Előre, 1969. október (23. évfolyam, 6815-6841. szám)
1969-10-01 / 6815. szám
SZOLGÁLATI KÖTELESSÉG ÉS ELKÖTELEZETTSÉG Ez évben sajátos körülmények között zajlott le a harmadik negyedévi, s különösképpen a szeptemberi munka. Az utolsó negyedévet megelőző időszakban valamennyi üzem, gyár, termelő és gazdálkodó egység számba vette a teendőket ahhoz, hogy év végéig hiánytalanul teljesíthessen minden egyes tervmutatót és, sikerrel előkészítse az új év és egyben az ötéves terv utolsó esztendejének munkáját. Az alkalmazottak közgyűlései leszögezték mindenütt a szükséges műszaki-szervezési intézkedéseket ahhoz, hogy a negyedik negyedév befejeztével letudhassák az évi terv összes feladatait, a gazdasági szerződésekben kijelölt időben szállítsák megrendelőiknek a készárut s az exportkötelezettségek esetében meglegyen a kellő idő ahhoz, hogy év végéig a nemzetgazdaság hozzá is juthasson a szállított áru ellenértékéhez. A termékeny viták, értékes javaslatok nem egy helyen be is bizonyították már létjogosultságukat, helyénvalóságukat. Persze nem a közgyűlésnek, vagy az ott megszövegezett intézkedési tervnek tudható be, hogy nem egy fővárosi és más üzem, mitöbb egész megyék, a hónap vége előtt 3—4 nappal jelentették háromnegyedévi tervük teljesítését. Az egész esztendő kiegyensúlyozott, szervezett munkája tükröződik ebben, amelynek elmélyítéséhez és továbbviteléhez azonban feltétlenül hozzájárul a gyári szinten megtartott tanácskozás. Az, hogy az igazgató bizottság az alkalmazottak jelenlétében, közreműködésükkel értékelhet- t te ki a nyolc hónapi munkát és határozhatta meg a kulcskérdéseket ahhoz, hogy a továbbiakban is a hatékony gazdálkodás törvényei érvényesüljenek a termelés bármilyen területén. Nem másodkézből, kerülő utakon értesültek arról, hogyan is áll a vállalat az össztermelés, a munkatermelékenység, az önköltség alakulásával. Munkás, mester, részlegvezető és gyári vezető egyaránt részt vett a végzett munka összegezésében, a teendők áttekintésében. Ez határozza meg a következőkben felelősségét szolgálati kötelezettségeinek teljesítésében, a tervfeladatok valóra váltásában. A tervfeladatok maradéktalan teljesítése ugyanis szolgálati kötelezettség. Nem több és nem kevesebb ennél. A havi, negyedévi, évi tervszámokkal együtt a nemzetgazdaság a vállalatokra bízza az átfogó iparfejlesztési tervek egy-egy részletét, amely szerves része országépítési programunknak, a szocializmus sokoldalú felépítésének hazánkban. A vállalati, az iparági tervek teljesítésének mikéntjével tehát mindenkoron a párt politikájának megtestesítéséről adnak számot az ipar munkásai, végezzenek bár kétkezi munkát vagy legyenek ott ahol megtervezik és irányítják a napi, a holnapi termelést. A termelési, műszaki és pénzügyi tervek valamennyi mutatójának mai és holnapi teljesítése, a felmutatott százalékok hitet tesznek tehát egész vállalatok, iparágak, a nemzetgazdaság minden egyes dolgozójának elkötelezettségéről a párt gazdaságpolitikájának valóra váltásában, a jelen és jövendő megformálásában. Szolgálati kötelezettségnek sok lenne ez akkor, ha a dolgozó eszméitől és céljaitól idegen érdekeket elégítene ki, ha másokért, ha másoknak építene. De egybeesik nálunk, ahol a párt gazdaságpolitikájának minden egyes kitétele a közjólét megteremtéséből fakad, ahol állampolitika rangjára emelkedett a dolgozó ember anyagi és szellemi szükségleteinek sokoldalú kielégítése, személyiségének kialakítása. Az ilyen célok, eszmék csak egyetlen egy eszközt szentesítenek, ismernek el : az odaadó, becsületes munkát, az elhivatottságot, az önfeláldozást. A dolgozó emberek többségéhez úgy hozzátartoznak ezek a tulajdonságok, mint fény ,az árnyékhoz. Nem