Előre, 1964. július (18. évfolyam, 5181-5207. szám)

1964-07-01 / 5181. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) ka- és életkörülményei között. Rá­mutatott, hogy valamikor a végzett növendékek csak sok utánajárással találtak állást az oktatásban, s ha találtak is, számos nehézséggel kel­lett megbirkózniuk, majd így foly­tatta: Ma a pedagógiai intézetek és iskolák növendékeinek biztosítva van a helyük az oktatásban, meleg szeretettel fogadják őket az isko­lákban, támogatják munkájukat, olyan életkörülményeket teremtenek számukra, amilyenekről mi nem is álmodtunk. A felszólalók befejezésül meleg köszönetet mondtak a pártnak, a kormánynak és személyesen Ghe­­orghe Gheorghiu-Dej elvtársnak a nagy megbecsülésért, a kitüntetet­tek és kartársaik nevében megfo­gadták, hogy minden erejükkel dol­gozni fognak a párt által rájuk bí­zott hivatás teljesítéséért, hogy olyan ifjúságot neveljenek, amely részt vesz az új társadalom építésé­nek nagyszerű művében, hogy a haza, a párt, a szocializmus ügye iránti szeretet és odaadás szellemé­ben neveljék őket. Az ünnepség végén a párt- és ál­lamvezetők pezsgővel teli poharak­kal koccintottak a jelenlevőkkel. A jelenlevők lelkes tapsa közepette Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs egészséget, hosszú életet, újabb munkasikereket kívánt a kitüntetet­teknek. (Agerpres) A TANÍTÓK NAPJÁN KITÜNTETETT PEDAGÓGUSOK Az oktatásban kifejtett hosszas tevékenységéért, rendkivüli érde­mekért és az általános, a szakmai Grigore Asaftei — Negotesti (Fal­­ticeni) nyolcosztályos iskola; Augus­tin Ardelean — Szaniszlói (Nagy­károly) nyolcosztályos iskola; Petre Brinza — Konstancai 10. sz. nyolc­­osztályos iskola; Ion Birghila — Curcani (Oltenita) nyolcosztályos is­kola; Ana Bojila — Sebesi 2. sz. nyolcosztályos iskola; Teodor Bolea — Galaci 20. sz. nyolcosztályos isko­la; Florica Bratu — örményszékesi (Szeben) nyolcosztályos iskola; Iosif Bertalan — Temesvári 1. sz. nyolc­­osztályos iskola; Vasile Bratu — Poenari Apostoli-i (Ploiesti) nyolc­­osztályos iskola; Ion Bildea — Piski középiskola; Gh. Ciocirlau — A hir­­sovai tanügyi osztály vezetője; Cons­tantin Chiatu — Tg. Jiu-i zenei és művészeti elemi iskola; Alexandrina Costea — Bascovi (Pitesti) nyolcosz­tályos iskola; Constantin Cront — Dorohoi 2. sz. nyolcosztályos iskola; Vasile Cotoi — Küküllővári (Dicső) nyolcosztályos iskola; Petre Ciurtin — Konstancai 12. sz. nyolcosztályos iskola; Gheorghe Chivulescu — A Brassó tartományi tanügyi osztály felügyelője; Gavril Ciataris — Al­­sóvárcai (Szilágycseh) nyolcosztályos iskola; Dumitru Doroftei — Bordu­­selui (Slobozia) nyolcosztályos isko­la; Chiril Florescu — Curmaturai (Segarcea) nyolcosztályos iskola; Ion Falcan — Danceul (Vinjul Mare) nyolcosztályos iskola; Teodor Goia — Vármezői (Zilah) nyolcosztályos iskola ; Victor Giurescu — Radu Voda-i (Lehliu) nyolcosztályos isko­la; Nicolae Gama — Tintarui (Fi-Elisabeta Antonescu —­ Iasi 2. sz. középiskola; Otilia Anghel — Az Oktatásügyi Minisztérium módszer­tani irányítója; Árkosi László — Marosvásárhelyi Bolyai Far­kas középiskola ; láncú Badea — Dér Márunt-i (Lehliu) nyolc­­osztályos iskola; Constantin Bon­en — Ploiesti 5. sz. középiskola; Vasile Brinzei — Kolozsvári N. Bal­­cescu középiskola; Teodor Burcescu — Bukaresti 28. sz. középiskola; Nicolae Colibaba — Iasi 3. sz. kö­zépiskola; Gh. Chiricuta — Galaci 1. sz. középiskola; Achim Costea — Tr. Severin-i 1. sz. középiskola; Ana Cosma — Nagybányai 11. sz. nyolcosztályos iskola; Clotilda Con­­stantinescu — Buzaui 