Előre, 1966. augusztus (20. évfolyam, 5831-5855. szám)

1966-08-02 / 5831. szám

ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA Ha szilárd az alap HOGYAN FEJLŐDIK A KÖZÖS VAGYON A NAGYSZENTMIKLÓS A gazdasági, pénzügyi megszi­lárdulás és a hozamok tekinteté­ben egyaránt Bánság legrangosabb vidéke Nagyszentmiklós rajon. Tartományi értekezleteken követő példaként állítják az MTSZ-ek elé az ország nyugati csücskébe ékelő­dő tájat. Itt fejezték be elsőnek a mezőgazdaság szövetkezetesítését, itt vetette leghamarabb lábát meg a korszerű gazdálkodás s innen buggyant ki, terjedt el a legtöbb fejlett termelés­technikai módszer. Nem véletlen, hogy e vidék öt mezőgazdasági egységének - köztük a lenauheimi, bilédi, nagyőszi MTSZ-nek — töretlenül felfelé íve­lő, jobbnál jobb eredményekben ki­csúcsosodó munkáját a Munka­érdemrend első fokozata fémjelzi. SZÁZHEKTÁRONKÉNT 300 000 LEJES ÁLLÓALAP A bánáti MTSZ-ek közül a Nagy­szentmiklós környékiek a legidő­sebbek. Legtöbbjük 1949—52 között létesült, így aztán a belterjes gaz­dálkodás meghonosodásában, a munkaszervezés tökéletesítésében s a legjobb termesztési, tenyésztési módszerek kikísérletezésében sok értékes tapasztalatra tettek szert. A gazdaságok zöme már az első években hozzálátott a bővített új­ratermelés kialakításához. Korszerű üzemközpontok építésével, fajálla­tok kitenyésztésével, megfelelő me­zőgazdasági felszerelések beszer­zésével stb., fokozatosan növelték a közvagyont, melynek izmosodásá­hoz­­- a pártdokumentumok útmu­tatásainak szellemében - évről év­re summás összegeket tartalékol­tak. Ennek folytán rajoni viszony­latban már csaknem 300 000 lejre rúg a százhektáronkénti állóalap. Tervszerű, megfontolt közvagyon RAJONI MTSZ-EKBEN fejlesztés ! Ez nyújt a legtöbb szö­vetkezetben biztos alapot a szerve­zeti gazdasági megerősödésre, a hozamok növelésére. Ezzel párhu­zamosan az MTSZ-tagok életkörül­ményei is fokozatosan javulnak. Szemléltetően igazolja ezt a nagy­őszi, grabáci, kiskomlósi, lenauhei­mi, bilédi, teremiai, bogárosi, nagy­­jécsai és más gazdaság esete. Nagy­­őszön például már közel 900 000 lej a százhektáronkénti oszthatatlan alap értéke ! E rendkívül erős műszaki, anyagi bázis a jövedel­mek növekedését is maga után von­ja. Nem véletlenül tettek szert múlt évben a nagyősziek 867 000 lej bevételre 100 hektáronként. Hasznát, javát látta ennek a tag­ság is. Ugyanis munkaegységenként — 44,76 lej volt az értéke — csak készpénzt 31 és fél lejt osztottak. Igaz, a pótjavadalmazási jutalék is több, mint 7 lejjel növelte átlago­san a munkanap értékét. És a min­den üzemágban, növénykultúránál jó munkára serkentő, helyesen al­kalmazott különjavadalmazás mel­lett éppen a szilárd anyagi helyzet, erős közös vagyon biztosít e ter­melőszövetkezetben rekordhoza­mokat. Hisz az a tény, hogy tavaly hektáronként 3330 kiló búzát, 4504 kiló szemeskukoricát, 34.795 kiló cukorrépát takarítottak be, hogy takarmányozott tehenenként 3257 liter tejet nyertek, mindennél job­ban igazolja a bővített újraterme­lésre alapozott szakszerű gazdál­kodás magas szintjét, melyet kü­lönben Fenesi Péter elnök és Gru­­iescu Francisc mérnök korántsem tekint felső határnak. Az ősziek nagy vetélytársainál: Deme János (Folytatása a 3. oldalon) BALOGH EDGÁR | JÓ TANÁCS RAJZÁSKOR Olyan embert