Előre, 1967. június (21. évfolyam, 6088-6113. szám)

1967-06-01 / 6088. szám

Gyermekek ›› Jó dolog az, hogy minden esz- SS­tendőben egy napon, mindenütt a ›› világon egyszerre gondolunk a ›› gyermekeinkre. Persze, melyik ›› szülő ne gondolna naponta vagy éppen minden órában, néha min­is­den pillanatban a gyermekére ? ›› Figyeli valamennyi lépését és )) szavát, olvas a tekintetéből, meg­­›› érzi a hangulatát, örömét és bá­­­­­natát. De mindezt magánügyként­­ teszi, tekinti. Más ez a mai gon- SS­d,olajunk, egybecsendülő. Embe­r› rek, akik soha nem látták egy­et mást, óceánok választják el őket is vagy csak egy keskeny folyó, ›› emberek, akik különben más-más­ok foglalkozást űznek, talán külön­ös köző a véleményük a világ folga­­sá­sáról, eltérő az ízlésük, mások a­­ terveik, mind-mind egyképpen­­felelnének, ha sorra valamenn­yi­nyiüknek feltehetném, a kérdést: « milyen jövőt kívánnak és szán­­­á­nak gyermekeiknek ? Békés bol­­­­dogulást — így felelnének. Senki !­­s­­se mondaná másként. Számíta­­nak az árnyalatok is, hogyne, de a lényeg mégis csak az, hogy a­­ gyermekekért érzett felelősség és a gond jegyében találkozni tud­­ minden szülő, az egész emberiség­ . A nemzetközi gyermeknapnak e­zt a mindig újra felismert jel-s­ó képe. Ez hívta létre, tette meg­­ ünneppé. Maguk a gyermekek­­ keveset értenek meg abból, hogy­­ június elsején őket köszöntjü­k. ) Rollerversenyeken mérkőznek­­ meg, élvezik a küzdelem hangu­­­­­atát. Nem is annyira a győzele­­­­mért, ők még a küzdelem kedvé­ért állnak ki. És a világ legtermé-­­­szetesebb dolgaként veszik tudó- SS másul, hogy ezen a napon több ‹› csokoládét majszolhatnak el, ¿› igen, még távoli ismerősöktől, né- ÍS ha idegenektől is kapnak. És ta- lán fel sem tűnik nekik, hogy ezen a napon a becéző szó is több, S› valahogy az egész levegő mele- ›'› gebb körülöttük. SS Ők ennek a napnak a főszerep- ‹› lői és ösztönös hősei. Tudatos hő- 77 se pedig a gondolat, amely létre hívta: a béke, a barátság, a né- 5› pék és emberek közötti megértés 77 szép eszménye. SS Tájainkon ez az eszmény szám- ‹­ vetésre késztet, egyénileg és tár­ z­­sadalmilag is: mit tettünk, mit ›› tehetnénk többet a gyermekekért ›› Számokat idézhetnék, de hiszen e7 ismerjük a szocialista állam, a SS Román Kommunista Párt f­ondos­­kodásának tényeit, a szülőottho­ ›~ nokra, napközikre, iskolásokra­­ fordított összeget. És ezek az ösz-­­‹ szegek állandóan növekednek, a társadalom gondjának és felelős- $S ségének jeleként. Inkább a ma- A­gunk egyéni számvetésére emlé- ›› keztetnék, a szeretetre és szigor- ›› ra, a fegyelemre és felelősségre,­­/ a példaadásra és nevelőszóra amit ›› gyerekeink számára az egész nép ›› elvár tőlünk. S ami egyáltalán ›› nem magánügy, hanem része a SS társadalom jövőtépítő munkája­ ›› nak.