Előre, 1965. február (19. évfolyam, 5365-5388. szám)

1965-02-02 / 5365. szám

2 A keresztény­falvi Mezőgazdasági termelőszövetkezet jó tapasztala­tokra tett szert a termelés megszer­vezésében s a javadalmazás megfe­lelő formáit vezette be. Ezáltal biz­tosítottuk a tagság részvételét a munkában, érdekeltségét a terme­lés fokozásában. Sikerült helyette­síteni azt az elavult javadalmazási módszert, mely szerint a nagy ter­­méshozamokat elért csoportok tag­jai ugyanúgy részesedtek, mint a hozzájuk hasonló körülmények kö­zött dolgozó, de alacsonyabb hoza­mokat elérő csoportok tagjai. A közgyűlés év eleji határozata szerint 1964-ben a pótjavadalma­zást a burgonya, cukorrépa, cikória, cukorrépamag és takarmányrépa magtermesztésben alkalmaztuk. A határozatok értelmében konkré­ten felosztottuk és kijelöltük a megművelendő területeket a 3 me­zei brigád kilenc csoportja között, differenciáltan állapítottuk meg minden egyes csoport termelési fel­adatát.­­A csoportokon belül a munkaerő­elosztás általában kiegyensúlyozott volt. A munkák menetéről, a bri­gádok és csoportok között szerve­zett szocialista verseny eredményei­ről rendszeresen tájékoztattuk a ta­gokat. A szocialista versenyek alap­jául olyan termelési célok szolgál­tak, amelyek a terv túlteljesítését szavatolták. Rugalmas agrotechni­kát alkalmaztunk, optimális időben végeztük a munkákat, különös fi­gyelmet fordítottunk a növényápo­lás minőségére. A csoportok munkáját a csoport­­vezetők jól egybehangolták, a mun­kálatok minőségét pedig a brigádo­­sok, az agrármérnök és az elnök ál­landóan ellenőrizték. A csoportve­zető és a brigádos pontos nyilván­tartást vezetett arról, hogy minden egyes kollektivista mennyi munka­egységet dolgozott kultúránként a betakarításig. A betakarításkor ala­posan megszerveztük a csoportok által betakarított termény szállítá­sát, lemérését úgy, hogy a csoport­­vezetők minden egyes szállítmány­ért nyugtát állítottak ki (2 példány­ban, ebből egy példányt"— az el­szállított és a mérésnél megállapí­­tott mennyiség igazolásával —* visz­­szakapott”. Az elkönyvelt eredmények alap­ján megállapítottuk, hogy mind a gazdaság, mind pedig a brigádok viszonylatában, a termelési tervet minden növénynél túlszárnyaltuk. Ennek értelmében az élenjáró cso­portoknak pótjavadalmazás folyó­sítható — az összes megállapított kultúráknál — a következő táblá­zat szerint: „ Jó munkáért, házam szerint A javadalmazás kiszámításánál tekintetbe vették, hogy a csoportok kultúránként hány munkaegységet használtak fel —­ a tervezetthez vi­szonyítva — minden tonna terítés előállítására. Ahol megállapították, hogy indokolatlanul használtak fel többlet munkanapegységet, a pót­ja­vadalmazás fejében járó összegből levonták a többlet munkanapegysé­gek értékét. Azok a tagok, akik egy év lefor­gása alatt nem teljesítették a köz­gyűlés által meghatározott minimá­lis munkaegységet nem részesültek prémiumban. Az anyagi érdekeltség elvének Bálint András, a csernátfalusi mezőgazdasági termelőszövetke­zet elnöke és Török Gyula alel­­nök gyakran ellátogatnak a hely­beli választók házába. A terme­lőszövetkezet tagjai bizalommal javasolták elnöküket a Brassó városi néptanács képviselőjelölt­jének, az alelnököt pedig a