Előre, 1965. július (19. évfolyam, 5494-5520. szám)

1965-07-10 / 5502. szám

2 A lakosság fogyasztási igé­nyeinek tanulmányozását pár­tunk III. kongresszusának Irány­elvérg is feladatul tűzték ki. A la­kosság szükségleteinek és igé­nyeinek sokoldalú ismerete nél­kül a kereskedelem nem elégít­heti ki a keresletet s ennek egye­nes következményeként a keres­kedelmi vállalatok és szervezetek nem teljesíthetik gazdasági-pénz­ügyi feladataikat. A lakosság ki­elégített, vagy kialakulóban le­vő igényeinek megállapítását központi feladatnak tekintette a Maros-Magyar Autonóm tarto­mányi kereskedelem is. Lássuk mit tettünk ezért ? ÖTLET FÜZET, TALÁLKOZÓK, kiállítások. Igen fontosnak tartottuk, hogy dolgozóink , az egységek fele­lősei és eladói egyaránt rend­szeresen feljegyezzék a vevőkkel folytatott beszélgetések eredmé­nyeit. Ma minden kereskedelmi egységben van erre a célra szánt füzet, a következtetéseket pedig rendszeresen továbbítják a nagy­bani kereskedelemnek. Ez a módszer, amelyet már hat éve alkalmazunk nagy mérték­ben segíti az üzletvezetőket az árurendelésben. A kereslet tanulmányozásának másik hatékony módszere a fo­gyasztókkal való találkozások szervezése. A rajoni néptanácsok, valamint a marosvásárhelyi vá­rosi néptanács végrehajtó bizott­ságának támogatásával egy év leforgása alatt különböző hely­ségekben és lakónegyedekben 103 ilyen megbeszélést rendez­tünk. A megbeszélések során, az eladók és vásárlók találkozóin közvetlenül is megismertük a fo­gyasztók igényeit, ízlését, a ke­reskedelemben kapható árucik­kekről alkotott véleményét, valamint javaslataikat újabb árucikkek bevezetésére, illetve a létezők minőségének, választé­kának megjavítására. Igyekszünk tehát rendszeresen, legalább ne­gyedévenként ilyen megbeszélé­seket rendezni. Az utóbbi években nagyobb számban rendeztünk eladással egybekötött árukiállításokat is. Nagy sikere volt a Marosvásár­helyen megrendezett kóstolók­nak, amelyeken bemutattuk pél­dául, milyen ételek készíthetők heringből, milyen vörösborokat hozunk forgalomba stb. Bemuta­tókat rendeztünk különböző vegyszerekkel, mosószerekkel, mosógépekkel, varrógépekkel, porszívókkal stb. Mindez nem­csak az árusítás ütemét fokozta, hanem felhívta a vásárlók ér­deklődését is az illető termékek­re, miután meggyőződtek jó mi­nőségükről, hasznosságukról. Az ilyen akciók sikerének és az érdeklődők véleménye megis­merésének fontos feltétele a to­vábbiakban, hogy a kiállításokon és bemutatókon nagyobb gondot fordítsunk arra, hogy a látoga­tók azonnal véleményt nyilvánít­hassanak, akár bejegyzések for­májában, akár más módon. TANÁCSADÓ munkaközösségek - A VÁSÁRLÓK szócsövei 1964 óta a vásárlók véleményé­nek szélesebb körű megismeré­sére a tartományi kereskedelmi igazgatóság mellett 26 tanácsadó munkaközösséget létesítettünk, különböző életkorú és foglalkozá­sú személyekből. Szerződéskötés előtt, a termékek gyártásának jó­váhagyását megelőző időszakban ezek a munkaközösségek meg­vizsgálják a helyiipar és a kis­ipari termelőszövetkezetek gyárt­mányait és véleményt mondanak róluk, osztályzattal látják el az egyes bemutatott árucikkeket, így sokkal felkészültebben je­lentkeztünk a szerződéskötése­ken, ismertük, hogy a különböző ipari termékekből a fogyasztók különböző kategóriáinak mire van szüksége. Hogyan dolgoznak ezek a kol­lektívák ? Legutóbb például a harmadik negyedévre szerződött rövidáru- és bőrdíszmű-áru választék meg­állapítására ültek össze és több ezer modellt tartalmazó 