Előre, 1967. november (21. évfolyam, 6217-6242. szám)

1967-11-02 / 6218. szám

Az RKP KB 1967. október 5.-6.-i plenárisa dokumentumainak megvitatása LAPUNK 3. OLDALÁN : • A falusi kereskedelem a területrendezés fényében • A társadalom és az egyén jövedelme • Hatékonyabbá válik a tudományos kutatás • A kollektív munka elve—vezérelv (Munkatársunktól) A nemzet­­gazdaság vezetésének és tervszerű­­sítésének tökéletesítésére irányuló tervezet s a bérezési rendszer és a fizetések emelésére vonatkozó hatá­rozat széles körű megvitatása or­szágszerte folyik. Az RKP Központi Bizottsága az október 5-6-i plená­ris ülésének dokumentumait eddig két ipari vállalat — a zazari Bánya­üzem és a fernezelyi Május 1 Ko­hóüzem — alapszervezeti aktívája előtt dolgozták fel Nagybányán. A fernezelyi kohóüzemben az alapszervezet aktívájának ülésén 69-en vettek részt, 13 elvtárs szólalt fel és 8 javaslat hangzott el. Iosif Giriti a városi pártbizottság gazdasági titkára mindenekelőtt a nemzetgazdaságnak a fejlődés új feltételeivel összhangban levő irány­elveit elemezte. Felvázolta a Nagy­bánya ipari fejlődésében elért ered­ményeket, hangsúlyozva, hogy a távlati tervek valóraváltását a je­lenlegi szervezési formák nem biz­tosítják. A Május 1 üzem nyersanyagát Kiskapusról kapja, a jelenlegi szer­vezési formák között az anyagellá­tás azonban rendkívül nehézkes. Ioan Costea, a vállalat igazgatója javasolta, hogy a nyersanyagot szál­lító üzemek feladatául jelöljék ki az ellátott vállalatokban való kuta­tó csoportok kiküldését. Ez lehető­vé teszi a nyersanyagokat feldolgo­zó üzem reális szükségleteinek pon­tos felmérését és a szállított anyag mennyiségének ütemességét az álta­luk is ismert kérelmekhez viszo­nyíthatnák. A fernezelyi kohóüzemben — ha­sonlóan más iparvállalatokhoz — az egyes részlegeken végzett mun­kafázisok döntően határozzák meg a termelési folyamatból kikerülő termék minőségét. A fernezelyi pél­da esetében ilyen befolyást gyako­rol mindenekelőtt a zsugorító rész­leg. Ha a végzett munka minősége itt nem megfelelő, a végtermék se­­lejtté válik. Eddig a prémiumokat kizárólag a termelés mennyiségéhez viszonyították, ez nem ösztönözte minőségi munka végzésére a dolgo­zókat. A minőségnek, mint alapvető szempontnak a figyelembevétele, nemcsak az említett részlegen, az olvasztóban, a konverternél, minde­nütt nagyobb gazdasági hatékony­sághoz, s ugyanakkor a munkás közvetlen érdekeltségéhez vezet. Nagy érdeklődést váltott ki a ha­tározatnak az a kitétele, hogy­ egy­azon tarifális kategórián vagy funk­ción belül figyelembe veszik a régi­séget, a felgyűlt tapasztalatok érté­két és a szakképesítési fokot, vagyis az egység egész gazdasági tevékeny­ségéhez való személyes hozzájáru­lást. Eddig 1500 dolgozó közül csak 380-an élvezték az üzemben a régi­­ségi pótlékot, egyes részlegeken — így például a kénsavnál, a fenntar­tó részlegeken, az oxigéngyárban vagy a műszaki-adminisztratív osz­tályon — ebben a kedvezményben nem részesültek. A határozat szerint a jövedelem-többletnek ez a forrá­sa kivétel nélkül mindenkire vonat­kozik, akinek megfelelő régisége van. A szakképesítés figyelembevé­tele ugyancsak növeli a közvetlen érdekeltséget. Ezzel kapcsolatosan több munkás is felszólalt — így Aurel Petruti és Ioan Dobreneteni — akik kérték, hogy a középiskolát végzett munkásokat a felkészültsé­güknek megfelelő munkahelyre osz­­szák be. A MUNKÁS KÖZVETLEN ÉRDEKELTSÉGE A KÖZIGAZGATÁSI MUNKATERVEZÉS SEM LEHET ESETLEGES Évekkel ezelőtt a „duzzadt“ terv dívott a Maros-Magyar Autonóm tartományi néptanácsnál is. Az egyes ügyosztályok papírra