Előre, 1967. augusztus (21. évfolyam, 6140-6164. szám)

1967-08-01 / 6140. szám

MENET KÖZBEN A Brassó tartományi állami gazdaságok féléves bizonyítványáról Ismeretes, hogy az állam mezőgazdasága új szervezési formáit „menet közben“ alakítjuk ki, párhuzamosan a mezőgazdasági termelés zökkenőmentes lebonyolításával, növelésével. A Brassó tartományi állami gazdaságok egyik legfőbb idei célkitűzése az volt, hogy rentabilizáljanak minden termelési szektort, minden terméket oly módon, hogy minden elköltött lej legalább egy lej jövedelmet hajtson. Magától értetődő, hogy ilyen követelmények nagyfokú hozzáállást igényelnek a szakemberektől. A féléves bizonyítvány értékelésekor róluk s a rendelkezésükre bocsátott anyagi alapok kihasználásáról szólnék. Az összes mutatószámok elérése a legmagasabb fokú szakmai képességet, hozzáállást igényli mindazoktól, akik arra hivatottak, hogy megszervezzék a termelési folyamatot. Csakis így intézkedhetnek operatívan, ha a mindennapi munka során problémák állnak elő, így igazodhatnak el a termelő folyamat komplexitásában, tevékenységük így lehet igazán hatékony. A vezetésnek ezeket az alapvető elveit sok gazdaság szakemberei pillanatig sem tévesztették szem elöl. Munkájukat a féléves bizonyítvány híven tükrözi. Az erzsébetvárosi, fehéregyházi, Axente Sever-i, földvári, szelindeki, szentkatolnai, feketehalmi s más gazdaságok túlszárnyalták össztermelési, jövedelmi előirányzatukat, csökkentették költségeiket. De mindjárt mellettük kell felsorolnom azokat az egységeket is, amelyek nem teljesítették sem a hozam, sem a jövedelmezőségi tervet, ezzel szemben költség előirányzataikat lényegesen túllépték. Úgy vélem joggal kérdezhetjük meg a bredeni, a brulyai, a nagysinki, a nétusi, a fogarasi, a kőhalmi és az apoldi állami gazdaságok vezetőségeit: hogyan értelmezik a feladatok teljesítését tudva azt, hogy a múlt évben is gyenge eredményeket értek el ? Hogyan fogják megvalósítani az évi mutatókat, amikor a félévi osztályzat is elégtelen ? Csakis kellő műszaki megalapozással, bátor technikai közbelépéssel, gazdaságos hatású intézkedésekkel, a termelőfolyamat tartalékainak feltárásával vergődhetnek zöldágra. Érdemesnek tartom megemlíteni ilyen összefüggésben a szászkézdi gazdaság esetét. Miután ez a termelőegység szarvasmarhahízlalásra szakosította magát, alig két év alatt több 1000 tonna húst adott át kiváló minőségben, tonnánként 2000 lej jövedelmet valósítva meg. Eredményeinek nyitja abban áll, hogy ütemes a ,,nyersanyag“ ellátás, a hizlalásra szánt állatok felvásárlásában nincs fennakadás, olcsó takarmánnyal hizlalják az állatokat, amelyek többségükben saját nevelésűek, s a gazdaság szakemberei jól megszervezik a telepek munkáját. Noha azonos feltételek között gazdálkodnak, nem mondható hasonló jó a netusi és a szelistyei egységünkről. Mindkét gazdaság ráfizetéssel állítja elő a marhahúst. Ahol a szakmai szeretet és gondolkodás a helyes döntés és gyakorlati cselekvés szimbiózisával párosul, nem maradhat el a jó gazdálkodási eredmény. A szakemberek jó munkájával magyarázható nem utolsó sorban, hogy az erzsébetvárosi és a szebeni állami gazdaságok jóval meghaladják az idén is termelési előirányzatukat, csökkentik a termékek önköltségét. Nagysink, Rionfalva s más gazdaságok pedig a nem kielégítő szintű termelés miatt a tejet például hektoliterenként 80 illetve 41 lejjel drágábban állítják elő. Felelősségteljes s egyben hazafias kötelessége az állami gazdaságok minden szakemberének, dolgozójának feltárni azokat a