14 min­takatalógust, valamint 500-nál több férfi- és női kalapot, nyak­kendőt, sálat, övét és egyebeket tekintettek meg. A munkaközös­ség tagjai rendkívül igényesek voltak, alaposan megvizsgálták a bemutatott modelleket. Kitűnő osztályzatot 24 valódiselyem és 9 műselyem-nyakkendő modell, 8 különböző színváltozatban bemu­­tatott női kalapmodell, 12 mű­­selyem-sál stb. kapott. A szerző­déskötés során ezeket a model­leket fogjuk elsősorban igényelni. Az iparra, különösen a helyi­iparra vonatkozó észrevételek nyomán elértük, hogy megkezd­ték számos olyan háztartási cikk gyártását, amelyek a mi vidékün­kön nagy keresletnek örvende­nek, de nem voltak kaphatók (ma van az üzletekben mosótek­­nő, fonott demizson, konzerv­nyitó, magvaló, különböző gép­kocsi- és motorkerékpár-pum­pák, vesszőből készült szőnyeg­porolók, függönyrudak, külön­böző típusú fonott kosarak, 50— 200 literes boros- és káposztás hordók, sarvalók és egyebek­. A KERESKEDELEM, MINT MINŐSÉGELLENŐR A termékek minőségére vonat­kozó, az­­ előző években felme­rült panaszok (főleg egyes mosó­gép és rádiótípusokra, rőrösáru­­ra, ragasztott talpú cipőkre, eser­nyőkre, harisnyákra stb.), ame­lyeket az üzletek a termelő vál­lalatoknak is továbbítottak, el­érték céljukat : a szóban forgó termékek minősége ma már nem hagy kívánnivalót maga után. A fogyasztási igények ismerete rendkívül változatos és bonyo­lult megállapításokra vezet, így például megállapítottuk, hogy a vevők túlnyomó része helyeslés­sel fogadta a divatos, tűsarkú, hegyesorrú új cipőmodelleket, ugyanakkor nem lehet teljesen lemondani az alacsony, vagy „olasz“ sarkú, úgynevezett „stra­pa“ cipők gyártásáról sem, sokan keresik és igénylik ezt. Közöltük megfigyelésünket a termelő vál­lalatokkal és már az idén na­gyobb mennyiségben kapható üzleteinkben ilyen típusú női cipő is, bár még most sem tel­jesen megoldott ez a kérdés. A vásárlók szeretnének az üzle­tekben több olyan, ha nem is a divat legújabb vonalait követő, de szépen kivitelezett cipőmo­­dellt találni, amelyek megfelelje­nek a legkülönbözőbb életkorok­nak és azoknak is, akik álló munkát végeznek. Ami a termékek minőségét il­leti, számos panaszt továbbítot­tunk az illetékes vállalatoknak a marosludasi cukorgyárból szál­lított kristálycukor, a marosvá­sárhelyi IOIL gyárban készült PVC szőnyegporolók, a Csíkszere­dai IREMC-ben gyártott mosó­­teknők, a rosszul nyírt és túl ki­csiny fogkefék, a marosvásárhe­lyi IUIU által gyártott körömcsi­peszek, az IIS Ambalajul Meta­­lic gyárban készülő, szőrüket hullató borotvapamacsok stb. minősége tekintetében. Kívána­tos lenne, hogy a gyárak gyor­sabban, operatívabban tennék meg az ilyen „kisebb“ észrevéte­lekkel kapcsolatos intézkedése­ket is. NÉHÁNY IGÉNY... Még mindig fennáll tartomá­nyunk kereskedelmében, hogy az illetékes minisztériumok szá­mos olyan használati cikket reklamíroznak, amelyekből el­látási nehézségeink vannak, pél­dául kész kulcsok, szemétlapá­tok, öntözőkannák, egyes új gyermekcipő modellek, vagy a bútorgyártásban: előszoba beren­dezések, Lexikon típusú könyv­­szekrények, kihúzható heverők stb. A vásárlók igénylik ezeket és a kereskedelmet hibáztatják a hiányukért. Felvetném azt is, hogy túl nagy mennyiségben látják el üz­leteinket zsebrádiókkal és általá­ban tranzisztoros készülékekkel, amelyek tartományunkban már nem tartoznak a túlságosan ke­resett cikkek közé. Ezzel szemben több igényelt cikkből, mint gu­mitalpú boxbőr női cipő, egyszí­nű bársony, kockás refiranyag stb. amiből eleget gyártunk, túl keveset kapunk. ...