Előre, 1964. január (18. évfolyam, 5029-5053. szám)
1964-01-03 / 5029. szám
2 Vidámság a gyári klubban . Este hétkor már zsúfolásig megtelt a marosvásárhelyi cukorgyár kllubja. Először azok érkeznek, akik 16 órakor odaállnak az újjáépített gyár modern, automata vezérlésű gépsoraihoz, hogy legyártsák 1964 első vagon finomított cukrát. Két kilenc, amikor a vállalat műkedvelői megkezdik az éjfélig tartó vidám műsort. Az asztaloknál száll a dal, összecsendülnek a poharak s a termeket betölti a vidám szilveszteri hangulat. Megszólal a gyár nagykürtje s a szabadba tódulók hallják, hogy a város minden részében harsognak a gyárak kürtjei. Az állomáson a mozdonyok gőzsípjai szólnak, s az égre vörös rakéta röppen fel. Megszólal a rádióban Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jól ismert hangja s mindenki újra a terembe tódul, meghallgatni a dolgozó néphez szóló újévi köszöntőt. Aztán Szász István, a személyzeti osztály főnöke köszönti a gyár dolgozóit. Zúg a taps, s újra összecsendülnek a poharak. Az emberek egymás kezét rázzák, megölelik szeretteiket, száll a szívből jövő hagyományos jókívánság : erőt, egészséget, boldog újesztendőt. A fiatalok táncolnak, s akiknek nem jut hely a parketten, nótáznak az asztaloknál. Itt dalol a többiekkel Reinert Cristian fiatal mérnök, aki mindössze három hónapja dolgozik a gyárnál. Birizdo Ferenc a nyugdíj küszöbén álló régi cukorgyári munkás feleségével, leányával, vejével és unokájával nótázik. A marosvásárhelyi ifjúság a Kultúrpalota tükörtermében és tágas előcsarnokában adott egymásnak találkozót ezen az éjszakán. Hétszáz fiatal jött el az IMSZ tartományi bizottságának meghívására a jelmezes szilveszter estre. Vidámság, kitörő jókedv tölti meg a hatalmas palotát. S folyik a találgatás, ki rejtőzik egyik-másik jelmez alatt. Éjfélkor aztán megoldódik a rejtély. Az első és a második díjat nyerő nyolctagú csoport jelmezében a Maros konfekciógyár fiataljait ismerik fel. A harmadik díjas „orvosnőben és falusi betegében“ ismerős fiatalokat üdvözölnek a jelenlevők. A jelmezek között gazdag a választék. Szól a zene, s a szünetekben vidám kabaréműsort adnak az Állami Színház fiataljai, míg a Kábelgyár könnyűzenekara fáradhatatlanul húzza, s mi sem természetesebb, hogy a fiatalság még fáradhatatlanabbul járja. T SÁNDOR ATTILA Tengerészek új esztendeje A kikötői üzemek dolgozói tengerészek, rakodómunkások, tisztviselők családjukkal egymás után érkeztek a konstancai kikötő halljába, hogy megünnepeljék az újév érkezését. Rövid idő alatt vidám kacagástól és beszélgetéstől zengett az egész terem. Egymást követték a pohárköszöntők, kézszorítások, újévi jókívánságok. A Civil Hajózás Tartományi Igazgatósága klubjának agitációs brigádja jól sikerült szilveszteri műsorral szórakoztatta az egybegyűlteket. Nicolae Zeicu igazgató lépett a mikrofonhoz és az elmúlt év eredményeinek rövid összefoglalása után azt kívánta a jelenlevőknek, hogy 1964-ben még nagyobb sikereket érjenek el a megnövekedett feladatok teljesítésében. Az óra éjfélt ütött. Kint a kikötőben felbúgtak a hajószirénék, köszöntve az újévet. Álltam az ablak mellett és a szemem elé táruló uszálysort néztem. Jól kivehetően rajzolódtak az égre a hajók körvonalai. Az egyiken svéd, a másikon görög, német, olasz vagy líbiai zászló lengett, de a fedélzeten egyformán ölelték meg egymást a tengerészek, hosszú életet és csendes tengert kívánva. Néhány román hajó pár nappal az újév előtt érkezett A Bucuresti földkörüli útjáról