Előre, 1969. augusztus (23. évfolyam, 6763-6789. szám)

1969-08-01 / 6763. szám

1969. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK EREN — 1969 (II.) Bepillantás az A-zónába Idegenvezetők még nem fogadnak és az A—1 csarnokban helyet kapó tájékoztatási iroda sem kezdte meg működését. Ezt, persze, nem is ki­fogásolhatjuk. Egyelőre ugyanis csak a rendezési munkákat végző­­irányító személyek — lehetnek úgy két-három ezren — léphetnek be az EREN-1969 területére, és ők mind jól tudják, miért mennek, hová mennek. A készülődési mozzana­tokra kíváncsi riporter ösztönsze­­rűen járja a komplexum sétányait és minduntalan az az érzése, hogy országos körúton van. Hogy lépései óriási léptek Konstancáról Sucea­­váig, Gáláétól Resicáig, Bukarest­től Ploiesti-ig, hogy a legendás Csalhóról fürkészi a tájat és az erőművek egész sorát látja a Besz­terce mentén, hogy hőlégsugármo­­toros repülővel suhan a Baragán síksága felett, ahol büszke hazai kombájnok aratják a termékeny mezők kalászosait. És mindegyre azt látja, hogy ott, ahol az egykori Sadoveanu-leírás szerint „nem tör­ténik semmi", ma szorgalmas né­pünk eleven munkája lüktet. Nem lehetett könnyű dolguk a tervezőknek, miután feladatul kap­ták a grandiózus országportré meg­­vonalazását és a kivitelezőknek sem, hogy életre keltsék. De sike­rült! És annak is örülünk, hogy a kiállítás megszervezésénél olyan logika érvényesült, ami segít a tá­jékozódásban : természetes kapcso­lódásuk szerint társították az ipar­ágakat és a nemzetgazdaság legkü­lönbözőbb szektorainak standjait. A sorrend így következik: kiter­melés, energetika, feldolgozás, szál­lítás, építés, mezőgazdálkodás, köz­­fogyasztás stb. Mindez, az A-zóna területén. Van egy B-zónája is az EREN—1969-nek, ahová majd hol­nap látogatunk el. Egyelőre itt sem győzzük a jegyzetelést, oly gyorsan alakulnak a standok s a mágnes­ként vonzó érdekességek. Itt van például a kisipari szö­vetkezetek 2000 négyzetméteres szektora, amely szinte teljesen ké­szen áll a bemutatkozásra. Kapva­­kapunk az alkalmon, hogy Gherman Mircea VCECOM-igazgatót meg­interjúvoljuk : — Sok még a teendő? — Kevesebb, mint amennyin túl vagyunk. Most az utolsó négyzet­­métereken kísérletezzük a termék­­bemutatás legvonzóbb formáját. — Milyen számnál végződik a leltári sorrend? — Csak egy könyvelő tudná meg­mondani. Azt viszont elárulhatom, hogy mintegy 3500 féle kisipari ter­mék várja a nagyközönséget. Szin­te ötször annyi, mint az 1964-es EREN-kiállításon. Valamennyi kis­ipari szövetkezet elküldte ide ter­mékeinek színe javát, amelyekből egyébként 32 országba is exportá­lunk. — Aki itt csak percekig is el­időz, láthatja, hogy van miből... — Valóban van miből. A kisipari szövetkezetek 405 000 000 lej értékű népművészeti terméket állítanak elő 1969-ben. Közszolgáltatási részlegekkel is jelen van a kisipar a kiállításon. A komplexumot járva figyeltünk fel például arra a gépkocsimosó-zsírozó automatára, amelyet a nagyváradi Electro-Metal szövetkezet szerelt fel egy PECO-állomás közvetlen szomszédságában. És elidőztünk a lombos fák kö­zött egy kitűnő pihenést biztosító víkendházacska verandáján. Előre­gyártott elemekből készült az Erdő­gazdálkodási Minisztériumhoz tarto­zó bákói üzemben. Dr. Nicolae Ghel­­mezin, az erdőgazdálkodási kutató­­intézet mérnöke elmondta, hogy