Előre, 1963. augusztus (17. évfolyam, 4898-4923. szám)

1963-08-01 / 4898. szám

Világ proletárjait egyesüljetek . A ROMAN NERKOZTARSASAG NEPTANACSAINAK LAPJA XVII. évfolyam 4898 sz. 4 oldalára 20 báni jí 1963 aug. 1., csütörtök Tapasztalataink a sertéstenyésztésben és hizlalásban — Az Afumani-i állami gazdaság munkamódszereiből — Szerkesztőségünk címére nemrég levél érkezett a dévai kollektív gazdaságból. Több kollektivista - köztük Szőcs Béla, Lupsa Gheorghe, Zsák László, Palkó Anna, Popa Erzsébet, Both Imre, Varga Ferenc és mások - arra kérik lapunk mezőgazdasági rovatát, hogy ismertessünk néhány fejlett sertéshizlalási módszert, amelyeket jó eredménnyel alkalmaztak az ország élenjáró szocialista gazdaságai. Kérésüknek alábbi cikkünkben igyekszünk eleget tenni. »Azalatt a közel négy évtized alatt, amióta főleg sertéstenyésztéssel és hizlalással foglalkozom sokszor kértek tőlem nevelési és hízlalási „recepteket“. A válaszom mindig az volt és most is azt üzenem a dévai kollektív gazdaságnak, hogy nem receptek kellenek, hanem előrelátással és türelemmel kell a tenyésztés munkáját végezni, tisztában kell lenni a különböző fajtájú, korú, hasznosítású és súlycsoportban lévő sertések takarmány- és tartási igényeivel és azokat a gazdaság lehetőségei szerint minél tökéletesebben kell kielégíteni, állandó figyelemmel kell kísérni a sertések fejlődését és hizlalását és akkor az állandóan javuló eredmények nem maradhatnak el. Mint minden háziállatunk tenyésztésénél, úgy a sertésnél is az egészséges, természetszerű takarmányalap létesítése a legfontosabb. Az aljfüvekben és pillangósokban gazdag természetes vagy létesített pillangós (lucerna, lóhere, baltacím stb.) legelő bármely korú és hasznosítású tenyészsertés számára nélkülözhetetlen, nemcsak azért mert a szabadban naponta mozgást végző sertés ellenállóbb lesz, élénkebb, jobban fejlődik, életerősebb malacokat hoz a világra, jobban tejel stb. hanem a legelőn felvett természetes takarmány egyben a legolcsóbb is. Kollektív gazdaságaink egyre kiterjedtebb mértékben térnek át kocaállományaik keresztezésére „Landrace“ kanokkal. Ennek a hatalmas növekedésű erélyű, szapora és magas hússzázalékot termelő sertésfajtának a tenyésztését kizárólag növényi eredetű takarmányokra alapozni nem tanácsos, mert előnyös tulajdonságaikat csak akkor fogják értékesíteni, ha legalább a szopósmalacok póttakarmányában és a süldők számára a fehérje egy részét állati eredetű takarmányokban (soványtej, savó, író, túró, hal, vér-, húsliszt stb.) tudjuk biztosítani. Bebizonyított tény, hogy a különböző fajtájú szülők első keresztezéséből származó malacok növekedési és hízási erélye nagyobb, mint az ugyanazon fajtához tartozó szülők tisztavérű ivadékaié. Ezt igazolják az Afumati-i (Bukarest tartomány) állami gazdasághoz tartozó Cozieni sertéstenyésztő telepen elért eredményeink, ahol 800 „nagy fehér“ koca keresztezését Landrace kanokkal 1960 óta gyakoroljuk. A 16,5 kg-os választási súlytól a 30 kilós súlyhatárig a napi súlyszaporulat 294 grammról 314 grammra emelkedett 1960-tól 1962-ig, míg a 30 kg-tól 110 kg-ig terjedő súlyhatárban 585 grammról 623 grammra, így a növekedési és hizlalási időtartamot 15 nappal rövidítettük meg és a sertések a 110 kilós hizlalási határt 71 hónapos korukra érték el. A keresztezésből származó kocasüldők tenyészetbevétele azt a nagy előnyt jelenti a gazdaságnak, hogy csak a kanokat kell beszerezni. A tenyészetre szánt kocasüldők kiválasztásánál legyünk minél