­­( Június elseje azért is a gyér- SS bekek ünnepe, hogy mi, szülők ›› ezen újólag elgondolkozhassunk. ›› Beke György TÁVIRAT F Őexcellenciája HABIB BURCIBA úrnak, a Tunéziai Köztársaság elnökének TUNISZ A Tunéziai Köztársaság Nemzeti Napja alkalmából Románia Szocia­lista Köztársaság Államtanácsa, a román kormány és a magam nevében kérem Excellenciádat, fogadja szívélyes üdvözletemet és legmelegebb jó­kívánságaimat. Jólétet és haladást kívánok a baráti tunéziai népnek. Kifejezem meggyőződésemet, hogy Románia és Tunézia kapcsolatai szüntelenül fejlődni fognak a két nép és a világbéke érdekében. CHIVU STOICA, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke Tudom, tudom. Az igazat és csakis az igazat, mert a hamis ta­­núzást törvény bünteti. (Na majd éppen a'törvényszék­kel akasztanék egyébként' is ten­gelyt). A tényeket és csakis a té­nyeket. (Én, kérem, mindig a tőlem telhető rokonszenvvel figyeltem a törvényszék igazságosztó munká­ját. Sőt, csodálattal, igen, és res­telltem magam azon polgártársaim helyett, akik mindent megtesznek, csak hogy véget nem érő pereikkel és patvaraikkal elrabolják a bíró­ság drága idejét, és embertársaik drága idejét, igen.­ Tessék csak kérdezni, tisztelt bí­róság, hiszen azért vagyok itt, el­­kéredzkedtem a munkahelyemről, elengedtek, hogy majd kipótolom, de látom, hogy önök ezt az egész ügyet nálam jobban ismerik. Hogy fenntartom-e az eredeti feljelentést és az igényt ? Hát persze, a gyerek kabátját tényleg ellopták az is­kolai öltözőből, itt hallom, hogy ez a rabruhás férfi lopta el, megfog­ták, bevallotta, bravó, milícia , azaz pardon a bizalmaskodásért. Önök igazságosan akarnak ítélni, érthető ezért hozzam el a bizonyí­tékaimat, hogy milyen kabát volt és mennyit ért. Jó, természetesen, felhajtok én minden bizonyítékot. Két hét alatt van rá időm, a követ­kező tárgyalásig, üdvözletem, bíró elvtárs­­. Csak tessék kérdezni, bár én nem is tu­dom, hogy mit mondhatnék még. A munkahelyemről azért elenged­tek, mondván, hogy ha már mu­száj. Ugyebár az igazamat csak nem hagyom. Hogy fenntartom-e a kívánságomat a kártérítésre ? Na hallja, hát persze. Ha egyszer megvan a tolvaj, bevallott min­dent, megvannak a bizonyítékok, van rá paragrafus. Én előttem ez az ügy már egészen világos. Azt tetszik mondani, hogy kellene még egy tanú. Hát persze, ha kell, ak­kor kell, tessék csak nyugodtan megidézni. Nekem nem is olyan sürgős. A kabát úgyis téli volt és most tavasz van,... he-he. Bocsá­nat, nem akartam komolytalanság­gal zavarni a risztéti bíróságot. Csak mondom, hogy két hét múlva akkor újból elkéredzkedem a mun­kahelyemről. ★ Nna, itt vagyok megint. Nem úgy, mint más. Igazán nem akarok senkiről rosszat... de ha tetszenek emlékezni, legalább tízen voltunk károsultak az első tárgyaláson és most maradtam, mint az ujjam. Még jó, hogy legalább a tettes nem tud lemorzsolódni, őrá vi­gyáznak. Mondom, tízen is vol­tunk... De most látom, egy másik ügyről lesz itt a tárgyalás. Hogy az is hozzátartozik, tizenegyediknek ? Akkor jó. Mindig tudtam, hogy az egyik bűn szüli a másikat. Ha va­lamit tehetek az ügyben, nagyon szívesen. Az igényemet persze fenntartom, de hát az egy másik ügy... Nekem mindegy, nekem ez az ügy a másik ügy. Ha ki tetsze­nek hallgatni jó, ha nem, rohanok vissza a munkába, mert már a ka­pus is görbén néz rám. Mondja, hogy volt egy ismerőse, aki ugyan­így mind járta a törvényszéket, míg egy napon ottmarasztották. Mondom, rohanot­, csak azt tessék megmondani, hogy most mit dön­tenek. Értem. Szóval ideggyógyász­hoz küldik az új delikvenst, hogy majd beszámíthatóságát is figye­lembe vegyék az ítélet