Előre, 1965. április (19. évfolyam, 5417-5442. szám)

1965-04-07 / 5422. szám

S2 MŰVELŐDÉSI krónika „Olyan sz­ndarabo­k ellenek, amelyek napjaik legfontosabb kérdéseiből merítik témájukat“ Az Osztrák Irodalmi Társaság „A mai színház — a színház korszerű­sége“ témával nemrégiben megtar­tott nemzetközi kollokviumán Líviu Ciulei rendező és színész, valamint Horia Lovinescu színpadi szerző is részt vett meghívottként. A bécsi rendezvényről a következőket mond­ták az Agerpres egyik szerkesztőjé­nek: „Mindenekelőtt ki akarom emelni — jelentette ki Liviu Ciulei —, hogy jelentős kezdeményezés volt a bécsi kollokvium, amely lehetővé tette számos ország szakembereinek hasz­nos és érdekes eszmecseréjét. Ismert színpadi szerzők, rendezők, iroda­lomkritikusok a megértés és a ba­rátság légkörében vitatták meg a mai színjátszás számos fontos kér­dését. A kollokvium napirendjén többek között olyan általános érdekű k­ér­­­dések voltak, mint például: hogyan tükrözik a színpadi művek a mai élet lényeges vonatkozásait; a rendezés szerepe a színművészetben; a szín­ház fejlődési útja; a televízió befo­lyása a színművészetre stb. A refe­rátumok és a felszólalások arról ta­núskodtak, hogy a kollokvium rész­vevői szívükön viselik a mai színház sorsát, fejlődését, összefüggésben a világon végbement változásokkal és a mai ember igényeivel. A kollok­vium egyik pozitívuma, hogy kifeje­zésre juttatta, olyan színjátszásra van szükség, amely sokoldalúan és egész komplexumában képes tükröz­ni a mai társadalmi és történelmi fejlődést, olyan színdarabok kelle­nek, amelyek napjaink legfontosabb kérdéseiből merítik témájukat, a színpadnak pedig minél közvetle­nebb kapcsolatot kell teremtenie a közönséggel. Az említett kérdésekről előadást tartottam, amelyet nemzetközi szak­lapok is közölni fognak“. ,,A bécsi találkozó a nemzetközi színházi élet számottevő rendezvé­nye volt — mondotta Horia Lovi­­nescu író. — Lehetővé tette szá­munkra, hogy széleskörűen megvi­tassuk a mai színművészet számos fontos kérdését. Mint színpadi szer­ző, nagy figyelemmel kísértem a kollokvium munkáját, mert vélemé­nyem szerint a színműírásnak ko­runk haladó eszméiből kell meríte­nie témáját, ezeket az eszméket kell életre keltenie. A bécsi találkozón megmutatkozott az a követelmény, hogy műveink a­­ legmegfelelőbb formákban vessék fel napjaink nagy kérdéseit.“ C. Baraschi EMINESCU Táncosnő a könyvespolcon Szívnek-szemnek igazán kelle­mes látványt nyújtanak a soka­sodó nagybányai blokk-sorok, s csak örömünkre szolgál, ha be­lekukkantunk az üzletekbe is. Hivatásos képzőművészek lelkes ügyszeretettel törödnek e szünte­lenül ifjodó öreg városban az épülő negyedek esztétikumával az­ üzlethelyiségek is, az alkalma­zott képzőművészet térhódításáról vallanak. De e kedvező benyo­mások után egyáltalán nem kel­lemes, amikor hirtelen valami otrombaság ötlik az ember sze­mébe, s éppen egy szép, tágas, modern bútorüzletben. Igen, me­gint csak a nippekről van szó. E nagybányai bútorüzletben (Bucuresti út, 19. sz. egység) ugyanis ezt olvastuk egy karton táblácskáról: „Üzletünkben kü­lön is vásárolhat könyvszek­­rényt". S ezzel — egyre szaporo­dó könyveinkre gondolván — örömmel értünk egyet. Az vi­szont már gondolkodóba ejt, amit ezeknek a jobb sorsra érde­mes bútordaraboknak a polcain látunk : az ifjú hölgy, aki egy­­szál pizsamanadrágban és