Előre, 1966. április (20. évfolyam, 5727-5752. szám)

1966-04-01 / 5727. szám

2 RADU ALBALA ÁPRILISI GONDOLATOK Mint általában minden reggel, a telefon keltett föl : - Jó reggelt kívánok ! Hat óra van. „Különös” - mondtam magamban kissé még félálomban, miközben énem másik fele már a mindennapi ébrenlét tevékenységére készülődött, s erre oly igen kellemesen serkentette a kristálycsengésű hang barátságos köszöntése is. „Különös — folytattam magamban — általában a szörnyű csörömpölés után irgalmatlan és szófukakihallgatás következik : 353637 ? Milyen néven szerepel a telefonkönyvben? S az ember félszájjal s még kissé álomittasan mondje be az adatait Mire a személyiétért és jeges hang hajdani szerzetesek „memento mozi"jához hasonlatosan recsegi: az ébresztőszolgálat...* Felöltöztem és elindultam a hivatal felé. A troli a megállónál vár Elég üresen. A zsebembe nyúlok, csak papírpénz kerül elő. - Bocsásson meg - így a jegyszedőhöz - de bátorkodom a visszajáró apróért zavarni... ‘Mftt/fFigi - Nem tesz semmit - feleli amaz mosolyogva - Akár egy százast is szívesen felváltok Nem tudom, hogy történt, talán a virágzó fákat bámultam a kelleténél hosszadalmasabban, talán az újságosbódénál időztem többet, mint kellett volna (tegnap elfeledtem megvenni a rádióműsort), de tíz percet késtem. Azért a jelenléti könyv ott volt még a helyén Aláírom, majd helyet foglalok az íróasztalnál Kolleganőm alig felel a köszönésre, úgy elmélyedt a munkában Nézem az asszonykát, nézem az órámat : negyed nyolc van, a kolleganő pedig meg van fésülködve, a szája kifestve Általában sietve aláírja a könyvet, amelyet pont hétkor elzárnak, aztán jó hosszan , húsz percnél is tovább a fésűjével és az ajakpirosítójával foglalatoskodik. De ma egyébként is olyan különös minden. A munkanap is olyan. Kilenckor operatív munkaülés, alig félóráig tart, és nem két óra hosszat, mint máskor Délben hazamegyek, de útközben még vásárolok egy csokor ibolyát a feleségemnek. Nincs fizetésnap, neki sincs születésnapja — csak éppen, hogy lássa : gondoltam rá. Megebédelünk, s amíg isszuk a kávét megszólal : - Mi van veled, nem mész a meccsre ? Mire én . . . Hát van ma meccs ? - Szegénykém, mennyi gondod van, már a bajnokságról is megfeledkezel No, de szerencséd van velem, lásd én a jegyedet is megvettem Központi tribün, elsőosztályú hely... - Tudom is én.. Kissé lusta vagyok, inkább tévén nézném... - Ugyan, eredj már, és szellőztesd ki a fejedet ! Odakünn mégis csak másként érzed magad. Nem mindegy, ha a híres operaénekeseket a nézőtérről hallgatod, vagy a rádióban. — Késő is van már, nem érek ki... — Telefonálj taxiért. Nézd, adok abból a pénzből, amit holnap a varrónőmnek kellene kifizetnem. Majd a jövő héten veszem csak ki a tavaszi kosztümömet, amikor prémiumot kapsz. A mérkőzés csakugyan megérte a pénzt ! Hat gól, tíz lövés kapura. A 87 percben az ellenfél egyik csatára átjött a mi tizenhatosunkon Dán szerelni akarja, a másik elesik, de azért lő... kapu mellé. A mi hátvédünk méltatlankodik Közel vagyok, minden szavát hallom . Nem igazság ez, bíró elvtársi Tizenegyest kellett volna ítélnie. Én löktem, meg, ha nem lököm meg gólt rúg. Kitör a botrány, mert tiltakozik a csatár is : — Dehogy lökött, csak elcsúsztam Nem látják, milyen sáros a pálya ? Boldogan megyek haza. Kedvenc csapatom kikapott ugyan, de az ellenfél játéka csodálatos volt. S fe alat miért járunk meccsre, ha nem a szép játékstílusért ? De még útközben felhívom az asszonyt (a telefon nem