Előre, 1963. október (17. évfolyam, 4949-4975. szám)
1963-10-01 / 4949. szám
2 SZEMLÉR FERENC A KÖLTÉSZET HASZNA Mi a költészet haszna ? — kérdi nem is az olvasó, mint inkább maga a költő. Kétkedő töprengése annyit jelent, hogy van-e egyáltalán értelme, célja a költészetnek, és benne saját költészetének ? ... Igaz , az önkifejezés kényszere mindenképpen írásra bíztatja. De bármennyi vers is halmozódjék fel fiókjában, érzi alkotás közben is, a kész mű szemléletében pedig világosan tudja, hogy ez nem elég. A műalkotás — bármennyire is saját törvényei szerint jön létre, bármennyire is bensőségesen fejezi ki alkotójának a világról vallott nézeteit — csak emberi szempontok szerint értékelhető. A költészet csak akkor ér valamit, ha hatással van a társadalomra. Erre vágyik a látszólag csak önkifejezésre törekvő poéta is. Közölni akar valamit az emberekkel. Fel akar rázni egy népet. Harcra akar mozgósítani egy osztályt. Lelke mélyéig szeretné felkavarni egész korát, hogy jobbá, igazabbá, tehát emberibbé tehesse. Egyedül ő a hibás, ha ez nem mindig sikerül — ha képességeinek hiánya miatt a jószándék nem hoz gyümölcsöt. De még a legzsengébb írásmű, a legtöppedtebb vackor létrehozóját se illessük gúnnyal. Ő is a világot szeretné megváltani. Ezért intézi szózatát az emberekhez, a társadalomhoz — nem pedig a világűrben keringő kozmikus részecskékhez. De hátha még a költő szava — a jó költő szava sem jut el az emberekhez ? ... — kérdi magát tovább a költő. Azt hiszem, meg kellene nyugtatnunk. Figyelmeztetnünk kellene, hogy aggodalomra nincs oka. A költészetnek nálunk haszna van. Értelmét mindenki ismeri. Célja könnyen felfogható. Abban a társadalomban, amelynek elhatározott szándéka, hogy az embert teszi boldoggá, s nem a kizsákmányolok profitját biztosítja törvényesen és törvénytelenül, a költészet jelentőségének bizonyításához szinte nem is kell érveket keresnünk. Érzelmi megalapozottságának mélységét az egész népre kiterjedő szüntelen tömegigény igazolja. Nem is fontosságát és szépségét kell tehát magyaráznunk, hanem egyszerűen ennek az igénynek kellő kielégítéséről kell gondoskodni. Bárki is részt vett az utóbbi esztendők költészetnek szentelt tömegrendezvényein — különösen gyári vagy üzemi találkozókon — tanúsíthatja ezt. A hallgatóság — a megértés különböző fokozatain, a befogadóképesség változó szintjein, az érzékelés és átélés több vagy kevesebb, de rendszerint fokozódó erősségével — mohón követeli egyrészt magukat a szép és jó verseket, másrészt e versek szerzőivel való közvetlen, majdnem személyes kapcsolatot. A versek nem szíves fogadtatásáról, a hallgatók és olvasók viszolygásáról terjesztett elmélet valójában mese. Az igaz viszont, hogy az ilyen vélemény helytelenül befolyásolja a reményteli dalolvasót. Ahelyett, hogy a benne máris meglévő érzékenységet és érdeklődést élezné, elriasztja a költészet „bonyolultságáról“ vagy „nehézségéről" terjesztett mesékkel. Holott neki a költészet se nem nehéz, se nem bonyolult, hanem valami szép, amit először megérez és átérez, aztán megért és kíván. Nagy dolog, ha ezt a kívánságot ki tudjuk elégíteni. Még nagyobb, ha ebben a feladatunkban nem vágyunk magunkra- Sőt!... Az ország minden intézménye, a haza valamennyi vezetője igényli tőlünk, hogy segítsük elő ennek az elemi szomjúságnak csillapítását. Nemcsak a versek megjelenését biztosítja, nemcsak a könyveket nyomatja ki, de arra kér, amikor kérésre van szükség, azt követeli, ha eredendő tunyaságunkat is le kell esetleg győzni, hogy menjünk minél gyakrabban az olvasók közé, hallgattassuk meg magunkat, és hallgassuk meg őket. Évente többször is, bármikor kész e bíztatásra. De