mell­tartóban lejti táncát mindössze 220 lejért; a 90 lejért s méghoz­zá térden állva elrebegett szerel­mi vallomás ; és nem utolsó sor­ban az a csak látszatra bősz agár, amely már jóval olcsóbban, pontosan 74 lejért nyújtja a mancsát pacsira, s amelyről — bármilyen sandán is pislog — az a sanda gyanúm támadt, hogy nem tiszta példány, a farka állá­sa ugyanis nagyon a pincsire emlékeztet... S miután már eleget gondol­kodtunk a nipp-csodákon, még megkérdezzük magunkban : va­jon nem lenne sokkal ésszerűbb, hogy e könyvszekrényeket arra használják fel, amire eleve szán­ták őket ? Itt például nagyon jó alkalom kínálkozik megjelenő új könyveink népszerűsítésére . - Nem is beszélve az esztétiká­ról... Mert mindenkinek ma­gánügye — bár az iránt sem vagyunk közömbösek —, hogy ki mit rak otthon a könyvszekré­nyébe. Ám úgy véljük, a bútor­üzletnek csakis jó példát szabad mutatnia. BÖLÖNI SÁNDOR Az Akasztottak erdeje temesvári bemutatója (Munkatársunktól).­­ A temesvá­ri Modern filmszínházban hétfőn este tartották meg a hazai filmgyár­tás legújabb alkotásának, az Akasz­tottak erdejének bemutatóját. A Lí­viu Rebreanu regényéből készült film rendkívüli érdeklődést keltett és megérdemelt sikert aratott a te­mesvári mozilátogatók soraiban is. A bemutatón Corneliu Nistor egye­temi lektor mondott beszédet, a film­színház előcsarnokában pedig hazai filmgyártásunk eredményeit szem­léltető kiállítás fogadta a nézőket. Olvastuk Vita a költő szobráról Élénk és heves vita zajlott az el­múlt hetekben a fővárosi irodalmi la­pok hasábjain. A vitára az adott al­kalmat, hogy a bukaresti Cismigiu park két bejáratánál felállították Constantin Baraschi Eminescu szobrá­nak makettjét, hogy a későbbiek fo­lyamán bronzba öntendő emlékmű legkedvezőbb elhelyezését kitapasz­talják Dan Haulice műkritikus a Contem­­poranul idei 6. számában Ez nem Eminescu címmel írt szarkasztikus megjegyzésekben bővelkedő cikket. Bírálta a szobrász, szerinte naiv­ ide­­jétmúlta Eminescu felfogását és fel­hívta a figyelmet arra a feltűnő ha­sonlóságra, amely az emberalak beál­lításában tapasztalható Michelangelo közismert Lorenzo de Medicit ábrá­­zoló szobrához. Don Haulice vélemé­nye szerint ez a szobor nélkülözi a művészi mélységet és emiatt is mél­tatlan Eminescu emlékéhez. A vitacikk kategórikus címe és hangneme éles polémikus válaszokat váltott ki A vita középpontjában a korszerű Eminescu-értelmezés problé­mái álltak. Az emlékmű-terv védelme­zői és elsősorban Demostene Botez a patriarchális-népies Eminescu-esz­­mény nevében nemes emelkedettséget vélnek leolvasni Baraschi művéről. Ezt az álláspontot képviselte Victor Eftimiu és az Eminescu emlékmű fel­állításáért már harminc évvel ezelőtt is cikkező Perpessicius akadémikus. Iorgu Iordan akadémikus ezzel szemben a vitaindító mellett foglalt állást,a benne kialakult Eminescu­­kép meghamisítását látja a szobor­ban. Petre Comarnescu műkritikus szerint az emlékműnek lírainak és monumentálisnak kell lennie egyszer­re. Ezt a szintézist Baraschi nem tudta megvalósítani. D. I. Suchianu szelle­mes cikkében megállapítja, hogy nap­jainkban, amikor rendelkezésünkre áll egy olyan nagyszerű és mélyen­­szántó Eminescu tanulmány, mint a George Călinescué, nem fogadhatunk el olyan leegyszerűsített szemléletet a költő képi megörökítésében, mint amilyent Baraschi alkotott. G. Opres­­cu