Előre, 1967. október (21. évfolyam, 6191-6216. szám)
1967-10-14 / 6202. szám
XXI. évfolyam 6202 sz. 6 oldal ára 25 iáni 1967 okt. 14., szombat ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA PLENÁRIS ÜLÉSÉNEK HATÁROZATA a bérezési rendszer javítására és a fizetések emelésére vonatkozólag A dolgozók életszínvonalának szüntelen emeléséről való gondoskodás pártunk és államunk gazdaságpolitikájának jellegzetes vonása. A Román Kommunista Párt IX. kongresszusa, megvonva a szocialista építésben elért eredmények mérlegét, kijelölte a nemzetgazdaság fejlesztésének alapvető célkitűzéseit az 1966—1970-es időszakra, népünk jólétének növekedését szolgáló intézkedések egészét. Az ötéves terv előirányozza a termelés és a munkatermelékenység fokozott ütemű növekedését és ezen az alapon, a nemzeti jövedelem 40 százalékos, a reálbér kb. 25 százalékos növekedését. A IX. pártkongresszus határozatainak valóra váltására tett intézkedések az életszínvonal rendszeres emelkedéséhez vezettek. Csupán 1966-ban, az ötéves terv első évében a fizetésből származó pénzjövedelmek 11,3 százalékkal emelkedtek 1963-hoz képest. 1967 első felében emelték a vasúti dolgozók fizetését, akik hozzájárulnak a forgalom biztonságához, a dokkAz átlagfizetés növekedése, a fizetés minimális színvonalának emelése, továbbá az 1000—1500 lej közötti keresettel rendelkező alkalmazottak részarányának az összes alkalmazottak 40 százaléka fölé való jelentős emelkedése, ékesszóló megnyilatkozásai a párt politikájának a népjólét növelésére, az ország gazdasági potenciáljának erősödése arányában. A Román Kommunista Párt IX. kongresszusa által a dolgozók életszínvonalának emelésére vonatkozóan kitűzött feladatok teljesítése munkások, továbbá a vállalatokban és intézetekben dolgozó közgazdászok fizetését. Az ötéves tervben előirányzottnál egy évvel hamarabb hozott különösen nagy gazdasági és társadalmi jelentőségű intézkedés volt az alacsony fizetések 1967. augusztus 1- től kezdődő emelése valamennyi tevékenységi ágban, aminek nyomán a legkisebb tarifáris fizetés havi 570 lejről 700 lejre emelkedett. Csupán az ebben az évben alkalmazott fizetésemelések az alkalmazottak jövedelmének több mint másfélmilliárd lejjel való növekedését biztosítják egy egész év színvonalán számítva. A párt politikájának az alacsony fizetések elsődleges növelését előirányzó következetes alkalmazása nyomán a legutóbbi tíz évben rendszeresen csökkent a kisfizetésű alkalmazottak részaránya és szüntelenül nőtt a nagyobb jövedelműek részaránya, amint ez az alábbi táblázatból kitűnik: érdekében a Központi Bizottság plenáris ülése elhatározta, hogy meg kell javítani a fizetési rendszert és a fizetéseknek átlag 12,3 százalékos általános emelésére irányuló akció szakaszonkénti folytatását, úgy, hogy ez átfogja az alkalmazottak összes kategóriáit. A plenáris ülés elhatározta, hogy erre a célra előirányozzák a szükséges pótlólagos alapokat, amelyek az 1970-es évben, amikor az összes alkalmazottakra kiterjed a fizetésemelés, több mint 10,5 milliárd lejre fognak emelkedni. A tarifáris fizetések differenciálása a nemzetgazdasági ágak között nem felel meg kellőképpen e tevékenységek fontosságának és sajátosságainak. Sőt, a tarifáris fizetések révén eredetileg megállapított rangsorolás is deformálódott annak következtében, hogy a változó pótlékok részaránya iparáganként különbözőképpen növekedett. A műszaki-adminisztratív személyzet 9 iparágcsoport szerinti differenciált fizetése rendkívül nagy különbségeket eredményezett e személyzet különböző kategóriáinak fizetése között. A munka normázása nem tartott lépést a gazdaság műszaki ellátásának ütemével, a termelési folyamat megszervezésében eszközölt javításokkal és a munkások szakképzettségének emelkedésével. Az akkordfizetéses