évente egyszer, október elején egy egész hetet szentel a költészetnek. És ez nagyszerű dolog! Amikor városokon és falvakon, üzemekben és kollektív gazdaságokban, iskolákban és könyvtárakban szembekerül az olvasóval, a költőnek már eszébe sem jut azon töprengeni, hogy mi a költészet haszna ? Ott van előtte a bizonyíték — az ezerszeres, a százezres, a milliós, az olvasók tömege, majdnem egy egész nép, amely verseket követel tőle. A költészetet magát akarja. A költő is érzi, hogy van értelme és célja annak, amit csinál. Nemcsak önmagát fejezi ki, de azt a közösséget is, amelynek munkás, szorgos tagja. gatót vagy A „Költészet hete“ Ma kezdődik országszerte az október 7-ig tartó „Költészet hete". Ebből az alkalomból költőink találkozókon vesznek részt, felolvasnak műveikből, beszélgetést folytatnak munkásokkal, fiatalokkal mai költészetünkről. Egyes találkozókon a fővárosi költők is részt vesznek. A tartományi pártbizottságok és néptanácsok szervezésében irodalmi esteket tartanak a munkásközpontokban és falusi művelődési házakban, amelyeket minden esetben vita fog követni. A „Költészet hetének" harmadik napját az ifjúságnak és a gyermekeknek szentelik. Ezen a napon a költők ellátogatnak az elemi-, közép- és főiskolákra, ahol a román irodalom szaktanárainak vezetésével szavalóórákat rögtönöznek, s ahol klasszikus és jelenkori költészetünk gyöngyszemeiből olvasnak fel. A rádió- és televízió külön adást sugároz a „Költészet hete“ alkalmából, amelynek keretében beszédet mond Mihai Beniuc akadémikus, az RNK írószövetségének elnöke. Utána 1963 legszebb költeményeiből olvasnak fel fővárosunk előadóművészei. ELŐRE Hazautazott a Magyar Népköztársaság• A Magyar Népköztársaság gazdasági kormányküldöttsége, élén Apró Antal elvtárssal, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány alelnökével, miután részt vett a román—magyar gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság V. ülésszakán, elutazott a fővárosból. A küldöttség tagjai a következő elvtársak voltak : Horgos Gyula kohászati és gépgyártóipari miniszter, Vályi Péter, az Állami Tervbizottság első alelnöke, Karádi Gyula, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, s több más hivatalos személy. Az Északi-pályaudvaron a következő elvtársak búcsúztatták a vendégeket : Alexandra Birladeanu, a Minisztertanács alelnöke, Constantin Tuzu, fém- és gépgyártóipari miniszter, Gh. Cioara, a Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Kormánybizottság titkára, Gh. Pele, helyettes külügyminiszter, Mauriciu Novac, az Állami Tervbizottság alelnöke, Ion Craiu, helyettes pénzügyminiszter, a román küldöttség több tagja és szakembere. Jelen volt Kúti Jenő, a Magyar NK bukaresti nagykövete és a nagykövetség több tagja. (Agerpres) A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 14. évfordulója A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 14. évfordulója alkalmából hétfő délben fényképkiállítás nyílt a Herastráu kultur- és pihenőparkban. A Hofei város lakosságának munkáját és életét szemléltető fényképeket a Kínai NK Külföldi Kulturkapcsolatainak Bizottsága küldte országunkba. A kiállítás megnyitásán részt vett Alexandru Buican, a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének alelnöke, a külügyminisztérium képviselői, művészeti és kulturális személyiségek és nagyszámú közönség. Jelen volt Liu Zsien-guo, a Kínai NK bukaresti nagykövete, a nagykövetség több tagja és a diplomáciai kar más tagjai. ★ A Kínai NK kikiáltásának 14. évfordulója alkalmából hétfő este a fővárosi Republica moziban díszelőadáson bemutatták A vörös zászló balladája című kínai játékfilmet. Jelen voltak : Virgil