Előre, 1966. április (20. évfolyam, 5727-5752. szám)

1966-04-01 / 5727. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAP] XX. évfolyam 5727­­. 1 4 oldal dra 25 báni | 1966 április 1., péntek Traian Pop és Nicolae Irime? a kolozsvári Carbochim olvasztárai a korund kemencénél Miből lesz a jövedelem? H­a a helyi költségvetés pénz­ellátásáról s a helyi gazdál­kodás pénzügyi vonatko­zásairól akarunk beszélni, kiindulópontul a tartományi nép­tanács év eleji ülésszakát kell ven­nünk, ahol rendszeresen elemzik az előző évi költségvetési terv végre­hajtását, jóváhagyják az új év költségvetését. Máramarosban az idén ezen az ülésszakon, az ered­mények és hibák elemzése nyomán körvonalazódtak azok az intézke­dések is, amelyek az erőforrások jobb értékesítésével az 1966-ra elő­irányzott pénzügyi terv maradékta­lan teljesítéséhez vezetnek. Az elmúlt évben 1596 konvencio­nális lakosztály épült fe­l, 115 új tan­termet adtak át, 43 községet villa­mosítottak, nagy összeget fordítot­tak útépítésre és karbantartásra, a csatorna és vízhálózat bővítésére s más gazdasági, illetve szociális-kul­turális célokra. A szektorok több­sége teljesítette gazdasági tervét. A tartomány gazdasági fejlődése, az egyre növekvő szociális-kultu­rális igények azonban a helyi jö­vedelemforrások nagyobb arányú felhasználását követelik meg. A tavaly nem folyt be teljes egészé­ben az áruforgalmi adóból szárma­zó költségvetési jövedelem, a fo­gyasztási szövetkezetek jövedelmi hányada és jövedelmi adója, s a gép- és traktorállomásoktól szár­mazó bevétel. Év­eimben, egyes ki­adások fedezésére, igénybe kellett venni a köztársasági költségvetés­ből származó pótjuttatásokat. A GTA-k és fogyasztási szövet­kezetek jövedelmét az időjárás is kedvezőtlenül befolyásolta, a többi szektorokban azonban olyan okok játszottak közre, melyeknek meg­oldása teljes egészében a helyi erő­kön múlik. Az ülésszakon elhang­zott jelentés szerint az ellátásban, a termelésben és a forgalomba ho­zásban fennálló hibákra vall, hogy a helyi ipari vállalatok hozzájárulá­sa a helyi költségvetési bevételhez a jövedelemnél mindössze 93,8 szá­zalékos arányban valósult meg, az áruforgalomnál pedig 97,4 száza­lékban. Hasonló gyökerű hiányos­ságok a fogyasztási szövetkezetek­nél is kimutathatók, melyeknek hozzájárulása a tavaly az előirány­zottnál 9 millióval volt kevesebb. A­z eladási terv teljesítését gátol­ta, hogy nem fedezték a szükséges árualappal, nem tudták mozgósíta­ni a tényleges vásárló­erőt. A ke­reskedelmi szervek hozzájárulási aránya a helyi költségvetéshez 95 százalék volt a jövedelemnél és 98,7 százalék az áruforgalmi adó­­nál.­­ Az új a költségvetési terv teljesí­tése a meglévő tartalékok nagyobb arányú mozgósítását és a felhalmoz A helyi költségvetés bevételeinek teljesí­tése a helyi vállalatok munkájának tökélete­sítésén múlik mások növekedését kívánja meg.