Előre, 1967. július (21. évfolyam, 6114-6139. szám)

1967-07-01 / 6114. szám

MÁSFÉL MILLIÓ NYERESÉG RÁADÁSÁRÓL Eredményes munkaszervezés a nagybányai UNIMUM-ban Voltak­ és lesznek íratlan szabá­lyok. Gyakran a gazdasági élet, a termelés is „törvényerőre emeli“ ő­­ket. A nagybányai Bányafelszerelési Üzemet sem kötelezte senki arra, hogy idei tetemes nyereségi elő­irányzatát —, mely csak az első öt hónapban több mint hat és fél millió lejt tesz ki — megtoldja. Mégis, a tavasszal másfél millió nyereségráa­dást vállaltak a nagybányaiak attól a tudattól áthatva, hogy eddigi eredményeik többre köteleznek. Már­pedig az 1966-os zárómérleg — va­lamennyi gazdasági, pénzügyi mu­tatót túlteljesítettek — erős erkölcsi alappal vértezte fel a bányafelsze­relési üzembelieket. Selejt-zsugorodás Cioflica Nicolae elvtárstól, a párt­­bizottság titkárától tudjuk meg el­ső kézből : nem elhamarkodott fel­buzdulás szülte a jókora nyereség­többlet-felajánlást, melyet a terme­lés megszervezésének tudományos felmérése, eddig elkallódott tarta­lékok feltárása előzött meg minden részlegen, minden váltásban. A gyár kommunistái, legjobb fémmun­kásai okos elgondolásokkal, konkrét javaslatokkal segítették elő az anyag- és pénzpazarlás megelőzését, kiküszöbölését, így mérhettek fel, vehettek számba minden lehetősé­get. Először is megszigorították — és tovább erősítik — a munkafe­gyelmet. Kiszámították például, hogy csak azáltal 106 000 munkaórát nyerhetnek idén, ha felére csökken­tik a tavalyi igazolatlan hiányzáso­kat, engedélyezett eltávozásokat és késéseket. S az öntödei selejtcsök­­kenés okosabb fémgazdálkodás, ütemesebb árutermelés és értékesí­tés, az improduktív költségek leszo­rítása is mind szép többletnyeresé­get eredményez, mely az elmúlt öt hónap alatt 648 000 lejre kerekedett. Selejt... Nem egyszer fojtogatta az elmúlt években a jövedelmezősé­get. 1966 első négy hónapjában pél­dául 853 000 lejt „úsztatott el“. Ez év hasonló időszakában azonban fe­le annyi veszteséget sem okoztak a hibás öntések. A színesfém öntödé­ben áprilisban és májusban kilónyi selejtet sem találtak a minőség­ellenőrök. Az acélöntödében is fo­kozatosan apad a selejt. — Általános támadást indítottunk a selejt ellen — mondja Sabou Va­­sile mérnök, az üzem igazgatója. — Felkaroltuk s nagymértékben kiter­jesztettük a kokilla-öntést, hogy jobb minőségű öntvényeket készít­hessünk. Ugyanakkor új nyersa­nyag-tárolóhelyet rendeztünk be a formázóhomok szakszerűbb előké­szítése érdekében. Megszigorítottuk a minőségellenőrzést, s megjavítot­tuk az öntési technológia több fá­zisát, hogy jobban sakkban tarthas­suk a selejtet. Jobb fémgazdálkodással Amikor a másfél millió jövedelem­­többletre a nagybányaiak fogadal­mat tettek, legnagyobb reményt a fajlagos fémfogyasztás csökkentésé­hez fűztek. Itt volt az a kulcsterü­let, ahol a nyereség­fokozásért leg­többet tehetnek. Már az év elején felülvizsgálták a fogyasztási nor­mákat és az egyes felszerelések, al­katrészek konstrukciós szerkezetét. 