2. sz. közép­iskola; Anita Carapanceanu — Te­mesvári textilipari iskolaközpont; Gh. Diaconu — a bukaresti Grivita Rosie üzem szakmai iskolája; Ion Dragomirescu — Oktatásügyi mi­nisztériumi igazgató; Gheorghe Dat­­cu — Konstancai 1. sz. középiskola; Dimitrie Goga — Bukaresti nyug­díjas; Ion Grigore — Ploiesti 1. sz. középiskola; Geta Grigoriu — Piatra Neamt-i középiskola; Vasile Gher­man — Dicsőszentmártoni 1. sz. középiskola; Steliana Manolescu — Bukaresti 10. sz. középiskola; Nico­lae Mihailescu — az Arges tarto­mányi néptanács végrehajtó bizott­ságának alelnöke; Ion Modoran — Bukaresti Pedagógiai Intézet; Van­da Mincu — Radáuti 2. sz. középis­k­asi­ nyolcosztályos iskola; Rubin Gligor — Arieseni-i (Topánfalva) nyolcosztályos iskola; Ioan Iován — Belényesirtási (Belényes) nyolcosztá­lyos iskola; Constanta Iliescu — Bukaresti 26. sz. nyolcosztályos isko­la; Florica Iordachis — Bukaresti 179. sz. nyolcosztályos iskola; Cons­tantin Jianu — Prevalényi (Brád) nyolcosztályos iskola; Kolo Margit — Csomafalvi (Gyergyó) nyolcosztá­lyos iskola; Ion Leahu­­- A topán­falvi tanügyi osztály vezetője; Mi­­hai Leonte — Perieni (Iasi) nyolc­­osztályos iskola; Vasile Lugojan — Konopi (Lippa) nyolcosztályos isko­la; Eugenia Märuteanu — Plopui (Darmanesti-Moinesti) nyolcosztályos iskola; Aneta Mirea — Maladeni­i (Rosiori de Vede) nyolcosztályos is­kola; Alexandrina Mihailescu — Birladi 2. sz. nyolcosztályos iskola; Maria Marin — Marcesti (Tirgovis­­te) nyolcosztályos iskola; Stanca Marincovici — Az újmoldvai tan­ügyi osztály vezetője; Cornel Marinescu — Tindorei középis­kola ; Gh. Muresan — Mariseui (Beszterce) nyolcosztályos iskola; Dumitru Nistor — Az Oktatásügyi Minisztérium főfelügyelője; Aurel Negru — Tarányosi (Hunyad) nyolc­­osztályos iskola; Pantelimon Nico­­lescu — Steresti (Tg. Jiu) nyugdíjas; Ion Nicolae — A Ploiesti tartomá­nyi tanügyi osztály helyettes veze­tője; Elena Nicolau — Botosani 1. sz. gyermekház; Maria Popescu — Marosvásárhelyi Papiu Ilarian kö­zépiskola; Nicolae Periache — Kons­tancai 5. sz. középiskola; Eliza Pa­veliu — Bukaresti 215. sz. nyolc­­osztályos iskola; Tihon Plesca — Vilcelei (Tg. Ocna) nyolcosztályos kola; Constantin Marculescu — Bu­karesti 15. sz. középiskola; Ion Mi­hailescu — a Ploiesti tartományi tanügyi osztály felügyelője; Con­stantin Maftei — a bukaresti Mun­­tenia iskolaközpont mérnöke; Teo­dor Nes — Bukaresti nyugdíjas; Aurelia Nicolau — Bukaresti 17. sz. középiskola; Gh. Oros — Nagy­ká­rolyi középiskola; Victor Pasteanu — a Gyulafehérvár rajoni tanügyi osztály vezetője; Craciun Petru — Caracali 1. sz. középiskola; Vasile Popeanga — Aradi pedagógiai is­kola; Ioan Popovici — Bákói 2. sz. középiskola; Silvia Radulescu — Bukaresti 28. sz. középiskola; Ion Stoia — Brassói 1. sz. középiskola; Casa Sablici — Temesvári 1. sz. lí­ceum; Vasile Suciu — Bukaresti nyugdíjas; Emanuela Stroie — Ga­laci 4. sz. középiskola; Emil Sanie­­ievici — Bukaresti nyugdíjas; Ion Stefanescu — Suceavai 1. sz. közép­iskola; Vencsel László — Udvarhe­lyi pedagógiai iskola; Ion Vicol — Bukaresti 13. sz. középiskola; Do­­rina Zamfir — Szászrégeni 1. sz. középiskola; Ion Zaharia — Kon­stancai 4. sz. középiskola; Lázár Zavaschi — Nagyváradi pedagógiai iskola. Ugyanazzal a törvényerejű ren­delettel 76 elvtársat a Munkaér­dem­­rend III. fokozatával, 120 elvtársat pedig Munkaéremmel tüntettek ki. iskola: Péterfy Emilia — Kolozsvári tanügyi továbbképző intézet; Nico­lae Pruncu — Zamosteai (Radauti) nyolcosztályos iskola; Ion Porumb — Máramaros tartományi