ez­úttal 4 különböző rendeltetésű tí­pusházat szándékszanak bemutatni. Két, 55 négyzetméteres családi la­kóház típusát, egy 30 négyzetméte­res üdülőhelyi házat és egy 20 négy­zetméteres víkendházat szép kivitel­ben, a célnak megfelelő komforttal. Bármelyiket közülük 2 nap alatt építi fel egy 5 tagú munkacsoport. A belső befejező munka pedig csu­pán 7—10 napot vesz igénybe. Ha­sonló házacskák láthatók immár Mamaján és más üdülőhelyen is. S hogy mi minden van m­ég itt a 70 000 négyzetméter széltében-hosz­­szában, fel se lehet mérni. Ott, ahol tegnap még kopár volt a föld, ma nyíló virágok hullámzanak. Ahol a reggeli órákban állványzatot szerel­tek, délutánra már olyan óriás víz­­szivattyút kész helyére tenni a daru, amelyet, ha üzembe helyeznek, fel­veszi a versenyt az Olt egy napi hozamával. Pár nappal előbb még 20 tengelyes vasúti kocsin láttuk begördülni Resicáról azt a 90 tonnás turbina-alkatrészt, amely a vaskapui erőmű számára készült, s most már összeszerelve áll a központi Csor­nákban. S míg a készülődést az or­szág-portré alakulását csodáljuk, újabb tehervonatok és gépkocsik ér­keznek. A haza ékeit, a dolgos kezek mesterműveit hozzák és teszik le gondosan kijelölt helyükre, így alakul és készül a közeli meg­nyitóra a nemzetgazdaság eredmé­nyeinek 1969. évi és minden eddigi­nél teljesebb kiállítása. Bokor Lajos 3500 féle terméket mutat majd be a nagyközönségnek a kisipari terme­lőszövetkezetek kiállítási csarnoka Frahova völgye ? Nem. Az EREN-1969 vegyipari és kőolajfinomítói épít­kezési szektorának részlet-látképe (A riporter felvételei) NÉPÜNK KIMAGASLÓ MUNKASIKEREKKEL KÖSZÖNTI A X. KONGRESSZUST (Folytatás az 1. oldalról) az utóbbi negyedszázad során épült korszerű berendezések évi teljesítő­képessége viszont 100 000—300 000 tonna között mozog. E berendezések az ország gazdasági térképén nagybetűvel szereplő Craiován, Tur­­nu Magurelen, Marosvásárhelyen, Piatra Neamt-on működnek. Az itte­ni kombinátokból a műtrágya a ha­zai szántóföldekre kerül, hogy a termést gyarapítsa. Nem érdektelen megjegyezni, hogy korszerű agro­technika mellett a műtrágya minden kilogrammja gabonából 2—3 kilós terméstöbbletet jelent. Gyors ü üzemben fejlődik hazánk­ban az acetilénnek és származékai­nak gyártása. Az utóbbiak közül mindenekelőtt a polivinilkloridot, az iparban, mezőgazdaságban és a közfogyasztási cikkek gyártásában széleskörűen használt műanyagot, az akrilnitrilt, kell megemlítenünk a közismert melána alapanyagát. A földgáz-feldolgozásban fontos szerepet játszik a metanol, a for­maldehid és az oxoalkoholok gyár­tása. E termékeket fejlődő mű­anyag- és műgumiiparunk haszno­sítja. Egyre lendületesebben fejlődik a kőolajtermékek vegyi feldolgozása. A borzetti-i és a ploietti-i petro­­kémiai komplexum, újabban pedig a pite?ti-i és a Rimnicu Vilcea-i felette gazdaságosan dolgoz fel jó­­néhány kőolajszármazékot. A ré­gebben hasznavehetetlennek tekin­tett finomítói gázokból és más kő­­olajtermékekből készül a műgumi, a polisztirén, a fenol, az aceton, a polietilén, a glikolok, a ftálsavan­­hidrid. Pitetti, a hazai petrokémia új központja a mikrostgyártáshoz való akrilnitril 80 százalékát, az etilén 75 százalékát, a polietilén, butadién, benzol, toluol és xilén 55 százalékát állítja majd elő. Mind­ezekből különböző petrokémiai