Előre, 1966. december (20. évfolyam, 5934-5960. szám)

1966-12-01 / 5934. szám

Újítók hete Resicán (Munkatársunktól. ) A resicai Kohászati Kombinátban a napok­ban rendezték meg az újítók hetét. A részlegek és osztályok közötti tapasztalatcserét, az újítók nép­szerűsítését, a mozgalom kiszéle­sítését szolgáló rendezvény álta­lános érdeklődés közepette zajlott le. A kohászok, hengerészek és a szakmunkásai, mű­ködött egyébként, vannak újítók. Az újítást jegyezték be a műszaki irodáján. En­nek több mint felét alkalmazzák a termelésben, ami évente, előre­számított adatok szerint 5 500 000 lej megtakarítást eredményez. kombinát más szaki káderei szép számban idén 273 kombinát Jóelőre kijelentem: nem szeretek táviratozni, nem szeretek távira­tot kapni. Nemcsak azért és nem elsősorban, mert nemrégiben ol­vastam valahol, hogy egy hírt kí­sérleti úton nagyobb távolságra autóval, postagalambbal és táv­írón próbáltak eljuttatni a cím­zetthez; akár hiszik, akár nem, az autó érkezett elsőnek célba. Nem a távirat lassúsága ellen van ki­fogásom, még csak nem is az úgy­nevezett távirati stílus ellen, amelynek közismert tömörségét nem ártana írásaimban is meg­valósítanom. Számomra a távirat ha nem is mindig rosszat, rendsze­rint nem jelent jót; egy kicsit félek tőle, akárcsak a költő, aki egye­nesen puskagolyóhoz hasonlítja, a­­mely nyílegyenesen célba vette a címzettet, könyörtelenül eléri. Tíz ujjamon össze tudnám számolni, hány táviratot küldtem életemben. Kézirat-sürgetőt viszont annál töb­bet kaptam. Ha a távirattal magával nincs, mi dolgom tehát az elméletével, pontosabban a távirat-fogalmazás módjával ? Viszolyogva nyúlok az egész kérdéshez, de nem térhetek ki előle. Marosvásárhelyen lát­tam egy minta­táviratot, amely bár nem nekem szólt, illetve nem­csak nekem, valósággal szíven­­ütött. Egy barátomat kísértem el a postára, aki táviratozni akart fe­leségének. Amíg a mondandóját fo­galmazta, sűrítget­­te, nekem volt időm körülnézni a helyiségben. Kü­lönösen, hogy az „illetékes" tiszt­viselőnő az ablak előtti hosz­­szas ácsorgásomat is a legtel­jesebb lelki nyugalommal hagyta érlelődni; egy kolleganőjével — éppen nem távirati stílusban — beszélte meg valami jópofa társas összejövetel cuki dolgait. Ekkor esett pillantásom a kö­nyöklő párkány üveglapja alá he­lyezett, szabályosan kitöltött, mintegy mintául szolgáló távirat­ra. Ostobán riasztó szövegével ta­lán valamennyi ember számára a legdöbbenetesebb hírt préselték az üveg alá: „Gyere azonnal, anya súlyos beteg". Bénult ijedelemmel bámultam a szöve­get. És bár tud­tam, hogy ez csak amolyan minta — érték nélkül —, tudtam, hogy nem nekem címezték, hiszen az aláírás is ismeretlen, már nem te­hettem semmit. A hír elért. Nem tudtam levenni róla a tekintetem, nem folytatom, mire gondoltam , gondolataim aggódó sebességgel száguldottak haza. Nem hiszem, hogy más másképpen lenne ezzel, ha ezt a táviratot megpillantja. Meggyőződésem szerint egyálta­lán senki nem tudja közönyösen azt tanulmányozni rajta, hogyan töltsön ki egy távirati űrlapot. A szavaknak hatalmuk van, még ilyen akaratlan formában is. Furcsa dolog történt ekkor ve­lem. Barátom még mindig a maga táviratát írta, a tisztviselőnő újabb s újabb részleteket adott elő a teg­nap esti múriról — én, talán hogy elűzzem az iménti váratlan szo­rongásomat, hozzákezdtem gyako­rolni ezt a távirati stílust, az üveg alá préselt minta tanácsai