tanügyi osztály; Nicolae Ramba — Alsóko­­mánai (Kőhalom) nyolcosztályos is­kola; Stefan Radu — Moreni (Cimpi­­na) nyolcosztályos iskola; Aglaia Radu — Galaci 21. sz. nyolcosztá­lyos iskola; Constantin Rau — Csen­­gerbagosi (Szatmár) nyolcosztályos iskola; Maria Ruja — Szigeti nyolcosztályos iskola; Dumitru Ra­du — Balázsfalvi középiskola; Emi­lia Riscuța — A brádi tanügyi osz­tály felügyelője; Petre Radu — A Brassó tartományi tanügyi osztály felügyelője; Rostás Zoltán — a Maros rajoni tanügyi osztály felügyelője; Gherghina Stancu — Bukaresti 33. sz. Középiskola; Flo­­rea State — Galesul (Curtea de Ar­ges) nyolcosztályos iskola; Gh. Sire­­teanu — A hirláui tanügyi osztály felügyelője; Lucian Secosan — Zsi­­dóvári (Lugos) nyolcosztályos iskola; Cornel Stingu — Komlósi (Körös) nyolcosztályos iskola; Constanta Stanescu — Kolozsvári 7. sz. nyolc­­osztályos iskola; Ruxandra Teodoru — Galaci 14. sz. nyolcosztályos is­kola; Sebastiana Turcu — Galaci 25. sz. nyolcosztályos iskola; Euge­nia Tutila — Plostinai (Baia de Ara­­má) nyolcosztályos iskola; Mihai Tudorache — A pascani tanügyi osztály vezetője; Sabin Tirau —Al­­mási (Hunyad) nyolcosztályos isko­la; Tóth Dénes — Kolozsvári 4. sz. nyolcosztályos iskola; Ecaterina Teodorescu — Vilcelelei (Negru Vo­­da) nyolcosztályos iskola; Laura Urzica — Várhegyi (Maroshévíz) középiskola; Dumitru Visinescu — A gáesti tanügyi osztály felügyelő­je; Ioan Várzaru — Heci (Pascani) nyolcosztályos iskola; Nicolae Va­­cároiu — Alexandriai 2. sz. nyolc­­osztályos iskola; Olimpia Zereanu — Bukaresti 73. sz. nyolcosztályos iskola, és műszaki oktatás való hozzájárulásáért fejlesztéséhez „A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉRDEMES TANÍTÓJA" mel a következő elvtársakat tüntették ki: cím- „A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉRDEMES TANÁRA" vetkező elvtársakat tüntették ki: címmel a kö- ÜNNEPI GYŰLÉS A fővárosi SZKT Színházban kedd délután ünnepi gyűlést rendeztek a Tanítók Napja alkalmából. Részt vettek nevelők, tanítók és tanárok az egész országból. A gyűlést Ion Cosma elvtárs, a fővárosi népta­nács végrehajtó bizottságának elnö­ke nyitotta meg. Stefan Balán elvtárs oktatásügyi miniszter méltatta a Tanítók Nap­jának jelentőségét. Onita Gligor elvtárs, az SZKT Elnökségének póttagja és Elena Po­parad elvtársnő, az IMSZ KB tit­kára üdvözölték a tanerőket. Egy pionírküldöttség szintén üdvözölte a gyűlés részvevőit. A jelenlevők nevében felszólalt G­ligor Rubin érdemes tanító, Stelia­­na Manolescu érdemes tanárnő és Eliza Paveliu érdemes tanítónő. Az ünnepi gyűlésen Ion Cosma Munkaérmet nyújtott át a város különböző rajonjaiban működő 13 levelének, tanítónak és tanárnak. Befejezésül felolvasták a Román Munkáspárt Központi Bizottságához ■s Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs­­hoz intézett táviratot, amelyben t­anerők mélységes hálájukat fejezik­i az iskolák iránt tanúsított gondos­kodásért, s a tantestületi tagok rendkívüli megbecsüléséért. Az ünnepséget művészi műsor kö­vette. Az ország összes rajoni és városi központjaiban hasonló ünnepségek voltak a Tanítók Napja tiszteletére. (Agerpres) HLETETT NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS A népművészetnek egy különle­­ges szép új­­formája születik nap­ainkban. A hagyományos folklór nyelvén új mondanivaló szólal meg: mi életünkből ihletődött népművé­­zeti alkotások a nép ezeréves vá­­gyait megszólaltató folklór hangját ütvözik magukba. Különös egysége ez a hagyományos formáknak és az ír mondanivalónak, mintha csak