szeretek, aki mun­kahelyén betájékozódik, úgy, hogy teljes szerepében vállalhassa ma­gát. Szóval: tudja, hol van, és mi­ért van ott. Bárhová vetődtem is életemben, megnéztem rögtön, merre van a sarkcsillag, megér­deklődtem, hogy tőlem északra­­délre mi terül el, mi köt össze a világgal, s rögtön szélesebb ösz­­szefüggésekbe fonódott és maga­sabb értelemhez jutott kis munka­együttesem. Mindig is úgy gon­doltam, hogy azon a helyen, ahol dolgozom, kezdődik hazafiság és emberség. Mindezt azért mondom, mert ilyenkor van a rajzás. Diákjaink jórésze elindul kijelölt munkahe­lyei felé, s ilyenkor jaj annak, aki elidegenedő hajlamú. Vagyis: nincs elég tapadása a valósághoz. alkalmazkodó képessége kihagyó. Az ilyen ember akkor is eltúlozza nehézségeit, riad és szorong, ha csak rajta múlik a beválás. Jó ta­nácsként ajánlom én ilyenkor a földrajzi és történelmi eligazodást, a tudatos gyökérverést, az okos körültekintést a munkatársak — kollégák, elvtársak , emberek — között. Ahányszor értelmiségi körökben (s most éppen az egyetemek és fő­iskolák végzettjeinek munkaválla­lásáról van szó) felvetődik az el­idegenedés világirodalmilag oly di­vatos problémája, nem átallom a hős emberség prométheuszi álmát fordítani ama bizonyos kafkai féle­lem kisebbrendűség­i görcsével szembe, mindazok merszét, akik helytállanak. Ennek is van elég iro­dalmi verete, hiszen készen állha­tok Ady Endre példájával, aki ugyanabban az abszurd Habsburg­­világban, mely Kafkát is adta, harc­ban lett úrrá szorongásai felett. Helytállani bárhol, helytállani új környezetben, helytállani l­int a vi­déken — eszményi jelszónak hang­zik, holott valójában a reális élet­­képesség próbája. Nem hiszem, hogy akadna olyan fiatal, aki bárhol ez országban meg nem találná tudományos felkészült­ségének hasznos alkalmazhatósá­gát. A legközvetlenebb gyakorlati feladatoknál aligha van fennaka­dás. Mai nevelésünk egybeköti az elméletieket a gyakorlatiakkal, de (Folytatása a 3. oldalon) XX. évfolyam 5831 1z. 4 oldal ára 25 iráni 1966 augusztus 2., kedd A Dániai Kommunista Párt küldöttségének érkezése Vasárnap a fővárosba érkezett a Dániai Kommunista Párt küldött­sége, amely Knud Jespersen elv­társnak, a Dániai KP elnökének vezetésével a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására látogatást tesz hazánk­ban. A küldöttségben részt vesz Poul Emanuel elvtárs, a Dániai KP Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára és Jorgen Jensen elvtárs, a Dániai KP Központi Bizottsága Végrehaj­tó Bizottságának tagja. A Baneasa repülőtéren a követ­kező elvtársak fogadták a küldött­séget : Alexandru Draghici, az RKP KB Végrehajtó Bizottságá­nak és Állandó Elnökségének tag­ja, a KB titkára, Virgil Trofin, az RKP KB titkára, Ghizela Vass, az RKP KB tagja, az RKP KB osz­tályvezetője, Constantin Vasiliu, az RKP KB osztályvezető helyet­tese, pártaktivisták. (Agerpres) Gazdagodik a választék (Munkatársunktól). A Kolozs tartomány helyi ipara mind több tetszetős kivitelezésű és jó minő­ségű közszükségleti árucikket ter­mel. A vállalatok dolgozói év eleje óta nem kevesebb mint 60 új ter­méket 100 féle választékban állí­tottak elő és adtak át a kereske­delmi egységeknek. A vásárlók el­ismeréssel nyilatkoznak a modern hálószoba berendezésekről, a prak­­tikus és olcsó konyhabútorokról, a