Előre, 1969. április (23. évfolyam, 6659-6684. szám)

1969-04-01 / 6659. szám

BERUHÁZÁSOK-HATÁRIDŐR Szakadás fenyegeti a medgyesi láncrendszert A hétszáz éves múltra vissza­tekintő Medgyes a fejlődés új, rohamos korszakát éli. A középkort idéző városnak minden táján — kivéve a restaurálási tervekkel őriz­getett központot — új épületek, in­tézmények, szociális-kulturális léte­sítmények, üzemrészlegek és termé­szetesen lakóházak épülnek. Utunk célja ugyan távolról sem az új középületek bemutatása volt, de a város meglátogatása után hely­telen volna csupán a lakóházakról írni — mert elsősorban az érdekelt bennünket, épülnek-e és milyen ütemben a lakóházak — anélkül, hogy a számos új épület közül meg ne említenénk legalább a medgye­­siek által büszkén bemutatott és va­lóban figyelemreméltó csupa­ üveg állomást, a posta és telefonpalota impozáns épületét és a szakszerve­zetek alig átadott, különleges gond­dal elkészített elegáns kultúrpalotá­ját. Ez a három, környezetéből ki­emelkedő épület tulajdonképpen ízelítő. Ha a három középület csak ízelí­tő, az új negyed és az imitt-amott csoportosan emelkedő új tömbházak — és ezzel rá is térünk látogatá­sunk eredeti céljára — már az új kép alapvető elemeit képezik. És ezek az elemek egyre korszerűbb változatban egyre jelentősebb he­lyet foglalnak el a városképben. Akárcsak az előbbi évek, 1969 is to­vább terjeszti az új negyed hatá­rait. A tervek szerint év végéig több mint négyszáz — ebből 282 állanyi és kb. 140 személyes tulajdonban le­vő­­ lakást adnak át. Az épülő la­kások között 182 garzon is van. A többi két-, három- és négyszobás lakrészekből áll. Az eladásra épített lakások, az érvényben levő határo­zatnak megfelelően, változatos kom­forttal rendelkeznek. Van főzőfülké­vel és zuhanyozóval ellátott két szo­bás lakosztály és van hat lakásos villaszerű épület is. De vajon elké­szülnek-e valóban ezek a lakások a meghatározott időpontra ? AZ ALAPOZÁSTÓL A BEFEJEZŐ MUNKÁKIG A tél a Küküllő mentén is nehe­zen adja meg magát. Még március 21-ét is hóval, ha nem is sokkal, de hóval fogadta. A hőmérséklet nap­közben is igencsak a 0 fok körül ingadozik. Ilyen körülmények között nem könnnyű építeni, sőt külső munkákat végezni. Medgyesen még­is mindent elkövetnek, hogy a terv­nek megfelelő ütemet alakítsanak ki, ami legalábbis eddig, sikerült. Különben a tervvel összehangolt ütemért való küzdelem régi erénye a megyei építkezési tröszt medgyesi egységének. Hasonló kitartással ala­kították ki az ősz folyamán, nem először, a téli munkafrontot is. S a téli munkafront és az utóbbi he­tekben a kedvezőtlen időjárás elle­nére elvégzett munka meghozta a várt eredményt. Kialakult a lánc­rendszer. Az alapozástól a befejező munkákig minden művelet fellel­hető az építőtelepen. A 18-as tömb­házon, amelynek átadási határideje március 31, az utolsó simításokat végzik. A május 15-én átadandó 17- es tömbnél megkezdték a belső munkákat. Hasonló stádiumban van a 16-os tömbház is. Más épületeknél az első, a második emelet felhúzásá­nál, illetve az alapozási munkáknál tartanak. Őszinte örömmel könyveljük el a medgyesi építők sikereit, azt, hogy tíz évek óta kialakított hagyomá­nyokhoz híven, az időjárás mosto­­hasága és az átszervezés okozta ki­­sebb-nagyobb kiesések ellenére — amit sok helyen vége-hossza nélküli takarónak használnak fel —, sike­rült kialakítani a jól bevált lánc­rendszert. Ezek szerint tehát