­ Ezt célozzák azok az intézkedések is, melyek az említett ülésszakon fogalmazódtak meg, rámutatva a megoldás útjaira. Az egyik legfontosabb kérdés a helyi ipari vállalatok munkájának koordinálása és szakosítása. Szük­séges volna, hogy ennek azonnali és távlati kidolgozását a tartomá­nyi néptanács megfelelő ügyosztá­lya mielőbb elvégezze, mert a nyers­anyag, a munkaerő és a termelő­­kapacitások jobb kihasználásához vezetne s a nem gazdaságos költsé­gek elkerüléséhez. A tartományon belüli arányos elosztás még nem alakult ki. Pénzügyi szempontból is rendkívül fontos, hogy a tartomá­nyi néptanács helyi ipari ügyosztá­lya nagyobb gonddal és szervezet­tebben foglalkozzon a vállalatok termelési folyamatának irányítá­sával, több kezdeményezéssel jöj­jön a közszükségleti cikkek gyár­tási profiljának meghatározásában, felfigyelve arra is, hogy jelenleg több olyan terméket gyártanak, melyeket a köztársasági vállalatok is forgalomba hoznak (iskolai, e­­gészségügyi berendezések). Ilyen esetekben nyilvánvaló, hogy nehéz­ségekbe ütközik a termelő minisz­tériumok jóváhagyásának meg­szerzése. Ugyanakkor hiánycikkek­ként szerepelnek olyan áruk, me­lyeknek előállítása a helyi aláren­deltségű vállalatokra vár. Nagy jövedelmi forrásokat szabadít fel a termelés tudományos szintű ve­zetése. A helyiipari vállalatok meg kell javítsák a gyártott termékek műszaki jellegzetességeit, csökken- t teniök kell a fajlagos fogyasztást, s megfelelő műszaki ellenőrzést kell­­ biztosítaniuk minden váltásban, így­­ jövedelmezővé válnak a tervezett I veszteséggel gyártott termékek, * növekedik a felhalmozás. Mit jelent mindez pénzügyi I szempontból ? A termelés követel­ményeinek szintjén történő mű- I­szaki ellátottság és a nominalizált I termékek számának növelése a hát­ralékok felszámolásához vezet és s ezen keresztül a termelési költsé­­­­gek csökkenéséhez, a kamattöbb­letek elkerüléséhez. A normán fe­lüli készletek még mindig nagyok, felszámolásukat a helyi ipari válla­latok a tartományi ellátási és el­adási hivatallal szorosan együtt­működve érhetik el. Az említett jelenségeknek pénz­ügyi vonatkozását kíséreltük bemu­tatni, ilyen értelemben szólunk azokról az intézkedési tervbe foglalt feladatokról is, melyek a városgaz­dálkodási vállalatok meg a keres­kedelmi szervek tevékenységének megjavítását szolgálják. Az elem­zés a közszállításban és a szolgál­tatási hálózatban a következőket mutatja: jelentős bevételi források maradnak kiaknázatlan­ul, a ter­melőkapacitásokat nem használ­ják ki, nem élnek eléggé a szol­gáltatási egységek hálózatának bő­vítésével. Veszteségek származnak abból is, hogy a helyi kereskedelmi szervek nem biztosították a beszer­zési tervnek megfelelő árualapot, nem hangolták eléggé össze az el­látást a vevők vásárlóképességé­vel, a hálózat egységeinek az el­osztása­ nem a legmegfelelőbb, sok kívánnivalót hagy maga után a kiszolgálás. 1966 első két hónapjának adatai arról tanúskodnak, hogy a legsür­gősebb intézkedéseket az illetéke­sek fokozatosan életbe ültetik. Ja­nuárban és februárban az első év­negyedre tervezett bevétel 69 szá­zaléka folyt be, a kiadások tervét pedig 56 százalékban teljesítették. Ez azonban csak a kezdet, a kie­melt jelenségek gátló hatását még nem sikerült teljesen leküzdeni, el­kerülésük szüntelen erőfeszítést kíván. Megjegyzéseink többsége a helyi ipari vállalatok tevékenységét illette, itt találkozunk a legtöbb, ma is megoldásra váró kérdéssel, a részletes adatok arra figyelmez­tetnek, hogy a figyelem homlok­terében továbbra is ez a szektor kell álljon. Az év első két hónap­jában a