Előre, 1969. július (23. évfolyam, 6736-6762. szám)
1969-07-01 / 6736. szám
ELŐRE 2.. oldal Befejeződött Románia XVIII. kerékpáros körversenye 1504 KILOMÉTER UTÁN... GYŐZTES: JÜRGEN WANZLIK—EGYÉNIBEN ÉS ROMÁNIA B-VÁLOGATOTTJA—CSAPATBAN Legutóbb Szebenből jelentkeztem, s már ott — negyvennyolc órával ezelőtt — biztosra vettük Jürgen Wanzlik és a román B-válogatott elsőségét, éppen ezért az utolsó két szakasztól, az utolsó 309 kilométertől semmi különöset nem vártunk. Csupán azt, hogy szép idő legyen, hogy az óraátlag ne csökkenjen, hogy menetközben is próbálkozzanak a fiúk, hogy izgalmasak legyenek a véghajrák, hogy Brassóban és Bukarestben is úgy fogadják a karavánt, mint például Suceaván, Nagyváradon, Temesváron, Aradon... és nem is tévedtünk. Mert a Szeben és Brassó, majd a Brassó és Bukarest közötti tizenegyedik, illetve tizenkettedik szakasz eseményei már nem befolyásolták a rangsort, minden változatlan maradt, tehát : az NDK-beli JURGEN WANZLIK és Románia B-válogatottja (VASILE TUDOR, ALEXANDRU SOFRONIE, CONSTANTIN GRIGORE, NICOLAE CIUMETI, VASILE SELEJAN) nyerte a Román Kerékpáros Szövetség, a Loto-Pronosport állami vállalat és a Sportul rendezésében lebonyolított idei legnagyobb országúti viadalt, Románia XVIII. kerékpáros körversenyét. Minden változatlan maradt, bizonyára sétált a mezőny az utolsó két napon — akár ezt is feltételezhetik a sportbarátok, ha igaz, hogy már Szebenben ismertük a győzteseket. Ismerni ismertük — ez igaz, a mellékelt összetett rangsor is igazolja ezt, a mezőny viszont nem sétált — ezt határozottan állítom, s az óraátlagok bizonyára a sportba IDEI KÖRVERSENYÜNK VÉGEREDMÉNYE EGYÉNIBEN : 1. Jürgen Wanz lik (NDK) 3S ó 41 p 16 mp ; 2. Vasile Tudor (Románia B) 36 ó 43 p 39 mp ; 3. Alexandra Sofronie (Románia B) 36 ó 43 p 39 mp ; 4. Toriéi! Andresen (Norvégia) 36 6 43 p 56 mp ; 5. Ion Ardeleanu (Steaua) 36 ó 44 p 40 mp ; 6. Constantin Grigore (Románia B) 36 6 44 p 41 mp ; 7. Guy Viard (Franciaország) 36 6 44 p 59 mp ; 8. Paul Menard (Franciaország) 36 ó 45 p 06 mp; 9. Hendrik Benjamins (Hollandia) 36 ó 45 p 19 mp ; 10. Herve Ver meeren (Belgium) 36 ó 45 p 47 mp ; 11. De Blaere (Belgium) 36 ó 46 p 23 mp ; 12. Siegfrid Huster (NDK) 36 ó 46 p 24 mp ; 13. Stefan Suciu (Brassói Dezrobirea) 36 ó 46 p 37 mp; 14. Stefan Cernea (Steaua) 38 ó 47 p 08 mp ; 15. Gabriel Moiceanu (Románia) 36 ó 47 p 19 mp... CSAPATBAN: 1. Románia B-válogatottja 110 ó 11 p 59 mp ; 2. NDK 110 ó 12 p 42 mp ; 3. Franciaország 110 ó 15 p 43 mp ; 4. Bukaresti Steaua 110 ó 16 p 33 mp ; 5. Románia A-válogatottja 110 ó 17 p 53 mp ; 6. Belgium 110 ó 25 p 57 mp ; 7. Norvégia 110 ó 30 p 27 mp ; 8. Brassói Dezrobirea 110 ó 32 p 33 mp ; 9. Hollandia 111 ó 11 p 28 mp ; 10 Plopcni Métáiul 112 ó 12 p 59 mp; 11. Bráilai CS 112 ó 16 p 17 mp. rátokat is meggyőzik erről : a Cenk alatti városban, 140 km után, 44,170- es, a fővárosi Dinamo betonteknőben, újabb 169 km után 42,200-as óraátlagot mértünk ! Kell ennél jobb bizonyíték ? Nem, de mégis : mi történt, hogyhogy minden változatlan maradt? A válasz egyszerű: Jürgen Wanzlik, a Berlini Dynamo 24 éves menője, aki csak alig másfél esztendeje cserélte fel a betonteknőt az országúttal (!), ugyanazt nyújtotta, amit már megszoktunk tőle az előző szakaszok során, vagyis nagy volt. Vasile Tudor, Alexandra Sofronie, Constantin Grigore, s a többi üldöző pedig csak arra törekedett, hogy ne veszítsen időt, hogy megőrizze, amit már kivívott magának. Mindenki beletörődött sorsába, tudomásul vette : ez a „maximum“, többre már nem tarthat igényt, esetleg többre már nem is képes... Amit egyébként vártunk, nagyjából be is következett. Az idő kedvezett, csak Brassóban, éppen a véghajrá pillanatában szegődött a karavánhoz az eső , sokan próbálkoztak, különösen a közbeeső rész- és hegyihajrák alkalmával, de