szerint. „Nagy baj van: várunk. Pista". „Rettenetes dolog történt: miért nem írsz ? Ica". „Lábtörésedhez sok szerencsét kívánunk. Gusztiék". És így tovább, de nem folytatom. Vannak dolgok, amikkel nem il­lik, nem lehet tréfálni. Barátom kitöltötte az űrlapot, odaállt ő is az ablakhoz, de mielőtt átadta volna a tisztviselőnőnek a távira­tot — aki, mint említettem, jóné­­hány méterre tartózkodott aszta­lától —, kísérletképpen megmutat­tam neki is az üveg alatt lapuló álhírt. Ugyanazt a hatást láttam rajta : elsápadt. Nyilván ő is ugyanazon nyomasztóan rátörő gondolatok elől akart szabadulni. (Folytatása az 5. oldalon) PANEK ZOLTÁN Hogyan táviratozzunk Világ proletárjai, egyesüljetekl ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XX. évfolyam 5934 tx. I 6 oldal óra 25 báni I 1966 dec. 1., csütörtök vitaillit« Terület-és város­­rendezés, műépítészet­­a mai követelmények tükrében Új negyedbe költözni, új üzemrészlegen dolgozni, új poliklinikára, szính­ázba, moziba járni, új iskolába küldeni gyermekeinket, ma már megszokott velejárói mindennapos életünknek. S hovato­vább egyre inkább azzá válik, hiszen az építkezésekre, ipari és szociális-kulturális beruházásokra szánt összegek egyre nagyobbak De vajon milyenné válnak, merre fejlődnek városaink. Mi dönti el fejlődési irányukat ? A IX. kongresszus dokumentumai ezen a téren is irányt mutattak s a műépítészek, építészek szintetizáló, kezdeményező és újító szellemük­­at bevetésével igyekeznek összeegyeztetni a lehetősé­geket, szükségleteket, hogy a párt által megszabott feladatoknak megfelelően ésszerű, előremuta­tó megoldásokat javasoljanak. Ilyen értelemben az Építészek Országos Szövetsége Hunyad-Déva­i fiókjának közelmúltban megtartott plenáris ülésén, ahol a tartomány építészeti és városrendészeti kérdéseit vitatták meg, a hazai építészetben és városrendészetben érvényesülő, illetve helyet kereső elvek, irányzatok rend­kívül érdekes tükre alakult ki. Ezért nem tartjuk érdektelennek visszatérni az eseményre és néhány kérdést intézve a plenáris egyes részvevőihez és bővebben tájékoztatni olvasóinkat. Kérdéseinkre­­ válaszoltak : ENACHE CONSTANTIN műépítész-előadó tanár, a fővárosi I. Mincu Műépítészeti Intézet tudományos tanácsának titkára, GHEORGHIU ADRIAN műépítész, az I. Mincu Műépítészeti Intézet előadó tanára, HAVAS ANDRÁS, műépítész, a Maros-Magyar Auto­nóm tartomány DSAPC helyettes technikai igazgatója, IARENSCHI CONSTANTIN műépítész a Hu­nyad tartományi DSAPC igazgatója. — Úgy tudjuk, ön vezette azt a műépítészekből álló csoportot, amely felvázolta a tartomány első rendezési tervét. Vélemé­nye szerint mi az ami jobban kikristályosodott és milyen újabb problémák születtek az évek folyamán ? — ADRIAN GHEORGHIU, mű­építész : Valóban, 1949—1953 kö­zött az Építésügyi Minisztérium keretében megalakult egy kb. 50 tagú, neves építészekből, földrajz, közgazdaság, ipar, mezőgazdaság stb. területeken tevékenykedő szakemberekből álló csoport (V. Mihailescu, H. H. Stahl, V. Proto­­popescu, N. Radulescu stb.). A részletes tájékozódás során szerzett adatokat feldolgozva felvázoltuk a tartomány első rendezési tervét és megpróbáltuk tisztázni a területi kiterjedés kérdését. Tematika és módszerek szem­pontjából egyaránt úttörő munka volt ez. Hiszen akkor még nem áll­tak rendelkezésünkre sem ötéves sem távlati tervek. De, úgy véle­kedtünk éppen az ilyen tanulmá­nyok járulhatnak