45 185 kiló fémmegtakarításra talál­tak tartalékot, fedezetet. Ám idő­közben többször átértékelték az évi fémmegtakarítások volumenét, melyet májusban már 140 000 kiló­ra növeltek a termelés tudományos megszervezéséből fakadt újabb és újabb tartalékok, „garancia­források“ nyomán. A párt Köz­ponti Bizottsága decemberi ple­náris ülésének útmutatásai szel­lemében mind jobban terebé­lyesedett a takarékos fémgaz­dálkodási mozgalom az UNIMUM- ban. Bizonyság erre az, hogy míg januárban 6485, s februárban 12 705, addig márciusban már 23 244 kiló fémet takarítottak meg, mely kü­lönben május végéig 75 tonnára nö­vekedett. Pozitíven befolyásolta ez az önköltség alakulását. S az ered­mény : 1967 első négy hónapjában terven felül 489 000 lejt takarítot­tak meg a termelési költségek le­szorításával. Népes műszaki gárda taposta ki s egyengeti tovább is a három irányba ágazó fémmegtakarítás út­jait. A főcsapásba a gépek, felszere­lések konstrukciós átalakítása, tö­kéletesítése került, melyet szeren­csésen kiegészít a gyártás­ technoló­gia és a munkaszervezés megjaví­tása is. Darida mérnök, az anyag­ techno­lógus tételről-tételre ismerteti azo­kat. Megtudjuk, hogy az egyik, a Hi’ luu­as panyuszivanyúnai példá­ul darabonként 120 kilóval csökken­tették a fajlagos fémfogyasztást a készülék jobb tervezési kivitelezé­sével. Az eddigiek mellett újabb fémmegtakarítási megoldásokat ke­resnek és találnak az UMMUM- ban. Legutóbb, június elején egy fémhulladék-raktár üzembehelyezé­séhez fogtak, hogy az apróbb al­katrészek készítésénél minél több hulladékot, fémdarabot hasznosítsa­nak. Kitérők nélkül Van azonban egy probléma, mely a gazdaságos fémfogyasztást hol ki­sebb, hol nagyobb mértékben aka­dályozza a bányafelszerelési üzem­ben. Éspedig az, hogy a hengermű­vek nem mindig respektálják a le­mezáruk leszállításánál a szerződés­ben megjelölt méreteket. Emiatt — mint Giriti Iosif elvtárs, a Nagybá­nya városi pártbizottság titkára is szóvátette — a megmunkálásnál a megengedettnél több fém vész kár­ba. A szállítószalagok készítéséhez szükséges U 14-es profilból például 8 helyett sokszor 10—12 méterese- Deme János (Folytatása a 2. oldalon) Ha azt mondom : nagy gonddal , keveset mondtam. Megilletőd­­ve, hallatlan szeretettel fogtam neki a csomag elkészítéséhez. Fiam ugyanis Vajdahunyadon praktizál, s amint az előrelátható volt, az ilyen szövegű levlap, hogy aszondra „küldi kaját", nem sokat váratott magára. Eszembe jutottak a diákévek, az otthoni csomagok ; az a felejthetetlen ér­zés, amivel az ember a postán ki­­váltja az ilyesmit, míg a többi bennlakó szurkol, vajon, mit kap a tag, s főképp, mennyit ad majd belőle, ha van bőr a képén, mert a múltkor „fél rúd kolbászomat megette." Emlékszem, annak idején, amikor kinyitottam az otthonról jött csomagot, különös, ismerős il­latok­ kezdtek terjengeni a benn­lakás iskolaszagú hálószobájá­ban : vanília, alma, citrom és „nagymama-illat“, s nem csak az otthoni receptek „sajátossága" tért vissza minden fogással az érzé­keimbe, de olyan szép és gusztu­­sos tálalásban volt az egész, hogy adhattak volna a bennlakásban dióstortát tejszínhabbal, az sem vetekedhetett volna az otthoni mézespogácsával. Nos, ilyen gondolatok kavarog­tak a fejemben, miközben hozzá­láttam a „kaja-csomag" elkészí­téséhez. Tudtam, ennek a célja több az étvágy csillapításánál. En­nek a csomagnak „olyannak" kell ám lennie. Emlékezzék rá évtize­dek múltán. Ahogyan én emlék­szem hatodikos gimnazista korom­ra. Elővettem hát szakácsművé­szetemnek, valamint a Gondos há­ziasszony szakácsművészetének minden varázserejét és hozzálát­tam a fontos küldetésű csomag összeállításához. Mikor meglett, vettem egy „papondekli"-dobozt, s szépen belepróbáltam a külde­ményt. A doboz túl kicsinek bizo­nyult. Vettem egy másikat, az túl nagy volt. Azonnal elmentem és vásároltam egy rádiót, annak megfelelő méretű kartondoboza van. (Öreg