akadémikus cikkében szintén elveti a szobormakett képviselte Eminescu felfogást és kiáll a vitaindító fiatal kritikus mellett a kritika megalapo­­zott szenvedélyességének létjogosult­ságáért Ami Eminescu költői életművének értékelését illeti, az utóbbi, időben meglehetősen tisztázódtak az állás­pontok. A szoborvita ilyen tekintet­ben utórezgésnek számít. Ezen túlme­nően, igen örvendetes, hogy az iro­dalmi-művészeti közvéleményt ilyen élénken foglalkoztatja az Eminescu emlékéhez minden vonatkozásban méltó szobor létrehozásának gondja. Ezt a fontos célt jól szolgálta a nyil­vános vita. Sz. B. Dokumentum értékű kiállítás Kecses, nyúlánk, aranyozott lába­kon áll a másfél méter magas inga­óra. Nem csak a pontos időt mutat­ja, hanem a napot és az évet is. 1789 nevezetes évének október ötö­dikét, csütörtököt írunk. Itt benn, a teremben, ahogy egy arisztokrata szalonhoz illik, nyoma sincs az ut­cákon megfigyelhető zűrzavarnak, a forradalmat a falakon kívül re­kesztették. Körös-körül pásztorjele­neteket, a római történelem epizód­jait, játszadozó gyermekeket, bibliai történeteket elmesélő hatalmas go­belinek. Néhány színes rézkarc, itt-ott egy-egy bútordarab XIII., XV., és XVI. Lajos stílusában készült, dúsan aranyozott, sok-sok cirádával díszí­tett, nemes gobelinnel tapétázott ülőalkalmatosságok. A bukaresti művészeti múzeum kiállította a XVII. és XVIII. századi francia díszítőművészet eredeti tár­gyaiból rendelkezésére álló dara­bokat. A híres Aubusson Manufac­ture és a Beauvais Manufactura vi­rágkorában készült nagyméretű fali­­szőnyegek nagyon jó állapotban vannak, színeik nem fakultak meg túlságosan. A kor túlzsúfoltságot kedvelő ízlésének hű tükrözői a mai szemnek inkább bájolgó, mint bájos gobelinek. Idealizált, pózba mereví­tett „klasszikus arcélű" csupa izom férfiak, csupa drapéria és csupa ár­tatlanság hölgyek, koravén gyerme­kek kavarognak körülöttünk, mert ezeken a szőnyegeken minden moz­gásban van, mindenütt történik va­lami. A mesterkéltségnek ez a kongóan tartalmatlan világa a mai ízléssel rendelkező látogató szemé­ben kizárólag művészettörténeti ér­tékkel bír. A stílbútor darabok legrégibbje egy XVI. századból való reneszánsz asztalka egyszerűségével tűnik ki, mert akárcsak a XIII. Lajos stílusú két magastámlás szék, nincs ara­nyozva, díszítéseiket esztergályoz­­ták és faragták. A későbbi korsza­kok bútorain a stilizált növényi dí­szítő elemek uralkodnak, aranyo­zottak, könnyedebbek, kecsesebbek, kifinomultabb, vagy inkább rafinál­tabb ízlésről tanúskodnak Néhány vitrint a kiállítás rendezői a korábbi korszak (a Bayeure-i sző­nyegek XI. század) és a mai francia szőnyegtervező művészek illusztra­tív bemutatásának szentelnek. Jean Lurpat jól ismert neve mellett René Furnéron, Maurice Andre, Jean Pi­­cart le Doux munkáit láttuk repro­dukciókon és meglepetésként egy Henry Matisse tervezte szőnyeg re­produkciót is felfedeztünk. Külön ér­dekességként említjük, meg, hogy a modern szőnyegtervek kivitelezői között olvastuk az Aubusson-i és a Beauvais-i már említett manufaktú­rákat. KISS DÉNES Vidám Párizs Másfélórás rajzfilmet játszanak a mozik■ Abe Leviton, amerikai ren­dező vállalkozott arra, hogy egész estét betöltő rajzjátékfilmet készít­sen Vidám Párizs címmel. Az ilyes­fajta vállalkozások rendszerint si­kertelenek. Az, ami rövid távon, húsz percen keresztül, vaggy