tért vissza. A Craiova, Oradea, Victoria, Buzau és más hajók is sikerekkel köszöntötték az újévet. Személyzetüknek nagy része családjuk körében töltötte a szilvesztert. Az országtól távollevő román teherhajók személyzetét rádión keresztül üdvözölte az üzem vezetősége. A parti Rádióvevő állomás már fel is fogta a Barátság petróleumszállító hajó és 6 Suceava teherhajó választáviratait. O T T IHO N... AUREL CONSTANTINESCU Szép szokás honosodott meg azAvasban. A kollektivisták a kultúrotthonban gyűlnek össze, s közös ünnepi vacsorán búcsúztatják el az 6 esztendőt, köszöntik az újévet. Amint az ilyenkor már lenni szokott, a hangulatkeltéshez nemcsak a műkedvelő együttesek vidám műsorai, az ízletes ételek, italok járulnak hozzá, hanem a meglepetések is. Egyik másik avasi faluban ezt olyan ügyesen szervezik meg, hogy a vigadó közönség alig sejti, mit rejteget számára a rendezőség, így történt ez kedd este Draguseniben is. Már kora délután nagy volt a készülődés, az izgalom a faluban. A gondozók hamarabb megetették a jószágokat, hogy jusson elegendő idő a csizma fényesítésére, s az öltözésre. Még a legapróbbak is gazdagon hímzett avasi népviseletbe öltöztek. A hosszú kultúrterem most is olyan volt, mint tavaly. Széfjén feldíszítve, a színpadon óriás A szolgálati telefon halkan felberreg. — Halló ! Crisan elvtársat kérem... Igen, a felesége beszél... ...A vonal egyik végén a fővárosi telefonpalota géptermében Crisan Tudor váltásvezető főgépész az óesztendő utolsó, egyben csúcsműszakját végzi. Az óriásgépezet szíve, az érzékeny berendezések kifogástalanul kell hogy működjenek ma is, hogy a sokezer ünnepi telefonbeszélgetés gyorsan, időben, jó hallási viszonyok között bonyolódjék le... ...Itt ,a nagyváros egyik legújabb lakónegyedében, a Pajurel utca A-5-ös blokkházának egyik földszinti lakásában Crisanne , kissé türelmetlenül áll a telefonkészülék mellett. A két szép szoba ragyogó rendben, kész a szilveszteri vacsora is. — Ne félj időben otthon leszek... Még az óesztendőben is— hallja a férje hangját. Aztán visszahelyezi a kagylót a zöld plasztik készülékre. — Alig egy hónapja költöztünk. Az idén itthon szilveszterezünk a két gyermekkel... — mondja. S mintha az évvégi riporteri látogatás hirtelen jött kérdése kissé zavarba hozná, siet kiegészíteni.— Nem mintha nem hívtak volna bennünfenyőfa, a kályhában duruzsolt a tűz. Némelyeknek azonban feltűnt, hogy a télifa alatt a szokásostól eltérően jóval több és nagyobb ajándékcsomagok voltak. Hét óra után már több száz kollektivista tekintett a színpadra. Kezdetét vette az ünnepség. Gheorghe Chira, alapszervezeti titkár üdvözlő szavai után Vasile Roman, a kollektív gazdaság elnöke röviden megvonta az 1963-as év mérlegét. Kiemelte, hogy ebben az esztendőben a gazdaság nagy léptekkel haladt tovább a szervezeti-gazdasági megerősödés útján. Aránylag rövid idő alatt három és fél millió lejre nőtt a gazdaság közös vagyona. Ezután Gheorghe Kis iskolaigazgató lépett a színpadra, vele együtt mintegy vezényszóra előbújtak a két sok helyre az idén is. Várnak a férjem barátai, elmehetnénk a Telefonpalota szilveszterestjére, amit a Főposta nagytermében rendeznek... Tizenkilenc év óta először fogjuk itthon köszönteni az új évet... Most, hogy mondja kicsit el is gondolkozik rajta, tizenkilenc év óta először... Talán régi vidám, zajos szilveszterekre gondol — jó esztendőket köszöntöttek azok is —, de most, mégis ez jelenti a legtöbbet: itthon. Nem is tudja, hogy nem mondhatna