cikkek készülnek. A fiatal, de napról-napra izmo­sodó román petrokémia nagy sze­repet kapott a természeti erőforrá­sok hasznosításában. Íme egy so­katmondó példa: 100 lej értékű kőolajmennyiségből klasszikus fel­dolgozással 200 lej, korszerű petro­kémiai eljárásokkal viszont ennél sokkal többet érő kőolajtermék nyerhető. Ha bizonyos kőolajszár­mazékokat és földgázt polietilénné dolgozunk fel, 14,5-szeresen, ha mű­gumivá 12,6-szeresen, ha vinilinné, 10,7-szeresen nagyobb értéket nye­rünk. A gazdag hazai sótartalékok szin­tén nagy lehetőségeket kínálnak a vegyi feldolgozásra. Ma az értékes nyersanyag oldat formájában cső­vezetéken jut a borretti-i, a maros­újvári, a govorai vegyiművekbe, hogy aztán jónéhány iparág feltét­lenül szükséges alapanyagaként kerüljön ki onnan. A szódát cel­lulóz, papír, üveg, szappan gyár­tásához használják, de nem tudna meglenni nélküle az élelmiszeripar sem. A cellulózipar klórszükségle­tét hivatottak kielégíteni, de a műanyaggyártásban, a növényvédő vegyszerek, oldószerek gyártásá­ban is szót kérnek a borzetti-i, a tordai, a dicsőszentmártoni sóelek­­trolizáló egységek. A CELLULÓZ­ÉS PAPÍRIPARI DOLGOZÓK a legrégibb hazai iparág hagyo­mányainak szellemében, de kor­szerű eszközökkel és módszerekkel, ma olyan hatalmas kombinátokban és üzemekben dolgoznak, mint a suceavai, a brailai, a calarati-i, a dési vagy olyan korszerűsített vál­lalatokban, mint a bákói Letea, a busteni-i, a zernyesti, a vidombáki. A hazai cellulóz- és papíripar ma­gas fokon hasznosítja nem csupán a hagyományos nyersanyagot, a puhafát, hanem a deltai nádat, a dobrudzsai és a baragáni szalmát, a fafeldolgozó vállalatokból kike­rülő hulladékot. Csupán 1966 és 1969 között 90 százalékkal több cel­lulózt és 69 százalékkal több papírt gyártottunk, mint 1965-ben. Elő­állítjuk a legfontosabb nyomdai papírfajtákat, iskolai és irodai író­papírt, göngyöleget, valamint kü­lönleges papírokat. Természeti adottságaink kedvez­nek a színesfém- és a ritkafém-ipar fejlesztéséhez is. Az iparág termé­keit főként a gépgyártás, az elek­trotechnika és a vegyészet hasz­nálja. Korszerű berendezéseink je­lentős mennyiségű ólom- és cink­­koncentrátumot állítanak elő. Leg­nagyobb vívmányunk : a saját alu­míniumipar. A Nyugati Szigethegy­ség bauxitját Nagyváradon tim­földdé, ezt pedig Slatinán alumí­niummá dolgozzuk fel. Az idén aluminiumtermelésünk már eléri a 100 000 tonnát. A fentiekben a legfontosabb ter­mészeti kincseink hasznosítását kí­vántuk vázolni. De a vegyipar óriási retortáiban klasszikus, mód­szerekkel vagy korszerű szintézis­sel más termékek is készülnek. Ta­lán említsük meg, hogy csaknem 2­­00-féle gyógyszert, gyógyszer­­ipari alapanyagot, növényvédő vegyszert és biostimulátort, lakko­kat, festékeket, oldószereket, segéd- és alapanyagokat, katalizátorokat stb. gyártunk jelenleg. A választé­kot pedig hamarosan tovább bő­vítjük. EREDMÉNYEK S EGYBEN RAGYOGÓ TÁVLATOK ezeke. A kongresszusi dokumen­tumok lelkes megvitatása során a vegyipar dolgozói is kifejez­ték mélységes ragaszkodásukat pártunk bölcs politikájához, meleg köszönetüket a vegyipar további lendületes fejlesztéséért. „A vegy­iparnak elsődleges helyet kell el­foglalnia a gazdaság fejlesztésé­ben — mutat rá az Irányelv-terve­zet —, figyelembe véve az ország­ban található