Florea, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság alelnöke, Al. Buican, a Külföldi Kultúrkapcsolatok Román Intézetének alelnöke, külügyminisztériumi főtisztviselők, művészek, kulturális személyiségek és nagyszámú közönség. Megjelent Liu Zsien-guo, a Kínai NK bukaresti nagykövete, a nagykövetség több tagja, Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és a diplomáciai testület más tagjai. A Kínai NK központi népi együttesének képviselői hétfőn délben találkoztak fővárosi újságírókkal. A találkozón A Fen, az együttes vezetője, Li Lin művészeti vezető, Gan Csin főtitkár, Sziu-Cse és Tien Num szólisták beszéltek az együttes tevékenységéről. ★ A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 14. évfordulója alkalmából Corneliu Manescu elvtárs, a Román Népköztársaság külügyminisztere üdvözletét küldte Csen I elvtársnak, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének és újabb sikereket kívánt tevékenységéhez. ★ A Londons festival ballet Bukarestben Hétfő délután a fővárosba érkezett a közismert London's festival ballet, amely a Román NK Palotájának termében október 1-től több előadást tart. A Baneasa repülőtéren a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság, az OSTA vezetőségének képviselői, a Román NK Opera- és Balettszínházának szólistái fogadták az angol művészeket. Jelen voltak Nagy-Britannia bukaresti követségének képviselői. ARCKÉPCSARNOK Reggelenként, a szerkesztőségbe érkezett borítékok felbontásakor rendszerint találkozunk 4—5 olyan levéllel is, melyben közéletünk fáradhatatlan krónikásai — a sajtólevelezők — közvetlen munkatársukat, ismerősüket, néha tanítómesterüket, néha tanítványukat, de rendszerint élmunkásokat mutatnak be, mindig azokat, akik a szocialista építés kiteljesítéséhez az átlagosnál jobban hozzájárulnak s ezért példaképnek tekintik őket munkaközösségükben. Nem egy levelezőnknek sikerül úgy ábrázolni vagy legalább is jellemezni az élmunkást, hogy aki olvassa, szinte látni, ismerni véli. Bara Albert néhány év alatt legalább 30 olyan élmunkásról, újítóról írt, akik a brassói Steagul Rosu teherautógyárban rendszeresen túlhaladják az átlagos termelési eredményeket, előljárnak a minőség javításáért, az önköltség csökkentéséért folyó küzdelemben , akiket családi körükben, lakónegyedükben is példamutató emberekként tartanak számon. Ilyennek látjuk Marin Manólét, az egykori falusi szolgalegényt, aki szakképzetlen munkásként került néhány évvel ezelőtt az üzembe, ma pedig a motorhajtókar-futás legjobb szakembere. Már ő tanít, s jól tanít a mesterségre. Vállalta, hogy normáját 25—30 százalékkal túlszárnyalja, de mindig 45—50 százalékos a túlszárnyalás, a selejtet a megengedett százalék alá szorította, az önköltséget úgyszintén. Bara elvtárs írásából azt is megtudjuk, hogy M. Marin jó agitátor, kiválóan irányítja a faliújságot, és állandóan érdeklődik az újonnan megjelent könyvek iránt. Áchim János, a szatmári Autószállítási Vállalat szeretője arról írt, hogy év elején még a kullogok között emlegették a nagykárolyi szállítási részleget, ma viszont az első helyen van. A pártalapszervezet hatékony segítséget nyújtott a munkaszervezésben, főként a sofőrök között végeztek állandó felvilágosító munkát, fokozták az ellenőrzést is így augusztusban már 25 000 tonna kilométerrel sikerült túlteljesíteniük a tervet. Közben az üzemanyag fogyasztást is sikerült csökkenteni, úgyszintén a javítási időtartamot : vannak olyan kiváló sofőrök, akik meghaladták a 100 000 kilométert kocsijavítás nélkül. Az üzem vezetősége méltányolja az élenjárók eredményeit, egyesek 2000 lejes prémiumot is kaptak. S végül Csupán két nevet