kiszabása­kor. Nagyon helyes ! Bár tulajdon­képpen nekem mint ügyfélnek mindegy, mert ő nekem a másik, nem ő károsított meg, fő hogy nem engedik el az én tolvajomat. S ami az orvosi vizsgálatot illeti, az sosem árt. Az ember úgy látja, hogy makkegészséges, mint ez is, és akkor kiderül, hogy belül, mint a rothadt alma, akarom mondani mint a piros alma, szóval értik mi­re gondolok, de most igazán roha­nok. Tehát két hét múlva újból itt. 41 Most én következem ! De, ké­rem, már háromszor is átugrottak az én ügyemen. Bocsánat, de a hű­ségem után ezt nem vártam volna. Én, aki csak én egyedül maradtam. Szóval azt akarom mondani, hogy nincs semmi hozzáfűzni valóm, az ügy előttem egészen... Miért ne strapáljam magam ? Hogy az az ügy önök előtt is világos, de most nem erről van szó, hanem arról, akinek a másik ügyben volt része, be is vallotta, de olyan csekély része volt neki, hogy azért nem kell letartóztatni, talán még elítél­ni sem, de úgyis minden magyará­zat hiábavaló, mert az ideggyógyá­szat nem küldte el az igazolást, hogy az illető beszámítható, mert nem is neki kellett küldeni, hanem a törvényszék orvosi laboratóriu­mának, aki igazolni fogja, hogy a megvizsgált egyén beszámítható, tehát előre megfontolt szándék­kal... ha nem is olyan súlyosan, hogy azért letartóztatást eszközöl­tek volna, de azért mindazonáltal tehát... Bocsánat, én nem akartam sértegetni senkit, csak gondoltam, hogy hátha, de biztos tévedtem. Csak azt szíveskedjenek közölni, hogy mikor jöjjek a legközelebbi (Folytatása a 2. oldalon) ★ KOVÁCS ANDRÁS Ha per, legyen per! K egyesüljetek! XXI. évfolyam 6088 h. | 6 oldal ara 25 iráni | 1967 június 1., csütörtök MAI SZÁMUNKBAN Gazdasági szemle • A SZAKTANFOLYAM TEKINTÉLYE (Sike Lajos cikke) • JAVASLATOK NYOMÁBAN (Veress Géza írása) Művelődési mellékletünk • GONDOLAT ÉS KÖLTŐI NYELV (Lőrinczi László, Székely János új verseskötetéről) • EGY PEDAGÓGIAI KÍSÉRLET LEHETŐSÉGEI (Fórum P. Dabu tollából) Minden városunk „parkváros“ lehet A VÁROSKERTÉSZETI ORSZÁGOS TAPASZTALATCSERE ELŐTT A Bánát búzatermő alföldje nem foglalhatja olyan vonzó keretbe vá­rosunkat, mint az erdőborította he­gyek, mondjuk Brassót. Nyilván ezért ismerték fel már régen a te­mesváriak, hogy a parkosítás — a városszépítésnek e mindenütt fel­tétlenül előnyös módja — nálunk mindenképpen, elengedhetetlenül szükséges. Hiszen csakis így tehet­jük kellemessé Temesvár környeze­tét. És ha manapság általában szép városnak tartják Temesvárt, ezt a benyomást az urbanisztikai kép egysége kelti: a város úgyszólván egész területét behálózó parkok so­kasága, az árnyas fasorok, színes virágcsoportok, amelyek szinte min­degyik utcán körülveszik a gondo­zott lakóházakat, középületeket. Parkváros hírünknek és a városi kertészetek elég magasfokú szerve­zettségének köszönhetjük valószínű­leg azt a megtisztelést, hogy az Ál­lamigazgatás Helyi Szerveit Irányí­tó és Ellenőrző Állami Bizottság Temesváron szervezi meg a július­ban sorra kerülő országos városker­tészeti tapasztalatcserét. Kedvező alkalom lesz ez arra, hogy megtárgyaljunk számos idő­szerű, még nem kielégítően tisztá­zott kérdést. Utalnék például arra, hogy szükséges tudományosan meg­alapozni a parkok növényzetének