Előre, 1964. július (18. évfolyam, 5181-5207. szám)

1964-07-01 / 5181. szám

AL ÉPÍTKEZÉSEK JÓ MINŐSÉGEINEK TÉNYEZŐI BÁNÁT TARTOMÁNYI TAPASZTALATOK­­ A Román Munn­­káspárt III. Kon­gresszusán kitű­zött irányelvek e­­gyik gyakorlati eredményeként Bánát tartomány­ban is csakúgy, mint az országban mindenütt, jelen­tősen megnövekedett az utóbbi évek­ben az építkezések száma, aránya. A tartományunkban folyó építke­zések túlnyomó részét a tartományi néptanácshoz tartozó helyi építkezési tröszt végzi. Ennek az egységnek a tevékenységében is kimutatható, hogy a hatéves terv folyamán esz­tendőről esztendőre növekszik az építkezési beruházások száma, 1959- hez képest, tervében az idei évre négyszer annyi építkezés szerepel. A megnövekedett feladatok telje­sítésében különös szerepe van az építkezésekhez szükséges terveket szállító és hasonlóképpen a tarto­mányi néptanács alárendelt irányí­tásával működő DSAPC-nak (Építé­szeti-, Tervezési és Városrendezési Igazgatóság). Egyébként a tervező intézet munkájának mennyisége a fentebb említett időszakban ugyan­csak négyszeresére emelkedett. Míg az elmúlt esztendők során az építkezés terén a szükséges műszaki dokumentáció biztosítása volt az első számú megoldásra váró feladat, ma már ott tartunk, hogy ez a kér­dés lényegileg megoldódott és most minden építőtelepen első helyre ke­rült a minőség. Persze, az építkezési tevékenység minőségének vizsgálatánál is a ter­vezésből kell kiindulnunk. Még­pe­dig két szempontot kell figyelembe vennünk itt: először is a tervek, a műszaki dokumentáció minőségét, másodszor pedig az építkezési tervek elkészülésének, kidolgozásának üte­mét, a tervek biztosításának határ­idejét. Hiszen, mondanom sem kell, mindkét dolog alapvetően befolyá­solja az építők munkájának minősé­gét. Mi a helyzet, ezen a téren Bánat tartományban ? Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a tervezőmunka minősége az utóbbi évek folyamán számottevően javult. Ennek bizonyítására néhány jellemző adatot szeretnék említeni. Míg 1961-ben a tartományi DSAPC által készített és az illetékes mű­szaki felügyelőség által láttamozott 3989 terv közül mindössze egy szá­zalék kapta meg a kiváló minősí­tést, 13 százalék pedig a nagyon jó elbírálást, addig az elmúlt esztendő­ben a kidolgozott terveknek három százaléka kapott kiváló és 33 száza­léka nagyon jó minősítést. Ennek megfelelő arányban csökkent (57-ről 13-re) a lényeges hibák miatt visz­­szautasított tervek számaránya is. De ezek az örvendetes javulást mutató adatok nem feledtethetik ve­lünk azokat a hibákat, amelyek még mindig előfordulnak a tervezőmun­kában, és amelyek káros kihatással vannak a tartomány építőtelepein folyó munka minőségére. A terve­zési hibák nem csak hibás kivitele­zést eredményezhetnek, de jelentős mértékben hátráltatják a munkate­lepek tevékenységét, az utólagos „re­­tusálások“ vagy éppenséggel a későn felfedett számítási hibák határidő­­eltolódást, fölösleges többletkiadást okoznak. Ilyen tervezési hibák for­dultak elő az em­lített tartományi tervező szerv mu­lasztásából a te­mesvári 30 De­­cembrie út 7-es száma alatt felé­pült nagy lakó­­háztömbnél, amelynek vasbetonvá­zához utólagos kiegészítő­ tervek készültek. S mivel az építővál­lalattal már leszerződték a kivi­telezési árat, a tervezésben utó­lag eszközölt módosítások a laká­sok kényelmének rovására