készülékünk amúgy sem volt elég szelektív, azt bevit­tem a bizományiba.) Mit szapo­rítsam a szót, elkészítettem a cso­magot, annak rendje és módja szerint. Tudtam, hogy a posta na­gyon kényes az ilyesmire, — alul spárga, felül spárga, mester­­göbök, sárgavászonba bevarrni, viaszpecséttel lezárni, de aztán úgy, hogy a spárga ki is csüngjön a viaszból, de ne is nagyon... No, szóval, címzett és feladó kizáró­lag tintaceruzával, a sárgavászon előzetesen jól megnyálaztatik. S mi is még ? Persze. Ráírni, hogy élelemről van szó, romlandó, tö­rékeny, expressz, meg mifene. El is indultam sebtében a pos­tára, tudtam, hogy ha a bácsinak lesz is valami kifogása, — mert az mindig van neki — úgy meg­kérem, korrigálja tudatlanságomat, amit szívesen megtesz, mivel ő eszelőse a szakmának. Fordítsa ám ki a göböket kedve szerint, fesse át a sárgavásznat lilára, zöldre, op-artra — aznapi ihleté­nek megfelelően. Ám a szolgálat­­kész bácsi helyett ez alkalommal zord matróna fogadott. Hallatlan magabiztossággal tűrtem, miként nézegeti, forgatja a csomagomat, azon ugyan, ha megfeszül sem kap hibát. Láttam, méltányolja is jártasságomat, már-már azt hit­tem, ez alkalommal nem szorulok csomag ügyben még kisebb kor­rekciókra sem, midőn a néni orvul nagyot vágott a doboz fedelére. Szívszorongva láttam, hogy csoma­gom közepén lyuk támad, s gon­dosan elrendezett apró linzereim szerte röpködnek a postahivatal­ban. Röptében elkaptam egyet, s megízleltem, odahaza amúgy sem volt lelkem belekóstolni. (Pontosan ötven darab jött ki, recept szerint). Elfogultság nélkül megállapíthat­tam ott a pult előtt : jó porongóra sikerült. „Tetszik látni", — mondta diadalmasan a néni — mi lett volna, ha a pakkvagonban éri ez a baleset ? !" Be kellett látnom , neki van igaza. Álló hétig napon­ta újabb és újabb csomagolási utasításokat kaptam tőle, és buzgón végre is hajtottam őket. Csomagoltam én azt az élelmet kemény dobozba, ki­tömöttbe, hogy rés­ze legyen a tartalom és a forma között, fa­dobozba, zsákvászonba, lenvá­szonba, téglák közé, anginba, náj,­ton-plédbe, gumipárnába... kötöt­tem vékony spárgát, közepeset, hajókötelet... csomóztam rá sír­a göböt, mestergöböt, susztergöböt, takácsgöböt. Hiába. A porongó­­tészta, közben, — valljuk be — el­fogyott. Nagy a család. De nem hagytam magam. Sütöttem újat , mézespogácsát. Mire az is elfo­gyott, — pozsonyi kiflit, szíriai metéltet, londoni rudacskát, hab­csókot, finom­ ízes pitét, legfi­­nomabbat, s kekszrudat, igen­­finomat. Valamennyit a Gondos háziasszony receptjei szerint. S csomagoltam a gondos postáskis­asszony utasításai szerint. Álló hétig úgy élt a család, mint vala­mi lakodalomban. Mert a néni, látva alázatomat, vérszemet ka­pott. Igényei egyre nőttek, pe­dantériája nem ismert határt. Egy ízben azért dobta vissza, mert pa­cát ejtettem a címzett neve fölé, másszor azért, mert úgy vélte, túl­léptem feladói hatáskörömet, mi­vel magam tettem rá a viaszpecsé­tet. Egy szó, mint száz : ez a cso­mag elküldhetetlennek bizonyult. Végül is merész ötletem támadt. Bementem a menetjegyirodába és jegyet váltottam Vajdahunyadra. Én bizony nem néztem, hogy kar­tonból van-e a jegy, vagy írásos papíron két másolattal, mellékelt gyorsvonati különbözettel-e, avagy kombináltan. Aztán kimentem az állomásra. Senki sem szólt rám, hogyan vagyok felöltözve, hogyan szállok fel a vonatra, ülök-e a helyemen, vagy inkább állok a fo­lyosón. Csak a csomag utazik any­­nyi