Előre, 1963. október (17. évfolyam, 4949-4975. szám)

1963-10-01 / 4949. szám

A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA Sok sikert az új főiskolai tanévben írta M. A. LUPU professzor, a V. I. Lenin gazdaságtudományi főiskola rektora tanév Felsőfokú tanin­tézeteink ismét megnyitják kapu­jukat. A főiskolai hallgatók ma lépik át az új küszöböt. Csaknem 100 000 főiskolás hall­gatja meg a megnyitó előadásokat azzal az elhatározással, hogy szor­galommal igyekszik elsajátítani az előadott tananyagot. A tanévnyitás, főiskoláinknak ez az évtizedes ha­gyományokra visszatekintő ünnepi eseménye, mind újabb élményekkel, örömökkel és elhatározásokkal van egybekötve. S ez egyaránt érvényes azokra az ifjakra, akik most lépik át először az egyetemek és más fő­iskolák küszöbét, mint azokra, akik már tanulmányaik befejezéséhez kö­zelednek. A régi kollégákkal és tanárokkal való találkozás örömét még jobban fokozza az új fakultások és előadó­termek, a korszerűen felszerelt la­boratóriumok, az idén épült diák­létesítmények látványa. A főiskolai oktatás anyagi alapjá­nak fejlesztése fontos állami prob­léma, amelyre pártunk és kormá­nyunk különös hangsúlyt helyez. A közoktatás fejlesztésére fordított összegek szüntelen növekedése nyo­mán évről évre szaporodik a felső­fokú tanintézetek, fakultások és ta­gozatok száma, gyarapodik és töké­letesedik a műszaki felszerelés. A felszabadulás óta eltelt 19 év alatt csaknem négyszeresére növekedett a diákok száma. Csupán az első éves tanfolyamokon több mint 22 000 ifjú vesz részt az idén, csaknem ugyanannyi, mint amekkora 1938- ban összes főiskolai hallgatóink száma volt. Az új egyetemi évben lendülete­sen fejlődő szocialista gazdaságunk és kultúránk követelményeinek meg­felelően tovább fejlődik a főiskolai oktatás színvonala, úgy ahogy azt pártunknak az oktatási folyamat szüntelen minőségi javítására vonat­kozó útmutatásai előirányozzák. A mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése és az ipar rohamos fejlő­dése nyomán felmerült követelmé­nyeknek megfelelően egyes felső­fokú tanintézeteink profiljának meg­javítása érdekében tavaly indított akció jó eredményre vezetett és továbbra is biztosította az előfeltéte­leket ahhoz, hogy egyetemi oktatá­sunk színvonala megfeleljen a hala­dó tudomány és technika gyakorlati követelményeinek. Az emberi tevékenység minden területén szükséges szakkáderek formálása sokoldalú, tervszerű mun­kát kíván és felsőfokú tanintézeteink igényesen és felelősségük teljes tu­datában teljesítik ezzel kapcsolatos feladatukat. Az egyetemi tanerők, a fakultások keretében működő párt­os ifjúsági szervezetek fáradhatat­lanul küzdenek, hogy magas szín­vonalú ideológiai, tudományos tar­talmat biztosítsanak a főiskolai ta­nulmányoknak, állandó kapcsolatot teremtsenek az é­­lettel és a terme­léssel, a hazai va­­­­lósággal és a jelen­kori tudomány és technika legújabb vívmányaival tegyék egyre gazda­gabbá a tanfolyamokat és előadáso­kat. Közoktatásunk tartalmának szün­telen javítása terén elért sikereink külföldön is fokozták a román felső­fokú oktatás tekintélyét. Ennek kö­vetkeztében több mint ötven ország­ból nagyszámú főiskolai hallgató folytatja tanulmányait országunk­ban. Pártunk és kormányunk atyai gondoskodása folytán a különböző nemzetiségű főiskolai hallgatók test­véri egyetértésben folytatják tanul­mányaikat és egyformán részesül­nek a tanuló ifjúságunk számára