Előre, 1964. február (18. évfolyam, 5054-5077. szám)

1964-02-01 / 5054. szám

1964. február 1., szombat Román-szovjet árucsere jegyzőkönyvet írtak alá MOSZKVA (Az Agerpres tudósító­jától).­­ A Román NK és a Szovjet­unió küldöttségeinek a testvéri ba­rátság és a kölcsönös egyetértés lég­körében lefolyt tárgyalásai nyomán január 31-én Moszkvában aláírták az 1964-re szóló román-szovjet áru­­szállítási jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv értelmében a két ország idei kölcsönös áruszállításai­nak volumene több mint 760 millió rubelre rúg, túlhaladva a múlt évre előirányzott árucsere volumenét. A Szovjetunió különféle gépeket és berendezéseket, kokszot, vasércet, autógumi-abroncsokat, gyapotot és más árukat szállít a Román Népköz­­társaságnak. A Román Népköztársaság külön­féle gépeket és berendezéseket, ha­jókat, kőolaj- és vegyipari terméke­ket, faipari termékeket és más áru­kat szállít a Szovjetuniónak. A jegyzőkönyvet román részről Victor Ionescu, a Román NK kül­kereskedelmi minisztere, szovjet részről pedig N. Sz. Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi mi­nisztere írta alá. A Perimita együttes díszelőadása Ulan Bátorban ULAN BATOR — S. Constanti­­nescu, az Agerpres különtudósítója közli: A fővárosi néptanács Perinita együttese csütörtök este díszelő­adást tartott az Ulan Bator-i Ope­ra- és Balettszínházban. Az elő­adáson részt vett Zs. Szambu, a Mongol NK Nagy Népi Hurálja El­nökségének elnöke, D. Molomzsamc, a Minisztertanács első alelnöke, Hz. Luvszan és T. Dugelszuren, a Mi­nisztertanács alelnökei, más■ politi­kusok, kulturális dolgozók és mű­vészek, diplomaták. Szünetben a mongol vezetők elbeszélgettek az együttes vezetőivel, az előadás vé­gén pedig felmentek a színpadra és melegen gratuláltak a művészek­nek. *—■T.'.O- — — . . A zanzibari kormány felírása ZANZIBAR A zanzibari kormány felhívta a lakosságot, fogjon össze a Zanzibari és Pembai Népköztár­saság megvédéséért, s vegye ki ré­szét újjáépítéséből. A kormány kéri továbbá a lakosságot, támogassa politikáját és harcoljon­­ a kolonia­­listák felforgató akciói ellen. A genfi leszerelési tárgyalások GENF — C. Benga, az Agerpres különtudósítója jelenti: A tizennyolc hatalmi leszerelési bi­zottság január 31-én újabb plená­ris ülést tartott Ernesto de Santiago mexikói képviselő elnökletével. Agate Agadé, az etiópiai küldött­ség vezetője felszólalásában kiemel­te a bizottság felújított munkálatai­nak kedvező légkörét, amely véle­ménye szerint pozitív eredmények­hez­ vezethet a leszerelés felé. Fel­hívta a részvevőket, tegyenek to­vábbi erőfeszítéseket egy általános és teljes leszerelési szerződés meg­kötéséért és egyezmény létrehozásá­ért azokkal a részleges intézkedé­sekkel kapcsolatban, amelyekre vo­natkozólag „a megegyezés esélyeit növelő közös szempontok vannak“. Az ilyen intézkedések közül az etió­­piai küldött megemlítette a katonai költségvetések csökkentését, a nuk­leáris fegyverek terjesztésének meg­gátolását, a föld alatti nukleáris kísérletek betiltását és atommentes övezetek létesítését. A következő felszólaló, R. K. Neh­ru indiai küldött kiemelte, hogy a moszkvai részleges atomcsend-szer­­ződés, a nukleáris fegyvereket célba juttató eszközök pályára helyezésé­nek megtiltására vonatkozó ENSZ- határozat, valamint más események újabb feltételeket és lehetőségeket teremtenek ahhoz, hogy a bizottság teljesítse az előtte álló feladatokat. Az indiai delegátus rendkívül fon­tosnak minősítette a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy egy bizonyos mennyiségű nukleáris töltetű raké­tát megtartsanak a harmadik lesze­relési szakasz végéig és kifejezte reményét, hogy végül is eloszlatják a kérdéssel kapcsolatos kételyeket. A bizottság különösen fontos feladata­ként emelte ki továbbá a föld alatti nukleáris kísérletek betiltására vo­natkozó egyezmény megkötését és ajánlotta, hogy tanulmányozzák az ebben a kérdésben már