he­lyes megválasztását, figyelembe véve az olyan szempontokat, mint a helyi klimatikus tényezők és a parkgondozás költségeinek csökken­tése. Hasonlóképpen vita tárgyát képezheti a városi kertészetek te­rületének gazdaságos hasznosítása és a költségek egy részének megté­rülése virágpalánták, cserjék, dísz­fák, magvak és vágott virág eladá­sából származó bevétellel. Megfon­tolandó egyúttal hogy virágexport­tal szép jövedelemre tehet szert a városi kertészet is; ez tudvalevőleg sok országnak hoz jelentős összegű valutát. Nem utolsó sorban pedig a parkosítás­­ esztétikai-művészi szem­léletében sem alakult ki még ná­lunk egységes nézet, nem érvénye­sül eléggé az épületek és az azokat környező zöldövezetek összhatásá­nak egységére való törekvés. E pél­dákkal persze távolról sem merítet­tem ki a várható vita széles tárgy­körét. Írta: LEONIDA TAMAS, a Temesvár városi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke A Temesvár városi néptanács sokoldalú előkészületekkel igyek­szik megteremteni a júliusi tanács­kozás színhelyének keretét. A Be­ga balpartjának az Ifjúsági és Tra­­ian hidak közötti szakaszát — az Alpinet parkot — jelöltük ki és alakítjuk-építjük ki saját világkiál­lításunk és a meghívott városok kiállításai részére. Dokumentumfil­mek, fényképek, általában gazdag szemléltető anyag bemutatására is készülünk. Ismertetni szándékszunk vendégeinkkel a városi kertészek munkájának és a parkosítás mosta­náig elért fejlődését. De persze azt is tudjuk, hogy hosszú évekig tartó munka áll még előttünk, míg Te­mesvár egész területe valóban a legnagyobb igényesség mércéjével is rászolgál a par­kváros elnevezés­re. Vegyük talán számba: hol tar­tunk, mire készülünk ? Gazdag örökségünket , a hu­szonöt régi, nagy és kisebb parkot, kis közkertet, amihez hozzászámít­hatjuk a városszéli Vadászerdőt, az utóbbi évtizedben még tizenöttel szaporítottuk. Jelenleg a házak kert­jén, az utcák, országutak fasorain s virágágyásain kívül 470 hektárnyi erdő, liget, park s zöldövezet frissí­ti fel Temesvár levegőjét, kínál üdítő pihenést. A Begának a város területén leírt kettős kanyarót hosz­­szú szakaszokon parkok, sétányok szegélyezik. Megjegyezném, hogy városmenti vagy közeli folyó, tó képezheti m­indenütt a parkosí­táshoz a különösen pihentető, ked­velt keretet. Ezt a tájegységet igyekszünk a többi között a város további területein beiktatni a par­­■­kok láncába ; ezzel párhuzamosan újabb negyedekben is teremtünk zöldövezeteket. Képzett, tehetséges városi kertészek egyeztetik össze művészi érzékkel a parktervezési hagyományokat a mai irányzattal, a szabad természet benyomását keltő parkrendezéssel. Városi kertészetünk műszaki­anyagi alapjához tartozik két fais­kola és két üvegház-csoport. Jelen­leg 32 hektáron nevelünk 700 000 díszfát és cserjét, 165-féle fajtából. Együttvéve 1,3 hektáros üvegháza­inkból az utóbbi két évben egy hektárnyit láttunk el korszerű ön­­töző-fűtő-szellőztető berendezéssel. Az üvegházakban ez idén termesz­tett 4,5 millió virágtő értéke meg­haladja a 7,4 millió lejt. A parkok, zöldövezetek beültetésével szüksé­ges virágtöveken és magvakon kí­vül, néptanácsi képviselők közve­títésével kiosztottunk a lakosságnak nagyobb