Előre, 1964. július (18. évfolyam, 5181-5207. szám)
1964-07-01 / 5181. szám
AL ÉPÍTKEZÉSEK JÓ MINŐSÉGEINEK TÉNYEZŐI BÁNÁT TARTOMÁNYI TAPASZTALATOK A Román Munnkáspárt III. Kongresszusán kitűzött irányelvek egyik gyakorlati eredményeként Bánát tartományban is csakúgy, mint az országban mindenütt, jelentősen megnövekedett az utóbbi években az építkezések száma, aránya. A tartományunkban folyó építkezések túlnyomó részét a tartományi néptanácshoz tartozó helyi építkezési tröszt végzi. Ennek az egységnek a tevékenységében is kimutatható, hogy a hatéves terv folyamán esztendőről esztendőre növekszik az építkezési beruházások száma, 1959- hez képest, tervében az idei évre négyszer annyi építkezés szerepel. A megnövekedett feladatok teljesítésében különös szerepe van az építkezésekhez szükséges terveket szállító és hasonlóképpen a tartományi néptanács alárendelt irányításával működő DSAPC-nak (Építészeti-, Tervezési és Városrendezési Igazgatóság). Egyébként a tervező intézet munkájának mennyisége a fentebb említett időszakban ugyancsak négyszeresére emelkedett. Míg az elmúlt esztendők során az építkezés terén a szükséges műszaki dokumentáció biztosítása volt az első számú megoldásra váró feladat, ma már ott tartunk, hogy ez a kérdés lényegileg megoldódott és most minden építőtelepen első helyre került a minőség. Persze, az építkezési tevékenység minőségének vizsgálatánál is a tervezésből kell kiindulnunk. Mégpedig két szempontot kell figyelembe vennünk itt: először is a tervek, a műszaki dokumentáció minőségét, másodszor pedig az építkezési tervek elkészülésének, kidolgozásának ütemét, a tervek biztosításának határidejét. Hiszen, mondanom sem kell, mindkét dolog alapvetően befolyásolja az építők munkájának minőségét. Mi a helyzet, ezen a téren Bánat tartományban ? Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a tervezőmunka minősége az utóbbi évek folyamán számottevően javult. Ennek bizonyítására néhány jellemző adatot szeretnék említeni. Míg 1961-ben a tartományi DSAPC által készített és az illetékes műszaki felügyelőség által láttamozott 3989 terv közül mindössze egy százalék kapta meg a kiváló minősítést, 13 százalék pedig a nagyon jó elbírálást, addig az elmúlt esztendőben a kidolgozott terveknek három százaléka kapott kiváló és 33 százaléka nagyon jó minősítést. Ennek megfelelő arányban csökkent (57-ről 13-re) a lényeges hibák miatt viszszautasított tervek számaránya is. De ezek az örvendetes javulást mutató adatok nem feledtethetik velünk azokat a hibákat, amelyek még mindig előfordulnak a tervezőmunkában, és amelyek káros kihatással vannak a tartomány építőtelepein folyó munka minőségére. A tervezési hibák nem csak hibás kivitelezést eredményezhetnek, de jelentős mértékben hátráltatják a munkatelepek tevékenységét, az utólagos „retusálások“ vagy éppenséggel a későn felfedett számítási hibák határidőeltolódást, fölösleges többletkiadást okoznak. Ilyen tervezési hibák fordultak elő az említett tartományi tervező szerv mulasztásából a temesvári 30 Decembrie út 7-es száma alatt felépült nagy lakóháztömbnél, amelynek vasbetonvázához utólagos kiegészítő tervek készültek. S mivel az építővállalattal már leszerződték a kivitelezési árat, a tervezésben utólag eszközölt módosítások a lakások kényelmének rovására