történ­tek, ugyanis a tartószerkezet szilárd­ságának növeléséhez szükséges ösz­­szegeket kénytelenek voltak elvonni a belső kényelmet biztosító mun­káktól. Sok bosszúságot okoznak az építőknek a tervezők felületessé­géből származó „kihagyások“ vagy éppenséggel egyszerű számtani hi­bák, amelyeket sokszor a munkave­zető mesterek kell felfedjenek me­netközben, így például az egyik 16 lakásos karánsebesi épülettömbnél a tervező intézet „kifelejtett“ 54 köbméter falazási munkát és más hibák is voltak a műszaki doku­mentációban. Hasonló hiba fordult elő Pankotán is. A temesvári Tipografilor negyed­ben épülő tömbházakhoz készült tervekből és műszaki dokumentáció­ból kifelejtettek nyolcszor három­száz négyzetméternyi vakolást, fény­­mázozást és festést. Ugyancsak ezen az építőtelepen fordult elő az is, hogy a tervezők rosszul számították ki a mozaik padozat alatti réteg költségeit. A temesvári és a resicai iskoláknál hibásan állapították meg az ablakkeretek árát stb. Az ilyen tervezési fogyatékosságok minden esetben nagy gondokat okoznak az építőknek és kivétel nélkül az épü­letek minőségének rovására mennek. Sok még a tennivaló a tervek ha­táridőre történő biztosítása terén is. Bár az általános helyzet itt is hatá­rozott javulást mutat az utóbbi esz­tendőben, de azért még előfordul­nak olyan esetek is, hogy a tervezők az objektum elkészülte után küld­tek kiegészítéseket. Ilyen „részle­tekben“ készült el Herkulesfürdő csatornázásának terve is. Nem lehetne véglegesen felszá­molni ezeket a hibákat ? A DSAPC aradi fiókjának tevékenysége az élő példa rá, hogy lehet gyorsan, pontosan jó minőségű terveket ké­szíteni, amelyek gazdaságos megol­dásokat ajánlanak, fokozott kényel­mi feltételeket és nagyon kellemes, tetszetős kivitelezést biztosítanak az építkezéseknek. Remélni szeretnénk, hogy a tervezőmunkában az utóbbi években bekövetkezett javulás azt eredményezi, hogy a tartományban elkészült építkezési tervek mielőbb (Folytatása a 2. oldalon) Írta: Alexa Alexandru a Bánát tartományi néptanács VB alelnöke Gheorghe Apostol, a Minisztertanács első alelnöke Ausztriába látogat Dr. Bruno Pittermannak, az Ősz­ I­kertanács alelnöke társaságában Iz­­trák Köztársaság alkancellárjának I­lius 6 és 11 között látogatást tesz meghívására Gheorghe Apostol, az­­ Ausztriában, viszonozva az osztrák RNK Minisztertanácsának első al-­­ alkancellár áprilisi romániai látoga­­elnöke Constantin Tuzu, a Minisz- J tását. MA­J TÉN­YI ÉRT­K : Mai Krón­ika Volt nagy hetivásár és kis hetivásár. Pénteken il­letve kedden. És volt piac — ha gyöngébb is — de a hét minden áldott napján. Vásár- és ünnepnapo­kat is beleértve. Zöldséggel, baromfival, ernyős nagy szilvásszekerekkel, dinnyével — az évszak­nak, évadnak megfelelően. De évszaktól, évadtól függetlenül maradt utána járdára loccsant tükörto­jás, szennyes káposztalevél, szalma, por, piszok és bűz. S néhány koldus anyóka, aki még ebben az undor-halmazban is ta­lált valami fazékba va- —— — lót, és nyögdécselve gyömöszölte foltozott, rongyos zsákjába. Hát nagyjából így festettek az én gyermekkorom délelőttjei Temesváron, . —1­­­1 — az egész városrészen végignyújtózó egykori Scudher-téren, a Gyárváros központjában, a Belváros történelmi levegőjű, sze­cessziós bérházakkal csak itt-ott tarkított barokk és reneszánsz főterén. Aztán megindultak a nagy lomha szemeteskocsik, hogy