munkások egyes normáit nem műszaki indokolás alapján dolgozzák ki, másokat pedig deformálnak azáltal, hogy „kiigazítják“ olyan koefficiensekkel, amelyek biztosítani hivatottak a normale bizonyos túlteljesítését. Az a tény, hogy az átlagfizetés összetételében előrelátnak körülbelül 20 százalékos normatúlteljesítést, kedvezett az egész fizetés és a tarifáris fizetés közötti indokolatlan eltérésnek. A gazdaságban dolgozó összes munkásoknak körülbelül 53 százalékát kitevő, rezsiben dolgozó munkások munkanormázása jelentősen lemarad. Nincs még megoldva a műszaki-adminisztratív személyzet munkanormázása, jóllehet ezek részaránya az alkalmazottak összlétszámában jelentős. A premizálási rendszer , sem a munkásoké sem pedig a műszaki-adminisztratív személyzeté nem képes jelenlegi formájában megfelelően teljesíteni ösztönző szerepét az egyes kiváló munkaeredmények elérésére. Minthogy nem kötik őket kellő mértékben minden egyes dolgozó feladatainak teljesítéséhez, a prémiumok, sok vállalatnál átalakultak a tarifáris fizetés állandó pótlékává, ami keresetek nivellálásához vezetett. A prémiumok havonkénti vagy negyedévenkénti juttatása csökkenti annak a lehetőségét, hogy ösztönzőként használják őket egyes évi összegező mutatók megvalósítására. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése megállapítva ezeket a hiányosságokat szükségesnek tartja intézkedéseket tenni a fizetési rendszer javítására, azzal a fő céllal, hogy állapítsák meg a fizetéseket pontosabban a munka mennyiségétől, minőségétől és társadalmi felelősségétől függően, és hozzanak létre ésszerűbb arányt a fizetések fokozatai között. A fizetési rendszer tökéletesítésére vonatkozó intézkedések kidolgozásánál a következő célkitűzések megvalósítását fogják szem előtt tartani. — Biztosítani a szorosabb kölcsönös függőséget a munkában elért eredmények és a jövedelmek között ; fenntartani a komplex, szakképzett munka differenciált javadalmazásának elvét az egyszerű szakképzetlen munkával szemben ; méltányosabb arányt megállapítani az alkalmazottak különböző kategóriáinak fizetése között, valamint megjavítani az arányt a különböző tevékenységi ágakban alkalmazott fizetések között. — Növelni a tarifáris besorolási fizetésnek — mint az összfizetés meghatározó elemének — szerepét, oly módon, hogy ez elsősorban valamennyi dolgozó képesítésének szüntelen emelkedését ösztönözze. — Biztosítani a fizetések közötti megkülönböztetést egyazon tarifáris kategórián vagy funkción belül, figyelembe véve az elvégzett munka minőségét, a kezdeményezést és az operativitást a munkában, az egység egész gazdasági tevékenysége hatékonyságának növekedéséhez való személyes hozzájárulást. — Megkülönböztetni a fizetéseket az ugyanannál az egységnél megszakítás nélkül eltöltött időtől függően. — Évi prémiumokat nyújtani a munkásoknak és a műszaki-adminisztratív személyzetnek a vállalatok fő összegező mutatóiban tükröződő gazdasági hatékonyság növekedéséért. — Prémiumokat nyújtani az év folyamán azoknak a dolgozóknak vagy munkaalakulatoknak, akik nyilvánvaló és azonnali hatékonyságú különleges eredményeket érnek el tevékenységükben. — Tökéletesíteni a munkanormázást tudományosan megalapozott normák bevezetésével, amelyek egyre pontosabban tükrözzék a munkák elvégzéséhez szükséges tényleges munkamennyiséget. — Következetesen alkalmazni az anyagi érdekeltség elvét, ami magában foglalja mind az alkalmazottaknak a munka menynyisége és minősége szerinti javadalmazását, mind pedig anyagi felelősségüket a feladatok nem teljesítéséért, a közvagyonban, a társadalmi érdekekben hibájukból okozott károkért. Felülvizsgálni a vállalatok szervezési és működési szabályzatait, pontosabban megállapítva a szolgálati kötelezettségeket annak érdekében, hogy megerősödjék a