tartalékokat, amelyek még léteznek e termelőegységekben, hogy maximálisan kihasználhassák a gazdaságok emberi, műszaki, anyagi potenciálját. Államunk sokat áldoz azért, hogy szüntelenül bővítse, korszerűsítse gazdaságaink felszerelését. A beruházási alapok összege sok millióra rúg Brassó tartományban is. Mondani sem kell, a technika ésszerű felhasználásának egyenes következménye a hektárhozam, az állatok hozamának növekedése, a termékek minőségének javulása kellene hogy legyen. Sajnos a félévi bizonyítvány magyarázatakor azt kell megállapítanunk, hogy tartományunk jónéhány állami gazdaságában a nagy értékű felszerelést nem a legnagyobb eredményességgel használják ki. Mintegy 7 millió lej értékű gép (váltóekék, vetőgépek, kombájnok, takarmányszárítók, silózógépek, fejőgépek stb.) terhelik indokolatlanul a gazdaságokat. A költövényi állami gazdaság veszteglő gépei például 706 000 lej értéket képviselnek. A földvári gazdaság 475 000 lej értékű fel nem használt gépei között találunk tejőberendezéseket, szivattyú-aggregátokat stb. Vargyason 365 000 lejt tesz ki a pangó felszerelés ára. Dehát hogyan állott elő ez a helyzet ? Sok gazdaság igényelte a felszereléseket, anélkül, hogy Corduban Traian mérnök, a Brassó tartományi állami gazdaságok trösztjének igazgatója (Folytatása a 3. oldalon) HA A PAPÍRHALMAZ MAGA ALÁ TEMETI AZ INJEKCIÓSTUL. MIÉRT „BÜROKRATA" A REMETEI ORVOS? Magától értetődőnek tartjuk, hogy a könyvelő osszon és szorozzon, az építész tervezzen, palotákat álmodjon, hogy a statisztikus összegezzen, szintetizáljon, az orvos meg receptet írjon és gyógyítson... Asztalos László, gyergyóremetei körorvos is szívesen alkalmazkodna e követelményhez. Ira tehetné. — Ha a papírmunka követelményeinek maradéktalanul eleget akarok tenni, akkor körülbelül 30 százaléknyi idő jut csak a gyógyításra, a betegekkel való foglalkozásra. Hihetetlen állítás. De csak addig, amíg az orvosi munkaidő 70 százalékát elrabló bűvös papírmunka tartalmával meg nem ismerkedik az ember. Beszámolók, szakregiszterek, statisztikai ívek, alkalmi kimutatások, szakfüzetek között tallózhat a látogató... Megpróbálom pontokban felsorolni az orvos statisztikusi tevékenységét. Íme legfontosabb teendői : — a SAN-1 Epid B —, negyven pontból álló kérdőív. Havonta kell kitöltenie. — a SAN-1 Gr. — terhességi nyilvántartó statisztikai lap, ugyancsak havonta kell kitöltenie (negyedévenként persze külön beszámolót is kérnek a probléma-komplexumról). — a SAN-1 D, havi halálozási statisztika. (A gyermekhalandóságra vonatkozó adatokat persze külön kell nyilvántartani.) — a SAN-1 L, havi összegezés az orvosi tevékenységről. — írásbeli tájékoztató jelentés az adott havi munkáról, — a rajoni Sanepidnek külön kimutatást kell küldeni a fertőző betegségeket terjesztő élősdiek esetleges gócairól, — a hónap folyamán eszközölt fertőtlenítéseket ugyancsak papírra kell vetni. Persze külön ívre, ugyanúgy : — az oltások számát és milyenségét, — a TBC oltásokat. — Az egészségügyi nevelés nyilvántartása külön szertartással jár. Havi és negyedévi tervek s jelentések sora arról, hogy hol, mikor és ki tartott szakelőadásokat. Persze a jelenlevők számát külön kell feltüntetni s mindehhez jegyzőkönyvet is csatolni kell. — Az anyák iskolájának tevékenységéről szóló beszámolókat ugyancsak jegyzőkönyvek mellékelésével kell hitelesebbé tenni. — A krónikus betegek kezelését szakregiszterben és jelentésekben kell rögzíteni. — A periodikus kontrollok nyilvántartása. — A fertőző betegek gyógyításának és nyilvántartásának