tar­tományi néptanácsba jelölték képviselőnek, mivel Bálint An­drásnak is, Török Gyulának is nagy érdemei vannak abban, hogy a környék legnagyobb me­zőgazdasági termelőszövetkezetét egyúttal a legjobbak között em­legethetik, helyes alkalmazása révén sok ter­melőszövetkezeti tag 1000 lejen fe­lüli pótjavadalmazásban részesült. Az elért eredmények alapján 1965- ben a pótjavadalmazást az összes kapásnövényekre kiterjesztjük és bevezetjük majd az állattenyésztés­be is. PRÉDA OVIDIU, a keresztényfalvi (Brassó tartomány) mezőgazdasági termelőszövetkezet agrármérnöke i O — Tervezett Tényleges § 52 ^*3 S JB terméshozam terméshozam iSSI -2 Sf ■SPO& Kultúra %1----------------------------------------- fi || Jl* I I W» h­o„e„n,|g| »-”» iS * [ l“’l őszi burgonya 125 20 000 2500 23 167 2896 396 000 50 968 4,50 őszi káposzta 20 10 000 200 11 748 235 35 000 9641 7,80 cukorrépa 90 20 000 1800 21647 1950 150 000 19 865 2,60 cikória 60 10 450 627 18 200 1090 463 000 53 701 7,80 cukorrépa mag 12 2765 34 3160 38 4000 6927 6,70 taksziTrafiq répamag 3 600 1,8 1770 5,3 3500 1996 7,80 összesen: lg________ — — — — — — 143 098 — (Takács László felvétele) Itt állok egy tömbhöz nyolcadik emeletén Kicsi, földszintes házakat hurcoltam magammal. Olyanféléket, mint azok ott lenn, azok a kátrány­papírral fedett... kalibákat akartam mondani, de­ minek gúnyolódjék az ember. A betonvas hajóba öltözött hasábok lábánál ideig-óráig még há­nyódó esetlen házacskák elvetélt em­­beri álmok, magunkra szabott mun­ka utáni túlórákban emeltük, ha a földtől néhány méternyire ágaskodó épületek is. Ilyen apró házakat hurcoltam fel a nyolcadik emeletre. Jobban elfértek a lépcsőfordulókban, mint egy-egy kombinált szekrény, nem a kicsiségük miatt, azért, mert emlékeimben hur­colom. AZ ÉN HÁZAM, AZ ÉN VÁRAM Hogy épített huszonöt-harminc esz­tendeje vagy még azelőtt a kisem­ber — már amelyik egyáltalán mert rávállalkozni — kis házat magának ? Aki nem tudja, kérdezze meg az ak­kori háztulajdonosokat. Persze ne a volt villasoriakat, se a belvárosiakat, a kültelkieket, az esetlen városszéli házak tulajdonosait. A ház valamelyes biztonságot adott. „Nincs háziúr, s ha baj, nyo­morúság ér, legalább hajlékom ma­rad“. Hogy egy életen át kellett épí­teni ? Mit csinálhatott az ember­­ ? Mi kellett egy kis házhoz ? Telek. Azért takarékoskodni kellett — étellel, ruhával, s nem takarékoskodni a túl­munkával. Aki nem maga vetett tég­lát, annak vennie kellett A bánya­mestert is meg kellett tisztelni leg­alább egy liter pálinkával, hogy jó követ adjon. A faanyagnak is úgy fel-felment az ára, hogy a kőműves, aki épp akkor magának is akart építe­ni, csak méregdrágán vállalta a mun­kát. Különben is sietni kellett, mert há­rom-négy hónap alatt beálltak a fa­gyok — addig legalább, ha vakolat­lanul is, lakható kellett legyen. Ren­geteg cement kellett, zsindelyszeg kel­lett. S az embernek le kellett rongyo­­sodni. Ez az utóbbi tétel nem került be a kockáshátú notesz lapjaira, a­­melyekre sorban feljegyezték, hogy mg­vettem két szekér épületfát, és így tovább... Gyűjtött az ember, épített az em­ber Ha más mód nem volt rá, téglát is vetett. Gyűjtött, épített, míg bele nem görnyedt, s közben egyéb is tör­tént — a történelem. Hallott róla, de annyi volt a saját baja az embernek, hogy olykor nem is vette észre. Nem emelte fel a fejét. „Tudja, milyen ré­szeges az a kőműves ?