Előre, 1969. november (23. évfolyam, 6842-6867. szám)

1969-11-01 / 6842. szám

XXIII. évfolyam 6842 sz. 6 oldal ?ra 30 báni 1969. november 1., szombat SZERZŐDÉSES ELŐIRÁNYZATON FELÜL TÖBB TERMÉNYT ADUNK A NEMZETGAZDASÁGNAK • SZILÁGY MEGYEI FALVAK VÁLASZA • A KÖZ­GYŰLÉS HATÁROZATA: 50 000 KILÓ KUKORICA RÁADÁSKÉNT Ha időrendi sorrendben egymás mellé tennénk a központi lapokban közzétett térképeket, amelyek a ve­tés és a kukorica betakarításának helyzetét szemléltetik, bizonyos mértékben elégedettek lehetnénk a Szilágy megyében folyó munkame­nettel. A kései növények nagyobb részét betakarították. Azt is mond­hatnánk : a termés majdnem teljes egészében raktárba került. Ám ez a következtetés a statiszti­kai kimutatások alapján vonható le csupán, hiszen október utolsó nap­jaiban például a criveni termelő­­szövetkezet udvarán legalább három vagon kukoricát láttunk apróbb halmokba rakva. A tövükben asszo­nyok bontottak és beszélgetés köz­ben kiderült, van olyan csomó, amely hetek óta áll az udvaron. Pe­dig Szilágy megyét is megpaskolta már az őszi eső és az említett gazda­ság határában még nagymennyiségű leszedett kukorica vár elszállításra. Debren községhez négy falu tarto­zik két gazdasággal, ám mindössze alig 30 fogat szállítja a terményfélé­ket raktárba. Nincs munkaerő. Ezek alapján magától értetődik, hogy lassan halad a szerződéses termény­­félék átadása. Néhány gazdaságban panaszkod­tak kifogásokat emeltek a termény­­­begyűjtő központoknál dívó munka­stílusra, ezért megkértük Hirsch Móriczot, a megyei központ munka­társát, kísérjen el helyszíni terep­szemlére. Mindenekelőtt szögezzük le: Szi­lágy megyében a termelőszövetke­zeteknek nincs tervük gabonafélék­ből szerződéses termény eladására. Nem is lehet, hiszen az éghajlati vi­szonyok nem teszik lehetővé, hogy nagyobb mértékben termeljenek búzát. Ám ebben az esztendőben is sok esetben számoltunk be arról, hogy újabb és újabb gépekkel gazda­godott a géppark; beszámoltunk a gazdaságoknak nyújtott rö­vid vagy hosszúlejáratú kölcsönök folyósításáról, falvak villamosítá­sáról. Érthető, ha most az ország is elvárja a Szilágy megyei termelő­­szövetkezetek járuljanak hozzá az állam központi alapjának létreho­zásához, hiszen az ipar nyersanyag­gal, s a lakosság élelmiszerekkel való ellátása ezt követeli meg. Ha ebből a szempontból elemezzük ta­pasztalatainkat, úgy a kép sokkal kedvezőbb lehetne, hiszen bár már kevés a betakarításra váró kukori­ca, a tervezett 9904 tonna termés­ből alig 3000 tonna jutott el a ter­ményátvevő központokba. A szilágycsehi terményátvevő köz­pontban Székely Erzsébet könyvelő gyors gépi számítási műveletet vé­gez. Ezek alapján három megye gazdaságaiban kellene levonni némi tanulságot. A Máramaros megyei mosóbányai, vadafalvai, ilyésfalvi, a Szatmár megyei hadadi és lelei miszek még sokszáz tonnányi kuko­ricát, búzát kell beszállítsanak a központba. A környékbeli Szilágy megyei termelőszövetkezetek job­ban állnak, ám a benedekfalvi gazdaság október 28-án szállított először kukoricát. Egy teherautó vitt be 1,3 tonna mennyiséget! Ilyen­képpen még tavasszal is hordhatják majd, ha egy tehergépkocsit felelőt­lenül csak ekkora tervvel indítanak útnak. Számos Szilágy megyei szövetke­zetben tapasztaltuk, hogy a gépi munkálatokért járó gabonafélékkel adósak. Debrenden az időjárásra hi­vatkoztak, azt okolják a gyenge ter­méshozamokért. Búzából hektáron­ként 8—10 mázsa volt a hozam. De az igazság kedvéért tegyük hozzá:­­a nyáron alig látszott ki a búza a gyomból. Aratás után két hónapig is kalangyában állt a kenyérgabona. Annyira gyomos volt, hogy kombáj­­nal