Előre, 1965. december (19. évfolyam, 5624-5650. szám)
1965-12-01 / 5624. szám
I ROMÁNIA SZOCIALISTA KOZTARSASAGNEPTANACS^^ffi^A XIX. évfolyam 5624 sz. 4 oldal ára 25 báni 1965 dec. 1., szerda ÜZEMLÁTOGATÁS NOVEMBER UTOLSÓ NAPJÁN Megoldott feladat — Marosvásárhelyi telefonjelentés. — A probléma fél évvel ezelőtt kezdődött. A marosvásárhelyi Augusztus 23 bútorgyár terven felüli rendelést kapott: az év végéig 500 berakásos és faragottlábú dohányzó asztalt kell készíteni. Az igazgatóság nem aggódott, kimondta: „Meglesz." De akkor a minisztériumi megbízott figyelmeztetőleg felemelte a kezét: — Rendben van, ezt vártuk is. De ez az 500 bútordarab nemcsak formájában tér el az eddigi rendelésektől. Matt fényezésűnek kell lennie, ezenkívül jövőre az évi termelésnek mintegy 5-6 százalékát ezek az asztalok jelentik majd... Nagyon is hamar hangzott el az a ..meglesz". Matt bútor az ország egyetlen gyárában sem készül. Ilyen lakkot nem gyártott még a hazai ipar, honnan szerezzék be a nyersanyagot? Ki dolgozza majd ki a technológiát ? Eltelt július és az első nyers asztalok ott álltak fényezetlenül. A fővárosi Color festékgyár és az erdőgazdasági vállalatok kísérleti intézete előállította ugyan a lakkot, de technológiai eljárást nem csatolt a termékhez, amelyet még ki kellett kísérletezni. Tizenkét féle lakkot is gyártottak, de a feladat, kiválasztani a legalkalmasabbat és megtalálni a felhasználás módját, a faipari vállalatra hárult. Ismét eltelt egy hónap. Mi lesz, ha az 500 asztalkát nem tudják elkészíteni ? Már csatolták az 1965 évi feladatokhoz, tehát „tervben van“. Ezen túlmenően, 1966-ban sok millió lejes tételként szerepeltek ezek az asztalkák az Augusztus 23 bútorgyár tervelőirányzatában. Januárban már az első sorozatoknak ki kell kerülniük a gyárból. Mi lesz, ha a fényezés kérdését nem tudják megoldani? Nemes Ibolya vegyész és Heintz András termelési osztályvezetővel az élen munkaközösség alakult és megkezdődtek a kísérletek. Eltelt a szeptember is, majd az októberi egyik kudarc a másikat érte. Végül a sok lakk közül az egyik alkalmazásában már biztosak voltak: a poliészter elmaradhatatlan. Igen csakhogy ez fényes és ezenkívül nem fújható egyenest a fára mert foltok üthetnek ki a felületen. Dehát előbb szigetelő réteget kell alkalmazni. Megtalálták ezt is a poliuretánban. És hosszas kísérletezés után kidolgozták a technológiát. A szigetelő rétegre poliésztert, erre pedig nitrolakkot alkalmaztak, amelybe fényelvonó anyagot kevertek, majd finom csiszolás után viaszos bedörzsöléssel megkapták a kívánt nagyon szép mattfényű felületet. A megrendelő elragadtatással fogadta az első mintadarabokat. A bútorokból megkezdődhetett a sorozatgyártás. Ezzel azonban a történetnek még nincs vége. Az Augusztus 23 bútorgyár munkaközössége, amely a hatéves terv eredeti feladatait már október 14-én teljesítette és most a felemelt 1965 évi tervelőirányzatok utolsó bútorsorozatait gyártja, sőt már az 1966 januárjában kikerülő első sorozatok is munkában vannak, elhatározta, hogy az új bútordarabokkal részt vesz a jövő évben rendezendő nagy nemzetközi ipari kiállításokon is. T. SÁNDOR ATTILA A fővárosi 23 August üzemek könnyű mechanikai osztályán Ion Borja csoportja rendszeresen 20 százalékkal teljesíti túl havi tervét. Képünkön: Ion Borja csoportvezető utasításait figyelemmel hallgatja Eugen Mogos szerelőmunkás (jobbról). Nagyszerű erőforrás — Fernezelyi telefonjelentés — A fernezelyi Május 1 kohóüzem jelentette 11 havi tervének határidő előtti teljesítését. A termelési osztály vezetője kiemeli a kohórészleg jelentős hozzájárulását, a kohórészleg technológusa pedig mond egy adatot: 1964- hez viszonyítva 24 óra alatt a négyzetméterenként beolvasztott bányatermék 22 tonnáról 30,5 tonnára emelkedett. Egy adat. A jelentésekben beolvad a többi