“ FORRÓ LÁSZLÓ riportja Pedig a kőművesek, ácsok, ahogy munkájuk és vándorlásuk miatt ne­vezték : a fecskék akkoriban sze­mérmes emberek voltak, azt is szé­­gyellték, ha maguknak vásároltak. Télen nem igen jártak kocsmába. Be­lementek viszont a mészárszékbe. — Kérek húsz deka májat, a kutyá­nak ! És a mészáros röhögött, mert tudta, nem a kutyának, maguknak veszik. AZ ISKOLÁS A Balta Albá­tól a Mihai Bravu fe­lé, a Baba Novac utca irányába ket­tes-hármas sorokban vonulnak a tömbházak. Munkások öntik a betont, daruk, bulldózerek zúgnak. Olyan pontosan, annyira kiszámítottan fo­lyik a munka minden mozzanata, mint egy nagy üzemben, üzem is ez. Ipari méretekben gyártják a lakást. Emele­tek falai himbálóznak a daruk hor­gain, hogy holnap-holnapután már frissen meszelve szobafalként állja­nak, és valaki tájképet akaszthasson rájuk Egy kőműves-formájú férfi nézeget­te a költözködőket. Unottan vála­­szolgatott kérdéseimre. A csúszózsa­­lus építő módszerről faggattam. Szem­mel láthatóan jobban érdekelte a za­jos honfoglalás, a költözködők sere­ge, mint az én alkalmatlankodó kér­déseim Felmutatott a házra : — Tavaszra én is ilyenbe költö­zöm. Most már értettem miért szemléli olyan buzgón a bútorral, edénnyel, gyermekkel harcolkodók seregét Pe­dig eddig is láthatott eleget: alig lép arrább a daru, az új lakók már nyomában vannak Elől az építők, utánuk a költözködők — így folyik ez már néhány esztendeje. — Minden jót ! Én megyek — kö­szönt a kőműves és még hozzá tette. — Iskolába. — Iskolába jár ? — Oda. Estibe. Utána léptem. Kérdéseimre nem azokat a szokványos válaszokat ad­ta, amelyeket a gyakorlott riporter már előre tud. — Látja, azt a kacsázó járású kő­várt ? Ott a bulldózer mellett - kér­dezte amikor az iskolábajárás indíté­kai felől faggattam. — Az negyed­éves az egyetemen. Két év múlva mérnök lesz. Ha ő el tudja végezni az iskolát, én is él. Egy számtantanár jár hozzá, ma­gánórákat adni. Ennél többet nem tudtam meg, mert elment, eltűnt a fel­vonuló épületek mögött. Ennyi is elég. KÉT POFON... Ismerősök is akadnak a költözkö­­dők között. Tánca néni. Ott áll a te­herkocsi mellett, egyik karján az uno­káját tartja, a másikkal hadonász. Mutogatja a szállítóknak, mit vigye­nek fel előbb. Nem most történt, de azt hiszem mégis itt illő elmondanom Tánca néni egy esetét. Annál is inkább, mert jól­lehet annak idején felkiáltó jelekkel megjelöltem jegyzetfüzetemben, még­se írtam róla. Az öregasszony rajoni képviselő. A kultúrházban, a néptanácsnál, minde­nütt emlegették , majd Tánca néni el­intézi. (Nem így hívják, de a kényes történet miatt kénytelen vagyok más néven emlegetni). Szóval egyre csak őt emlegették a környéken, hogy ő majd ezt vagy azt elintéz, mert nem olyan tedd el s elő se vedd asszony, hogy könnyen be lehetne fogni a szá­ját. Odacsap az, ha kell az asztalra is. Csakugyan oda még a fiának is. Huszonöt esztendős fiát felpofozta. Tőle tudom, elszólta magát, s ha már belekezdett, titoktartást kérve, végig mondta. Amiatt zsörtölődött éppen, amikor felkerestem, „hogy milyen egy-egy fiatal.