sokfajta csillárról, írószerekről és a többi háztartási és élelmiszeripa­ri cikkekről. A vállalatok munka­­közösségei ugyanakkor nagy fi­gyelmet fordítanak a helyi erőfor­rások felkutatására és hasznosítá­sára. A takarékos termelés megho­nosítása lehetővé tette, hogy az idén előirányzaton felül 747 000 lej­­ jövedelmet valósítsanak meg. A tartomány helyi ipara év végéig újabb 50 új terméket készít és szállít a kereskedelemnek. A pitesti-i vegyipari üzem füstfekete gyára A Milcovtól a Marosig (I.) Aratás A munka túlfeszített és túlfűtött ütemét mélységes, már-már ünne­pélyes csönd váltja fel. Délről, a Baragán felől közeledünk a Mil­­covhoz. A folyóvizeket ősidőktől fogva szeretettel és tisztelettel övezték a népek, tudtommal ennek az egynek a habjai hordozták a mindkét partmentiek keserű átkát, amiért két testvérfejedelemséget elválasztott egymástól. Azóta több mint száz esztendeje volt a szünte­len tisztulásra, amióta erőszakos választóvonalból az egyesülés jel­képévé lépett elő. Most nyár dere­kán sekélyes a vize, szinte a kö­zepéig merészkedik az a teherko­csi, amelynek sofőrje feltűrt nad­rágban mossa a gumitömlőket. És odaát, a túlsó parton immár a ba­rátságos moldvai kertek szegélyé­től nyújtózik egészen a láthatárig a végtelen, a csöndes, az ünnepé­lyes tarló-Aratás utáni csönd : hétköznap is vasárnapi hangulattal áldott, és már nem is az emberi munka, ha­nem a föld évről évre megismétlő­dő roppant erőfeszítése utáni meg­­békéltség hangulatát sugározza a táj. A szobrászok ezt jobban tud­ják, és kifejezőbben ábrázolják , hogy a laza emberi testtartás szó­ után márkás tétlenséget vagy munka utáni jóleső ernyedtséget fejez-e ki. Valahova az izmok rostjai közé ágyazódik be a különbség­­ lát­hatatlanul és megfoghatatlanul, mint az anya szülés utáni bágyadt­­sága, mint a kötelességét dereka­san teljesítő föld nyugalmas rezze­­netlensége. Aztán feltűnik balfelől a mauzó­leum kupolája: Márásesti. A kilyug­gatott páncélú ágyú kereke elé pompás virágszőnyeget teregetett ki a kegyelet. Most éppen turisták szállták meg az egyik körönd sé­tányát, az első sor a második lába előtt guggol, készül a csoportkép háttérben a betonfedezék-szerű épület éles körvonalaival. Aztán fölszállnak a buszba - az egyik vásárhelyi rendszámú, a másikba moldvai pionírok zsúfolódnak - s mi épp déli kapuzárás előtt utol­só és magános látogatókként jár­hatjuk be a bolthajtások alatti fo­lyosókat és fülkéket. Jobb ez így, jobb ha itt keve­sebb lépés csosszan a kőpadlón. Húszezer ember álmát őrzi a fehér csönd. Jövőre lesz ötven esztendeje annak a roppant ütközetnek, a­­melynek során egy fiatal ország fiatal, maroknyi és elcsigázott se­rege huszonkilenc napig ellenállt Európa legfélelmetesebb hadigé­pezetének, és elmondhatatlan szenvedések, emberfeletti áldoza­tok árán le is győzte a több mint kétszeres túlerőt, a technikai fö­lényt, a félelmetes porosz hadife­gyelmet. Hogy miként tették ezt, arról az öreg Tolsztoj további öt­ven esztendővel annak előtte fen­séges eposzt írt, az egyszerű nép lebírhatatlan hazaszeretetéről zen­gő regény­himnuszt. De akik itt nyugosznak a kövek alatt, döntő többségben nem olvasták Tolsztojt, döntő többségükben egyetlen mon­datot sem olvastak életükben, s épp ezzel igazolják a legjobban a Jasznaja-Poljana-i óriást. Hogy