nem lehetett aratni. A behor­­dással sem siettek, a 20 százalékot is elérte a szemveszteség. Vérvölgyön sem volt kedvezőbb az időjárás ezen a nyáron. Ott is megsínylette a búza. De az ottani mész 15 tonnával több szemesku­koricát ad át az államnak. A terve­zett 52 tonna burgonya helyett pe­dig 61 tonnát értékesített szerződé­ses úton. Szamosudvarhelyen Pop Victor, a községi pártbizottság tit­kára mutatta az okmányokat, a ter­melőszövetkezetben eleget tettek a szerződéses kötelezettségeknek. Esté­re értünk oda, éppen a közgyűlés végére. A közgyűlés határozata, hogy még 50 tonna kukoricát adnak át a tervezetten felül. Egyetlen nap három teherautó és 60 fogat szál­lítja Szilágycsehre az átvevő köz­pontba. Burgonyából szintén 39 tonna többlettel járulnak hozzá az állam központi alapjához. Konklúziók nélkül jegyeztük fel a két gazdaságban tapasztaltakat. Ám mindkét gazdaságban elsők kö­zött voltak a tavasszal és most az ősszel minden munkában. Minőségi munkát végeztek, a kedvezőtlen időjárás ellenére is jobb volt a ter­més, mint a többi szomszédos ter­melőszövetkezetben. Ott, ahol a minőségi munkát elhanyagolták, nem is olyan távol a zárszámadás­tól a következmény máris meglát­szik. Erre az év folyamán is gondol­ni kellett volna. Fejér László MEGY A GŐZÖS... Száz évvel ezelőtt indult el az első román mozdony Bukarest és Giurgiu között 1869. október 31., 10:45 óra. A frissen épült Filaret pályaudva­ron — helyén ma a főváros leg­nagyobb busz­megállója műkö­dik, és néhai létét csak egy sze­­rény márványtábla jelzi — a vil­­lásbajuszú, pedánsan öltözött, lakkcipős forgalmista felemelte a zászlót. A következő másodperc­ben pedig útnak indult a Mihai Bravu mozdonyocska három zöld­re és barnára festett bádog va­gonnal. A Mihai Bravu első ke­rékforgásaival kezdődött meg a román vasutak története. Mit je­lentett az országnak ez a pilla­nat ? Talán el sem kell monda­nunk. A 2,5 tonna vontatóerejű mozdonyocska, amely pöfékelve haladt át Bukaresttől Giurgiuig a rónán, hadat üzent a távolság­nak. Közelebb hozta egymáshoz a városokat, a településeket, le­győzte az időt, az elmaradottsá­got. Az akkori Bukarestnek, a­­melynek utcáit még faburkolat borította, ahol a Hanul lui Ma­­nuc fénykorát élte, ahol irodal­mi társaságok szerveződtek és tűntek el, a Mihai Bravu európai fényt adott. A 67 kilométeres vasútvonal a román fővárost ösz­­szekötötte a kontinens más met­ropolisaival, mert akkoriban az öreg Dunán közlekedő hajók vol­tak a közlekedés, az áruszállítás fő eszközei. A Mihai Bravu első útját kü­lönben nagy vita, a kedélyek he­ves felbuzdulása, a vélemények heves összecsapása előzte meg. A giurgiui kereskedők, fogadó­sok, kocsisok a Törvényhozó Gyűléshez fordultak tiltakozásuk­kal, amelyben kijelentették, hogy a Bukarest-Giurgiu vasútvonal kereskedelmi érdekeiket veszé­lyezteti. A Kogalniceanu és Ale­xandru Ioan Cuza által szorgal­mazott terv, amely az 1865 szep­tember 10-i fejedelmi törvény­­erejű rendeletben öltött testet a­­zonban már az ilyen kicsinyes, saját érdekeiket fel nem ismerő emberek akadékosságán nem bukhatott meg, csupán annyiban módosult, hogy az első vasútvo­nal három kilométerrel rövidebb Gyarmath János (Folytatása a 3. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság HÁM SZAKEMBER AZ ÉPÍTŐTELEPES HARMINC AZ IRODÁBAN —­SS Amikor az elmúlt évet adósság­gal, hátralékokkal zárta­­ az Arad megyei építő és szerelő vállalat, védekezhetett azzal, hogy új válla­lat, hogy menetközben módosultak a lakásépítkezési­­ tervek stb. stb. tehát egész sor objektív nehézségre hivatkozhatott. Ezek az objektív nehézségek mindent elborító, jósá­gos takaróként fedték a már akkor is megnyilvánuló és időközben mind hangsúlyozottabbá váló szer­vezési gyengeségeket. Mindezek oda vezettek, ahol ma áll a vállalat a tervteljesítés terén. S ez így fest:­­ a tervezett 1078 lakásból ezideig 484 lakást adtak át, ami a lakás­átadási terv 44,9 százalékát jelenti. Ebből a számadatból kiindulva látogattuk meg Arad lakásépítő­­telepeit, hogy a helyszínen mérjük fel a munkálatok menetét, s ele­mezzük, milyen lehetőségek van­nak, hogy még ebben az évben át­adják a lakások zömét. Azt is meg­néztük, miként készült fel a válla­lat a télre, hogyan biztosítja a jövő évi terv teljesítését. Kettő ásott — egy aludt Az utolsó meleg őszi napok egyi­kén elsőnek a Grádi?te negyed új tömbházainak vidékét kerestük fel. Azt állíthatnánk, hogy ebben a ne­gyedben volt a legszorgalmasabb az építő, mert itt az ez évre terve­zett tömbházakat át is adták és je­lenleg a téli frontnak számító 60 lakásos alapjának ásásán dolgoz­nak. De hogyan? Látogatásunk ide­jén ketten immel-ámmal forgatták az ásót, egy harmadik munkás pe­dig a fa árnyékában aludt. A telep­vezető, vagy annak helyettese — sehol. Nagysokára ugyan előkerült valaki, ak­i azt állította, hogy pár napja ő­­ foglalkozik a negyedben folyó építkezéssel, de nem ismerte sem a terveket, sem bővebb felvi­lágosítást nem tudott adni a mun­kálatok állásáról. Szerencsére a te­repjáró utunkra szakemberekkel in­dultunk, így tudtuk meg azt is, hogy a fent említett tömbház alap­jait legalább hatvan centivel mé­lyebbre ásták, mint kellett volna. Amikor az alapok kiásásához hoz­záfogtak a tervező nem volt jelen, hogy megmondja: nem kell ilyen mélyre ásni. A tapasztaltak után azt állíthatjuk, hogy a telepvezető sem lehetett jelen, s ennélfogva a terveket sem nézte meg senki, csak elkezdtek ásni ott, s annyit, ameny­­nyit jónak láttak. Valószínűleg a munka akkor is úgy ment, mint lá­togatásunkkor : ketten dolgoztak, egy aludt! De minek is siessenek — gondolják — hisz csupán arról van szó, hogy a rossz idő beállta előtt fel kellene húzni a falakat, hogy a téli munkafrontot biztosít­sák. De ez nyilván egyáltalán nem sürgős, hisz a jövő évi terv teljesí­tése függ tőle és... az még olyan messze van. (Amint a továbbiak­ban látni fogjuk ez a mentalitás az uralkodó itt és ez az egyik oka an­nak, hogy a vállalat tervteljesítése úgy áll, ahogy áll.) De lássuk, hogyan érzik magukat a lakók az átadott lakásokban? Ak­kor, amikor a hőmérő higanyszála künn még plusz 18—20 fokot muta­tott, csak a melegvízszolgáltatás ki­hagyásaira panaszkodtak. De egy röpke látogatás a negyed hőköz­pontjában meggyőzött arról, hogy a télen ugyancsak „melegük“ lesz az itt dolgozó gépészeknek, mert a reklamációk, amelyek már tavaly is záporoztak a gyenge fűtés- és elég­telen melegvízszolgáltatás miatt, az idén­­ ugyancsak megszaporodnak. Ugyanis a múlt évi kapacitással — s ismerjük el a negyed szükségle­teinek távolról sem megfelelő kapa­citással — dolgozó hőközpontba eb­ben az évben újabb tömbházakat kapcsoltak be. „Csipegetők“ — szabad az út! A Scinteiaban már megírtak egy hasonló esetet, de kénytelenek va­gyunk terepjáró tapasztalatainkat mi is közzétenni, már ami a köz­vagyon őrzését, és magától értető­dően a telepszervezés kérdését il­leti. Mert a következő építőtelepen, amelyet meglátogattunk — az állo­más környéki és Avrig utcái — elsősorban a telepszervezési hiá­nyosságok tűntek föl. A jövendő hőközpont környékén, de meglehe­tősen távol tőle, az állomás mel­letti kis park egyik sarkában fém­csövek fekszenek garmadában. Eze­ket senki sem őrzi, bárki, bármikor