hozzá megalapo­zásukhoz. Munkánk eredményeként kétfé­le: járásonként és problémakörön­ként összeállított monográfiák születtek, a jövendőbeli terület­­rendezés, a lakosság és a termelés közötti összhang megteremtése ér­dekében. Ezt a nagyarányú kutató­munkát, az adatok kritikai szel­lemben való feldolgozása, a prob­lémák körvonalazása, valamint város és falurendezési megoldá­sok, profilh­ozási javaslatok követ­ték. Néhány éven keresztül (ese­tenként még ma is) ezek az adatok szolgáltatták az alapot több hely­ség sőt egyes mikroregionális (Zsilvölgye, Hunyad, Páderem­) rendezési tervek elkészítéséhez. Mindezt azért bocsátom előre, hogy levonhassak két általános ér­vényű következtetést. 1. Az új problémák nehezen hó­dítanak teret, de ott, ahol útjukat idejében előkészítették (az áttö­­réssel járó hátrányok ellenére) könnyebben behatolnak. Jellemző példa erre Hunyad tartomány, de különösen a Zsilvölgye rendezési folyamata. Ez különben egy új, határtudomány fejlődési folyamata is, és mint ilyen viszontagságokon megy keresztül. A munkánkkal kapcsolatban 1949—50-ben meg­fogalmazott fenntartások, misze­rint mindez nem egyéb vesszőpari­pánál vagy, a Dimitrie Gusti isko­lája által kezdeményezett szocioló­giai tanulmányok felújításánál, ma felületeseknek bizonyulnak. Cé­lunk és módszereink dialektikus al­kalmazását képezték annak a ma már tudományosan átértékelt és ilyenformán hasznos iskolának. 2. Minden területen szükséges olykor a visszapillantás ahhoz, hogy összefoglalhassunk, körvona­lazhassunk bizonyos lehetőségeket, problémákat, javaslatokat. Anél­kül, hogy megfelelő folytonossá­gom lenne e témakörben (nálunk építészeknél a problémákban való folytonosság egy külön probléma) a plenárisan megvitatottak alap­ján állíthatom ,az is visszapillan­tás­, hogy a mai problémák, lehe­tőségek és tennivalók jó része nem új. Természetesen az elmúlt évek folyamán a tervszerű fejlődés kö­vetkezményeként sok minden ren­deződött, vagy legalábbis megin­dult a rendezés folyamata. Egyes kérdések pontosabban körvona­lazódtak. Többek között a tarto­mány komplex rendezési tervé­nek szükségessége és egyes jelen­tősebb ipari központok fejlődési perspektívái. Mindehhez — most már vitathatatlanul — szükséges az emberi, építészeti, építkezési és termelési problémák összesítése, tanulmányozása. Ez egyik oka an­nak, hogy ma egyre gyakrabban esik szó a város­szociológiáról, melynek tartalmát nem ártana fi­gyelmesen megvizsgálni, ugyanis Új lakások a galaci figlina III. negyedben egész tartományok rendezéséről lé­vén szó, ez szükséges, de nem elég átfogó. — Hozzászólásában foglalko­zott a jelenlegi rendezési terv tökéletesítésének szükségessé­gével, ön szerint milyen eleme­ket kell tartalmaznia e terv­nek ? — ENACHE CONSTANTIN mű­építész: Úgy vélem, hogy a közle­kedési (út, vasút) hálózat és köz­séggazdálkodási rendszerének elem­zése alapján kell pontosan megje­lölni és egybehangolni — egymást fedve azt a három hálózatot, me­lyet döntő jelentőségűnek tartok egy átfogó területi szerkezet kiala­kításában: a termelő (ipari és me­zőgazdasági) övezetek hálózatát, a helységek (városok és községek) hálózatát, a történelmi és jelen­kori műemlékek hálózatát, melyek Lejegyezte : Inován Hajnal (Folytatása a 4. oldalon) A Funduleai Ga­­masabb öntözési , növénynemesl­­apna- és Ipariné- módszereket stb. A lés és növényvéde­vény-termesztési Ku­tatóintézetet joggal