minden a legnagyobb rendben van. Leg­alábbis pillanatnyilag... VÁRHATÓ ZÖKKENŐK Előre bocsátanánk, nem az építők hibájából várható zökkenők vannak kilátásban. Vagyis, legkevésbé a ki­vitelező hibájából. Mindaz, amit idáig elmondtunk, állja a helyét Ami mégis elgondolkoztató az épí­tőtelep látogatása alkalmával, az a rövid idővel ezelőtt egyszerre több helyen megkezdett alapozási mun­ka, az alig megkezdett öntés, fala­zás volt. Sikerül-e majd ezt mind egyszerre végezni, megtartani, pon­tosabban itt is kialakítani a lánc­rendszert, lesz-e annyi kőműves, ács, felszerelés, anyag, stb., hogy mindezt egyszerre végezzék ? Mint megtudtuk, az építők sem re­ménykednek ebben. Sőt igen ború­látóan nyilatkoznak a következő hó­napokban előreláthatólag fenyegető zökkenőkről. Kétkedéseiket hivata­los formában is kifejezésre juttatták és több ízben tárgyaltak a megren­delőkkel, a megyei néptanács mű­szaki igazgatóságával, akik az épü­letek zömét azonos időben, vagyis legalábbis egészen rövid időközök­ben szeretnék készen látni, és a szükségleteket használva fel döntő érvül, igyekeznek rábírni a kivitele­zőt saját szempontjuk maradéktalan elfogadására. Mindez nem is lenne kifogásolható, ha a megrendelőnek sikerülne ugyanolyan maradéktala­nul teljesíteni saját kötelezettségeit Itt azonban távolról sincs minden rendben. A megrendelő még adós a tervek egy részével és a már átadott tervek közül is sok, alapvető hibá­kat tartalmaz, így például a 3-as blokknál a tervező egyszerűen kife­lejtette a falazás egy részét. De más tervekben is sok a zavaró, hátráltató pontatlanság. Ugyanakkor, bár még be sem indult a teljes idény, az épí­tők máris anyaghiánnyal küszköd­nek. Az alapanyagok közül az elő­regyártott fedőelemek, a tégla fe­nyeget a kifogyás veszélyével, követ­kezésképpen a kiesés veszélyével. Kevés, a szükségletekhez mérten tel­jesen elégtelen a szerelési anyagok mennyisége. S ha mindez már most is gondot okoz, később, amikor a je­lenleg az alapozás fázisában levő tömbök egyszerre jutnak majd a fa­lazás, és a szerelés szakaszába, az anyaghiány, hacsak közben nem történnek nagyon hathatós intézke­dések, sok zavart okoz majd. A kivitelező, ottjártunkkor is anyagforrások után kutatott és arra készült, hogy a már létező előre­gyártó elemteret a szükségleteknek megfelelően kibővítse. Ugyanakkor a jelenlegi munkaszervezési formák, módszerek felülvizsgálásával pró­bált újabb lehetőségeket találni a munkatermelékenység fokozására. Mindez kétségtelenül meghozza a várt eredményt. Sőt, a megrendelő helyi képviselői, az ISL vezetősége akik az évek során szerzett tapasz­talatok alapján különös tisztelettel viseltetnek a kivitelezők iránt, ab­ban reménykednek, hogy mint már annyiszor, az építőnek ebben az év­ben is sikerül idejében teljesíteni a tervet. Ez a bizalom kétségtelenül megtisztelő az építőre nézve, de nem elegendő a sikerhez. Hozzá kell adni feltétlenül a megrendelő köte­lezettségeinek maradéktalan és ide­­jébeni teljesítését is. Akkor sokkal valószínűbbé válik, hogy Medgyes új képe a meghatározott módon ala­kul tovább ebben az évben is. Inován Hajnal A nagyváradi villamos hőerőmű építőtelepén a negyedik gőzfejlesz­tő kazánt szerelik. Teljesítménye : óránként 400 tonna gőz. KEDVEZŐ AZ IDŐJÁRÁS SIETNI KELL a mezei munkával HARGITA MEGYÉBEN A teljesítmény alig három százalék 1000 hektár vetés gondjával lép­tek áprilisba a Hargita megyei