délutánra valahogy városábrázatot adjanak a városnak. De másnap reggel minden elölről kezdő­dött. Folyt a kofák zajos alkudozása és a szemét­kupacok ipari mennyiségben való előállítása... A város szívében. És nem is egy helyen, hanem né­gyen. Az Említett tekintélyes és központnak tekinthető tereken rend és tisztaság fogadott a minap. Még délelőtt is. Kettőt ezek közül fásítottak, parkosítot­tak. Kiparancsolták a festői szín- és kevésbé eszté­tikus illat­keveréket, városrendészetileg meghatá­rozott piacokra, és mindezt az állandóan javuló el­látási körülmények között. Jól tették. Ha minden a régiben maradt volna, talán még az Opera előtt is kivirágoztak volna a kojasátrak. A jelenség nem volt egyedülálló. Aki valamikor Marosvásárhely főterét ismerte és látta, mondjuk csütörtök délelőtt... bír, jobb nem is beszélni róla. Vagy a kolozsvári piacot! Hogyan is tűrhette meg egy testület, amely városi tanácsnak titulálta ma­gát, hogy az általa igazgatott helység napról napra és széltében-hosszában szemétlerakodóhellyé változ­zék? Talán valami titkos összefüggés van­­ a piac eredeti olasz jelentése és a szó gazdasági átvitt ér­telme között. Hogy a tőkés, a kalmár világ a fő­­utakra is azt teregette ki, amit a lelke mélyén me­lengetett: halpiacot? Nagyon is valószínű, hogy ez a magyarázat. Hogy városainkra mennyire ráfért a tiszta kréta­papíron szocialista határozottsággal megvont vilá­gos tervrajz, a soha nem látott lendületben működő vakolókanál, a daruk fáradhatatlan hajbókolása — nem új dolog, lépten nyomon látjuk, lépten nyomon olvasunk róla. De csak egy ilyen hosszú idő utáni viszontlátás a szülővárosommal mutatja meg, hogy a seprű is mennyire ráfért. Szószerinti és átvitt ér­telemben. Átvitt értelemben is. ...... ............., mert ha a régi rend ut­cahosszat kavargó zsib­­ó vására a tudatok vásári beállítottságát tükrözte, a városszélekre kiköl­töztetett piacok nem en- ^==z== ======- nek az állapotnak az enyhítését, elkendőzé­sét, hanem a fölszámolását jelzik. A számító, harácsoló, kizsákmányoló, munkaerővel házaló és munkaerőt felvásárló belső „lelki utcakép" tisz­tára söprését is. Milyen messze is vagyunk már at­tól az időtől, amikor a kisszatócs nagyszatócsnak álmodta magát orgonaillatú éjszakákon, amikor az iskolában arra nevelték a gyermekeket — minket is — hogy az élet egy nagy-nagy piac, ahol a leg­nagyobb sátor legpocakosabb gazdájává kell hogy eddze magát a kisdiák; a többi felnőtté komolyo­dott kisdiáknak s azoknak főleg, akik a diáksapká­ról egy egész gyermekkoron át mindhiába álmodoz­tak, a többieknek pedig harsány jó reggelt kell kö­szönniük, ha a tulajt meglátják, sátorbontás után pedig nekik kell gyorsan összesöpörniök a rothadt káposztaleveleket: mens sana in corpore sano. Hogy a pocakos nagyot sétálhasson délután kedves életepárjával a tisztává, piactalanná álcázott pia­con ... Virág, gyep, fiatal akácfa — milyen hamar meg­lelték helyüket, milyen otthonosan pompáznak a volt hetivásárok helyén, és idebent is, a szívünkben. A PIACTÉREN Világ proletárjai egyesüljetek. A ROMAN NEPKÖZTARSASAG NEPTANACSAINAK LAPJA Szamosújvár rajonban Gyorsítsák meg a növénygondozást (Munkatársunktól). — Szamosúj­vár rajon kollektív gazdaságaiban az elmúlt napokban fokozták a nö­vénygondozás ütemét. A gazdaságok mezei brigádjai kora reggeltől késő estig serényen dolgoznak hogy a