említ, akiket különösen dicsérni akar: Hosszú György és Lévai Ferenc gépkocsivezetőket. Nem indokolja, hogyan dolgoztak, személy szerint mivel járultak hozzá a vállalat eredményeihez, nem tudjuk melyik magas, melyik középtermetű, a leírás ugyanis hiányzik. De kétségtelen : ez a két ember nagyszerű tettet vihetett végbe ! Ezek példaképek a többi sofőrök előtt. Máthé Ferenc bádogos és Szabad Rezső minőség-ellenőr a brassói hűtő- és kábelgyárból elmondják, hogy a múlt év hasonló időszakában a hűtőrészlegen a munkások 89,5 százaléka vett részt a szocialista versenyben, most pedig 96,8 százaléka. Egy sort sem írtak élmunkásokról, munkamódszerekről, pusztán a tényt vetették igen röviden papírra, ami mégis láttatni engedi a számok mögött az embereket, akiknek egy év alatt ismét fokozódott a hozzáállásuk a még nagyobb eredmények eléréséhez. De válogassunk a portrék között. Márton János bemutatja Dumitru Vasilet, a gyulakutai hőerőmű esztergoműhelyének mesterét. Jól megtermett középkorú férfi, többszörös újító, mindenkinek segíteni kész kék köpenyes elvtárs áll előttünk, akinek nagy szerepe van benne, hogy a gépek itt mindig olyan pontosan működnek, mint az óra... Zsigmond Dezső a régens IF technikusa Schim Liviu kommunistáról, a helybeli ládagyár brigádvezetőjéről írt riportot. Kiváló szakember, kiváló családapa. Nevelő a munkahelyén, otthon, munkaszeretetre és a szocialista haza szeretetére neveli saját gyermekeit s a keze alatt dolgozó fiatal munkásokat Brigádja a legfegyelmezettebb. Fényképe két év óta változatlanul fent van az élmunkások tábláján. Akkor is, ha a levelező csupán egy-két adattal bizonyít, akkor is, ha fordulatosabb stílusával sikerült élethűen lerajzolnia hősét, ezeknek a hétköznapi tudósításoknak mindig van egy közös mondanivalójuk : olyan emberekre hívják fel a figyelmet, akik fáradhatatlanul és önzetlenül küzdenek nagyobb termelési eredmények, jobb minőség, alacsonyabb önköltség eléréséért. Ifj. Bányai Ferenc, a feketeerdői üveggyár technikusa Papp Sándorról ír. Azt fejtegeti, hogyan lett a hajdani szegényparaszt legényből valóságos művésze a ritka üvegfúvó szakmának. Hosszú életutat tár fel, amely elvezet egy nevezetes pártalapszervezeti ülésig, ahol Papp Sándor tagfelvételi kérését tárgyalják. S noha Bányai Ferenc csupán egy emberről írt mint példaképről — mégis sikerült bemutatnia egy egész csoport nagyszerű munkáját, amely a múlt hónapban is 61,9 százalékkal teljesítette túl a tervét, az év elejétől mostanig átlagban pedig 24 százalékkal. Lényegében a csoport minden tagja élmunkás. Pedig Papp Sándor nem válogatta össze külön az embereit, hanem türelmes szakmai és emberi neveléssel ilyenné sikerült alakítania egész kollektíváját. . . . Barabás István szobafestő, a CFR alkalmazottja. Az a sokezer ember, aki megfordul a marosvásárhelyi vasútállomáson ott láthatja fényképét az élmunkások díszes tisztelet tábláján. Milyen története van annak, hogy itt a fénykép ? A felszabadulás előtt hányszor bevándorolta az országot munka után járva, s hányszor hiába. A vasútnál 13 éve dolgozik s őt tartják példaképnek arra, hogyan lehet a szobafestő szakmában nemcsak szépen, de fegyelmezetten és gyorsan dolgozni. Lakása — ahogyan Tekeres József Barabás Istvánról írott portréjából kiderül — olyan, amit, röviden jellemezve, a környék legtisztább lakásának tartanak, udvara, mint egy miniatűr díszpark. A munkában is, otthon is szereti a szépet, a rendet. Ha mindenütt ilyen pontosan és jól dolgoznának, mint Barabás István, vajmi kevés dolguk lenne a minőség-ellenőröknek — vonja le a következtetést Tekeres József. Dobrea I. Petru az aradi 30 Decembrie textilgyár élmunkásai