többet, mást, ami jobban kifejezné az új otthon örömét. — Mik a terveik az új esztendőben ? — tesszük fel az utolsó, megszokott kérdést, önkéntelenül körülnéz maga körül. — Most kell pótoljuk, amiben lemaradtunk, a lakás felszerelésében... Modern kárpitozású szép bútor van a szobában, földig érő csipkefüggöny az ablakokon, kis, színes konyhabútor — mind, mind új holmi. —Az új esztendőben veszünk televíziót, mosógépet... D. E. fenyő mögül a színjátszó együttes tagjai. Versekkel, énekekkel, népi táncokkal szórakoztatták a közönséget. A tréfás jelenetek mindegyikében egy-egy kiváló kollektivistát dicsértek meg. A zene elhalkul, a színpadról levonulnak a műkedvelők ismét a gazdaság vezetői veszik át a szót. Megkezdődik az ajándékok kiosztása. Idős életkora ellenére Joan Chira nagyon jó erőnek és egészségnek örvend. A nyáron is ott serénykedett, ahol a legégetőbb volt a munka. 180 munkanapegységet teljesített. Példaadó szorgalmáért a télapó egy pár bakanccsal ajándékozza meg. Joan Chira szemében kigyűl az öröm és megelégedés fénye. Nem is annyira az ajándék miatt, gazdag osztalékot és öregségi segélyt kapott amúgy is, hanem a megbecsülés és a figyelem váltotta ki. Idős barátja, Stefan Muschali pedig egy pár csizmát kapott a gazdaságtól. Aztán sorra következtek a többi öregek, s a gazdaság élenjárói. Rus Varvarának három méter szövetet ajándékoztak, Vasile Costin az egyik élenjáró tehenész a legszebb tejhozamért pedig szintén egy pár csizmát kapott. Jó sokáig eltartott a meglepetésnek szánt szilveszteri ajándékok kiosztása. A poharak megteltek borral, meleg ünneplésben részesítették a kollektivistákat, s hasonló szép eredményeket kívántak az 1964-es esztendőre is. Kezdetét vette a kollektivisták szórakozása. A vacsoránál Joan Chira mókázva vetette közbe, hogy igyekezzen mindenki megfogni a szilveszteri malac farkát, hogy jövőbe hasonló meglepetésben legyen része minden kollektivistának. SIKE LAJOS MEGLEPETÉSEK| Tele pohárral — új sikerekre Sötétek a két, egymással párhuzamos hatalmas épülettömb ablakai. A két épületet összekötő kultúrterem annál pazarabb fényárban úszik. Benn, a hófehér damaszttal terített asztalok mellett búcsúznak az óévtől a Bucuresti ruha- és kötöttárugyár dolgozói. Míg a tarka műsor pereg a színpadon, a poharak is sűrűn ürülnek. A gyár mintegy 800 élmunkása, technikusa, mérnöke tölti meg az elegáns étkezdét. Helyet szorítanak az éppen most érkező filmeseknek, a televízió riportereinek. Régi ismerősökkel váltunk néhány szót: Lucia Nazarie, Stefan Constantinescu, Emilia Radu, Enache Ciurea, Elena Gruianu — valamennyien élenjárók. Most a termelésről, eredményekről kevés szó esik, a gyárbelieknek nincsen szükségük dicsekvésre, a tények beszélnek helyettük, íme, néhány tényeket tükröző szám: December 16-án már egyetlen olyan mutatószáma sem volt évi tervüknek, amelyet ne teljesítettek volna. Azóta terven felül 450.000 darab készruhát, 500.000 darab kötöttárut, 200.000 pár műszálból készült szuperelasztikus harisnyát, 1 650 000 pár pamutharisnyát gyártottak*. Felgyúlnak a filmesek jupiterlámpái, magasra emelkednek a poharak. Valaki tele poharat nyom a kezembe. — Hagyja már azt a jegyzetfüzetet, ünnepeljen velünk! L Steinbach vezérigazgató újévi üdvözletét óriási taps kiséri. Azután megszólal a tánczene. A jegyzetfüzetet mégis el kell tenni... Ma este nem lehet nem együtt örülni ezekkel a lelkes, szorgalmas, vidám emberekkel. — Nos, az elmúltnál is eredményesebb újévet a Bucuresti ruha- és