ÉS A FŐ CÉLKITŰZÉSEK A fentiekben csupán néhány vonatkozásban foglalkoztunk a kereskedelemnek azzal a törek­vésével, hogy a helyszínen gyűj­tött és naponta feldolgozott ér­tesülések alapján gondoskodjék a lakosság jó ellátásáról. A IV. pártkongresszus Irányelv-terve­zeteiben kitűzött feladatokat csak úgy teljesíthetjük, ha még alapo­sabban tanulmányozzuk a lakos­ság igényeit. Tökéletesítenünk kell ennek a módszereit, figye­lembe véve a lakosság növekvő vásárlóképessége nyomán egyre fokozódó igényeket. Fokozottan hárul reánk a fel­adat, hogy a magunk részéről is hozzájáruljunk a fogyasztók íz­lésének és igényességének kiala­kításához. E célból még nagyobb súlyt helyezünk az árucikkek ki­állítására, a kereskedelmi reklám színvonalára és minőségére, a vá­sárlóközönség tájékoztatására. Intézkedéseket tettünk az áru­cikkek minőségi ellenőrzésének fokozására is, hogy végérvénye­sen megakadályozzuk a gyenge minőségű termékek áruba bocsá­­tását. Végül egy javaslat: úgy hisz­­szük, célszerű lenne ha a Belke­reskedelmi Minisztérium az idén áruminta kiállítást rendezne Marosvásárhelyen is. Nagy mér­tékben hozzájárulna ez felada­taink teljesítéséhez, mert az ilyen kiállítások más tartomá­nyokban igen hatékonynak bizo­nyultak a lakosság igényeinek és az új termékekről alkotott véle­ményének megismerése szem­pontjából. GANEA IOSIF a Maros Magyar Autonóm tartomány kereskedelmi igazgatóságának igazgatója A VÁSÁRLÓ IGÉNYE A HAZA TÉRKÉPE, A MUKKA TÉRKÉPE BARDÓCZ GERGELY AZ ACÉL DIMENZIÓI Turista utakon (Békási szoros) Új típusú szénszállító kasok A petrozsényi Bányagép-javí­tó­ üzemben új típusú szénszál­lító kasok gyártását kezdték meg. Az első szállítmányt (7 da­rab) már át is adták a bányák­nak. Az új típusú kasok két csil­le szállítására alkalmasak és a legjobb biztosítószerkezettel lát­ták el azokat. A kiváló minősé­gű bányafelszerelés a Mihailo Alexandra vezette 10. számú brigád munkáját dicséri. A bri­gád — melynek tagjai a többi között a szocialista versenyben állandóan élenjáró Volna Gheor­­ghe, Bogdan Petre és Ioris Gheorghe — a IV. pártkongresz­­szus tiszteletére öt nappal a vál­lalt határidő előtt készítette el az új szénszállító hasokat. Oravetz Viktor mester Jutalom­kiránduláson az élmunkások A szocialista verseny során az 1904. évi tervteljesítésben elért kimagasló sikerekért a vajdahu­nyadi Kohászati Kombinát az iparág élenjáró vállalata címet kapta. A versenyben kitűnt több mint 3000 munkás, mérnök, tech­nikus csoportonként jutalomki­ránduláson vett illetve vesz részt. A kirándulásokat a Tartományi Szakszervezeti Tanács szervezi az ONT útján. Az első csoportok májusban indultak útra, s azóta minden héten sor került egy ki­rándulásra. A fő útvonalak : Olt völgye — Bukarest—Prahovavöl­­gye—Brassó—Szeben , Szeben— Brassó—Gh. Gheorghiu-Dej vá­ros, Békás, Gyilkostó, illetve Turnu Severin-Ada, Kaleh. Ed­dig a kombinát több mint 1200 dolgozója vett részt a háromna­pos kirándulásokon, köztük pél­dául az új acélöntőde 74 élmun­kása, mint: Hangan Pavel főol­vasztár, Anghelian Gheorghe és Filip Ioan darusok, Curteanu Leontin és Baba Gheorghe mes­terek, Mihaila Emilian csoport­­vezető és Penescu Mircea mér­nök. A kirándulások nagy népszerű­ségnek örvendenek, s a részve­vők hazatérésük után messze­menő elismerésüket, megelégedé­süket fejezik ki, hogy részt ve­hettek. A látottak — a nagyszerű régi műemlékek és a nem kevés­bé nagyszerű új