gazdaságok. Ezer hektár vetés gondjával, hiszen a teljesítmény alig 3 százalék, és a csíki szántó­földeken még áll a hó, emlékezet óta nem tartott ki ilyen szívósan a tél. Ahol tavasz van, Udvarhely környékén, viszont ott, lehetett vol­na többet dolgozni, Etéd, Küsmöd, Szentpál, Kabátfalva, Bögöz és Szentlélek egy-egy példa erre, mármint arra, hogy na félnapok kihasználásával is, de csak lehe­tett szántani, 100, 200 hektárokat is. A megye egészére érvényes vad viszont a koratavaszi ta­­­rmánynövények vetésének meg­gyorsítása. A megye legjelentő­sebb kultúrnövényének, a burgo­nyának az ültetése előfeltételként igényli ugyanis az árpa, zab veté­sének mielőbbi befejezését. Saj­nos a múlt hét végén még mindig telefonálgatásokra, sürgetésekre volt szükség ahhoz, hogy az ár­pamagot átvegyék a szövetkeze­tek. Szükség van élénkebb határ­járásra is. Csakis így lehet meg­állapítani azt, hogy van-e alkal­mas területrész a szántásra­­vetésre, hol kell a vizet a földek­ről elvezetni. A gyergyói meden­cében a kétszeri hóolvadás csapa­déka ott áll a mezőkön. A szak­embereknek a helyszínen kell ese­tenként megvizsgálnak a fölös csapadék levezetésének lehetősé­gét. (Munkatársunktól) A talajvédelem és talajjavítás Szatmár megye mezőgazdaságának is egyik alapvető feladata. A mező­­gazdasági termelőszövetkezetek me­gyei szövetségének szervezői mun­kája ilyen szempontból konkrét számokban fejezhető ki. Gyakorlati útmutatásai alapján 1968-ban 146 000 folyóméter új árok készítésével és 215 500 folyóméter régi árok kitaka­rításával jelentős mezőgazdasági te­rületet ármentesítettek. Az állam anyagi támogatásával megkezdték az Érmellék és a Kraszna völgyének lecsapolását. A termelőszövetkeze­tek közös akciói, amelyeket ugyan­csak a megyei szövetség szervezett, számottevő eredményekkel jártak. Ide sorolható a medisai, a homoró­­di, szoldobágyi, valamint a sza­­niszlói, csomaközi s mezőfényi gaz­daságok együttes akciói a föld jobb kihasználása érdekében. Talajjavítással kétszeres termés A közös összefogás eredményei máris jelentősek. Ám újabb talajja­vítási munkálatokra készülnek Szat­már megyében. 20 000 hektár terület lecsapolásával és 10 000 hektár ön­tözésével — ennyit irányoztak elő a szövetkezetek távlati tervükben —, a következő években jelentős több­lettermést takarítanak be. Hozzáve­tőleges számítások szerint a talajja­vítási munkák révén a mezőgazda­­sági szövetkezetek a tavaly elért termés kétszeresét érhetik el a kö­zeljövőben. A konferencián sok szó esett a szövetkezeti demokrácia további megerősítésének szükségességéről. Világosan kitűnt, hogy elsősorban azok az egységek értek el kimagasló sikereket, amelyekben a vezetőtaná­csok jól hasznosították a tagság kez­deményezéseit, gyakorlatba ültették javaslataikat a munkaszervezést il­letően.­­ A szövetkezeti alapszabályzat szigorú tiszteletben tartása, a közgyü- Szekeres Lajos (Folytatása a 3. oldalon) BŰNHŐDÉS ÉS BŰN Mint legalább száz trolibusz-kilo­méterrel rendelkező kolozsvári utas, aki alkalmakként, jobb híján, kénytelen igénybe venni a villamos erővel működtetett társasgépkocsi­nak az embert könnyen bajba ke­verő szolgálatait, szeretnék néhány szót szólani e szállítóeszköz gondo­lom, ugyancsak villamos erővel működtetett illúzió­ automatájáról. Elmondanék egy kis vád- és védő­beszédet. Természetesen a jegy bir­tokában, mint aki megváltotta a jegyét, tehát legalább állóhelye van a