foglalt) és meghívom egy sültre. Igaz, hogy néhány kollegával találkoztam, s azok meg engem hívtak, de az ördögbe is, mindig csak férfitársaságban, s aztán mindig azok az unalmas témák : a meccs, a prémium, a főnök... Nem beszélve arról, hogy az egyik nős ember — ott hetyegett a tribünön valami nöcskével, az embernek el is megy a kedve az efféle alakoktól A vendéglőben nagy a tolongás. Odakint buszok, bent külföldi turisták. A felelős elénk siet : — Rögtön beállítunk még egy asztalt, de csak ha sört isznak Világos belföldi sört, háromötvenest... Az igazság az, hogy én importsörre szomjaztam, drágára De mit tehettem ? és ez a belföldi milyen hideg volt ! A fogam is belefásult! Mire a feleségem : — Még úgysincs nyolc, átugrunk a szemközti poliklinikára, kapsz egy plombát. Igaz, hogy a rendelőben várnom kellett tíz percig, mert valaki megelőzött egy foghúzással, de egy kettőre megvolt a plomba is. Odahaza kinyitom a televíziót - jó film ment, s egy másodpercet sem késett - és közben a naptárra pillantok : április elseje. Hát ezért volt olyan különös ez a mai nap ! Én nem tudom, hogy az áprilisiáratás ősi szokása hol gyökerezik a múltban, talán összefüggésben van a mindent megújító megmásító tavasszal, de biza jó lenne, ha egyes hétköznapi szokásokon is változtatna. Fordítana rajtuk, úgy ahogy velem is minden fordítva történt ma. És milyen jó lenne tudni, hogy mindaz ami történt valóban így is marad - s nem ízetlen áprilisi tréfa csupán... A bukaresti „Vitán" poliklinika új épülete anulescu novelláskönyve m) mellett egy fiatal szerző — Nicolae Breban — regénye a legfigyelemreméltóbb a román próza tavalyi terméséből. A Francisco sajátos „Bildungsroman“ fejlődés-regény, életsorssal példázó korkép, de eltér a szokásos szerkezettől, mely egyetlen központi figura fejlődésére és e központ körül kialakuló vonzások és taszítások erőterében mozgó mellékalakokra épül. Breban regénye két jellem fejlődését bontja ki párhuzamosan, pontosabban körkörösen : egy polgárlány (Francisco) útját a szocialista életforma, a kommunizmus igenléséig, valamint egy máramarosi szegényparasztét (Cupsa) a munkásosztály életformájának vállalásáig. Körkörösen, mondom, mert a két fejlődéskor metszi egymást, találkozási pontjuk egy harmadik figurában, egy hivatásos forradalmár, a pártaktivista Chilian alakjában testesül meg: ő az aki Franciscát szinte puszta létével arra készteti, hogy számba vegye és fölismerje a polgári családjától való elszakadásnak nemcsak logikus, de egyben világnézeti következményeit , és ő az aki Cupsát valósággal arra kényszeríti, hogy felhagyjon az alkalmi munkával, a trógerolással, szakiskolába járjon és ezzel megindítja magának valóságába már-már belecsontosodott tudatának lassú, ellentmondásos fejlődését a közösségi gondolkodás útján. Az érdekes, társadalmi változás) Még a múlt évben, írtunk itt róla, azóta az Igaz Szó is közölte fordításban a kötet egyik kiemelkedő írását, (sz.) saink eredőinek legtávolabb eső pólusait átfogó szerkezet, a maga síkmértani pontosságával az olvasóban talán mégis a sematizmus érzetét (vagyis előérzetét, hiszen nem olvasta a könyvet) keltheti. Egy párttitkár, aki megváltoztatja két ember életsorsát... Nos, egyáltalán nem erről szól a regény. Amikor Francisco és Cupsa Chiliánnal találkozik (mindhárman ugyanabban a bukaresti nagyüzemben dolgoznak) már felhalmozódott bennünk mindaz, ami új minőséggé szökkenhet jellemükben : a lányban a firtató, mindent tudni vágyó értelem és