Előre, 1967. október (21. évfolyam, 6191-6216. szám)

1967-10-14 / 6202. szám

XXI. évfolyam 6202 sz. 6 oldal ára 25 iáni 1967 okt. 14., szombat ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA PLENÁRIS ÜLÉSÉNEK HATÁROZATA a bérezési rendszer javítására és a fizetések emelésére vonatkozólag A dolgozók életszínvonalának szüntelen emeléséről való gondoskodás pártunk és álla­munk gazdaságpolitikájának jellegzetes vo­nása. A Román Kommunista Párt IX. kong­resszusa, megvonva a szocialista építésben el­ért eredmények mérlegét, kijelölte a nemzet­­gazdaság fejlesztésének alapvető célkitűzéseit az 1966—1970-es időszakra, népünk jólétének növekedését szolgáló intézkedések egészét. Az ötéves terv előirányozza a termelés és a mun­katermelékenység fokozott ütemű növekedését és ezen az alapon, a nemzeti jövedelem 40 szá­zalékos, a reálbér kb. 25 százalékos növe­kedését. A IX. pártkongresszus határozatainak való­ra váltására tett intézkedések az életszínvonal rendszeres emelkedéséhez vezettek. Csupán 1966-ban, az ötéves terv első évében a fizetés­ből származó pénzjövedelmek 11,3 százalékkal emelkedtek 1963-hoz képest. 1967 első felében emelték a vasúti dolgozók fizetését, akik hoz­zájárulnak a forgalom biztonságához, a dokk­Az átlagfizetés növekedése, a fizetés minimális színvonalának emelése, továbbá az 1000—1500 lej közötti keresettel rendelkező al­kalmazottak részarányának az összes alkal­mazottak 40 százaléka fölé való jelentős emel­kedése, ékesszóló megnyilatkozásai a párt poli­tikájának a népjólét növelésére, az ország gazdasági potenciáljának erősödése arányá­ban. A Román Kommunista Párt IX. kongresszu­sa által a dolgozók életszínvonalának emelé­sére vonatkozóan kitűzött feladatok teljesítése munkások, továbbá a vállalatokban és intéze­tekben dolgozó közgazdászok fizetését. Az ötéves tervben előirányzottnál egy évvel ha­marabb hozott különösen nagy gazdasági és társadalmi jelentőségű intézkedés volt az alacsony fizetések 1967. augusztus 1- től kezdődő emelése valamennyi tevé­kenységi ágban, aminek nyomán a legkisebb tarifáris fizetés havi 570 lejről 700 lejre emel­kedett. Csupán az ebben az évben alkalmazott fizetésemelések az alkalmazottak jövedelmé­nek több mint másfélmilliárd lejjel való nö­vekedését biztosítják egy egész év színvona­lán számítva. A párt politikájának az alacsony fizetések elsődleges növelését előirányzó következetes alkalmazása nyomán a legutóbbi tíz év­ben rendszeresen csökkent a kisfizetésű alkal­mazottak részaránya és szüntelenül nőtt a na­gyobb jövedelműek részaránya, amint ez az alábbi táblázatból kitűnik: érdekében a Központi Bizottság plenáris ülése elhatározta, hogy meg kell javítani a fizetési rendszert és a fizetéseknek átlag 12,3 százalé­kos általános emelésére irányuló akció szakaszonkénti folytatását, úgy, hogy ez átfogja az alkalmazottak összes kate­góriáit. A plenáris ülés elhatározta, hogy erre a célra előirányozzák a szükséges pótlóla­gos alapokat, amelyek az 1970-es évben, ami­kor az összes alkalmazottakra kiterjed a fize­tésemelés, több mint 10,5 milliárd lejre fognak emelkedni. A tarifáris fizetések differenciálása a nemzetgazdasági ágak között nem felel meg kellőképpen e tevékenységek fontosságának és sajátosságainak. Sőt, a tarifáris fizetések révén