tudnak másképp élni, megfelelni feladataiknak. Számos vállalatban a három negyedév végeztével lenne mire hivatkozni egyes mutatószámok elmaradása miatt, hiszen a tervszerűsítés, az anyagellátás, az iparági kooperáció, az irányítás, a szállítás megszervezése még helyenként sok fejtöréssel jár, mégis hajszálpontosan megfeleltek feladataiknak, pontról pontra teljesítették a kitűzött mutatószámokat, terven felüli értékekben, mennyiségekben testesítették meg a belső erőtartalékokat. S ha előfordult egy-egy aránytalanság, ha kifutottak az időből, elsősorban belső tényezőkben keresik a bajok okozóját, s csak miután ezt rendbehozták fordulnak a külsők felé, amelyek legyenek bármilyen jelentő- Barabás Gizella (Folytatása a 3. oldalon) Világ proletárral, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság XXIII. évfolyam 6815 sz. 16 oldal ára 30 báni 1969. október 1., szerda NIcOLAE CEAUSESCU ÉS ION GHEORGHE MAURER ELVTÁRS HIVATALOS LÁTOGATÁST TESZ INDIÁBAN A Románia és India közötti baráti kapcsolatokat szem előtt tartva, Varahagiri Venkata Giri, India Köztársaság elnöke meghívta Nicolae Ceausescut, az Államtanács elnökét és feleségét, Indira Gandhi, India miniszterelnöke pedig Ion Gheorghe Maurert, a Minisztertanács elnökét és feleségét, hogy tegyen hivatalos látogatást Indiában. A meghívást örömmel elfogadták. A látogatásra 1969. október 13 és 18 között kerül sor. HATÁRJÁRÁS MAROS MEGYEI SZÁNTÓFÖLDEKEN A gépek dolgoztak, de... Borús, esőre hajló vasárnap reggel. A traktorok, ha némi késéssel is, de munkába álltak. Nyolc óra után helyenként megjelentek a tagok is... Az első állomás Gernyeszeg. Répa és répa mindenütt. Sok, sok szállítóeszköz. A vidék egyik legjobb cukorrépa termesztő szövetkezete vetésterületének nagyobbik feléről, 105 hektárról takarította be a cukorrépát. A vasárnapot elsősorban arra használják fel, hogy elszállítják a termést. Mostanig ugyanis az történt, hogy jó ütemben szedték a répát, a terület viszont nem szabadult fel. A szállítással 100 hektár szabadult fel a traktorok számára. A földeken sokan vannak. Autókat, pótkocsikat raknak tele répával. A gépesítési vállalat négy utánfutója a szomszéddos vajdaszentiványi átvevő központhoz szállítja a répát. A gazdaság három tehergépkocsija és egy pótkocsija pedig Marosvásárhelyre, a gyárba viszi a termést, akárcsak az autószállítási vállalat gépkocsijai. Fennakadás nincs, a járműveket brigádokra osztották szét, jó a szervezés. A falu másik részén három traktor búzát vet, négy tárcsát. A szövetkezet üzemközpontjának a közelében a könyvelőbrigád dolgozik. A búzát csávázzák, a vetőmagvakat készítik elő, zsákokat töltenek. Ákosfalván már nem ennyire pezsgő az üzem. Vagy 70-en jelentek meg a munkában, itt is elsősorban a gépkezelők szorgalmát emelhetnek ki. Két traktor vetett, 2 tárcsázott, 2 koronáit, 1 hengerelt, 4 pedig szántott. Ugyanennyi traktor viszont állt. Egy műszaki hibából, három pedig traktorista-hiány következtében. A gépkezelők vasárnapra hazamentek. A szövetkezetben estig 120 hektárra növekedett a búzavetés, a gazdaságban általában nincs lemaradás, viszont mégis a vasárnapot jobban ki kellett volna használniuk. Koronkán szintén lassú ütemben dolgoztak. 