az emberségre vágyó érzékenység, a férfiban pedig a nyomorúságos és sanyarúbm kietlen átmenetiséggel leszámolni készülő erő, szorgalom és kitartás. Chilian az a katalizátor, amely egyszerűen értékesíti mindazt, amit a két emberben a szocialista fejlődés objektív folyamata megteremtett. Mindazonáltal Chilian mégse jelkép, noha a cselekmény során, vagyis Francisco és Capsa emberi fejlődésében betöltött szerepe, funkciója egyben jelképes is. Alakjának realista jellemrajzával, de szerepének jelképességével a szerző valami sejtelmes erővel ruházza föl. Nem a mindentudó félistenek ereje ez, hanem azé az emberé, akinek jellemében és cselekedeteiben maga a dolgok törvénye szólal meg. A szerkezet világos és egyből kitetsző logikája korántsem jelenti Breban számára az alakok közötti viszonyok egyszerűsítését, mintegy a fejlődési átlagok sémáinak illusztrálását. Francisco beleszeret Chilianba, miután hosszú ideig minden érzéki vonzás híján közeledik hozzá, de Chilian csak nagy későre viszonozza érzelmeit, és akkor is — egykori rossz házasságának, félszegségének okán — óvakodik attól, hogy elvegye feleségül. Cupla fél Chiliántól, mert nem hisz abban, hogy valóban a javát akarja — attól fél, hogy hátsó gondolat valami „érdek" hajtja —, képtelen felfogni, hogy mindezt önzetlenül teszi és ezért lebecsüli, baleknek tartja. Egyébként is Breban ihletett léleklátóként, nem pettyezi „negatívumokkal“ hősei jellemét, hogy ezzel életesebbé kozmetikázza őket. Két alapfigurája egy darabból faragott jellem : erény és hiba a társadalmi gyökérzetből, az élettapasztalatból, a vérmérsékletből és a környezettel való harmonikus együttlétből vagy összeütközésből fakad, természetesen és magától értetődően. Francisco túlérzékeny, könyvízűen bőbeszédű, túlzásokra hajlamos, mint minden gyermek, aki korán szembekerült családi környezetével, — igazságérzetét és kulturált érzelmességét cinikus nevetgélések palástja mögé rejti; büszke és rátarti arra, hogy családjával szakított és önállóan, de társtalanul teng-leng a világban, bizonyosságok nélkül, ragaszkodva bár eszményeihez, mégis keserűen, ezért is vonzódik végül Chiliánhoz, akiben fölfedezi a bizonyosság erejét. Cupla ravasz, de szorgalmas, csak a pénz, a kereset érdekli, de örömmel leli föl magában a bonyolult munkához való hajlandóságot, a gép iránti vonzalmat, néha szolgalelkűen húzódik meg az ellentétesen sarkított jellemektől vegyes brigádban, ahová beosztották, félti a kenyerét, tűz ugratást, vastag tréfát, állja a kitolások szégyenét, de föllázad, amikor emberségébe gázolnak és ujjongó mámorral érzékeli ébredő erkölcsi erejének első jeleit. Breban hősei korántsem futják be lehetőségeik teljes pályáját. A szocialista tudat alakulása bonyolult és hosszadalmas folyamat, amelynek csavarvonalú mozgását Breban kitűnően érzékelteti. A körkörösen visszatérő, de mindig magasabb emberi szinten egymást metsző fejlődésköröket egy újabb fordulat előtt szakítja meg: regénye végén hőseire újabb ,,feladatok" várnak, Franciscának a túlfűtötten intellektuális doktrinérnek, el kell jutnia a forradalmi gyakorlatig, Cupsának viszont aki vállalta a munkásosztály gyakorlatát, el kell jutnia annak világnézetéig, erkölcsi világképéig. Breban nem csupán kiváló lélekelemző, jellemábrázoló, de egyben nagy erejű környezetfestő is. A polgári család, a kisvárosi élet, a háború utáni évek vidéki hangulatképe, a gyári környezet (az erdélyi Cupsa és a havasalföldi, bukaresti munkások életformájának és