Előre, 1968. január (22. évfolyam, 6270-6294. szám)

1968-01-03 / 6270. szám

ELŐRE Január 3 szerda I. hónap — I. évnegyed 31 nap­­ — 3 +362 Napkelte : 7,52 Napnyugta : 16,47 Holdkelte : 10,31 Holdnyugta : 20,29 IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti : változékony, borús idő, az ország keleti részében helyenként esőzés. Az ország többi részében elvétve havazás. Lassú lehűlés főként az ország északnyugati részében. Hő­­mérsékleti értékek : éjszaka mínusz 4 és plusz 6 fok. Erdélyben helyen­ként ennél alacsonyabb, nappal mí­nusz X és plusz 8 fok. A következő három napra­­ álta­lában nedves, borús idő, kezdetben esőzés, majd havaseső. Hőmérsék­leti értékek : éjszaka mínusz 5 és plasa 4 fok, nappal mínusz X és plusz 1 fok. Helyi ködképződés. TELEVÍZIÓ SZTORI 18.00 Gazdasági TV-kró­­nika. Az év az első nappal kezdődik. — 18.30 Közvetítés a fővárosi Gyer­mekvárosból. — 19.30 Esti híradó. Időjárásjelenlét. — 20.00 Radu Aldu­­lescu gordonkaművész műsora. — 20.19 Események, riportok. — 21.00 A jövő hét műsorából. — 21.15 GENGSZTER VOLT (játékfilm, főszerepben Alain Dalon). — 22.50 Éjszakai híradó. CSÜTÖRTÖK ! 18.00 NAPIRENDEN. A termelés és a munka tudományos megszervezése. — 18.30 Gyermek- és iskolásműsor. — 19 30 Esti híradó, idő­­járásjelentés — 20.00 IVANHOE (film­sorozat). — 20 30 Lakodalom Rasinari­­on. — 20.45 Slágeralbum. — 21.10 Kis stúdió. Jean Cocteau EMBERI HANG című darabját Dana Comnea adja elő. — 22.00 VIRÁGOK, szórakoztató mű­sor. Közvetítés Finnországból. — 22 30 Giottotól Brancusi-ig. — 22.50 Éjszakai híradó SZÍNHÁZI HÍREK (Munkatársunktól) A kolozsvári Nemzeti Színház együttese R. B. Sheridan A rágalom iskolája című darabjának színrevitele után készül a következő bemutatóra : Paul Eve­­rac Szenvedély című darabját pró­bálják. A kolozsvári Állami Magyar Szín­házban folynak Victor Eftimiu Pro­métheusz című művének színpadi próbái. A darabot Bereczki Péter rendezi, a díszleteket Cs. Erdős Ti­bor, a jelmezeket F. Halay Hajnal tervezte. A darabban fellép Péter­­ffy Gyula, Vadász Zoltán, Farkas Ibolya, Koós Zsófia, Krasznai Paula, László Gerő és Higyed Imre. Az együttes megkezdte Peter Shaffer Komédia sötétben című darabjának a próbáit is. Rendező Horváth Béla díszlettervező Tóth László, a Jelme­zeket Birsan Éva tervezi. A főbb szereplők Imrédi Géza, Bisztrai Má­ria, Pásztor János, Stier Magda, Bencze Ferenc, Balogh Éva, Szabó Lajos és Higyed Imre. Az Állami Magyar Operában Jun­ger Ervin egyfelvonásos operáját, A helység kalapácsát próbálják. A na­pokban kezdődnek meg Musszorg­­szkij Egy kiállítás képei, és De­bussy : Nocturne-ök című balettjé­nek próbái. AGATHA CHRISTIE TÍZ KICSI NÉGER (8) — Jól van, Marston! Nagyon lekö­telezett, igen érdekes és elmemozdító szempontra hívta föl a figyelmemet. Végignézett a társaságon és meg­szólalt, nyakát előre nyújtva, mint valami fölingerelt teknősbéka : — Úgy hiszem, legfőbb ideje hogy mindegyikünk elmondja a magáét. Véleményem szerint jó volna, ha a ci­ki elmesélne mindent, amit tud e ház gazdájáról. — Rövid szünet után foly­tatta . Hiszen mindnyájan az ő ven­dégei vagyunk. Hasznos lenne tehát, ha mindenki előadná pontosan, ho­gyan