nem Thermopülai és nem Borogyi­­no példáján épültek, hanem ők maguk voltak a Példa, a halhatat­lan és megmásíthatatlan, a Sza­bály, mely önmagából táplálkozik, és megerősítésül nem szorul a ki­vétel mankóira, és amikor kilépünk a mauzóleum ajtaján, egycsapásra alakot és ér­telmet cserél a tarlók súlyos csönd­je. Végtelen és néma keretévé lesz a kegyeletnek. Csak jóval odébb bontja meg a hallgatás egységes tömbjét egy rekedt hang: a pályaudvar hangos­beszélője. Pattogó, rövid utasí­tásokkal irányítja a vonatokat észak-moldvai tájakra, Erdélybe s lefelé, a Milcov, a Baragán, Bu­karest irányába vagy talán a ten­ger felé... Majtényi Erik Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta Dobri Dzsurov elvtársat Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP KB főtitkára július 30-án, Észak-Eforián fogadta Dobri Dzsu­rov elvtársat, a Bolgár KP KB tag­ját, Bulgária NK honvédelmi mi­niszterét, aki országunkban üdül. A fogadáson részt vett Leontin Salajan elvtárs, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának tagja, Romá­nia Szocialista Köztársaság fegy­veres erőinek minisztere. A fogadás meleg baráti légkör­ben folyt le. (Agerpres) A vajdahunyadi kohászok újabb sikere (Munkatársunktól).­­ A vajda­hunyadi Kohászati Kombinátban szombaton reggel kicsapolták a munkaközösség év eleji munkavál­lalásában szereplő 22 000­ tonna terven felüli nyersvasat. Ez a si­ker főleg a kohóberendezések ész­szerű kihasználásának tulajdonít­ható. A kohókba fújtatott égést táp­láló levegő hőfokának és nyomá­sának növelése révén például mintegy 3,6 százalékkal növelték a termelőfelület egy köbméterre eső teljesítményét. S ez nemcsak a ter­melés mennyiségének fokozásához, hanem a kohókoksz fogyasztás csökkentéséhez is vezetett. Az év elejétől eddig megtakarított koksz mennyisége meghaladja a 30 000 tonnát. Csupán az 1-es szá­mú kohórészlegnél az említett idő­szakban több mint 100 kg kokszot spóroltak meg minden egy tonna nyersvas olvasztásánál. 2. OLDALON SPORT Vasárnap Törökországból jövet visszaérkezett a fővárosba a román kormányküldöttség, amely Ion Gheorghe Maurernek, Románia Szocialista Köztársaság Miniszter­­tanácsa elnökének vezetésével Sü­leyman Demirel, a Török Köztár­saság Minisztertanácsának elnöke meghívására látogatást tett ebben az országban. A küldöttségben részt vett Cor­­neliu Manescu külügyminiszter, Alexandru Boaba kőolajipari mi­niszter, Ion Drânceanu Románia ankarai nagykövete, Dumitru Be­­jan, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Atanase Diacones­­cu vegyipari miniszterhelyettes, Stefan Constantinescu fémipari miniszterhelyettes, Nicolae Stere gépkocsi-, hajózási és légiszállítási miniszter-helyettes. Érkezéskor a Baneasa repülőté­ren a következő elvtársak üdvözöl­ték a küldöttséget: Gheorghe Apostol, Emil Bodnaras, Alexan­dru Draghici, Ilie Verdet, Gheor­ghe Radulescu, Iosif Banc, a kor­­ mány több tagja. Jelen volt Argun Coban, Törökország ideiglenes bu­karesti ügyvivője és a nagykövet­ség több tagja. Megérkezéskor a Baneasa repülőtéren TÁVIRAT Őexcellenciája SULEYMAN DEMIREL úrnak a Török Köztársaság miniszterelnökének ANKARA Elhagyva a Török Köztársaság területét, kifejezem Önnek, Excellen­­­ciás uram, őszinte köszönetü­nket azért a meleg vendégszeretetért, amely­ben részesítették