történtek, ugyanis a tartószerkezet szilárdságának növeléséhez szükséges öszszegeket kénytelenek voltak elvonni a belső kényelmet biztosító munkáktól. Sok bosszúságot okoznak az építőknek a tervezők felületességéből származó „kihagyások“ vagy éppenséggel egyszerű számtani hibák, amelyeket sokszor a munkavezető mesterek kell felfedjenek menetközben, így például az egyik 16 lakásos karánsebesi épülettömbnél a tervező intézet „kifelejtett“ 54 köbméter falazási munkát és más hibák is voltak a műszaki dokumentációban. Hasonló hiba fordult elő Pankotán is. A temesvári Tipografilor negyedben épülő tömbházakhoz készült tervekből és műszaki dokumentációból kifelejtettek nyolcszor háromszáz négyzetméternyi vakolást, fénymázozást és festést. Ugyancsak ezen az építőtelepen fordult elő az is, hogy a tervezők rosszul számították ki a mozaik padozat alatti réteg költségeit. A temesvári és a resicai iskoláknál hibásan állapították meg az ablakkeretek árát stb. Az ilyen tervezési fogyatékosságok minden esetben nagy gondokat okoznak az építőknek és kivétel nélkül az épületek minőségének rovására mennek. Sok még a tennivaló a tervek határidőre történő biztosítása terén is. Bár az általános helyzet itt is határozott javulást mutat az utóbbi esztendőben, de azért még előfordulnak olyan esetek is, hogy a tervezők az objektum elkészülte után küldtek kiegészítéseket. Ilyen „részletekben“ készült el Herkulesfürdő csatornázásának terve is. Nem lehetne véglegesen felszámolni ezeket a hibákat ? A DSAPC aradi fiókjának tevékenysége az élő példa rá, hogy lehet gyorsan, pontosan jó minőségű terveket készíteni, amelyek gazdaságos megoldásokat ajánlanak, fokozott kényelmi feltételeket és nagyon kellemes, tetszetős kivitelezést biztosítanak az építkezéseknek. Remélni szeretnénk, hogy a tervezőmunkában az utóbbi években bekövetkezett javulás azt eredményezi, hogy a tartományban elkészült építkezési tervek mielőbb (Folytatása a 2. oldalon) Írta: Alexa Alexandru a Bánát tartományi néptanács VB alelnöke Gheorghe Apostol, a Minisztertanács első alelnöke Ausztriába látogat Dr. Bruno Pittermannak, az Ősz Ikertanács alelnöke társaságában Iztrák Köztársaság alkancellárjának Ilius 6 és 11 között látogatást tesz meghívására Gheorghe Apostol, az Ausztriában, viszonozva az osztrák RNK Minisztertanácsának első al- alkancellár áprilisi romániai látogaelnöke Constantin Tuzu, a Minisz- J tását. MAJ TÉNYI ÉRTK : Mai Krónika Volt nagy hetivásár és kis hetivásár. Pénteken illetve kedden. És volt piac — ha gyöngébb is — de a hét minden áldott napján. Vásár- és ünnepnapokat is beleértve. Zöldséggel, baromfival, ernyős nagy szilvásszekerekkel, dinnyével — az évszaknak, évadnak megfelelően. De évszaktól, évadtól függetlenül maradt utána járdára loccsant tükörtojás, szennyes káposztalevél, szalma, por, piszok és bűz. S néhány koldus anyóka, aki még ebben az undor-halmazban is talált valami fazékba va- —— — lót, és nyögdécselve gyömöszölte foltozott, rongyos zsákjába. Hát nagyjából így festettek az én gyermekkorom délelőttjei Temesváron, . —11 — az egész városrészen végignyújtózó egykori Scudher-téren, a Gyárváros központjában, a Belváros történelmi levegőjű, szecessziós bérházakkal csak itt-ott tarkított barokk és reneszánsz főterén. Aztán megindultak a nagy lomha