Előre, 1966. december (20. évfolyam, 5934-5960. szám)
1966-12-01 / 5934. szám
Újítók hete Resicán (Munkatársunktól. ) A resicai Kohászati Kombinátban a napokban rendezték meg az újítók hetét. A részlegek és osztályok közötti tapasztalatcserét, az újítók népszerűsítését, a mozgalom kiszélesítését szolgáló rendezvény általános érdeklődés közepette zajlott le. A kohászok, hengerészek és a szakmunkásai, működött egyébként, vannak újítók. Az újítást jegyezték be a műszaki irodáján. Ennek több mint felét alkalmazzák a termelésben, ami évente, előreszámított adatok szerint 5 500 000 lej megtakarítást eredményez. kombinát más szaki káderei szép számban idén 273 kombinát Jóelőre kijelentem: nem szeretek táviratozni, nem szeretek táviratot kapni. Nemcsak azért és nem elsősorban, mert nemrégiben olvastam valahol, hogy egy hírt kísérleti úton nagyobb távolságra autóval, postagalambbal és távírón próbáltak eljuttatni a címzetthez; akár hiszik, akár nem, az autó érkezett elsőnek célba. Nem a távirat lassúsága ellen van kifogásom, még csak nem is az úgynevezett távirati stílus ellen, amelynek közismert tömörségét nem ártana írásaimban is megvalósítanom. Számomra a távirat ha nem is mindig rosszat, rendszerint nem jelent jót; egy kicsit félek tőle, akárcsak a költő, aki egyenesen puskagolyóhoz hasonlítja, amely nyílegyenesen célba vette a címzettet, könyörtelenül eléri. Tíz ujjamon össze tudnám számolni, hány táviratot küldtem életemben. Kézirat-sürgetőt viszont annál többet kaptam. Ha a távirattal magával nincs, mi dolgom tehát az elméletével, pontosabban a távirat-fogalmazás módjával ? Viszolyogva nyúlok az egész kérdéshez, de nem térhetek ki előle. Marosvásárhelyen láttam egy mintatáviratot, amely bár nem nekem szólt, illetve nemcsak nekem, valósággal szívenütött. Egy barátomat kísértem el a postára, aki táviratozni akart feleségének. Amíg a mondandóját fogalmazta, sűrítgette, nekem volt időm körülnézni a helyiségben. Különösen, hogy az „illetékes" tisztviselőnő az ablak előtti hoszszas ácsorgásomat is a legteljesebb lelki nyugalommal hagyta érlelődni; egy kolleganőjével — éppen nem távirati stílusban — beszélte meg valami jópofa társas összejövetel cuki dolgait. Ekkor esett pillantásom a könyöklő párkány üveglapja alá helyezett, szabályosan kitöltött, mintegy mintául szolgáló táviratra. Ostobán riasztó szövegével talán valamennyi ember számára a legdöbbenetesebb hírt préselték az üveg alá: „Gyere azonnal, anya súlyos beteg". Bénult ijedelemmel bámultam a szöveget. És bár tudtam, hogy ez csak amolyan minta — érték nélkül —, tudtam, hogy nem nekem címezték, hiszen az aláírás is ismeretlen, már nem tehettem semmit. A hír elért. Nem tudtam levenni róla a tekintetem, nem folytatom, mire gondoltam , gondolataim aggódó sebességgel száguldottak haza. Nem hiszem, hogy más másképpen lenne ezzel, ha ezt a táviratot megpillantja. Meggyőződésem szerint egyáltalán senki nem tudja közönyösen azt tanulmányozni rajta, hogyan töltsön ki egy távirati űrlapot. A szavaknak hatalmuk van, még ilyen akaratlan formában is. Furcsa dolog történt ekkor velem. Barátom még mindig a maga táviratát írta, a tisztviselőnő újabb s újabb részleteket adott elő a tegnap esti múriról — én, talán hogy elűzzem az iménti váratlan szorongásomat, hozzákezdtem gyakorolni ezt a távirati stílust, az üveg alá préselt