előterjesz­tett javaslatokat. Az ülésen felszólalt William Fos­ter, az USA képviselője. Miután ki­fejezte küldöttségének azt az elhatá­rozását, hogy felhasználja a bizott­ság munkálatainak kedvező légkö­rét, megjegyzéseket fűzött Johnson elnöknek a tizennyolc hatalmi bizott­sághoz intézett január 21-i üzenete második pontjához, „a nukleáris fegyvert célba juttató támadó és védelmi szállítási eszközök számá­nak és jellegzetességeinek befa­gyasztására­ vonatkozólag. Utolsónak Ernesto de Santiago, Mexikó képviselője szólalt fel. Az olasz textilmunkások általános sztrájkja RÓMA (Agerpres).­­ Az olasz textilgyárak munkásai január 31-én 48 órás általános sztrájkot indítot­tak új kollektív szerződést követel­ve, amely előirányozná a bérek emelését és a munkahét csökkenté­sét. Ugyanaznap sztrájkot indítottak az Ital­able távközlési társaság mun­kásnői is. Az amerikai-panamai konfliktusban Az amerikaközi békéltető bizottság beszüntette közvetítő szerepét WASHINGTON (Agerpres).­­ Az Amerikai Államok Szervezetének amerikaközi békéltető bizottsága ja­nuár 31­-án este közleményt adott ki, s ebben bejelenti, hogy megszűnt közvetítői szerepe az amerikai-pa­namai konfliktusban. Amint a közlemény kiemeli, az amerikaközi békéltető bizottság ja­nuár 15-én köztudomásúlag egyez­ményt dolgozott ki, amelynek értel­mében „tárgyalásokat kezdenek a két ország közötti kapcsolatokat érintő összes kérdésekről“, s az ille­tők ratifikálták is ezt az egyez­ményt. Megvalósítani azonban nem lehetett, mivel „a két fél hivatalos szóvivői különbözőképpen magya­rázták az egyezményt, az értelme­zési nézeteltérések ügyében pedig nem reflektáltak a bizottság szol­gálataira“. Az amerikaközi békéltető bizott­ság az Amerikai Államok Szerveze­tének önálló és állandó szerve, amelyet a szervezet tanácsa felvált­va választ öt-öt tagállam képviselői­ből. ★ MONTEVIDEO (Agerpres). — Ale­jandro Zorrilla de San­­Martin, az Uruguay Köztársaság, külügyminisz­tere egy sajtóértekezletén kijelen­tette,­ kormánya támogatja a Pana­mai Köztársaságnak azt a kérését, hogy hívják össze a latin-amerikai országok külügyminiszteri értekez­letét és vizsgálják felül az 1903. évi amerikai-panamai csatornaegyez­ményt.. Az uruguayi miniszter közölte to­vábbá, hogy az Amerikai Államok Szervezete bizottságának tagjai, akik a venezuelai kormány kérésére ki­vizsgálják Kuba „beavatkozását“ Venezuela belügyeibe, nem találtak semmi ilyen irányú bizonyítékot. A saigoni államcsíny után SAIGON ' (Agerpres).­­ A dél­vietnami túj­ katonai junta, amely csütörtökre virradóiig­ államcsíny­­nyel átvette a hatalmat, a hírügy­nökségek jelentései szerint a fővá­rosban teljesen ura a helyzetnek Nguyen Khanh tábornok, az új dik­tátor pénte kgp^sajtóértek£zleten ki­jelentette, hogy „­­olyan­­kormányt szándékszik alakítani, amelyben több burzsoá párt képviselői venné­nek részt . Hangsúlyozta azonban, hogy még a kormány megalakítása előtt „számos intézkedést kell foga­­natosítani, a közrend biztosítására“. Amint az Associated Press kiemeli, a megfigyelők véleménye szerint ez a kijelentés arra vall, hogy az új katonai junta egyáltalán nem siet néhány előjogáról lemondani a civil hatóságok javára. Kífárih azt is be­­­jelentette, hogy Duong Van Minh tábornok, az előző katonai­­ jun­ta vezetője hajlandó elvállalni az új katonai tanács „tanácsosi“ tisztségét. A letartóztatott miniszterekre vo­natkozólag Khanh kijelentette, hogy ezeket bíróság elé állítják. Azt is közölte, hogy levelet kapott az USA saigoni nagykövetségétől s ebben az áll, hogy az amerikai kormány nem veti fel az új rendszer elismerésé­nek kérdését. Ez azt jelenti, hogy az USA az előző rendszer folytatá­sának tekinti a jelenlegit, tehát nincs szükség kifejezett elismerésre. Saigon utcáiról visszavonták a tankokat és csapatokat, amelyek részt vettek az előző junta eltávolí­tásában. Amint a hírügynökségi jelenté­sekből kitűnik, a saigoni lakosság közömbösen