személyes felelősség a feladatok teljesítéséért, a munkafegyelem és a technológiai fegyelem szigorú betartásáért. Szigorúan betartani a káderek kiválasztásának és előléptetésének alapvető szempontjait a legmagasabb funkciókig menően : a szakképzettséget, a munkában elért eredményeket, a vezetési problémák megoldásában tanúsított hozzáértés objektív elbírálását, kiküszöbölve a szubjektivizmust és az önkényességet. — Megjavítani az alkalmazottak és a vállalat közötti kapcsolatok szabályozását, a felvételre, áthelyezésre, kihelyezésre, a munkaszerződés felbontására, a fizetésre, a munkaidőre és a pihenési időre vonatkozó kölcsönös kötelezettségek és kapcsolatok szabályozását, továbbá a vállalatok kötelezettségének szabályozását az alkalmazottak tevékenységének jó menetéhez szükséges feltételek biztosítására. A kidolgozás alatt álló új munkatörvénykönyvnek tökéletesített előírásokat kell majd magában foglalnia, amelyek megfelelnek szocialista gazdaságunk jelenlegi fejlődési szakaszának. 1. A TARIFÁRIS RENDSZER A. Munkások A munkások tarifáris fizetési rendszerének biztosítania kell: a) A besorolási tarifáris fizetés részarányának növekedését a munkások összfizetésében, az iparban és az építkezési-szerelési ágban jelenleg fennálló körülbelül 78 százalékról, körülbelül 90 százalékra az iparban és körülbelül 88 százalékra az építkezési-szerelési ágban azáltal, hogy a tarifáris fizetéshez csatolják a jelenlegi változó járulékok legnagyobb részét (különösen azokat, amelyek az átlagos normatúlteljesítésekből és a havi illetve negyedévi prémiumokból származnak). A szállításban a tarifáris fizetés részaránya körülbelül 82 százalékról körülbelül 90 százalékra fog növekedni hasonló módon. Azáltal, hogy érezhetően csökkenti a tarifáris fizetés és az összfizetés közötti jelenlegi különbséget, ez az intézkedés ösztönözni fogja a képesítés fokának emelkedését a nagyobb fizetés elérése érdekében, ami főként az egyik besorolási kategóriából a másikba való előléptetés révén valósul meg. Ugyanakkor a tarifáris fizetés növekedése, a korrekt munkanormák kidolgozása és alkalmazása révén az akkordmunkában létrejönnek a feltételek ahhoz, hogy a normák 100 százalék körüli teljesítése esetén biztosítva legyen mind a termelési feladatok teljesítése, mind pedig a tervezett havi átlagfizetés. b) A jelenlegi differenciálódás csökkentését különböző ágakban dolgozó munkások fizetése között és az iparágak helyesebb rangsorolását gazdasági fontosságuktól és a munkafeltételektől függően. E célból az iparágak osztályozása körülbelül 6 csoportot fog felölelni. c) A tarifáris fizetések jobb arányosítását kategóriák szerint — megfelelően a munkálatok elvégzéséhez szükséges szakképesítési színvonal közötti különbségeknek —, progresszív differenciálást biztosítva ugyanakkor a tarifáris kategóriák között annak érdekében, hogy a munkásokat ösztönözzék szakképzettségük emelésére és előléptetésükre magasabb kategóriákba. A fizetési rendszer egyszerűsödni fog azáltal, hogy a jelenleg alkalmazott 18-cal szemben 6,8-ra csökken a típus-tarifa táblázatok száma. d) Az ugyanahhoz a kategóriához tartozó munkások tarifáris fizetésének differenciálását azáltal, hogy minden kategórián belül bevezetnek adott számú tarifáris fizetési fokozatot. A munkásokat a vállalat vezetősége teszi majd át egyik fizetési fokozatról egy magasabb fokozatra, olyan szempontok alapján, amelyek kifejezték: az alkalmazott tapasztalatát és személyes képességeit, a munkában ráháruló feladatok teljesítésében tanúsított lelkiismeretességét, a munkaalakulata tevékenységének javításához való személyes hozzájárulását. (Folytatása a 2. oldalon) 1967. október 5.-6.