közül rendre többet is bemutatott már. Az utóbbi időben négy olyan boríték érkezett tőle, amelyekben kiváló emberek kiváló teljesítményeiről volt szó. Nem vállalkozhatunk a portrék kivonatos közlésére sem, hiszen csak Florica Groza szövőnőről 4 ívet írt a levelező. Szépen írta és meggyőző érvekkel bizonyította, hogy az iskola és az üzem munkáskollektívájának nevelő ereje rövid idő alatt képes magasabb igényeket támasztani az emberben saját munkája iránt. Ahogy írta, ez a munkásnő csupán annyiban hasonlít a valamikori szövőnőkhöz, hogy szintén gép mellett dolgozik. De magasabb kultúrája van, munkájába olyanszerű egyéni alkotást is igyekszik mindig belevinni, ami többet jelent és jobbá teszi azt az átlagosnál. Vagy ott van Lubita Egartner példája, aki már 18 éve szövő a gyárban. Sok-sok olyan munkáslányt tanított meg a szakmára, akik nemsokára alighanem túlszárnyalják majd őt, ő eredményeit s talán éppen azért lesznek erre képesek, mert tőle tanulták a szakmát. Egyelőre, igaz, nem könnyű tanítványainak ilyesmit megtenni, ugyanis az év elejétől mostanig Lubita Egartner annyi kiváló minőségű anyagot szőtt terven felül, amelyből egy konfekciógyár 525 szoknyát készíthet. . . Dobre elvtárs leveleiből megismerkedtünk Tauber Rozáliával és Stefan Orbulescuval is, akik ugyancsak kiváló munkájukkal mutatnak példát munkatársaiknak. Nagy András, a szatmári UNIC gyár minőség-ellenőre is négy munkást mutatott be. Most 18 évesek, szinte gyerekek még s nem egészen két hónapja kerültek a gyárba — egyenesen a szakiskolából. Lássuk hát Kovács Istvánt, aki 9,66-os tanulmányi átlaggal végezte a szakiskolát. A kommunista Kerekes Mihály főmester a lakatos osztályra kérte, mert már ismerte a fiút, az iskolai gyakorlati órákon foglalkozott vele. Úgy dolgozik az alacsony, szőke fiú, mintha évek óta a gyárban lenne, nem hibázott még el semmit, délutánonként pedig siet az esti líceumba, ahol szintén jól halad. Szita György, a másik 18 éves a VI-os szerelő részlegre kapott beosztást sZMSZ- taghoz méltó komolysággal látott munkához : az immár hagyományossá vált szakmai versenyben nemcsak Szatmáron, de az egész Máramaros tartományban első helyre került. Érthető, ha Nagy András lelkesedéssel írja: „aki szakmabeli, rögtön meglátja, milyen nagyszerű keze van ennek a fiúnak, milyen szemet gyönyörködtető varratot tud húzni az elektromos hegesztőpisztollyal....” Cristea Gheorghe az 1000 kilós gépkalapácsot kezeli — hibátlanul. Munka után pedig színdarabpróbákra jár, az üzemi együttesben ő alakítja az egyik darabban a főszerepet. A szőke Ferenczi János, a batizi kollektív gazdaság kertészének fia is csak 18 éves, de olyan szakavatott mozdulattal simítja a 16 tonnás prés öntőfalát, mint egy tapasztalt régi munkás. Dicsérő oklevéllel végezte a szakiskolát s most az esti líceum VIII. osztályát látogatja. Első fizetéséből kerékpárt és tanszereket vásárolt...Schelmatzer Mária a máramarosszigeti Unitatea kötöttárugyárból azt ecseteli meleg szavakkal, hogy a gyár, egész munkaközössége büszke lehet és büszke is a huszonhétéves kiváló szakmunkásra , Tukacs Etelkára. Iordache Mihai technikus savinesti lakásépítőkről ír, három betonozóról, akik egy műszakban több mint 40 köbmétert képesek beönteni (Sabau Simion, Catriche Ion és Savin Ion). Ezek az eltiberek lelkesen dolgoznak azért, hogy szeretett pártunk, a Román Munkáspárt által kitűzött feladatok mielőbb megvalósuljanak. Ez alkalommal heti postánkból azokat a leveleket válogattuk ki, amelyek a termelés élenjáróiról, élmunkásokról szóltak. Olvasóink, levelezőink rendszerint úgy írnak róluk, mint egyikről a sok hasonló közül, akiket a párt, szocialista