te­remtett élet- és tanulási körülmé­nyekben. A múltban elképzelhetet­lenek voltak az olyan vívmányok, mint az összes iskolai tandíjak el­törlése, az ösztöndíjak és bennlaká­sok számának szüntelen növelése, és más hasonló intézkedések, amelyek minden arra érdemes ifjú számára lehetőséget nyújtanak az egyetemi és főiskolai tanulmányokra. Ez is bizonyítja oktatásügyünk szélesen demokratikus jellegét. Főiskolásaink­nak ezért becsületbeli kötelességük, hogy a szocialista állam gondosko­dását minél jobb tanulási eredmé­nyekkel viszonozzák. Alapos és ki­tartó tanulással el kell sajátítaniuk a szakmájukba vágó tudományos is­mereteket, sokoldalú társadalmi­politikai és kulturális felkészültség­re kell szert tenniük, hogy méltó módon kivehessék részüket a szocia­lista gazdaságunk és kultúránk szün­telen fejlődéséért vívott harcból. Tanerőink, értelmiségünk megbe­csült osztagai, szenvedéllyel működ­nek közre az ifjúság tudományos kiképzésének és hazafias nevelésé­nek munkájában. Az egyetemi taná­rok, előadók, lektorok és tanársegé­dek az idén is hivatva vannak fel­ébreszteni az ifjúságban a tudo­mány, a kultúra és a haladás iránti lelkesedést, a választott szakma sze­­retetét, az új előmozdításáért vívott nehéz küzdelem szenvedélyét, kimű­velni bennük a képességet, hogy az elméletet egybekapcsolják a gyakor­lattal, a közérdek iránti felelősség és az odaadó hazaszeretet szellemé­ben kell nevelni őket. Tanerőink és diákjaink mindent el fognak követni, hogy ebben az egyetemi évben is minél jobb ered­ményekkel viszonozzák a számukra biztosított nagyszerű lehetőségeket és eleget tegyenek azoknak a felada­toknak, amelyeket pártunk és a kor­mányunk helyez a tanuló ifjúság és az egyetemi oktatás elé. Az új tan­év küszöbét átlépve, valamennyien, akik felsőfokú tanintézeteinkben dolgozunk, készen állunk arra, hogy becsülettel teljesítsük feladatainkat. Gheorghe Murariu és Kapornyai László kohászai a resicai kombinát élenjáró Átnyújtotta megbízólevelét India bukaresti nagykövete Gheorghe Gheorghiu-Dej, az Ál­lamtanács elnöke 1963 szeptember 30-án fogadta K. R. F. Khim­anit, az Indiai Köztársaság bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagy­követét, aki bemutatta megbízóle­velét. (Folytatása a 2. oldalon) Mihai Vaniu úgy két méterre állt a géptől , és hunyorogva nézeget­te. Jó nagy volt, kétszer akkora mint ő. Karcsú vázával úgy emelke­dett ki a gépsorból, mint király a sakkfigurák közül. A gép új volt. Vadonat­új, zöldre festve, oldalán egy csomó színes gombbal. Közelebb lépett és egyet meg­nyomott. A csiszolókés lassan a munkadarabra — a von- _________ tatómotor kollektoráéra — ereszkedett, majd egy másik gombnyomásra forogni kezdett, csiszol­va a kollektor belső fe­lületét. Vantu vékony­­­­sugárban csorgatta az olajat az érintkezési felületre és fü­­työrészett. — Na Mihai, embert faragtunk belőled, most aztán ne hagyd ma­gad, mutasd meg, mit tudsz. Gheorghe Albu, az őszülőh­ajú esztergályos rekedtes hangja hal­latszott át a szomszédos gépsorból. Az öreg szokása szerint most is csak beszélt, beszélt, anélkül, hogy levet­te volna szemét az esztergáján forgó munkadarabról meg a sublerről. — Embert faragtunk belőled fiú — ismételgette nagy meggyőződéssel — embert, érted ? Vantu hamarjában nem is tudta, mit válaszoljon. Ismerte az öreget. Minden második szavában ott volt a faragás. Az acélt faragta, fizetéséből a­ zsebpénzt lefaragta