megvalósítások, az ország természeti szépségei — révén ezek a kirándulások hoz­zájárulnak a dolgozók hazafias neveléséhez. Lucaci Cornel darus ELSŐ MEGÁLLÓ: A STATISZTIKA Ha a térképre pillantunk, talán ez tűnik a legkisebb tar­tománynak. Pedig ezen a tájon van a legtöbb csúcs, ez a legsokar­­cúbb, változatosabb. Itt vannak a legmagasabb hegyek, a Páring, a Retyezát. A Páring csúcsa 2.518 méteres. Itt vannak a legrégibb történelmi emlékek. Sarmisegetuza, a dákok híres fővárosa a hunyadi hegyek lábánál állt valaha, kövei most is láthatók, ködbevesző régmúlt beszédes jelei­ként. És a középkorból is olyan emlék maradt reánk itt, mint a Hunyadiak lovagvára, majdnem teljesen épen. A földrajz és a történelem dimenzióihoz pedig hozzáadtunk még egyet : az iparét Hunyad vidéke a legiparibb táj az országban. Persze, vannak itt is széles búzaföldek, kenyér­mezők, vannak zöld erdőségek, 167 kilométeren kanyarog át a tartomány földjén a Maros vize. De a táj arculatát mégiscsak a magaskohók, a mély bányák, az acélhengerdék és szénmosók, a gyárak és üzemek képe szabja meg. Ez nyomja rájuk a bélyegét. Városok sűrűn egymás után, egyikből ki sem értünk, már benne járunk a­ másikban, mintha egy végtelen város lenne ez a tartomány. íme, a statisztika. Hunyad tartomány lakosainak száma : 667.343. Ebből 382.064-en laknak városon. Jó százezerrel többen, mint falun, és bizonyára hozzá kell még számítanunk azokat is, akiket a statisztika nem sorolhatott fel, a faluról bejáró munkásokat. Hiszen ezeknek falun van az állandó lakó­helyük, de a városi üzemek adnak kenyeret nekik. Hunyad tartományban a lakosság nagy többségének az ipar ad mindennapi kenyeret. Ez is országos „csúcs“, méghozzá igen sokatmondó. S hátha vissza is lapozunk kicsikét a statisztikában Mondjuk, 1948-ig, az államosításig. Akkoriban Hunyad tar­tomány városi lakóinak száma alig 76.852 volt. A falusi lakosság éppen ötszöröse a városlakók számának. Hunyad tartomány tehát­­ urbanizálódott. Igen, egy egész tarto­mánynak ez a jellemző jegye. A városok fejlődésének motorja pedig az ipar Hagyjuk későbbre annak szemügyre vételét, hogy mit jelent ez az urbanizálódás a tartomány lakosságának, mit jelent az életszínvonal, a kultúra, az álmok és a tervek mu­tatószámaiban kifejezve. Menjünk, tovább, vágjunk neki ennek az urbánus tartománynak. Úgy illik, hogy ha a ká­rosodás jellemzi ezt a tájat, akkor elsőnek a legrangosabb városát keressük fel. MÁSODIK MEGÁLLÓ: AZ ACÉL VÁRA Vajdahunyad. Szerencsés város, azt mondják róla. A történelem a Hu­nyadiak sasfészkét hagyta reá, hogy ne merüljön soha fele­désbe, és a jelen is bőkezű volt vele, most igazán híresség, fénye, dísze soha el nem halványodhatik többé Az acél vára lett. GLOBE Szabály az szabály...?! Június 27-én történt. A Bras­­só-Tg. Ocna útvonalon közleke­dő 50. 311 Bv rendszámú autó­busszal akartam utazni Kézdivá­­sárhelyről Nyújtódra. Menetrend szerint az autóbusz­nak 9 óra 11 perckor el kellett volna Kézdivásárhelyről indul­nia. Körülbelül 40 perces késés­sel érkezett, s amint az utasoktól értesültem, már Brassóból fél­órás késéssel indult el. Sok utas volt, köztük több kisgyermek. Feleségemmel és két gyerme­kemmel voltam. Hogy a két éves gyermeket némileg megnyug­tassam, megkértem egy utastár­samat, hogy nekünk is váltsa meg a jegyet, és felszálltunk az autóbuszra. Tíz perc múlva egy IRTA ellenőr nem túlságosan il­ledelmes hangon felszólította az utasokat, hogy akinek nincs je­gye, szálljon ki az autóbuszból. Az