vállalatok 1,728 000 lejjel Sergiu Pascariu, a Nemzeti Bank Máramaros tartományi fiókjának igazgatója (Folytatása a 2. oldalon) A fővárosi Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Intézet szobrá­szati műhelyében Albánia NK nagykövetét fogadták az Államtanácsnál Chivu Stoica, Románia Szocialis­ta Köztársaság Államtanácsának elnöke március 30-án kihallgatá­son fogadta Rapi Gjermenit, Albá­nia NK nagykövetét Romániából való végleges távozásával kapcso­latban. A megbeszélés szívélyes légkörben folyt le. (Agerpres) LAPUNK TARTALMÁBÓL: • Áprilisi gondolatok (Radu Albala naplója) • Nicolae Breban­t Francis­es című regényét Szász János ismerteti (2. oldal) a Jelentés az SZKP KB te­vékenységéről. Előter­jesztette L. I. Brezsnyev elvtárs az SZKP XXIK Kongresszusán (3—4. oldal) Közvetlen kapcsolat az egész országgal (Munkatársunktól) Nagyváradon átadták rendeltetésének az első telex­automata-központot, amely egyelőre húsz vonallal működik. Ezen a húsz vonalon a nagyváradi előfizetők — gyárak, intézmények — távközlés céljából a hívótárcsa segítségével azonnal kapcsolatot teremthetnek a fővárossal, Kolozs­várral, Marosvásárhellyel vagy az ország bármelyik nagyobb városá­nak előfizetőivel. A telex nagy előnyére a telefon vagy más táv­közlési eszközökkel szemben, vala­mint a nagy érdeklődésre való te­kintettel a jövő évben újabb húsz vonallal bővítik a most átadott nagyváradi automata központot. TÁVIRAT ő excellenciája CEVDET SUNAY úrnak, a Török Köztársaság elnökének Ankara Abból az alkalomból, hogy a Török Köztársaság elnökévé válasz­tották, kérem Excellenciádat, fogadja Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa­t és a magam őszinte üdvözletét. Egészséget és személyes boldogságot kívánok Önnek, haladást és jólétet a török népnek. CHIVU STOICA, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke A KOLOZSVÁRI Unirea gép­gyárban beszélgetünk P. Gyulával. Munkahelyéről beszél, ahol tucat­jával sorakoznak a kész szövőgé­pek s ő most tanul bele abba, hogy ecsetjével ünnepi díszbe öltöztesse a gyár termékeit. Gépfestő lett. De ha lehetővé teszik számára, hogy a gépműhelybe kerüljön, az mindennél többet jelent majd ne­ki. — Mikor újra ott álltam a mun­kaerőelosztónál — mondja és meg­remeg — akkor találkoztam Spa­­taru elvtárssal. Csak annyit kér­dezett, hogy akarok-e dolgozni az UNIREA-ban. Akartam. De hirte­len eszembe jutott minden ... Igen, minden, a munkakönyvé­ben pedig az OCL ALIMENT­ARA friss bejegyzése. Belépett ekkor és kilépett akkor ... Pedig nem dol­gozott ott egyetlen percet sem. Nyújtotta a papírokat, de Spataru Iulian, az UNIREA gépgyár sze­mélyzeti osztályának vezetője le­gyintett. Majd megnézik benn a gyárban. — De én ... a családom ... Spátaru megállt, ránézett az iz­gatott fiúra, akinek arcán furcsa feszültséget látott. Elkérte a papí­rokat, aztán visszaadta. — Na, megyünk ? KÉSŐBB, mikor P. Gyula már visszament a munkahelyére, Spá­­táru Iulian azt mondja a riporter­nek : — Nincs embertelenebb dolog, mint az előítélet. Szeretettel, belső tűzzel beszél a gyárról, ahol annyi ember találta meg nagy, közös célját. És külö­nös szeretettel emlékezik arról a „néhányról“, akiket az élet nagy útvesztőiről irányítottak ide, még­se