fogadta a katonai junta leváltását. Az Associated Press hangsúlyozza, hogy Khanhnak súlyos veszéllyel kell szembenéznie magában a had­sereg kebelében. A hírügynökség rámutat, hogy a hadsereg néhány tekintélyes vezetőjének elmozdítása nem maradhat következmények nélkül. A FÜLÖP-SZIGETEKEN*) Hajnalban hajónk befutott a Manila öbölbe. A Nap arany korongja lassan emel­kedett az örökzöld trópusi erdővel borított parti dombok fölé, s játékos sugarai, mint valami drágakövek meg­ megcsillantak az óceán áttetsző vizében. A fedélzetről elmo­sódott vonalakkal előtűnik a távolból a kak­tuszpálmákkal szegélyezett kikötő, s mö­götte a rakparti berendezések fémállványai. Szomszédom Miguel Ramon fülöp-szigeti kereskedő, aki most tért vissza üzleti útjáról Japánból, nagy lelkesedéssel beszélt a Fü­­löp-szigetek előnyös fekvéséről. A Japán, Indonézia, India és a délkelet-ázsiai orszá­gok közötti tengeri utak találkoznak itt. A Fülöp-szigeteken, — mondotta — áthalad­nak az összes fontosabb légiutak, és óceán­­közi kábelek, amelyek összekötik a félteke nyugati részét a keletivel. Ezért a Fülöp­­szigeteket gyakran nevezik „Ázsia hídjá­nak”, és előszeretettel mutatják be, mint a „csendes-óceáni kereskedelem eldorádóját“. Arra gondoltam, hogy a szigetek előnyös földrajzi fekvése és a természeti kincsei en­nek a népnek hányatott történelme során sok szerencsétlenséget okoztak. A bőbeszédű útitársammal folytatott eszmecsere alkalmá­val, évszázadokat hagyva magunk mögött eljutottunk egészen Magellánig, aki 1521-ben a Molukki-szigeteket és egy új indiai utat keresve, (a régi, a portugálok ellenőrzése alá került) megérkezett a Fülöp-szigetekre. Ma­­gellán a szigeteknek a Szent Lázár nevet adta, mert hajója pont ezen a „szent napon" érkezett a szigetcsoportra. A Maktan és Se­­bu szigetek bennszülött törzsfőnökei össze­tűzéseibe való beavatkozása Magellánnak az életébe került. A Fülöp-szigetiek ma is nem­zeti hősként tisztelik a Maktan-szigetek törzsfőnökét, Lapolagut, aki harcba vitte tör­zsét a spanyol hódítók ellen. Magellán halála után a spanyolok több expedíciót küldtek a szigetekre. Az egyik expedíció vezetője, Villalobos adta a szigeteknek a Fülöp elneve­zést II. Fülöp spanyol trónörökös tiszteletére. A spanyol uralom több mint három évszáza­don át tartott. 1898-ban az amerikai-spanyol háború után, a Fülöp-szigetek az USA gyar­matává vált. A Fülöp-szigeti nép felszaba­dító harcának nyomására 1946-ban a szige­tek elnyerték függetlenségüket. De a való­ságban az ország továbbra is szorosan függ az idegen, monopóliumoktól, amelyek akár­*) Részletek a szerzőnek a Lumea című hetilapban megjelent útinaplójából, csak gyarmat korában ma is nyersanyag bá­zisként kezelik és elhordják a Fülöp-szige­tek altalajának gazdag háncséit. A hajó kikötött s így beszélgetésünk abba­maradt. Miután túlestünk a vizum-forrhasá­­gokon és a rendőrség tisztviselői udvariasan megmagyarázták, hova mehetünk és hova nem, kiszálltunk, hogy megnézzük a várost. A Fülöp-szigetek fővárosa Manila. A szó jelentése a Luzonban beszélt tagil nyelven „ahol a Nila nő“, (Nila pedig egy trópusi fű neve) 1 800 000 lakosú nagy város, amely a Pasiga folyó torkolatánál fekszik. Felül­tünk egy nem túl kényelmes taxinak kine­vezett ócska Jeep-re. A Jeep gyorsan ha­ladt a partmenti bulváron, amelynek két oldalát elegáns luxushotelek és a nemzetközi kereskedelmi és hajózási társaságok irodái, valamint egyes amerikai és európai ban­kok fiókjainak modern épületei, a követ­ségek és a Fülöp-szigeti arisztokrácia villái szegélyeznek. Megállunk a Santo­ Tomas egyetem mellett, amelyet még 1611-ben ala­pítottak és figyelemre méltó architektúrá­jával azonnal magára vonja a látogató te­kintetét. Itt mesélték nekünk, hogy nem­régiben az egyetem több mint 2000 diákja számos tanárral az élen egy tüntetést szer­vezett, amely során a fantasztikusan magas tandíjak ellen tiltakoztak és megfelelő diák­otthonok és