életütemének kontrasztos rajza például), de túl ezen a természet, az ipari világ, a nagyváros, egy vendéglő, vagy egy megözvegyült, bogaras öregember lakásának rajza — mindez igaz írói szemre vall. Stílusa világosan áttetsző, pontos a lélekelemző és leíró részekben, de a cselekmény fordulópontjain költőileg fölforrósodik, megtelik metaforákkal, jelképekkel. Talán csak Francisco hosszú monológjai nem elég árnyaltak, de egyébként a párbeszédek nyelvi jellemábrázoló ereje figyelemre méltó. E kitűnő regénynek, mely a sematizmus kisértésétől nem félve, bátran napjaink és életkérdéseink elevenébe vág, — s teszi ezt sokszínű, gazdag írásművészettel, az élet igazságaira tapintó valóságismerettel — annyit fölróhatunk, hogy néhol terjengős és túlbeszélt, ami nyilván az első könyv mindentakarásával, a tehetségére boldogan rálelő író parttalan íráskedvével magyarázható. Szász János HÍREK a fővárosba érkezett dánia nagykövete Szerdán a fővárosba érkezett Joachim Henrik-Georg Zytphen- Adeler báró, Dánia bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A BELGA POLGÁRMESTEREK LÁTOGATÁSAI Ion Cosma, a Bukarest városi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke szerda délelőtt fogadta Lucien Cooremans-t, Brüsszel polgármesterét, Lode Craeybeck-t, Anvers polgármesterét és Emili Claeys-t, Gand polgármesterét. Jelen volt Octav Livezeanu, a KKRI alelnöke és a végrehajtó bizottság több tagja. A vendégek érdeklődtek a fővárosi néptanács munkájáról és Bukarest fejlődési távlatairól. Ion Cosma ugyanaznap baráti ebédet adott. Este a vendégek Iasiba utaztak. * Bukarest, Kolozsvár, Konstanca és Iasi városok néptanácsai végrehajtó bizottságainak, valamint a KKRI-nek a meghívására szerda délután a fővárosba érkezett Maurice Destenay, Liege város polgármestere és felesége. A Baneasa repülőtéren a vendég fogadására megjelentek a fővárosi néptanács végrehajtó bizottságának, a KKRI-nek és a bukaresti belga nagykövetségnek a képviselői. (Agerpres) MAGYAR FOTÓMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA TEMESVÁRON (Munkatársunktól) Művészi fényképkiállítás nyílt Temesváron a Fotóművészek Szövetsége helyi fiókjának termében. A kiállításon bemutatott 60 fénykép — a Magyar Népköztársaság nemzetközi hírnevű fotóművészeinek munkái — a két ország közötti kulturális együttműködési terv keretében érkezett Temesvárra. A felvételek rendkívüli elevenségükkel, érdekességükkel, újszerűségükkel ragadják meg a látogatók figyelmét. IDŐJÁRÁS A Központi Meteorológiai Intézet közli március 31-én : Lassan javuló idő. Átmeneti felhősödés főleg keleten, ahol helyenként eső várható. Az ország többi részén elvétve csapadék. Mérsékelt északnyugati szél. Hőmérsékleti értékek nappal 5—15 fok, éjjel mínusz 5, plusz 5 fok között. A következő három napra fokozatos felmelegedés, változó felhőzet, helyenként eső várható. Mérsékelt nyugati szél. Hőmérsékleti értékek nappal 10—18 fok, éjjel mínusz 1, plusz 9 fok között. ELŐRE A dárrfalvi (Csík rajon) OH szövetkezet kerámiai részlegének művészi munkáját itthon és külföldön is nagyra értékelik Miből lesz a jövedelem? (Folytatás az 1. oldalról) kevesebb jövedelmet valósítottak meg az előirányzottnál. A feltárt s még meg nem oldott hiányosságokból következik hogy az eladási és bevételi tervüket nem teljesítették, annak ellenére, hogy az önköltségnél megtakarítást mutatnak ki. Február 28-án a helyiipari vállalatok hátralékos kölcsönei 7,178 000 lejt tesznek ki — 3,686 000 lej növekedést mutatva. Ez nagyrészt a normán felüli nyersanyag- és végtermék készletekből ered. Mielőbb véglegesíteni kell a termékek forgalombahozását célzó gazdasági szerződéseket, megrendelőket kell keresni a nem nominalizált árukra, meg kell erősíteni a preventív ellenőrzést az ellátásnál, szigorúan, nap mint nap nyomon kell követni a javasolt intézkedések valóraváltását. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy a helyi ipari vállalatok nem veszik igénybe a kisgépesítésre előirányzott bankkölcsönöket. A műszaki-szervezési intézkedések beszédesen bizonyítják a további gépesítés fontosságát, az 1966-ra előirányzott kisgépesítési terv 49 objektumot foglal magába (gazdasági hatékonyságuk előzetes számítások szerint 2.534 000 lej), ezek közül kilencet az első évnegyedben kellett volna üzembe helyezni, de eddig még egy igen valósult meg. Általában elmondhatjuk hogy a hozott, helyes intézkedések lassan öltenek testet. Életbeléptetésük serkentésére több szerv és vállalat együttműködésére van szükség. Ennek a jegyében indult a tartományi néptanácsnak az az akciója, mely a forgóeszközök normáinak felülvizsgálását célozza. Ebben a munkában részt veszz a helyiipari ügyosztály egy szakembercsoportja, akik a pénzügyi osztály és a Nemzeti Bank szakembereivel karöltve végzik a forgóeszköz-szükséglet helyesebb megállapítását és a kívánalmak szerinti biztosítását. Hasonló jellegű együttműködés kell megvalósuljon az összes pénzügyi szervek között, melyek módszeresebb ellenőrzéssel hozzásegíthetik a helyi érdekeltségű vállalatokat a rendelkezésükre álló eszközök jobb felhasználásában, ami magától értetődően vezet a költségvetésben előirányzott jövedelem teljesítéséhez. PRONOEXPRESSZ A Pronoexpressz 13. számú március 30-i húzásán a következő nyerőszámokat húzták ki az urnából: 16 6 26 32 39 24 Tartalékszámok: 28 37 Nyereményalap: 714 672 lej. Leküzdött (Folytatás az 1. oldalról) kérdezték tőle : „Maga nem annak a P M.-nek a fia, aki... Na szóval, aki elég viharos múltra néz vissza ?“ Habozás nélkül felelte : „A kisebbik fia vagyok" — És — faggatták tovább — ügye annak az öccse, aki .. Szóval, akit másodszor ítélt el a törvényszék ?" Ezúttal sem habozott, sőt, nem minden dac nélkül mondott igent. Nem vették fel. Persze, nehéz lenne bizonyítani, hogy valamennyi vállalattól, ahol P. Gyula jelentkezett, azért küldték el, mert a P. családnak nem a legjobb híre van Kolozsváron. Néhol a felvételt intézők anynyi fáradtságot sem vettek maguknak, hogy leplezzék P. Gyula iránt megnyilvánuló bizalmatlanságukat és hozzátartozói miatt érzett ellenszenvüket. Csaknem valamennyi vállalatnál azonos jelenséget tapasztaltam: az igazi okot takargatták. Ez érthető is, hiszen kényelmetlen lenne elismerni a megnyilvánuló előítéletet, ellenszenvet vagy éppen kényelmességet, mert „ha nem veszszük fel, abból semmi baj sem lehet, de ha alkalmazzuk, esetleg igen". Az OCL ALIMENTARA vállalattól P. Gyulát 1966 február 21- én azért bocsátották el (miután 1966 február 17-én felvették) „mert nem megfelelő !