féltek tőlük. Bíztak bennük, és nem sajnálták a fáradságot, hogy megváltoztassák őket, segítsenek nekik a napfényre jutni. Spataru Iulian, mikor összecsuk­ja P. Gyula irattartóját, azt mondja: ami P. Gyulával történt, ritka eset. Túl vagyunk rajta. Visszaforgatom mégis ennek a lezárt ügynek a lapjait. Azért, hogy mások okulására váljék, hi­szen valóban tanulhatunk belőle. Azt, hogy az ember és munkája a fontos, nem pedig a reá rakodott előítélet. P. Gyula fiatal életét ugyanis egy ilyen előítélet keserítette meg sokáig. — Felelős vagyok én azért, amit ők csináltak ? ... Nekem kell hogy megszenvedjem ? Ez az „ők" az apja és a bátyja. AZZAL KEZDŐDÖTT, hogy egy nap rosszul lett a dagasztógépnél. Talán a pékség meleg, száraz leve­gője, talán a lisztpor vagy más­egyéb okozta, az orvos nem állít­hatta bizonyosan. De a szakmától eltanácsolta. ő nem is bánta. Nem érzett hajlamot a kenyérdagasztás­­hoz. A gépek vonzották mindig, s a fém, amely hozzáértő kézben en­gedelmesen alakult bonyolult ké­szülékké, csillogó szerszámmá. Most a régi vágy újjáéledt benne. A munkaerőelosztó hivatal első elhelyezőlapja a CHIMICA helyi­ipari vállalathoz szólt. Azonnal je­lentkezett. Ám a személyzeti osz­tályon elég volt egy pillantás az iratokba, hogy kijelentsék : „saj­nos, nincs helyünk". Ez volt az első, de nem az utolsó. Ettől kezd­ve P. Gyula hiába jelentkezett a munkaerőelosztó hivatal beosztó­lapjával a legkülönbözőbb válla­latoknál, zárt ajtót talált. Elutasították a SPICUL-nál, így járt a SOTE-nál, nem volt hely számára a METALUL-ROSU-nál és az ICI-nél sem. Egyik helyen meg­ Gáspár Tibor (Folytatása a 2. oldalon) (Munkatársunktól). — Az először érkezőt az kapja meg Borsabá­­nyán, hogy olyan vá­ratlan az, amit itt ta­lál. Követve a magas­­feszültséget hordozó vezetékek kettős ívé­nek hegyekre fellépő útját, fent a hegycsú­csok világában egy da­rab nagyvárossal ta­lálkozik. Mintha egy modern központ egyik mikrorajonját helyez­ték volna el ezen a valószínűtlen magassá­gon: emeletes tömb, iskola, fényűző üzlet, széles aszfaltos út, kultúrpalotára emlé­keztető munkásklub. A tekintetet még feljebb kényszeríti a személy­­szállító kötélpálya, melynek végállomása már az 1500 méter ma­gasan fekvő Tord­onga bánya bejárata. Akik megteleped­tek itt, mosolyognak az álmélkodáson. Az ő szemükben ez nemcsak megszokott látvány már, hanem szerény kezdet, olyan mint egy nagyon merész torony­tömb alapja. Borsabányán min­denki, kivétel nélkül mindenki ismeri a bá­nyatelep fejlődési ter­vét. A makett, mely egy 20 000 lakosú vá­ros épületeit foglalja magába, számukra ér­zékelhető valóság, min­dig többet látnak an­nál, ami napról napra megvalósul. Itt nagyon világosak az összefüggések mun­ka és városfejlődés A holnap jegyében között. Az új várost ezen a helyen a he­gyek gazdagsága te­remti, az a munka, mely ezt a rejlő kincset felszínre hozza, az ipar kenyerévé változtatja. Minden a holnap je­gyében folyik. A bányászok a mi­­nusiz 110-es szintet úgy is nevezték el : „a jö­vő horizontja". Az itt folyó hatalmas mun­kának az eredményei még nem lesznek az idén láthatóak, a száz­­tizesek azt a termelést készítik elő, mely az ötéves terv folyamán a bánya jelenlegi terme­lésének 90 százalékos