igényesebbek. Csak olyan kocasüldőt válasszunk, amelynek mind származását, mind legalább szüleik, ha lehetséges testvéreik teljesítményét is (szaporaság malacnevelő tulajdonság, hazékonyság) ismerjük. Ehhez természetesen az szükséges, hogy mind tenyészállatainkat, mind azoknak tenyészetre szánt ivadékait fülcsipkézéssel vagy tetoválással tartósan megjelöljük és teljesítményeiket állandóan vizsgáljuk és egy magán törzskönyvben följegyezzük. Legyen a kocasüldő korához és fajtájához képest jól fejlett, egészséges, küllemi hibáktól mentes, ellenálló, csecsbimbói legyenek jól fejlettek. A kanok beszerzésénél azok kiválasztására még nagyobb gondot kell fordítani, mint a kocákéra. Az ivarszervek vizsgálata nagyon fontos. Nagy fejlődési erély, így a nagy — inkább gorombáé mint túlfinom — test, élénk vérmérséklet a legfontosabb követelmények. A kocasüldők tartásával kapcsolatban csak annyit kívánok még megjegyezni, hogy ezeket már a koca alatt ki kell válogatni, lehetőleg 10 hétig kell őket szoptatni és leválasztás után külön falkában nevelni; nyáron naponta kétszer 1—1V2 órát kell őket legeltetni, míg télen legalább egyszer 1 órát sétáltatni. Sok állami gazdaság ért el nagyon jó A fejlődésben lévő vemhes kocák darakeveréke 55 százalék árpa, 12 százalék tengeri, 13 százalék extrahált napraforgódara és 20 százalék korpából, míg a kifejlődötteké 50 százalék árpa és 30 százalék tengeridara valamint 20 százalék korpa keverékéből áll, amit 0,5 százalék konyhasóval és télen 2—2,5 százalék szénsavas mésszel egészítünk ki. tenyészeredményeket két különböző gyorsfejlődésű fajtához tartozó kan (Cornwall és Landrace, Landrace és Nagy fehér) váltakozó használata révén. A keresztezett süldőkocát 9 hónapos korban, illetve 110 kilós súlyban búgassuk először, első malacainak leválasztása után 2—3 hónapig pihentessük és csak azután fogjuk be az évenkénti kétszeri fialásra. A második és utána következő fialások utáni 40—60 napon a jó tenyészkondicióban lévő koca ivarzik és ilyenkor haladéktalanul be is búgatjuk. A búgatást mindenkor egy erre a célra készült 3x3 m-es fedett, földes padozatú boxban végezzük (a téglázotton csúsznak az állatok) az ivarzás külső jeleinek megjelenése után 10—12 órával és ismételtessük meg a bogatást 10—12 óra múltán. Tájékozás végett az alantiakban közlöm a Cozieni telepen a vemhes kocák takarmányozásánál használatos fejadagokat. A termés takarmányok adagolásával nemcsak a takarmányozást olcsóbbítjuk. Szabados András a Cozieni-i (Bukarest tartomány) sertéstenyésztő telep zootechnikus mérnöke (Folytatás a 2. oldalon) Vermelik a silókukoricát (Munkatársunktól). — Egyes bánáti kollektív- és állami gazdaságokban a korábban vetett táblákon tejes-viaszérésbe került a silókukorica. A sofronyai kollektív gazdaságban is a napokban megkezdték a silókukorica betakarítását, hogy a tejes-viaszérés zöldtömeg tárolásával minél több takarmányegységet nyerjenek. A sofronyaiak az idejében és jól előkészített silógödrökben már több mint 20 vagon kukoricát tároltak a kürtösi traktorosok segítségével. A kocsai kollektív gazdaságban is javában vermelik a silókukoricát. És hogy gyorsan haladjon e munka, két szecskázógéppel vágják, aprítják. legelő A koca 4 verM ... , abrak kaszált lucerna rkor. S keverék zöld- 6,zenta sárganapja' takar- Il871 répa mány kilogramm Fejlődő 1— 70 nyáron 2,3 5—8 71—100 3,5 4—6 101—114 4,— 2—3 1— 70 télen 2,5 0,30 6—10 71—100 3,5 0,30 5—7 101—114 4,— 0,30 2—3 Kifejlődött 1— 70 nyáron 0,8 9—10 