30 tag jelent meg a munkában, Vásárhelyre viszont a piacra bement vagy két autónyi férfi és nő. Városkörnyéki egységről lévén szó, természetesen nehéz a munkaerő kérdés. De, vajon, tiem éppen a vasárnapok és délutánok jelentenék az alkalmat arra, hogy a munkába bevonják azokat a tagokat is, akik az üzemekbe járnak dolgozni ? De bizony igen. Mégis vasárnap mindössze öt üzemi alkalmazott jelent meg. A Maros megyei néptanács végrehajtó bizottságának minapi Flóra Gábor (Folytatása a 3. oldalon) A TÖMEGEK EGYRE SZÉLESEBB KÖRŰ RÉSZVÉTELE AZ ÁLLAMVEZETÉSBEN Szocialista demokráciánk fejlődésének lényege A társadalmi rendszerünkhöz szervesen hozzátartozó demokratizmust az bizonyítja, hogy a pártvezette tömegek a legmesszebbmenően kiveszik a részüket egy történelmileg példátlan társadalmi mű megvalósításából. Társadalmi rendszerünk fejlődésének, demokratizmusa bővülésének fő iránya pedig maradéktalanul megvalósítani a tömegek aktív, közvetlen és állandó közreműködését az államvezetésben, megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a nép maga intézze az ország sorsát. Az utóbbi években átfogó és sokoldalú intézkedéseket tettünk ilyen irányban: megváltoztattuk az ország területi-közigazgatási beosztását és elfogadtuk a néptanácsi törvényt; bővítettük a helyi párt- és állami szervek, a gazdasági egységek hatáskörét ; létrehoztuk a szövetkezeti szövetségeket ; az igazgató bizottságok, az igazgató tanácsok, az egyetemi szenátusok létesítésével és az alkalmazotti közgyűlések bevezetésével intézményesítettük a kollektív munka elvét; növeltük a társadalmi és tömegszervezetek, szakszervezetek, ifjúsági és nőszervezetek, szövetkezeti szervezetek, alkotási szövetségek és tudományos, egyesületek társadalmi szerepét, s ezzel megteremtettük a legkedvezőbb politikai-szervezési kereteket a legszélesebb néptömegek bevonásához a társadalmi problémák megoldásába. Az ilyen jellegű intézkedések betetőzéseként létrehozott Szocialista Egységfront, az együttlakó nemzetiségek dolgozóinak tanácsai biztosítják a társadalmi és tömegszervezetek, a szakmai szervezetek fokozott társadalmi-politikai szerepét, a pártpolitika megvalósítását szolgáló legcélszerűbb megoldások széles körű megtanácskozását, egész népünk párt körüli erkölcsi-politikai egységének maradéktalan megnyilatkozását. A pártvezetőség állandóan tanácskozik a néppel, megvitatja a tömegekkel a bel- és külpolitika legfontosabb kérdéseit, a legjelentősebb törvénytervezeteket, kikéri a szakemberek, a dolgozó milliók véleményét az országfejlesztés minden nagy problémájáról. Ennek folytán létrejött a népi bölcsesség és tapasztalat hasznosításának kedvező légköre és gyakorlata. A szocialista építés fő céljainak megvalósítási múlja kerül szőnyegre és nyer alapos elemzést valahányszor a pártvezetőség találkozik különböző tevékenységi területek képviselőivel, iparvállalatok, mezőgazdasági egységek és intézmények vezetőivel. Az RKP az utóbbi években átfogó intézkedéseket tett szocialista demokráciánk további fejlesztésére, jeléül annak, hogy behatóan foglalkozik társadalmi és államrendszerünk megszilárdításával, a társadalmi viszonyok tökéletesítésével, az emberi egyéniség sokrétű felvirágoztatásával. Az RKP X. kongresszusának határozata pozitívan értékeli a szocialista demokrácia elmélyítése érdekében a IX. kongresszus után tett intézkedéseket, „de szükségesnek tartja az intézményes keretek további tökéletesítését, ahhoz, hogy az állampolgárok mind tevékenyebben vegyenek részt a fő bel- és külpolitikai kérdések megvitatásában, az államügyek vezetésében, és megoldásában, a szocialista demokrácia fejlesztésében“. A párt pedig, amikor az utóbbi esztendők folyamán intézkedett a szocialista demokrácia fejlesztéséről, a tömegek aktívabb részvételéről az államügyek intézésében, abból indult ki, hogy a demokrácia a szocializmus lényeges vonása és szüntelen bővítése a szocializmus sokoldalú felépítésének egyik alapvető követelménye. Szocialista demokráciánk bővülésére jellemző, hogy a nép nem csupán a választott államhatalmi szervekben működő képviselői útján, hanem közvetlenül is hallathatja szavát a párt és az állam politikájának alapvető