Wanzlik... (már nem is részletezem, mit művett az utolsó 309 km-en, hiszen nem mondhatok újat, önmagamat ismételném) ; a véghajrák valóban nagyon izgalmasak voltak (Brassóban az NDK-beli B. Patzig győzött, vele azonos időt elért 27 versenyzőt utasított maga mögé ; Bukarestben Theodor Paterity, a Steaua fiatalja megismételte tavalyi bravúrját: ismét elsőnek szakította el a célszalagot a Dinamo betonteknőben ; a Cenk alatti város és a főváros sportszerető közönsége is kitett magáért... és ezzel mindent elmondtam az utolsó két szakaszról. A küzdelem véget ért, a karaván feloszlott, vendégeink útban vannak hazafelé vagy hitra készen állnak, kerékpárosaink pihennek, a közeledő világbajnokságra gondolnak, mi pedig, akik végig kísértük őket az 1504 km-en, a napi tudósításokból kimaradt élményeket, észrevételeket próbáljuk öszszegyűjteni, rövidesen az olvasók tudomására hozni. Antal András A FŐVÁROSI DINAMO BETONTEKNŐBEN A győzelmi emelvény legmagasabb fokán : Jürgen Wanzlik, tőle balra : Vasile Tudor, jobbra pedig : Alexandra Sofronie — Románia XVIII. kerékpáros körversenyének három legjobbja. Wanzlik több mint két és fél perccel előzte meg vetélytársait, Tudor és Cofronie viszont holtversenyben (!) végzett a 2—3. helyen. Tudor csak azért lett második, mert jobban véghajrázott, több jobb helyezést ért el az egyes szakaszok során (ADORJÁN LAJOS felvétele) Háziköltő kerestetik Valaki azzal a javaslattal állt elő a sajtóban, hogy a labdarúgó együttesek mellett működjék egyegy pszichológus is, mert vannak nehéz pillanatok, mikor a lélekbúvár igen nagy szolgálatot tehet a játékkedv mesterséges felajzásával. Mióta a hivatalos labdarúgó szezon véget ért, a szakszövetséghez sűrűn érkeznek kérések, miszerint a csapatnak szüksége lenne pszichológusra, fiatal titkárnőre, közgazdászra, masszőrre, fogorvosra, háziköltőre, piaci bevásárlóra a feleségek számára, iksz játékosnak nagyobb lakásra és nagyobb fizetésre, mert a megyei bajnokságban hatodik helyezést ért el a góllövők listáján. És kérnek persze minden csapat számára egy társasgépkocsit pluszban, hogy kiszállásokra utazván mindenkit magukkal vihessenek. A kérésekben egyetlen kérdést kerülnek meg következetesen: ki fizet ? A szakszövetség június 20-22-i ülésén elhangzott az a kitétel is, miszerint a sajtó, sok bíráló cikkével elriasztotta a közönséget a stadionoktól. Amire a megvádolt fél rögtön visszalőtt: ha csökken a nézők létszáma, van ehhez va- SIP lami köze a játék színvonalának is. Nem ránk tartozik eldönteni, kinek van igaza, de ha valóban baj van a játék minőségével, kétségtelen, hogy a bajt nem háziköltők és pszichológusok fogják orvosolni. Inkább arra lenne szükség, hogy edzők és játékosok együttes erővel olyan színvonalra fejlesszék labdarúgásunkat, hogy a játékosok komplex nevelésében már pszichológusra is szükség legyen. De addig a Amíg A-osztályú találkozókon technikai kivitelezésekben elemi hibákat követnek el, amíg klasszis játékosokat sportszerűtlen életmódért szankcionálnak, amíg huliganizmusért neves sportolókat törvényszék elé kell állítani, addig a kiutat nem a kibicek felduzzasztásában kell keresni. A helyzet jelen pillanatban úgy fest, inkább pedagógusokra volna némely klub tájékán szükség. Ezt a munkakört ugyan az edző volna köteles betölteni, de most arról értesülünk, az edzők központi kollégiuma vizsgálatot folytat több súlyos kihágás ügyében : egyik edző a közönséget huliganizmusra biztatta, a másik beszaladt a pályára és lökdösni kezdte a játékvezetőt stb. Úgy néz ki, a nyegleség, önteltség, sportszerűtlen életmód, melynek megannyi megnyilvánulásával gyakran találkozhatunk a labdarúgásban, többet ártott e szép sportágnak, mint amennyit használhat akárhány pszichológus. Amíg ilyen jellembeli gyengeségek nyomják rá bélyegüket a játék színvonalára, addig