s most az em­bert is faragja. Abbahagyta az olajcsorgatást. Az almazöld Bohrwerk zajtalanul koptatta a kollektort. Eszébe ju­tott a régi kis eszterga, ami az első gépet jelentette életében. Faragott, faragott és bizony őt is faragták. Igaza van Albunak. Már az első na­pokban odaállt mellé és érdekes, az esztergába fogott munkadarab he­lyett a haját vette szemügyre. ..Le kell faragni, fiú". Mi köze van más­nak az ő hajához? Úgy hordja, ahogy ő akarja. Nem vágta le. Néhány napra rá elrontott egy munkadarabot. A belső marás mé­résénél nem vette figyelembe a sub­­lerfülek vastagságát. Albu szeme észrevette, hogy elrontotta a munka­darabot. Ráfogta, hogy még a sub­­lerrel sem tud dolgozni. Meg azt is, hogy ezek szerint soha nem is olvas­ta az esztergályos kézikönyvét, meg mást sem a szakirodalomból. Per­sze egy kicsit túlzott, de valami csak volt a dologban. Az, hogy Vantu na­ponta ott rágcsálja a tökmagot a mozik előtt a többi hosszúhajúval, haszontalanul elütve a szabadidőt. Az elrontott munkát azért helyre­hozták. Úgy, hogy Gheorghe Albu esztergált, ő meg hátratett kézzel figyelte. „Ha ezután is így dolgozol a borbélyra valót se keresed meg". Itt megakadt a gondolatmenet. Lényegében nem is történt utá­na semmi különös. Persze a haját levágatta, és rossz munkát nem a­­dott ki a kezéből. Észrevétlenül ju­tott el ahhoz a termelési értekezlet­hez, ahol megdicsérték. Ha most visszagondol azért csak benne volt a keze Gheorghe Albunak akkor is. Egyszer egy nyolcadik osztályos munkát adott neki Ilie Racoviceanu, a szekció vezetője, mondván, hogy sürgős, a többi gép pedig foglalt. Később megtudta, hogy Albué volt az ötlet. Nevetséges volt, nem a munkafo­lyamat bonyolultságától ijedt meg, hanem attól, hogy az nyolcadik osz­tályos. De csak megcsinálta. Akár­hogy is forgatták kezükben Constan­tin Mititele, meg Mihai Petrisor, a barátai, nem tudtak semmi hibát felfedezni. Szóval hibátlanul meg­csinálta a termelési értekezleten pe­dig megdicsérték. „Ki kell érdemelni.“ Ilie Racovi­­ceanunak ez a válasza még most is ott csengett fülében. Egyszer min­den bevezető nélkül megkérdezte, hogy szeretne-e revolver esztergán dolgozni, a most kapott újak egyi­kén? Elég bizonytalanul, de igennel válaszolt, mire a szekció vezető fa­képnél hagyta azzal, hogy azt ki kell érdemelni. Csalódottan nézett utá­na, Gheorghe Albu pedig, aki fülta­­núja volt a rövid beszélgetésnek az­zal vigasztalta, hogy nem kell mind­járt elkeseredni, azért is végezze be a kiadott munkát, hogy holnapra ne maradjon. Mutassa meg a szekciót­«» zetőnek. Dolgozott tovább, de csak ott motoszkált a fejében egész nap Racoviceanu válasza. A fiatalok kö­zül lepipálja akármelyiket, a terme­lési értekezleten meg a szakszerve­zeti csoportgyűlésen mindig pozitív példa. Felvették a párttagok sorai­ba. Talán nem érdemelte meg? Nem értette a dolgot. Másnap reggel hivatták az irodá­_________ ba. Közölték vele, hogy --------------- más gépen fog dolgozni. Egy új revolver eszterga­padon. Rohant az új esztergapadhoz. Beindí­totta, leállította, töröl­­gette, mintha vége lenne a műszaknak. Albu volt aki meglátogatta az új Mi a szösz, új gépet meg tettetett meg­a legelső, munkahelyén, kaptál"? szólalt lepetéssel. A Bohrwerk „simán“ csiszolt. Vantu még csorgatta tovább , az olajat. Ez már a harmadik gép, amin dolgozik. Az esztergályosból csi­szoló lett. Otthagyta a revolver esz­tergapadot. Inkább ott