minta tanácsai szerint. „Nagy baj van: várunk. Pista". „Rettenetes dolog történt: miért nem írsz ? Ica". „Lábtörésedhez sok szerencsét kívánunk. Gusztiék". És így tovább, de nem folytatom. Vannak dolgok, amikkel nem illik, nem lehet tréfálni. Barátom kitöltötte az űrlapot, odaállt ő is az ablakhoz, de mielőtt átadta volna a tisztviselőnőnek a táviratot — aki, mint említettem, jónéhány méterre tartózkodott asztalától —, kísérletképpen megmutattam neki is az üveg alatt lapuló álhírt. Ugyanazt a hatást láttam rajta : elsápadt. Nyilván ő is ugyanazon nyomasztóan rátörő gondolatok elől akart szabadulni. (Folytatása az 5. oldalon) PANEK ZOLTÁN Hogyan táviratozzunk Világ proletárjai, egyesüljetekl ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XX. évfolyam 5934 tx. I 6 oldal óra 25 báni I 1966 dec. 1., csütörtök vitaillit« Terület-és városrendezés, műépítészeta mai követelmények tükrében Új negyedbe költözni, új üzemrészlegen dolgozni, új poliklinikára, színházba, moziba járni, új iskolába küldeni gyermekeinket, ma már megszokott velejárói mindennapos életünknek. S hovatovább egyre inkább azzá válik, hiszen az építkezésekre, ipari és szociális-kulturális beruházásokra szánt összegek egyre nagyobbak De vajon milyenné válnak, merre fejlődnek városaink. Mi dönti el fejlődési irányukat ? A IX. kongresszus dokumentumai ezen a téren is irányt mutattak s a műépítészek, építészek szintetizáló, kezdeményező és újító szellemükat bevetésével igyekeznek összeegyeztetni a lehetőségeket, szükségleteket, hogy a párt által megszabott feladatoknak megfelelően ésszerű, előremutató megoldásokat javasoljanak. Ilyen értelemben az Építészek Országos Szövetsége Hunyad-Dévai fiókjának közelmúltban megtartott plenáris ülésén, ahol a tartomány építészeti és városrendészeti kérdéseit vitatták meg, a hazai építészetben és városrendészetben érvényesülő, illetve helyet kereső elvek, irányzatok rendkívül érdekes tükre alakult ki. Ezért nem tartjuk érdektelennek visszatérni az eseményre és néhány kérdést intézve a plenáris egyes részvevőihez és bővebben tájékoztatni olvasóinkat. Kérdéseinkre válaszoltak : ENACHE CONSTANTIN műépítész-előadó tanár, a fővárosi I. Mincu Műépítészeti Intézet tudományos tanácsának titkára, GHEORGHIU ADRIAN műépítész, az I. Mincu Műépítészeti Intézet előadó tanára, HAVAS ANDRÁS, műépítész, a Maros-Magyar Autonóm tartomány DSAPC helyettes technikai igazgatója, IARENSCHI CONSTANTIN műépítész a Hunyad tartományi DSAPC igazgatója. — Úgy tudjuk, ön vezette azt a műépítészekből álló csoportot, amely felvázolta a tartomány első rendezési tervét. Véleménye szerint mi az ami jobban kikristályosodott és milyen újabb problémák születtek az évek folyamán ? — ADRIAN GHEORGHIU, műépítész : Valóban, 1949—1953 között az Építésügyi Minisztérium keretében megalakult egy kb. 50 tagú, neves építészekből, földrajz, közgazdaság, ipar, mezőgazdaság stb. területeken tevékenykedő szakemberekből álló csoport (V. Mihailescu, H. H. Stahl, V. Protopopescu, N. Radulescu stb.). A részletes tájékozódás során szerzett adatokat feldolgozva felvázoltuk a tartomány első rendezési tervét és megpróbáltuk tisztázni a területi kiterjedés kérdését. Tematika és módszerek szempontjából egyaránt úttörő munka volt ez. Hiszen akkor még nem álltak rendelkezésünkre sem ötéves sem távlati tervek. De, úgy vélekedtünk