nem pszichológusoknak érezzük hiányát labdarúgósportunkban. És megfordíthatjuk a szót: amíg vannak líceumok tornaterem nélkül, városok fedettuszoda nélkül, falusi iskolák kellő sportfelszerelés nélkül, sokat ígérő atlétika, torna, birkózó vagy egyéb csapatok kellő anyagi támogatás nélkül, addig azt mondjuk, múljon el tőlünk a labdarúgásban mind merészebben lábrakapó grandománia, vegyünk példát szerénység dolgában az UTA együttesétől. És ha Ikszipszilon kolozsvári játékost búsulni látjuk mérkőzés előtt, mert elhagyta a kedvese, ne rohanjunk pszichológusért, aki őt megvigasztalja, mert hátha azért hagyta el az a leány, mert megtudta, hogy szerelme tárgya azelőtt való este két társával megvert egy szolgálatát teljesítő éjjeliőrt. Barabás István Pontosan mához 11 hónapra a mexikóvárosi Azték stadionban ünnepélyes keretek között megnyitják a labdarúgó világbajnokságot és a vendéglátó csapat egy, még ismeretlen együttessel lejátssza az első mérkőzést. 11 hónap választ el tehát a labdarúgás négyévenként megismétlődő fesztiváljától, amelyre az öt kontinens országai már most teljes gőzerővel készülnek. A mexikóiak, a rendező bizottság tanulva az eddigi vendéglátók tapasztalatából, hónapok, mondhatni az olimpia záróünnepségei óta szorgalmasan készülnek a nagy eseményre, így a szórványosan érkező hírekből megtudhattuk, hogy a mexikói tvtársaság és az Eurovízió, valamint az Intervízió között kisebb csetepaté után létrejött a megegyezés, így ismét láthatunk közvetítést az aztékok országából. Elkészült a VB menetrendje is. Ezek szerint a selejtezőkre június 2-án, kedden, június 3-án, szerdán, június 6-án, szombaton, június 7-én, vasárnap, június 10-én, szerdán és június 11-én, csütörtökön kerül sor. A negyeddöntőket június 14-én, vasárnap játsszák le, az elődöntőket június 17-én, szerdán, a harmadik helyért június 20-án, szombaton mérkőznek a csapatok. A világ legjobbjának kijáró címért június 21- én lép pályára a két szerencsés együttes. A VB eseményeihez tartozik már az is, hogy kik lesznek jelen, és kik fognak hiányozni. A világsajtó szenzációként könyveli el, hogy a londoni bronzérmes portugál válogatottnak nem sikerült a mexikói repülőjegy birtokába jutnia, hogy a jugoszláv—spanyol párharcból egy harmadik, a belga csapat került ki győztesnek, hogy a svájciak, miután a portugálok elestek az elsőségtől, saját pályájukon sem tudták megvédeni esélyeiket, és most arra kell várniuk, hogy a román csapat pontot veszítsen otthonában (reméljük, óhajuk nem teljesül). És itt máris egy csapásra felsoroltunk három olyan csapatot, amely jelen volt Londonban, de Mexikóvárosban nem fut ki a gyepszőnyegre. És ezek listája a jelek szerint még nem is teljes. Több selejtező csoportban ugyanis a favoritok szénája nem áll valami jól. Itt van mindjárt a londoni VB egyik főszereplője, a brazil verő magyar válogatott, amely meglepetésszerű 3:2 arányú vereséget szenvedett Koppenhágában a dánoktól, és ezzel esélyes, mondhatni a minimálisra csökkentek. A kudarcot érdekes sajtóvita előzte és követte, amelynek szemelvényeiből csak tanulni lehet. A Népsportban például Borbély Pál, az egyik legtekintélyesebb kommentátor az ír-magyar találkozó után (eredmény 1:2) a következő figyelmeztető szavakat írta: „Győzelemmel vettük az újabb akadályt is, de éppen az előttünk álló feladatok nagysága figyelmeztet: nem szabad, hogy a győzelem fénye elvakítson bennünket. Nagyon nehéz pillanatokat éltünk át a dublini stadionban.“ Majd hozzáteszi: „A mérkőzést megnyertük ugyan 2:1-re, ezt jegyzi fel a futballtörténelem, de ha ennek a mérkőzésnek a tanulságait nem vonjuk le, egy hét múlva egy nagyobb tudású ellenféllel szemben nehéz lesz helytállni. Látnunk kell tehát a hibákat és játékosainknak végre meg kell érteniük, hogy 90 percen át kell játszaniuk, s lélektanilag is ki kell használniuk a vergődő ellenfelek hibáit.