Előre, 1969. október (23. évfolyam, 6815-6841. szám)

1969-10-01 / 6815. szám

1969. OKTÓBER 1., SZERDA AZ IDEI TERV SIKERES TELJESÍTÉSE, AZ 1970-ES TERVÉV JÓ FELTÉTELEINEK MEGTEREMTÉSE SZEREPELT A VÁLLALATI KÖZGYŰLÉSEK NAPIRENDJÉN ELŐTÉRBE KERÜLNEK A VÁLLALATON TÚLMUTATÓ KÉRDÉSEK A realitás és a korszerűség iránti érzék a lényeges nehézségekre való rátapintás és mély felelősségérzet jellemezte a nagybányai Fém- és Vegyipari Kombinátban a nyolc havi munkát elemző és a jövő évi tervet előkészítő vállalati közgyűlés nyílt vitáját. Igyekeztek elsősorban azokról a dolgokról beszélni, melyek az objektív felelősségen múlnak,s a kérdéseknek ez a közelítése itt már hagyományosnak mondható) de előtérbe kerültek azok az objektív természetű okok is, amelyek megoldása nélkül előre lépni egyet — olyan ütemben ahogyan azt ma a nemzetgazdaság fejlettségi foka igényli — nem lehet. Az alapvető tervmutatókat például a rézgyárban, a kénsavgyárban, a rézkonverternél, vagyis a kombinát minden döntő fontosságú részlegen menet közben módosítani kellett, nem volt más kiút, a mutatókat a hozzávetőlegesen biztosított nyersanyag készlethez kellett viszonyítani és nem az új gyárak berendezésének kapacitásához. Ez azzal függ össze, hogy a kombinát döntő fontosságú részlegeinek termelése telnagy mértékben más iparágaknak. Az új gyárakban a tervezett paramétereket döntő módon ilyen okból nem sikerült tiszteletben tartani és — amint erre Platthy György, az elektrolit rezet előállító részleg vezetője rámutatott : amennyiben a nyersanyagellátás kérdése nem oldódik meg, a kihasználási mutató nem teljesíthető. Hasonló a helyzet a rézkohó melléktermékét feldolgozó új kénsavgyárban is. Amint az elmondottakból kitűnik a kombinát problémái igen nagy mértékben más iparágak problémái (ez a feldolgozó vállalatok egész sorára érvényes). Ezért tartjuk rendkívül fontosnak azt, amit Ioan Costea, a termelés tudományos megszervezését végző osztály vezetője mondott. Nemcsak részletekbe menő konkrét intézkedéseket tartalmazó munkatervekre van szükségünk, de olyan tervekre is, melyek a vállalaton belüli fő kérdésekre irányulnak, tervre, mely a minisztérium színvonalán veti fel a kérdéseket és olyan tervre, mely a különböző minisztériumok feladatainak helyes korrelációját fejezi ki. A kérdések valóban túlmutatnak a vállalat, a municípium és a megye keretein, megoldásuk a legfelsőbb szakosított szervek segítségét igényli. A problémák ilyen megvilágítása itt, ezen a gyűlésen, korántsem jelentette a szubjektív felelősség elől történő menekvést. Hisz ez a munkaközösség mindent megtett, ami rajta múlott. A realitáson alapuló feladatokat példamutatóan megoldotta, a vitaülésen a munkát javító javaslatok egész sora hangzott el, a hozzászólások (és maga a jelentés) minden mondata a termelést előrelendítő konkrét tennivalókat tartalmazott. Objektív nehézségeik ezért a legnagybb figyelmet érdemlik. A X. kongresszus dokumentumai, az Irányelvek a nemzetgazdaságnak minden ágában tökéletesítést igényelnek, újszerű koncepciót, viszonyulást, a részletkérdéseknek a nagy összefüggésekbe való elhelyezését. Ez elválaszthatatlan a merész kérdésfeltevéstől. Új dolgokat nem lehet kitaposott úton járva véghez vinni. Van még egy kérdés, amely ezen a gyűlésen nem merült fel, de a munkaközösséget mélyen foglalkoztatja és számos, előző vitaülésen napirendre került. Nevezetesen az a jelenség, hogy a berendezések korszerűsége és az azokat irányító emberek képzettsége nincs összhangban. A jelen pillanatban az égető nyersanyaghiány mintegy „elfedi“ ezt a nem kevésbé akut kérdést. Azok a szakképzési formák, amelyeket eddig a vállalat keretében alkalmaztak nem felelnek meg. A tanfolyamok hallgatói