eredményt jelző adatok közé. Egy részleteredményt jelöl ez a szám és sorolhatnánk a hozzá hasonlókat, választhatnánk bármilyen adatot, mert azok öszszességükben jelentik egy nagy feladat teljesítését. — Hogyan érték el ennek a mutatónak a javulását — kérdezzük s a válaszok sorából kibomlik az az általános érvényű magyarázat, mely a legszürkébb adatnak is széles távlatot ad, elárulva a legfontosabb mozgatóerőt. — Hosszú munka eredménye — mondja Böjthe Géza kohómérnök — hisz az idén egyetlen kemence nagyobb termelést ad, mint a tavaly üzemeltetett két kemence. Hogy ezt elérjük meg kellett oldanunk a nagy olvasztókemence teljes kapacitásának kihasználását, módosítanunk kellett magán a kemencén, az eljárásokon és a munkaszervezésen. — A műszaki szervezési intézkedések magukba foglalták ennek a kérdésnek a tanulmányozását? — Nem. A terv mindkét kemence termelését vette alapul, az olvasztás koncentrálását egyetlen kemencére, a részleg munkaközössége kezdeményezte. — Mi volt javaslatuk előzménye? — Egyik megfigyelés követte a másikat. A nagy kő- BÁNYAI JUDIT (Folytatása a 3. oldalon) KORSZERŰSÍTÉS ÉS KARBANTARTÁS NÉPTANÁCSOK ÚTÉPÍTÉSI MÓDSZEREIRŐL, TÖREKVÉSEIRŐL ÚJ IGÉNYEK A néptanácsok általában igyekeznek horderejének megfelelően kezelni az ügyet. Máramaros tartományban például az elmúlt években főként a gazdasági szempontból jelentős utak javítására, karbantartására helyezték a fő hangsúlyt. Korszerűsítési munkákat végeztek a Bánya-Lápos, Erzsébetbánya-Lápos, Kapnik és Bánya közötti utakon. Ezeket a munkákat éppen jelentőségüknél fogva ebben az évben is folytatták. Ezenkívül megkezdték az Erzsébetbánya és Gilgáu közötti 87 kilométeres útszakasz korszerűsítését. Brassó tartományban korszerűsítették az Intorsura Buzaului-Barcani és Zágont összekötő utat. Ma megfelelő utak vezetnek Smig, Idecs, Sereneus, Ápold és sok más községbe. Mindez kedvező hatással van a közlekedésre s mégis gyakori az elégedetlenség az utak állapota miatt. Máramaros tartományban nem egyszer adódnak fennakadások a bányák, fakitermelések szállítmányai körül. Brassó tartományban a közszállítás is gyakran megsínyli az utak helyzetét. A magyarázatot részben a szállítás mennyiségi és minőségi változásában, részben pedig a régi örökség és az új igények összehangolásának vontatott menetében kell keresni. Nem beszélhetünk ma az utak minőségéről, közlekedésről anélkül, hogy számot ne vetnénk az e téren végbement mennyiségi és minőségi változásokkal, ezek következményeivel és a belőlük adódó új igényekkel. A régi utaknak sem a szélességük, sem az alapozásuk nem felel meg a mai forgalomnak, mint ahogy gyorsabb ütemre van szükség a korszerű karbantartási módszerek alkalmazásának elterjesztésében is. De lássuk mit mondanak erről az érdekeltek. — A járművek száma az utóbbi években rendkívül gyors ütemben emelkedik — mondja Wilk Eugen, a Máramaros tartományi néptanács út- és hídépítési ügyosztályának vezetője. — Ugyanakkor szüntelenül növekszik sebességük, vontató és rakodóképességük. A gyors közlekedéshez korszerű, jó utakra van szükség. Ezzel szemben tartományunk régi úthálózata három-négy méter széles, ami távolról sem felel meg a mai szükségleteknek. Ezért ahol nagyobb javítási, karbantartási munkát végzünk, ott szükség szerint szélesítjük az utat, hogy elérjük a hat méteres sávszélességet. Ezzel viszont csak a kérdés egyik részét oldottuk meg, mert a másikat, a tartós karbantartást, bár tettünk erőfeszítéseket, a szükségletekhez mérten csak igen kis mértékben sikerült megoldanunk. A mai forgalom másik igényére vonatkozó kérdés az, amely nemcsak Máramarosban, hanem minden tartományban probléma. Arról van szó, hogy az útkarbantartás klasszikus módszere, a hengerelt kövezés mind kevésbé felel meg azigényeknek. Vonatkozik ez főként az iparvidékek környékére, ahol