“ A találkozót látta Matt Busby, a Manchester United világhírű edzője és szakembere is, és a következőket nyilatkozta: „Nincs a magyar csapatban vezéregyéniség. A pillanatnyi formákat tekintve, talán Bene lehetett volna ez. Jó idegzetű, elsősorban a játékkal foglalkozó labdarúgó, akiben van készség a pillanatnyi érzelmeken való felülkerekedésre. A magyarok pechjére azonban ő befejező csatár, így nem tud hatással lenni a csapat játékára. Albert árnyéka régi önmagának..“ John Jansen, a dánok edzője először csak szűkszavúan nyilatkozott: „Remélem, hogy a magyarok nem táltosodnak meg egy hét alatt, s akkor határozott esélyeink vannak...“ Később azonban bőbeszédűbbé vált és merészebben fejtette ki előbbi nyilatkozatát: „Ha csak ennyire lesznek képesek a magyarok az Idrotts-parkban is, megverjük őket.“ És megverték. Igaz, tudásban, technikában nem múlták felül a magyar együttest, de akarásban, erőnlétben igen. És ha némi szerencsével is, de az év egyik legnagyobb szenzációját produkálták. A fentiekben már előrevetített vereség hatalmas vitát kavart a magyar labdarúgó körökben. A Népsport mindjárt a mérkőzés másnapján többhasábos cikkben elemezte a találkozót, és ugyanaz a Borbély Pál kijelenti: „A dán mérkőzés után ne beszéljünk többé technikai fölényről és ne nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy van, amiben jobbak vagyunk, mint a világ.“ A következő napokban mindinkább a tenniakarás, a tettre szólítás hangja került előtérbe. A szakemberek megállapították, hogy nincs még minden veszve, Prágában is ki lehet harcolni a továbbjutást, sőt az sem lenne probléma, ha a magyar csapat nem jutna ki Mexikóba. Ettől függetlenül, lényegbeli változtatásokat követelnek a labdarúgás megszervezése, a futball-tevékenység terén. Sokat időznek például az erőnlét kérdésén. A Népsport többek között kijelenti: „Ma már nem elég 20 percig játszani. Senki sem emel kalapot az előtt, aki Roxforddal is be tudja rúgni a kétforintost a zsebébe.“ Kéri az edzőtáborozások visszaállítását, amelyről az utóbbi időben lemondtak az edzők. Szóba kerültek a klubok is, mert „bővebb választási lehetőséget kell biztosítani a szövetségi kapitánynak. El kell érni, hogy a válogatottba ne félig kész, vagy már csak bizonyos feladatokra felhasználható játékosokat kelljen kényszerűségből behívni.“ Heves vita alakult ki a sztárok magatartásával, a klubokban folyó nevelőmunkával kapcsolatban is. A vitát, egyelőre az MLSZ értekezlete zárta le, amelyen az elnökség beszámolója hangsúlyozta, hogy 1962 óta 60 000 fővel nőtt az igazolt labdarúgók száma, 324-gyel több a labdarúgópálya és 200-zal több a minősített edzők száma, majd megállapítja, hogy „mint minden sportágban, úgy a labdarúgásban is nagy fejlődésnek lehetünk szemtanúi... Az utóbbi 15 évben a mezőnyjátékosok mozgásmennyisége 40—50 százalékkal növekedett. Az élvonalbeli országok labdarúgói egyegy mérkőzésen átlagosan 140-szer futnak gyorsan, lendületesen. Ezzel szemben a magyar A-válogatott tagjainak átlaga nem éri el a százat... Játékosaink többsége nem tud megfelelően fejelni, a nincsenek kellő számban jól képzett szélsőink sem. Ez a magyarázata annak, hogy legjobbjaink kevésbé állják meg helyüket a nagy világversenyeken. Egyegy mérkőzésre még képesek összpontosítani, de sorozatban nem tudnak eredményesen szerepelni“ — állapítja meg az említett beszámoló. A tanácskozáson bejelentették, hogy 1970—71-re háromfordulós bajnokságot írnak ki, majd 1971 őszétől áttérnek az őszi-tavaszi rendszerre. Ami a lényegbeli változtatásokat illeti, azt a közeljövőben a szakemberek segítségével dolgozzák ki. Amint láthattuk, egy-egy vereség mélyen felkavarja a szurkolók kedélyét, hatalmas méretű vitákra ad alkalmat. Sajnos, ezek nem minden esetben folynak olyan