71—100 1,8 8—9 101—114 2,3 3—4 1— 70 télen 0,8 8—10 71—100 0,8 7—8 101—114 0,5 2—3 Nyári szántás a ganeasai (Arges tartomány) kollektív gazdaságban (F. Biciusca felvétele) 119 százalékra teljesítette elmúlt havi tervét Tarcsafalvi Mária, az udvarhelyi készruhagyár ifjú dolgozója, a szocialista verseny élenjárója (Takács László felvétele) Műkedvelők vetélkedése (Munkatársunktól). Az elmúlt hét végén mérték össze erejüket Arad és Lippa rajon legjobb községi, valamint az aradi városi művelődési intézmények kultúregyüttesei. A VII. országos kultúrversenynek az aradi Állami Színházban megtartott tartományi döntőjén különösen a szécsányi és a kápolnási táncosok, a világosi és kürtösi kórusok, valamint a félegyházi hangszeregyüttes tagjai arattak nagy sikert. Vizsgázó tanárok (Munkatársunktól) Szombaton fejeződött be Szilágysomlyón az a 25 napos tanfolyam, melyet a rajon mezőgazdaságtant előadó tanárai számára rendeztek. A tanfolyam részvevői gyakorlati óráikat a szilágysomlyói iskolaközpont kísérleti földjein tartották. mm PERC DRM 4 HAT MM Kolozs tartományban gyorsítani kell a nyári szántás és másodvetés ütemét (Munkatársunktól). A Kolozs tartomány kollektív gazdaságaiban befejezéshez közeledik az aratás. A hegyvidék kivételével ,ahol későbben érik be a búza, rozs, mindenütt kévékben, kalangyákban a kenyérnek való. Zilah rajon gazdaságai 99, Dés, Szamosújvár 98, a Kolozsvár és Torda környékén lévő gazdaságok pedig 96 százalékban teljesítették az aratási tervet. A jól szervezett gyors munka nyomán egyre nagyobb terület szabadul fel a nyári szántásra és másodvetésre. Előirányzat szerint az idén a tartományban 90 240 hektár területen végeznek nyári mélyszántást, 16 958 hektáron pedig másodvetésként takarmánynövényt termesztenek. A tartományi Mezőgazdasági Tanács jelentése szerint a betakarítás üteméhez viszonyítva a gazdaságokban nehézkesen halad a tarlók megművelése. Július 30-ig az előirányzott földterületnek csupán 26 százalékát szántották fel, a másodvetési tervet pedig mindössze 12 százalékban valósították meg. A talajmunkálatokat akadályozza, hogy sok gazdaságban késnek a gabona szerűre hordásával. Ezt a fontos munkát eddig a tartományban 26 százalékban végezték csak el. A mezőn hagyott kalangyok és kévék miatt a traktorosok ezidáig csak szórványosan tudtak dolgozni. A gazdaságokban lévő 2103 traktorból július 30-án például 1087-et állítottak munkába. Zilah rajonban a 341 traktorból 146, Dés rajonban a 220-ból 111, Szamosújvár rajonban a 270-ből mindössze 196 szántott. A gazdaságokban minden eszközt fel kell használni a nyári szántás és a másodvetés meggyorsítására. Szenteljenek nagyobb figyelmet a szállítás jobb megszervezésére, s állítsák munkába az összes fogatokat, tehergépkocsikat és az előirányzott ütemtervnek megfelelően hordják szérűre a learatott gabonát. Minden gazdaságban meg kell teremteni a feltételeket arra, hogy a traktorosok kihasználhassák a gépek teljesítőképességét. — Azt már nem! — pattant fel Gheorghe Lontis egységvezető — Anton szakmát tanulni jött hozzánk, ti pedig szélnek eresztenétek, mint a vándormadarat ?... Pillanatnyi csend ült a kis szakszervezeti irodára. A jelenlévők egymásra néztek. Megenyhültek a tekintetek. — Én is amondó vagyok — szólalt meg kisvártatva Székely Dezső főmester —, hogy nekünk kell embert faragnunk Antonból. — Bekószálta az egész gyárat, próbára tette mindannyiunk türelmét. Mindenbe belekóstolt, sehol sem tudott megragadni — kételkedett a sikerben az egyik