felrakhatja őket egy tehergépkocsi­ra és elviheti háztáji kertjét öntöz­ni. Valamivel odébb, az úgyneve­zett építőtelep területén, de az épülőfélben levő tömbházaktól tisz­tes távolságra, a derékig érő burján között négy-öt köteg betonvas he­ver. Ezeket is bármikor, bárki fel­rakhatja egy teherautóra, ha szük­sége van rájuk. Helyes, hogy ott heverjen, meglehetősen messze a munkateleptől ez az értékes anyag? És ugyanakkor normális-e az, hogy a másik építőtelepen — az Afinelor utcain — az építőtelep irodája jár- Baktai Etelka (Folytatása a 3. oldalon) Az utóbbi években Arad sok új tömbházzal gazdagodott, az építők feladata, hogy meggyorsítsák a további lakások átadását CSÚCSIDÉNY A FARAKTÁRAKBAN TÜZELŐANYAG VAN, DE KEVÉS A SZÁLLÍTÓESZKÖZ, ELAVULTAK A FATELEPI BERENDEZÉ­SEK, GYAKORI A SZERVEZETLENSÉG ... Az idei szokatlanul hosszú és szokatlanul nap­fényes ősz után lassan kopogtat ajtónkon a tél a maga szükségleteivel. Kevesebb a napi „napfény­adagunk“... és, több a napi tüzelőadag. Éppen ezért a lakosság tüzifaellátásával sokat foglalkoz­nak az illetékes fórumok is, akik mint értesültünk mindent elkövetnek, hogy a vásárlók ezirányú igé­nyét minél jobban kielégítsék. A Faipari Minisz­térium vállalataiban október első húsz napjában hozott intézkedések nyomán, a tűzifa kitermelési tervet 24 százalékkal túlteljesítették és az év eleje óta felgyülemlett lemaradást is behozták. De még imitt, amott a helyi raktárakba való leszállítás ütemességével, a vevők civilizált kiszolgálásával kapcsolatban vannak megoldásra váró problémák. Lapunk munkatársai — Mag Mária, Fejér Lász­ló, Albert Ilona — három városban: Temesváron, Zilahon és Brassóban vizsgálták meg, hogyan elé­gítik ki a lakosság tü­zelőszükségletét. Az ELŐRE ankét fa TEMESVÁR November elején a tűzifának, szénnek bizony mindenütt már kam­rában volna a helye. A temesvári fatelepeken mégis most van igazi csúcsszezon. Sajnos ennek az évvé­gi hajrának sok éves „hagyománya“ van a Városban, hiába a Combusti­­bilus vállalat minden igyekezete, hogy rábírja a lakosságot : tavasz­­szal, nyáron, ősz elején is meg le­het vásárolni a tűzrevalót, Így az­tán az év utolsó negyedében nagy a torlódás, a vásárlók részéről az elégedetlenség, a panasz. Pedig a városi Combustibilus Vállalat túl­teljesítette 9 havi eladási tervét, a 7—8 havi „holtszezon“ ellenére, de ehhez feltétlenül hozzájárult az utóbbi hetek roham-eladása is. Jellemző a vásárlók tűzifa be­szerzési ütemére, hogy például az év első 9 hónapjában a tiket­tel rendelkezőknek csupán 60 százaléka váltotta ki tüzelőanyag adagját, 40 százaléka az utolsó három hónapra hagyta a téli tü­zelő beszerzését. A város hat tűzifa lerakata nem viseli el zökkenőmentesen az évvégi „rohamot“. Mindössze háromnak si­kerül rendszeresen határidőre szál­lítani a megrendelt és kifizetett árut, a másik háromban 5—6, sőt 10 napos késéssel kapja meg a vásárló a tűzifa adagot. Pedig tűzifa van elég — minden lerakatban legalább két hétre való mennyiség — és naponta érkeznek az új szállítmányok. Mosott kőszén­ben, lignitben sincs hiány, a bri­kett viszont nem elegendő. Bár Pet­­rozsényből az idén több brikettet kaptak a temesvári fatelepek, mint tavaly, mégsem elégíti ki a szük­ségleteket. A vásárlók panasza első­sorban a tojásszénnel kapcsolatos. A napirenden második helyen a szállítás kérdése szerepel. A válla­lat 8 teherautója csak a város köz­ponti részein szállíthat, a külsőbb lakónegyedeknek — és itt van a legtöbb fafűtéses lakás — csak a magánszállítók, a „maszek-fuvaro­sok“ maradnak. Aki tud és lehető­sége van rá, saját szállítóeszközzel