nyersanyagokat, a vegyipari termékek iránt megmu­tatkozó növekvő belső szükségle­teket és a vegyipar által megte­remtett exportlehetőségeket". Min­den erőnkkel azon leszünk, hogy valóra váltsuk a párt útmutatását, egyre magasabb fokon hasznosít­suk természeti kincseinket, főként a földgázt, a kőolajszármazékokat és a sót, s az előirányzatoknak eleget téve, az ágazat termelését 1975-ig összesen 85—92 százalék­ban, 13—14 százalékos évi átlagos ütemben fejlesszük. Nagy erőfeszítéseket kell ten­nünk, hogy hathatósabban támo­gassuk a mezőgazdaságot. Az 1975- re előirányzott feladatokat, neve­zetesen a 2200—2400 ezer tonna műtrágya előállítását, a növény­védő vegyszerek és biostimuláto­­rok választékának bővítését, csakis úgy tudjuk megvalósítani, ha sür­gősen felszámoljuk az ágazatban mutatkozó hiányosságokat , határ­időre üzembe helyezzük az új be­rendezéseket és gondoskodunk a tervezett kapacitások mielőbbi elé­réséről. Feladatunk továbbá a termelés és a munka leghathatósabb szer­vezése, hogy fejleszthessük a nem­zetgazdaság számára nélkülözhe­tetlen vegyicikkek — műrostok, műanyagok, műgumi — gyártását. Új műanyagokat, köztük alacsony­nyomású polietilént, új típusú po­liésztereket, műgyantákat kívánunk előállítani. Növeljük a polivinil­­klorid, a magasnyomású polietilén és más igen gazdaságos anyagok gyártását; kiváló minőségű mű­gumiból is többet akarunk előállí­tani. A szódagyártás is újabb beruhá­zást igényel, hogy fedezni tudjuk a belső szükségletet és többet expor­tálhassunk, főként marószódából., Igyekszünk minden lehetőséget megragadni a puhafával való taka­rékoskodásra. Más természetű nyersanyagok felhasználásával 1975- ben 650—680 ezer tonna cellulózt és szemicellulózt állítunk elő. A papír- és kartonpapír-gyártást 40—43 szá­zalékkal növeljük, az eddiginél töb­bet gyártunk göngyölegnek szánt kartonfélékből. A hatalmas vegyipari kombinátok építésében szerzett tapasztalat elő­feltétel a további üzemszervezés, az építés és üzembe helyezés javí­tásához. A beruházási költségeket csökkentjük azáltal, hogy nagyobb mértékben alkalmazzuk a berende­zések szabadtéri elrendezésének módját, kiküszöböljük a túlzásokat a termelő területek, az üzemi labo­ratóriumok és nemproduktív épüle­tek méretezéséből. A NYERSANYAGOK MAGAS FOKÚ HASZNOSÍTÁSÁBAN fontos feladatok hárulnak a vegy­ipari kutatókra. 1971 és 1975 között többek között új műanyagféléket, új típusú műrostokat és műszálakat, katalizátorokat, színezékeket, rozs­daálló anyagokat, szigetelőanyago­kat stb. kell előállítaniuk. . A jövő ötéves terv célkitűzései­nek valóra váltásához nagy anyagi és emberi erőket kell összpontosí­tanunk, amelyeket a párt és a kor­mány bőkezűen rendelkezésünkre bocsát. Nekünk, kutatóknak, terve­zőknek, építőknek, technológusok­nak, valamennyi vegyipari dolgo­zónak az az elsődleges feladatunk, hogy fokozott együttműködéssel, magas fokú hazaszeretettel és erő­feszítést nem kímélve munkálkod­junk a X. pártkongresszuson szente­sítésre kerülő nagyszerű feladatok valóra váltásán. Hasznosítsuk még gazdaságosabban természeti kin­cseinket, hogy a­­román vegyipar hathatósabban előmozdítsa a nem­zetgazdaság fejlődését, s tovább öregbítse hazai és külföldi hírnevét. A nyersanyagok korszerű értékesítése Bihar megye mint építőtelep Mielőtt belenéztem volna Románia