be­takarítás előtt teljes egészében elvé­gezzék a növényápolási tervet. Eb­ben a munkában nagy segítséget je­lent a bonchidai traktorosok szakér­telme, szorgalma, akik rövid idő alatt az agrotechnikai szabályoknak megfelelően végzik a gépi kapálást. Különösen jól gondozott kukorica, répa és napraforgó földekkel büsz­kélkedhetnek a borsai, a szo­­váti, a mocsi, a kisesküllői és a válaszúti kollektivisták, akik már megkezdték a növények har­madik kapálását. A rajoni me­zőgazdasági tanács legfrissebb ada­tai szerint a rajon területén 15 356 hektár kukoricát, 1774 hektár nap­raforgót és 2445 hektár cukorrépát kapáltak meg másodszor. A gazda­ságok többségében jól kihasználták a gépeket s így sikerült teljesíteni az előirányzott ütemtervet. Ennek ellenére egyes községek­ben, mint Girolton, Iklódon, Cégén, Lozsárdon és Bunestin vontatottan halad a növénygondozási munka. A jelentések szerint ezekben a gazda­ságokban még nem fejezték be a kukorica első kapálását és megkés­tek a növények ritkításával is. A szakemberek véleménye szerint néhány nap múlva a rajonban kez­dődik az aratás. Éppen ezért a gaz­daságok vezetőtanácsainak intéz­kedniük kell, hogy meggyorsítsák mielőbb befejezzék a növénygondo­zást. Az Eforie Nord-i napozón XVIII. évfolyam 5181 sz. 1964 július 1., szerda 4 oldal ára 20 báni Amire büszke az üzem (Munkatársunktól) Felszabadulá­sunk 20. évfordulója tiszteletére hét­főn délben kiállítás nyílt meg a bras­sói Hidromecanica üzemben. A csarnok falán fényképek emlékez­­tetnek az egykori sivár gyárépület szűk, zsúfolt műhelyeire. Közvetle­nül mellettük a 163 méter hosszú háromemeletes épület és a legmo­dernebb berendezéssel ellátott mai munkacsarnokok fényképei szem­léltetik a gyár hatalmas fejlő­dését a népi hatalom éveiben. Kiállításra kerültek az üzem termé­kei: kőolajkitermelő és finomító be­rendezések. JUTALOMKIRÁNDULÁS (Munkatársunktól). A Máramaros tartomány ipari vállalatainak 400, a szocialista versenyekben élenjáró dolgozóját jutalmazták­ a napokban egy-egy öt napos kiránduló jeggyel. A kirándulók mind a termelésben, mind a társadalmi munkában kie­melkedő eredményeikkel érdemel­ték ki a jutalomkirándulást. A jutalmazottak között van Vasile Sasu az Unió gyár kiváló esztergá­lyosa, Török Béla az IPROFIL bú­torgyár asztalosa, Papp Mária a Mondiala konfekciógyár varrónője, több bányász, építő és más foglalko­zásbeli. A kirándulók a fővároson kívül ellátogatnak Doftanára és a prahovavölgyi üdülőkre. A Tanítók Napján Tanítók és tanárok kitüntetése az Államtanácsnál Kedden, a Tanítók Napján az Ál­lamtanácsnál ünnepélyes külsőségek között magas címeket és érdemren­deket adományoztak. A nagy már­ványteremben jelen voltak régi ta­nítók és tanárok, akik számos nem­zedéket neveltek tanerők, akik hoz­zájárultak a hazai oktatás fejlesz­téséhez. A jelenlevők hosszas, hatalmas tapssal fogadták a teremben megje­lenő Gheorghe Gheorghiu-Dej,­­ Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaras, Leonte Rautu, Stefan Voitec elvtár­­sakat, kifejezve a párt és a kor­mány iránt érzett szeretetüket, há­lájukat és bizalmukat. Jelen voltak a következő elvtár­sak : G Grigore Geamanu, az Államta­nács titkára, Stefan Balan oktatás­ügyi miniszter, Costin Nádejde ok­tatásügyi miniszterhelyettes. Felolvasták a törvényerejű rende­leteket, amelyek értelmében „A Ro­mán Népköztársaság érdemes