külön rendszere van. — A szakmai megbetegedések előfordulásának nyilvántartása. Kiegészítésként: 326 pontból álló évi statisztikai ív kitöltése ! _ Szerencsére, csupán 365 naponként van egy esztendő... Mindehhez persze hozzá kell számítani a konzultációs könyv vezetését, a receptírást, az orvosságkészleti nyilvántartást, a beteglapok kitöltését, leltárnaplók vezetését stb. A terjedelmes ügyvitel felsorolását nem kuriózumnak szántam, nem is elrettentés végett sorakoztatom fel, inkább az egyszerűsítések megkönnyítésére. Azért, hogy az illetékes néptanácsi és egészségügyi szervek alaposabban szemügyre vehessék a hovatovább papírheggyé tornyosuló orvosi bürokrácia megnyirbálásának lehetőségét. Véleményem szerint — és ebben számos érdekelt orvos osztja véleményemet — három alapjelentésre kellene korlátozni az egészségügyi statisztikai rendszert, esetleg a SAN-1 L rovátkáinak kibővítésével. Ennek kérdései ugyanis magukban foglalják a SAN-1 B, a SAN-1 Gr., a SAN-1 D, az oltási jelentés alapkérdéseit, a fertőző, a szakmai, a krónikus megbetegedések nyilvántartására vonatkozó tudnivalók jelzéseit is. A negyedévi statisztikai ívek és az év végi 326 kérdőíves nyilvántartási beszámoló kitöltött rovátkái még a legfejlettebb statisztikusi igényeket is kielégíthetik. Ha racionális alapokra helyeznék az orvosstatisztikai beszámolási rendszert. Az eddigi gyakorlatnak ugyanis van egy rákfenéje : ahány felettes és oldalági szerv létezik, annyi és annyiféle jelentéstételt igényel. Az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium, a tartományi és rajoni néptanácsok szakosztályai, a statisztikai igazgatóság, a Sanepid, az egészségügyi nevelési ház, az egyes szakkórházak és intézmények, mind-mind kérik és elvárják a maguk alapkimutatását. Miért? Mert így egyszerű, kényelmes, csak összeadni és szorozni kell, no meg az adatokat továbbítani. .. A SAN-1 L-ből a rajoni Sanepid például pontosan megtudná a ragályos és fertőző megbetegedésekre vonatkozó összes havi adatokat, a TBC-kórház is a szakoltásokra vonatkozókat, az egészségügyi osztály meg az anyakönyvi hivatalhoz is fordulhatna a halálozási statisztik Kolozsi Márton (Folytatása a 3. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XXI. évfolyam 6140 sz. 4 oldal ára 25 iráni 1967 augusztus 1., kedd SPORT (II. oldal) ROMÁN SIKEREK AZ IFJÚSÁGI KAJAK-KENU EURÓPA-BAJNOKSÁGON XIX. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK (DEMETER ANDRÁS sportmester cikksorozatának II. része) A LABDARÚGÓ IDÉNY KÜSZÖBÉN AZ IZGALMAS NYÁRI TÖRTÉNETRŐL Július 14-i számunkban szatirikus élű karcolat jelent meg lapunkban Tamás Gáspár tollából, amely felhívta az olvasótábor figyelmét az Udvarhely rajoni turisztika egynémely fogyatékosságára, figyelmeztet arra, hogy a természeti szépségekben bővelkedő vidéken még nem teremtették meg a megfelelő anyagi bázist a vendégek fogadására. Azzal a kérdéssel fordultunk Vincze Györgyhöz, a rajoni néptanács végrehajtó bizottsága alelnökéhez, hogy néhány szóban vázolja Székelyudvarhely környékének turisztikai viszonyait. — Eltérően a szomszédos rajonoktól, mint Csík, Gyergyó, Maros rajon, ahol a turisztikának, a vendéglátásnak több évtizedes hagyományai vannak, nálunk jelenleg nincs egyetlen olyan neves fürdőhely sem, amely hírnevével különösebben felhívná magára a figyelmet. Nincs Szovátánk, Tusnádunk vagy Borszsékünk, amelyet szerte az országban ismernek. Abban viszont igaza van Tamás Gáspárnak, hogy maga Székelyudvarhely és közeli fürdőhelye, a Szejke komoly turisztikai