és miért jött ide. Egy percnyi csönd után elsőként Emily Brent szánta rá magát a szó­lásra : — Igazán különös ez az egész ügy. Levelet kaptam valakitől, de az alá­írást nem tudtam pontosan kibetűzni. Úgy rémlett, hogy egy hölgy küldte, akivel két vagy három évvel ezelőtt együtt voltam nyáron egy bizonyos fürdőhelyen. Ogden vagy Oliver, erre a két névre gyanakodtam, mert ott ismerkedtem meg Olive­rével is és Ogden kisasszonnyal is. Abban pedig teljesen bizonyos vagyok, hogy Owen nevű ismerősöm vagy barátnőm so­hasem volt. — Megvan a levél, Brent kisasz­­szony? — kérdezte Wargrave bíró. — Meg. Megyek, lehozom. Kiment, és nemsokára meg is jött a levéllel. A bíró elolvasta, majd így szólt: — Dereng valami .. Nos, most Claythorne kisasszony? Vera elmagyarázta, milyen körül­mények között fogadták föl ide tit­kárnőnek. A bíró folytatta: — Marsion? — Táviratot kaptam, — mondta Tony. — Egy haveromtől. Berkeley­­nek hívják, mi Köpcösnek becézzük. Eleinte csudálkoztam, mert tudomá­som szerint Norvégiába utazott a vén szivar, de most azt sürgönyözte, hogy jöjek ide Wargrave bólintott és tovább kér­dezett : — Armstrong doktor? — Engem mint orvost hívtak. — Értem. Ismerte a családot előző­leg? — Nem. A levélben azt írták, hogy egy kollegám ajánlott. — Persze, hogy valószínűbbé tegyék a dolgot. És ez a bizonyos kollega föltételezhetően épp akkor nem volt odahaza, ugye? — Hm, csakugyan. Lombard, aki eddig merően figyelte Blore-t, most megszólalt: — Valamit mondani szeretnék... A bíró fölemelte a kezét: — Egy pillanat. — Csak azt akarom... — Várjon, uram, menjünk csak sor­sára. Előbb azt kell kiderítenünk, hogy melyikünket mi szél hozta erre, miért vagyunk itt ma este. Macarthur tábornok? A tábornok bajuszát húzkodva dör­mögött: — Levelet kaptam ettől az Otoen nevű fickótól. Néhány régi bajtár­samra hivatkozott, akik állítólag itt lesznek, és bocsánatot kért, amiért mellőzte a meghívás ünnepélyes for­maságait. Attól tartok, nem őriztem meg a levelét. — Lombard úr? — kérdezte a bíró. Lombard azon töprengett időköz­ben, hogy kirukkoljon-e az igazság­od vagy se. Úgy döntött, hogy ne . — Ugyanaz a mese Meghívás, kö­zös ismerősök emlegetése. Nem is fog­tam gyanút. A levelet elszakítottam. Wargrave bíró most Blore-nak szen­telte minden figyelmét. Mutatóujjá­val megsimogatta felsőajkát; hangja vészjóslóan udvarias lett: — Az imént, ugyebár, kellemetlen meglepetés ért mindnyájunkat. Egy hang, amelyről úgy tetszett, hogy nem ember szájából származik, mind­nyájunkat néven nevezett és bizonyos, pontosan meghatározott vádakat zú­dított ránk. Azonnal rájuk térünk. Egyelőre egy kisebb horderejű kérdés érdekelne. A nevek között elhangzott a William Henry Blore-é is. Tudomá­sunk szerint azonban Blore nevezetű úr nem találtatik közöttünk. Nem hangzott el viszont a Davis név. Szol­gálhatna erről fölvilágosítással, Davis úr? Blore fölmordult. — Na, szóval ki kell jönni a far­­béval. Azt hiszem, legokosabb, ha beismerem, hogy nem Davisnek hív­nak. — Hanem William Henry Blore­­nak? — Igen. — Valamit én is hozzáfűznék — szólalt meg Lombard. — Mert maga, Blore, nemcsak hogy álnévvel szár­mazott ide, hanem ráadásul, mint ma este