mennyiséget önkéntes ut­­caszépítési munkákhoz. Ezenkívül terv szerint egy esztendő leforgása alatt mintegy 2 millió lej értékű vi­rágot ad át a kertészet eladásra ré­szint a városi virágüzleteknek, ré­szint kivitelre. Az utóbbi időben szorosabb kap­csolatot létesített a városi kertészet kutatóintézetekkel és főiskolákkal, hogy tudományos irányítás révén nagyobb gazdasági hatékonysággal hasznosítsa a területet. Folyamat­ban van a talajelemzés, a termesz­tési módszerek ellenőrzése, a­ kárte­vők kipusztítása. Tervszerűen, előre elkészített do­kumentáció,­ költségvetés alapján végezzük az 1967-re előirányzott munkákat , az újabb zöldövezetek, parkok létesítését. E beruházások keretében létesítettünk a város köz­pontjában, a December 30 körúton elegáns virágüzletet, ahol eladással egybekötött, állandó kiállítást ren­dezünk. Az új és a régebbi üzletek jutányos áron látják el a lakosságot szobavirággal, erkélyre kiültethető dísznövénnyel, virágpalántákkal. Mint vendéglátó, a kiállítás szép környezetével, pazarul illatozó­­vi­rágdíszben várja Temesvár a nyár derekán tapasztalatcserére­­érkező­ket. Temesvár központjában ÚJ TERMÉK A GYÓGYSZERIPARBAN A nagyváradi Sintera gyár szak­emberei kidolgozták egy új termék, a gyógyszeriparban nyersanyagként használt acetátacetiletilát gyártási technológiáját. Ez lehetővé teszi a pi­­ramidon és különféle festőanyagok gyártásának növelését. Az új termé­ket a hazai nyersanyagokból állítják elő. (Agerpres) FORRÁSVIZET ISZIK A SZŐLŐ Pietroaselén, a Dealul Mare sző­lőgazdaságban megkezdte működé­sét egy lejtős permetezéses öntö­zőrendszer. Ez hazánkban az első öntözőrendszer, amely hasznosítja a zuhogók és források vizét. A vizet két, több mint 200 000 köbméter kapacitású medencébe gyűjtik. Elő­irányzat szerint az irányított eső hektáronként 5000—6000 kilóval nö­veli a szőlőtermést. Az újszerű ön­tözés révén a szőlő minősége is ja­vul. (Agerpres) A HÉTKÖZNAPOK MUNKAMÓDSZERE A termelés és munka tudományos megszervezésének tanulmányozásá­ban túl vagyunk a kritikai elemzé­sek első szakaszán. Ezekből az elemzésekből máris rendkívül érté­kes gazdasági következtetéseket von­hatunk le, melyek közül jónéhány már elősegítette egyes termelési és munkaszervezési problémák megol­dását. A vállalatvezetés megszervezésével foglalkozó kollektíva egész sor szer­vezési intézkedést dolgozott ki. Eze­ket az tette elsősorban szükségessé, hogy az idén három termék sorozat­­gyártása folyik párhuzamosan a ta­valyi eggyel szemben. A termelé­kenység növelését s az önköltség csökkentését célozta mindenekelőtt a termelés szakosítása a két alapvető termék: a szériában gyártott bútor és a stílbútor szerint. A szakosítás­sal a nagysorozatban termelő bútor­­részlegen ésszerűsíthetjük a szállít­­ást, ami havi 30 000 lej megtaka­rítással jár. A szílbútor-részleg pro­­filírozása munkaerő-megtakarításban ölt testet. Emellett mindkét részle­gen sokat javul a termékek minősé­ge is. Ugyancsak meghatároztuk a pontos feladatokat osztályonként és alkalmazottanként a termelés mű­szaki előkészítése érdekében. Felülvizsgáltuk az anyagköltsé­gek nyilvántartását, s a nyilvántar­tási lapok kidolgozásának új formá­ját vezettük be, ami lehetővé