központtá nőhetné ki magát. Könnyen megközelíthető innen több olyan páratlan szépségű kirándulóhely, mint a madarasi, Csicsói Hargita, Homoród, Kirul, az almási cseppkőbarlang, Parajd, Szováta, Tusnád és még sorolhatnánk tovább. — Mi az oka annak, hogy ez mégsem így történt? Tamás Gáspár említett írásában fantáziadús jelenetet ír le, amellyel azt érzékelteti, hogy a vidék szép tájait nem népszerűsítik kellően. — Mielőtt válaszolnánk kérdésére, engedje meg, mondjak el én is egy nyári történetet, egy valóságosat. Az utóbbi időben sokat jártam a környékbeli falvakat, sok emberrel álltam szóba ilyen vagy olyan ügyben. Tamás Gáspár cikkének megjelenése után sokszor állítottak meg és érdeklődtek a csodabarlang lakói iránt. Egyik nap három furfangos falusi, talán olyanok mint az izgalmas nyári történet parasztembere, odaállít elém és azt mondja ! „Alelnök elvtárs, márpedig, ha végzünk az aratással, bizony felderítjük azt a barlangot. Igaz nincs japán kötelünk, amin leereszkedtünk, de talán megjárja a hazai is“. De fordítsuk a szót komolyra. Már említettem, hogy rajonunk, noha bővelkedik szép kirándulóhelyekben, a Hargita terjedelmes része is hozzánk tartozik bugyogó borvíz-forrásaival, pisztrángos patakjaival, gyönyörű erdeivel és nem utolsó sorban ősrégi, sőt — mint szem- és fültanúi lehetünk — ma született legendáival, turisztikai szempontból kevésbé fejlett mint szomszédai. Sajnos még az a néhány fürdőhely, turistafogadó is tönkre ment a háború idején vagy még előtte, amelyet már-már ismertek a kirándulók. Gondolok itt Kirujra, Árcsóra, a „Szertesz“ menedékházra, másrészt a már híres Homoródot, amely talán vetekedhetett volna más üdülőhelyekkel, hasonlóképpen azújjáépített Kirujt pionírtáborrá alakították át, így tehát mindent újonnan, jobban mondva elölről kellett kezdenünk. — Mégis, jelenleg mit nyújt Székelyudvarhely környéke a turistának, mennyiben tudja biztosítani kényelmüket ? — Már a szóban forgó írás is elismeri, hogy városunkat kitűnő utak kötik össze más vidékekkel, mégis úgy gondoltuk, hogy ezen a téren is akad tennivaló. Számos országos, tartományi és rajoni érdekű útvonalat megjavítottunk, parkolóhelyeket létesítettünk, például a köröndi borvíz forrás mellett, Kalanda emelkedőn, a homoródi forrás közelében, a kiruji eltérőnél. Ha Gyarmath János (Folytatás a 3. oldalon) INTERJÚ a Székelyudvarhely környéki turisztikáról VINCZE GYÖRGGYEL, a rajoni néptanács végrehajtó bizottságának alelnökével Az almási barlang, amelynek torkában nem szörny, hátizsákos turista árnyképe látható hanem csak egy Eszmecsere felsőfokú oktatásunk fejlesztéséről SOKOLDALÚ, GAZDAG ELMÉLETI ISMERETEK, FEJLETT GYAKORLATI KÉSZSÉGEK A műszaki felsőoktatás célja olyan szakemberek kiképzése kell hogy legyen, akik technikai irányító, tervező vagy kutató munkát képesek végezni. Tekintettel arra, hogy hazánk ipari termelése 16 év alatt hat és félszeresére növekedett, — és ezt az ütemet a jövőben is megtartjuk —, teljesen új iparágak létesültek és létesülnek, az ipar szükségleteinek megfelelő színvonalú technikai káderekkel való biztosítása nehéz feladat, annál is inkább az, mivel az utóbbi két évtizedben kibontakozó technikai-tudományos forradalommal (automatizálás, kibernetika, atomtechnika stb.), lépést tartani csak kiválóan képzett és nagyszámú mérnöki kar képes. A felsőoktatásra vonatkozó tanulmány idevágó részei szintén ezt célozzák. Ugyanis hangsúlyoznunk kell: ipari fejlődésünk a ma mérnökétől a korszerű technika alapos és sokoldalú elméleti ismerete mellett