a román kormányküldöttséget az Önök szép országá­ban tett látogatása alkalmából. A legjobb kívánságainkat küldve, önnek boldogságot és a török népnek jólétet, az országaink közötti baráti, együttműködési és jószomszédi kapcsolatok fejlesztését kívánjuk. ION GHEORGHE MAURER, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke A repülőgép fedélzetéről, 1966. július 31-én. KÖZLEMÉNY a Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke vezette román kormányküldöttség törökországi látogatásáról A Török Köztársaság kormányá­nak meghívására őexcellenciája Ion Gheorghe Maurer úr, Románia Szocialista Köztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke vezetésével egy román kormányküldöttség 1966. július 25 és 31 között hivata­los látogatást tett Törökországban. A küldöttségben részt vettek a következő excellenciás urak : Cor­­neliu Manescu külügyminiszter, Alexandru Boabu kőolajipari mi­niszter, Ion Drinceanu, Románia Szocialista Köztársaság nagyköve­te a Török Köztársaságban, Du­mitru Bejan, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Atanase Diaconescu vegyipari miniszterhe­lyettes, Stefan Constantinescu fémipari mir­iszterhelyettes és Ni­colae Stere gépkocsi-, hajózási- és légiszállítási miniszterhelyettes. A magas rangú román vendégek látogatást tettek Ankara, Izmir és Isztambul városokban, kulturális és művészeti intézményeket, törté­nelmi műemlékeket és turisztikai nevezetességeket, iparvállalatokat tekintettek meg, megismerkedtek Törökország gazdasági és kulturá­lis fejlődésének eredményeivel. A román vendégek köszönetüket fejezték ki a meleg vendégszeretet­ért, amelyben a török kormány és nép részesítette őket. Ion Gheorghe Maurer elnököt Isztambulban fogadta őexcellen­ciája Cevdet Sunay ur, a Török Köztársaság elnöke, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, a kül­ügyminiszter és a kőolajipari mi­niszter, valamint a román küldött­ség többi tagjai. Ankarában több megbeszélést folytattak Süleyman Demirel ur őexcellenciájával, Tö­rökország miniszterelnökével, őex­cellenciája Ihsan Sabri Caglayan­­gil külügyminiszter úrral, őexcel­lenciája I. Derm­er energiaügyi mi­niszter úrral és más török hivatalos személyiségekkel. A megbeszélése­ken török részről még részt vett őexcellenciája Zeki Kuneralp­ur, a Külügyminisztérium főtitkára és őexcellenciája Semsettin A. Mar­din ur, Törökország bukaresti nagykövete. A kölcsönös megértés és szívé­lyesség légkörében lefolyt megbe­szélések során véleménycserét (Folytatása a 3. oldalon) ROMÁN-TÖRÖK EGYEZMÉNYEK ALÁÍRÁSA Isztambulból jelentik Victor Sta­­mate és Nicolae Popovici külön­­tudósítók . Szombat délelőtt Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke és a küldöttség tagjai megtekintet­ték az isztambuli Arcelek üzeme­ket, amelyben hűtőszekrényeket, mosógépeket, porszívókat és más háztartási cikkeket gyártanak. Az iparvállalat főmérnöke végigvezet­te a román vendégeket az üzem­osztályokon és ismertette a ter­melési folyamatokat. A továbbiakban ellátogattak az Aranyszarv-öböl közelében, a Gulhane parkban levő régi császá­ri palotában berendezett Topcapi Múzeumba, ahol értékes műtár­gyakat, régi kéziratokat és minia­tűröket őriznek. A román kor­mányfő elismeréssel nyilatkozott a műtárgyak szépségéről és művészi kivitelezésükről. 