-1 Az alkalmazottak megoszlása fizetési színvonal szerint százalékban az alkalmazottak összlétszámához viszonyítva Évek —-----------—----------------------------------------------------------------------------------------700 701—1000 1001—1500 1501—2500 lejig lej között lej között lej között 1957 63,4 22,0 11,6 2,8 0,2 1960 37,5 35,8 21,6 4,7 0,4 1965 15,2 36,0 35,0 12,6 1,2 1967 augusztus — 38,5 40,9 18,3 2,3 I. A FIZETÉSI RENDSZER JAVÍTÁSÁRA VONATKOZÓAN A nemzetgazdaság vezetésének és tervszerűsítésének tökéletesítésére vonatkozóan a párt által előirányzott intézkedések megkülönböztetett fontosságot tulajdonítanak az anyagi érdekeltség rendszere tökéletesítésének, amelynek döntő szerepe van az egész gazdaság előrehaladásának és sokoldalú fejlődésének biztosításában, a dolgozók életszínvonalának emelkedésében. A fizetési rendszer, amely alapvető eleme annak, hogy fokozódjék a dolgozók anyagi érdekeltsége tevékenységük eredményeiben, harmonikusan egybe kell fonja mindenki személyes érdekeit az egész társadalom érdekeivel, hozzá kell járuljon az egész gazdasági tevékenység hatékonyságának egyre magasabb fokra való emeléséhez. A munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazásra vonatkozó gazdasági törvény követelményeinek megfelelően a fizetési rendszer arra hivatott, hogy biztosítsa a jövedelmek színvonalában a kifejtett tevékenység során elért tényleges eredmények közvetlen tükröződését oly módon, hogy minden alkalmazott javadalmazása a gazdaságunk és kultúránk fejlesztésével kapcsolatos feladatok teljesítéséhez való hozzájárulásának kritériuma alapján történjék. Szocialista társadalmunkban a munka minden munkaképes honpolgár joga és ugyanakkor kötelessége is közvetlen társadalmi jellege lévén, a munka egyrészt minden egyes egyén, másrészt a társadalom egészének érdekeit szolgálja. A termelőeszközök szocialista tulajdona feltételeket teremt az anyagi érdekeltség elvének következetes alkalmazására, az anyagi — egyéni és társadalmi — ösztönzők szoros egybekapcsolására az erkölcsi ösztönzőkkel. A tömegek szocialista öntudatának magasabb fokra való emelkedése a párt által kifejtett nagy arányú nevelő tevékenység nyomán, a hazaszeretet határozza meg minden honpolgár felelősségérzetének növekedését a társadalommal szembeni kötelezettségek példás teljesítéséért, a munkafegyelem erősítéséért, a közvagyon védelméért és fejlesztéséért. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése, elemezve a jelenlegi fizetési és munkanormázási rendszert, kiemelte azt, hogy a párt és a kormány által az évek folyamán e téren foganatosított intézkedések a fizetések emelkedéséhez vezettek, lépést tartva a nemzetgazdaság fejlődésével, pozitív hatást gyakoroltak a különböző tevékenységi területek fejlődésére. Ily módon, miközben az elmúlt tíz évben a globális ipari termelés 2,98-szorosára növekedett, a munka termelékenysége 1,98-szorosára, az ipari alkalmazottak átlagfizetése 1,71-szorosára nőtt. A plenáris ülés ugyanakkor megállapította, hogy a jelenlegi fizetési rendszernek bizonyos fogyatékosságai vannak, amelyek fékezik a gazdasági tevékenység hatékonyságának a jelenlegi lehetőségek és követelmények színvonalára való emelkedését. Az anyagi érdekeltség elsősorban a feladatok mennyiségi teljesítésének és túlszárnyalásának irányában hat, és nem járul hozzá megfelelő mértékben egyes olyan fő mutatók teljesítésének ösztönzéséhez, amelyek meghatározzák a gazdasági tevékenység minőségi javulását. A bérezési rendszer, amely szerint az alkalmazottak keresetének egy jelentős része (15—25 százaléka) változó pótlékok útján (normatúlteljesítés, prémiumok) realizálódott, azt eredményezte, hogy csökkent az akkordban dolgozó munkások érdekeltsége szakképesítésük szüntelen emelésében; a norma túlteljesítése nagyonis lehetővé tette számukra, hogy gyakran jóval nagyobb keresetet érjenek el, mint a magasabb fizetési