legtöbb félórán át, nagyon szórakoztató —­­az elementáris-burleszk komikum — bizonyos idő múltán fárasztóvá és unalmassá válik. Többnyire a rendező ötletessége sem bírja a kötelező poentírozás gyilkos iramát, a film kifullad, kezdődnek az ismé­telgetések. Levitov nem ötletgyáros. Ha utó­lag megpróbáljuk felsorolni ma­gunkban az eredeti ötleteket, a „nagy“ csattanókat, kiderül, hogy nincs is olyan sok belőlük. A film azonban mégsem unalmas, nem la­posodik el. A titok nyitja elsősor­ban a nagy technikai tudásban ta­lálható meg. A mozgás szakadozott­ságát, ami sok rajzfilmben, még ma is a komikum egyik fő forrása, ebben a filmben teljesen kiküszö­bölték, a folyamatos mozgás lett Levitov filmjének az egyik jól ola­jozott görgője. Merész ötlettel a rendező lemon­dott a rajz­megoldások kötelező eredetiségéről, megelégedett azzal, hogy elkészíttessen néhány többé­­kevésbé egyéninek nevezhető állat­figurát, a történet főszereplőit. A díszleteket pedig, néhány áthidaló pótlástól eltekintve neves­ újabb­­kori francia festők tájképeiből ál­líttatta össze. Ezzel két legyet ütött egycsapásra: biztosította a magas művészi színvonalat és a szükséges változatosságot. A film­történet a legszokványo­sabb revü sztori. Ez is­ kettős fogás, hogy a film rajzolt, és hogy a fő­szereplői emberi érzelemvilággal felruházott állatok, önmagában is az átvett műfaj paródiáját jelenti, a revüfilm közönségcsalogató fogá­sait pedig így simán át lehetett ven­ni, ha a képen nem is, a hangsza­lagon viszont szerepel a kötelező sztár, jelen esetben Judy Garland. Janne­ Tomnak, a kandúrnak és Musettenek a macskahölgynek a szívrepesztő történetét nagy élve­zettel nézzük végig. Janne-Tom leg­korszerűbb egérfogó módszerére pe­dig még sokáig fogunk emlékezni. (Bajszával, mint radar antennával betájolja az egeret, szeme a távcsö­ves puska célzójává növekszik, majd nekifeszül, a farka mint egy gyújtózsinór végigég, aztán robban és rakéta sebességgel veti rá magát az áldozatra.) Abe Levitow ebben a filmben a művészi stilizálás nagymestereként mutatkozott be. Színben és rajzban, de még a hangdíszleteket illetően is sok finom ízléses megoldást lát­tunk tőle. A parodizálásban nem gyilkos szándékú, inkább a tartóz­kodó irónia híve. A filmzene san­zon­számai kellemesek, kedvesek, frissek Judy Garland kitűnően éne­kel, érezhetően nagy élvezettel parodizál, ahol erre szükség van. A MEZEI JÓZSEF II Meghívás Komondora (Folytatás az 1. oldalról) ben, amikor a környező hegyekben mindenütt csattogott a fakitermelő vállalatok munkásainak fejszéje. A vajnafalvi öreg román parasztok még emlékeznek a századeleji eszten­dőkre, amikor egy lovasember jelent meg a faluban. 1901 nyarán történt. A lovas megállt ott, ahol most az iparvasút végállomása van és sokáig bámulta a meredek hegycsúcsokat. Az erdőségeket. A farengeteget, ame­lyet még nem érintett fejsze. - Csakugyan nincs semmilyen út fel a tetőre ? - Mit gondol az úr, ha lenne út fel a tetőre, ott hagynánk a drága fát , és hozzátették, hogy azok az erdők az övék, ősidők óta az övék, de mi haszna, ha nem lehet megközelíteni. Az idegen szeme sarkából nézte a hegyoldalt. „Egyetlen ösvény kell ide, s aki megépíti, azé ez a végtelen gazdagság“ — morfondírozott ma­gában Ez az idegen a legnagyobb erdélyi erdőtulajdonos és fakitermelő vállal­kozó, Grödel báró szolgálatában ál­lott és