elvszerűen ,mint a fentebb említett. Sokszor a vak szenvedély lesz úrrá a józan észen, véres, sőt, mint az alábbi esetben is, országok közötti konfliktust eredményez. Salvador és Honduras között a napokban valóságos „futballháború“ robbant ki, amely a két ország labdarúgó válogatottja közötti június 8-i, illetve 15-i mérkőzésekkel vette kezdetét. Az utóbbi találkozó után a két csapat szurkolótábora között (Hondurasban 300 000 salvadori földművelő él) véres incidens tört ki, amelynek két halálos áldozata volt. A csetepaté következtében a két ország közötti viszony annyira kiéleződött, hogy a hondurasi kormány kiutasította az országból a salvadori eredetű állampolgárokat, a salvadori hatóságok pedig kihirdették a szükségállapotot és mozgósították a tartalékokat. Mindkét fél végül az emberi jogok amerikaközi bizottságához fordult, és kérte e szervezetet, hogy vizsgálja ki az ügyet A salvadori kormány ugyanis azt állítja, hogy a Hondurasban élő salvadori állampolgárokat az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények és megtorlások miatt több mint 12 millió dollár anyagi kár érte. Mivel a két ország vezetői nem tudtak megegyezni, megszakították a diplomáciai kapcsolatokat. Salvador vissza is hívta tegucigalpai nagykövetét. Tettét azzal indokolja, hogy az elmúlt napokban Hondurasból több mint 10 000 salvadori állampolgárt toloncoltak ki, akik jelenleg közparkokban, iskolákban laknak és a Nemzetközi Vöröskereszt gondoskodik róluk. Ki a hibás ? — vetődik fel önkéntelenül a kérdés. A labdarúgás? Nem. A hírügynökségek megállapítják ugyanis, hogy a két ország közötti ellentét régi, gazdasági keletű. A kis Salvador (20 935 négyzetkilométer, 170 a népsűrűség), képtelen munkahelyet biztosítani szülötteinek, akik a valamivel nagyobb Hondurasban keresnek megélhetési lehetőséget (népsűrűség 25 lakos négyzetkilométerenként). A hondurasi vezető körök azonban ezt nem nézik jó szemmel és minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy a hondurasiak és a bevándorlók között nézeteltéréseket robbantsanak ki. A VB-selejtező mérkőzések kitűnő alkalmat szolgáltattak erre. Az anélkül is heves szurkolókat könnyű volt egymás ellen hergelni. A konfliktus futball részébe végül beleavatkozott a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség is. Mivel a két találkozó döntetlenre végződött, harmadik találkozót írt ki, de... Mexikóvárosba, így lett Ciudad de Mexico 11 hónappal a VB döntő tornájának megkezdése előtt VB-mérkőzés színhelye. A rendőrséggel körülvett pályán a salvadoriak nyertek 3:2 arányban. Térjünk vissza még egy kicsit öreg kontinensünkre. Az utóbbi napokban két VB-selejtező mérkőzést játszottak le. Egyet Stockholmban a svéd és a norvég válogatott, egy másikat pedig Helsinkiben a finn és a spanyol csapat. A döntőbe való jutás szempontjából csak az előbbi volt érdekes. A két küzdő fél ugyanis még esélyes volt. A találkozót a svédek nyerték 5:2 arányban, így első számú favoritok az V. csoportban, íme a táblázat: A finn—spanyol mérkőzést nagy meglepetésre 2:0 arányban a házigazdák nyerték meg. Győzelmük azonban csak szépségflastromnak jó, mert a csoportból már biztos továbbjutó Belgium. És ezzel a két találkozóval az európai válogatottak is nyári vakációra mentek. Július rendkívül szegény lesz labdarúgó eseményekben. De hát szusszanni a focistának is kell. Sőt, a szurkolónak sem árt... LABDARÚGÓ-EGYVELEG ® Elkészült a VB menetrendje • A magyar futball Koppenhága után • Bonyodalmak egy mérkőzés körül • Nyári szünet a VB-selejtezőben Svédország Norvégia Franciaország 2 2 0 0 10:2 4 3 1 0 2 3:10 2 1 0 0 10:1 0 (Munkatársunk konstancai telefonjelentése) A gomolygó esőfelhők valósággal rátelepedtek a stadion világító tornyaira, a zápor azonban megkímélt bennünket, megkímélte a versenyt, így lényegében kellemes időben került sor a Románia—NSZK női atlétikai viadalra, amely néhány izgalmas párharcot ígért. És ezek nem is maradtak el. A világrekorder Liesel Westermann és az olimpiai bajnok Lia Manoliu ádáz küzdelmet vívott az elsőségért. Sajnos, akárcsak minden idei találkozójukon, a párharcot a nyugatnémet atlétanő nyerte, méghozzá kitűnő eredménnyel, 60,68 méterrel, pedig Lia is kitett magáért. 