megfigyeltem, úgy hazudozik, mintha könyvből olvasná. Hogy állí­tólag Dél-Afrikában, Natalban szüle­tett. Hát én ismerem Dél-Afrikát ismerem Natalt is, és a fejemet te­szem rá, hogy maga soha ebben az életben színét sem látta annak a vi­déknek. Mindenki Blore-t figyelte, indulatos, gyanakvó tekintettel. Anthony Mars­ton közelebb lépett hozzá. Keze ököl­be szorult. — Hallja, maga disznó? — szólt rá — Ki tud-e magyarázkodni? Blore fölvetette a fejét, szögletes állát előreszegte. — Félreértettek, uraim. Itt az igazol­ványom, ha látni akarják. A bűnügyi nyomozó osztályon dolgoztam, jelen­leg magándetektív-irodám van Plymo­­uthban. Megbízatásom van itt. — Kitől? — kérdezte Wargrave bíró. — Ettől az Owentől. Csinos sum­mát adott a várható költségekre, és megmagyarázta, mi lesz a dolgom. El kell vegyülnöm a vendégek közé mintha én is meghívott volnék, és szemmel kell tar­tanom mindenkit. Megkaptam az önök névsorát is. — Kis mivel indokolta ezt a megbí­zója? — Ómenné ékszereiről volt szó. Owen­né, egy fenét ! Nem is hiszem, hogy létezik ilyen személy — fakadt ki Blore. A bíró, ezúttal jóváhagyólag, mu­tatóujjával ismét megsimogatta fel­sőajkát : — A következtetés, úgy vélem, helytálló. Ulick Norman Owen ! Brent kisasszony levelében a családnév alá­írása ugyan tisztára macskakaparás, de a két keresztnév elég jól olvas­ható : Una Nancy. Figyeljék csak meg, hogy mindkét esetben ugyanazokkal a kezdőbetűkkel találkozunk : Ulick Norman Owen. Una Nancy Owen, vagyis mind a kétszer: U.N. Owen. Azaz, erőltessük meg egy kissé a képzeletünket: UNKNOWN ! (­Isme­ret­len) Vera fölkiáltott: — Hát ez szédületes ! Kész őrület ! A bíró könnyedén rábólintott. — Valóban az. Arra a meggyőző­désre kell jutnom, hogy csakugyan egy őrült hívott meg ide bennünket, valószínűleg egy közveszélyes őrült Negyedik fejezet­ ­. Egy percig csöndben ültek. A döb­benet, a tanácstalanság csöndje volt ez. Aztán a bíró halk, tiszta hangja folytatta : — Ezzel eljutottunk a vizsgálat következő szakaszához. De mielőtt rá­térnénk, hadd számoljak be én is ar­ról, hogyan kerültem ide. — Zsebé­ből egy levelet vett elő és az asztal­ra dobta. — Ez az írás régi barát­nőmtől, Lady Constance Culmington­­tól származik.. A hölgyet már jó pár éve nem láttam , Keletre utazott. Eb­ben a levélben, a maga kusza, zava­ros modorában arra biztatgat, hogy jöjjek ide ; néhány homályos szóval megemlékezik a háziakról is. Mint látják, a módszer azonos. Ezt csupán azért jegyzem meg, mert egybevág a többi bizonyítékkal. Mindebből egy fontos dologra következtethetünk: az a személy, aki bennünket ide csődí­­tett — bárki legyen is —, egész se­regnyi dolgot tudott rólunk; illető­leg, ha nem tudott, nem sajnálta a fáradságot, hogy utánajárjon. Ez a személy, bárki is, tud az én barátsá­gomról Lady Constance-szel, sőt a hölgy leveleinek stílusát is ismeri. Továbbá : tud egyet-mást Armstrong doktor kollegáiról, de még arról is, hol tartózkodnak ez idő szerint. Tud­ja Marsson úr barátjának a gúnyne­vét és ismeri táviratainak a modorát. Pontosan tudja, hol nyaralt Brent kisasszony két esztendővel ezelőtt, és azt is, hogy kikkel volt együtt. Jól ismeri Macarthur tábornok régi