szemeteskocsik, hogy délutánra valahogy városábrázatot adjanak a városnak. De másnap reggel minden elölről kezdődött. Folyt a kofák zajos alkudozása és a szemétkupacok ipari mennyiségben való előállítása... A város szívében. És nem is egy helyen, hanem négyen. Az Említett tekintélyes és központnak tekinthető tereken rend és tisztaság fogadott a minap. Még délelőtt is. Kettőt ezek közül fásítottak, parkosítottak. Kiparancsolták a festői szín- és kevésbé esztétikus illatkeveréket, városrendészetileg meghatározott piacokra, és mindezt az állandóan javuló ellátási körülmények között. Jól tették. Ha minden a régiben maradt volna, talán még az Opera előtt is kivirágoztak volna a kojasátrak. A jelenség nem volt egyedülálló. Aki valamikor Marosvásárhely főterét ismerte és látta, mondjuk csütörtök délelőtt... bír, jobb nem is beszélni róla. Vagy a kolozsvári piacot! Hogyan is tűrhette meg egy testület, amely városi tanácsnak titulálta magát, hogy az általa igazgatott helység napról napra és széltében-hosszában szemétlerakodóhellyé változzék? Talán valami titkos összefüggés van a piac eredeti olasz jelentése és a szó gazdasági átvitt értelme között. Hogy a tőkés, a kalmár világ a főutakra is azt teregette ki, amit a lelke mélyén melengetett: halpiacot? Nagyon is valószínű, hogy ez a magyarázat. Hogy városainkra mennyire ráfért a tiszta krétapapíron szocialista határozottsággal megvont világos tervrajz, a soha nem látott lendületben működő vakolókanál, a daruk fáradhatatlan hajbókolása — nem új dolog, lépten nyomon látjuk, lépten nyomon olvasunk róla. De csak egy ilyen hosszú idő utáni viszontlátás a szülővárosommal mutatja meg, hogy a seprű is mennyire ráfért. Szószerinti és átvitt értelemben. Átvitt értelemben is. ...... ............., mert ha a régi rend utcahosszat kavargó zsibó vására a tudatok vásári beállítottságát tükrözte, a városszélekre kiköltöztetett piacok nem en- ^==z== ======- nek az állapotnak az enyhítését, elkendőzését, hanem a fölszámolását jelzik. A számító, harácsoló, kizsákmányoló, munkaerővel házaló és munkaerőt felvásárló belső „lelki utcakép" tisztára söprését is. Milyen messze is vagyunk már attól az időtől, amikor a kisszatócs nagyszatócsnak álmodta magát orgonaillatú éjszakákon, amikor az iskolában arra nevelték a gyermekeket — minket is — hogy az élet egy nagy-nagy piac, ahol a legnagyobb sátor legpocakosabb gazdájává kell hogy eddze magát a kisdiák; a többi felnőtté komolyodott kisdiáknak s azoknak főleg, akik a diáksapkáról egy egész gyermekkoron át mindhiába álmodoztak, a többieknek pedig harsány jó reggelt kell köszönniük, ha a tulajt meglátják, sátorbontás után pedig nekik kell gyorsan összesöpörniök a rothadt káposztaleveleket: mens sana in corpore sano. Hogy a pocakos nagyot sétálhasson délután kedves életepárjával a tisztává, piactalanná álcázott piacon ... Virág, gyep, fiatal akácfa — milyen hamar meglelték helyüket, milyen otthonosan pompáznak a volt hetivásárok helyén, és idebent is, a szívünkben. A PIACTÉREN Világ proletárjai egyesüljetek. A ROMAN NEPKÖZTARSASAG NEPTANACSAINAK LAPJA Szamosújvár rajonban Gyorsítsák meg a növénygondozást (Munkatársunktól). — Szamosújvár rajon kollektív gazdaságaiban az elmúlt napokban fokozták a növénygondozás ütemét. A gazdaságok mezei brigádjai kora