kötöttárugyárbelieknek ! TIBOLDI BÉLA BUKAREST: Giurgiului sugárút. Első szilveszter az új lakásokban. A jövendő tanárok a fehér asztal mellett. A nagybányai Pedagógiai Intézet növendékeinek szilveszteri mulatsága. (Szabó Ferenc felvétele) ELŐRE A iasi-i egészségügyi palotában A távolból feltűnik a iasi-i egészségügyi palota, vagyis az Antibiotikum gyár körvonala. A népi hatalom éveiben épült gyárban minden csendesnek tűnik. De a látszat csal, mert a gyár osztályain fehérköpenybe öltözött idős és fiatal munkások dolgoznak új antibiotikum fajták előállításán. Az üzemben semmi nyoma a szilveszteri hangulatnak. Nincsenek konfettik, színes szalagok, muzsika, keringő és télifa De az emberek arca örömtől ragyog. Ezekben a feszült percekben, amikor mindegyik pontosan kell hogy végezze a munkáját, amikor a másodpercek is számítanak, senki és semmi nem vonhatja el a figyelmüket. — És amikor éjfélt üt az óra? — Akkor sem, mert munkánk legnehezebb műveletét végezve lépünk át az új évbe. Mindenütt körülöttük az ország egész területén éjfélt ütött az óra. Ebben a pillanatban felcsendül millió összekoccintott pohár szimfóniája, de itt a iasi-i Antibiotikum gyár III. részlegén folytatják a gyógyszer előállítását. PETRE AGACHE MM. Január 1– péntek Szilveszter este az egész országban bekapcsolták a TV készülékeket. Ezeket a táncosokat városokon, falvakon láthatták. Reflektorok nélkül, felvételünk ugyanis a stúdióban készült • •Örömmel és bizakodással Fiatal még az új esztendő, egyelőre inkább csak percekben számlálhatja életkorát. Kolozsvár utcái csendeseknek tűnnek, egy-egy járókelő sietős léptei koppannak, boldog újévet köszönteni megy valaki, közben halkan dudorászik. Ha népesebb csoport tűnik fel, az alighanem kultúregyüttes : szórakoztató feladataik vannak hivatásos és műkedvelő művészeknek egyaránt, némelyiküknek több helyen is. De nagyon is viszonylagos ez a csend. A világos ablakszemek, az innen is, onnan is, előszűrődő zenehangok arról beszélnek, hogy a kétszázezres lélekszámú városban valószínűleg csak a legkisebbek aluszszák át az évfordulásnak nevezetes pillanatát. Hányan koccintanak poharat és kívánnak boldog újévet ezekben a pillanatokban ? Fogalmat alkothatunk róla, ha betérünk per pillanatra Kolozsvár számos nagy befogadóképességű termének valamelyikébe. A Dosztojevszkij utcai sportcsarnokban például néhány ezren is elférnek versenyek alkalmával, most azonban kényelmesebben vannak itt, asztaloknál, táncparketten hatalmas télifa körül, mintegy hét-nyolcszázan. Meghívottak valamennyien, de ilyenkor elnézik már a látogatónak a meghívó hiányát. Ebben a tágas csarnokban az IMSZ- bizottság rendezett vidám óesztendei összejövetelt, a város legjobb munkás és diákfiataljai számára. Az ifjak megilletődött csendben hallgatták végig Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs újévi köszöntőjét, többszáz torokból hangzott el a hagyományos „Multi ani traiasca“, megtörténtek az egyéni jókívánságok, rázendített a zenekar. Nem hiányoztak a meglepetések sem. A termet az Állami Opera díszletezői készítették elő ez alkalomra, a műsort főiskolás együttesek szolgáltatták. Érdemes benézni az Egyetemiek Háza tükörtermébe is : itt ezernél több főiskolás ifjú, matematikusok, természetrajz szakosok ünnepelnek. De magasra csapott a jókedv a Diákművelődési Házban, az új diákvároska 1500 személy befogadására alkalmas étkezdéjében, s a városnak úgyszólván minden nagyobb helyiségében. Kolozsvár város ezer és tízezer, fiatal