diákétkezdék építését kérték. A Santo­ Tomas egyetemtől nem messze a Kongresszus székhelye és a Városháza épülete áll. Mindkét épület stílusában he­lyi-, barokk- és modern építészeti elemek keverednek. Ezek uralják a város tágas, szép pihenőhelyét, a város egyik legnagyobb parkját is. A zöld pázsit, az árnyékos utak, az öböl felől fújdogáló hűs tengeri fuvallat, a csodálatos tengerparti naplemente nagy­számban vonzza ide azokat, akik menedéket keresnek a trópusi kánikula elől. A park kedvenc találkozóhelye a Fülöp-szigeti fes­tőknek, akik itt szabadtéri kiállításokat rendeznek alkotásaikból. A parkban részt vettem a hadirokkantak egyesülete által szervezett előadáson is. A Fülöp-szigetiek szeretik a zenét. Dalaikban és táncaikban harmonikusan fonódnak össze a szomorú ősi melódiák — e szorgalmas, szabadság­szerető nép évszázados szenvedésének kife­jezői — a spanyol Hetek és Flamangók élénk ritmusával. Megcsodáltam a festői nemzeti viseletbe öltözött lányok szépségét és ügyességét, akik a népi hangszerek­­ ördögi ritmusára ősi táncot jártak. Az előadás után örömmel hallottam, hogy a román zenét és főleg Enescu zenéjét jól ismerik és nagyra becsülik a Fülöp-szigeteken. Szeretjük — mondta Marcelo Elisade az együttes veze­tője —, a Román rapszódia ragyogó optimiz­musát, vidámságát és főleg harmonikus dal­lamait. Rajta keresztül azt érezzük, hogy bár végtelen földrajzi távolságok választanak el bennünket, a két nép zenéjének közös elemei közelebb hoznak egymáshoz. VILLÁK ÉS KUNYHÓK KÖZÖTT Az Intramuras délnyugati részén terül el a gazdagok és az idegen monopóliumok kép­viselőinek negyede az Ermita, Malate, és Pako kerületekkel. A város e része vízve­zetékkel, csatornarendszerrel és villanyhá­lózattal is büszkélkedhet. Itt pázsittal és kertekkel körülvett élénkszínű villák,­ ven­déglők és főleg bárok és kabarék találha­tók. Mikor elhagyod ezt az ultraelegáns rezer­­vációt, s visszatérsz Manila megszokott ut­cáira, nehezen tudsz megválni attól az ér­zéstől, hogy egy mesterséges, egy valótlan világból tértél vissza. A Pasiga folyó túlsó partját is meglátogattam. Itt terül el jó­néhány kilométer hosszúságban Tondo, Ma­nila legnagyobb és legsűrűbben lakott ne­gyede, ahol a kikötői hordárok, a nyomda-, dohány- és szállítóipari munkások, halászok, iparosok, kistisztviselők és a tízezreket kite­vő munkanélküliek serege talál menedéket. Tondo a régi ládákból és rozsdás pléhek­­ből összetákolt kunyhókkal szegélyezett szűk utcák negyede, ahol szárazság idején sárga porfelhőt kerget a szél, az esős évszakban pedig valósággal elsüllyed a járókelő a sár­tengerben. A Fülöp-szigeti dolgozók reálbére rendkí­vül csekély. Jellemző, hogy még a Fülöp­­szigeti katolikus egyház kiadványai­ sze­rint is egy háromtagú család létminimumá­nak biztosításához évi ezer pesosra van szükség. Ez az összeg kétszer annyi, mint egy szakképzett munkás fizetése és három­szor annyi, mint egy szakképzetlen munkás jövedelme. A Fülöp-szigeteken a munkanélküliek szá­ma hivatalos adatok szerint jelenleg megha­ladja az 1 milliót. A FÜLÖP-SZIGETI FALVAKBAN A zöldellő vidékek és erdők között enyhén kígyózó aszfaltozott országút kivitt a város­ból. Mindenfelé, a­­merre nézünk, kis a­­" földparcellák, ame­­lyUS lyeken a széles kari­­májú kalapot viselő mezítlábas parasztok is el ültetik a rizsét. A 'wtKIS. mezőgazdaság, a Fa-­­V dgngäHP löp-szigeti gazdaság fő ága, nagyon elma­­ffá­radott. Még ma is s­e lépten nyomon látni ,­­ lehet az őskori fa­­ekét. Az ország me- ' f­e­zőgazdasági területé-P­ T ít­illáli nek 65 százaléka a IOY-t, az „I owe­r you“ (tartozom ön-8* nek) angol szavak kezdőbetűit, minden Fülöp-szigeti paraszt jól ismeri. Ezekkel a iPPf. t ■ szavakkal kezdődnek \ ‚ azok a nyugták, ame­’ » . » , i­lyeken kersztül a pa­­­rasztok kénytelenek elfogadni a helyi és az idegen bérlők és uzsorások rabszolga­­tartó feltételeit, akik­nek bér fejében kény­telenek odaadni több