57,84 méteres dobása idei legjobb eredménye. Nagy harcot vívott Rosendhal Bufanuval is 100 m gáton. Bufanu nagyszerűen rajtolt, de a véghajrát nem bírta, így a nyugatnémet lány a célvonalban néhány centiméterrel megelőzte. Bufanunak azonban a 2. hely mellett sikerült 13.7 mp-cel új országos csúcsot felállítania. Ugyanaz a Rosendhal világrekorderünkkel, Viscopoleanuval is megpróbált ujjat húzni. Ez alkalommal már sikertelenül. Igaz sérülése is akad.- Két országos csúcs a konstancai atlétikai viadalon lyozta ebben. A távolugrást szerény eredménnyel, 615 cm-rel így Viorica nyerte. Nagy ellenfele, aki az idén már 664 cm-es eredményt is ért el, csak negyedik lett. Szép volt még Silai Ilona magányos 800 métere is, amelyet 2:04,0 perccel nyert. Kár, hogy nem volt komolyabb ellenfele, mert jobb eredmény volt benne, mint amilyent produkált. Fel kell még jegyeznünk 4x400-as váltónkat is, amely messze lemaradt ugyan a német négyestől, de 3:49,0 perccel új országos csúcsot állított fel. További eredmények : 100 m: Goth 12,3 mp, 200 m: Czekay (NSZK) 24,3 mp, 400 m : Frese (NSZK) 55,6 mp, 1500 m: Von Haase (NSZK) 4:25,4 p, 4x100 : NSZK 46,2 mp, magasugrás : Bonc 171 cm, súly : Fuchs (NSZK) 16,08 m, gerely : Jeppiner 55,74 (Pene? nem indult). A találkozót, mint várható volt, a vendégek nyerték : 76:59 arányban. Várdai Ferenc Ismét külföldön a mikóújfalusi kisdiákok (Munkatársunk kolozsvári telefonjelentése) A tavaly, a tavalyelőtt és a korábbi években nem csak mi, hanem más lapok is sokat írtak a mikóújfalusi lelkes sportoktató-tanítóról Fejér Ákosról és kis tanítványairól, akik esztendőről esztendőre nagyszabású kerékpáros túrákon vettek részt. Eleinte az országhatárokon belül szervezett kirándulásaik is elragadtatást és elismerést váltottak ki. Két éve a mikóújfalusiak már nemcsak az országban, hanem külföldre is szerveznek túrákat. A tavalyelőtt Bulgáriába látogattak, a tavaly pedig Jugoszlávia autósztrádáin karikáztak be jónéhány száz kilométert. Ismerkedtek az adriai tengerpart vidékével, Belgráddal, és más jugoszláv városokkal. 1969 pedig úgy vonul be a mikóújfalusi iskolai sportkör eseménynaplójába, mint az eddigi legnagyobb szabású biciklitúra éve. A múlt hét közepén keltek útra oktatóik, Fejér Ákos és Balázs Antal vezetésével, Lepedus Sándor és Hável Sándor, a két „öreg“ túraalapító, valamint kisebb társaik Orosz Kálmán, Nyáguly Sándor, Urszuly Antal, Gábor Béla és Varga Dávid. A hét végén hagyták el hazánkat, hogy négy külföldi országon — Magyarországon, Csehszlovákián, Ausztrián és Jugoszlávián — át pedálozzanak csaknem négy héten át. A mikóújfalusi rajt és visszaérkezés között kereken öt hét telik el és ezalatt a következő útvonalat teszik meg a kisiskolások : Mikóújfalu-Csíkszereda-Déda-Dés-Kolozsvár-Nagyvárad - Debrecen- Nyíregyháza-Miskolc-Eger-Hatvan-Budapest-Vác-Győr-Pozsony-Brno- Tabor-Prága-Karlovy Vary-Plzen-Ceske Budejovice-Linz-Bécs-Graz-Körmend-Siófok-Baja- Szeged - Szabadka-Zombor-Belgrád-Vrsac- Moravica - Temesvár-Arad-Déva-Nagyszeben-Brassó és Mikóújfalu. Sokat emlegetik a sportszeretetet, vagy annak hiányát, egyes pozitív, illetve negatív példák esetét. Hallottunk már arról is, hogy ez vagy az a sportkör azért nem bír eredményesebben működni, mert nem támogatják a felsőbb szervek. A mikóújfalusiak saját erejükből alakították meg ifjú kerékpáros szakosztályukat és nem különleges versenykerékpárokkal, hanem hazai Tolán 