megköveteli az elmélet gyakorlati alkalmazásának készségét. Az egyoldalú, szűk szakképzés kiküszöbölése a tantervekből — amint a tanulmány ennek szükségességét felveti — előnyösen hat majd a mérnökképzésre, mert a végső gyakorlati kiképzést úgyis csak az üzemben sajátíthatja el a fiatal mérnök. A felsőoktatásban viszont — jövendő mérnöki munkája eredményességének érdekében — a diáknak sokoldalú és alapos elméleti ismereteket kell elsajátítania , s ugyanakkor ösztönévé kell hogy váljon az elmélet gyakorlati alkalmazásának készsége, sőt szüksége. A fentebb kifejtettek alapján két kérdéshez szeretnék hozzászólni: a tanári kart érintő kérdéshez és a diákok gyakorlati munkájához. A tanulmány rámutat arra a feladatra, hogy 4—5 éven belül gyakorlatilag számolják fel a felsőoktatásban az álláshalmozást. Ez elvileg helyes és hozzá fog járulni a műszaki oktatás elméleti színvonalának és alaposságának további fejlesztéséhez. Meg kell azonban találni a módját annak, hogy a tanári kar, és különösen a gyakorlati tárgyak katedráinak tanszemélyzete (például az elektromos gépek, villamosrendszerek, hőtechnika, hidraulikus gépek stb. tanszékei) kapcsolatban legyenek szakmájuk termelési, tervezési és kutatási problémáival. Ez a feladat pedig elsősorban a műszaki kutatómunkán keresztül valósítható meg, mely szoros és rendszeres kapcsolatot teremthet az ipari és tervező tevékenységgel. Ily módon a felsőoktatás valóban azt fogja felölelni, ami égetően fontos az ipar és a nemzetgazdaság számára. Ennek az ipart szolgáló kutatótevékenységnek össze kell kapcsolódnia az eredményes kutatás intézményes anyagi ösztönzésével is. A diákság szempontjából fontos, hogy csökkentsék az előadások számát és anyagát, a laboratóriumi, szemináriumi és tervezési tevékenység, tehát a gyakorlati alkalmazási készség javára. A fiatal mérnökhallgatók kiképzésének egy másik jelentős kérdése : a nyári üzemgyakorlat, mely a jelenlegi formájában nem elég eredményes. Ennek a gyakorlatnak célja egyrészt az alapvető technológiai műveletek gyakorlati megismerése és az ipari termelő folyamatok általános áttekintése." Az első cél eredményesebben érhető el a műszaki egyetemek keretében létesítendő „tanműhelyekben“, ahol a diák egy jól kidolgozott program és szakszerű vezetés mellett ismeri meg, aktív munkafolyamatban, az alapvető technológiai műveleteket (ilyen műhelyei vannak például a bécsi műszaki egyetemnek már évtizedek óta). Ugyanakkor javasolom, hogy a második év befejezése után, szakszerű vezetéssel, tervszerűen végzett intézményesített üzemlátogatással bővítsék a műegyetemi hallgatók technikai látókörét. Ez a látogatás tanulmányi jellegű lenne és olyan üzemekre terjedne ki, amelyekben a jövendő mérnök áttekintést nyerhetne az illető iparágról. A negyedik év után ajánlatos, hogy a hallgatók a saját, szorosabban vett szakmájukhoz tartozó üzemekben egyhónapos üzemi gyakorlatot végezzenek — esetleg alkalmazotti minőségben —, lehetőleg abban a gyárban, ahová a diplomájuk elnyerése után be lesznek osztva. Előnyös átmenetet és sok esetben az ipar számára is hasznot jelentene, ha a beosztás a negyedik év után történne és a diplomadolgozat az üzem valamilyen technikai kérdését oldaná meg. A jobb és általánosabb elméleti kiképzés szükségessége nem szabad azonban elfeledtesse egy pillanatra sem, hogy a műszaki felsőoktatás feladata nem elméleti kutatók, hanem elméletileg elsőrendűen felkészült és a gyakorlati alkalmazás készségével rendelkező mérnökök kiképzése. Nagy Csaba mérnök, az Akadémia Energetikai