mint felét a termés­nek. A falusi házak bambuszból készülnek, meredek rizsszalma-fedéllel, amelyről az esős évszakban gyorsan lefolyik a víz. Az ablakokban nincs üveg. A kunyhók padlóját kezdetleges gyékényekkel terítik le. A házak egy-két méter magas oszlopokra épülnek, ahová bambuszból készült lépcső vezet fel. Éjszakára a lépcsőt felemelik, így védekez­nek a nem kívánt látogatók ellen. A gazdag cukornád- és dohánytermések az idegen piacoktól függnek. Ezért a Fülöp­­szigeti gazdaságot szinte állandóan válság fenyegeti. Amint a Philipine Herald és a Manila Chronicle írta, 1962-ben a költség­vetés deficitje 260 millió pesost tett ki. Ez azonnal érthetővé válik, ha figyelembe vesz­­szük azt a tényt, hogy míg a Fülöp-szigetiek nagy része borzasztó nyomorúságban él, a SEATO katonai tömbben való részvétel és az ország területén lévő idegen katonai tá­maszpontok fenntartására vonatkozó köte­­lezer tények, olyan magas hadiköltségekhez vezetnek, amely eléri a nemzeti költségvetés 60 százalékát. Az idegen monopóliumok el­lenben jelentős haszonra tesznek szert a Fülöp-szigeteken és érdekeik biztosítására minden eszközt — különböző manőverek, intrikák, politikai személyiségek megveszte­getése stb. — felhasználnak. De a Fülöp­­szigeti dolgozók érdekeit védő szakszervezeti és demokratikus szervezetek egyre határo­zottabban vágnak vissza. Növekvő harcuk, amint azt a kikötőmunkások és a vasutasok tavalyi sztrájkja is bizonyította, szorosan összefonódik a teljes nemzeti független­ségért, a demokratikus jogokért és a sza­badságért, az idegen katonai támaszpontok megszüntetéséért, a békéért és a jólétért folyó harccal. .. Sajnáltam, hogy visszatéréskor már nem találkozhattam a hajón Miguel Ramonnal, aki üzleti ügyeibe merülve Manilában ma­radt. Szerettem volna megmondani neki, hogy „az Ázsia hídja“ még nem tette lehe­tővé az ország szembetűnő ellentéteinek, a szegénység és gazdagság közötti szakadéké­nak áthidalását. Hajónk lassan eltávolodott a parttól és messze a láthatáron mint­egy megtört vonal veszett bele az óceán felkorbácsolt hullá­mainak ámító habjaiba „a csendes-óceáni eldorádó” képe. Radu Comșa mérnök földbirtokosoké. Az ' W' IH ^ Rizsföldeken... HORE A Pughwash értekezlet munkája DELHI (Agerpres). — Udaipurban folytatja munkáját a Pughwash-ér­­tekezlet 17. ülésszaka. Az indiai és külföldi újságírók részvételével tar­tott sajtóértekezleten Powell angol tudós kijelentette: „Napjaink leg­égetőbb kérdései — a leszerelés és a fejlődésben levő országok meg­segítése“. A. Salam pakisztáni tudós rámu­tatott, hogy az államok kapcsola­taiban fennálló hidegháborús légkör a fő akadály, amely gátolja a fejlő­désben levő országok hathatós meg­segítését. „Az általános és teljes le­szerelés — hangsúlyozta — óriási eszközöket szabadítana fel, ame­lyeket sikerrel lehetne gazdasági segélynyújtásra felhasználni­. Harold Wilson WaslUngtonDa látogat LONDON Londonban bejelentet­ték, hogy Harold Wilson, az angol Laburista Párt vezetője március elején ellátogat Washingtonba és találkozik Lyndon Johnson ameri­kai elnökkel. EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN Román—szovjet árucsere jegyzőkönyvet írtak alá Moszkvá­ban. Genfben újabb ülést tartott a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottság. Az ülésen, amelyen Mexikó küldötte elnökölt, felszó­lalt az amerikai, etiópiai és a mexikói delegátus. A nap folyamán Londonban tovább folytatódtak a tárgya­lások a ciprusi kérdésben. Hírügynökségi jelentések szerint a csütörtöki dél-vietnami ka­tonai államcsíny után, Saigonban nyugalom van, a tankokat és a hadsereget visszavonták. Az új diktátor azonban a kormány megalakítása előtt intézkedéseket tervez „a közrend biztosítására". Az amerikai-panamai konfliktusban nem járt sikerrel az ame­­rikaközi békéltető bizottság munkája. Pénteken közölték, hogy a bizottság beszünteti tevékenységét. NEVADA: Újabb atom­robbantás WASHINGTON (Agerpres). — Az USA atomenergiaügyi bizottsága közölte, hogy 1961. szeptember 15 óta a nevadai sivatagban 109 föld alatti atomrobbantást hajtottak vég­re — 23-mal többet, mint amennyit bejelentettek. A bizottság azt is közölte, hogy ez év folyamán újabb, még erősebb föld alatti robbantásokra kerül sor. Washingtoni terv a LONDON (Agerpres). A Nyugati sajtóügynökségek péntek este jelen­tették : a londoni Ciprus-értekezlet­hez közel álló körök közölték, hogy az Egyesült Államok tervet javasolt a görög, a török és a ciprusi kor­mánynak arra vonatkozólag, hogy az Egyesült Államok és más NATO- tagállamok egységeiből létesítsenek katonai erőt, amely felügyelne a ciprusi béke fenntartására . Amint amerikai hivatalos körök hangsúlyozták, ez a katonai erő 10 000 főből állna és legalább há­rom hónapig tevékenykedne, mely idő alatt egy európai semleges köz­­vetítő vezetésével rendezni kellene a ciprusi kérdést. A terv leszögezi, hogy e katonai erő parancsnoksá­gát Angliára bíznák, amely tovább­ra is elsősorban felelős a ciprusi rend fenntartásáért. Hivatalos amerikai körök kijelen­tése szerint ezt a tervet, ahhoz, hogy ciprusi kérdésben gyakorlatilag alkalmazhassák teljes egészében el kell fogadniuk az ér­dekelt feleknek — Görögországnak, Törökországnak és Ciprusnak. A Reuter jelentése szerint az amerikai tervet megküldték a brit kormánynak, amely péntek délelőt­­­ti ülésén el is fogadta. Görögország és Törökország küldöttei a londoni értekezletén elvben beleegyeztek, hogy nemzetközi haderő ügyeljen fel a ciprusi békére, de általános megállapodás nem jött­ létre. A hírügynökség szerint Xanthopoulosz Palamász görög, külügyminiszter a tárgyalások befejezésekor kijelen­tette, hogy „csak részben elégíti ki" az amerikai terv. Szpirosz Kyprianu, Ciprus kül­ügyminisztere kijelentette, hogy az angol-amerikai terv teljesen elfo­gadhatatlan, mert egyértelmű „Cip­rus elfoglalásával“. Tito elnök válasza N. Sz. Hruscsov üzenetére BELGRÁD (Agerpres). — Mélysé­ges meggyőződésünk, hogy az üze­netben kifejtett javaslatok elfogadá­sa jelentősen előmozdítaná a béke ügyét és a világon még fennálló bi­zalmatlanság csökkentését — hang­zik J. Broz Titonak, a Jugoszláv SZSZK elnökének válasza N. Sz. Hruscsov 1963. december 31-i üzene­­tére. Teljes mértékben osztjuk ön­nek azt a meggyőződését, hogy az erőszak alkalmazása a területi és határviszályok megoldásában nem felel meg egyetlen nép érdekeinek sem. Az erőszak bárminő felhaszná­lása e viták megoldásában elkerül­hetetlenül a nemzetközi kapcsolatok veszélyes elmérgesedéséhez vezetett és szélesebb vonatkozásban közvet­lenül veszélybe sodorta a világbékét. Ezért az Ön által javasolt nemzet­közi egyezmény, amelynek értelmé­ben következetesen lemondanának az erőszak minden formájának felhasz­nálásáról a területi viszályok és ha­tárkérdések megoldásában, megtes­tesítené az ENSZ-alapokmány el­veit és hozzájárulna annak a nem­zetközi gyakorlatnak pozitív fejlesz­téséhez, amely a rendezetlen nem­zetközi kérdések megoldásának bé­kés eszközeit és­ általában a békés egymás mellett élést szorgalmazza. Amint Tito elnök válaszában hangsúlyozza, a Jugoszláv SZSZK kormánya mindig következetes híve volt ezeknek az elveknek a nemzet­közi kapcsolatokban és egész jelen­tőségét figyelembe véve vetette fel ezt a kérdést. Véleménye szerint az ön üzenetében foglalt javaslatok hasznos és egyöntetűen elfogadható alapot szolgáltatnak egy olyan nem­zetközi egyezmény létrehozásához, amellyel az államok lemondanának az erőszaknak, mint megoldási esz­köznek az alkalmazásáról a területi viszályok és határkérdések rende­zésében. „Véleményünk szerint az el nem kötelezett országok rövidesen sorra kerülő új értekezletének is kellő fi­gyelmet, kell szentelnie az ön üze­netében foglalt javaslatoknak, an­nál is inkább, mivel ezeket külön­böző formákban már megvitatták egyes fontos nemzetközi találkozó­kon, az afrikai országok állam- és kormányfőinek