formasággal. Megérkeztem szépen az acél városába , cso­magostul. Onnan átrándultam még Dévára is. Ezt a módszert mindenkinek me­legen ajánlom, akinek van kato­na-fia, diák-fia, gyakornok-fia, és nem elég jártas a kartonlemez szakmában. Az országban renge­teg az érdekes város, új munkate­lep, festői táj, amit érdemes időn­ként meglátogatni. Jómagam, ta­lán sose bámészkodtam volna olyan hosszan az oly nagy áldo­zattal épített magas Déva-vára kö­rül, ha nem akarok a fiamnak — majdnem akkora áldozattal —­ postacsomagot küldeni. FÖLDES MÁRIA Egy kis hazai... Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XXI. évfolyam 6114 sz. 6 oldal ára 25 iráni 1967 július 1., szombat Vasbeton szerelők a vaskapui építő telepen TANÍTÓK NAPJÁN CÍMEK ÉS ÉRDEMRENDEK ÜNNEPÉLYES ÁTNYÚJTÁSA Az Államtanácsnál csütörtökön ünnepélyes külsőségek között át­nyújtották Románia Szocialista Köz­társaságnak a Tanítók Napja alkal­mából adományozott címeit és ér­dC!'víT‘r~r'.'|*'?:­*\ A 7 rDS-t vettek nevelők, általános iskolák­ban és líceumokban működő taní­tók és tanárok, a szakmai és mű­szaki oktatásban és a felsőfokú ok­tatásban működő tanerők, akik az évek hosszú során át kifejtett ered­ményes és odaadó tevékenységük­kel számottevően hozzájárultak ok­tatásunk fejlődéséhez és tökéletesí­téséhez. Az ünnepségeken részt vettek Chivu Stoica, Emil Bodnaras, Leonte Rautu elvtársak. Jelen voltak még a következő elvtársak is : Constanta Craciun és Gere Mihály, az Államtanács alelnökei, Grigore Geamanu, az Államtanács titkára, s­ön tagja, Stefan Balán oktatásügyi mi­niszter, Ion Teoreanu, az RKP KB osztályvezetője. Az Államtanács elnöke átnyújtot­ta az „érdemes tanító“ és az „érde­mes tanár“ címet és Románia Szo­cialista Köztársaság érdemrendjeit. Chivu Stoica elvtárs, a Román Kommunista Párt Központi Bizott­sága, az Államtanács és a kormány nevében melegen gratulált a jelen­levőknek, s egyre nagyobb sikere­ket kívánt nekik az ifjú nemzedék oktatásában és nevelésében. Petru Todirescu érdemes tanár a kitüntetést megköszönve többek között ezeket mondotta : ötvenéves hosszas tevékenységem során meg­ismertem a román iskola számos elődjének dolgos múltját, a sok értékes emberét, akiknek nem volt abban a boldogságban részük, hogy egy olyan társadalomban éljenek, amely megbecsüli az iskolát és a kultúrát. Ma a párt által megte­remtett új feltételek közepette a ta­nítók és a tanárok magasrendű ha­zafiasságtól áthatva hazánkban mindenütt odaadással dolgoznak a sokoldalúan és alaposan felkészült ifjúság kiformálásáért. Az értelmi­­­ségit — és engedjék meg, hogy ezek közé soroljam a fáradhatatlan taní­tókat is — munkájában a szocia­lista eszményben rejlő mozgósító erőnek kell vezérelnie, mert csak ez az eszmény adhat etikai tartal­mat az emberi tevékenységnek és magasrendű célt az emberi élet­nek. „Az érdemes tanár“ címet átvéve — mondotta beszédében Aurora Demet­­rescu tanárnő — gondolatban végig­járom a hosszú éveket, életemnek azt a szakaszát, amikor hivatásomat teljesítve igyekeztem kiformálni a haza ifjú hajtásainak, a tanulók­nak a jellemét és értelmét. Mi, taní­tók és tanárok megfogadjuk, hogy évről évre művelt és tudásra szom­jas ifjakat adunk a társadalomnak. (Folytatása az 5. oldalon) TÁVIRAT Őexcellenciája JOSEPH DESIRE MOBUTU altábornagynak, Kongó Demokratikus Köztársaság elnökének KINSHASA Kongó Demokratikus Köztársaság nemzeti napja alkalmából a ro­mán nép és a magam nevében őszinte jókívánságaimat