Szocialista Köztársaság legújabb statisztikai évkönyvébe, nem is gon­doltam, hogy Bihar megyében az állami alkalmazottak ágazaton­kénti megoszlásában az ipar után közvetlenül az építkezések követ­keznek. A kisebb-nagyobb építő­­telepeken mintegy 15—16 000 ember dolgozik. Jellemző az is, hogy a megye legtöbb alkalmazottat fog­lalkoztató vállalata éppen az épít­kezési tröszt : közel 5000-ren dol­goznak itt. Felkerestük Pospai Viorel közgazdászt, a tröszt tervosztályá­nak vezetőjét, hogy tájékoztasson röviden az év legfontosabb beruhá­zási munkáiról, az építkezések hely­zetéről. — Tudjuk, hogy vállalatuk az idén 193 millió lej értékű munkát végez, kérnénk, nevezze meg leg­fontosabb vállalkozásaikat. — Részt veszünk több gyár re­konstrukciójában és bővítésében, így a szerszámgépgyár öntödéjé­nek fejlesztésében hat, a Drum Nou sújtás- és zsinórgyár festődésénél három, a Solidaritatea cipőgyár­ban két, az érmihályfalvi konzerv­gyárban pedig több mint másfél millió lej értékű munkát végzünk el. És sorolhatnám tovább. — A lakásépítkezések terén? — Értékben ez az évi tervnek 27 százalékát teszi ki. December vé­géig 1160 lakrészt kell átadnunk, amelyből 970-et Nagyváradon, a többit vidéken : Élesden, Belényes­­ben, Feketeerdőn, Margittán, Pap­falván, Szalontán stb. — Milyen szociális-kulturális jel­legű munkákkal bízták meg a trösz­töt ebben az évben? — Az ilyen jellegű vállalkozá­saink értékben 29—30 százalékát teszik ki évi tervünknek. Mint isme­retes, nagyjelentőségű beruházások folynak az országos hírű, Nagy­várad melletti fürdőhelyeken, Félix­­fürdőn 4 fontos munkát bíztak ránk: a 950 helyes és a 300 helyes szana­tórium komplexumot, a 150 ágyas szállót és egy gyógykezelőt. Csu­pán itt, a négy objektumnál, 25 millió lej értékű munkát kell év vé­géig befejeznünk. Ezenkívül Nagy­­vig­ad nyugati övezetében 24 tan­termes iskolát, Bihardobrozsdán 8 tantermes iskolát fejezünk be. — Csupán az érdekesség ked­véért kérdem, hány helyen dolgoz­nak jelenleg? , — Vannak olyan beruházások, a­­­­melyek évekig eltartanak. Az idén összesen 170, kisebb-nagyobb ob­jektumot kell átadnunk rendelteté­sének. Ez azt jelenti, hogy átlagban véve minden második-harmadik napra esik egy-egy átadás. — Hogyan köszöntik pártunk kö­zelgő X. kongresszusát és a felsza­badulás negyedszázados évforduló­ját ? — Természetesen gyorsabb és jobb munkával, vállalásaink telje­sítésével. Vállaltuk, hogy az első félévben az építkezési-szerelési munkáknál 1 millióval többet telje­sítünk a tervnél. Ezt teljesítettük, sőt meg is tetéztük. Megtakarítot­tunk 14 tonna betonacélt. Vállaltuk továbbá, hogy öt új objektumnál 15—60 nappal előbbre hozzuk az át­adási határidőket. A margittai Bi­­horeana vállalatnál végzett mun­kánkat 30 nappal hamarabb vehet­ték át a megrendelők. A legjobb eredményeket a lakásépítésben ér­tük el, amiért az egyes építőcso­portokat illeti dicséret, főként a Fortis Teodor vasbeton-szerelő a Szilágyi István ács, valamint a Li­­toff Alexandru és Tömő László kő­műves-csoportjait. Az 1-es számú munkatelep-csoport arra kötelezte el magát, hogy augusztus 23-ig 440 lakrészt ad át rendeltetésének. Ezekbe már be is költöztek és így az ünnepig előreláthatólag 590-re emelkedik az átadandó lakrészek száma. A lakásépítésben a siker részben annak is köszönhető, hogy a