feladata az volt, hogy megsze­rezze gazdájának a parasztok birto­kában lévő, de megközelíthetetlen er­dőségeket. Azon a nyáron az idegen többször eljött Kovásznára, erdőmér­nökökkel, technikusokkal, és nemso­kára a komandói havasok lábánál megindult az építkezés Utat vágtak a hegy oldalában, nyílegyenesen fel­felé, mint amikor nullás géppel egy­szer végighalad a borbély a tarkótól a homlokig. Egy kilométer hosszúságú és mintegy tíz méter szélességű utat vágtak ilyképpen. Ezen a magasba törő tisztáson talpfákat helyeztek el, a talpfákon sineket. A sinek közé he­lyenként csévéket és a csévék között alulról fel egészen a tetőig drótköte­let feszítettek ki. A tisztás felső szélén, a fennsíknál a drótkötél egy csiga kö­rül megfordul. Mikor ezzel elkészültek, felszerelték a sínekre a siklóvasút va­gonjait. Két kocsit, egyiket a drótkötél egyik, másikat a másik végére, és a kocsik a súly és ellensúly egyszerű elve alapján működnek: egyik húzza a másikat, a lefelé szaladó felhúzza magasba a társát. Lefelé rönkökkel van megrakva a vagon, felfelé embe­reket vagy áruféléket szállít, - és amikor nincsenek emberek vagy nincs szállítani való áru ? - kér­deztem az IFET igazgatójától. - Olyankor nehezéket teszünk a kocsiba. Hét tonna vasat. ÉS EZZEL az ördöngös szerkezettel Grödel bárónak sikerült megszereznie a komandói erdőségek minden fáját. Hiszen egyetlen parasztnak sem en­gedélyezte a sikló használatát. Majd­nem négy évtizedig tartott a báró ga­rázdálkodása A munkások neki dol­goztak fenn a hegyekben, vágták a tölgyet, a lucfenyőt, barnaházakban laktak, el voltak­ zárva a világtól. Olyan volt a telep, mint egy feudális vár, felhúzott kapukkal. Esztendőnként kétszer, vadászidény­ben a báró és meghívott vendégei eljöttek ide medvét és zergét vadász­ni. Azért, hogy az ilyen látogatások idején teljes kényelemben élhessenek, fényűző kastélyt emeltek a telepen. A báró kastélyát fenyők övezték, virá­gok. A falakon selyem tapéták, a föl­dön szőnyegek, a mennyezet faragott díszekkel tele, belső lépcsők, fajan­­szos fürdőszobák, hat terasz - mindez ma a komandói munkások egészségét szolgálja, itt kapott otthont az orvosi rendelő. A sikló aljában kicsi állomás. Tulaj­donképpen két szoba az egész. Az egyik a forgalmi iroda, ahol állandó összeköttetésben állnak a telepi állo­mással. A másik szoba: váróterem. Nem messze innen az állomás főnö­kének lakóháza. NÉZEM A SIKLÓT. Felső fele egé­szen összeszűkül, innen alulról tekint­ve ,belefogózkodik a környező erdő­ségekbe. Megindulunk felfelé. Mellettünk a rönkökkel tele kocsi szalad alá, súlya röpít fel minket a tetőre Odafenn egy másik iparvasút vár, egy kicsi szerelvény. Szakad az eső. Tessék felszállni ide, hozzánk - in­vitál a mozdonyvezető összebarátkozom a mozdonnyal. Mert ez nem csak egyszerűen acélváz és gőzgép, ennek a mozdonynak egyénisége és neve van Igen: Rózá­nak hívják 1904-ben született, de nem árulja el életkorát. Még most is se­rény, most is nagy benne az igyeke­zet. Egész nap járja a fennsíkot, hord­ja a vasúti kocsikat, rajtuk rönkök, talpfák, deszkák és .. .utasok. Sőt, néha még más erdőkitermelő vállala­tokat is kisegít Róza, az öreg koman­dói mozdony. Mintegy harminc kilo­méterre innen a Nehoias, Neruja, Borsesti telepein termelik ki a hava­sok értékes fáját. Komandó. Lenn, a kovásznai válla­lati igazgatóságon láttam egy