rendszerünk nevelt ilyen emberekké. Érthető, hogy többségükben kommunista élmunkásokról van szó, hiszen mindenütt a kommunisták azok, akik munkájukkal és magatartásukkal lelkesítenek, példát mutatnak. De szép számmal kaptunk a héten olyan levelet is, amelyben pártonkívüli élmunkásokról írtak. Portrék és tények. Egész íveken vagy csak egy kitépett irkalapon, példamutató emberek mindennapi tetteiről. Arról, hogy hogyan dolgoznak az ország jelene még szebbé tételén, a szocializmus kiteljesítésén. Fejezzük be ezt az írást azzal, amit a levélírók alighanem szerénységből hallgattak el: közöttük is sok az élmunkás, közöttük is sok az olyan, aki éppúgy példamutató a munkában, mint az, akiről írtak. HAJAS ISTVÁN S HÁRMAIM KÖZÜLÜK, ICHIM LIVIU brigádvezető • FLORICA GROZA szövőnő BARABÁS ISTVÁN festő őszi „gyülekező“ a Herästräu tavon. .. Amerikai vendégeink látogatása Az amerikai kőolajipari szakemberek csoportja, élen Cram H. Irával, a New York-i Continental Oil Co. ügyvezető alelnökével látogatást tett hazánk egyes kőolajipari vidékein. A csoport tagjai román kőolajipari szakemberek társaságában megtekintettek kőolaj- és földgázkitermeléseket, finomítókat, kőolajipari berendezéseket gyártó üzemeket, kutatóintézeteket, s tájékozódtak hazánk legújabb eredményeiről ezen a téren. A vendégek érdeklődtek a román kőolajipari berendezések iránt, műszaki tulajdonságaikról és minőségükről, a román kőolajipari dolgozók mélyfúrási, kitermelési és olajfeldolgozási eljárásairól. Avendégeket utazásuk során elkísérte J. F. Christiano, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti követségének titkára. A fővárosi Vígszínház együttese Moszkvába utazott A Román Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kulturális és tudományos együttműködési terv keretében, Radu Beligannak, a nép művészének vezetésével, vasárnap a Szovjetunióba utazott a bukaresti Vígszínház társulata. A Kreml színházában és a leningrádi Vígszínházban a román művészek előadják V. Em. Galan Barátnőm Pix, Brecht Svejk a második világháborúban és Jevgenyij Svarc Az árnyék című színdarabját. A Baneasa repülőtéren Virgil Florea, a Művelődés és Művészetügyi Állami Bizottság alelnöke, a Külügyminisztérium képviselői, az OSTA vezetőségének küldöttei és színművészek búcsúztatták az együttest. Jelen volt G. E. Csebotarjov, a Szovjetunió bukaresti ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség több tagja. Ugyanaznap a művészek megérkeztek Moszkvába. 1963. október 1., kedd Aláírták a Román Népköztársaság és a Francia Köztársaság kulturális, tudományos és műszaki csereprogramját A román-francia vegyes bizottság szeptember 27 és 30-a között Bukarestben megtartott munkálatain kidolgozta a Román Népköztársaság és a Francia Köztársaság 1963 október 26—1965 december 31 időszakra szóló kulturális, tudományos és műszaki csereprogramját. A szívélyes légkörben lefolyt munkálatok során a vegyes bizottság nagy megelégedéssel állapította meg, hogy az 1962—1963 évekre szóló jegyzőkönyv alapján végrehajtott cserék és akciók elősegítették a román-francia kulturális kapcsolatok pozitív fejlődését és újabb lehetőségeket teremtettek e kapcsolatok további bővítésére. A következő két évre kidolgozott program többek között előirányozza a tanerők cseréjének és a román illetve francia nyelvű lektorok számának, a tudományos dolgozók, szakemberek és tudományos kutatók cseréjének növelését, kölcsönös tanulmányi és továbbképző ösztöndíjak létesítését, a tudományos és kulturális-művészeti megnyilvánulásokon való kölcsönös részvételt. A program előirányozza továbbá a két ország kulturáliis és művészeti személyiségeinek kölcsönös