huszadik szabad évünk örömeivel a múlt keserveire akarna válaszolni a nép a maga erőteljes, sajátos nyelvén. Szerte az országban a népművé­szeti kiállításokon, mindenhol ilyen nép, új népművészeti alkotásokkal találkozunk. Friss hangjuk, derűs életörömük és fegyelmezett hagyo­mányhű formájuk a népművészet erejét hirdetik. A magára talált szabad nép szólal meg ezekben az alkotásokban. Az új élet szépségei­ről, a nép­költészet nyelvén beszél, egyszerűen és erőteljesen, évezre­des virágokkal köszöntve a húsz esztendőt, amely elhozta új boldog életünket. A Kolozs tartományi Hunyadon megtartott rajoni népművészeti ki­­­­állításon egy különösen szép népi szőttes hívja fel magára a figyelmet.­­ Színes gyapjúból szőtt szőnyeg, szí­­­­neiben, formavilágában a népmű­vészet legrégibb hagyományait őrzi, mondanivalója azonban a húsz sza­bad építő év dicséretét zengi. A népballadák hangulata szerke­zetében, a sötét tónusú színekben, s a figurák stilizált egyszerűségében is alakot ölt, de ott vibrál az alko­tás szellemében, is, abban a népi látásmódban, ahogy a jelképes figu­rákat megismétli, variálja, egymás mellé és fölé helyezi. A szőnyeg bordó kerettel emeli ki a kék mezőt, fenn a keretben kö­zépen sarló és kalapács, jobbról balról fehér békegalamb, vörös csil­lag s a dátum 1944—1964. A dátum természetesen jelképes, mint ahogy jelképes a két szám alatti mező vi­lága is: 1944 alatt négy figura áll egy tehén mellett mezítláb s alatta megismételve mégegyszer egy tehén mellett négy figura mezítláb. 1964 alatt élénk piros traktor mellett áll­nak a figurák lábbeliben így: négy ember egy traktor, egy traktor négy ember. A népballadák erőteljesen egy­szerű hangja mesél a szőnyegen, így éltünk nyomorban, mezítláb, s most közös munkánkat traktor zaja kíséri. Életünk egén a vörös csillag mellett ott villog a sarló és kala­pács és ott szárnyal fehéren a béke­­galamb. Panea Susana a szőnyeg készítő­je, Meregyszó falu népművészeti körének tagja, a szőnyeget a nagy ünnepi évforduló tiszteletére szőtte. Fölösleges elmondani, hogy bele­szőtte a múlt minden fájdalmas em­lékét és új életét, felszabadult örö­meit. HERVAY GIZELLA A szép népi szőttes ELŐRE Nagy segítséget jelent a rovinari-i bányászok munkájában a 3 köbmé­teres markoló kanaló ekszkavátor POSTALÁDA SZIGORÚAN BETARTJUK A MUNKABIZTONSÁGI SZABÁLYOKAT A petrozsényi bányafelszerelése­ket javító üzem szakszervezeti bi­zottsága állandóan ellenőrzi a mun­kabiztonsági rendszabályok szigorú betartását. A mechanikai részlegen például rendszeresen ismertetik a munkásokkal ezeket a rendszabá­lyokat. A szerszámgépekre védőer­nyőket szereltek, az esztergályosok­nak védőszemüvegeket osztottak ki. Ez annál is inkább indokolt, mivel egyesek nem tulajdonítanak fontos­ságot­­a rendszabályok betartásának. Kiss Ferenc és Pakol Áron eszter­gályosok 1—3 napra kiestek a ter­melésből, mert a védőszemüveget mellőzve kisebb sérülést szenved­tek. Ugyancsak a mechanikai részlegen védőrácsokkal látták el a szerszám­gépeket. Gondoskodás történt a megfelelő világítás biztosításáról is. MÁSFÉLMILLIÓ lejt takarított meg a brassói Tracto­­rul üzem 74 újítás gyakorlati alkal­mazása révén. Ezek között különö­sen értékes Zágoni Rudolf újítása, amely lehetővé teszi a kovácsoló részleg precíziós óriássajtó-matri­­cáinak újra­felhasználását. A 31 680 kg. súlyú különleges matrica-acél megtakarítása 359 000 lejnek felel meg. A traktor alkatrészeinek előállítá­sa s­orán számos tervezési és kivi­telezési tökéletesítést alkalmaztak. 