fény­képet a település régmúltjáról. Az ak­kori Komandó olyan volt, mint bár­melyik kezdetleges faipari telep. Gat­ter és néhány bornaház a munkások­nak. Ezek is rendetlenül szétszórva. Az egykori fénykép nem mutatta a környező zord hegyeket s nem mu­tatta a fakitermelő és a fűrésznél dolgozó munkások elgyötört arcát sem Komandó, ma 1500 ember él. Ez már önmagában bizonyság a telep merőben más, új, jobb élete mellett. Azt jelenti ez a szám, hogy Komandó idevonzott számos erdő- és fűrész­­munkást. Valóban : az egykori fény­kép alapján aligha ismernénk meg a mai Komandót. Modern városka ala­kul ki itt, a havasi magasságban. Ut­cák, rendezett házsorok. A házak egy részét még mindig bornából épí­tik, hiszen ez a legolcsóbb és legjob­ban kéznél lévő építőanyag. De egy­re több már a téglaház is. MODERN IPARTELEP benyomását kelti különösképpen az IFET épület­sora. A régi műhelyek helyén új, nagyszerűen felszerelt gyár emelke­dik. Gatter, karbantartó részleg, esz­tergályos részleg és a villanytelep. Ez a villanytelep szolgáltat áramot a komandói iparnak és a környező ha­vasok menedékházainak is. Komandó városiasodását, a faipari munkások jobb életkörülményeit bizo­nyítja, hogy a városka képéből nem hiányzik már az iskola, az orvosi ren­delő, a fürdő, a fogyasztási szövetke­zet, a kultúrotthon, a klub, a könyv­tár, a mozi (hetente két filmet vetíte­nek). A komandóiaknak igen szépen szereplő műkedvelő együttesük van. Kedvelt kirándulóhely, de elsősor­ban ipartelep. Komandó esztendőn­ként több mint 20 000 vagon fűrész­árut ad az országnak, és termelése tovább növekszik, na a szállítási esz­közöket tovább modernizálják. Az öreg sikló már nem tudja kielégíteni az igényeket Most tanulmányozzák egy olyan vasútvonal megépítését, amely megkerülné a hegyet... Sötétedik. A hegyek közé leszáll a csend. Csak a gatter zug és az ipar­vasút mozdonya füttyent. Napi mun­kájukat még nem fejezték be. ELŐRE Új házsorok a fővárosi Jiului-Seviten­ negyedben POSTALÁDA Befej­ezés előtt a tavaszi vetés első szakasza A Bogyoszló-Albis (Margitta ra­jon) mezőgazdasági termelőszövetke­zet tagjai is nemsokára befejezik az első sürgősségi szakaszba tartozó nö­vények magvainak vetését. A mezei brigádok közül kiemelke­dő munkát fejtett ki az 5-ös, 6-os, valamint az 1-es és 2-es. A vetési terv ütemes teljesítésé­ben érdemei vannak a margittai gép- és traktorállomás traktorosai­nak is, akik gyors és jó minőségű munkát végeztek. Időközben a szövetkezeti tagok több mint 135 hektáron befejezték az őszi vetések fel­trágyázását s je­lenleg a boronálásukat végzik. A kukorica vetésre április 20—27 között kerül sor. Zsemle György Még soha ilyen ütemesen nem haladt a tavaszi munka a sóváradi (Maros rajon) határban, mint az idén. Ez egyrészt annak tudható be, hogy már a télen helyszínre szállí­tottunk 2500 tonna istállótrágyát, így aztán, amint az idő engedte, za­vartalanul szánthattunk. Magágyba került már ezidáig 14 hektár tava­szi búza, 5 hektár borsó és 18 hek­tár zab. Most vetjük az árpát. Ezen­kívül a 110 hektáros őszi búzán fej­trágyázást végeztünk. Előrelátha­­tóan április 12-ig befejezzük az el­ső sürgősségi szakaszhoz tartozó nö­vények vetését. Biró Rozália MTSZ-tag Nagyszentmiklós rajon 36 mező­­gazdasági termelőszövetkezete már­cius 30-ig befejezte a tavaszi vetési kampány első szakaszát. Több mint 500 traktor valamint 230 fogat dol­gozott, hogy idejében elkészüljenek. 