éppen az ilyen tanulmányok járulhatnak hozzá megalapozásukhoz. Munkánk eredményeként kétféle: járásonként és problémakörönként összeállított monográfiák születtek, a jövendőbeli területrendezés, a lakosság és a termelés közötti összhang megteremtése érdekében. Ezt a nagyarányú kutatómunkát, az adatok kritikai szellemben való feldolgozása, a problémák körvonalazása, valamint város és falurendezési megoldások, profilhozási javaslatok követték. Néhány éven keresztül (esetenként még ma is) ezek az adatok szolgáltatták az alapot több helység sőt egyes mikroregionális (Zsilvölgye, Hunyad, Páderem) rendezési tervek elkészítéséhez. Mindezt azért bocsátom előre, hogy levonhassak két általános érvényű következtetést. 1. Az új problémák nehezen hódítanak teret, de ott, ahol útjukat idejében előkészítették (az áttöréssel járó hátrányok ellenére) könnyebben behatolnak. Jellemző példa erre Hunyad tartomány, de különösen a Zsilvölgye rendezési folyamata. Ez különben egy új, határtudomány fejlődési folyamata is, és mint ilyen viszontagságokon megy keresztül. A munkánkkal kapcsolatban 1949—50-ben megfogalmazott fenntartások, miszerint mindez nem egyéb vesszőparipánál vagy, a Dimitrie Gusti iskolája által kezdeményezett szociológiai tanulmányok felújításánál, ma felületeseknek bizonyulnak. Célunk és módszereink dialektikus alkalmazását képezték annak a ma már tudományosan átértékelt és ilyenformán hasznos iskolának. 2. Minden területen szükséges olykor a visszapillantás ahhoz, hogy összefoglalhassunk, körvonalazhassunk bizonyos lehetőségeket, problémákat, javaslatokat. Anélkül, hogy megfelelő folytonosságom lenne e témakörben (nálunk építészeknél a problémákban való folytonosság egy külön probléma) a plenárisan megvitatottak alapján állíthatom ,az is visszapillantás, hogy a mai problémák, lehetőségek és tennivalók jó része nem új. Természetesen az elmúlt évek folyamán a tervszerű fejlődés következményeként sok minden rendeződött, vagy legalábbis megindult a rendezés folyamata. Egyes kérdések pontosabban körvonalazódtak. Többek között a tartomány komplex rendezési tervének szükségessége és egyes jelentősebb ipari központok fejlődési perspektívái. Mindehhez — most már vitathatatlanul — szükséges az emberi, építészeti, építkezési és termelési problémák összesítése, tanulmányozása. Ez egyik oka annak, hogy ma egyre gyakrabban esik szó a városszociológiáról, melynek tartalmát nem ártana figyelmesen megvizsgálni, ugyanis Új lakások a galaci figlina III. negyedben egész tartományok rendezéséről lévén szó, ez szükséges, de nem elég átfogó. — Hozzászólásában foglalkozott a jelenlegi rendezési terv tökéletesítésének szükségességével, ön szerint milyen elemeket kell tartalmaznia e tervnek ? — ENACHE CONSTANTIN műépítész: Úgy vélem, hogy a közlekedési (út, vasút) hálózat és községgazdálkodási rendszerének elemzése alapján kell pontosan megjelölni és egybehangolni — egymást fedve azt a három hálózatot, melyet döntő jelentőségűnek tartok egy átfogó területi szerkezet kialakításában: a termelő (ipari és mezőgazdasági) övezetek hálózatát, a helységek (városok és községek) hálózatát, a történelmi és jelenkori műemlékek hálózatát, melyek Lejegyezte : Inován Hajnal (Folytatása a 4. oldalon) A Funduleai Gamasabb öntözési , növénynemeslapna- és Ipariné- módszereket stb. A lés és növényvédevény-termesztési