“ — Kérem, mi kereskedelmi intézmény vagyunk, ahol a megbízhatóság elengedhetetlen követelmény — mondja az osztályvezető. — Nálunk áruval és pénzzel kell bánni, ki felel, ha valami történik ? — érvel a főellenőr. Megkérdezem : — Valahol talán eltulajdonított valamit ez a fiú ? Erről nem tudnak, ők ilyet nem állítanak. De, ugyebár, a család ... előitélet Ez nagyon „hetediziglenszerűen" hangzik. És nagyon barátságosan megmagyarázzák : kétes elemekkel nem kísérletezhetnek. Különben sem jártak el felületesen. P. Gyulát is „leérdeklődték“ Ha nem hiszek nekik, menjek el az 5. számú sütödébe, ahol P. Gyula dolgozott, mielőtt a szakmát otthagyta. Aztán érdeklődjek Jenei elvtársnál, a kereskedelmi iskolaközpont igazgatójánál ... — És az indokolatlan elbocsátás ? Csodálkoznak, ők nem elbocsátották, hanem nem vették fel. — Hát a munkakönyvben szereplő két bejegyzés, hogy belépett 17-én és kilépett 21-én ? Erre behívnak valakit, aki a munkakönyvekkel foglalkozik. A tisztviselőnő tanúsítja : igenis, felvették február 17-én és elbocsátották 21-én. MEGFOGADOM a tanácsot, és elmegyek én is „leérdeklődni“ P. Gyulát, Elsőnek az 5. számú pékműhelybe, ahol egykor dolgozott és megbetegedett. Szerencsém van, rögtön megtalálom a sütöde vezetőjét, Borosa Benjámint az idős mestert, aki az OCL ALIMENTARA-nak P. Gyuláról referenciát adott. — Hogy ismerem-e — mondja rögtön. — Hát kérem, az egy megbízhatatlan, szemtelen kölyök, aki nem szerette a mesterséget. Az, kérem, megtette, hogy vasárnap néhányszor nem jött be dolgozni. Az ilyen megbocsáthatatlan dolog, kérem... Szentigaz. A munkafegyelem kötelez, önkényesen elmaradni a munkából bűn a munkaközösség ellen. De ezért egy 18 éves fiút megbízhatatlannak nevezni — mégis túlzás. — Eltulajdonított valamit ? — Nem ... Ezt nem mondhatom. — Hanyagságával okozott valami kárt . — Nem... Ezt sem mondhatom. Végül is semmit sem mondhat, amivel véleményét alátámaszthatná. De ezt a véleményt az OCL ALIMENT ARA, előítéletének igazolásaként, elfogadta. A továbbiakban a megkérdezettek között senki sem akad aki egyetlen rossz szót is mondhatna P. Gyuláról. Jenei Miklós a kolozsvári kereskedelmi iskolaközpont igazgatója ma is emlékszik P. Gyulára. Behozatja az egykori osztálykönyvét, együtt nézzük meg az osztályzatokat. Magaviselet végig tízes, fegyelmi előtt sohasem állt, jó közepes tanuló volt, különösen vegytanból és fizikából állt a legjobban, nyolcas végosztályzattal távozott 1964-ben abszolvensként. Nem, sohasem volt vele baj. Naponta 3 órát töltött az iskolában P. Gyula, minden este 6-tól 9-ig, napi nyolc órai munka után — ami 24 órából 11-et jelent. Az igazgató elgondolkozik. — Kérem, emlékszem, hogy mikor az iskolába került ez a fiú, megkérdeztem tőle, nem fia-e annak a városszerte ismert P. M.-nek, aki egykor neves boxoló volt ? A gyerek habozás nélkül azt válaszolta, hogy nem. Mindmáig magam sem tudtam, hogy akkor nem mondott igazat, de megértem őt, mert már ezelőtt is sok keserű percet szerezhettek neki a családi körülményei. — Hiányzott-e sokat az iskolából? Együtt számoljuk össze az osztálykönyvben: egy év alatt mindössze kilenc órát... Miért javasolták az ALIMENTARA vállalatnál, hogy kérdezzem meg Jenei Miklós igazgatót ? Talán azért, mert ők elmulasztották ezt megtenni ? ... ÉS BESZÉLNEK AZOK IS, akiknek neve nem szerepelt ugyan az ALIMENTARA-tól javasoltak között. Ismerősök, akik nem rokonszenveznek a családdal, de nem elfogultak P. Gyulával szemben. „Ügyes fiú, villanygitárokat készít, maga is játszik rajtuk" — mondja az egyik. „Másodéves a népművészeti iskola kerámia szakán" — így a másik. Egyöntetűen állítják : „Ezúttal az alma meszsze esett a fától". Crisan Alexandra, aki P. Gyulát második éve oktatja a népművészeti iskola kerámia szakán, azt mondja: „Gyerekkora óta ismerem, sőt, az egész családot... A fiatalembernek vannak képességei és nem hiányzik művészi tevékenységéhez a szükséges képzelőerő. Éppen a napokban készítette el egy színes mozaik tervét. Figyelemre méltó munka Soha semmi probléma nem volt vele, szerény, csendes, komoly. Csak a legjobbakat mondhatom róla." Ennyi a történet. Egy előítélet leküzdésének története. Úgy, ahogy arra az Unirea munkaközössége és Spataru Iulian megmutatta a példát. 