növekedését fogja je­lenteni. Ma itt érik el a leg­kiválóbb minőséget, a legnagyobb termelé­kenységet. Márciusban 80 százalékkal szárnyal­ták túl az előirányza­tot s minden átadott munkájuk kifogástalan volt. Itt dolgoznak a legjobb vájárok, itt van a legtöbb kommu­nista. Ez a jövőt hódító lendület magával ra­gadta az egész bányát. Januárban és február­ban a vájár csoportok 88 százaléka teljesítet­te túl a tervét. A leve­gőt átszelő kötélpályán az ércszállító csillék súlyosan megrakva hordozzák a Toroioaga és a Burb­aia kincseit. A munka városa é­­pü­l. Alapjaiba mint­egy beleépítik terem­tőinek és lakóinak érc­nél keményebb öntu­datát. NEMZETKÖZI ÉLET • Folytatódnak a tünteté­sek Dél-Vietnamban • Új elemek a NATO-vitá­­ban o Román felszólalás az ENSZ egyik bizottságá­ban • Sajtóvisszhangok a bonni kormány külpolitikai nyi­latkozatáról (4. oldal) Hazai gyártmányú duroflex (Munkatársunktól) A marosvá­sárhelyi Helyiipari Vállalat mű­anyag részlegén új felszerelést he­lyeztek üzembe, többek között a 400 tonna nyomású prést. Az új felszereléssel lehetővé válik a kor­szerű cipőgyártásban nélkülözhe­tetlen duroflex talpanyag előállí­tása, amelyet eddig , javarészben behozatalból fedezett a feldolgozó ipar. A marosvásárhelyi Helyiipari Vállalat új felszerelésével évi 400 tonna különböző vastagságú duro­flex talpat állít elő, 90-szer 90 cen­timéteres táblákban. Az itt gyár­tott mennyiség évente több mint 1 millió pár cipőhöz elegendő. SZORGOS MUNKA A SZÁNTÓFÖLDEKEN Felkészültek a kukorica vetésére A szövetkezeti parasztok, a gép- és traktorállomások dolgozói, az ál­­lami gazdaságok munkásai készül­nek a kukorica vetésére. Eddig a kukoricának szánt őszi szántás 75 százalékát boronálták el, a terület 50 százalékán pedig elvégezték a tárcsázást és a többi előkészítő munkát is. Az ország déli vidékein, ahol rendszerint hamarabb kezdődik meg a kukorica vetése, a talajelőkészí­­téssel jobban haladnak. Több gaz­daság készen áll a vetés megkezdé­sére. Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági szövetkezetek be­szerezték a szükséges vetőmagot. Azokat a hibridkukorica magvakat használják, amelyek az utóbbi évek­ben a legjobb terméseredményeket adták. Egyidejűleg nagyobb meny­­nyiségű trágyát juttatnak a talajba. (Agerpres) S Serényen vetik a cukorrépát a kerelőszentpáli (Ludas ra­jon) mezőgazdasági termelő­­szövetkezet határában (Vadász Péter felvétele) Április 14-16 között Bukarestben A kereskedelmi dolgozók országos tanácskozása Olyan emberek ülnek össze ta­­nácsko­zásra április 14 és 16 kö­zött Bukarestben, akik — bátran állíthatjuk — személyes ismerősei az egész országnak. A kereskede­lem dolgozói fogják megtárgyalni közös dolgaikat és teendőiket, azok, akik munkaterületük sajátossá­gából adódóan az állampolgárok millióival kerülnek érintkezésbe naponta, s akik arra hivatottak, hogy korunk követelményeinek színvonalán betöltsék a közvetítő felelősségteljes szerepét termelés és fogyasztás között. A kereskedelmi dolgozók tanács­kozására olyan időszakban kerül sor, amikor az egész országot át­fogó, szüntelenül fejlődő és kor­szerűsödő, a közfogyasztási cikkek gazdag választékával ellátott ke­reskedelmi hálózattal büszkélked­hetünk. Szocialista kereskedel­münk fejlődésére jellemző, hogy tavaly például az eladott árumeny­­nyiség (összehasonlító árakban kifejezve) hozzávetőleg ötször volt nagyobb, mint 1950-ben . 