mester. — Én is bízom Antonban. Csak türelemmel, még több türelemmel kell foglalkozni vele! — határozott, meggyőző voltAurél Ilea párttitkár szava. Idestova három éve, hogy a Vaida testvérek — Anton és Vasile — átlépték a királyhágói hajlított bútorgyár kapuját. Megtermett, markos fiatalemberek. Hasonlítanak is egymásra, még hegyes orruk alatt is ugyanaz a gondosan nyírt kefebajusz feketéink. Magatartásukban azonban elütöttek egymástól. Vasile nyugodt, kiegyensúlyozott természet. Csendes, mint a tágas völgyben folydogáló patak. De távolról sem amolyan tutyimutyi ember. Igaz, eleinte több művelettel is próbálkozott, azonban az enyvezőben egyhamar megtalálta helyét. Anton kissé mogorva, könnyen felfortyanó ember. Ha valaki kedvét szegte, mohogott, mint vihar előtt a királyhágói fenyves. Elvégezte munkáját, több nem is érdekelte. Dudáláskor elsőnek lépett ki a gyárkapun. Kezdetben úgy mutatkozott, megállja helyét, mikor aztán néhány hónap múlva átkerült az anyagtérre ismételten elkésett. — Tudd meg Anton, mi kértünk az anyagtérrel Mert láttuk ügyes a kezed. Vagy megszokod itt, vagy megszöksz, de ne hozz ránk szégyent! — állt elő Todor Marincas, a csoport egyik régi tagja. Fogott az intő szó, de csak rövid ideig. Az első fizetés utáni napon ismét „elakadt Anton vonata". Ekkor Dumitru Popa mester beszélt lelkére. Nem telt bele két hét, igazolatlanul hiányzott. Próbálkoztak vele több szekción. A szabászaton úgy látszott, valahára megemberelte magát, mikor egy nap ismét nélküle látott munkához a csoport. — Végy példát Vasile öcsédtől — ült le vele hosszabb beszélgetésre a szakszervezeti elnök —, nem győzik dicsérni az enyvezőben. Szedd elő a jobbik eszed! Amúgy testvériesen Vasile is „megmosta" bátyja fejét. Figyelmesebben dolgozott, de igazolatlan hiányzásaival tovább is összekuszálta hébe-hóba a csoport tervét. Mindent betetézett, mikor egy nap becsípve állt meg a műhelyajtóban. Kicsordult a pohár. Egyre többen hangoztatták, hogy ilyen magatartással nincs helye az üzemben... Jó féléve már annak. Akkor, azon a megbeszélésen, a párttitkár kérte a mestereket: próbálkozzanak mégegyszer, még több bizalommal, türelemmel, Vajda Antonnal. S úgy határoztak, hogy igényesebb munkára, a fényezőbe osztják. Itt talán mégiscsak kedvet kap a szakmához. Nem sok örömmel fogadták. Egyesek olyan hangokat pengettek, hogy könnyebb a gőzöletlen száraz bükkfát bútorrá hajlítani, mint Antont a kimaradásról leszoktatni. Gheorghe Lontis, Székely Dezső, Aurel Ilea és más mesterek nem így vélekedtek. Aurel Ilea elhatározta, hogy türelmesen kipuhatolja: miért és hol időzik az a „vonat"? Bár a második faluban, Csúcsán lakik, gyakran látta Antont esténként Királyhágón jönni-menni Egyszer-másszor benézett a kultúrotthonba is, de legtöbbet az állomás körül lézengett, néha jó spiccesen. Szeget ütött ez Ilea mester fejébe. Egyszer rá is akadt a büfében, Anton egy kupica pálinkát iszogatott nagy ráérősen. — Tán a hordót őrződ? Ne félj Anton fiam, nem viszik azt el! — ült le melléje. — A vonatomra várok! — biccentett amaz a fejével. Persze. Csúcsára csak hét után indul a személy. Szóval itt van a kutya eltemetve. Addig így csapja agyon az időt — fedezte fel a mester. Másnap behívták az irodára: — Anton fiam — kezdte Székely Dezső — tudsz-e biciklizni? — Méghogy tudok-e? Akár a vonatot is elhagyom! — Nem lenne kedved azt a tíz kilométert Csúcsáig lepedálozni? — De még mennyire! Húszat is! — Miért nem veszel részletre egy kerékpárt? Anton