48 alkatrészt a precíziós óriássajtó­val kovácsolnak, ami a korábbi el­járáshoz viszonyítva traktoronként több mint nyolc kiló fém megtaka­rítását eredményezte. Az egyes al­katrészek komplex­ szabásával csak­nem egy kiló bádoglemezt takarítunk meg minden egyes traktornál. Az öntőmag szárítására használt la­pok fémkompozíciójának helyette­sítése aluminiumforgács, gipsz és cement keverékével évi 500 kg. kompozíció megtakarítását eredmé­nyezi. Emil Popescu technológus A szakszervezeti társadalmi ellenőr­ző bizottságok elbeszélgettek Fábián József, Tanase Vasile, Haintz Ru­dolf II., Haring Ferenc stb. elvtár­sakkal, akik olykor megfeledkeznek arról, hogy e rendszabályok megóv­ják őket a munkabalesettől Bertoti Joan technológus SZIMPOZION A Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság Kulturális-Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tanácsa kedden szimpoziont rendezett a Ro­mán NK Palotájának kistermében „A Román Népköztársaság a fel­­szabadulás 20. évfordulóján" elő­adássorozatnak „A népi forradalom győzelme országunkban" témájáról. A szimpozionon Petre Constanti­­nescu-Iasi akadémikus elnökölt. Felszólalt Gheorghe Zaharia, az RMP KB mellett működő Párttörté­neti Intézet helyettes igazgatója és Octav Livezeanu, a Külföldi Kul­­túrkapcsolatok Román Intézetének alelnöke. ­ társadalmi ellenőrző csoportok útvonalán SZÁSZVÁROSBAN! Vaskos irathalmazt böngészünk a szászvárosi Helyi Szakszervezeti Ta­nácsnál Cocos Ioan titkárral. A nyil­vántartásokból kiderül, hogy a szövetkezeti egységeket 20, a sütő­ipari termékeket árusító boltokat 9, míg az egészségügyi egységeket egy társadalmi ellenőrző csoport láto­gatja rendszeresen, a terv szerint meghatározott időközökben. Egyik ellenőrző csoport éppen körútra in­dult, közélelmezési egységekbe. Ve­lük tartunk. Elsőnek a 16-os számú élelmiszer­­üzletbe tértünk be. Tágas helyiség, ragyogó tisztaság. De kövessük az ellenőrző csoport munkáját. Constantinescu Miron, a csoport vezetője ismerősként köszönti Bunea Gheorghe egységfelelőst. Tüzetesen átböngészik az iktatókönyvet, az árurendelési listát, a vendégkönyvet, benéznek a pultok mögé, a tejtermé­kek osztályán felhívják az elárusító figyelmét, hogy a túrosbödönt takar­ja le. Bent az üzletben más rendel­lenességet nem is találnak, amikor az egységfelelős megállítja őket: — Nézzék meg, megint nem mű­ködnek a hűtőszekrények ... Kiderül, hogy az üzlet két nagy hűtőszekrénye közül az egyik már három hónapja egyáltalán nem mű­ködik s a másik is csak gyengén hűt. Bunea Gheorghe idejében értesítet­te erről a szövetkezet vezetőségét, kérte a hűtőszekrények megjavítá­sát. Közben beköszöntött a meleg idő, mindeddig azonban semmilyen intézkedés nem történt. A következő állomás a Dacia étte­rem. Késő délután van, a kerthelyi­ség tömve vendégekkel. Az asztalok körül patyolatfehér köpenybe öltö­zött, udvarias pincérek szorgoskod­nak, zenekar szórakoztatja a vendé­geket. Nem lehet panasz a rendre, tisztaságra, a kiszolgálásra. Arra vi­szont igen, hogy kicsi a helyiség. Egyébként a termet illetően — ahol a személyzet éppen az ebéd utáni ta­karítást végzi — ugyanez a helyzet. Az ellenőrök benéznek a konyhába és a mellékhelyiségekbe is. Ahhoz képest, hogy valamennyi túlságosan szűk, eléggé tiszták a helyiségek. Szászváros kisváros, egyetlen cuk­rászdája van. Ide is betérünk. Ola­­riu Ecaterina, az üzlet vezetője már hozza is a nyilvántartásokat, ame­lyeket meg szoktak nézni a társa­dalmi ellenőrök. A számoszlopokból következtetünk: a helyiség méretei­hez viszonyítva itt is nagyon