telepcsoport sikerrel alkalmaz egy új módszert, amelynek lényege a falazásnál a nagy fémpannók al­kalmazása. Ez az eljárás több te­kintetben is célravezető : felesle­gessé teszi a fűrészáru használatát, a belső vakolást és így a befejező munkák ideje lényegesen szinte egy hónappal lerövidül. A továbbiak­ban is mindent megteszünk, hogy adott szavunkat betartva méltó­képpen köszönthessük a közelgő nagy eseményeket. Gy. Szabó Gyula (Folytatás az 1. oldalról)­gyelembe vételével tenni. De vajon ilyen „állandók" feltételezése nem mond-e ellent a politika dinamikus, hajlékony, árnyalt jellegének, az új feladatokhoz és követelményekhez való állandó igazodás, idomulás szükségességének? Korántsem, ellen­kezőleg, azok az „állandók", ame­­lyekről itt szó van, elengedhetetlen elemei a tudományos megalapozott­ságú, alkotó marxista politikának. Éppen ezeket az állandókat fogal­mazta meg Nicolae Ceausescu elvtárs egyik legutóbbi — Pitesti-en elmon­dott — beszédében, amikor így ösz­­szegezte cársunk bel- és külpolitiká­ját: „A szocializmus lankadatlan és gyorsütemű építése hazánkban, a nép jólétének növelése, az együttműködés és kooperálás az összes szocialista országokkal, a kommunista és mun­káspártokkal, az összes antiimpe­­rialista erőkkel, a világ összes álla­maival való együttműködésre irányuló aktív politika a békéért és a népek­nyos politika erkölcsi eszményeink valóraváltásának egyik fő eszköze — célkitűzéseinktől, politikai elkötele­zettségünktől és humanizmusunktól idegen a politika és erkölcs egymás fölé, illetve egymás alá rendelése; eszményünk — politika és erkölcs összhangja. Nem egy alkalmunk nyí­lott az elmúlt években mélységes er­kölcsi elégtételt érezni pártunk poli­tikai vonalának helyessége fölött, másrészt pártunk politikájának dekla­rált célkitűzése — az ember anyagi és szellemi szükségleteinek mind na­gyobb mértékű kielégítése, szabadsá­gának mind szélesebb körű biztosí­tása, az emberi személyiség sokol­dalú kibontakoztatása — egyszer­smind a legmagasabbrendű erkölcsi célkitűzés is. Pártunk politikájának humanista jellege nyilatkozik meg többek kö­zött abban a IX. kongresszus óta kö­vetkezetesen érvényesített törekvésben is, hogy állandóan elmélyítse és ki­szélesítse a szocialista demokráciát, hogy intézményes biztosítékokat a demobilizáló elégedettség, éppen ezért tulajdonít oly nagy fontossá­got a valóságismeretnek a realista szemléletmódnak Ezt a politikai stí­lust nem béklyózzák dogmák, szub­­jektivista értékítéletek, begyepesedett szemléletek és eljárások Jellemző erre a politikai stílusra, hogy a politikai tevékenységet nem szektánsan értelmezi, hanem valóban társadalmi tevékenységként, a,, haté­konyság garanciáját abban látja, ha minél szélesebb rétegek alkotó ener­giáját hasznosíthatja a feladatok vég­rehajtásában. Innen pártunk politikai stílusának az a jól ismert vonása, hogy mindig tanácskozik a néppel, minden döntő fontosságú problémát az egész szocialista társadalom elé bocsát megvitatásba és az egész né­pet mozgósítja a közösen elfogadott megoldások megvalósítására. A felelősségtudat, amelyről fentebb szóltam, szükségszerű jegye az alko­tó jellegű politikának. Ez a felelős­ségtudat abból a felismerésből fa­kad, hogy nincsenek kész receptek minden helyzetre, hogy az élet sok­kal bonyolultabb minden