jön a fatelepre — ez egyik titka annak, hogy a freidorfi és a fratéliai fatelepeken napra kapja a megren­delő a fát. Másutt viszont éppen a szállítás szervezetlensége, s emel­lett a fűrészgépek elégtelensége — például az állomás melletti fatele­pen — a késedelmes szállítás fő oka. A freidorfi fatelepen például — felelős Ghenov Viktor — reggel 7 órától délután ötig, fél hatig kiszol­gálják a vásárlókat, de ha szüksé­ges, meghosszabbítják a munkana­pot. Ezen a fatelepen nincs is pa­nasz a szállításra, az igénylő még a befizetés napján kamrájába rakhat­ja a tűzifát, a fuvardíjat is helyben kifizetheti a vásárló a magánszállí­tók vezetőjének , s nincs utólagos vita a szállítási költségekkel kap­csolatban. Ezt a példát nem ártana, ha követnék a késedelmesen szál­lító fatelepeken is. Az a néhány évvel ezelőtti gya­korlat, hogy a vásárlók hajnali 2—3 órakor odatelepedtek a fatelep elé, hogy a 7 órás nyitáskor bejussa­nak az egy napon kiszolgálható 80—100 vásárló közé, megszűnt. A téli tüzifabeszerzés ma már Temes­ (Folytatása a 3. oldalon) REDACTIA SI ADMINISTRATE ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCURESTI — CASA SCINTEII Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma : 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőségeink Kolozsvár (str. Horea 6. tel. 1.15.35); Brassó (str. Dobrogeanu-Gherea 17., tel. 2.11.27, vagy 2.12.83) ; Marosvásárhely, (Piata Trandafi­­rilor 20. tel. 34.18) ; Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82) ; Nagyvárad (Piata 23 August 10. tel. 1.45.43) ; Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64) ; Csíkszereda (str. Aba­­torul Vechi A/2 Scara B. tel. 282) ; Szatmár (Piata Libertatii 1. tel. 22.12) , Arad (str. Unirii 2. tel. 42.07). . , b­ . ... Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj egy hónapra 8 lej, negyedévre 24 lej, félévre 48 lej, egy évre 96 lej. Apróhirdetéseket az ISIAP reklámügynöksége útján veszünk fel. (Agentia de Publicitate — ISIAP Bucuresti str. Eforiei nr. 6, sectorul 6). A vidéki apróhirdeté­sek postán is feladhatók. Ellenértéküket (1,50 lej szavanként) pénzutalványon kell elküldeni ugyanerre a címre, megjelölve a folyószámla számát: „Cont ISIAP 64.03.01.40 BN RSR, filiala sectorului 7“. SPORT Ismét kikapott az Avintul A­z első három nap eddigi leg­szebb mérkőzése, a szak­emberek egyöntetű vélemé­nye alapján, a Steaua-Csík­­szeredai Avintul összecsapás volt, a Basával és Pappal megerősített Hargita megyei együttes ugyanis alaposan próbára tette a bajnok­csapat tudását. A csíkszeredaiak a második harmadban vesztették el a mérkőzést, az első 20 percben akár a vezetést is magukhoz ra­gadhatták volna. A csapat fő hiá­nyossága az alapos technikai, tak­tikai felkészülés. Idegesen, kapkod­va játszottak a fiúk, sokszor szabály­ JÉGKORONG­ talankodtak, a kiállítások pedig mindannyiszor hátrányos helyzetbe hozták a csapatot. Az éretlenség és a taktikai elgondolás hiánya főleg a második harmadban bosszulta meg magát: a Steaua gyors táma­dásokkal lepte meg ellenfelét, a szemmel láthatóan idegileg kiké­szült Csíkszeredai játékosokat. Az utolsó játékrészben pedig, amikor a találkozó sorsa gyakorlatilag már eldőlt, hiábavalónak bizonyult az Avintul játékosainak minden próbálkozása. A harmadik napon az Avintul a Bukaresti Dinamo ellen lépett pá­lyára és újabb vereséget szenve­dett. Játékosai ugyanazokért a hi­bákért maradtak alul, mint az elő­ző találkozón. Az első két harmad­ban például bebiztosíthatták volna a győzelmet, de ezúttal sem tudtak zöldágra vergődni a megfiatalított fővárosi együttessel szemben, ismét pont nélkül