“ — Olyan két pofot vágtam neki, hogy most is haragszik érte a me­nyem Ekkor derült ki, hogy a fia miatt haragos. — Megnősült. Nem mondtam , vedd el, ne vedd el az ő dolga. De mi történik ? Egy délután ki­néz az ablakon s látja, hogy a fia jön, s betér a szomszéd házba, ah­hoz a lányhoz, akinek nősülés előtt udvarolt. Nemsokára megérkezett a menye is A fiú gyűlésen van, azt mondta : benéz ide is, azért jött el a fiatal­asszony. Tánca néni kilépett a házból s egy gyermektől üzent a fiának : jöjjön azonnal ! Az jött. S ahogy megjött két olyan pofont kapott, hogy csillagokat látott. — De anyu ! Felnőtt ember ! — állt közéjük a fiatalasszony. — Te ne szólj bele ! Ez a mi dol­gunk. • Azt már csak magában mondta s később nekem : — Ha feleséged, becsüld meg ! Nem mondtam, hogy ne vedd el a másikat. Most mondja: a menye még min­dig neheztel rá, hogy olyan házsár­­tos. „Azt hiszi még mindig kicsi a fia, s minden dolgába beleszólhat ?“ A KIRAKAT Nehéz lenne pontosan megfogal­mazni, milyen változásokat szül az új környezet. De az új tömbház lakója mind erkölcseiben, mind szokásaiban megváltozik. Nem egyik percről a másikra, de az apró telekből kétség­telenül megítélhető a jobbra válto­zás. Éppen ennek az új negyednek a másik végén egy reggel csodálkozva álltak meg a munkába menők Be­tört kirakat előtt két fiú álldogált Milicistát hívtak. Kiderült, hogy es­te hazafelé menet a két fiú hancuro­­zott az utcán A kirakat előtt boxolni kezdtek s véletlenül betörték az üve­get. Nem szaladtak el, reggelig őr­ködtek, nehogy valami eltűnjön a ki­rakatból. „Megfizetik az üveget, dolgoznak" JÁTÉK Hogy mi történik az új lakásokban, azt az tudja legjobban elképzelni, aki rossz házból újba költözött Ma­gam is néhány esztendeje családostól bevonultam a fürdőszobába és a gyermekekkel együtt ismételgettem : — Van fürdőszobánk, van fürdő­szobánk ! Egy öreg házaspár mesélte, hogy hetekig játszottak az új lakásban. Naponta háromszor fürödtek Amikor az egyik bement, a másik felírta kré­tával az ajtóra hány­v­a, s amikor eltelt egy óra, kopogott. — Tessék befejezni ! Letelt az idő ! — Nem fejezem ! — kiáltott ki a fürdőző Közfürdősdit játszottak, mert az­előtt csak a városi fürdőbe jártak két­hetenként, s ott éppen akkor kopog­tak rájuk, amikor a legjobban élvez­ték a vizet. A kiáltásra : „nem fejezem be !“ a kopogtató esetlen, szálkás betűkkel felírta az új ház fürdőszobájának aj­tajára : Fürdés amíg tetszik ! ★ Állok a nyolcadik emeleti szoba ablakánál. Nézem a költözködőket. Csak itt, a fővárosban 164­ 000 új lakrészbe költöztek be az elmúlt négy év alatt. A Nagy Nemzetgyűlés legutóbbi ülésszakán közölték, hogy a hatéves terv utolsó esztendejében, 1965-ben 53 000 lakrészt építünk. Tovább tart tehát ez a boldog nyüzsgés, a da­ruk, bulldózerek nyomában, bútorral, házi holmikkal megrakott teherautók hajtanak az új házak elé. Nem látni odáig csak a gépek zaja tudatja, hogy ott, túl a kék tömbso­ron, épül már Balta Albe új mozija. Földes, rossz padlójú, sötét szobák­ból költözködtünk ide az új házak emeleteire. Itt cementpadlósak a konyhák, ott hagyma és rántásszagú lakóhelyek voltak. A fűtőtestek fehér bordái ontják a meleget, nem lesz fűtetlen-lakatlan „tisztaszoba". A