28 típusú biciklikkel járják a világot. Sportolnak, szórakoznak, ismerkednek a különféle országokkal, különféle emberekkel, különféle vidékek fiataljaival. Példájukat nemcsak más falukban, hanem a nagyvárosban is követhetnék az iskolások. Kiváncsian várjuk az első híradást külföldi útjukról. László Ferenc A kis „világjárók" és tanáraik ROSSZ VOLT NÉZNI! • Máris ráéheztünk a futballra • Utánpótlás-válogatottunk kritikán alul játszott • Oprea négyszer szedte ki a labdát a hálóból Alig fejeződött be a bajnokság és a kupa, alig kezdődött meg a vakáció, és máris ráéheztünk a futballra. Csak ezzel magyarázható ugyanis az, hogy vasárnap fél négy tájban már több mint 15 000 szurkoló foglalta el helyét a Republicii stadion lelátóin, és nem kis érdeklődéssel nézte végig az előmérkőzést, az Albánia—Bulgária utánpótlás válogatottak találkozóját is. Mint ismeretes, a két említett csapat a 3. helyért lépett pályára az utánpótlás csapatok Balkán-kupája keretében. A mérkőzésről nincs sok mondanivalónk. Az első félidőben már mindenki, talán a játékosok is beleegyeztek abba, hogy a színvonalas mezőnyjáték nem hoz gólt. Az albánok, akik körülményesebben játszottak, leadásaik pontatlanabbak voltak, nem voltak képesek megbirkózni a bolgár védelemmel, amely messze előretoltan játszott. A bolgár csatárok viszont túlon túl összetömörültek az albán 16-osnál, hogy épkézláb akciót hozhassanak össze. A 62. percben mégis megtört a jég. Az albánok hosszan szöktették Bizit, aki rárajtolt a labdára, de trikójánál fogva az egyik bolgár védő visszahúzta. A büntetőt Ragami értékesítette. 15 perc múlva újabb büntetőt láttunk. Ez alkalommal az albán védők hibáztak, kézzel érintették a labdát. Mihajlovnak nem volt nehéz értékesíteni a 11-est. Tehát mégis döntetlen ... Nem lett az, mert a 89. percben az albánok ügyes ellentámadást indítottak és Ceco megszerezte csapatának a győzelmet, és egyben a megtisztelő harmadik helyet. Ezt követően a román és a görög játékosok az első helyért léptek pályára. Mindenki azt várta, hogy fiaink kivágják a rezet és megszerzik az értékes trófeát. Nem így történt. A görögök hallatlan becsvággyal küzdöttek. Formás ellentámadásokkal válaszoltak támadásainkra és kihasználták védelmünk minden gyengeségét. Még tíz perc sem telt el, amikor Kudasz góljával 1:0-ra vezettek ellenfeleink. Ekkor még mi voltunk összetettben a győztesek. De nem sokáig, mert ugyanaz a Kudasz pontosan centerezett egy labdát Aidiniu fejére, aki nem hibázott. Annál többet védelmünk és Oprea, a kapus, aki miatt minden félpályán inneni labda veszélyes volt, így született például a 3. gól. Egy perccel fordulás előtt Stoicescu ideális passzt adott Kritikopoulosznak, aki 50 méteres sprint után biztosan bombázott a hálóba, 45 perc után tehát 3:0 volt a vendégek javára ! A második félidőben Dincu Schileru változtatásokat eszközölt a csapatban, ennek azonban csak annyi eredménye volt, hogy nem három, hanem csupán egy gólt kaptunk. Szarafisz becsapta egész védelmünket és biztosan helyezte Oprea mellett a hálóba a labdát. És ezzel vége is volt a találkozónak, amelyet még nézni is rossz volt. A csapatból csak Domide felelt meg. Sajnos ő sem nyújtotta tudása javát, nem volt kivel játszania. Szemes labdáit csatártársai sorra elrontották, neki viszont egyetlen valamire való beadást nem adtak. A védelemről jobb nem beszélni. Érthetetlen, hogyan lehet összeszedni egy ilyen halvány gárdát, amely ráadásul teljesen felelőtlennek bizonyult. Mert lehet, hogy már nincsenek formában, az eddigi találkozók kifárasztották őket, de ez nem lehet mentség fegyelmezetlen, indolens magatartásukra, arra, ahogyan ezt a sorsdöntő találkozót kezelték . Bihari János 1969. JÚLIUS 1., KEDD TELEX • A tamperei nemzetközi kajakkenu versenyen, amelyen kilenc ország vett részt, hazánk versenyzői