reggeltől késő estig serényen dolgoznak hogy a betakarítás előtt teljes egészében elvégezzék a növényápolási tervet. Ebben a munkában nagy segítséget jelent a bonchidai traktorosok szakértelme, szorgalma, akik rövid idő alatt az agrotechnikai szabályoknak megfelelően végzik a gépi kapálást. Különösen jól gondozott kukorica, répa és napraforgó földekkel büszkélkedhetnek a borsai, a szováti, a mocsi, a kisesküllői és a válaszúti kollektivisták, akik már megkezdték a növények harmadik kapálását. A rajoni mezőgazdasági tanács legfrissebb adatai szerint a rajon területén 15 356 hektár kukoricát, 1774 hektár napraforgót és 2445 hektár cukorrépát kapáltak meg másodszor. A gazdaságok többségében jól kihasználták a gépeket s így sikerült teljesíteni az előirányzott ütemtervet. Ennek ellenére egyes községekben, mint Girolton, Iklódon, Cégén, Lozsárdon és Bunestin vontatottan halad a növénygondozási munka. A jelentések szerint ezekben a gazdaságokban még nem fejezték be a kukorica első kapálását és megkéstek a növények ritkításával is. A szakemberek véleménye szerint néhány nap múlva a rajonban kezdődik az aratás. Éppen ezért a gazdaságok vezetőtanácsainak intézkedniük kell, hogy meggyorsítsák mielőbb befejezzék a növénygondozást. Az Eforie Nord-i napozón XVIII. évfolyam 5181 sz. 1964 július 1., szerda 4 oldal ára 20 báni Amire büszke az üzem (Munkatársunktól) Felszabadulásunk 20. évfordulója tiszteletére hétfőn délben kiállítás nyílt meg a brassói Hidromecanica üzemben. A csarnok falán fényképek emlékeztetnek az egykori sivár gyárépület szűk, zsúfolt műhelyeire. Közvetlenül mellettük a 163 méter hosszú háromemeletes épület és a legmodernebb berendezéssel ellátott mai munkacsarnokok fényképei szemléltetik a gyár hatalmas fejlődését a népi hatalom éveiben. Kiállításra kerültek az üzem termékei: kőolajkitermelő és finomító berendezések. JUTALOMKIRÁNDULÁS (Munkatársunktól). A Máramaros tartomány ipari vállalatainak 400, a szocialista versenyekben élenjáró dolgozóját jutalmazták a napokban egy-egy öt napos kiránduló jeggyel. A kirándulók mind a termelésben, mind a társadalmi munkában kiemelkedő eredményeikkel érdemelték ki a jutalomkirándulást. A jutalmazottak között van Vasile Sasu az Unió gyár kiváló esztergályosa, Török Béla az IPROFIL bútorgyár asztalosa, Papp Mária a Mondiala konfekciógyár varrónője, több bányász, építő és más foglalkozásbeli. A kirándulók a fővároson kívül ellátogatnak Doftanára és a prahovavölgyi üdülőkre. A Tanítók Napján Tanítók és tanárok kitüntetése az Államtanácsnál Kedden, a Tanítók Napján az Államtanácsnál ünnepélyes külsőségek között magas címeket és érdemrendeket adományoztak. A nagy márványteremben jelen voltak régi tanítók és tanárok, akik számos nemzedéket neveltek tanerők, akik hozzájárultak a hazai oktatás fejlesztéséhez. A jelenlevők hosszas, hatalmas tapssal fogadták a teremben megjelenő Gheorghe Gheorghiu-Dej, Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaras, Leonte Rautu, Stefan Voitec elvtársakat, kifejezve a párt és a kormány iránt érzett szeretetüket, hálájukat és bizalmukat. Jelen voltak a következő elvtársak : G Grigore Geamanu, az Államtanács titkára, Stefan Balan oktatásügyi miniszter, Costin Nádejde oktatásügyi miniszterhelyettes. Felolvasták a törvényerejű rendeleteket, amelyek