kérdéseiben. Ma mai társadalmi-politikai életünk gyakorlatához tartozik, hogy a szakemberek, a városi és falusi dolgozók százezrei megvitatják az országos ügyeket, hogy a párt- és államvezetők munkalátogatásokat tesznek az ország különböző megyéiben, hogy értekezletek, nagyszabású eszmecserék. Tudor Olaru (Folytatása a 3. oldalon) Mai számunkban: • MŰVELŐDÉS • NAPLÓ 2. oldal.) • AZ IDEI TERV SIKERES TELJESÍTÉSE, AZ 1970-ES TERVÉV JÓ FELTÉTELEINEK MEGTEREMTÉSE SZEREPELT A VÁLLALATI KÖZGYŰLÉSEK NAPIRENDJÉN (3. oldal) • CIKKÜNK NYOMÁN VISSZATÉRÜNK „AZ ORSZÁG KONYHÁJÁBA" (I.) (4. oldal) SPORT FUTBALL-SZERDA • Az UTA különrepülővel utazott Varsóba • A Rangers idegenben, a Legia és a Vittoria saját pályáján győzött • Csak jó játékkal juthatnak tovább csapataink • Sportdélután a TV-ben és a rádióban Az aránylag csendes, színvonal és góltermés szempontjából szerény vasárnapi fordulót izgalmas futball-szerda követi. Ma három csapatunk „pótvizsgázik“ a különböző kontinentális tornák keretében. „Pótvizsgázik“, mert egyik cserp lép pályára nyugodtan, az ellenfelek előnye akár sorsdöntő is lehet. Mire számítunk ? Az UTA, amely tegnap különrepülővel utazott Varsóba, nehéz helyzetben van. Most két hete saját pályáján 2:1 arányú vereséget szenvedett a lengyel bajnokcsapattól, amelyről kiderült, hogy jobban tud futballozni, mint a Rapid ... Az UTA akkori vereségének okait szakemberek, újságírók egyaránt szorgalmasan keresték. Egyesek véleménye az volt, hogy az aradi csapat gyenge formája volt az ok, másoké, hogy bajnokunk nem ismerte az ellenfél játékerejét, és ismét mások azt állítják, hogy a lengyel labdarúgás az elmúlt években nagy léptekkel fejlődött és ez főleg a klubcsapatok eredményeiben nyilvánul meg a legjobban. Nehéz lenne igazságot tenni, és nem az arany középutat keressük, amikor azt mondjuk, hogy mindegyik véleményben van valami igazság, sőt a hármat egybevéve már meg is találtuk a vereség igazi okait is. Milyen esélyekkel utazott Varsóba az UTA ? Bajnokcsapatunk a jelek szerint, és ezt a kolozsvári diákok ellen vívott mérkőzésen mutatott játékára alapozzuk, formába lendült. A jelen pillanatban sokkal nagyobb játékerőt képviselnek, mint két héttel ezelőtt. A csatárok felhúzták a góllövő cipőt, a védelem is biztosabban áll a lábán. Felállítási gondokkal sem küzdenek. Ha bravúrra nem is merünk gondolni, de arra igen, hogy szép játékot produkálnak Varsóban. Mi újat tudunk az ellenfélről ? A Legia továbbra is veretlen, és vezet a lengyel bajnokságban. Legutóbb saját pályáján mérkőzött, és 2:0-ra győzte le a Stal Jeszovot. Felhívjuk bajnokcsapatunk szurkolótáborának figyelmét, hogy a találkozó második félidejét rádióállomásaink közvetítik. Nincsenek sokkal rózsásabb helyzetben fővárosi csapataink sem. Kupagyőztesünk, a Steaua 2:0 arányban kapott ki a skót Rangerstől, amely a Celtic-kel vív évek óta óriás párharcot mind a bajnoki, mind a kupagyőztesnek kijáró címért. Ráadásul a katona csapat ellenfele kirobbanó formában játszik, vasárnap idegenben 2:1 arányú győzelmet aratott a Patrick Thistle csapata ellen. A Steaua, amelynek két gólos hátrányt kell behoznia, hogy legalább a hosszabbítást kiharcolja, sajnos nincs a legjobb formában. Vasárnap, egy félórát, leszámítva, elég gyengén játszott, csatársora a (Folytatása a 3. oldalon) FŐISKOLÁSNAK LENNI Ki tudja, hogy mitől gólyák a „gólyák" — vagyis az elsőéves egyetemi hallgatók? — Talán nyurgalábú, vékonydongájú, hosszúnyakú, kiálló ádámcsutkájú fiatalemberek ihlettek meg valamikor valakit. Tudósjelöltek, mérnök-, tanár-, művészjelöltek, akik tétován keresik még a főiskolai labirintusban a helyüket. Mert az évnyitásig csak a dékáni hivatalokkal, s azzal a