Kutatóintézetet joggal nevezhetnénk úgy is, hogy az új növényfajták bölcsője. Fennállása óta számos bőven termő növényfajtát és hibridet állítottak itt elő, kiváló biológiai tulajdonságokkal rendelkező elit- és hibrid vetőmagot termesztenek, módszereket dolgoztak és dolgoznak ki a talaj termőképességének, a szántóföldi növények valamint a legelők, kaszálók hozamának fokozására, kikísérletezik a legalkalnövénynemesítés terén nagy sikernek számít például az első hazai poliploid WMIMK 8931 cukorrépa fajták előállítása, az F 70 napraforgó, amely nagyobb hozamot ad a rajonált fajtánál, a számtalan nagyhozamú kettős hibrid kukoricák, továbbá a 457 B, a 495 C, és a 804 B őszibúza fajták, amelyek mind terméshozam, mind pedig minőség tekintetében felülmúlják a 301-es számú és a Ponca fajtákat. Nem terén, az intézet alapvető genetikai, fiziológiai, mikrobiológiai és növényvegyészeti, agrotechnológiai kutatásokat végez, a a kutatások során rádióizotópokat alkalmaz. A talajban és a növényben lévő mikroorganizmusok kölcsönhatásának tanulmányozása tekintetében is sokoldalú kutatásokat végeznek. Képünkön Doina Baba a talaj mikroorganizmusainak megállapítására végez kísérleteket. Joszip Broz Tito elvtárs látogatást tesz hazánkban Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának meghívására Joszip Broz Tito, Jugoszlávia SZSZK elnöke, a JKSZ elnöke december 1 és 3 között nem hivatalos látogatást tesz Románia Szocialista Köztársaságban. J. B. Tito elnököt elkíséri Mialko Todorovics, a JKSZ KB Végrehajtó Bizottságának titkára. Marko Nikezice külügyi államtitkár, a JKSZ KB tagja és Kiro Gligorov pénzügyi szövetségi titkár, a JKSZ KB tagja. 755. bányamozdony A szatmári Unió gépgyár munkásai a napokban befejezték a 755. bányamozdony szerelését. Az üzem öt évvel ezelőtt kezdte meg a bányamozdonyok gyártását. Az évek során a gyár dolgozói állandóan javították a mozdonyok minőségét. Az akkumulátortartály konstrukciójának módosításával elkerülték az elemek túl gyors elhasználódását, növelték a mozdony üzembiztonságát. Ugyanakkor egyes részegységek újratervezése révén bizonyos mozdonytípusok súlya 50—100 kilóval csökkent. Javították a mozdonyfülkét is, miáltal javultak a látási viszonyok. JÁTÉK A VÁLÁSSAL... NEM AZ ELSŐ ALKALOM, hogy szinte ugyanazzal az esettel találkozom: fiatal, egy-két éves házasok, alig néhány hónapos gyermekkel a válás útján vannak s a családot megbontó okok között a szülők beleavatkozása nagy súllyal esik a latba. Mindeddig fontolgattam : vajon, ha megírom, nem mérgesítem-e el még jobban a helyzetet . De, mivel ismétlem a jelenséggel nem először találkoztam, úgy éreztem: mégsem lehet szó nélkül hagyni, házasulandó fiatalok és felnőtt-gyermekes szülők okulására... A KISVÁROSBAN, ahol élnek, sokan emlékeznek a B. házaspárra, még jegyes korukból s későbbről, amikor, mint néhány hónapos házasok, együtt jártak. Mintapár — ez volt az általános vélemény. Fiatalok, szépek, házasságuk szerelemházasság — mi sem jobb bizonyíték arra, hogy jól indultak az életben mint, hogy néhány hónap múlva, amikor a fiatalasszony terhes maradt, nem is gondoltak arra, hogy ez a gyermek esetleg ne jöjjön világra... „Valósággal irigyeltem őket — meséli egy ismerősük — a férfi, mintha a jelenlétével is óvni, védeni akarta volna úgy vette körül asszonyát... Mindenhová együtt jártak, az utcán úgy elmerültek egymásban, hogy észre sem vették, mi van körülöttük.