baj­társait. Rövid szünet után folytatta: — Láthatják tehát, hogy egész se­regnyi adat birtokában van. Kis a ránk vonatkozó ismereteinek alapján pon­tosan meghatározott vádakkal illet bennünket. Mi szavakra bábeli zűrzavar tört ki Macarthur tábornok kiabálni kezdett : — Egytől egyig ocsmány hazugság ! Rágalom ! — Nem igaz egy szava sem ! Mi­csoda gyalázat ! — virított Vera. Li­hegett az izgalomtól. — Hazugság, rágalom, mi sosem kö­vettünk el ilyesmit, egyikünk se — mondta rekedten Rogers. Anthony Marston fölmordult : — Azt sem tudom, mire célzott ez az átkozott hülye ! Wargrave bíró fölemelte a kezét. A zsinatolás lassan elült. Szavait gon­dosan megválogatva így szólt : — Mondani szeretnék valamit. Ez a mi ismeretlen barátunk bizonyos Ed­ward Seton meggyilkolásával vádol engem. Kitűnően emlékszem a Seton­­ügyre. 1930 júniusában került elém ítéletre. A vád súlyos volt : egy idős asszonyt ölt meg. A védő nagysze­rűen működött, és maga Seton is ked­vező benyomást keltett az esküdtszék tagjaira. A bizonyítékok azonban a bűnössége mellett szóltak. Következés­képpen, miután fölsoroltam őket, az esküdtszék is bűnösnek találta. A ha­lálos ítélet kimondása tehát megfelelt az esküdtszék véleményének. A vád­lott föllebbezett azzal az indoklással, hogy a tárgyalás vezetése nem volt törvényes. A föllebbezést elutasították, a gyilkost annak rendje és módja sze­rint kivégezték. Kijelentem itt önök előtt, hogy az én lelkiismeretem tel­jesen tiszta ebben az ügyben. Telje­sítettem a kötelességemet, ennyi az egész. Jogos ítéletet mértem egy gyil­kosra. Armstrong doktornak rémlett va­lami. Igen, a Seton-ügy! Nagy meg­lepetésként hatott az ítélet. Eszébe jutott, hogy a tárgyalás ide­jén egyszer egy vendéglőben együtt vacsorázott Matthews királyi tanácsos­sal. Matthews erősen bizakodott: — Az ítélet most már nem kétsé­ges : szinte úgy vehetjük, mintha Sa­­tont fölmentették volna. Az ítélethirdetés után ilyesmiket rebesgettek : — A bíró kivált a pasasra. Telje­sen megváltoztatta az esküdtek véle­ményét és végül is bűnösnek találták. Mindenesetre törvényesen járt el, és bizonyos, hiszen az öreg Wargrave is­meri a törvény minden csinját-bun­­ját. Csak épp azt a benyomást kel­tette, mintha magánügyben is volna valami leszámolni valója a vádlottal. A doktor emlékezetében átsuhantak ezek e mendemondák. Mielőtt rájött volna, hogy oktalanul cselekszik, ki­csúszott a száján a kérdés. — Ismerte Setont személyesen? Mármint a tárgyalás előtt? Tekintete összeakadt a bíró félig csukott hüllő­ szemének pillantásával . — A tárgyalás előtt? Még csak nem is hallottam róla. «Hazudik — gondolta Armstrong doktor. — Biztos vagyok benne, hogy hazudik". II. Vera Claythorne szálait meg re­megő hangon : — Hadd mondjam el én is. Arról a gyerekről van szó, Cyril Hamil­­tonról. Nevelőnő voltam mellette. Vi­gyáznom kellett, hogy ki ne ússzék messze a tengeren. Egy napon nem tartottam állandóan szemmel, s hir­telen kiúszott. Utána vetettem ma­gam. De már későn értem be... Borzalmas volt. .. De nem az én hibámból történt! A kihallgatáson a vizsgálóbíró is ártatlannak talált És a fiúcska anyja is. .. épp olyan ked­ves volt hozzám, mint azelőtt. Ha