konyha, konyha, a szoba, szoba. A kisember — már amelyik egyál­talán merte vállalni — annak idején kis házat épített magának. Most már nagyobb lett. Egy életen át tartott az építés, mert takarékoskodni kellett, tégla, kő, fa, cement és zsindelyszeg is kellett, és le kellett rongyosodni, bele kellett roskadni. Annyi min­den kellett, hogy a házépítő — leg­többször — nem figyelhetett a törté­nelemre — azonkívül is volt elég baja Persze családi házat ma is építe­­nek falun és városon is, főleg kisvá­rosban, de az ára régen nem a le­­rongyolódás, nem a szellemi seny­­vedés A házépítés java részét a társa­dalom vette gondjaiba Az építő csak nyolcórás műszakban épít, figyelhet magára és a történelemre is, mert az új házakon világra nyíló ablakokat várnunk Ezt mondtam volna az új lakóknak, de az ünnepélyeskedés, a nagy sza­vak, sehogy sem illenek a boldog sürgéshez, forgáshoz Ilyenkor a leg­nagyobb gond ! „Ezt a képet ide akaszd ! Oda jégszekrényt veszünk. Ideiglenesen villanyrezsót kell kerí­teni. . . így hát csak ennyit szóltam : — Szép nagy ablakok, jófekvésű lakás, egész nap egyenletes fényt kantok Élvezzétek egészséggel ! és néztem a tömbház tövében még ideig-óráig ácsorgó kátránypapírral fedett kicsi házacskákat. VILÁGBA NYÍLÓ ABLAKOK TALÁLKOZÓK (Munkatársunktól) Érdekes talál­kozó színhelye volt vasárnap dél­előtt a temesvári vasutasklub : Ion Jebeleanu, Haralambie Giugui, So­rin Titel, Anghel Dumbraveanu és más fővárosi és helybeli írók olvas­tak fel műveikből A találkozót az NDF városi tanácsa és az írószövet­ség temesvári fiókja rendezte. (Munkatársunktól) Tegnap zajlott le a marosvásárhelyi Stúdió­színház­ban 200 fiatal író, színész, zeneszer­ző és képzőművész találkozója, ame­lyet az Ifjúmunkás Szövetség Maros Magyar Autonóm tartományi bizott­sága szervezett A találkozón elő­adást tartottak A fiatal művész sze­repe a tömegek esztétikai nevelésé­ben címmel. Érctároló siló A Máramaros tartományi Herzsa­bányán több mint 500 tonna kapaci­tású új korszerű érctároló silót ad­tak át rendeltetésének. Az új siló, amely egyike a legnagyobbaknak a tartomány bányatelepein, gépi rako­dóberendezésekkel van felszerelve, ami több mint 10 százalékkal emeli a vagonpark kihasználási mutatóját. EL­Ő­R­E Felvételünk a Ploiesti tartományi Moroieni átalakított szanatóriumának egyik korszerűen berendezett műtőjében készült (Agerpres-felvétel) Választásra készül az ország a gyermekek egészségéért küzd Kicsiny leányka, alig hat éves, ül az orvosnővel szemben elhelyezett széken. A közvetlen beszélgetésből kiérezni, hogy ismerik egymást. - Nagyon örülök, Elis, hogy ilyen jól érzed magad - simogatja meg az orvosnő a kislány arcát - Anyuka mindig mondja, a dok­tornéninek köszönhetjük, hogy most már meggyógyulok - hangzik a válasz - Nemcsak nekem. Az orvosságok­nak, meg másoknak is, akik gondosan kezeltek... A napokban jegyeztük fel ezt a beszélgetést a nagyváradi 5-ös számú kórház gyermekgyógyászati osztályán Tonceanu Softica osztály­­vezető orvos szobájában. A látogató kislány Mót Elisabeta, az elmúlt hó­napokban az osztály egyik legsúlyo­sabb betege volt. Borosjenő rajonból Bél községből hozta be traktoros é­­desapja, súlyos állapotban. Nyolc hónapig feküdt a kis Mót Elisabeta a nagyváradi kórházban. Softica Ton­ceanu fiatal orvosnő és a kórház munkaközössége mindent megtett a gyermekért. Csak a múlt hónapban vit­­ték haza szülei a kislányt s a napok­ban jöttek vele első ízben ellenőrző vizsgálatra. Most boldogan, mosoly­gó arccal. A fiatal orvosnő pedig e­­gyütt örül a szülőkkel. Neki az ilyen esetek az orvosi helytállás kézzelfog­ható eredményeit jelentik. Az orvosnő nagyon szereti munká­ját, hivatástudattal látja el fel­adatát. 