tolmácsolom, boldogságot kívánok Excellenciádnak, jólétet és haladást a baráti kongói népnek. Kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy Románia Szocialista Köz­társaság és Kongó Demokratikus Köztársaság kapcsolatai sokoldalúan fejlődni fognak népeink és a világbéke javára. CHIVU STOICA, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke MAI SZÁMUNKBAN: Hétről hétre magazin melléklet KÜLKERESKEDELMI ÜGYLETEK A Masinexport román külkeres­kedelmi vállalat nemrégiben újabb szerződést kötött, s ennek értelmé­ben 15 darab 2100 lóerős Diesel­­villamosmozdonyt szállít Bulgária Népköztársaságba. Az utóbbi időben a Masinexport 400 darab különböző kapacitású aszinkron villanymo­tort szállított osztrák, belga és fran­cia cégeknek. A Német Demokrati­kus Köztársaságba 70 G-40 és G-16 típusú lyukasztógépet. Az Auto-Tractor vállalat 274 da­rab RG-5 típusú, öttonnás önürítő pótkocsit szállított a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba, 230 RBL-4 típusú, négytonnás önürítő pótkocsit a Magyar Népköztársaság­ba és több mint 100 SR-132 típusú, háromtonnás tehergépkocsit a Kí­nai Népköztársaságba. A Cartimex vállalat szovjet partnerekkel több mint 500 000 rubeles szerződést kö­tött román nemzeti motívumú blú­zok eladására. Konstancán keresztül hengerelt­áruk érkeztek Belgiumból,­ Nyugat- Németországból, Olaszországból, vasérc Albániából és Algériából, va­lamint 1100 tonna szemes kakaó Ghánából. Vízi úton többek között csaknem 10 000 tonna cukrot adtunk fel Spanyolországba és 19 000 ton­na cementet Colombóba meg Ku­­waitba. (Agerpres) J­úlius elsején ismét tisztelet­tel jelentkezik a tenger­part : megkezdődik a nya­ralási főszezon. És ha ebből az alkalomból nem is futnak fel az árbocokra az ünnepi zászlók és a tengerpart is a maga hétköz­­napiságával fogadja ezt a szom­batot, a főszezon indulása mégis­csak esemény, sőt, egy kicsit ün­nep is. A nyaralás ünnepe. A pihenés, a szórakozás, a to­tál-kikapcsolódás, a varázsos tá­jakba való belefeledkezés, a szó­rakozás, a fürdés, a nagy séták, örömök ünnepe. A nyaralóknak találkozásokból és búcsúkból épül fel a világuk, a megérkezések feszült örömé­ből, az útkeresések jóleső izgal­mából, a kötetlenség szabadsá­gának zamatos ízeiből. És ha mindez olyan keretek között ját­szódik le, mint a román tenger­part 245 kilométere, olyan nyara­lóhelyeken, mint Mamaia, Eforia, Costinesti, Neptun, Mangalia, ak­kor valóban minden tárgyi fel­tétel biztosítottnak látszik. Azok, akiket az urbánus lét el­­szürkít és éppen ettől az elszür­­küléstől, megcsontosodástól fut­nak el, itt feloldódnak, „megszí­nesednek“. A nyaralás a megúj­hodásra vágyó ember érzelmei­nek a kivetődése, a dolce far niente perceit kereső lélek rövid megállapodottsága. Titkos, ki nem mondott, le nem írt szövet­ség születik ilyenkor az ember és a természet között. Ebben a megállapodásban az szerepel, hogy a természet kötelezi magát, hogy szépséggel, csönddel, gon­dolatokat ébresztő tájakkal és a végtelen tengerrel látja el az em­bert, a nyaraló pedig kötelezi magát arra, hogy mindezt kellő mértékben értékeli, csodálja, megbecsüli, elgondolkozik rajtuk és örül nekik... És ki tudná megmondani, hogy még hány hasonló titkos szövet­ség szövődik az ember és a táj között, az ember és az ember között! Azt hiszem, ez az utóbbi a fontosabb. Ez adja meg a nya­ralás, a csavargás, a turisztika igazabb, mélyebb, értelmét. Július elseje beköszöntésével rangosabb