kitűnően szerepeltek, 15 számból 10 első helyet szereztek, ami az Európa-bajnokság előtt biztató. Eredmények: Kajak 1 — 1000 m : Zamotin (Szovjetunió), 2. Maxim (Románia), kenu 2 — 1000 m : Pocora-Simioncenco (Románia), kenu 1 — 500 m (nők) : Svensson (Svédország), kenu 1 — 500 m (ifjúsági lányok) : Walgren (Svédország), 2. Maria Lovin (Románia), kenu 1 — 500 m : E. Botez (Románia), kajak 2 — 10 000 méter : Calabiciov- Manea (Románia), kenu 1 — 10 000 m : Hansen, kenu 2 — 5000 m: Contolenco-Ivanov (Románia), kajak 1 — 500 m : Maxim, kenu 2 — 500 m (nők) Dumitru-Lovin, kenu 1 — 1000 m : Utterberg (Svédország), kajak 2 — 1000 m : Calabiciov-Manea, kenu 4 — 1000 m : Románia, kajak 1 — 10 000 m : Macarenco (Románia), kenu 2 — 10 000 m : Simioncenco-Pocora (Románia). • A szinaiai nemzetközi teniszverseny utolsó két fordulója előtt az élen a szovjet Alla Kusnyir áll 8 ponttal, Keller (7,5) és Nicolau (7) előtt. A Románia vízilabda válogatottja formaellenőrző mérkőzésén gyenge, sok hibával tarkított játék után 8:8 arányú döntetlenre játszott Bukarest válogatottjával. • Franciaország kerékpáros körversenyének első szakaszát az olasz Maroni Basso nyerte a holland Janssen előtt. A második, időre lebonyolított szakaszt a Faema csapata nyerte, a belga Marckx-szel az élen s ezzel a belga kerékpározó a sárga mez birtokába jutott. • Elkészült a Világ Kupa férfi röplabda torna csoportbeosztása. Ezek szerint Románia csapata az A-csoportban az NDK, Csehszlovákia és Tunézia csapataival mérkőzik. A mérkőzésekre szeptember 13 és 20 között kerül sor az NDK-ban. A hatos döntőbe a három csoport első két helyezettje kerül. • Európa csúcs súlylökésben. A Budapesten megtartott Magyarországi NDK atlétikai viadalon az NDK atlétája Peter Giess 20,64 méteres dobásával új Európa csúcsot állított fel. Néhány eredmény : kalapács : Zsivotszky 72,58 méter, hármasugrás : Kalocsai 16,43 méter. • Megkezdődött Brassóban az ifjúsági labdarúgó bajnokság döntője, amelyen hat csapat vesz részt. • A jugoszláviai nemzetközi kézilabda tornán Románia utánpótlás csapata szép játék után 15:12-re győzött Japán válogatottja ellen. Következő mérkőzésén Románia a Szovjetunió együttesével találkozik. Másfél nap alatt az ország (Folytatás az 1. oldalról) országos bajnokság idei sorrendjében. Általában az esélyes versenyzők végeztek az élen és nagyrészt már a hatodik, egyben utolsó szakasz, az októberben Kolozsvár-Medgyes-Marosvásárhely-Beszterce-Dés-Kolozsvár útvonalon sorra kerülő Termés-csillagtúra eredményétől függetlenül szinte száz százalékos biztosra vehető a bajnokok kiléte az egyes géposztályokban. Mint ismeretes, az összetett bajnokságért ugyanis a hat szakasz közül a három legjobb teljesítményt veszik figyelembe. Ezek szerint a múlt hét végén lezajlott Románia körüli csillagtúra eredménye alapján az egyes kategóriákban ezek az autósok állnak az élen. 850 köbcentiméteres géposztály : Rizescu-Graef, 1000 köbcentiméter : Rotaru-Radulescu, 1150 köbcentiméter: Puiu Aurel-Cornel Pascaru, 1300 köbcentiméter : Petre Vezeanu-Marin Dumitrescu és 1300 köbcentiméteren felüli géposztály : a nagyváradi Gáspár Albert-Kiss Imre kettős. Az öszszetett versenyben, amely nem veszi figyelembe az egyes géposztályok közötti különbséget, a brassói Puiu Aurel-Cornel Pascaru kettős áll az élen. Csapatversenyben változatlanul a Pitesti-Dacia autógyár versenyzői vezetnek kolozsvári és brassói kollégáik előtt. PRONOSPORT Forests—G. H.-1 Mineral 1 Buk. Autobuzul—Buk. TUG 1 Ceahlaul—Gh. Gheorghiu Dej-1 Chimia 1 Petrolul—Buhu$-1 Textila x Gl. Ancora—Gl. Gloria CFR 2 Br. Progresul—Gl. Otelul 1 Portul—Konst. Electrica 1 Marina—Medgidiai Cimentul 1 Buk. Tehnometal—Olteniial SN 2 Buk. Metalul—Buk. Vointa 1 Cimpinai IRA—Moren! Flacara x Büsten! Caraiman—Pl. Prahova 1 Szinajai Carpafi—Poiana 1