1959-1965 között az eladás átlagosan évente 11,1 százalékkal növekedett. A mennyiségi fejlődéssel párhuza­mosan emelkedtek a vásárlóközön­ség minőségi igényei is, egyre nő a kereslet országszerte a tartós használati tárgyak, a villamos ház­tartási cikkek iránt. Az utóbbi hat évben 1 350 000 rádió- és 510 000 televíziókészüléket, 379 000 hűtő­­szekrényt, 380 000 mosógépet és 9,4 milliárd lej értékű bútort vásá­rolt a lakosság. Hasonlóan sokat­mondó számadatokat sorolhat­nánk fel a finom textilneműek és lábbelik, a készruha és kötötthol­­mik iránt növekvő kereslet szem­léltetésére is. A falvaink gazda­sági-társadalmi életében végbe­ment jelentős átalakulások, a pa­rasztságnak a mezőgazdaság szö­vetkezetesítése eredményeként megnövekedett anyagi lehetőségei tükröződnek a falusi üzletek ré­vén forgalomba hozott közfogyasz­tási javak nagyarányú növekedés­­ében is. A modern, operatív, a kényeseb­bé vált igényeket kielégítő keres­kedelem nyilván megfelelő anya­gi-műszaki alapot, környezetet, teret-felületet igényel. Tágas, ele­gáns, korszerűen berendezett, az esztétikai igényeket is kielégítő üzletek, áruházak fogadják ma szép számmal a vásárlókat ország­szerte. A hatéves terv folyamán több mint ötezer ilyen egység épült, illetve nyílt meg az ország­ban. A közelgő tanácskozáson részt vevő küldöttek 270 000 kereskedel­mi dolgozót fognak képviselni, akiknek többsége igyekszik kifo­gástalanul ellátni feladatát. Az ötéves terv időszakában, akárcsak nemzetgazdaságunk min­den területén, megnövekedett fel­adatokat kell teljesítenie szocia­lista kereskedelmünknek. Na­gyobb mennyiségű áru kerül forga­lomba, növekszik az ipari termé­kek részaránya s azon belül külö­nösen a tartós használati cikkek mennyisége. A nagyobb feladatok szükségessé teszik a kereskedelem vezető szervei, az összes kereske­delmi szervezetek munkájának a tökéletesítését, az ipar és a keres­kedelem kapcsolatainak, együtt­működésének elmélyítését, a la­kosság ellátásának és kiszolgálásá­nak javítását a városi és falusi kereskedelem minden területén és minden egységében. Az április 14—16 között tartan­dó tanácskozás egyik alapvető célja az is, hogy hozzájáruljon a kereskedelmi dolgozók munkájá­nak javításához, a kereskedelmi káderképzés tökéletesítéséhez. Hi­szen az egymás után épülő és megnyíló korszerű egységek, az áruválaszték bővülése, az új ter­mékek megjelenése magas szak­­képzettségű, hozzáértő kereske­delmi dolgozók ezreit igényli. Nem mindegy és nem közömbös az, hogy milyen szakmai felkészült­ségű elárusító áll a modern üzlet pultja mögött, hogy milyen isme­retekkel rendelkezik az áruszak­értő, hogy mennyire ismeri szak­máját az étterem alkalmazottja. A pártdokumentumok számta­lanszor hangsúlyozták, hogy mi­lyen jelentős szerepe van a keres­kedelemnek a kifogástalan minő­ségű, új termékek előállításában : feladatául tűzték, hogy aktívan szorgalmazza az iparnál az ilyen termékek gyártását, hogy ilyen ér­telemben befolyást gyakoroljon mind az iparra, mind a fogyasztók ízlésének, igényeinek alakulására. Hogyan tölti be a kereskedelem