hagyatták vele, mert meg se kérdezték, akar vagy nem akar az i­j Bohrwerken dolgozni. „Új gép, komplikáltabb, olyan munkás kell rá, mint Vantu". Ami igaz, igaz, nem kapálózott elle­ne. Szabad idejében nem egyszer odaállt Zaharia Cioran háta mögé, aki egy régebbi típusú Bohrwerken dolgozott. Nézte, nézte szótlanul, az­tán Cioran kivett zsebéből egy ci­garettát. „Na, gyere állj ide. Mit félsz! Addig elszívom". Hű, hogy iri­gyelte Mititele, Petrisor meg Nicolae Radu. Mikor egy hét múlva „be­ugrott“ helyettesíteni, mert a szek­cióvezető gondolkodás nélkül őt tet­te a Bohrwerkre. Új gép érkezett a craiovai „Elec­­troputeres• villamosberendezést gyár­tó részlegére. Hogy ki fog rajta dol­gozni, nem okozott gondot. Ebédszünet következett. Mihai Vantu leállította a gépet. Két-három métert hátrált, kócdarab­­bal törölgette olajos kezét és hu­nyorogva nézegette. Almazöld volt, mint a revolver eszterga, de jóval nagyobb, jóval bonyolultabb. Egy olyan gép, amit az embernek ki kell érdemelni. KOVÁCS LAJOS ki KELL ÉRDEMELNI Világ proletárjai, egyesüljetek ! XVII. évfolyam 4949 sz. 4 oldal ára 20 iráni 1963 október 1. kedd idejében minden Huzavona nélkül (Munkatársunktól). A Kolozs tarto­mány állami gazdaságaiban tervszerű, munka folyik a jövő évi gazdag termés eléréséért. A mezei brigádok gyorsan és magas agrotechnikai színvonalon végzik a magágykészítést. A jó munka­­szervezés, valamint a gépi felszerelés ésszerű kihasználása lehetővé tette, hogy mindenütt kövessék a szántási és vetési ütemtervet. A traktorosok, akik ezekben a napokban két váltásban dol­goztak az előirányzott 9900 hektár területből mintegy 7000-et felszántot­tak és 3000­ hektáron pedig földbe jut­tatták a magot. A gazdaságok munka­­közösségei az idén is egyik fontos te­endőnek a termőtalaj feljavítását te­kintik. Ezen az őszön az elmúlt évhez viszonyítva jóval nagyobb mennyiségű istálló és műtrágyát szállítottak a földekre és forgattak a magágyba. A szántóföldi munka további jó me­netét nagymértékben akadályozza a ka­pásnövények nehézkes betakarítása. A kolozsvári és a lekencei gazdaságok kivételével a többi egységekben lema­radtak ezzel a fontos munkával. A gaz­daságok legutolsó jelentése szerint ez­­idáig alig 1052 hektárról takarították be a kukoricát. A termés nagy része, a 3349 hektár kukorica noha már beérett még mindig a határban van. A kukorica lassú betakarítása hátráltatja a szántás befejezését. A szakemberek véleménye szerint az időjárás kedvező, a szüksé­ges eszközök minden gazdaságnak ren­delkezésére állanak, megvannak a fel­tételek tehát arra, hogy néhány nap alatt valamennyi gazdaságban befejez­zék az őszi növények betakarítását és a kijelölt időpontban végezzék el a szán­tást és vetést. Gyergyóban, Csíkban Teljében az őszi vetés (Munkatársunktól). — Néhány nap óta teljes erővel folyik a gyergyói medencében az őszi vetés. Szárhe­gyen, Ditróban, Csomafalván és máshol szeptember végére a vetési előirányzat 52 százalékát teljesítet­ték. Ütemesen halad a vetés Csík ra­­jonban is. Az itteni kollektív gazda­ságok mintegy 3500 hektárt vetettek be gabonáival. Átszervezték a természetrajzi iW­ múzeumot SbK (Munkatársunktól). A sepsiszentgyörgyi tartományi múzeum ■­­ természetrajzi osztá­­lyának szakemberei az utóbbi három esz- t tendőben 45 db ne­­gyedkori emlős álla­­ti maradványt gyűj­­töttek össze kutatá­ ■■■■ saik során, többek mM között: orrszarvú,­­ elefántfélék, tapir, 868 zebrák, őstulkok és B± % őslovak maradvá­­nyait. Az elmúlt hó- 'MWWlj* napok folyamán a múzeum szakemberei a fővárosi barlang­­kutató intézet munka. % társaival karöltve ér­­tékelték és rendsze- | | rezték az értékes le- ■ | leteket s a feldolgo­ r.