néhány félelmes emlékű tanteremmel ismerkedhettek meg, melyek hősi küzdelmek színhelyei voltak. A versengésé, a kemény, tétre menő versengésé. Ahol a lenni, vagy nem lenni örök nagy alternatívájával kellett megbirkózniuk, még ha valamelyest enyhített formában is. Egyetemistának, főiskolásnak lenni vagy nem lenni ? — ez volt a kérdés, ami azóta már eldőlt, s akik most, október elsején sereglenek a százados és vadonatúj egyetemi épületekbe, már vallhatják az igenlő feleletet. Büszkén, mert megdolgoztak érte. Megdolgoztak azért, hogy egy minden eddigi vállalkozásukat messze meghaladó munkának foghassanak neki. Hogy elsajátítsanak egy szakmát a legmagasabb fokon. Hogy a gólyapihét egykettőre elhullassák és egyszerűen egyetemistává váljanak. Valakivé, akit felmentenek az anyagi javak termelésének szükségessége, a társadalmilag szükséges munka szocialista rendszerünkben mindenki számára kötelező törvényének hatálya alól azért, hogy teljes munkabírásával, fiatalos ambíciójával képezhesse magát a tudomány és a művészet mesterkezű művelőjévé. Akinek ösztöndíjat, szállást és kosztot biztosítanak, s akinek a vakációs terveire is gondolnak. Arra mindenképpen és kimerítően, ami számára a legfontosabb: megteremtik a személyi és tárgyi feltételeket a tanuláshoz, a szellemi felemelkedéshez, a tudomány legmodernebb vívmányainak és a dialektikus materialista világnézetnek az elsajátításához. A legmagasabb pártfórumokon, beleértve természetesen — és mindenekelőtt — a X. kongresszust, igen mélyrehatóan foglalkoztak a főiskolai oktatás tökéletesítésével, annak úgyszólván minden vetületével, kezdve a tanárdiák viszonnyal, folytatva a tantervek és az oktatási módszertan problémáival, a laboratóriumok anyagi ellátottságával, az egyetemi tanszemélyzet és a diákság tudományos munkájának perspektíváival. A közelmúltban lépett érvénybe az új Oktatási Törvény. Csaknem százezer négyzetméternyi felületet bocsátottak ősztől kezdődően az oktatás rendelkezésére. És nincs vége a felsorolásnak, csupán abba kell hagynunk, ha nem akarunk részletes leltárt készíteni arról a minden részmozzanatra kiterjedő és megszakítatlan modernizálási folyamatról, mely arra hivatott, hogy mindazt ami haladó hagyomány az oktatási rendszerben, szintézisbe vonja a legújabb világszíntű vívmányokkal. Az alapok lerakása után — ami egyebek között azt is jelentette, hogy az egész országot be kellett hálózni a műszaki-, agrártudományi, orvosi, tanár és művészképző főiskolákkal —, most már elérkeztünk oda, hogy az ország tizenhét egyetemi központjában 49 felsőfokú oktatási intézmény, s ezen belül 192 kar működik. Közöttük az idén is akadnak vadonatúj létesítmények : a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem védnöksége alatt Szebenbe kihelyezett filológiai és történelemtudományi karok nyitják meg tanfolyamaikat. Suceaván történelem-földrajzi, Brassóban zenei, Marosvásárhelyen és Galacon testnevelési szakokkal gyarapodnak a pedagógiai főiskolák. A nagybányai és a piresti tagozatokat is beleszámítva az almérnöki oktatásban részvevő diákok harminc szakmában képezik magukat . Mindezek után a kiteljesítésnek egy magasabb szakaszába jutottunk el, melyben a minőség problémái állanak döntőleg előtérben. A több mint 150 000 fiatalt számláló egyetemi diákság tudatában van ennek és értékeli azt a dinamizmust, mely a párthatározatok jellemzője, és azt a céltudatosságot, amivel a továbbfejlődés útjait a dokumentumok megjelölik ebben a nem csupán számukra, de az egész ország jövője szempontjából is olyan nagy jelentőségű kérdéskörben. Ezt a tudatos felelősségvállalást fejezi ki a Romániai Diákegyesületek Szövetsége Tanácsának a napokban megtartott plenáris