vetették mindazt, amit naponta tenni szok­tak, az alkalmi megbeszélésektől az előírt jegyzőkönyvek készítéséig. Apró ügyecskék és jelentősebb prob­lémák sorakoztak a havi és negyed­évi terv­papírokon. A tervezésnek ez a formája az idő lomtárába ke­rült, hiszen a belső szervezési sza­bályzatnak minden egyes pontját fölösleges tervmutatóként feltüntet­ni. A szakszerű tervezés mindenek­előtt tudományos megalapozottsá­got, előrelátó vezetési készséget je­lent, a holnapi fontos teendők és az adott lehetőségek sokoldalú fel­mérését. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert közigazgatási tevékenységről lévén szó, tervszámok, mutatók nem állnak a tervezők rendelkezésére. Ezért döntő tényező a kiindulási pont, a tervezési koncepció. Ha ez téves, fabatkát sem ér az egész terv. AZ ALAPOSSÁGGAL NINCS BAJ Az egyes ügyosztályok negyedik évnegyedi tervét tanulmányozva mindenekelőtt arra a következtetés­re jutottunk, hogy a tervkészítés alaposságával nincs baj. A legtöbb ügyosztály azt „ütemezi be“ ami fontos, lényeges és előremutató. A helyiipari ügyosztály például ta­nulmányt készít arról, hogy a köz­ségi- és vízimalmok hogyan tesznek eleget a környező lakosság ellátásá­ban reájuk háruló feladataiknak. Kilenc helyi üzemben megvizsgál­ják, hogy miként gondoskodtak meg­felelő téli munkakörülményekről és az 1968-as tervfeladatok teljesítésé­hez szükséges feltételekről. A községgazdálkodási ügyosztály negyedik évnegyedi terve azonban már nem ilyen átgondolt, nem any­­nyira lényegretörő A többi között az szerepel benne ! „Tanulmányoz­zuk annak lehetőségét, hogy a ma­rosvásárhelyi járdák javítását és karbantartását milyen szakosított egységekre lehetne bízni“, vagy­­ „Tanulmányozni fogjuk a marosvá­sárhelyi városi néptanács község­gazdálkodási ügyosztályának az ap­parátus átszervezésére benyújtott javaslatait.“ Vajon miért kellett az utolsó percre halasztani a marosvá­sárhelyi járdajavítás ügyét ? Tegyük fel, hogy megtalálják a legmegfe­lelőbb szervezési formát, de mit kezdenek vele télvíz idején ? Leg­­fennebb jövő tavaszra érik be a tél eleji tanulmány gyümölcse... S ha eső után köpenyeg alapon oldódik meg a járdajavítás ügye, mit érnek az apparátus késői átszervezésével ? S egyébként is miért kell három hó­napon át tanulmányozni egy épkéz­láb javaslatot ? ÚJ FORMA, RÉGI KONCEPCIÓ A községgazdálkodási ügyosztály és más részleg munkaterve is azért szegényes, esetleges, mert mozaik­­szerűen áll össze. Az egyes ügyosz­tályokhoz tartozó egységek benyújt­ják terveiket, az osztály ezekből ki­vonatos, és a legmegfelelőbbeket magáénak vallja. Ez még hagyján, de sajnos magasabb szinten is így történik a tervezés. Az egyes ügy­osztályoknak javaslatot kell benyúj­taniuk arról, hogy mit tartanak fon­tosnak, lényegesnek, véleményük szerint milyen kérdésekkel kell fog­lalkoznia a végrehajtó bizottságnak. A titkárság aztán összegezi az ügy­osztályok javaslatait és a mozaik­kockákból összeállítja a végrehajtó bizottság tervjavaslatát. A tartomá­nyi vezetőségnek tehát körvonalaz­zák saját munkatervét Igaz, hogy a vita és szavazás ered­ményeként véglegesítik, de annál a ténynél fogva, hogy a tervezést nem előzi meg a fejtörés, az újra, az át­fogóra való törekvés, a tervet már eleve a sablon veszélye fenyegeti. A jónak tűnő napirendi pontokat a legtöbbször szó nélkül elfogadják. De ennek a gyakorlatnak van egy másik visszás vetülete is. S erről a végrehajtó bizottság tagjai saját ta­pasztalataikból is meggyőződhettek, íme, hogyan összegezi ezzel kapcso­latos véleményét Pop Petru, a tan­ügyi osztály vezetője .