látogatásait, a Román Kultúra Napjainak megrendezését Franciaországban és a Francia Kultúra Napjainak meg-Pierre Paul Bouffanais, Franciaország bukaresti követe az új román —francia kulturális, tudományos és műszaki csereprogram aláírása alkalmából koktélt adott a követség termeiben a francia kulturális küldöttség tiszteletére. A küldöttséget Jean Basdlevant meghatalmazott miniszter, a Francia Köztársaság külügyminisztériumának kulturális és műszaki vezérigazgatója vezeti. A szívélyes koktélpartin részt vettek Pompiliu Macovei helyettes külügyminiszter, Jean Livescu, helyettes oktatásügyi miniszter, Virgil Florea, a Művelődés- és Művészetrendezését a Román NK-ban, művészegyüttesek és szólisták cseréjét, kiállítások és filmbemutatók stb. rendezését. Tervbe vették ezenkívül egy román balettegyüttes franciaországi látogatását és a Comedie Francaise Színház romániai vendégszereplését. A programot a Román Népköztársaság kormánya nevében Pompiliu Macovei külügyminiszterhelyettes, a Francia Köztársaság kormánya nevében pedig Jean Basdevant, meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium kulturális és műszaki vezérigazgatója írták alá. Az aláírásnál jelen volt: Jean Livescu, oktatásügyi miniszterhelyettes, Virgil Florea, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság alelnöke, Dumitru Dumitrescu akadémikus, a Román NK Akadémiájának első titkára, Octav Livezeanu, a Külföldi Kultúrkapcsolatok Román Intézetének alelnöke, Gheorghe Mihoc akadémikus, a Bukaresti Egyetem rektora, a Külügyminisztérium és más intézmények főtisztviselői, valamint a két küldöttség tagjai. Megjelent Pierre Paul Bouffanais bukaresti francia követ és a követség több tagja. Az aláírás után Pompiliu Macovei és Jean Basdevant beszédet mondott.ügyi Állami Bizottság alelnöke, Iorgu Iordan akadémikus, a Román NK Akadémiájának alelnöke, Octav Livezeanu, a Külföldi Kultúrkapcsolatok Román Intézetének alelnöke, akadémikusok és más kulturális dolgozók, művészek, újságírók. Jelen voltak a két küldöttség tagjai. Részt vettek Bukarestben akkreditált diplomáciai kirendeltségek egyes vezetői és a diplomáciai testüllet más tagjai. (Agerpres) Átnyújtotta megbízólevelét India bukaresti nagykövete (Folytatás az 1. oldalról) K. R. F. Khilnáni nagykövet beszédében kijelentette: „E kedvező alkalomból tisztelettel továbbítom Excellenciádnak elnökünk és miniszterelnökünk üdvözletét. Mi, Indiában szeretettel és csodálattal viseltetünk a román kormány és nép iránt, csodáljuk nagy problémáik megoldási módját. Örömmel tölt el bennünket továbbá, hogy országaink kapcsolatai a barátság és az egyetértés szilárd és tartós alapzatára épültek. Gazdasági együttműködésünk kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös alapon nyugszik. Boldogok vagyunk, hogy most kulturális egyezményt kötöttünk és elkészítettük a kulturális együttműködés tervét. Tökéletes az egyetértés közöttünk más területeken is. K. R. F. Khimani nagykövet végül kifejezte meggyőződését, hogy a két ország amúgy is erőteljes, baráti kapcsolatai még jobban megszilárdulnak. Gheorghe Gheorghiu-Dej, az Államtanács elnöke válaszában ezeket mondotta : Őszinte köszönetet mondok Őexcellenciája, az Indiai Köztársaság elnöke és a miniszterelnök üdvözletéért. Kérem, tolmácsolja a román nép és a magam nevében, hogy sok egészséget és boldogságot kívánok az önök elnökének és a miniszterelnöknek, valamint jólétet a nagy indiai népnek. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a Román Népköztársaság és India kapcsolatai évről évre fejlődnek, mélyülnek, mindkét nép javára. Országainknak az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvére alapozott kereskedelmi kapcsolatai és gazdasági együttműködése gyümölcsözőnek bizonyul, és szüntelenül fejlődik. Osztjuk önnek azt a nézetét, hogy az Indiai Köztársaság állandó bukaresti székhelyű nagykövetének kinevezése különleges tényezője a román-indiai kapcsolatoknak. Országaink gazdaságának sokoldalú fejlődése egyre tágabb lehetőségeket nyújt gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolataink kibővítésére. Gheorghe Gheorghiu-Dej, az Államtanács elnöke teljes sikert kívánt az új indiai nagykövetnek, a két ország barátságának és sokoldalú kapcsolatainak elmélyítését szolgáló tevékenységéhez, s biztosította, hogy a Román NK Államtanácsa, a román kormány és ő maga személyesen teljes támogatásban fogják részesíteni. Gheorghe Gheorghiu-Dej, az Államtanács elnöke és K. R. F. Khimani nagykövet szívélyesen elbeszélgettek. A megbízólevél ünnepélyes átnyújtásánál és a beszélgetésnél jelen volt Grigore Geamanu, az Államtanács titkára és George Macovescu külügyminiszter-helyettes. Az Indiai Köztársaság nagykövetének kíséretében volt R. D. Chakravarty, a nagykövetség titkára. 75 éves Iorgu Iordan akadémikus Ilie Murgulescu akadémikus, a Román NK Akadémiájának elnöke az Akadémia Elnöksége nevében üdvözölte Iorgu Iordan akadémikust, az Akadémia alelnökét 75. születésnapja alkalmából. Az ünnepelt tiszteletére hétfő este elvtársi vacsorát rendeztek a fővárosi Tudósok Házában. HÍREK TOGOOCSIN GENDEN, a Mongol Népköztársaság új bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete szeptember 30-án megérkezett Bukarestbe. Az Északi-pályaudvaron Gheorghe Luca, a Külügyminisztérium protokoll osztályának igazgatója, Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és a Mongol NK nagykövetségének tagjai fogadták Togoodin Gendent. JAROSLAV SYKORA, a Csehszlovák SZK bukaresti nagykövete, hétfő este koktélt adott a filmes küldöttség tiszteletére, amely élén Alois Poledneakkal, a csehszlovák filmművészet vezérigazgatójával a román—csehszlovák kulturális együttműködési terv keretében ellátogatott országunkba. A koktélon részt vett Mihnea Gheorghiu, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság Filmművészeti Tanácsának elnöke, a Külügyminisztérium képviselői, a Bucuresti és Al. Sahia filmstúdiók több vezetője, bukaresti filmesek. SZEPTEMBER 30-ÁN visszaérkezett a fővárosba Dumitru Dumitrescu akadémikus, a Román NK Akadémiájának első titkára, aki szeptember 20—25 között a jugoszláviai Dubrovnikban részt vett a XL Pugwash-értekezleten. ROMÁNIA—ANGLIA baráti kapcsolatait ápoló parlamenti csoport vezető bizottsága hétfő délben fogadta Marcus Liptont, az angol parlament tagját, aki látogatást tesz országunkban. A megbeszélés baráti légkörben folyt le.★ A parlamenti csoport vezető bizottsága vacsorát adott a vendég tiszteletére az Athenée Palace étteremben. A FŐVÁROSI KÖZPONTI lektorátus termében hétfőn este előadás hangzott el a 105 évvel ezelőtt született Alexandra Vlahuta íróról. Irodalmunk e klasszikusának életművéről Valeriu Ripeanu irodalomkritikus beszélt. Az I. L. Caragiale Nemzeti Színház művészei részleteket olvastak fel az író művéből. IDŐJÁRÁS A Központi Meteorológiai Intézet közli szeptember 30-án este : Változékony idő várható hűvös éjjelekkel. Átvonuló felhőzet, északon erősebb felhősödés, helyenként eső. Mérsékelt nyugati szél. Egyes helyeken dél. Némileg emelkedő hőmérséklet, nappal 13 és 23 fok, éjjel 0 és 10 fok között. Az ADAS biztosítási kötvények húzása Az ADAS vegyes személybiztosítási kötvényeinek 1963 szeptember 30-i törlesztési húzásán az alábbi nyolc betűcsoportot húzták ki: U. S. Z. S. D. K. D. I. O. J. N. O. S. E. P. K. U. T. V.K.C A. V. P.