ífelvá­zott anyag még a köz Ik zeljövőben kiállítás- ||k. | ra kerül a helybeli múzeum átszervezett fl fejlődéstani részle- 8 k­m Új termék a rétegesített falemez (Munkatársunktól) Az Erdő­gazdálkodási Minisztérium be­szerzési és értékesítési vezérigaz­gatósága országos értekezleten is­mertette egyik nagy jelentőségű új termékét, a rétegesített fale­mezt. A faipar, több központi intéz­mény, nagyüzemek és más válla­latok szakembereinek bemutatták a rendkívül sokoldalúan felhasz­nálható új terméket, amelynek fizikai-mechanikai tulajdonsá­gai megközelítik a fémekét. A fenol és krezolgyantákkal kevert, bakelitszálakkal átszőtt falemezt már sikerrel alkalmazzák a ha­zai Diesel-elektromos mozdo­nyoknál, hajóépítésnél, de ezen­kívül kiválóan alkalmas fogaske­réknek, szigetelőanyagnak és még sok más egyébnek. 20 nap alatt 1260 Hektár kukorica termését takarítottuk be jó munkálatok tervét véglegesí­t okos javaslataik alapján a be-Aki a napokban községünk, az Arges tar­tományi Rica közelében járt, valóságos „aranyhegyekben” gyönyörködhetett. Mesz­­sziről látni lehetett a letört kukoricacsövek óriási halmait s körülöttük a fogatok tizeit, a rakodásnál segédkező kollektivisták szá­zait. Az utolsó nekirugaszkodás lendülete volt ez, ugyanis szeptember 26-án délig befejeztük 1260 hektáros kukoricavetésünk betakarítását. Sikerünk titka ez esetben is — mint min­dig, minden munkánál — a szervezésben keresendő. Mi, a pártbizottság irányításá­val, a nyári betakarítás befejezése utáni első nap hozzáláttunk a késeiek begyűjté­sének alapos megszervezéséhez. Körülte­kintő, minden részletre kiterjedő tervet ké­szítettünk s ennek alapján a használatra kerülő 120 fogatot ellenőriztük, kijavítot­tuk, kitakarítottuk és fertőtlenítettük a tá­rolóhelyeket stb. Ezzel egyidőben elvégez­tük a brigádosok és csoportfelelősök felké­szítését, különös hangsúlyt fektetve a ren­delkezésre álló munkaerő és fogatok ész­szerű kihasználására. Ilyenformán az akció megkezdésének közeledtével már nagyjából mindenki is­merte hogyan, miként zajlik majd le az egész. Ennek ellenére — az előkészületek befejező aktusaként —nem tartottak fölös­legesnek összehívni egy közgyűlést is, ame­lyen aztán az egész tagság előtt ismertet­tük a­­ terveket, a brigádonkénti beosztást, melyik csoportnak hány fogat áll rendelke­zésére stb. A közgyűlésen számos tagunk ION BARBU, a Rica községi (Costesti rajon) kollektív gazdaság elnöke felszólalt takarítási tettük, így került sor szeptember első napjaiban a tulajdonképpeni munkára, amelynek so­rán volt olyan nap nem is egy, hogy 1000— 1200 kollektivista kint volt a mezőn. Mondanom sem kell, hogy a törés nem kezdődött egy és ugyanazon időben min­den brigádnál, hiszen többféle kukoricát vetettünk a tavasszal, így először a rövi­­debb tenyészidejűek betakarítására került sor, amelyeket annak idején a búzának szánt területekbe vetettünk. Ilyenformán a szervezésnél megvalósíthattuk a brigádok közötti segítségadást, egyrészt a törésnél, másrészt pedig a szárvágásnál, amelyet éj­szaka is végeztünk, hogy minél előbb fel­szabadítsuk a megmunkálásra kerülő terü­leteket. Kukorica után gazdaságunkban