témában. Legutóbbi, teljesen önállóan, az­az magam­ kiszolgálóan és a sza­bályokat tisztességesen betartva megváltott trolibuszjegyem száma — ejnye, hol is az a jegy. Egy kis türelmet kérek. Rögtön előkerül. Határozottan emlékszem, hogy gondosan eltettem, arra az esetre, ha az elkövetkező hetekben valamelyik lelkiismeretesebb el­lenőr netán becsenget hozzám, le­gyen, amivel igazoljam, esetleg a törvényszékig menően is, miszerint PANEK ZOLTÁN írása a megtett út viteldíját szabály­szerűen kiegyenlítettem ; tessék, itt a jegy. Illetve, egyáltalán nem tudom, hová lett az a múltkori jegy. De ne is firtassuk, hol dobtam el, mert ak­kor utólag még, saját bevallásom alapján, fölírnak és megbüntetnek a köztisztaság nappali és nyilvá­nos helyen elkövetett csendháborít í­lásáért; már mindentől félek. Ilyen kínos helyzetben szívesen abbahagynám, amit mondani sze­rettem volna, ámde nem tehetem, gyanúperben állok saját magam­mal is. Már nem emlékszem bizto­san : vajon megvettem-e én azt a trolijegyet akkor, illetve bedob­­tam-e a perselykébe pénzecskémet érte? Most már mindegy. Mert ha nem tudom az ártatlan­ságomat bizonyítani, fölöslegesen veszett el ártatlanságom tárgyi bi­zonyítéka, bűnösségem gyanú alatt­ áll. Gyanú alatt áll enélkül is, min­denképpen. Bizonyára már rég fi­gyelnek az ellenőrök közül többen is, csak a megfelelő alkalomra vár­nak, hogy lecsapjanak rám ; meg­lehet, épp akkor csípnek majd el, amikor diadalmasan föl tudnám mutatni becsületem alkalmi és pil­lanatnyi jogosítványát — a je­­gyecskét — a tisztességes és za­vartalan utazáshoz. Csakhogy ez újabban nem ele­gendő. Azt, ami velem született sik­­kasztói hajlamomról is teljes mér­tékben elterelhetné a mind feszül­tebb közfigyelmet — a trolikon nics kalauz, de van helyettük meg­annyi ellenőr —, azt a nemtudom­­mineknevezzem valamit csak abban az esetben adhatnám elő, ha vala­mely erre a célra is alkalmas szer­számmal (például egy hajlékony és puhanyelű franciakulccsal) vissza­menőleg benyúlhatnék abba a rendkívül elmés és primitív szerke­zetbe, amely pénzemet nyomban elcserélte a többi közé, hogy fölra­­gyogtassam, íme : ezek az érmék voltak az enyémek, ellenükben ju­tottam a jegy birtokába. De talán még ez sem lenne elég. Hiszen mivel tudnám bizonyítani, hogy épp az az aprópénz melegedett a tenyeremben a jegymegváltás fenségesen magányos pillanatához előkészítve ? Hacsak egy roppant egyszerű elektronikus géppel nem, amely kis fáradtság és némi utána­járás árán megnyugtatóan kimu­tatná, hogy az érmékből elillant test­melegem azonos sugárzási frekven­cián rezeg (a tudományos leírás­ért nem vállalok felelősséget) az ilyen, vesékig látó ellenőrzéshez még sokáig igénybe vehető testhő­mérsékletemmel. Mindezt városunkban egyelőre még nem lehet megoldani , legaláb­bis tömegméretekben nem. Aki tehát utazik, az gyanús. Ha nem figyelték volna meg, a gyilkosságok is úgy kezdődnek : az egyelőre még ártatlan és gondola­tai miatt felelősségre nem vonható tettes­jelölt utazni kezd a nemso­kára keze ügyébe kerülő áldozatje­lölt irányába , olykor épp trolibu­szon. Állok tehát a gyanú elébe. Illetve : állok az illúzió-automata elébe. Mert mindez miatta van. Amikor megjelentek a szóbanfor­­gó illúzió-automaták, az önkiszol­­gálósdinak e csodái, enyhe ellen­­illúzióm volt. De megadtam magam a sorsomnak, valamint annak a tv­ (Folytatása a 3. oldalon) i­­.Gy­eroletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Románia