még ő sem hibáztatott engem, hogyan lehet rámfogni ilyen szörnyűséget? Igazságtalanság ! Rágalom! Keserves sírásra fakadt. Macarthur tábornok megveregette a vállát: — Ugyan, ugyan, kedvesem. Persze hogy hazugság az egész. Egy őrült fickó rágalma. Egy őrülté, egy rög­eszmés őrülté! Ez a bogara, teljesen belegárgyult, kigyót-békát kiált min­denkire. Fölállt, kihúzta magát, mellét ki­­düllesztette és harsányan kijelentette: — Legokosabb,, ha fittyet hányunk a vádaskodásnak, nem magyarázko­dunk. Mindenesetre meg kell monda­nom, hogy ami azt az... izé... azt a fiatalembert illeti, m­árm­int Arthur Richmondot, hát egy szó, egy betű sem igaz belőle. Fiatal tiszt volt Richmond, alattam szolgált, küldtem járőrbe és odaveszett. Háborúban az ilyesmi naponta előfordul, sis amivel a feleségemet rágalmazták, az egy­szerűen felháborító. Ő volt a leghű­ségesebb asszony a világon. Tökéle­tes, mint Caesar felesége ! Macarthur tábornok leült, remegő kézzel végigsimított a bajuszán. A magyarázkodás jócskán kimerítette Lombard szólalt meg most, szeme derűsen csillogott: — Nos, azok a bennszülöttek... — Mi történt velük? — vetette köz­be Marston. Philip Lombard elvigyorodott : — Való igaz, amit hallottak. Cser­ben hagytam őket, így követelte az önfenntartási ösztön. Eltévedtünk volt az őserdőben. Én és másik két cim­borám fölpakoltuk, ami élelem csak volt, és elhúztuk a csíkot. — Cserben hagyta az alárendeltjeit? Kitette őket a biztos éhhalálnak? — kérdezte szigorúan Macarthur tábor­nok. — Hát igen — ismerte el Lombard —, tartok tőle, hogy nem úgy visel­kedtem, ahogy egy fehér szahibhoz méltó. De első kötelesség az önfenn­tartás. No és azok a bennszülöttek, önök is tudják, nem csapnak olyan nagy­ hűhót egy kis meghalás miatt, mint mi. Nem veszik olyan tragiku­san, mint az európaiak Vera, aki eddig eltakarta az arcát, most fölnézett, merően figyelte Lom­­bardot : — Kis otthagyta őket, hogy elpusz­tuljanak? Lombard derűs tekintete a Vera elborzadt arcára siklott: — Ott én Anthony Marston vette át a szó, halk, töprengő hangon beszélt: — Gondolkodtam azon az eseté­ngy emlékszem, ez a két gyerek­­, John és Lucy Combes, akiket ü­­töttem Cambridge mellett. Mi a nagy pech volt. Wargrave bíró élesen megkérde*: — Pech? Kinek? Nekik vagy a­­gának? —Hát nyilván nekem, úgy ér­tem, de azért önnek is igazgán, uram. Természetesen nekik is fő­zött pechjük volt. Egyszerű f**f» ennyi az egész. Egyik villában öy egy másféle épületből rohanta­ útra. A rendőrség egy évre e‘f ® hajtási engedélyemet. Marhe®“®­­metlen ügy volt. Armstrong doktor hevesetát­szott : — A sebesség, a sebesség1***1 Ez az oka mindennek. A ‘fajta fiatalurak valósággal köz*/®***'­Anthony vállat vont: — Pedig a sebességé 4* angliai utak persze gyalá/ /**' lünk nem tehet valamin *****­­reggel hajtani Bizonytalanul körülni'*^*®4l kereste. Fölvette az a‘ **«­­ment a tálalóhoz ét szíj****l'~ töltött magának. Majd 9‚Mtt $ megismételte : B , — Nem én voltam « történt és kész. , III. Rogers, g házvezst­** ajkát, s kezet tördel ***®«*-' — Szólhatnék egy — Csak rajta. W 0,ír*«e Lombard. Rogers megkész­.^\á.