nagy a forgalom, közel 100 000 lejt véte­lez be havonta a kis cukrászda. La­boratóriumában 15—20 féle tészta készül naponta, amellett a környék cukrásztermékekkel való ellátásá­hoz is hozzájárulnak. — Hogyan tudja ezt megoldani négy elárusító és hat cukrász? — Nehezen — válaszolja az egy­ségfelelős. A létszám ugyan kielé­gítő, nem ez nálunk a probléma, hanem a hely. Ráadásul nincs meg­felelő raktárunk, laboratóriumunk... Az ellenőrök benéznek a labora­tóriumba is. Két igen szűk helyiség. Naponta mégis elkészülnek itt a fi­nomnál finomabb tészták, a lehe­tőségekhez mérten higiénikusan és igen ízletesen. A kész tészták aztán kikerülnek a cukrászda hűtőszek­rényébe. Igaz, hogy puszta formali­tásból, mert az — a múlt év végé­től — nem működik. Három egység ellenőrzése Szász­városban s mindjárt két hűtőszek­rény, amely nem működik. A jelek arra mutatnak, hogy a Hunyad tar­tományi kereskedelmi szervek ilyen tekintetben nem készültek fel meg­felelően a nyári idényre s most is, amikor már igen sürgős intézkedés­re lenne szükség, süket fülekre ta­lálnak az illető üzletfelelősök jelen­tései. Reméljük, talán a társadalmi el­lenőrök közbelépésének meglesz a hatása. KUDZSIRON valamennyi a 30 Decembrie üzem csoportja. Vatajely Gheorghe csoportja a 34-es számú élelmiszerüzletben örömmel tapasztalta, hogy legutób­bi látogatásuk óta lényegesen ja­vult az áruválaszték, a kiszolgálás színvonala s hogy az üzletben na­gyobb a rend, a tisztaság. Annak ellenére, hogy igen nagy a forga­lom, a kiszolgálás csendben, udva­riasan folyik A 42-es számú vendéglőbe Rogo­­zan Virgil csoportjával tértünk be. A tágas kerthelyiségben sörözők ül­tek, a rögtönzött nyári konyhában mititei sült a roston. Elsőnek Pa­­trascu Elisabeta, az ellenőrző cso­port egyik tagja jegyezte meg: — Mintha nem lenne egészen friss... A csoport tagjai rögtön megvizs­gálták a felszolgálásra kerülő miti­­teit és rövid tanácskozás után le­állították az árusítást, mintát cso­­magoltattak be, laboratóriumi vizs­gálat céljából. A csoport egy tagja azonnal el is indult vele. Közben a többiek a konyhában, a teremben, a büfében és a raktárban tartottak terepszemlét. A raktár egyik helyiségében szembeötlő rendetlenséget tapasztal­tak az ellenőrök, s kérdésükre Cim­­peanu Linzian­a, az egység helyettes felelőse mentegetőzött: — Ez a helyiség tulajdonképpen nem tartozik hozzánk. A cukrász­dáé. A mi raktáraink bennebb van­nak. A két belső­ raktárban valóban tisztaság és rend látható. A cuk­rászda laboratóriuma tehát más csoporthoz tartozik, a Pop Grigore ellenőrző csoportjához. Éppen a jegyzőkönyvet készítették, amikor megtaláltam őket: „Immár másodszor kell szóváten­­nünk, hogy sem a laboratórium, sem a raktárhelyiség nem felel meg a követelményeknek." Szászvárosban és Kudzsiran a társadalmi ellenőrző csoportokkal tett látogatások alapján elmondhat­juk, hogy a feladathoz méltó fele­lősségtudattal és komolysággal vég­zik munkájukat. Hasznos észrevéte­leik, javaslataik azonban még job­ban segítenék a kereskedelem és vendéglátóipar munkáját, a helyi lakosság igényesebb, jobb kiszolgá­lását, ha a szakszervezetek helyi ta­nácsa jobban együttműködne a nép­tanács illetékeseivel, hogy javasla­taikat a lehetőségek és szükségletek szerint mindenütt gyorsan valóra is váltsák, észrevételeiket gyorsabb intézkedések kövessék. HAJAS MARGIT az Építkezések jó műsedekek tényezői (Folytatás az 1. oldalról) az Aradon készült tervek színvona­lára emelkednek mindenütt. Az építkezések minősége persze végső fokon a munkatelepeken dől el, az