eredetileg megállapított rangsorolás is deformálódott annak következtében, hogy a változó pótlékok részaránya iparáganként különbözőképpen növekedett. A műszaki-ad­minisztratív személyzet 9 iparágcsoport sze­rinti differenciált fizetése rendkívül nagy különbségeket eredményezett e személyzet különböző kategóriáinak fizetése között. A munka normázása nem tartott lépést a gazdaság műszaki ellátásának ütemével, a termelési folyamat megszervezésében eszközölt javításokkal és a munkások szak­­képzettségének emelkedésével. Az akkord­fizetéses munkások egyes normáit nem mű­szaki indokolás alapján dolgozzák ki, má­sokat pedig deformálnak azáltal, hogy „ki­igazítják“ olyan koefficiensekkel, amelyek biztosítani hivatottak a normale bizonyos túlteljesítését. Az a tény, hogy az átlagfize­tés összetételében előrelátnak körülbelül 20 százalékos normatúlteljesítést, kedvezett az egész fizetés és a tarifáris fizetés közötti in­dokolatlan eltérésnek. A gazdaságban dolgozó összes munkásoknak körülbelül 53 százalékát kitevő, rezsiben dolgozó munkások munkanormázása jelentő­sen lemarad. Nincs még megoldva a műsza­ki-adminisztratív személyzet munkanormá­zása, jóllehet ezek részaránya az alkalma­zottak összlétszámában jelentős. A premizálási rendszer , sem a munká­soké sem pedig a műszaki-adminisztratív személyzeté nem képes jelenlegi formá­jában megfelelően teljesíteni ösztönző sze­repét az egyes kiváló munkaeredmények elérésére. Minthogy nem kötik őket kellő mértékben minden egyes dolgozó feladatai­nak teljesítéséhez, a prémiumok, sok válla­latnál átalakultak a tarifáris fizetés állandó pótlékává, ami keresetek nivellálásához ve­zetett. A prémiumok havonkénti vagy ne­gyedévenkénti juttatása csökkenti annak a lehetőségét, hogy ösztönzőként használják őket egyes évi összegező mutatók megvaló­sítására. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése megállapítva ezeket a hiányosságokat szükségesnek tartja intézkedéseket tenni a fizetési rendszer ja­vítására, azzal a fő céllal, hogy állapítsák meg a fizetéseket pontosabban a munka mennyiségétől, minőségétől és társadalmi felelősségétől függően, és hozzanak létre ésszerűbb arányt a fizetések fokozatai kö­zött. A fizetési rendszer tökéletesítésére vonat­kozó intézkedések kidolgozásánál a követke­ző célkitűzések megvalósítását fogják szem előtt tartani. — Biztosítani a szorosabb kölcsönös füg­gőséget a munkában elért eredmények és a jövedelmek között ; fenntartani a komplex, szakképzett munka differenciált javadalma­zásának elvét az egyszerű szakképzetlen munkával szemben ; méltányosabb arányt megállapítani az alkalmazottak különböző kategóriáinak fizetése között, valamint meg­javítani az arányt a különböző tevékenységi ágakban alkalmazott fizetések között. — Növelni a tarifáris besorolási fizetésnek — mint az összfizetés meghatározó elemé­nek — szerepét, oly módon, hogy ez elsősor­ban valamennyi dolgozó képesítésének szün­telen emelkedését ösztönözze. — Biztosítani a fizetések közötti megkü­lönböztetést egyazon tarifáris kategórián vagy funkción belül, figyelembe véve az el­végzett munka minőségét, a kezdeménye­zést és az operativitást a munkában, az egység egész gazdasági tevékenysége haté­konyságának növekedéséhez való személyes hozzájárulást. — Megkülönböztetni a