Intézetének laboratóriumfőnöke Ifjúsági fesztivál Máramarosban • Nagyszámú részvevő előtt zajlott le vasárnap a máramarosi ifjúsági fesztivál. Erről az egyedülállónak mondható, nagyszabású eseményről kértünk véleményt Gheorghe Sas elvtárstól, a Máramaros tartományi KISZ- bizottság első titkárától. A fesztivál célja — mondotta Sas elvtárs — egy helyi hagyomány megteremtése, illetve kiteljesítése volt. Eddig is szerveztünk hasonló jellegű ifjúsági fesztiválokat minden néprajzi zónában, a jelenlegi azonban magasabb szintű, tartományi összejövetel volt. A fesztivál kezdeményezője a tartományi KISZ-bizottság, hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a tartományi művelődési és művészetügyi bizottság, a Szaktanács és a TSU szintén jelentékeny részt vállalt a szervezésben. Célunk sokrétű. A fesztivál módot ad arra, hogy az ifjúság szabadidejének kihasználására nagyon vonzó és változatos formát találjunk. Biztosítja a művészi és kultúrtevékenység folyamatosságát, ugyanakkor kiváló alkalom a tradicionális népi művészeti ágak őrzésére. Éppen ezért állandó jellegűvé kívánjuk tenni, ezután minden évben július utolsó vasárnapján megtartják a tartományi ifjúsági fesztivált, ugyanakkor — más időpontokban — hasonló rendezvényekre kerül sor a rajonokban is. A fesztiválnak 40 000 részvevője volt, a szabadtéri színpadon 38 művészi együttes lépett fel. Ez alkalommal tartották meg a Máramaros tartományi népviseletek parádéját is és a különböző jellegű sportversenyeket. A kézilabda vetélkedőn 10 csapat vett részt. Játékossá tette az összejövetelt a rúdramászás, a zsákbanfutás és a többi szórakoztató sport. A legjobb művészi együttesek és a sportversenyek győztesei jutalomban részesültek. — A fesztivál színhelye az avas, Certeza és Huta közötti „Simbra“ vendégfogadó környéke volt. A vendéglátó vajonban milyen visszhangot váltott ki az ifjúsági összejövetel ? — Avas minden faluja ifjúsági küldöttséggel képviseltette magát, a vendéglátó rajon fiataljai közül 4000-en voltak jelen. — Valószínűnek tartjuk, hogy a következő év júliusában tartott fesztiváljuk már országos érdeklődést fog kiváltani. Az ünnepség nagyszabású volta és eredetisége erre enged következtetni. — Ebben az esetben szíves vendéglátásban részesítjük majd az ország minden részéből idesereglett ifjúságot. Fokozni kell a cséplés ütemét Gyors ütemben folynak a nyári mezőgazdasági munkálatok. A búzát és a rozsot eddig 2 640 000 hektárról takarították be, ez ’-'.'jel kilencven százaléka annak a területnek, amelyen ezeket a kultúrákat termesztették. Az állami mezőgazdasági egységekben befejezéshez közeledik a betakarítás. A termesztett terület 96 százalékáról takarították be eddig a búzát. Galac, Bukarest, Dobrudzsa és Iași tartományokban a búza betakarítását befejezték a szövetkezeti szektorban is, Ploiesti tartományban pedig befejezés előtt áll. Az erdélyi tartományokban most jutottak az aratás teljébe. Figyelembe véve, hogy a gabona beérett és hogy az idő meglehetősen előre haladott, a munkát különösképpen Brassó, Kolozs és Maros-Magyar Autonóm tartományban kell meggyorsítani, ahol az aratás üteme a lehetőségek alatt mozog. Ahhoz, hogy a gabonát megvédjük a rossz időjárástól és elkerüljük a veszteségeket, fokozni kell az aratással párhuzamosan a cséplés ütemét is. Az aratás és a cséplés között nagy időeltolódás van különösen a Maros-Magyar Autonóm tartományban. Mint munkatársunk jelenti, itt az aratás most van teljében. Az őszi és sörárpa csaknem felét learatták, a búza és rozs 64,6 