és idősebb dolgozója munkában kivívott győzelmekkel érdemelte ki azt a jogot, hogy örömmel és bizakodással tekintsen a beköszöntött új esztendő elé. ORBÁN LAJOS Bologán Pál, idős pincér a nagyváradi Transilvania vendéglő teremfelelőse, sűrűn nyit be a vendéglő irodaszobájába. Az íróasztalon, mint egy nagy vezérlőtáblán, rajzlap fekszik. Rajta a nagyterem „tükre“, melyen minden asztal, sőt minden szék fel van tüntetve. Az asztalok helyét jelölő négyszögekbe az ott helyet foglaló vendégek nevei vannak bejegyezve, s így mint egy térképről, mindent meg tud róla mondani. Ám a nevek mellett egyéb bejegyzéseket is látni. És éppen ezért néz be Bologán Pál olyan sűrűn az irodába, így el nem felejthet semmit, pontosan, zavartalanul irányíthatja a kiszolgálást, idejében küld mindent a vendégek előre bejelentett óhajai, igényei szerint. Kilép az irodából, Bernáth Tibor pincérnek mond valamit, aki fél perc múlva már indul is, karján finomságokkal megrakott tányérokkal a terem egy bizonyos pontja felé. Zegzúgos utakon követjük az asztalok között, amíg két fiatal pár asztalánál megállunk. S amíg Bernáth Tibor gyors, ügyes mozdulatokkal tányérokat cserél, megismerkedünk az asztalfőn ülő vendéggel. — Zilahi Tibor mérnök — mutatkozik be. Feleségemmel és barátaimmal jöttünk együtt tölteni a szilvesztert. Csak annyit mondhatok, hogy minden várakozáson felüli, a kiszolgálás az ételek, italok, a zene, a szépen kidíszített, ragyogó terem és persze, a hangulat is. Nincs is mit kérdezni ezek után, jobb is a gyors interjúnak véget vetni, hisz a zenekar elé a fiatal Mentzeltestvérek lépnek, a fővárosból jött énekesek. Minden szem őket figyeli, a poharakat tartó kezek is leereszkednek az asztalra. A Republicii-úti Crisul Repede vendéglőben három fiatalemberrel ismerkedtünk meg. Egy sarokasztalt foglaltattak le maguknak már napokkal előbb. Cseres Vincze, és Murvai Ferenc, a tartományi építkezési tröszt kőművesei, mind jóbarátok, már rég tervezgették, hogy együtt töltik a szilvesztert. S most jókedvűen koccan öszsze a három pohár. Boldogságot, jó munkát kívánnak egymásnak az 1964- es esztendőre, és talán szép, takaros feleséget. Az Oradeában, a város másik nagy vendéglőjében Mándi Géza felelős egyenesen a konyhába vezet. Nagy Zsuzsánna szakácsnő és segédhada kipirult arccal dolgozik. A kezdet nagyszerű volt, az ételek mind jól sikerültek. Még az olyan ritkaságok is, mint a sonkapaszta aszpikban tartármártással, amit előételnek tálaltak. Most pedig a vendégeken *80r, hogy elbírálják a szakácsnő művészetét. De nem hiába dolgozik itt 16 éve Nagy Zsuzsánna, kizárt dolog, hogy valami is rosszul menjen. A Técsi család, s a többi asztaloknál helyet foglalók is ezen a véleményen vannak. — Minden nagyon ízlett — mondja Técsi Júlia, az Állami Bank fiatal tisztviselőnője, aki gazdasszonyi „mellékfoglalkozásánál" fogva illetékesebb e téren mint férje, aki az italok minőségét dicséri. S valóban, a hangulat itt is remek, a terem kidíszítve, nagybetűkkel felírták : La multi ani ! BUÉK ! Jó szórakozást és boldog újesztendőt kívánt a náluk szilveszterező mintegy másfél ezer nagyváradi dolgozónak a vendéglők több mint 160, szolgálatos alkalmazottja, akik gondoskodtak is róla, hogy a szilveszterezők jól érezzék magukat, jó hangulatban köszöntsék 1964-et. ILLÉS FERENC Százhatvan ember gondja Grivicai koccintás. Újabb sikerekre, boldogságra ! Születtek január elsején (Munkatársunktól). Amikor tetőfokára hágott a jókedv, összecsendültek a gyöngyöző