fizetéseket az ugyanannál az egységnél megszakítás nél­kül eltöltött időtől függően. — Évi prémiumokat nyújtani a munká­soknak és a műszaki-adminisztratív sze­mélyzetnek a vállalatok fő összegező mutatói­ban tükröződő gazdasági hatékonyság növe­kedéséért. — Prémiumokat nyújtani az év folyamán azoknak a dolgozóknak vagy munkaalakula­toknak, akik nyilvánvaló és azonnali haté­konyságú különleges eredményeket érnek el tevékenységükben. — Tökéletesíteni a munkanormázást tudo­mányosan megalapozott normák bevezetésé­vel, amelyek egyre pontosabban tükrözzék a munkák elvégzéséhez szükséges tényleges munkamennyiséget. — Következetesen alkalmazni az anyagi érdekeltség elvét, ami magában foglalja mind az alkalmazottaknak a munka meny­­nyisége és minősége szerinti javadalmazását, mind pedig anyagi felelősségüket a felada­tok nem teljesítéséért, a közvagyonban, a társadalmi érdekekben hibájukból okozott károkért.­­ Felülvizsgálni a vállalatok szervezési és működési szabályzatait, pontosabban megállapítva a szolgálati kötelezettségeket annak érdekében, hogy megerősödjék a sze­mélyes felelősség a feladatok teljesítéséért, a munkafegyelem és a technológiai fegyelem szigorú betartásáért.­­ Szigorúan betartani a káderek kivá­lasztásának és előléptetésének alapvető szempontjait a legmagasabb funkciókig me­nően : a szakképzettséget, a munkában elért eredményeket, a vezetési problémák megol­dásában tanúsított hozzáértés objektív el­bírálását, kiküszöbölve a szubjektivizmust és az önkényességet. — Megjavítani az alkalmazottak és a vál­lalat közötti kapcsolatok szabályozását, a felvételre, áthelyezésre, kihelyezésre, a mun­kaszerződés felbontására, a fizetésre, a munkaidőre és a pihenési időre vonatkozó kölcsönös kötelezettségek és kapcsolatok sza­bályozását, továbbá a vállalatok kötelezett­ségének szabályozását az alkalmazottak te­vékenységének jó menetéhez szükséges fel­tételek biztosítására. A kidolgozás alatt álló új munkatörvénykönyvnek tökéletesített elő­írásokat kell majd magában foglalnia, ame­lyek megfelelnek szocialista gazdaságunk je­lenlegi fejlődési szakaszának. 1. A TARIFÁRIS RENDSZER A. Munkások A munkások tarifáris fizetési rendszeré­nek biztosítania kell: a) A besorolási tarifáris fizetés részará­nyának növekedését a munkások összfizeté­­sében, az iparban és az építkezési-szerelési ágban jelenleg fennálló körülbelül 78 szá­zalékról, körülbelül 90 százalékra az ipar­ban és körülbelül 88 százalékra az építkezé­si-szerelési ágban azáltal, hogy a tarifáris fizetéshez csatolják a jelenlegi változó járu­lékok legnagyobb részét (különösen azokat, amelyek az átlagos normatúlteljesítésekből és a havi illetve negyedévi prémiumokból származnak). A szállításban a tarifáris fi­zetés részaránya körülbelül 82 százalékról körülbelül 90 százalékra fog növekedni ha­sonló módon. Azáltal, hogy érezhetően csökkenti a tari­fáris fizetés és az összfizetés közötti jelenle­gi különbséget, ez az intézkedés ösztönözni fogja a képesítés fokának emelkedését a nagyobb fizetés elérése érdekében, ami fő­ként az egyik besorolási kategóriából a má­sikba való előléptetés révén valósul meg. Ugyanakkor a tarifáris fizetés növekedése, a korrekt munkanormák kidolgozása és alkal­mazása révén az akkordmunkában létrejön­nek a feltételek