ismételt felszólítás során a gyermekes szülők próbálták meg­magyarázni, hogy a jegy megvá­sárlására megkértek egy-egy is­merőst vagy rokont. Az ellenőrt nem lehetett meggyőzni és min­denkit valósággal lehajtott az autóbuszról. Amikor rám került a sor a nyugtalanul viselkedő kisfiamra való tekintettel meg­tagadtam a leszállást. A vitát vi­ta követte és hajthatatlanságom dühbe gurította az ellenőrt szemtelennek, arcátlannak neve­zett, amihez gondolom nem volt joga még akkor sem, ha a jegy ügyében történetesen neki van igaza. Az ellenőr felszólított: ad­jam át személyazonossági igazol­ványomat, hogy büntetési jegyző­könyvet írjon. E felszólításnak ele­get tettem. Megírta a jegyzőköny­vet de kihagyta belőle azokat a jelzőket, amelyeket személyem kapcsán használt. Ezért a jegyző­könyvet nem voltam hajlandó aláírni. Időközben ismerősöm megvette a két autóbuszjegyet (9096 és 9099 számú) amit azon­nal be is mutattam az ellenőr­nek. A fentiekhez még csak annyit tartok szükségesnek hozzáfűzni : bár az ellenőr többször hangoz­tatta, hogy az utasnak csak a jegypénztárnál van joga jegyet váltani, a kalauz az ellenőr je­lenlétében körülbelül 20—25 je­gyet adott ki ! Kratowhwh­ János könyvelő A SZERKESZTŐSÉG MEG­JEGYZÉSE : nem áll szándé­kunkban elvitatni az IRTA el­lenőrének azt a jogát, hogy megállapítsa, van-e az utasnak jegye vagy nincs. De vajon a kézdivásárhelyi autóbuszállomás miért nem adta ki a jegyeket mire az 50311 Bv. rendszámú ko­csi megérkezett ? Hol volt akkor az ellenőrzés ? Ez a szerep csak arra korlátozódik, hogy jegyzőkönyvet készítsen és sér­tegessen egyes utasokat ? Ki­nek kell gondoskodnia az autó­buszok menetrendszerű közleke­désének biztosításáról ? A két vár közel van egymáshoz. Riporterek százszor éltek azzal a fogással, hogy felmentek a történelmi várba és onnan tekintettek alá a jelen és a jövő várára. Mindjárt adódik is így a párhuzam, a nagyszerűen kiaknázható ötlet Mi hagyjuk most a regös sasfészket, nincs időnk bebaran­golni. Különben is igazi fényét ennek a történelmi várnak is az a lenti, a másik, a nagyobb , az acél várának csillogása adja meg. Geológusok térképe igazolja, hogy ennek a tájnak a föld­jét „vasból gyúrták.“ 1754-ben már vashámorok működtek itt, a Cserna és a Runk völgyében. Jött a tőkés világ, kap­zsi haszonélvezőivel. De míg a hunyadi munkások verejtéke arannyá hevítette a vasat, megvalósítva - de groteszkül, torz és embertelen módon valósítva meg­­ - egykori alki­misták vágyálmát, az iparvidék csak csigalassúsággal fejlő­dött. 1913-ban érték el a hunyadi kohók legmagasabb ter­melési szintjüket a tőkés-földesúri rendszerben. És követke­zett a visszaesés, a hanyatlás, mert így követelték meg ezt a tőkés érdekek. „Vajdahunyad története valójában 1944 augusztus 23-án kezdődött el“ — mondják a kohászok. Igazolásul fordulha­tunk megint a statisztikákhoz. A felszabadulás előtt harminc kerek esztendőn át a tőkés-földesúri állam, mint a kohók gazdája, egyetlen sejt nem fektetett be Vajdahu­nyad fejlesztésére, a múlt században épült üzemek moder­nizálására. Vajdahunyad újjáépítése a dolgozó nép szabad életével együtt kezdődött el Születési bizonyítványát a Ro­mán Kommunista Párt 1945-ös országos konferenciája állí­totta ki. Ezen a konferencián határozatba foglalták, hogy az ország fejlesztésének alapvető feltétele az acélipar talp­­raállítása. S ettől kezdve Vajdahunyad felfelé ívelő útja egybeesik a nép élete nagy eseményeivel. Szinte azt is mondhatnák, hogy minden pártkongresszus újabb csúcsok meghódítását jelezte. 1948-ban teljes ütemben megkezdődött a kohók modernizálása, s ezzel a hazai acélipar kiépítése. 1955 : öt új ipari létesítménnyel gazdagította ez az esztendő Vajda­­hunyadot. 1960-ban üzembe lépett az első 400 tonnás Mar­­tin-kemence, és ha addig is minden esztendő hozott valami újat az acélváros életébe, a hatéves terv esztendei, mint egymásba kapcsolódó lépcsőfokok rajzolták ki a román acél új történelmét. Igen, nemcsak az altalajt gyúrták vas­ból itt, hanem a jelent és a jövőt is, és a hatéves terv minden esztendeje „vasgyúró“ esztendő volt ezen a tájon. 1961. A 2-es számú acélműben megszületik a 400 tonnás Martin-kemence ikertestvére, az 5-ös számú magaskohó. A kokszolóban szintén avattak­­ egy újabb, évi 250.000 tonna teljesítményű kokszolóművet. A két új létesítménynek volt egy közös vonása : mindkettő néhány hónappal határidő előtt készült el. Ezekkel az új üzemekkel és üzemrészlegek­kel együtt, Vajdahunyad 1961-ben hat nap alatt állított elő annyi acélt, mint 1944-ben egész évben. 1962 A Martin-kemencék sora újra gyarapodott. Ez új­szülött a 6-os számot viselte. Ez is gyorsabban elkészült. „ Amerika A­merika ” - Elia Kazan filmje - Az elveszett illúziók történ immár hagyományos tárgya , illúziókat romboló társadat művészetének. Balzac óta a p­­ári valósággal szemben álló gény a változatok teljes skálán ábrázolja egyén és társadat összeütközését és bizonyít hogy a boldogság elérhetett valósággá nem váltható illy csupán. Kazan filmregénye is­ről szól. Sajátos színeit a százi eleji Törökország elnyomott ö­rög és örmény nemzetiségein világából keveri ki, a félvad félig civilizált Közép-Kelet öz­letes és harsány ellentmondás­ból. Egyébként a történet ma a cselekmény regényessége eh­gé szokványos, néhol meg eg­­nesen melodramatikus. Karc azonban láthatóan a környezi festés, a szituációk árnyalatos részletes hűsége és a jellemesgá­zolás hitelessége jobban érdel mint a cselekmény epikai val­szerűsége. A modern epika­i filmepika) külső cselekményt­lenségével valószínűleg azért az élt, mert így, a történet roman­kus fordulatosságával remélte s­zékletese­bbé tenni mondaná­ját a művészi, Ízlésben elmar­dottabb néző számára. A filmm­vészeinek — mely azonnal sí milliókhoz és nem várhatja­­ az időben, mint a regény, hát a közízlés felzárkózzék melléje mindenesetre létkérdése a form nyelvi közérthetőség. Kazan elí­rása kétségkívül járhatóbb , mint az a káros gyakorlat, de a tömegeknek kommersz­ film két és a kiválasztottak vékos rétegének művészi filmeket szó Annyi azonban bizonyos, hát a történet romantikusan halm­zott harsányságaiért a jellem,• belső gazdagsága kárpótol, mind­­ekelőtt a főhős, Sztavrosz, me­gláztatások hétpróbáját kiál humánumának rajza. Kitűnőek családi körképek is. Az anatoli kiskereskedő és a konstantinápo­lyi görög nagykereskedők be­teljes világában a félelmek előítéletek, korlátolt álmok , szinte ösztönössé vált konformi­tusok, a jóravaló szorgalom kupori önzés szörnyű ele­gyébe Sztavrosz nem lelheti meg embe méltóságát. Kazan hőse, an­ irodalmi rokonával szembe csakis ebben látja emberi érv­nyesülésének lehetőségét. Dilute szülőfalujából elvándorolva k rabolják és tisztességes munkáv (rakodómunkásnak szegődik) ró létét is alig tudja biztosítani, vá­latja a kompromisszumot, érdei házasságot köt, hogy így megvi­hesse a hajójegyet Amerikába. A film utolsó kockái a nap századeleji illúzió szertefoszlást érzékeltetik — és