­ — Tény és való, hogy az ügyosz­tályok inkább napos oldalukat mu­togatják, és elemzés végett a végre­hajtó bizottságnak olyan problémá­kat javasolnak, amelyek kedvezőbb színben tüntetik fel tevékenységü­ket. Ha teszem fel, rosszul áll a szé­nánk az iskolaépítés terén, nyilván nem állok a végrehajtó bizottság elé azzal, hogy a soron lévő ülésen ezt a kérdést elemezzék. Pop Petru véleménye teljes egé­szében egyezik álláspontunkkal. A mozaikszerű tervezés másik hi­bája az, hogy nem tudja Péter, mit kaszál Pál... A végrehajtó bi­zottság felelős beosztású tagjai csak a saját házuk tája előtt sepernek, csak a hatáskörükhöz tartozó ügy­osztályok tervjavaslatait látják és véleményezik. A szervezési ügyek irányításával megbízott alelnöknek például halvány fogalma sincs ar­ról, hogy az egészségügyi osztály az elkövetkezendő három hónapban milyen fontos problémákat kíván megoldani, de a tanügyi tevékeny­ség ellenőrzésével megbízott alelnök sem tudhatja, hogy „miben sántikál“ a helyiipari ügyosztály... Formai szempontból sem egysé­ges a tervezés A titkársági ügyosz­tály például rövidebb távra állítja be reflektora fényét, havi teendőket rögzít papírra, míg a községgazdái- Kolozsi Márton (Folytatása a 2. oldalon) TÁVIRAT ION GHEORGHE MAURER elvtársnak, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének BUKAREST őszinte köszönetemet fejezem ki üdvözlő üzenetéért, amelyet a Kínai Népköztársaság kikiáltásának XVIII. évfordulója alkalmából küldött, és a legjobbakat kívánom. * CSU EN-LAJ, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke N­em annyira mentegetőzéskép­pen, mint inkább önmeg­nyugtatásként hangoztatják némely embertársaink, hogy­ mindenki úgy tartja felszínen magát, ahogy tudja. Úgy képzelem ezt a „bölcsességet", mint valami feslett, szürke, pókhálós függönyt. Címere is lehet mindazoknak, akik felesküd­tek rá, takargatják vele kicsinységü­ket és a zsebeiket. Kéznél van mindig , mikor terhes asszonyt félre­tük az alkotó munka izzásában emésztődik, létük értelmét nem ab­ban élik ki, hogy mindenáron „fel­színen tartsák magukat", hanem hogy előbbre mozdítsák egész kö­zösségüket, a társadalomnak azt a kis részét, ahol dolgoznak. Érdekes módon nekik nincs szükségük sem­milyen cégérre. Kohászok, téesz-pa­­rasztok, falusi tanítók, építőtelepek mérnökei, kutatóintézetek tudósai jutnak eszembe könyveik fölé hajol-még munkaközösségük érdekeire sem. Nem semmittevők, nem lusták, még éppen, hogy mindig nyüzsög­nek, mindig tele vannak tervekkel, kombinációkkal. Minden mosolyuk befektetés, ami valahol megtérül majd. Fiatal tanár. Az egyetemet köze­pes eredménnyel végezte. Apja ma­gas állású tisztviselő, elintézte fiá­nak, hogy egyből tartományi köz­pontba kerüljön. Szabad idejében magánórákat ad, az iskolában fá­radt, hibázik előadásain, tanítványai markukba nevetnek. Autóra gyűjt, apját próbálja meggyőzni, járjon közbe a milícián, hogy sikerüljön a jogosítvány-vizsga. Mikor az állam­vizsga utáni, kihelyezés furcsa körül­ményeit hozom szóba, felvonja a vállát : mindenki úgy tartja felszínen magát, ahogy tudja. Falusi orvos mondja : — Olyan isten nincs, hogy ingyen gyógyítsak, senkinek sem vagyok szolgája. Ha gyógyulni akar, fizesse meg. Az állam költségein végezte a lí­ceumot és az egyetemet, ingyen lakik a bútorozott lakásban, melyet a falu dolgozói önkéntes munkával építettek jövendőbeli orvosuknak. Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XXI. évfolyam 6218 sz., 6 oldal ára 25 báni 1967 nov. 2., csütörtök Románia Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttsége Moszkvába utazott Szerda délelőtt a fővárosból Moszkvába utazott Románia Szocia­lista Köztársaság párt- és kormány­­küldöttsége, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének és a Szov­jetunió Minisztertanácsának meg­hívására részt vesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfor­dulójának megünneplése alkalmából sorra kerülő rendezvényeken. A küldöttségben a következő elv­társak vesznek részt : Nicolae Ceaușescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkára, a küldöttség vezetője, Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, Románia Szo­cialista Köztársaság Minisztertaná­csának elnöke, Leonte Rântu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, Iosif Banc, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Minisztertanács alelnö­­ke, Teodor Marinescu, az RKP KB tagja, Románia Szocialista Köztár­saság moszkvai nagykövete. Az elutazásnál a Baneasa repülő­téren a­­következő­­ elvtársak voltak jelen : Chivu Stoica, Gheorghe Apos­tol, Alexandru Birladeanu, Emil Bodnara?, Alexandru Draghici, Paul Niculescu-Mizil, Ilie Verdet, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának több tagja és póttagja, a KB titkárai, az Államtanács és a Minisztertanács al­­elnökei, az RKP KB, az Államtanács és a kormány számos tagja. Ott volt A. V. Basov, a Szovjetunió bukaresti nagykövete és a nagykö­vetség több tagja. A repülőtéren számos bukaresti lakos melegen búcsúztatta a párt- és államvezetőket. (Agerpres) Elutazás előtt a Baneasa repülőtéren Az Októberi Forradalom a korabeli hazai sajtóban A Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelmének félszázados évfordulóját világszerte nagyjelen­tőségű nemzetközi történelmi ese­ményként és lelkesítő ünnepként ülik meg. Az Októberi Forradalom, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével és V. I. Le­ninnel az élen készítettek elő és hajtottak végre, létrehozta a földke­rekség egyhatodán a dolgozók ha­talmát, új társadalmi rendszert, a szocializmust, új történelmi korsza­kot nyitott — az emberiségnek a kapitalizmusról a szocializmusra va­ló rátérése korszakát, a dolgozók szabadságeszményei megvalósulásá­nak, a marxizmus-leninizmus világ­méretű diadalának korszakát. Az oroszországi proletariátus győ­zelme, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi lángoló felhí­vásként visszhangzottak, mélyen­­szántóan serkentették az egész világ írta GHEORGHE NIC, a történelemtudományok doktora munkásosztályának és az elnyomott néptömegeknek forradalmi szelle­mét, arra buzdították a dolgozó tö­megeket, hogy megvalósítva szabad­ság- és haladástörekvéseiket, rázzák le magukról a társadalmi és nem­zeti elnyomás igáját. A nemzetközi munkásosztály, az egész világ ha­ladó erői erőteljesen kifejezésre jut­tatták szolidaritásukat a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalommal, az első szocialista állammal. Az orosz proletárforradalom győ­zelme, akárcsak az összes többi or­szágban — az első világháború éveiben rendkívüli módon kiélező­dött belső ellentmondások körülmé­nyei között — Romániában is nagy visszhangra talált. A román prole­tariátus, híven régi, internacionalis­ta hagyományaihoz, egyöntetűen és lelkesen szolidaritást vállalt a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, a világ első szocialista államával. Ez élénken tükröződött a szocialista harcosok felhívásaiban és brosúrái­ban, a munkás és demokratikus sajtó számos cikkében. „A mai nap­pal új korszak kezdődik a világtör­ténelemben ... — hangzik a buka­resti szocialistáknak 1917 végén ki­adott felhívása. — Az orosz forra­dalom megtette az első lépést, titá­­ni lendülettel söpörve el mindent, ami útjában állott. Mától kezdve a világ sorsa a proletariátus győzel­méhez kapcsolódik !