taní­tója“, „A Román Népköztársaság ér­demes tanára“ címet, a Munkaér­demrend III. fokozatát és a Munka­érmet adományozzák az általános, a szakmai és a műszaki oktatás egyes tanítóinak és tanárainak. A tanítók és tanárok átveszik az Államtanács elnökétől a magas kitüntetéseket. Megható szavakkal köszönetet mon­­­­danak a párt- és államvezetőségnek, személyesen Gheorghe Gheorghiu­­- Dej elvtársnak munkájuk magas fo­­o­kú megbecsüléséért. Ezután Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs, a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, az Államtanács és­­ a Minisztertanács nevében melegen gratulált a tanítóknak és tanárok­nak a magas kitüntetésekhez. Rámu­tatva, hogy e kitüntetések kifejezik a pártnak és a kormánynak a taní­tók, a tantestület iránti nagyrabe­csülését, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs a következőket mondta: „Ki­­ nem emlékszik vissza meghatott­sággal a tanítóra, aki először adott tollat a kezébe, megtanította írni-­­ olvasni, egyengette első lépéseit a­­ tanulás útján. A szülők természete­­­­sen szívesen büszkélkednek gyer­mekeikkel. De a tanító az, aki a nehezét viseli, aki annyira különbö­ző jellemekkel, annyira különböző természetekkel találkozik és nevelni­­ hivatott azokat. A párt és a kor- l mány, amely mindig nagyra érté-­­ kelte az önök oktatási tevékenysé- i gét — mondotta a továbbiakban­­ Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs —, meg­­­ van győződve arról, hogy a tanerők­­ a jövőben is eleget tesznek nemes hivatásuknak, felnevelni a holnap emberét, a szocialista társadalom­­ emberét, a kommunista társadalom­­ emberét. Nem kételkedem benne,­­ hogy e hivatás magaslatán lesznek. Még egyszer, tiszta szívből gratulálok önöknek.“ Az ünnepségen résztvett tanítók és tanárok melegen és lelkesen fo­gadták a hozzájuk intézett megtisz­telő szavakat. Teodor Boldea galaci érdemes ta­nító a következőket mondotta: Visz­szapillantok az azóta eltelt negyven évre, amikor a tanítóképző újdon­sült végzett növendékeként először léptem át annak az iskolának a kü­szöbét, ahol dolgoznom kellett. Agyagpadlós, egyetlen tanteremből álló, rögtönzött falusi iskola volt. Gyengén táplált, rosszul öltözött gyermekeket találtam itt, de szemük­ben egészséges értelem, tudásszomj csillogott. A továbbiakban megemlítette azokat a nagy nehézségeket, ame­lyekbe egykor az iskola és az ok­tatók ütköztek, s ezeket mondotta: Ma, én és Galac tartományi kar­társaim, hazánk összes tanítóival együtt, merőben új feltételek között dolgozunk. Egészséges helyiségek, tágas tantermek, laboratóriumok, tornatermek és megannyi más áll rendelkezésünkre. Ezek a munka­­feltételek, valamint az életkörül­mények, amelyeket a párt számunk­­ra biztosított, az a körülmény, hogy a tanító ma tiszteletnek és megbe­csülésnek örvend, fokozzák a tanító buzgalmát és ügyszeretetét nemes hivatása betöltésében. Az RMP KB-nak és a Miniszter­­tanácsnak a fizetések emeléséről szóló legutóbbi határozata, amely kifejezi a párt és a kormány állan­dó gondoskodását a dolgozók élet­­körülményeinek javításáról, újabb lendületet ad munkánknak. A ma átnyújtott kitüntetések ar­ról tanúskodnak, hogy a párt és a kormány sokra értékeli az új ember kiformálásáért végzett munkánkat — mondotta beszédében Vasile Po­­peanga, az aradi pedagógiai iskola érdemes tanára. Én a leendő tanító­kat