nem rendelkeznek semmilyen tudományos előképzéssel (végzettségük általában IV—VII. osztály) és a minden didaktikai eszközt (konkréten : szerszámokat) nélkülöző előadások elvontak maradtak a számukra. Gyakorlatilag tehát eredménytelenek. Itt újra egy olyan kérdéssel állunk szembe, mely nemcsak egy vállalatot jellemez. Egyetemes, általános vonatkozásokkal rendelkező igen fontos kérdés ez. Iparunkban már megvetették az automatizálás alapjait és a fejlődés iránya erre mutat. De nincs megoldva az automata berendezéseket kiszolgáló középkáderek megfelelő képzésének kérdése. Ez a mindennapi termelés mulasztást nem tűrő fontos feladata, mellyel minden alkalommal találkozunk rendszerint az olyan új vállalatoknál, amelyek igen jelentős beruházásokkal épültek. Bányai Judit A nagybányai Fém- és Vegyipari Kombinátban VAJON LESZ-E FOGANATJA ? Utólagos hozzászólás a Téba-gyár közgyűléséhez Részt vettünk a temesvári Teba fonoda alkalmazottainak közgyűlésén, meghallgattuk a beszámolót és a felszólalásokat, elbeszélgettünk néhány részvevővel és több távolmaradóval, s most igyekszünk valamit leszűrni a hallottakból, a tapasztaltakból. De idézzük fel előbb a történteket. Miközben Elena Dembinschi mérnök, a vállalat igazgatója a beszámolót olvasta, a gyűlésterem előcsarnokában tizenöten-húszan zajongtak, négy-öt nő békésen kötögetett, öt-hat férfi nyugodtan cigarettázott. Érdeklődésünkre legalább is furcsa válaszokat kaptunk. Teleki József, a műszaki osztály technikusa kijelentette, minthogy részt vett a beszámoló összeállításában, a kérdéseket már ismeri... Erdei Sándor és Kiss József munkások nem éppen szerényen ilyesmit mondtak : „Csak rajtunk fordul meg minden..„Mindig teljesítettük a tervet, s ez a fontos. Más nem érdekel..." Kérdeztük, hogy mi a véleményük a gyűlésről, munkájukról, az igazgató bizottsági jelentés bíráló megállapításairól. Nem kaptunk érdemleges választ. Mi mást állapíthattunk meg, mint azt, hogyaz alkalmazotti közgyűlés előkészítése körül aligha voltak rendben a dolgok. S ezek után lehetett-e csodálkozni azon, hogy az egész gyűlés a legmesszebbmenő formalizmus jegyében folyt le ? Húszan iratkoztak fel szólásra. Amiikor a névsort felolvasták, ilyen megjegyzések hallatszottak a teremben : „Sok", „beszéljenek röviden", „zárják le a listát" (sajnos, senki sem utasította rendre a fegyelmezetlenkedőket !) Sőt, meghallgatásra találtak. Nem egészen tizenöt perc alatt ugyanis körülbelül tizen szólaltak fel. Ilyesmiket hallottunk : „Megfogadom, hogy példásan teljesítem a tervet" (Eufrosina Coban munkásnő) ; „Vállalom, hogy kiváló minőségű szálat termelek terven felül" (Sabina Mihai munkásnő) ; „A pamutfonodát mozgósítjuk, s reméljük, hogy a terv megvalósul" (Alexandru Smtil részlegvezető) ; „Vállalom, hogy stb., stb." (Dávid Péter és Jakobovics Aladár segédmesterek). Úgy hisszük, nem szükséges további felszólalásokat idézni vagy az idézettekhez kommentárt fűzni. De kérdezzük : Van-e haszna az ilyen felszólalásnak ? Mi értelme van a közgyűlés ilyen előkészítésének és levezetésének ? Természetesen, hallottunk érdemlegeses hozzászólást is. Teodor Ilea mérnök, a vállalat főgépésze és Ion Codarcea főkönyvelő — mást, nem is említhetnénk — lényegbevágó problémákat fejtegetett, rámutatott, hogy a jövő évi tervfeladatokat nem lesz könnyű megvalósítani, hogy a munkaközösségtől lelkiismeretes munkát, a felettes szervektől pedig azonnali és hathatós segítséget vár a Teba. Szorgalmazták, hogy a Könnyűipari Minisztérium gyorsítsa meg a jövő évi gyártásfejlesztéshez és korszerűsítéshez szükséges felszerelés beszerzését, bírálták a gyenge minőségű nyersanyagot, elmarasztalták a míkroszszállító vállalatot, a bráilai Mitroszkombinátot