értelmében „A Román Népköztársaság érdemes tanítója“, „A Román Népköztársaság érdemes tanára“ címet, a Munkaérdemrend III. fokozatát és a Munkaérmet adományozzák az általános, a szakmai és a műszaki oktatás egyes tanítóinak és tanárainak. A tanítók és tanárok átveszik az Államtanács elnökétől a magas kitüntetéseket. Megható szavakkal köszönetet mondanak a párt- és államvezetőségnek, személyesen Gheorghe Gheorghiu- Dej elvtársnak munkájuk magas fookú megbecsüléséért. Ezután Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága, az Államtanács és a Minisztertanács nevében melegen gratulált a tanítóknak és tanároknak a magas kitüntetésekhez. Rámutatva, hogy e kitüntetések kifejezik a pártnak és a kormánynak a tanítók, a tantestület iránti nagyrabecsülését, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs a következőket mondta: „Ki nem emlékszik vissza meghatottsággal a tanítóra, aki először adott tollat a kezébe, megtanította írni- olvasni, egyengette első lépéseit a tanulás útján. A szülők természetesen szívesen büszkélkednek gyermekeikkel. De a tanító az, aki a nehezét viseli, aki annyira különböző jellemekkel, annyira különböző természetekkel találkozik és nevelni hivatott azokat. A párt és a kor- l mány, amely mindig nagyra érté- kelte az önök oktatási tevékenysé- i gét — mondotta a továbbiakban Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs —, meg van győződve arról, hogy a tanerők a jövőben is eleget tesznek nemes hivatásuknak, felnevelni a holnap emberét, a szocialista társadalom emberét, a kommunista társadalom emberét. Nem kételkedem benne, hogy e hivatás magaslatán lesznek. Még egyszer, tiszta szívből gratulálok önöknek.“ Az ünnepségen résztvett tanítók és tanárok melegen és lelkesen fogadták a hozzájuk intézett megtisztelő szavakat. Teodor Boldea galaci érdemes tanító a következőket mondotta: Viszszapillantok az azóta eltelt negyven évre, amikor a tanítóképző újdonsült végzett növendékeként először léptem át annak az iskolának a küszöbét, ahol dolgoznom kellett. Agyagpadlós, egyetlen tanteremből álló, rögtönzött falusi iskola volt. Gyengén táplált, rosszul öltözött gyermekeket találtam itt, de szemükben egészséges értelem, tudásszomj csillogott. A továbbiakban megemlítette azokat a nagy nehézségeket, amelyekbe egykor az iskola és az oktatók ütköztek, s ezeket mondotta: Ma, én és Galac tartományi kartársaim, hazánk összes tanítóival együtt, merőben új feltételek között dolgozunk. Egészséges helyiségek, tágas tantermek, laboratóriumok, tornatermek és megannyi más áll rendelkezésünkre. Ezek a munkafeltételek, valamint az életkörülmények, amelyeket a párt számunkra biztosított, az a körülmény, hogy a tanító ma tiszteletnek és megbecsülésnek örvend, fokozzák a tanító buzgalmát és ügyszeretetét nemes hivatása betöltésében. Az RMP KB-nak és a Minisztertanácsnak a fizetések emeléséről szóló legutóbbi határozata, amely kifejezi a párt és a kormány állandó gondoskodását a dolgozók életkörülményeinek javításáról, újabb lendületet ad munkánknak. A ma átnyújtott kitüntetések arról tanúskodnak, hogy a párt és a kormány sokra értékeli az új ember kiformálásáért végzett munkánkat — mondotta beszédében Vasile Popeanga, az aradi pedagógiai iskola érdemes tanára. Én a leendő tanítókat nevelő