“ Az aszszony orvosasszisztens, megbecsült munkaerő. Egy súlyos operáción átesett páciense mondta, hogy csak hozzá jár kezelésre : „Olyan könynyű a keze, az én elmeszesedett vénámmal csak ő tud bánni.“ A férfi jogász, a néptanácson, ahol dolgozik, csak elismerően nyilatkoznak róla. És mégis : ma a törvényszéken válóperes doszár az ügyük, a beadás ideje : 1966 augusztusa — nem is egészen egy évre a házasságuk időpontjától... Hosszú beszélgetés végén, konklúzióképpen ezt mondta a férfi: „A feleségem csak húsz százalékban hibás a történtekért, nyolcvan százalékban az anyósomat hibáztatom , ő befolyásolta a lányát.“ Teljesen külön beszélgetésben ezt mondta az asszony: „A férjem legnagyobb hibája, hogy a szülei, pontosabban az édesanyja befolyása alatt áll, mindenben az ő véleménye szerint jár el.“ A hiba tehát kölcsönös s ezt egyik fél sem akarja, nem tudja elismerni. ★ DE MI IS TÖRTÉNT tulajdonképpen ? Amikor B.-ék összeházasodtak, a fiatalasszony szüleihez költöztek, közös megegyezéssel, az egyik szobába. Természetesnek tűnt — legalább is B .-nének, — hogy az édesanyja főz, hallgatólagosan leveszi válláról a házasélettel, az önálló háztartással járó ügyes-bajos dolgok jó részét. A férje viszont — igaz, nem szólt, hogy ne bontsa meg a békességet — nem volt elégedett ezzel a helyzettel, ő önálló életet akart. Lakást kérvényezett és néhány hónap múlva — (ezt tényleg nem sokan mondhatják el magukról s a megbecsülést tükrözi, amelyet a férfi munkahelyén élvez) — meg is kapták a két szoba összkomfortot, új lakónegyedben. Az elköltözés után azonban nem következett be az a harmónia, amire várni lehetett. Egy darabig még az asszony szüleinél étkeztek s ez nem volt túl ésszerű megoldás, mert a távolság nagy, sokszor nem tudtak együtt lenni az ebédnél. Ám, a fiatalasszony a jövőre nézve is úgy képzelte, hogy a kicsire is az édesanyja fog ügyelni. „Ezzel teljesen szétzilálódik az életünk, rengeteg időt vesztünk a jövés-menéssel, tulajdonképpen D. Mátray Erzsébet (Folytatása a 4. oldalon) ★ Mi történik a javaslatával képviselő elvtárs? Ha öreg tanárunkkal találkozunk, gyakran megesik, hogy Jóska helyett Pistát kiáltanak, hogy Erzsit összetévesztik Judittal. Persze hagyjuk,hogy folytassák, hisz azért egészen pontosan emlékeznek ők a tanítványra. Azt is tudják, melyik padban ültünk, mikor követtük el a legemlékezetesebb diákcsínyt. Legfennebb magunkban mosolyodunk el. S miért ne lehetnénk tíz percig pisták és Sanyik .. - diáktársaink voltak. Ezen jóskázás jutott eszembe a napokban, ahogy Kolozsvár város egyik köztiszteletnek örvendő néptanácsi képviselőjét hallgattam. Átiratai, jegyzetei, válaszok és jelentések között lapozgatva rendre összecserélte az írásban előterjesztett javaslatait, a szóban, a néptanácsi ülésszakokon elhangzottakkal, s a múlt évieket az ideiekkel. De ha emlékeztettem az időpontra, az ülésszak napirendjére, nyomban visszazökkent az eredeti kerékvágásba s Zoliiról tudta, hogy Zolii... A következő beszélgetést azonban már nem nyugtáztam ilyen vidám derűvel. Az évtizednyivel fiatalabb képviselő is cserélgetni kezdte az időpontokat és alkalmakat, mi több, a biztonság kedvéért azt javasolta: — Tessék fellapozni a jegyzőkönyveket, ott pontosan megtalálja mit és mikor javasoltam. Mureșan