2824 hektárt vetettek be takarmány­­növénnyel, 823-at borsóval, 607-et zabbal, 5307-et cukorrépával, 180 hektárt pedig burgonyával s zöld­ségfélékkel. Párhuzamosan 54 600 gyümölcsfa­metszésével valamint 700 hektár sző­lő kitakarásával is elkészültek. Úgy­­szintén megkoronáztak 17 389 hektár őszi vetést s körülbelül 3000 hektá­ron tavaszi szántást végeztek. A vetési kampány első szakaszá­ban­­élenjáróként említhetők a sán­­dorházi, újhelyi, gottlobi, nagyőszi, nagykomlósi, csanádi és más terme­lőszövetkezetek. Nemsokára hozzálátnak a kukori­ca vetéshez , 20 000 hektáron készí­tették elő a magágyat. A rajoni mezőgazdasági tanács szakembereket osztott be, akik se­gédkezet nyújtanak a termelőszövet­kezetek vezetőtanácsainak s a trak­toros brigádoknak, hogy a kukorica is kedvező feltételek mellett, optimá­lis időben kerüljön a talajba. Sbirciog loan néptanácsi tisztviselő A fugadi (Enyed rajon) Vörös Lo­bogó mezőgazdasági termelőszövet­kezetben jelenleg 20 hektár burgo­nya ültetése, az őszi vetések ápolása,­­hengerelése, küllős kapával való megmunkálása), a kukorica, paszuly és dohány magágyának előkészítése, az ősszel felszántott területek tárcsá­zása, a kaliforniai pajzstetű elleni permetezés, szőlőtelepítés folyik. Minőségi munkájukért elismerés illeti az enyedi gép- és traktorállo­más 15-ös brigádját. A második sürgősségi szakaszba tartozó növények vetését is igyek­szünk megfelelő körülmények kö­zött legkésőbb április 30-ig befejezni. Császár Gyula agronómus Egy mondatban • A tavaszi munkák végzésével párhuzamosan építik-szépítik falu­jukat a vajdaszentiványi (Régen ra­jon) mezőgazdasági termelőszövet­kezet tagjai: az utak javításához 250 köbméter kavicsot hordtak már a helyszínre. Darabont József • Mintegy 100 hektár legelőt ta­karítottak meg és javítottak fel mű­trágyával a gernyeszegi állami gaz­daság körtv­élyfájai részlegének dol­gozói Varga Árpád • A brăílai CIL szállító részlege IMSZ alapszervezetének tagjai 1500 kilogramm ócskavasat gyűjtöttek össze és adtak át a begyűjtő köz­pontnak. Ioan Vasilica • Az érmihályfalvi (Margitta ra­jon) termelőszövetkezet II-es számú brigádja elkészült 20 hektár szőlő­­nyílással, amelyből 12 hektáron a metszést is befejezték. Vajda Sándor Válaszolunk olvasóinknak DUPREZ MARGIT Nagyberegszó Naponta átveszik a tejfelt A temesvári ICIL tájékoztat, hogy visszaminősítették és áthelyezték a begyűjtőt, aki a nagyberegszói álla­mi gazdaságtól rendszertelenül vet­te át a tejfelt. Azóta naponta törté­nik az átvétel. HERBERT LAJOS üvegcsűr Leváltották a lelkiismeretlen postást A Maros-Magyar Autonóm tarto­mányi postaigazgatóság leváltotta az üvegcsűri postahivatalnak azt a tisztviselőnőjét, aki a távirat felvé­telét megtagadta Öntől. A szigorú intézkedést a többrendbeli szabály­­sértés indokolja. Hasonlóképpen dorgálásban, anyagi szankcióban ré­szesítették a görgényszentimrei pos­tahivatal vezetőjét és figyelmeztet­ték, hogy a legközelebbi kihágás a legszigorúbb fegyelmi intézkedést vonja maga után. BALÁZS MIHÁLY Régen A városi néptanács intézkedett A régeni néptanács felhívta a tar­tományi villamossági vállalat figyel­mét és kérte, hogy a faipari kombi­nát felé vezető Ierbusului utcán a lehető legrövidebb időn belül­­állít­sák helyre a közvilágítást­ BLAU ZSIGMOND Nagyvárad „Vigyázat, törékeny!" cím alatt március 16 számunkban megjelent levele nyomán a temes­vári Mobila Banatului kisipari ter­melőszövetkezet vezetősége közölte a szerkesztőséggel, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítanak a dísz­tárgyak csomagolására és a ládákat minden esetben Vigyázat, törékeny ! címkékkel látják el PAKOT IMRE Gyulakuta A Maros rajoni postahivatal köszönetét tolmácsoljuk. Egyidejűleg tájékoztatjuk, hogy a lapkézbesítés megjavítására április elsejétől Fülöp Károly kézbesítő hétfő kivételével a hét minden napján kihordja a postát 1965. április 7. szerda Moziműsor mindenáron Néhány évvel ezelőtt az élel­miszerüzletekben elég gyakran elhangzott a kérdés az elárusító részéről: lehet néhány dekával több ? S a vevőre szinte ráerő­szakolták a lemért szalámitöbb­­letet. Ma már ilyesmi nem for­dul elő az élelmiszerüzletekben. Bárhová térünk be­vásárolni, ci­­vilizáltan, udvariasan szolgálnak ki bennünket. Nagyváradon viszont újabban a mozipénztárnál ütötte fel a fe­jét ez a jelenség. Legalábbis a város nevét viselő Kossuth Lajos utcai mozi pénztáránál. Itt ugyanis a minap a jegy mellé mindenkinek odanyomtak egy ön­ban is moziműsort is. Sokan sza­badkoztak, hogy nem kérnek be­lőle, mégis meg kellett venniük, mert: „ez a szabály“. Hogy mi­lyen szabályról van szó, azt a pénztárosnő nem árulta el, csak mindenkitől levonta a mozimű­sorért járó összeget. És még csak meg sem kérdezte — mint vala­mikor az élelmiszerüzletekben —, hogy lehet-e 50 bánival több ? ILLÉS FERENC Városnézés taxival Bevallom, eddig azt gondoltam hogy csak számomra jelent ne­hézséget Marosvásárhelyen az eligazodás. Nemrégiben azonban rájöttem, hogy a taxisofőrök sem egykönnyen találják meg a kí­vánt címet. Mert lám, még az olyan közismert hely, mint a zöldségpiac, felkutatása is majd­nem egy fél órába telt. Az MS 665 rendszámú taxi vezetője ugyanis, miután alaposan végig­mért, minden valószínűség sze­rint arra a következtetésre ju­tott, hogy nem vagyok helybéli, tehát meg kell mutatni a várost, így aztán elindultunk városnéző körútra, végig a Dózsa György utcán, majd a Rózsák tere és per­sze a Kossuth Lajos utca követ­kezett. Miután megtekintettük a kisipari termelőszövetkezet új komplexumát, a gépkocsivezető egy pillanatig tétovázott, hogy elvigyen-e a turbináig vagy egy rövidebb útszakaszt válasszon, de a séta folytatása mellett döntött. Hogy az útszakasz így három­szorta hosszabb, az már kevésbé lényeges neki. Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy a szóban forgó gépkocsiban ott függött a versenyzászló. Úgy látszik, a Közüzemek csupán a kilométerek alapján bírálja el a gépkocsive­zetők tevékenységét. Az is lehet hogy a városnézés beiktatása is jó „pontnak“ számít... De vajon nem sértődik meg a Carpati Tu­risztikai Hivatal kirendeltsége ha illetéktelenek kontárkodnak bele a hatáskörébe­­... FLÓRA GÁBOR Borászati hűtőberendezés (Munkatársunktól). — A borok stabilitásának biztosítását, a lerakó­dások megakadályozását — egyszó­val a minőség javítását szolgálja az a hűtőberendezés, amelyet a kolozs­vári Tehnofrig készít a temesvári VINALCOOL vállalat számára. A gépi berendezés elhelyezésére fris­sen elkészült csarnok vár Temesvá­ron, s a vállalat borász szakemberei felkészültek az új, a műszaki folya­matban még eddig nem alkalmazott hideg kezelés bevezetésére.

Next