százalékát is levágták. A cséplést azonban a hordásban való lemaradás komolyan akadályozza. Lassú a rakodás üteme, emiatt állott elő a helyzet, hogy a learatott búza és rozsmennyiségnek alig 24,4, az őszi és sörárpának 66,6 százalékát csépelték ki. A tartományi átlagnál is gyengébben állnak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Míg az állami gazdaságokban lépést tart a cséplés (búza, rozs 96 százalék, árpa, sörárpa 99,6 százalék), az MTSZ-ekben a búza, rozs 19,6, az őszi és sörárpa 59,8 százalékra áll. Hasonlóképpen fokozni kell a cséplés ütemét Erdély többi tartományában is. A mezőgazdasági tanácsokra és a gép- és traktorállomásokra hárul a feladat, hogy a szérükön alaposan megszervezzék a munkát, olyanynyira, hogy a cséplőgépek megszakítás nélkül, teljes kapacitásukkal dolgozzanak. Az idei gazdag termés jó körülmények között való betakarításával párhuzamosan szükséges, hogy a mezőgazdasági dolgozók, a mezőgazdasági szervek, gondoskodjanak a jövő termésről is. Éppen ezért az aratás után az egész felszabadult területen haladéktalanul végre kell hajtani a nyári szántást. Rá kell mutatnunk arra, hogy a legtöbb tartományban ez a munka nem kielégítő ütemben folyik. Eddig mindössze 800 000 hektáron végeztek nyári szántást, ami az állami mezőgazdasági egységekben az előirányzottnak mindössze 31 százalékát, a termelőszövetkezetekben pedig 26 százalékát képviseli. Jelen pillanatban a tartományok nagy részében a traktorok felszabadultak a betakarítástól s így teljes erővel át lehet térni a nyári szántásra. A szántáshoz megvannak a kedvező feltételek. De ugyanakkor, amint az idő múlik, a talaj elveszíti nedvességét, kiszikkad, ami károsan befolyásolja a munka minőségét. Éppen ezért operatív intézkedéseket kell foganatosítani annak érdekében, hogy a területeket minél gyorsabban felszabadítsák a szalmától, és minden rendelkezésre, álló traktort a szántáshoz összpontosítsanak. Ugyancsak nagy figyelmet kell fordítani a másodkultúrák vetésére a felszabadult területeken. SZEMLÉR FERENC A bor és cégére Kell-e a jó bornak cégér ? Nem kell ! — viszonozza a közmondás. Igen ám, de Ha a jó bor zárt pincében, lehúzott redőnyök mögött rejtőzik, akkor senki a világon nem tud róla, nem is kérdezi, nem is veszi, nem is issza ! Nem a jó, de az ismert bornak nem kell cégér — a Lacrimae Christi, a Cotnar, a Cinandali, a tokaji, a küküllőmenti jól el van nélküle ezeknek igazán nincs szükségük se hírverésre, se falragaszra, se cégérre. Róluk mindenki tud. De már a Pepsi Colát — minden üdítő és erősítő tulajdonságával egyetemben — bizony jóval kevesebben ismerik, hiszen új dolog a mi tájainkon. Folyik is hát ajánlgatása a hírlapokban, a tévében, röpiratok segélyével, mindenütt. Nagyon helyesen ! A cégértől majd csak akkor fog ő is eltekinteni, ha kellően behatolt az emberek tudatába az a meggyőződés, hogy nélküle nem lehet sem élni, sem meghalni... Akkor nem kell neki hírverés, ha majd klasszikussá válik, mint Murfatlar, vagy mint Homérosz, esetleg Dante... Nem a mindent elsöprő — és különösen a nyugati világban megszokott (sőt már Wells „Tono Bungay“ című regényében több mint fél évszázada kigúnyolt) — reklám-őrületet kívánnám ezzel pártfogásba venni. Csupán az ízléses, mértéket tartó és a valóságot tudomásunkra juttató hírlelésnek teremtenék némi népszerűséget. Mert ugyan honnét tudom meg, ha a kereskedelem valamely eddig soha nem látott cikket hoz forgalomba ? A hirdetésből. Ha a hangversenyiroda Mara Romani táncdal-fenomén utolérhetetlen teljesítményeivel