kategóriába való előléptetéssel. A rezsiben dolgozó munkások, akik rendszerint megkapták az egész tarifáris fizetést, függetlenül saját feladataik teljesítésétől és az egész vállalat eredményeitől, nem voltak kellő mértékben ösztönözve a munkahelyükön rájuk háruló kötelezettségek teljesítésében. Annak következtében, hogy az átlagfizetés évről évre tervszerűen emelkedett főleg a normatúlteljesítések, a prémiumok és a többi járulékok hányadának növekedése révén, 1966-ban a tarifáris fizetés részaránya a munkások összkeresetében — 1960-hoz viszonyítva — az iparban lecsökkent 83,1 százalékról 78 százalékra, az építkezési-szerelési iparágban pedig 86 százalékról 78,4 százalék. Világ proletárjai, egyesüljetek! REDACTIA §1 ADMINISTRATE ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCURE§TI — CASA SC1NTEII Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőségeink : Kolozsvár (str. Horea 6. tel. 1.15.35) ; Brassó (str. Neagoe Basarab 24. tel. 1.44.63) ; Marosvásárhely (Piata Trandafirilor 20. tel. 34.18) ; Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82) ; Nagyvárad (str. Litoralului 21. tel. 1.45.43) ; Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64) ; Szatmár (Piata Libertatii 1. tel. 22.12). Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj egy hónapra 6.50 lej, negyedévre 19.50 lej, félévre 39 lej, egy évre 73 lej. Apróhirdetéseket az ESIP reklámügynöksége útján veszünk fel (Agentia de Publicitate — ESIP, Bucuresti, str. Eforiei nr. 6, raionul V. I. Lenin). A NÖVEKVŐ HATÁSKÖR FOKOZOTT FELELŐSSÉGET IGÉNYEL Az RKP KB-nak októberi plenáris ülésén elfogadott Irányelv-tervezete a nemzetgazdaság vezetésére és tervszerűsítésére vonatkozóan szilárd kiindulópontul szolgál a széleskörű vitához, a részletkérdések tisztázásához és véglegesítéséhez, az RKP Országos Konferenciájának jóváhagyása után kétségtelenül a vezetési és tervszerűsítési formák és módszerek tökéletesítését eredményezi. Mint vállalati igazgató természetesen elsősorban a Tervezetnek munkámmal szorosan összefüggő részleteit tanulmányoztam, éspedig a gazdasági tevékenység megszervezésének és vezetésének ipari vonatkozásait. A túlzott centralizmus negatív hatását saját tapasztalatomból is jól ismerem, ugyanígy a gazdasági vezetés párhuzamosságából fakadó nehézségeket is. Világos számomra, hogy az ipar vezetésének a tervezet szerinti három láncszeme — az ipari központ, a vállalat és a gazdasági minisztérium — a feltüntetett hatáskör betöltésével az eddiginél jóval nagyobb operativitást tesz lehetővé, a gazdasági tevékenység összehangolásának jobb feltételeit teremti meg. Külön szeretnék szólni ezen belül a vállalatról. Mindaz, ami ezután majd — az eddigiektől eltérően —a vállalatvezetőség hatáskörébe tartozik — mint a tervben szereplő fejlesztési és korszerűsítési munkák műszaki-gazdasági dokumentációjának, kiviteli terveinek és a felszerelések beszerzésének jóváhagyása, bizonyos felszerelések és leltári tárgyak beszerzésének, továbbá a beruházások átvételének joga — szinte felbecsülhetetlen előnyt jelent. Természetesen, a megnövekedett hatáskör egyben fokozott felelősséggel jár. Éppen ezért örömmel üdvözlöm a vállalatvezetés jelentős szervének, az igazgatóbizottságnak létesítését, mint a kollektív vezetés elvének megtestesítését, eszközét. Ez a szerv a kollektív felelősség mellett, a személyi felelősséget sem csökkenti, sőt fokozottabb mértékben megköveteli. A Tervezet, pártunk bölcsességének ez a nagyszerű dokumentuma a fejlődés újabb szakaszát nyitja meg nemzetgazdaságunk előtt, mindanynyiunkat fokozottabb erőfeszítésre ösztönöz célkitűzéseink mielőbbi eléréséért. Ioan Florea mérnök, a marosvásárhelyi Augusztus 23 bútorgyár igazgatója AZ ÁLLAMTANÁCS ELNÖKE FOGADTA AZ OLASZ PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉGET Chivu Stoica, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke csütörtök délután fogadta az olasz parlamenti küldöttséget, amely Giuseppe Maria Sibille szenátor, az Olaszország-Románia parlamenti csoport elnöke vezetésével látogatást tesz hazánkban. A találkozón részt vettek Grigore Geamanu, az Államtanács titkára, Anton Breitenhofer és Gheorghe Stoica, az Államtanács tagjai, Ion Pos, az Interparlamentáris Unió román nemzeti csoportjának elnöke, más képviselők, valamint Pasquale Baldocci, Olaszország bukaresti ideiglenes ügyvivője. Az Államtanács elnöke meleg, szívélyes légkörben elbeszélgetett az olasz parlamenti tagokkal. (Agerpres) BLÉNESI ERNŐ Emberség és Pap Zoltán a nagybányai 22-es önkiszolgáló üzlet felelőse (vagy volt felelőse ? ) nemrégen kedves ajándékkal lepte meg egyik nőnemű beosztottját, egy karórával. Nem lévén szó sem névnapról, sem születésnapról, még csak ismeretségük szép emlékeket idéző évfordulójáról sem, egyeseket meghatott ez a főnöki bőkezűség, másokban mindenféle hátsó gondolatokat ébresztett a kettőjük között fennálló viszonyt illetően, s ismét másokban — akik nem ismertek semmiféle előzményt — a gyanú érzését keltette mind a „miért", mind a „honnan“ iránt. Ez utóbbit az érdekesség kedvéért érdemes mindjárt elöljáróban elmondani. Az történt ugyanis, hogy egy „szórakozott" vásárló elfelejtett fizetni, s távozás közben fülöncsípték. Pap megtagadta volna önmagát ha a törvényes eljárást nem helyettesíti saját házi módszerével. Az elcsípett „vásárlót" kötelezte a nála talált áru tízszeres értékének megtérítésére, s mivel annak nem volt annyi pénze, elvette karóráját és kidobta az üzletből, nem felejtve el hangsúlyozni : köszönje meg, hogy megúszta ennyivel. A „honnan" tehát világos és eloszlat számos egyéb gyanút (amit esetleg az kelthetett egyesekben, hogy Papnak szokása „barátait" a raktárból kiszolgálni, főleg hiánycikkekkel), marad viszont a „miért", aminek megvilágítása — gondolom — indokolttá teszi ennek a különben meglehetősen banális esetnek a felemlegetését. Valóban : miért van az, hogy az ilyen Pap-szerű főnököcskék a beosztásukkal járó normális munkarendet vagy a beosztottjaikkal szembeni normális munkaviszonyt olykor a legbizarrabb módszerekkel váltják fel ? Ennek a miértnek lehet persze ezer és egy konkrét, elvi szigor azonnali, illetve közvetlen oka, olyan, amely szintén ezer és egy oknál fogva előállhat vagy sem. Minden esetben van azonban egy általános emberi, magatartásbeli, erkölcsi oka, amely egyetlen egyszer sem áll elő közvetlenül, alkalom szüli a tolvajt értelemben, hanem hosszas, úgymond időbeni (adott értelemben mennyiségi) felhalmozódás eredménye. A konkrét esetet tekintve, Pap nem azért ajándékozott karórát egyik (és nyilván, nem akármelyik) nő alantasának, mert történetesen akadt egy tolvaj, akivel szemben simán alkalmazhatta a „rekvirálás” mód- NAPLÓ szerét, és a tolvajjal szemben sem azért alkalmazta a büntetésnek ezt az általa kreált módját, mert hirtelen eszébe jutott, hogy segíteni lehet azon a szegény lányon, hanem mert ő olyan ember, aki az ilyesmit általában megengedhetőnek tartja, önmaga szabta erkölcsi törvényeiből kiindulva, azokból a törvényekből, amelyeket lassan-lassan alakított ki magának, s amelyek lassan-lassan olyanná alakították őt is, amilyen. Magától értetődik, hogy a típus — mert azzal állunk szemben — nem légüres térben, üvegbúra alatt jön vagy jött létre. Amíg kialakul és amikor már ténykedik, különös életútját szinte minden esetben a nemtörődömség kíséri a szájtátiság, a felületesség, az elvtelenség és ki tudja még hányféle disszonancia kórusa. A munkakódex a munkával vagy munkatársakkal szemben tanúsít Folytatása az 5. oldalon) Mai számunkban Hétről hétre magazin melléklet