teszi a rendelések és a részlegek szerinti költségek összpontosítását. Folya­matban van a termelésvezetés szer­vezeti felépítésének megjavítása, összeállítottuk a műszaki-adminisz­tratív személyzet vállalati funkciók szerinti felépítési táblázatát, kikü­szöböltük a párhuzamosságot, körül­határoltuk mindenki, személyi fele­lősségét. Eddigi munkánk egyik legna­gyobb hiányossága az volt, hogy hó­napról hónapra elmaradtunk az ütemterv teljesítésével. Ez elsősor­ban a száraz fűrészáru hiányának tudható be. Havonta átlagosan 20 százalékban hiányzik a folyamatos termeléshez szükséges megfelelő nyersanyag. A gyár üzembehelyezé­se óta a globális termelés a 2,2-sze­­resére növekedett. Megfelelőképpen növeltük a szárítási kapacitást. A kisgépesítési alap felhasználásával az eredetihez képest ma 2,7-szer több szárító felülettel rendelkezünk.. De még ez sem elég. Újabb szárító­részleg gazdasági tanulmányait dol­goztuk ki s felterjesztettük felettes szerveinkhez. A szántó és általában a raktáro­zási kapacitás növelése nélkül nem oldhatjuk meg olyan körülmények között a termelés növelésére, a mi­nőség javítására kitűzött feladato­kat, ahogyan azt elővetíti a terme­lés és a munka tudományos megszer­vezésére kibontakozott akció. Ez az egyik előfeltétele a rendkívüli, az előre nem látható feladatok, teendők sikeres megoldásának is. Az első ne­gyedévben három új bútortípus elő­állítására kaptunk megbízatást az Erdőgazdálkodási Minisztériumtól. Az iparág 1967-es kiállítására szán­ták. Ha kivívja a szakemberek elis­merését, megnyeri a vásárlók tet­szését, sorozatgyártásra kerül. A megtisztelő feladatnak csak úgy te­hettünk eleget, hogy azonnal is me­gint kisgépesítési alapból bővítettük a fűrészáru-raktárat. Ugyancsak a ki­állításra szánt bútorok gyártása tet­te szükségessé mindkét részlegen a szerszámok, készülékek, és mérőmű­szerek átrendezését, a munkahelyek ellátásának megjavítását. Nem látok semmi rosszat az ilyen munkamódszerekben, hiszen végső­soron mindegy, hogy milyen alkal­mat használ fel a gyár a még ren­dezetlen műszaki, munkaszervezési, gazdasági kérdések megoldására. Miért tettem mégis szóvá ? Úgy gondolom, hogy a termelés és mun­ka tudományos megszervezésére ki­fejtett akció egyik célja az ilyen kér­dések operatív rendezése is. Egyszer s mindenkorra meg kell teremtenünk az­­ alapvető, lényeges anyagi mun­ka és más feltételeket ahhoz, hogy hasonló megbízatás, amire a jövő­ben is bármikor számítani lehet, ne zökkentse ki a termelés megszo­kott medréből, ne igényeljen rend­kívüli intézkedéseket. A tudomá­nyos szervezés legyen a hétközna­pok munkamódszere. A munkaidő gazdaságosabb ki­használásához is szükségünk van a felettes szervek fokozottabb mű­szaki támogatására. A múlt hónap­ban s azelőtt is havi 700 órával többet emésztett fel a nem eléggé korszerű belső szállítás. Négy vil­lamos targonca beállításával a szállításban foglalkoztatott segéd­munkásokat más helyen, a terme­lőfolyamat szempontjából sokkal hatékonyabban használhatjuk fel. Sok munkaórát vesztegettünk el az akkumulátorok hiánya miatt is. Ez esetben azonban könnyebben mi magunk segíthettünk a dolgon. Sa­ját találmányú akkumulátorokkal helyettesítettük a külföldről