ülésén megszövegezett, Nicolae Ceau?escu elvtárshoz intézett távirat is, mely ezekkel a szavakkal fejeződik be : — „Megfogadjuk a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának és személyesen önnek, szeretett és tisztelt Ceau?escu elvtárs, hogy mi, az ország összes egyetemistái. — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — erőnket nem kímélve fogunk dolgozni és tanulni, a szakmára és az életre való alapos felkészülésben fogjuk gyümölcsöztetni az erőfeszítéseket, melyeket népünk azért fejt ki, hogy kedvező körülményeket teremtsen annak érdekében, hogy a szocialista nemzetgazdaság, tudomány és kultúra érdemes szakembereivé képezhessük magunkat". Már jó ideje nem szorul bizonyításra az a tény, hogy a műszaki-tudományos forradalom korát éljük, hogy a tudomány egyre szembetűnőbb módon válik közvetlen termelő erővé. A szocializmus gyakorlata különösen érzékennyé tette a társadalmat ennek az igazságnak a befogadására, hiszen a felszabadulás óta eltelt huszonöt év során ki-ki meggyőződhetett arról, hogy milyen energiákat szabadított fel, milyen hatalmas tömegeket tudott az országépítés ügyéért mozgósítani a marxista tudományos világnézet következetes terjesztésével, a párt, mely a tudatokban véghez vitt forradalommal párhuzamosan forradalmasan átalakította az egész ország társadalmi-gazdasági arculatát. Főiskolásnak lenni ma annyit jelent, mint a műszaki-tudományos forradalom gerjesztő energiáinak közegében élni, feltöltődni fokozatosan, hogy aztán a tantermekből és laboratóriumokból kilépve nyomban tevékenyen előrelendíthesd az országépítést. Annyit jelent, mint tudományos képzettségre támaszkodva megtanulni a lényegre törést, felkészülni arra, hogy felismerhesd és megragadhasd a társadalmigazdasági jelenségek ellentmondásait a maguk valóságában, a megoldás útjainak feltárása végett. Önfegyelmet, kitartást, lankadatlan érdeklődést és nyílt kritikai szemléletet követel ez a feladat. Ezek elsajátításával válik a „gólyából" egyetemi hallgató, s a végzősből a párt vezette szocialista társadalom megbecsült értelmiségije. Mezei József r* Őexcellenciája NICOLAE CEAUSESCU úrnak, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének Köszönetet mondunk a jemeni forradalom VI. évfordulója alkalmából Jemen Arab Köztársaság népéhez és kormányához intézett jókívánságokért. * Kívánunk jólétet és haladást a román népnek, jó egészséget és boldogságot Excellenciának. ABDUL RAHMAN EL-IRIANI, Jemen Arab Köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke * TÁVIRATOK NICOLAE CEAUȘESCU elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének ION GHEORGHE MAURER elvtársnak, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, Bulgária Népköztársaság Népi Gyűlésének Elnöksége, a Minisztertanács és a bolgár nép nevében fogadják szívélyes köszönetünket azokért a jókívánságokért, amelyeket a bulgáriai szocialista forradalom — 1944. szeptember 9.—25. évfordulója alkalmából intéztek hozzánk. Megragadjuk az alkalmat, s kijelentjük, egyetértünk azzal a meggyőződésükkel, hogy a román-bolgár baráti és testvéri együttműködési kapcsolatok szüntelenül fejlődni fognak a marximus-leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvének szellemében a szocialista országok és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének erősödéséért, ami megfelel mindkét nép létérdekeinek, ama harc érdekeinek, amelyet a Balkán-félsziget népei és az egész világ népei a békéért, biztonságért és együttműködésért folytatnak. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára Bulgária Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke GEORGI TRAJKOV, Bulgária Népköztársaság Népi Gyűlése Elnökségének elnöke