fokra lép ez a kapcso­lat is. Mert ha a tengerparti elő­szezonban 30 000 ember talált itt ideiglenes otthonra, most már szinte óráról-órára növekszik ez a szám — s a százezreket ostro­molja. Tehát a kapcsolatok lehe­tősége is lényegesen megnövek­szik. Forró homok, apróra tört kagylók, ezernyi színben szikrá­zó szemcsék mesélnek a tenger­ről — idegen szavak, egymást kutató tekintetek pedig az em­berről. Az arany fövény épp úgy meg­telik július első napjától kezdve, mint a szállodák sora, a cam­­ping-táborok sátorerdeje, a kis villák minivárosa. Hatalmas munka az ellátást úgy megszer­vezni, hogy csöndben, zökkenő­mentesen, olajozottan fusson a cél felé. De szakértőink immár némi gyakorlatra tettek szert a vendéglátás nehéz mesterségé­ben és biztosak vagyunk abban, hogy a főszezon nagy emberván­dorlásának ezernyi problémáját a mai rangos kívánalom színvo­nalán oldják meg. ... A főszezon indulása előtt néhány nappal jártam a tenger­parton és nemcsak passzív szem­lélője, hanem szinte aktív rész­vevője voltam annak a nagy ne­­kigyűrkőzésnek, amelyet egy ilyen koncentrált telítődöttség kíván a szervezőktől. Tíz- és tíz­ezer szobába került nemcsak friss ágynemű, hanem illatos vi­rág is — a hajnali derengésben pedig a motorizált tejszállító konvojok épp úgy nekiindultak a hosszú útnak, mint a jeget, húst, gyümölcslevet, kenyeret, Pepsi-colát vivő tehergépkocsik. Konstancán szállítási parancs­nokság alakult az egymillió em­ber zavartalan utazásának meg­oldására, Murfatlar pedig na­ponta kétszer fogad vendégeket... A Siutghiol új vitorlásokkal, mo­torcsónakokkal és vízisivel gaz­dagodott és az üzletekben a Ma­maia táskarádiótól a Twiggy-tí­­pusú női ruháig mindent lehet kapni... Mélyen,­ egészségesen lélegzik itt az élet. És én úgy éreztem, hogy egy darabka nagyvilág szórja itt pa­zarlóan szépségét, gazdagságát. A találkozások és búcsúk jú­liusában pedig mindez megsok­szorozódik, meghatványozódik. A román tengerpart nyílt szívvel várja vendégeit. Dános Miklós in A FŐSZEZON Külföldi vendégek Mamaián HAZAÉRKEZETT ION GHEORGHE MAURER ELVTÁRS AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS RENDKÍVÜLI ÜLÉSSZAKÁRÓL Csütörtök délután hazaérkezett a fővárosba Ion Gheorghe Maurer elvtárs, a Minisztertanács elnöke, aki Románia Szocialista Köztársa­ság küldöttségét vezette az ENSZ- közgyűlésnek a közel-keleti helyzet megvizsgálásával foglalkozó rend­kívüli ülésszakán. Érkezéskor a Baneasa repülőté­ren a következő elvtársak voltak jelen: Nicolae Ceau?escu, Chivu Stoica, Gheorghe Apostol, Alexan­dra Birladeanu, Emil Bodnaru?, Alexandra Draghici, Paul Niculescu- Mizil, Ilie Verdes, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának több tagja­ és póttagja, az RKP KB több titkára, a Minisztertanács egyes alelnökei, a kormány több tagja. Jelen volt Richard H. Davis, az Amerikai Egyesült Államok buka­resti nagykövete és Philippe Richer, Franciaország ideiglenes ügyvivője. Pionírok csoportja virágcsokrokat nyújtott át Ion­ Gheorghe Maurer elvtársnak. (Agerpres) Jobb munkára, újabb sikerekre ösztönző határozat A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának és Romá­nia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának határozata a kis fizetések emeléséről széles körű visszhangot keltett az egész or­szágban. A dolgozók tíz- és tízezreit érintő határozat, amely szer­vesen hozzátartozik a párt IX. kongresszusa által előirányzott in­tézkedésekhez, előírja — mint ismeretes —, hogy 1967 augusztus elsejétől a minimális díjszabás szerinti fizetés havi 570 lejről 700 lejre emelkedik, s a jelenlegi 750 lejig terjedő díjszabás szerinti fizetéseket átlag 10,4 százalékkal növelik. A dolgozók áthatva attól a tudattól, hogy pártunk és kormányunk ígéreteinek megfelelően, intézkedéseivel szüntelenül növeli az általános életszínvonalat, jobb munkával válaszolnak e határozatra, példamutatóan végzik terme­lési feladataikat, hogy minél eredményesebben járuljanak hozzá nemzetgazdaságunk lendületes fejlődéséhez. A szerkesztőségünkbe érkez­ett tudósítások, a munkatársainknak adott nyilatkozatok egyöntetűen azt tükrözik, hogy hazánk dolgo­zói hálájukat a párt gondoskodása iránt munkával, még jobb ter­melési eredményekkel akarják­­ leróni. M­edgy­esen is hamar híre terjedt, hogy az újságok közlik a párt és a kormány határozatát a kis fizetések emeléséről, érthető tehát, ha aznap már a reggeli órákban az érdekel­tek közül többen is benéztek a tra­fikokba, újságos bódékba. Veres Ilinca, az 1-es számú főtéri textil­üzlet alkalmazottja ahogy megjött a postás az újsággal, a pultra terí­tett lapból olvasta hangosan a kol­légáinak a határozat szövegét. — Azok között van, akiket érint a határozat ? — Igen, én ugyanis tavaly végez­tem el a szakiskolát, s még nincs egy éve hogy dolgozom. 675 Tejes fize­téssel soroltak be, s jó volt ez a pénz a szüleim nagy­bb jövedelme mellett, kmoncser akkor . Ha a leró túlteljesítéséért még a ráadásokat is hazavittem.­­• Vannak még az üzletben 700 tejes fizetésen aluliak ? —­ Még csak egy kolleganőm, fent az emeleten, a szöveteknél. Felkerestük Majoran Évát is, aki a szövetet árusítja havi 675 tejes alapfizetésért. Ő is olvasta a hatá­rozatot, s már kalkulációkat is végzett: a múlt év novemberétől ke­rült alkalmazásba, mint segédeláru­sító, de hamarosan leteszi a szakké­pesítő vizsgát, ami magasabb fizeté­si besorolást is jelent egyúttal, így aztán az ő havi jövedelme, úgy kal­kulálta, mintegy ICO lejjel lesz na­gyobb. Stefan Nisipeanu, aki lakásépítés­nél dolgozik, mint szakképzetlen ki­segítő munkaerő, a munkaidő letel­tével szintén megvette az újságot és felolvasta a csoportjának, akikkel, együtt — mint anyagmozgató segéd­munkások — valamennyien 653 Te­jes fizetési besorolásban vannak. Egyikük mindjárt számolni kezdett és kijelentette: a 11 és fél százalé­kos növelés mintegy 80 lejes havi többletet jelent va­lamennyiüknek­ az alapfizetésnél, amihez ezután is hozzá keresnek még, hiszen bizo­nyos munkafázisokat akkordban is elvállalnak. Így gyakorlatilag havi keresetük felmegy 1200—1300 lejig■ (Tudósítónktól) IOANA POFA, a Popesti-Leordeni-i állami gazdaság munkásnője : Á 1 ’■ &' :: r .iaz­daság melegházi részlegén — ahol dolgozom — körülbelül 150 munkást érint az új fizetésemelés. Mindany­­nyian arra törekszünk majd, hogy e gondoskodásra a termelés gazdasági hatékonyságának a növelésével vála­szoljunk. Utalok néhány olyan ered­ményre, amelyet máris elértünk : a hajtatott növénytermesztésből eddig csaknem 700 000 lej jövedelmünk volt az egész évre tervezett 1,1 mil­liónak megfelelő előirányzatból és minden feltételünk megvan ahhoz, hogy lényegesen túlszárnyaljuk ezt az előirányzatot. Hogyan sikerült ez? Egyszerűen úgy, hogy idejében el­végeztük a növényápolást, váloga­tott magvakat alkalmaztunk stb. Kö­rülbelül 230 hektárral rendelkezünk szántóföldi zöldségek termesztésére. (Folytatása az 5. oldalon)

Next