távoztak . Bukaresti Di­­namo-Csíkszeredai Avintul 5—2 (2—1, 0—1, 3—0). A Steaua-nak és a Kolozsvári Agronómiának könnyű dolga volt. A bajnokcsapat végig egyenletes teljesítményt nyújtott, könnyedén és biztosan nyert a Petrol-Geologie el-! (Folytatása a 2. oldalon) Őexcellenciája TÁVIRAT NICOLAE CEAUSESCU úrnak, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének BUKAREST Melegen köszönöm Excellenciádnak szívélyes jókívánságait, amelye­ket születésnapom alkalmából szíveskedett hozzám intézni. Nagy örömmel állapítom meg, hogy Irán és Románia között a barát­ság és az együttműködés kapcsolatai állnak fenn, s meggyőződésem, hogy e kapcsolatok a jövőben fejlődni és erősödni fognak népeink és a nem­zetközi egyetértés javára. Nagy örömmel kívánok a legőszintébben jó egészséget és boldogsá­got önnek, további haladást a baráti román népnek. MOHAMMAD REZ A PAHLAVI, Irán sahinsahja KÜLFÖLDRŐL JELENTIK Argentínában államosítani fogják a távközlési magántársaságokat Az argentin kormány bejelentette, hogy 1970 októberéig átveszi az ösz­­szes távközlési magántársaságokat. Amint a Távközlési Minisztérium képviselője közölte, az Italiable a Transradio International és a Wes­tern Telegraph társaságot már át is vette az Országos Telefontársaság. Ezzel az egész argentínai hírközlés az állam kezére kerül. Biafra álláspontja a nigériai konfliktus rendezésének lehetőségeiről Dr. Ifegwu Eke biafrai tájékozta­tásügyi biztos sajtóértekezletén kije­lentette, hogy Biafra hajlandó köz­vetlen tárgyalásokat folytatni a ni­gériai szövetségi kormánnyal, de e tárgyalásokat egy kívülálló ország közvetítésével kell előkészíteni. Ifeg­wu egyben hangoztatta, hogy a biafrai fél semmiféle előzetes felté­teleket nem köt ki a tárgyalások megkezdése előtt. A tájékoztatásügyi biztos úgy véli, hogy a tárgyalások csak úgy lehetnek eredményesek, ha azokon részt vesz mind Odumegwu Ojukwu biafrai vezető, mind pedig Yakubu Gowon nigériai államfő. Ugyanakkor tűzszünetet vagy ideig­lenes fegyverszünetet kell létrehoz­ni. Ifegwu a továbbiakban hangsú­lyozta azt az ismert biafrai állás­pontot, amely szerint el kell ismer­ni Biafra szuverenitását, s irreális­nak minősítette a szövetségi kor­mánynak azt a kívánságát, hogy Biafra mondjon le az elszakadásról. Nézeteltérések az EURATOM tagállamai között Luxemburgban a napokban ismét összeültek az EURATOM tagálla­mainak (Belgium, Franciaország, Németország SZK, Olaszország, Lu­xemburg és Hollandia) tudomány­ügyi miniszterei, hogy megpróbálja­nak kiutat találni a szervezet hosz­­szabb ideje tartó válságából. A na­pirend két fő pontja a további kö­zös kutatási program kidolgozása és a­­ pénzügyi kérdésekben felmerült nézeteltérések megoldása volt. Az EURATOM-ban felmerült né­zeteltérésekkel kapcsolatban a Le Figaro többek között így ír : a má­sodik ötéves terv lejárta (1967 vége) óta a szervezet az ideiglenesség je­gyében működik, s ez bármilyen át­fogóbb kutatási tevékenységet meg­bénít. Két idén hozott határoza­t méginkább elmélyítette a szervezet tagjai közötti ellentéteket, csökken­tették a kutatási terveket, s a tag­államokra bízták, hogy részt vesz­nek-e vagy sem a közös tevékeny­ségben. Mit hozhat az 1970-es év ? A legutóbbi ülésszakon újból ko­moly nézeteltérések merültek fel. Hírügynökségi jelentések szerint a részvevő miniszterek saját érdekei­ket tartották szem előtt, s próbáltak kibújni az olyan tervek finanszíro­zása alól, amelyek nem tűntek ked­vezőknek országuk szempontjából. Ebben a helyzetben az ülésszak kénytelen volt elhalasztani a továb­bi kutatási program és a pénzügyi terv megvitatását.

Next