ezt a fontos szerepét, miként ta­nulmányozza a vásárlóközönség igényeit, hogyan gazdálkodik­ az árualappal és mennyire ésszerűen osztja azt el a hálózatban, milyen hatékonysággal használja ki a rendelkezésére álló műszaki-anyagi alapot — mindezek olyan időszerű és fontos kérdések, amelyeknek megfelelő megoldásától nagymér­tékben függ a lakosság jó ellá­tása. A kereskedelmi dolgozók orszá­gos tanácskozása, amelyen a ke­reskedelem különböző területein dolgozó nagyszámú küldött mellett a kereskedelemmel közvetlen kap­csolatban álló gazdasági szektorok, szervek és intézmények képviselői is részt vesznek, nemcsak a keres­kedelmi szervezetek eddigi tevé­kenységét fogja behatóan elemez­ni, egyszersmind a különböző szakemberek vélemény- és tapasz­talatcseréjéhez is kiváló alkalmat nyújt. A tanácskozás célja ugyan­akkor is megtalálni és kijelölni a legmegfelelőbb módozatokat, szer­vezési formákat és módszereket ahhoz, hogy szocialista kereske­delmünk maradéktalanul teljesít­hesse azokat a nagyszabású felada­tokat, amelyeket a IX. kongresszus tűzött ki elé. A húszezredik eszterga (Munkatársunktól) A hazai gyárt­mányú esztergapadok — az aradi Strungul termékei — ma már nemcsak országunk iparvállalatai­ban vívják ki a legszebb elisme­rést, de jó hírnevet szereztek szer­számgépgyártásunknak messze ha­tárainkon túl is. Az aradi eszter­gagyár, a hazai szükséglet teljes fedezése mellett, 36 országba ex­portálja termékeit, az esztergák két nagy családjába tartozó gépeit: a normál- és a revolver-esztergá­kat. A napokban jelentős eseményt ünnepelt a gyár munkaközössége: elkészült a 20 000., gyártási és működési paramétereiben kiváló, az első termékeket magasan felül­múló eszterga. A húszezredik pél­dány elkészülése arra buzdítja az aradi gyár dolgozóit, hogy a jövő­ben minél tökéletesebb, magas műszaki tulajdonságokkal rendel­kező esztergákkal öregbítsék hazai szerszámgépgyártásunk megérde­melt hírnevét. Ornitológusok értekezlete (Munkatársunktól) Az ornitoló­gusok első országos találkozójukat tartották Brassóban. Az értekez­letet az Akadémia szervezte az Oktatásügyi Minisztérium, Művelő­dés- és Művészetügyi Állami Bi­zottság, valamint a helyi szervek közreműködésével. A referátumo­kat C. Rosetti Balánescu egyetemi tanár, Marches Gervin a Higiéniai Intézet osztályvezetője, Valeriu Puscariu tanár és Ion Catuneanu ornitológus tartotta. Hazánk rend­kívül gazdag és változatos madár­világának védelméről szólt a meg­beszélés, amely éppen ezért nem­csak a tudomány embereit, hanem a nagyközönséget is érdekli. Az ornitológusok elmondották, hogy idejét múlta felfogás szerint a lakosság a ragadozó madarak nagy részét kártékonynak tartja és igyekszik pusztítani azokat. A meg­figyelésen alapuló mai madártan a ragadozó madarak közül csupán a szürkevarjút és a szarkát ismeri el kártékonynak. A ragadozó ma­darak többsége nagy hasznot hajt a mezőgazdaságnak és az erdészet­nek kárt okozó rágcsálók pusztítá­sában, ezért védelemre érdemes. Foglalkoztak a szakemberek a rit­ka vagy kihalófélben lévő madarak különleges védelmével is. Nagyon fontos lenne, hogy a mezőgazdasági és erdei kártevők pusztítására olyan vegyianyagokat használjanak mindenütt, ami nem árt a mada­raknak.

Next