akar nekem szolgálni ? A falragaszról. Hogy a jövő héten nemzetkői mérkőzés lesz a stadionban ? Az újságból és a tévé-előzetesből.. . Ami nem ismeretes, annak cégér kell. Még a jó bornak is. Mindez olyasvalamiről jut eszembe, ami évek óta bosszant, sőt bánt. Nálunk ma már tömegméretekben mutatkozik meg az emberek olvasási igénye. Könyvkiadásunk mindent elkövet ennek kielégítésére. Sőt könyvárusaink is szorgosan tevékenykednek a sűrűn megjelenő művek minél szélesebb körben történő elterjesztésén. Még azt sem állítanám, hogy a könyv elosztásával foglalkozó központi és helyi szervek nem igyekeznének fölhívni a figyelmet a könyvpiac eseményeire. Mégis miért van az, hogy az eladók gyakran tesznek panaszt a közönség közömbösségére, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy némely könyvek iránt nem mutatkozik érdeklődés és azok lassan fogynak s ennélfogva a boltok állványain néha nem is érdemtelen művek porosodnak ? ... Hogy noha sem ennyi költő, sem ennyi versmondó, sőt ennyi verskedvelő nem volt, az utóbbi években megjelent (és bizonyos értetlenségek folytán milyen csekély példányszámban megjelent!) költeményes kötetek bármelyike most is mindenütt kapható még... Miért ? Megmondom : mert nem jó a cégér ! Gyönge és formális a hírverés ! Kitartásban, ötletességben, érdekességben utol sem éri a Pepsi Colát, vagy a mogyorós csokoládét !... Én már igazán szorgalmas olvasó vagyok, utána járok a nyomtatott betűnek, szeretettel szimatolok új könyvek után — mostanában mégsem sikerült kellő időben tudomást szereznem egy-egy könyv várható megjelenéséről. Igaz , a könyvterjesztő kiad egy beszámolót, amelyben szűkszavúan és válogatás nélkül (gyakran nagyon unalmasan is) bejelenti a következő hónap vagy negyedév várható könyveit. A könyvtárosokat is tájékoztatja egy szigorúan belső jellegű havi szemle. Ám napisajtónkból, hetilapjainkból, sőt havi folyóiratainkból hiányzik az a rég bevált eljárás, amellyel amióta a sajtó sajtó, akár ingyen, akár pénzért már előzetesen felébresztik a leendő olvasóban a várható eseményre vonatkozó érdeklődést. A módszer egyébként közismert és roppant egyszerű. Nem csak cipőfűző, de könyvek esetében is beválik. Először megjelenik egy hír csak úgy általában egy bizonyos tárgykörből. Aztán egy másik, amely szerint X. Y. neves írónk valami különös véletlen folytán éppen erről a tárgykörről ír regényt, vagy balladát, vagy tudományos-fantasztikus novellát. Ezután jön a beszélgetés a szerzővel, esetleg annak fényképe is. Majd rövid részlet a készülő könyvből —lehetőleg úgy, hogy ne lehessen belőle a többi részre következtetni. Végül három keretes hirdetés a megjelenés időpontjáról... De minek sorolom el mindezt, hiszen egy reklám-szakember ezerszer jobban ért hozzá és milliószor több változatot tud kitalálni ! Persze, ha lenne rá alkalma és módja. De nincs. Mert őt senki meg nem kérdi, senki igénybe nem veszi. Ezért hever például e sorok írásakor könyvkereskedőink asztalán és állványain eladatlanul a jugoszláviai Fórum-kiadó majdnem teljes kollekciója, közte a díszkötéses Krlezsa-sorozat. Ugyan honnét is tudhatta volna a nyájas olvasó, hogy a könyvterjesztésnek szándékában volt piacra bocsátani őket ? ... Honi nyomdatechnikánk fejlett korában, gyönyörű kiállítású könyveink egész seregének megléte idején (amelyeknek tartalma olykor még meglepően jó is), a rendelkezésünkre álló végtelen lehetőségek birtokában könyvkiadásunk a huszadik század második felében él. Könyv-propagandánk viszont a tizenkilencedik század elején.