerző jócskán felsorakoztat az új agrotechnikából s elveri a port az elavult módszereken. Cikkét helyi példákkal és ada­tokkal fűszerezi, hogy hatáso­sabb legyen. Jól ismeri a szer­kesztőt minden kollektivista­, nem más az, mint maga a gazda­ság mérnöke. A „hetilap“ címe : AZ AGRONÓMUS TANÁCS­­ADÓJA. Roppant egyszerű a falu e sa­játos helyi „sajtója“: üvegajtós rámakeret, melyet a község egyik forgalmas pontján állítottak fel. Tetejébe szép piros betűkkel rajzolták a címbetűket, hogy hí­vogassa a járó­kelőket. A szer­­kesztő-agronómus hetente cseréli a cikket, s mindig jó előre taná­csot ad egy-egy időszerű munká­lat agrotechnikájáról. Villand György pálfalvi agro­­nómust illeti a dicséret a kezde­ményezésért — mondják a kör­nyező falvakban, ötlete igen ra­gadósnak bizonyult, s ezideje egy sereg Szatmár rajoni mérnök alapított ilyen „villám­lapot" Vetés községben néhány napja jelent meg az első szám Köve­tik a példát Kiskolcson, és Óvári­ban is. Biztosak vagyunk, hogy rövidesen túllépi a kezdeménye­­zés a rajon, talán a tartomány határait is. SIKE LAJOS

Next