nehéz­kesen érkezőket, s így teljes mér­tékben felszámolhattuk az ilyen ter­mészetű kieséseket. Az időkihasználás szorosan ösz­­szefügg a normákkal, melyeknek színvonalát elsősorban a munka megszervezése határozza meg, de nem kizárólagosan. A normák mi­nőségének elbírálásakor elsődleges szempont a gyártmány milyensége. Tanulmányoztunk néhány — szer­kezet, kivitelezés, használhatóság szempontjából — mintapéldánynak nyilvánított bútorgarnitúrát. A mű­szaki-minőségi eredmények és per­sze észrevételek alapján új techno- Rusu Vasile, az aradi bútorgyár közgazdász mérnöke (Folytatása a 3. oldalon) JÚNIUS 1-TŐL Nemzetközi társasgépkocsi-járat Temesvár és Novi Sad között A Románia Szocialista Köztársaság és Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság között megkötött köz­úti egyezmény alapján június 1-én társasgépk­ocsi-járat indul a Temes­­vár-Detta-Sztamora-Moravica-Vrsec-Alibunar-Vladimirova-Bancsevo -Belg­­rád-Indzia-Novi Sad vonalon. A társasgépkocsik naponta 8 óra­kor indulnak Temesvárról és Novi Sadról. (Agerpres) A bábjátékról és a bábjátszásról Századunkban a bábszínház világ­­viszonylatban újjászületett. A hazai bábszínház-mozgalom a szocializmus éveiben bontakozott ki­ nagy lendü­lettel. A műkedvelő együttesek mel­­­lett számos hivatásos társulat is ala­kult s szerzett híveket, tekintélyt kül- és belföldön. A sajtó, illetve a kritika — valljuk be — inkább csak az ünnepi eseményekről számolt be, érdemében azonban keveset foglal­kozott ezzel a művészettel, holott nem csupán az elért sikerek, de a gyermekek etikai és esztétikai neve­lésében betöltött rendkívül fontos szerepe is indokolná a törődést. Három bábszínház több munka­társával beszélgettünk el ezekről a kérdésekről. KIRE ÉS MIVEL HAT A BÁBJÁTÉK ? Nyilván első­sorban a gyermekek­re. (Bár az utóbbi időben számos, felnőtteknek szánt előadás aratott sikert.) A gyermekeik minden kate­góriájára : városiakra és falusiakra, kicsikre és nagyobbakra egyformán hat ez a műfaj, melyben a fantázia játéka a tanító-nevelő, sőt az oktató­­ismeretterjesztő célzattal elemi és mégis szétválaszthatatlan kapcsolat­ban van. Kovács Ildikó, a kolozsvári báb­színház rendezője mesélte: — Volt a társulatnak régebben egy repertoár­figurája, a vissza-visszatérő Pilóta Peti. Óvónők, sőt, tanítónők kérték, hogy Pilóta Peti név szerint pécézzen ki gyermekeket, mert egyetlen meg­jegyzése többet ér, mint sok-sok leckéztetés. — Honnan van az, hogy a gyerek inkább hallgat a kócból, rongyból, vagy fakanálból készült bábura, mint a hús-vér emberekre, akik pedig nagyon is valóságosan fe­­nyíthetik meg ? Más : — Tény, hogy a dadogós gyermek (ha a beszédhiba nem szer­vi, hanem pszichés eredetű), bábját­szás közben sokszor folyékonyan be­szél. Elmebetegekkel folytatott kísérle­tezés során történt meg, hogy a teljes közönybe süllyedt, a külvilág­gal és önmagával mit sem törődő skizofrén órákat játszott, s még tán­colt is a kezébe adott bábuval Honnét ez a varázslatos hatás az értelemre és az ösztönökre . — Olyan kérdés ez, melyre pszicholó­gusok serege kutatja világszerte a feleletet. Annyit azonban már tu­dunk, hogy a bábjátszás gátlásoldó A­NKÉT hatása a legszakszerűbb orvosi ke­zeléssel is