Szocialista Köztársaság • Bukarest XXIII. évfolyam 6659 sz. 1­4 oldal ára 30 báni | 1969. április 1., kedd Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke befejezte törökországi látogatását Hazaérkezés Szombat délután Ankarából ha­zaérkezett a fővárosba Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnö­ke, aki feleségével Cevdet Sunay, Törökország Köztársaság elnöke és felesége meghívására hivatalos láto­gatást tett Törökországban. Az Államtanács elnökét elkísérte Ilie Veidet, a Minisztertanács első alelnöke feleségével, Corneliu Ma­­nescu külügyminiszter feleségével, Octavian Groza villamosenergia- Bukarestbe ipari miniszter, Nicolae Nicolae kül­kereskedelmi miniszterhelyettes. Megérkezéskor a Baneasa repülő­téren jelen voltak a következő elv­társak : Ion Gheorghe Maurer, Ghe­­orghe Apostol, Emil Bodnara?, Chi­­vu Stoica, Paul Niculescu-Mizil, Virgil Trofin, Fazekas János, Petre Lupu, Manea Manescu, Gheorghe Radulescu, Leonte Rautu, Gheorghe Stoica, Stefan Voitec, Iosif Banc, Petre Blajovici, Dumitru Coliu, Emil Draganescu, Gere Mihály, Du­­ mitru Popa, Dumitru Popescu, Mi­­hai Dalea, Vasile Patilinet, az Ál­lamtanács és a Minisztertanács al­­elnökei, az Államtanács és a kor­mány több tagja, központi intézmé­nyek és társadalmi szervezetek ve­zetői és több más hivatalos személy. Jelen voltak Bukarestben akkre­ditált diplomáciai képviseletek ve­zetői és Törökország Köztársaság nagykövetségének tagjai. A Baneasa repülőtérre kitűzték Románia Szocialista Köztársaság ál­lami zászlóit. Számos fővárosi lakos melegen üdvözölte az Államtanács elnökét. Pionírok csoportja virágo­kat nyújtott át. (Agerpres) Román-török közös közlemény Cevdet Sunay, Törökország Köz­társaság elnöke meghívásának ele­get téve Nicolae Ceausescu, Romá­nia Szocialista Köztársaság Államta­nácsának elnöke feleségével 1969. március 24 és 29 között hivatalos látogatást tett Törökországban. Az Államtanács elnökét elkísérte : Ilie Verdeț, a Minisztertanács első alel­nöke, Corneliu Manescu külügymi­niszter, Octavian Groza villamos­­energia-ipari miniszter, Grigore Gea­­manu, Románia Szocialista Köztár­saság ankarai nagykövete és Nicolae Nicolae külkereskedelmi miniszter­­helyettes. Nicolae Ceausescu elvtárs virág­­koszorút helyezett el Mustafa Kemal Atatürk Mauzóleumánál, a nagy ál­lamférfi, a modern Törökország meg­alapítója iránti kegyelet jeléül. Törökországi tartózkodásuk során a román államfő és a küldöttség tag­jai a fővároson kívül ellátogattak Isztambulba és Izmirbe. A török kormány és nép meleg fogadtatásban részesítette a jeles ro­mán vendégeket, ami kifejezésre jut­tatta a két ország közötti barátságot és tiszteletet, s a török nép vendég­szeretetét. Nicolae Ceausescu, az Államtanács elnöke szívélyes köszönetet mondott a fogadtatásért, s elismeréssel nyi­latkozott Törökország gazdasági, tár­sadalmi és kulturális téren elért ha­ladásáról. A látogatás során a két elnök hi­vatalos megbeszéléseket folytatott Ezeken a megbeszéléseken részt vett Sulejman Demirel, Törökország mi­niszterelnöke. Részt vettek még­­ Román részről: Ilie Verdet, a Mi­nisztertanács első alelnöke, Corneliu Manescu külügyminiszter, Octavian Groza villamosenergia-ipari minisz­ter, Grigore Geamanu, Románia Szo­cialista Köztársaság ankarai nagy­­követe, Nicolae Nicolae külkereske­delmi miniszterhelyettes és magas rangú tisztviselők. Török