1959-ben került Nagyvá­radra, azóta dolgozik az itteni gyer­mek-, illetve az 5-ös számú kórház­ban. Párttagjelölt, alelnöke a városi nőbizottságnak, így aztán sokan ismerik a városban, főleg az asszo­nyok. Így történt, hogy amikor a 36-os számú városi választókerület honpolgárai összegyűltek, hogy kije­löljék képviselőjelöltjüket a március 7-i választásra, mindenki tetszéssel és helyesléssel fogadta a javaslatot, hogy ebben a választókerületben Tonceanu Softica orvosnő legyen a képviselőjelölt. ILLÉS FERENC Választási műsoranyagok Az RNK Szakszervezetei Központi Tanácsának tömegkulturális és ne­velési kérdésekkel foglalkozó havi folyóirata, a Clubul, mellékletet je­lentetett meg a nagy nemzetgyűlési A szakszervezeti bizottságok gaz­dag és változatos anyagot találnak a mellékletben : verseket, dalokat, az agitációs­ művészbrigádok számára szövegmintákat. (Munkatársunktól). — A Népi Alkotások Maros Magyar Autonóm tartományi háza városi és falusi műkedvelő csoportok számára két­nyelvű választási műsoranyagot tartalmazó kötetet állított össze. A kötetben versek, karcolatok, jelene­tek, egyfelvonásosok és dalok áll­nak a szavalok, művészi felolvasók, színjátszók és énekesek rendelkezé­sére, és néptanácsi választások tisztele­tére. Elkészültek a szervezési tennivalókkal (Munkatársunktól) Urikányban március 7-én első ízben választanak városi néptanácsi képviselőket. A bányásztelepülés ugyanis az elmúlt év december 31-én lépett a városok rangsorába. Az új városban kijelöl­ték már a választókerületeket, össze­állították a választók névjegyzékeit, berendezték a Választók Házait és kijelölték a szavazóhelyiségeket, így­­már most — egy hónappal a válasz­tások napja előtt — elkészültek minden szervezési tennivalóval. Önkiszolgáló zöldségü­zlet Petrozsényben (Munkatársunktól) Tágas és vi­lágos, modern bútorzattal ellátott önkiszolgáló zöldségüzletet nyitot­tak nemrég Petrozsényben. Az új üzletet, amely bő árúválaszték­kal van ellátva, már az első napon nagyszámú vásárló kereste fel. Kü­lönösen újdonságszámba mennek itt az egy és kétkilós, előre elkészí­tett árucsomagocskák, amelyek mű­­anyagtasakban kerülnek forgalom­ba. 1555. február 6.k­redd A Falusi Könyvhónap rendezvényei (Munkatársunktól) A Falusi Könyvhónap megkezdése alkalmából az idei rendezvényekről érdeklődtünk Teodor Fodor elvtárs­tól, a Kolozs tartományi művelődés- és művészetügyi bizottság felügye­lőjétől. .......w—,w c íme a válasz : — Már az első napon érdekes kulturális és ismeretterjesztő elő­adások zajlottak le. Vasárnap mint­­egy száz értelmiségi látogatott Kolozsvárról a falvakba és tartott előadást, válaszolt a közönség kü­lönböző kérdéseire. Az idén sokkal több rendezvényre és versenyre ke­rül sor, mint tavaly. AZ iskolákban