felveszi a versenyt, s hogy a gyermeki agresszivitás (min­den szülő tudja, milyen nehéz néha megküzdeni vele) veszélytelen leve­zetésére is kiválóan alkalmas. Azál­tal, hogy a műfaj kifejezőeszközei nagyon közeli rokonságban vannak a gyermek önkifejezésének módoza­taival, valóságlátásával, az értel­mi és az érzelmi nevelés, a ráhatás lehetőségei igen nagyok. Ne kicsinyeljük hát le „felnőttes“ nagyvonalúsággal a bábjátszás szere­pét (s a gyermekjáték jelentőségét általában). Ne ítélkezzünk elhamar­kodottan előítéleteink bástyái mögül a kisszínpadon történtekről. — Indo­kolt a felhívás, hiszen sokak értet­lenségét, kételkedését még az sem bolygatja meg, ha látják, hogy mi­lyen élénken reagálnak a gyerekek a végtelenül leegyszerűsített jelzé­sekre, hogy milyen jól megértik a nekik szánt mondanivalót, miközben remekül szórakoznak ELŐÍTÉLETEK és szakvélemények Vegyünk sorra néhány, a bábszín­házra vonatkozó félreértést. Nemcsak a felnőtt nézők, de néha még a bábjáték iránt érdeklődő írók, sőt a bábszínészek is úgy vélik, hogy a bábszínpad miniatűr színházi szín­pad. — A bábszínház elsősorban képző­­művészeti műfaj — mondotta Fux Pál, a nagyváradi bábszínház főter­vezője. — A bábdarabot úgy kell megalkotni, hogy az előadás gerin­cét a látható, a képekben megje­lenő látvány­elemek alkossák. A szöveg csak kísérője a játéknak. Az illusztrálja a képet, s nem megfor­dítva. — Szerintem sem nevezhető drá­mának a bábjáték — fejtette ki vé­leményét Antal Pál, a vásárhelyi együttes rendezője. Az előadás szö­vegkönyvét inkább a filmforgató­könyvhöz hasonlítanála. A szerző feladata az alapötlet, s a párbeszé­dek megírása. Az előadás végső for­mája a színpadra alkalmazás közben alakul ki. Kovács Ildikó : — Előfordul, hogy az általunk jónak vélt bábszíndarab színrehozásáért meg kell küzdenünk, mert az illetékesek nem méltányol­ják az alapötletben rejlő bábszínpa­di lehetőségeket, s a kelleténél töb­bet adnak a hangzatos fogalmazásra, mely szerintem ebben az esetben kevésbé lényeges. Antal Pál: — Irodalmi értékű da­rabokra van szükségünk. Ez csak látszólag mond ellent az előbb han­goztatott felfogásnak. A sajátosan bábszínpadra kívánkozó mondaniva­ló kikristályosítása, a bábszínpadi helyzet, s a jellemek megteremtése szerintem igazi írói feladat. — A bábjátékírásra vállalkozó szerzők közül azonban sokan nem értik meg, hogy a bábszínpadon nincsenek kel­lékek, csak szimbólumok. Minden felesleges részletezés megtöri a mon­danivaló ívét, minden kitérő zava­rossá, áttekinthetetlenné teheti az előadást — fejtette ki­ véleményét Fux Pál. Közkeletű tévedés az is, hogy a bábjáték megelevenedett mese. Ez legfen­nebb csak annyiban igaz, hogy itt a fantázia valóban korlátlanul csaponghat, a mese és a valóság ele­mei szabadon keveredhetnek, a bá­buk, a jelzések mintegy a semmiből jelennek meg, s ha szerepük meg­szűnt, egyszerűen letűnnek. A báb­színpad mondhatni kozmikus tér, melyben nincs lent és fent, föld és ég, jobb-, vagy baloldal. A narrá­ció­­nak, az elbeszélésnek éppen a kötetlenség miatt az igazi bábjá­tékban nem lehet uralkodó szerepe, hiszen vontatottá, unalmassá lassíta­ná az előadást. Az utóbbi időben­ Mezei József (Folytatása a 4. oldalon)

Next