elméletnél, hogy a politikai vezető erő feladata mindenekelőtt az, hogy a marxizmus általános érvényű tanításai alapján, az új helyzetnek, a konkrét adottsá­goknak legjobban megfelelő megol­dásokat kidolgozza. Óriási felelősség ez, amely elvi szilárdságot, a távla­tok világos felismerését, sokrétű va­lóságismeretet, kiapadhatatlan alkotó­készséget követel. Pártunk politikai stílusának jellem­ző jegye a szavak és tettek egymás­nak megfelelése. Rendkívül bonyo­lult és sok ellentmondással terhes ko­runkban nem szűkölködünk a szép szavakban, általános igazságok han­goztatásában. A szocializmus törté­nelmi útját, szerepét azonban a világ minden részén nem a szavak, hanem a tettek alapján mérlegelik és ítélik meg. Az emberiség megtanulta, hogy behatóan érdeklődjék a szavak fe­dezete iránt. Pártunk politikájáról szólva azzal a megállapítással zár­juk sorainkat, hogy ennek a politi­kának az eredményessége, népszerű­sége, nemzetközi visszhangja és te­kintélye elsősorban abból fakad, hogy politikai célkitűzéseinknek, esz­ményeinknek, törekvéseinknek, állás­­foglalásainknak szilárd fedezete van a valóságban ,a gyakorlatban. Pár­tunk nemcsak hangoztatja a marxiz­­mus-leninizmus általános érvényű igazságait, hanem egész gyakorlati tevékenysége azok alkalmazására, életbeiktatására irányul. E politika tényleges fedezete a fejlett országok sorába magának gyors ütemben utat törő, az egész dolgozó nép párt­körüli egységét megvalósító, a nem­zetközi életben a haladás, a szo­cializmus, a béke ügyének előmozdí­tása terén egyre jelentősebb szerepet játszó szocialista Románia. Pártunk politikájának szilárd fedezete közötti együttműködésért." A IX. kongresszustól eltelt időszakban nem volt pártunknak egyetlen olyan jelen­tős bel- vagy külpolitikai lépése, kez­deményezése sem, amely ne lett vol­na tekintettel ezekre az elvekre. A IX. kongresszus óta nemegyszer ala­kult ki olyan helyzet a világpoliti­kában, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban, a szocialista országok viszonyában, amely gyors reagálást, világos­ állásfoglalást, ha­tározott döntést követelt bonyolult és messzeható következményekkel járó kérdésekben. Az ilyen kulcshelyzetek­ben és kulcskérdésekben elfoglalt politikai álláspontjaival pártunk min­dig magára vonta a világközvéle­mény figyelmét, kivívta elismerését, és bármilyen furcsának is tűnik, pár­tunk e politikai döntéseiben nem volt semmi rendkívüli, abban az érte­lemben, hogy azok szervesen követ­keztek éppen az elvi­­állandókéból, pártunk politikai vonalának egészé­ből . Azok az elvek, amelyek a Román Kommunista Párt politikájának gerin­cét alkotják, nemes erkölcsi értékek­kel telítettek. Politika és erkölcs oly hányatott sorsú viszonya így talál megoldásra pártunk eszményeiben és gyakorlatában. Az alkotó marxizmus­­leninizmus számára elfogadhatatlan a politika és az erkölcs szféráinak kü­lönválasztása. Noha a politika tár­sadalmi szerepének elsődleges fon­tossága az erkölccsel szemben is megnyilvánul — abban az értelem­ben, hogy éppen a helyes, tudomá­nyostson a szocialista törvényesség tiszteletben tartására és állandó erő­sítésére, hogy küzdjön a bürokrácia, a nemtörődömség, a hanyagság, a felelőtlenség megnyilvánulásainak és forrásainak a felszámolásáért, hogy erősítse a szocialista közvélemény — e