“ A felhívás az alábbi üdvözlő szavakkal fejeződik be : „Éljen Lenin forradalmi szocia­lizmusa !“ Az Adevarul, az erdélyi román szocialisták sajtószerve 1917. novem­ber 26-án Orosz testvéreinkhez ! • ct­(Folytatása a 2. oldalon) FELSZÍN löknek az autóbusz lépcsőjétől, mi­kor ellopják újítási ötletedet, mikor barátod vagy munkatársad hátat fordít, mert barátságotok jussán szí­vességet kértél tőle, mikor olyan pénzt vág zsebre munkatársad, me­lyért nem dolgozott meg, mikor csak azért ragaszkodik kényelmes székéhez, mert nem akar jó fizeté­sétől elesni,­ annak ellenére, hogy tudja, érzi, jelenlétével már csak fé­kezi a felemelkedést, egyszóval min­dig, mikor valaki folyton csak kapni akar, anélkül, hogy adjon is. Mindenki úgy tartja felszínen ma­gát, ahogy tudja — szerencsére nem halljuk olyan gyakran, hogy bele­­fásuljunk, hogy legyintsünk és kö­zömbösen menjünk el egy-egy olyan megnyilvánulás mellett, melyet takar ez­ a „bölcsesség”. Mindig gyanús, aki hangoztatja. Ezt abból következ­tetem, hogy sohasem hallottam ezt az életfilozófiát olyanok szájából, akik munkájukkal, gondolataikkal, érzéseikkel együtt lélegzenek szo­cialista társadalmunkkal, egész éle­vű, nyugtalanul kutatva új, jobb megoldások után, hogy többet te­remjen a föld, nagyobb legyen az anyagmegtakarítás, határidő előtt kezdjen termelni az új erőmű. Tudó­sok, művészek jutnak eszembe, akik már a legmagasabb kitüntető címet is megkapták, melyet az illető terü­leten elérni lehet, némelyek rég túl vannak a nyugdíj­korhatáron, mégis szenvedélyesen dolgoznak tovább és tanulnak utolsó erejükig. Pártaktivis­ták elevenednek meg gondolataim­ban, akik rég elfelejtették, hogy a munkaidő tulajdonképpen csak 8 órából áll, mert közéletünk napi 24 órán át zajlik, eszerint élnek már ők is. Mi hajtja őket, miért ez a folytonos láz, az alkotás lobogó szenvedélye ? Nehéz megfogalmazni, de bizonyos, hogy az életüket csak így tudják elképzelni, az országos érdek­ függvényeként. Belőlük áll az országépítő, dolgozó nép. De lobogásuk árnyékában ott hú­zódnak meg azok a kevesek, akik sosem hivatkoznak országos, de FORUM X meghívta magához Y kollegáját, ami eddig nem történt meg, követ­kezésképpen ez utóbbit bizonyára előléptetik magasabb funkcióba. Vagy : X már hosszú ideje nem hív­ta meg felettesét és ajándékot sem hoz neki, mikor kiszállásról érkezik, a főnökét, úgy látszik, elhelyezik innen. Ki nem hallott közülünk ilyen Barabás István (Folytatása a­z oldalon) KÖZLEMÉNY A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÜLDÖTTSÉGÉNEK FINNORSZÁGI LÁTOGATÁSÁRÓL A Finn Kommunista Párt meghí­vására 1967. október 23 és 31 között látogatást tett Finnországban a Ro­mán Kommunista Párt küldöttsége Emil Bodnaras elvtársnak, a Román Kommunista Párt Központi Bizott­sága Végrehajtó Bizottsága és Ál­landó Elnöksége tagjának vezetésé­vel. A küldöttségben részt vettek még a következő elvtársak : Du­­mitru Coliu, az RKP KB Végrehaj­tó Bizottságának póttagja, a Köz­ponti Pártkollégium elnöke. Ilie Radulescu, az RKP KB póttagja, az RKP KB első osztályvezető-helyet­tese, Nicu Bujor, az RKP KB nem­zetközi osztályának szektorvezetője. Finnországi tartózkodása során a küldöttség megismerte a Finn Kom­munista Párt Helsinki, Oulu és Rovaniemi városi szervezeteinek te­vékenységét, felkeresett ipari, épít­kezési vállalatokat, tanintézeteket, valamint szövetkezeti kereskedelmi egységeket. A küldöttség látogatást tett a finn parlamentben, s ott