ahhoz, hogy a normák 100 százalék körüli teljesítése esetén biztosítva legyen mind a termelési feladatok teljesíté­se, mind pedig a tervezett havi átlagfizetés. b) A jelenlegi differenciálódás csökkenté­sét különböző ágakban dolgozó munkások fizetése között és az iparágak helyesebb rangsorolását gazdasági fontosságuktól és a munkafeltételektől függően. E célból az iparágak osztályozása körülbelül 6 csoportot fog felölelni. c) A tarifáris fizetések jobb arányosítását kategóriák szerint — megfelelően a mun­kálatok elvégzéséhez szükséges szakképesí­tési színvonal közötti különbségeknek —, progresszív differenciálást biztosítva ugyan­akkor a tarifáris kategóriák között annak érdekében, hogy a munkásokat ösztönözzék szakképzettségük emelésére és előléptetésük­re magasabb kategóriákba. A fizetési rend­szer egyszerűsödni fog azáltal, hogy a je­lenleg alkalmazott 18-cal szemben 6,8-ra csökken a típus-tarifa táblázatok száma. d) Az ugyanahhoz a kategóriához tartozó munkások tarifáris fizetésének differenciá­lását azáltal, hogy minden kategórián belül bevezetnek adott számú tarifáris fizetési fo­kozatot. A munkásokat a vállalat vezetősé­ge teszi majd át egyik fizetési fokozatról egy magasabb fokozatra, olyan szempontok alapján, amelyek kifejezték: az alkalmazott tapasztalatát és személyes képességeit, a munkában ráháruló feladatok teljesítésében tanúsított lelkiismeretességét, a munkaalaku­lata tevékenységének javításához való sze­mélyes hozzájárulását. (Folytatása a 2. oldalon) 1967. október 5.-6.-1 Az alkalmazottak megoszlása fizetési szín­vonal szerint százalékban az alkalmazottak összlétszámához viszonyítva Évek —-----------—----------------------------------------------------------------------------------------700 701—1000 1001—1500 1501—2500 lejig lej között lej között lej között 1957 63,4 22,0 11,6 2,8 0,2 1960 37,5 35,8 21,6 4,7 0,4 1965 15,2 36,0 35,0 12,6 1,2 1967 augusztus — 38,5 40,9 18,3 2,3 I. A FIZETÉSI RENDSZER JAVÍTÁSÁRA VONATKOZÓAN A nemzetgazdaság vezetésének és tervszerű­­sítésének tökéletesítésére vonatkozóan a párt által előirányzott intézkedések megkülönböz­tetett fontosságot tulajdonítanak az anyagi érdekeltség rendszere tökéletesítésének, amely­nek döntő szerepe van az egész gazda­ság előrehaladásának és sokoldalú fejlődésé­nek biztosításában, a dolgozók életszínvona­lának emelkedésében. A fizetési rendszer, amely alapvető eleme annak, hogy fokozódjék a dolgozók anyagi érdekeltsége tevékenységük eredményeiben, harmonikusan egybe kell fonja mindenki sze­mélyes érdekeit az egész társadalom érdekei­vel, hozzá kell járuljon az egész gazdasági te­vékenység hatékonyságának egyre magasabb fokra való emeléséhez. A munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazásra vonatko­zó gazdasági törvény követelményeinek meg­felelően a fizetési rendszer arra hivatott, hogy biztosítsa a jövedelmek színvonalában a ki­fejtett tevékenység során elért tényleges ered­mények közvetlen tükröződését oly módon, hogy minden alkalmazott javadalmazása a gazdaságunk és kultúránk fejlesztésével kap­csolatos feladatok teljesítéséhez való hozzájá­rulásának kritériuma alapján történjék. Szocialista társadalmunkban a munka min­den munkaképes honpolgár joga és ugyanak­kor kötelessége is közvetlen társadalmi jelle­ge