nem ke­vesebb, mint 1130 hektáron kerül magágy­ba a búza. Ebből a szempontból külön je­lentősége volt egyrészt a különböző te­nyészidejű kukoricafajták termesztésének, másrészt a szalagszerűen szervezett betaka­rításnak. Csakis így érhettük el azt, hogy a búza magágya időben készüljön el, ne legyen túl nagy kiesés a két művelet kö­zött. Nálunk a szedés megkezdése utáni második nap barázdába is álltak a trakto­rok s­ ma már 700 hektár fel van szántva, sőt 340 hektáron meg is kezdtük a vetést. Népviseleti fesztivál , (Munkatársunktól).­­ Talán még sohasem tá­rulkozott ilyen pazar színpompájú kép a nagy­váradi színház nézőtere elé, mint­ ezen a vasárnap délutánon. Mir­tha össze­gyűjtötték volna a virág­ba borult rétek minden díszét. A Népi Alkotá­sok , Krisána tartományi Háza rendezésében nép­viseleti fesztivált tartot­tak, amelyet­ kitartó ku­tató-gyűjtő munka, sok terepjárás előzött meg. Az előbbi hasonlat kettős értelemben is találó. Néprajzi­ hagyományok­ban gazdag a tartomány mint mező tarka nyári ruhájában. Évszázadok folyamán vajon mi egyéb ihlette volna a nép név­telen művészeit a mara­dandó szép teremtésé­ben, ha nem a közvetlen környezet ? A blúzok, szoknyák, szűrök dekorá­ciójához a virágok szí­nét, rajzolatát kölcsönöz­­ték az egymást követő nemzedékek. Az oldalfüggönyök mö­gül népdalok ritmusai szállnak. A­­népművészet egyik ága most mintha édestestvérként segítségé­re jönne a másiknak. Per­sze zenei aláfestés nélkül is eredeti, sajátos han­gulatot kelt a látvány. Mintha csak egy ünnep­napon végigsétálna a né­ző a falvak utcáin a kultúrotthonok tájékán. Akárcsak valami divat­­bemutatón, egymás után lépnek előtérbe a gyö­nyörűbbnél, gyönyörűbb Televíziós szoba (Munkatársunktól). A szentsimoni kol­lektivisták egyik leg­kedveltebb szórako­zási központja az íz­lésesen berendezett televíziós szoba. A kollektív gazdaság kultúralapjából vá­sárolt készülék mel­lett estéről estére nagyszámú­­felnőtt és fiatal tölti hasznosan szabad idejét. A nagy érdeklődésre való te­kintettel, a műsorral összefüggő előadá­sok szerepelnek a te­levíziós szoba „téli program­jában“.­­ viseletbe öltözött­ kollek­tivisták, ékesebbek és if­jak,­ férfiak és nők. A falvaik neveit bemondó tudatja a nézővel. Az anyag, amiből e ruhada­rabok készültek a varrá­­­­­sok mintái, az építmé­­nyes elemek, a színek kombinációi vidékenként olykor falvakként is vál­toznak, de valamennyi­nek közös vonása a hasz­nos és szép ötvözése, a színek pazarságában is érvényre jutó harmó­nia, az eredetiség, a gazdag képzelőerő a kéz művészi értékű munkája. Taps harsan minden be­mutató után. Kik a tet­szésnyilvánítás címzett­jei ? Akik eljöttek a tar­tomány minden részéből, hogy bemutassák a ma­gukra öltött ünneplőjü­ket ? Ők is, de elsősor­ban századok nemzedé­kei, akiknek kollektív művészi munkája a vise­let, akik hűen őrizték, á­­polták, gazdagították* e tárgyi hagyományok szép­ben jelentkező értékét. Szombatság, Biharlonka, Köröstarkány, Miklóirtás, Cséke, Petegd, Tenke­­széplak, Körösrév, Var­sólé, Kárásztelek, Piskolt, Körösbökény, Almás és még jónéhány helység küldte el tárgyi népmű­vészeti kincseinek egy töredékét, szeretettel, hű­séggel őrzött hagyomá­nyát, hogy a városi dol­gozók is gyönyörködje­nek benne. A Körösök vidéke nép­rajzi zónáinak valóságos viseleti fesztiválja volt ez a sok gonddal meg­szervezett bemutató. Szép kifejezője a hagyomány ápolásának, amelyhez