* újból megnyalta kic r aj kát. (Folyt KRÓNIKA A bukaresti Gyermekváros centruma JOBB SORSRA ÉRDEMES FILMSZALAGOK (Munkatársunktól). — A nézőközön­ség számáról ítélve a falusi filmfeszti­vál nagy sikeréről adhatunk tudósí­tást Brassó tartományból. Szeben, Medgyes, Segesvár és Kézdi rajon 150 községi mozijában zsúfolt ház előtt peregnek a filmek, a nézők össz­­létszáma naponta eléri a 30 000-ret. A mozihálózat fejlesztése az idén fölös­legessé tette a vándorkaravánokat, a községi mozik teherautóra rakják vetítőjüket és rendszeresen kijárnak a­­környékbeli falvakba. A tartományi mozivállalat mégis panaszkodik. Joggal hiányolja a fesztivállal kapcso­latos akciók támogatását. Idejében el­küldte a rajonokba azt a 118 filmcso­magot, amely agro-zootechnikai témá­jú kisfilmeket tartalmaz. A csomagok nagy része a rajoni székhelyek szekré­nyeiben porosodik, mert az MTSZ-ek rajoni szövetsége nem kötött szerző­dést ezeknek a filmeknek a bemu­tatására. Egyedül Ágota rajonban gondoskodtak arról, hogy a tudomá­nyos mezőgazdálkodást és állatte­nyésztést ismertető filmek, amelyeket eddig minden évben nagy érdeklődés­sel nézett a lakosság, eljussanak ren­deltetési helyükre. • A KONSTANCAI KIKÖTŐBEN horgonyt vetett a második román jégtörő, a Viteazul. Akárcsak elődje, a Voinicul, ez is az oltenitai hajó­gyárban készült, korszerű navigációs berendezései vannak, óránkénti sebes­sége meghaladja a 13 csomót. A Vi­teazul feladata télen biztosítani a za­vartalan dunai hajózást Sulína és Bráila között és segítséget nyújtani az arra szoruló tengeri és folyami ha­jóknak. (Agerpres) VISSZATÉRT AZ ORSZÁGBA a Tarom Román Légiszállítási Vál­lalat repülőgépe, amely a Geisler nyugatnémet turisztikai társasággal kötött szerződés alapján csaknem 34 000 kilométeres Interkontinentá­lis körutat tett. A kéthetes túra utasai felkeresték többek között Görögországot, Liba­nont, Törökországot, Egyiptomot, Indiát, Szingapúrt és Hong-Kongot. A D. Olaru parancsnok vezette hőlégsugár-motoros gép fedélzetén mintegy száz turista tartózkodott. (Agerpres) Visszaérkezett Moszkvából Gheorghe Cioara külkereskedelmi miniszter Újév előtt visszaérkezett Moszk­vából Gheorghe Cioara elvtárs, külkereskedelmi miniszter. Gheor­ghe Cioaru Moszkvában aláírta az 1968-ra szóló román-szovjet áru­csere- és fizetési jegyzőkönyvet. (Agerpres) NÉPMŰVÉSZET Szeretem a piac sajátos hangulatát, azt a sok színt, ami itt kavarog. Kü­lönösen a népművészetükről híres vi­dékek piacait szoktam előszeretettel felkeresni. Az avasfelsőfalusi hetipia­con tett rövid séta például a legpom­­pásabban megrendezett népművészeti kiállításnál is elevenebb nyomot hagy bennem. A hímzett kistariszt­yák, a lobogó színű fejkendők, a vállra do­bott szűrök, kisgubák a markáns avasz arccal érvényesülnek csak iga­zán . S hosszasan tudnék beszélni a máramarosszigeti hetipiac szőnyegáru­­sító részlegéről. Felejthetetlen él­ményt nyújt a kerítésekre kiterített száz meg száz szőnyeg, cserge, takaró élénk színeinek szimfóniája, az a mes­terségbeli tudás, amivel a vidék lá­nyai, asszonyai megkomponálják árui­kat. Több alkalommal is megfigyel­tem, hogy az avasfelsőfalusi és a szi­geti piacon még véletlenül sem árul­nak talmi, giccses népművészeti hol­mikat. Lehet, a