13 órakor az isztambuli Vilayet termében Cornelia Manescu kül­ügyminiszter — Románia részéről — és Ihsan Sabri Caglayangil kül­ügyminiszter — Törökország részé­ről — egyezményt írt alá a tudomá­nyos és művészeti cserék rendezé­séről, Dumitru Bejan első külke­reskedelmi miniszterhelyettes és Emin Hekingil turisztikai és tájé­koztatási minisztériumi helyettes államtitkár pedig a turisztikai együttműködésről. . Alexandru Boabu kőolajipari mi­niszter egy tanácsosokból álló cso­porttal együtt szombaton izmiti vállalatokban tett látogatást. Ugyanaznap délután­ Tudor Pop, Románia isztambuli főkonzulja koktélt adott. A koktélon részt vet­tek a küldöttség tagjai és a kísére­tükben levő török hivatalos sze­mélyek és más török személyisé­gek. Ebéd a román kormányküldöttség tiszteletére Szombaton a Cinar szálloda ter­meiben I. S. Caglayangil, Törökor­szág külügyminisztere és felesége estebédet adott a Ion Gheorghe Maurer vezette román kormány-­­ küldöttség tiszteletére. Részt vett­­­tek a küldöttség, a román nagykö­vetség és konzulátus tagjai, vala­mint török polgári és katonai sze­mélyiségek. A szívélyes, baráti légkörben le­folyt estebéden pohárköszöntők­­ hangzottak el. IHSAN SABRI CAGLAYANGIL rendkívül hasznosnak és eredmé­nyesnek minősítette a látogatást Törökország és Románia kapcso­latai szempontjából és ezeket mon­dotta: Remélem, sikerült kellemes­sé tennünk körünkben való tar­tózkodásukat, és szívesen fognak rá visszaemlékezni. Excellenciád kétségtelenül meg­állapíthatta, hogy a török népet és kormányát a legjobb érzelmek töl­tik el Románia iránt. Látogatásuk újabb szakaszt jelent a jó úton ha­ladó török-román kapcsolatokban. A megbeszélések, amelyek során különböző, bennünket érdeklő kér­déseket érintettünk, azt bizonyít­ják, hogy országaink között kedve­ző a talaj a kapcsolatok fejleszté­sére, s hogy különböző politikai rendszereink egyáltalán nem aka­dályozzák a szélesebb körű együtt­működést. Az önök kiváló államférfia, Ni­colae Ceausescu úr méltán jegyez­te meg Törökország Nagy Nemzet­­gyűlése elnökének romániai láto­gatása alkalmával, hogy Törökor­szág és Románia között szerencsé­re nincs semmiféle nézeteltérés. Ez a megállapítás, amellyel mi is egyetértünk, megkönnyíti felada­tunk teljesítését. A szónok a továbbiakban meg­emlékezett Nicolae Titulescuról, a nagy román államférfiról, aki an­nak idején sok sikerrel küzdött a török-román közeledésért, majd ezeket mondotta: Napjainkban az államok közötti kölcsönös függő­ség olyan természetű, hogy egy helyi konfliktus feltétlenül kihat a világbékére. Ezzel szemben a kétoldalú kapcsolatok bárminő ja­vulása jelentősen hozzájárul a bé­kéhez. Ebből a szempontból is megelégedésünkre szolgál, hogy a török-román kapcsolatok jó irány­ban haladnak. Befejezésül a török külügymi­niszter a két ország kapcsolatai­nak jövőjére, a román nép jólétére, a Minisztertanács elnöke és a ro­mán küldöttség egészségére és bol­dogságára ürítette poharát. Miután köszönetet mondott a román néphez és kormányhoz, va­lamint a küldöttséghez intézett baráti szavakért, ION GHEORGHE MAURER elvtárs ezeket mondotta: Az Önök országában tett látogatá­sunk alkalmat nyújtott ahhoz, hogy közvetlenül megismerjük a török nép életét, törekvéseit és Török­ország haladásának és fejlesztése­ (Folytatása a 3. oldalon)

Next