Johannes Viro­­lainen, a parlament elnöke és Veik­­ko Kokkola, valamint Paavo Aitio, a parlament alelnökei fogadták. A küldöttség látogatást tett a Finn Népi Demokratikus Uniónál, találkozott az Unió vezetőségével, valamint az uniónak a parlament­ben és a finn kormányban résztvevő képviselőivel. A Román Kommunista Párt kül­döttsége találkozott és megbeszélé­seket folytatott a Finn Kommunis­ta Párt Központi Bizottságánál a következő elvtársakkal : Ville Pessi, a Finn KP KB főtitkára, Aarne Saarinen, az FKP KB elnöke, Martti Malmberg és Anna-Liisa Hyvonen, az FKP KB Politbürójá­­nak tagjai, Erkki Kivimaki, K­ari Juntila és Olavi Poikolainen, az FKP KB osztályvezetői. A meleg, elvtársi légkörben le­folyt megbeszélések keretében az RKP küldöttsége tájékoztatta a Finn- KP képviselőit a romániai szocialista építés eredményeiről és a Román Kommunista Párt jelen­legi központi feladatairól, a román népnek a szocialista társadalmi rend fejlesztéséért kifejtett tevé­kenységéről, a társadalmi élet min­den területén elért haladásról. A finn fél kifejezte a Finn Kommu­nista Párt elismerését a romániai szocialista építésben elért eredmé­nyek iránt és azon harc iránt, a­­melyet az RKP folytat a szocializ­mus ügye és a világbéke diadalá­ért. Az FKP küldöttsége tájékoztatta a román küldöttséget a finnországi politikai helyzetről, s az FKP je­lenlegi munkájáról és feladatairól. Az RKP küldöttsége ez alkalom­mal is kifejezésre juttatta a romá­niai kommunisták, a dolgozók in­ternacionalista szolidaritási érzel­meit, amelyet a finnországi mun­kásosztály és a többi dolgozó iránt, a Finn Kommunista Pártnak a népe ügyéért, a szocializmusért és a békéért vívott harca iránt táp­lálnak. A megbeszélések során a két párt képviselői a jelenlegi nemzetközi helyzet problémáinak széles körét tekintették át, és kiemelték a véle­mények és az értékelések azonos­ságát a jelenkori világfejlődés lé­nyeges vonásai tekintetében, annak a korszaknak a tekintetében, ame­lyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitott meg, melynek félszázados évfordulóját az egész haladó emberiség megünnepli. (Folytatása a 2. oldalon) HAZAÉRKEZETT FINNORSZÁGBÓL AZ RKP KÜLDÖTTSÉGE Kedd este visszaérkezett a fő­városba az RKP küldöttsége, amely Emil Bodnarad elvtársnak, az RKP KB Végrehajtó Bizottsága és Állandó Elnöksége tagjának ve­zetésével a Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívásá­ra látogatást tett Finnországban. A küldöttségben részt vettek a következő elvtársak : Dumitru Coliu az RKP KB Végrehajtó Bizottságá­nak póttagja, a Központi Pártkol­légium elnöke, Ilie Radulescu, az RKP KB póttagja, az RKP KB első osztályvezető-helyettese, Nicu Bujor, az RKP KB nemzetközi osztályá­nak szektorvezetője. Megérkezésekor a küldöttséget a Baneasa repülőtéren a következő elvtársak fogadták: Alexandru Draghici, Hie Verde­, Gere Mihály, az RKP KB több tagja, pártaktivis­ták. TÁVIRAT Őexcellenciája HOUARI BOUMEDIENNE úrnak, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Forradalmi Tanácsa elnökének ALGÍR Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzeti napjának 13. évfordulója alkalmából Románia Szocialista Köztársaság Államtaná­csa, a román nép és a magam nevében meleg üdvözletemet küldöm Excellenciádnak.Jó egészséget és boldogságot kívánok önnek, jólétet és haladást a baráti algériai népnek. Ebből az alkalomból kifejezem azt a reményemet, hogy a sokoldalú román-algériai együttműködés szüntelenül fejlődni fog a két nép és az általános béke javára.­ ­ CHIVU STOICA, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke

Next