piac „őrének", a helyi néptanács kereskedelmi osztályának jelentős szerepe van ebben. De In­kább hiszem azt, hogy a nagy mes­terségbeli tudással készített népmű­vészeti cikkek szomszédságában vajmi kevés vevő nézne a mézes-mázos fal­védőkre, tájképekre. Az elmúlt napokban Kalotaszegen járva elniztem a bánffyhunyadi piacra is. Kellemes érzés volt elvegyülni a vidék sajátos népi vise­letébe öltözött emberek forgatagában. S még kellemesebb volt felfedezni a kalotaszegi varrottasok részlegét. A messzi tájról érkezett idegen akarat­lanul is pénztárcája után kotorász, amint felsorakozva látja maga előtt a híres írásos párnákat, térítőket. Válo­gathat szebbnél-szebb mintákban, szí­nekben. De, amikor boldog vevőként elhagyná a ziacot, a másik kijáratnál valami mellbe üti. Az ál-népművé­­szet! „Üzleti szellemű kufárok állják el az útját és olajfestékkel mázolt „kalotaszegi verrottasokat“, akarnak rásózni. ..olcsó áron“. Az efféle ál-népművészetet vajon miért tűri meg a piac patrónusa ? Bánffyhunyadot nemzetközi műút sze­li át, a piacon tehát sok külföldi is megfordul. Nem teszünk jó szolgála­tot azzal, ha akár egyetlen ilyen ál­­-'"■amüvészeti cikk is vevőre talál! (Munkatársunktól) LOTTO A Lottó 1967. december 31-i hagyo­mányos szilveszteri sorsolása Nyereményalap : 7 059 356 lej, ami­ből rendes nyereményalap : 3 266 214 lej. Rendes sorsolás : 71 68 79 5 7 21 47 42 82 49 22 51 Rótsorsolás : 3 33 7 71 14 8 62 60 55 84 12 23 Különleges sorsolás : 45 9 14 35 87 18 PRONOSPORT A Pronosport 52-es, december 31-i versenyének eredményei : Juventus—Internazionale 1 Milan—Bologna 1 Napoli—Torino x Fiorentina—Mantova 1 Varese—Cagliari 1 Atalanta—Spal 1 Roma—Brescia 1 Lanerossi—Sampdoria x Catanzaro—Lazio x Genoa—Padova x Verona—Livorno 1 Modena—Foggia x Messina—Catania 2 Kuba nemzeti ünnepének, a Fel­­szabadulás Napjának IX. évfordul­­­­ója alkalmából Corneliu Manescu, Románia Szocialista Köztársaság külügyminisztere üdvözlő táviratot is küldött Raul Roa Garciának, Kuba Köztársaság külügyminiszterének, és Kuba nemzeti ünnepének, a Fel­­szabadulás Napjának IX. évforduló­ja alkalmából Manuel Yepe Me­nenda, Kuba Köztársaság bukaresti nagykövete beszédet mondott a ro­mán rádióban és televízióban. (Agerpres) A CEC NYEREMÉNYKÖTVÉNYEK 1947 december 30-i sorsolásának nyereménylistája Teljes nyeremény a 200 lejes kötvé­nyek után jár. A 100, 50 és 25 lejes kötvények a fenti nyeremények felét, egynegyedét, illetve nyolcadát kapják. A nyeremények értékében a kisorsolt nyereménykötvény névleges értéke is be van számítva. A nyeremények kifizetését a rajoni (városi) takarékpénztárak eszközük. ADAS Az Állami Biztosító Intézet közli, hogy az 1967 december 30-i vegyes személybiztosítás­i amortizációs sor­soláson az alábbi nyolc betűkombi­­nációt húzták ki : Y.H.D. T.H.Y. F.G.P. É.F.D. F.S.P. z.v.w. E,R.B. W.R.M. Mindazok a biztosított személyek, akik érvényes kötvénnyel rendelkez­nek (az utolsó részletet is kifizették), kötvényeiken a sorsolás sorrendjé­ben a fenti betűkombinációk közül egy vagy több szerepel, jelentkezhet­nek az ADAS-felügyelőségnél, hogy átvegyék az őket megillető összeget. M A kihúzott v nyeremény- £ e n kötvények „ .