mint például Máramarosban, az egy négyzetcentiméterre eső közlekedés súlya általában megkétszereződött (helyenként ennél is nagyobb) és a nagyobb teher, gyorsabb ütem hamar fellazítja a hengerelt követ és kicsapja az út szélére. Hasonló esetekkel találkoztunk a most javított Kapnik-Nagybánya vagy a már régebben forgalomba hozott Zágon-Kovászna és jónéhány más útszakaszon, ahol az árkok valóságos kőbányákhoz hasonlítottak. A javítás korszerűsítését viszont egyelőre nehezebb megoldani mint az utak szélesítését. ELŐRELÁTÁSSAL KELL DOLGOZNI Korszerű útkarbantartásról lévén szó, Ciistea Gheorghe, a Brassó tartományi néptanács ütés hídépítő ügyosztályának vezetője a következőképpen fogalmazta meg a néptanácsok feladatát : „Előrelátással kell dolgoznunk“. A forgalomra vonatkoztatva, értsd: idejében kell gondolni a megfelelő utak előkészítésére. Az így megfogalmazott feladat teljesítésének igazolására az ügyosztály vezetője felsorolja azokat a körültekintő intézkedéseket, amelyeket a jövő évre előirányzott korszerű karbantartási módszerek, a könnyű aszfaltozás sikeres alkalmazása érdekében tettek. A tartományi néptanács végrehajtó bizottsága ez év júliusában elemezte az útépítés, karbantartás helyzetét és 5 millió lejjel toldotta meg az eredetileg 180 000 lejes alapot, útépítési felszerelések beszerzése céljából. Ugyanakkor több mint egy millió lejt irányzott elő az építőtelepek megszervezésére. Ez lehetővé tette, hogy idejében beszerezzék a szükséges bitumen tartalmú homokmennyiséget, a gépkocsik elég ütemesen szállítják az alapozáshoz, szélesítéshez szükséges követ. Egyes útszakaszokon mint például Bőd és Höltövény között a rossz idő ellenére még hordják, terítik a követ, hogy a tél folyamán a forgalom nyomán is ülepedjen az alapozás. Az említett összegekből szerelték fel a jövő évi útépítési telepek munkájához szükséges laboratóriumokat és ugyancsak ennek az összegnek a segítségével jutottak több aszfaltkeverő állomáshoz (köztük egy nagykapacitású keverőállomáshoz is, amihez önműködő adagolót szerelnek fel), mint sok más tartomány. Az ügyosztály vezetője ellátogatott néhány más tartományba és az ott tapasztaltakat, igyekszik a gyakorlatban hasznosítani. Mindezek után nem fér kétség ahhoz, hogy a jövő évre tervezett 30 kilométernyi korszerű karbantartást sikeresen elvégzik és a készülődést véve alapul, alighanem, túl is haladják. INOVAN HAJNAL (Folytatása a 2. oldalon) Naponta ezer és ezer teherautó, autóbusz, traktor és egyéb jármű rója az ország útjait. Nyersanyagot, alkatrészeket, készárut szállítanak, lebonyolítják a közszállítás jelentős részét. Zavartalan munkájuktól üzemek, építőtelepek, mezőgazdasági egységek termelési tervei, a lakosság ellátása, a közlekedés ütemessége függ. Az viszont, hogy hol, milyen utakon közlekednek a járművek, nagyrészt az államhatalom helyi szerveitől függ, mert az ország 75 000 kilométeres úthálózatából 64 000 kilométer építése, javítása, karbantartása a tartományi, rajoni és községi néptanácsok hatáskörébe tartozik. Hogyan állnak néptanácsaink ezzel a rendkívül jelentős kérdéssel ? Több tartományban tapasztaltak alapján megpróbáljuk körvonalazni, hogyan alkalmazzák az útépítés és karbantartás mai körülményeknek megfelelő, korszerű módszereit és milyen lehetőségeket teremtenek erre. Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta a Mongol NK nagykövetét 1965. november 30-án, kedden Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP KB főtitkára kihallgatáson fogadta Togocsivn Gendent, a Mongol NK rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, ennek kérésére. Ebből az alkalomból baráti megbeszélést tartottak. (Agerpres) PAKISZT-AN KÜÜGYMINISZTEREINEK LÁTOGATÁSAI FOGADÁS az államtanácson Chivu Stoica, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke kedden fogadta Zulfikarali Bhuttot, Pakisztán külügyminiszterét. A szívélyes légkörben lefolyt találkozón jelen volt Grigore Geamanu, az Államtanács titkára, Corneliu Manescu külügyminiszter, valamint M. Shafqat Pakisztán bukaresti nagykövete, és a pakisztáni külügyminisztérium több főtisztviselője. (Agerpres) FOGADÁS A MINISZTERTANÁCSON Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke kedden fogadta Zulfikarali Bhuttot, Pakisztán külügyminiszterét. A szívélyes légkörben megtartott találkozón jelen volt Corneliu Manescu külügyminiszter, Eduard Mezincescu külügyminiszter-helyettes, M. Shafqat, Pakisztán bukaresti nagykövete és a pakisztáni külügyminisztérium több tisztviselője. (Agerpres) Ajándékok hónapja December első napja a hagyományos Ajándékhónap első napja is. Ezt nemcsak a naptár mutatja, hanem az üzletek kirakatai is. Bent, a polcokon új, elegáns és hasznos cikkek várják ízlésesen elrendezve a vásárlókat. Az Ajándékhónap során szeretteink óhajaihoz kell igazodnunk, s ezért a férfiaknak felhívjuk a figyelmét arra, hogy számos újdonság — ruhák, kabátkák, pulóverek, kötött kendők, elegáns, divatos estélyi ruhák — között válogathatnak. A nőknek gazdag választék áll rendelkezésükre nyakkendőkből, selyemsálakból, kalapokból, kesztyűkből, ingekből, öltönyökből, átmeneti és télikabátokból, amelyek mind a férfiak óhajai szerint készültek. A szülők műszálból kötött meleg, puha és könnyen tisztítható kabátkákat, szőrmegalléros szövetkabátokat, ruhácskákat, tetszetős játékokat ajándékozhatnak gyermekeiknek. A nagy választékban kapható édességekkel egyaránt megörvendeztethetik a nagyokat és kicsinyeket. Kissé anekdota-ízű a következő eset, de megtörtént. Feleségem születésnapján Kolozsváron voltam s ahogy ilyenkor illik, siettem táviratozni. A postatisztviselőnő — látva a távirat szövegét — mosolyogva fordult felém : „Nem volna kedvesebb egy dísztávirat ?" Valószínű — feleltem, s hozzá is láttam válogatni az elém rakott minták között. Agyoneicomázott csokrok, giccses-szirupos szívek, amolyan vásári hangulatú, alaposan naturalista rajzolmányok. „Kár — mondtam a tisztviselőnőnek —, hogy nincs egyiken se egy pukkedliző kislány vagy valami hasonló". Megrökönyödve nézett rám, s hogy megvigasztaljam, rábíztam a választást. Kiváncsi voltam az otthoni hatásra. A feleségem a várt gúnyos köszönet helyett — amit egy hasonló távirat kiválthat — a legtermészetesebben fogadta a dolgokat. Tetszett neki az a mázolmány ? —— nyilait belém a csalódás és már-már szavakba fogtam a véleményem, amikor a rádión megpillantottam a csupasz, minden cicoma nélküli táviratot, és ahelyett, hogy dühös lettem volna, mert nem küldték a táviratot a kifizetett díszköntösben, gondolatban köszönetet mondtam a kolozsvári tisztviselőnőnek. A tizedrangú papírra írt telex-sorok sokkal több szépséget sugalltak így. Ez történt velem. De mit csinál az, aki nem akad egy feledékeny postatisztviselőre ?! Nem küld dísztáviratot. De, ha mégis küldeni akar ? Akkor, választ a 4-5 csúnya minta közül egy kevésbé csúnyát és vállalja a következményeket. Mert a giccses küldeményért a címzett ösztönösen nem a postát rója meg, ha mindjárt gondolatban is, hanem a feladó kétes ízlését. Az ember első látásra nem gondol arra, hogy szegénynek egyszerűen nem volt más lehetősége, mivel a posta nem szolgál mással. S ez nem is volna probléma, ha csak az úgynevezett dísztáviratoknál történhetne meg. De problémává nő, mivel a születésnapon kívül vannak egyéb alkalmak is az üdvözlésre, s mindenekelőtt az újév, amikor az emberek milliószámra érzik szükségét jókívánságaik kifejezésének — rokonaik, barátaik, kedves ismerőseik felé. Egyik legszebb szokásunk ez, ki tudja mióta ?! A kis üdvözlő BLENESI ERNŐ kártya, a kis színes papír rajta néhány sorral szép emberi együvétartozásunk szimbólumává