értekezletét is bele­értve". Tito elnök végül kifejezi meg­győződését,­ hogy az N. Sz. Hrus­csov üzenetében foglalt kezdemé­nyezés kedvező visszhangot vált ki világszerte és lehetővé teszi, hogy újabb intézkedéseket­­ tegyenek a béke­­megszilárdítására, ami ma az összes népek legfőbb óhaja. De Gaulle sajtóértekezlete PÁRIZS (Agerpres). — Charles de Gaulle, Franciaország elnöke pénte­ken sajtóértekezletet tartott az Ely­­sée Palotában. Elöljáróban röviden összefoglalta Franciaország politikai és gazdasági helyzetét, és kijelentet­te,­ hogy a francia nemzet békében él bel- és külföldön egyaránt. „Francia­­ország nem vesz részt semmiféle konfliktusban, ugyanakkor azonban szükség esetén korszerű és erős vé­delmi fegyverekkel rendelkezhetik“. Az újságírók kérdéseire válaszolva az elnök többek között utalt a fran­cia alkotmányra. Kijelentette, hogy bár később, más körülmények kö­zött meg lehetne változtatni azt, egyelőre meg kell őrizni más­ formá­jában. De Gaulle a továbbiakban üdvö­zölte a brüsszeli Közös Piac-tárgya­lásokon létrejött mezőgazdasági meg­egyezést és rámutatott, hogy a Kö­zös Piac országainak egész sor me­zőgazdasági problémát kell még meg­oldaniuk. Miután a közösség felépül és akcióba lép — mondotta az el­nök —, a „hatok“ más országokkal is tárgyalhatnak majd a kereskedel­mi csere kérdéseiről, főként az Egye­sült Államokkal. Az európai politikai unió megte­remtésének kérdésében kijelentette, hogy Franciaország annak idején ja­vaslatokat tett ez irányban, de a terv még nem valósult meg. Ez vélemé­nye szerint annak tulajdonítható, hogy a terv ellenzői „olyan feltétele­­■ ket szabtak, amelyek nem alkalmaz­hatók és ellentmondók“. A­ Franciaország és a Kínai Nép­­köztársaság közötti diplomáciai kap­csolatok felvételére utalva de Gaulle rámutatott, hogy „Kína 15 év óta független és szuverén hatalomként lép fel...“ „A Francia Köztársaság el­határozta, hogy normális síkra, vagyis diplomáciai síkra helyezi kapcsola­tait a Kínai Népköztársasággal“. Az elnök kijelentette, hogy nem lehet semmibe venni a földkerekség leg­népesebb országát. Egyben rámuta­tott, hogy mindez nem kötelezi Fran­ciaországot a Kínai Népköztársaság­ban fennálló rendszer helyeslésére. A továbbiakban de Gaulle elnök kijelentette, hogy Kína részvétele nélkül elképzelhetetlen a délkelet­ázsiai államok semlegességi szerző­désének megkötése, már­pedig a franciák rokonszenveznek ezekkel az államokkal. „Napjainkban nyilván­valóan a semlegesség az egyedüli megoldás, amely biztosítja ezen or­szágok népeinek nyugodt életét és haladását­. Ma kezdődik a SPIO rendkívüli kongresszusa PÁRIZS • G. Dascal, az Agerpres tudósítója jelenti: A párizsi Clichy elővárosban szombaton megnyílik a Francia Szo­cialista Párt (SPIO) rendkívüli kon­gresszusa. A napirenden két pont szerepel: az elnökválasztások előké­szítése és a párt taktikája a jövő évi megyei választásokon. A kongresszus előtt álló legfonto­sabb kérdés kijelölni az 1965-ben sorra kerülő elnökválasztások szo­cialista jelöltjét. Eddig a párt vala­mennyi megyei tagozata Gaston Def­­fere marseille-i képviselő és polgár­­mester jelölése mellett foglalt állást. Deffere voltaképpen már meg is kezdte a választási kampányt, mi­előtt még hivatalosan megkapta vol­na a megbizatást. Deffere január 12-én, Marseille-ben a SFIO Bou­­ches du Rhone-i tagozatának küldöt­tei előtt kijelentette: elhatározta, hogy jelölteti magát. 