részről­ Ihsan Sabri Cagla­­yangil külügyminiszter, Cihat Alpan a köztársasági elnökség főtitkára, Zeki Kuneralp külügyminisztériumi főtitkár, Kamaran Gurun, Törökor­szág Köztársaság bukaresti nagykö­vete, Sadi Eldem, külügyminiszté­­riumi megbízott főtitkár, Danis Tu­­nahgil, a politikai kérdések helyettes főtitkára és magas rangú tisztvise­lők. (Folytatása a 3. oldalon) Őexcellenciája TÁVIRATOK RICHARD NIXON úrnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének WHITE HOUSE — WASHINGTON D. C., USA Fogadja, elnök úr, őszinte részvétemet abból az alkalomból, hogy el­hunyt Dwight Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke, a kiváló államférfi és katonai vezető, aki jelentős mértékben hoz­zájárult a szövetséges haderők győzelméhez a második világháborúban. NICOLAE CEAUljiESCU SPORT Román siker a budapesti nemzetközi női tőrversenyen CSAPATBAN: 1. Románia EGYÉNIBEN : 1. Mendeleyné (Magyarország) 2. Jencsik, 3. Drimbáné A hét végén Budapesten megtartott, immár hagyományos magyar­­francia-olasz- román négyes női tőrverseny volt az év első jelentős nemzetközi erőpróbája vívóinknak. És ma már úgy látszik nincs olyan verseny, ahol a szatmáriak ne lennének jelen és ne vennék ki részü­ket a sikerből. Igaz, ezúttal a mezőnyből hiányzott néhány nagy vívó­­egyéniség — az olaszok Ragno és Mosdotta visszavonulásával erősen megfiatalított csapattal utaztak Budapestre, a franciák is nélkülözték üdvöskéjüket a szőke Gapaist és Herbstert, de jelen volt Depetris, Ceretti és Nicolette — nem kevésbé neves tőrözők. Az érdeklődés középpontjában érthetően az öt román vívónő állt. Drimbáné­ Gyulai Ilona, aki idei kitűnő, imponáló vívásával To­rinóban bebizonyította, hogy jelenleg a legjobb formában­­ lévő ver­senyzőnk, Jencsik Kati, aki idei felkészülésében mintha kissé lema­radt volna, de azért reménykedtünk, hogy a nála megszokott támadó szellemű vívásával nem marad el társai mögött, Szabó Olga, aki csapatban mindig jól szerepelt, hosszú évek során felhalmozott rutin­jával egyik tartó oszlopa volt mindig együttesének... A verseny előtt a francia vívószövetség egyik vezetője így nyilatkozott: ,Az elsőség kétségtelenül a románok és a magyarok közt dől el". Jóslata igaz­nak bizonyult. Az egyéni verseny kibővített nyolcaddöntőjében az első négy helyet a két ország vívónői szerezték meg. Ezúttal a magyar lányok vizsgáztak jobban és Mendeleyné, aki mindvégig kitűnő formában vívott, veretlenül szerezte meg az első helyet. Második Jencsik, harmadik Drimbáné-Gyulai Ilona lett. A további sorrend: 4. Rejtő Ildikó, 5. Depetris, 6. Szabó Olga, 7. Szávay, 8. Joseland. Csapatban lányainkat már nem lehetett legyőzni , megismételték brassói sikerüket. A Jencsik-Drimbó-Vicol-Szabó összetételű együtte­sünk előbb a franciák, majd az olaszok ellen aratott fölényes 12—4, illetve 14—2-es győzelmet — a döntőben pedig a magyarok felett diadalmaskodtak 10—6-ra. A legtöbb győzelmet Jencsik és Drimba szerezték csapatunknak. © 2X5 a labdarúgó A-osztályban © Országos bajnokok : jégkorongban — a Steaua, férfi kosárlabdában — a Dinamo (Részletes beszámolók a 2. oldalon) M. EISENHOWER asszonynak, GETTYSBURG — PENNSYLVANIA, USA Mélységes szomorúsággal vettük hírül férjének, Dwight Eisenhower elnöknek, a kiváló katonai parancsnoknak és államférfinak az elhuny­­tát Kérem, fogadja a magam és családom együttérzését és őszinte rész­vétét. NICOLAE CEAUSESCU

Next