nevelő iskolában dolgozom. Az osztályban gyakran vázoljuk tanulóink előtt mily nagy a különb­ség a mai és az egykori oktató mun­ (Folytatása a 2. oldalon) A kitüntetések átnyújtása az Államtanácsnál ÁTNYÚJTOTTA MEGBÍZÓLEVELÉT A VIETNAMI DK ÚJ ROMÁNIAI NAGYKÖVETE Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Ro­mán NK Államtanácsának elnöke kedden fogadta Hoang Tu-t, a Viet­nami DK bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki át­nyújtotta megbízólevelét. (Az ez alkalommal elhangzott be­szédeket lapunk második oldalán közöljük). A megbízólevél ünnepélyes átadá­sa után Gheorghe Gheorghiu-Dej a Román NK Államtanácsának el­nöke baráti beszélgetést folytatott Hoang Tu-val, a Vietnami DK nagy­követével. A megbízólevél ünnepélyes átadá­sánál és a beszélgetésnél jelen volt Grigore Geamanu, az Államtanács titkára és Corneliu Manescu külügy­miniszter. A vietnami nagykövet kíséretében volt a Vietnami DK bukaresti nagy­­követségének több tagja. AZ EMBER FAKASZTJA JÓLÉTE FORRÁSAIT Major Sándor könyvelő végtelen türelemmel látott hozzá, hogy ele­jétől végig lediktálja a bevételi rubrikák százezres tételeit. Óvatos kitérővel sikerült azonban félbesza­kítani. Távolról sem azért, mintha untatnának a szorgalomról, szaktu­dásról önmagukban is sokatmondó számok. De most főleg nem e szá­mok érdekelnek hanem a biharvar­­dai kollektív gazdaság pénzelőleg­­forrásaiból szeretnénk olyan ta­pasztalatokat meríteni, melyeket a fiatalabb gazdaságok is hasznosít­hatnak. A könyvelő vállat von és még egyszer megnyugtat, hogy Nagyvá­rad vajonban sehol sem találok pontosabb nyilvántartást, mint Bi­­harvajdán, de „más adatért" a ha­tárba küld. A NAPFÉNY NEM KERÜL PÉNZBE A gazdaságban tíz év óta hat­nak kedvezően a hóvégi előle­gek — az idén havonta tíz lejt osz­tanak egy-egy munkaegységre — a munkafegyelemre, a szakismeret gazdagítására, s ennek folytán — a minőségi munka mellett — hasznos kezdeményezések születtek. Ez utóbbiak egyikére a meleg­ágyak mellett végighúzódó 125 négyzetméteres üvegházban buk­kantam rá. Molnár Gyulának, a gazdaság kerékgyártójának taná­csára úgynevezett betonteknőre húz­ták fel az üvegfalat-tetőt. — Milyen céllal ? A választ a kezdeményező adja meg. — Miután a palántákat kiültettük a melegágyakba, a „teknőt" meg­töltjük vízzel, a napfény órák alatt felmelegíti az uborka, paradicsom, dinnyepalánta öntözéséhez szüksé­ges hőfokra. Egyszerű, mint Kolumbusz tojása. És hasznos. A napfény nem kerül pénzbe, naponta 400 liter nyersola­jat és egy ember munkáját takarít­ja meg. A termesztés vonalán pedig még nagyobb hasznot hoz. A me­legvizes öntözés biztosítja a nö­vények normális fejlődését. A kertgazdálkodás magas szín­vonalát egyébként mi sem jellemzi jobban mint az, hogy tavaly az egy hektárra eső jövedelem meghalad­ta az 50 000 lejt. Az idén csak a haj­tatott uborka közel 70 000 lejt helyezett a gazdaságnak. MIÉRT KELL VILLA A KAPA MELLÉ ? Reggel kapával, villával a vállu­kon mennek a határba a vajdai kollektivisták. A két kéziszerszám sokat mond a gazdaságban meg­honosodott munkafegyelemről, a tagság végtelen szorgalmáról. Nem tudni, hogy kinek volt a kezdemé­nyezése, de megérdemelné a sze­mélyes dicséretet. Évekkel ezelőtt, ilyenkor nyár ele­jén az egyik brigádülésen hangzott el a javaslat, hogy harmatszára­dásig kapáljanak, aztán pedig for­gassák a szénát. A javaslat