3 xMIMÓZSI SZELLEMEK Ki ne olvasott volna Dickens regé­nyeiben a Ködös Albion fülledt, kísér­teties vidéki kastélyairól, a több száz éves essexi, wessexi, sussexi várakról, a­­melyek meghitt nyugodtságot és ugyan­akkor komor mozdulatlanságot kölcsö­nöznek az angol tájnak? Ez a jóval több mint száz évvel ezelőtt megrajzolt vidék alig változott. A várak, a kastélyok, ma is megvannak. És még jobban konganak az ürességtől. Hiszen a főrend mostanában beköltözött a városba, s nyáron sem sö­tét kúriáiba vonul vissza, hanem kor­szerű villáiba. Az ódon falak ma már csak szimbólumként meredeznek, hogy díszítsék az angol tájat, és hogy... jö­vedelmezzenek. Azaz nem is ők, ha­nem „lakóik” — vagyis a már Dickens idejében híres szellemek. Ugyanis a France Presse legfrissebb távirati jelen­tése szerint, az angol turisztikai hivatal ezekben a napokban nem kevesebbet tesz mint népszámlálást végez a szelle­mek között. Anyakönyvezi őket, erede­tük, születésük és fontosságuk figyelem­­bevételével összeállítja névsorukat. Az összegyűlt anyagot pedig rövidesen megjelenteti turisztikai kézikönyvként. Ebből aztán a kiváncsi utazó tájékozód­hat a szellemek között. Válogathat mi­lyet akar látni : 200 éves sussexit, 500 esztendős wessexit, vagy sziszegő dél­walesit, üvöltő northumberlandit... Az illetékesek azt remélik, hogy így majd növekszik a turista forgalom. Ez­zel együtt a bevétel is. Miért ne — mondja a leleményes üzletember —­­ a szellemeket nem kell fizetni, hiszen nem léteznek, s mégis pénzt keresnek. Jó üzlet... MIHALKA ZOLTÁN • A franciaországi Alpokban a Vanoise tartományi Nemzeti Park mellett megala­kítják az első francia hő­kutató intézetet. Az egyes kutató­csoportok tanulmányozni fogják a hóképződés, a havazás és a hó át­alakulásának bonyolult jelenségeit. Gyakor­lati szempontból az intézet munkatársai el­sősorban a hólavinákat, keletkezésük okait, felderítési és megelőzési módozatait fogják tanulmányozni.. • A Magyar Népköztársaság Mű­vészeti Galériája tavaly 598 kiállí­tást rendezett a fővárosban, vidé­ken és külföldön. 250 vándorkiállí­tás az egész országot bejárta. A Művészeti Galéria kiállításait ta­valy csaknem egy millió személy tekintette meg. • Amint a UPI közli, a Tulane egyetem sebészeti klinikájának orvo­sai közölték, hogy az a három beteg, akinek nemrégiben majomvesével helyettesítették a veséjét, jól érzi magát. A hírügynökség szerint az or­vosok nem adtak részletes tájékoz­tatást ezekről a műtétekről. • Az USA Statisztikai Hivatala közölte, hogy 1963 folyamán 2 667 000-rel növeke­dett az Egyesült Államok lakóinak száma. 1964. január 1-én 191 818 000 lakosa volt az USA-nak. A statisztika szerint a szüle­tések arányszáma 19 éve nem volt ilyen alacsony : 21,8 születést számoltak ezer la­kosra. 1957 óta a születések arányszáma ál­landóan csökken.­­ • Olasz archeológusok Szokratész portréjára bukkantak egy kis ephe­­szi házban. Véleményük szerint a portré időszámításunk első századá­nak végén készülhetett. Az elég épen fennmaradt alkotás minden valószín­­űség szerint görög filozófusok portr­­é-sorozatához tartozik. • Az Osztrák Nemzeti Bank adatai sze­rint 1963-ban az országnak 10,99 milliárd schilling bevétele volt az idegenforgalom­ból, vagyis 7,29 százalékkal több mint egy évvel azelőtt. • Amint a Neue Zürcher Zeitung írja, két francia társaság eljárást dolgoz ki, amely lehetővé teszi, hogy a Szaharából nagy mennyiségű földgázt szállítsanak közvetlenül Európába. A terv szerint a Földközi­tengeren egy 200 km hosszú víz alatti vezetéket fektetnének le az algériai Mostaganem és a spanyol­­országi Cartagena között. A kísérle­tek során egy több mint 8 km hosz­­szú, 22,4 cm átmérőjű vezetéket me­rítettek le ezen a vidéken, 1600-tól 2600 méterig terjedő mélységbe. A kísérletek után a tervet megvalósít­hatónak tekintik. • Az USA-ban a Színesbőrűek Ha­ladását Előmozdító Országos Szövetség azzal a kéréssel fordult az USA Leg­felső Bíróságához, hogy ítélje el a déli államok bíróságainak gyakorlatát, amely szerint csak keresztnevükön szólítják a négereket. A szövetség kérésére amiatt került sor, mert az egyik alabamai tör­vényszék a bíró „megsértése” ürügyén elítélt egy néger lányt. Az történt, hogy a lány megtagadta a választ egy fehér ügyvéd kérdéseire, mert az csak Mary­­nek nevezte őt, ahelyett, hogy teljes ne­­vén (Hamilton Mary) szólította volna. A moszkvai Lenin stadion uszodáját télen is a fiatalok ezrei keresik fel.

Next