például szavalóesteket, a könyvtá­rakban irodalmi jellegű versenye­ket rendeznek. A könyvtárakban, a művelődési otthonokban például az agrármérnökök, brigádvezetők, az élenjáró termelőszövetkezeti tagok beszámolnak arról, hogyan használ­ják fel munkájukban a szaktanfo­lyamon szerzett ismereteket. Az egyéni könyvtárak számának növe­lésére többek között találkozókat szervezünk. Az egyéni könyvtár tu­lajdonosok beszámolnak arról, ho­gyan szerették meg a könyvet s mit jelent a könyvtár mindennapi mun­kájukban. A könyvhónap során 12 író-olvasó­ találkozóra kerül sor. Bethlen, Zsibó, Tompaháza, Léta, Vasasszentgothárd, Várfalva, Gyerő­­monostor és a többi falvak művelő­dési otthonaiba a fővárosi és a ko­lozsvári írókon kívül különböző iro­dalmi kiadók szerkesztői látogatnak el, tartanak előadásokat. (Munkatársunktól) Krisána tar­tomány falvaiban is vasárnap a lako­sok közül sokan vettek részt azokon az ünnepségeken, amelyeket a Fa­lusi Könyvhónap megnyitása alkal­mával rendeztek. Ilyére, Dragány­­falvára, Fugyivásárhelyre és más községekbe erre az alkalomra nagy­váradi tudományos előadók szálltak ki, akik az 1964-es évben kiadott legszebb könyvekről tartottak elő­adást a hallgatóknak. Közszolgáltatást az igények színvonalán (Folytatás az 1. oldalról) fő, vegytisztító egységek és moso­dák tevékenységéről. Bíró Róza ko­lozsvári munkásnő. .....a Croitori­lor utcai fehérnemű mosodában szé­pen dolgoznak, de legalább három hétbe kerül a mosatás“. Egy másik kolozsvári lakos véleménye: „A tisztító és festő egységek tevékeny­ségével nem vagyunk megelégedve. Itt nem a minőségről van szó, ha­nem az időről, ami igen hosszúra nyúlik. Én a Horea úti tisztítóba vittem két ballont, de mire elké­szültek előkerült a télikabát“. Má­­tis Béla, Nagybánya: „A munka mi­nőségét illetően csak dicsérettel szólhatunk a Gutinus szövetkezet minden egységéről. Mégis igen sok panaszt lehet hallani, ami — sajnos — jogos. Legtöbbször a munka nem készül el a kitűzött időre. Különö­­se­n a Híd utcai kelmefestő és tisz­tító egységnél fordul elő, hogy há­romszor, négyszer is el kell menni a beadott ruhaneműért.“ Mint ismeretes, a szolgáltatási egységek műveletenként megállapí­tott díjszabás alapján dolgoznak és ezt minden egységben látható és el­érhető helyen ki kell függeszteni. Amint a levelekből kitűnik, ezt az utasítást az egységek javarészében tiszteletben tartják. Ám az is meg­esik, hogy hiába keresi az ember az árjegyzéket, íme mit ír egyik bras­sói levelezőnk: „A Munca colectiva szövetkezet Republicii utcai 20. szá­mú egységénél sehol se látható a díj­szabás. Ez a helyzet az Armata Ro­sie utcai és más rádió- és televízió javító egységeknél is. Legalább így nem tudhatjuk mennyibe kerül egy javítás“ — jegyzi meg a levelező. Várdai Albert nagykárolyi levele­zőnk egy más jelenséget tapasztalt. Azt, hogy a cipészek egy nagyobb javítás mellett néha nem hajlandók egy szeget is beütni — noha erre szükség volna —, mert nem szere­pel a munkalapon. Ennek oka pe­dig az, hogy ilyen kis műveletre nincs díjszabás ! Nagykárolyban fel­vetődik egy másik kérdés is: „miért nem vállal a szövetkezet televízió­antenna szerelést ?