£ a s —-------------------------- tjíjí £-« »je 0) tS ~0 “ " » J- n C­­. * sorozata -a c Sí z S _____________ 1 31 448 08 100 000 1 14 606 10 75 000 1 32 915 36 50 000 1 46 408 36 25 000 1 31 438 33 10 000 1 22 451 26 5 000 1 27 252 23 5 000 1 38 101 23 5 000 1 13 876 27 5 000 1 22 921 42 5 000 1 21 950 24 5 000 1 43 472 13 5 000 Sorozat­­szám vég­ződése 60 701 45 2 000 60 614 38 2 000 60 013 05 2 000 80 185 22 1 000 60 202 40 1 000 600 61 47 800 600 29 19 800 600 72 30 800 SPORT • Bejrútban több mint 10 000 néző előtt játszották le a helybeli Homenej­­men és a Konstancai Farul közötti nemzetközi barátságos labdarúgó mér­kőzést, amely a csaknem végig fö­lényben játszó román együttes 4—1 (2—1) arányú győzelmével végződött. • A hastingsi nemzetközi férfi sakk­torna 5. fordulójában Florin Gheor­­ghiu román bajnok a 27. lépésben le­győzte az angol Raymond Keene-t, öt forduló után 3,5 ponttal Gheor­­­­ghiu vezet. További sorrend : Szue­­i­tyin és Stern (mindkettő szovjet) 3 pont, Harison (Anglia) 2,5 (1) pont,­­ Hort (Csehszlovákia) 2,5 pont, White­­ley (Anglia), Kaplan (Porto Rico) 2 pont stb. • A groningeni nemzetközi ifjúsági sakktornán a román Dan Zara a 6. fordulóban döntetlenre játszott a hol­land Boresmannal. A táblázat élén a magyar Jocha áll 4 ponttal. Azonos pontszámmal a 2—6. helyet a követke­ző játékosok foglalják el : Zara (Románia), Karpov (Szovjetunió), Ligh­­terink (Hollandia), Kostalet (Spanyol­­ország) és Lech (Lengyelország). • A Grivita Regie és a Bukaresti Dinamo rögbizői befejezték francia­országi túrájukat. A La Rochelle a Bukaresti Dinamo, amelyet csaknem 5000 főnyi közönség nézett végig, 11—8 (0—3) arányban a francia csapat győzelmével végződött. Foulonban a helyi együttes 15—14 (3—11) arányban nyert a Grivita Ro­sie ellen. A játék első felében­­ ro­mán röbbizők nagy fölényben voltak, szünet után azonban megmutatkozott rajtuk a fáradtság. A vendéglátók kü­lönösen az utolsó negyedórában ját­szottak jól, s csapatukból az újból beállított válogatott Carrera tűnt ki. • Az olasz Eugenio Molinari új vi­lágcsúcsot állított fel a Como-tavon : 2000 köbcentis motorral felszerelt csó­nakjával 103,299 kilométeres óraátla­got ért el. A régi rekordot az ugyan­csak olasz Aldo Gonzales tartotta 102,420 kilométerrel. A Colorado Springsben a Szovjet­unió csapatának győzelmével végződött a Walter Brown kupáért kiírt nemzet­közi jégkorong-emlékverseny. A Szov­­jetunió világ- és olimpiai bajnokcsa­pata immár harmadszor nyeri meg ezt a trófeát. A harmadik helyen a finn csapat végzett az olasz együttes elleni 13—0 arányú győzelmével. ­ KIÉ LESZ AZ ELŐRE kristályserlege ? #*­AZ 1987-es RSA­TENDO LEGJOBB HAZAI JÉGKO­RONG-JÁTÉKOSÁÉ! Kérjük olvasóinkat, döntsék el, ki volt az év legjobbja. 1968 *8-­nyár 5-ig küldjék be levélben szavazatu­kat (a véleményük szerint legjobb jég­­korongozó nevét és keresztnevét) a kö­vetkező címre: Red. ELŐRE. Bucuresti Casa Seínteii. A legtöbb szavaza­tot összesítő sportoló nyeri el: Az eszten­dő legjobb jégkorong­játékosa címet. A serleget a jégko­rong-bajnokság Csík­szeredai fordulóján nyújtjuk át. 3. oldal KÍVÁN MINDENKINEK LOTTÓ PROMÓSPORT

Next