iskolában dolgozom. Az osztályban gyakran vázoljuk tanulóink előtt mily nagy a különbség a mai és az egykori oktató mun (Folytatása a 2. oldalon) A kitüntetések átnyújtása az Államtanácsnál ÁTNYÚJTOTTA MEGBÍZÓLEVELÉT A VIETNAMI DK ÚJ ROMÁNIAI NAGYKÖVETE Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román NK Államtanácsának elnöke kedden fogadta Hoang Tu-t, a Vietnami DK bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átnyújtotta megbízólevelét. (Az ez alkalommal elhangzott beszédeket lapunk második oldalán közöljük). A megbízólevél ünnepélyes átadása után Gheorghe Gheorghiu-Dej a Román NK Államtanácsának elnöke baráti beszélgetést folytatott Hoang Tu-val, a Vietnami DK nagykövetével. A megbízólevél ünnepélyes átadásánál és a beszélgetésnél jelen volt Grigore Geamanu, az Államtanács titkára és Corneliu Manescu külügyminiszter. A vietnami nagykövet kíséretében volt a Vietnami DK bukaresti nagykövetségének több tagja. AZ EMBER FAKASZTJA JÓLÉTE FORRÁSAIT Major Sándor könyvelő végtelen türelemmel látott hozzá, hogy elejétől végig lediktálja a bevételi rubrikák százezres tételeit. Óvatos kitérővel sikerült azonban félbeszakítani. Távolról sem azért, mintha untatnának a szorgalomról, szaktudásról önmagukban is sokatmondó számok. De most főleg nem e számok érdekelnek hanem a biharvardai kollektív gazdaság pénzelőlegforrásaiból szeretnénk olyan tapasztalatokat meríteni, melyeket a fiatalabb gazdaságok is hasznosíthatnak. A könyvelő vállat von és még egyszer megnyugtat, hogy Nagyvárad vajonban sehol sem találok pontosabb nyilvántartást, mint Biharvajdán, de „más adatért" a határba küld. A NAPFÉNY NEM KERÜL PÉNZBE A gazdaságban tíz év óta hatnak kedvezően a hóvégi előlegek — az idén havonta tíz lejt osztanak egy-egy munkaegységre — a munkafegyelemre, a szakismeret gazdagítására, s ennek folytán — a minőségi munka mellett — hasznos kezdeményezések születtek. Ez utóbbiak egyikére a melegágyak mellett végighúzódó 125 négyzetméteres üvegházban bukkantam rá. Molnár Gyulának, a gazdaság kerékgyártójának tanácsára úgynevezett betonteknőre húzták fel az üvegfalat-tetőt. — Milyen céllal ? A választ a kezdeményező adja meg. — Miután a palántákat kiültettük a melegágyakba, a „teknőt" megtöltjük vízzel, a napfény órák alatt felmelegíti az uborka, paradicsom, dinnyepalánta öntözéséhez szükséges hőfokra. Egyszerű, mint Kolumbusz tojása. És hasznos. A napfény nem kerül pénzbe, naponta 400 liter nyersolajat és egy ember munkáját takarítja meg. A termesztés vonalán pedig még nagyobb hasznot hoz. A melegvizes öntözés biztosítja a növények normális fejlődését. A kertgazdálkodás magas színvonalát egyébként mi sem jellemzi jobban mint az, hogy tavaly az egy hektárra eső jövedelem meghaladta az 50 000 lejt. Az idén csak a hajtatott uborka közel 70 000 lejt helyezett a gazdaságnak. MIÉRT KELL VILLA A KAPA MELLÉ ? Reggel kapával, villával a vállukon mennek a határba a vajdai kollektivisták. A két kéziszerszám sokat mond a gazdaságban meghonosodott munkafegyelemről, a tagság végtelen szorgalmáról. Nem tudni, hogy kinek volt a kezdeményezése, de megérdemelné a személyes dicséretet. Évekkel ezelőtt, ilyenkor nyár elején az egyik brigádülésen hangzott el a javaslat, hogy harmatszáradásig kapáljanak, aztán pedig forgassák a szénát. A javaslat