1966. április 1., péntek A fővárosba érkezett Svédország kereskedelmi minisztere Románia Szocialista Köztársaság Külkereskedelmi Minisztériumának a meghívására szerda délután hivatalos látogatásra a fővárosba érkezett Gunnar Lange svéd kereskedelmi miniszter. Kíséretében van a külügyminisztérium és a kereskedelmi minisztérium több főtisztviselője. A svéd vendég a két ország gazdasági kapcsolatainak elmélyítéséről fog tárgyalni. A Baneasa-repülőtéren a svéd vendégek fogadására megjelent Gheorghe Cioaru külkereskedelmi miniszter, Vasile Raulu helyettes külkereskedelmi miniszter, Titus Cristureanu, a Kereskedelmi Kamara alelnöke, a Külügyminisztérium több főtisztviselője. Ott volt Olof Gustav Bjurström, Svédország bukaresti nagykövete. (Agerpres) Díszgyűlés a „Viata Románéra“ folyóirat évfordulója alkalmából A Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság és az írószövetség szerda este a Palota kistermében díszgyűlést rendezett a Viata Románeasca című folyóirat megalapításának 60. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen részt vettek a következő elvtársak : Florian Dan Blache, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, az RKP Bukarest városi bizottságának első titkára, Pompiliu Macovei, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság elnöke, Zaharia Stancu akadémikus, az írószövetség elnöke, Ion Stoian, az RKP KB osztályvezetője, Demostene Botez, az Akadémia levelező tagja, a folyóirat igazgatója, írók, fővárosi irodalmi és kulturális kiadványok vezetői, lap- és kiadói szerkesztők, más művészeti és kulturális személyiségek, nagyszámú közönség. Megnyitó beszédet mondott Florian Danalache elvtárs, majd felszólaltak a következő írók Demostene Botez, Mihail Sevastos, a folyóirat régi munkatársa és Sorban Cioculescu, az Akadémia levelező tagja, a Viata Romaneasca főszerkesztője. Elmondották, hogy az első szám megjelenésétől 1940- ig, amikor a fasiszta kormányzat betiltotta a folyóiratot, a Viata Romaneasca lankadatlanul felkarolta a nemzeti alkotásokat, elősegítette a román tudomány, irodalom és művészet számos kimagasló egyéniségének érvényesülését, szenvedélyesen harcolt azért, hogy az írók figyelmét felhívja a széles néptömegeket foglalkoztató nagy kérdésekre. A folyóirat évek hoszszú során át a demokratikus szabadságjogok, a haladó kultúra védelmezőjének bizonyult, eltökélten harcolt a fasizmus és ideológiája ellen. Egyike volt a legjelentősebb kulturális kiadványainknak, fóruma a haladó eszméknek. A Viata Romaneasca 1944 után számos értékes irodalmi művet, cikket és tanulmányt közölt ,jelentősen hozzájárulva kultúránk fejlesztéséhez az új szocialista irodalom megteremtéséhez. Az ünnepség végén fővárosi színészek a Viata Romaneascaban megjelent verseket szavaltak. (Agerpres) A Nagykároly rajoni helyi ipari vállalat KÉSZÍT: “ „Alweiller" típusú pumpák?" — Különböző közönséges és mgasnyomású tartályokat — Fahordós borsdarálókat — Galalit gombokat stb. VÁLLALJA különböző fémszerkezetek elkészítését ipari vállalatoknak, mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek Rendeléseket felvesz a vállalat eladási osztálya, Nagykároly, Mortinului út 13, tel. 264