szerződéses kötelezettségeinek elmulasztásáért, hangoztatták, hogy véget kell vetni a nem gazdaságos kiadásoknak stb. Sajnos, utolsó felszólalók lévén, hallgatóságuk felette meggyérült (gyűlés közben legalább harmincan távoztak), a közvetlenül érdekeltek pedig igyekeztek minél gyorsabban átsiklani a jelzett problémák fölött. Érdeklődéssel vártuk Ion Ionescu mérnöknek, a Könnyűipari Minisztérium pamutipari vezérigazgatósága küldöttének hozzászólását, szerettük volna hallani az egész iparág munkáját átfogó és irányító felettes szerv képviselőjének következtetéseit. A felszólalás azonban közismert általánosságok és a szokásos ígéretek között mozgott, s az elhangzott néhány kérést és javaslatot nem is érintette. A Teba-gyári közgyűléssel kapcsolatban más érdemleges említenivalót nem találtunk feljegyzéseink között, a következtetéseket is inkább az illetékesekre bízzuk. De engedjenek meg egy kérdést : Vajon lesz-e, lehet-e foganatja egy ilyen gyűlésnek ? V. Salajan Acélöntők Szolgálati kötelesség és elkötelezettség (Folytatás az 1. oldalról) sok, sohasem okolhatók egymagukban a vállalati gazdálkodás gyengeségeiért. A nemzetgazdasági tervek kilenc havi teljesítése azonban megmutatta ezúttal is az érem másik oldalát. Azokat a termelő egységeket, iparágakat, ahol előszeretettel leltározzák fel az általános műszaki-gazdasági intézkedések alkalmazása nyomán előadódó átmeneti gondokat, hogy legyen mivel fedezni a belső szervezetlenséget, a szolgálati kötelezettséghez való elégtelen viszonyulást. A tervgazdálkodás törvényei szerint a vállalati terv csak akkor tekinthető teljesítettnek, ha az időszak lejártával anyagi értékekben és javakban testesedik meg minden egyes tervmutató. Ha a valóságban fellelhető a sok millió lejes értékű össztermelés, az előírt mennyiségű áru, ha a munkás az egységnyi időben előállította a kitűzött mennyiséget, ha az önköltség csökkentésével megtakarított százezrek, a tervezett jövedelem fellelhető a vállalat, a nemzetgazdaság pénztárában. Hogy ez így legyen, a vállalatnak a tervidőszak első munkanapjától kezdve teljesítenie kell minden egyes műszak, minden egyes munkanap programját. Százszor könnyebb ez, mint magyarázatot, kibúvót találni, mégis előfordul még mindig, hogy nem egy gyár az utóbbi módszerhez folyamodik. A műhelyekben, részlegeken nem teljesített tervet, a tervosztályon, az igazgatói, a főigazgatósági irodában igyekszik behozni. Az utólagos tervmódosítások, a pénzügyi és más manőverek ebben a negyedévben is elég sok üzemet „kisegítettek" pillanatnyilag a bajból, haladékot kaptak az áru szállításában, ellenértékének bevételezésében, s így bár érdemtelenül de talán még a jó munkáért járó anyagi elismerésben is részük volt. A dolgok lényegén azonban mindez mit sem változtat. A mutatószámokkal adós maradt egységek nem állították elő az 1969-es esztendő háromnegyedére tervezett értéket, nem adták át a nemzetgazdaságnak az erre az időszakra előrelátott, árumennyiséget, ami természetesen hiányzott a további feldolgozás folyamatából, a piacról vagy éppenséggel megakadályozta szocialista államunkat abban, hogy hozzájusson az időszak szükségleteinek kielégítéséhez mért valutaalaphoz. Késő bánat lenne ezeket a kérdéseket pusztán utólagosan felvetni. A háromnegyedévi tervvel adós maradt vállalatok, építőtelepek azonban ezzel a tehertétellel lépnek a mai nappal az esztendő utolsó negyedébe, ami azt jelenti, hogy az új tennivalókkal egyidejűleg le kell tudniuk, elő kell állítaniuk az elmaradt termékmennyiséget is. Nem lesz könynyű, hiszen ebben az évben megint a legtöbb iparágban és különösen az építkezésben megismétlődött az évekkel ezelőtt tapasztalt gyakori jelenség : a tervfeladatok aránytalanul