nevezhetnénk úgy is, hogy az új növény­fajták bölcsője. Fenn­állása óta számos bőven termő növény­fajtát és hibridet ál­lítottak itt elő, kivá­ló biológiai tulajdon­ságokkal rendelkező elit- és hibrid vető­magot termesztenek, módszereket dolgoz­tak és dolgoznak ki a talaj termőképes­ségének, a szántó­földi növények vala­mint a legelők, ka­szálók hozamának fokozására, kikísér­­letezik a legalkal­növénynemesítés te­rén nagy sikernek számít például az el­ső hazai poliploid WM­IMK 8931 cukor­répa fajták előállí­tása, az F 70 napra­forgó, amely na­gyobb hozamot ad a rajonált fajtánál, a számtalan nagyho­­zamú kettős­ hibrid kukoricák, továbbá a 457 B, a 495 C, és a 804 B őszibúza faj­ták, amelyek mind terméshozam, mind pedig minőség tekin­tetében felülmúlják a 301-es számú és a Ponca fajtákat. Nem terén, az intézet alapvető genetikai, fiziológiai, mikrobio­lógiai és növényve­gyészeti, agrotechno­­lógiai kutatásokat végez, a a kutatások során rádióizotópo­­kat alkalmaz. A ta­lajban és a növény­ben lévő mikroor­­­ganizmusok kölcsön­hatásának tanulmá­nyozása tekintetében is sokoldalú kutatá­sokat végeznek. Ké­pünkön Doina Baba a talaj mikroorga­nizmusainak megál­lapítására végez kí­sérleteket. Joszip Broz Tito elvtárs látogatást tesz hazánkban Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt Központi Bizott­sága főtitkárának meghívására Jo­szip Broz Tito, Jugoszlávia SZSZK elnöke, a JKSZ elnöke december 1 és 3 között nem hivatalos látoga­tást tesz Románia Szocialista Köz­társaságban. J. B. Tito elnököt elkíséri Mial­­ko Todorovics, a JKSZ KB Végre­hajtó Bizottságának titkára. Mar­ko Nikezice külügyi államtitkár, a JKSZ KB tagja és Kiro Gligorov pénzügyi szövetségi titkár, a JKSZ KB tagja. 755. bányamozdony A szatmári Unió gépgyár mun­kásai a napokban befejezték a 755. bányamozdony szerelését. Az üzem öt évvel ezelőtt kezdte meg a bányamozdonyok gyártását. Az évek során a gyár dolgozói ál­landóan javították a mozdonyok minőségét. Az akkumulátortartály konstrukciójának módosításával elkerülték az elemek túl gyors el­használódását, növelték a moz­dony üzembiztonságát. Ugyanak­kor egyes részegységek újraterve­zése révén bizonyos mozdonytípu­­sok súlya 50—100 kilóval csök­kent. Javították a mozdonyfülkét is, miáltal javultak a látási viszo­nyok. JÁTÉK A VÁLÁSSAL... NEM AZ ELSŐ ALKALOM, hogy szinte ugyanazzal az esettel találkozom: fiatal, egy-két éves házasok, alig néhány hónapos gyer­mekkel a válás útján vannak s a családot megbontó okok között a szülők beleavatkozása nagy súllyal esik a latba. Mindeddig fontolgat­tam : vajon, ha megírom, nem mérgesítem-e el még jobban a hely­zetet . De, mivel ismétlem a jelen­séggel nem először találkoztam, úgy éreztem: mégsem lehet szó nélkül hagyni, házasulandó fiata­lok és felnőtt-gyermekes szülők okulására... A KISVÁROSBAN, ahol élnek, sokan emlékeznek a B. házaspárra, még jegyes korukból s későbbről, amikor, mint néhány hónapos há­zasok, együtt jártak. Minta­pár — ez volt az általános vélemény. Fia­talok, szépek, házasságuk szere­lemházasság — mi sem jobb bizo­nyíték arra, hogy jól indultak az életben mint, hogy néhány hónap múlva, amikor a fiatalasszony ter­hes maradt, nem is gondoltak arra, hogy ez a gyermek esetleg ne jöj­jön világra... „Valósággal irigyel­tem őket — meséli egy ismerősük — a férfi, mintha a jelenlétével is óvni, védeni akarta volna úgy vet­te körül asszonyát... Mindenhová együtt jártak, az utcán úgy elme­rültek egymásban, hogy észre sem vették, mi van körülöttük.