Vasile, az 1965 október 2-i ülésszakon, a közellátás gondjainak elemzése során, a helyzet jobbátétele érdekében azt javasolta: „A képviselő-választók találkozásakor sok érdekes kezdeményezés született. A dolgozók fontos javaslatokkal, elképzelésekkel rukkoltak ki. A végrehajtó bizottság nézzen utána az itt elhangzott javaslatoknak, kezdeményezéseknek“. Igaz, több mint egy év telt el azóta, hogy a harmadik ülésszakon magnetofonszalag rögzítette ezt a biztatást, javaslatot. De így is érthetetlen, hogy Mureșan elvtárs csak a „konkrétabb" kezdeményezésekre emlékezett. S az is, hogy Pekin Jan két elképzelése közül csak a fontosabbat memorizálja. Hisz az 1966 szeptember 20-án előterjesztett második javaslata is figyelemre méltó. A békéltető bizottságok irányítására, többoldalú támogatása végett képviselőcsoport megszervezését látta jónak, ötletes elképzelés volna. Ha... Ezt tartjuk a Dinescu Stelián egyik javaslatáról is. 1965 januárjában a helyiipari egységek gazdaságipénzügyi tevékenységének elemzése során, a második ülésszakon a többi között azt indítványozta, hogy a helyiipari egységek gyártsanak több keresett közszükségleti cikket. Hulladékanyagból. Szavakkal, érvekkel kardoskodott indítványa mellett. Akkor... 1966 novemberében emlékeztetni kellett rá... Oly sok a benyomás, a rögzíteni való, hogy az agy képtelen memorizálni még a rendkívüli alkalmakkor szóvá tett leglényegesebbeket is? A modern nagyvárosi élet következménye lenne mindez ? Tehetséges... De egyedüli válaszként mégsem fogadhatjuk el! Hisz az adott szónak, a szóban foglaltaknak az ember minden időben különös jelentőséget tulajdonított. Becsületszóra adni-venni lehet, a „megmondottam már egyszerinek a szülő nagyobb jelentőséget szokott tulajdonítani, mint a suhogó pálcának vagy mint az ajándéknak; szóban rögzített nagy fogadásokat emieget óráin a történelem tanár. A szónak nem szabad elröppennie, a szó nem lehet tiszavirág életű. S különösen ha javaslat láncolattá formálódik. S össze sem téveszthető mint az öreg tengerészek vihars kalandjai. Többre kell értékelni, hiszen az államvezetés legfőbb vezető fórumán, a néptanácsi ülésszakokon, a leghivatalosabb helyen hangzik el, egy adott város közigazgatásának legmagasabb szintjén. S a válaszok széles körének véleménytolmácsolásaként. Ez igazán sokra kötelezi a javaslat előterjesztőit Nemcsak arra, hogy koncentráljanak, alaposan felkészüljenek a napirenden szereplő kérdés tanulmányozására, hogy az elemzés során szavukat hallassák, hogy a leglényegesebb problémákat tegyék szóvá, hanem arra is, hogy az adott szót, a javaslattá gyúrt vélemény sorsát nyomon kövessék. Hisz az ülésszakokra nem mennek üres kézzel. Az utóbbi két év alatt elhangzott felszólalásaikat tanulmányozva határozottan állíthatjuk alapos tárgyismeret, mélyenszántó elemzési készség, segítő szándék és ügyszeretet, egyszóval felelősségteljes hozzáállás jellemezte beszédeiket. Rendszerint akkor kértek szót, ha fontos mondanivalójuk volt. S azt tanulságosan mondták el. Igaz, ebben a végrehajtó bizottság is segítette a képviselőket. A leglényegesebb problémákat, a megoldást sürgető ügyintézést előmozdító kérdéseket tárta az ülésszakok elé és jó beszámolók, bíráló és önbírálatra ösztönző hangvétel kíséretében. Egyszóval, igényelte a képviselők segítségét Adott pontig ! Nagyrészt az Ülésszakok