építőktől függ. Ebből a szem­pontból 1963-ban és 1964 első felé­ben a bánáti építőtelepek közül kü­lönösen jó munkát végeztek az ara­di és a lugosi építők, valamint a resicai főmunkatelep dolgozói. Egyéb­ként az aradi lakásépítők tartomá­nyi viszonylatban első helyen áll­nak a befejező munkák minősége szempontjából. Csak természetes, hogy az építke­zések minősége, befejezési határide­je, valamint azok önköltsége között szoros összefüggés van. Gyorsan, jól, olcsón , hármas és mégis egysé­ges követelmény tartományunk min­den építőtelepének munkakollektí­vája előtt. S ha már az említett jó példák mellé még tucatjával sorol­hatnánk a gyors, pontos, az önkölt­ségi előírásokat szigorúan tisztelet­­ben tartó építőtelepeket, azt is meg kell mondanunk, hogy a Bánát tar­tományi helyi építkezési tröszt nem egy munkatelepén a határidőket okolják a gyengébb minőségű mun­káért, amikor pedig szinte kivétel nélkül munkaszervezési hiányossá­gok, ésszerűtlenségek befolyásolják az épületek minőségét. Ez történt egyebek között Temesváron, a már említett 30 Decembrie utcai 7-es szám alatt épült hatalmas tömbház­nál, a város központjában felépült Justin Georgescu lakónegyedben s a Wilhelm Mühle utcában levő két új blokknál, mindhárom esetben az ésszerűtlen munkaszervezés folytán. Az építkezés minősége nyilván­valóan nagymértékben attól függ, hogy milyen szakképzettségű embe­rek végzik illetve vezetik azt. Ezzel kapcsolatosan meg kell mondani, hogy bár a tartományi tröszt tett bizonyos intézkedéseket a szakmun­kásképzés terén, de a megvalósítá­soknál jóval több még a tennivaló Egy épület számos munkakollek­­tíva jó együttműködésének ered­ménye, tehát minősége nem csak az építők munkájától függ. A jó, tartós és szép épületekhez jó minő­ségű téglára, cementre, faanyagra stb. van szükség. Nincs módunkban egy cikk keretében részletesen tag­lalni, hogy tartományunk építőtele­pei milyen minőségű anyagokat kapnak, de annyit föltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a bánáti épí­tők elsősorban az épületekhez szük­séges faanyagot (ajtók, ablakkeretek stb.) szállító galócási és fálticeni fa­ipari egységektől az eddiginél jobb minőségű anyagot várnak. Távol áll tőlünk az a szándék, hogy a tartományunkban működő építőtelepek munkájának minőségé­ben fellelhető hibákat objektív okok­kal magyarázzuk. De kétségtelen, hogy ilyenek is vannak. A munkák minőségét jelentősen befolyásolja az anyagellátásban — fa, hengerelt­áru, acél- és öntöttcsövek stb. — mutatkozó gyakori kiesés, a meg­felelő munkaerő hiánya és ami ezt súlyosbítja, a munkák gépesítésének nem kielégítő üteme. A tartományi néptanács végre­hajtó bizottsága behatóan nyomon követi a hatáskörébe tartozó épít­kezéseket és különös figyelmet for­dít azok minőségére. A minőségi követelmények szigorú tiszteletben­­tartását kívánja szolgálni az az in­tézkedés is, amelynek célja meg­szigorítani a befejezett építkezések . Másnap, Kudzsiron, a városban átvételének minőségi ellenőrzését. A­­ működő 19 csoport közül 5 indult tartományi néptanács végrehajtó­j­a nap különböző órájában körútra, bizottsága új átvevő bizottságokat nevezett ki és megszabta azok mű­ködésének szempontjait. Többek között minden átvevőbizottság egyik tagja a tartományi néptanács vég­rehajtó bizottságát képviseli. Ily­­módon is emeltük a lakások minő­ségével szemben támasztott köve­telményeket. Az átvétel megszi­gorításának eredményeképpen az utóbbi hónapokban bizonyos javulás tapasztalható az építőtelepek mun­kájában. Ezt azonban csak szerény