magas hányada maradt amásodik félévre és főképpen az utolsó negyedévre. A teendők számbavétele — helyileg és országosan — azonban, egyaránt azt bizonyítja, hogy a leglényegesebb műszaki és anyagi feltételek megvannak mindenütt, még ilyen áron is, a tervek ütemes teljesítéséhez. A nemzetgazdaság egészében rendelkezik az objektív körülményekkel ahhoz, hogy december 31-ig teljesíthesse az ötéves terv negyedik évére kitűzött feladatokat s már december elején eleget tehessen az exportszállításoknak, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az év végéig befolyjon az államkasszába a szállított áru ellenértéke. Hiányzik viszont helyenként a szolgálati kötelezettségek olyan értelmezése, ahogyan ezt a feladatok, az ötéves terv célkitűzéseinek sikeres valóra váltása, a párt gazdaságpolitikája megköveteli. S ha a jó munkának további hasznára válik ennek elmélyítése, fokozottabb tudatosítása a tervek teljesítésén munkálkodó minden egyes dolgozóban, amihez nem férhet kétség, mennyire inkább szükség van erre ott, ahol szűklátókörű érvényesülési törekvések és más, tévesen értelmezett vagy önös érdekek akadályozzák nem egyszer az egyén és közösség teljesebb hozzájárulását az egyes tervidőszakok feladatainak maradéktalan teljesítéséhez. A tervmutatók valóra váltásával adós gyárak, üzemek nem feleltek meg az elmúlt időszakban az állami tervből reájuk háruló termelési teendőknek, nem tettek eleget a X. pártkongresszus és más párt és állami dokumentumok célkitűzéseinek. Az elkövetkező hetekben, hónapokban nem lehet fontosabb, tudatosabb teendőjük, minthogy behozzák azt a lemaradást. Szocialista demokráciánk fejlődésének lényege (Folytatás az 1. oldalról) zajlanak le a tudomány, a művészet, a kultúra kérdéseiről. Ha pedig a Szocializmus építői társszerzői a szocialista építés politikájának, minden biztosíték megvan annak megvalósításához, a párt, a kormány és a nép szilárd egységéhez. Nyugaton egyesek „aggódnak“ . Mi lesz a demokráciával, az állampolgári jogokkal, ha tovább növekszik a kommunista párt vezető szerepe a szocialista társadalomban ? De említsünk csak egyetlen dolgot itt ! A párt bel-, és külpolitikájának vezérelveit nem csupán a kommunisták, hanem az egész lakosság két hónapon át vitatta, s így kiegészülve, gyarapodva, az egész társadalom akaratának ad hangot, az egész társadalom érdekeit képviseli. Melyik burzsoá demokratikus kormánypárt vagy ellenzéki párt cselekedett így és engedhetett meg magának valaha is ilyesmit ? A kongresszus előkészítő dokumentumait megvitató pártgyűléseken és honpolgári gyűléseken országszerte 3 328 000 ember vett részt 261 523 szólalt fel. A gyűlések, a vita közös nevezőjeként pedig azt kell megemlítenünk, hogy mindenütt megnyilatkozott az egyöntetű csatlakozás a X. kongresszus dokumentumaihoz, a párt egész bel- és külpolitikájához, a szilárd eltökéltség, hogy mindent megteszünk a pártpolitika megvalósításáért, a szocialista Románia javáért és boldogulásáért. A kongresszusi dokumentumok széles körű nyilvános vitája, ami szervesen hozzátartozott az utóbbi években meghonosodott gyakorlathoz, szintén a közélet mélységes demokratizmusára vall. Maga az élet bizonyítja, hogy a párt politikája maradéktalanul megfelel a nép érdekeinek, éspedig azért, mert nem „az íróasztal mellett“, hanem a tömegek közvetlen részvételével dolgozták ki. A szocialista építés fő problémáinak nyilvános megvitatása nemcsak a honpolgári szellemet, a társadalmi felelősségérzetet fejleszti, hanem egyben nagy gyakorlati jelentőséggel is bír, hiszen a tömegek tapasztalataiból fakadó javaslatok előmozdítják a termelés belső tartalékainak, a helyi erőforrásoknak, a legmegfelelőbb megoldásoknak a felkutatását és