“ A közhiedelem szerint azért — írja levelezőnk — mert azon ,,maszekolással“ jobban lehet keresni". A szövetkezet Veze­tőségére vár, hogy megfelelő intéz­kedéssel eloszlassa ezt a hiedelmet. A községszékhelyen igen, falun nem A fogyasztási szövetkezetek az utóbbi években nagyobb figyelmet fordítottak a szolgáltatási egységek hálózatának kiterjesztésére falva­kon. Az elmúlt év végén közel 5400 egység működött, amelyek a helyi igényeknek megfelelően összesen több mint 40 féle szolgáltatási ágban látták el a falusiak szükségletét. (Ebben az évben a falusi szolgálta­tási egységek száma eléri a 6000-et, mintegy 11 000 dolgozóval). A falvak­ról érkezett levelek tanúsága sze­rint azonban néhol még nincs ci­pész, borbély, szabó stb. egység. Amint az alábbiakból kiderül egyes községekben a meglévő munkaerő jobb elosztásával, foglalkoztatásá­val meg lehetne oldani a kérdést. A létező egységekről általában jó a falusi dolgozók véleménye. Pakol Imre gyulakutai ’' "KéptahácsT~ titkár például a többi között a következő­ket írja az erdőszentgyörgyi Szol­gáltatás szövetkezet gyulakutai férfi­szabó részlegéről: „Itt a rendelések­nek idejében eleget tesznek. A rész­leg dolgozóit a pontosság, fegyelme­zettség, udvariasság jellemzi. A ja­vaslat- és panaszkönyv a megrende­lők megelégedését tükrözi.“ Sándor Lajos vadászi (Körös ra­jon) levelezőnk írásában viszont azt olvastuk, hogy „... a faluban csak a borbélyok dolgoznak szövetkezeti alapon. A cipészek szabók egy ré­sze városra ment dolgozni, mások foglalkozást változtattak“. A Temes­vár rajon­­­ágon is hasonló problé­ma vetődik fel. Halasi László olva­sónk írja, hogy a faluban a szövet­kezetnek férfiszabó, cipész és bor­­bély műhelye van, majd megemlíti, hogy két fodrásznő van a faluban, akik szeretnének mesterségükben dolgozni, de a szövetkezet vezető­sége nem hajlandó felszerelést vá­sárolni Kovács Pali Ferenc makói levelezőnk arról értesít, hogy az 1200—1300 főt számláló faluban nincsenek szolgáltatási egységek. Miután leírja, hogyan oldják meg a cipő- és ruhajavítást illetve csi­­náltatást, javasolja, hogy létesítse­nek a faluban legalább egy borbély­műhelyt, aminek nagy hiányát ér­zik. Lőrincz András zajzoni leve­lezőnk azt írja, hogy a tatrangi fo­gyasztási szövetkezet vezetősége a székhelyen összpontosította az egysé­geket. A meglévő alkalmazottak jobb elosztásával meg lehetne olda­ni a másik két falu — Pürkeree és Zajzon — lakosságának régi óhaját, hogy a két falunak legyen legalább egy borbélyműhelye és még egy ci­pésze. Levelezőnk másik javaslata, hogy a szövetkezet létesítsen egy szabóságot. Csögör Attila, sármási önkéntes munkatársunk javasolja, a­ kisipari termelőszövetkezet­­veze­tősége találjon rá módot, hogy villa­mos háztartási gépeket, autot­riko­­torkerékpárt javító és ruhafestő­­vegytisztító részleget létesítsen. . . A kisipari és fogyasztási szövetke­zetek kétségtelen eredményeket ér­tek el a lakosság kiszolgálásában. A közszolgáltatás további javítása — amint a fentiekből is kitűnik — szükségessé teszi azonban az igé­nyek még alaposabb tanulmányozá­sát, az operativitást, az egységek körültekintő elosztását. A nagybányai Mája. l­akónegyedben nemrégen szolgáltatói komplexumot adtak át. A képünkön látható épületben hét egység kezdte meg működését

Next