lévén, a munka egyrészt minden egyes egyén, másrészt a társadalom egészének érdekeit szolgálja. A termelőeszközök szocialista tulajdona fel­tételeket teremt az anyagi érdekeltség elvének következetes alkalmazására, az anyagi — egyéni és társadalmi — ösztönzők szoros egy­bekapcsolására az erkölcsi ösztönzőkkel. A tömegek szocialista öntudatának magasabb fokra való emelkedése a párt által kifejtett nagy arányú nevelő tevékenység nyomán, a hazaszeretet határozza meg minden honpolgár felelősségérzetének növekedését a társada­lommal szembeni kötelezettségek példás telje­sítéséért, a munkafegyelem erősítéséért, a közvagyon védelméért és fejlesztéséért. A Román Kommunista Párt Központi Bi­zottságának plenáris ülése, elemezve a jelen­legi fizetési és munkanormázási rendszert, ki­emelte azt, hogy a párt és a kormány által az évek folyamán e téren foganatosított intéz­kedések a fizetések emelkedéséhez vezettek, lépést tartva a nemzetgazdaság fejlődésével, pozitív hatást gyakoroltak a különböző tevé­kenységi területek fejlődésére. Ily módon, mi­közben az elmúlt tíz évben a globális ipari termelés 2,98-szorosára növekedett, a munka termelékenysége 1,98-szorosára, az ipari alkal­mazottak átlagfizetése 1,71-szorosára nőtt. A plenáris ülés ugyanakkor megállapította, hogy a jelenlegi fizetési rendszernek bizonyos fogyatékosságai vannak, amelyek fékezik a gazdasági tevékenység hatékonyságának a je­lenlegi lehetőségek és követelmények színvo­nalára való emelkedését. Az anyagi érdekelt­ség elsősorban a feladatok mennyiségi teljesí­tésének és túlszárnyalásának irányában hat, és nem járul hozzá megfelelő mértékben egyes olyan fő mutatók teljesítésének ösz­tönzéséhez, amelyek meghatározzák a gazda­sági tevékenység minőségi javulását. A bérezési rendszer, amely szerint az alkalmazottak keresetének egy jelentős része (15—25 százaléka) változó pótlékok útján (nor­matúlteljesítés, prémiumok) realizálódott, azt eredményezte, hogy csökkent az akkord­ban dolgozó munkások érdekeltsége szakké­pesítésük szüntelen emelésében; a norma túl­teljesítése nagyonis lehetővé tette számukra, hogy gyakran jóval nagyobb keresetet érjenek el, mint a magasabb fizetési kategóriába való előléptetéssel. A rezsiben dolgozó munkások, akik rendszerint megkapták az egész tarifáris fizetést, függetlenül saját feladataik teljesíté­sétől és az egész vállalat eredményeitől, nem voltak kellő mértékben ösztönözve a munkahe­lyükön rájuk háruló kötelezettségek teljesíté­sében. Annak következtében, hogy az átlagfizetés évről évre tervszerűen emelkedett főleg a normatúlteljesítések, a prémiumok és a töb­bi járulékok hányadának növekedése révén, 1966-ban a tarifáris fizetés részaránya a munkások összkeresetében — 1960-hoz vi­szonyítva — az iparban lecsökkent 83,1 száza­lékról 78 százalékra, az építkezési-szerelési iparágban­ pedig 86 százalékról 78,4 százalék. Világ proletárjai, egyesüljetek! REDACTIA §1 ADMINISTRATE ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCURE§TI — CASA SC1NTEII Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőségeink : Kolozsvár (str. Horea 6. tel. 1.15.35) ; Brassó (str. Neagoe Basarab 24. tel. 1.44.63) ; Marosvásárhely (Piata Trandafirilor 20. tel. 34.18) ; Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82) ; Nagyvárad (str. Litoralului 21. tel. 1.45.43) ; Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64) ; Szatmár (Piata Libertatii 1. tel. 22.12). Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj egy hónapra 6.50 lej, negyedévre 19.50 lej, félévre 39 lej, egy évre 73 lej. Apróhirdetéseket az ESIP reklámügynöksége útján veszünk fel (Agentia de Publicitate — ESIP, Bucuresti, str. Eforiei nr. 6, raionul V. I. Lenin). A NÖVEKVŐ HATÁSKÖR FOKOZOTT FELELŐSSÉGET IGÉNYEL Az RKP KB-nak októberi plená­ris ülésén elfogadott Irányelv-ter­vezete a nemzetgazdaság vezetésére és tervszerűsítésére vonatkozóan szi­lárd kiindulópontul szolgál a széles­körű vitához, a részletkérdések tisz­tázásához és véglegesítéséhez, az RKP Országos Konferenciájának jó­váhagyása után kétségtelenül a ve­zetési és tervszerűsítési formák és módszerek tökéletesítését eredmé­nyezi. Mint vállalati igazgató természe­tesen elsősorban a Tervezetnek munkámmal szorosan összefüggő részleteit tanulmányoztam, éspedig a gazdasági tevékenység megszerve­zésének és vezetésének ipari vonat­kozásait. A túlzott centralizmus ne­gatív hatását saját tapasztalatomból is jól ismerem, ugyanígy a gazdasá­gi vezetés párhuzamosságából faka­dó nehézségeket is. Világos számom­ra, hogy az ipar vezetésének a ter­vezet szerinti három láncszeme — az ipari központ, a vállalat és a gazdasági minisztérium — a feltün­tetett hatáskör betöltésével az ed­diginél jóval nagyobb operativitást tesz lehetővé, a gazdasági tevékeny­ség összehangolásának jobb feltéte­leit teremti meg. Külön szeretnék szólni ezen belül a vállalatról. Mindaz, ami ezután majd — az eddigiektől eltérően —a vállalatvezetőség hatáskörébe tarto­zik — mint a tervben szereplő fej­lesztési és korszerűsítési munkák műszaki-gazdasági dokumentációjá­nak, kiviteli terveinek és a felsze­relések beszerzésének jóváhagyása, bizonyos felszerelések és leltári tár­gyak beszerzésének, továbbá a beru­házások átvételének joga — szinte felbecsülhetetlen előnyt jelent. Természetesen, a megnövekedett hatáskör egyben fokozott felelősség­gel jár. Éppen ezért örömmel üdvöz­löm a vállalatvezetés jelentős szer­vének, az igazgatóbizottságnak léte­sítését, mint a kollektív vezetés el­vének megtestesítését, eszközét. Ez a szerv a kollektív felelősség mel­lett, a személyi felelősséget sem csök­kenti, sőt fokozottabb mértékben megköveteli. A Tervezet, pártunk bölcsességé­nek ez a nagyszerű dokumentuma a fejlődés újabb szakaszát nyitja meg nemzetgazdaságunk előtt, mindany­­nyiunkat fokozottabb erőfeszítésre ösztönöz célkitűzéseink mielőbbi el­éréséért. Ioan Florea mérnök, a marosvásárhelyi Augusztus 23 bútorgyár igazgatója AZ ÁLLAMTANÁCS ELNÖKE FOGADTA AZ OLASZ PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉGET Chivu Stoica, Románia Szocia­lista Köztársaság Államtanácsának elnöke csütörtök délután fogadta az olasz parlamenti küldöttséget, amely Giuseppe Maria Sibille sze­nátor, az Olaszország-Románia par­lamenti csoport elnöke vezetésével látogatást tesz hazánkban. A találkozón részt vettek­­ Gri­­gore Geamanu, az Államtanács titkára, Anton Breitenhofer és Gheorghe Stoica, az Államtanács tagjai, Ion Pos, az Interparlamen­táris Unió román nemzeti csoport­jának elnöke, más képviselők, va­lamint Pasquale Baldocci, Olaszor­szág