megfogadta a jó tanácsot. Azóta nem törzsvendég a büfében. Három órával hamarább indulhat haza. Kerékpárja csomagtartóján gyakran látnak könyvet. Nem volt rá többé panasz a munkahelyen. Nekilendült a fényezésnek, még nagyon is. Egyik reggel Mihai Nicoluti mester meg állt mellette : — Sietsz, mint a Sebeskőrös. Nem ismered a mondást: hamar munka ritkán jó! Legyen több, de jobb is. Műszak után visszamaradt vele, tanítgatta a mesterfogásokra. Szép tükörfényes darabok kerültek ki néhány hét múlva Anton kezéből. Csakhogy most meg a mennyiséggel haladt döcögősen. „Szegezzük csak a versenygrafikont Anton padja fölé — javasolta Gheorghe Lontis egységvezető . Láttam egyik nap, olyan sóvárogva nézegette a többiek 120-125 százalékát. Nem árt, ha mindig szeme előtt van, mennyi a behozni valója“. „Helyes! Sőt vezesse ő a grafikont!“ — válaszolt Nicoruti mester. Anton elvállalta. Egy ideig sokat bosszankodott. Jobban szerette volna saját eredményét be sem írni. No, de senki sem született élenjárónak — nyugtatta magát. Munka közben, ha felpillantott a grafikonra, tekintete Király Tibor és Sváb Viorica nevére esett Úgy érezte, hogy azok a 120, 125 százalékok szemrehányást tesznek az ő sovány 85—90 százalékának. Ha törik, ha szakad, naponta törlesztek egy-egy százalékot ! — Csendesen megmakacsolta magát, s néha két százalékkal is feljebb lépett. Szemlátomást előrehúzta az a grafikon... Halkan zümmögnek a szalagcsiszolók, frissen kelepélnek a ventillátorok. Kesernyés bükkfa illat, politúrszag árad szét a műhelyekben. Műszak vége. Szikár fiatalember hajol a fényező osztály versenygrafikonja fölé. Fellapozza a mester jegyzetfüzetét, köpenyéből ceruzát húz elő. Fent kezdi: 118, 120, 125, 126, — megáll egy pillanatra saját neve következik. Munkatársai kíváncsian lesik, vajon menynyi lesz? Rájuk kacsint, aztán határozott mozdulattal, szép formás számokat rajzol: 128 százalék ! — Ügyes munkás ! — fordulok Nicoluti mesterhez. — Vajda Anton? Az ám! Megérdemelte a bizalmat. SIKE LAJOS BIZALOM Új egészségügyi középkáderek (Munkatársunktól], ünnepélyes keretek között osztották be július 30-án a tartományi és rajoni egészségügyi egységekhez a marosvásárhelyi egészségügyi technikum idén végzett több mint 200 növendékét: orvosi, közegészségügyi, gyógyszerészeti, laboratóriumi és népjóléti asszisztenseket. Az idén először végeztek az iskolában fürdőgyógyászati asszisztensek is - szám szerint 19-en - akiket Borszéken, Tusnádon és Marosszentgyörgyön helyeztek el. Kiállítás a bányászoknak (Munkatársunktól). A sepsiszentgyörgyi tartományi múzeum a Bányász Nap tiszteletére képkiállítást rendez Köpecbányán. Az augusztus 3-án megnyíló kiállítás gazdag képanyaga a párt vezette munkásosztály harcát mutatja be, kiállításra kerülnek Perahim, Ivancsenko, Olariu, Gy. Szabó Béla művei, ezen kívül „Ipari tájak“ címmel Mattis János petrozsényi szénrajzai. A köpecbányai kiállítást két hétig tartja nyitva a múzeum. Négymillió lej (Munkatársunktól). Az elmúlt félév folyamán a Krisána tartományi műszaki kabinetekhez 1400 újítási javaslat érkezett be. Ezek közül 650 újítást máris sikeresen alkalmaznak a termelésben. Általuk a tartomány üzemeiben, vállalataiban elért megtakarítás meghaladja a 4 millió lejt. A szorgalmas újítók és észszerűsítők között az eltelt félév alatt 350 000 lej értékű jutalmat osztottak ki. Kiapadhatatlan erőforrás Jelentéktelennek tűnő híradás a napi események áramlásában : Szalárd község művelhető földterülete két hektárral megnövekedett. Nem