nő, s mint ilyen, a legnagyobb figyelmet érdemli azok részéről akik hivatottak évről-évre megfelelő mennyiségben és minőségben is kiadni, forgalomba hozni. A postának mindemellett kitűnő jövedelmi forrás is ez a szép szokás, következésképpen figyelme, gondossága ilyen szempontból is százszorosan indokolt. Hogy keveset tesz e téren, főleg mennyiségi vonatkozásokban, az rosszindulattal sem állítható. A tények beszélnek. Csak az újévi szükségletek fedezésére a posta máris nyomtatott 8 millió üdvözlőkártyát, amelyek 1,25 és 1 lejes áron kerülnek forgalomba tizenöt, illetve tizenhárom változatú rajzzal. Nyomtatott úgyszintén 210 000 dísztáviratot négy változatban. E tetemes mennyiségből több mint négy millió máris kijutott a tartományokba, a többi közel felére a tartományok benyújtották pótigénylésüket, s ezt valamint az ezutániakat legkésőbb december 10-ig kielégítik. De vajon mindezzel kimerült az újévi üdvözlőkártyákkal való foglalatosság kérdése ? Nyilván, hogy távolról sem. Mert szó van még a tartományokon belüli elosztásról, s bizony — az elmúlt évek tapasztalatain okulva — itt is akad tennivaló, hogy mindenütt kaphatók legyenek, több változatban is az üdvözlőkártyák. Ugyanis nem egy helyen előfordult, hogy a „csúcsnapokban“ egyszerűen bottal üthették az igénylők az üdvözlőkártyák nyomát. S az igénylések eddigi menete nem zárja ki hasonló esetek megismétlődését. Tehát figyelem, nagy-nagy figyelem az elosztásra ! Végső fokon nincs jogunk bárki előtt is elzárni annak lehetőségét, hogy éljen e szép szokás adta örömökkel A jó elosztás ilyen értelemben elemi kötelesség Az lenne a minőség is, dehát sajna, itt a posta, az idei jobb eredmények ellenére (lásd a változatok nagy számát), még mindig rabja jól kitaposott, de mégis rossz utaknak. Én gondolom, itt nem érdektelen felvetni általában, a jövőre nézve is ezt a kérdést. Zömében ugyanis csúnyák a kis üdvözlőlapok, akár e sorok elején említett dísztáviratok és bizony igen sok nyomtatott boríték, levelezőlap is az. Különös, hogy manapság, amikor a szépség, az esztétikum térhódítását — nyugodtan mondhatjuk: párt- és állampolitika rangjára emeltük s ez mind mélységben, mind térben hat is, a posta ilyenfajta nyomtatványai még mindig valami avitt vásári ízlés hordozói, holott kiváló eszközei lehetnének a jó ízlés terjesztésének. Miért kell e nyomtatványok esetében oly görcsösen ragaszkodni régi tartalmi és formai elemekhez ? Miért kell nekem és millió más társamnak folyton csak gömbölyded télapókkal, kiborotvált és mosolygó kéményseprőkkel vagy szánkózó „mézeskalács-színű" gyerekekkel küldenem újévi üdvözleteimet?! Vagy miért mindig az a giccsesen behavazott táj (több színben vagy fekete-fehéren), a keresztbeállított síléc, a fenyőág és a gyertya és így tovább, és így tovább ?! „Szimbólumai ezek a téli ünnepeknek — válaszolhatja bárki. — Csak szimbolikusok lehetnek ezek a rajzok, fényképek". Rendben van, szükséges a szimbólum, de az lehet szép is, művészi. Hadd örüljön ennek is az a címzett s ne mindjárt a feladó kétes ízlése jusson eszébe, holott az legtöbbször egyáltalán nem hibás. Miért ne vihetnék ezek a kis üdvözlőkártyák szerte az országba kiváló grafikusok rajzait? Gy. Szabó Bélának és úgy tudom Jules Perahimnak, Marcela Cordescunak (s bizonyára sok más grafikus-művésznek) szokása maga készítette, igazán szép kis üdvözlőkártyákat küldeni. Nyilván oka ennek az is, hogy egy" Gy. Szabó szintű művész egyszerűen nem hajlandó giccses rajzocskákon továbbítani üdvözletét. De mit tehetünk mi, többiek, akiknek más lehetőségük nincs, mint megvenni, amit árulnak ?! A következtetés világos nagyon is: ideje, hogy a posta e téren is leszámoljon régi rossz hagyományaival. Életünk mai szépsége követeli ezt. mumm. pommm Tusnád : Itt is beköszöntött a tél, de vendégekben nincs hiány.