igen realiszt­kusan, még nem a hős tudatába. De a cipőtisztító Sztavrosz, aki ál áhítattal csókolta meg Amerik földjét, most ott hajlong a ven­dég körül és udvariasan moso­lyogva köszöni meg a borrava­lót.. Hősünk kálváriája, mim ha csak most kezdődnék. Eli Kazan ígéri a folytatást is. A filmre már csak azért is ér­demes fölfigyelni, mert egy ir­racionális hullámon belül, mer az emberi boldogtalanság egzisz­tenci­ális sorsszerűséget hirdet Kazan egyértelműen és nagy mű­vészettel az illúzióvá váló bol­dogság társadalmi meghatározói ábrázolja. SZÁSZ JÁNOS 1965. július 10., szomba mint minden eddigi kemence. S ezzel be is fejeződött a már jóval előbb megkezdett modernizálások egy része. Hogy milyen arányú volt Vajdahunyad újjászületése, csak egyetlen számot említsünk meg az érzékeltetésére. A hat Martin-mű több mint ötszörösét állítja elő az 1938-as Ro­mánia egész acéltermelésének . Ugyancsak ebben az esz­tendőben a hunyadi ipari táj még egy hatalmas létesít­ménnyel, az acélváz fontos bástyájával teljesedett : az 1000 köbméteres magaskohóval. A párt Központi Bizott­ságához intézett táviratukban a hunyadiak fogadalmat tettek : még nagyobb szorgalommal, hozzáértéssel dolgoz­nak tovább a szocializmus műszaki-anyagi alapjának lét­rehozásában. Büszkén és bátran állíthatták ezt : új magas­kohójuk megfelelt a világtechnika legmagasabb színvona­lának, minden követelményének. 1963. üzembe lépett egy ércdúsító, a magaskohó „kony­hája“. Gépeit hazai gyárak állították elő, bukaresti, brai­­lai és nagyszebeni üzemek. Ennek az ércdúsítónak még van egy országos érdekessége, mégpedig a kéménye. 140 méter magas. Rekordmagasság, amelyet azóta ugyan meg­döntött a craiovai hőerőmű kéménye, de így is párját rit­kítja, és igen beszédes, hogy miért épült ilyen magasra ez a vajdahunyadi kémény. Nem a rekord kedvéért, nem az érdekesség kedvéért. Vajdahunyadon más rekordokat tar­tanak számon, az embereknek, ezeknek az igazi „vasgyá­raknak“ a teljesítményeit az alkotó munkában. A kéményt azért magasították ekkorára, hogy ezeknek a vasgyárak­nak az egészségét, a város levegőjének tisztaságát véd­jék Ez az esztendő ilyen mérleget állított fel Vajdahunyad termelésében : nyersvasból 48 perc alatt, acélból 17 perc alatt, hengerelt acélból pedig alig 8 perc alatt ugyanany­­nyit állítottak elő, mint 1944-ben egy egész munkanap fo­lyamán, három váltásban. A Páring a Retyezát megszoktatta az itt élő embere­ket a magasságokhoz. De a földrajz csúcsai közül is kie­melkednek ezek a percekké vált napok, az emberi szorga­lom, tudás és öntudat jelképei 1964. További jelképek adódtak hozzá az előbbiekhez. Gyors ütemben épült két újabb, 400 tonnás Martin-ke­mence, hozzáláttak a hengerdő kibővítéséhez. Június 26- án az újságok első oldalon közölték a hírt, hogy az egyik Martin-kemence üzembe is lépett. S miként minden újabb ipari építkezés gyorsaság, műszaki tökéletesség szempont­jából egyaránt megelőzi az előbbit, ez is műszaki újszerű­ségével hívta fel magára a figyelmet. Említsük meg például az új rendszerű hűtőberendezést, amely felére csökkenti a vízfogyasztást. Csekélység? Ekkora ipari üzemben a víz az egyik legnagyobb probléma, különösen acélműben, han­gerőében, és a Cserna kicsi patakocska. Hát a hunyadi mér­nökök ötletességgel, tudással segítenek magukon. 1965. A pártkongresszus esztendeje. Vajdahunyadon egyben a minőség esztendeje. A „vasgyúrók“ ebben is kitesznek ma­gukért Cismas Gheorghe, a 6-os magaskodó mestere, Ale-

Next