gya­korlattá vált, így aztán szénacsiná­­lás idején, a biharvajdaiak nem ül­nek ölhetett kézzel 8—9 óráig. Egy­­időben kétféle munkát végeznek. Nem véletlen, hogy Nagyvárad va­jonban Biharvajdán halad a legjob­ban a növényápolás és a szénaké­szítés. A MUNKAFEGYELEM ÉRTÉKE Déli pihenőben S. Kocsis Lajos mezei brigádossal beszélgettünk a pénzelőleg forrásairól s ő a munka­­fegyelmet jelölte meg, mint egyik leggazdagabbikat. S neki volt iga­za. A terméshozamok sorsa döntő módon az embereken múlik, így kü­lönös értéke van annak, amit vaj­dai munkafegyelemnek nevezhet­nek. Ragadjunk ki egy éppen kéznél levő példát. A szénakaszálás nor­mája 30—40 ár. Ahol vastagabb és dőltebb a lucerna, 32 ár, ahol rit­kább és egyenletesebb, tehát köny­­nyebben lehet vágni, ott 40 ár. A rajoni átlagnál valamivel maga­sabb a szénacsinálás normája Vaj­dán, mégis 25—30 százalékkal túl­teljesítik. Az emberek ugyanis nem a „híg normában", hanem a gazdaság ál­landó erősödésében látják boldo­gulásuk útját. Jellemző erre az is, hogy a vezetőtanács igen jól gaz­dálkodik a munkaegységalappal. A 860 hektár szántóhoz s a közel 1000 számosállathoz 100 000 munkaegy­séget terveztek. Tavaly, még ebből is megtakarítottak 3000-et. A kérdésre, hogy miként sikerült ezt a helyes munkaegység-gazdál­kodást a gyakorlatba ültetni, ifj. Bé­kési Lajos, a másik mezei brigados válaszol. — Nálunk a szó teljes értelmében állandóak a mezei brigádok. Az utóbbi hat esztendőben egyetlen változásról sem tudok, sőt még egyik csoportból a másikba se mennek át az emberek. A jó mun­kaszervezés, az erők harmonikus elosztása tükröződik a hozamok­ban. Tavaly szemeskukoricából el­érték átlag a 48 mázsás, búzából pedig a 19 és fél mázsás hektárho­zamot. „A ZSÍR A LÉNYEG" A termelés után járó javadalma­zást az állattenyésztésben is igen rugalmasan alkalmazzák. Simon Gyula állattenyésztési brigádostól tudom, hogy náluk májustól no­vemberig 100 liter tej után másfél munkaegységet, novembertől május­ig ugyancsak 100 liter tej után két és fél munkaegységet írnak az ille­tő gondozók javára. Többletjava­dalmazásban viszont csak akkor ré­szesülnek, ha a tej zsirtoka megha­ladja a 3 és fél százalékot. Okos és ösztönző megoldás. Egy­, szerre két kérdést old meg : a mi­nőség és a mennyiség növelését. Persze, az idény mellett, a jó minő­ségű, változatos takarmányról is gondoskodik a gazdaság. A kettő együtt, plusz az emberek szorgalma, tudása, évi 2500 literes tejtermelési átlagban és havonta 30 000 lejes bevételben mérhető le. Olyan em­berek dolgoznak az állattenyésztés­ben mint Tolvaj Géza és három tár­sa. Négyen május hónapban — amikor a takarmány valóban szű­­kiben volt — 57 tehéntől 11 845 liter tejet fejtek. Szűcs Gyula csoportja pedig ennél is többet : 13 183 litert. Jól mondta Vig János zootechni­­kus, a búcsúzásnál. A rendszeres pénzelőleg-osztásban a zsír a lé­nyeg. Ha a gépeket rendszeresen zsírozzák, kihagyás nélkül működ­nek, így van ez valahogy az embe­rekkel is. Ha ösztönzők a normák, jó a munkaszervezés, a terméstöbb­let után nem marad el a jól megér­demelt prémium, szorgalmas mun­kájukkal elsősorban ők teremtik meg, hogy minden hónapban pénz­­előlegosztás legyen. NAGY V. ISTVÁN jövő- A lupényi Braia nevű új városnegyedben június 24-én adták át rendel­tetésének a képünkön látható 500 személyt befogadó, szélesvásznú film­színházat

Next