im­már intézményesen is se­gítő kezet nyújtanak. Kiállítás A sza­lontai Arany­múzeum kiállító ter­meiben vasárnap nyí­lott me­g két váradi képzőművész egyéni kiállítása. Kristófi János olajfestmé­nyekkel, míg Weisz Emilia grafikával je­lentkezett a szalontai közön­ség előtt. Már az első napokban több­száz látogatója a­ Kradt a változatos té­­m­­ájú, tájakat, ipari l­étesítményeket, épít­kezést, egyre szépülő életünket bemutató művészeti alkotások­nak. A főváros téli burgonyaellátása (Munkatársunktól). — Egész évi étrendünkben fontos szerepet tölt be a burgonya, télen pedig egyenesen nélkülözhetetlen. Jó hát idejében gondoskodni a beszerzéséről. A fővárosi néptanács kereskedelmi osztálya és az OCL Aprozar idejében gondoskodott a buka­resti lakosság burgonyaellátásáról. Az év utolsó negyedében 45.000 tonna kerül eladásra, 1.200 tonnával több, mint tavaly. A meglevő Aprozar­­egységeken kívül 232 burgonyaelárusítóhely nyí­lik meg október elsején. Ezeket az egységeket szeptember 28—30 között egyenként 3—15 tonna burgonyával látták el. Mint minden esztendőben, az OCL Aprozar az idén is nagymennyiségű burgonyát szállít ház­hoz rendelésre, elsősorban a fővárosi nagyüze­mek dolgozóinak. Ezen az őszön körülbelül 2.000 tonnát, tíz százalékkal többet, mint tavaly. Maros-Magyar Autonóm, Brassó és Suceava tartományból naponta érkeznek a burgonyával megrakott vonatszerelvények. Naponta átlag 1.400 tonna. Kilenc rakodóhelyen fogadják és tá­rolják a hosszú téli hónapokra a burgonyát. A szállítás meggyorsítása érdekében a fent emlí­­tett tartományokból marsrut vonatokat indíta­­nak. Az első marsrut-vonat szombaton futott be a fővárosba. Kirakják a most érkezett burgonyát TÁVIRAT MAO CE-TUNG elvtársnak, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökének LIU SAO-CI elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének CSU DE elvtá­rsnak, az Osszkínai Népképviseleti Gyűlés Állandó Bizottsága elnökének CSU EN-LAJ elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének PEKING A Román Munkáspárt Központi Bizottsága, a Román Népköztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa, a román nép és a magunk nevében szívélyes üdvözletünket küldjük Önöknek és Önök által a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizottságának, a Kínai Népköztársaság kormá­nyának és az egész kínai népnek a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 14. évfordulója alkalmából. A román nép tiszta szívből örvend azoknak a jelentős eredmények­nek, amelyeket a kínai nép a Kínai Kommunista Párt és a Kínai Nép­­köztársaság kormánya vezetésével alkotó munkával ért el a szocializmus építésében, anyagi és kulturális színvonala emelésében. A Román Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között megho­nosodott baráti és együttműködési kapcsolatok fejlődése mindkét nép ér­deke, a szocialista országok nagy közössége egysége és összeforrottsága megerősítésének és a világbéke megszilárdításának érdeke. Ezen a nagy ünnepnapon újabb sikereket kívánunk a testvéri kínai népnek az új, szocialista élet megteremtésében. Éljen a román nép és a kínai nép barátsága és együttműködése. GHEORGHE GHEORGHIU-DEJ, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Román Népköztársaság Államtanácsának elnöke, ION GHEORGHE MAURER, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Részlet a mai Piatra Neamt város képéből (S. Emil felvétele)

Next