hasznosítását. A X. pártkongresszus előkészítő dokumentumainak nyilvános vitája során több mint 48 850 javaslat és megjegyzés hangzott el a Tézisekkel, az Irányelvekkel, az egész gazdasági és társadalmi tevékenység tökéletesítési útjaival kapcsolatban. Ez nem egyedi eset, hanem példa arra, hogy pártunk szerint a szocialista demokrácia jegyében fogant dialógus lényege a tömegek tényleges és közvetlen közreműködése a legfontosabb törvények szerkesztésében, az állam bel- és külpolitikájának megalapozásában. V. I. Lenin közismert programeszméje tükröződik ebben : „Egy állam akkor erős, ha a tömegek mindent tudnak, mindenről véleményt mondhatnak, és mindent tudatosan tesznek...“ 1965 és 1969 között, az RKP X. kongresszusát megelőzően az alábbi törvényhozó intézkedések képezték nyilvános vita tárgyát, nyertek kiegészítést és módosítást : az új Alkotmány ; az 1966—1970. évi Ötéves terv ; az ország területi-közigazgatási beosztása ; a néptanácsi törvény ; az oktatási törvény ; a nyugdíjtörvény ; a büntető törvénykönyv ; a bíróságok megszervezéséről és a bíráskodási bizottságok működéséről szóló törvény ; az RKP KB Irányelvei a lakosság orvosi ellátásának javításáról. Nicolae Ceaușescu elvtárs, amikor az államvezetés tömegjellegének fontosságát a párt, a kormány és a nép tartós egysége megnyilatkozásaként hangsúlyozta, a következőket mondotta : „A szocialista demokrácia lényege az, hogy a népnek, amely a politikai hatalom és a termelőeszközök birtokosa, közvetlenül részt kell vennie a gazdasági és társadalmi élet vezetésének egész tevékenységében. Ezért igyekszünk biztosítani a szervezési kereteket és megteremteni a kedvező légkört ahhoz, hogy a dolgozók nyíltan véleményt mondhassanak minden kérdésről, minden korlátozás vagy megtorlás nélkül bírálhassanak bármilyen hiányosságot és maradéktalanul érvényesítsék kezdeményezőkészségüket, javaslatokat tegyenek a szocialista építés egész tevékenységének javítására. Amikor pártunk nyilvánosan megtanácskozza és nyilvános vita tárgyává teszi bélés külpolitikájának legfontosabb kérdéseit, biztos abban, hogy elfogadásra kerülő intézkedései mindenben megfelelnek az egész nép létfontosságú törekvéseinek.“ Az utóbbi években kedvező feltételek jöttek létre ahhoz, hogy a szocialista demokráciához elválaszthatatlanul hozzátartozó bírálat és önbírálat széleskörűen érvényesüljön a társadalmi életben. A párt maga jár elő jó példával kérlelhetetlenül állást foglalt a múlt számos hibájával és hiányosságával szemben, nyíltan megbírálta az anakronisztikussá vált munkaformákat és módszereket, s határozottan rátért felszámolásukra. A hibákat és hiányosságokat éppen úgy szüntethetjük meg, ha nyíltan feltárjuk őket és okaikat a nép előtt. A Román Kommunista Párt sarkigazságnak tekinti, hogy a honpolgári felelősség légkörében folytatott nyílt véleménycsere segít tisztázni, a problémákat, fokozza a tömegek politikai öntudatát, s következésképpen előmozdítja a legjobb megoldások felkutatását. A szocialista közvélemény így maradéktalanul a társadalmi és politikai élet jelentős tényezőjeként jelentkezik és hathatósan előmozdítja a szocialista társadalom sokoldalú tökéletesedését. Ez természetesen megrendíti a szocializmus világától távol élők előítéleteit, amit Jean Pierre Peret francia újságíró megjegyzései is bizonyítanak. Noha politikai és ideológiai meggyőződése folytán fenntartásai vannak a demokrácia a kommunista fogalmával szemben, kénytelen beismerni, hogy a valóság felülmúlta várakozásait. „Valóban minden a honpolgárok részvételének fogalmára épül — írja a Le populaire de Paris hasábjain is valamennyi román állampolgár tudatában van ennek. Az állampolgárok egyöntetűen részt vesznek az állam működésében, s