“ Az asz­­szony orvosasszisztens, megbecsült munkaerő. Egy súlyos operáción átesett páciense mondta, hogy csak hozzá jár kezelésre : „Olyan köny­­nyű a keze, az én elmeszesedett vénámmal csak ő tud bánni.“ A férfi jogász, a néptanácson, ahol dolgozik, csak elismerően nyilat­koznak róla. És mégis : ma a törvényszéken válóperes doszár az ügyük, a bea­dás ideje : 1966 augusztusa — nem is egészen egy évre a házasságuk időpontjától... Hosszú beszélgetés végén, konk­lúzióképpen ezt mondta a férfi: „A feleségem csak húsz százalék­ban hibás a történtekért, nyolcvan százalékban az anyósomat hibáz­tatom , ő befolyásolta a lányát.“ Teljesen külön beszélgetésben ezt mondta az asszony: „A férjem legnagyobb hibája, hogy a szülei, pontosabban az édesanyja befolyá­sa alatt áll, mindenben az ő véle­ménye szerint jár el.“ A hiba tehát kölcsönös s ezt egyik fél sem akarja, nem tudja elismerni. ★ DE MI IS TÖRTÉNT tulajdon­képpen ? Amikor B.-ék összeháza­sodtak, a fiatalasszony szüleihez költöztek, közös megegyezéssel, az egyik szobába. Természetesnek tűnt — legalább is B .-nének, — hogy az édesanyja főz, hallgatóla­gosan leveszi válláról a házasélet­­tel, az önálló háztartással járó ü­­gyes-bajos dolgok jó részét. A férje viszont — igaz, nem szólt, hogy ne bontsa meg a békességet — nem volt elégedett ezzel a helyzettel, ő önálló életet akart. Lakást kérvé­nyezett és néhány hónap múlva — (ezt tényleg nem sokan mondhat­ják el magukról s a megbecsülést tükrözi, amelyet a férfi munkahe­lyén élvez) — meg is kapták a két szoba összkomfortot, új lakóne­gyedben. Az elköltözés után azon­ban nem következett be az a har­mónia, amire várni lehetett. Egy darabig még az asszony szüleinél étkeztek s ez nem volt túl ésszerű megoldás, mert a távolság nagy, sokszor nem tudtak együtt lenni az ebédnél. Ám, a fiatalasszony a jö­vőre nézve is úgy képzelte, hogy a kicsire is az édesanyja fog ügyel­ni. „Ezzel teljesen szétzilálódik az életünk, rengeteg időt vesztünk a jövés-menéssel, tulajdonképpen D. Mátray Erzsébet (Folytatása a 4. oldalon) ★ Mi történik a javaslatával képviselő elvtárs? Ha öreg tanárunkkal találko­zunk, gyakran megesik, hogy Jós­ka helyett Pistát kiáltanak, hogy Erzsit összetévesztik Judittal. Per­sze hagyjuk,­hogy folytassák, hisz azért egészen pontosan emlékez­nek ők a tanítványra. Azt is tud­ják, melyik padban ültünk, mikor követtük el a legemlékezetesebb diákcsínyt. Legfennebb magunk­ban mosolyodunk el. S miért ne le­hetnénk tíz percig pisták és Sa­nyik .. - diáktársaink voltak. Ezen jóskázás jutott eszembe a napok­ban, ahogy Kolozsvár város egyik köztiszteletnek örvendő néptanácsi képviselőjét hallgattam. Átiratai, jegyzetei, válaszok és jelentések között lapozgatva rendre összecse­rélte az írásban előterjesztett ja­vaslatait, a szóban, a néptanácsi ülésszakokon elhangzottakkal, s a múlt évieket az ideiekkel. De ha emlékeztettem az időpontra, az ülésszak napirendjére, nyomban visszazökkent az eredeti kerékvá­gásba s Zoliiról tudta, hogy Zolii... A következő beszélgetést azon­ban már nem nyugtáztam ilyen vi­dám derűvel. Az évtizednyivel fia­talabb képviselő is cserélgetni kezdte az időpontokat és alkalma­kat, mi több, a biztonság kedvéért azt javasolta: — Tessék fellapozni a jegyző­könyveket, ott pontosan megtalál­ja mit és mikor javasoltam. Mureșan