gyakorlattá vált, így aztán szénacsinálás idején, a biharvajdaiak nem ülnek ölhetett kézzel 8—9 óráig. Egyidőben kétféle munkát végeznek. Nem véletlen, hogy Nagyvárad vajonban Biharvajdán halad a legjobban a növényápolás és a szénakészítés. A MUNKAFEGYELEM ÉRTÉKE Déli pihenőben S. Kocsis Lajos mezei brigádossal beszélgettünk a pénzelőleg forrásairól s ő a munkafegyelmet jelölte meg, mint egyik leggazdagabbikat. S neki volt igaza. A terméshozamok sorsa döntő módon az embereken múlik, így különös értéke van annak, amit vajdai munkafegyelemnek nevezhetnek. Ragadjunk ki egy éppen kéznél levő példát. A szénakaszálás normája 30—40 ár. Ahol vastagabb és dőltebb a lucerna, 32 ár, ahol ritkább és egyenletesebb, tehát könynyebben lehet vágni, ott 40 ár. A rajoni átlagnál valamivel magasabb a szénacsinálás normája Vajdán, mégis 25—30 százalékkal túlteljesítik. Az emberek ugyanis nem a „híg normában", hanem a gazdaság állandó erősödésében látják boldogulásuk útját. Jellemző erre az is, hogy a vezetőtanács igen jól gazdálkodik a munkaegységalappal. A 860 hektár szántóhoz s a közel 1000 számosállathoz 100 000 munkaegységet terveztek. Tavaly, még ebből is megtakarítottak 3000-et. A kérdésre, hogy miként sikerült ezt a helyes munkaegység-gazdálkodást a gyakorlatba ültetni, ifj. Békési Lajos, a másik mezei brigados válaszol. — Nálunk a szó teljes értelmében állandóak a mezei brigádok. Az utóbbi hat esztendőben egyetlen változásról sem tudok, sőt még egyik csoportból a másikba se mennek át az emberek. A jó munkaszervezés, az erők harmonikus elosztása tükröződik a hozamokban. Tavaly szemeskukoricából elérték átlag a 48 mázsás, búzából pedig a 19 és fél mázsás hektárhozamot. „A ZSÍR A LÉNYEG" A termelés után járó javadalmazást az állattenyésztésben is igen rugalmasan alkalmazzák. Simon Gyula állattenyésztési brigádostól tudom, hogy náluk májustól novemberig 100 liter tej után másfél munkaegységet, novembertől májusig ugyancsak 100 liter tej után két és fél munkaegységet írnak az illető gondozók javára. Többletjavadalmazásban viszont csak akkor részesülnek, ha a tej zsirtoka meghaladja a 3 és fél százalékot. Okos és ösztönző megoldás. Egy, szerre két kérdést old meg : a minőség és a mennyiség növelését. Persze, az idény mellett, a jó minőségű, változatos takarmányról is gondoskodik a gazdaság. A kettő együtt, plusz az emberek szorgalma, tudása, évi 2500 literes tejtermelési átlagban és havonta 30 000 lejes bevételben mérhető le. Olyan emberek dolgoznak az állattenyésztésben mint Tolvaj Géza és három társa. Négyen május hónapban — amikor a takarmány valóban szűkiben volt — 57 tehéntől 11 845 liter tejet fejtek. Szűcs Gyula csoportja pedig ennél is többet : 13 183 litert. Jól mondta Vig János zootechnikus, a búcsúzásnál. A rendszeres pénzelőleg-osztásban a zsír a lényeg. Ha a gépeket rendszeresen zsírozzák, kihagyás nélkül működnek, így van ez valahogy az emberekkel is. Ha ösztönzők a normák, jó a munkaszervezés, a terméstöbblet után nem marad el a jól megérdemelt prémium, szorgalmas munkájukkal elsősorban ők teremtik meg, hogy minden hónapban pénzelőlegosztás legyen. NAGY V. ISTVÁN jövő- A lupényi Braia nevű új városnegyedben június 24-én adták át rendeltetésének a képünkön látható 500 személyt befogadó, szélesvásznú filmszínházat