ebben egy rendkívül szembeszökő jelenséget konstatálhat a Romániába látogató nyugati hírmagyarázó. A kommunista pártot azért övezi maradéktalan egyetértés, mert a hatalom átvétele óta rendkívül hathatósan cselekszik... A Román Kommunista Párt bebizonyította a tömegeknek intézkedései igazát“. A párt társadalmi vezető szerepe és a szocialista demokrácia szüntelen bővülése között dialektikus kölcsönhatás áll fenn, amelyben az ok okozattá válik, de azonos eredménnyel, az új társadalmi rendszer megszilárdulásával jár. A szocializmus sokoldalú építésének jelenlegi szakaszára éppen az jellemző, hogy a párt vezető szerepének fokozódásával egyidőben a legszélesebb néptömegek vehetnek részt az államvezetésben, s bővül a társadalmi és tömegszervezetek hatásköre. A szocialista demokrácia tehát szüntelenül fejlődik, egyben pedig erősödik a pártnak mint a szocialista építés összes területei vezetőjének tekintélye; mindkét előremutató társadalmi folyamat pedig a szocialista társadalom erősítésének objektív követelményeit tükrözi és a nép érdekeit juttatja kifejezésre. A párt szilárd tömegkapcsolataiból, az egész nép lelkes munkájából fakad szocialista demokráciánk, s bontakoztatja ki az egész nemzet alkotó energiáit és képességeit a szocialista Románia boldog jövőjének szolgálatában. A sepsiszentgyörgyi Szemerja új lakóházai (BARTHA ÁRPÁD felvétele) ELŐRE 3. oldal Saját felszerelések a helyiipar számára A helyiipar fejlesztésének meggyorsítását szolgáló, értékes és rövidesen gyakorlati alkalmazásra kerülő tanulmányt dolgozott ki a Maros megyei helyiipari igazgatóság a Helyi Gazdasági és Közigazgatási Állami Bizottság irányításával. A tanulmány célja, hogy a X. pártkongresszus irányelveinek megfelelően lehetőséget teremtsen a gépi felszerelés önálló előállítására. A tanulmány — termelőkapacitása, berendezése és nem utolsósorban munkaközössége gazdag tapasztalatai, hozzáértése folytán — a régeni Republicát találta a legalkalmasabbnak a feladat végrehajtására, így aztán modern berendezésű, mintegy 2000 négyzetméteres új munkacsarnokkal bővítik az üzemet, ahol már a jövő év végefelé megkezdik a téglagyári berendezések termelését, az egész ország helyiipara számára. Emellett a meglevő részlegek együttműködésével a megyében levő egységeknek hűsítőitalok, valamint műanyag- és gumiáruk gyártásához szükséges gépeket, malomipari és más felszereléseket is gyártanak. (Munkatársunktól) A GÉPEK DOLGOZTAK, DE... (Folytatás az 1. oldalról) döntése konkrét intézkedéseket tartalmaz a szövetkezetek munkaerő kérdésének javítására. A betakarítás ütemének fokozása igényli azt, hogy valamennyi gazdaságban érvényt szerezzenek a rendelkezéseknek. Gernyeszegen örömmel tapasztaltuk, hogy a betakarítási munkába bekapcsolódtak a könyvelők is. A néptanácsok alkalmazottai a környező gyárak, üzemek munkásai is sokat segíthetnek és kell is segítsenek a gazdaságoknak. Befejezésül talán arról, hogy a mezőgazdasági igazgatóság és a termelőszövetkezetek megyei szövetsége nagyobb hangsúlyt kell hogy fektessen a vasárnapi munka megszervezésére. Ugyanis az történik, hogy a kései mozgósítás, géphiány vagy más akadályok következtében 9—10 órakor indul be a munka, dél fele pedig már be is fejeződik. Igaz, a megye egyes szövetkezeteiben így is számottevő eredményt sikerült felmutatni, de egész tájegységek úgyszólván semmit sem csináltak. Segesvár környékén stagnál a vetés, akadozik a burgonyaszedés. A most következő hét döntő időszak az őszi munkák elvégzésében. A tervek szerint a hét végéig teljesen fel kell szabadítania azokat a területeket, ahol búzát vetnek. A répaszedés, burgonya és kukoricabetakarítás igazi csúcsszezonja sokkal jobb munkaszervezést követel.