bukaresti ideiglenes ügyvivője. Az Államtanács elnöke meleg, szívélyes légkörben elbeszélgetett az olasz parlamenti tagokkal. (A­­gerpres) BLÉNESI ERNŐ Emberség és Pap Zoltán a nagybányai 22-es önkiszolgáló üzlet felelőse (vagy volt felelőse ? ) nemrégen kedves ajándékkal lepte meg egyik nő­nemű beosztottját, egy karórá­val. Nem lévén szó sem névnapról, sem születésnapról, még csak isme­retségük szép emlékeket idéző év­fordulójáról sem, egyeseket meg­hatott ez a főnöki bőkezűség, má­sokban mindenféle hátsó gondola­tokat ébresztett a kettőjük között fennálló viszonyt illetően, s ismét másokban — akik nem ismertek semmiféle előzményt — a gyanú érzését keltette mind a „miért", mind a „honnan“ iránt. Ez utóbbit az érdekesség kedvéért érdemes mindjárt elöljáróban elmondani. Az történt ugyanis, hogy egy „szó­rakozott" vásárló elfelejtett fizetni, s távozás közben fülöncsípték. Pap megtagadta volna önmagát ha a törvényes eljárást nem he­lyettesíti saját házi módszerével. Az elcsípett „vásárlót" kötelezte a nála talált áru tízszeres értékének megtérítésére, s mivel annak nem volt annyi pénze, elvette karórá­ját és kidobta az üzletből, nem fe­lejtve el hangsúlyozni : köszönje meg, hogy megúszta ennyivel. A „honnan" tehát világos és eloszlat számos egyéb gyanút (a­­mit esetleg az kelthetett egyesek­ben, hogy Papnak szokása „bará­tait" a raktárból kiszolgálni, főleg hiánycikkekkel), marad viszont a „miért", aminek megvilágítása — gondolom — indokolttá teszi en­nek a különben meglehetősen ba­nális esetnek a felemlegetését. Valóban : miért van az, hogy az ilyen Pap-szerű főnököcskék a beosztásukkal járó normális mun­karendet vagy a beosztottjaikkal szembeni normális munkaviszonyt olykor a legbizarrabb módszerek­kel váltják fel ? Ennek a miértnek lehet persze ezer és egy konkrét, elvi szigor azonnali, illetve közvetlen oka, olyan, amely szintén ezer és egy oknál fogva előállhat vagy sem. Minden esetben van azonban egy általános emberi, magatartásbeli, erkölcsi oka, amely egyetlen egy­szer sem áll elő közvetlenül, alka­lom szüli a tolvajt értelemben, ha­nem hosszas, úgymond időbeni (adott értelemben mennyiségi) fel­­halmozódás eredménye. A konkrét esetet tekintve, Pap nem azért ajándékozott karórát egyik (és nyilván, nem akármelyik) nő­ alan­tasának, mert történetesen akadt egy tolvaj, akivel szemben simán alkalmazhatta a „rekvirálás” mód- NAPLÓ szerét, és a tolvajjal szemben sem azért alkalmazta a büntetésnek ezt az általa kreált módját, mert hirtelen eszébe jutott, hogy segíte­ni lehet azon a szegény lányon, hanem mert ő olyan ember, aki az ilyesmit általában megenged­hetőnek tartja, önmaga szabta er­kölcsi törvényeiből kiindulva, azok­ból a törvényekből, amelyeket las­­san-lassan alakított ki magának, s amelyek lassan-lassan olyanná alakították őt is, amilyen. Magától értetődik, hogy a típus — mert azzal állunk szemben — nem lég­üres térben, üvegbúra alatt jön vagy jött létre. Amíg kialakul és amikor már ténykedik, különös életútját szinte minden esetben a nemtörődömség kíséri a szájtáti­­ság, a felületesség, az elvtelenség és ki tudja még hányféle disszo­nancia kórusa. A munkakódex a munkával vagy munkatársakkal szemben tanúsí­t Folytatása az 5. oldalon) Mai számunkban Hétről hétre magazin melléklet

Next