csatoltak Szalárdhoz egyetlen barázdát más falu határából, mérnökök sem jártak kinn, hogy a földterület újbóli felmérésével „találják meg“ ezt a két hektárt. Sokkal egyszerűbb dolog történt: a község dolgozói számba vették a művelés alá nem fogott parcellákat s megállapították, hogy nekik is vannak még belső tartalékaik, amiket a mezőgazdasági termelés növelése céljából hasznosítani tudnának. Ennek az egyszerű történetnek van egy mélyebb tanulsága is. A szalárdi két hektár eddig is ott volt a falu határában, eddig is tudtak róla, de senkinek sem jutott eszébe, hogy feltörjék, bevessék. Vagy ha fel is ötlött egyik-másik dolgozó paraszt fejében, hogy termővé lehetne tenni, a megvalósításig nem juthattak el. Ehhez két dologra van szükség■ a szocialista nagyüzemi gazdálkodás óriási lehetőségeire és a falusi dolgozók nagy közösségi öntudatára Most már egyik sem hiányzik. És a községi mezőgazdasági állandó bizottság nem késlekedett a művelhető földterületek növelésének tanulmányozásával, javaslatot készített a végrehajtó bizottságnak a dülőutak környékének megtisztítására, a bokorirtásra, és a javaslatot hamarosan valósággá váltották. Íme, egy példa az állandó bizottságok működésére. Végtelen sorban idézhetnék e példa társait. Mind azt bizonyítják, hogy az állandó bizottságok felmérhetetlen értékű támogatást nyújtanak a néptanácsoknak a közügyek intézésében. Ezek a bizottságok, szakértők bevonásával, a gyakorlati életben tanulmányozzák a gazdasági, kulturális kérdéseket, a városok, falvak fejlesztésének különböző problémáit, és értékes ellenőrző tevékenységet fejtenek ki a néptanácsi ügyintézés számos területén. Foglalkoznak a lakásépítkezésekkel, a helyi ipar és a községgazdálkodás jó menetével, a mezőgazdasági termelés fejlesztésével, a költségvetési alapok ésszerű felhasználásával, a helyi lehetőségek kiaknázásával, a közellátás jó megszervezésével. Az állandó bizottságok a dolgozó tömegek bevonását segítik elő, a városi és falusi dolgozókat kapcsolják be közvetlenül a közügyek intézésébe. Eddigi tapasztalatunk azt bizonyítja, hogy amelyik állandó bizottság igényeli, kéri a tömegek támogatását, annak a munkája igen sokszínű, munkaterve gazdag, eredményei pedig értékesek. Hiszen a legidőszerűbb kérdésekre fordíthatja figyelmét. Az állandó bizottságok munkaterülete ugyanis szinte végtelen. Az említett szalárdi állandó bizottság, Czuczor Sándor elnökkel az élen, a művelhető földterület növelésének tanulmányozását tűzte célul maga elé. Dragánfalván, Belényes rajonban a községi könyvtárnak nem volt megfelelő érülete. Az oktatási-kulturális állandó bizottság tehát e kérdés megoldását tartotta — igen helyesen — legsürgetőbb feladatának. A Kolozsvár városi kereskedelmi-szövetkezeti állandó bizottság az utóbbi időben azt a kérdést tanulmányozta, hogy hol mutatkozik szükségesnek új üzlet nyitása vagy a meglévő üzletek bővítése, a kiszolgáló személyzet növelése. Kolozsváron ugyanis az utóbbi időben, a nagyszabású lakásépítkezések nyomán megnövekedett egyes negyedek lakossága és az eddigi kereskedelmi hálózat nem tudta kielégíteni az igényeket. Ennyire változatos lehet és kell is hogy legyen egy-egy állandó bizottság munkaköre. Mindenütt az időszerű, leglényegesebb kérdésre kell összpontosítania munkáját, hogy teljes eredményt érhessen el. Ezt csak úgy teheti meg, ha a tömegek segítségét kéri és kitartóan, mindig tanulmányozza a felmerülő problémákat. Mit sem érnek azok a szép munkatervek, amelyeket jóelőre