zárszaváig... A képviselők „feledékenysége" ugyanis nem biológiai, a nagyvárosi ütemes élet sajátosságaiból fakadó túlhalmozódási vagy túlterhelési eredetű... Mi történt az Ülésszakon előterjesztett javaslatával, képviselő elvtárs? Milyen választ kapott rá? — ez utóbbira valamennyien és kategórikusan azt válaszolták semmilyet. Ha egyetértettek vele, ha nem, ha megoldhatónak találták, ha nem, ha gyakorlatba ültették, ha nem, ugyanaz a sors várt rájuk; elhallgatták a választ, a feledés homályát borították rá. Igen, még az életképesnek bizonyult kezdeményezésekre is. Kulcsár Ferenc a második ülésszakon például javasolta, hogy a végrehajtó bizottság vizsgálja fe Kolozsi Márton (Folytatása a 4. oldalon) TÁVIRATOK Chivu Stoica, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke a következő táviratot kapta Giuseppe Saragattól, az Olasz Köztársaság elnökétől. ..A magam és az olasz nép nevében meleg köszönetet mondok önnek, az Államtanácsnak és a román népnek az Olaszországot sújtott természeti csapás alkalmával tanúsított együttérzésért“. Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratot intézett Errol W. Barrow miniszterelnökhöz, s ebben őszintén üdvözli Barbados-sziget népét, boldogságot, és jólétet kíván a sziget függetlenségének kikiáltása alkalmából. . Munkába lépett a hóparancsnokság (Munkatársunktól). — Kedd reggelre fehérbe öltözött Brassó és környéke. A városban 30 centiméteres hótakaró borítja az utcákat, a hegyekben azonban a 45 centimétert is eléri az első hó vastagsága. A korai tél meglepetés volt ugyan, de nem érte készületlenül azokat a szerveket, amelyeknek a téli közlekedési akadályok elhárítása feladata. A néptanácsok községgazdálkodási osztálya keretében Brassó tartomány valamennyi rajonjában és városában már két hónappal ezelőtt megszervezték az úgynevezett hóparancsnokságokat. Szélcsendes, enyhe idő van, így a havazás nem okozott komoly gondokat. Nincsenek hótorlaszok, a lágy, nedves hó csak lassítja a közúti forgalmat. Brassóban már a hajnali órákban működésbe léptek a hóekék és eltakarították a havat a trolibuszok, autóbuszok útjából. A későbbi órákban a kisebb forgalmú utcákban folytatják munkájukat. Teherautókat állítottak be homok és só hordására, ha netalán síkossá válnának az utcák. Predeál-Brassó között már az éjszaka megindították a hóekéket, így a gépkocsik zavartalanul közlekedhettek az országúton. A Földvár-Brassó-i, a Brassó-Fundata-i és a Brassó-Pojána-i úton is szünet nélkül működik a hóeltakarító apparátus. A brassói hóparancsnokság kedden délben rögtönzött gyűlésen foglalkozott a legközelebbi tennivalókkal. LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGNEK Az Előre XX. évfolyam 5905 számában megjelent Telegdi Magda „Civilizáció“ (Egy utasszállító autóbusszal vidéken) című cikke, amely nagyon kellemesen lepett meg. Jóérzéssel vettem tudomásul, hogy elismerik munkámat és helyeslik azokat az eljárásokat, amelyekkel kellemesebbé szeretném tenni azt a pár órás társas utazást, amelyet egyesek hivatali kötelességből, mások pedig esetleg szórakozás céljából kocsimon tesznek meg. Jólesett ez a pár sor és ez az elismerés arra kötelez és késztet, hogy a jövőben még jobban dolgozzak és társaimat is arra ösztönözzem, hogy minél kellemesebbé tegyék utasaink számára az utazást. BEKSY SÁNDOR, a 31—Cl—961 számú gépkocsi vezetője