kezdetnek tekintjük s ezért a tarto­mányi néptanács végrehajtó bizott­sága határozatot hozott, hogy az ed­diginél sokkal gyakrabban, rövi­­debb időközönként és főleg rendsze­resebben foglalkozik a tartomány­ban folyó és egyre nagyobb mérete­ket öltő építkezési munka tervezé­sével, az épületek kivitelezésével. Az építkezés gépesítésével, a terve­zőmunka megjavításával, a munka­telepek ésszerűbb megszervezésével igyekszünk biztosítani a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a bánsági építők mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt maradéktala­nul teljesíthessék a hazánk felszaba­dulásának 20. évfordulójára tett vál­lalásaikat. 1964. július 1., szerda ÁtNYÚJTOTTA MEGBÍZÓLEVELÉT A VIETNAMI DK ÉJ ROMÁNIAI NAGYKÖVETE (Folytatás az 1. oldalról) A Vietnami DK nagykövete ez al­kalomból mondott beszédében ,hang­súlyozta, hogy a szorgalmas és alko­tó román nép ragyogó sikereket ért el a virágzó szocialista Románia épí­tésében. „Országaink, bár sok ezer kilométerre vannak egymástól — mondotta —, tagjai a szocialista tá­bornak, s a két népet már hosszú idő óta a testvéri szolidaritás szoros szálai fűzik egybe. A román nép és kormány mindig szívélyes támoga­tást és segítséget nyújtott népünk­nek és kormányunknak. Örömmel tölt el, hogy a Vietnami DK romá­niai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé neveztek ki, s kérem, elnök elvtárs, higgye el, hogy min­den erőmet az országaink közötti barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási kapcsolatok meg­szilárdításának és fejlesztésének fo­gom szentelni a marxizmus-leniniz­­mus és a proletár internacionaliz­mus alapján. Biztos vagyok benne — mondotta Hoang Tu —, hogy e feladatom teljesítésében számítha­tok önnek és a Román Népköztár­saság kormányának értékes támo­gatására". Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs, a Román NK Államtanácsának elnöke válaszában megjegyezte, hogy a ro­mán nép őszintén örvend azoknak a sikereknek, amelyeket a szorgal­mas vietnami nép a szocializmus építésének művében, anyagi és kul­turális színvonalának emelésében ért el. „A vietnami népnek a különböző tevékenységi területeken és főleg a gazdaság terén az utóbbi években elért sikerei újabb lépést jelentettek előre az ötéves tervben előirányzott nagy jelentőségű feladatok megva­lósítása, a szocializmus műszaki­anyagi alapjának felépítése felé a Vietnami Demokratikus Köztársa­ságban. A román nép támogatja a vietna­mi nép igazságos harcát a hazája egyesítésére irányuló jogos törek­vése megvalósításáért az 1954. évi genfi egyezményeknek megfelelően. A Román Népköztársaság erőfe­szítéseit egyesítve a többi szocialista országéval, a béke és a haladás ösz­­szes erőivel, tántoríthatatlanul küzd a nemzetközi enyhülésért, a leszere­lés megvalósításáért, a béke és a né­pek közötti barátság erősítéséért. Meggyőződésünk, hogy a Román NK és a Vietnami DK között létre­jött barátsági, testvéri együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtási kapcsolatok szüntelenül fejlődni fognak népeink javára, a szocialista világrendszer összeforrottságának és egységének erősítése és a béke fenn­tartása érdekében“. A Román NK Államtanácsának elnöke végül sikert kívánt a Vietna­mi DK új nagykövetének megbí­zatása teljesítéséhez és az Államta­nács, a Román Népköztársaság kor­mánya és saját maga teljes támoga­tásáról biztosította. Töltik a friss sört az azugai sörgyárban. Naponta 60—80 000 üveg sört küldenek Innen főleg a Prahova völgye városaiba és üdülőibe s az or­szág más vidékeire

Next