poharak és sok-sokezer brassói bizakodó jókívánsága köszöntötte az 1964-es esztendőt, a szülészeti kórház ügyeletes orvosai új életeket segítettek világra. A fényárban tündöklő, szerpentin szalagok és konfetti áradatától tarka éjszaka nagy kaleidoszkópjában benne van az újonnan érkezők első sírása is, benne a legszebb mosoly, a gyermekük arcára feledkező édesanyáké. Az első újszülött kislány, Sibisan Iosif szerelőlakatos és Sibisan Elena tisztviselőnő gyermeke. Harsány hangon tiltakozott a szokásos szem- és orrcseppek ellen, csak akkor hallgatott el, amikor puha flanelltakaróba csavarva odatették egy pillanatra az anyja mellé. Az orvosnő gratulált az anyának és nevetve jegyezte meg, hogy lám a lányok általában fürgébbek a fiúknál. Tavaly is egy kislány nyitotta meg az 1963-ban született 3005 brassói gyermek sorát. Az „egyes“ parányi kezét ökölbe szorítva szunnyad a csecsemőszoba egyik ágyában, egy szempillantás erejéig sem hajlandó interjút adni az újságírónak. Mamája azonban akinek ágya mellett már ott virít az asztalkán az újdonsült apától kapott rózsaszín ciklámen, szívesen osztja meg határtalan örömét. — Első gyermek. Nagyon vártuk. Tulajdonképpen Resicán kellett volna születnie, mi ugyanis ott lakunk. Férjem is, én is a resicai kombinátnál dolgozunk. Én azonban nagyon vágytam szüleim után és rábeszéltem férjemet, hogy jöjjünk ide, töltsük náluk az ünnepeket, így lett Carla brassói születésű. Valószínűleg beletelik néhány hét, amíg vonatra ülhetek és hazavihetem... Szép kétszobás lakást kaptunk nemrég egy blokkban. Az egyik szobát átadjuk Carlanak, abba állítjuk be a gyermekágyat meg a babakocsit. A „kettes“ szintén kislány. Érkezését nagy izgalom előzte meg. Mamája Sperehez Victoria, a szilveszteri vendégségre készülődött, amikor jelentkeztek az első fájdalmak. Az orvos megállapította, hogy koraszülésre kell számítani, azonnal mentőket hívott. Száguldva hozta a mentőautó Zernyestről Brassóba. A szülés szerencsésen folyt le, dr. Stappler Hermann a fiatal ügyeletes orvos örömmel közölte az aggódó apával, Sperehez Ion vasesztergályossal, hogy a kis koraszülött lenyomja a két kiló súlyt, tehát nem is kerül a koraszülöttek osztályára, hanem a többi „rendes“ csecsemő közt tölti az újesztendő és élete első napját. — Kislány ! — mondták kissé csalódottan a szülésnél segédkező nővérek, amikor a harmadik baba is világra jött. Gronea Teodora, a mama azonban egy cseppet sem csalódott, sőt végtelenül boldog, hogy kislánynak adott életet, mert kisfia már van. — Fiú ! — kiáltott fel diadalmasan dr. Stappler, amikor az 1964-es esztendő negyedik újszülöttje megérkezett. Az anyát, Balázs Bélánét, szintén mentőautó hozta be a szülőotthonba, az Ünnepi asztal mellett ülő család nagy ijedelmére. A szilveszteri mulatságot alaposan elrontotta az aggodalom, még a nagyszülőknek sem volt kedvük tovább poharazgatni. Annyi baj legyen, majd kipótolják a következő szilveszterkor, a fő az, hogy itt van a kicsi Lacika, az első gyermek. Az apa, Balázs Béla kőműves, a sok aggodalomtól megviselt arccal ül a kórház várószobájában, s csak akkor hajlandó végre hazamenni, amikor az orvos személyesen közli vele, hogy anya és gyermeke teljesen egészségesek. A kórteremben tengernyi öröm fényével szemükben beszélgetnek az anyák a most születettekről. Tervezgetik a néhány órás emberpalánták jövőjét. _ Nőjetek nagyra parányi reménységek, váltsátok valóra a terveket, amelyeket szüleitek és jövőt építő társadalmunk fűz hozzátok ! SIPOS BELLA