Vasile, az 1965 október 2-i ülésszakon, a közellátás gond­jainak elemzése során, a helyzet jobbátétele érdekében azt javasol­ta: „A képviselő-választók talál­kozásakor sok érdekes kezdemé­nyezés született. A dolgozók fontos javaslatokkal, elképzelésekkel ruk­koltak ki. A végrehajtó bizottság nézzen utána az itt elhangzott ja­vaslatoknak, kezdeményezéseknek“. Igaz, több mint egy év telt el azóta, hogy a harmadik ülésszakon magnetofonszalag rögzítette ezt a biztatást, javaslatot. De így is ért­hetetlen, hogy Mureșan elvtárs csak a „konkrétabb" kezdeménye­zésekre emlékezett. S az is, hogy Pek­in J­an két elképzelése közül csak a fontosabbat memorizálja. Hisz az 1966 szeptember 20-án elő­terjesztett második javaslata is fi­gyelemre méltó. A békéltető bi­zottságok irányítására, többoldalú támogatása végett képviselő­cso­port megszervezését látta jónak, ötletes elképzelés volna. Ha... Ezt tartjuk a Dinescu Stelián egyik javaslatáról is. 1965 januárjában a helyiipari egységek gazdasági­pénzügyi tevékenységének elemzé­se során, a második ülésszakon a többi között azt indítványozta, hogy a helyiipari egységek gyárt­sanak több keresett közszükség­leti cikket. Hulladékanyagból. Szavakkal, érvekkel kardoskodott indítványa mellett. Akkor... 1966 novemberében emlékeztetni kel­lett rá... Oly sok a benyomás, a rögzíte­ni való, hogy az agy képtelen me­­morizálni még a rendkívüli alkal­makkor szóvá tett leglényegeseb­beket is? A modern nagyvárosi élet következménye lenne mind­ez ? Tehetséges... De egyedüli vá­laszként mégsem fogadhatjuk el! Hisz az adott szónak, a szóban foglaltaknak az ember minden idő­ben különös jelentőséget tulajdo­nított. Becsületszóra adni-venni le­het, a „megmondottam már egy­szerinek a szülő nagyobb jelentő­séget szokott tulajdonítani, mint a suhogó pálcának vagy mint az ajándéknak; szóban rögzített nagy fogadásokat emieget óráin a törté­nelem tanár. A szónak nem sza­bad elröppennie, a szó nem lehet tiszavirág életű. S különösen ha javaslat láncolattá formálódik. S össze sem téveszthető mint az öreg tengerészek vihars kalandjai. Többre kell értékelni, hiszen az államvezetés legfőbb vezető fóru­mán, a néptanácsi ülésszakokon, a leghivatalosabb helyen hangzik el, egy adott város közigazgatásá­nak legmagasabb szintjén. S a vá­laszok széles körének vélemény­tolmácsolásaként. Ez igazán sokra kötelezi a javaslat előterjesztőit Nemcsak arra, hogy koncentrálja­nak, alaposan felkészüljenek a napirenden szereplő kérdés tanul­­mányozására, hogy az elemzés so­rán szavukat hallassák, hogy a leglényegesebb problémákat te­gyék szóvá, hanem arra is, hogy az adott szót, a javaslattá gyúrt véle­mény sorsát nyomon kövessék. Hisz az ülésszakokra nem mennek üres kézzel. Az utóbbi két év alatt elhangzott felszólalásaikat tanul­mányozva határozottan állíthatjuk­ alapos tárgyismeret, mélyenszántó elemzési készség, segítő szándék és ügyszeretet, egyszóval felelős­ségteljes hozzáállás jellemezte be­szédeiket. Rendszerint akkor kér­tek szót, ha fontos mondanivaló­juk volt. S azt tanulságosan mond­ták el. Igaz, ebben a végrehajtó bizottság is segítette a képviselő­ket. A leglényegesebb problémá­kat, a megoldást sürgető ügyinté­zést előmozdító kérdéseket tárta az ülésszakok elé és jó beszámo­lók, bíráló és önbírálatra ösztönző hangvétel kíséretében. Egyszóval, igényelte a képviselők segítségét Adott pontig ! Nagyrészt az Ülésszakok