sajátosan politikai és erkölcsi jelenség — szerepét. P­ártunk politikai vonalának né­hány jellegzetességét említve, feltétlenül szólanunk kell ar-­­­ról, amit politikai stílusnak szoktak nevezni. Kétségtelen, hogy a IX. kongresszus óta eltelt időszakot többek között pártunk megújult po­litikai stílusa jellemezte és köztudo­mású, hogy ennek az új stílusnak a kezdeményezője, éltetője pártunk leg­felsőbb vezetősége és mindenekelőtt pártunk főtitkára. E politikai stílus felvázolása külön tanulmányt igényelne, itt csak néhány vonására kívánok utalni. Ezt a stílust mindenekelőtt a magas fokú felelős­ségérzet jellemzi. Innen, hogy idegen tőle a felületesség, a rutin, a köny­­nyebb ellenállás vonalán való hala­dás, pártunk politikai tevékenységét a problémák elmélyült és sokoldalú tanulmányozása, a következmények körültekintő mérlegelése, minden adott kérdésnek a nagy távlatokba és összefüggésekbe való beágyazása jellemzi. Ez a politikai stílus elsőren­dű figyelmet tanúsít a hatékonyság­nak. Éppen ezért idegen tőle a hely­zetek mesterséges szépítgetése, a hi­bák és fogyatékosságok elkendőzése. ELŐRE 3. oldal Biztos úton szünetel az oktatás, üresek a tan­termek, de a pedagógus már készül az új tanévre­­ tanul, hogy tanít­hasson. Ezekben a napokban, ami­kor népünk életének két olyan nagy­jelentőségű eseményére készülünk, mint a párt X. kongresszusa és fel­­szabadulásunk negyedszázados év­fordulója, még jobban sarkall ben­nünket, hogy a következő tanévet magasabb színvonalon kezdjük. A megjelent dokumentumok, pártunk szeretett vezetőjének, Nicolae Ceaușescu elvtársnak a beszédes jö­vőnk képét vetítik elénk. Mint a magyar tagozat tanerője, mint aligazgató, szeretnék rámutat­ni a Román Kommunista Párt poli­tikájának ,nagy megvalósítására s a nemzetiségi kérdés marxi-lenini szellemben való megoldására. Min­den állampolgár jogegyenlőségének­ megvalósítása, függetlenül attól, milyen nyelven beszél, a szocialista demokrácia jellegzetessége. Ez a szocialista demokrácia Románia társadalmi életének alapja. Hazánk­ban minden gyermek, legyen ma­gyar, német vagy más nemzetiségű, anyanyelvén sajátíthatja el az is­kola nyújtotta ismereteket. A párt következetes politikájának bizonyí­téka ez. A dokumentumokban felvázolt program iránymutató munkánkban. Tudjuk, hogy az ország minden ál­lampolgárának erőfeszítései nyomán valóra válik, mint ahogy valóra váltak eddigi terveink is. Biztosíté­ka ennek az a határtalan lelkese­dés, amellyel pártunk és államunk vezetőinek, a Központi Bizottság fő­titkárának, Nicolae Ceaușescu elv­társnak a látogatásait az ország szá­mos helységében, üzemében népünk fogadta. Ott voltam a Brassó megyei párt­­bizottság konferenciáján. Az ország többi értelmiségi dolgozójával együtt nagy örömmel szereztem tu­domást arról, hogy a megyei párt­konferenciákon javasolták és mele­gen támogatták Nicolae Ceaușescu elvtárs jelölését a főtitkári tisztség­re. Egész népünk szeretetének, vala­mint szilárd eltökéltségének jele ez, hogy tovább akar haladni a párt által kijelölt úton, amely hazánk felvirágzásának egyedüli útja. Tanít­ványaimat úgy akarom nevelni, hogy szeretett vezetőnk példájából meg­tanulják a népet szolgálni, a hazát határtalanul szeretni, a szocializmus ügyéért harcolni. Dankó Irén, a brassói Unirea líceum aligazgatója

Next