elkészítenek, hangzatos szavakkal cifráznak fel, de semmi élő kapcsolatuk a valóságos problémákkal. Az ilyen munkaterv papíron marad, miként az a Belényes rajoni Meziadon történik. A problémák továbbra is problémák maradnak, a néptanácsnak nélkülöznie kénytelen olyan lényeges támaszát, amilyen az állandó bizottság lehetne. Tehát jó, időszerű, az életből ihrletődött munkaterv — enélkül az állandó bizottságok munkája formálissá válik, és a munkaterv „tanulmányozzuk“ rovatát mindig, törvényszerűen kövesse a „javasoljuk“ rubrika. Állandó bizottságaink nem öncélúan tanulmányozzák a közérdekű kérdéseket, hanem azért, hogy javaslatokat dolgozhassanak ki a megoldásukra. Az állandó bizottság maga nem államhatalmi szerv, tehát nincs intézkedési joga, de javaslataira épül fel a végrehajtó bizottság intézkedési terve, meglátásai a város vagy falu további fejlődésében érlelnek gyümölcsöket. Az állandó bizottságok munkájának mércéje az, hogy javaslataira hány és milyen fontosságú kérdések oldódtak meg. Kolozsváron nem véletlenül említik a legjobb állandó bizottságok között a kereskedelmi-szövetkezeti bizottságot, amelyről előbb már szóltunk. Ez a bizottság, Zsigmond Albert elnök irányításával a legtöbb okos, hasznos javaslatot terjesztette a végrehajtó bizottság elé. És ugyancsak Kolozsváron azért marasztalják el — tegyük nyomban hozzá, teljes joggal — a mezőgazdasági állattenyésztési és állategészségügyi állandó bizottságot, mert alig tett számbavehető javaslatokat, munkája nem érződik a városi néptanács életében. Nem lennének olyan problémák, amikkel foglalkozzék? Ezt már maga az a tény is azonnal megcáfolja, hogy Kolozsvár városához jónéhány község tartozik, ezekben a községekben kollektív gazdaságok tevékenykednek, dolgoznak a mezőgazdasági termelés emeléséért, a város ellátásáért. A felmerülő problémák tanulmányozásával függ össze az állandó bizottságok tevékenységének ,másik oldala az ellenőrzés. Az állandó bizottságok hatáskörébe tartozik a szakosztályoknak és a néptanácsi alárendeltségű egységeknek az ellenőrzése. Ez az ellenőrzés csak úgy lehet eredményes, ha eleve az elvtársi segítőkészség hatja át, nem pedig a kákán csomó keresés. Az állandó bizottságoknak segíteniük kell — az ellenőrzés során is — a néptanácsi osztályokat és vállalatokat, hogy munkájukat pontosan, a törvények szellemében, a dolgozók érdekében végezzék. Az ellenőrzés sem öncélú, hiszen a gondos, alapos ellenőrzés további ötletek,, javaslatok forrásává válhat. Kolozsvár város terv költségvetési és pénzügyi állandó bizottsága éppen ezeknek az ellenőrzéseknek eredményeként rengeteg hasznos javaslatot terjesztett a végrehajtó bizottság elé. Az ellenőrzésnek és az egész állandó bizottsági munkának igen fontos előfeltétele a szakemberek bevonása. Állandó bizottság széleskörű aktíva nélkül aligha végezhet jó munkát. A tapasztalat igazolja, hogy a különböző munkaterületeken tevékenykedő dolgozók — munkások, mérnökök, kollektivisták, tanárok, stb — szívesen vesznek részt az állandó bizottságok munkájában, megtiszteltetésnek tekintik, ha közvetlenül előmozdíthatják a közügyek intézését. Kolozsváron Gheorghe Durghiu, a TAPS alkalmazottja, Soó Tamás főkönyvelő, Alexandru Cotea, Szikszai Antal és mások nagy kedvvel és igyekezettel kapcsolódtak be az állandó bizottságok munkájába. Szinte szabályként állíthatjuk, hogy a szakemberek bevonásában, az állandó bizottság aktívájának kiépítésének legtöbbet tehetnek a ki- BEKE GYÖRGY (Folytatás a 4. oldalon)