zárszaváig... A kép­viselők „feledékenysége" ugyanis nem biológiai, a nagyvárosi üte­mes élet sajátosságaiból fakadó túlhalmozódási vagy túlterhel­ési eredetű... Mi történt az Ülésszakon előter­jesztett javaslatával, képviselő elvtárs? Milyen választ kapott rá? — ez utóbbira valamennyien és kategórikusan azt válaszolták­ semmilyet. Ha egyetértettek vele, ha nem, ha megoldhatónak talál­ták, ha nem, ha gyakorlatba ültet­ték, ha nem, ugyanaz a sors várt rájuk; elhallgatták a választ, a fe­ledés homályát borították rá. Igen, még az életképesnek bizonyult kezdeményezésekre is. Kulcsár Ferenc a második ülés­szakon például javasolta, hogy a végrehajtó bizottság vizsgálja fe­ Kolozsi Márton (Folytatása a 4. oldalon) TÁVIRATOK Chivu Stoica, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke a következő táviratot kapta Giuseppe Saragattól, az Olasz Köz­társaság elnökétől. ..A magam és az olasz nép nevében meleg köszö­netet mondok önnek, az Államtanácsnak és a román népnek az Olasz­országot sújtott természeti csapás alkalmával tanúsított együttérzésért“. Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke táviratot intézett Errol W. Barrow miniszterelnökhöz, s ebben őszintén üdvözli Barbados-sziget népét, boldogságot, és jólétet kíván a sziget függetlenségének kikiáltása alkalmából. .­­ Munkába lépett­­ a hóparancsnokság (Munkatársunktól). — Kedd reg­gelre fehérbe öltözött Brassó és környéke. A városban 30 centi­­méteres hótakaró borítja az utcá­kat, a hegyekben azonban a 45 centimétert is eléri az első hó vastagsága. A korai tél meglepe­tés volt ugyan, de nem érte ké­születlenül azokat a szerveket, a­­melyeknek a téli közlekedési aka­dályok elhárítása feladata. A néptanácsok községgazdálkodási osztálya keretében Brassó tarto­mány valamennyi rajonjában és városában már két hónappal eze­lőtt megszervezték az úgynevezett hóparancsnokságokat. Szélcsendes, enyhe idő van, így a havazás nem okozott komoly gondokat. Nincsenek hótorlaszok, a lágy, nedves hó csak lassítja a közúti forgalmat. Brassóban már a hajnali órákban működésbe lép­tek a hóekék és eltakarították a havat a trolibuszok, autóbuszok útjából. A későbbi órákban a ki­sebb forgalmú utcákban folytatják munkájukat. Teherautókat állítot­tak be homok és só hordására, ha netalán síkossá válnának az ut­cák. Predeál-Brassó között már az éjszaka megindították a hóekéket, így a gépkocsik zavartalanul köz­lekedhettek az országúton. A Föld­­vár-Brassó-i, a Brassó-Fundata-i és a Brassó-Pojána-i úton is szü­net nélkül működik a hóeltakarí­tó apparátus. A brassói hóparancsnokság ked­den délben rögtönzött gyűlésen foglalkozott a legközelebbi tenni­valókkal. LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGNEK Az Előre XX. évfolyam 5905 számában megjelent Telegdi Magda „Civilizáció“ (Egy utas­szállító autóbusszal vidéken) című cikke, amely nagyon kel­lemesen lepett meg. Jóérzéssel vettem tudomásul, hogy elismerik munkámat és helyeslik azokat az eljárásokat, amelyekkel kellemesebbé sze­retném tenni azt a pár órás társas utazást, amelyet egye­sek hivatali kötelességből, má­sok pedig esetleg szórakozás céljából kocsimon tesznek meg. Jólesett ez a pár sor és ez az elismerés arra kötelez és kész­tet, hogy a jövőben még job­ban dolgozzak és társaimat is arra ösztönözzem, hogy minél kellemesebbé tegyék utasaink számára az utazást. BEKSY SÁNDOR, a 31—Cl—961 számú gépkocsi vezetője

Next